Tsuuzoku Tomoe

**Tsuuzoku Tomoe** Vas. Feb. 18 2018, 18:14

Ebben az élményben Tomoe egy már elfogadott és a listába beiktatott Saját Jutsut fog elsajátítani.

Megtanulni kívánt technika:
Név: Hikuma no Jigoku /// Tűzdémon Pokla
Elem: Katon
Chakraszint: 250-800
Rang: C-S
Kézjelek: Nem szükségesek
Típus: Támadó/Védekező

Leírás: A technika lényege, hogy elemi Chakránkat a talpunkon keresztül a földbe vezetve egy meglepetés támadásban részesítsük ellenfelünket. A talajban áramló chakra a használó “utasítására” hirtelen kirobban a földből egy láng csóva formájában. Ez a csóva kis szinten egy Endan, későbbiekben már egy Goukakyuu, végezetül pedig akár egy Gouka Mekkyaku erősségével is rendelkezhet. A technika használható meglepetés támadásra vagy akár védekezésre is oly módon, hogy a közelbe merészkedő ellenfeleket visszább tessékeljük. A lángcsóvák maxmimális száma az általuk képviselt erővel párhuzamosan csökken.

Elhelyezés térben és időben: Akadémia 4. év közepe felé.

    Már több mint három hónapja annak, hogy a sikeres különbözeti vizsga után osztályt léphettünk. Még ma is élénken él bennem az első nap, melyen bizonyítanom kellet a rátermettségem és kiállnom az egyik osztálytásammal. Az akkori rossz tekintetek már a múlt homályába vesztek, most már lassacskán de sikerül beilleszkednem nekem is, valamint a srácoknak is. Bár időnk nagy részét egymás társaságában töltjük, egyre s egyre többet kontaktolunk az osztály többi részével. Sajnos még mindig vannak olyanok, akik nem képesek elfogadni azt, hogy fiatalabb korunk ellenére velük járunk egy osztályba. Az ilyenekkel sajnos nem lehet mit kezdeni, nem hajlandóak semmilyen beszélgetésre, egyáltalán nem nyitottak. Talán majd idővel elfogadják a dolgot és velük is sikerül összebarátkoznunk.

    A mai is csak egy átlagos nap. Átlagosak az órák, az emberek viselkedése, nincs semmi érdekes. Teljes nyugodtsággal zajlanak le az órák, melyek végeztével sietve el is kezdek készülődni. Sietek, hisz ma van a hét utolsó tanítási napja, így szeretném kihasználni azt, hogy holnap nem kell bejönnöm. Hogy mit is jelent ez? Csupán annyit, hogy gyakorolni akarok, fejleszteni magamat, hogy jobb lehessek. Attól, hogy a képességeimnek köszönhetően évfolyamot léphettem, még nem fogok lustálkodni. Messze vannak még a céljaim, ezért kitartóan edzem folyamatosan. Miután összepakoltam a dolgaim sietve elindulok kifelé az Akadémia épületéből. Mikor kiérek a főbejáraton egy ismerős hang szólít meg.
-Yo Tomoe!
-Miaz Kato?
-Merre mész? Gyakorolni a tisztásra?
-Minek kérded ha úgyis tudod?-kérdek vissza mosolyogva, majd indulok tovább.
-Mehetek veled? Nem foglak zavarni, magam is taijutsut akarok gyakorolni.
-Lehet róla szó. Van egy ötletem melyet meg szeretnék valósítani. Aztán kitudja, ha sikerül akkor megtehetjük azt is, hogy rajtad próbálom ki, te meg közben gyakorlod a kikerüléseket.
-Benne vagyok. Indulhatunk?
Szinte még ki sem mondta a mondatot, de már megindult az erdő irányába. Tipikus Kato, a lelkesedése, mint mindig, most is az egekben van. Egyszerűen annyi energiája van. hogy az már néha nem emberi. Ha csak az energiái felét a chakra gyakorlatokra fektetné, talán még el is verne ninjutsuban. Köztudott, hogy Kato nem épp az a chakra használó fajta, ő inkább az ember arcába mászik és lepofoz bárkit. Ő már csak ilyen, azonban ha nem sietek utána akkor hallgathatom, hogy mennyire lassú is vagyok. Éppen ezért én is bele vetem magam az erdőbe, hogy mihamarabb a tisztásra érjek. Pár percnyi manőverezés a fák között és már el is érek arra a tisztásra, melyen régóta gyakorlunk. Itt sajátítottam el a Goukakyuu is, valamint a fára mászást is itt gyakoroltuk. Azonban most egymagamban fogok edzeni. Tény, hogy a közelben lesz Kato is, de nem tud segíteni bármennyire is szeretne majd. Nem azért, mert nem ért annyira a ninjutsuhoz, hanem azért, mert egy olyan elképzelést szeretnék megvalósítani, amely az én fejem szüleménye. Éppen ezért magamra vagyok utalva most, viszont hiszem, hogy sikerrel járhatok ha eléggé elszánt vagyok. Egy pillantást vetek Katora, aki már melegít is. Lelkesedésből most sem lesz hiány nála. Valamilyen oknál fogva ha ránézek akkor magam is igen eltökélté válok. Mintha társam energiája átjárnának engem is. Ilyen szempontból kifejezetten jó, hogy itt lesz.

