A Végzet völgye

Uchiha Madara és Senju Hashirama hatalmas szobrai nyitják meg a vízesésben kezdődő völgyet, amit a legendák szerint annak idején a kettő harca faragott mai formájára. A völgy legnagyobb részét tó borítja, környéke pedig sziklás területekben bővelkedik. A folyó, ami innen északra, a tenger felé folyik, a Rejtett Hang titokzatos falva felé vezet.

Végre sikerült tovább indulnunk. Még mindig nagyon ideges voltam a tegnapi dolog miatt, de örültem, hogy a fiú nem okozott számunkra több gondot. Az erdő sűrű volt és végtelen és Kagome-san sérülésének hála lassabban tudtunk menni. Egyre közelebb értünk Konohához. Érdekelt, hogy is néz ki a falu mert hát Kumogakurén kívül eddig még nem is jártam. Reméltem, hogy most már több megpróbáltatás nem ér minket. Nemsokára megpillantottam a végzet völgyét. Láttam a két szobrot és a vízesést. Biztos volt oka, hogy pont erre jöttünk mert szerintem lennie kellene valami egyszerűbb útnak is, de most már mindegy. Nem ismerem azt a két embert kinek szobrot állítottak itt, de az is biztos, hogy nagy Shinobok lehettek. A környék nagyon sziklás volt és nem láttam megfelelő utat amin átkelhetnénk. Vagyis Shiro Kazuma-sensei és én át tudtunk volna kelni, de Kagome-san képtelen lenne főleg a sérülésével. Hirtelen megálltam mikor már a víz szélénél álltam és a senseire néztem.
-Nem értem. Ezen, hogy fogunk mi át kelni? Tud valami utat amin át lehet kelni?- Mondtam és vártam a válaszát. Attól féltem, hogy direkt azt akarta, hogy erre jöjjünk, hogy megint megtanítson valamit vagy ilyesmi.

Némán és két nap értétek el azokat a sziklákat,m azt a zuhatagot, ahol egykoron még hatalmas, világhírű shinobi csapott össze. Ugyanott áltatok, ahol egykoron ők és ez furcsa érzés lehetett, bár Shiro kérdése, bár inkább válassza a jounin szavaira, teljesen más irányba terelték a beszélgetés sövényét most. Kazuma csak elmosolyodott, ahogyan a lányra nézett a kérdés hallatán, hiszen jól tudta, hogy ezért volt annyira csendes ezen gondolkodott idáig.
- Ez egy jó kérdés! -nézett a szobrokra, ahogyan megáltatok- És igazi válasz nincs is rá! Bár szerintem egy válasz nagyon is értelmet képes adni annak, amire te vagy kíváncsi!- nézett le rád mosolyogva- Abban a pillanatban, mikor meghozol egy döntést, nem látod mit tettél, arra csak az idő képes megadni a választ, azonban...- folytatta, ahogyan a kezét a fejed búbjára rakta- … ha később nem bánod meg a tettedet és úgy érzed, hogy az volt a helyes, akkor nincs mit szégyellned és titkolnod. Akkor megtettél mindent amit tehettél, - lépett a szikla oldalához.- Na most szerintetek hogyan tovább?- kérdezte nevetve!

//Nem tudom, hogy a vízenjárást meg az ilyeneket megtanultátok-e?//

//sajnos még nem vagyis én biztos nem tanultam.//

Ott álltunk egy szikla peremén és lenéztem az alattunk folydogáló vízre. Először a vízesésen akadt meg a szemem. Még nem láttam soha ilyen nagy és szép vízesést. Után a szobrokra pillantatom amik két ninját ábrázoltak. A sensei egy kélrdést tett fel, hogy szerintünk, hogyan tovább. -Hallottam egyszer valami olyanról, hogy ha a ninja a talpába koncentrálja a chakrát akkor képes a vízen járni, de ha ez nem megy akkor még átúszhatjuk bár tekintve, hogy ez egy folyó nem lenne túl egyszerű.- Válaszoltam a senseinek.

