Yuhi Sakura

**Yuhi Sakura** Szomb. Jan. 30 2016, 10:43

A Lady nyaklánca
Küldetés célja: csapatépítés és "lélektan"
Az a nap is úgy kezdődött mint a többi. Sakura az ágyában feküdt csukott szemmel, légzése egyenletes volt. A szobát már bevilágították a gyenge nap első sugarai amikor a lány először jelét adta annak, hogy bármit is érzékelt volna. Megmozdult és félig kinyitotta a szemét, így láthatóvá váltak hihetetlenül szép lila íriszei. Rögtön be is hunyta szemeit, mivel a reggeli gyér fény is reflektornak hatott a nemrég felébredt Sakura számára. Arcát a legközelebbi párnába temetve aludt volba tovább, de ekkor az ajtó szegei fémesen feljajdultak és egy furcsa jelenés viharzott be a szobába. Azumi - san... A nő rendezetlen haja láttán a lány megbizonyosodott arról, hogy ő is csak nemrég kelhetett. Elégtételt érzett. Szemüvege most még az átlagosnál is furcsábban ült pisze orra tetején. Végül megszólalt sipító hangján.
- YUHI SAKURA MOST AZONNAL FELKELSZ! - ordított rá a felé homályos pillantásokkal tekintő lányra.
Sakura némán engedelmeskedett. Mielőtt az apját bevitték volna a kórházba, Sakurát erre a kiállhatatlan szomszédra bízta. A lány kótyagosan felállt és elkészült a reggelihez. Ezalatt az asszony amilyen gyorsan jött olyan sebesen is távozott a lakásból. Sakura egyedül maradt. Általános helyzetben örült volna, de most... a saját gondolatait is ki akarta űzni a fejéből. Miután elköltötte kevés kis reggeliét, egy határozott kopogást hallott. Elkullogott a bejárati ajtóig. Ki lehet az ilyen korán. Kinyitotta és meglátott egy fiút. Haja szőkés, szeme kék volt. Ruhája egyszerű, a shinobiké. Chion volt az Sakura egyik csapattársa. A fiú egy ideje nagyon távolságtartó lett vele, így most a lány is hideg pillantásokkal jutalmazta. Mi mehet most végbe a fiúban? Chion elmondta, hogy a sensei hívatja őket egy küldetésre. Hozzátette, hogy siessen mert az ügyfél már vár és elmegy. Miért ilyen rideg? Tette fel magában a kérdést Sakura. Lassan bezáta maga mögött az ajtót és elindult a szobájába, hogy mágára öltse a shonobi felszerelését.
Mikor elkészült a fegyverraktárba ment (mivel volt ilyen az Apja miatt) és magához vett három csomag senbont és vész esetére öt kunait. Mikor készen állt végre kilépett a lakásból és Konoha nyüzsgő tömegén át igyekezett eljutni a megbeszélt találkozási pontra.
Mikor átkelt egy kis hídon meg is pillantotta a senseit, mellette pedig egy fekete hajú, csillogó zöld szemű fiút. A másik csapattársa: Aki. Aki jobb oldalán Chion, balján pedig egy, a lány számára ismeretlen személy áll. Egy kislánynak tűnik, mégis fejedelmi ruhát és ékszereket viselt. Biztosan ő lesz az a furcsa megbízó. Morfondírozott magában a lány majd határozott léptekkel folytatta útját a kis csapat felé. Mikor megérkezett, egy biccentéssel üdvözölte csapattársait és a senseit. Mesterük amikor elégedetten látta, hogy már mindenki a helyén van, ismertette a küldetés célját. Mivel biztosan küldetésre mennek - ez már bebizonyosodott Sakura számára.
- Most hogy végre mindenki megérkezett - itt szigorú pillantást vetett Sakurára - Ismertetném a küldetés részleteit. - ekkor halk köhintés hallatszott Aki felől. Mindenki abba az irányba tekintett és látták, hogy a kislány jelzett. A sensei az égre emelte tekintetét és így folytatta - Nos... mindenekelőtt bemutatnám Lady Hiromoot egy igen tehetős földesúr egyetlen édeslányát. A Lady elvesztett egy nagyon értékes nyakláncot a Konohától nem messze található Nyúl szigeten. Ez egy természetes sziget egy tó közepén. Odamegyünk és megkeressük ezt az ereklyét. Hiromoo kisasszonynak öt napon belül fontos találkozója lesz és ott már viselnie kell a nyakéket. Ennyi. Indulhatunk?
