Karite no Sato
2 posters
1 / 2 oldal
1 / 2 oldal • 1, 2
Karite no Sato
A Falu a Füst Országának legnagyobb munkásfaluja, amit természetesen a Mezőkön dolgozó munkások számára alakítottak ki. A falut nagyobb cölöpökből álló fal határolja a négy égtájnak megfelelő mindig nyitva álló kapukkal. A faluban ugyanúgy, ahogy bármilyen másik nagyobb faluban, megtalálható minden: Kocsmák, Szállások, Kaszinó, Iparos boltok és kovácsműhelyek. Az épületek modernek, így betonból és fémből épülnek fel, ám a szórakozónegyed minden épülete fából épült, hogy visszaadja a régi idők hangulatát. Ezen kívül tudni kell még, hogy az utcák igencsak zsúfoltak, mindenhol csak házak és boltok, egy kevés zöld sincsen. Ám nem is kell senkinek, ugyanis a falun kívül négy kilométeres átmérőjű körben Dohány, Krumpli, Kukorica, valamint szőlő földek találhatóak meg. Itt a munkások általában reggeltől estik dolgoznak váltott műszakban. Éjszaka pedig mindenki a faluban gyűlik össze.
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok !!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Karite no Sato
// Ha jól emlékszem nálad is él az a szabály, hogy a Kaland alatt máshol (Élmények, Új év) tanult jutsukat majd csak a kaland után lehet használni. Ugye? //
Sei a delegáció elé siet, nyugodt, kimért léptekkel. Nagyon ügyel rá, hogy még véletlenül se tűnjön pattogó piperkőcnek. Nem csak a dolog pszihológiai hatása miatt, hanem mert akkor önmagát is meg kellene vetnie. Márpedig ez nem szokása. Mindenesetre Omo, Sei házigazdája eléggé követelőzőnek tűnik, noha a delegáció vezetője egész kellemes modorban közölte a kérést. Nem mintha Seinek más tervei lennének, mint amire felkérték, szereti teljes egészében felgöngyölíteni a körülötte zajló dolgokat. És most még többet tudhat meg Omoról és arról, hogy pontosan meddig is ér el a keze. Kinálkozó lehetőség, amire a nagyságos uraság le is csap, méghozzá önös céljai érdekében. Talán már nem is kell majd olyan sokáig Omonál vendégeskednie... Mirubihoz lépve nem teketóriázik sokat, csak vállat von.
- Magam is kíváncsi vagyok, mire lehetsz képes pontosan. Ki tudja, talán még közös hasznunk is származik a dologból...
Sei kivételesen eléggé udvarias volt, amitől nincs elragadtatva, de megvan rá az oka, hogy miért. Meg akar tudni Mirubiról ezt-azt és ez sokkal könnyebb úgy, ha nem választják el tőle kilométerek, hanem a közelében van. Sei még sosem járt arra, amerre megindul. Bár hallott a helyről, ugaz akkor nem tűnt fontosnak a dolog. A Füst országának legnagyobb munkásfaluja azért nem egy túl titokzatos hely, ami érdekes, hogy mindez Omo kezében van. Talán Seinek fel kellene vennie a kapcsolatot a Daimiyoval. Ha Őt írányítani tudná... Látszólag nincs nagy hatalma, de van pénze, befolyása és eszmei értéke. Ez az új gondolat nem fog elveszni, Ő mélyen elraktározza elméjében. Tervektől zsong a feje, de még egyiknek sem jött el az ideje. Előbb... de erről később!
Az út unalmas, ha valamelyik gyerek nem tartja a tempót, néhány rúgással jobb belátásra bírja, egyébként a gondolatait eltereli róluk. Egy idő után gondol egyet és megszólal:
- Menjetek Omo birtokára, keressétek Atsumit! Ha nem lesztek ott mire visszaérek, akkor a szüleitek meghalnak!
Karite no Satouban nem lesz rájuk szüksége, sőt csak hátráltatnák, ami azt illeti. A nap fénye égeti a fejét, a por ellepte a torkát, de megpróbálja figyelmen kivül hagyni. Ezeknek a falvaknak megvannak a maguk vezetőik, vagy vezetői csoportjaik. De nem rájuk van szüksége. Amikor a falu látóhatáron belül lesz, letér az útról a Kukorica között. Ha elég magasak a növények, akkor nem használ semmi egyebet a fizikai képességein kivül, ha nem akkor kénytelen guggolva járni. A Muon Satsujinos képzéskoriakat veszi elő és hangtalanul megpróbál megközelíteni egy magányos munkást. Ha ez sikerül, akkor nem kell mást tennie, mint drója segítségével - garottként használva - addig szorítani a nyakát, amíg el nem ájul. Ha közben a kliens meghal, akkor sincs baj. Otthagyja a hullát és keres egy másik áldozatot. Amint sikeresen szerez egy foglyot, arrébb vonszolja, drótjával megkötözi kezét lábát. Mindeddig képességeihez mérten csendesen, halkan dolgozott. A fogoly cipőjét beletömi a szájába és apró pofonokkal elkezdi ébresztgetni. Amint az alak magához tér és felfogta helyzetét, Sei közli vele, hogy kussoljon. Ha az láthatólag megértette a dolgot, akkor kiveszi a cipőt a szájából és Őnagysága feltesz néhány kérdést:
- Hol vannak Omo emberei és miért nem jelentkeznek? - hangja nyugodt, higgadt.
Ha az alak válaszol, a szőke hajú fiú arca kegyetlen, rezzenéstelen marad. Elővesz egy Kunait és levágja a fogoly orrát. Majd újra rákérdez:
- Hol vannak Omo emberei és miért nem jelentkeznek?
Mindezek alatt nem zavarja, ha az áldozat ordibál, üvölt, vagy kiabál. Eltart egy darabig, amíg rájuk akadnak. Bármi legyen is a válasz - amit Sei megjegyez! - Ő a kunai az áldozat lábához írányítja és a főbb artériákat elkerülve vagdosni kezdi azt.
- Hol vannak Omo emberei és miért nem jelentkeznek?
Ha mindeközben más emberek elég közel érnek hozzájuk, akkor a kunait az áldozat torkába méllyeszti, elrakja drótját és felszívódik. A Közelből méregeti az jelenlévőket. Ha nem fedezik fel, akkor addig kérdezgeti az áldozatot, amíg az el nem ájul. Azután megöli, elrejtőzik a közelben és várja, hogy az egykori sikolyok alapján felfedezzék a hullát.
Sei a delegáció elé siet, nyugodt, kimért léptekkel. Nagyon ügyel rá, hogy még véletlenül se tűnjön pattogó piperkőcnek. Nem csak a dolog pszihológiai hatása miatt, hanem mert akkor önmagát is meg kellene vetnie. Márpedig ez nem szokása. Mindenesetre Omo, Sei házigazdája eléggé követelőzőnek tűnik, noha a delegáció vezetője egész kellemes modorban közölte a kérést. Nem mintha Seinek más tervei lennének, mint amire felkérték, szereti teljes egészében felgöngyölíteni a körülötte zajló dolgokat. És most még többet tudhat meg Omoról és arról, hogy pontosan meddig is ér el a keze. Kinálkozó lehetőség, amire a nagyságos uraság le is csap, méghozzá önös céljai érdekében. Talán már nem is kell majd olyan sokáig Omonál vendégeskednie... Mirubihoz lépve nem teketóriázik sokat, csak vállat von.
