.::Fenyves::.

Tenten Csüt. Ápr. 01 2010, 19:16

A Tűz országához közelebb fekvő örökzöld erdőség.

**Nozara Shiba** Kedd Aug. 21 2012, 00:11

//Maito Gai//

Megvizsgálja a térképet, amit a férfi adott neki az asztal fiókjából, és beazonosítja, hogy hová is kéne eljutnia. Könnyedén megtalálta a helyet, persze azután, hogy az öreg ujjal bökött rá. Elmondta, hogy szerinte három nap az út, legalábbis lóval, ami sajnos most Shibánál nem volt, és két tanácsot adott neki. Az egyik, hogy legyen óvatos a karddal, mert ki tudja mit történhet, amíg nála van, és a másik, hogy az erdőben figyeljen oda a csapdákra, elvégre banditákról van szó. Az elveszett ninja meg is fogadta őket, majd kilépett az ajtón, és intett a férfinak.
- Legkésőbb tíz nap múlva újra látom magát öreg! Fogadjon meg egy tanácsot, és maradjon józan, és próbálja meg kitakarítani a helyet. Még nincs minden veszve. - mosolygott. A srác optimistának akart tűnni, de őszintén nem volt biztos benne, hogy egyáltalán meglesznek-e még azok a szerszámok. <Lóval három nap. Nekem nincs lovam, se pénzem venni egyet, így biztos később érek oda. Aztán megtalálni egy kisebb csapatot, egy ekkora erdőben elég nagy kihívás. Viszont, nézzük az események jó oldalát. Van egy új katanám, amit egyből élesben kipróbálhatok, hát tudna bármelyik kardforgató is jobb helyzetbe kerülni ennél?> A gondolat kicsit felhevítette, megerősítette Shiba szellemét, ami kellett is egy ilyen hosszú út előtt. Már négy napja volt úton, amikor végre megpillanthatta a Folyó országának határát. <Nagyobb ez a Tűz országa, mint gondoltam, bár az is lehet, hogy egy kicsit eltévedtem.> Az úton a maradék kevés élelmét is felélte, de a negyedik nap estéjén megérkezett az erdő széléhez. Megkezdhette a banditák keresését. Viszont sajnálatára a korgó hasa közbeszólt. Az este vagy vadászni fog, vagy éhezni, ez a két lehetőség közül választhatott, és Shiba az első opció mellett tette le a voksát. Az erdőben talált egy madár fészket néhány tojással, és egy kifejlett példánnyal. Mindkettőt megszerezte, a szülőt egy kunai késsel terítette le, a tojásokat meg csak kiszedte a helyéről. Majd mikor lemászott a fáról keresett egy részt az erdőben, ahol tábort verhet, és könnyen védhető. Tüzet rakott, majd elkezdett robbanócetlikből, és drótból csapdát rakni maga köré, hogy éjszaka semmi se zavarhassa meg. Különböző csapdákat készített, kifeszítette a drótokat, hogy az arra járók átessenek rajta, sőt néhányhoz még robbanócetlit is rakott, hogy felrobbanjon az, aki "belelép". Miután kész lett az étel megette, majd elszundított a csapdák nyújtotta biztonságérzet miatt.

//Ha nem történik semmi érdekes este, ha igen, akkor ezt vedd úgy, mintha nem is írtam volna meg//

Napfelkeltekor frissen ébredt, és látta, hogy csapdái sértetlenek, úgfy tűnik enki nem közelítette meg. Leszerelte a csapdáit, és a kellékeket visszarakta a helyére. <Na, kezdjük el a munkát.> Az erdőben különféle nyomok után kutatva indult el a közepe felé. Keresett lábnyomokat, esetleg vágásnyomokat a fán, hátha valaki ott próbált volna ki néhány fogást. Különböző csapda lehetőségeket állatok számára, hiszen, ha itt élnek az erdőben, akkor vadászniuk is kell. Esetlegesen fülelt, nem hall-e bármi furcsa hangot, bár erre az esetre látta a legkevesebb esélyt. Így próbálkozott a banditák nyomára bukkani

Kakuzu (Inaktív) Szer. Aug. 22 2012, 09:45

Az utazás egy szál pontos térkép nélkül, ami mutatja mi merre hány óra, hát nem éppen egyszerű. Te is megszenvedtél vele mire elérted az erdőt, azonban senki se mondta, hogy nem érte meg. Az öregnek tett ígéreted alapján és az út hosszát nézve két napod volt arra, hogy likvidáld a banditákat - még ha nem is ez volt a feladatod - és visszaszerezd a szerszámokat. Miután megtöltötted a gyomrodat és elhelyeztél pár csapdát a biztonság kedvéért, ha nem is teljesen nyugodtan, de sikerült elaludnod. Az éjszaka folyamán semmi se történt és másnap délelőtt se sikerült semmi nyomra bukkannod. A Nap már magasan járt plusz lassan már dél is elmúlt. Nem ártott volna valami élelem után nézni, hogy legyen elég energiád a további keresésre. Míg vagy ezt az elvet követed esetleg hajthatatlanul folytatod a keresést váratlanul több egymást követő robbanás hangját hallod a távolból. Maguk a robbanások nincsenek közel hozzád, egyedül az elrepülő madarakból tudod besaccolni a helyüket. Vajon ez egy nyom vagy valami egész más? Nos sose tudod meg, ha meg se nézed, mindazonáltal nem árt vigyázni, ha így teszel.

