Hyuuga Ai
2 posters
1 / 1 oldal
Hyuuga Ai
Hyuuga Ai Kedd Márc. 01 2022, 11:35
//A Byakugannal rendelkező karakter indítására való kérelmemet a Ninja Tanács elfogadta.//
//A Sharinganra való kérelmemet a Ninja Tanács elutasította.//
//Utánanéztem, de hogy őszinte legyek, még mindig nem egészen tiszta, ki kerül a Főágba, így előfordulhat, hogy hibát vétettem.//
//A karaktert Yume helyett kértem becserélésként.//
Multi karakterek: Osumi Hiroto, Shibo, Fukashigi Hibiki
Név: Hyuuga Ai
Ország: Tűz Országa
Rang: Genin
Szint: D
Chakraszint: ?
Kor: 13
Nem: Lány
Klán: Hyuuga - Főág
Felszerelések: 5 kunai, 5 shuriken, 10 makibishi, 2 Fuuma Shuriken, 10 senbon, 10 robbanó jegyzet, 10m drót, ninja felszerelés, shurikentartó, övtáska, széles övtáska, hátizsák, 1 doboz energiatabletta (15 db), 5 füstbomba, 10 kis tekercs, 2 közepes tekercs, chakratinta, szerszámok, elsősegély készlet, élelem
Kinézet: Rózsaszín haja hullámos, amit gyakran kiegyenesít. Még korához képes is fiatalnak néz ki, öltözete kifejezetten lányos. Testfelépítése éppen megfelelő, habár kicsit gyengécske. Szemeiből állandó vidámság tükröződik, általában mosolyogva lehet látni.
Jellem: Tüzes, már-már vehemens természet, ugyanakkor végtelenül esetlen, amit a klánja nem néz jó szemmel. Csatában igyekszik hideg fejjel gondolkodni, ám megbeszélések során gyakran elragadják érzelmei. Mindenkiben igyekszik meglelni a jót, mert úgy gondolja, mindenkiben van ilyen és senkit nem hagyna cserben. Szófogadó, őszinte és nagyon barátságos, habár néha nehezen szólal meg. Izgulós, de tud higgadt maradni. A Mellékág tagjai iránt nem táplál semmiféle negatív érzelmet, ahogy el is ítéli az efféléket, egyenlőként tekint rájuk, ám azok ezt a hozzáállását sokszor gúnyolódásnak vélik. Szorgalmas, illedelmes és odafigyelő.
Technikák:
- Shunshin no Jutsu (Fürge Test technika)
- Henge no Jutsu (Transzformációs technika)
- Kakuremino no Jutsu (A Láthatatlanság Köpenye)
- Bunshin no Jutsu (Klón technika
- Kawarimi no Jutsu (Testhelyettesítő technika)
- Tobidogu no Jutsu (Tekercsírás, hordozható fegyverek)
- Jubaku Fuda: Kassei (Robbaó jegyzet: Aktiválás)
- Raiton Kaitou (Villám Elem Feloldás)
Különleges képességek:
- Byakugan
Képzettségek, jártasságok:
- függőleges terepen való megmaradás
- vízen járás
- főzés
- jutsuismeret
Fegyverforgatás:
Shurikenjutsu és egyéb dobófegyver-használat: D szint
Kenjutsu (katana): D szint
Előtörténet:
Ai, a gyerekkorától fogva szépségként kezelt, szinte tökéletes "jókislány" Hyuuga Aika gyermekeként született, apja egy odaadása és állhatatossága miatt Konoha-szerte köztiszteletnek örvendő, ugyanakkor kevésbé ismert shinobi volt. Már gyerekkorától fogva két fél akarta rátenni a kezét: a klán feje nem nézte jó szemmel, ahogy az anyja pátyolgatja, ám ez nem rémisztette el a szülőket: olyan jószívűvé és jól neveltté akarták tenni Ait, amennyire lehetséges. A tiszta lelkű lány a szülei felé húzódott, ám ez nem tisztázott minden nézeteltérést. A család ügyesen kerülte a kérdést, de mindig ott lebegett a fenyegetés, hogy más útra szánják majd. Ez azonban még sokáig nem került elő, hiszen a lányt túl éretlennek tartottál a döntéshez. Valójában ez is volt az egyik ok, ami miatt "másként" néztek rá: nem alkalmazkodott a klán hierarchiájához, nem ismerte el a döntő erők "felsőbbrendűségét", gyakorlatilag egy lázadókor előtti lázadóról lehetett beszélni, pedig ennél nem is lehetett volna távolabb állni a valóságtól. Bár való igaz, nem értett egyet a klán nézeteivel, valójában nem is foglalkozott velük; egyszerűen élte a kis életét, aminek voltak ilyen-olyan különböző részei, de összességében, mint egy egész, minden harmonikusnak tűnt a számára. Akkor még kicsit volt és nem tudta, hogy ez miért megy szembe mindennel, amit a klán addig képviselt. Nem akarta megváltoztatni sem, egyébként. Tényleg csak nem foglalkozott vele.
Ai egész életében jól viselkedett, megtett mindent a szüleinek, ritkán rosszalkodott. Szerette őket, akik viszontszerették. Szinte mindent megkapott, már gyerekkorától fogva, mégsem vált elkényeztetetté. Élvezte a gyerekkorát, mely sok örömmel boldogította. Elképzelése sem volt róla, hogy lenne képes másféle életet élni. Neki ez volt a rend. Könnyen barátkozott és már gyerekkorától fogva tudta, hogy szülei után ő is shinobi szeretne lenni. Természetesnek tűnt és izgalmasnak. Apróbb edzéseket végeztettek vele, azonban nem vitték túlzásba, így az Akadémiába íratásáig csak alapszintű ismeretekkel rendelkezett.
Az Akadémián tovább folytatta szorgalmas életmódját, ami sokaknak szemet szúrt, nem kedvelték túlzottan a "túlbuzgó" kislányt. Ennek ellenére voltak barátai, akikkel sokat találkozott, ám sohasem a tanulmányai rovására, amiket kifejezetten fontosnak tartott. Az alap akadémiai tudáson kívül szert tett mechanikai ismeretekre is az apja révén és nagy hévvel vetette bele magát mindenféle jutsu tanulmányozásába, órákig volt képes olvasni az erősségeikről, gyengeségeikről, még félve a tiltott technikákról is, melyeket családja gyűjtött össze. Tudta, hogy valószínűleg nem lesz képes felfedezni az összeset, de úgy gondolta, hogy ez felkészülésnek is hasznos lehet, agya pedig könnyen befogadta a sok információt.
