Ayanokoji Takashi

**Ayanokoji Takashi** Pént. Jún. 17 2016, 19:34

Pályázat célja: Hovatartozás/klán tisztázása

NÉV: Ayanokoji
ALAPÍTÓ: Ayano Kiyoko és Koji Shimura
FŐ JELLEMZŐ / „KÜLÖNLEGES KÉPESSÉG”: Érzelmekre való abnormális fogékonyság. Egy Ayanokoji mindent többszörösen él át, legyen az szerelem, boldogság vagy éppen bűntudat.
TAGOK:

Elhunytak:

Ayanokoji Kiyoko (Alapító)
Ayanokoji Shimura (Alapító)
Ayanokoji Jin
Ayanokoji Luo
Ayanokoji Harumo
Ayanokoji Hana
Ayanokoji Ichigo Ren
Ayanokoji Arisu
Ayanokoji Haruko
Ayanokoji Rika
Ayanokoji Shizuko
Ayanokoji Shizuka
Ayanokoji Yorida
Ayanokoji Suzu
Ayanokoji Daiki
Ayanokoji Kaede
Ayanokoji Ken’Ichi
Ayanokoji Nori
Ayanokoji Yuu
Ayanokoji Naomi
Ayanokoji Shinji
Ayanokoji Tadashi
Ayanokoji Kohaku
Ayanokoji Yoshiaki
Ayanokoji Kazuya
Ayanokoji Rin
Ayanokoji Rise
Ayanokoji Adachi
Ayanokoji Saki
Ayanokoji Naoto
Ayanokoji Matsumoto
És még sokan mások…

Ismert élő tagok:

Ayanokoji Takashi (JK)
Ayanokoji Hinami (JK lesz)
Ayanokoji Hitoshi (NJK)
Ayanokoji Hiruzen (NJK)
Ayanokoji Misuzu (NJK)

A klán története:

Rövid összefoglaló:
Az Ayanokoji klán gyökerei egészen a Senjuk korába nyúlnak vissza, Konoha megalapítása előtt jóval korábbra. Amikor még a haditechnika fejletlenebb volt és a hagyományok törvényként éltek az emberek elméjében, akkor született meg a klán a Tűz földjén a főleg harccal és vérrel foglalkozó Ayano, és a főleg művészekből, kereskedőkből és orvosokból álló Koji klán együtteséből. A klán szimbóluma is ezt a szövetséget hivatott jelképezni.

Az alapjában is szimbiózisban élő klánegyüttes összecsatlakozásuk után szinte egyből megtalálták a közös hangot, csakúgy mint az alapítók Ayano Kiyoko és Koji Shimura. Hagyományaikat egymásra ruházták, nem nyomták el egyiket sem, tartozzon az akármelyik félhez is. Szinte mindenkit összeházasítottak a megalapuláskor, legyen az egy 10 éves kisfiú vagy egy 35 éves özvegy. A fő cél egyszerű volt, megerősödni minden szempontból, ezáltal is biztonságot nyújtva mindenkinek aki a klánon belül él.

Az alapítók:
Ayano Kiyoko harcos család révén kiskorától kezdve szigorú szabályok között tanulta az ölés művészetét. Zsoldosként és testőrként szép hírnévre tett szert, 14 éves korára már senkit sem tévesztett meg alig 50 kg-os súlya. Habár küldetései során nem kevés heggel gazdagodott, szépségét senki sem vitatta. Mire betöltötte tizenhatodik életévét puszta megjelenése tiszteletet és csodálatot váltott ki. Ez a fajta megjelenés elengedhetetlen volt, hisz ő volt a klán vezetője apja révén.
Céltudatossága és veleszületett vezetői készsége nagyban hozzájárult népe rohamos fejlődéséhez. Elrendelésére az 5 éves kort betöltött gyermekeket(nemtől függetlenül) már keményen edzették testileg, az írást, olvasást, csak rá négy évre kezdhették el tanulni. Habár a ninjutsuk magas szintű űzése jellemző volt a klánra, a klánon belüli viszályok mindig is pengékkel dőltek el, noha ezek a viszályok Kiyoko vezetése alatt nagyon minimálisra csökkentek.
A lány életének fordulópontja akkor történt amikor egy nap amúgy is gyengélkedő kisöccsét banditák támadták meg miközben vízért ment a patakhoz. Odasietve azt tapasztalta hogy szeretett testvérének bensőségeit csak a sors jó akarata tartja össze . Pár szót válthattak még mielőtt végleg elhagyta az élők sorát, pár szót amit soha nem felejtett el Kiyoko. Másnap testvére temetése után szedte is sátorfáját, mintha csak tudta volna merre kell mennie. Holott az igazság az volt hogy senki se látta még sírni, így inkább elindult világgá hogy pillanatnyi gyengeségeit elrejthesse. Ez 3 egész évig tartott. Noha nem csak a gyász miatt, sokkalta azért is mert megtalálta élete első igazi szerelmét, Koji Shimurat. Szétválásuk után pár hónapra rá újból egymásra találtak és egyesítették népeiket nyilvánvaló okok miatt. Az Ayano klán acélként szolgált a Koji klán tüzéhez, közösen megalkotva egy szablyát ami a fényes jövő élét viselte.