- Magam is kíváncsi vagyok, mire lehetsz képes pontosan. Ki tudja, talán még közös hasznunk is származik a dologból...
Sei kivételesen eléggé udvarias volt, amitől nincs elragadtatva, de megvan rá az oka, hogy miért. Meg akar tudni Mirubiról ezt-azt és ez sokkal könnyebb úgy, ha nem választják el tőle kilométerek, hanem a közelében van. Sei még sosem járt arra, amerre megindul. Bár hallott a helyről, ugaz akkor nem tűnt fontosnak a dolog. A Füst országának legnagyobb munkásfaluja azért nem egy túl titokzatos hely, ami érdekes, hogy mindez Omo kezében van. Talán Seinek fel kellene vennie a kapcsolatot a Daimiyoval. Ha Őt írányítani tudná... Látszólag nincs nagy hatalma, de van pénze, befolyása és eszmei értéke. Ez az új gondolat nem fog elveszni, Ő mélyen elraktározza elméjében. Tervektől zsong a feje, de még egyiknek sem jött el az ideje. Előbb... de erről később!
Az út unalmas, ha valamelyik gyerek nem tartja a tempót, néhány rúgással jobb belátásra bírja, egyébként a gondolatait eltereli róluk. Egy idő után gondol egyet és megszólal:
- Menjetek Omo birtokára, keressétek Atsumit! Ha nem lesztek ott mire visszaérek, akkor a szüleitek meghalnak!
Karite no Satouban nem lesz rájuk szüksége, sőt csak hátráltatnák, ami azt illeti. A nap fénye égeti a fejét, a por ellepte a torkát, de megpróbálja figyelmen kivül hagyni. Ezeknek a falvaknak megvannak a maguk vezetőik, vagy vezetői csoportjaik. De nem rájuk van szüksége. Amikor a falu látóhatáron belül lesz, letér az útról a Kukorica között. Ha elég magasak a növények, akkor nem használ semmi egyebet a fizikai képességein kivül, ha nem akkor kénytelen guggolva járni. A Muon Satsujinos képzéskoriakat veszi elő és hangtalanul megpróbál megközelíteni egy magányos munkást. Ha ez sikerül, akkor nem kell mást tennie, mint drója segítségével - garottként használva - addig szorítani a nyakát, amíg el nem ájul. Ha közben a kliens meghal, akkor sincs baj. Otthagyja a hullát és keres egy másik áldozatot. Amint sikeresen szerez egy foglyot, arrébb vonszolja, drótjával megkötözi kezét lábát. Mindeddig képességeihez mérten csendesen, halkan dolgozott. A fogoly cipőjét beletömi a szájába és apró pofonokkal elkezdi ébresztgetni. Amint az alak magához tér és felfogta helyzetét, Sei közli vele, hogy kussoljon. Ha az láthatólag megértette a dolgot, akkor kiveszi a cipőt a szájából és Őnagysága feltesz néhány kérdést:
- Hol vannak Omo emberei és miért nem jelentkeznek? - hangja nyugodt, higgadt.
Ha az alak válaszol, a szőke hajú fiú arca kegyetlen, rezzenéstelen marad. Elővesz egy Kunait és levágja a fogoly orrát. Majd újra rákérdez:
- Hol vannak Omo emberei és miért nem jelentkeznek?
Mindezek alatt nem zavarja, ha az áldozat ordibál, üvölt, vagy kiabál. Eltart egy darabig, amíg rájuk akadnak. Bármi legyen is a válasz - amit Sei megjegyez! - Ő a kunai az áldozat lábához írányítja és a főbb artériákat elkerülve vagdosni kezdi azt.
- Hol vannak Omo emberei és miért nem jelentkeznek?
Ha mindeközben más emberek elég közel érnek hozzájuk, akkor a kunait az áldozat torkába méllyeszti, elrakja drótját és felszívódik. A Közelből méregeti az jelenlévőket. Ha nem fedezik fel, akkor addig kérdezgeti az áldozatot, amíg az el nem ájul. Azután megöli, elrejtőzik a közelben és várja, hogy az egykori sikolyok alapján felfedezzék a hullát.
Shikotou Sei- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 519
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 310 (B)
Erő : 279 (C)
Gyorsaság : 350 (B)
Ügyesség/Reflex : 230 (C)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : Élet és Halál között, az Őrület és Igazság határán.
Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 460
Re: Karite no Sato
// Nálam lehet használni az Ajándék technikákat. Sei egész jó kis szolgáló csapatot verbuvál össze. //
Mirubi Sei szavaira csak egy féloldalas mosollyal válaszol. Nem tudni, hogy mi jár a fiú fejében, de eddig nagyon úgy tűnik, hogy szimpatizál Seivel. Azonban mindketten tudják, hogy a magukhoz hasonló emberekkel jobb nem szoros kapcsolatot ápolni, vagyis legjobb, hogyha nem bíznak egymásban, ugyanis bármelyik pillanatban átverhetik őt. És mivel Mirubi és Sei elég közeli személyiségek, mindketten ezt gondolhatják a másikról.
Sei mivel elég sok ideje tartózkodik ezen a vidéken, már hallott a munkások falujáról, azonban még nem járt erre. Ezidáig nem állt érdekében a Füst Országának talán legnagyobb bevételét szerző faluba látogatni, azonban most Omo utasítására és leginkább önös érdekekből, muszáj lesz megejtenie ezt az utat is. Mirubi és a gyerekek folyamatosan követték Sei-t. Mirubi leginkább Sei mellét sétált, a gyerekek pedig természetesen a két fiú előtt, hogy jól látható helyen legyenek. Persze ez attól függ, hogy Sei merre terelte őket. A fiú az első tíz percben csak pityergett, majd beletörődve a sorsába, némán, aggódó arccal menetelt, míg a kislány, mint egy ártatlan bárányka, úgy totyorgott az úton. A ruhája csak egy piszkos rózsaszín zsákszerű ruha, a fiún pedig egy barna, hosszú trikó. Valószínűleg az itt élő emberek mind szegények voltak. Sei utasítására a fiú bólintott, majd alig látható módon újra könnyezni kezdett, a kislány pedig bólintás és mindenféle reakció nélkül, azzal a lendülettel, ahogy előre felé ment, tett egy kanyart és megindult Omo birtokára. Persze az utat, lehetséges, hogy nem tudták, de sem a lány, sem pedig a fiú nem ellenkezett...
- Miért van szükséged ezekre a kölykökre?
Tette fel a kérdését Mirubi, majd folytatták a menetelést.
Hamarosan megérkeztek a város földjeinek határára. Mirubi lemaradt Sei-től, ám Ő is teljesen hangtalanul és észrevétlenül mozgott néhány méteres távolságot tartva a fiútól, ugyanis látta rajta, hogy készül valamire. Sejtései nem voltak tévesek, ugyanis Sei egy a közelben egyedül ácsorgó munkást talált meg drótjaival. Az éppen szedte le a termést, így a szalmakalap és a kosár is ott maradt a helyszínen. A férfi elájult, majd Sei kisebb erőt fejtve ki - mivel ez a példány igencsak vézna volt - egy fához vonszolta. Mivel eléggé a termőterület szélén volt a csapat, így az erdő a közelben volt, ezért egy fa tökéletes vallatási területnek számított. A férfi bágyadtan kelt fel, nyakából szivárgott némi vér a fojtás helyeiből... Arca rémült és zavarodott volt, ám Sei hatott rá, így nem szólalt meg csak nagyon erősen izzadt... A kérdés hallatán a férfi pupillái látható módon össze húzódtak. Ekkor érkezett meg Mirubi is, aki Sei mellé sétált, tartva némi távolságot tőle és a fogolytól. A munkás figyelme Mirubira szegeződött, és miközben méregette az új jövevényt, válaszolt Seinek.
