Kumimushi Zanami vs Inohara

**Inohara** Vas. Feb. 28 2016, 15:06

https://www.google.hu/search?q=snow+village&client=ms-android-huawei&hl=hu-HU&prmd=imvn&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwigppjJyZrLAhWFpnIKHeviAwYQ_AUIBygB&biw=360&bih=567#hl=hu-HU&tbm=isch&q=snow+temple+&imgrc=uRKk8eQmXJOkVM%3A
Helyszín:
Valahól a Hó országának szívében, havas hegycsúcsok ölelésében található egy rég elfeledett templom. Valamikor sok-sok éve építették ismeretlen emberek, de már szinte csak a szerzetesek ismerik hollétét. Azt rebesgetik egy ősi kincs található a szívében, de az egykori építők nem hagyták védtelenűl.
//A csatatér pedig a középpen lévő udvar. Smile

//

Már jó ideje vándoroltam e kietlen havas tájon, a hgyek kacskaringós vonalát követve. Egyszerűn igéző volt a táj a maga csendjével és túlviláginak ható csendjével. Úgy tűnt ember talán még soha nem is járt erre, de ki is akarna kivándorolni a fagyos pusztába, hogy aztán megfaggyon. Nekem sem ez volt a célom.
Godannal a tanítómmal egy a Hó országában lévő faluba igyekeztünk, de egy lavina elzárta az oda vezető utat és elválasztott tőle.
Hát ezért vagyok most itt, a hidegben egyedűl. Kisebb gondolkodás és elemezgetés után arra jutottam, hogy jobban járok, ha megkerülöm a csúcsot, hiszen a falu ott van a túloldalán. Így utólag átgndolva mégsem volt a legjobb ötlet.
Már-már azt hittem elvesztem, mikor a fehérség közepén valami sötét folt tűnt fel a távolban. Előszőr azt hittem csak halucinálok, de közelebb érve, már biztos voltam benne, hogy valódi.
Belépve a főkapun láttam, hogy ez egy templom. Rendkívül impozáns épület volt, hatalmas falaival és oszlopaival. Aztán eszembe jutott amit Godan mesélt egy templomról, itt a Hó országában. Márpedig, ha ez az akkor jó lesz vigyázni, mert a történet szerint csapdák őrzik a helyet. Nos nem igazán volt gondom a csapdákkal, mivel a templom belsejébe vezető egyetlen ajtó nem nyílott. Így hát leültem az lépcső tetején és próbáltam kitalálni, hogyan tovább.

**Komimushi Zanami** Vas. Feb. 28 2016, 18:30

Éppen egy küldetésről mentem haza felé a faluba. Nagyon elfáradtam a küldetés miatt, annyira, hogy le is maradtam a többiek mögött. Csak néztem előre de még csak nem is láttam őket. Éppen ezért, már nem is zavart a távolság. Rá se hederítettem. Csak hagytam, hogy tovább menjenek akár nélkülem, hisz én egyedül is biztonságban hazaérek. Pontosan ezt használtam fel indoknak, hogy leülhessek. Mivel egy elég havas területen voltunk és ráadásul egy jeges szirten kellett átmennünk egy kicsit megijedtem amikor leültem, mert egy kicsit megcsúszott a lábam. Örültem, hogy nem estem le, mégis óvakodtam, ezért beleszúrtam a jégbe egy- két kunait és a derekamhoz kötöttem. Csak remélni tudtam, hogy nem jön egy cunami ami levisz a kunaikkal együtt a semmibe. Igaz, a vizem már fogyóban volt de ez kicsit sem zavart, mert igazából csak testileg voltam fáradt. nem is voltam szomjas, így el tudtam raktározni a maradékot. Egy kis pihenés után újra elindultam és néhány percnyi járás után csak azt láttam, hogy a többiek ott ülnek. Éppen ezért amikor egy vastagabb szakasz jött gyorsan elkezdtem közeledni feléjük. Nem törődtem semmivel, nem is gondolkodtam, csak futottam egyenesen a barátaim felé. Nem vettem észre egy pontot, ahol vékonyabb volt a jég és kő réteg alattam, ami amikor átfutottam rajta meghasadt, összetört és én leestem. Egy kapu előtt vettem észre magamat. Felettem semmi nem volt csak a szín tiszta kék ég. Kicsit fájlaltam a csontjaimat aztán feltűnt. hogy egy elhagyatott épületben vagyok. Az épület pont úgy nézett ki mint egy templom. Bekötöttem a sebeimet aztán elpakoltam az ajtót eltorlaszoló romokat és köveket. Miután megint teljesen egyedül voltam, nagyon bántam, hogy nem tudattam a többiekkel, hogy már majdnem ott vagyok, mert ők nem vettek engem észre. Szóval kinyitottam az ajtót egy kissé nehézkesen, majd kiléptem az épületből és egy embert vettem észre, aki ott ült a lépcső tetején. Csak annyit láttam, hogy egy fejpánt van rajta, de mivel nekem háttal volt ezért egy kissé valószínűleg megijesztettem, mert rákiabáltam. :

-Ki vagy te? Honnan jöttél?