Szívesen végezte a házi feladatokat is, melyeket a családja szabott ki rá -ha már nem voltak képesek "uralmuk" alá hajtani-, nem egyszer fordult elő, hogy az egész családra ő főzött. Finomat, amire igazán büszke volt. Élete szinte tökéletes volt, ám akik ezt nem nézték jó szemmel, úgy döntöttek, hogy tesznek ez ellen.
Híre járta, hogy nem ébredt még fel a Byakuganja, mire az egyik osztálytársa, Inuzuka Kouzo és néhány barátja, akik egészen addig elutasítóan bántak vele, egy nap azzal hozakodtak elő, hogy tudják, mi szükséges az erő felébresztéséhez. Egy szemfedőt kötötte Ai fejére, aki bár tudta, hogy nem fog működni, örömmel vette, hogy a többiek próbálnak segíteni. Jó szándéknak gondolta, így vakon követte őket.
Egy sziklához vezették és az utolsó pillanatban volt csak képes megmenteni akadémiai tanára, aki -Ai szerint- egy kissé túl szigorúan is bánt velük utána. A lány haragudott rájuk és úgy érezte, soha nem lesz képes megbocsájtani, ám ugyanakkor nem kívánt semmi rosszat számukra.
- Most nagyon nagy veszélynek tetted ki magad - mondta a sensei, miután a többiek elmentek és szúrós tekintete megenyhült. - Tudom, hogy jószívű vagy, de nem mindenki ilyen. Ezt meg kell jegyezned. - A lány üveges tekintettel nézett maga elé, nem akart belegondolni a "következményekbe" és mások gonoszságába. - Figyelj.. Látom, milyen szorgalmas vagy az órákon, így úgy vélem itt az idege megtanítani valamit, amit csak a genineknek szoktunk először. Úgy hiszem, képes leszel rá.
A fiatal Hyuuga lelkesen emelte fel a fejét és nézte mesterét felsétálni egy fa tetejére, mindenféle kapaszkodó nélkül. Miután az elmagyarázta a fára mászás alapjait, Ai lelkesen tette fel lábát a fa törzsére. Nem lépett, csak várt. A sensei-e azt mondta, célravezetőbb többször megpróbálni, hogy megtalálja az egyensúlyt, ami működni fog, ő azonban inkább a földön várt és próbálgatta a megfelelő chakraelosztást. A lábát mozgatta, hogy lássa, megtapadt-t már és többször helyet kellett változtatnia, mert a kéreg megrepedt. Végül mikor biztossá vált a dolgában, megtette az első lépést, majd a másodikat. A harmadikat és a negyediket. Mikor úgy érezte, elhagyja az erő, azonnal leugrott és csak némi pihenés után próbálta meg újra.
A fa feléig jutott, mire beesteledett. - Köszönöm, sensei - hajolt meg búcsúzóul és másnap újra próbálkozott. Négy napba telt, mire sikerült a környék legmagasabb fájára felmásznia, ám akkor ugrándozni kezdett örömében.
Kouzoval továbbra sem jött ki túl jól, az mintha a lányt hibáztatta volna, amiért az nem akart leesni a szakadékba. Ai kedvesen mosolygott rá minden alkalommal, hogy emlékeztesse hibájára. Mióta megtanult fára mászni, sok időt töltött a magasban és egy nap a mester újra elé állt.
- Most az előzőekben tanultakat visszük eggyel feljebb. - További mondandó nélkül a víz felszínére lépett és sétálni kezdett rajta. Széttárta karjait és elmagyarázta a műveletet, amihez Ai azonnal hozzá is kezdett.
Korábbi óvatosságával rakta lábát a vízre és áramoltatni kezdte a chakrát, a víz sodrásának megfelelően. Magabiztosan tette meg az első lépést, azonban a második után már a vízbe bukott. A tanárt láthatóan meglepte a rosszul sikerült mutatvány és azonnal a megmentésére sietett.
Ai felismerte, hogy itt nem lesz elég a puszta megérzés, ezt ki kell tapasztalnia, elvégre ahogy a folyó is folyvást változik, neki is folyamatosan alkalmazkodnia kell ezekhez a változásokhoz. Újult erővel, a sokk elmúlta után kezdett neki ismét a feladatnak és állhatatos próbálkozásai jutalmaként estére sikerült is úgy-ahogy imbolygás nélkül megállnia a vízen. A mester büszke lehetett ügyes tanítványára, aki újabb ékes bizonyítékát mutatta tehetségének.
Hamarosan elérkezett a genin vizsga ideje. Ai mérhetetlen izgalmát hideg közönnyel próbálta palástolni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az első próba egy írásbeli teszt volt, aminek az volt a nehézsége, hogy több stratégiai, csapatmunkával kapcsolatos kérdés is szerepet kapott benne, amiket korábban nem magyaráztak az Akadémián. Ez nehézséget okozott, mert itt kellett kitalálni a megoldásokat. A logikájára hagyatkozva próbálta megtalálni az ideális megoldást és épphogy sikerült befejeznie okfejtését az idő lejárta előtt.
A gyakorlati részén a klón jutsut és a transzformációs technikát kellett bemutatni, amik neki simán mentek. A "speciális" feladat pedig csapdakészítés- és felismerés, valamint különböző csapdák hatástalanítása volt. Mechanikai ismereteire hagyatkozva ez mind simán ment. A készítésükben nem jeleskedett, így az elméletin hiába érte el a legjobb helyezést, összességében csak második lett a vizsgán, amire ennek ellenére büszke volt.
Mikor kisorsolták a csapatokat és meghallotta Inuzuka Kouzu, rögtön felugrott a helyéről.
- Tiltakozom! - kiáltotta, mindenki figyelmét magára vonva ezzel.