Koji Shimura kiskorától kezdve a festészetnek és a rajznak élt. Álma a világ megörökítése volt az utókor számára. Örök optimizmusához az a tény is társult hogy azt akarta mindenki olyan szépnek láthassa a világot mint ő, műveibe mindig csempészett egy kis rejtett boldogságot, egy apró eldugott humort. 16 éves korában szeretett apja és mentora, tömény féltékenységből felgyújtja fia összes művét. A szívfájdalmat nem bírva útra kel új értelmet keresvén életének. Rövid időn belül rájött ihlete alkotásaival együtt égett, már nem látta a világot olyan szépnek mint ahogyan azt mindig is… Egészen addig míg nem találkozott Kiyokoval. Az egy évvel idősebb nő különös szépsége élettel töltötte meg műveit és minden pillanatát egyaránt. Három évig együtt utazgattak, megtapasztalva a világot és egymás érzéseit.
Mikor is egy napon útjuk haza kívánta őket, szétválasztva őket. Shimura vegyes érzelmekkel túlfűtve fogadta édesapja hirtelen halálát, de nem volt választása, neki kellett vezetnie a klánt. Szinte összes gondolata szerelme körül forgott, tudta meg kell találnia őt. Pár hónapra rá Kiyokot megtalálva eszmélt rá, hogy nem csak az ő jövőjük lehetne szorosan összefonódva, hanem a klánjuké is, hisz eddig is számtalanszor bérelték fel az Ayanokat testőrként, vagyonőrként, egy szorosabb kötelék csak hasznukra válhatna. Nem is volt kérdéses az egyesülés, megtudván hogy a nő akibe szerelmes a klánjának vezetője.

Történelem:
Senju Butsuma és Uchiha Tajima idején már javában élt a klán(15 éve). Ayanokoji Kiyoko 35 évesen, míg Ayanokoji Shimura 34 évesen vezette az egyre csak burjánzó nagycsaládot. Ez idő tájt a klán stabil gyökeret vetett a Tűz országában, szinte minden tájékon. Orvosilag, kulturálisan és harcászatilag egyaránt helyüket állták a nagy shinobi világban.
Az idő múlásával egyre szorosabb kapcsolatot kezdtek el ápolni a Senju klánnal, holott a két klán keveredése szigorúan tilos volt az Ayanokojik részéről. Aki ezt megszegte azt vagy megfosztották nevétől és száműzték, vagy egyszerűen kivégezték.
Pár év múlva eljutottak arra a szintre a vezetők, hogy a Senjuk oldalán harcba vezették klánjukat, a baljós nemezis Uchiha klán ellen. Ekkor hullottak el legtöbben az Ayanokojik közül, számtalan szörnyűség és tragédia vetette gyökerét a szívükbe és elméjükbe egyaránt. Innentől datálható(ha nagyon pontosak akarunk lenni) hogy a klán DNS szerkezete az évek során rohamosan kezdett átalakulni. Noha a klán a megalapulás után már egy rendkívül empatikus rendszerben létezett, az elkövetkezendő esztendőkbe a fájdalmak teljes szinten átvették a klán egészét, a hangulat gyászossá vált, olyan gyásszá amin mindenki osztozott. Olyan volt mintha a klán egységes elmével gondolkozott volna, mintha mindenki akarva-akaratlanul is átérezte volna a másik fájdalmát, gyászát, akár többszörösen is. Idővel ez a gyász dühbe, már-már mérhetetlen haragba torkollott így is történt hogy a klán összes harcolni képes tagja,(legyen az gyerek vagy idős) Senju Hashirama vezetése alatt megütközött Uhciha Madara és klánja ellen. A véres harc végén győzelmet aratott az oldal, de olyan áron amit senki se akart megfizetni. Az akkoriban 59 éves Kiyoko és 58 éves szerelme Shimura odavesztek, pont úgy mint ahogy a klán nagy része.
A maroknyi túlélő olyan veszteséget szenvedett amit élete hátralevő részében soha sem felejtett el. Noha a két maroknyi Ayanokoji és családja meg lett hívva az akkoriban megalapuló Konohagakureba, egyöntetűen utasították vissza az ajánlatot. Senki se bírt arra gondolni hogy egy fedél közelben aludjanak gyermekeik és családjaik gyilkosaival, így hát szétszóródtak, főleg a Villám és a Fagy országában.
Az Ayanokojik génje tovább szállt, noha csak vékony vonalakban is. Az összetartozás már csak lélekben volt meg, a közös gyász volt ami összetartó kapocsként szolgált a szétszóródott tagoknak. A gyermekről gyermekre szálló lelki betegségek, pszichózisok jellemzővé váltak, révén hogy az Ayanokojik limbikus rendszere másképpen fejlődött, mondhatni akár hogy túlfejlődött.
A maradék vérvonalhordozók szét lettek szórva a nagy világban, ki tudja merre, ki tudja hol. Egymás, vagy családjuk létezéséről egyáltalán nem tudnak, az összetartozás legcsekélyebb formáját sem mutatják, az öröklés fogalma idegen számukra… Egészen mostanáig.