**Inohara** Vas. Feb. 28 2016, 20:40

Már egy jó ideje ültem a templom lépcsőjén. Eleinte próbáltam kitalálni valami tervet, hogy juthatnék ki innen. Néztem a lágyan hulló hópelyhek táncát. Olyan különös érzés volt az egész. Talán az istenek akarat volt, hogy idekerültem. Lehet, hogy fontos feladatot tartogatnak a számomra. Nem okozhatok nekik csalódást. Valahogy bekellene jutnom a temlomba, de az ajtó nem nyílik, ablakai pedig nincsenek. Kicsit olyan mint egy erőd, vastag falak, ajtók és még az állítólagos csapdák is. Jóbb lesz résen lennem, ki tudja kívül nincsenek-e.
Lehunytam a szemem, és elmélyültem.
'Kérlek mutassátok meg nekem a helyes utat. Vezessetek a fénybe, Ti kiknek tudását és hatalmát halandó ember fel nem foghatja. Jamabushi! Szerzetesek védője! Kísérj utamon, s tartsd távol a gonoszokat, hogy az isteni akaratot teljesíthessem. Hatalmas Amaterasu kérlek segíts, hogy újra fényedben fürödhessek.'
'A világ csupán egy mulandó porszem, elenyésző folt isteni vásznatokon. Mi emberek csak legyek vagyunk tűnékeny életünkel.'
Gondolataimból egy hang rántott vissza a földre. Hirtelen nem tudtam mire vélni, mert az egész hely évek óta elhagyatottnak tűnt.
-Ki vagy te? Honnan jöttél?
Leugrottam a lépcsőről az udvarra. Megfordulva láttam, hogy egy husszú szőkehajú, kék szemű lány állt a lépcső tetején. Más esetben megpróbálnékvsegíteni hátha egy eltévedt utazó vagy hasonló aki segítségre szorúl.
Bár szerzetes vagyok, így a világért sem szeretnék ártatlanokat bántani, de azért ninja is. Megkondult a fejemben a vészharang. Még mindíg picit összezavarodva válaszoltam.
- A neven Inohara! Szerzetes vagyok Iwagakuréből.

**Komimushi Zanami** Hétf. Feb. 29 2016, 10:50

Kicsit megkönnyebbültem, amikor megláttam. Azt hittem egyedül vagyok. Amint felpattant megláttam egy vékony, rövid barna hajú, zöld szemű nálam nem sokkal idősebb fiút, aki szintén nem számított társaságra. Szerintem éppen úgy megijedt mint én, hogy egy teljesen idegen, más faluból származó embert lát pont itt. Bele is gondoltam, hogy mit kereshet itt, aztán rájöttem, hogy lehet, hogy valahogy úgy került ide mint én és nem talál kiutat. Valójában az is lehet, hogy itt lakik. Mielőtt még elmondta volna, hogy honnan jött, reméltem, hogy Konohai és nem akar konfliktust. Hiszen nem láttam a fejpántján lévő jelet. Még abba is belegondoltam, hogy nem ninja, de sajna tévedtem. Mégis amikor felugrott annyira meglepődtem, hogy elfelejtettem mindent ami eddig velem történt. Bele sem merek gondolni, hogy ő mit gondolhatott rólam. Aztán csak megkaptam a választ a kérdésemre:

- A nevem Inohara! Szerzetes vagyok Iwagakuréből.