- Tudom, mire gondolsz, de pont ezért kell beosztanom téged vele. A genin vizsgán láthattad, milyen fontos a csapatmunka és jó eredményt is értél el rajta - most ezt akarod meghazudtolni?
- Én.. - felelte elszégyellve magát - nem.
Másik társa egy Akimichi volt és csak az nyújtotta az egyetlen vigaszt, hogy már aznap találkozhattak a Jounin vezetőjükkel, ami izgalommal töltötte el.
- Nem vagyok túl jó az ilyenekben - kezdett bele őszintén a sensei -, még csak négy napja neveztek ki, úgyhogy ti vagytok az első csapatom - szabadkozott. - Kezdhetnétek a bemutatkozással, mondjátok el a neveteket és hogy mit érdemes tudni rólatok, valamint hogy mivel tudnátok hozzájárulni a csapatmunkához.
- A nevem Ai és Kouzo megpróbált megölni - fejtette ki az összes kérdésre a választ, ami meg is adta a további felszólalók alaphangulatát. A Jounin bár meglepődött, a lány úgy látta rajta, már tudott az incidensről és higgadtan kezelte a dolgot.
- A nevem Kouzo és megérdemelte.
- Iou vagyok és nem fogom megenni a társaim készleteit. - Ez a mondta újra visszaadta Ai derűjét és elszállt belőle a harag a másik társa iránt.
- Az én nevem Mou Akashita, örülök, hogy megismerhettelek titeket. Hogy még többet megtudjak rólatok, arra gondoltam, hogy egy kis tesztnek vetlek alá benneteket. Ezek itt chakrapapírok. Chakrát belevezetve megmutatja az elemi affinitásotokat. - Ai bólintott. Erről már hallott. - Noha nem hinném, hogy már képesek lennétek feloldani, szeretném tudni, mire számíthatok tőletek.
A lány elevenen pattant fel és vette el sajátját. Ahogy az anyjától elméletben már megtanulta a sima chakrája helyett az elemi chakráját próbálta előhívni és az eredmény az lett, amit senki más addig nem ért el - a papír két pontján égésszerű nyomot hagyott. Többször megismételte, mert ez az eredmény semmiféle elemre nem utalt, mégis mindig ugyanaz történt.
- Úgy látom - magyarázta a mester -, te már a következő szintre léptél. Épp most oldottad fel a villám elemet.
Ai csillogó szemekkel nézte a papírt, Kouzo pedig féltékenyen őt. Az ifjú Hyuuga úgy érezte mérföldekkel előrébb lépett, noha nem ez volt a szándéka. Az elkövetkezendő hetekben a két fiúval és az újonc Jouninnal hajtott végre nem megerőltető küldetéseket, mialatt egy bizonyos "végső tesztre" vártak.
Könyvét térdén pihentetve teáját szürcsölgette egyik nap, amikor kopogtattak az ajtaján.
- Szabad!
Két idősebb klántársa lépett be a szobába, akiket korábban csak ritkán látott. Fejet hajtott előttük, de fel nem állt.
- Gratulálok a Genin vizsgához - kezdett bele a jobboldali félszegen. Látszott rajta, hogy nem ezt akarja mondani, vagy legalábbis nem ezért van itt. Ai bólintott.
- Tudom, hogy nem szereted, ha erről beszélünk - vette át a szót a másik -, de elég érett vagy már ahhoz, hogy beszéljünk a jövődről.
- Nem házasodok - jelentette ki határozottan a lány. A másik kettőn zavarba jött, de gyorsan visszanyerték önuralmukat.
- A klánról lenne szó. - A szobában tartózkodó legfiatalabb Hyuuga is komoly arcot vett fel. - Észrevettük és egyeseket aggaszt, hogy.. Te más nézeteket vallasz, amik..
- Veszélybe sodorhatják a klánt - fejezte be a másik.
- Hogyan? - Kérdezte Ai ártatlanul.
- Nos.. Bizonyára tudod, mire hivatott a mellékág.. És milyen áldozatot vállaltak.
- Vállaltak? - Szeme belefúródott a másikéba. Sejtette, hogy erről lesz szó, hiszen ebben nem értett egyet a klán dolgait illetően, de nem tervezett változtatni nézőpontján.
- Az az igazság, hogy a mellékágnak a főágat kell védenie. Ezért van rajtuk a billog, ezért.. Léteznek.
A lány arca megkeményedett. Sosem gondolt rájuk másképp, mint egyenlő emberekre, akiket bár a klán másképp kezelt, ugyanolyan tisztelete érdemeltek, ha nem többet. Így kimondva még kegyetlenebbnek tűnt klánja bánásmódja.
- Hát te miért létezel? - A két Hyuugát megdöbbentette a visszakérdezés.
- Én a családomat szolgá..
- Épp ahogy ők - szólt közbe elhűlve Ai. - Mi különböztet hát meg titeket?
- Nekik értünk kell megha- - A másik leintette, mielőtt befejezhette volna a mondatot.
- Igen? - billentette félre a fejét a lány. A másik kettő láthatóan nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Ai mindig is ilyen volt - vasakaratú, ha ez a kérdés szóba került és úgy irányította a beszélgetést, hogy a másiknak ki kelljen mondani, amit nem szeretett volna. Sosem tekintett a mellékág tagjaira kevesebbként. Ez ugyan egyes emberek szerint veszélyes lehet, szerinte csak az emberségüket segít megőrizni.
- Egyesek attól félnek, hogy túlságosan elpuhultál.
- Miért?
- Szeretnénk, ha beszélnél Nejivel a mellékágból. Szeretne elmesélni neked egy történetet.
- Nem érdekel - felelte színtelen hangon Ai.
- Ezt még megkeserülöd - sziszegte az először felszólaló.
- Azt hittem, azt szeretnétek, ha keményebb lennék. - Hűvös mosoly suhant át az arcán. - Majd meghallgatom, amikor nem lesztek a közelben. Tisztelettel.. - Miután két klántársa elhagyta a szobát, mélyet sóhajtott és hátrafeküdve arcát a könyvébe temette. A Hyuugáknál meg kell felelni bizonyos elvárásoknak - mind tudásban, mind dogmatika terén. Amit előírnak, az a helyes és bizony kegyetlen módszereik vannak ezek betartatására. Durvák voltak, nyersek és sokat vártak. A Genin vizsga pedig nem volt elég - most másféle tesztnek vetették alá, amit úgy érzett, sikerrel vett. De tudta, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom.
