Tsuuzoku Tomoe

Név: Tsuuzoku Tomoe
Ország: Tűz ország
Falu: Konohagakure
Rang: Akadémia első osztály kezdése
Szint: E
Kor: 8
Nem: Férfi
Felszerelések: -
Kinézet: Rövid lelapuló egyenes ezüstszinü haj. Zöl szem. Korának megfelelő magasság és testsúly. Egyszerü fekete nadrágot és egy sima fehér szinü rövidujju poló melynek jobb karjan piros szinnel a falú logója látható.
Jellem: Barátságos, jókedü gyerek aki elszánta, hogy remek shinobi leszbelőle. Könnyen nyílik mások fele és szívesen ismeredik.
Előtörténet: 
~Hol vagyok? Miez a hely? Szük és... nedves, mégis jó érzés fog el tőle.
-....
~Miez a hang?
-T...e
~Kié ez a hang? Olyan megnyugtató.
-Tomoe.
~Tomoe? Ez lennék... én?
Nemcsak ezt a hangot hallotam, volt egy másik is, bár azt nagyon ritkán hallotam.
Nemtudtam kié a hang... Mégis akárhányszor hallotam megnyugodtam. Még akkor is....
~Mitörténik? Ne... Neeee.... Nem akarok elmenni innen... Hova megyek? Áááá ne, miez a hely olyan hideg és rossz. Nemakarom ezt, vissza akarok menni!
-Tomoe!
~Ez a hang! Ismerem ezt a hangot, ez az a megnyugtató hang.
-Végre ittvagy... Tomoe!
~Ismét az a melegség mint eddig, mégis telejsen más.
Akkor jöttem rá kié az a hang. A hang forrása... Ka-san.
~Már megint hol vagyok? Az elöbb még anya kezében voltam mostmeg valahol máshol ahol ő nincs itt. Az ő hangja helyet sírásokat hallok... Kik sírnak? És miért? Hé eltünt a feketeség... Látok! Anya hol vagy? Látni akarlak! Mostmár látok, gyere értem. Te ki vagy? Te vagy... anya? Nem te nem ő vagy, ő finomabban fogot. Hova viszel? Anyahoz akarok menniiiii!
-Ne sírj... Tomoe.
~Anya! Te vagy az anya. Hol vagy? Látok anya, nézd látok!
-Ittvagyok már... Tomoe.
~Azta! De szép vagy anya. Az én anyukám a legszebb...a vi-lá-gon...
Itt magával ragadott az álom de legalább láttam anyát. Mostantól akárhányszor jött az a nő tudtam, higy anyahoz megyünk aki ott fekszik és rám vár.
Egyszer mikormár ideje lett volna, hogy anyáhou menjek nemjőt a nő. Helyette ez fehérruhás ferfi jöt és ő vitt el. Mikor beleptünk oda ahol eddig anya volt nem anyát láttam meg elöször. Egy ezüst haju férfi nézett rám mosolyogva.
-Hát végre itt vagy, fiam!
~Ez az a másik hang korábról. Te lennel az apukám? És hol van anya?
-Megjött Tomoe?
-Igen asszonyom. Indulásra készen.
Ezután apa vett a karjába és elindultunk valahova. Égész úton hozzám beszélt mindenfélét.
Nagyon ritkán láttam apát. Mikor már tudtam beszélni anya aztmondta a munkája miadt, de azt, hogy mi a munkája. Nem mondta el. Ezután mindig figyeltem mikor apa elment. Szürke mellény és alkarvédő volt rajta. Az övére pedig egy fehér-piros mintás maszk volt erősítve.
Mikor legközelebb hazajött örültem mint mindig, de ezuttal figyeltem hiva rakja a maszkot. Már 6 éve, hogy eljöttünk a kórházból de még mindig nemtudtam hova tünik el. Nemszerettem, hogy mindig elmegy ezért úgydöntöttem elveszem azt a maszkot.
-Tomoe... Tomoe... Merre vagy?
~A fenébe ez apa.
-Tomoe te meg mi a fenét csinálsz, ad azt vissza.
Tudtam, hogy már nemtudom eldugni, de ha ígyalakult akkor kihasznalom az alkalmat és játszok apával. A fejemhez fogtam a maszkot es futottam ahogy birtam.