A válasza eléggé letört…de nem is törődtem vele, csak tartottam a távolságot nehogy rám támadjon. Az igazat megvallva még soha nem találkoztam Iwagakurei ninjával, de még csak lakossal sem, ezért szerettem volna kérdezni nagyon sok dolgot, a probléma csak az volt, hogy nem mertem. Hittem benne, hogy nem erősebb nálam. Valójában az, hogy szerzetes ninja valahogy meg tudott nyugtatni. Még azt is beadtam magamnak, hogy akár barátkozna is velem. Mindezzel csak az volt a probléma, hogy túl naiv vagyok, éppen ezért ezt az ötletet azon nyomban elnyomtam! Mivel az eséstől kificamodott a vállam nem is nagyon tudtam mit tenni, csak fájlalni. Reménykedtem benne, hogy nem veszi észre és nem fog pont így előnyt kovácsolni magának. Pontosan ez volt az amiért kissé ideges lettem. Mégis csak arra voltam képes várni, hogy tegyen valamit míg én csak ott próbálom vissza tenni a vállamat a helyére semmiféle feltűnés nélkül.

**Inohara** Szer. Márc. 02 2016, 20:45

Tekintetem lassan végigszaladt a jövevényen.
Hosszú, arany szőke haj, gyönyörű kék szemek. Mintha egy anyal szállt volna alá a menyből, hogy halandó szemem mennyei gyönyörűségével árassza el. Talán nálam egs picit fiatalabb lehet, ha egyáltalán ilyen az angyaloknák.
Elismerem néhány percig nem csak a szavam állt el, de a karom sem mozdult.
Aztán kezdtem feleszmélni a révületből.
'Egyenesen a templom belsejéből jött. Akkor talán az egyik lakoja lehet. Jobb lessz vigyáznom. A legenda szerint nem túl barátságosak az itt lakók, dee lehetséges eggyátalán, hogy egy ilyen gyönyörűség veszélyes legyen. Tán pont ez a trükk a dologban: elkápráztatja szépségével az embert, majd lecsap.'
Vészharangom újra megkondult. Nem szándékozom bántani, de ha támadna kénytelen leszek megvédeni magam. Soha sem lehet tudni kinek a szívében rejtőzik sötétség. Talán ezúttal egy aranyos lány alakját öltötte magára.
Valami mintha megütötte volna a szemem: az egyik vállát szokatlanúl mereven tartotta. Úgy tűnik megsérült vagy hasonló.
- Hát lássuk mi vagy? Démon vagy angyal?!!
Előhúztam egy senbont és felé hajítottam, de úgy, ha be is talál csak megkarcolja a lábát. A reakciójából kiderűl mi is valójában.
//Bocsi, hogy szerzetesként picit agresszívnak tűnök, de kikell provokálnom a harcot. Smile

//

**Komimushi Zanami** Pént. Márc. 04 2016, 15:54

//Semmi baj, örülök, hogy te kezdted, nekem nem igazán ment.//

Egy ideig eléggé furcsán nézett rám az idegen. Kicsit furcsa volt és úgy tűnt, mintha lefagyott volna. Mégis, mikor hirtelen felém hajította a senbonját miközben ezt mondta:

- Hát lássuk mi vagy? Démon vagy angyal?!!

Nem igazán értettem mire célozhat, de nem is zavart. Csak a senbonra koncentráltam. Bár eléggé meglepődtem, de valahogy kitértem előle és csak a vállamat karcolta meg, mert bár a lábamhoz dobta én felugrottam és landoláskor térdre estem, ekkor megsebzett. Nagyon fájt, hiszen már eleve ki volt ficamodva a vállam és akárhogyan akartam helyretenni, valahogy nem ment. Aztán akaratlanul is felkiáltottam.:

-Áuuu!!!

Miután már kicsit jobb volt megnyugodtam. Jól vettem az akadályt, és úgy döntöttem, hogy akkor már visszavágok. Gyorsan előkaptam néhány shurikent és felé dobtam. Először csak kettőt két irányba, majd egyet-egyet fel és le. Végül egyet középre, és csak reméltem, hogy ha már rám támadt most vissza tudjak vágni. Csak remélni tudtam, hogy eltalálom, ha már annyi órán át tanultuk az akadémián a shuriken hajítást. Amíg a shurikenek repültek megmozgattam a vállamat és oly sok idő után végre helyre állt. A problémám már csak az volt, hogy ez az Inohara vagy ki senbonja eltalált. Miután a vállamon már csak egy seb volt, nagyon kellemes volt, hogy végre tudom használni a karomat. Aztán már csak vártam, hogy hogyan sikerül a támadásom és, hogy mit lép erre az ellenfelem.