Ezután nyugta volt egészen addig, amíg el nem jött a Hokage beavatási ceremónia. A lány büszkének érezte magát, noha nem volt semmi köze a Hokagéhoz. Azt remélte, a falu jó kezekbe kerül majd.
Fellelkesülten nézte-hallgatta végig az eseményeket, amíg meg nem jelentek az ANBU-k és be nem jelentették a veszély közeledtét. Ai arcáról azonnal lehervadt a mosoly és feszülten figyelt az utasításokra. Neki a civileket kellett az óvóhelyre kísérnie és bár legszívesebben ő is harcolt volna, fogcsikorgatva eleget tett a parancsnak.
Az óvóhelyen fal-alá járkálva próbált minél több információmorzsát kinyerni a hallottakból, többször megkérdezett másokat, mi történt odakint, ám senki nem magyarázta el a helyzetet. Aztán megtörtén az, amitől a legjobban félt. Egy robbanás, rombolás hangja rázta meg a környéket, mire mindenki pánikba esett. Az ifjú Hyuuga elkeseredetten próbálta megtudni mi történhetett, ám hiába. Végső elkeseredésében kézjelet formált.
- Byakugan! - kiáltotta, se nem történt semmit. - Byakugan! - hangzott ezúttal még hangosabban, ám ezúttal sem érte el a kívánt hatást. - Byakugaaaaan! - sűrítette bele minden erejét és érzelmét, mire elméjét megrohamozta az új térlátás, amibe majdnem beleszédült, de túlságosan fókuszált volt ahhoz, hogy ez megtörje. A rákoncentrált területből csak a falu szélét látta, az azonban elpusztult és a robbanás hangjának messzeségéből ítélve, ha ez megtörtént itt, akkor az egész faluval ez lehetett a helyzet.
- Byakugan? - kérdezte egy megrémült hang. Többen körbevették a lányt.
Az mit sem törődve velük élettelen testtartással lépegetni kezdett a kijárat felé. A családjára gondolt, azokra, akik még kint harcoltak és megszaporázta lépteit, azonban valaki megragadta hátulról. Kétségbeesésében mozgást imitált és igyekezett előrébb jutni, ám a visszatartó erő túl nagynak bizonyult. Lábai jártak, kezei egyre hevesebbe haladtak volna előre, ám minden hiába volt.
- Nem mehetsz, Ai. Itt van most a helyed.
- Mi történt? Mit láttál? - Kérdezték többen, ám a lány nem figyelt rájuk. Csak tört volna előre, reménytelenségbe süppedve, könnyekkel küszködve.
Több másodpercig eltartott, mire végre összeszedte magát, akkor pedig minden erejét összeszedve nekiiramodott és kitépte magát az őt markoló kezéből, ám így csak azt érte el, hogy néhány lépés után elesett. A hirtelen fájdalom felszakította lelkének sebeit és vigasztalhatatlan, szívbemarkoló sírásba kezdett az addig mindig erős lány. A körülötte lévők egyre csak a falu sorsáról kérdezték, ami még inkább szívet tépő zokogást eredményezett. A családja fájdalmát sirató hang betöltötte az egész csarnokot és megtöltötte a helyet keserűséggel. Abban a pillanatban mindenki elhallgatott.
//A Sharinganra való kérelmemet a Ninja Tanács elutasította.//
//Utánanéztem, de hogy őszinte legyek, még mindig nem egészen tiszta, ki kerül a Főágba, így előfordulhat, hogy hibát vétettem.//
//A karaktert Yume helyett kértem becserélésként.//
Multi karakterek: Osumi Hiroto, Shibo, Fukashigi Hibiki
Név: Hyuuga Ai
Ország: Tűz Országa
Rang: Genin
Szint: D
Chakraszint: ?
Kor: 13
Nem: Lány
Klán: Hyuuga - Főág
Felszerelések: 5 kunai, 5 shuriken, 10 makibishi, 2 Fuuma Shuriken, 10 senbon, 10 robbanó jegyzet, 10m drót, ninja felszerelés, shurikentartó, övtáska, széles övtáska, hátizsák, 1 doboz energiatabletta (15 db), 5 füstbomba, 10 kis tekercs, 2 közepes tekercs, chakratinta, szerszámok, elsősegély készlet, élelem
Kinézet: Rózsaszín haja hullámos, amit gyakran kiegyenesít. Még korához képes is fiatalnak néz ki, öltözete kifejezetten lányos. Testfelépítése éppen megfelelő, habár kicsit gyengécske. Szemeiből állandó vidámság tükröződik, általában mosolyogva lehet látni.
Jellem: Tüzes, már-már vehemens természet, ugyanakkor végtelenül esetlen, amit a klánja nem néz jó szemmel. Csatában igyekszik hideg fejjel gondolkodni, ám megbeszélések során gyakran elragadják érzelmei. Mindenkiben igyekszik meglelni a jót, mert úgy gondolja, mindenkiben van ilyen és senkit nem hagyna cserben. Szófogadó, őszinte és nagyon barátságos, habár néha nehezen szólal meg. Izgulós, de tud higgadt maradni. A Mellékág tagjai iránt nem táplál semmiféle negatív érzelmet, ahogy el is ítéli az efféléket, egyenlőként tekint rájuk, ám azok ezt a hozzáállását sokszor gúnyolódásnak vélik. Szorgalmas, illedelmes és odafigyelő.