- Nem tudom, hogy mi történt velük!
Természetesen, ha igazat mondott volna, akkor sem maradt volna tétlen a fiú, de így? Azonnal az orra bánta. Mirubi szemei kikerekedtek, amikor Sei egyetlen suhintással lenyeste a férfi orrát, keresztül vágva a porcokat is. Szája ismételten féloldalas mosolyra húzódott... Vajon mindig ennyit mosolyog? Sei újra kérdezett...
- A rohadt életbe! - sikoltott fel hangos, magas hangon a vézna, negyvenes férfi - Az orrom, levágtad az orrom!
Néz végig a földön elterülő cafaton, miközben a sebből folyamatosan folyik a vér a férfi szájába. Beszéde közben akaratlanul is köpi maga elé a piros anyagot. A válasz abba maradt és csak ordibált a férfi. Ekkor Sei újabb módszerhez folyamodik. Fegyverével esik a férfi lábának, aki folyamatosan csak ordít. Nem mondhatjuk, hogy Sei módszerei Isteniek, de legalább hatásosak. Láthatóan nem zavarja, hogyha be kell mocskolnia a kezét, ugyanis némi vér, őt is érte, még ha a vágások nem is annyira mélyek. A ráköpködött "nedű" éppen elég a koszolódáshoz. A férfi száját eközben hangos káromkodások hagyták el, majd mondott valami használhatót is.
- Megha... Áááhh! MEGHALTAK! Hagytuk őket meghalni a maradékot pedig megölték!!
Mondta a férfi, mire Sei abbahagyta a kínzást. Óh nem azért, mert annyira kegyes, csupán léptek zajaira lett figyelmes. Méghozzá sietős léptek zajaira. A kukorica már messziről zörgött, ám ez a zörgés különös volt... Túl gyors volt ahhoz, hogy földművesek közeledjenek, így Sei a férfi torkába mélyesztette pengéjét, majd Mirubival együtt az erdőbe húzódtak. Azért az erdőbe, mert innen sokkal jobban átlátható a terület, míg a kukoricásból nem. Itt pedig ugyanúgy el tudnak bújni, ahogy ott is.
- Meg kell hagyni, igencsak hatásosak a módszereid.
Mondta a fiú, miközben érdeklődve figyelte az eseményeket.
Hamarosan a léptek lelassultak. Az érkezők megálltak azon a helyen, ahol látható volt a "dulakodás" nyoma. Valószínűleg megtalálták a kalapot és a kosarat, innentől fogva pedig már a hülyék számára is kinyomozható volt a kukorica letaposásából, hogy merre felé vonszolták el a testet. Így arra vették az irányt. Igen, többen voltak, összesen három férfi érkezett meg. Fejükön a szemüket is fedő szalmakalap - nem lehúzódik odáig, hanem egyszerűen csak olyan szögben hajtják le fejüket - a ruházatuk pedig egy szürke kezeslábas, valamint alkar, felkar, lábszár és test páncélzat, aminek az alapja kék, a redőzött minták pedig feketék. Voltaképpen majdnem ugyanolyan öltözékben vannak, mint az általános ANBU-k, annyi különbséggel, hogy a páncélzat lazábban van rögzítve, valamint megtalálhatóak rajtuk a tipikus Samurai mintázatok. Oldalukon egy-egy Katana és Wakizashi, ezek közül mindegyiknek a keze rajta van a fegyverén... Amint meglátták az éppen elvérzett férfit, megállapították hogy halott, majd kardot rántottak és a középső Samurai egyértelmű jelet adott arra, hogy előre az erdőbe. Ekkor lassan, figyelve, óvatos léptekkel indultak meg Sei és Mirubi felé. Egymás között 3-3 méter távolságot tartottak.
Mirubi Sei szavaira csak egy féloldalas mosollyal válaszol. Nem tudni, hogy mi jár a fiú fejében, de eddig nagyon úgy tűnik, hogy szimpatizál Seivel. Azonban mindketten tudják, hogy a magukhoz hasonló emberekkel jobb nem szoros kapcsolatot ápolni, vagyis legjobb, hogyha nem bíznak egymásban, ugyanis bármelyik pillanatban átverhetik őt. És mivel Mirubi és Sei elég közeli személyiségek, mindketten ezt gondolhatják a másikról.
Sei mivel elég sok ideje tartózkodik ezen a vidéken, már hallott a munkások falujáról, azonban még nem járt erre. Ezidáig nem állt érdekében a Füst Országának talán legnagyobb bevételét szerző faluba látogatni, azonban most Omo utasítására és leginkább önös érdekekből, muszáj lesz megejtenie ezt az utat is. Mirubi és a gyerekek folyamatosan követték Sei-t. Mirubi leginkább Sei mellét sétált, a gyerekek pedig természetesen a két fiú előtt, hogy jól látható helyen legyenek. Persze ez attól függ, hogy Sei merre terelte őket. A fiú az első tíz percben csak pityergett, majd beletörődve a sorsába, némán, aggódó arccal menetelt, míg a kislány, mint egy ártatlan bárányka, úgy totyorgott az úton. A ruhája csak egy piszkos rózsaszín zsákszerű ruha, a fiún pedig egy barna, hosszú trikó. Valószínűleg az itt élő emberek mind szegények voltak. Sei utasítására a fiú bólintott, majd alig látható módon újra könnyezni kezdett, a kislány pedig bólintás és mindenféle reakció nélkül, azzal a lendülettel, ahogy előre felé ment, tett egy kanyart és megindult Omo birtokára. Persze az utat, lehetséges, hogy nem tudták, de sem a lány, sem pedig a fiú nem ellenkezett...
- Miért van szükséged ezekre a kölykökre?
Tette fel a kérdését Mirubi, majd folytatták a menetelést.
Hamarosan megérkeztek a város földjeinek határára. Mirubi lemaradt Sei-től, ám Ő is teljesen hangtalanul és észrevétlenül mozgott néhány méteres távolságot tartva a fiútól, ugyanis látta rajta, hogy készül valamire. Sejtései nem voltak tévesek, ugyanis Sei egy a közelben egyedül ácsorgó munkást talált meg drótjaival. Az éppen szedte le a termést, így a szalmakalap és a kosár is ott maradt a helyszínen. A férfi elájult, majd Sei kisebb erőt fejtve ki - mivel ez a példány igencsak vézna volt - egy fához vonszolta. Mivel eléggé a termőterület szélén volt a csapat, így az erdő a közelben volt, ezért egy fa tökéletes vallatási területnek számított. A férfi bágyadtan kelt fel, nyakából szivárgott némi vér a fojtás helyeiből... Arca rémült és zavarodott volt, ám Sei hatott rá, így nem szólalt meg csak nagyon erősen izzadt... A kérdés hallatán a férfi pupillái látható módon össze húzódtak. Ekkor érkezett meg Mirubi is, aki Sei mellé sétált, tartva némi távolságot tőle és a fogolytól. A munkás figyelme Mirubira szegeződött, és miközben méregette az új jövevényt, válaszolt Seinek.
- Nem tudom, hogy mi történt velük!