A lány meglepődött a hirtelen kérdés hallatán, de végül mélyet sóhajtott és felkiáltott.
- Hai! - ezt még két kiáltás követte majd újra mélységes csend ereszkedett rájuk. Sakurát igencsak irritálta a csend, mindig a halálra és az attól való mérhetetlen félelmére emlékeztette. Ekkor a Lady megszólalt.
- Ha nem kapom meg a nyakéket öt napon belül mindannyian lemondhattok a shinobi pályafutásotokról.
Ilyet nem illik mondani! Nem tehet ilyet ez a kis szemtelen... törpe! Sakura ibolyaszín szemei mint két kvarc kristály akkorára nyíltak ki. Legszívesebben most azonnal megfojtaná ezt a kis... nyomorult és beképzelt törpét. Ekkor valami megállítja. Mi felé haladok? Miért vannak ilyen pillanataim mostanában? Talán Apa miatt? Miközben a lány elmélkedett magában a Lady elindult vissza a szüleihez. Ahogy egyre távolabb ért kecses sziluettje, Sakura is egyre nyugodtabb lett. Végül a sensei bólintással jelezte, hogy indulhatnak. A három genin egymásra nézett és elindultak a Nyúl sziget felé.
A fák lombjain átsütnek a nap sugarai és tarkára festik az erdőt. Néhol egészen sötét máshol meg napfényes a rengeteg. A négy alak megállt az egyik hatalmas fa ágán, hogy körültekintsenek. Nemrég keltek át a tavon és csak néhány perce tartózkodnak a szigeten. Most a legmagasabb kiterített egy térképet az ágon mire mindhárom kisebb alak előre hajolt. Kettő fiú, egy pedig hosszú lila hajzuhatagából és testtartásából ítélve lány. Tanulmányozták a térképet. A sensei kettéválasztotta a csapatot, hogy az egyik az északi és a nyugati míg a másik a keleti és a déli részeket vizsgálja át. Aki, az egyik fiú a csapatból, nagyot sóhajtott és megszólalt.
- Mi értelme ennek? Mintha tűt keresnénk a szénakazalban.
Erre csak néhány megvető tekintetet kapott. A lány ekkor felemelte a fejét és hallgatózott. Hallotta az erdő hangjait még a tó vizének hullámait is. Közel vannak még a parthoz, alig néhány perce érkeztek és mindössze öt napjuk van. Végül a sensei felmérte az erősségeiket és a gyengeségeiket, majd kétfős csapatokba osztotta őket. Sakura Akival került össze és ennek feledtébb örült. Nem volt most sem ideje sem kedve ahhoz, hogy Chion viselkedéséről gondolkozzon. A csapatok elköszöntek egymástól és megkezdték a keresést a nekik kijelölt helyeken.
Sakura nem nagyon unatkozott az elején. Minden zugba benézett és elképesztő lelkesedéssel futkosott az erdőben egész nap. Nem fáradt el, legalább is nem érzett fáradságot. Ellentétben vele Aki halálra unta magát és ennek hangot is adott.
- Fáradt vagyok és már be is sötétedett.
- Akkor készíts táborhelyet. - válaszolt ingerülten a lány, de magában mégis egyetértett a fiúval. Lassan már rájuk borult a sötétség és Sakura is egyre fáradtabb lett. Semmi eredmény. Aki elkészítette a tüzet és mindketten lefeküdtek köré. Nézték egymás arcát amit most narancsos fénybe burkolt a tűz fénye. Egy fél órája megették az ételt amit magukkal hoztak. Kevésnek bizonyult, de be kellett osztaniuk. Másnap korán keltek és folytatták a kutatást. Egész délelőtt meg sem álltak így Sakura tudott egy kicsit gondolkozni a személyiségéről. Meg fog változni? Az lenne a legjobb. Mit tegyen? Sosem tudta hogyan válaszoljon a fel nem tett kérdésekre így ezek egész nap gyötörték. Egy mocsaras területre értek ahol furcsa szagok terjengtek a levegőben amiktől Sakura elfintorodott. A zsombékokon lépkedve