Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Eishin
A körön kívül helyezkedik el Dankou mögött, a szeme be van kötve

Rang: Genin
Chakraszint: 300
Szint: B
Elem: - 



Dankou
Pontosan Kawachival szemben helyezkedik el

Rang: Genin
Chakraszint: 400
Besorolás: B
Elem: Katon



Joukein
Kawachi mögött helyezkedik el, valószínűleg Byakuganja van.

Rang: Genin
Chakraszint: 200
Szint: C
Elem: -


Usao
Kawachi Jobbján a hágó szélén helyezkedik el 

Chakraszint: 300
Rang: Genin
Besorolás: B
Elem: -



Ishuu
Dankou mellet helyezkedik el

Chakraszint: 250
Szint: B
Rang: Genin
Elem: Fuuton 


Bakura
Kawachi balján helyezkedik el.

Chakraszint: 350
Rang: Genin
Szint: B
Elem: Raiton


// Helyzetelemzés és egy tervet kérek esetleg máris cselekvést. Az ellenfelek egyenlőre nem mozdulnak. //

Egyre közelebb férkőztünk a hordós fickóhoz, viszont meg kellett, hogy álljunk. Gúnyos mosolya előbújt, majd kezét felemelte, és szóra nyitotta a száját.
~ Kinyitja a hordókat? Mégis mi lehet benne, amiért az ilyen fenyegető lenne ránk nézve? Valóban óvatosnak kell lennünk. Bizonyára nem hiába próbáltak a fő seregektől távol lopakodni. Valami fontos lesz azokban. De mégis mi? San és Roku. Miért pont Három és Hat? ~
A hatalmas pörölyt használó Kumogakurei társunk a figyelmeztetés ellenére megindult előre. Erre a pecsétek szimbólumai mozgolódásba kezdtek, majd egy pontba tömörültek.
 - Megállj! – kiáltottam határozottan, tőlem szokatlan parancsoló hangnemben a kigyúrt Kumoi irányába, majd visszafordulok a hordón álló felé.
~ Időt kell nyernünk. Valahogy úgy kell elintéznünk a pasast, hogy ne vegye észre. Mit is mondott Erisa? Ért a Genjutsuhoz. Erre van most szükségünk! ~
Jelentőségteljesen pillantottam Erisára. Csak remélni tudtam, hogy érti a célzást. Most pedig valahogy időt kellett nyernem. Szóval kellett tartanom a fickót, hogy időt nyerjek Erisának. De mégis hogyan? Miről lehetne csevegni egy ilyen szituációban?
Mindeközben a korábban legyőzött férfi még a megmaradt kis erejével megszólította a hidegvérű Kirigakureit.
~ Semmi őrültséget? Valóban valami ekkora erejű dolog van azokban a hordókban? Most már valóban ki kell derítenem! ~
 - Khmm – köszörültem meg a torkomat, megszakítva a feszült csendet // na most jól jönne, ha tudnék olyat szónokolni, mint Ita // - Nincs szükség semmi őrültségre. Már így is rengeteg ember vesztette az életét. Fölöslegesen. És még össze sem csaptak a nagyobb csapatok! – minden szót lassan és kimérten, de eltökélt tekintettel mondok, húzva az időt – A háborúban ritkán mennek a dolgok a tervek szerint. Gondolom nem úgy terveztétek, hogy mi itt megtámadunk titeket. Viszont így alakult. Talán jobb is így! Nem tudom, mi lehet abban a hordóban. De lehet, hogy nem is szeretném megtudni! - ez persze hazugság, a kíváncsiság parázsló szénként égetett belülről - És ha olyan pusztító dolog van abban a hordóban elzárva, hogy így fenyegetőzöl, nem félted a saját bőrödet? Nem fogsz te is odaveszni? Vagy megéri neked az áldozatot? Megéri feláldozni az életedet, hogy még annál is több életet kionts? Olyan elvetemült vagy, hogy lemondasz a további életedről, a jövődről… a szeretteidről? Kérdem én, megéri-e az egész?
~ Remélhetőleg ezzel elég időt tudtam nyerni Erisa számára, és csapdába tudja ejteni a Genjutsujával a fickót. Ha elég időt nyertem, akkor már csak abban kell reménykednünk, hogy nem szenzor. Ha most megérezni a Genjutsu közeledtét, gondolkodás nélkül kinyitja a pecsétet. Kivéve, ha véletlenül hatott volna rá a beszédem. Na az aztán furcsa lenne! ~

Ha Erisa nem tudná a Genjutsujával csapdába ejteni Yamit, akkor feszült csendben figyelem a történteket. Minden érzékemet kiélesítve várom a fejleményeket. Ha arra szánná magát az ellenségünk, hogy felnyitja a pecséteket készen kell állnom minden eshetőségre. Nem tudhatom, hogy mi fog kitörni onnan, mindössze felkészülni tudok…

//Joukein képe nem látszik//


Már kezdem unni, hogy ennyire egyszerű dolgom van, de élvezem is, hogy én vagyok a macska, körülöttem lévők pedig az egerek. A támadás nem ér váratlanul és gyorsan reagálok is bevetve a leggyorsabb kenjutsu technikát, amit ismerek, így változtatva ementálivá ellenfelem, aki holtan esik a földre. Valószínűleg ellenfeleim ekkor unták meg a játékot és az egyik szél elem használó elfújta a ködöt, amit jó pár perce hoztam létre. Szél elég erős volt, hogy engem is majdnem a köd sorsára juttason, de chakrát vezetve a talpamba sikerült megmaradnom a talajon. ~Végre valami kihívás.~ Eddig is pontosan tudtam, hogy hányan vannak, de most már látom is ellenségeim. Távolabb 30 ellenséges shinobi várakozik, de a közvetlen veszélyt az a 6 shinobi jelenti, akik körülöttem kört alkotva állnak. ~Ha ti többen vagytok, akkor nekem is szabad.~ A szikrázó pengéket a földbe szúrom a két oldalamon, majd az övtáskámba nyúlok és kiveszek egy füstbombát, amit egyből a földre is hajítok. Amint a füst ellep kézpecsétet mutatok, majd a chakrámat harmadolva a raiton: kage bunshin no jutsut használva két klónt hozok létre, akik egyből felkapnak egy- egy katanát, amit korábban a földbe szúrtam. Menekülni nem fogok, a köd nem is azért kell, csak a műveletek elrejtésére szolgál. Közben további robbanó jegyzeteket szórok a földre, hogy már a korábban használt jibaku fuuda no jutsut alkalmazzam, viszont most más tervem van vele. Egyrészt a fuubaku houjin technikát hozom vele létre saját magam körül a fuubaku houjint. A klónok a füst feloszlásának pillanatában fognak támadni, azzal a paranccsal, hogy egyelőre senkit ne öljenek meg, egyetlen céljuk, hogy harcképtelenné tegyék ellenfeleim. két tippem van, hogy honnan tudhatták a helyemet, az egyik, hogy szenzor van a csapatban, ami logikus lenne, vagy ha nem tévedek, akkor Konoha egyik klánja egy igen értékes dojutsuval rendelkezik. Az utóbbi esetben szükségem van arra a szemre. A füst eloszlásával a klónok támadásba lendültek a jobbomon és a balomon álló shinobik irányába, mindegyik egyszerű közelharcot folytat a katana segítségével, esetleg ha a támadásukat blokkolják, akkor a hikage // napfény technikát használják, hogy az elvakult ellenfelet a kard markolatával ledöntsék a lábáról. Én közben lekapom a hátamról a zanbatot és felkészülök a kuroki giri // szellemfaló hasítás nevű kenjutsu technika használatára, de egyelőre nem mozdulok.