Természetesen, ha igazat mondott volna, akkor sem maradt volna tétlen a fiú, de így? Azonnal az orra bánta. Mirubi szemei kikerekedtek, amikor Sei egyetlen suhintással lenyeste a férfi orrát, keresztül vágva a porcokat is. Szája ismételten féloldalas mosolyra húzódott... Vajon mindig ennyit mosolyog? Sei újra kérdezett...
- A rohadt életbe! - sikoltott fel hangos, magas hangon a vézna, negyvenes férfi - Az orrom, levágtad az orrom!
Néz végig a földön elterülő cafaton, miközben a sebből folyamatosan folyik a vér a férfi szájába. Beszéde közben akaratlanul is köpi maga elé a piros anyagot. A válasz abba maradt és csak ordibált a férfi. Ekkor Sei újabb módszerhez folyamodik. Fegyverével esik a férfi lábának, aki folyamatosan csak ordít. Nem mondhatjuk, hogy Sei módszerei Isteniek, de legalább hatásosak. Láthatóan nem zavarja, hogyha be kell mocskolnia a kezét, ugyanis némi vér, őt is érte, még ha a vágások nem is annyira mélyek. A ráköpködött "nedű" éppen elég a koszolódáshoz. A férfi száját eközben hangos káromkodások hagyták el, majd mondott valami használhatót is.
- Megha... Áááhh! MEGHALTAK! Hagytuk őket meghalni a maradékot pedig megölték!!
Mondta a férfi, mire Sei abbahagyta a kínzást. Óh nem azért, mert annyira kegyes, csupán léptek zajaira lett figyelmes. Méghozzá sietős léptek zajaira. A kukorica már messziről zörgött, ám ez a zörgés különös volt... Túl gyors volt ahhoz, hogy földművesek közeledjenek, így Sei a férfi torkába mélyesztette pengéjét, majd Mirubival együtt az erdőbe húzódtak. Azért az erdőbe, mert innen sokkal jobban átlátható a terület, míg a kukoricásból nem. Itt pedig ugyanúgy el tudnak bújni, ahogy ott is.
- Meg kell hagyni, igencsak hatásosak a módszereid.
Mondta a fiú, miközben érdeklődve figyelte az eseményeket.
Hamarosan a léptek lelassultak. Az érkezők megálltak azon a helyen, ahol látható volt a "dulakodás" nyoma. Valószínűleg megtalálták a kalapot és a kosarat, innentől fogva pedig már a hülyék számára is kinyomozható volt a kukorica letaposásából, hogy merre felé vonszolták el a testet. Így arra vették az irányt. Igen, többen voltak, összesen három férfi érkezett meg. Fejükön a szemüket is fedő szalmakalap - nem lehúzódik odáig, hanem egyszerűen csak olyan szögben hajtják le fejüket - a ruházatuk pedig egy szürke kezeslábas, valamint alkar, felkar, lábszár és test páncélzat, aminek az alapja kék, a redőzött minták pedig feketék. Voltaképpen majdnem ugyanolyan öltözékben vannak, mint az általános ANBU-k, annyi különbséggel, hogy a páncélzat lazábban van rögzítve, valamint megtalálhatóak rajtuk a tipikus Samurai mintázatok. Oldalukon egy-egy Katana és Wakizashi, ezek közül mindegyiknek a keze rajta van a fegyverén... Amint meglátták az éppen elvérzett férfit, megállapították hogy halott, majd kardot rántottak és a középső Samurai egyértelmű jelet adott arra, hogy előre az erdőbe. Ekkor lassan, figyelve, óvatos léptekkel indultak meg Sei és Mirubi felé. Egymás között 3-3 méter távolságot tartottak.
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok !!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Karite no Sato
// Rikudou Sennin - Bocsi a késésért, durva hónap volt ^^ //
Talán Mirubi el sem hinné, ha Sei őszintén válaszolna. Mert akkor azt kellene mondania, hogy pontosan még Ő sem tudja mire is kellenek ezek a gyerekek. Mert Sei sosem vetette meg ugyan a tervezést, de mindezt a megérzések és rögtönzés bizonytalan, kockázatos eszközeivel tette tökéletessé, "Seiessé". Ez Sei rugalmasságának alapja, erejének egyik fő forrása. Persze csatlósokra van szüksége, így a válasz kézenfekvő, azonban nem ennyire egyszerű. Mert neki nem szimpla csatlósokra, hanem hűséges és képzett rabszolgákra van szüksége. Ez az ígény pedig nem könnyen teljesíthető, azonban talán megvan rá a lehetőség. Mindenesetre egyelőre úgy tűnik, hogy a jövőben majd hasznát veszi ennek a két gyereknek, ha pedig mégsem, akkor két hullával több az út szélén. Kinek tűnik fel?
- Hasznosak lehetnek még, amennyiben megfelelőek. Erről pontosabban később fogok meggyőződni.
Nagyjából ennyivel le is zárta a témát. Ő nem az a fajta, aki szeret másoknak magyarázkodni, vagy felelni. És minden ilyesfajta szituációt kínosan kerül. Noha Mirubi részéről ez mindössze csak egyszerű kérdésnek ígérkezett - legalábbis a macskás fiú így állította be - Sei mindig is figyelt az ilyen és ehhez hasonló szituációkban megbúvó részletekre, lehetőségekre.
A fogoly első válasza nem is lehetett volna rosszabb. Ha azt mondja, hogy dögölj meg, vagy egyszerűen csak halgat... Még ezekben az esetekben is jobban járt volna. De nyílvánvaló módon és nyíltan Sei szemébe hazudni... Ez olyan hiba, amit az embernek ritkán van lehetősége megismételni! A Fogoly talán nem látta, látja ezt be, mindenesetre az orra elvesztése kifejezetten rosszul érinti. A Férfi megállapítja, hogy Sei levágta az orrát. Mindazon túl, hogy ez valóban egy zseniális és magas szinten lenyűgöző észrevétel, a Szőke Hajú Shinobi nem törődik vele és továbbra is választ vár, méghozzá elég kitartóan. Végül azért valami használhatót is elkettyintett az áldozat, persze ehhez az kellett, hogy Sei kitartóan elkezdje vagdosni a lábát. Természetesen nyílvánvaló, hogy a matemaikai képlettet összerakva - közeledő léptek, kontrollálhatatlanul zagyváló fogoly - Sei azonnal cselekszik. Most, hogy kapott végre valami használhatót is, gyorsan és kíméletlenül vágez áldozatával. A Fiú és a ruhája is véres lett, de emiatt egyelőre nem aggódik. Ha a közeledőkkel nincsennek kutyák - ami valószínű - vagy nem valamiféle jó szaglással rendelkező állathasznűló shinobik, akkor ez nem jelenthet gondot a továbbiakban. Egyelőre.
Mirubi megjegyzésére csak elsuttogott válaszként egy " kevés időm volt " féle mondatot. Az erdő, ahova behúzódtak alkalmasnak tűnik. Ő természetesen figyel arra, hogy ne hagyjon vérnyomokat, kellemetlen volna emiatt lebukni.