A klánbirtok fénykorában:
Ayanokoji Takashi 25samth

Jiraiya Hétf. Jún. 20 2016, 21:37

Gyönyörű!
Elfogadva!

Annyi lenne a kérésem, hogy az NJK-at nagy vonalakban dolgozd ki, hacsak nem akarod őket megtartani majd JK-knak alapnak. Akkor nem kell ^^
Később ha esetleg többen csatlakoznának akkor be is lehetne őket tenni a Klánokhoz és mehetne a dolog. elvégre 4 tag kell egy klán alapításához, de természetesen így is jelen lehettek, csak amíg nincs elég JK a játékhoz addig kicsiben marad. Hajrá!

**Ayanokoji Takashi** Vas. Júl. 31 2016, 23:55

Pályázat célja: Hanshou B rangúvá léptetése

- Mióta is ismerem? Azt hiszem kellő ideje, talán túl sok ideje is.
Takashi körül forogtak gondolataim. A föld puha, ölelő karjai helyet adtak nekem, ezzel is könnyítve fekvő elmélkedésemet. Ásítottam egyet majd folytattam.
- Shimi kérdésére válaszolva, minden a chuunin vizsgán kezdődött. Az a taknyos azt se tudta mibe keveredett bele, annyira elvolt foglalva a saját gondolataival, hogy szinte mindig későn vette észre a közelgő bajt.
A tűz lágy ropogása kellemes hangulatot adott a körülötte ülő kiskölyköknek és persze nekem is. Rég is volt már, hogy ennyire figyeltek volna rám.
- Semmi kedvem nem volt pátyolgatni, főleg hogy az akkori csapattársa ellen került össze az egyik meccsen. Karennel, hála neki az egyik fogam azóta is le van törve. - Vicsorogtam egyet a körülöttem ülő kis mamlaszokra. - Szép küzdelem volt. Akárhonnan is nézem, ha nem lépek közbe az a kölyök még talán most is genin lenne. Játszotta a nagy érzelemmentességét, de egyértelműen látszott rajta, hogy fáj neki az egész szituáció. Elvégre ő is ember vagy mi a szösz... - Ekkor egy selymes bundájú nőstény lépdelt oda mellém, letéve egy jó darab húscafatot próbált imponálni nekem.
- Köszönöm Kiyoko. - Böktem oda neki, oda se nézve. Ezután elsétált tőlem, még egyszer utoljára visszanézve.
- Hanshou-sama, Kiyoko nagyon kedves veled, de te oda se figyelsz rá!
- Ehh kölyök... Jöjjetek közelebb. - Mind a nyolc kis vakarcs elém kúszott csillogó szemekkel, mintha csak a világ lényegét akarnám beleönteni koponyájukba. Nem is értem miért figyelnek rám ennyire. - Elmondok nektek valamit a nőkről. Vadászhatsz nekik amennyit csak bírsz, védheted őket minden bajtól de... Ha nem válogatod meg mikor szenteled nekik a figyelmedet alapvetőnek fognak venni téged. Mint a chakra a szervezetetekben, ne vegyétek magától értetődőnek, sokkal inkább égi ajándéknak. Ha így tesztek, hamar előrejuttok az életben. Na most, ha megbocsájtotok.
Elkezdtem falni az előttem lévő húst. Az ízét nem tudtam felismerni, őz talán, esetleg bárány, vagy mindkettő? Kitett magáért Kiyoko, meg kell hagyni.
- De Hanshou-sama, a meséd!
- Ja egen-egen. *nyel* Na szóval. Az emberek hajlamosak nem megmutatni az igaz valójukat, mintha csak arra várnának hogy mikor szúrhatnak hátba. Takashin is ezt láttam, mintha csak két maszkja lenne amit folyamatosan cserélgetne. Még szerencse, hogy mind a két maszk törött volt.
- Nem igazán tudunk követni Hanshou-sama.