    Egy egyedi, egy új, egy különleges dolog. Egy olyan technika amit eddig még nem látott a világ, valami amihez az ÉN nevem fog kapcsolódni. Nehéz lesz, hisz technikákat nem lehet pár perc alatt tökéletesíteni, főleg akkor, ha nincs egy alapod, melyből táplálkozz. Ilyen az én jelenlegi helyzetem, hisz egy Saját Jutsut akarok összerakni, melyhez az alap ötlet már megvan.
~Ha chakrát vezetnék a földbe, eleinte a tenyereimen keresztül, majd később egyszerűen a talpamon át, akkor azt a föld alatt az ellenség alá vezetve egy igencsak kirobbanó élményben részesíthetem. Ez csupán az alap koncepció, így ezen még van mit pontosítani. Na mármost, ahhoz, hogy ezt megvalósítsam, igencsak fejlett Chakrakontrol kell. Egyrészt, másrészt kellő mennyiségű Chakrát kell a földbe juttatnom ahhoz, hogy az érjen is valamit. A harmadik dolog amire figyelnem kell, az nem mást, mint a chakrám egybetartása a testemen kívül, hisz nem lenne előnyös, ha a földben egyszerűen csak szétáramlana. Akárhogy is nézem, ehhez két alapvető chakrairányítási művelet kell. Az első lépésben a chakrámat a testemen kívülre eső tárgyba kell irányítanom, jelen esetben a földbe. Ez még a feladat könnyebbik része. Ehhez az alap technika a Kakuremino no Jutsu, mely egy igencsak alap technikának minősül. Ami nehezebb lesz, az a második lépés, hisz a földben kell egyben tartanom a chakrámat és ott irányítanom. Eleinte biztos, hogy egy igencsak lassú folyamat lesz, hisz a lenti közeg jóval sűrűbb, mint itt fent. Azonban talán, de csak talán, pont ezen ok miatt lesz könnyebb egyben tartani. Ezen lépés alap pillére nem sokban különbözik a Bunshin technikáétól. A harmadik, azaz a záró lépés, nem más, mint a lenti chakra elemi tulajdonságának felszabadítása, ezzel egy föld alól, remélhetőleg váratlanul, érkező láng csóva. Egyszerűnek hangzik, ámbár a gyakorlat közel sem lesz ilyen egyszerű. Becsléseim szerint, négy szintre lesz bontható a technika, melyből jelenleg talán az első kettőt képes lehetek megcsinálni. Aztán a későbbiekben egyre több és több chakrabevitellel lehetőségem nyílik a lángok erősebbé tételére, továbbá akár a számaik növelésére is. Mindenek előtt, még mielőtt itt isteni szintekre emelném a technika elméleti részét, először csak egyetlen egy láng csóvát próbáljunk meg, és abba is csupán egy Goukakyuu felét beletuszkolni.~

     Egy mély lélegzet vétel után letérdelek a földre, ezzel egyidejűleg pedig megkezdem a koncentrálást. Nincs más dolgom, mint a chakrámat a kezeimbe áramoltatni. Lehunyom a szemem és magam elé képzelem a testem, ahogy rengeteg hajszál vékony, erekhez hasonló rendszerben áramlik a kék színű chakrám. A forrásuk ,az elképzelésem alapján, nem más mint a szív, így ott a legerőteljesebb a kék szín. Elmémben folyamatosan színezem kékebbre a kis ereket, aszerint, hogy a chakrámat hogyan vezetem. A szívemből kiindulva a vállaimon át a karomba. Szépen fokozatosan haladok a tenyereim felé, hisz nem kell sietnem. Úgy vagyok vele, hogy amíg gyakorlom, addig totál fölösleges sietnem, hisz úgy csak nagyobb a hiba faktor. Persze majd mikor már meglesz a technika kulcsa és elsajátítottam, akkor a végrehajtásának tempója is növekedni fog, de ehhez rengeteg gyakorlás kell még. Elérvén a tenyeremhez, elkezdek chakrát felhalmozni ott.
~Nem elég… Még mindig nem… Már majdnem megvan… Csak még egy kicsit…~
Érzem, amint egy izzadság csepp gördül végig homlokomon. Lehet, hogy a kellemes napsütés okozta, de az is benne van a pakliban, hogy az erős koncentrációm szüleménye eme testi reakció. Most azonban nem tulajdoníthatok neki túl nagy jelentősséget, hisz akkor oda az egész és kezdhetném előröl. Jó helyen van ott, az a kis csepp. Egy kellemesnek mondható érzést kelt bennem, egyrészt azért, mert finoman csiklandozza a fejbőröm, ahogy azzal a lomha tempójával kúszik le. Másrészt azért, mert azt érzem ebből, hogy igenis keményen dolgozom és ez… ez jó érzéssel tölt el.