Három, szalmakalapos alak érkezik meg. Kékes-feketés pánvélzatban, ami hajaz a hagyományos Szamuráj kinézetre. Nyílván valamiféle őrök, ezt nem nehéz kikövetkeztetni. Azonban itt a kérdés az, hogy kit szolgálnak. Ha Omo emberei volnának, akkor nem lenne baj az információhiány. Így az a magyarázat a legvalószínűbb, hogy egyszerűen valami rivális klán, szervezet lecsapott erre a kiterjedt pénzforrásra. Ezek az alakok lehetnek egyszerű zsoldosok, szamurájok, vagy álcázott shinobik. És az sem biztos, hogy csak hárman vannak. Van rá esély, hogy a kukoricásban rejtőzik még valaki, aki arra hivatott, hogy fedezze őket. Nos, ezt csak egyféleképpen lehet megtudni... Különben is: ezek az alakok majdnem teljes bizonyossággal többet tudnak, mint az előbbi munkás. Éppen ezért legalább az egyiket élve kell elfogni.
Nem kellett sok hozzá, hogy a szamurájnak tűnő alakok közül a középső intsen, hogy előre az erdőbe. Mindegyik alaknak már fegyver van a kezében.
Sei felemeli jobb kezét, miközben méginkább behúzódik a fa rejtekébe. Nem kell, hogy lássa az ellenséget, elég ha hallja. Ő egykor Kirigakurei volt, így jól megtanulta hasznűlni az érzékeit. Felszabadítja chakráját. Ugyan meleg van, de a környezete egy erdő és az erdőkben sokkal jobban megmarad a víz, mint például egy kukoricásban. A Kirigakure no Jtustu akarja létrehozni, amennyiben nincs elég víz a környezetben, akkor a saját chakrájából pótolja azt. Erre mindenképpen szükség lesz, mert a ködöt nagy kiterjedésőre akarja létrehozni. Talán logikus és megfelelő lépés volna egy villámgyors támadás azután, hogy létrejött a köd. De Sei nem ezt fogja tenni. Okos lett volna elrakni a felszerelést, amit Atsumival vetetett, de mostmár mindegy. Így bizonyos eszközök hiányában kell cselekednie. Ha a szamurájok a ködben maradnak, akkor hamar bizonytalanná válhatnak, ha nem, akkor viszont a ködöt fogják potenciális veszélyforrásnak tekinteni. Előbbi esetben Sei terve az, hogy néhány kunaial felszerelve kivégzi őket, némán, hangtalanul. Ehhez nem feltétllenül kell közel mennie hozzájuk, biztonságosabb, bár bizonytalanabb megoldás, ha a hangok alapján elhajítja fegyvereit. Helyzetfüggően mindkét lehetősséggel él. Amennyiben a szamurájnak tűnő alakok gyorsan elhagyják a ködöt, Sei nem lép be oda. Oldalról, nagy ívet megtéve megpróbál a kis csapat bal szárnyába kerülni, ahol majd egyesével kell felvennie a hacot velük, ráadásul valószínűleg elég váratlan lesz az érkezése. Itt is Kunai és Shuriken özönnel nyit majd - jelenleg csak három-három van Seinél - majd ezután Taijutsuja sebességét kihasználva mészárolná le és/vagy tenné harcképtelenné egy Katana segítségével a bagázst. Fontos, hogy nem szabad rossz ritmusban támadnia, illetve, hogy hamarabb kell végeznie velük, mint hogy erősítést kapnának. Amennyiben azonban arra utalnak jelek, hogy érzékelik jelenlétét, nos az baj... Mindig van arra esély, hogy az ellenség titkon shinobi. Nem örülne egy szenzornak, de az sem megoldhatatlan probléma. Fogalma sincs, hogy Mirubi ez alatt mit og csinálni, de lehetőség szerint azért rá is igyekszik figyelni. Ki tudja, még akár az is lehet, hogy ez az egész egyfajta csapda Mirubi részéről... sosem hiba nem teljesen elhinni azt, amit a másik fél mond...
Talán Mirubi el sem hinné, ha Sei őszintén válaszolna. Mert akkor azt kellene mondania, hogy pontosan még Ő sem tudja mire is kellenek ezek a gyerekek. Mert Sei sosem vetette meg ugyan a tervezést, de mindezt a megérzések és rögtönzés bizonytalan, kockázatos eszközeivel tette tökéletessé, "Seiessé". Ez Sei rugalmasságának alapja, erejének egyik fő forrása. Persze csatlósokra van szüksége, így a válasz kézenfekvő, azonban nem ennyire egyszerű. Mert neki nem szimpla csatlósokra, hanem hűséges és képzett rabszolgákra van szüksége. Ez az ígény pedig nem könnyen teljesíthető, azonban talán megvan rá a lehetőség. Mindenesetre egyelőre úgy tűnik, hogy a jövőben majd hasznát veszi ennek a két gyereknek, ha pedig mégsem, akkor két hullával több az út szélén. Kinek tűnik fel?
- Hasznosak lehetnek még, amennyiben megfelelőek. Erről pontosabban később fogok meggyőződni.
Nagyjából ennyivel le is zárta a témát. Ő nem az a fajta, aki szeret másoknak magyarázkodni, vagy felelni. És minden ilyesfajta szituációt kínosan kerül. Noha Mirubi részéről ez mindössze csak egyszerű kérdésnek ígérkezett - legalábbis a macskás fiú így állította be - Sei mindig is figyelt az ilyen és ehhez hasonló szituációkban megbúvó részletekre, lehetőségekre.
****
Ami azt illeti a munkás meglepően véznának bizonyult. Még a rossz táplálkozás ellenére is egy ilyen munkát végzőtől azért az ember elvárna valamilyen szintű izomrendszert, vagy legalább egy kis szikárságot. Mindenesetre már önmagában ez a dolog is sokat mondó lehet. Jelen informciói szerint és a férfi kinézetéből Sei csak arra tud utalni, hogy ebben a faluban különösen pocsék az élet és hogy nagyon meghajtják az embereket. A Kérdés már csak az, hogy ez mindig így volt, vagy csak mostanság van így. Az előbbi lehetőség valószínűbb, de túlzás volna egyetlen munkás láttán hosszútávú következtetést levonni. Ezért ez inkább amolyan elmélet csak, ami még bizonyításra, vagy bukásra vágyik.A fogoly első válasza nem is lehetett volna rosszabb. Ha azt mondja, hogy dögölj meg, vagy egyszerűen csak halgat... Még ezekben az esetekben is jobban járt volna. De nyílvánvaló módon és nyíltan Sei szemébe hazudni... Ez olyan hiba, amit az embernek ritkán van lehetősége megismételni! A Fogoly talán nem látta, látja ezt be, mindenesetre az orra elvesztése kifejezetten rosszul érinti. A Férfi megállapítja, hogy Sei levágta az orrát. Mindazon túl, hogy ez valóban egy zseniális és magas szinten lenyűgöző észrevétel, a Szőke Hajú Shinobi nem törődik vele és továbbra is választ vár, méghozzá elég kitartóan. Végül azért valami használhatót is elkettyintett az áldozat, persze ehhez az kellett, hogy Sei kitartóan elkezdje vagdosni a lábát. Természetesen nyílvánvaló, hogy a matemaikai képlettet összerakva - közeledő léptek, kontrollálhatatlanul zagyváló fogoly - Sei azonnal cselekszik. Most, hogy kapott végre valami használhatót is, gyorsan és kíméletlenül vágez áldozatával. A Fiú és a ruhája is véres lett, de emiatt egyelőre nem aggódik. Ha a közeledőkkel nincsennek kutyák - ami valószínű - vagy nem valamiféle jó szaglással rendelkező állathasznűló shinobik, akkor ez nem jelenthet gondot a továbbiakban. Egyelőre.