//Sajnos csak ennyi lett//

A sensei csak mosolygott egyet a felvetéseken és a kérdéseken, ahogyan megdörzsölve az állát kicsit gondolkozott. Körbenézett, ahogyan a vízesés oldalához sétálva lenézett rá , bár amennyire tudott a szobrok miatt. Majd visszatérve hozzátok közölte az észrevételét! Addig meg sem szólalt, ami különleges és zavaró is volt.
- Hát a víz túl sebes ezen a részen hogy itt gyakorolhassatok ilyen-t... jegyezte meg- … odalent mélyebb, de egyben lágyabb is! Tökéletes hely a pihenéshez és a gyakorláshoz! -mosolygott a geninekre barátságosan- Na gyertek! - intett- Itt nincs lejáró, a kereskedelmi utak odébb vannak kicsit, de tudod egy lejárót!
Követtétek őt, és alig fél óra múlva egy kisebb kitérő után újra a vízesésnél voltatok, csak az első részén, nem a felsőn. Ott láttátok csak igazán, milyen magasak és hatalmasak a szobrok, ahogyan letáboroztattok, annak ellenére, hogy a fél nap még előttetek volt! A sátrakat leverve, és a felszereléseteket teljes mértékben lerakva, a jounin intett nektek, hogy ideje abba a bizonyos edzésbe belefogni!
- Ez az edzés hosszadalmas és mindig tanulhattok újat, ezt ne feledjétek! -intett óva titeket- Jelen pillanat chanchakrátok csak kis részét tudjátok pontosan abba fektetni amibe akarjátok! Így túl sok chakrát használtok el a harcban, ami hát hosszabb távon kifáraszthat titeket seperc alatt! - sétált a vízhez, ahogyan annak felszínén sétálva rátok nézett- De ha ezt elsajátítjátok, akkor nehogy csak kevesebb chakrát fogtok elhasználni, de tökéletes lesz a chakrakoncentrációtok is. A megfelelő helyre, a megfelelő időben, a megfelelő mennyiségben! Ez a technika alapja, ahogyan a jutsuké is! Na készüljetek fel, mert valószínűleg csupa vizesek lesztek! Én addig szedek tűzifát, nehogy megfázzatok! Sok szerencsét! -tűnt el, ahogyan magatokra hagyva titeket megpróbálhatjátok, azt amit látattok.

//Minnél szebben és összeszedettebben írjátok le, amit akartok, annál gyorsabban végzünk! //

A sensei elmondta, hogy kicsit arrébb kell mennünk a gyakorláshoz mert itt túl sebesen folyik a víz. Mikor odaértünk a megfelelő helyre a sátrakat felvertük. Ezután a sensei elküldött minket gyakorolni. Tudtam, hogy ez nem lesz egyszerű, de minden ninja megtanulja. Ha jól tudom a lényeg a chakra koncentrációban van. A chakrát a talpamba kell koncentrálni és úgy meg lehet állni a víz felszínén. Hát jó akkor nézzük, hogy gyakorlatba ezt milyen nehéz megvalósítani. Elindultam a víz felé és a chakrát a talpamba próbáltam koncentrálni. Rálépek a vízre, de rögtön el is süllyedek. Nem egyszerű az biztos. Kiúsztam a partra és újra megpróbáltam, de megint beleestem. Harmadszorra már egy másodpercig fent tudtam maradni, de a koncentráció nem volt túl jó. A sensei meg elment fáért minket meg itt hagyott anélkül, hogy bármiféle tanácsot is adott volna. Bár igazából az előző jutsunál is ez volt. Az is sikerült akkor ez is fog. Újra kiúsztam a partra és újra koncentrálni kezdtem. Ráálltam a vízre de nemsokára megint belecsobbantam. A koncentráció már majdnem megfelelő volt, de a víz hullámzik így nagyon nehéz rajta megállni. Egy sík felületen még egyszerű ezt megcsinálni, de a vízen aminek a felülete nem sima sokkal nehezebb. Kimásztam és újra erőt gyűjtöttem, de a próbálkozás megint sikertelen volt. Minden próbálkozásnál érzem, hogy egyre kevesebb erőm van, de cserébe egyre hosszabb ideig tudok fent maradni. Idővel rájöttem, hogy a hullámzást ki lehet küszöbölni, de ahhoz nagyon nagy koncentráció kell. Kb 20-30 sikertelen próbálkozás után már kezdtem nagyon kifogyni a chakrából. Újra koncentrálni kezdtem és ráléptem a vízre. Remélem, hogy most sikerül.