    Kezemet a talajra helyezve készülök fel a következő lépésre. Az eddig összegyűlt chakrámat szépen elkezdem átömleszteni a földbe. Egyenlőre csak ide, a tenyerem alá, hisz mint már említettem, nem kell sietni. Szépen sorjában végigcsinálok minden lépést. Mikor az összes összegyűjtött chakrámat átirányítottam a talajba, akkor egy újabb mély lélegzettel nyugtázom a lépés sikerességét. Érzem, hogy ott van, kapcsolatban állok vele, ami azt jelenti, hogy jó úton haladok. Azonban még közel sincs vége, ideje elkezdeni a nehezét. Az elmémmel kell irányítanom, így hát erősen elkezdek a célomra gondolni.
~Mozdulj! Menj előre! Menj! Még! Még előrébb! Ne áramolj szét! Maradj egyben!~
Ezek a parancsok váltogatják egymást a fejemben, melynek hatására a chakrám tényleg elindul. Bár nem épp egy Hiraishin, de legalább mozog. Azonban észnél kell lennem, ha túl hamar aktiválom, akkor lehet, hogy saját magamat is megsértem vele. Jelenleg talán három méternyit haladtam előre, méghozzá három perc alatt. Ez egy éles szituációban borzasztó arány lenne. Tisztán látszik, hogy van hová fejlődnöm. Próbálva növelni picit a tempón, lihegésem szaporábbá válik. Bár nem végzek fizikai munkát, ez a hosszan tartó és erős koncentrálás eléggé ki tudja fárasztani az embert. Mikor elérem az öt méteres távolságot, akkor megpróbálom rávenni, hogy egy láng csóva képében törjön fel a felszínre, sikertelenül.
~Jobban kell koncentrálnom a robbanásra! Jobban… Koncentrálni… Kon-cent… Hát persze!~
Eszembe jut egy kis szócska, melyet még talán a második akadémiai évem elején hallottam. Egy szócska, mely elősegíti a koncentrálást. Jobb kezemmel megformálom a fél kos jelét, majd jó hangosan kimondom a szót.
-KATSU!
Úgy fest, hogy ez a két tényező eléri a kívánt hatást azonban nem olyan effektíven, mint ahogy azt szeretném. Vagy talán ennyire képes az általam megalkotott első szint? Negyed méter. Nem… Ennél több van ebben, még ha nem is olyan sok a beleadott chakra, de ennél több az amire ez képes. Újfent meg kell próbálnom!

    Ismét elkezdem azt a folyamatot, amit az imént, de most igyekszem gyorsabban csinálni, hisz az is egy igencsak fontos szempont, hogy mennyi idő kell a technika végrehajtásához. Érzékelhetően nagyobb tempóban csinálom végig az első két lépést, körülbelül fele annyi időt vesz igénybe. Elkezdem hát a harmadik lépést, melynél ugyan úgy igyekszem az idő rövidítésén. Bár ennél nem olyan látványos a különbség, de az előbbi öt perchez képest, most három alatt sikerült öt métert haladnom. Nem maradt más, mint az utolsó lépés. Nagyobbat kell szóljon, hisz ezért csinálom újra. Az a negyed méter semmi, többre vagyok képes. Tudom… Érzem…
-KATSU!
Hangzik el as szó, melynek következtében ismét felcsapnak a lángok. Mondhatni siker koronázza a második lépést, hisz a végrehajtás idején is csökkentettem, valamint sikerült elérnem a fél méteres magasságot. A lihegésemből, valamint a kezem apró, szinte nem is érzékelhető remegéséből ítélve, kezdem elérni a határaimat. Azonban nem akarok leállni. Gyakorolnom kell! Erősebbé akarok válni! Kezdeném előröl a gyakorlatot, azonban egy ismerős hang zavar meg.
-Tomoe!
Felemelem a fejem a hang irányába, hogy megbizonyosodóak a hang forrásáról.
-Kato? Baj van?-nézek végig társamon, aki mint mindig, most is tele van zúzódásokkal, a ruhája is megviselt. Ő sem fogja vissza magát edzés közben.
-Még nincs, de lesz.
-Mire gondolsz?
-Nemsoká elered az eső. Ami neked nem túl előnyös.
-Ugyan már, egy kis víz nem állíthat meg.
-Ezzel nem is vitatkozom, azonban azt a fél méteres kis lángot lehet zavarni fogja. Te is észrevetted már, közeledsz a határaidhoz. A kezed már kezd fájni.
-Igen és?
-Mi az, hogy és?! Elfelejtetted mi történt év elején?! Elfelejtetted, hogy Kendo miért nincs már köztünk?
-Ka-to…
-Ha tovább akarsz erőlködni anélkül, hogy pihentetnéd a tenketsud, akkor erőszakkal viszlek haza.
-De Ka…
-Nincs de! Ha megértetted amit mondtam kelj fel a földről és induljunk haza.
-Jólvan, nyertél.-feltápászkodok a földről, majd Katoval az oldalamon elindulok a város felé.

    Nem sokat haladunk együtt, hisz útjain elég hamar más irányt vesznek, lévén, hogy teljesen más helyeken lakunk. A magam nyugodt tempójában ballagok hazafelé, mikor Kato előrejelzése igaznak bizonyul, és az eső valóban elered. Megállok egy pár percre és az égnek szegezem tekintetem. Az egyre szaporábban aláhulló eső cseppek gyengéden csapódnak arcomnak, majd onnan folytatva útjukat, végiggördülnek az arcomon.
~Mizu… Nem szeretem az esőt. Nedves és rideg. Átáztatnak mindent és kellemetlen érzést keltenek. Szomorúságot és bánatot hoznak magukkal, mégis felfrissülés jár a nyomukban. A természetnek és mindenki másnak is szüksége van az esőre, hisz ez ad új erőt a növényeknek. Elismerem, hogy valóban fontos az eső szerepe a világban és néha jól tud esni egy kis zivatar. Azonban én mégsem szeretem. Eloltja a tüzemet. A tüzemet, melynek lángolnia kell. A tüzemet melyet mindennél jobban szeretek. A tüzemet, ami Én vagyok. Milyen lenne a világ eső nélkül? Kopár és élettelen? Eső nélkül a tűz bármit felemésztene. Ez eső a természet rendjéhez tartozik, ahogy az is, hogy eloltja a tüzemet. Mizu… Gyűlölöm az esőt!~ Ezen gondolatokkal az elmémben folytatom tovább az utamat hazafelé.