//eddig elhasznált felszerelés: 10 robbanó jegyzet, 2 kunai (épségben vannak így idézhetők)
támadás során elhasznált felszerelés: 2 katana (klónok kezében), 4 robbanó jegyzet

Yami


Rang: Tokubetsu Jounin Hancho 
Szint: S
Chakraszint: 1200
Elem: -



Jaken
Chakratartalék: 90%

// A százalék változás nem véletlen //



HELYSZÍN: Egy nagyjából 500 méteres átmérőjű hegytető, ami teljesen lapos, viszont néhány kopasz fa és pár nagyobb szikla megtalálható rajta. Ha lenéztek az oldalán, akkor több tíz méter mélyre láttok le, ahol felhők vannak. Hogy mi van a felhők után azt nem tudjátok. HA felnéztek akkor egy újabb felhőréteg van fölöttetek ami fekete és viharos felhőket jelent.
Négyen vagytok itt, legalábbis Yamin kívül.

Yami egyre nagyobb figyelmét szentelte nekem. Tökéletes. Minél inkább belemélyedtem a beszédbe, annál jobban húzta mosolyra a száját, majd mondandóm végeztével válaszolt.
 - Hogy miből gondolom? – felelem neki, amikor végigfutnak testén a pecsétek – Nem tudom… – ekkor az arcára fagyott az eszelős mosolya, és most az én időm jött el a gúnyos mosolyra – Csak az időt húztam, hogy elkapjunk. És lám, sikerült!
Éreztem a számban a győzelem édes ízét, amikor a négyfős csapat lecsapott Yamira. Ekkor azonban váratlan fordulatot vettek az események. Mikor a fegyverek lesújtottak, Yami bőre alól kitört egyfajta sötét, démoni energia. Azt a két csapattársunkat, akik támadtak hihetetlen erővel vágta neki a sziklafalnak, körülöttük körkörösen fel is repedt a kő. Nézni is fájdalmas volt a jelenetet, hát még nekik mennyire rossz lehetett. Nem fognak egyhamar lábra állni…
 ~ Mégis ki a franc lehet ez, hogy ekkora erő birtokában van? És mi ez az undorító aura körülötte? ~
Láthatóan Erisa még csinált valamit, ugyanis a férfi arca eltorzult egy pillanatra a fájdalomtól. Teste megrezzent, majd feloldotta a testén lévő pecséteket. Ekkor egy újabb, még erősebb hullám érkezett az undorító energiából. Ez olyan erőteljes volt, hogy már csaknem ledöntött a lábunkról. Mellkasomban egyfajta fojtogató, feszítő érzést lett úrrá.
Amikor végre alábbhagyott ez a szorongató energia kibocsátás, újra akciózni kezdett ellenfelünk. Valamiféle jegyzetet hajított az égbe, és hideg, kegyetlen hangja átjárta a területet: - Kekkai Fuuin: Kuroraka no Haji // Akadálypecsét: A Sötétség Börtöne! 
A pecsétet átjáratta az a sötét energia, amit az imént tapasztaltunk meg. Ez nem jelenthet jót…
A pecsétjegyzet megállt a levegőben, egy pillanatig jól lehetett látni. Sokat tanulmányoztam már a pecséteket, azonban ilyen és ehhez hasonló szimbólumokat még sosem láttam. Miután ezt megállapítottam, a jegyzet furcsamód elkezdett hajlongani. De nem csak a pecsét, körülötte minden. Fölötte a kék égen is látszott, csak figyelni kellett. Azonnal védekező pozíciót vettem föl. Nagyon rossz előérzet lett úrrá rajtam.
A jegyzet körül feketeség jelent meg. Semmi időm sem volt reagálni, a testem elnehezült. Látásom homályosabb lett, hallásom teljesen eltompult. Nem éreztem semmit… semmit, csak azt nagyon tompán, hogy a földre hullok.
Egyszerre csak ismét a tudatomra ébredtem, de valahogyan teljesen más volt, mint máskor... Próbáltam letekinteni kezeimre, de azok sehol sem voltak. Csak az erőtlen testem összerogyását láttam, akárcsak Erisáét.
 ~ Meghaltam? Ennyi lenne? Vége az életemnek? Most megyek az égbe? És nem tudtam tenni semmit sem ellene? Nem! Nem érhet véget ennyivel! Az a rengeteg idő, amit az edzésbe öltem! Semmmi sem térül meg belőle? Ilyen egyszerűen kiszippantották a lelkemet a testemből? Nem! Nem nyugszom bele! ~ Ekkor elfordítottam tekintetemet testemről.  Fölnéztem a pecsétre, és ekkor megpillantottam Yami testét is.
 ~ Feláldozta volna magát is? Vagy valami másról lenne szó… ~ Nem tudom befejezni a gondolatmenetet, ugyanis elérem a pecsét szélét. Sötétség… Végtelen sötétség. Sötétség egy szempillantásig vagy az örökkévalóságig? Nem tudom biztosan eldönteni.
Egy hatalmas levegővétel kíséretében szemem kipattant, amikor letekintettem kezeim ismét ott voltak előttem.
Egy furcsa, nagy és lapos hegytetőre kerültünk, ahol elszórtan néhány tereptárgy helyezkedett el. Fölöttünk és oldalra alattunk pedig végáláthatatlan, felhők adta szürkeség.
Amikor körbetekintettem láttam magam mellett a szintúgy tudatára ébredő Erisát, valamint még két csapattársunkat, és szemben… Yami… Tekintete mégtöbb őrületet sugárzott magából, mint korábban.
 - Üdvözöllek titeket a Világomban! 
 ~ Hát ez nem komplett, nem igaz? Mégis ki az, aki ilyesfajta erőre akar szert tenni? Undorító… Viszont az tagadhatatlan, hogy igazán hatalmas ez a sötét erő. Annál jobb lesz győzelmet aratni felette! És ami még jobb hír, hogy valószínűleg nem haltunk meg. Még. Így megmutathatom ennek a féreg Yaminak, hogy milyen is az igazi, tiszta erő! ~
Szemeimben elhatározottság tükröződik. Olyan elszántság, mint még soha. Testemet elöntötte a különféle érzelmeim adta erő, amely tűzként lobogva táplált. Kezeim ökölbe szorultak. Készen álltam életem eddigi legnagyobb harcára.

