Re: A Végzet völgye

**Hateshi** Csüt. Okt. 23 2014, 12:53

//Bocsi a késésért, ZH-im voltak.//

A helyzet bonyolódik. Végül nem volt időm végrehajtani a tervemet, de nem is baj, egyedül úgyse lett volna hatékony. Kuzomi elutasító válasza cseppet se lepett meg, hiszen ő még nem ismerte elég jól Karasut. Még én magam is elbizonytalanodtam, és azt hittem, hogy csak a kétségbeesés mondatja vele azt, amit. Mit várhatnék tőle, aki sokkal kevesebb ideje ismeri őt? Mindenesetre jól látható, hogy Karasuval igenis minden rendben van, és képesnek érzi rá magát, hogy feltartóztassa az ellenséget. Nem is várhatnánk mást egy olyan hűséges shinobitól, aki már Orochimaru évekkel ezelőtti támadásakor is a falut védte.
Ahogy Karasu is megállapította, nem volt ez így rossz felállás. Az ellenség kettévált, de nem eredtek Eiko nyomába. Ez utóbbi dolgot jelenthetett: vagy nem vették észre, hogy eltűnt, vagy nem is igazán érdekelte őket, mert valami egészen mást terveznek, mint amire gondolunk, és amire fel tudnánk készülni. Ez talán azzal lehet összefüggésben, amit a nagydarab shinobi odalent művel, de kis szerencsével, vagy épp balszerencsével, erről hamarosan úgyis lehull a lepel...
– A vörös köpeny gyanús, valószínűleg edo tenseies shinobikkal van dolgunk – erősítem meg Karasu feltételezését Kurume és Kuzumi felé fordulva. – Kurume, rád tényleg nagyon oda kell figyelnünk, és arra kérlek, hogy te is légy óvatos! Amíg nincsenek lepecsételhető állapotban, jobb, ha nem hívod fel magadra túlságosan a figyelmet!
Egyelőre nem tehettünk mást, mint hogy várunk. Az erdőbe való visszavonulás jó ötlet lehet, de amíg nem tudjuk, hogy pontosan milyen képességekkel rendelkezik a két ellenségünk, mellé is foghatunk, mert így akár az ő malmukra is hajthatjuk a vizet. Először meg kell figyelnünk, hogy nyílt vagy valamivel zártabb terepen van ellenük nagyobb esélyünk. Most nem szabad kapkodni.
A főszerep továbbra is Karasué, ezt tudtam, épp ezért is léptem hátra néhány lépést, a többiek mellé. Átgondoltam, hogy miképp segíthetnék neki. Genjutsu-használóként voltak kételyeim afelől, hogy mennyire leszek hasznos, de azt már tudtam, hogy bár az edo tenseies zombik nem igazán ejthetők hosszabb ideig illúzióba, attól még hat rájuk a genjutsu. Ha pedig mégse jönne be, még mindig okozhatok egy kis meglepetést a Paralizáció technikámmal. Szóval nem csak dísznek leszek ott. És persze: egy kis taijutsu, néhány alap trükk, na meg egy kis józan ész, mint tudjuk, csodákra lehet képes. Vagy legalábbis… remélem.

Jiraiya Vas. Okt. 26 2014, 23:05

// Kinshu //

A két fős csapat megállt tehát a vízesésnél. Talán nem is sejtették, hogy milyen helyen vannak, mégis érezték a hatalmas erőt, amely körbe lengte ezt az Emlékművet. És itt nem feltétlenül csak a fent egymásnak feszülő felekre gondolok, hanem azokra az érzetekre, amik akkor támadnak az emberben, ha ilyen hatalmas építményekre nézhet fel. Magából a szobrokból is egyértelműen látszik, hogy hatalmas emberek lehettek azok, akiknek a képmásaik most itt díszelegnek. Ám, ennek a kéttagú egységnek nem volt ideje megfigyelni mindezt. Kinshu társa megszólalt.
- Azok négyen hatalmas chakrával rendelkeznek, azonban az ellenfelük aki elől áll, Ő is nagy falat. A többiek Genin, maximum Chuunin szintű ninják.
Osztotta meg társával az adatokat a furcsa fiú, majd mindketten némán nézték az eseményeket. Eközben Sho írt valamit a jegyzetfüzetébe, majd tovább nézte a harcoló feleket. Hamarosan láthatóvá vált, hogy a Konohai vezető furcsa technikákat használt.
- Az a fickó a Konohai Nara klánból való. Azt mondják, hogy képesek uralni az Árnyékokat és rettentően okosak.
Mondta a fiú. Vajon honnan tudhat ennyit? Lehet, hogy jó mestere volt? Nem volt idő eldönteni, sem pedig rágódni rajta, ugyanis a Konohai csapat egyik tagja elmenekült a helyszínről, amíg a négyes füstfelhőbe burkolódzott.
- Ha akarsz, menj utána. Bizonyára jelentést visz. Én mindenképpen itt maradok megfigyelni az eseményeket.
Mondta Sho, majd figyelme újra a harcoló felekre összpontosult.

[Itt most választhatsz, hogy követed-e Eikot]

Ha Kinshu követi Eikot: A fiú villámgyors, de biztos léptekkel indult meg a gyanútlan lány után, miközben fél szemmel figyelte a fenti Konohaiakat. Egy percre úgy tűnt, hogy kiszúrták és máris a nyomába eredtek, de hamar rá jött, hogy csak a leérkező Otogakurei ninják miatt állták el az erdőbe vezető utat... Kinshu képzett volt, talán jóval képzettebb is a korosztályánál, így nem tartott sokáig, amíg beérte a szintén igencsak képzett Eikot. Kinshu vajon milyen tervet eszel ki, vagy mire készül, amivel megállíthatja a menekülő Konohait?

Ha Kinshu marad: Hamarosan arra lesztek figyelmesek, hogy a támadás visszaverésével levetették köpenyüket az Otogakurei ninják, majd ketten leváltak és a vízesés alján foglaltak helyet. A nagydarab fickó chakrát koncentrált, majd tenyerét a vízfelszínre helyezte, amíg a másik, a kicsi szőke a hatalmas fémszerű karjával a Konohai felé fordulva védelmezte társát. Ám ahogy felvették az alakzatot, valami hihetetlen és hátborzongató érzés futott végig Kinshu és Sho hátán is, amint meghallották a magas és elnyújtott hangot, ami voltaképpen kettejük közül érkezett.
- Ipiapaaacs...!
A hang hallatán, Kinshu és Sho is egy pillanat alatt megfordult és védelmi állást vettek fel. Szerencsére még pont nem léptek ki a fák közül, így talán nem látták meg őket. Talán ők sem hittek a szemüknek, de ugyanaz a fickó állt előttük, aki a vízesésnél védelmezi a Nagydarab fickót. Egy klón lenne? De ha az, akkor miért nem érzékelte őt Sho? Mi történik itt?

// Eiko //

Ha Kinshu követ: Eiko talán okosabb volt mint a többiek, amikor engedelmeskedett Karasu parancsának és megindult befelé az erdőbe, hogy értesítse az esetről a Haderőt. Nem tudni, hogy mire készül ez a három ninja, de nem véletlenül küldték őket ide. Lehetséges, hogy mégis csak egy hatásos elterelés az, ami éppen ott folyik a Fronton. Éppen ezért, Eiko mindent beleadva futott egészen be az erdő sűrűjébe és már félúton járt, amikor hirtelen valami furcsát érzett... Nem tudta honnan, de érezte, hogy valaki követi. Egészen biztos volt benne! Utolérték! Talán a csapattársai? Lehetséges... De az is lehet, hogy az ellenség? Vészesen közeledik, így biztosan be fogja érni. Most mit tesz Eiko? Megpróbálja elérni a Tábort kockáztatva ezzel egy esetleges hátulról jövő támadást, vagy megáll és csapdát állít, vagy felkészül az ütközetre? Minden csak rajta áll...

Ha Kinshu nem követi: Eiko sietséges meghozta a gyümölcsét. Jókor lépett le, így nem vették észre, vagy ha észre is vették, a társai feltartóztatták az ellenséget. Amit most tehet, hogy berohan az Orvosi Osztaghoz és leadja a jelentést. Pár perc múlva meg is érkezik a lány, azonban nem valami fényes a helyzet. A táborba több olyan furcsa lény is beszabadult és hatalmas pusztítást okoztak. Több sátor is égett, de az Orvosi csapat már ura a helyzetnek. Szerencsére van sok jó harcra képes személy is köztük, így megbirkóztak a helyzettel. A megcsappant létszám miatt, könnyen megtalálta a lány az Orvosi Osztag vezetőjét, aki éppen utasításokat adott minden jelenlévőnek... Itt az ideje, hogy elmondjon mindent.

// Hateshi & Kuzomi //

   Úgy tűnik, hogy a bábuk elfoglalták helyüket azon a bizonyos Sakktáblán, most már csak a lépéseken és a bábuk képességein múlik minden. De Ki a Királynő és Ki a Király? Kik a futók a gyalogok és a bástyák? Ezek csak akkor derülhetnek ki, ha végre lépnek. Ez a rejtett sakk, amikor a bábuk képességei nem ismertek. Bár mindkét Genin felkészül és talán már-már Chuunin szinten vannak, mégis... Nem próbálták még ki képességeiket valódi háborús környezetbe. Mindkettejük volt már nehéz helyzetben, de ez most más. Itt nem csak a saját, de a társaik és talán az egész Országuk élete a tét. Jól kell lépniük, ha nem akarnak veszíteni. Ez bizonyára Karasu is jól tudja, ezért is nem kezdeményez támadást. Jó megfigyelő hírében áll, így tudja, hogy a Dotont használó fickó odalent van. A lány és a hatkarú férfi nyilván valamilyen kontra elemet használ, vagy ha nem, akkor képességeik talán segítik egymást. De nem mehet biztosra semmivel, így vár... A Nara klánból való, ez már nem kétséges, habár ezt még Hateshi sem tudta. Bár az sem biztos, hogy kapcsoltak, amikor megláthatták az árnyékát mozogni.
   De kisebb gondjuk is nagyobb most ennél. Mindketten nagy taktikusok és jól vezetnek le minden gondolatmenetet, így talán kiegészítik majd egymást, de egyenlőre mos Karasué a főszerep. Hamarosan a két Otogakurei támadásba lendül. A sokkarú ninja, valamit kiköp a szájából, majd formálni kezdi azt. Látszólag valamilyen barna anyagról van szó, ami szilárd halmazállapotú. Bumerángnak néz ki, de hamarosan a csapat közelebbről is megfigyelheti, ugyanis a hatkarú fickó mind a hat bumerángot igencsak nagy erővel a csapat felé hajtja. Természetesen szétszórva érkeznek a fegyvereke, irtózatos nagy sebességgel. Karasu hárít kettőt, Kuzomi a Fuuma Shurikenekkel szintén kettőt és a kaunait előrántó Hateshi egyet, majd egyet kikerül, ugyanis egy kuaniial nehezebb és veszélyesebb lett volna kivédeni még egyet. Mindhárman megérezték a lepattanásról a védelemre használt pengék remegésétől a fegyverek erejét. Karasu kardját ragadta meg és azzal védekezett, de még az Ő karja is elzsibbadt a hatalmas rezgéstől amit a kivédés okozott. A legjobban Kuzomi járt, aki hatalmas és szerte ágazó fegyverével alig érzett meg valamit a rezgésből, azonban az Ő fegyvere nagyot csörrent. A legjobban Hateshi szenvedte meg a védekezést, akinek a csuklója is sajogni kezdett... Talán jobb is volt így, hogy nem védte ki a másikat, ugyanis az egyenesen a mögöttük álló fába csapódott. Gond nélkül beleállt és egészen belefúrta magát a fa törzsébe. Bizony nagy erő kellett ahhoz, hogy hárítani tudják és még nagyobb erő, hogy ilyen erősséggel hajítsa el valaki. De nem törődhettek a fájdalommal, hiszen a hat karú fickó máris megindult. Kezéből valamilyen ragadós fonalat lőtt ki és azzal libbent át a szakadékon, amely a Hashirama és Madara szobor között volt. Természetesen Karasu már a levegőben megsorozta egy kunai záporral, ám a fickó a száján keresztül egy pókhálóhoz hasonlatos anyagot köpött ki, amivel hárította az összeset és a fegyverekkel teli "zsák" így most Karasu felé zuhant, aki kitért előle és már készült volna egy támadásra... De nem jött össze. a Pók fickó egyenesen Kuzomi és Hateshi mögött lévő lányt támadta. Két kezében egy-egy bumeráng szerű valami volt és hihetetlen sebességgel közeledett. Karasu nem akart nagy hatású technikát bevetni, így amint földet ért, elrugaszkodott, ám az ellenfél már közel volt és lecsapni készül. Egészen pontosan egy méterre van Hateshitől és Kuzomitól. Iszonyat gyors és emiatt talán túlságosan is elbízza magát, ugyanis látszólag csak Kurumét nézi. A két Genin azonban van annyira képzett, hogy nyomon tudta követni mindvégig a mozgását, így most ha egy lassított felvételt néznénk, akkor azt látnánk, hogy Kurume leghátul kézpecséteket formál a kiterített tekercse felett, Kuzomi és Hateshi két méterrel előtte állva farkasszemet néz az előttük álló ellenféllel, aki Kuzomi és Hateshi között akar átvágni, Karasu pedig hihetetlen gyorsasággal formál meg kézpecséteket ami a Patkány kézpecsétben végződik. Vajon mire készül? Sikerül neki megállítani az ellenfelet?
   Hateshi és Kuzomi az egyetlen, aki most útját állhatja ennek a szörnyetegnek. Mindketten elég képzettek ahhoz, hogy gyorsan reagáljanak, de most már csak egy közvetlenül ható technika, vagy pedig a Taijutsu lehet elég hatásos és ezeknek lehet elég ideje arra, hogy bármiképpen is feltartóztassák az ámokfutó fickót, aki valami miatt igencsak emlékezteti a társaságot a génmanipulált szörnyekre a Harctérről...