    -Tadaima!- kiáltom el magam, mikor belépek az ajtón. Anyám mint mindig, most is elém siet. Törölközőt hozz a kezében, melyet odaérve sietve a hajamra is borít, majd elkezdi dörzsölni vele.
-Látom eláztál Tomoe. Nem nagyon siethettél hazafelé. Egyébként is, merre jártál? Bár ez buta kérdés, gondolom gyakorolni voltál. Büszke vagyok rád, hogy ilyen elhivatott vagy, valamint megértem azt is, hogy bizonyítani akarsz az új osztályod előtt, hisz egy évvel fiatalabb vagy náluk és rendhagyó módon léphettél évfolyamot. De az ég szerelmére, legalább azt vedd észre edzés közben, hogy esőre áll az ég. Még a végén megfázol, aztán nézheted magad, hogy nem tudsz gyakorolni.
Csupán a szokásos anyai aggodalom. Mindig ez van. Azonban most valami más. Valami megmagyarázhatatlan van a hangjában. Nem az a megszokott, ledorgáló és morcos hangon beszél, de még csak a tekintete sem tükrözi a fegyelmezési szándék legkisebb szikráját sem. Mintha boldog lenne. Mármint nem úgy átlagosan véve boldog, hanem valami oknál fogva, különlegesen boldog. Ez tényleg megmagyarázhatatlan, de olyan, mintha valami jónak az eljövendölését sugallná a hangja, Vajon történt valami? Vagy történni fog? Mit tudhat amit én nem? Vagy egyszerűen csak ilyen napja van.
-Jólvan, száraz a hajad. Lassan lehet lejjebb kéne vágatni nem gondolod?
-Nekem tetszik így.
-Akkor jó.- egy gyors mozdulattal letörli még az arcomat, majd felegyenesedik. -Menjél pihenni, gondolom rád fér.
Felmegyek a szobámba, majd leülök törökülésben az ágyamra az ablak irányáéba bámulva. Hallom, ahogy a víz cseppek folyamatosan kopognak az ablakon. Ez a mai eső eléggé egyenetlen. Egyszer szinte szakad az ég, utána meg csak éppen, hogy csepereg. Érdekes egy időjárási jelenség.

    A nap hátralévő részében az ágyamon ülve gyakoroltam tovább. Az első lépést itt is tudok gyakorolni, ezzel növelve a végrehajtás tempóján. Újra és újra a tenyereimbe gyűjtöm a már megszokássá váló mennyiséget, igyekezve egyre gyorsabban és gyorsabban megtenni ezt. Az utolsó próbálkozás melyre még emlékszem, az tíz másodperc volt, melyet követően, feltehetőleg elnyomott az álom.

    Másnap reggel korán kelek fel. Rendhagyó, hogy magamtól képes vagyok felébredni ilyenkor, tekintve, hogy hétvége van. Kihelyezetten kipihenve érzem magam, úgy fest az alvás előtti chakrakontróll edzésnek köszönhetően a testem és az elmém is elfáradt. Ennek tudható be az, hogy fittnek érzem magam, mivel az alvás kellőképp effektív volt. Kiosonok a szobámból, próbálva a legkevesebb zajt kreálni, hisz anyám még alszik. Gyors bedobom a tegnap esti vacsorám, melyet a gyakorlás közepette nem fogyasztottam el. Felkapom a cipőm, majd sietve elhagyom a lakást. Minden bizonnyal kapni fogok még ezért, hisz anya nem szereti, ha korán reggel köszönés nélkül tűnök el, azonban ez most a legkevésbé sem zavar. Tovább kell gyakorolnom annak érdekében, hogy elérjem a céljaimat. A tisztásra sietek, majdhogynem pontosan ugyan oda, ahol tegnap is gyakoroltam. Terveim szerint egész estig itt leszek, aztán ha minden jól megy, az első szintnek ma tökéletesen mennie kell. El is kezdem hát a gyakorlást, kevesebb mint tizenöt másodperc alatt sikerül a tenyereimbe koncentrálnom a chakrám. A tegnapi gyakorlás közel sem volt értelmetlen, egyszerre volt pihentető és hasznos is. Elkezdem a talajba áramoltatni a chakrám, mely a tegnapihoz képest szintén gyorsabban megy. Az öt méter megtétele azonban most négy percembe kerül, ez még továbbra is siralmas teljesítmény. A láng csóva legalább még mindig fél méteres. Már csak az út megtételéhez szükséges időn kéne rövidítenem. Újra megpróbálom, erősen koncentrálva.
~Gyorsan! Gyorsabban! Gyerünk már!~
Újra és újra megcsinálom, azonban még mindig csak három perc a legjobb, amit produkálni tudok.
~Miért? Miért nem tudom gyorsabban? Mi lehet a baj? Mit csinálok rosszul?~
Kérdések sokasága cikázik az elmémben, azonban ezekkel mit sem törődve, makacsul csinálom újra és újra, meg sem próbálva változtatni valamin.