Öt másodperc, ennyi kellene ahhoz, hogy előkészítsem két technikámat is, amihez a füst éppen elég időt adna. Még szinte ki sem gondoltam a tervem és épp csak a földhöz vágtam a füst bombát máris kész voltak arra, hogy elfújják a füstöt. Szinte egy másodperc sem telt el a füst megjelenése és eltünése között olyan gyorsan küldték a szél technikát. Jó lenne tudni, hogy milyen technika volt, amivel ekkora távolságot ilyen gyorsan át tudtak hidalni és a létrehozása sem tartott néhány millisecundomnál tovább. Vagy nagyon ügyes, vagy mázlija volt és tudta, hogy mire készülök. Már kezd körvonalazódni, hogy valami komolyabb dolog van a háttérben, mint, hogy valaki szenzor a csapatban, lassan biztossá válik, hogy byakugan van a dologban és szinte biztos, hogy a mögöttem lévő tulajdonában van, ami azt jelenti, hogy a többiekkel végezhetek. Az nem lehet, hogy valaki egy klónról ilyen gyorsan megmondja, hogy milyen típusú. Ugyan nem számítottam a füst eloszlatására, de a klónok a parancsot úgy kapták, hogy amint a füst eloszlik, így felkapva egy- egy katanát, amit én leszúrtam a földbe támadásba lendülnek a két oldalsó ellenfél ellen, én pedig lekapom a hátamról a zanbatot és felkészülök a kuroki giri // szellemfaló hasítás nevű technika használatára, de egyelőre nem támadok, a klónok eredményeit várom. Három technika van beléjük kódolva, egy általam kitalált, ami a nagareru ohijo // folyó víz ütés, amennyiben közelharcra kerülne a sor, Mikazuki no mai // növekvő hold tánca, amivel eleve indítanak, ha elég közel kerül, de ezt anélkül, hogy a klón további klónt hozna létre, tehát csak frontálisan támad, míg a harmadik technika a hikage // napfény technika, amennyiben védenék a felülről érkező támadást. A klón a következő támadás kombinációkat ismerik:
A kombináció: A növekvő hold tánca technikához hasonlóan felugrik a levegőbe és felülről támad, de ahelyett, hogy az éllel támadna az utolsó pillanatban oldalára fordítja és a lapjával támad. Amennyiben ez sikeres, akkor az ellenfele csak elájul.
B kombináció: Ugyanúgy a növekvő holddal támad, de ha az ellenfél elugrik a támadás elől, akkor a lendületét kihasználva a senput használja, hogy sikeres támadással elsodorja az ellenfelét.
C kombináció: Amennyiben a mikazuki no mai felülről érkező támadását egy fegyverrel, kunai, ninjato vagy bármi egyébbel védi, akkor a hikage // napfényt veti be és amint elvakul az ellenfél megpróbálja valahogy leütni.
Nem biztos, hogy a két klón ugyanazt a kombinációt kell bevesse, így mind a kettő megkapta mind a három parancsot és egymástól függetlenül cselekszenek.

//Jiraiya//

Egyszerre két ellenféllel kell megküzdenem. Az arány nem túl rossz, elvégre lehetnének többen. Isteni személyem azonban készen áll egy ilyen összecsapásra. Az egyik ellenfelem egy kissé duci kumogakurei, akinek egy hatalmas shuriken van a hátán. Ebből arra tippelnék, hogy távolsági harcos, vagy legalábbis dobófegyverekkel manipulál. A másik ellenfelem egy kunoichi, akinél kard van. Nem kell sokáig agyalnom azon, hogy mihez is ért, hisz azonnal rám ront.
Azonnal védekező állást veszek fel és hárítom a csapásait. Az egymásnak csapódó fémek csak úgy dalolnak, ahogy egymásnak ütköznek. Először egy széles, köríves vágásba tartom bele a kardom, majd az erőmet kihasználva az ellenkező irányba lököm a fegyvert. A lány nem esik kétségbe, tovább menetel és ezúttal egy szúrással próbálkozik. Újra félre ütöm a fegyvert, majd vissza csapok. Az ellenfelem továbbra is folytatja az útját, úgy tűnik hamar be akar engem darálni.
~ Azt ugyan lesheted! ~
Félre ütöm egy újabb támadását, majd felkészülök a következő kivédésére. Ekkor azonban észre veszem a kékes ragyogást. Nem habozok, azonnal tudom mit kell tennem. Hárításra emelem a kardomat, majd chakrát vezetek a fegyverbe. A Formázás Útját használom, de nem viszem túlzásba. A chakrám csak annyira öleli körbe a pengét, hogy kisebb kékes aurát hozzon létre. Ezzel képes vagyok kivédeni a támadásait úgy, hogy a fegyverem nem rongálódik, ráadásul az én támadásaim is hatékonyabbak lesznek így.
Amint össze érnek a fegyvereink, a magasba emelem a kardomat(azzal pedig az ellenfelemét is), majd meglendítem a lábam és megpróbálom combon térdelni a lányt. Ha a találatom sikerül, akkor ezután ő valószínűleg sántítani fog. Utána pedig villámgyorsan megpróbálom megragadni az ellenfelem csuklóját és megpróbálom közelebb húzni magamhoz. Ezután pedig folytatom a rugdosást.
Ha az első rúgásom nem jön össze, akkor is megpróbálom megragadni a csuklóját, csak hogy utána megsorozzam a térdemmel a combját.
Ha nem tudom megragadni a csuklóját, akkor pedig eltávolodok és újra vissza húzódok védekezésbe. Még nem szeretnék túlságosan támadásba lendülni...

