Ritoru no Sato

Jiraiya Vas. Júl. 17 2016, 21:35

Konohától nagyjából 10 Kilométerre lévő falucska, ahol leginkább vállalkozók és azok emberei élnek. A falu fontos részét képezi magának Konohának is. Bár nincs közvetlen Konohai irányítás alatt, de az építészek, kereskedők és a falu lakosságát, hétköznapi és élvezeti cikkekkel ellátó személyek, vállalkozók is mind itt telepedtek le, hogy szolgáltatásaikat és áruikat a lehető legkönnyebben értékesíthessék Konohában. A falu az adóból és az itt élők költekezéséből tartja fent magát, ezen kívül több szálló és vendéglátó helyiség is épült, hogy az utazókat elszállásolhassák.

Maga a falu körülbelül akkora, mint a Hyuuga Birtok Konohában, így egy kisebb falunak felel meg. Falai nincsenek, teljesen nyitott. Az őrség Samuraiokból áll, viszont az információ továbbítás remekül működik, így Konohának bármikor képesek jelenteni észrevétlenül.

**Kagemare Kuzomi** Szomb. Aug. 06 2016, 12:17

// Jiraiya //

Jiraiya-san igen furcsa egy figura, azonban nagyon úgy tűnik, hogy fel tudom használni a saját képzésemhez... így hát, igazán nincs azzal semmi baj, ha bókolok neki egy keveset. A magyarázata helytálló, noha ezt még Én magam is képes lettem volna kikövetkeztetni, mert semmi olyat nem mondott, ami világmegváltó lenne. Azért... őrült a fickó, ez tagadhatatlan. Nagyot sóhajtok. Remélhetőleg komolyabb megfontoltság okán gondolja azt, hogy kémkedni kezd az Akatsuki után. Személyy szerint még nem érzem magam elég erősnek ahhoz, hogy őrült és legendás gyilkosokat hajkurásszak...

****

A falu, ahova megérkeztünk, kifejezetten érdekes hely. Jiraiya útjából pedig egyenesen tágulnak a nők... Na, vajon miért? Igen, valóban, ez ironikus kérdés volt. Mindenesetre ez nem egy olyan falu, amely nagyon megragadott volna magának. Remélem minél hamarabb tovább állunk, különben sosem érjük el a célunkat, ha a Jiraiyával kapcsolatos feltételezéseim helyesek.
Meglepően furán hangzik az Ő szájából ezen intelmek sokasága. Ugye nem gondolja komolyan, hogy ilyen könnyen rászedhet. Azt hiszem, Jiraiya-san meglepően naív, sőt, oktondi. A következő kérés pedig...kac-kac!
- Jiraiya-san! Ugye nem néz annyira hülyének, hogy önként bízzam a vagyonomat önre, miközben arca máris vöröslik a bujábbnál bujább gondolatok miatt. Ne feledje, hogy nem Ön az egyetlen perverz a környéken, pontosan tudom, hogy mi jár a fejében, amikor ilyen csinos lányok vesznek minket körül.
Kiveszek ötszáz Ryout a készleteimből és Jiraiya felé nyújtom.
- A tanulás szükséges eszközeire.
Ennyi. Elfelejtheti, hogy többet kap. Ne nézzen madárnak. Eddig számtalan módon le akart rázni, miért adnám meg neki a lehetőségek valóságos tárházát erre?