- Csak jegyezzétek meg, egyszer még jól jöhet. Karen legyőzése után Takashiban összetört valami, főleg hogy nem úgy nyert ahogyan azt ő gondolta. Emberek... Ők és azok a fene nagy elvárásaik a képekkel a fejeikben. Gyerekek, az elvárások hasznosak tudnak lenni, de a folyamatos használatuk csak fájdalomhoz és csalódáshoz vezetnek. Minthogyha mindig elvárnátok, hogy minden úgy menjen ahogy ti akarjátok, puszta önzőség az egész ch, emberek.
- Nem szereted az embereket Hanshou-sama?
- Szeretni? Ezen még nem is gondolkoztam el. Inkább azt mondanám, hogy megértem és valamilyen szinten csodálom őket. Míg mi farkasok megtudtuk tanulni a kölcsönös harmónia előnyeit, ők ritkán gondolnak bele fajtársaik helyzetébe, érzéseibe. Ritkán gondolkoznak egy fajként, sokkal inkább csak individuálisan.
- Indivi...
- Egyénileg Shimi. Viszont az is igaz, hogy mindig van kivétel, mint például Takashi is. Próbálja elrejteni az érzéseit, de minden jel arra mutat hogy ez nem igazán sikeres. Khm. A második fordulóban ismét egy lányt kapott ki, akit talán még sikeresen le is győzhetett volna, de közbeszóltak az események láncolatai, ezt nem szívesen taglalnám. Ezután kinevezték chuuninná, bár elmondása szerint úgy, hogy közbe nem is érdemli meg. Szavaiban persze nem csak a lelki gyengeség érződött, sokkalta inkább az, hogy valaki ezt mondta neki. Biztosan az-az ember aki kihirdette az eredményeket.
- És ezután? Hazament chuuninként?
- Ige...
- Mi az a chuunin?
- Pici Sarada, ha még egyszer félbeszakítasz belehajítalak a tűzbe. Khm. A chuunin egy rang az embereknél, pont úgy mint a sámán, vagy a klánvezető, itt nálunk. Kielégítő válasz?
- I-igen, sajnálom. - Letéptem egy darabot a húsomból és odagurítottam a kölyök elé, elvégre nincs kőből a szívem. Látszódott rajta, hogy örül neki, megnyalogatta majd nagy lelkesedéssel elfogyasztotta. A többiek is megnyugodtak, tudván, hogy némely rémtörténet alaptalan rólam. Még hogy átharaptam a társaim torkát, báh! Átharaptam jó okkal EGY másik farkas torkát, de attól még hogy farkas volt nem volt a társam. Na de erről nem kell tudniuk, elég rémtörténet nekik mesélni az emberek világáról.
- Szóval hazament chuuninként, elvégre nagy tervei voltak és vannak mai napig is. Az emberek hajlamosak arra hogy a sok önmarcangolás közepette a világot akarják megváltani, ahelyett hogy saját magukat váltanák meg először. Nos, nem tudom említettem-e, de Takashi nem éppen egy minta shinobi. Társai bizonytalanul és óvatosan tekintettek rá mindig is, mit lehet tenni ez így alakult az évek során. Szóval magától értetődően amikor hazaért nem futottak tömegek hozzá egyből hogy megdicsérjék, hogy gratuláljanak a teljesítményéért. Senki nem ment hozzá. Ő olyan mint egy torzszülött itt nálunk, csak rá nem vigyáz senki. Rosszabb mint egy torzszülött.
- De te megdicsérted igaz, Hanshou-sama?