 

// Jaken és Erisa - Előfordulhat, hogy nem minden részlet stimmel, rengeteg idő és energia átvenni egy fórumkalandot. Kevés az információm, ennek ellenére folyamatosan gyűjtöm az adatokat. Addig is azonban... haladjunk egy picit. ^^ Illetve ha tudtok támogatni egy gyors helyzetjelentéssel, azt megköszönöm, főképpen az erőviszonyok terén kusza még ez a szál. Másrészt nem vagytok könnyű helyzetben, ami azt illeti, ideje felkötni a gatyát! ^^ //

Néma e föld, s kietlen a táj. Szellő nem rezzen, ág sem reccsen. Madár hangja nem csivitel, zord folyó sem csobog. Halk, ám kíméletlen dübörgés tör mégis fel mindenki fülében, ott dalol e sötét hang. Szívek zaja ez, a vér robaja és talán... talán a félelemé. A hűs idő ellenére mindenki átizzadta már ruházatát, homloka verejtéktől gyöngyözik ez ifjaknak. Levetkőzték már az illem köntöseit, elhajtották már a regék szavait. Igen, most már világos. A rettegés ott ül a szíveken, ott dobol bent az elmében. A kéz s a láb bénasága ebből fakad. Mily' rettenetes szörnyeteg ez? 
A lélegzet is kihagy egy pillanatra ama torz kacajra, mely Yami torkából fakad. Ádáz, ördögi, kíméletlen és metsző. 
- Húsi, ez a sírod, aligha kell jobban bemutatnom. Vagy előre tudni akarod melyik gödörbe hajítom majd oszló tetemed?
Mindenki érzi, mind a négy shinobi. Nem csak látják, de érzik is a gonosz kisugárzását. Nem elég az őrült tekintet, az érzéketlen hang, még ez a chakra is... sötét lilás felhőkben omlik elő az ellenség testéből, rendíthetelenül növekszik a mértéke és nem akar eltünni. Félelmetes felhőket alkot Yami teste körül, akinek arca nem rezzen, csak ól rajta az a torz vigyor. "Meghaltok, mind, egytől egyig" - ezt üzeni mosolya.
Osoi, a parancsnok int. Megadja a jelet a támadásra, elvégre mást már úgy sem tehet a csapat. Azonban ebben a pecsétben a fizika törvényei kicsit mintha különösen hatnának. Vagy lehet, hogy csak képzelődnek az ifjak? Mindenesetre Osoi és Meirin nem teketóriázik, támadni készülnek. Úgy tűnik azonban, mintha Yami kezei között az undorító chakra kisebb mértékben összegyűlt volna, ezúttal azonban nem csak erőfitogtatásként. Még nem történik sem, még a másodperc töredékének erejéig csend honol. Ám ez csak illúzió, hiszen mindenki tudja, hogy a vihar hamarosan tombolni kezd. Azt azonban senki sem tudja, hogy a vihar után is élni fog-e, vagy sem.

//Akkor leírnék egy kis összegzést. Nos, ugye megérkeztünk Unraikyo völgyébe, a III. század része voltunk. Még mielőtt elkezdődtek volna a harcok, egy robbanás rázta meg a környéket, amelyet egy újabb követett. Az első robbanás a Megfigyelő osztag irányából jött, így néhány embert kijelöltek – köztük Erisát és engem – hogy nézzük meg, mi történt. Odasiettünk, de csak hullákat beleket, meg patagzó vért találtunk, valamint a kiálló végtagukat a sziklák alól, ugyanis Shinko rájuk omlasztott a hegyoldalt. Őt még pont láttuk elmenni, így utánuk mentünk, s ő visszatért a csapathoz. Megkezdődött a harc, jól megvagdostam az egyik Tokubetsu Jounint, majd egy robbanójegyzetes kunait robbantottam a képébe. Nos... fájt neki. Yami ott ült a két hordó egyikén – a hordókon a San és Roku jelek állnak, elég sanszos, hogy két Bijuu lapul a hordókban – majd sikerült elterelnem a figyelmét egy kis rizsával, ezért Erisa egy Genjutsut alkalmazva megbénította. Ekkor a csapatunk második harmada – három irányból támadtunk rájuk – akik középen felülkerekedtek az ellenségen, köztük egy Hyoton használóval, ráugrottak Yamira két fegyverrel. Mielőtt a penge elérte volna őt, felcsapott a sötét chakra, és a két támadót úgy hozzávágta a sziklafalhoz, hogy csak nyekkentek. Ezt követően alkalmazta az Akadálypecsétet, ami most kiszippantotta négyünk lelkét. Ami az erőviszonyokat illeti, Yuukiról és Osoiról nem kifejezetten tudok nyilatkozni, mert eddig körülbelül annyit csináltak, hogy belefagytak egy jégtömbbe, majd onnan kitörtek. Ami pedig Yamit, illeti, nem igazán tetszenek az adatai ^^”//

Yami körül ismét feltűnt az a visszataszító sötét chakra. A halvány lilás, romlott energia egyre sűrűbben kezdett táncolni ellenségünk körül. Erisa kérdése után egy másodpercre beállt feszült csendet Yami őrült kacaja törte meg. Ez a „sírunk” ahogy ő fogalmazott.
 ~ Szent ég, a hideg futkos ettől a csávótól a hátamon. Miféle elmebeteggel kerültünk szembe? Huhh. Nos, összegezzünk. A felszerelésem itt van velem, és elvileg még élünk. A testünk a fronton van. Felmerül a kérdés, hogy ami itt történik velünk, az a testünkkel is megtörténik? Nem tartom valószínűnek, elvégre kiragadott belőle minket, így fizikai kapcsolat nem állhat fenn. Ez remélhetőleg azt jelenti, hogy ha itt sikerül győzedelmeskednünk, tudjuk majd a harcokat is folytatni. Mindössze arra kell figyelni, hogy ne hagyjam itt a fogamat… ~
 - Nos Erisa, ötletem az nem nagyon van. Mindössze annyit tehetünk, hogy elverjük ezt a csávót, és reménykedünk benne, hogy ez elég ahhoz, hogy feloldódjon a pecsét, és visszatérhetünk a frontra. Viszont a legyőzésével már lehetnek problémák… - Yami chakrája egyre erősebbé vált, éreztem, ahogy fokozza az erejét – Azt viszont garantálom, hogy nem fogom egykönnyen feladni ezt a harcot!