-Gonosz szellem vagyoook! Wááááá sose kapsz el!
A tervem bevált apa utánnam futot.
-Tomoe ad azt vissza kérlek, apának szüksége van rá.
Mivel nemláttam semmit magamelött a maszk miadt ezért felbotlottam az egyik játékomban ami a földön volt. Lassítva láttam ahogy közeledik a föld apa meg nem ért el odaáig, hogy elkapjon.
A föld már vészesen közel volt, hirtelen apa elöttem termet és elkapott.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen gyors... Bármikor elvehette volna a maszkot semmi másodperc alatt ilyen sebességgel, ő mégis játszott velem.
-Jól vagy... Tomoe?
Akkor jöttem rá...
-Ühüm.
... hogy apa a legmenőbb.
Másnap miután apa elment rákérdeztem anyánál.
-Anya...
-Hmmm?
-Apa, hogy lehet ilyen gyors?
-Hát... Elég idős vagy már, hogy elmondjam végre. Apád egy ninja.
-Ninja?
-Igen. Tudod ez a falu ahol élünk, egy Shinobi falu. Élnek itt hétköznapi emberek is, de főképp ninják lakják.
-És hogy lesznek a ninják ninják?
-Minden Shinobi faluban, más szóval rejtek faluban van egy akadémia ahol a  gyerekek elsajátíthatják az alapokat.
-És mikortől kezdenek oda járni a gyerekek?
-De kis kiváncsi vagy. 8 éves kortól.
-Anya...
-Mondjad Tomoe.
-Ninja akarok lenni!
Ekkortól határoztam el, hogy Shinobivá válok. Sok könyvet vetettem anyuval, és az emeleti szobámban a játékok helyét egy könyvespolc vette át. Anya megtanított írni, olvasni, és számolni. Apa is támogatott és sok könyvet hozott az útjairől. Főképp a történelem az ami érdekelt, csodáltam az elöző hokagékat, de mind közül a kedvencem a Yondaime Hokage-sama volt. 
A történelem mellet sok masról is olvastam, ninja technikák fajtáiról, bár anya aztmondt a még ráérek hisz ugysem értem meg őket. Igaza volt de ettől függetlenül olvastam őket. Volt egy könyvem a Chakráról. Na abból semmit nem értettem, de a kézjeleket megtanultam belőle.
Bár a nap nagyrészében olvastam feltünt, hogy apa egyre többet és többet van távol. Anya aztmondta, hogy sok küldetést kap, elmagyarázta a Rejtek faluk müködését, hogy amiket kapnak küldetéseket azokat a ninjáknak osztják ki, a sikeres küldetésért pénzt kapnak, ez jelenti a falu fő bevételet. Ebből azt szürtem le, hogy apa egy nagyon erős ninja lehet hisz rengeteget van távol. Hiányzott nagyon, emellet szerettem volna ha tanít engem, hogy felkészültebben kezdhessem az akadémiát. Hiába szerettem volna egyedül gyakorolni, anya megtíltotta mondván, hogy egyedül veszélyes mert nemtudom mit, hogyan kell Ő meg nem ért ehez. Teltek múltak a hónapok és mikor egyszer apa hazajött aztmondta most több ideig marad itthon mert valami fontos dolog közeleg, emiadt nem is mertem zavarni őt mert biztos arra a dologra készült. Észrevetrem, hogy egyre többet beszélgetnek kettesben, nemtudtam milehet az ok, hogy apa itthon maradt. Egyszercsak mindketten bejöttek a szobámba mikor ép az Idéző technikákről olvastam.
-Ka-san, To-chan... Mi az?
- Nagy hírünk van Tomoe. Felvételt nyertél az akadémiára.
Ennek hallatán anyira megörültem, hogy az az egy-két ami még hátravolt nemtünt többnél egy-két napnál. Apa felajánlotta, hogy a tanév kezdete elött megtanít Shurikent és Kunait dobni. Nemvolt sok időm apa alatt edzeni, úgyhogy minden tőlem telhetőt megtettem.
Ígyhát elérkezett az Akadémiai megynitó ünnepség amire mindketten eljöttek, ennél boldogabb nem lehettem volna.