// Voltaképpen most egyetlen egy csapásra, vagy egy frappáns megoldásra van szükség ahhoz, hogy biztosan megállítsátok az ellenfelet. Lényegében Kurume egy lépésre van az erdőtől. Előtte két méterrel jobb oldalon van Hateshi és bal oldalon Kuzomi. Hateshi és Kuzomi között másfél méter távolság van. Kuzomi és Hateshi előtt egy méterrel van a Pókfickó aki pontosan egy vonalban van Kuruméval. A Pókfickó mögött jó pár méterrel van Karasu. Az ellenfél látszólag arra készül, hogy átvág Kuzomi és Hateshi között, hogy Kurumét elkapja. A Madara szobortól egészen idáig a pók összesen 10 másodperc alatt jutott el. Karasu és Ő is iszonyat gyorsak voltak, de még mindig követni tudjátok. Figyeljetek arra, hogy a karaktereteknek egy másodperce van talán a reagálásra, így nem tudnak semmit megbeszélni. Hajrá! ui.: Kaptok összesen 3 másodperc felkészülés időt egy technikára, amit akkor kezdhettek el, amikor a Pókfickó átlendül a szakadékon. (Mert ugye a Madara és Hashirama szobor között már a szakadék van és nem folyó) A három másodperc az átindázástól számítva a jelenet befejezéséig, tart, vagyis addig, amikor egy másodpercetek van már csak a reagálásra. Azért kaptok ennyi időt még, mert ti már lehettek ennyire előrelátóak, hogy felkészüljetek egy támadásra. Adtam képet is a helyzetről. Ha nem látjátok rendesen akkor szóljatok! //

[color=#669900]Gagyi kép[/color]:

**Kinshu** Hétf. Okt. 27 2014, 01:53

Amíg megfigyeltük azokat ott a vízesésnél Sho szinte közvetített. Abból amit mondott arra következtettem, hogy biztosan az edo tensei által felélesztett zombikról lehet szó, viszont azok a genin szintű konohaiak akik az útjukat állják... Ez furcsa miért küldene Konoha egy ilyen kezdőkből álló csapatot egy ilyen stratégiailag fontos helyszínre. Vagy lehet, hogy ez csak egy kósza járőr csapat volt. A Nara klán tagja akit megemlített Sho egy kicsit már érdekesebb volt. Egy géniusz aki képes manipulálni az árnyékokat, ez már kihívásnak tűnik, de nem azok számára akik az Otogakurei haderőtől váltak le. Azon gondolkoztam, hogy valahogy közelebb kéne jutni. Éppen egy tervel álltam volna elő amikor az események felgyorsultak.
Hirtelen az egyik konohai az erdő felé vette az irányt. Sho mondta, hogy utána mehetnék megfigyelés céljából, vagy inkább állítsam meg és lehetőség szerint iktassam ki mielőtt jelenteni tudna a konohai csapatoknak.
- Utána megyek és megállítom mielőtt elérné a konohai csapatokat. Ez a lány magával viszi az információkat a sírba... Ha nem térek vissza akkor a tábor szélén találkozunk holnap napkeltekor...
Nem tudtam, hogy Sho felfogja ez, hogy részemről ez egy elköszönésféle akart lenni, de nem húztam sokáig az időt. Chakrát koncentráltam a lábamba és ugrottam egy nagyot, ahogy a lány után vetem magam az erdőbe.
Kegyetlen hajsza veszi kezdetét. Nem szabad elfelejtenem, hogy nem tudok semmit ellenfelemről. Így csak arra támaszkodhatok amit Iwagakuréban tanultam a senseiemtől, illetve az öregtől. Annyit tudok, hogy a konohaiak jók a taijutsu és a ninjutsu terén is. Vannak köztük akik ügyes genjutsu használók, de ez elenyésző. Többnyire tűz eleműek, de ez is változó lehet. Hallottam már olyan konohairól aki megvert egy iwagakurei doton beállítottságú shinobit doton elemmel. Végül is bármi megeshet, de nekem nem szabad elfelejtenem még azt sem, hogy én jelenleg Otogakure egyenruháját viselem így akár nálam lehet a meglepetés ereje. Még az is lehet, hogy el tudom hitetni vele, hogy hallhatatlan vagyok.
Egyre közelebb kerültem az áldozatomhoz akiről csupán annyit tudtam, hogy lány, de ez egyáltalán nem tartott vissza attól, hogy kivégezzem hidegvérrel. Lehet, hogy amúgy semmi problémám nem lenne vele és talán még barátok is lehetnénk, most azonban háború van és ez a lány fontos információkat birtokában tart a konohai táborba. Meg kell állítanom bármilyen eszközzel. A lány feltehetően tudta, hogy közeledek hozzá amikor már közel jártam, így számítok esetleges csapdákra és előveszek egy kunait és megpróbálok odafigyelni, hogy hova ugrok, így talán minmalizálom az esélyét annak, hogy robbanójegyzetre lépjek.
Amint közel érek Eikohóz a lábára célzok és eldobom a kunait amely hangtalanul kúszik tovább a levegőben, hogy belemarjon a lány lábszárába.
1, Amennyiben a kunai betalál, lefegyverezem, levágom a jobb kezét és elkezdem kivallatni, hogy milyen információkat tud. Amennyiben ez a procedúra válik valóra a beszélgetés végén és elvágom a nyakát és elveszem a fejpántját.
2, Amennyiben csapda vár a shusin no jutsut alkalmazva térek ki és közben keresem a szememmel Eikot, hogy meg tudjam támadni. (Ha ez történik akkor automatikusan a 3as verzióval folytatom!)
3, Ha én támadok akkor először létrehozom a Maendan tehcnikát amivel egy masszív füstgömböt hozok létre, amiben mindketten benne állunk, majd ebből a füstgömből klónokat hozok létre amik támadják Eikót folyamatosan, vagyis inkább csak terelik mivel a füst klónok fizikailag nem tudják megsebezni az áldozatot. A klónok miatt tudni fogom, hogy Eiko pontosan hol van a füstben. Hátraugrok majd két nagyobb shurikent indítok útjára Eiko felé amelyek a füstön keresztül elhaladnak Eiko mellett, aki feltehetőleg azt hiszi, hogy a füst miatt hibáztam így nem fog feltűnni neki amikor aktiválva a Shuriken manipulációs technikát megrántom a két drótot amik a shurikenekre vannak kötve és hátulról beleállítom Eiko hátába!

**Kagemare Kuzomi** Kedd Okt. 28 2014, 13:07

Minden nagyon gyorsan történik. A hatkarú fickó - aki már önmagában is egy érdekes jelenség, ez tagadhatatlan - valamit kiköp a szájából és azokat, mint valami shurikeneket dobja felénk. A fegyverek gyorsak és kétségkivül veszélyesek. Szerencsémre sikeresen hárítom őket a Fuuma Shurikenjeimmel, ám a fegyver hatalmasat csattan, iszonyat erő volt a csapásban. Fogalmam sincs milyen anyag lehet, amiből a fegyvert készítette, de nyílvánvalóan lennie kellett benne chakrának. Ez nem volt egy túl rossz támadás a részükről azt el kell ismerni, de ennél azért többet kell mutatniuk, hogy le tudjanak győzni.
Kétségtelenül a hatkarú fickó is így gondolja, aki leginkább egy pókra hasonlít. Ezentúl Pókemberként utalok rá. Mindenképpen figyelemre méltő azonban, hogy a többi ellenség látszólag nem sok mindent csinál, s ez gyanús. Azt jelenti, hogy vagy ennyire le vagyunk nézve, vagy pedig Pókember csak a figyelmünket tereli el, amíg a többiek olyan jutsut hoznak létre, amivel könnyedén elsöpörnek minket. Egyik sem a legpozitívabb kilátás, bár az első azért tartogat számunkra előnyös lehetőségeket. Lényeg a lényeg, hiába filozofálok ezen, egyelőre túl keveset láttam tőlük ahhoz, hogy kiszámítsam mire készülnek.
Pókember úgy dönt ideje támadni, méghozzá gyorsan. Karasu kunai özönét egyszerűen egy kiköpött hálóval semlegesíti, méghozzá olyan jól, hogy Karasu kitérésre kényszerül. Most talán sikeres volna egy tűz technika, ám nem ismerek megfelelőt ahhoz, hogy egyszerűen "leégessem" a szikláról. Éppen ezért megfeszítem izmaimat mozgásra készen. A fickó iszonyatosan gyors egyenesen felém tart... nem, mégsem! Köztem és Hateshi között akar átvágni, Kurume a célja! Hogyan jöttek rá, hogy Kurume ennyire kulcsfontosságú? Van köztük szenzor, vagy csak kiszúrták a tekercseket? Az is lehet, hogy az előbb hagyni kellett volna Kurumét is védekezni a Pókember shurikenjeivel szemben és akkor nem Ő lesz a cél. Mindegy. Beszélni nincs idő, túl sokat gondolkozni sem.
Tudom mit kell tennem, s ennek következtében pezseg a vérem. Ám okosan kell cselekednem, hiába tűnik úgy, hogy nem törődik velünk, attól még hat karja van. Ez pedig csak egyet jelenthet: Aoi Shogeki! De persze nem csak úgy, egyszerűen, stílustalanul. Hanem a jól megszokott módon. A Dainamikku Akushon sebességét használom, így talán meglephetem, azután elvégzem - legalábbis terveim szerint - Pókemberen az Aoi Shogekit, avagy a Zöld Kiütést. S ha a végén a sok pörgés közben sikerül belevágnom egyik Fuuma Shurikenemmel a fickóba, hát annál jobb!
Mivel alapvetően a gáncsolással kezdődik a jutsum - ráadásul nem is lassan támadok - ezért remélhetőleg ki tudom szűrni a sokkezűségéből fakadó előnyét. Ezért a pillanatért gyakoroltam olyan sokat, s elvégre mégis csak egy A szintű technika, nyílván nem véletlenül, mint ahogy ezt jópárszor bizonyítottam már. Való igaz, gyengébb ellenfelek ellen - legalábbis valószínű, hogy Pókember erősebb, mint az eddigiek.
Nem ismerem társaim képességeit, fogalmam sincs hogyan fognak ráagálni, ám az biztos, hogy Karasu is megindult, bár nem érne ide idejében. Most már mindössze egy dolog aggaszt, ha mindenki a Pókemberre figyel, akkor hiába lesz kiütve - amennyiben tervem összejön - ha a többi ellenség könnyedén rajtunk üthet. Hiába, ez egy ördögi kör.

**Hateshi** Kedd Okt. 28 2014, 19:56

Minden olyan gyorsan történt. Nem volt időm aggódni a csuklómért, sőt, különösebben az se érdekelhetett, hogy mi folyik odalent, és hogy egyébként a túloldalon egy másik ellenség is vár még ránk.
A pókszerű férfi hatalmas sebességgel indult meg felénk. Egyenes irányú mozgásából még számomra is kitűnt, hogy a mögöttünk álló lányt vette célba. Rosszul állt a szénánk, nem véletlenül tanácsoltam Kurumének, hogy egyelőre ne igazán mutassa meg, mire képes. Persze már a csata-felállásunk is épp eléggé árulkodó volt, szóval inkább nem is okoltam senkit. Egy-két dolgot viszont megállapíthatunk: a sokkarú ellenfelünk intelligens, nem utolsó sorban pedig fél attól, hogy lepecsételjük. Tehát már szinte biztos, hogy edo tenseies zombi.
Gyorsan kellett cselekednem. A tények és feltételezések rengetege hirtelen felvillanó majd eltűnő képek formájában öltött formát a gondolataimban. Sorban, és a lehető legnagyobb sebességgel haladtam az empirikus vizsgálódásommal, még ilyen kis idő alatt is arra törekedve, hogy a dedukcióm helytálló legyen. Végül is az életem, és az egész ország jövője lehetett a tét! Nézzük sorjában, mik futottak át az agyamon:
Egyértelmű volt, hogy ha Kurumét kiiktatják, nekünk befellegzett. Az ő védelme prioritást élvezett. De hogy végezhetnénk a pókszerű teremtménnyel? Ha le akarjuk pecsételni legalább néhány pillanatra harcképtelenné kell tennünk. Az ellenség kezében továbbá két támadófegyver van, ezeket bármikor felém és Kuzomi felé hajíthatja, ez is tiszta volt. Nem szabad elfelejteni, hogy nemigen ismerjük a „pók” taijutsu-potenciálját. A teste és a fegyverei is érdekesek, olyan, mint valami mutáns. Elképzelhető, hogy a pusztakezes harcművészet nem lenne elég, és még egy sikeresen bevitt támadás után is lenne annyi lélekjelenléte, hogy a bumerángszerű fegyverével kiiktassa az édes drága, óvott-védett Kuruménket. Meg minket.
Nem, nem ilyen módon kell harcképtelenné tenni – vagy legalábbis nem első körben. Épp ezért is, már amikor megindult felénk, abban a szent pillanatban megkezdtem egy egészen másfajta technika kivitelezését. Karasu patkány kézpecsétje is valamilyen szinten megerősített abban, hogy nem támadásra, hanem az ellenség megbénítására van szükség. Ugyanezzel a kézpecséttel fejezte ugyanis be az előző támadását is, szóval szinte biztosra vettem, hogy valamilyen titkos klántechnikára készül. Márpedig a Narák tudomásom szerint igen jók voltak az ellenség „elfogásában” és harcképtelenné tételében – anélkül, hogy a környezetüket, azaz minket, nagyban károsítanának.
Mi hát a megoldás? Segítenem kell Karasunak, hogy végrehajthassa, amit akar. De adódik a kérdés: mit tervez Kuzomi? Katon technikát biztosan nem vet be, ahhoz túl közel vagyunk egymáshoz. Már láttam, hogy vannak fuuma shurikenjei, amelyeket úgy tűnt, szeretne is használni. Talán ezekkel akarja majd hatástalanítani az ellenfelet. Esetleg valamilyen taijutsuval. De ha így tesz, és az ellenfél ilyen téren erősebb nála, benne vagyunk a slamasztikában. Persze, ha nem figyel ránk eléggé, sikerrel járhat. De ez kockázatos.
A technika, amelyet be akartam vetni, szerencsére nem igényelt nagy előkészületeket, a létrehozása sokkalta egyszerűbb volt, mint egy mezei genjutsué. Éppenséggel próbálkozhattam volna térbeli chakra-kiterjesztéssel vagy pusztakezes érintéssel is, de e variációk kockázatosabbnak tűntek. Arra készültem, hogy egy egyszerű, de annál pontosabb időzítésű és meglepetésszerűbb kézmozdulattal felemelem a kezemet, és egy erősen markolt kunaion át az ellenségbe – pontosabban a teste köré – áramoltatom a chakrámat. A kunai használata azért ideális, mert nem feltűnő, ahogy keresgélni kezdek az övtáskámban, hiszen az előző támadás hárítására használt darab – ha sérülten is, de – ott van még a kezemben.
A jutsu a Kanashibari: Paralizáció technika lesz, amely pillanatnyilag képes megbénítani az ellenfelet. Tisztában voltam vele, hogy ez a pillanat igen rövid lehet, de pont csak ennyire volt szükség, hogy Karasu is besegíthessen. A pókszerű fickó pedig nem összpontosított annyira rám és Kuzomira, hogy esélye legyen teljesen "sértetlenül" megúsznia a jutsumat.
Hogy pontosan mivel fog előállni Kuzomi, arra, mint láttuk, voltak tippjeim. Ezekből egyértelműen kitűnt, hogy nekem kell először támadnom, még ha csak a pillanat tört részével előbb is, de mindenképp nekem. Bármivel is próbálkozik Kuzomi, ha a technikám működése már megkezdődött, mikor hozzáfog, azzal megspórolhatunk két méretes, a koponyánkba fúródó bumerángot – gondoltam. Először kellett hát lépnem, erre is figyelnem kellett, de mivel az én technikám csak egy egyszerű kézmozdulatból, és a genjutsuknál már megszokott chakra-kiterjesztésből állt, a tervem nem tűnt kivitelezhetetlennek.
Hajrá, Hateshi! És hajrá Kurume! Legyen főszereped a következő felvonásban... és ha lehet, ne mint egy földön heverő, élettelen test...