Osoi támadást intett. ~ Közelharcba egyszerűen nem keveredhetek vele. Még úgy is, hogy egy Genjutsuban volt, a két szerencsétlen szövetségesünket, akik közelről támadtak rá úgy a falhoz vágta, hogy még nekem is fájt. Kizárólag elterelést követően sújthatok le rá, méghozzá egy végzetes csapással. Viszont most megnézzük, hogy mennyire erős a védelme, egy elemi erejű kombinációval szemben. Lássuk, hogy mennyit bírsz ki Yami! ~
Kézjelek sorozatába kezdtem, s mindeközben megszólítottam Erisát. - Ha látod, hogy a tűz elhagyja a számat, erősítsd fel egy széllökéssel! – Mikor befejeztem a mondatot, s ezzel együtt a kézjel sorozatot is, tőlem balra a talajból egy hatalmas sárkányfej emelkedik ki, - Doton: Doryuudan - amely több sárlövedéket kezd el lőni Yami irányába, lehetőleg úgy, hogy ne térhessen ki előle. Én azonban ekkor még nem pihenek, hanem villámgyorsan újabb kézpecséteket alkotok, és a Katon: Karyuudan technikát alkalmazva a Yami felé repülő földrakétákat begyújtom. Ekkor remélhetőleg megérkezik Erisa szele is, amely a már alapvetően is erős kombinációt még pusztítóbbá teszi.
Ez után, ha nem sikerült Yamit leteríteni, és ellentámadásba kezd, én már készen állok a védelemre. A helyzettől függően két darab technika közül választok. Ha a technika nem tűnik kifejezetten erősnek, akkor a Doton: Doryuu Hekit alkalmazva vastag földfalat emelek magunk elé, amely megóv minket. Ha a támadás elég erősnek tűnik, hogy majd szétzúzzon egy vastag sziklafalat, akkor nem a Doryuu Hekit alkalmazom, hanem a Doton: Chidokakuval emelem mind a négyünket magasabbra, így még helyzeti előnyre is szert teszünk.
Ha azt látom, hogy a támadásunk után Yami a földön van (miért érzem úgy, hogy ennyitől nem fog kidőlni egy 1200ch-s, sötét chakrával rendelkező Tokubetsu Jounin Hancho?  Mondjuk azt se hittem, hogy a 700-as Tokubetsu Jounint egy robbanójegyzettel leterítem   ), egy Shunshinnal azonnal mellette termek. Ekkor Inazuma már a kezemben van, s a Katon charámmal felizzított chakrapengével Yamit a szívén keresztül szegezem a földhöz. Ha ekkor, vagy már korábban bármi szokatlant érzékelnék, egy újabb Shunshinnal azonnal visszatérnék a csapathoz, Inazumával a kezemben.

Tanulás a fronton való várakozásért - Suiton: Suijinheki
Suiton: Suijinheki

A Nidaime Hokage saját Jutsuja, melyet rajta kívül nagyon kevesen ismertek, ám halála után, igencsak elterjed. Ez a technika hasonló Kisame Suiton: Bakusui Shouha Jutsujához, azzal a különbséggel, hogy a Nidaime az általa létrehozott vízből egy nagy falat tudott létrehozni, ami tökéletesen védte őt a Katon Ninjutsuktól. Persze már más elemi Ninjutsuktól nem véd annyira. Mégis emiatt a Jutsu miatt tartották nagyon nagyra a Nidaime Hokagét, ugyanis Ő képes volt, meglévő víz nélkül, pusztán a saját chakrájából létrehozni egy hatalmas vízfalat. A maga korában ez a Jutsu kuriózumnak számított. Később rengeteg változata jött létre, a legtöbben nem maguk körül hoznak létre egy védőfalat, vagy védőörvényt, hanem a szájukon keresztül hozzák létre a vízfalat.

Magyar név: Víz Elem – Vízmenedék
Típus: Védekező
Besorolás: B rangú
Kézjelek: Tigris, Kígyó, Tigris
Chakraszint: 300
Használói: Nidaime Hokage (feltaláló), Hatake Kakashi, Suiton használók


Hamarosan itt a végső összecsapás! Számos kisebb csatát megnyertünk már, de a legnagyobb még előttünk áll. Szerencsére az ide vezető hajó úton az idősebbek nem álltak le szapulni minket, helyette többen is a szárnyaik alá vették a fiatalabbakat. Így eshetett meg, hogy egy új technikát sajátítottam el az utazás alatt:
Meglehetősen békésen teltek a napok a nyílt vízen. Számos dedikált fotót szétosztottam, meglehetősen sok szócsatát megnyertem, illetve gyakran érdeklődve néztem a többieket, amint éppen az idősebbektől tanultak. Főleg a Mizu Bunshin-t és a Mizurappa-t tanulták, melyeket én már akkor is igazán jól ismertem és használtam. Azt viszont nem vettem észre, hogy valaki engem figyelt. Az egyik napon, amikor újra bámészkodni akartam, valaki a vállamra tette a kezét, majd megszólított:
- Hát te nem tanulsz velük? - kérdezte meglehetősen mogorván.
Egy nálam alacsonyabb, viszont jó pár évvel idősebb férfi volt az. Tipikus kirigakurei öltözéke volt: sötét nadrág, szürkés kék poncsó, a jól megszokott kézvédő, a fején pedig az otthonunk fejpántja. Hosszú fekete haja volt, illetve körszakállat is viselt. Ahogy rám nézett, azt hittem, hogy haragszik rám valami miatt, de a későbbiekben rájöttem, ez nála a megszokott. Állandóan mogorva, folyamatosan morgolódó figura volt.