Technikák:
- Shunshin no Jutsu (Fürge Test technika)
- Henge no Jutsu (Transzformációs technika)
- Kakuremino no Jutsu (A Láthatatlanság Köpenye)
- Bunshin no Jutsu (Klón technika
- Kawarimi no Jutsu (Testhelyettesítő technika)
- Tobidogu no Jutsu (Tekercsírás, hordozható fegyverek)
- Jubaku Fuda: Kassei (Robbaó jegyzet: Aktiválás)
- Raiton Kaitou (Villám Elem Feloldás)
Különleges képességek:
- Byakugan
Képzettségek, jártasságok:
- függőleges terepen való megmaradás
- vízen járás
- főzés
- jutsuismeret
Fegyverforgatás:
Shurikenjutsu és egyéb dobófegyver-használat: D szint
Kenjutsu (katana): D szint
Előtörténet:
Ai, a gyerekkorától fogva szépségként kezelt, szinte tökéletes "jókislány" Hyuuga Aika gyermekeként született, apja egy odaadása és állhatatossága miatt Konoha-szerte köztiszteletnek örvendő, ugyanakkor kevésbé ismert shinobi volt. Már gyerekkorától fogva két fél akarta rátenni a kezét: a klán feje nem nézte jó szemmel, ahogy az anyja pátyolgatja, ám ez nem rémisztette el a szülőket: olyan jószívűvé és jól neveltté akarták tenni Ait, amennyire lehetséges. A tiszta lelkű lány a szülei felé húzódott, ám ez nem tisztázott minden nézeteltérést. A család ügyesen kerülte a kérdést, de mindig ott lebegett a fenyegetés, hogy más útra szánják majd. Ez azonban még sokáig nem került elő, hiszen a lányt túl éretlennek tartottál a döntéshez. Valójában ez is volt az egyik ok, ami miatt "másként" néztek rá: nem alkalmazkodott a klán hierarchiájához, nem ismerte el a döntő erők "felsőbbrendűségét", gyakorlatilag egy lázadókor előtti lázadóról lehetett beszélni, pedig ennél nem is lehetett volna távolabb állni a valóságtól. Bár való igaz, nem értett egyet a klán nézeteivel, valójában nem is foglalkozott velük; egyszerűen élte a kis életét, aminek voltak ilyen-olyan különböző részei, de összességében, mint egy egész, minden harmonikusnak tűnt a számára. Akkor még kicsit volt és nem tudta, hogy ez miért megy szembe mindennel, amit a klán addig képviselt. Nem akarta megváltoztatni sem, egyébként. Tényleg csak nem foglalkozott vele.
Ai egész életében jól viselkedett, megtett mindent a szüleinek, ritkán rosszalkodott. Szerette őket, akik viszontszerették. Szinte mindent megkapott, már gyerekkorától fogva, mégsem vált elkényeztetetté. Élvezte a gyerekkorát, mely sok örömmel boldogította. Elképzelése sem volt róla, hogy lenne képes másféle életet élni. Neki ez volt a rend. Könnyen barátkozott és már gyerekkorától fogva tudta, hogy szülei után ő is shinobi szeretne lenni. Természetesnek tűnt és izgalmasnak. Apróbb edzéseket végeztettek vele, azonban nem vitték túlzásba, így az Akadémiába íratásáig csak alapszintű ismeretekkel rendelkezett.
Az Akadémián tovább folytatta szorgalmas életmódját, ami sokaknak szemet szúrt, nem kedvelték túlzottan a "túlbuzgó" kislányt. Ennek ellenére voltak barátai, akikkel sokat találkozott, ám sohasem a tanulmányai rovására, amiket kifejezetten fontosnak tartott. Az alap akadémiai tudáson kívül szert tett mechanikai ismeretekre is az apja révén és nagy hévvel vetette bele magát mindenféle jutsu tanulmányozásába, órákig volt képes olvasni az erősségeikről, gyengeségeikről, még félve a tiltott technikákról is, melyeket családja gyűjtött össze. Tudta, hogy valószínűleg nem lesz képes felfedezni az összeset, de úgy gondolta, hogy ez felkészülésnek is hasznos lehet, agya pedig könnyen befogadta a sok információt.
Szívesen végezte a házi feladatokat is, melyeket a családja szabott ki rá -ha már nem voltak képesek "uralmuk" alá hajtani-, nem egyszer fordult elő, hogy az egész családra ő főzött. Finomat, amire igazán büszke volt. Élete szinte tökéletes volt, ám akik ezt nem nézték jó szemmel, úgy döntöttek, hogy tesznek ez ellen.
Híre járta, hogy nem ébredt még fel a Byakuganja, mire az egyik osztálytársa, Inuzuka Kouzo és néhány barátja, akik egészen addig elutasítóan bántak vele, egy nap azzal hozakodtak elő, hogy tudják, mi szükséges az erő felébresztéséhez. Egy szemfedőt kötötte Ai fejére, aki bár tudta, hogy nem fog működni, örömmel vette, hogy a többiek próbálnak segíteni. Jó szándéknak gondolta, így vakon követte őket.
Egy sziklához vezették és az utolsó pillanatban volt csak képes megmenteni akadémiai tanára, aki -Ai szerint- egy kissé túl szigorúan is bánt velük utána. A lány haragudott rájuk és úgy érezte, soha nem lesz képes megbocsájtani, ám ugyanakkor nem kívánt semmi rosszat számukra.
- Most nagyon nagy veszélynek tetted ki magad - mondta a sensei, miután a többiek elmentek és szúrós tekintete megenyhült. - Tudom, hogy jószívű vagy, de nem mindenki ilyen. Ezt meg kell jegyezned. - A lány üveges tekintettel nézett maga elé, nem akart belegondolni a "következményekbe" és mások gonoszságába. - Figyelj.. Látom, milyen szorgalmas vagy az órákon, így úgy vélem itt az idege megtanítani valamit, amit csak a genineknek szoktunk először. Úgy hiszem, képes leszel rá.
A fiatal Hyuuga lelkesen emelte fel a fejét és nézte mesterét felsétálni egy fa tetejére, mindenféle kapaszkodó nélkül. Miután az elmagyarázta a fára mászás alapjait, Ai lelkesen tette fel lábát a fa törzsére. Nem lépett, csak várt. A sensei-e azt mondta, célravezetőbb többször megpróbálni, hogy megtalálja az egyensúlyt, ami működni fog, ő azonban inkább a földön várt és próbálgatta a megfelelő chakraelosztást. A lábát mozgatta, hogy lássa, megtapadt-t már és többször helyet kellett változtatnia, mert a kéreg megrepedt. Végül mikor biztossá vált a dolgában, megtette az első lépést, majd a másodikat. A harmadikat és a negyediket. Mikor úgy érezte, elhagyja az erő, azonnal leugrott és csak némi pihenés után próbálta meg újra.