- Helyén van a szíved Sara. Természetesen nem dicsértem meg. Mi vagyok én, az anyja?! Rawwr. - Morogtam bele az éjszakába. A körben ülő kölykök a szájuk elé kaptak mancsukkal, mintha valami sértőt mondtam volna. Sóhajtottam egyet majd nagy levegő után, lehunyt szemmel válaszoltam, de csak halkan, lassan. - Igen, de csak a magam módján. - Miután megbizonyosodtam róla hogy senki se tudta kivenni szavaim, folytattam. - Takashi magának való figura. Nem kell ápolgatni őt. Noha mindenkinek kijár egy kis törődés azért soha se kell túladagolni. Még azt is megkockáztatom hogy sajátos módján olyan mint mi, farkasok. Tudjátok kivel vívtuk a legtöbb csatát még réges rég?
- Nem az emberekkel? - Kérdezte csillogó szemekkel a farkas kölyök.
- Nem Shimi, saját magunkkal. A legtöbb viszály köztünk volt, farkasoknál. Takashi is saját magával küzd a legtöbbet, és talán, egyszer ő is dűlőre jut, pont úgy mint mi. Így hát végignéztem ahogy tropára edzi magát csak azért, hogy egy számára ideális világot teremthessen a saját erejével. A chuunin vizsga előtt az a világ volt számára az utópikus amiben mindenki átéli más fájdalmát, többszörösen, hogy megérthesse mi az-az igazi szenvedés, ezáltal is közös pontot biztosítva az embereknek. Szerintetek ez miért nem működne kölykök?
- Mert csak fájdalomra nem lehet építeni a kapcsolatokat?
- Hö..? I-igen. - Lepődtem meg a kis Sarada nyílegyenes válaszán. Mint amikor elharapsz egy ütőeret, pont telibe találta. Nem semmi a kölyök. - Pontosan ezért. A chuunin vizsgán történtek miatt és az idő múlásával rájött Takashi is erre, legalábbis nagyon úgy tűnt nekem. Az edzésein beszámolt arról, hogy egy olyan világot szeretne látni amiben a családok harmóniában élhetnek, révén hogy neki nem volt, úgy gondolta hogy a harmónia ultimátuma a vérben rejtőzik. Nemes gondolat, de a helytállása megingott amikor olyanokat tapasztalt ami a családi kötelékeket felbontja. Mintha csak oda-vissza ingázott volna a céljai között, míg persze... Keresztapa nem lett.
- Óóó!
- Valami olyasmit érezhetett, ami újraformálta a hitét. Többször is kérdeztem, de hogy hogyan került abba a pozícióba amiben most is van, sose árulta el. Egy napon, egy napon viszont elárult nekem valamit. A falujáért mindent megtenne, az életét, sőt mások életét is feláldozná érte. Mi juttathatta el erre a hazafias viselkedésre? Mai napig irritál. De mint mondtam, egy ember furcsa gondolkozással bír.
- Nem lehet hogy a küldetésein történt valami? Kiyoko anyu azt mesélte hogy a shinobik küldetései nagyon veszélyesek szoktak lenni, testileg és lelkileg is.
- Eeee... Lehet. Erre én is gondoltam már, igen. - Kezdtem el cincálni a húst előttem megnyugtatásképp. Ez a kölyök már most zavarba hoz, tényleg bele kell vágnom a tűzbe. - Hát akkor nincs mese beledobom. - Dünnyögtem az orrom alá míg feltápászkodtam a helyemről. Elkezdtem sétálni Sarada felé mikor Kiyoko ismét betoppant.
- Hanshou?
- I-igen?!
- Gyere velem kérlek, van egy kis beszélnivalónk.
- Persze-persze. Khm, nos kölykök ennyi volt mára. Takashi a fronton van kockáztatva életét a falujáért és elveiért, csak idő kérdése míg szüksége lesz a segítségemre. Legyetek jók... Főleg te, Sarada.
- I-igen Hanshou-sama...
Miért figyelnek rám ennyire?

