Ishihara Aki

**Ishihara Aki** Csüt. Ápr. 28 2016, 23:51

Az új csapat

Hosszú idő telt el Hisami eltűnése, a régi csapatom felbomlása és az új csapatba való beosztásom között. Már-már kezdtem azt hinni, hogy elfeledkeztek rólam. Azonban láthatóan a falu adminisztráció elég elfoglalt volt, vagy szimplán nem volt elég genin és képtelenek voltak berakni valahova. Természetesen ez idő alatt se tétlenkedtem. Folyamatosan edzettem, illetve voltam olyan szerencsés, hogy kaptam ideiglenesen engedélyt pár alacsonyabb szintű falun belüli feladat elvégzésére. Ezek tökéletesek voltak, hogy ha csak egy kis időre is, de elvonják a gondolataimat, azonban ennél többre vágytam. Szerettem volna úgy érezni, hogy ninjaként ténykedhetek, ahhoz pedig szükség volt egy csapatra. Ezért nagyon megörültem, mikor megkaptam a levelet. Hideg téli nap volt. Nem szeretem túlzottan a telet, de nem hagytam, hogy ez a kedvemet szegje. Az említett időpontba ki is mentem a nyolcas kiképzőterepre, ami a találkozópontként megjelölt hely volt. Természetesen már ismertem az utat oda, így nem jelentett különösebb problémát az odajutás. Útközben számtalan dolgon merengtem, így mire feleszméltem már ott is voltam. Széttekintve, azonban senki se láttam, csak a kopár téli táj fogadott ott. Ezért tovább is folytattam előző gondolatmenetemet, amit később egy fekete hajú kunoichi tört meg. Szeme jáde zöld, oldalán egy táskát viselt, kezében pedig papírpohárban valami gőzölgő ital volt. Mikor közelebb ért táskáját a földre dobta és integetni kezdett. Arca barátságos volt. Jobban megfigyelve nálam idősebb lehetett, ezért következő kijelentése nagyon meglepett. Először köszönt nekünk és bemutatkozott. Igen, nekünk. Időközben más is megérkezett oda, azonban én nem vettem észre. Rögtön szét is néztem, mikor megpillantottam a másik személyt. Nálam fiatalabb hosszú fekete hajú alacsony lány álldogált nem messze tőlem. Szemei vörösek voltak. Furcsa érzés fogott el. Elsőre teljesen azt hittem, hogy Hisami az. Szívem egy pillanatra teljesen megállt, majd ennek a meglepődés helyét hamarosan csalódottság vette át. Rá kellett jönnöm ugyanis, hogy nem Hisami tért vissza az életbe, hanem egy másik rá nagyon hasonlító személy állt ott. Az állása, haja, magassága, de még az arca is teljesen olyan volt, mit az övé. Egyetlen komolyabb különbség a szemük színe volt. Közbe Akane folytatta a mondanivalóját, amiben rá is kérdezett, hogy a senseiünk megérkezett-e már. Fura érzés fogott el. Pontos életkorát nem tudtam volna megsaccolni, azonban az biztos volt, hogy nálam idősebb. Emiatt viszont nehéz volt elhinni, hogy ő is genin. Én is csak azért vagyok az, mert piszok nehéz volt a chuunin vizsga, amit nekünk osztottak. Bár volt bennem egy természetes bizalmatlanság, úgy döntöttem, hogy inkább nem szólok róla semmi, inkább szépen bemutatkozok, majd a kérdésere választ adtam, miszerint még nem érkezett meg a senseiünk. Utánam a fekete hajú lány, Reina is bemutatkozott. Láthatóan egy kicsit félénk volt. Nem csoda, hiszen neki ez volt az első csapata. Még nem tudta, hogy miként is mennek a dolgok. Ezután Akane kezdett kifaggatni minket. Rá akart jönni, hogy milyen is számunkra az ideális sensei. Azonban még mielőtt ténylegesen belekezdhettünk volna, ő már el is kezdet sorolni a saját változatát. Hamar rá lehetett jönni, hogy a személyleírás egy kicsit túlságosan is pontos volt ahhoz, hogy az az áhított mester elképzelt jelleme legyen, sokkal inkább tűnt úgy, hogy egy konkrét személyre akar utalni. Én ekkor már sejtettem a választ, azonban inkább csak kérdő tekintettel néztem rá. Reina is ugyanígy tett, ami hamar megtörte Akanét. Kibukott belőle az igazság. Ő volt a csapatunk senseie, azonban neki ez az első alkalom, hogy csapatot kapott a kezébe, ezért egy színjáték keretében próbált rájönni, hogy mégis milyen mestert képzelünk el magunknak. Ekkor csak reménykedni mertem, hogy ninjaként jobb, mint színésznek, hiszen annyira elkapta a hév, hogy egy pillanat alatt lebuktatta