**Kusuki Eiko** Csüt. Okt. 30 2014, 15:11

Nem haladtam még olyan nagyon messze, de kis idő elteltével - nagyjából 10 perc - érződött, hogy nem vagyok egyedül. Nem tudtam viszont, hogy szövetséges vett e észre vagy az ellenség, bár ha szövetséges ninja fut utánam akkor az a valószínűbb, hogy leszólít vagy valami hasonló. No nem ez történt. Meg amúgy se érdekelt, most már meg kellett öljek valakit, ha már társaimat életben hagytam, ezt az emberkét nem fogom futni hagyni, bár együl vagyok és nem tudom mennyire messze lehetek az orvosiaktól szóval nincs időm nagy terveket szőni muszáj támadnom mielőtt engemet üt ki. Kéz pecséteket formáltam, hogy létrehozzak kisebb tűzgolyókat hátha sikerül mégis elijesztenem a közelgő támadómat. Nem forgolódtam, szimplán csak a mozgása keltette hangokból próbáltam betájolni a helyzetét és növelni ellentámadásom sikerét. Nem hallottam viszont, hogy eldobott felém egy kunait, ami elől annyira sikerült kitérnem, hogy a vállamat érje csak a támadása. Majd rögvest megfordultam és a tűzgolyókkal próbáltam eltalálni őt, ha nem sikerült akkor folytatom a megkezdett támadást a Katon: Ryuuka Dengekit. Ha végül betalál a támadás és az ellenfelem egy kicsit figyelmetlen akkor tűzgolyó jutsummal próbálom megperzselni. i

Jiraiya Hétf. Nov. 03 2014, 17:45

Eiko & Kinshu

// Eiko! A mesélő dönt a találatok pontosságáról és arról, hogy ki tudod-e kerülni. Tehát azt, hogy nem vetted észre a fegyvert és eltalált, felesleges volt megírnod, mivel van annyira képzett a karakter, hogy Kinshu nem tudta volna sehogy sem meglepni, hacsak nem valami ultraszuper dolgot talál ki. Viszont, mivel a játékosnak meg van engedve, hogy hátrányba helyezze a karakterét, így a találat amit írtál valóban megtörtént //

Kinshu nagy sebességgel közeledik üldözöttje felé, amit természetesen a lány ki is szúr, így lett volna ideje reagálni az érkező kunaira, de valahogy szerencsétlenül lépett és nem volt ideje a reagálásra... A Kunai eltalálta a vállát, de csak súrolta, így egy pár milliméteres vágást ejtett csak rajta, amit a lány bátran figyelmen kívül hagyhat. Sajnálatos módon, pont a vállát találta el, amit nem védett az ANBU egyenruha. Kinshu nagy lendülettel igyekezett a lány felé, hogy megtámadja őt, ám Eiko amint közelebb érezte magához támadóját, - és ugyebár ez a kunai elhajítás után rögvest meg is történt - azonnal egy Katon technikát vetett be, ami több, kisebb tűzlövedékből állt. Kinshu láthatta, hogy a lány mihez fog kezdeni, és talán ismerős volt számára a jutsu, így elsőnek csak egy-egy oldalazással és elhajlással tért ki a tűzlövedékek elől, ám amikor az egyik eltalálta a közvetlenül mellette álló fát, akkor egy reccsenés volt hallható. A fa kérge lerobbant egy tenyérnyi részen. Ebből Kinshu látta, hogy ez cseppet sem játék, főleg úgy, hogy a lövedékek száma egyre csak nő, a lány pedig úgy tűnik, hogy nem fárad. Éppen ezért, Kinshu a talajon maradva egy vastagabb fa mögé bújik, hogy további terveket szőjön. Eiko eközben folyamatosan lövi ki magából a tűzlövedékeket.

// Eiko lövi a lövedékeket, Kinshu egy fa mögé bújt. Ez az esemény amit itt leírtam körülbelül 10 másodperc leforgása alatt történt //

Kuzomi & Hateshi

Mindkét Genin magas szinten áll, hiszen Erejük, Logikájuk és harctéri tapasztalatuk talán egy Chuunin szintjén is áll. Éppen ezért voltak ők, akiket annyi Genin közül kiválasztottak erre a feladatra. Vagyis, ha pontosak akarunk lenni, akkor Eiko és Kuzomi az, aki a harcmezőn állt és Hateshi az, akiben a falu nem bízik, így kirendelt mellé egy ismert ANBU-t aki megfigyelés alatt tartja majd őt. Ám senki nem gondolta volna, hogy ilyen messzire kerülnek és senki nem gondolna arra, amit ez a négy ellenséges ninja ezen a "szent" helyen akar majd tenni. De ne szaladjunk ennyire előre, a rejtélyekre később úgyis fény derül. Hateshi és Kuzomi helyzete most fontosabb. Hateshi bármennyire is igyekezett, társa gyorsasága nagyobb volt, hiszen Taijutsuja fejlettebb, mint Hateshi reakciója, ugyanis Kuzomi használta a Dinamikku Akushon nevezetű technikát, amivel igencsak nagy gyorsaságra tett szert, ezzel közelebb kerülve az ellenfeléhez is. A technika amit utána használni akart, egy alsó gánccsal kezdődik, amihez szintén stabil izomzat és nagy gyorsaság kell... Habár, ez egy A szintű technika, a fiú meglehetősen jól hajtotta végre az első fázist, ám amint hozzáért volna a pók lábához, az felemelte mindkét lábát és átsiklott Kuzomi felett. De hogy lehet ez? Pedig már érezte, ahogy hozzáér? Mi történhetett? Hogyan tudta érzékelni? Nem lehet tudni egyenlőre, hacsak jobban meg nem nézik az ellenfél testét és annak képességeit ki nem elemzik. Ám ennek a technikának van egy második fázisa is, ami a technika nehézségének az oka. A lenti gáncsból az izmok megerőltetésével egy azonnali felső pörgőrúgást is végre kell vinni, ami természetesen nem könnyű dolog ebből a helyzetből, de Kuzomi kapcsolt és azonnal intézte is a következő rúgást. Eközben Hateshi is akcióba lendült, ugyanis egy meglehetősen megalapozott hipotézist állított fel, miszerint Karasu aki a Nara klán tagja, megpróbálja megállítani Kidomarut. Éppen ezért, elővette fegyverét és egy álcázott támadást, indított meg az ellenfél felé, pontosan akkor, amikor Kuzomi a felső rúgással próbálkozott. Hat karú pók... Kuzomi lábát erős kezek markolták meg, miközben Ő fegyverét szorongatta, Hateshi fájó csuklóját pedig szintén csontos, erős kezével megragadta az ellenfél. A szorítása erős volt még Kuzomi is megérezte, így Hateshi csuklója erősen fájni kezdett, ám az ilyen védelem pont kapóra jött neki! Kidomaru már lendítette meg mindkét karját, hogy keresztül vágja Hateshi kezét és Kuzomi lábát, de ekkor Hateshi technikája megakasztotta a támadásban. Ekkor érkezett meg Karasu árnyéka is, ami elkapta a Pókot, Kuzomi pedig kihasználva a helyzetet, egy ügyes mozdulattal belevágta a Fuuma Shurikent, ami az ellenfél hátában landolt. Azért csak ott, mivel a megfogott lába miatt, csak ott érte el rendesen...
Kidomaru ledermedve állt a két Genin között. Kezével még mindig fogta a két ellenfele végtagjait, ám Karasu hamarosan segített nektek a technikjával és mindketten kiszabadultak a pókfickó fogságából. Kurume látta az Otogakurei ninja arcán, hogy meglepődött a két Genin együttes támadásán, ami voltaképpen elérte a célját. A Fuuma Shuriken találata sem volt kérdéses, ugyanis tisztán látszott, hogy Kidomaru hátába állt ez a dolog... Azonban az is látszott, hogy egy csepp vér sem folyt ki... Az arcán is lehetett látni, hogy Edo Tenseies ninjával van dolga a csapatnak, így Kurume azonnal megformálta a szükséges kézjeleket, majd lecsapta kezét a tekercsre. Újfent a korábbihoz hasonló láncok, csápok törtek elő a pecsétből, amik körbefogták Kidomarut, aki úgy tűnt, hogy valóban kissé meglepődött és félt attól, hogy lepecsételik, ugyanis mozgolódni kezdett. Karasu technikája természetesen további fogságban tartotta, ám Hateshi bénítását már egy ideje megtörte. Ám ennyi még nem lett volna elég ahhoz, hogy kihátráljon a vesztes helyzetből, így a következő pillanatban hatalmas erejű chakrafelszabadítás volt érzékelhető az ellenfél körül. Hateshi és Kuzomi hátrálni kezdett, ám Kuzomi kirántotta fegyverét ellenfele hátából, hiszen az még jól jöhet nekik. Kurume pecsét technikája körbefogta az ellenfelet, ám a felszabaduló baljós chakra is, látható foszlányokban járta körül a férfit, testét pedig furcsa jelek hálózták be. Karasu megformált néhány kézpecsétet, mire az árnyéka körbetekerte és a földre nyomta az ellenfelet. Ekkor megszüntette a kapcsolatot és egy gyors mozdulattal Kurume mellett termett, aki éppen a pecsét technikájával küszködik.
- Hagyd... Ez ellen nem ér semmit egy ilyen szintű pecsét technika, amíg nincs darabokban a teste. Hiába bénult le, a chakrájával még ellent tud állni. Ez a technika sem tart ki sokáig! Mindenki be az erdőbe!
Adta ki a parancsot Karasu, mire Kurume, Hateshi és Kuzomi behátrált az erdőbe, Karasu pedig utánuk. Néhány métert halattak csak be majd egy nagyobb fa mögött vettek fel védelmi alakzatot. Karasun látszott, hogy egyre jobban aggódik, ám látszólag, még mindig tudja, hogy mit kell tennetek.
- Ezek a Ninják Orochimaru a hajdani Otokage közvetlen alárendeltjei voltak. Úgy emlegették őket, hogy a "Hang Négyese". Amikor a Hang és a Homok megtámadta a falut, ők is ott voltak. Nagy erőt képviselnek.
Óh igen... Karasu tisztán emlékszik arra, hogy a tetőn állva ANBU társaival, nem tudtak a Hokage közelébe kerülni, mivel ez a négy alak felhúzta azt a meglehetősen erős védelmi technikát. Később természetesen több helyről is érkeztek jelentések ezekről a fickókról, amit egy Genin csapatnak köszönhettek akkoriban.
- Szépen teljesítettek, ám ez egyenlőre kevés volt. Ezek mind a négyen Jounin szintű ellenfelek! Az az egyetlen esélyünk, ha meghátrálunk. Én vagyok a csapatvezető és nem hagyhatom, hogy bajba kerüljetek, vagy meghaljatok a döntéseim által. Vissza kell térnetek a Táborba Eiko után, ahol jelentést kell tennetek! Köszönöm a segítséget, de nem maradhattok itt harcolni.
Mondta ki viszonylag higgadtan a szavakat Karasu, majd a közelgő ellenfélre pillantott. Immáron ketten közelítettek feléjük. Az egyik az előbbi pók fickó volt, különös jelekkel a testén, a másik a vörös hajú lány, furulyával a kezében...
- Menjetek én feltartom őket. Ne aggódjatok, egy ANBU-val állnak szemben.
Vetette oda felétek félmosollyal...