Mirubi megjegyzésére csak elsuttogott válaszként egy " kevés időm volt " féle mondatot. Az erdő, ahova behúzódtak alkalmasnak tűnik. Ő természetesen figyel arra, hogy ne hagyjon vérnyomokat, kellemetlen volna emiatt lebukni.
Három, szalmakalapos alak érkezik meg. Kékes-feketés pánvélzatban, ami hajaz a hagyományos Szamuráj kinézetre. Nyílván valamiféle őrök, ezt nem nehéz kikövetkeztetni. Azonban itt a kérdés az, hogy kit szolgálnak. Ha Omo emberei volnának, akkor nem lenne baj az információhiány. Így az a magyarázat a legvalószínűbb, hogy egyszerűen valami rivális klán, szervezet lecsapott erre a kiterjedt pénzforrásra. Ezek az alakok lehetnek egyszerű zsoldosok, szamurájok, vagy álcázott shinobik. És az sem biztos, hogy csak hárman vannak. Van rá esély, hogy a kukoricásban rejtőzik még valaki, aki arra hivatott, hogy fedezze őket. Nos, ezt csak egyféleképpen lehet megtudni... Különben is: ezek az alakok majdnem teljes bizonyossággal többet tudnak, mint az előbbi munkás. Éppen ezért legalább az egyiket élve kell elfogni.
Nem kellett sok hozzá, hogy a szamurájnak tűnő alakok közül a középső intsen, hogy előre az erdőbe. Mindegyik alaknak már fegyver van a kezében.
Sei felemeli jobb kezét, miközben méginkább behúzódik a fa rejtekébe. Nem kell, hogy lássa az ellenséget, elég ha hallja. Ő egykor Kirigakurei volt, így jól megtanulta hasznűlni az érzékeit. Felszabadítja chakráját. Ugyan meleg van, de a környezete egy erdő és az erdőkben sokkal jobban megmarad a víz, mint például egy kukoricásban. A Kirigakure no Jtustu akarja létrehozni, amennyiben nincs elég víz a környezetben, akkor a saját chakrájából pótolja azt. Erre mindenképpen szükség lesz, mert a ködöt nagy kiterjedésőre akarja létrehozni. Talán logikus és megfelelő lépés volna egy villámgyors támadás azután, hogy létrejött a köd. De Sei nem ezt fogja tenni. Okos lett volna elrakni a felszerelést, amit Atsumival vetetett, de mostmár mindegy. Így bizonyos eszközök hiányában kell cselekednie. Ha a szamurájok a ködben maradnak, akkor hamar bizonytalanná válhatnak, ha nem, akkor viszont a ködöt fogják potenciális veszélyforrásnak tekinteni. Előbbi esetben Sei terve az, hogy néhány kunaial felszerelve kivégzi őket, némán, hangtalanul. Ehhez nem feltétllenül kell közel mennie hozzájuk, biztonságosabb, bár bizonytalanabb megoldás, ha a hangok alapján elhajítja fegyvereit. Helyzetfüggően mindkét lehetősséggel él. Amennyiben a szamurájnak tűnő alakok gyorsan elhagyják a ködöt, Sei nem lép be oda. Oldalról, nagy ívet megtéve megpróbál a kis csapat bal szárnyába kerülni, ahol majd egyesével kell felvennie a hacot velük, ráadásul valószínűleg elég váratlan lesz az érkezése. Itt is Kunai és Shuriken özönnel nyit majd - jelenleg csak három-három van Seinél - majd ezután Taijutsuja sebességét kihasználva mészárolná le és/vagy tenné harcképtelenné egy Katana segítségével a bagázst. Fontos, hogy nem szabad rossz ritmusban támadnia, illetve, hogy hamarabb kell végeznie velük, mint hogy erősítést kapnának. Amennyiben azonban arra utalnak jelek, hogy érzékelik jelenlétét, nos az baj... Mindig van arra esély, hogy az ellenség titkon shinobi. Nem örülne egy szenzornak, de az sem megoldhatatlan probléma. Fogalma sincs, hogy Mirubi ez alatt mit og csinálni, de lehetőség szerint azért rá is igyekszik figyelni. Ki tudja, még akár az is lehet, hogy ez az egész egyfajta csapda Mirubi részéről... sosem hiba nem teljesen elhinni azt, amit a másik fél mond...
Shikotou Sei- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 519
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 310 (B)
Erő : 279 (C)
Gyorsaság : 350 (B)
Ügyesség/Reflex : 230 (C)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : Élet és Halál között, az Őrület és Igazság határán.
Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 460
Re: Karite no Sato
Sei igencsak ügyes taktikával állt elő, egy viszonylag könnyű, de hatásos technikát vetett be az ellenség ellen. Mirubi eközben nem mutatta semmilyen jelét annak, hogy bármit is kívánna kezdeni a helyzettel, így Seinek magának kellett cselekednie. A három figura lehajtott fejjel indult meg előre. Mintha annyira bíznának érzékeikbe - a látáson kívül - hogy nem is kell odafigyelniük az előttük lévő erdő veszedelmeire... Ám miután a köd lassan de biztosan rájuk ereszkedett, ők is felemelték a fejüket, hogy szemügyre vegyék a homályt. Gyorsan felismerték a helyzetet és bár Sei nem láthatta, de egymásra néztek, majd a középső bólintott, erre pedig közelebb húzódtak egymáshoz. Egészen pontosan fél méter távolság volt a három alak között, így Sei megindíthatta a támadást, miután a köd kellő sűrűségűvé vált. El is hajította az első Kunait, ami egy csörrenéssel a földre zuhant. Ebből tudta a fiú, hogy valószínűleg kivédték, vagy hárították a támadást. Ám ellentámadásra nem számított, amit viszont egészen rosszul tett, hiszen a bal oldali fickó hárította a fegyvert, majd a középső előrántotta a kardját és suhintott vele. A Suhintás következtében Sei mellett egy méterrel - mivel a fiú mozgásban volt - egy vibráló, pulzáló, mély hangú chakratömeg húzott el. Ezt csak a színéből és a hangjából tudta megállapítani a fiú. A penge után pedig a köd néhány másodpercig eltűnt, így Sei egy fél pillanatra tisztán látta a támadókat és azok pozícióit. Mit fog most tenni a fiú? Honnan akar támadni? Talán bölcs dolog lenne Mirubi segítségét is kérni. A kérdés, hogy mennyire füllik ehhez Sei foga...
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok !!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Karite no Sato
A Köd Seitől elvárható módon tökéletesre sikeredett, azonban történtek olyan dolgok, amikre az ifjú nem számított túlzottan. Például, hogy a kardjuk segítségével valamiféle chakrából gyúrt pengét képesek "kilőni". Kicsit azért ez kellemetlen jelenség, de még nem megoldhatatlan a dolog. Mivel felszerelése nem teljes, így a jó öreg Kunai, Shuriken, vagy Robbanójegyzet zápor nem kifejezetten összehozható. Így hát marad a rég óta kipróbálásra váró B terv. És ez nem az, hogy segítséget kérjen. Azonban ebben az esetben picit változtatnia kell a felálláson, mert a Füst és a Köd nem éppen olyan dolgok, amik túlzottan jó kijönnének egymással. Tapasztalatai szerint, legalábbis...