Faj: Farkas
Név: Hanshou
Méretkategória: Az átlagnál kétszer nagyobb.
Különleges képességek/infók: Kicsivel gyorsabb a vele egy szinten lévő klántársainál.
Betöltött poszt: Harcos
Szint: B
Elem: Doton
Jutsuk: Doton: Doryuu Taiga // Föld elem: Futóhomok folyó
Doton: Shinjou Zanshu no Jutsu // Föld Elem: Lefejezés Jutsu
Doton: Ganban Kyuu // Föld elem: Alapkő Koporsó
Doton: Gōremu no Jutsu // Föld Elem: Gólem Technika

Jiraiya Pént. Szept. 16 2016, 17:29

Elfogadva! ^^
Kérdés: Hanshou egy olyan Ninjuuakit csak Takashi tud idézni ugye? Mert ha igen akkor az Ő adatlapjának a te adatlapodon kell lennie. És látom is, így ott fel is vezetheted a változtatásokat.

**Ayanokoji Takashi** Szomb. Jún. 20 2020, 11:25

Pályázat célja: Hanshou A rangúvá léptetése

- Nem tudom. Tényleg nem. - Orrom édesapám sírköve előtt hevert, bizonyára szánalmas összképet mutatva. - Nem tudom te mit tennél édesapám, de ez a melankólia olyan mélyen marcangol, hogy ennél idegesebb nem is lehetnék. - Sóhajtok egyet saját magam társaságában.
- A tény, hogy már nem vagy itt... Mégis hogyan kezeljem ezt? - Már-már csak suttogás az, mi hallatszik az aprócska temető sarkából. Kicsi erőt véve magamon feltápászkodok és a hold felé fordulva vonyítok egyet, pont úgy, mint tegnap, s azelőtt, s azelőtt... És ki tudja még mikor. Egy ág közeli reccsenése folytotta el hangos szándékomat, mire a forrás irányába fordultam és már-már fülsértő morgásba kezdtem. Pár hete már csak egy indokot keresek, hogy valakinek neki tudjak esni. Nem tudom hogyan kezeljem ezt a helyzetet és a belső feszültség nyomása már elviselhetetlen lassan. Nem is vagyok önmagam. Talán már soha nem is leszek.
- S-sajnálom Hanshou-sama, nem akartam zavarni. - A hang vékony, törődő, kotnyeles.
- Sarada. - Hát persze, ki más? Bezzeg, ha beledobtam volna a tűzbe ezzel most nem kéne foglalkoznom. - Mondd.
- Csak gondoltam egy kis társaság jót tenne... Csöndbe is tudok maradni! - Visszafeküdtem a sír elé, némán folytatva azt, mit pár perce csináltam. Ezt látván a már nem éppen kölyök farkaslány is így tett, ám jócskán tartva a tisztességes távolságot. Csönd. A hűvös szellő a bundám és a fák lombjaiba egyaránt belekapva utazik, a tücskök egy helyben vannak és ciripelve töltik az időt. A Hold egyre jobban fénylik ránk, elűzve a temető sötét leplét. Talán meg is áll az idő. Nem tudom.
- Milyen farkas volt Hanshoo papa? Csak távolról láttam párszor. - Szedte össze bátorságát első kérdésére a "pici" Sarada.
- Tisztességes. Odaadó. Egy igazi harcos. - Kis szünet. - És most egyel kevesebb ilyen farkas van a klánban.
- Sajnálom Hanshou-sama. - Lógatta az orrát. - Tudom, hogy azt akarta Hanshoo papa, hogy te legyél a klánvezér idővel. Még mindig érdekel? - Sarada sose válogatta meg a kérdéseit, meg se lepődtem, hogy nem most volt azaz alkalom hogy elkezdi. Szemem még mindig magam elé szegezve sóhajtottam, majd egy aprót bólintottam. Erre nevelt apám, plusz a belém vetett hite mellé még elszántság is született bennem ezért a posztért. Ha ezt feladnám, nyugodtan mellé is fektethetnének, nem lenne célom élni.
- Csak, hogy tudd, mi támogatni fogunk Hanshou-sama. Tudjuk, hogy a morcos stílusodon belül te igazán törődsz velünk és az új kölykökkel is. - Egy pillanatra összehúztam a szemem, de inkább nem válaszoltam mellé semmit. - Tudom, hogy még más is van... - Erre már hirtelen odakaptam a fejem, hogy ennyi már igen csak elég volt és ideje megmondanom a magamét, mire észre kellett vennem, hogy immáron már csak alig fél méterre van tőlem Sarada. Ah, szóval a beszélgetés csak elterelés volt, hogy közelebb jöhessen hozzám.
- Jobban tetszettél dadogós taknyosként. - Morogtam oda neki, mire ő elmosolyodott.
- Sajnos mindenki változik, nem de? - Immáron határozottabban közeledett hozzám, minek az eredménye az volt, hogy aligha 20 centiméter választott el minket. - Mi történik Takashival?
- Ch. - Húztam el a fejem. - Ha tudnám már elmeséltem volna.
- Hm. Szóval ez a másik dolog. Aggódsz Takashiért. - Biccentette ártatlanul oldalra fejét. Ennyi volt. Megteszem, amit régóta meg kellett volna tennem. Feltápászkodtam, majd könnyűszerrel megragadtam a bundájánál. Elkezdtem sétálni vele kifele a temetőből, mire ő csak himbálózott a számból lógva, könnyes szemekkel kapálózva.