**Nozara Shiba** Szer. Aug. 22 2012, 15:47

A keresés nem ment túl simán, bár Shiba nem is várta, hogy amint belép az erdőbe meglesznek, hiszen akkor már rég el lettek volna fogva, és most nem kéne neki ezzel a misszióval foglalkoznia. Nem talált semmi nyomot a fák között, még egy kis vágást sem, úgy tűnt fegyelmezett a bagázs, majd aztán hirtelen minden eddigi gondolatot meghazudtolva egy robbanást hallott a fiú. <Lehet mégsem annyira fegyelmezett, csak az erdő rossz oldalán keresgélek.> Bár még nem tudhattja, hogy mitől származott ez a hang, de úgyis a semminél tart, és hát a kíváncsiság is közbeszólt, így elindult megfigyelni a területet. A robbanás irányába közeledve "megszólalt" a gyomra, és egyértelművé vált, hogy ételt "kér". Viszont erre most nem volt idő, lehet míg elmenne vadászni, a robbanás okozói eltűnnének, felszívódnának. Most cselekednie kellett, ezért sietősre vette. Ágról ágra ugrálva közelítette meg a helyszínt. Tájékozódását segítette a fekete füst, mely valószínüleg a robbanás következménye lehetett. <Ez egy jel, egy nyom, nem hagyhatom veszni. Megígértem, és be kell tartanom a szavamat.> Egy elveszett ninjnának lehet nem kéne egy vénember életével foglalkoznia, vagy ócska banditákat követnie, de Shiba másmilyen volt. Egyetlen oka, hogy elhagyta a falut az volt, hogy politikai következmények nélkül írthasson ki egy egész szervezetet. És biztos volt benne, hogy országokat behálózó csoportról van szó. Bár az is lehet, hogy elnagyolta kissé az ellenségei erejét és számát, de nem számított, a döntést meghozta. De ez nem jelenti azt, hogy más ember lett, és segíteni fog a vénembernek. Remélte, hogy odaért a helyszínre, ugyanis a fekete füst közelebbinek tűnt, és egy ágról jól szemügyre vette a tájat, a helyszínt, ahol a robbanás történt.

Kakuzu (Inaktív) Vas. Aug. 26 2012, 18:49

Ha természetjáró lennél rögtön sírva fakadtál volna az előtted elterülő látványtól. A fű több helyen kiégett, a földben kisebb kráterek voltak és pár fa is megszenvedte a robbanásokat. De vajon hol vannak a banditák? Vajon ők okozták e ezt vagy valaki más? És ha igen mégis mivel? Én pedig, miért teszek fel ennyi kérdést? Nem tudni, az egész egy rejtély, még ha nem is hű de bonyolult. A sok kérdésen sajnos az se segít, hogy nem látsz egyetlen árva lábnyomot sem. Már pedig önrobbantó erdőről még nem hallottál. Vagy igen? Információ nuku, nyom egy szál se leszámítva, hogy itt valaki pusztított. Nehéz megmondani mi történt. Reménykedhetsz benne, hogy csak egy vicces kedvű valaki túl sok tűzijátékot halmozott fel itt. De ha nem és ezt az a rablóbanda okozta, akiket te keresel, akkor fel kell kötnöd a gatyádat. Előbb persze meg kéne találni őket.

**Nozara Shiba** Hétf. Aug. 27 2012, 15:20

Megfigyelve a tájat, Shiba azt vehette észre, hogy az erdő kráterekben lett gazdag, megspékelve némi kiéget füves terültekkel, is itt-oot kisebb lángok javították a romokban heverő összképet. Viszont az elkövető meglépett, vagy itt se volt, nem lehet tudni. Ez csak nehezítette hősünk munkáját, ugyanis nyomok sehol, és az ellenség erej igen nagy lehet, ha erre képes. Meg is fordulhatna a fejében, hogy most hátat fordít, és elindul a másik irányba, de megígérte, hogy visszaszerzi a kovács szerszámait. <Egyszer még a meggondolatlan ígéretek fognak a írba vinni.> Az ágról leugrik a shinobi, és lassan elkezd a lepusztult rész felé sétálni, hátha talál olyan nyomot, amit az ágról nem lehet észrevenni. Körbevizsgálta az egész területet, amit nehezített a nap, hiszen a fák eltűntek, és az égitest meleg sugarai rendesen megizzasztották Shibát. Olyan volt, mintha egy sütőben rohangálna oda, és vissza. És még így sem mutathatott fel semmi eredményt, de még egy érdekes fűszálat sem. A hely kihalt volt, minden értelemben. <Na, akkor folytassuk a nyomozást egy másik irányba. Ha Délről jöttem, akkor talán megindulhatnék észak felé, az erdő zívének irányába. Még mindig arra tudok csak gondolni, hogy az erdő mélyén vannak a banditák, valami rejtett barlangban, vagy esetleg egy viskóban, földalatti bázissal, vagy arra felé. Egy biztos, hogy nem itt, és álldogálva csak az időmet vesztegetem.> Elhatározása, és gondolatai kizökkentették a néma semmittevésből, és újjult erővel indult meg észak felé. Útközben a már megszokott rutin szerint járt el, és kereste a lábnyomokat, letaposott füvet, bágás nyomokat a fák törzsein, csapdák maradványait, vagy esetlegesen még meglévő csapdákat, vadászleseket, és a további lehetőségeket, amiket követve a gonosztevők nyomára bukkanhat. Bízott benne, hogy most sikerrel jár, de legalább valami eredményt fel tud majd mutatni. Persze az is lehet, hogy az öreg átverte őt, és csak szórakozik vele, ezel az eshetőséggel is számolni kell.

Kakuzu (Inaktív) Hétf. Szept. 03 2012, 19:57

A megfigyeléseid nem sok eredményt hoztak, azonban ez nem csüggesztett el. A pokoli hőség erdejében rohantál tovább mit sem törődve a rád váró nehézséggel. Úgy tűnt a természet, se tegnap, se ma nem éppen jó barátod. Valami rejtélyes módon közlekedhetnek, és messze elmaradnak az átlagos kategóriától az általad keresett személyek, ha még nem akadtál a nyomukra. Elméletben itt kellett lenniük, holott egy barlang se volt a környéken, ami mondjuk, az átlag haramiákra mutatott volna. A kérdés tehát továbbra is nyitott volt. Mikor már jó ideje észak felé vetted az irányt feltehetőleg gondolván felderíted legalább az erdő egy részét, a szemed sarkában megjelenik az egyik fa törzsén egy alig látható karcolás. Ha észreveszed, mert úgy fogod fel, hogy nem a szemed káprázott és nem tartod elhanyagolhatónak, a következő feliratra leszel figyelmes. "Amerre a Nap nyugszik." Úgy tűnt valaki nagyon unatkozott, ha ilyen dolgokat karcolgat egy fa törzsére. Azonban egy olyan erdőben, ahol nincs nyoma emberi életének, holott információid szerint lenni kéne, semmi se tűnik elhanyagolhatónak.