magát. Miután ezzel megvolt egy távoli fára mutatott. Elsőre nem vettem észre semmi különöset, azonban jobban koncentrálva egy emberi sziluettet láttam körvonalazódni. Akane rögtön hozzánk is hívta a fiút. Kiderült, hogy ő lesz csapatunk tényleges harmadik tagja. Ez már egy sokkal hihetőbb verzió volt. Akane ekkor folytatta a beszédét. Egy láthatóan előre megírt szöveggel állt elénk. A csapatot egy családhoz hasonlította. Természetesen ezzel azt próbálta nyomatékosítani, hogy meg kell tanulnunk együtt dolgozni. Természetesen ezt én már ismertem. A csapatmunkám nem volt rossz, bár igazat megvallva a másik kettő esetében nem tudtam nyilatkozni, így csak reménykedtem, hogy képesek leszünk csapatként működni. Ezek után a nő elmagyarázta szabályait. Nem tűnt vészesnek. Jól átgondolt és korrekt szabályoknak tűntek. Folyatásként megkért minket, hogy pár szempont alapján mutatkozzunk be. Természetesen ez se volt új dolog számomra. Nem gondoltam feleslegesnek, azonban tudom, hogy az emberek nem szoktak túlságosan sokat mondani magukról, illetve gyakran elhallgatnak magukról ezt-azt. Ettől függetlenül egy alap ismeretség kialakításához jó kiindulópont volt. Rögtön magamhoz ragadtam a szót és elkezdtem mondani a rövid kis bemutatkozásomat. Utánam Shunshui mutatkozott be, majd végül Reina is szóhoz jutott. Miután mindhárman elmondtuk a magunkét, Akane kezdett bele saját maga bemutatásába. Természetesen előző megszólalásaihoz hasonlóan ez is egy kicsit furára sikeredett, illetve volt pár megnyilvánulás, ami enyhén aggasztó volt, mint például a háziállatainak rejtélyes elhalálozása, illetve reménykedése, hogy ez nem a genineknél másképp működik. Ezenfelül az se volt épp jó pont, amit a terapeutájáról mondott, azonban próbáltam elhessegetni a bennem keletkező kellemetlen érzést. Miután ezzel megvolt elkezdte elmagyarázni az első feladatunkat. Bár reménykedtem, hogy nem kell egy újabb vizsgafeladaton átmennem, sajnos ezt nem úszhattam meg. Ez a verzió azonban lényegesebben nehezebbnek tűnt, mint amit nekünk kellett végrehajtani az előző csapatommal. Most a feladat az volt, hogy győzzük le. Ez egy elég komoly kérés három genin felé, akik még csak aznap találkoztak életükben először. Ezen felül felajánlott egy alternatívát, miszerint ha valaki kiüti a másik két társát, akkor ő automatikusan átmegy a vizsgán. Ez a megoldás azonban nem igazán tetszett nekem. Nem vagyok olyan ember, aki csak úgy cserbe hagyná a társait vagy ellenük fordulna. Mondandója végén még bemutatott egy ügyes árnyéktrükköt. Valamit hallottam már erről a technikáról, talán Hisami egyik könyvében olvastam róla, de nem igazán emlékeztem, így sajnos azt se tudtam megmondani, hogy vajon mire lehet képes. Azonban tudtam, érdemes lesz rá figyelni, mert könnyen problémát okozhat. Miután befejezte az eligazítást, levetette magáról köpenyét, ami alatt megcsillant a teljes harci felszerelése. Ekkor tudtam, hogy komoly harcra számíthatunk. Persze ez nem vette el a kedvemet. Az elején eldöntöttem, hogy a legjobbat fogom nyújtani és remélhetőleg az elég is lesz, hogy sikerrel zárjam ezt a tesztet. Akane láthatóan arra várt, hogy megtegyük az első lépést. Ez jó lehetőséget adott arra, hogy egy kis tanácskozást tudjunk megejteni. Igazából annyira nem is tanácskozás volt, sokkal inkább ismertettem a tervemet a többiekkel, akiket nem kellet sokat győzködni. Alapvető ötletem az volt, hogy Shunsuival ketten megrohamozzuk, míg Reina eltereli egy kicsit a figyelmét, hogy gond nélkül a közelébe juthassunk. Természetesen a támadás célja nem a legyőzése, sokkal inkább közelharci képességeinek feltérképezése volt. Szerettem volna tudni, hogy mire is képes. Rögtön megindultunk, mire senseiünk a kunaiát felénk dobat. Ezt azonban nem a szokványos módon tette. A fegyver ahelyett, hogy vízszintesen repült volna felénk, inkább a tengelye körül forgott. Természetesen elég könnyű volt átlátni ezen. Rögtön ki is léptem oldalra, majd tovább haladtam, de ekkor egy tompa csattanás ütötte