**Inohara** Vas. Márc. 06 2016, 17:54

Úgy tűnt sikerült sikerült eltalálnom. Legalább nem sebezhetetlen, de úgy tűnt a keze rendbejött, mert támadásba lendült. Öt shuriken repült felém szinte halálos pontossággal.
'Öt darab, öt irányba. Nem mondom ügyes csel. Bármerre is mozdulok legalább egy eltalál. Ha nem lenne még egy irány: le a föld alá!
-Doton: Iwagakure no jutsu
De picit elszámoltam magam. A kézjelek jók voltak, a csakra megvolt, csak egy dolgot felejtettem el: a föld fagyos és vastag hóréteg fedi.
- O, ez fájni fog. - mondtam szinte unottnak hangzó hangon.
Be is következett. Két shuriken eltalál. Egy a ball felkeromba, egy az oldalamba állt bele. Borzalmas fájdalom járta át a testemet.
'Ha így játszunk, hát legyen.'
Kirántotta a két shurikent a testemből majd felé hajítottam őket.
'Az ilyen nyilt szini csaták kevés eséllyel kecsegtetnek számomra, de nincs sok választásom. A pár pillanat elég amíg a shurikenekre figyel. A Shushin no jutsuval mögé megyek és egy szúrással a karját célzom, ha talál nem fogja tudni használni.

**Komimushi Zanami** Szer. Márc. 09 2016, 20:20

Kicsit örültem, hogy végre helyrekerült a kezem. Miután a támadásom eléggé sikeresnek látszott csak azt vettem észre, hogy megpróbál a föld alá menekülni. Szerencsémre és az ő szerncsétlenségére a talajt nagyon vastag hó fedte, de próbálkozásával felfedte elemét, ami a föld volt. Miután csalódott felállt és eltalálta két shurikenem. Csak ennyit mondott kissé túlságosan is nyugodt hangon:

- O, ez fájni fog.

Láttam rajta, hogy fájt neki, de ezzel mit sem törődve visszadobta rám. Csak azt vettem észre, hogy kettő véres shuriken közeledik felém. Csak egy ötletem volt, felmászok a furcsa templomba, amiből még csak nem rég estem be és jöttem ki. Szóval az egyetlen esélyem ez volt, hogy ne arra a sorsra jussak mint ő. Bár az is megfordult a fejemben, hogy elugrok, ez egy kicsit túl könnyű lett volna és az ellenfelem nem tűnt kezdőnek. Szóval a terv megvolt. Már csak rövid idő alatt meg kellett valósítani. Olyan tempóban próbáltam felmászni, hogy az már magában fájt de akkor még el is talált az egyik shuriken, és pont a vállamon, ami már így is kivolt, szóval újra csak fájlalni tudtam. Mindezzel nem is törődve másztam tovább egy kézzel, majd amikor felértem gyorsan bekötöztem a vállamat végre valahára. Majd csak vártam a következő lépésére, miközben kihasználtam azt a néhány pillanatot amim volt egy tervhez.

**Inohara** Vas. Márc. 13 2016, 10:23

Termetéhez képest erős lány, nem mondom. Még úgy is felmászott a falon, hogy az egyik karját eltaláltam.
- Elismerem, méltó ellenfél vagy, de ha így fojtatjuk mindketten itt fagyunk meg! - üvöltöttem felé.
'És nekem van egy utam amit járnom kell, de így fél karral csak még kevesebb esélyem van közelharcban.'
- Elmondok egy történetet. Egy gonosz istenről szól és a követőiről. Rég kezdődött az egész, mikor még az istenek maguk is szinte gyermekek voltak, s a világ kietlen és veszedelmes hely volt. Az istenek lassan kezdtek ráébredni saját hatalmukra és mikor úgy érezték már eleget tudnak, alkotni kezdtek. Az első amit megalkottak az ember. Csodálattal figyelték, hogy a kis létforma amit alkottak hosszú évezredek alatt egyre inkább kilép az állatok közül. A fejlődés lassú volt, mindaddíg míg egy bizonyos személy az istenekkel vetekedő hatalomra tett szert. Ő volt Kaguya.
Az istenek félve, hogy rájuk is veszéjt jelenthet, a sors szövedékeit úgy rendezték, hogy Kaguya mindenképp elbukjon.
Kaguya fiatalon halt meg, de nem utód nélkül.
Azonban volt egy isten a menyekben, aki féltékenyen szemlélte Kaguya uralmát. Ő volt Jashin. Irígykedett a halandókra, mert ők uralkodhattak, de ő nem használhatta isteni hatalmát. Féltékenységében elakarta pusztítani a világot, de a többi isten ezt nem hagyta. Harcba száltak ellene és sok-sok áldozat árán győzedelmeskedtek.
Jashin megfosztották a hatalmától és az alvilágba száműzték.
Azonban ezzel még nem volt vége. Jashin évezredek alatt össze tudott gyűjteni annyi erőt, hogy még az alvilágból is hallatja a hangját.
Az első aki meghallotta a hangját egy névtelen fiucska volt, kiből később Jashin első papja lett. Az ige pedig mint mit hírdetnek nagyon egyszerű: kín, fájdalom, szenvedés mi elhozza Jashin birodalmát...
Nem fogok támadni. Bár lehet, hogy ő azt hiszi, hogy belefeledkeztem a mesélésbe, de közben figyelem a reakcióját és próbálom kitalálni mire készülhet.