próbáltak előrefelé araszolgatni. Néhány meglehetősen csúszósnak bizonyult és amikor sarujuk érintette a zsombékot azonnal hátraestek volna. Szürkületkor is még a mocsárban bandukoltak és a látási viszonyok már nagyon rosszak voltak. Egyszer csak morgást hallottak az egyik közeli nádasból. Aki azonnal ugrott egyet és üvöltve próbált meg tovarohanni. A lány még időben ragadta meg a pólóját és rántotta vissza, amikor viszont a fiú felállva belekapaszkodott, ő is megcsúszott és a mocsár zavaros vizében találta magát. A víz betöltötte a füleit és az orrát is még jó, hogy a száját még időben becsukta. A koszos víz mindenhol ott volt és a hideg lassan felemésztette. Sötétbe borult a világ Sakura számára. Már éppen elhagyta magát és majdnem elájult, amikor erős kezek ragadták meg őt és az egyik kezénél fogva kihúzták onnan. Amikor végre újra magához tért már a mocsáron kívül feküdt, mellette egy kis tűz lobogott. Akit látta meg azonnal amint fölé hajol és aggódó pillantással szemléli. Nyoma sem volt a pimasz kisfiúnak. Amikor meglátta, hogy a lány ébren van annyira megörült, hogy egy csókot nyomott a... szájára. Aztán amikor rájött, hogy mit is csinált elhúzódott a lánytól és visszatért a vacsora készítéséhez. Sakura nem tudott megszólalni. Egy: ez nem az az Aki akit ő ismer. Kettő: A fiú csókja még mindig a száján égett. Végül csendben megvacsoráztak és elaludtak. Egyikük sem szólalt meg, de Sakura motyogott valamiféle "Köszönöm" féleséget.
A harmadik napon újra az erdőben keresgéltek, de ismét eredménytelenül. Végül lefeküdtek, de Sakura szemére csak nem jött álom. Felkelt és sétált egyet. Az erdő sötét volt és minden fa úgy festett mint egy elátkozott lélek, de őt ez nem zavarta. Hiszen egy vagyok közülük. Gondolataiba mélyedt és hallgatta az állatok neszezését, a baglyok huhogását és figyelte, hogy mikor bukkannak fel állati szempárok a sűrűben. Egyszer csak valami fényes tárgyon akadt meg a szeme. Alig volt látható ebben a végtelen sötétben, de a lány szinte azonnal utánakapott. Felemelte és megpillantott egy gyönyörűen megmunkált arany nyakéket. Az a nyaklánc volt amit eddig kerestek. Végtelen öröm öntötte el a szívét. Végre vége! Lélekszakadva rohant vissza a táborba Akihoz. Felrázta a fiút mire az a negyedik próbálkozásra fel is tápászkodott. Még mindig nem volt a régi Aki és ez nagyon jó volt így. Aki feltápászkodott, sötét hajába túrt és kezével intett, hogy minden rendben, indulhatnak. Sakura eltette a nyakláncot és egy a senseitől kapott voki tokin keresztül küldött egy rövid üzenetet.
- Mester a nyakéket megtaláltam és Akival úton vagyunk visszafelé. Találkozzunk a hídnál ami kivezet a szigetről.
Erre nem kapott már választ mégis biztos volt benne, hogy üzenete célba ért. Intett Akinak és elindultak visszafelé. Nem aludtak semmit (Aki egy fél órát) így hamarosan jelentkeztek rajtuk a fádság első jelei. Sakura már alig bírta nyitva tartani a szemét, léptei lelassultak. Aki még bírta egy ideig, de lassan őt is kezdte beborítani a fáradság fojtogató köpenye. Lassabb lett a tempójuk, de nem adták fel. Egész éjjel meneteltem és végre megérkeztek a hídhoz. Látták, hogy még nincs itt senki így úgy döntöttek, jobb lesz ha pihennek egy keveset. Ahogy Sakura meghallotta a pihenés szót, rögtön megbicsaklott a lába és a földre esett. Vagyis csak esett volna mert akármilyen fáradt is volt, Aki megtartotta a lányt. Lefektette a földre és ő is mellé feküdt.