// Reagáljátok le a helyzetet. Karasu a Nara klán tagja, ne felejtsétek el, hogy az éles eszükről híresek, viszont Karasu egyértelműen fel akarja "áldozni" magát, hogy mentse a bajba sodort Genineket. Láthatóan keresztülhúzták a számításait, így a számára legmegfelelőbb tett a Ti mentésetek lenne. Azonban, a karaktereitekben is lehet önérzet és eltökéltség, így Ti döntötök ahogy mindig. //

**Kagemare Kuzomi** Csüt. Nov. 13 2014, 14:51

Több dolgot is elértünk, de egyik sem jelentős, azonban vannak olyan információk, amelyekből ki lehet indulni. Immáron biztos, hogy ezek Edo Tenseies Zombik. És az is biztos, hogy nem vagyunk képesek sem legyőzni, sem lepecsételni őket. Viszont az még mindig rejtély, hogy miért egy, illetve mostmár kettő emberük támad ránk, ahelyett, hogy gyorsan végeznének velünk. Nagyképűség? Talán, de kevéssé valószínű. Lehet, hogy egyszerűen csak azt gondolják, ennyi is elég lesz, minek pazarolják négyen a chakrájukat, ha kettő is bőven elég ellenünk. Viszont immáron biztos vagyok benne, hogy keresnek valamit. Amit tudok az Edo Tenseiről, hogy feléleszti a halottakat. Nem tudom hogyan és miként, de valahogy lehetséges. Viszont nem egészen az életet adja vissza a holtaknak, hanem egyszerűen csak a testet ad nekik, vagy valami ilyesmi. Túl kevés az információm ahhoz, hogy biztos megállapítást tegyek, de mindenesetre ez tűnik a leglogikusabbnak a szétmálló, nem igazán emberi testek láttán. Akkor viszont nem lehet, hogy valami nagyerejű halottat keresnek? Akit feléleszthetnek? Hiába, ez a rejtély még ráér, vannak fontosabb dolgaink is. Egy nagyobb fa mögött vettünk fel védelmi alakzatot és Karasu elszánt szándéka, hogy feláldozza magát. Tényleg bátor ember, de nem akarok az a Genin lennin, akinek az életéért ANBUknak kell meghalnia. Különben is, ha most pánikszerűen menekülni kezdünk, akkor... És ha nem követnének?
- Taichou! Ne dobja el olyan könnyen az életét, együtt vonuljunk visszább. Különben is annál több esélyünk van legyőzni őket, minél messzebb vannak a társaiktól. És még az is lehet, hogy nem követnek majd... Ha már veszítettünk, legalább próbáljunk megtartani minél több embert!
Összecsukom Fuuma Shurikenjeimet és egy gyors mozdulattal a hátizsákomba rakom mind a kettőt. Ezek után a tőlem telhető legnagyobb sebességgel kézpecséteket formálok és létrehozok nyolc darab Oboro Bunshin-t. Ezek nem erősek, nem is lesznek nagyszerű elterelések, de mivel jobb klóntechnikát nem ismerek, ezért be kell érnem ezzel. Igen ám, de nem mind a nyolcat a saját alakomra formálom, hanem lehetőségeimhez mérten, mindannyiunknak alkotok kettő hasonmást. Ami azt jelenti, hogy hirtelen már tizenketten vagyunk, a csapat minden egyes tagjából hárman. Ez remélhetőleg némileg magzavarja az ellenfeleinket, akik remélhetőleg még nincsennek túl közel. Az az igazság, hogy lehetőségeim között nem sok olyan jutsu van, amivel fel lehet tartani másokat, de van egy másik ötletem is. Mivel bebizonyosodott, hogy ezek Edo Tenseies Zombik, ezért igaz az, hogy rájuk hatványozottan veszélyes a Tűz, mint elem. A Következő ötletem nem lesz sokkal jobb, mint az első, de azért talán ez is feltartja majd őket valamelyest. Félrehúzom maszkomat és újabb kézpecsétek után létrehozom a Katon: Hinowa no jutsu-t. Ám kicsit máshogy, mint azt szokás. A két tűzsugarat most nem az ellenség felé félkör írányban indítom el, hanem vízszintesen, hogy egyfajta falat alkosson köztünk és köztük. Amint ezzel megvagyok - már persze ha nem akadályoznak meg benne (mármint a jutsu létrehozásában) - visszahelyezem maszkomat arcom elé.
Vegyük sorjában a dolgokat: Létrehoztam mindenkiből kettő másolatot, illetve egy tűzfalat húztam a két ellenséges csapat közé. Remélhetőleg a Tűz némileg tovább terjed - mégis csak egy erdőben vagyunk. Ezek nem a legjobb óvintézkedések, de a jutsu repertoáromból ennyire futja.
- Taichou! Legalább csak próbáljunk visszavonulni, ha nem sikerül, akkor kedvére feláldozhatja magát, de egyelőre ne adja fel. Több védekező technikát nem ismerek, specialitásom a Taijutsu, de ha én képes voltam ennyire, akkor ön ANBU-ként még többre lehet képes.
Remélem ellenségeink még nincsennek túl közel. Amint áll a "tűzfal" és végigmondtam a szövegem az Oboro bunshinok elkezdenek szétszórodni a jelemre. A Jel pedig egy intés lesz. De csak akkor intek, hogy ha a makacs ANBU hajlandó megpróbálkozni a visszavonulással.
Az az igazság, hogy a biztonsági intézkedéseimtől nem várok túl sokat, hiszen a tűzet át lehet ugrani, igaz ugrás közben sebezhetőbb az áldozat. Bár ami azt illeti, a Tűz és a Füst - mert ugye a Tűz füstölög - hatására még kevésbé látnak ránk...
Amennyiben megzavarnak bármelyik műveletem közben, akkor kénytelen leszek rögtönözni. Egyelőre nem nyerhetünk, négyük ellen biztosan nem. De ha sikerülne szétválasztani őket, akkor talán egyet elkaphatnánk, már az is eredmény volna. Mint ahogy a sikeres visszavonulás is az volna, ha teljes a látszámunk, viszont ha hiányozna közülünk az ANBU-Taichou... Nos az kudarc volna kudarc hátán.

**Hateshi** Kedd Nov. 18 2014, 22:21

Ennek a fele se tréfa, ez hamar bebizonyosodott. Nehéz kimondani, de hármunk – sőt, négyünk! – együttes erejével se igazán sikerült felülkerekednünk egyetlen ellenségen sem. Nagyon rosszul állt a szénánk, és ezt Karasu is tudta.
Vissza kéne hát vonulni? Igen, nincs más út, ezt én is így gondoltam. A jelenlegi felállásban nem volt esélyünk a győzelemre. Ha a közvetlenül minket támadó kettőt valahogy ki is iktatnánk – kezdtem hosszú gondolatmenetbe –, még mindig ott lenne a másik kettő. Persze, tudom, ők mást csinálnak, dolguk van, miegymás, de attól még itt vannak.
A visszavonulás stratégiailag is hasznos lenne. Keserű igazság, de egy háborúban nem az egyének, hanem a közösség számít. Ha itt és most nem vonulnánk vissza, azzal a közösséget sodornánk veszélybe. Hogy miért? Mert hiába van egy Eikónk, aki talán hamarosan jelenti is, hogy támadók érkeztek, de többet nem tud. Ez pedig nagyon kevés információ. Mi már egész pontosan tudjuk, hogy kik azok a támadók, a Hang Négyese ellen pedig Konoha már megküzdött egyszer. Valamelyik poros fiók mélyében biztosan egy tucatnyi irat van a képességeikről, gyengeségeikről.
De talán nem is ez a legfontosabb. Egyszerűen logikátlan lenne, ha az a négy mutáns-shinobi önjelölt hadseregként rontana a Tűz Országára. Nem, itt valami másról van szó, valami sokkal titkosabbról. A kutya a másik két alaknál lehet valahol elásva. A „titok” összefüggésben lehet a pontos helyszínnel – a vízeséssel – és a nagydarab fickó képességével. Eiko ezt se tudja! Márpedig ha mi itt elesünk – és ha maradunk, el fogunk esni –, akkor talán senki se fogja megtudni, mit terveznek.
Tegyük fel, hogy maradunk. Eiko visszatér az erősítéssel, és semmi mást nem talál, csak a hulláinkat. Így soha senki nem szerezne tudomást a Hang Négyes felbukkanásáról és az esetleges tervükről.

Persze Kuzomi mondandójában is volt valami. Abban én magam se láttam túl sok rációt, hogy Karasu feláldozza magát. Igazából még a gondolattól is irtóztam, mert az utóbbi időben eléggé megkedveltem az ANBU-t. És az istenért, valljuk már be: volt rá némi esély, hogy együtt is el tudjunk menekülni, vagy hogy egy idő után feladják a követésünket. Abban mondjuk már nem igazán reménykedtem, hogy majd szétválasztjuk őket, és aztán bumm, Hateshiék győznek. Ennyire azért nem voltam idealista, tisztában voltam a saját, és szépen lassan a társaim képességeivel is.
Na meg sose voltam az a hősködő típus. Beláttam, ha az ellenfél erősebb nálam. Meghalni se akartam. Nem érdekelt a büszkeség; adrenalinfüggő se voltam. Céljaim és álmaim voltak, rövidebb és hosszabb távúak. És akárhogy is forgattam, csűrtem-csavartam ezt az egészet, egyikkel se volt összeegyeztethető egy újabb parancsszegés, a halál meg főképp nem.

Kuzomi szavai után bőszen bólogattam, de nem akartam megmondani Karasunak, hogy mit csináljon. Volt ő annyira találékony, hogy kitalálja a számára legkedvezőbb megoldást.
– Tudnál esetleg bármi többet mondani arról, ami a vízesésnél zajlik? – kérdezem aztán tőle futtában, ha én magam nem látok el odáig.
Ekkora már egészen kiforrt bennem a visszavonulás gondolata. Minél több átadható információhoz akartam jutni. Nem tudtam, hogyan működnek pontosan Karasu bunshinjai, de talán a feloldást is megérte volna, hogy némi plusz információhoz jussak.
Hogy mit felel erre, milyen döntést hoz, és Kuzomi akciójából mi sül ki, azt nyilván nem tudhattam. Az viszont már kristálytisztán élt bennem, hogy bármelyik szcenárió is következik, nekem vissza kell vonulnom. Nem leszek semmi jó elrontója: ha Karasu megpróbál velünk visszavonulni, nem válok le a csapatról. De ha ő nem utasít arra, hogy maradjak, megyek. Kis elterelés gyanánt létrehozok magamból 6 darab bunshint, melyekből hármat a vízesés felé irányítok, kettőt Karasu mellett hagyok, az utolsót pedig magammal viszem. Olcsó trükk, akárcsak a Shunshin no jutsu, amelyet ez után alkalmaznék. De kérdem én: hány emberéletet mentett már meg egy-egy elhanyagolhatónak tűnő óvintézkedés?

Jiraiya Szer. Nov. 19 2014, 14:30

// Írok hogy ez a szál haladjon //

Kuzomi & Hateshi
Látszólag a két Genin elfelejti, hogy mekkora szó ANBU-nak lenni. Karasu idegei egyre inkább izzanak, arcát elönti a meleg, hiszen a két Genin egyáltalán nem hajlandó arra, hogy nélküle hagyják itt a harcot. De mi van Kuruméval, aki eddig csendben volt és most sem szól egy szót sem? Igaz, Ő Karasu után a rangidős, de úgy viselkedik mint egy csendes Genin, aki nem tudja, hogy mit tegyen. Habár, ha jól belegondolunk, lehetséges, hogy csak tisztában van a képességeivel és azzal, hogy milyen fontos szerep jutott neki. Éppen ezért, nem lehet őt okolni a tétlenségéért, ugyanis ez esetben ez a legjobb amit tehet. Karasu arca a maszk alatt mosolyra húzódik, amit a Geninek nem láthatnak. Nem tudni, hogy mit gondol, amikor Kuzomi Konohai szívével lángfalat emelt elé és több Ködklónt hozott létre, de az biztos volt, hogy elismerte, hogy ez a Genin valóban Konohagakure no Sato shinobija. Ezért, Karasu hagyta, hogy a fiú végigmondja mondandóját, majd élve a Kuzomi által keltett lángok adta idővel, kiegyenesedett és látszólag leeresztette a védelmét. A három alárendelt felé fordult.
- Egy szóval sem mondtam, hogy odadobnám az életem bárkinek is. De ti Geninek vagytok és ilyen szintű ellenfelek ellen nincs esélyetek. Az ANBU Különleges Osztagának Vezetője vagyok, így kötelességem megmenteni titeket azzal, hogy egyedül szállok szembe az ellenféllel. A halál nem opció...
Mondta a férfi, majd a mozgolódó tűz felé nézett.
- A vízesésnél nem tudom, mi a helyzet, de a nyugodtságból ítélve egyenlőre nem mozdulnak az ellenfelek. A nagydarab fickó Doton használó, így...
A férfi nem tudta befejezni a mondatát, ugyanis a föld remegni kezdett a talpatok alatt. Olyan volt az egész, mintha a talaj remegve mozdulna el! Karasu azonnal tudta, hogy valami rossz készül, így kézjeleket formált és abban a pillanatban ahogy az utolsó befejezte, a levegőben körülbelül 50 kisebb porfelhő jelent meg, ami egy-egy varjú alakját vette fel. Hatalmas károgással indultak meg és repültek át a Kuzomi által kreált tűzfalon, Karasu pedig ezután azonnal feloldotta a Kage Bunshint. Mint egy jégcsap, úgy merevedett meg attól, hogy sejtései beigazolódtak!
- Azonnal meg kell állítanunk azt a kettőt odalent.
Majd újra egy kézjeleket formált és mintha újabb információhoz jutott volna, folytatta.
- A varjúim nem látták a tűzfal mögött az ellenséget. Úgy tűnik, hogy csatlakoztak a másik kettőhöz! Ezek egy koporsót kerestek! Azonnal utánam!
Adta ki a parancsot, majd keresztül vágott az erdőn, feltehetően a három másik társsal a nyomában. A víz felszínén pedig megálltak. Ott állt lent, mind a négy ellenfél, a vízesés pedig középen kettérepedt, a víz pedig teljesen eltűnt a helyről, ugyanis elfolyt valahol a mélybe... A vízesés lábánál egy mélyedésben a föld alatt, egy fatörzsekkel benőtt burok volt látható. Ez természetesen eddig nem volt látható, ugyanis teljesen fedett volt a vízesés alja és a hegy sem volt repedezett. Egészen biztosan egy Doton technika műve ez. Most már a vízesés sem volt hallható, néhol folydogált le a víz, viszont úgy tűnik, hogy a földmozgás messzebb is kárt tett a folyóban...

**Kinshu** Pént. Nov. 21 2014, 13:21

Beértem a lányt és amikor eldobtam a kunait láttam, hogy lemondhatok a meglepetés erejéről. A konohai észrevett engem és csodával határos módon de a kunai meg tudta karcolni a vállát, ám ez nem egy olyan sebesülés ami hátráltatná a harcban gondoltam. Ekkor érkezett meg az első tűzgolyó aminek a mérete nem lehetett nagyobb tenyérnyinél és könnyedén ki is tértem előle. Amikor azonban a tűzgolyók sokasága tartott felém, akkor visszavettem a lendületből. Tudtam a mozdulataiból és a technikájából, hogy legalább egy szinten vagyunk, de sanszos, hogy magasabb szinten áll mint én. Nem lehet esélyem ellene ha csak ki nem fárasztom. Chakrával úgy is ő fogja tovább húzni valószínűleg. Bár én nem használtam eddig semmit szinte, de úgy emlékszem a lányt sem láttam, hogy komolyabb technikát alkalmazott volna a mostani tűz technikán kívül.
Ahogy így kergették egymást a gondolatoka fejemben egyszer csak becsapódott a mellettem lévő egyik fa gyökerébe egy tűzgolyó és egy nagyobb darabot le is robbantott a fa kérgéből. Gyorsan kerestem egy vastagabb fát és fedezékbe húzódtam, hogy amíg tart ez a bombázás addig ne legyek közvetlen célpont. Tehát akkor nem fogja ingyen adni a bőrét. Nem gond úgy is kellett már egy kis kaland nekem is. Gyorsan törni kezdtem a fejem azon, hogy mivel szállhatnék vele szembe. Nem akartam nagy chakra igényű technikákat használni ezért úgy döntöttem, hogy klónokat hozok létre. Megalkottam a szükséges kézjeleket és létrehoztam három füst klónt. Kettőben elrejtettem egy-egy dróttal felszerelt shurikent...
A tervem az volt, hogy amint vége a tűz jutsunak azonnal útjára engedem az első füstklónt amely eltereli ellenfelem figyelmét amíg a másik két klón kicsit oldalasan közelíti meg. Így egyszer s mind körbe zárjuk és ekkor lépek ki a fa mögül én.
Az első klónt valószínűleg hamar el fogja intézni de nekem pár másodperc is elég lesz, hogy meglepjem. A két shurikent tartalmazó klón addigra már remélhetőleg elég közel érnek ahhoz, hogy alkalmazni tudjam a Soushuriken no jutsut ami a shuriken manipulációs technika névre hallgat. Így még nem aktiválom ezt a technikát hanem először megpróbálom megfigyelni, hogy mivel támaja meg az első elindított klónomat és csak utána aktiválom a fent említett technikát amivel megpróbálom nem halálosan megsebesíteni csupán mozgásképtelenné tenni és a úgy célzok, hogy a két vállába álljon bele a két shuriken.
Ha a támadásom nem sikerül akkor keresek egy másik fedezéket és valami más taktikát próbálok kitalálni. Ha a kunoichi folyamatosan támad akkor fedezékről fedezékre vándorolva próbálom megtéveszteni és akár füstklónokat bevetve védekezek.