**Nozara Shiba** Kedd Szept. 04 2012, 23:05

A keresés nem valami sikeres, és a nap is egyre kevésbé látszódik az égen, úgy tűnik, hogy ezen a napon sem találja meg a bandítákat. Így viszont elég nehéz lesz az ígéretet betartani, hiszen már kb egy hete elhagyta a fegyverkészítők szövettségének városát. A fák ágain ugrálva haladt észak felé, amikor észrevett valami furcsa vágást az egyik törzsön. Mikor közelebbről megivizsgálta egy feliratot olvashatott ki belőle. "Amerre a nap nyugszik", még többször és végigfutatta rajta szemét, hogy valyon nem-e olvasott félre valamit, vagy nincs-e több betű valahol, de nem talált semmi mást, de legalább már van egy nyom. <Végre találtam valamit, el sem hinném, ha nem én tettem volna. De ezzel a rejtvénnyel mit is kezdjek? A nap nyugaton nyugszik, így lehet nyugaton is valami, de az, hogy semmit sem találtam az kicsit furcsa volt. Így akár értelmezhetném úgy is ezt a sort, hogy este valami meglyelenik itt, hiszen este lenyugszik a nap, és akkor történik valami, bár ezt még nem tudhatom.>
- Végre, valami nyom, amin elindulhatok. - mondt az orra alatt. Az erste szerencséjére hamar leszállt, így várhatott, hogy történik-e valami furcsaság.

//Ha semmi nem történik//

<Hm.. lehet, olyan egyszerű ez a rejtvény, és csak én bonyolítottam túl, ezzel a hozzáállással. Így viszont irány a nyugati irány.> Az égtájat a szerint határolja be, hogy eddig északra ment, így elfordult kb 90 fokot balra, és elindult abba az irányba.

Kakuzu (Inaktív) Csüt. Szept. 06 2012, 19:41

Az egyszerű célzást jobban túlbonyolítottad, mint szeretted volna. Azonban nem időre ment a nagy keresgélés így előbb utóbb úgyis rájuk akadsz. Mivel éjszaka nem történt semmi utadat nyugat felé vetted. A remény, hogy lesz arra valami - és tényleg nem egy ifjú költő palánta versének első sorával találkoztál - egyre halványult. Több órás út után már lassan a fenyves szélére értél, amikor hosszú idő óta először lábnyomokat fedeztél fel. Hogy kihez tartoztak azt nem tudni. Azonban egy jól látható jel akadt. Az emberek nyomai ugyan is egy kis szentélyhez vezettek egy fa tövében, amiben egy aprócska Buddha szobor csücsült. A furcsa az volt, hogy az istenségnek állított miniatűr szentélytől nem vezettek sehova lábnyomok. Se vissza, se előre, se jobbra, se balra. Szóval tényleg semerre. Vagy elnyelte az embereket a föld vagy ők tüntették el nyomaikat. A megoldás olyannyira kézenfekvő volt, hogy már üvöltött azonban, hogy te rájössz e vajon mi a rejtély nyitja az már más kérdés.

**Nozara Shiba** Csüt. Szept. 06 2012, 23:01

Talán kicsit elszaladt vele a ló, amikor megpróbált rájönni, miért is írták ezt a fára, és mikor megvárta az estét, láthatta, hogy nem is történt semmi.
- Mekkora idióta vagyok, akkor biztos másképp lett volna megfogalmazva az idézet. - gondolkozott hangosan Shiba. Viszont így a nyugat nevű égtáj irányában haladt tovább, és hosszas ágon ugrálás után észrevesz a földön néhány lábnyomot. Pont jókor, ugyanis már a visszafordulást tervezgette.
- Végre találtam valamit, csak nem volt hiba eljönni idáig. - folytatta a rég megkezdett gondolatmenetet.
A nyomok egy szentély felé vezettek, de mégis onnan semerre se folytatódtak, mintha itt a kis szentélynél abbamaradtak volna, mintha aki ide elért, az eltűnt volna. Körbenézett 100 méteres áátmérőjű körben, a Buddha szobor körül, de nem talált semmi nyomot. Mintha az első állítása lenne az igaz, és itt tényleg eltűnnek az emberek. Vagy volt még három másik lehetőség is. A bonyolult, miszerint ez a kis szentély egy titkos bejárata valaminek, és itt kéne lennie benne valami titkos kis karnak, ami kinyitja. A kevésbé bonyolult, hogy egy technikát használva változtatták meg a tájat, hogy az emberek így lássák, és megint csak ez a szentély a kulcsa a dolognak, hogy akik ismerik a titkot, azok tudják, merre keressék a "láthatatlan bejáratot". A harmadik, ami a legegyszerűbb indok lenne, it tényleg csak ennyi nyom van, és ez is véletlenül került ide. Az okok kivizsgálást az elsőnél kezdte áll, azzal, hogy körülnézett a kis szentélyben, pontosabban megvizsgálta azt, és ha semmit nem talált, akkor nem igazán tudja, hogy mit tehetne, így letáborozna a szentélytől nem olyan távol, és eltenné magát reggelre. Esetleg így talán meg is láthatna valakit, aki a bandíták közül való, és ezt a titkos bejáratot használja. Valahogy nem tudott eltűnni a fejéből ez a gondolat.

Kakuzu (Inaktív) Szomb. Szept. 08 2012, 20:38

Elmélkedésed közben mondhatni minden lehetőséget számításba vettél, és e szerint cselekedtél. Végigtapogattad a szentély falait, a buddha szobrot, de nem történt semmi. Vagy elnéztél valamit, vagy csak nem voltál alapos, ezt nem tudhattad. Bárhogy is, eredmény híján a maradás mellett döntöttél, hisz valami azt súgta belül itt a megoldás, csak türelmesnek kell lenned. Az éjszaka nagy részét békésen átaludtad majd alig pár órával hajnal előtt megremegett a föld. A föld rezdüléseire szinte azonnal felriadtál, és ha sikerült teljesen fókuszálni a látásodat észrevehetted, hogy alig pár lépésre a szentélytől a föld egy része elcsúszik és egy hatalmas lyukat hagy maga után, amiben egy lépcső vezet a mélybe. Mire felfoghattad volna a dolgot három férfi mászott elő a lyukból. Két számszeríjas, akik egy egyszerű fekete kimonós férfit fogtak közre. Nem úgy tűnt, hogy rab volna vagy akarata ellenére tart velük, hisz oldalán ott lógott a kardja. Ha sikerült teljesen kijózanodnod, a következő kérdések kezdtek szaladgálni az elmédben. Megtámadod e őket, és kiszeded belőlük miként nyílik a rejtekajtó - ugyan is amikor felértek a felszínre az rögtön bezárult - netán követed őket, hogy merre tartanak vagy végső megoldásként a helyeden maradsz, pihensz, átgondolod a dolgokat és ha visszajöttek - már ha visszajönnek - kilesed a föld mélyére vezető út titkát és követed őket a sötétségbe? Mindegyik rejteget veszélyt, és mindegyik döntésnek megvan a vele járó előnye. A döntés rajtad áll.