    Az idő már dél felé járhat, a nap a legmagasabb szakaszába ért. Hanyatt vetem magam a füvön, jobb kezemet pedig az arcom elé emelem. Remeg és fáj, néha-néha görcsbe rándul, valamint akárhogy próbálom koordinálni, a remegés nem hagy alább. Ma is a határaimat feszegetem, még sem jutottam közelebb a tökéletességhez. Bár a tenyereimbe koncentrálni a chaklrát, majd onnan átáramoltatni a földbe hamar megvan, a földben való mozgatás még mindig kritikán aluli.
~Nem érzem a kezemet. Fogalmam sincs, hogy hány órája csinálhatom ezt folyamatban, de nagyon úgy fest, hogy a testem kezdi megelégelni a dolgot. Én mégsem állhatok le. Erősebbé kell válnom. Erősebbé, hogy észhez térítsem Őt…~
Felőlük és újra elkezdem a már jól bevett gyakorlatot. Már éppen tenném a kezem a földre, mikor egy kunai kés csapódik előttem a földbe. Gyorsan elcsapom a fejem abba az irányba, amelyből dobták, de nm látok senkit. Pár pillanat múlva egy rég hallott hang szólal fel mögöttem.
-Nem gondolod, hogy kicsit túlzásba viszed? Már el is felejtetted, mi történt pár hónapja a barátoddal… fiam?
Hátrafordulok, majd az alakot látván tágra nyílnak a szemeim.
-Apa! Te mit… Hogy kerülsz te ide?
-Kaptam egy pár napos eltávot a legutóbbi küldetés teljesítése után. Anyád nem említette tegnap, hogy jövök?
-Szóval azért volt olyan boldog. De hogy találtál meg.
-Én vezettem ide.-kiáltja el magát Kato, aki éppen akkor érkezik oda.-Apukád nem talált otthon, így nálunk keresett téged, én pedig sejtettem, hogy itt elszel. Igazam is lett.
-Köszönöm a segítséged még egyszer.
-Nem tesz semmit. Innentől Önre bízom, én megyek gyakorolni. Aztán ésszel legyél Tomo!
Int egyet, majd el is tűnik a fák között. biztos vagyok benne, hogy a mai napon, még ütött kopott állapotban fogok vele találkozni. Apám letérdel elém a fűre, majd végigméri a kezemet. Szájához emeli a maga jobb kezét, melybe óvatosan bele is harap. Hirtelen a földre csapja azt, majd egy már általam is ismert technika nevét kiáltja el.
-Kuchiyose no Jutsu!
Füst szál fel, jelezvén azt, hogy valóban idézés történt. De vajon mit idézet meg apám? Vajon miféle érdekes fajjal van szerződésben és miért nem említette eddig. Egy barnás és fehéres árnyalatú szőr gombolyag ugrik rám a füstből, teljesen a földre teperve. Apró mancsaival vállamra nehézkedik, ezzel lehetetlenné téve, hogy felkeljek.
~Várjunk csak! Apró mancsok… és bunda?~ Ránézek a “támadom” arcára, melyet még sötétben is felismernék. Persze, hogy felismerném, hisz a legutóbbi találkozásunkkor is sötét volt.
-E… Erena-san?!
-Csak maradj nyugton kis farkas!
-De hogyan? Mi folyik itt?
-Azt mondtam maradj nyugton!- kiálltja el magát, a tőle már jól megszokott temperamentummal. Bal mancsát leveszi a jobb vállamról, majd a számra helyezi azt, hogy ne beszélhessek. Azonban most a jobb kezem szabad, így le tudnám szedni magamról Őt. Legalábbis ezt hiszem, hisz egy másik farkas ugrik rá a szabad kezemre, egészen a csuklómnál.
~Most mi a fene folyik itt? Egyből két farkas?! Ki a másik?~
Teszem fel magamban a kérdést, majd elnézek az irányába, amennyire Erena-san engedi, hogy forgassam a fejem. A kis alávaló, amelyik a jobb kezem lefogásáért nem más mint Xisty. Azonban ha ez még nem lenne elég, szemem sarkából meglátom, amint Hime-san, a falka vezérének párja lép a tenyeremhez, melyet megszaglász egy kicsit, majd finoman ráteszi a mancsát. Pár pillanat múlva a kezemet kellemes érzés kezdi átjárni, a fájdalom pedig tompulni kezd.
-Ahogy Erena is mondta, maradj nyugton fiam. Amíg Hime-san meggyógyítja a kezed, addig elmagyarázom neked a dolgokat. Mint látod, Ők azok a farkasok, akikkel te is szövetségben állsz. Magam is szerződést kötöttem már velük régebben, ha alaposabban megnézted volna a tekercset, akkor láthattad volna a nevem. Mindhármukat ismered, még ha csak látásból is. Hime a gondozó farkason tanítója és a falka fő gyógyítója. Erenat ismered. Az egyetlen dolog amit nem tudsz róla, azaz, hogy nekem Ő a farkas társam. Mikor szerződést kötöttünk, akkor még csak egy nagyon fiatal kölyök volt, így akkor Őt kaptam társamul. Xisty pedig a klán egyetlen egy Katon elemmel rendelkező farkasa, jelenleg. A tehcnika amelyet épp elsajátítani próbálsz, megfigyelésem alapján egy Endan erejével bír. Xisty pedig képes használni az Endant, így láthatod azt élőben. Hime meggyógyítva a kezeid, aztán az én felügyeletem alatt folytatod tovább az edzést. Remélem felfogtad.