meg a fülemet. Mivel fogalmam se volt, hogy mi lehet az rögtön hátra is fordultam. A hang forrása nem volt más, mint a fiú feje, ami találkozott a kunai gyűrűs felével. Homlokán egy hatalmas folt díszelgett, ő pedig eszméletét vesztve feküdt a földön. Eddig se volt egyszerű a helyzetünk, de ez tovább rontott rajta. Egy emberrel kevesebbel kell harcolnunk. Azonban abban a pillanatban nem volt időm ezen gondolkozni, így tovább folytattam a tervem kivitelezését. A következő dolog, amire figyelmes lettem, hogy a megbeszélt elterelés nem érkezett meg. Reina valamit csinált a klónjaival, azonban annyira egyértelmű volt, hogy Akane nem igazán zavartatta magát. Időközben elég közel kerültem hozzá, hogy belekezdhessek a harcba. Természetesen tartottam magamat az eredeti elképzelésemhez, így inkább csak a képességeit akartam felmérni. Erő helyett a gyorsaságra koncentráltam. Akane azonban képes volt lépést tartani velem, ugyanakkor ellentámadásnak nyoma se volt. Viszonylag hosszúra nyújtott kézitusánkat dobófegyverek hangja törte meg. Akane rögtön kihátrál, majd pár kézjel elmutogatása után árnyékká változott. Reina által dobott fegyverek egyenest átmentek rajta, azonban a nő nem szenvedett semmilyen sérülést. Teljesen lenyűgözött az általa használt jutsu, azonban nem volt sok időm bámészkodni. Hamarosan újra a rendes alakjába volt. Lábát magasba emelte, majd egyenest a földbe csapta azt. Túl messze volt ahhoz, hogy eltaláljon, de mint kiderült, nem is ez volt a célja. Sarka alatt ugyanis elkezdett felszakadni a föld. Még éppen volt annyi időm, hogy gyorsan eltűnjek onnan, mivel egy pillanat múlva hatalmas kráter tátongott a jounin körül. A törmelék repkedett mindenfele. Talán ekkor tudatosult bennem igazán, hogy mennyire nehéz dolgunk lesz. Nem vehetjük félvállról. Tudtam, hogy valami szedett-vedett terv nem lesz elég ellene. Sajnáltam, hogy régi társam Chuu most nincs itt. Neki mindig jó tervei voltak. Azonban most kénytelen voltam beérni valamivel, amit a fejemből kotortam elő. Szerencsémre nem kellet sokat agyalnom. A fiú tanított nekem pár hasznos trükköt és gondoltam, hogy itt az ideje kipróbálni az egyiket. Jobb ötlet híján rögtön Reina felé vettem az irányt, majd elmondtam neki is az ötletemet. Rögtön bele is ment, majd elkezdtük kivitelezni azt. Ő senseiünk elé ment és megpróbálta elterelni a figyelmét, míg én szereztem egy kawariminek való tárgyat. Utána rögtön feléjük vettem az irányt. Még a fák takarásából eldobtam két kunait. Azonban nem számoltam azzal, hogy Reinával. Akane rögtön maga elé kapta a csöppnyi lányt, azonban az utolsó pillanatban elrúgta magától, ő pedig kiért a fegyverek elől. Elmondta a gyors tanulságot. Eközben én rohamra indultam, de mindössze egy pár ütést próbáltam bevinni, amit könnyedén hárított. Ezután hátrálni kezdtem és egy füstbombát vágtam a földhöz. Elkészítettem két bunshint, illetve egy kawarimit. A cél az volt, hogy a füstből kilépve a kawarimi fizikai teste légáramlatot fog kelteni, ami azt a hatást fogja kelteni, mintha én lennék. Eközben a másik két klón nem okoz ilyet, tehát a választás egyértelmű lesz számára. Én eközben oldalt léptem ki a füstből és a fák takarásában mozogva kerültem Akane oldalába. Ő oldaláról lekapta a számszeríját, majd egyenest a kawarimibe lőtt, ahogy én elterveztem. Ekkor a rejtekemből shushin használatával kirobbantam és a meglepett jouninra támadtam. Hasba vágtam, majd indítottam a következő támadásom. Ő benne azonban még volt annyi erő, hogy ezt elkerülje. Hozzám hasonlóan ő is shusint használt a hátráláshoz, azonban a helyén egy árnyalak jelent meg. Mikor hozzáértem egy igen kellemetlen meglepetésben volt részem. Egész pontosan abban, hogy képtelen voltam mozogni. Akárhogy próbáltam a testem nem engedelmeskedett az akaratomnak. Eközben ő egy másik technika alkalmazásával láthatatlanná vált. Mindössze egy délibáb szerű vibrálást láttam a levegőben, mikor elindult. Már az is nagy sikernek volt elkönyvelhető, hogy sikerült ütést bevinni