Egyre jobban nektek, ahogyan ez egyértelmű volt, de mégis, csurom vizesen, na meg alig maradt chakrával, nem voltatok képesek teljes mértékben a víz felszínen maradni, sőt egyáltalán a javulás apró kis jeleit mutattátok csak eddig. Éppen ezért, amikor a jounin visszajött a fahordásból, tüzet rakott, halat fogott és meg is sütötte őket, csak akkor kiabált rátok.
- Pihenjetek egyet! - hívott oda titeket a tűzhöz- Melegedjetek meg, mert a végén megfáztok! - mosolygott rátok, ahogyan a kezetekbe adta a sült halat, ahogyan nekiáltattok mind a négyen az étkezésnek. De nem volt néma csend- Látom elég jól meg már...- kezdett bele- … de kíváncsi vagyok,szerintetek mi ennek a technikának az alapja és a kivitelezése? -kérdezte tőletek- Saruwatari! -szolt a fiúhoz- Fejtsd ki, mi lehet szerinted az alapja ennek a technikának, mond el, mit hogyan csináltál addig, míg a víz felszínére nem léptél! -majd Shiro-hoz fordult- A kis hölgy, pedig azt mondja el, mit csinált azután, hogy a víz felszínére lépet! Részletesen mondjátok el, hallani akarom, hogyan is csináltátok!

Nem is tudom, hogy mennyi idő telt már el gyakorlással, de kezdett egyre jobban menni. Nemsokára a sensei megjelent és hozott fát amit rögtön meggyújtott. Odahívott magához és kérdéseket kezdett el feltenni a technikával kapcsolatban. Bár még nem teljesen értettem, de amit tudtam már rögtön mondani is kezdtem. -Szerintem az egész alapja a talpunkba való chakra koncentráció. Ezek után rá kell lépni a vízre. Ott valahogy meg kéne maradni. Úgy gondolom, hogy valahogy a víz hullámzásához kéne igazítani a chakra koncentrációt ami nem megy még. A vízre lépés előtt a talpamba koncentrálom a chakrát, hogy fent tudjak majd maradni a víz tetején.- Ennyit tudtam mondani. Ez minden amit tudok. Nem tudom, hogy elég-e a tudásom vagy sem. Ha nem elég akkor Shiro vagy a sensei úgy is felvilágosít remélem. Kíváncsi vagyok, hogy Shiro, hogy látja ezt az egészet. Vajon ő, hogy csinálja. Örültem egy picit, hogy abbahagyhattuk egy kicsit. A ruháim teljesen átnedvesedtek. A hallottam ahogy a tű ropog mellettem miközben meleget áraszt. A tűz nagyon jó és hasznos dolog tud lenni, de ugyanakkor hatalmas pusztításokat is képes végezni. Emlékszem régen a házunk és a környező házak mind lángokban álltak. Szörnyű emlék. A többiek talán láthatták, hogy megborzongtam egy kicsit.

A sensei elmosolyodott Saruwatari szavain, ahogyan Shiro is befejezte a saját, elég érdekes elemzését, ahogyan a jounin egy újabb falatott evett közben a sült halból, mely még mindig a tűzön ropogott ugyan, de készen volt már egy ideje. Hát lehet, hogy égetve szereti. Ki tudja. Na de a lényeg nem ez volt, hanem az, amit a jounin mondott nektek, az elemzésetekről..
- Saruwatari! Csak ennyit teszel?- kérdezte tőle- Ha a lábadva vezeted a chakrád, az szerinted elég. Mert mi is a chakra? A tested és a lelked energiájának kivetülése!- nyomta meg a fiú fejét és a testét egy ponton. - Ez a kettő harmóniája alkotja a chakrát, melyet nem elég létrehozni irányítani is kell. Nem elég a vízre koncentrálni, hanem a létrehozásának és a testedben irányítani is szükséges. Ha ideges vagy, kapkodsz, türelemtelen és durva vagy, annak hatása van a chakrádra is! Emelte fel a poharát, ahogyan elétek tette- A chakra olyan mind ez a pohár víz! Tiszta és egyenletes! Ha a poharat jobbra vagy balra döntöm, a víz felveszi annak alakját, viszonyul hozz! De ha megzavarják! -szúrta meg annak felszínét, ahogyan kisebb hullámok keletkeztek rajta- A víz megbomlik és ha oldalra fordítom kiloccsan! Értitek már? -kérdezte- Ha nyugodtak vagytok és nem stresszelitek magatokat a siker érdekében, akkor sokkalta könnyebb dolgotok lesz nem igaz? De ahogyan Shiro mondta!- nézett a kis hölgyre- Amit te mondtál az közelebb van az igazsághoz, azonban! - Tette a poharat a vízzel telt edénybe, ahogyan kisit megmozgatta és a pohárban lévő víz ugyanúgy mozgott mind az alatta lévő nagyobb felület- Annak ellenére, hogy mi történik, eggyé kell vállnotok a vízzel, nem szabad írányítanotok, hanem nektek kell behodolni neki. Nem fogjátok elsajíttani, ha úgy álltok hozzá, mind eddig. Nem elég a chakra? Nem elég mozgatni? Ez mind csak bonyolult kifejezések sorozatta. A legegyszerübb tanulási forma, ha a természetett figyelitek, mert a chakra és a ninjutsu is arra épül amit körülötettek látok! Értittek már mit jelent ez a feladatt?