    Miután Hime-sama a másik kezemmel is végzett a két farkas leszáll róla, így újfent szabadon mozoghatok.
-Köszönöm Hime-sama.
-Ugyan kérlek, ez természetes.
-Xisty.
-Csinálom már.
A kis kölyök farkas elfordul tőlünk, majd egy mély levegőt véve felkészül az említett technikára. A Goukakyuuhoz hasonló, ámde mégis gyengébb és inkább hosszúkásabb támadás felperzseli a levegőt.
-Mint láthatod, ilyen ereje van egy Endannak. A te technikád, melyet nagyon ügyesen próbálsz megvalósítani ugyan ekkora erőt képvisel. Ez annyit jelent, hogy jó Úton haladsz. Azonban túlságosan rágörcsölsz arra, hogy növeld a sebességet. A talaj sűrűsége nagyobb a levegőjénél, ez ugyebár adja magát. Egy ekkora mennyiségű chakrát nem fogsz tudni akkora sebességgel áramoltatni a jelenlegi szinteden, mint amekkorával szeretnéd. Azonban van egy ötletem. Kihasználhatnád a föld sűrűségét, ezzel pedig kevesebb chakrát beleadva is képes lehetsz a nyomáskülömbséget kihasználva egy ugyan ekkora erejű támadásra. Viszont ha már ilyen könnyen megy a nagyobb chakramennyiség összeszedése, akkor megpróbálhatnád azt, hogy több részre osztod, ezzel több azonos erejű láng csóvát alkotni, több különböző helyen. Becslésem szerint…
-Öt. Öt felé képes lennék rá.
-Sonotori!* Gyerünk. Próbáld meg először csak hárommal.
Habozás nélkül kezdem el a gyakorlatot. A tenyerembe gyűjtöm a már megszokott mennyiséget, majd seperc alatt a földbe juttatom azt. Onnan három egyforma részre bontva kezdem el mozgatni. Bár a három különálló rész mozgatása kicsit nagyobb koncentrációt jelent, mégis érzékelhetően gyorsabban mozognak. Ezzel a módszerrel nyolc méteres távolságba alig két perc alatt juttatom el őket.
-KATSU!
A három láng csóva egyszerre tőr fel a felszínre, ugyan akkor erővel, mint az eddigiek.
~Nekem ez eddig miért nem jutott eszembe?~
-Nem rossz. Még egyszer, de ezúttal öttel.

    A nap már lassan lebukik a horizonton, mikor apám kimondja az “elég” szót. Hime-sama még egyszer helyrerakja a tenyereimet, majd mindhárman eltűnnek. Hosszú és fárasztó nap volt, de megérte, hisz az első szint majdhogynem tökéletesen megy. Apám szerint már fölösleges ezt gyakorolni, hiszen majd akkor fog igazán tökéletesen menni, ha már élesben is bevetettem párszor. Holnap délutántól viszont letoljuk a második szintet. Elmondása szerint azáltal, hogy az első szint már megy, a második egy délután alatt menni fog, hisz csak a chakramennyiségen kell változtatni. Számításain egyeznek azt illetően, hogy a második szint egy Goukakyuu erejével érhet majd fel, valamint a maximum három láng csóva akár másfél méterre is feltörhet. Azonban ez csupán már gyakorlás kérdése, hisz maga a technika már megvan. Az esti vacsora vidámsággal és örömmel teli volt, napját se tudom már, hogy apám mikor volt így itthon utoljára. Az asztalnál apám felém fordul, mélyen a szemembe néz, majd gratulál a sikereimhez.
-Tudod fiam. Sajnálom, hogy nem vagyok mindig itt veled. Azonban jó látni, hogy ez a Te lelkesedésed egyáltalán nem töri meg. Sőt még elszántabban küzdesz azért, hogy erősebb légy. Ez látszik az új, kimondottan Saját Technikádon is. Már csak egyetlen dolgod maradt vele... pontosabban több is, de most arra gondolok, hogy nevet kell adnod neki. Mi lesz az?
-Hikuma no... Jigoku!

*Pontosan

Hidan Vas. Feb. 18 2018, 22:29

Hali! ^^ Orommel latom, hogy ujra jatszol. Miota legutobb olvastam toled, sokat fejlodott az irasod, szoval csak igy tovabb, meg gyakorolj sokat Smile

A tanulast elfogadom, jutalmad a technika es 5 chakra.

**Tsuuzoku Tomoe** Csüt. Júl. 26 2018, 01:32

Megtanulni kívánt technika:
Isshi Toujin // Húrfény Formáció

Tsuuzoku Tomoe NljLnRkQIKek8-omGLxLThqfJsUi0SAcpPsGM81Y5pKTRc6AePhd504T7Z2tINCJ0alQwGf8-8dt4PyJax_QHtdCBfGmO5KJ7mydSovpctf4dVkCWRboyimLp5e1nNmhSDCboL_u

Tsuuzoku Tomoe NljLnRkQIKek8-omGLxLThqfJsUi0SAcpPsGM81Y5pKTRc6AePhd504T7Z2tINCJ0alQwGf8-8dt4PyJax_QHtdCBfGmO5KJ7mydSovpctf4dVkCWRboyimLp5e1nNmhSDCboL_u

A használó a megfelelő kézjelek után egy pecsétet hoz létre maga körül, melyet képes felhasználni az áldozata lassítására, mozgásának teljes gátlására. A pecsét jelei, melyek megjelennek a használó körül hasonlóan a Nara jutsukhoz, megindulnak célpontunk felé, s „feltekeredve” rá egyfajta kötél módjára lefogják azt. Nem a legerősebb akadály technika, ám kétségkívül nagy segítség lehet, ha valakire rajtaütés szerűen kell támadni.