**Komimushi Zanami** Vas. Márc. 13 2016, 18:50

Az idegen szeme végig futott rajtam, amint leültem és egyből egyből fel is szólalt:

- Elismerem, méltó ellenfél vagy, de ha így fojtatjuk mindketten itt fagyunk meg! - üvöltötte felém.

Tetszett, hogy valaki végre valahára engem is elismer és igazából én is kezdtem fázni. Elmosolyodtam majd újra meghallottam a fiú hangját:

- Elmondok egy történetet. Egy gonosz istenről szól és a követőiről. Rég kezdődött az egész, mikor még az istenek maguk is szinte gyermekek voltak, s a világ kietlen és veszedelmes hely volt. Az istenek lassan kezdtek ráébredni saját hatalmukra és mikor úgy érezték már eleget tudnak, alkotni kezdtek. Az első amit megalkottak az ember. Csodálattal figyelték, hogy a kis létforma amit alkottak hosszú évezredek alatt egyre inkább kilép az állatok közül. A fejlődés lassú volt, mindaddig míg egy bizonyos személy az istenekkel vetekedő hatalomra tett szert. Ő volt Kaguya.
Az istenek félve, hogy rájuk is veszélyt jelenthet, a sors szövedékeit úgy rendezték, hogy Kaguya mindenképp elbukjon.
Kaguya fiatalon halt meg, de nem utód nélkül.
Azonban volt egy isten a menyekben, aki féltékenyen szemlélte Kaguya uralmát. Ő volt Jashin. Irigykedett a halandókra, mert ők uralkodhattak, de ő nem használhatta isteni hatalmát. Féltékenységében elakarta pusztítani a világot, de a többi isten ezt nem hagyta. Harcba szálltak ellene és sok-sok áldozat árán győzedelmeskedtek.
Jashin megfosztották a hatalmától és az alvilágba száműzték.
Azonban ezzel még nem volt vége. Jashin évezredek alatt össze tudott gyűjteni annyi erőt, hogy még az alvilágból is hallatja a hangját.
Az első aki meghallotta a hangját egy névtelen fiúcska volt, kiből később Jashin első papja lett. Az ige pedig mint mit hirdetnek nagyon egyszerű: kín, fájdalom, szenvedés mi elhozza Jashin birodalmát...

Először nem igazán tudtam mire gondol ezért meg is kérdeztem:

- Hát ezt meg, hogy érted? És ki volt az névtelen fiúcska akiből az első pap lett?!

Valójában nem tudtam eztán sem mire vélni, ezért a biztonság kedvéért lefeküdtem, hogy ne láthasson, hiszen árgós szemekkel nézet rám mindvégig. Csináltam egy klónt és én, az igazi bemásztam a templom tetején lévő lyukon, ahol nemrég beestem. Odabent csináltam még egy klónt, amit átalakítottam egy idős bácsikává, akivel nem régen találkoztunk egy küldetésen. Reméltem, hogy még nem találkozott vele, hiszen úgy nézett ki mint egy vén pap. Ezután kiküldtem, hogy ne a saját testemen tapasztaljam, hogy mit fog vele tenni. Remélem nem fedi fel egyből a jutsumat!