**Kusuki Eiko** Pént. Nov. 21 2014, 21:02

Miután sikerült egy kicsit visszafognom ellenfelemet gondoltam jobb folytatni az utata ahelyett, hogy értelmetlenül belecsapnék a bozotba és végül én lennék az, aki itt hagyja a fogát. Előttemegy utolso tűzlabdát de mielőtt még becsapodott volna megfordultam és tartottam magamat az eredeti irányhoz. A sebességemet hamar visszanyertem, de ugyanakkor kézjeleimmel is készen álltam arra, ha esetleg ujra beér engemet. Nem tudom még milyen messze lehet az orvosi sátor, de mindent beleadok abba, hogy éppen eljussak oda és leszállitsam az informáciokat.

Jiraiya Pént. Nov. 28 2014, 12:51

//
Kinshu: A Füst Klónokhoz nagyobb mennyiségű füstre van szükség, de most vegyük úgy, hogy Eiko tűzlabdái csináltak neked füstöt, viszont akkor sem rejthetsz beléjük Fegyvereket. Az elgondolás jó, viszont maga a Füst Klón egy olyan klón ami füstöt fog közre, tehát belül ugyanúgy üres mint egy átlag Bunshin. A füstöt csak a vékony chakra tartja egyben ami a klón külső fizikai megjelenését adja. Így az ilyen klónok nem bírnak el fegyvert. Viszont egy Kawarimi klónnal ez megoldható lenne, ha Fuuma Shurikent használsz.
Eiko: Kérnék tőled hosszabb posztokat akkor is, ha csak annyit tesz a karaktered, hogy hátrál. A gondolatait és minden egyebet is le lehet írni. Ismertesd a többiekkel és a mesélővel is nyugodtan a karakter érzéseit és hozzáállását.
//

Eiko úgy döntött, hogy nem pocsékolja az idejét harccal, hiszen most fontosabb a jelentés és így társai megmentése. Persze, nem tudni, hogy Eikot milyen célok vezérlik, de az biztos, hogy Kinshut ezúttal könnyű meghátrálásra kényszerítette. Ám a fiú igencsak talpraesett, így felhasználta Eiko technikájának gyengéjét és létre tudott hozni két füstklónt a létrejött füstből, majd az egyik kezébe egy shurikent adott, amire drótokat szerelt. Innentől fogva pedig, már korlátolt a klón mozgása, ugyanis ahhoz a technikához amire Kinshu készül, drótokra van szükség, ami pedig az eredeti kezében foglal helyet. Ám ezek a drótok vékonyak, így Eiko nem szúrja ki őket.
Amiko Kinshu megindult Eiko után, a lány már méterekkel előtte járt. A tempót tartotta, ám Kinshu és a klónok kezdték utolérni. Ennek oka lehetett a kimerültség, ugyanis a lány már több mint két órája folyamatos nyomás alatt van, kezdve táborba való eljutással, a Fronton lévő kisebb harcokkal, a rohanással ami a Vég Völgyéhez vezetett és most ez... De a Tábor már talán közel van, elvégre is beletelt némi időbe, amíg Kinshu utolérte és most is körülbelül negyed óra rohanás után kezdte el látni Eikot, aki ha a fiú támad, észleli őt, hiszen számít rá és képességei egy erős Chuunin Szintjén vannak.

// Kinshu mostani helyzet az, hogy Te mész hátul Eiko nyomában. Jobbra előtted az a Füst Klón akinél a dróttal felszerelt Shuriken van, a drót pedig a te kezedben van. Balra előtted a sima Füstklón van. Felállíthatsz új tervet, de ha az körülményes és meg kell hozzá állni, akkor időt veszíthetsz.
Eiko, te már körülbelül tudod, hogy már csak néhány percre van tőled a Tábor, hiszen az időt érzed, hogy mennyit mentetek a Vég Völgye felé. Kinshu ír előbb te arra reagálj! //

**Kagemare Kuzomi** Kedd Dec. 02 2014, 14:05

// Rikudou, Hateshi //

Az ANBU-Taichou hagyta, hogy végigmondjam, amit akarok. Ezután megpróbálkozott egy gyenge nyugtatgatással, végül a feje tetejére állt a világ. Dióhéjban ennyi.
Kezdek rájönni, hogy saját magunk ellen dolgozunk. Eddig nem értünk el semmit, ráadásul Karasu-t nagyon megrémítette az, amit látott. Vagy ha nem is látta, de valahogy megtudta. A Nagydarab fickó Doton használó, ezt is közli velünk Karasu. Szuper, kettőröl már tudunk ezt azt, viszont egyre kevésbé tetszik a helyzet. Remélem Eiko hamar visszatér az erősítéssel, mert szükség lenne rá. Méghozzá nagyon!
Az ANBU arra utasít, hogy kövessük. Nagy bajnak kell lennie, ha hirtelen félredobja az elveit. Mivel az előbb már szimpatizáltam a visszavonulás lehetőségével, ezért sokkalta kisebb hévvel indulok meg az ellenség felé, mint először. Egyet sem tudtunk legyőzni, pedig négyen voltunk. Akkor mi lesz, ha egyszerre négy ellen kell küzdenünk? Talán a halálba indulunk... Igaz, az még kérdéses, hogy Hateshi és Kurume követ-e minket, mindenesetre én jövök, mint ahogy az Oboro Bunshinjaim is. Bár a klónoknak meghagyom, hogy maradjanak le. Elméletileg, ha szerencsénk van, akkor lesből le tudunk csapni az ellenségre, hiszen a szikla miatt nem láthatnak. Nem volna jó, ha az Oboro Bunshinok megzavarnak. Viszont még jól jöhetnek, ezért nem árt, ha a közelben vannak.
A Négy fickó egy fa burok mellett áll, s abban mintha lenne valami. Érdekes, tehát megvan mit keresnek. Viszont ez még mindig nem oldja meg a problémánkat, vagyis azt a kérdést, hogy pontosan hogy is fogjuk legyőzni őket. Mert eddig látszólag esélyünk sem volt. Persze ha az ANBU tarsolyában lenne egy jó trükk, vagy taktika... Jó Ninja módjára tekintek a parancsnokra és az eddigiekkel ellentétben várom az utasítást. Remélhetőleg a felé mutatott bizalom segíti majd a megfelelő döntés meghozásában.
// Bocsi a késésért és a rövidségért, most ennyire tellett, de már nem akartam tovább húzni a dolgot. //
( Megjegyzés: Ő, hoppá... Véletlenül rossz karakterrel küldtem el, de hiba javítva ^^ //

**Kinshu** Kedd Dec. 02 2014, 19:19

Láttam, hogy a lány nem nagyon foglalkozik a harccal ezt betudtam annak, hogy gyáva és csak az életét menti, vagy egyszerűen csak annyira fontos az információ amit visz, hogy le kellene szedni. Mivel nagyon elhúzott megint ezért feltételezem, hogy lassan számomra ellenséges területre érünk ezért most még egy utolsó támadást megpróbálok aztán pedig vissza fogok fordulni és lezártnak tekintem a csata ezen részét. Bár én azt hiszem derekasan küzdöttem, arra már rájöttem, hogy akit üldözök magasabb szinten van nálam, hiszen korábban a vég völgyében megfigyeltem, hogy miként keveredtek harcba a társaival és még mindig bírja chakrával. Talán ha egy kicsit megpróbálom feldühíteni akkor visszafordul.
- Héj TE!
Kiáltok rá a kunoichire.
- Ne legyél gyáva ez nem vall a nagy konohaiakra vagy talán megijedtetek? Konohát is így fogjátok feladni?
Üvöltöm a lány után majd támadásba lendülök. A reakciójától függetlenül a megszüntetem a két füstklónt és a két drótra rögzített kunait ugrás közben egy előre szaltóval felgyorsítom és egyenesen a combját és a hátát célzom vele. Mivel a két kunai a drótokon nagyobb utat jár be így sokkal jobban felgyorsulnak mintha csak úgy a kezemből dobnám el. Azt remélem, hogy ezúttal nem csak megkarcolom hanem el is találom.
Azon gondolkozom, hogy vajon mennyi időm lehet még mielőtt eléri az úti célját vagy talán már most is nagyon bent járunk az ellenséges vonalak mögött. A shurikenek találatának sikerességétől függetlenül folytatom az üldözést és közben kézpecséteket mutogatok. Egy utolsó támadásra készülődök mielőtt visszavonulnak. (Ezt a támadást mindenképpen meglépem akár menekül Eiko akár nem.)
Gyorsan követik egymást a kígyó, kos, majom, vadkan, ló, tigris kézpecsétek majd veszek egy nagy levegőt és maximális sebesség mellett megpróbálom a tőlem telhető legnagyobb Goukakyouut létrehozni.
- Katon Goukakyouu no jutsu!
Ejtem ki a technika nevét majd mindent bele adva próbálom meg semlegesíteni a lányt. Amennyiben ez nem sikerül visszavonulót fújok magamnak és a shusin no jutsu segítségével próbálok meg kereket oldani mielőtt túl közel érnék az ellenséghez!

**Kusuki Eiko** Szer. Dec. 03 2014, 20:09

Futás közben az ellenség elkezdett egy kicsit provokálni. Gondolom azt remélte, hogy majd neki rohanok vagy valami ilyesmi, de mivel tudtam, hogy a közelemben van igy értelemszerűen jobban figyeltem arra, hogy vajon mit fog ellenem használni. Kezdésnek ismét fegyvereket akart használni, amit persze probáltam kikerülni, hiszen csak nem futnék bele magamtol, bár elterelésnek is lehetne használni... ez az! Kigondolva elég jo ötletnek tűnt az, hogy a helycsere jutsut használva a talajrol tudjak intézni egy felfelé irányulo támadást. Ezt is tettem. Amikor felé fordultam ugy téve mintha provokálása használt volna már indultak felém fegyverei. (Ha drága mesélő is benne van...) Kézjeleket formáltam és kicseréltem magamat erdő lévén egy egyszerű farönkre. A talajra érkezve gyors döntést hoztam miszerint ideje jelet adni a környéken levő társaimnak is. Ujabb kézpecséteket hoztam létre, bár ehhez a technikához kivételesen sok chakrámra lesz szükségem, de tudtam képes leszek rá és létre hozom jutsut.
- Katon! Karyuu Endan!

**Hateshi** Csüt. Dec. 11 2014, 21:16

//Elnézést kérek, próbálom magam aktivizálni, csak kissé edo tenseies zombinak érzem magam manapság... Very Happy

//

Karasu helyesen beszélt, pontosan ezt vártam tőle. Minden szép volt és jó, csak annyi hiányzott, hogy befejezze a mondandóját, én már szárnyaltam is volna Konoha irányába, a táborba. De a francba is, mégse tehettem! Végre itt volt az esély, hogy visszavonuljak, az indíték pedig még csak nem is holmi gyerekes gyávaságban testesült meg. Annyira beleéltem már magam, hogy rohanok a táborba, hátrahagyva a csatateret, csak futok és futok, hogy aztán… hogy aztán? Eljuttattam volna némi információt, ennyi biztos. De aztán? Visszajöttem volna? Vagy máshova vezényeltek volna ki? Utólag belegondolva ez egy eléggé érdekes kérdés. Kár, hogy már sose tudom meg rá a választ.
Az új felállás hirtelen jött, és némiképp sajnáltam is, hogy így alakult, de nem ért hidegzuhanyként. Nem véletlenül tudakolóztam: számítottam rá, hogy odalent valami nagy van készülőben. Na de ennyire...? Hogy az a valami lehet a Hangnégyes küldetésének célja, csak most tudatosult bennem igazán. Az ellenség eddigi harcmodora: hogy szétváltak, most pedig újra egyesülnek csak ezt jelenthette. Nem mi érdekeltük őket igazán, és egyelőre úgy festett, hogy nem is a támadás. Nekik nagyon is itt volt a dolguk, és talán ennyiben ki is merült a feladatuk.
Eszem ágában se volt ezek után otthagyni a csapatot. Követtem Karasut, és megpróbáltam szemügyre venni a doton technika okozta furcsa képződményt. Amit igazán érdekesnek találtam, az egy fatörzsekkel bevont burok volt, odalent a mélyben. Ez lenne a céljuk? Mi lehet az? – estem gondolkodóba. – Ha feltételezzük, hogy nem a folyóban való kártétel volt a cél – márpedig valószínűleg nem –, akkor csak azt a burkot akarhatják megkaparintani. Történelmi ismereteim nem épp a legjobbak, de nem fura egy kicsit, hogy a burok fával van benőve, és épp a Vég Völgyének mélyében bújik meg?
– Nem akarok vészjósló lenni, de jól gondolom, hogy az Edo Tensei létrehozásához mindenképp szükséges valamilyen biológiai minta az eredeti testből? Gondolom, nem véletlenül nem támasztható fel akárki.
Akármi is a válasz, a következőképp folytatom:
– Legyőzni nem tudjuk őket, ez erősen valószínű. Azt se zárhatjuk ki, hogy hamarosan visszavonulnak. A legkézenfekvőbb dolog, amit tehetünk, hogy megpróbáljuk elpusztítani, amit kerestek – hiszen a viselkedésükből ítélve azért a valamiért jöttek. Ez talán még a jelenlegi felállásban is sikerülhet. Főképp, hogy – pillantok Kuzomira – katon-használó is van a csapatban.