- Ezeket a technikákat már ismerem... - vontam meg a vállam. - Valami komolyabb érdekelne!

- Valóban? Mégis milyen technikákat ismersz? - kérdezte, miközben a hangjából meglehetős gúny áradt.
- Ami azt illeti, ismerem a Mizurappa-t és a Mizu Bunshin-t is, mint említettem - mondtam, majd felsoroltam neki az általam ismert technikákat.
A pasas erre kissé meglepődött, de azért biccentett egyet a fejével. Ezután nem mondott semmit, csak intett, hogy menjek vele. Mivel nem volt jobb dolgom, így követtem őt a hajó végébe. Ott jóval kevesebben voltak, így sokkal nyugodtabb körülmények között is beszélgethettünk.
- Na szóval - mondta a fickó. - A nevem Hibiki, szóval hívj is így! Nekem nem kell semmiféle Sensei vagy hasonló titulus, egyszerűen csak Hibiki-nek szólíts!

- Felőlem... - válaszoltam hanyagul - Engem jobban érdekelne a technika, amit mutatni akarsz, Hibiki!

Az újdonsült tanárom arcán átsuhant egy árny, de végül nem csinált semmit. Helyette csak biccentett egyet, majd megalkotott néhány kézpecsétet. A következő pillanatban mély levegőt vett, majd egy vízsugarat lehelt ki a száján, egyenesen maga elé. Ezt követően a vízsugár kiterjedt két oldalra és egy kisebb vízfalat hozott létre belőle. Elsőre eltátottam a számat, majd a következő reakcióm az volt, hogy elvigyorodtam.
- Ez tetszik! - mondtam. - Hogyan kezdjek hozzá?
- Csak nyugalom, először elmondok pár dolgot a technikáról. A neve Suijinheki, leginkább védekezésre lehet használni, de akár kombinálhatod más technikával is, ha eléggé ügyes vagy. Maga a technika a Suiton elemen és a formai manipuláción alapszik. Mivel már ismersz néhány technikát, így valamennyivel könnyebb dolgod lesz vele, mint egy átlagos kezdőnek.
- Hah, isteni személyemnek sima ügy lesz elsajátítani ezt a technikát! Szóval formai manipuláció kell... máris mutatom! - mondtam lelkesen, majd elkezdtem a chakrámat koncentrálni.
- Akkor nem segítek, mutasd mit tudsz... - mondta Hibiki.
Ezután jöhetett az első próbálkozásom! Mint mondta, Suiton elemmel kell létrehoznom a vizet, majd azt kell formáznom. Eléggé sima ügynek tűnt, de mint kiderült, koránt sem az. Létrehoztam a látott kézpecséteket: Tigris - Kígyó - Patkány - Kígyó - Tigris, majd mély levegőt vettem. A művelet alatt a gyomromban összesűrítettem a chakrámat és átalakítottam azt. Lényegében ugyanazt csináltam, mint amikor a Mizurappa-t hozom létre. Ennek volt köszönhető, hogy az eredményem egyáltalán nem volt kielégítő, sőt! Miután szabadjára engedtem a Suiton chakrát, egyszerűen csak egy vízsugarat tudtam kilehelni. Hibiki azonnal megrázta a fejét, de még mielőtt mondhatott volna valamit, újra neki estem a próbálkozásnak. Ezúttal is megalkottam a kézpecséteket, majd az aktiválás előtt összecsaptam a tenyerem. Miközben kifújtam az újabb víztömeget, becsuktam a szemem és próbáltam a formázásra összpontosítani. Nagyjából ugyanúgy, mint amikor a vízsárkányt kell létrehozni. Ez már nagyon is egyszerűen ment, hisz maga a forma sokkal egyszerűbb volt. Így hát a második próbálkozásnál a vízsugár, amit kileheltem, a magasba "emelkedett" és egy gyenge falat hozott létre.
- Nem rossz, kölyök! - mondta Hibiki, majd megcsóválta a fejét. - Mondhatnám, hogy jól csináltad és baromi ügyes vagy, de ez a fal lényegében semmire sem jó. Örülhetsz, ha egy gyengébb Katon technikát fel tudsz vele fogni. Ha pedig valaki neked akarna támadni, könnyedén átjutna rajta és végezne veled. A mai napon gyakorold a fal felállítását és az erősségének a növelését! Holnap reggel itt találkozunk, akkor majd tesztelem mire vagy képes!
Az egész napot azzal töltöttem, hogy megtaláljam azt a chakra mennyiséget, amivel egy tömörebb vízfalat hozhatok létre magam előtt. Persze elég sokat kellett pihennem a próbálkozások között, elvégre nem az volt a cél, hogy elájuljak idő előtt. Nem igazán foglalkoztak velem azok, akik arra lófráltak. Így mindent bele tudtam adni a gyakorlásba. A próbálkozásokat akkor fejeztem be, amikor besötétedett. Nem voltam túlságosan megelégedve az addig elért eredményemmel, de nem akartam magamra bajt hozni azzal, hogy a takarodó után még mindig a fedélzeten vagyok.
Másnap már kora reggel megjelentem a gyakorló területemen. Mivel Hibiki még nem jelent meg, így tartottam egy gyors bemelegítést. Amikor befejeztem a gyakorlatokat, megjelent a shinobi. Valamit mormogott az orra alatt, majd sercintett egyet.
- Na jó, lássuk akkor mire mész a technikával!
Ezután létrehozott egy vízklónt, majd jelzett, hogy készüljek fel. Biccentettem egyet, mire a klón támadásba lendült. Nagyon gyorsan mozgott a másolat, alig vettem észre és máris túl közel volt hozzám. Így hát kénytelen voltam hátra ugrani egyet. A levegőben megalkottam a szükséges kézpecséteket, majd egy erőteljes vízsugarat fújtam ki. A klón ekkor már utánam szökkent, így nem volt túl sok időm. Plusz chakrát irányítottam a vízbe, majd megkezdtem a formai manipulációt. A vízfal elég hamar létrejött, azonban a másolatot nem tudta túlságosan vissza tartani. Megakadt ugyan az ellenfelem, de átjutott hozzám és egy ütéssel a földre küldött. Ezután a klón egyszerűen csak szétfolyt előttem.
- Már majdnem jó volt, amit csináltál! - mondta Hibiki. - Próbálj sokkal több chakrát fektetni a folyamatba és akkor összejöhet a védelem! Újra!
Hibiki hirtelen megalkotott néhány kézpecsétet, mire én is elkezdtem a sajátjaimat megformálni. A következő pillanatban a fickó egy vízgolyót köpött ki, mire én a vízsugárral válaszoltam. Újfent kifújtam magam elé, majd sokkal több chakrát felszabadítva elkezdtem "megépíteni" a falat. Pár pillanat volt ez az egész, majd hirtelen loccsanást hallottam. A vízgolyó csapódott a falamnak, de az nem tört át úgy, mint a másolat.
- Tartsd meg! - kiáltotta Hibiki.
Kénytelen voltam teljesen a feladatra koncentrálni, de azért sikerült megtartanom a falat. A következő pillanatban pedig maga Hibiki esett neki a technikámnak. Azonban a shinobi sem tudta áttörni. Viszont pár pillanat múlva megremegtek a térdeim, majd a földre rogytam. A vízfal persze azonnal megszűnt, Hibiki pedig vágott egy seggest. Ennek ellenére nem volt mérges amikor feltápászkodott. Helyette inkább felsegített engem is.
- Nah, ezt már szeretem! Az út alatt még gyakorold a technikát, hogy ha élesben kell bevetned, akkor minden rendesen menjen! Ha odahaza kell majd valamilyen segítség, akkor keress meg bátran. Szívesen segítek neked! - mondta.
- Azt hiszem élni fogok a lehetőséggel! - vigyorodtam el.
Azon a napon már nem gyakoroltunk, viszont sokat segített nekem lelkiekben felkészülni a harcra és a vérontásra. Azt hiszem, nélküle nem tudtam volna elbánni az eddigi ellenfeleimmel sem olyan simán...
Kissé feszülten bámulom az ellenfeleimet. Úgy néz ki, ezúttal nem lesz túl egyszerű dolgom, ráadásul még a fogamat is itt hagyhatom. Viszont ha ilyenre kerülne sor, az egyszer biztos, hogy magammal rántok annyi ellenséget, amennyit csak lehet!