**Inohara** Szer. Márc. 16 2016, 19:14

Láthatóan figyelt arra amit mondtam neki és mintha érdekelte is volna, mert vissza is kérdezett. Már éppen válaszolni szerettem volna, de ekkor lehasalt a tetőre, így kikerült a látóteremből.
'Bármire is készűlsz ott venn, azért én sem vagyok ostoba.'
Kihasználva a pillanatnyi lehetőséget két dolgot tettem:
1. Legugoltam és a tantómmal felkapartam a havat egy kis területen. Ez bőven elég volt, hogy használni tudjam az egyik technikámat: Föld elem: Kő rúd amivel egy kőbotot alkpttam magamnak.
2. A felkapart hóból egy hógolyót gyúrtam, de meglepetésként beleraktam egy robbanó cetlit is.
Amíg én a hógolyóval bíbelődtem, a templom nyitott kapuján egy öreg bácsika lépett ki.
Első ránézésre szerzetesnek tűnt, de vólt valami furcsa benne. Akárhogy szólítgattam nem válaszólt csak közeledett felém.
'Valami itt nincs rendben.!'
Csak a kósza gondolat futott át az agyamon, de ekkor észrevettem valamit. A templom félig nyitott ajtaján fényt láttam beszűrődni, de ez nem az ajtó, hanem a tető felöl érte el a padlót.
'Szóval a lány is így jutott be! De akkor...'
Megmarkoltam a kő rudat és keresztűl hajítottam a "bácsikán". Azért elég ideges voltam, nehogy tévedjek.
De igazam volt. A " bácsika" csak egy klón volt. A kő rúd, mint egy dárda áthatólt rajta és mögötte az ajtóba állt bele.
A meglepetés hógolyót elraktam és előszedtem az egyik fuuma shurikenem.
'Akár közel, akár távharcra kerül a sor ezzel meggyűlik majd a baja.'

**Komimushi Zanami** Szer. Márc. 23 2016, 21:05

Miután kiküldtem a ,,bácsika” klónomat visszamásztam a tetőre, hogy én lássam a történéseket, de ő ne vegyen észre. Felültettem a klónomat, hogy takarjon. Láttam, hogy kicsit furcsállta a megjelenő idegent. Hirtelen megtámadta és kiderült, hogy csak egy klón volt. Mindenesetre még ott volt a tetőn lévő klón. Ismételten hozzászóltam, mert valójában még mindig érdekelt a történet lényege:

- Mondd csak, igazából miért mesélted el azt a történetet Jashinról?

Próbáltam kitalálni valamit, amivel újra előrukkolhatok. Csak remélni tudom, hogy ezúttal nem leplez le, éppen ezért volt jó ötlet feltenni a kérdést Jashinról. Furdalt a lelkiismeret, mert életemben először nem volt semmi ötletem. Majd miután erővel belevertem a fejemet a falba hirtelen támadt egy ötletem. Egy kisebb koppanás hallatszott. Eszembe jutott, hogy az az Inohara gyerek egy dárdát hajított át a klónomon és ez bele állt az ajtóba. Mivel láttam, hogy csak egy helyben áll és lehetőleg rám néz amikor válaszol, akkor az igazi énem ismételten lemegy és csinálok még egy klónt amit a transzformációs technikával átalakítom egy ugyanolyan rúddá ami a falban van és így kicserélem vele. Lehetőleg nem veszi majd észre és válaszol majd a kérdésemre, mert a tervtől függetlenül érdekelt a történet lényege.

**Inohara** Szer. Márc. 23 2016, 22:33

Mostmár kétség sem fér hozzá, ez vérre megy. Sürgősen kikellett valamit találnom, mert nem állt túl jól a szénám, ráadásul még a terep is ellenem volt. Miután a "bácsikát" elintéztem ismét hozzám szólt.
-Mond csak, igazából miért mesélted el ezt a történetet Jashinról?
Mivel ekkor még az ajtót néztem odakaptam a tekintetem. Nem voltam benne biztos, de mintha nem az ő szájából jött volna a kérdés. De nem voltam benne biztos, így folytattam a mesélést.
- Mert az embereknek tudniuk kell róla. A követői feltett szándék romlásba taszítani a világot. Ők nem mutatkoznak gyilvánosan. Csak megbújnak a háttérben és onnan ténykednek csendben. Ha az emberek tudnak a létezésükről képesek lennénk együtt elűzni őket örökre.
Ekkor egy alig halható koppanást hallotam ami nem tőle jött, hanem valahonnan mellőle.
'Nem tudom mire készülsz, de mostmár nem fogom engedni.'
Magam elé dobtam egy füstbombát és a füstben, a hóba, magam előtt félkörívben négy robbanó cetlit ástam a hóba. Ha megrohamoz megfog lepődni. Majd előhúztam a tantómat és vártam, hogy a füst eloszoljon.

**Komimushi Zanami** Csüt. Márc. 24 2016, 10:54

Látszott rajta, hogy felfigyelt a fejem koppanására, meg arra, hogy újra kérdeztem valamit, de ezúttal válaszolt is.:

- Mert az embereknek tudniuk kell róla. A követői feltett szándék romlásba taszítani a világot. Ők nem mutatkoznak nyilvánosan. Csak megbújnak a háttérben és onnan ténykednek csendben. Ha az emberek tudnak a létezésükről képesek lennénk együtt elűzni őket örökre.