A fa feléig jutott, mire beesteledett. - Köszönöm, sensei - hajolt meg búcsúzóul és másnap újra próbálkozott. Négy napba telt, mire sikerült a környék legmagasabb fájára felmásznia, ám akkor ugrándozni kezdett örömében.
Kouzoval továbbra sem jött ki túl jól, az mintha a lányt hibáztatta volna, amiért az nem akart leesni a szakadékba. Ai kedvesen mosolygott rá minden alkalommal, hogy emlékeztesse hibájára. Mióta megtanult fára mászni, sok időt töltött a magasban és egy nap a mester újra elé állt.
- Most az előzőekben tanultakat visszük eggyel feljebb. - További mondandó nélkül a víz felszínére lépett és sétálni kezdett rajta. Széttárta karjait és elmagyarázta a műveletet, amihez Ai azonnal hozzá is kezdett.
Korábbi óvatosságával rakta lábát a vízre és áramoltatni kezdte a chakrát, a víz sodrásának megfelelően. Magabiztosan tette meg az első lépést, azonban a második után már a vízbe bukott. A tanárt láthatóan meglepte a rosszul sikerült mutatvány és azonnal a megmentésére sietett.
Ai felismerte, hogy itt nem lesz elég a puszta megérzés, ezt ki kell tapasztalnia, elvégre ahogy a folyó is folyvást változik, neki is folyamatosan alkalmazkodnia kell ezekhez a változásokhoz. Újult erővel, a sokk elmúlta után kezdett neki ismét a feladatnak és állhatatos próbálkozásai jutalmaként estére sikerült is úgy-ahogy imbolygás nélkül megállnia a vízen. A mester büszke lehetett ügyes tanítványára, aki újabb ékes bizonyítékát mutatta tehetségének.
Hamarosan elérkezett a genin vizsga ideje. Ai mérhetetlen izgalmát hideg közönnyel próbálta palástolni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az első próba egy írásbeli teszt volt, aminek az volt a nehézsége, hogy több stratégiai, csapatmunkával kapcsolatos kérdés is szerepet kapott benne, amiket korábban nem magyaráztak az Akadémián. Ez nehézséget okozott, mert itt kellett kitalálni a megoldásokat. A logikájára hagyatkozva próbálta megtalálni az ideális megoldást és épphogy sikerült befejeznie okfejtését az idő lejárta előtt.
A gyakorlati részén a klón jutsut és a transzformációs technikát kellett bemutatni, amik neki simán mentek. A "speciális" feladat pedig csapdakészítés- és felismerés, valamint különböző csapdák hatástalanítása volt. Mechanikai ismereteire hagyatkozva ez mind simán ment. A készítésükben nem jeleskedett, így az elméletin hiába érte el a legjobb helyezést, összességében csak második lett a vizsgán, amire ennek ellenére büszke volt.
Mikor kisorsolták a csapatokat és meghallotta Inuzuka Kouzu, rögtön felugrott a helyéről.
- Tiltakozom! - kiáltotta, mindenki figyelmét magára vonva ezzel.
- Tudom, mire gondolsz, de pont ezért kell beosztanom téged vele. A genin vizsgán láthattad, milyen fontos a csapatmunka és jó eredményt is értél el rajta - most ezt akarod meghazudtolni?
- Én.. - felelte elszégyellve magát - nem.
Másik társa egy Akimichi volt és csak az nyújtotta az egyetlen vigaszt, hogy már aznap találkozhattak a Jounin vezetőjükkel, ami izgalommal töltötte el.
- Nem vagyok túl jó az ilyenekben - kezdett bele őszintén a sensei -, még csak négy napja neveztek ki, úgyhogy ti vagytok az első csapatom - szabadkozott. - Kezdhetnétek a bemutatkozással, mondjátok el a neveteket és hogy mit érdemes tudni rólatok, valamint hogy mivel tudnátok hozzájárulni a csapatmunkához.
- A nevem Ai és Kouzo megpróbált megölni - fejtette ki az összes kérdésre a választ, ami meg is adta a további felszólalók alaphangulatát. A Jounin bár meglepődött, a lány úgy látta rajta, már tudott az incidensről és higgadtan kezelte a dolgot.
- A nevem Kouzo és megérdemelte.
- Iou vagyok és nem fogom megenni a társaim készleteit. - Ez a mondta újra visszaadta Ai derűjét és elszállt belőle a harag a másik társa iránt.
- Az én nevem Mou Akashita, örülök, hogy megismerhettelek titeket. Hogy még többet megtudjak rólatok, arra gondoltam, hogy egy kis tesztnek vetlek alá benneteket. Ezek itt chakrapapírok. Chakrát belevezetve megmutatja az elemi affinitásotokat. - Ai bólintott. Erről már hallott. - Noha nem hinném, hogy már képesek lennétek feloldani, szeretném tudni, mire számíthatok tőletek.
A lány elevenen pattant fel és vette el sajátját. Ahogy az anyjától elméletben már megtanulta a sima chakrája helyett az elemi chakráját próbálta előhívni és az eredmény az lett, amit senki más addig nem ért el - a papír két pontján égésszerű nyomot hagyott. Többször megismételte, mert ez az eredmény semmiféle elemre nem utalt, mégis mindig ugyanaz történt.
- Úgy látom - magyarázta a mester -, te már a következő szintre léptél. Épp most oldottad fel a villám elemet.
Ai csillogó szemekkel nézte a papírt, Kouzo pedig féltékenyen őt. Az ifjú Hyuuga úgy érezte mérföldekkel előrébb lépett, noha nem ez volt a szándéka. Az elkövetkezendő hetekben a két fiúval és az újonc Jouninnal hajtott végre nem megerőltető küldetéseket, mialatt egy bizonyos "végső tesztre" vártak.
Könyvét térdén pihentetve teáját szürcsölgette egyik nap, amikor kopogtattak az ajtaján.
- Szabad!
Két idősebb klántársa lépett be a szobába, akiket korábban csak ritkán látott. Fejet hajtott előttük, de fel nem állt.