Jiraiya Csüt. Aug. 25 2016, 16:39

Szokták mondani, hogy a történelem megismétli önmagát... Nos ez egy fatális tévedés ebben a helyzetben és bár valamiféle hasonlóság visszatükröződik, de sajnos teljesen máshogy, ami természetesen egyáltalán nem probléma... Jiraiya elhűlt arccal, szinte teljesen megsemmisítve pislogott Koizumora és nyúlt lassan az ötszáz Ryoért.
- A... a... a...
Próbált megszólalni, de a száján nem jött ki más hang, csak ez... De ez sem tartott sokáig, szó nélkül, letargikus állapotban fordított hátat Kuzominak és tűnt el a következő sarkon... Ennyi lenne?
Mikor már Kuzomi végleg azt hitte, hogy az öreg itt hagyta őt és már ment volna a saját dolgára, az emberek tömegében megjelent a magas, széles vállú, nagy hajú Sennin. Kezében egy nagyobb zacskó lógott amikor pedig a fiú meglátta és tekintetük találkozott, egy elismerő félmosoly húzódott az arcára.
- Tessék. - nyújtja oda a zacskót - Ezek a technikához szükséges kellékek. Most pedig kövess!
Mondta, majd megindult egy sűrűbb, fákkal benőtt falurész felé. Itt megállt, majd Kuzomi felé tartotta a kezét.
- Adj egy lufit.
Mondta. Ahogy Kuzomi a zacskóba néz, láthatja, hogy több, piros színű vizes lufi tornyosul és nyomorog egymáson. Kivesz egyet, majd átnyújtja Jiraiyának, aki a tenyerében tartva kezd bele egy chakragyakorlatba. A lufi lassan mozgolódni kezd, majd több helyen is kidudorodik folyamatosan mozgolódva, végül pedig kidurran...
- Ez a technika első lépése. Forgasd a chakrádat a vizes lufiban és durrantsd ki vele. Ennyi az egész.
Jelenti ki, mintha az olyan könnyen menne, majd leül az egyik fa tövébe és ruhája alól előhúz egy tökkulacsot.
- Ennyit mondok, ha többet akarsz tudni, akkor fizess.
Nevet fel, majd meghúzza az italt...

// Nos. Nem mondom meg, hogy mit kell tenned (Ha időd engedi és hasonló úgyis utána tudsz nézni) neked, vagyis a karakternek kell kitalálnia. ÍGY egy napig próbálkozol a lufikkal. Jiraiya teljesen részegre issza magát, így neki gyorsan telik az idő, de nem igazán használható. Részletezd, hogy Kuzomi hogyan próbálkozik és hasonlók, mivel a próbálkozások és a kreativitás függvényében lesz képes elsajátítani a technika első szintjét. Egy nap telik el ^^ Egy nagyobb mennyiséget kérek, ahogyan éppen jön. Ha másképpen csinálod, esetleg olyan hatást érsz el ami nem pont a Rasengan, de az alapjai megvannak akkor akár olyan úton is elindulhat a tanulás, hogy egy új, saját technika kerekedik belőle. A hibák így viszont nem feltétlenül hibák lesznek. //

**Himura Akashi** Csüt. Május 25 2017, 14:45

//Uchiha Kagami//

Vegyes érzelmekkel fogadta a “dicséretet”, tény, másképp aligha lehetett volna. Átment, a fő cél ez volt, de valahogy boldogabb végre számított, így a férfi azonban teljesen elkedvetlenítette a maga mogorva, nemtörődöm stílusával a fiút.

- Értettem. - nyugtázta. Ha valamit a javára lehetett írni a fickónak, az az volt, hogy lényeget mondó volt… nos, Akashinak talán ennyi pozitívum jutott el a tudatáig a férfiról.
- Azt lehet tudni, hogy mikortájt érkezhet a parancs? - szólt volna utána, de a másik simán, szó nélkül faképnél hagyta. Felsóhajtott, mást nem tudván tenni, és a földre hulló papírosért nyúlt. Egy pillanatra vacillált, elolvassa, vagy sem… hiszen mégiscsak egy idegen, és a privát szférát ez már erősen túllépte. Végül vállat vont… hiszen kit érdekel? Senki sem látja, ráadásul a sensei aligha volt olyan, aki ilyen apróságokon fennakadna. Elolvassa, legalább tudja majd, hogy érdemes lenne-e neki visszaadni. Szemei végigfutottak a betűkön, szemöldöke egyre inkább kúszott fölfelé a homlokán.
~ Mi a franc… ? - sejlett fel a fejében a költőinek szánt kérdés. Megfordítva a cetlit, egy már mintha látott tigris fej rajzolódott ki, így Akashi rögtön gondolkodóba esett… emlékei azonban talán tréfát űztek a fiatal geninnel… valahogy mégis úgy érezte, Daiki-sensein látta, talán a jobb csuklóján tetoválásként ékeskedni. Úgy rémlett fel előtte a kép, hogy a férfi kezeivel épp a shurikeneket küldi röppályára… roppant hihetőnek tűnt eme emlék kép, így a szöveg második felére igyekezett koncentrálni. “Szállítmány”. Ez a szó újra és újra megragadta Akashi szemét, valahogy a levél rejtélyes megfogalmazása, esküszegések, és hasonlók felborzolták a kíváncsiságát, így a kis tasakjába gyűrte a papírt, és az abban említett helyszín felé indult. Nem volt messze, igaz, a falun túl… át az erdőn. A fiú kész kalandként élte meg, hogy a sötétben kellett, egyedül az erdőn át császkálnia, minden nesz, minden hang egy kicsivel fokozta a fiú izgatottságát, illetve óvatosságát. Akashi bár legyen vakmerő, hogy így beleveti magát az éjjeli erdősségbe, avagy furcsa levél miatt indul valamiféle szervezet éjféli találkájára, azért az élni akarás erősen benne harcolt, és tette mozzanatait puhábbá, hogy kevesebb zajt csapjon, élesítette meg érzékszervei érzékenységét, avagy adott akkora adrenalin löketet, hogy a fiú észre sem vette, hogy egy seb húzódott újonnan a bal vádliján. Egy ág lehetett, amely felületesen, de megsebesítette a fiút… ő azonban erről aligha vett tudomást. Ritoru no Sato határán szokás volt az őrség, és ez aznap sem volt másképp… geninként, tehát hivatalos shinobiként azonban az őrök szó nélkül engedték tovább a fiút, látva a homlokán Konoha fejpántját.
~ Szállítmány érkezik… hmm. - idézte fel magában az olvasottakat, és érezte, hogy kellemetlen lehetne, ha észrevennék ezek a tigrisek… így idejét találta egy kis rejtekhely fellelésének.