Néma, hangtalan mozgásban kell maradnia. Mindeközben megformálja a Bunshin kézpecséteit és hét másolatot hoz létre magából. Ezek egy, másfél percig "élnek" csak, de arra kifejezetten alkalmasak, hogy eltereljék az ellenség figyelmét egy rövid időre és nem kerülnek nagy chakrabefektetésbe. A Támadók körül félkörben kell elhelyezkedniük és létezésük alatt úgy kell csinálniuk, mintha folyamatosan kézpecséteket formálnának. Ez nem sok idő, mire létrejön. Sei számít további ellentámadásokra a szamurájok részéről, ezért siet, nehogy előbb lépjenek, mint Ő. Tekercséből megidéz egy kisebb üveggolyót, amit azután hozzá is vágna az egyik páncélos alakhoz. Az előtörő méreg füst formájában terjedni kezd és mivel a szamurájnak tűnő alakok voltak olyan kedvesek és közel álltak egymáshoz, ezért túl nagy akadályt nem jelenthet a méregnek, hogy elkapja őket. Azonban a köd lassíthatja a füst terjedését, ezért Sei gyorsan szétoszlatja azt. Nyílvánvalóan a szamurájnak tűnő alakok megpróbálnak majd kijutni a mérgező füstből, de ez alatt ha nem is lélegeznek be belőle - mert van rá sansz, hogy lélegzetüket visszatartják - sokkal sebezhetőbbenk lesznek. Sei három shuriken, kardja és gyorsasága segítségével próbálja kihasználni ezt a fajta helyzetet. Mivel azonban nem tűnt barátságosnak az a chakrapenge, amely a ködöt is kettévágta, ezért a további olyanok elől igyekszik kitérni.
Mint kiderült ezek az alakok nem hagyományos szamurájok, de túlzás lenne őket ninjának titulálni. A kérdés többek között az, hogy vajon kit szolgálnak...
Néma, hangtalan mozgásban kell maradnia. Mindeközben megformálja a Bunshin kézpecséteit és hét másolatot hoz létre magából. Ezek egy, másfél percig "élnek" csak, de arra kifejezetten alkalmasak, hogy eltereljék az ellenség figyelmét egy rövid időre és nem kerülnek nagy chakrabefektetésbe. A Támadók körül félkörben kell elhelyezkedniük és létezésük alatt úgy kell csinálniuk, mintha folyamatosan kézpecséteket formálnának. Ez nem sok idő, mire létrejön. Sei számít további ellentámadásokra a szamurájok részéről, ezért siet, nehogy előbb lépjenek, mint Ő. Tekercséből megidéz egy kisebb üveggolyót, amit azután hozzá is vágna az egyik páncélos alakhoz. Az előtörő méreg füst formájában terjedni kezd és mivel a szamurájnak tűnő alakok voltak olyan kedvesek és közel álltak egymáshoz, ezért túl nagy akadályt nem jelenthet a méregnek, hogy elkapja őket. Azonban a köd lassíthatja a füst terjedését, ezért Sei gyorsan szétoszlatja azt. Nyílvánvalóan a szamurájnak tűnő alakok megpróbálnak majd kijutni a mérgező füstből, de ez alatt ha nem is lélegeznek be belőle - mert van rá sansz, hogy lélegzetüket visszatartják - sokkal sebezhetőbbenk lesznek. Sei három shuriken, kardja és gyorsasága segítségével próbálja kihasználni ezt a fajta helyzetet. Mivel azonban nem tűnt barátságosnak az a chakrapenge, amely a ködöt is kettévágta, ezért a további olyanok elől igyekszik kitérni.
Mint kiderült ezek az alakok nem hagyományos szamurájok, de túlzás lenne őket ninjának titulálni. A kérdés többek között az, hogy vajon kit szolgálnak...
Shikotou Sei- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 519
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 310 (B)
Erő : 279 (C)
Gyorsaság : 350 (B)
Ügyesség/Reflex : 230 (C)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : Élet és Halál között, az Őrület és Igazság határán.
Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 460
Re: Karite no Sato
Tehát, létszámfölényben van az ellenség, ám Sei kihasználja azok előnyét és a Samuraiok védelmi technikáját maguk ellen fordítja. A klónok folyamatosan érkeznek, ám egy-egy suhintással az összes eltűnik néhány másodperc múlva, ám ekkor már késő. A köd eloszlik, az üveggolyó pedig széttörik egyenesen az egyik Samurai kardján, aki a feléjük érkező támadásra reflexszerűen reagálva védekezett és így, beborította őket a folyadék, ami heves párolgásba kezdve, el is érte a három férfi tüdejét. Mindhárman egymásra néztek, majd felfogva a helyzetet, a rangidős, vagyis hát inkább a kijelölt vezető meg is szólalt.
- Vissza!
Adta ki a parancsot, mire a három Samurai elrakták kardjukat és helyette egy-egy Wakizashit rántottak elő, majd futásnak eredtek, egyenesen a kukoricásba. Sei nem sokat tétlenkedett, ám tudta, hogy a méreg hamarosan kifejti a hatását, így ha megindul a három ellenfél után, akkor néhány méterre a kukoricásban - meglehetősen távol a falutól - megtalálja a három, földön fetrengő ellenfelet, akik úgy tűnik, nem igazán tudnak megállni a lábaikon és még térdelve is csak dülöngélnek... Miután Sei megérkezett a három Samuraihoz, fél percre rá megjelenik Mirubi is, aki kényelmes tempóban sétál Sei mellé.
- Vissza!
Adta ki a parancsot, mire a három Samurai elrakták kardjukat és helyette egy-egy Wakizashit rántottak elő, majd futásnak eredtek, egyenesen a kukoricásba. Sei nem sokat tétlenkedett, ám tudta, hogy a méreg hamarosan kifejti a hatását, így ha megindul a három ellenfél után, akkor néhány méterre a kukoricásban - meglehetősen távol a falutól - megtalálja a három, földön fetrengő ellenfelet, akik úgy tűnik, nem igazán tudnak megállni a lábaikon és még térdelve is csak dülöngélnek... Miután Sei megérkezett a három Samuraihoz, fél percre rá megjelenik Mirubi is, aki kényelmes tempóban sétál Sei mellé.
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok !!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Karite no Sato
Sei terve beválni látszik. Természetesen még mindig számol annak a lehetőségével, hogy egy másik, ismeretlen ellenfél megfigyeli a harcot. Számol ezzel, mert ha nem tenné... Nos, akkor könnyelmű volna. Ami hiba lenne. És egy hiba talán a halállal lehet egyenlő jelen helyzetben. De mit is jelent az, hogy számol azzal, hogy több ellensége van a közelben, mint amennyiről tud? Nos, igazán egyszerű. Nem óvatlanul, vakon, diadalmámortól érzéketlenül robog a szamurájnak tűnő alakok után. Léptei halkak, mozgása kecses és dinamikus, mindeközben persze gyorsan halad. Ki kell használnia, hogy a méreg hatott, mert a kardos alakok igencsak harcképtelennek tűnnek. Kihasználni márpedig a következőképpen fogja: erőteljes, célzott ütésekkel kiüti őket, hogy ha idő előtt elmúlna a méreg hatása, akkor se legyen gond velük. Ezután, körültekintően lefegyverzi mind a hármat. Természetesen Sei rendkívül paranoiás, ezért ha valami rosszul sülne el, arra is felkészül. Talpába chakrát összpontosít, hogy gyorsan poziciót tudjon váltani, amennyiben arra lenne szükség.