Jiraiya Vas. Dec. 14 2014, 20:48

Eiko & Kinshu
// Eiko: A Kawarimi no Jutsu-t nem megfelelően használtad. A Leírást már régen pontosítottuk (AZ előtte lévő leírás is ugyanez volt, de ezzel már teljesen egyértelmű a használata) így panaszra nem lehet okod. Kulcs pontja volt a Kawarimi no Jutsu a karaktered cselekedeteinek, így a következményeket vállalnod kell, ugyanis egy komoly Fórumkalandon vagy //

Kinshu ugyan képzettségben talán gyengébb mint Eiko, azonban még így is sikeresnek bizonyul a lány ellen. Füst klónjait feloldotta aminek következtében elfedte az utat maga előtt, de a lány sem látta sem azt, hogy mikor érkezik, sem pedig azt, hogy merről. Hogy miért? Azért mert futott úgy ahogy az ereje bírta, ugyanis a társai élete múlhat azon, hogy milyen hamar sikerül neki eljuttatni az üzenetet a táborba. Ám a lány vakmerő döntésre szánta el magát. Használni akart egy technikát, amivel kikerülheti az esetleges támadást, így megállt, ám a füst miatt nem volt képes rendesen felmérni a helyzetet és a kunai a lábában landolt. Észlelte rajta a drótokat, ami azonnal megfeszült, ám Eiko sem volt rest, szem előtt tartva küldetésének fontosságát, létrehozta talán az egyik legpusztítóbb erejű technikát. Azonban, nem az ellenfelét vette célba vele, hanem felfelé célzott, hogy jelet adjon társainak. Ez azonban nem jött össze, ugyanis a drót hirtelen megfeszült és megrántotta Eikot, így pedig a technika egy részét volt képes maradéktalanul létrehozni. A Karyuu Endan felfelé szállt el a tábor felé véve az irányt. Kérdés, hogy elég lesz-e ez arra, hogy a Táborban lévők meglássák a félerősségű Karyuu Endant. A lány tehát lerántódott a faágról, hatalmas fájdalmakat érezve a combjában, ugyanis ott találta el a kunai, ami most csak úgy hasítja a sebet, ahogy Kinshu húzza a lány lábát. Természetesen Eiko tudja, hogy mi a teendő, így nem törődve fájdalmával kitépi a sebéből még a zuhanás elején a kunait, ám jön a következő hideg zuhany: Katon: Goukakyuu no Jutsu! Hangzik a technika neve a következő pillanatban pedig a füst ami eltakarta Eiko elől Kinshut, egy pillanat alatt oszlik szét a felmelegedett és erős mozgásban lévő levegő hatására, ugyanis a hatalmas tűzgolyó nagy gyorsasággal közelít Eiko felé. Közelről hozták létre, nagy sebesség mellett, így a lány csak annyira képes, hogy a sebéből kirántott Kunait belevágja a fa törzsébe, majd visszahúzza magát, hogy elkerülje a támadást. A tűzgolyó vészesen közeledik, így Eiko egy szaltóval megúszta volna a dolgot, ám a hatalmas erejű tűz elkapta a bal lábát, amibe a kunai is szúródott és elég nagy húsdarabot tépett ki a rángatás. A fájdalom amit a lány átél, most akkora, hogy az ájulás szélén áll. Kinshu képes volt egy maximális erejű Goukakyuut létrehozni, ami telibe kapta a lábát. A lány természetesen nem odafent landolt, hanem a talajon, hogy véletlenül se essen nagyobbat. Ha végignéz a lábán, láthatja, hogy az egész bal lábán lévő nadrág leégett és egyedül a cipője maradt épségben. Nem beszélve arról, hogy alsóneműje is csúnya sérüléseket szenvedett, de még nem szakadt el, azonban a bal farpofája teljesen kilátszott a lánynak. Lényegében úgy néz ki, mintha egy olyan nadrágot hordana, aminek nincs bal oldala, csak jobb oldal... Szerencsére ANBU ruházatról van szó, így a ruha többi része rendben van. Kinshu eközben örömmel vette tudomásul, hogy mindkét támadása sikerrel járt, bár utóbbi csak félig-meddig azonban a lány és Kinshu is tudja, hogy a technika amit Eiko eleresztett, ide csalogathat néhány várt és kevésbé várt vendéget. Mit fognak most tenni?

// Ismét Kinshu ír előbb és Utána Eiko.

Eiko:
Állapot: 50% --> Fáradt vagy már, a fájdalom amit a sebed miatt érzel kibírhatatlan, azonban a tűz technika találata miatt a seb megégett, így a vérzés elállt és fertőződésnek sincsen már esélye, viszont csúnya heg marad majd a combon. A bal lábad lila és piros, helyenként tenyérnyi méretű hólyagok. Nem tudsz rendesen ráállni és zavar a koncentrációban.
Chakraszint: 60% --> A harcok miatt a Fronton és a kaland ezen részében használt technikák.

Kinshu:
Állapot: 95%
Chakraszint: 80% --> Használt Technikák és egy Maximális erejű Goukakyuu. //

Hateshi & Kuzomi
   Az események hatalmas fordulatot vettek. Az eddig is talán egyértelmű lehetett, hogy valami célból vannak itt ezek a ninják és nem csak erre tévedtek, de eddig még nem derült ki, hogy miért... Azonban most már egyértelművé vállt: Kerestek valamit ezen a helyen és valószínűleg Karasu tudja is, hogy mit. A Hang Négyesének minden tagja gúnyos mosollyal nézett végig az ugyancsak négy tagból álló csapaton, majd a nagydarab fickó megformált egy kézjelet, aminek hatására a föld újra remegni kezdett. A mélyben lévő burok emelkedett és Karasu más mozdult is meg, hogy megállítsa az ellenfeleket, ám ekkor az alacsony, fehér hajú alak is reagált, megpróbálta elállni Karasu útját, aki természetesen a burkot vette célba, ami most már szemmagasságba emelkedett. A fák szélessége körülbelül fél méter volt, hosszuk pedig 10 méter és összesen nyolc darab volt belőlük. Mind úgy voltak elhajolva, hogy egy gömböt alkossanak, ugyanis jól látható volt, hogy valamit magukba zárnak. Ez a valami azonban nem tudni, hogy micsoda. Legalábbis a Geninek nem tudják, de Karasu már igen, viszont nem volt ideje reagálni Hateshi szavaira. Itt és most cselekedni kellett. Hatalmas sebességgel közelíti meg a burkot és mint már mondtam, útját állta az egyik ellenfél, aki furcsa karjával felé nyúl, ám Karasu csak megragadja azt és egy karlendítéssel a társai felé hajítja, nem törődve semmivel. A fiú karja úgy tűnt, mintha erős fémpáncéllal lenne védve. Mintha egy kesztyűt húzott volna fel és az alkotna kiálló fémlemezeket a karján. De Karasu képes volt megfogni és elhajítani, így nem lehet veszélyes. Lehetséges, hogy annyi funkciót tölt csak be, mint a Kuzomin és Hateshin lévő ANBU ruházat.
   Az ellenfél tehát repül a többiek közé, akik szétoszlottak, hogy ne ők fogják fel az esést. A nagydarab fickó és a sokkarú Kidomaru Karasu felé vette az irányt. Kidomaru három fegyverét ismételten elhajítja. Az egyik nekiütközik a faburoknak, lepattanva róla és egy karcolásnyi sérülést sem okozva rajta, míg a másik kettő elől Karasu ugrál el. De már érkezik is a következő támadás, ami a Dotonhasználótól jön. De a Geninek ennél többet nem láttak, ugyanis őket is támadás érte. Három kunai száguld feléjük, ami természetesen csak elterelés, de pont elég volt ahhoz, hogy a három Genin figyelme a vörös hajú lányra terelődjön, akinek a kezében egy Fuvola foglalt helyet, valamint a másik fickóra, akit Karasu az imént ártalmatlanított. Most ők állnak a háromtagú csapattal szemben...
   Szemtől szemben állnak egymással a harcoló felek. Karasu és a kéttagú Otogakurei csapat küzd a buroknál, amin egy karcolás sincsen, ám Karasu kénytelen volt meghátrálni, ugyanis egyik karját nem kevés pókfonál fogta körbe.
- Viheted Jirobou!
Mondta a pókfickó, majd a nagydarab Doton használó testén furcsa jelek kezdtek szétágazni, majd karjával a fákat megkötő szikladarab alá nyúlt és felemelte azt. Megkezdtek visszafelé vonulni. Karasu nem tétlenkedhetett, így megformált egy kézjelet és beszélni kezdett. Ugyan messze volt a csapattól, de mégis olyan volt, mintha ott állna mellettük és úgy beszélne hozzájuk.
- Hateshi. Ismételten jól láttad a helyzetet. Amit meg akarnak szerezni az valószínűleg Uchiha Madara koporsója, benne Madara holttestével. A legenda úgy mondja el a történetet, hogy Hashirama a harcuk után, itt temette el Madarát. Úgy tűnik, hogy gondoskodott némi védelemről is, ami az évek alatt nem veszített az erejéből. Azonban ezzel a tempóval lényegesen lassan haladnak, de várhat rájuk erősítés, így utánuk kell mennem. Amint tudtok, vonuljatok vissza! Amint végeztem ezzel a kettővel, megyek utánatok!
Mondta Karasu, kinek szavai furcsák voltak, de mégis csak egy ANBU-ról beszélünk, akinek a legfontosabb feladata a Küldetés elvégzése. Jelen esetben ha valóban Uchiha Madara koporsóját próbálja meg megszerezni egy olyan ellenség, aki képes feltámasztani a halottakat, akkor annak beláthatatlan következményei lehetnek és nem csak három shinobi életébe kerülhetne... Ha most itt hagyja a csapatot az ANBU akkor a két Genin és Kurume elhalálozási esélye igencsak megnő, de ilyen helyzetben nem tehetett mást... Megindult a csapat többi tagja felé, ám nem vette észre, hogy a Kuzomi és Hateshi előtt álló fehér hajú, alacsony fickó leszakadt a nő mellől és utána indult...

Kuzomi:
Állapot: 85% --> Taijutsuban edzett vagy, azonban sokat mentetek és sok erőfeszítést kellett tenned az utóbbi időben is.
Chakraszint: 90%

Hateshi:
Állapot: 95% --> Nem tettél nagyobb erőfeszítéseket a mostani harcon kívül nem volt megerőltető dolog
Chakraszint: 95%

Kurume:
Állapot: 85%
Chakraszint: 70%

// Dönthettek, hogy mihez kezdtek. Megindulhattok Sakon után, hogy segítsetek Karasunak (Ezt akár szétválva is) vagy három az egyhez arányban próbáljátok meg elég nagy esélyekkel legyőzni az előttetek álló, titokzatos és ismeretlen ellenséget, vagy megpróbáltok elmenekülni, teljesen magára hagyva Karasut. A Ködklónok még mindig várakoznak a fák között, azonban ne felejtsétek el, hogy nem képes gyors mozgásra, csak gyors sétára. //

**Kinshu** Szer. Dec. 17 2014, 18:35

A füstöt végül sikerült a saját javamra fordítanom és tudtam egy meglepetésszerű támadást indítani. Amint éreztem, hogy a kunaiom eltalál valamit azonnal megrántom a drótot, mert azt reméltem, hogy ha nem is sikerült eltalálnom a lányt legalább egy fával felgyorsíthatom magam. Amint átértem a füstön láttam, hogy a lányt találtam el és tudtam, hogy itt a lehetőségem, hogy végre megállítsam. Kézjeleket mutogattam és sikerült létrehoznom egy maximális erejű Goukakyouut ami zuhanás közben találta el a lányt, aki közben élő lángszóró módjára félig meddig megalkotott egy technikát amit nagy meglepetésemre nem felém hanem feltehetően jelzésként lőhetett ki, más logikus megoldást nem látok. A technikám zuhanás közben csak a lábát találta el, bár úgy tűnt, hogy ez is pokoli fájdalmakat okozott ellenfelemnek aki ebben a pillanatban a földön fekszik komoly égési sérülésekkel és félig leszakadt nadrággal. Nem tudtam eldönteni, hogy mitévő legyek... Biztosra vettem, hogy a konohaiak meglátták a jelzését és hamarosan itt lesznek így nem húzhatom sokáig itt az időt. Feltehetőleg közel van a táboruk amiből arra következtetek, hogy a lány majdnem sikerrel teljesítette a küldetését. Azonban azt gondolom, hogy van még időm egy utolsó támadásra, mielőtt meglépnék. Villámgyorsan egy robbanójegyzetet erősítek az egyik kunaikésemre és a lombok rejtekében maradva eldobom a lány elé. Mielőtt bármit tehetne felrobbantom a robbanójegyzetet remélve, hogy legalább elveszti az eszméletét, még nem fejeztem be a támadásomat...
Emlékszem amikor megtanultam ezt a technikát a mesterem mondta, hogy ez a technika konohából származik és a konohaiak előszeretettel használják is. Milyen ironikus, hogy ezzel fogok véget vetni a lány életének. Ha a robbanójegyzetet túl is élte ezt most biztosan nem fogja. Nem fog eljárni a szája és én végre érdemben is jó szolgálatot tehetek iwagakurénak.
Kézjeleket mutogatok mint azt az előbb is tettem és veszek egy nagy levegőt. Amint a tüdőm csordultig telik levegővel kimondom a technika nevét majd ismét egy maximális erejű tűzgolyóval támadok a lányra. Ezúttal pontosan őt veszem célba. Nincs menekvés itt a vége...
- Katon Goukakyouu no jutsu!
Ezúttal kicsit többet adtam bele a jutsuba és remélem, hogy sikerül rágyújtanom a fél erdőt is. Nem időzök sokáig. Nem várom meg amíg a a füst és a pusztítás nyomai láthatóvá vállnak. Nekem már nincs itt maradásom. Így is lehet, hogy túl sokáig maradtam közel a konohai táborhoz. Csak remélni tudom, hogy nem vettek észre. Bár amekkora felfordulást csináltunk biztosan tart már errefelé valaki, hogy átkutassa a környéket. Én már csak remélni tudom, hogy a lány szénné égett tetemére bukkannak majd.
A shusin no jutsut használom, hogy minél gyorsabban elhagyhassam az erdőnek azon részét ahol harcoltunk és próbálok visszatérni társamhoz aki remélem, hogy még egy darabban van. Így utamat ismét a Vég völgye felé veszem.