**Nozara Shiba** Vas. Szept. 09 2012, 09:49

A szentélyen nem talál semmit, így a B tervet választja, és ott marad megfigyelésre. Sikeresen, ugyanis három férfit lát kilépni egy titkos bejáratból, rejtekhelyről, ami a szentély alatt helyezkedik el. Ketten számszeríjat fogtak a kezükben, egynek meg katan volt az oldalára csatolva. Az erdőbe indultak, és ez felvetett némi problémát, és kérdést Shiba fejében. <Na, most mi legyen? A kapu bezárult, és ha be szeretnék jutni, ahhoz egyikük biztosan kell, de mi van, ha ez nem a rejtekhely, csak valami raktár? Csúnyán megjárhatom, ha elhamarkodott lépéseket teszek. Viszont, ha követem őket, és netán vissza is jönnek, akkor is lehet, hogy bezárul a kapu, mielőtt átjuthatnék rajta. Lehet, az lenne a tisztább megoldás, de már hosszú ideje úton vagyok, és végre itt az első nyom, nem hagyhatom, hogy eltűnjön, nem. Megölök kettőt, és a harmadik bejutatt ide, ez lesz.> Elhatározta, hogy mit fog tenni, és, ha egyszer valamit kikogndol, akor nem lehet megmásítani azt. Furcsamód, viszont a harmadik opció fel sem merült a fejében, hogy továbbra is vár, de talán azért, mert eddig is csak folyamatosan várt. Elővesz két kunait az övtáskájából egy robbanócetli kíséretében. Az egyik késre rátekeri a halálos papírdarabot, és elhajítja a jobb szélső számszeríjas ftarkója felé. A másik kunait ugyanabban a pillanatban a másik számszeríjas tarkója felé dobta. Úgy gondolta, hogy a közrefogott ember lehet a kulcs, és ő biztosan tudja, hogy hol van az, amit keres, esetlegesen, hogy kell kijutni innen. Miután eldobta a fegvereket, megváltoztattja a helyzetét, hogyha esetleg elvétí, akkor se tudjanak egyből az íjászok sündisznót csinálni belőle. Ha a robbanócetlis kunai halálos sebet ejt a jobb oldali banditán, emberen, akkor még nem robbantja fel a kunait a Jibaku Fuuda: Kassei nevű technikával, hanem úgy gondolja, hogy jobb lesz később. Ha viszont, valamilyen módon hárítja az első csapást, akkor abban a pillanatban robbantja a kunait, hogy ezzel is időt szerezzen az helyzetváltáshoz, második hullámhoz. Védekezni a kardjaival próbál, ha sor kerül rá. Először a régebbi katanával, és ha nagyon muszály, akkor veszi csak elő az új, baljóslatú, sötétszínű pengét.

Kakuzu (Inaktív) Hétf. Szept. 10 2012, 19:23

A két halálos kés gond nélkül szeli át a levegőt kiiktatva a két távolról hadakozó harcost. Azonban míg a halálraítéltek gyakorlatilag semmit sem észleltek kis akciódból, a katanás férfi meghallva a fegyverek okozta hangot, rögtön arrébb ugrik, hisz nem tudhatja őt nem vetted e célba. Míg így tesz, egy gyors fordulat közepette arra néz, amerről kísérőit kiiktató gyilkos tárgyak jöttek. Nem kell neki sasszem, hogy rögtön kiszúrjon téged. Kimonója ujjából egy hosszú lánc lövel elő egyenesen feléd tartva. Azonban mivel te mondhatni mindenre felkészültél, a súllyal ellátott lánc a tested helyett a kardodra tekeredik, viszont azt kíméletlenül kirántja a kezedből, majd a levegőt átszelve, a férfi kezében landol.

**Nozara Shiba** Hétf. Szept. 10 2012, 21:39

A két számszeríjászt gyorsan kiiktatja, és a két kunai halálos pontosággal érkezik meg a szánt helyre. Viszont Shibának nem marad ideje felrobbantani a robbanócetlivel ellátott fegyvert, hiszen egy nem várt ellentámadásba kezd a középen álló fél. Furcsa lánc lövel ki a kimonoja ujjából, ami rögtön ki is kapta a fiú kezéből a rég megszokott fegyvert, és így arra kényszerítette a kardforgatót, hogy a baljóslaú pengét használja.
- Nos, csinálhatjuk a könnyebb, és a nehezebb úton is. - kezdte, időd szerezve magának, hogy kimásszon a bokorból. - Vagy megmondod, hogy jutok be oda, - mutatott a szentélyre - vagy kiverem belőled. - kis mosoly húzódott végig a száján. Megvárja a válszt, majd, ha az számára nem sok jót kecsegtet, a bal kezével a fekete katana markolata felé nyúl, míg a jobbal a tigris kézjelet formázza meg, ha még mindig a robbanójegyzet közelében helyezkedik el az ellenfele.
- Jibaku Fuda: Kassei! - mondja, és a robbanás által keltett káoszt használja ki támadásra. Ha a férfi megsérül, akkor a lehető leggyorsabban ráront, és próbálja megvágni a pengével, ha elugrik, kikerüli a robbanást, akkor a megérkezési pontjánál várná, hogy csapást mérjen rá. Védekezésként a kardját használná, amíg teheti, tekintve, hogy kardforgató, de, ha a katana már nem éri el az ellenfél fegyverét, akkor megpróbálkozna a Kawarimi no Jutsuval, de csak utolsó mentsvárként, ugyanis, nem az erőssége a ninjutsu, sokkal jobban ért a fegyverekhez.