- Gratulálok a Genin vizsgához - kezdett bele a jobboldali félszegen. Látszott rajta, hogy nem ezt akarja mondani, vagy legalábbis nem ezért van itt. Ai bólintott.
- Tudom, hogy nem szereted, ha erről beszélünk - vette át a szót a másik -, de elég érett vagy már ahhoz, hogy beszéljünk a jövődről.
- Nem házasodok - jelentette ki határozottan a lány. A másik kettőn zavarba jött, de gyorsan visszanyerték önuralmukat.
- A klánról lenne szó. - A szobában tartózkodó legfiatalabb Hyuuga is komoly arcot vett fel. - Észrevettük és egyeseket aggaszt, hogy.. Te más nézeteket vallasz, amik..
- Veszélybe sodorhatják a klánt - fejezte be a másik.
- Hogyan? - Kérdezte Ai ártatlanul.
- Nos.. Bizonyára tudod, mire hivatott a mellékág.. És milyen áldozatot vállaltak.
- Vállaltak? - Szeme belefúródott a másikéba. Sejtette, hogy erről lesz szó, hiszen ebben nem értett egyet a klán dolgait illetően, de nem tervezett változtatni nézőpontján.
- Az az igazság, hogy a mellékágnak a főágat kell védenie. Ezért van rajtuk a billog, ezért.. Léteznek.
A lány arca megkeményedett. Sosem gondolt rájuk másképp, mint egyenlő emberekre, akiket bár a klán másképp kezelt, ugyanolyan tisztelete érdemeltek, ha nem többet. Így kimondva még kegyetlenebbnek tűnt klánja bánásmódja.
- Hát te miért létezel? - A két Hyuugát megdöbbentette a visszakérdezés.
- Én a családomat szolgá..
- Épp ahogy ők - szólt közbe elhűlve Ai. - Mi különböztet hát meg titeket?
- Nekik értünk kell megha- - A másik leintette, mielőtt befejezhette volna a mondatot.
- Igen? - billentette félre a fejét a lány. A másik kettő láthatóan nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Ai mindig is ilyen volt - vasakaratú, ha ez a kérdés szóba került és úgy irányította a beszélgetést, hogy a másiknak ki kelljen mondani, amit nem szeretett volna. Sosem tekintett a mellékág tagjaira kevesebbként. Ez ugyan egyes emberek szerint veszélyes lehet, szerinte csak az emberségüket segít megőrizni.
- Egyesek attól félnek, hogy túlságosan elpuhultál.
- Miért?
- Szeretnénk, ha beszélnél Nejivel a mellékágból. Szeretne elmesélni neked egy történetet.
- Nem érdekel - felelte színtelen hangon Ai.
- Ezt még megkeserülöd - sziszegte az először felszólaló.
- Azt hittem, azt szeretnétek, ha keményebb lennék. - Hűvös mosoly suhant át az arcán. - Majd meghallgatom, amikor nem lesztek a közelben. Tisztelettel.. - Miután két klántársa elhagyta a szobát, mélyet sóhajtott és hátrafeküdve arcát a könyvébe temette. A Hyuugáknál meg kell felelni bizonyos elvárásoknak - mind tudásban, mind dogmatika terén. Amit előírnak, az a helyes és bizony kegyetlen módszereik vannak ezek betartatására. Durvák voltak, nyersek és sokat vártak. A Genin vizsga pedig nem volt elég - most másféle tesztnek vetették alá, amit úgy érzett, sikerrel vett. De tudta, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom.
Ezután nyugta volt egészen addig, amíg el nem jött a Hokage beavatási ceremónia. A lány büszkének érezte magát, noha nem volt semmi köze a Hokagéhoz. Azt remélte, a falu jó kezekbe kerül majd.
Fellelkesülten nézte-hallgatta végig az eseményeket, amíg meg nem jelentek az ANBU-k és be nem jelentették a veszély közeledtét. Ai arcáról azonnal lehervadt a mosoly és feszülten figyelt az utasításokra. Neki a civileket kellett az óvóhelyre kísérnie és bár legszívesebben ő is harcolt volna, fogcsikorgatva eleget tett a parancsnak.
Az óvóhelyen fal-alá járkálva próbált minél több információmorzsát kinyerni a hallottakból, többször megkérdezett másokat, mi történt odakint, ám senki nem magyarázta el a helyzetet. Aztán megtörtén az, amitől a legjobban félt. Egy robbanás, rombolás hangja rázta meg a környéket, mire mindenki pánikba esett. Az ifjú Hyuuga elkeseredetten próbálta megtudni mi történhetett, ám hiába. Végső elkeseredésében kézjelet formált.
- Byakugan! - kiáltotta, se nem történt semmit. - Byakugan! - hangzott ezúttal még hangosabban, ám ezúttal sem érte el a kívánt hatást. - Byakugaaaaan! - sűrítette bele minden erejét és érzelmét, mire elméjét megrohamozta az új térlátás, amibe majdnem beleszédült, de túlságosan fókuszált volt ahhoz, hogy ez megtörje. A rákoncentrált területből csak a falu szélét látta, az azonban elpusztult és a robbanás hangjának messzeségéből ítélve, ha ez megtörtént itt, akkor az egész faluval ez lehetett a helyzet.
- Byakugan? - kérdezte egy megrémült hang. Többen körbevették a lányt.
Az mit sem törődve velük élettelen testtartással lépegetni kezdett a kijárat felé. A családjára gondolt, azokra, akik még kint harcoltak és megszaporázta lépteit, azonban valaki megragadta hátulról. Kétségbeesésében mozgást imitált és igyekezett előrébb jutni, ám a visszatartó erő túl nagynak bizonyult. Lábai jártak, kezei egyre hevesebbe haladtak volna előre, ám minden hiába volt.
- Nem mehetsz, Ai. Itt van most a helyed.
- Mi történt? Mit láttál? - Kérdezték többen, ám a lány nem figyelt rájuk. Csak tört volna előre, reménytelenségbe süppedve, könnyekkel küszködve.