**Uchiha Kagami** Csüt. Május 25 2017, 19:35

/Himura Akashi - Törvényen Kívül/

//Igen, útközben lett címe is a kalandnak ^^ Újra kell, hogy üdvözöljelek a vágóhídon, mert innentől beindul a parti. Ahogy réges-régen mondtam ilyenkor... a függönyök legördültek, a színpad a tiéd!//

Átvágtad magad az éjjeli erdőn, s bár a vádlidon sebet ejtett valami, ügyet sem vetettél rá. Ha magadban ezt egy kivételes bátorságpróbának élted meg, hogy átvágtál a sűrű, éjszakai erdőn, akkor bizony érezhetted az akadémiai tanáraid szemre hányását, miszerint: "shinobi vagy fiam, így kell viselkedned alapból!" És... úgy nézett ki, így is viselkedtél, legalábbis az adrenalin hajtott téged előre, és nemsokára elértél célállomásodhoz, melynek felállított őrségén, hivatásos shinobiként úgy csusszantál át, mint kés a vajon. Most, hogy bent voltál a piciny falucskában, ami alig volt nagyobb, mint egy konohai nagy klán birtoka, nem igazán láttál tényleges életet.

A kis házikókban égtek a lámpások, de az utcákon nem volt senki a járőröző shinobikon kívül, akik egy biccentés után tovább is mentek, ügyet sem vetve rád; no nem azért, amiért Daiki-sepai, egyszerűen csak szolgálatban voltak, a legtöbbjük már legalább két napja egyhuzamban és ez bizony megterhelő volt mindenkinek az energiatabletták ellenére is. Egyszerűen... nem akartak senkivel beszélgetni, ami érthető is volt a jelen szituációban. Nem tudhatták, hogy mikor jön egy ellenséges támadás, minden egyes percüket veszélyben élték le a háború miatt, az asszony vagy hazavárta őket, vagy épp a levélkihordóval enyelgett, amíg a gyerekek az Akadémián tanultak.

Fertályórán keresztül baktattál, már-már tán fel is adhattad volna a kutatást, amikor egyszer csak belefutottál a megoldásba; ott volt előtted színtisztán, egy kis épület, amelyből halk zene szűrődött ki, tetején pedig világító cégér jelezte, hogy "Barlang fogadó". Nos... ennél egyszerűbb nem is lehetett volna a képlet. Amennyiben benyitottál, akkor odabent egy tipikus ivót láthattál, a földön párnák, kis asztalkák közt térdelő és sakét ivó emberek. Valaki oldalt hamisan játszott egy háborús dalt a furulyáján, elől pedig a pultnál senki sem ült, egyedül mögötte álldogállt az italkimérő és nézett rád szúrós szemmel; más ügyet sem vetett arra, hogy beléptél. - Mit kérsz inni? - kérdezte tőled az italkimérő, aki magas, tagbaszakadt férfi volt. Ha adtál le bármilyen nem alkoholos italra rendelést, akkor kivágta eléd és két ryo-t kért érte. Ha nem kértél semmit, akkor fejcsóválva motyogott valamit és elfordult tőled.