**Kagemare Kuzomi** Pént. Dec. 19 2014, 13:33

Nos, a helyzet közel sem rózsás, azonban teljesen fölösleges volna vészmadárkodni. Az ellenség erős és annyian vannak, mint mi. Karasu bizonyítja, hogy nem véletlenül ANBU, mert harcba száll velük miközben mi nem tudunk mást tenni, mint figyelni. Valószínűleg jobban örülne helyettünk egy másik ANBU-nak, aki vele egy szinten áll. Én is örülnék, ha lenne a közelben egy ilyen kaliberű ninja, aki mellesleg a mi oldalunkon van. De erre csekély az esély. Bár igaz, Eiko elment erősítésért. Egyszer csak a dagadék hihetetlen erőröl téve tanúbizonyságot - miközben furcsa jelek jelentek meg rajta - kiemel egy hatalmas földdarabot. Persze mindeközben még három Kunait is dobtak felénk. A Vörös hajú nő volt az, aki nem messze áll és minket nézett ki prédájának. Mondhatom, vicces. Egy fuvola van a kezében. Eléggé szokatlan fegyver, ami azt illeti. Talán azt képzeli, hogy olyan szépen játszik, hogy elnyisszantjuk a kedvéért a saját torkunkat? Ami azt illeti, ez most nem lenéző vicc volt, hanem teljesen komolyan gondoltam és aggódom is miatta. Elvégre egyetlen dologre tudok következtetni abból, hogy harchoz egy fuvolát akar használni: Genjutsu. Márpedig rühellem a Genjutsut, ha azt éppen ellenemm használják.
Karasu felhangosítja a szavait és nem mondhatnám, hogy azok boldogsággal töltenek el. Uchiha Madara. Ha őt felélesztik és a szolgájukká teszik akkor a harci potenciáljuk igencsak megnő. Kevesen vannak a faluban, akikről el tudom képzelni, hogy felveszik vele a versenyt. És attól tartok még Karasu sincs köztük. Mindeközben intek az Oboro Bunshijaimnak, hogy jöjjenek közelebb. Hasznosak lehetnek, ha egy kicsit megzavarják az ellenfelet. Annak kifejezetten örülök, hogy Karasu a sokkarú és a kövér fickó után ment. Mert meg kell őket álítani, ez nem is kérdéses. Eiko elment erősítésért, bármikor jöhet támogatás. Azonban a fehér hajú Karasu után osont. Az ellenség erős és már a kettő az egy ellen sem a legjobb arány, de a három az egy ellen... Az ANBU azt parancsolta, hogy vonuljunk vissza, amint tudunk. Ez logikus, elvégre szükség van arra, hogy eljuttassuk az információt. Azonban azzal önmagában Konoha nem megy semmire. Meg kell állítani őket. Eiko és az erősítés bármikor itt lehet... de még nincsennek itt és ez nagy hiba. Hateshire pillantok, eddig elégedett vagyok vele, mint társsal. Azonban egyenrangúak vagyunk, Kurume vehetné át jogszerint a parancsnokságot, de Ő nem fogja, ez biztos.
- Hateshi... el kell juttatnunk az infomrációt a falunak, de itt hagyni Karasut három ellenfél ellen... Nem kell három ember egy üzenethez, rád bízom mit teszel, megbízom benned, de én maradok. Ez most fontosabb, mint az, hogy biztonságban legyek!
Szavaimmal ellentétben közel sem szándékozom eldobni az életem, azonban komoly kockázatot vállalok, mint ahogy mindenki más ebben a háborúban. Vissza kell szereznünk Madara hulláját. Azt mondom Karasu kettővel még fel venné a versenyt, de így, hogy hátbatámadják... Át kell jutnom a nőn. Nem a legokosabb dolog lesz, amit most tenni fogok. Ha lassan kiismerném a képességeit, kevesebet kockáztatnék magamnak, de többet a falumnak. Egyszerűen nincs idő, hogy távolról szurkáljam.
- Kurume, a tekercseid! - Hangom eltökélt.
A Vörös hajú nőnek nincsen több karja és fizikálisan sem olyan megtermett. Ráadásul ha tényleg Genjutsura készül, akkor nem szabad hagyni, hogy befejezze. Egyetlen megoldást ismerek erre a problémára, amit meg is tudok csinálni. Egy villámgyors és könyörtelen csapás. Tekintetem acélossá válik, testemben felszabadítom a chakrámat és a Dainamikku Akushon segítségével a nő felé száguldok. Fejemen többször átvillan a csapda lehetősége és a veszély mértéke. De hiába. Taijutsuból vagyok a legjobb, nem fogom az erősségemet félelmemben nélkülözni.
- A Fiatalság Teljes Erejének Tavasza!
Legszívesebben a Kakedori Kuzushit használnám, azonban úgy vélem ez most okosabb megoldás. Mert a becsapódás nagyobb kárt tehet az Ő Edo Tenseies testében, mint egy olyan ütés, ami egyébként megölne egy embert - már persze ha jól csinálom. Ezért inkább a Fiatalság Teljes erejével lecsapok rá - Seishun furu pawaa. A Taijutsu B szintű, de bonyolult és úgy vélem komoly károkat tehetek ezzel egy Edo Tenseies testben - bár az ilyenek pusztításában azért nem rendelkezek nagy tapasztalattal. Remélhetőleg Ezután Kurume egyből Akcióba kezd, de biztos, ami biztos alapon, ha sikeres a támadásom - ha nem, de van rá lehetőségem, akkor is - félrehúzom a maszkomat és használom a Housenka no jutsut.

Jiraiya Hétf. Dec. 29 2014, 18:59

// A Többiek írjanak minél előbb! //

Kinshu
A Fiú nem kímélve ellenfelét még egy utolsó támadást indított, amibe most jóval több erőt fektetett, mint az előzőbe. A tűzgolyó így hatalmas gyorsasággal és forrósággal száguldott a lány felé, ám a fiú nem várta meg az eredményt, hanem a Shunshin no Jutsut használva, pár másodperc alatt eltűnt a helyszínről. Már csak a robbanás erejét hallotta... A lánynak ezúttal úgy tűnik, hogy teljesen vége. Útja a Vég Völgye felé vezet, hiszen ott hagyta társát, aki remélhetőleg folyamatos megfigyelés alatt tartja az Otogakurei haderőből leváltakat. Kinshu az erdő azon részén tér vissza, ahonnan Eiko elszökött, így ha tovább menetelne pontosan beletoppanna a Konohai különítménybe, akik mind ANBU egyenruhát viselnek csakúgy, mint a Kinshu által elintézett lány. De nem ment tovább, ugyanis a fák mögül ismerős alakra bukkant. Sho volt az, aki Kunait tartva a kezében harci állást vett fel. Kinshu nem tudja, hogy mi folyik itt, még legalább 50 méterre van a vízeséstől... Lehetséges, hogy a Konohai ninják egyikébe botlott bele társa?

Állapot: 95%
Chakraszint: 71% - Az előző posztban feltüntetettek + a nagy erejű Goukakiyu

**Kinshu** Hétf. Dec. 29 2014, 23:30

Maximális sebességre kapcsoltam és reméltem, hogy Sho még mindig megfigyeli az otogakureieket. Elég furcsa shinobik voltak annyi biztos. Remélem sikerrel legyőzték a konohai különítményt. Eközben ahogy közeledtem a vízeséshez a már ismerős morajlás fogadott amely minden más hangot elnyomott a környéken. Az amúgy csendes erdő teljesen átadta magát a vízesés mennydörgő erejének így csak zuhatag által elnyomva hallhattam a robbanást amit technikám okozott és amivel remélem végleg kioltottam a konohai kunoichi életét. Állítólag a környéken csatázott valamikor két legendás konohai shinobi. Mindenki hallotta már a történetet, amely inkább legenda számba megy nálam. A shinobik hőstetteiről szóló történetek egy része igaz ezt nem vitatom, azonban vannak olyan történetek mint mondjuk ez is amit véleményem szerint konoha nagyított fel, hogy az ellenfeleit megijessze. Ez olyasféle mentális hadviselés már tanultam az alapjait Iwagakuréban.
Amint megérkeztem az erdő szélére már alig választott el valami a víztől ám ekkor olyan látvány fogadott amit a legkevésbé vártam volna. Egy ágat használtam amit elkaptam a karommal majd megpördültem rajta és így tompítottam a zuhanás lendületét a föld felé. Igyekeztem a lehető leghalkabban kifigyelni, hogy az ellenség milyen shinobikból áll. Annyit láttam, hogy Sho mintha hátrálna és idegesen szorongatja a kunai kését. Mintha várna valakit. Talán engem vár vagy valaki másra számít? Ekkor azonban eszembe jutott, hogy Sho elárulta, hogy fejlett szenzor képességekkel rendelkezik. Így tudhatja valószínűleg, hogy a közelben vagyok és figyelem őket. A konohaiak első ránézésre nem kezdők... mindannyian chuunin taktikai mellényt viselnek és létszámfölényben is vannak. A meglepetés ereje azonban a mi oldalunkon áll és azt sem szabad elfelejteni, hogy mi is otogakurei álruhában vagyunk, tehát ők azt hiszik, hogy mi az otokagét szolgáljuk. Ha szerencsénk van ezt még akár a hasznunkra is fordíthatnánk, mert ha ismerik az Edo tenseit akkor azt hihetik, hogy sebezhetetlenek vagyunk.
Gyorsan suhantak át a gondolatok a fejemben mindegyik egy lehetséges forgatókönyvet hordozott magában a következő pár másodpercről amely valószínűleg nagyban meghatározza, hogy ép bőrrel kijutunk-e innen avagy egy tömeg sírba vetnek minket majd pár nap múlva ha vége a harcoknak...
Az első ötletem az volt, hogy rárontok a konhaiakra és megpróbálom őket a pokolra küldeni csak úgy mint a lányt. Ha szerencsével járok akkor felkészületlenül éri őket a támadásom és talán sikerülne egy kettőt legalább kiütni, viszont ha nem járnék sikerrel annak beláthatatlan következményei lennének a küldetésünkre és rám nézve is, megint csak a tömegsír jutott eszembe. Egy másik ötletem, hogy inkább kivárok és megpróbálom megfigyelni Sho támadóit, ám nem akartam hagyni, hogy a fiú meghaljon itt, így ez az opció is kilőve. Így hát megpróbálok egy gyors csapdát rögtönözni és a lehető leggyorsabban cselekedni. Mivel a lánnyal a harcom annyira nem fárasztott ki ezért még éreztem magamban annyit, hogy felvegyem ezekkel a versenyt, viszont nem akartam a chakrámat pazarolni ki tudja mikor lesz szükségem rá újra.
Gyorsan felragasztottam két közeli fára 1-1 robbanójegyzetet majd egyet a két fa közé a talajra. Ezután befedtem egy kis földel majd hátrébb húzódtam és egy érkező ninja zaját próbáltam kelteni. Amennyiben észrevesznek és sikerül megakasztanom, hogy megtámadják Shot abban az esetben kicst hátrébb ugrok az egyik fára és berobbantom a csapdát. Ha ezzel sikerrel járok akkor kézpecsétekbe kezdek és a keletkezett füstből létrehozok két klónt azzal a paranccsal, hogy rohanjanak rá a konohaiakra ezzel időt próbálok nyerni Shonak, hogy elmeneküljön. Ha siekrül akkor pár száz méterrel arrébb találkozunk!

// Bocsi még keresem a megfelelő színt de szerintem ez maradni fog! Smile

A pvpről pedig szeretnék annyit megjegyezni (és ezt ne vedd személyeskedésnek Eiko), hogy valószínűleg akkor sem tudtam volna benned komoly kárt tenni ha nem reagálsz egyet sem és ezt nem azért mert akkora a két karakter között a képzettség béli különbség, hanem egyszerűen azért, mert az illetékes staff így alakítja. Szeretném megkérni a játékosokat, hogy ezentúl olyan kalandra ne jelentkezzenek ahol esély van a PVP-re illetve karakter halálra, mert ez sajnos megeshet és azt hiszem minden admin kiírja ezt mielőtt meghirdeti a kalandot. Mert annak semmi értelme nincs sajnos ahol lejátszunk egy ilyen pvp-t a játék téren és azzal tüntet az ellenfél, hogy nem postol vagy ha postol akkor minőségben olyat aminél sokkal jobbat is tudhatna talán. Ezek után pedig egy kicsit megégeti magát és lesz egy mélyebb seb a karján vagy nem tudom hol... Szóval szeretném megkérni egyrészt a mesélő staffot másrészt a játékos társakat, hogy ebből a példából tanulva ne induljanak olyan küldin ahol meghalhat a karakter ha nem akarnak meghalni, akkor végig lehet szockodni a háborút a ramen büfében a front helyett. //