Több másodpercig eltartott, mire végre összeszedte magát, akkor pedig minden erejét összeszedve nekiiramodott és kitépte magát az őt markoló kezéből, ám így csak azt érte el, hogy néhány lépés után elesett. A hirtelen fájdalom felszakította lelkének sebeit és vigasztalhatatlan, szívbemarkoló sírásba kezdett az addig mindig erős lány. A körülötte lévők egyre csak a falu sorsáról kérdezték, ami még inkább szívet tépő zokogást eredményezett. A családja fájdalmát sirató hang betöltötte az egész csarnokot és megtöltötte a helyet keserűséggel. Abban a pillanatban mindenki elhallgatott.
A hozzászólást Hyuuga Ai összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Márc. 07 2022, 17:03-kor.
Hyuuga Ai- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 44
Elosztható Taijutsu Pontok : 73
Állóképesség : 109 (D)
Erő : 103 (D)
Gyorsaság : 113 (D)
Ügyesség/Reflex : 109 (D)
Pusztakezes Harc : 110 (D)
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 174
Re: Hyuuga Ai
Gedo Mazo Csüt. Márc. 03 2022, 18:19
Üdv!
Elolvastam az előtörténetedet és azt kell, hogy mondjam: Elutasítom!
Végezetül pedig a mechanikai érzék. Érdekesnek találom a koncepciót, miszerint egy Hyuuga a mechanikában jártas, viszont ezt az érzékedet is letudtad egyetlen sorral. Kérlek fejtsd ki, hogy hogyan találkozik először a mechanikával, miért szereti meg és miként szerez benne jártasságot.
Kérlek pótold ezeket, jelezz nekem pm-ben vagy itt és utána újra megtekintem
Gedo Mazo
Elolvastam az előtörténetedet és azt kell, hogy mondjam: Elutasítom!
Viszont ne csüggedj! Apró módosításokkal elfogadhatóvá tudod majd varázsolni az útmutatásommal.
Először is egy Hyuuga karakter indításához, bár megvan az engedély, kicsit többet várnék. AI főág tagja viszont alig egy két sorban letudtad az egész klánt és az előtörténeted 70%-át az tette ki, hogy épp megtanulod a függőleges illetve vízen járást, valamint feloldod az elsődleges elemedet.
Ezért arra kérnélek, hogy kicsit fókuszálj rá a Hyuuga klánra, részletezd, hogy milyen elvárásaik vannak feléd a vezetőknek, részletezd kicsit jobban a karaktered fő és mellékághoz való viszonyulását.Végezetül pedig a mechanikai érzék. Érdekesnek találom a koncepciót, miszerint egy Hyuuga a mechanikában jártas, viszont ezt az érzékedet is letudtad egyetlen sorral. Kérlek fejtsd ki, hogy hogyan találkozik először a mechanikával, miért szereti meg és miként szerez benne jártasságot.
Kérlek pótold ezeket, jelezz nekem pm-ben vagy itt és utána újra megtekintem
Gedo Mazo
Gedo Mazo- Kalandmester
- Állóképesség : ∞
Erő : ∞
Gyorsaság : ∞
Ügyesség/Reflex : ∞
Pusztakezes Harc : ∞
Adatlap
Szint:
Rang: Túlvilági
Chakraszint: 8.667 / 10.000
Re: Hyuuga Ai
Gedo Mazo Szomb. Ápr. 09 2022, 18:07
Szia Ai!
Elnézésedet kérem a kései válaszomért, de konzultálnom kellett az ügyedben a ninja tanáccsal, mindazonáltal minden akadály elgördült.
Mivel a kért változtatásokat eszközölted, ezért Elfogadom az előtörténetedet és üdvözöllek téged Konohagakureban, azon belül is a Hyuuga klán főágának családjában! Eredményes játékot kívánok neked és rengeteg enyheököl csapást!
Kezdő értéked:
D szint
100 chakra
+ 45 elosztható TJP pont
Byakugan látótávolságod: 75 méter
Valamint ajándék kezdő technikaként megkapod ezt a jópofa jutsut is.
Heiki Bunshin no Jutsu // Fegyver Klón Technika
A használó először elhajít néhány shurikent, kunait, vagy más dobófegyvert, majd a kézjelek elmutogatása után másolatokat készít az elhajított fegyverről. Ezek a másolatok sérülés okozására nem képesek, elsősorban összezavarásra alkalmazható.
Erősség: Célja az ellenfél összezavarása. Segíti a valódi dobófegyver találatának az esélyét.
Gyengeség: Sebzésre nem alkalmas, aki képes érzékelni/látni a chakrát, az könnyedén átlát rajta.
Kézjelek: Ökör - Kígyó - Tigris
Besorolás: D
Chakraszint: 55
Elnézésedet kérem a kései válaszomért, de konzultálnom kellett az ügyedben a ninja tanáccsal, mindazonáltal minden akadály elgördült.
Mivel a kért változtatásokat eszközölted, ezért Elfogadom az előtörténetedet és üdvözöllek téged Konohagakureban, azon belül is a Hyuuga klán főágának családjában! Eredményes játékot kívánok neked és rengeteg enyheököl csapást!
Kezdő értéked:
D szint
100 chakra
+ 45 elosztható TJP pont
Byakugan látótávolságod: 75 méter
Valamint ajándék kezdő technikaként megkapod ezt a jópofa jutsut is.
Heiki Bunshin no Jutsu // Fegyver Klón Technika
A használó először elhajít néhány shurikent, kunait, vagy más dobófegyvert, majd a kézjelek elmutogatása után másolatokat készít az elhajított fegyverről. Ezek a másolatok sérülés okozására nem képesek, elsősorban összezavarásra alkalmazható.
Erősség: Célja az ellenfél összezavarása. Segíti a valódi dobófegyver találatának az esélyét.
Gyengeség: Sebzésre nem alkalmas, aki képes érzékelni/látni a chakrát, az könnyedén átlát rajta.
Kézjelek: Ökör - Kígyó - Tigris
Besorolás: D
Chakraszint: 55
Gedo Mazo- Kalandmester
- Állóképesség : ∞
Erő : ∞
Gyorsaság : ∞
Ügyesség/Reflex : ∞
Pusztakezes Harc : ∞
Adatlap
Szint:
Rang: Túlvilági
Chakraszint: 8.667 / 10.000
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.