- Neee, ne tedd Hanshou-sama! Tudom, hogy bele akarsz dobni a tábortűzbe!
- Grrr. Jól tudod. - Dobtam le. - De nem foglak. Inkább válaszolok a kérdésedre, te pedig szépen végighallgatod. - Jobb, mint a tűzben végezni. Na persze bárki, aki ezt a jelenetet láttta/hallotta volna, tudná, hogy csak játszunk. Legalábbis félig. Mindig meggondolom magam, azaz igazság.
- Az igazság az, hogy még magam sem tudom, hogy mi lehet Takashival. Több, mint egy év eltelt én pedig hallani se hallottam felőle. Na persze régóta keresztezzük egymás útját, érzem, hogy nagy csatákat vív, nem csak másokkal, magával is. Fáj, hogy nem lehetek ott, hogy megharapjam, ha hülyeséget gondol, vagy csinál. Emellett már egy ideje óriási nyomasztó érzés kerített hatalmába, nem csak édesapám miatt. Az emberek sorsai túl gyorsan változnak és úgy érzem ez még csak a kezdet. Valami nagy dolog van készülőben, s magam sem tudod, hogy mi... Vagy inkább ki lehet. - Ránéztem Saradara, mire ő csillogó szemekkel bólintgatott. Persze, hogy így reagált, hisz megkapta amit akart, plusz még igaza is lett. Kis taknyos. - Mindenesetre úgy érzem hamarosan újból Takashi oldalán lehetek. A kérdés inkább az, hogy mennyit változott ez idő alatt. Sok embert veszélyeztet az, hogy letér a számára helyes útról. Takashinál talán ilyen soha nem is volt, így ki tudja most miként cselekszik, s miként gondolkodik.
- De honnan tudja valaki, hogy az a bizonyos út a számára helyes?
- Ez általában egy érzés, mibe kapaszkodni lehet, még akkor is, mikor a talaj kicsúszik az ember lába alól.
- Én is szeretnék harcolni valaki oldalán! Engem még senki sem idézett meg.
- Talán jobb is, minden találkozás mi emberrel történik áldás és átok egyben. Takashival lehet csak átok... - Morogtam elfordulva. - Ám ne hidd azt, hogy minden harc élvezetes. Tudom, már te is harcos lettél Sarada, de... Majd meglátod idővel mire gondolok. Addig is...
- U-uu, még-még Hanshou-sama! Mesélj még csatákról!
- Talán majd máskor, Sarada. - Tettem nagy mancsom a kislány fejére, mire ő csak duzzogott egy rövidet. - Még van egy kis teendőm amit el kell intéznem. Míg távol vagyok viselkedj jól, vagy a tűzben végzed. - Egy nagy nyelés hallatszott az ő részéről. Elkezdtem kisétálni az erdőből, ám bár valami belső érzés megállított. Visszafordítottam fejem, hogy szóra nyissam szám, de nem jött ki az a szó, amivel hálát fejezhetek ki a lány részére. A szám tátva maradt, majd lecsukódott. Talán jobb is így. Nem akarom rombolni az amúgy is megkopott képet rólam. Mancsom sokadik földdel való érintkezése után elértem egy kis rejtett zughoz, melyet saját magamnak alakítottam ki. Alaposan körbenéztem/szaglásztam, hogy kivételesen tényleg ne legyen társaságom. Amint megbizonyosodtam az egyedüllétemről, előredőltem.
A kis sarok amit magamnak kialakítottam, egy faragott sziklasorból és jó pár emlékből, szuvenírből állt. Természetesen volt egy lenyomat édesapám mancsáról, meg... Takashi bandázsának egyik foszlánya is helyet bitorolt magának.
- Ki hitte volna, hogy idővel ennyire elpuhulok. - Néztem mementóimra. - Egy érces, harcedzett, bölcs farkas...
- A bölcsbe nem lennék olyan biztos.
- Hát már itt sem lehetek nyugtomban?! - Morogtam bele az éjszakába, de mire körbenéztem, sehol senki. Se hang, se szag. Semmi. Belegondolva a hang is túlságosan ismerős volt. Apa? Magam sem tudván, hogy a kialvatlanságtól hallucinálok-e vagy sem, inkább visszadőltem a helyemre. Mielőtt végleg elnyomott volna az éjszaka, egy régi emlék még újra bemutatkozott nekem. Amikor még kicsi voltam és apám tanított vadászni a nagy világ rejtelmei között... Akkor történt az, hogy kíváncsiságból egy méhkaptárt céloztam meg zsákmánynak, mit apám akkoriban nem tudott sikeresen megakadályozni. Hogy szaladtunk a víz felé, hogy fájt az orrom utána... Hogy nevettünk együtt!
- Talán bölcs mégsem. - Hunytam le szemem, immáron olyan reményekkel telve, hogy teljesen kialszom magam, s talán nem fognak gyötörni rémálmok, vagy más egyéb látomások amik megakadályoznák a nyugodt éjszakám beteljesülését. Mellesleg Takashinak biztos szüksége lesz rám mostanában. Semmit nem tud elintézni egyedül. Semmit...