Kakuzu (Inaktív) Hétf. Szept. 10 2012, 21:53

A siker vagy legalábbis valamiféle előny reményében robbantod fel a két kunaira tekert robbanójegyzetet. Bár viszonylag átgondoltad a dolgokat, reményedet hamar felhasználod, és mivel ellenfeled tökéletesen lát téged, sejtve mit tervezel, behátrál a robbanás elől. Ekkor azonban olyan történik, amire senki se számított. A detonáció és az által keltett lökéshullám egy kődarabot repít feléd, de akkora sebességgel és olyan halál pontossággal, hogy nehéz lenne azt hinni, hogy véletlen. Meglepetésedben nem tudsz reagálni, és a kő eltalálja a bal válladat ideiglenes megbénítva azt. Nem szenvedtél komolyabb sérülést, viszont az említett végtag komoly zsibbadáson megy át, így pár percig nem leszel képes használni. Emellett a meglepetés és a hirtelen fájdalom miatt minden terved tovaúszik a fejedből, és csak azt veszed észre, hogy a férfi kivont karddal rohan feléd. Akarva vagy akaratlanul a cselekvés előtt egy kellemetlen gondolat furakszik az elmédbe, mint éjszaka a fejed körül keringő szúnyog hangja. A kard el van átkozva és minden eddigi tulaja meghalt. Nem túl biztató egy harcban. Főként, hogy a kovács óva intett és extra figyelmességre szólított fel.

// A zsibbadás két perc múltán megszűnik. //

**Nozara Shiba** Kedd Szept. 11 2012, 16:41

Esélye sem volt a terve bevetésére, ugyanis a férfi könnyen kitért a robbanás elől, ami valami furcsa módon a jutsu használójának nem sikerült. Egy kő találta el a bal vállát Shibának, és nem tudhatta, hogy ez az ellenfele valamely technikája, vagy a kardról szőtt mesék, legendák igazak-e. Hiszen, aki használja azt megöli, legalábbis ezt mondták róla, és a fiú csak most került abba a helyzetbe, hogy használja, és máris megsérült. Emellett a férfi már meg is indította támadását, ami kicsit furcsa módon elég egyszerűnek bizonyult. Hiszen eddig tele volt trükökkel, most meg csak úgy simán felé rohan, feje fölött a katanájával. Viszont, ha igazak a legenda, amit hallott az öregtől, elképzelhető, hogy ez lesz az utolsó csapás, amit Shiba lát, és most rögötön meg fog halni. De, ha nem tesz semmit, akkor is, így inkább azt mondja a túlvilágon, hogy harc közben esett el, nem állva, várva a véget. Ez a kis gondolat feltüzelte a lelkét, és ezzel az elhatározással nyúlt a jobb kezével a hátán lévő katana, a nyomorúságos fekete penge felé, aki már annyi ember halálát okozta. <Lehet, hogy ez a penge meg fog ölni, vagy nyomorúságos életem lesz, amíg hordozom, de nem most. Most az ellenfelem vérét fogja ontani, ha akarja, ha nem.> Gyors mozdulattal húzza ki a pengét a hüvelyéből, és máris védekezni próbál vele, egy kézzel addig, amíg zsibbad a bal válla. Majd, ha esélye nyílik rá, gyors ellentámadásokba, szúrásokba kezdene, hogy ő is sebet ejtsen a fekete kimonos férfin. Védekezni a katanával fog, amíg tud, viszont a legvégső esetben a Kawarimi no Jutsut is beveti, ha szükséges, bár inkább bekap egy kisebb sebet, ha muszáj, hiszen nem biztos, hogy az a jutsu sikerül neki.

Kakuzu (Inaktív) Csüt. Szept. 13 2012, 09:28

A hálál képes bárkit megbénítani, de ha felülkerekedünk rajta onnantól már nincs semmi, amitől félnünk kellene. Benned megszületett az elhatározás és bár nem tudni, hogy ez a végleges formája vagy pusztán ideiglenes adrenalintól túlfűtött gondolkodás, de hogy ez egyszer bejött, az biztos. Még épségben lévő karodat védekezésre emeled, és bár nem fektetsz gyilkos erőt, mikor meglendíted a kardot, valami váratlan történik. Ahol a két penge találkozott a férfi kardja eltörött és a jobb oldalától a bal válláig egy vörös csík tűnik fel, mely szüntelenül ontja magából a vért. Mielőtt magadhoz térhetnél, a férfi holtan esik össze, te pedig elszalasztottad a lehetőséget, hogy megtudd miként lehet bejutni a rejtekhelyre. Azonban ennél talán sokkalta fontosabb információra tettél szert. Amikor a kardodra pillantasz, nem látsz rajta egyetlen karcolást sem. Nehéz megmondani, hogy mire képes még egyetlen penge, de ez valószínűleg úgy is kiderül. Hosszú idő eltelt mióta elindultál és csak eredménytelenségben volt osztályrészed. Nem kétség ez könnyedén kikezdi az ember idegeit kivéve, ha képes a higgadt gondolkodásra. A holtesteket átkutatva nem találsz különösebben semmi használhatót. A férfi kardja eltörött és a fegyvermechanizmus, mellyel a láncot lőtte ki, nem lehet hasznodra, hisz nem rád méretezték. A két darabokban lévő hulláról meg már ne is beszéljünk. Ha még van benned türelem, rájössz, hogy pusztán három lehetőséged maradt. Az egyik, hogy megvárod, míg rájönnek, hogy valami gáz van, mivel az általad elintézett egyének nem tértek vissza és kiküldenek valakit keresni, majd míg ő feljön, te gyorsan besurransz a bejáraton. A második, hogy újra megvizsgálod a szentélyt most teljes alapossággal végigtapizva mindent, és ha kell az átlagos matatásnál, több erőt fejtesz ki, mind a falakra, mind a szoborra. A harmadik lehetőség, hogy hagyod a fenébe a feladatot, fogod remek kis kardodat, és tovább állsz.