neki, azonban ez önmagában még nem nyeri meg számunkra ezt a vizsgát. Miután Akane jutsujának a hatása elmúlt, újra összedugtuk a fejünket. Ez esetben azonban én teljesen tanácstalan voltam, azonban Reina szerencsére egy jó öltettel hozakodott elő. Magát kunaiá transzformálta, majd a terv szerint Akane felé dobom majd. A megfelelő pillanatba feloldja a jutsut és így két oldalról támadunk majd. Ez papíron jól hangzott. Mikor megtettük a szükséges előkészületeket rögtön el is indultunk a jounin felé. Nem volt nehéz megtalálni, mivel helyzetét pontosan jelezte az idegesítő fütyülése. Egy kis tisztásra értünk, ahol ő már láthatóan elkezdett csapdákat állítani. Drótokat feszített ki a levegőbe, azonban azok eléggé gyengén voltak megcsinálva, illetve egy gyors ellenőrzés után megbizonyosodtam, hogy nincs hozzájuk erősítve semmilyen csapda. Azt gondoltam, hogy még nem készült el vele, azonban ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Első lépésként egy Shurikent dobtam a fán kapaszkodó nő felé, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem egy klónnal állok szembe. Ő erre elrúgta magát a fától. Ekkor a drótok alatt elfutva közelítettem felé, majd eldobtam a kunainak álcázott csapattársamat. Elsuhanva mellette visszaváltozott az eredeti alakjába, majd megtámadta a senseit. Ekkor azonban füstfelhő és pukkanás kíséretében egy kawarimi volt a helyén. Ebben a pillanatban Akane csapdája is aktiválódott, ami nem volt más, mint a drótok árnyéka. Technikáját használva akaratom ellenére képes volt mozgatni a testemet. Kezem a shuriken tartómba nyúlt, majd kivett egy fegyvert és a még füsttől vak Reina felé dobtam. Szerencsére a szám mozgását nem akadályozta, így figyelmeztetni tudtam a lányt, aki ki tudott térni, azonban nem sokon múlott. Ezután egy biztonságos helyre távolodott el. Kezem újra mozgásba lendült. újra az eszközeimhez nyúltam, ezúttal egy füstbombát halásztam ki onnan. Földhöz vágtam, aminek köszönhetően hamarosan mindent belepett a vastag füst. Kunaiok csattanását hallottam, majd a saját hangomat, ahogy Reinát figyelmezteti, hogy a sensei felvette az alakomat. Agyam vadul pörögni kezdett, hogy mit is lenne érdemes csinálni ebben a helyzetben. Egyetlen ötlet, ami eszembe jutott is elég rizikósnak volt mondható, azonban nem jutott eszembe jobb megoldás. Kirohantam a füstből, pont az ellenkező irányba, ahol Reina volt és előkészítettem egy kawarimit. Ezt úgy állítottam be, hogy szépen kimenjen és a sensei számára meglehetősen sértő szavakat mondjon. Eközben én egy megfelelő helyre bújtam. Erre ő a várakozásomnak megfelelően hihetetlen dühbe gurult, ezzel felfedve igazi valóját. Visszavette a valódi alakját, majd két klónt hozott létre. Egy újabb leguggolt és egy újabb jutsut hozott létre. Árnyéka megnyúlt, majd a földtől eltávolodva tüskék formájába haladtak a testhelyettesítésem felé. Ez volt a megfelelő alkalom. Rögtön meg is indultam felé, hogy támadást indítsak. A klónjait teljesen figyelmen kívül hagytam és csak őt céloztam. Láthatóan Reina is ugyanezt a kétségbeesett tervet eszelte ki, így két oldalról támadtunk rá. Elkezdett egy újabb kézjel sorozatot, azonban hamar abba is hagyta, majd egy újabba kezdett bele. Ennek hatására beleolvadt saját árnyékába és úgy menekült az egyik közeli fa mögé. Azonban onnan kilépve láthattuk, hogy orra ferdén állt, illetve más sérülések nyoma is látható volt, ami arra engedett következtetni, hogy sikerrel jártunk a támadásunkkal. Ekkor gratulált nekünk és elmondta, hogy teljesítettük a vizsgát. Kicsit nehéz volt elhinni, azonban nagyon örültem neki. Kérésére Shunsuit elvittük a kórházba, majd mindketten hazatértünk. Bár ez a fajta teszt továbbra se fog a kedvenceim közé tartozni, azonban kétségtelen, hogy sokat tanultam ebből az esetből. Remélhetőleg hamarosan elkezdhetünk már komolyabb küldetésekre is járni.

Namikaze Minato Szer. Május 11 2016, 14:55

Nem szaporítom a szót elfogadom ^^ +6 chakra Very Happy

Ishihara Aki

Ishihara Aki

Re: Ishihara Aki