A fogadóban nem láttál senkit első körülnézésre, aki gyanús lett volna. A lámpák csak kevés fényt ontottak, igazi kocsmahangulat áradt a helyből... már-már elvegyülhettél volna benne, amikor is, hirtelen megláttad Daiki-senpai-t, aki az egyik oldalsó asztaltól állt fel, majd a pont árnyékban lévő tolóajtót eltolva, eltűnt. Rajtad állt a döntés, hogy mit fogsz tenni; követed, avagy itt maradsz és iszol tovább? Netán hazamégy, fittyet hányva arra, hogy idáig árkon-bokron keresztülvágtad magad, csakhogy megleld a rejtélyt, ami a levélben volt? Itt voltál a célegyenesben, de a döntés rajtad állt.

//A következő posztodat odáig írd, hogy bemégy az ajtón és hideg és sötétség fogad, ár, amennyiben ezt a lehetőséget választod//

**Himura Akashi** Hétf. Júl. 03 2017, 22:43

// Uchiha Kagami //

A fogadó többnyire szegényes… vidéki kocsmának felelt meg. A neve azonban egyértelművé tette számára hogy jó helyen jár. Akashi körbenézett a helységben, a fény szolidan világított, mégis… az éjjeli sötétből belépve vakítóan hatott. Ahogy azt várni lehetett, tömegnek nyoma sem volt, akik itt voltak, mind gyakorlott alkoholisták és évtizede törzsvendégek lehettek.

~Illetve azok a “tigrisek”.

Szemével a senseit kereste, de a pultos tekintetével állapodott meg. Amaz szúrós szemekkel vizslatta a jövevényt, majd feltette a szokásos kérdést. Akashi egy pillanatra eltöprengett. Vajon okos húzás lenne megkérdezni a férfit a dologról? A lehetséges buktatókat azonban túlzóan soknak gondolta, így biccentett, hogy csak egy pohár vizet kér. A férfi mogorván elé csúsztatta a sima fapulton, majd hátat is fordított, hogy tovább törölgesse az egyébként kristálytiszta poharakat. A fiú benyakalta, majd a pulton hagyva a vizes pohárkát. A “tömegbe” fordultam, hátha ismerős arcot pillantok meg. Férfit láttam furulyázni, egy másikat az asztal mellett heverni a földön… nyilván elégszer és többször nézett a pohár aljára. Egy asztalnál jókedvűen kiabáltak az asztalnál. Akashi tudta, hogy a szesz gyorsan előhozza az ember hangját.
~ És vajon kik a tigrisek? - morfondírozott magában. Az igazat megvallva egy támpontja volt, aki Daiki-senpai volt személyesen. Semmi egyéb nyommal nem rendelkezett, amivel nyakon tudott volna csípni a keresett csapatot. Ugyan ha minden igaz, van mindegyiküknek egy-egy tetoválása is, de egyrészt, ezt nem találta valami biztosnak, illetve hasznosnak se nagyon tekintve, hogy egy tetoválás könnyen maradhat rejtve. Végül csak megpillantotta a keresett férfit, egy messzebbi asztalnál. Első reakciója az volt, hogy észrevétlennek kell maradnia, így egy idegen árnyékába bújt meg, és figyelte, mit tesz a férfi.
~ Vajon észrevehetett? Elvégre közel jounin lehet a férfi.
Az emlegetett sensei azonban kényelmesen állott fel a helyéről, és egy ajtón át távozott.
~ Nem veszíthetem szem elől.
Egyedül volt, mikor felállt, így nem kellett attól tartania, hogy talán nem engedik be… így megindult a tolóajtó felé, majd ahogy elé lépett, elhúzta ő is, csupán résnyire, majd lassan, hangtalanul teljesen. Belépett a nyirkos sötétségbe, ami miatt a szeme már ingázik. Hol a sötét, hol a fény a rossz. Soha nem jó semmi sem. Feltűnően hidegnek érezte a környezetet, a sötétre való tekintettel pedig behúzta maga mögött az ajtót, nehogy lebukjon.
~ Vajon mi folyhat itt? Miféle szállítmány lehet ez? - gondolkodott el magában.