// Ne aggódj, közel a cél. //

**Nozara Shiba** Csüt. Szept. 13 2012, 18:33

A kard engedelmeskedett, és kiugrott hüvelyéből, és Shiba irányítása alatt hárította is az ütést. Ekkor azonban egy nem várt esemény következett be, ugyanis az ellenfél pengéje eltörött, vállán vágás keletkezett, és a vér hatalmas mennyiségben kezdett ömleni a sebből. Egy szó, mint száz, ellensége, a fekete kimonós alak, holtan esett össze Fushiawase haragja előtt. Mert nem lehet mondani, hogy ezt a győzelmet a fiú aratta le, hiszen, nem is tudta mit csinál, csak védekezni próbált. Talán, mielőtt a használóját megöli a penge, az előtt másokkal is végez, kénye kedve szerint, de az is lehet, hogy elfogadta Shibát, mint gazdáját. Bár az első tűnt ebben az esetben a reálisabbnak. Miért is hallgatna egy fiúra az a kard, ami már több kardforgatóval is végzett? De ez most még nem számított, volt ideje később is kigondolni, hogy mi legyen a katanával, most meg kellett találnia a kovács szerszámait. Miután megölte az utolsó információforrást így elég nehéz feladattá vált a bázisra való bejutás. Három lehetőség közül választhatott, és ő úgy döntött, hogy szépen sorban az összes opciót kipróbálja. Így hát el is kezdte a szentély alaposabb vizsgálatát rejtett dolgok után kutatva. Ha az eredmény ismételten a semmi lesz, megpróbálkozik a második lehetőséggel, és visszatér egykori táborhelyére, ahonnan az előbb is megfigyelte az embereket. Ha kinyílik az ajtó, akkor megpróbál bejutni a szentélybe. Ha hosszú időn belül semmi nem történik, akkor a harmadik opciót választja, ami a provokálás lenne. Egyszerűen létrehozna egy klónt a Bunshin no Jutsu-val, és elmondaná neki, hogy mit kell a szentély előtt kimondania. Ezután a másolat kisétálna a bokorból, és megállna a Buddha-szoborral szemben.
- Gyertek elő senkiháziak, ha számít valamit társaitok élete! - mondaná a klón, és az igazi Shiba, aki az akció előtt elrejtette a testeket, a Henge no Jutsu-val felvenné a fekete kimonós férfi alakját, és odaállna saját másolata mellé. Ha az első két eshetőség közül egyik sem jön be, akkor is reméli, hogy a harmadikkal már elér valamit.

Kakuzu (Inaktív) Szomb. Szept. 15 2012, 11:03

Számításba vetted csekély lehetőségeid számát majd először ott próbálkoztál, ahol a lábnyomok mindig eltűntek. A szentély minden egyes pontját végigtapogattad. A falak rendületlenül álltak, nem adták jelét hézagnak vagy bármi egyébnek. Végül aztán áttértél a szoborra. Nem szívesen tetted ezt egy istenség képmásával, de nem volt más lehetőség. Látszólag ezen se mutatkozott semmi furcsaság azonban egy ügyetlen pillanatban, holott te távol állsz az ügyetlen kategóriától egy kicsivel erősebben megnyomva a szobor fejét az hátrabicsaklott. Szentségtörés és miegymás futott át az agyadon, ha vallásos ember hírében álltál, viszont ha nem, akkor teljesen hidegen hagyott ez a kis rongálás. Legalábbis elsőre annak tűnt. Alig pár másodperc elteltével a föld megremegett pont, mint legutóbb és a föld elmozdult a helyéről. Üreg szája sötéten ásított és hívogatott a mélybe, hogy örökre elnyeljen.

// Ha lemész, lámpák egész sora gyullad ki, így nem maradsz sötétben. Azonban utad nem olyan egyszerű amilyennek látszik. Utak egész sora tárul majd eléd. Szabadon választhatsz, hogy mennyi idő után, hány lehetőség kínálkozik a számodra. A lényeg, hogy az utad végén érj el egy bezárt ajtót. Ha a füledet rátapasztod, ismerős hangokat fogsz hallani. Na persze nem a távoli múltból. Remélem érted, kire gondolok. ^^ Ha nem akkor nem kell konkretizálni, csak legyen ismerős.//

**Nozara Shiba** Szomb. Szept. 15 2012, 19:08

A földalatti alagutakhoz szóló bejárat kulcsa a Buddha szobor nyaka volt, amit Shiba véletlenül erősebben nyomott meg, így ennek a szerencsés mozdulatnak köszönhetően megnyílt előtte a bűnszervezet bázisa. Amint lement a lépcsőkön a szűk folyosó két oldalán, ahol Shiba állt, a két fáklya hirtelen meggyulladt. Ez a spontán égés beindított egy láncreakciót, ami azt eredményezte, hogy Shiba láthatott a sötét, hideg alagútban. Hálásan megköszönte magában e terv kiötlőjének, hogy megvalósította ezt a berendezést, mert így nem kell attól tartania, hogy kutatás közben neki megy a falnak. El is indul az úton, egyenesen előre, de sajnos még nem járt erre,így a sok mellékág elbizonytalanította, hogy tényleg jó irányba halad-e. Úgy döntött, hogy a saját feje után fog menni, így néhány fordulattal beleszőve, szinte csak egyenesen előre haladott. A fordulatok is csak annak voltak köszönhetőek, hogy vagy elágazásba került, vagy zsákutcába. Így jutott el némi idő elteltével egy faajtóhoz, ami mögül hangok szűrődtek ki. Közelebb állt, hogy hallgatózni tudjon, és ledöbbent, amikor a hang, amit hallott ismerős volt. Bár legutóbb más szöveget mondott, miszerint ellopták a szerszámait, és ez a kard megnyomorította, és, hogy segítsen neki a névtelen utazó. Hirtelen nagyon mérges lett, hogy így átejtették, és elhitették vele, hogy jót cselekszik azzal, hogy eljön idáig. Így, olyan, mintha csak az idejét pocsékolta volna a kereséssel, nyomozással, gyilkolással. Foghatta volna a kardot, és elmehetett volna szebb tájakra, fejlődni, edzeni, és az a bizonyos szervezet után kutatni. De, az nem Shiba lett volna, ő segít a bajbajutottakon.
- Te fránya vénember! - morzsolta a fogai között a szavakat, olyan halkan, amilyen halkan csak lehetett, nehogy meghallják. Legszívesebben csöndben maradt volna, de még nem ura az indulatainak, érzéseinek.