**Hateshi** Hétf. Jan. 05 2015, 22:00

Uchiha Madara – ahogy gondoltam. Ha őt is feltámasztják, az teljesen átalakíthatja az erőviszonyokat. Akinek a neve ilyen sokáig rettegett marad, az a jelenlegi kagéknál is erősebb lehet.
Még szerencse, hogy kár lett volna ott és akkor ezen aggódni. Karasu eltökéltsége arról árulkodott, hogy képesnek érzi magát a koporsó visszaszerzésére. Bár igaz, három ellenfelet már valószínűleg nem tudna egyedül legyűrni. Az ANBU nagyobb kutyaszorítóban volt, mint valaha – mi viszont nem. Egyetlen ellenfél állt előttünk, aki ugyan valószínűleg erősebb volt nálunk külön-külön – de kizártnak tartottam, hogy hármunk együttes erejét felülmúlná. Hosszú idő után ez volt az első pillanat, mikor nem éreztem úgy, vissza kell vonulnunk. Továbbra is a tűzzel játszottunk, de feltételezve, hogy Karasu kellő ideig kitart, még akár – úgy éreztem – célba is érhetünk.
– Nem hagyunk itt senkit, ez csak természetes – szóltam határozottan. – Legyőzzük azt a nőszemélyt, és segítünk Karasunak. A menekülés jelenleg nem opció.
A harci felállás több dologra is rávilágított. Egyrészt az, hogy egy társukat hátra hagyva megpróbáltak minket eltávolítani Karasutól megmutatta, hogy ha együtt vesszük őket üldözőbe, veszélyt jelentünk a küldetésükre. Másrészt a szürke hajú ellenség lépése rámutatott arra, hogy Karasu harci potenciálja igenis nagy – sokkal nagyobb, mint a miénk. De ez így is volt jól.
– A furulyából ítélve valószínűleg genjutsut használ – súgom oda társaimnak. – Én is genjutsu-használó vagyok, úgyhogy tudom, hogy egy-egy technika létrehozásához nagy koncentráció, és némi idő szükséges. Még azelőtt kell lépnünk, hogy ő léphetne. Ha őt nem is sikerül elsőre kiiktatni, a furulyát akkor is meg kell semmisíteni.
Nem is folytatom, hiszen valószínűleg a csapattársaim is tudják, hogy első körben főképp taijutsura kell hagyatkoznunk. Az illúzióhasználók általában nem túl jók a pusztakezes harcművészetekben vagy a fegyverhasználatban. Az pedig már kiderült, hogy Kuzomi taijutsuja igen fejlett. Egyértelműen ő lesz az, aki beviszi a csapást, de akármit is tesz, tudtam, nekem is cselekednem kell.
Volt a tarsolyomban egy jutsu, amely akár teljesen harcképtelenné is tehette volna az ellenfelet, de mivel nagyon sok chakrámat felemésztette volna, és közel is kellett volna az ellenséghez kerülnöm, egyelőre túl kockázatosnak tartottam. Ehelyett a megzavarás és az időnyerés volt a célom. A gondolatban felállított tervem szerint én voltam az, aki időt nyer és a távolból támad, Kuzomi, aki beviszi a fő csapást, Kurume pedig az, aki mindebben segédkezik, és befejezi a befejezni valót – igen, ne felejtsük el: valószínűleg ő se csak a pecsételésre képes. Ideje lenne megmutatnia, mit tud valójában!
Úgy döntöttem, egy raiton technikához fogok folyamodni: Raiso: Gekishin// Villámló Temetés: Áruló Remegés. A sok apró, villámló koronggal való támadás reményeim szerint még akár Kuzomi érkezése előtt betalálhat, vagy ha nem is teszi, a két tűz közé szorult furulyás nő figyelme minden bizonnyal megosztottá válik majd, így Kuzomi dolga is könnyebb lesz. A kellemetlen mellékhatások elkerülése érdekében a korongokat kissé ívelt pályán indítom meg, figyelembe véve, hogy Kuzomi valószínűleg egyenes vonalban fogja megközelíteni az ellenséget. Végül, és ami a legfontosabb: nem csupán az elterelés a célom ezzel a támadással. A korongjaim elsődleges célpontja nem az ellenség teste, hanem a furulyája. Hateshinek is lehet néha szerencséje…
– Kurume! – fordulok a lányhoz, miközben a kézpecséteket formálom. – Ha kicsit is jó a taijutsud, kérlek, ha úgy adódik, te is koncentrálj a furulyájára. Az az elsődleges fegyvere, és ha azt elvesszük tőle, vagy megsemmisítjük, nyert ügyünk van.

Jiraiya Csüt. Jan. 08 2015, 17:34

// Eikonak a Kaland végéig van ideje reagálni. Ha ezt nem teszi meg, akkor a következmények egyértelműek //

Hateshi & Kuzomi
   Tehát mindhárman úgy vélték, hogy jobb maradni. Kurume természetesen reagálva a két Genin szavára, biztosította őket afelől, hogy itt marad nekik segíteni, elvégre Ő az egyetlen, aki a jelenlévők közül le tudja pecsételni az ellenséget... Kuzomi és Hateshi jól mérték fel a helyzetet és mindketten támadásba lendültek és ahogy azt illik, vagy éppen elvárható volt, egy összehangolt támadást indítottak. Habár Kuzomi nem kommunikált társával a továbbiakról, sőt inkább ráhagyta a választás, miközben Ő Taijutsu tudását és technikájat bevetve, neki indult az ellenségnek. Az első három métert még futva tette meg, így a lány elkezdett kézjelet formálni, de amint kicsit is leküzdötte a kettejük közti távolságot, egy hirtelen erőkifejtéssel és a Dainamikku Akushon technikával lenullázta a kettejük közti távolságot és egy másodperc alatt a vörös hajú lány előtt termett, aki láthatóan meglepődött. Fuvoláját igyekezett minél távolabb tartani a fiútól, így első dolga volt, hogy a jobb kezébe fogva eltartsa azt a testétől. Ekkor érkezett meg Hateshi támadása: A vibráló és éles hangot adó korongok elhúztak Kuzomi és az ellenfél mellett, de volt amelyik egészen közel ért hozzá, egy pedig el is találta a lány oldalát.
   A csapat minden tagja észrevehette, hogy a lány a hangszerét védi, ugyanis Kuzomi támadásánál sem a testi épségét féltette, hanem az eszközt, valamint Hateshi támadásánál is leginkább arra figyelt, hogy a karja elkerülje az érkező korongokat. De még így is betalált az egyik, amivel a teste egy pillanatra megremegett. A korong és Kuzomi első csapása nagyjából egyszerre érte el a lányt, akinek oldalából papírra emlékeztető darabok szakadtak ki. A Taijutsu első rúgása egyáltalán nem sértette fel a lány testét, csupán mint egy eleven test a levegőbe emelkedett, ekkor pedig az előzőre emlékeztető furcsa jelek kezdtek el szétáradni a lány testén. Hasonlóak voltak a nagydarab fickóéhoz, de mégsem ugyanaz volt. Kuzomi folytatva technikájának további részével, villámgyorsan elrugaszkodott és Tayuya felett termett. Ám itt meg is állt a Geninek eddig tökéletesen működő támadássorozata, ugyanis a lány egy gonosz mosoly villantása közben bal karját kinyújtva, tenyerével hárítja a fiú felülről érkező rúgását, majd végrehajtja a technikát, amihez a kézjeleket rutinjának köszönhetően gyorsan elmutogatta az imént.
- Kuichiyose: Doki!
Hangzik el a technika üvöltve, majdhogynem torokból felköhögve minden egyes szót. Ekkor a fiú lábán jelek kezdenek el megjelenni, ami az Idéző Technika egyik legismertebb formája, majd egy hatalmas por felhő jön létre. Kuzomi érzi talpa alatt a szilárd felületet és ismerve talán ezt a technikát, - vagy csak a tapasztalataira hagyatkozva - tudta, hogy semmi jó nem sülhet ki ebből, ezért a szilárd felületről elugrott és egy tökéletes ugrással Hateshi és Kurume mellé érkezett.
   A füst a levegőben jött létre, így Hateshi és Kurume jól látta kiugrani a füstből társukat, majd a később az érkező Kuzomi is jól láthatta, ahogy a hatalmas méretű füstfelhőből Három hatalmas méretű, undorító, emberszerű lény érkezik a földre, kissé megrengetve lábatok alatt a talajt. Éppen csak, hogy felfoghattátok a dolgokat, máris meghallottátok a dalt amit feltehetően a három hatalmas lény mögött álló lány hozott létre. A megidézett szörnyek tehát hárman vannak. Középen egy hosszú hajú óriás áll, aki egy kisebb fa méretű buzogányt tart a kezében. Jobbra mellette egy bekötött szemű szörny, akinek a kezére hegyes csontszerű fegyverek vannak erősítve. Bal oldalt pedig a legfurcsábbik, akinek a feje fejjel lefelé van és az egész teste be van fáslizva, valamint nincs karja. Mindegyikre általánosan igaz, hogy úgy tűnik, nem látnak és a szájuk is be van varrva mindenek. Ezen kívül Otogakurei övet viselnek... A Dal hallatán mozgolódni kezdenek.

Kuzomi:
Állapot: 82% --> A Taijutus kevés chakrát használ el, de a tested fárad
Chakraszint: 88% --> Valamennyi testen belüli chakrát a Taijutsu is használ el

Hateshi:
Állapot: 95%
Chakraszint: 90% --> Technika

Kurume:
Állapot: 85%
Chakraszint: 70%

// Nem történik egyenlőre semmi. Körülbelül a támadás és Kuzomi visszaérkezése összesen 10 másodpercig ha tartott. A mostani posztotok körülbelül egy 5 másodperces időt foglal magában amiben lereagálhatjátok a történteket. Ez idő alatt nem tudtok megbeszélni semmit. Ott hagyjátok abba, hogy a zene hallatán a lények mozgolódni kezdenek. A következtetéseket logikusan levezetve levonhatjátok.
Hateshi: Majd legközelebb írd le, hogy körülbelül hány darab korongot hozol létre. //

Kinshu

// Úgy tünik félreértetted amit írtam. Azt írtam, hogy ha tovább menetelne Kinshu akkor belebotlana a Vízesésnél a Konohai különítménybe akik ANBU egyenruhát viselnek. De a karaktered nem ment tovább, mivel meglátta Shot aki védelmi állást vett fel. Kinshu tudja, hogy legalább még 50 méterre van innen a Vízesés ahol a Konohaiak vannak, így nem tudhatja, hogy mi történik. Ezzel szemben te Chuunin egyenruhás Konohaiakat írtál le //

Kinshu tehát megindult a Vízesés felé, hogy csatlakozzon Shohoz, de meg kellett állnia, ugyanis a fák sűrűjéből észrevett valamit, vagyis inkább valakit. Sho volt az, aki fegyverét szorongatva háttal állt Kinshunak. Mi történhetett? Nem telet el sok idő, a fiú meg is tudta. Kérdéses volt, hogy vajon a menekülő Konohai ninjákba botlott volna bele a társa, de amint az ellenfél megjelent, lehetett tudni, hogy teljesen másról volt szó. Shot egy gyors kunai zápor támadta meg, amit könnyedén hárított, majd pedig megjelent a ninja (A Bal oldali fickó) akire Sho ezidáig várakozott. Kunaival csaptok össze, majd mint a szikra felpattant a fegyverből, Sho egy hátraugrással Kinshu mellett termett.
- Ez egyike azoknak...
Kinshi ebből tudhatta, hogy mire gondol, ugyanis az ellenfél viselte az Otogakurei övet és fejpántot, ám igencsak úgy nézett ki, mint valami szörny. Szarva volt a lába és a karja pedig valamilyen különös anyagból épült fel. Jobb lesz vele vigyázni, még akkor is, ha mindketten Otogakurei egyenruhát viseltek, amiből pedig felvetődik a kérdés, hogy ha maguk közül valónak hisz titeket, akkor mirét támad meg?

**Kagemare Kuzomi** Szomb. Jan. 10 2015, 23:20

// Rikudou, Hateshi //

Komikus az élet. Ez a támadás is úgy végződött, mint az összes eddigi, amit a front elhagyása óta végrehajtottunk. Egész jónak tűnt az elején, azután még rosszabb helyzetbe kerültünk. Azt mondanám, hogy ritka pechesek vagyunk, esetleg, hogy Kami-sama szórakozik velünk. Azonban nem mondom ezt. Nem mondom, mert nem ezen múlik a dolog. Az ellenség erős és ezzel tisztában is voltunk, ami azt illeti, az élet újra bizonyítja, hogy az esélyek ellenünk vannak. Rosszul esik ezt lenyelni a saját hazámban, de nem igazán tudom ezt megcáfolni. Szavakkal semmiképpen. Az idézés után visszatértem társaim mellé, ahol némileg biztonságosabb. Elsősorban a távolság miatt. Borzalmas és visszataszító lények lettek megidézve, számszerint hárman. Csak, hogy ne élvezzük a számbeli fölény előnyét. Ez a nő gúnyt űz belőlünk, az ziher. A saját terepünkön aláz meg. Hateshi szavai megerősítették abbéli gyanúmat, hogy a fuvola valami Genjutsuhoz kell. Bár mik lehetnek ezek a lények? Jó lenne tudni, de van most fontosabb dolgunk is. Át kell jutnunk rajtuk, de nem csak egyszerűen elfutnunk mellettük, hanem kiiktatni őket, hogy ne jelentsenek veszélyt. Mert ha kikerülnénk őket, akkor a hátunkban lennének, ami egyenlő a halállal. Ismereteim az idézésről hiányosak, mindenesetre annyit tudok, hogy alapvetően a megidézőt kell kiiktatni. Mivel a rémek elég megtermettek, ezért első gondolatom, hogy amíg ők feltartanak, addig a Nő Genjutsut hoz létre. A fuvola... Általában, még ha nincs is elég ideje, az ellenfelem a testét védi, nem a fegyverét. Most előszőr fordult elő ennek a fordítottja. Amint bele kezd a dalba, a rémek mozgásba lendülnek és én is érzem, hogy ideje sietni. Noha rendkivül furák a szörnyek, nyílván támadni fognak, így az elméletek kiagyalását harc közben kell megtennem. Nem szívesen esnék bele egy Genjutsuba. Bár arra tényleg kíváncsi vagyok, hogy a bekötött szemű mégis hogy a fenében fog tájékozodni. Mindenesetre az Oboro Bunshinok folyamatosan közelednek, így remélhetőleg fedezéket nyújtanak majd. No nem nekem persze...
Mert a tervem egyszerű. Jobb kezem a drótomért nyúl, miközben elmosolyodok. Az események Hateshit igazolják. Míg én szimplán a Genjutsu miatt aggódtam, Ő annak a közvetítője miatt. A fuvola. Gyors vagyok. De vajon elég gyors-e? Senki nem láthatja mit fog a kezem a hátam mögött. Ha nem történik semmi váratlan, akkor a kedvelt módszeremet, vagyis a Dainamikku Akushont fogom használni. Reményeim szerint sikerül piszok gyorsan megkerülnöm a három behemótot, hogy aztán az Ayatsuito no jutsu, no meg persze a drótom segítségével félhátulról kiragadjam a Nő kezéből a Fuvolát.
Viszont ha az ellenség gyorsabban reagál, akkor inkább a társaim védelmére sietek. Meg vagyok róla győződve, hogy a három fős csapatból én vagyok a legjobb, már ami a Taijutsut illeti, ezért jobb eséllyel Konoha Senpuuzhatom arrébb az ellent, mint a többiek. Bár ez csak a vészterv, elsődleges a fuvola megszerzése. Utóbbi esetre akkor van szükség, ha túl gyors az ellenség. Azért a fuvola az első, mert könnyebben vesszük fel a harcot a a négy ellenséggel, ha közben nem kell Genjutsutól tartanunk. Legalábbis én biztosan.

Ajánlott tartalom