Végighallgattam Shirot. Utána Kazuma-sensei szólalt meg. Szóval én szinte egész végig rossz irányba haladtam. Akkor ezért nem sikerült nekem a dolog, de lehet, hogy most sikerül majd. Nagyon figyeltem a senseire és végül megértettem. Elmagyarázta, hogy nem kell bonyolult dolgokkal vesződni. Helyette a természetet kell figyelni, hogy megértsük azt. Vagy legalábbis én valami ilyesmit szűrtem le. Megettem a maradék halamat ami volt még és rögtön felpattantam. Odafutottam a vízhez, hogy kipróbáljam, hogy megértettem-e Kazuma-senseit. Elkezdtem gyűjteni a chakrát a lábamba. Eggyé kell válni a vízzel. Mondogattam magamba. Ráléptem a víz felszínére. Talán néhány másodpercig ha sikerült megállnom rajta. Tudtam, hogy jó felé haladok így kimásztam és újra és újra megpróbáltam. Ha végre sikerül megállnom rajta akkor megpróbálok sétálni majd futni rajta. Ha sikerül akkor nagyon boldog leszek.

//Rendben, nem nagyon húzom az időt, de azért a chakrakontrol ezen a téren, még nem tökéletes, ez jegyezzétek meg! //

Visszaáltatok a vízre és bár kezdésként nem értettétek nagyon, mit is akart mondani a jounin, lassan egyre érezhetőbben rájöttetek.. Nem volt valami nehéz, egyszerűen egyszerre több mindenre kellett odafigyelnetek, nemcsak egy dolgora, egy pillanatban. Nem egy ördöngösség és ahogyan a nap kezdett eltűnni a horizont mögött, már a víz felszínén állva, ugyan kicsit ide-oda dülöngélve, révén, az egyensúlyérzéketek még nem nagyon volt tökéletes, de biztató jelek mellett mehetettetek vissza a táborba.
- Végeztettek is?- kérdezte a sensei, ahogyan a főtt hús illata azt jelezte, hogy itt lenne az ideje a vacsorának is és az illat nem csalt. A főtt hús is éppen olyan finom volt, mind ahogyan azt elvártátok tőle. Azonban egy csapat vagytok és az információmegosztás nagyon fontos, éppen ezért most újabb információk birtokába jutottatok. - Holnap elérjük Konohát és a küldetés véget ér. Néhány napot még a városban maradunk, de utána indulunk haza, ha minden jól megy, már nem lesz semmilyen hátráltató tényező! - mosolygott rátok, ahogyan ettek, ő úgy beszélt hozzátok- Azonban ez az edzés éppen kapóra jött. Már egyre jobban irányítjátok a chakrátokat, de korántsem tökéletesen. Így ha hazaérünk, nekikel állni az egyéni képességeitek fejlesztésének is, mert sohasem jutunk egyről a kettőre. Bár ez a küldetés ideális volt arra, hogy rálátást nyerjetek a világra és remélem tanultatok is valami belőle.

Már elég jól ment a dolog. Sikerült a vizen jáni, de éreztem, hogy még nem tökéletes. Lassan elindultunk vissza a táborba. A sensei már várt minket a vacsorával. Messziről lehetett érezni a csodálatos főtt hús illatát. Mikor odaértünk rögtön vettünk magunknak és elkezdtünk enni. Nagyon jól esett ennyi edzés után. A sensei elmondta, hogy nemsokára konohába érünk és néhány napig ott is maradunk. Nem tudom, hogy mi fog majd ott várni, de remélem, hogy jó lesz majd. Azt is elmondta, hogy a chakrakontrolunk még nem tökéletes, de már jól haladunk. Már nagyon várom, hogy induljunk.