Kakuzu (Inaktív) Szer. Szept. 19 2012, 17:43

A technika, a ninjutsu vagy valamilyen hasznos vívmány csodája folytán, fáklyák sokasága gyulladt ki előtted, biztosítva, hogy ne kenődj fel a legközelebbi szemközti falra. Hosszú kanyargós út állt előtted, de te vállaltad ezt az igen idegtépő kanyargós nagy kihívást. Ha lettek volna nézők, akik amúgy félnek a sötétben, most állva tapsoltak volna, legalábbis amíg van fény. De ugyebár a dolgok nem így álltak. Nem tudtad, hogy az utad hova vezet és azt se, hogy vannak e őrök vagy csapdák. Nos nem voltak. Helyette útba esett egy ajtó, ahonnan két ember hangja szűrődött ki. Az egyik illető, pedig bizony ám, a vén kovács volt. Az már más téma mit keresett itt. Pillanatnyi felindulásodat, ha félretetted és egyik füledet ismét az ajtóra tapasztod, pont elkaphatod a fontosabb részeket az iszákos mondandójából.
-... Bizonyára most már az a három elintézte. Bármelyik pillanatban itt lehetnek a karddal. Sajnos a fiú nem gazdag, de a felszerelésével kezdhetünk valamit. Ráadásként, pedig eladhatjuk a szerveit.
- Na de főnök. - tiltakozott a másik férfi riadt hangnemben. - Nála van, azaz átkozott penge. Mi van, ha nem ölte meg idáig?
- Ostoba! Idáig bárki is akarta használni mind elvérzett. Megnézheted, kezedbe foghatod és a hüvelyéből is kihúzhatod. Viszont ha megpróbálod használni, garantáltan meghalsz. Hányan megpróbálták már közületek. Bármelyikőtök próbálkozott vele a kard sose ért célba. Holott nem vagytok kezdők. De ha annyira félsz, akkor menj és nézd meg, hogy senki sincs ott. Főként nem a kölyök.
- De... Én...
- Kotródj!
Viszonylag érdekes dolgokat halhattál főként arról, hogy átejtettek, no meg másról is. Viszont nem volt időd - ismét - ugyan is sietős léptek zaja ütötte meg a füledet. Feltehetőleg az a fickó lehetett, aki attól tartott te valamiért még mindig élsz. Sok időd nem volt a cselekvésre, ugyan is pár másodperccel az után, hogy meghallottad a léptek hangjait kivágódott az ajtó.

**Nozara Shiba** Szer. Szept. 19 2012, 20:35

A hallottak megrendítették a kovácsba vetett bizalmát, és sajnálatos módon az, az egyszerű dolog érte, hogy egy egyszerű vénember becsapta, ugráltatta. Ez nem hozott pluszt a becsületének, inkább a mínuszok felé sodorta, gyorsan korrigálni kellett, legalábbis ez fordult meg Shiba fejében. De mikor elgondolkodott volna a belépési terven, hallotta, ahogy a másikat abba az irányba küldik, ahol éppen ő tartózkodott, rejtőzködött. Ez gyors cselekvésre készteti a shinobit, ha nem ő akarja húzni a rövidebbet, és bizton állíthatjuk, hogy nem ő akarta. Előkapott egy robbanó cetlit, és egy gyors mozdulattal rá is tapasztotta az ajtóra, de még nem robbantotta fel. Nem, ez a menekülési tervének a része volt, ha esetlegesen menekülnie kell ebből a szobából, akkor azzal a káosszal, amit egy robbanást keltene, időt is tud nyerni magának. Persze, ha esetlegesen használni akarja, akkor gyorsan el kell tűnnie a földalatti búvóhelyről, tekintve, hogy hamar követheti a szoba beomlását, az egész rendszer, vagy csak egyes részeinek beomlása. Ez volt a 'B' terv. Az 'A' terv a rögtönzés, és a meglepetés erején alapult, hiszen nemhogy arra nem számítottak, hogy megjelenik ő itt, arra sem, hogy a sötét penge a kezében van. Ez a csodálatos kettős adhat számára annyi előnyt, hogy könnyen végezzen a két személlyel, és elvigye innen azt amit talál, hiszen, ha már átejtették, akkor ne távozzon üres kézzel. A becsülete meg megkívánta, hogy megölje azt, aki elhúzta előtte azt a bizonyos madzagot. Ő nem egy báb, hogy mások akarata szerint mozogjon, cselekedjen. Így, amikor kivágódik az ajtó, rögtön emelné a kardot, és halálos csapást próbálna mérni a megijedt férfira. Ha nem sikerül, vagy arra nagyobb esélyt lát, akkor a katana helyett öklével támadna, és azzal is az ellenfele gyomorszájba vágna, hogy összegörnyedjen, és a térdével a homlokára mért rúgással eszméletlen állapotba helyezhesse. Ez a terv, ami, ha nem sikerül, akkor védekezés követné, fegyver támadása esetén a katanával, egyéb esetekben pedig karral, lábbal, ahogy a harcművészetekben szokták. Ha átjut a férfin, akkor belépve a szobába gyorsan körülnéz, hogy mi található ott, és megér-e egy misét a férfi ellen.
- Hát, újra találkozunk! - köszöntené a férfit. - Bevallom, nem ilyen körülmények között gondoltam erre az eshetőségre, de biztos vagyok benne, hogy amit először sejtettem, hogy az lenne az utolsó kis összeröffenésünk, az beigazolódik. Bár másképpen. - intézi a szavakat volt megbízója, újdonsült ellensége felé.

Kakuzu (Inaktív) Pént. Szept. 28 2012, 17:47

Az időd kevés, neked pedig gyorsan kellett cselekedned. A robbanójegyzetet gond nélkül az ajtóra tapadt és gyakorlatilag minden a terved szerint alakult. Amikor a férfi a kardod csapásától szörnyet halt szembetaláltad magad a vénséggel, aki ide küldött. Sok értelme nem volt a kérésének, ha azt vesszük.
- Úgy látom, egyikünk sincs különösebben meglepve azon, hogy a másik itt van. Holott nem így kéne lennie, hát még az én esetemben. Megszelídíteni a démoni kardot, ami minden fémen átvág. A kard, ami évszázadok óta nem oltott ki emberi életet, most egy kölyök kezében van, és ismét vérre szomjazik. Mondd mi a titkod? Rég óta várok egy olyan valakire, mint te, hogy megszerezhessem ezt az információt.
Szemeiben mohó kapzsiság villant és látszott rajta mindennél jobban szeretné tudni, amit még gyakorlatilag te magad se tudsz, csak sejthetsz.
Jelenleg még nem vagy veszélyben és a menekülési útvonalat is előre elkészítetted. A kérdés már csak az, mit teszel. A szobában pusztán egy asztal, egy szék és pár fáklya van, de ajtó sehol. Noha ha az öreg itt van, kell lennie valami trükknek, de erre most nem igazán van időd.