Két shinobi vágott át az erdőn. Chion és a sensei volt az. A két árnyék összenézett és előretekintettek a híd felé. Remélték, hogy a két hídon fekvő alak Aki és Sakura. A sensei elgondolkodott. Elképesztő, hogy a gyerekek megtalálták a nyakéket. Ő és Chion nem nagyon jártak sikerrel. A fiú ugyanis nem akart csapatban dolgozni. Mostanában egészen megváltozott és mindent maga akart csinálni. Míg ezen gondolkodott, odaértek e hídhoz és megbizonyosodtak róla, hogy Aki és Sakura lesznek azok. Mindketten mélyen aludtak és egyenletes lélegzésük fáradságra utalt. Chion azonnal lefeküdt Aki mellé és el is aludt. Az utóbbi napokban nem pihentek túl sokat. Nem volt szive ahhoz, hogy felébressze őket így úgy döntött, majd őrzi az álmaikat.
Valaki enyhén rázogatja és paskolgatja az arcát. Sakura kótyagosan felemeli a fejét és meglátja a fölé hajoló Akit. Még mindig más az arca és meglehet, hogy már sosem lesz az az idióta Aki. A fiú zöld szemei csillognak a boldogságtól és megöleli Sakurát. Ez megint hirtelen érinti a lányt, de viszonozza az ölelést. Amikor elengedik egymást és meglátja, hogy a sensei és Chion is megérkezett már. Gyorsan bekap egy kis kekszet amit a senseitől kapott és már indulnak is. Út közben Akival egymás szavába vágva elmesélnek mindent. A kereséssel töltött hosszú napok, a baleset a mocsárban, és végül a nyakék megtalálása.
Aki egyszer csak megszólal:
- Elmegyek egy percre. Ha nem találtok meg menjetek haza.
Először nem akarták elengedni, de végül addig erősködött, hogy a sensei adott neki tíz percet. Aki azonnal is tűnt a sűrűben. Eltelt fél óra, a fiú sehol. A sensei kezdett ideges lenni és hamarosan utánament. Sakurának és Chionnak a lelkére kötötte, el ne mozduljanak innen. Egy órán belül a sensei visszatért hozzájuk de Aki nélkül. Némán haladtak tovább Konoha felé.
Megkeresték a Ladyt és vissza adták neki a nyakéket. Most nem fejedelmi hölgynek, hanem csak egy nagyon hálás kisgyereknek tűnt.
- Köszönöm nektek. Melyikőtök találta meg? - Sakura legszívesebben köddé vált volna. Chion és a sensei mégis az ö irányába mutatott - Tehát te volnál. Hálám jeléül neked adom ezt a köpenyt. A legfinomabb anyagból van mégis ellenálló. A csuklyáját mélyen az arcodba húzhatod. Fekete. Gyönyörű.
A lány nem akarta elfogadni, de tudta, hogy azzal megbántotta volna a kislányt így átvette a köpenyt. Tényleg csodás volt. A Lady elbúcsúzott tőlük és vidáman hazaszaladt. A sensei hazaküldte őket, hagy' pihenjenek egy kicsit. Sakura is hazasétált és az üres ház csak felerősítette érzelmeit. Aki eltűnt! Felkiáltott és lerogyott a padlóra. Az öklét újra és újra nekicsapta a kemény padlónak egészen addig, amíg el nem kezdett belőle szivárogni a vér. Meg fogja találni! Van valami vonzó a fiúban és tudta hogy ez kölcsönös. Nem hagylak cserben Aki. Összeszedte magát, felöltötte az új köpenyét és elindult az erdő felé. Nem nyugszik amíg meg nem leli a fiút. Bármi legyen is annak az ára.

Hidan Vas. Feb. 07 2016, 07:31

Szia!
Örömmel látom, hogy gazdag a szókincsed, és ügyesen fűzöd egymásba a szavakat. További pozitívum hogy egy genin szintjének megfelelő küldetésről írtál, nem akartál világot váltani. Amit építő kritikaként tudnék javasolni, hogy a jövőben próbálj meg figyelni az elgépelésekre, illetve hogy ügyelj arra, hogy végig ugyanabból a szemszögből meséld a történetet (E/1 és E/3 váltakozása). Volt néhány jelen/múlt kavarodás is, de elenyésző számú, ilyen terjedelem mellett könnyű belefutni az ilyesmibe. De összességében pozitív volt. Jutalmad 10 chakra, 2000 ryou megtalálói díj és persze a köpeny.

Yuhi Sakura

Yuhi Sakura

Re: Yuhi Sakura