Egy pillanat alatt lett másnap, az álom, úgy nyomot el titeket a hosszú edzés után és a laktató étkek után, mind az megvan írva. Még a nap sem hunyt le és ti már durmoltatok és ez rendjén is volt. Hiszen hosszú út ellőt voltatok és még hosszabb és kalandosabb út után. Reggel pedig teljesen felfrissülve, bár a szokásos reggeli álmosság mellett ébredtetek a madarak csicsergésére.
- Jó reggelt! - ült a tábor közepén a sensei, ahogyan nem reggeli hanem egy nagy halom táska fogadott titeket.- Ha végre felébredtetek, akkor menjetek el mosakodni és indulhatunk is. Nem érünk rá! Már tegnap megkellet volna érkeznünk, ami azt jelenti, hogy a küldetés lényegében sikertelen lesz. -közölte veletek, ahogyan amint készen voltatok, ami beletellett úgy negyed órába, de ez felejthető volt.

Nem volt hosszú út, alig fél nap, de azt is elkellet ismerni, hogy most már gyerek léptékkel haladtatok mind eddig. Kagome-t, a jounin vitte, ahogyan az ő csomagjaikat ti. Két csomag, ninja tempóban, elég fárasztó, de ahogyan egyre ggyorsabban haladatok, akkor vettétek észre, hogya tegnap tanult kontrol miatt, fele annyira megterhelő ez a gyors tempó ilyen felszereléssel. Kezdtetek rájönni, hogy mi a lényege és ez is edzés. Kicsit régimódi, de edzés.
És a nap már átbukott az eget képzeletben keresztülvágó elválasztóvonalon és újra zuhanófélbe került, mikor megláttok azt a hatalmas falat, a kaput és rajta Konohagakure jelét. Lenyűgöző látvány volt, de nem annyira mind Kumogakure.
- Üdvözletem! -szólított meg a kapúban egy őr, ahogyan a jounin mesteretekkel beszélgetett és a papírokat intézték, ahogyan ti pihenhettetek és nézelődhettetek, kicsit más világ volt, mind amit ti megismertetek. - Értem, akkor két napig maradnak. ezek a papírok legyenek önöknél mindig és kérem kerüljék az összetüűzéseket... -mosolygott az őr, ahogyan rátok nézett.
- Természetesen! -

//Konohagakure utcákra lehet írni! //

*** Eksön for the kaland ***

Események, események vagy talán ki tudja pont az események balszerencsés sorozata vezetett idáig.
Egy csapat nem nagy csapat csak pár ember kelt át az ősi helyen. Ha ugyan lehet ezt ősi helynek nevezni. Legenda szerint akkor keletkezet mikor két hatalmas és rettegett erélyű shinobi harcolt egymással. Ennyit a helyszínről, mindenki ismeri a körítést. A négy ember át kel a szűk hegyi ösvényen. Töretlenül haladnak rejtélyes céljuk felé, csak a magasságos chakra a meg mondhatója milyen sötét szándékkal járják az ország ezen részét.

Még konohában történt a dolog, hol máshol. Nyugodtan pihentél otthon és kitudja miről is álmodozhattál épp mikor az ajtódon kopogtattak. Az alak egy levelet nyújtott át neked, amiben le volt írva a feladat. Négy gyanús alak, rejtély mit akarhatnak. Nem régiben egy pap eltün tűz templomából. Rövidell ezután, hogy a négy alak meg szált éjszakára a templomban szegény vándoroknak kiadva maguk. Feladatod tehát adott kézre keríteni és kikérdezni őket.

Esti órákban érkezel a völgybe. A nap lassan lebukik a hegyvonal mögött, a folyót és kis tavat. A fák lombkoronáját vörösre festi horizont alá bukó nap. Felhők is skarlát vörös fényben fürdenek. A szirt ahol állsz tökéletes rá látást biztosít a völgyre. Szó mi szó az egész környezet, a hangulat ha most egy nő veled lenne és csábítani szeretnéd azonnal beléd habarodna. A döntés tiéd, pirkadatkor folytatod utadat. Vagy még lemenő nap fényében le ereszkedsz völgybe.

Ha le ereszkednél mire a folyóhoz érsz már sötétség borul a völgyre. Halhatod a víz csobogását a szellő susogását sziklák közt.

// Lehet kissé kusza, visszakell rázódnom az esetleges hibákért elnézésed kérem. //