// Jaken, Erisa (?) //

Az ifjú Jaken elszánt, kivételesen elszánt. Lelkében még ott lobog a bátorság összes lángja, izzik még benne a vitézség parazsa. Osoi és Meirin fegyveresőt zúdítanak Yamira, mindeközben Jaken pusztító ninjutsu kombinációba kezd. Technikája nyomán szinte eltűnik minden, onnan, ahol az előbb még Yami állt.
- Igazán érdekes technika, csak egy kicsit lassú - szólal meg a kisérteties hang Jaken mögül.
Mielőtt az ifjú még reagálhatna, valaki belerúg a térdhajlatába, így elesik. Tekintetét Yami felé fordítja, de nem lát mást, csak a fiú két kezét, amiben sőtét, izzó halál gyűlt össze.
- Kasseiken!- kiáltja a Jounin ádáz hangján.
Jaken arca előtt ott lobog a fekete halálgömb és mintha... valami nem stimmel. Yamit megrúgják oldalról keze már nem Jaken arca előtt van. A jutsu szele azonban így is arrébb repíti az ifjút és eltünteti a hegy egy komolyabb szeletét. Osoi lépett közbe, mielőtt a sötét chakra elemésztette volna Jaken testét. Bár az ifjú nem tudja pontosan, hogy mi volt ez, azt nyílvánvalóan képes felismerni, hogy ha ez a jutsu eltalálja, akkor neki vége.
Egy gonosz kiáltás harsan és Osoi Jaken mellé csapódik a földbe, akár egy összeört rongybaba. Az ifjú fegyverek csörgését hallja valahonnan, de még néhány másodpercig nem igazán képes felfogni, hogy mi is történt. Egyszerűen lesokkolták az események, egyedül a neveltetésének köszönheti, hogy úrrá lesz a testét uraló pánikon, noha ezzel időt veszített, harcolni még van lehetősége. A hegy másik oldalán prfelhő és füst keveréke gomolyog, Yamit és Meirint sehol sem látni.






Határidő: Május 15.

// Kawachi: Érdeklődöm, hogy megírod-e a tanulást, vagy nem veszed ígénybe ezt a lehetőséget? //

// Shinko //


Két Kenjutsut előszeretettel alkalmazó shinobi párbaja bontakozik ki ebből a harcból és jól láthatóan egyikük sem tud önmagában a másik fölé kerekedni. Ekkor a Kunoichi pengéje kéken kezd "izzani". Shinko hamar értelmezi a helyzetet és képességei szerint reagál. A formázás útjának hála Shinko nem került hátrányba és igyekszik kioptimalizálni a chakra felhasználását, ezáltal kompenzálva azt, hogy alapvetően létszámhátrányban vannak. Mindez okos, mindazonáltal kockázatos lépés is.
A pengék ennek köszönhetően nem vágják át egymást. Shinko egy ravasz térdeléssel próbálkozik, mindeközben viszont csökkenti a stabilitását, amit a lány jó kenjutsushoz méltóan arra próbál kihasználna, hogy kilendítse az ifjút egyensúlyából. Tehát, miközben Shinko egyik lábával támad, addig csak az egyikkel támaszkodik, így, mivel a lány növeli felülről a nyomást, nem elég stabil az alapállása.Igen ám, viszont mivel a ány is arra koncentrált, hogy az ellenfelét kizökkentse, ezért nem tudott eléggé figyelni a támadásra. Külső szemlélőként viccesen hat a jelenet, ahogy Shinko hátraesik a lány pedig összecsuklik. Természetesen mind a ketten azonnal reagálnak és felveszik a távolságot ellenfelüktől, elkerülve az esetleges cseleket. Apró bökkenő, hogy Shinko egymaga harcol két ellenfél ellen. A kövérebb kumogakurei valóságos shuriken és kunai záport indít felé, miközben a lány próbál az oldalába kerülni, noha egyelőre még tartja a távolságot.



Határidő: Május 15.