**Nozara Shiba** Hétf. Okt. 01 2012, 00:08

A terv sikeres volt, és a férfi holtan esett össze előtte. Ezután, amikor bement a férfit láthatta, aki a megbízója volt, és a kardról hadovált. <Senkinek nem engedelmeskedett? Talán a felfogásával, a nézetével van a gond, ugyanis ez a fegyver nem a parancsaimat követi, ez a katana a kezem meghosszabbítása, a testem része, és egyben a lelkemé is, nem holmi eszköz, hogy úgy ugráljon, ahogy én mondom. Erre talán a legjobb példa az, ami kint történt. A fegyvernek saját akarata van, és úgy tűnik engem választott. Megtiszteltetés számomra, hogy forgathatom.> A gyors gondolat után, amiből természetesen semmit nem adott a külvilágnak, a szobát kezdte felmérni. Talált egy asztalt, és a férfit. Se másik bejárat, se semmi más. Viszont, az ő melójának ezzel vége, hiszen a kovács holmijáért jött, ami szemmel láthatóan nem volt itt, így a küldetését elvégezte. Legszívesebben ki is ment volna a szobából, vissza a felszínre, de nem fordíthat hátat egy ellenségnek, az olyan lenne, mintha kapna egy okiratot, hogy meg fog halni, és ő készségesen aláírja, lehetetlen, és felelőtlen dolog lenne ilyet csinálni, ezért egy kicsit belemegy a játékba.
- Minek küldtél ide, ha nincs is itt a felszerelésed. Mondd el az egész történetet, azelőtt, hogy megöllek. - mondta Shiba, figyelmen kívül hagyva, hogy a férfi mit mondott. Viszont nem érdekelte őt a tag, ezért, amikor belekezd a mesébe, vagy a tiltakozásba, lényegében a beszédbe a férfi, akkor előkap két shurikent, és gyorsan felé hajítja. Ezzel elvonja egy időre a figyelmét, és elindulna a felszín felé. Ha kellő távolságba ér, akkor berobbantja az ajtó lévő cetlit. Ha bármi balul sülne el, akkor megpróbálna a karddal védekezni, végső esetben használná a Kawarimi no Jutsu-t, és helyet cserélne az asztallal.

Kakuzu (Inaktív) Csüt. Okt. 04 2012, 13:30

Az agyad elszáll, a tested megmarad, eljött hát az idő. Szemtől szemben a véres leszámolásra készen egyikőtök se akaródzik mozdulni, mintha mindketten a másik tervét igyekeznétek kitalálni. Pusztán a miatt nem menekülsz eszeveszett tempóban, mert életed mindennél többet jelent a számodra. Legalábbis jelenleg. Megpróbálva kizökkenteni az öregembert, kérdést intézel hozzá, hogy amíg ő a beszédre figyel, legalábbis szerinted, addig ezt kihasználva kiiktathatod, vagy legalább is elterelheted annyi időre a figyelmét, hogy te kereket oldj. Az öreg kovács kérdésedre összefonja a karjait, és nagy bőszen bólogatni kezd.
- Elhiszem, hogy tudni akarod nem igaz? Micsoda remek történet, de ez a halál rész kissé...
A mondatot nem tudja befejezni, ugyan is te elhajítod a kezedben lévő shurikeneket, majd, mint az őrült, futni kezdesz a kijárat felé, nem elfelejtve mindent romba dönteni magad mögött. Lentről még hallatszik egy kiáltás, majd csend borul a világra midőn egy nagy ugrás keretei között kivetődsz a felszínre. Na igen ám, csak hogy nem vagy egyedül. Alig pár centire tőled három pár lábfejet pillantasz meg és az azokhoz tartozó többi testrész elég okot ad arra, hogy elszörnyedj. A három férfi - mert hogy férfiak - nem mások, mint akiket pusztán percekkel ezelőtt intéztél el. A vér még mindig ott van a katanás férfi kimonóján, azonban sebnek nyoma sincs. Lényegében, ahogy végigméred őket, egyiküknek sincs baja. Ezúttal viszont egyikőjük sem támad rád, vagy tesz olyan mozdulatot, amely ártó szándékot jelezne. Viszont a törött kardos fickó panaszos megjegyzéseit már nem hozzád intézi.
- Most nézd meg főnök, ez a kölyök tönkretette az otthonunkat. Fel se képes fogni milyen sokat dolgoztunk vele és erre csak úgy felrobbantja.
Már a legelején leeshetett neked, hogy kihez is beszél. Ha vetsz egy pillantást magad mögé, pont láthatod amint a két, szintén halottnak hitt férfi felsőtestei kiemelkednek a földből. Élőholtak, netán elszabadult a pokol? Nem tudni, de hogy gázban vagy e, azt neked kell eldönteni.

Ajánlott tartalom

.::Fenyves::.

.::Fenyves::.

Re: .::Fenyves::.

Re: .::Fenyves::.

Re: .::Fenyves::.

Re: .::Fenyves::.

Re: .::Fenyves::.

Re: .::Fenyves::.

Re: .::Fenyves::.

Re: .::Fenyves::.

Re: .::Fenyves::.

Re: .::Fenyves::.

Re: .::Fenyves::.

Re: .::Fenyves::.

Re: .::Fenyves::.

Re: .::Fenyves::.

Re: .::Fenyves::.

Re: .::Fenyves::.

Re: .::Fenyves::.

Re: .::Fenyves::.

Re: .::Fenyves::.

Re: .::Fenyves::.

Re: .::Fenyves::.

Re: .::Fenyves::.

Re: .::Fenyves::.

Re: .::Fenyves::.

Re: .::Fenyves::.