Ayanokoji Takashi The_strange_one_by_exileden_dbyo9r9-fullview.jpg?token=eyJ0eXAiOiJKV1QiLCJhbGciOiJIUzI1NiJ9.eyJzdWIiOiJ1cm46YXBwOiIsImlzcyI6InVybjphcHA6Iiwib2JqIjpbW3siaGVpZ2h0IjoiPD0xMDQ4IiwicGF0aCI6IlwvZlwvMTAyMGY2NjktZDJhYS00OGY5LTkwZDAtNjczZGUxMDY2Y2NjXC9kYnlvOXI5LWZmMjQ3YTU2LTI3ZmUtNGQ1ZS04Mzg4LTIyMGJkNzZkNGMyOC5qcGciLCJ3aWR0aCI6Ijw9OTAwIn1dXSwiYXVkIjpbInVybjpzZXJ2aWNlOmltYWdlLm9wZXJhdGlvbnMiXX0

Faj: Farkas
Név: Hanshou
Méretkategória: Az átlagnál két és félszer nagyobb.
Különleges képességek/infók: Kicsivel gyorsabb a vele egy szinten lévő klántársainál.
Betöltött poszt: Harcos / Falkavezér Jelölt
Szint: A
Elem: Doton
Jutsuk: Doton: Doryuu Taiga // Föld elem: Futóhomok folyó
Doton: Shinjou Zanshu no Jutsu // Föld Elem: Lefejezés Jutsu
Doton: Ganban Kyuu // Föld elem: Alapkő Koporsó
Doton: Gōremu no Jutsu // Föld Elem: Gólem Technika
Doton: Iwa Bunshin no jutsu // Föld elem: Kő klón technika

Hyuuga Hanabi Pént. Jún. 26 2020, 16:34

Szia!
A pályázatot elfogadom. Kérlek írd át az adatlapodon az idézett lényed szintjét. Ezen kívül +2chakrát.

Felírva! - Kagami

Ajánlott tartalom

Ayanokoji Takashi

Ayanokoji Takashi

Re: Ayanokoji Takashi

Re: Ayanokoji Takashi

Re: Ayanokoji Takashi

Re: Ayanokoji Takashi

Re: Ayanokoji Takashi

Re: Ayanokoji Takashi