**Uchiha Kagami** Vas. Júl. 30 2017, 23:09

/Himura Akashi/

//Elnézésedet kérem a késesért. Akkor a következőkben a megbeszéltek alapján fognak történni a dolgok. Ékezeteket remélem valamelyik kolléga (khm... Mei pls ^^) szerkeszt bele//

Sok morfondírozás kísérte a fogadóban való rövid tartózkodásodat, méghozzá a Tigrisek kilétéről, a sensei kilétéről... úgy mindenről. Kíváncsi lehettél, hogy mibe is csöppentél bele, hiszen nem hiába követted egészen idáig a férfit. Mikor megláttad őt, végül döntöttél és elindultál utána, hiszen nem veszíthetted szem elől, ahogy azt elhatároztad magadban. Ki tudja, a végén még talán kiderítheted, hogy kik ezek a Tigrisek... vagy nem. Nem tudhattad, hogy mit is tartogat pontosan az elkövetkezendő néhány perc, de, amikor benyitottal az ajtón - senki nem figyelt fel rád - természetellenes hideg és sötétség fogadott, még a hátadon is felállt az a néhány szőrszál. Mintha el akart volna nyelni a hely, olybá tűnhetett számodra. A fojtogató sötétség szinte mindent belepett, s fényt nem gyújthattál, máskülönben a lebukás veszélye fenyegetett, így csak a többi érzékszervedre hagyatkozhattál a hely felderítésében. A szemed még véletlenül sem szokott hozzá a totális sötétséghez, vakon tapogatózhattál csak, ha elindultál előre... ami lejtett, méghozzá elég meredeken. Minden lélekjelenlétedet és állóképességedet össze kellett szedned, hogyha nem akartál elesni, hiszen a vaksötétben egy lejtőn elindulni... de hát... shinobi voltál, ez meg sem szabadott, hogy kottyanjon neked!

Ha elkezdted felmérni a környezetedet, akkor érezhetted, hogy egy barlangban vagy gyakorlatilag. A lejtés két fertályóra múlva se szűnt meg, sőt, egyre jobban lejtett a hely, már csak a chakrád segítségével tudtál úgy sétálni, hogy biztosan állj a talpadon. Ez nagyjából még pár percig tartott, mire egyenes talajt éreztél a talpad alatt, de a sötétség még sűrűbb és fojtogatóbb volt... aztán egyszer csak villant valami, s úgy elvakította a sötétséghez alkalmazkodott szemeidet, hogy a fejed is belefájdult... aztán elsötétült minden. Mikor magadhoz tértél, az első, amit érezhettél, hogy egy láncon lógsz, összekötözve. Odalent egy amfiteátrumszerű barlanghelyiségben emberek tucatjai foglaltak helyet és kiabáltak egymással, ezt a kóválygás és a homályos tekintet ellenére is jól ki tudtad venni. Perceken belül kitisztult a látásod és a fáklyák fényében nemsokára megláttad a sensei-t is, akit idáig követtél; ott állt a kör közepén, s úgy szónokolt, mint egy tanár. - Nem! Regisztrált shinobi, fel fog tűnni a hiánya a falunak! - fejezte be a beszédét, mire egy szemrevaló nő csak a fejét rázta.

- A szállítmány része lesz. A döntésünk végleges, Daiki! A papírmunkát majd mi megoldjuk. Állj félre! - parancsolta a nő, s Daiki-senpai meghajolva tudomásul vette a döntést. A nő intett egyet, s csörlők csikorgását hallottad, s lassan elkezdtél leereszkedni. Mikor egy magasságba kerültél a nővel, az nagy, barna szemeivel rád nézett, s megcsóválta a fejet. - Sajnálom, hogy így kell véget érnie egy ilyen fiatal életnek. Himura Akashi... remélem, hogy a túloldalon békére lelsz. Rosszkor voltál rossz helyen, ez sokakkal megesett már. Mik az utolsó szavaid? - tette fel a kérdést, s megvárta, amíg kimondod azokat. Percek múlva intett az egyik oldalt álló férfinak, aki előhúzott egy kunai-t, s nemsokára erezhetted a hideg pengét a torkodon. Egy gyors rántás, nem is fájt... pillanatok alatt tovaszállt belőled az élet a benned lévő, éltető vérrel együtt.

Kalandod itt véget ért!

//Kérésed alapján akkor Himura Akashi Halott Karakter status-t fog kapni. Köszönöm a játékot neked, nagyon élveztem és sajnálom, hogy végül így döntöttél. Kérlek, írj még egy búcsúposztot, amely után karakteredet átrakom Halott Karakter status-ba.//

// Mei meghallgatta könyörgésed. //

Ajánlott tartalom

Ritoru no Sato

Ritoru no Sato

Re: Ritoru no Sato

Re: Ritoru no Sato

Re: Ritoru no Sato

Re: Ritoru no Sato

Re: Ritoru no Sato

Re: Ritoru no Sato

Re: Ritoru no Sato