Látszódott, hogy jól odafigyelt mindenre amit tettem és amikor a klónomra figyelt, kihasználtam, hogy le tudok menni. Megcsináltam a klónt és egyből át is változtattam. Majd hirtelen egy füstbombát robbantott és mivel nem láttam semmit, de persze ő sem biztos volt, hogy készül valamire. Minden esetre gyorsan kicseréltem a klónomat a rúdra és visszamentem. Odabent vártam meg, hogy eloszlódjon a füst, majd mikor ez bekövetkezett ismét visszamentem a klónom mellé és csak vártam tovább.

**Inohara** Szomb. Márc. 26 2016, 18:55

'Ez a harc kezd elhúzódni! Ha nem lépek valamit itt fagyok meg.De mi lenne a legjobb? Ha ő nem lép akkor majd én fogok!'
Ugyan alig egy fél perce használtam füstbombát, de még egyszer szükségem lessze rá. Magam elé dobom a füstbombát és sietve előveszem az egyik fuuma shurikent. Kimegyek a füst széléig. Rakok rá egy robbanó jegyzetet és elhajítóm az irányába. Amint a közelébe kerül robbantom. Csinálok egy klónt és a ruhája alá csúsztatok egy robbanó jegyzetet, és úgy állítom a klónt, hogy ha felrobbantom láncreakciót indítson be és az elötte lévő három jegyzetet is felrobbantsa. Így több oldalról fogja érni a robbanás. Majd a Shushin no jutsuval a fal tövébe megyek és előszedem a másik fuuma shurikent és teszek arra is egy jegyzetet. Ha mindet túléli ez talán el fogja intézni.
'Nem fogok itt meghalni! Feladatom van amit az istenektől kaptam és véghez fogom vinni. Ha ez sem elég még van egy ütőkártyám.'

**Komimushi Zanami** Szomb. Márc. 26 2016, 22:20

Mintha készült volna valamire úgy nézelődött körbe körbe és nem is értettem, hogy mit fog csinálni, de én minden eshetőségre felkészültem. Ha felülről támad akkor leugrok és maximum a klónomat öli meg, valamint, ha lentről támad ott lesz a rúd amit nem rég dobott az ajtóba. Kezdtem már fázni, így jól jött, hogy ott van a klón előttem és ki tudja téríteni a szelet. Hirtelen úgy láttam, mintha kitalált volna valami éppen ezért én sem lehettem rest. Arra jutottam egy kis gondolkodás után, hogy ha tesz valamit azt végigvárom de aztán én is támadásba lendülök, mert ha nem a végén itt fogunk szoborrá fagyni. Vagyis ha tesz valamit 5 percen belül, rendben, de ha nem akkor kénytelen leszek támadni. Az ötlet az volt, hogy:

~Először is lemászok a klónom mögül a házba és kifelé felhasználok egy füstbombát, mert mikor először használt egyet Inohara, akkor láttam, hogy ebben az időben nagyon hatásos.

Másodszor felveszem a rudat és kimegyek vele.

Harmadszor pedig megpróbálom eltalálni még a füstön keresztül is, hogy minél hamarabb elérhessem a csapatomat!~

**Inohara** Vas. Márc. 27 2016, 12:23

Ahogy terveztem elhajítottam a fuuma shurikent és a közelében felrobbantottam, de csak a klónját sikerült leszednem. Ott hagytam a klónomat a füstben és a Shushin no jutsuval a fal tövébe mentem. Előszedtem a másik fuuma shirekent és ráraktam a robbanó jegyzetet.
Aztán csak vártam mit fog lépni. Végeláthatatlan percek teltek el. Majd egy füstbomba robbant az ajtóban nem messze tőlem. Aztán valami mintha kiszállt volna belőle egyenesen a klónom irányába. A kő rúd volt az amit én csináltam. Egy szenbont dobtam a falban lévő "kő rúdra" de az eltűnt.
'Ügyes! Nem mondom ügyes csel. De ennél több krll, hogy elintézz engem.'
A kő rúd eltalálta a klónom, csak a jegyzet matadt meg amit a ruhàja alá rejtettem.
'Hát legyen!'
Egyszerre felrobbantottam a klón és az előtte a hóban lévő három jegyzetet. Hatalmas robbanás rázta meg a talajt.
'De ha még mindíg a füstben van ez majd elveszi a kedvét a bújócskától!'
Elrugaszkodtam a faltól és a fuuma shurikent a tobbanó jegyzettel az ajtó fölé a falba dobtam és felrobbantottam. Remélhetőleg a leomló törmelék elintézi.