// Akihiro Jaken //

Egy shinobi nem ringathatja magát szépen dédelgetett álmok közé. Egy valódi shinobi a végletekig realista és a helyzetet tökéletesen felmérve hozza meg a legoptimálisabb döntést- legyen az bármily alantas is. Egy csapat genin és egy chuunin, szemben a pokol egy démonával. Az esélyeket Jaken is felmérte, ennek ellenére egy olyan taktikát választ, amelyet talán még Ő maga sem gondol teljesen megfelelőnek. Mégis... Chuunin és Genin között nem feltétlenül a fizikai, vagy szellemi erő a különbség, hanem a képesség, hogy az ember elválassza egymástól a reményeket és a stratégiát.
Osoi nincs jó állapotban, azonban ezt erősen tetteti, nem engedheti meg magának az önmarcangolás, vagy sirámok luxusát. Jaken valóban érzi ezt a visszataszító, undorító chakrát. Érzi a felszín minden részéről, azt nem tudja megállapítani, hogy hol van az ellenség, csak azt, hogy melyik terület felől érzékeli erősebben ezt a viszolyogtató chakrát. Azonban nem is kell erre jobban odafigyelnie, mert az alapvető érzékei, mint például a látása, hamar felfedezik a porfelhőn belüli szörnyeteget. Alakja körül ugyanis tombol a Yami no chakra, mintha füstfellegek áradnának a testéből. Itt az idő!
Meirin nem igazán látszódik sehol, így az ifjúnak van lehetősége cselekedni. Rohanvást indul támadni, amint elég közel kerül, érzi, hogy marja a bőrét a sötét chakra, azonban már nincs megállás. A Rai Kougeki sebességével lesújt ellenfelére, akinek tekintete Jaken pillantásába szalad. Talán Konohagakure no Satou fiatal geninje élete végéig őrzi majd azon gonosz vigyor emlékét - meglehet, hogy ez a vég már nincs is olyan messze. A csapás gyors volt, Jaken becsületére váljék! Az alig látható chakrapenge ravasszá is tette. Mégis hiba csúszik a számításaiba.
Ez egy olyan világ, ahol Yami szabja a feltételeket. Ez egy olyan hely, amit egyedül Yami ismer. Ez egy olyan valóság, amelyben Jaken még sosem járt. Ez egy olyan harc, ahol nem Yami a préda, noha úgy tűnik, egészen mostanáig, ezt csakis Ő tudta.
Talán magabiztossá tette az ifjút, hogy oly' könnyen túljutott eddigi ellenségein. Talán elbízta magát Konoha Geninje, talán... Vagy csak nem mérte fel, hogy ez nem olyan harc, amiket eddig vívott. De akár az is lehet, hogy az ilyen jellegű tapasztalat hiánya okozta a hibát. Jaken pengéje átcsap a Yamit körülölelő chakraködön és ott ellenállásba ütközik. Úgy tűnik, nem olyasmibe, amit ne tudna átvágni, de olyamisbe, ami lelassítja a vágást.
- Kasseiken!
Szavait átjárja a harag. Szavait eltölti a gyűlölet. Szavait igazolja... a diadal!
Ez most sokkal gyengébb csapás volt, mint a pár perccel ezelőtti. Meglehet a kevés felkészülési idő miatt, de akár az is lehet, hogy Yami csak játszik az áldozataival. Vagy... gyengülhet is, mégha ez utóbbi erősen valószínűtlen elgondolás is.
Az eseményeknek aligha lehet már gátat szabni, az Jakenen múlik, hogy milyen következtetéseket von le, vagy hogy egyáltalán a szükséges megállapításokat levonja-e. Ez az ismeretlen, sötét hatalom elsöpri a genint. A sötét chakra égeti a bőrét, az álnok szempár emléke izzik a lelkében. Szembe lehet szállni ilyen hatalommal? Van erő, mely megállíthatja? A sérülések, amelyeket a becsapódások ejtenek rajta, fájdalmasak, de vajon fájdalmasabbak-e, mint azon felismerés kínja, hogy talán innen nincs kiút? Nem emlékszik, hogy kardja mikor repült ki a kezéből, viszont a szakadék széle egyre közelebb van és aligha lehetséges megkapaszkodni a sík földben. Vajon a halál vár odalent? Vagy az örökké való kín? Néhány méterrel a talaj fölött repül az ifjú, amikor shinobi ösztönei kapcsolnak és most, még valahogy meg tudná akadályozni, hogy a hegyet körülvevő fehér ködbe zuhanjon. Ha akarja. Ha igazán akarja.


Jaken:
Állapot: 55 %
Chakra: 78 %

Határidő: Május 24.

// Shinko - Köszi a türelmet, kárpótlásként +5 ch-t írok jóvá! //

A harc zajlik tovább, mint ahogyan egy rosszabb lépés után a tánc sem áll meg. Shinko rendületlenül hisz abban, hogy itt győzni fog... és enélkül az elhatározás nélkül aligha lenne erre valódi esélye. A kunai és shuriken zápor ellen nem talál tökéletes védelmet az ifjú, pláne shunshin no jutsu közben, ezért sérüléseket szenved. Főképpen azon testrészein, amiket nehezebb védenie. Ennek ellenére a terve sikeres, keresztül szúrja ellenfelét. Az első pillanatban meglepett tekintete szinte rémült, a következő pillanatban viszont, amikor Shinko visszafelé húzza a pengét, ellensége alakja megrezzen, majd elfolyik, akár egy vízzel töltött lufi, amit kiszúrtak. A vágások, amiket a roham során szerzett, nem túl vészesek, elvégre shinobi az ifjú, a harc hevében észre sem veszi őket. Viszont a shuriken, ami a térde fölött csapódott a lábába, már más tészta, noha az ifjú képességeit bizonyítja, hogy egy ilyen roham után ennél nincsennek nagyobb sérülései. Természetesen ellenfelei nem tervezik, hogy békében hagyják tervezgetni az ifjút. Jobbról szinte azonnal Fuuma shurikenek közelednek, első pillantásra legalább négy. A sziklák mögött bújkálhat az, aki elhajította, valószínűleg a Kenjutsus nőszemély társa lesz az. Mindeközben balfelől is fegyverek érkeznek, néhány kunai és shuriken formájában. Shinko látja, amint a kardforgató nőszemély figyel és megfeszíti izmait. Nyílván azt várja, hogy Kirigakure shinobija cselekedjen és akkor... nos, hogy pontosan mire készül, az rejtély még.