Chakraszint: 250
Besorolás: C

Elhelyezés térben és időben: Nem sokkal a Genin vizsga előtt, a háború kirobbanása után.

    A kirobbanó háború szele hamar végigsöpört a világon, ez alól pedig konoha sem volt kivétel. Mondjuk hogy is lehetne az, amikor a mi falunk és a Hokage a Tűz szövetségének irányítója. Még gyerek fejjel is képes vagyok felfogni az eseményeket, ennek egyik oka pedig apám hosszas és gyakori távolléte. Hónapok óta nem is láttam, de még csak azt sem tudom, hogy él e még. Ezzel nem csak én vagyok így, Nora apja is a fronton ami meg is viseli Őt. Mind tudjuk, hogy azok a shinobik, szeretteink, rokonaink, ismerőseink akik a fronton vannak az életüket kockáztatják és bármikor meghalhatnak. Azonban én hiszem… nem, sokkal inkább tudom, hogy apám egy fantasztikus shinobi. Tudom, hogy nem esett és nem is fog baja esni. Hinnem kell eben. Azonban az élet nem áll meg és aggodalmaink, félelmeink ellenére is koncentrálnunk kell a jelenre. Nekem is eképp kell cselekednem és a tanulmányaimra fordítani minden erőmet. A tanév vége vészesen közeledik, főleg most, hogy előrébb hozták a Genin vizsgát a háború miatt. Ez még inkább rátesz egy lapáttal az amúgy is stresszes időszakra, hisz mindenki feje felett ott lebeg az, hogy a Hokage agya elpattan és a frissen végzett Genineket küldi a frontra. Természetesen ha ez megtörténne sokunk tudná, hogy golyófogóként funckionálnánk,

    Ezekkel a gondolatokkal ülök a teremben, várva a csengőt és a Sensei-t. Mikor a már jól ismert jelzés megszólal és a tanár belép az ajtón mindenki elcsendesül és a kóborlók visszatérnek a helyükre. Jómagam előveszem a könyvet, melyből előreláthatólag dolgozni fogunk, azonban a Sensei ahelyett, hogy elfoglalná a tanári asztalt oda lép hozzám.
-Tomoe most azonnal hagyd el a termet és az épületet. A mai napra a tanítás számodra véget ért.
Elkerekedett szemekkel nézek, hisz ilyen még sosem fordult elő velem.
-De hát miért? Nem is csináltam semmi rosszat!
Felállok az asztaltól és kissé felemelt hangon szólok vissza. Nem értem, hogy miért kér ilyet tőlem a sensei, így kissé lehet kikeltem magamból. Már épp venném a levegőt, hogy tovább mondjam a magamét, amikor füst szag csapja meg az orrom, majd rögtön azután egy ismerős hang csendül fel az ajtó irányából.
-Tudjuk, hogy nem tettél semmi rosszat Tomoe. Nem is ezért kell távoznod. Az ok amiért menned kell az az, hogy fontosabb dolgod lett mint, hogy végig üld a történelem órát. Gyere kikisérlek, kint mindent megtudsz.
-Shugaku-sensei.
-Mikage kérlek néha vess egy pillantást az osztályomra. A feladatot kiadtam nekik, de ismered milyenek a gyerekek.
Elindulok az ajtó felé, majd amikor kilépek az öreg láncdohányos be is csuklya mögöttünk.
-Mi folyik ott Sensei?
-Mint mondtam fontosabb dolgod van.
-De mégis micsoda? Mi lehet fontosabb annél, hogy felkészüljek a Genin vizsgára?
-Remélem csak viccelsz! -kiáltott fel a sensei, majd megállt egy helyben és szigorú szemekkel nézett rám- Te már rég felkészültél a vizsgára. Neked szinte itt már nincs mit tanítani. Azonban a tanév elején bizonyítottad, hogy kivételes tehetség lakozik benned. Ezt a tehetséget nem szabad hagyni kárba veszni. Nem is fogjuk hagyni. Most pedig haladjunk, szorít az idő.
Némán követem a sensei-t ki az épületből, egészen az akadémia mögötti erdőig. Ugyan arra a tisztásra megyünk, ahol már oly sokszor edzettem.
-Edzeni fogunk?
-Pontosan! -ekkor a sensei árnyéka megnyúlt és az enyém felé indult meg. -Mondd csak mit érzel? Nem tudsz mozogni igaz? Mit szólnál hozzá ha te is képes lennél így elkapni az ellenfeleid?
-De sensei az lehetetlen. Én nem vagyok Nara.
-Ez igaz. Te ízig vérig Tsuuzoku vagy!
A szemeim elkerekednek, a lélegzetem pedig eláll a hang hallatán. Próbálom hátra fordítani a fejem, azonban a kötés miatt nagyon nehezen megy. Alig pár centivel birom csak elfordítani, azonban épp elég ahhoz, hogy a szemem sarkából megpillantsam a hang forrását.
-Tousan!
-Jó újra látni fiam.
Az árnyak elengednek, így újra szabadon mozoghatok. Rögtön apám karjaiba vetem magam, hisz mint már korábban említettem, hónapok óta nem láttam. Ő átkarol és megsimogatja a fejemet.
-Később majd érzelgünk Tomoe. Most kevés az időnk. Holnap hajnalban indulok tovább, azonban előtte még tanítani akarok valamit. Egy technikát ami kísértetiesen hasonlít a Nara klán titkos technikájához. Azonban nehéz technika és az időnk is véges. Mindent bele kell adnod. Képes leszel rá?
-Hai!
-Rendben. Shugaku-san azért van itt hogy segítsen és bemutassa azt amit el kell érned. Ez ugye egy pecsét technika, vagyis szimbólumokat kell formálni. Tessék! -egy tekercset dob hozzám -Ebben le van rajzolva a formáció. Memorizáld gyorsan.
Kapok pár percet arra, hogy megjegyezzem a képet, majd apám tovább magyarázza a dolgokat.
-A technika alapját a Chakra testen kívüli irányítása és mozgatása képzi. Ebből kifolyólag értelem szerű, hogy magad körül szét kell oszlatnod a chakrád, próbálva egy szabályos kört alkotni. Ha ez megvan a szétoszlatott chakrát el kell kezdened az írásjelek és motívumok mintájára formálnod, ezzel elérve a kellő hatást. A folyamat közben végig arra kell gondolnod, hogy el akarsz kapni és meg akarsz állítani. Gyerünk próbáld meg!