**Komimushi Zanami** Vas. Márc. 27 2016, 13:18

Miután a tervem majdnem sikerült, észre vettem, hogy ő is klónt készített amikor másodszorra használta fel a füst bombáját. Amikor átfutottam a kő rúddal a füstön csak a klónt öltem meg és hirtelen robbanó jegyzetek robbantak körülöttem és még a klónon is. Nem mondom eléggé meglepett, főleg amikor még az épület is elkezdett omlani. Igyekeztem elmenni, de lettek sérüléseim. Mégis, amikor jó pár törmelék valahogy elért engem a terület közepén, kissé meglepődtem és hát eléggé fájt, mert ráesett egy nagy darab törmelék a lábamra és nem nagyon tudtam tőle mozdulni. Chakrám sem maradt már túl sok, de ki kellett találnom valamit. Próbáltam kiszedni a lábamat és akkor hirtelen azt vettem észre, hogy egy óriási kő darab esett a fejemre, amitől el is ájultam.

**Inohara** Hétf. Márc. 28 2016, 11:51

Sikerült. Nem volt egyszerű, de sikerült végül fölékerekednem. Az istenek mellettem àltak. A szétrepülő törmelék egy darabja kiütötte.
Hirtelen jött örömöm szomorúság kezdte beárnyékolni. Mégsem hagyhattam csak úgy ott a hóban megfagyni. Karomba vettem és bevittem a templomba. A nálam lévő elsősegély készlettel elláttam a sérüléseit. Bebugyoláltam hosszú kabátomba és tüzet gyújtottam.
Még pár óráig mellette maradtam, míg láttam, hogy kezd ébredezni. Hagytam egy k:s élelmet meg vizet aztán elindultam a falu irányába.
Remélhetőleg nem botlok bele megint valakibe.
//Köszönöm a játékot! :3 //

**Komimushi Zanami** Hétf. Márc. 28 2016, 12:27

Mikor felébredtem, bent találtam magamat a templomban. Tűz égett mellettem és el voltak látva a sebeim is. Sejtettem, hogy az ellenfelem tette ezt, bár az is lehet, hogy egy szerzetes vén ember bujkált itt végig. Minden esetre felkaptam magamat, elfogadtam a vereséget és elindultam. Mire ismét elértem a csapatomat csak azt vettem észre, hogy ők is éppen harcolnak. Erre nem tudtam mit mondani, ezért fogtam magamat és leültem. Arra gondoltam magamban: Én még egyszer nem harcolok itt.

//Én is köszönöm a játékot. Nagyon jó volt!//

Hidan Szer. Ápr. 06 2016, 05:45

Hehe... Minket aztán nem űztök sehova Very Happy

Kettő megjegyzést tennék:
1. Arra figyeljetek hogy a klónoknak nincs fizikai kiterjedése, ha hozzájuk érnek akármilyen formában, megszűnnek létezni. A fentebb leírt cselekre sokkal alkalmasabb a Kawarimi.
2. Harc közben nagyon necces elsősegélyben részesíteni magunkat, pláne orvosi előképzettség nélkül. Leginkább azért mert rést nyit a védelmen.
Ennyi lett volna. 6 chakra jár mindkettőtöknek.

Ajánlott tartalom

Kumimushi Zanami vs Inohara

Kumimushi Zanami vs Inohara

Re: Kumimushi Zanami vs Inohara

Re: Kumimushi Zanami vs Inohara

Re: Kumimushi Zanami vs Inohara

Re: Kumimushi Zanami vs Inohara

Re: Kumimushi Zanami vs Inohara

Re: Kumimushi Zanami vs Inohara

Re: Kumimushi Zanami vs Inohara

Re: Kumimushi Zanami vs Inohara

Re: Kumimushi Zanami vs Inohara

Re: Kumimushi Zanami vs Inohara

Re: Kumimushi Zanami vs Inohara

Re: Kumimushi Zanami vs Inohara

Re: Kumimushi Zanami vs Inohara

Re: Kumimushi Zanami vs Inohara

Re: Kumimushi Zanami vs Inohara

Re: Kumimushi Zanami vs Inohara

Re: Kumimushi Zanami vs Inohara

Re: Kumimushi Zanami vs Inohara

Re: Kumimushi Zanami vs Inohara

Re: Kumimushi Zanami vs Inohara

Re: Kumimushi Zanami vs Inohara