    Apám megáll előttem és figyelmesen néz, miközben én elkezdek koncentrálni. Megformázom a kos jelét, ezzel segítve a jobb chakrakontrollt. A talpamon keresztül elkezdem ki áramoltatni a chakrám, próbálva egyenletesen szétoszlatni magunk körül. Amikor ez megvan elkezdem a már sokat emlegetett jeleket megformálni vele, melyek lassan láthatóvá is válnak. Azonban valami balul sül el és a pecsét elkezd széttöredezni még mielött megcsinálhattam volna azt.
-Egyenletesen oszlasd szét a chakrád, máskülönben ez fog történni. Gyerünk, újra!
Ismét elkezdem az iménti folyamatot, ezúttal próbálva egyenletesebbé tenni a pecsétet. A jelek újra elkezdenek megjelenni, és végig is érnek. Teljes egészében látható a pecsét.
~Kai!
Próbálom aktiválni a technikát, ami egy pillanatra fel is villan, majd ismét széttörik.
-Ha nem koncentrálsz végig a célra nem fog sikerülni. Mégegyszer!
A harmadik próbálkozás közben végig betartom az iménti instrukciót, melynek következtében az aktiválás után az írásjelek és kanjik elkezdenek apám teste felé mozogni, felszökve a lábán. Azonban Ő ennek ellenére is képes mozogni, igaz lassabban.
-Haladunk. Már képes vagy lassítani. Azonban több chakrát kell bele vinned, másképp a teljes hatás elmarad.

    Hosszas próbálkozások, több órányi köszködés és verejtékezés után, sikerül elérnem azt, hogy a pecsét megtartsa apámat pár másodpercig. Viszont teljesen megfogni nem tudom, hisz Ő leszedi magáról a pecsétet.
-Nagyszerű! Sikerült megcsinálnod Tomoe!
-De hisz kiszabadultál.
-Az lényegtelen. Az én chakra készletem jóval nagyobb mint a tiéd, így ha a jelenlegi szinteden alkalmazod a technikát én könnyűszerrel rombolom le azt. Azonban ha… Shugaku-san, ha megkérhetlek. Tomoe csináld meg újra.
Shugaku-sensei apám másik oldalára áll, majd velem együtt Ő is megcsinálja a pecsétet. Ennek hatására apám képtelen mozogni és még a beszéd is nehezére esik.
-Látod? Ha ketten vagy akár többen csináljátok. Egy jóval erősebb ellenfelet is elfoghattok.
Ekkor apám megformálja a fél kos jelét, majd egy halk kai szó után mindkét technikát porrá zúzza.

-Gratulálok Tomoe. Megcsináltad.

**Uchiha Kagami** Csüt. Júl. 26 2018, 01:54

Welcome here again!

Jó ébren lenni, az éjszakázás visszatérőket hoz úgy néz ki Very Happy

Na szóval... ez olyan... visszatérős tanulás lett. Látszik, hogy rég voltál az oldalon, de nem koptál ki teljesen a chakraelméletből. A siker-sikertelenség arány azért megvolt, leszámolva a technikai rész nem volt sok, de éppencsak elég. Reméljük a többi már jobban fog menni, tudom milyen visszatérni valahova, eleinte nehéz, de aztán visszazökken az ember a régi kerékvágásba. Azért látszik, hogy nem felejtettél sokat a chakraelméletből, és ez sokat nyomott most a latba. Ha csak két sorral kevesebbet írtál volna, nem fogadnám el a tanulásodat. Így viszont,

elfogadom,

de chakrát maximum 3-at tudok neked adni, azt is azért, mert az élményben volt chakrahasználat. Felírhatod az első pecséttechnikát a karakterednek, viszont nagyon be kell gyakorolni, akár játéktéren, akár élményekben; a karakter ismeri a technika alapjait, létre is tudja hozni azt, viszont nehézkes a fenntartása, továbbá, egyelőre még az azonos és/vagy magasabb szintű és chakraszintű ellenfelek képesek lesznek viszonylag könnyen megtörni azt.

Kagami

Ajánlott tartalom

Tsuuzoku Tomoe

Tsuuzoku Tomoe

Re: Tsuuzoku Tomoe

Re: Tsuuzoku Tomoe

Re: Tsuuzoku Tomoe

Re: Tsuuzoku Tomoe