Megalázó helyzettbe hozza az őröket, méghozzá olyan módon, hogy a saját ruháikkal kötözi meg kezüket-lábukat, ezért gyakorlatilag túl sok ruha nem fedi testüket a továbbiakban. A náluk talált fegyvereket elrejti néhány sor kukoricával arrébb, egyetlen Katanát és hüvelyét leszámítva. Nem kell sokat várni ahhoz, hogy felbukkanjon a színen Mirubi. Természetesen ez még az átkutatás-megkötözés résznél aktuális, elvégre az eltart néhány percig. Sei csak rá néz, majd végzi tovább a dolgát, számolva ezentúl a fiú jelenlétével is. Nem kéri számon rajta, hogy miért nem segített. Két okból: Sei szeret egyedül harcolni, mert egyszerűen élvezi. És mert a számonkérés nem Sei módszere, az amolyan ripacs dolog. Sei nem igazán kér számon dolgokat, Ő inkább megtorol. Jelenleg azonban, ez nem olyasmi, amit túlzottan mellre szívott volna, mert mint az már ki lett nyilatkoztatva, Sei egyedül szeret "dolgozni". Mindig is amolyan magányos farkas volt. Nem veti meg a segítséget, de túlzottan nem is ígényli azt.
Az elvett Katana hüvelyével addig csapkodja a "vezérük" arcát, amíg az fel nem ébred. Nem tesz fel neki kérdéseket, hagyja, had beszéljen, ha akar. Erre úgy tíz másodpercet ad. Majd ezek után, mondjon bármit is a fickó, Sei egyszerűen lemetszi a férfiasságát a Katanával. Erre jó eséllyel felébred a többi is. Lélektanilag elég kellemetlen lehet nekik, hogy meg vannak kötözve, a rangidős visít fájdalmában, mert a saját Katanájával vágták le a nemesebbik részét. Amint látja, hogy a másik kettő felfogta mi is történik a rangidőssel, Sei előbb két kart csonkol a már így is nagy eséllyel fájdalmában üvöltő fickóról, azután lefejezi. Egyetlen kérdést tesz fel. Egyetlen egyet.
- Ki a következő?
Hangja zord, rengeteg kárörömmel. Az ember, ilyen sokk hatása alatt - mint azt a két fickó átélhette - főleg az ő poziciójukban nyílván kérdésekre számít. A két fogoly is számíthatott kérdésekre. Kik vagytok, miért vagytok itt, stb... De semmi ilyesmi. Ennek hatására, eluralkodhat rajtuk a teljes pánik, elvégre Sei könyörtelen gyilkosnak tűnhet, aki nem akar semmit, csak fájdalmas halálba fojtani őket. Sei tervei szerint mindent bevet majd a két alak, hogy szabaduljon. Alkudoznak, könyörögnek, beszélnek majd... remélhetőleg. Vagy pedig tényleg kemények, mint a szamurájok elitje. Akkor viszont, nem nagyon fognak beszélni, fanatizmusuk nagyobb lesz annál, semmint hogy a rettegés bármit is kiszedjen belőlük. Legyen bárhogy is, Sei nem csak jól szórakozik majd, hanem játszik is. Istent, ki a két fogoly életéről dönt. Tetszik neki a gondolat és illik is hozzá ez a szerep. De vajon Mirubi és a foglyok miképpen reagálnak majd az isteni színjátékra?
// Bocsi a késésért, levonom a füstbombát! //
Megalázó helyzettbe hozza az őröket, méghozzá olyan módon, hogy a saját ruháikkal kötözi meg kezüket-lábukat, ezért gyakorlatilag túl sok ruha nem fedi testüket a továbbiakban. A náluk talált fegyvereket elrejti néhány sor kukoricával arrébb, egyetlen Katanát és hüvelyét leszámítva. Nem kell sokat várni ahhoz, hogy felbukkanjon a színen Mirubi. Természetesen ez még az átkutatás-megkötözés résznél aktuális, elvégre az eltart néhány percig. Sei csak rá néz, majd végzi tovább a dolgát, számolva ezentúl a fiú jelenlétével is. Nem kéri számon rajta, hogy miért nem segített. Két okból: Sei szeret egyedül harcolni, mert egyszerűen élvezi. És mert a számonkérés nem Sei módszere, az amolyan ripacs dolog. Sei nem igazán kér számon dolgokat, Ő inkább megtorol. Jelenleg azonban, ez nem olyasmi, amit túlzottan mellre szívott volna, mert mint az már ki lett nyilatkoztatva, Sei egyedül szeret "dolgozni". Mindig is amolyan magányos farkas volt. Nem veti meg a segítséget, de túlzottan nem is ígényli azt.
Az elvett Katana hüvelyével addig csapkodja a "vezérük" arcát, amíg az fel nem ébred. Nem tesz fel neki kérdéseket, hagyja, had beszéljen, ha akar. Erre úgy tíz másodpercet ad. Majd ezek után, mondjon bármit is a fickó, Sei egyszerűen lemetszi a férfiasságát a Katanával. Erre jó eséllyel felébred a többi is. Lélektanilag elég kellemetlen lehet nekik, hogy meg vannak kötözve, a rangidős visít fájdalmában, mert a saját Katanájával vágták le a nemesebbik részét. Amint látja, hogy a másik kettő felfogta mi is történik a rangidőssel, Sei előbb két kart csonkol a már így is nagy eséllyel fájdalmában üvöltő fickóról, azután lefejezi. Egyetlen kérdést tesz fel. Egyetlen egyet.
- Ki a következő?
Hangja zord, rengeteg kárörömmel. Az ember, ilyen sokk hatása alatt - mint azt a két fickó átélhette - főleg az ő poziciójukban nyílván kérdésekre számít. A két fogoly is számíthatott kérdésekre. Kik vagytok, miért vagytok itt, stb... De semmi ilyesmi. Ennek hatására, eluralkodhat rajtuk a teljes pánik, elvégre Sei könyörtelen gyilkosnak tűnhet, aki nem akar semmit, csak fájdalmas halálba fojtani őket. Sei tervei szerint mindent bevet majd a két alak, hogy szabaduljon. Alkudoznak, könyörögnek, beszélnek majd... remélhetőleg. Vagy pedig tényleg kemények, mint a szamurájok elitje. Akkor viszont, nem nagyon fognak beszélni, fanatizmusuk nagyobb lesz annál, semmint hogy a rettegés bármit is kiszedjen belőlük. Legyen bárhogy is, Sei nem csak jól szórakozik majd, hanem játszik is. Istent, ki a két fogoly életéről dönt. Tetszik neki a gondolat és illik is hozzá ez a szerep. De vajon Mirubi és a foglyok miképpen reagálnak majd az isteni színjátékra?
// Bocsi a késésért, levonom a füstbombát! //
Shikotou Sei- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 519
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 310 (B)
Erő : 279 (C)
Gyorsaság : 350 (B)
Ügyesség/Reflex : 230 (C)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : Élet és Halál között, az Őrület és Igazság határán.
Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 460
Re: Karite no Sato
Mirubi érdeklődve nézi végig, ahogy Sei megkötözi saját ruháikkal a Samuraiokat. Habár, méltóságuk elvesztésével aligha nevezhetőek már annak, hiszen ők mindig is büszke és méltóságteljes harcosok voltak. Most azonban megfutamodtak és Sei kezei által, talán az egyik legmegszégyenítőbb helyzetben találják magukat. Agyuk nehezen fogta fel, hogy mi történik velük, túlságosan el voltak foglalva azzal, hogy nem képesek kontroll alatt tartani a mozgásukat. A földön fekve is szédültek és úgy érezték, hogy az egész világ forog körülöttük. Csupán egy kevés gyomorsavat köhögött fel mindhárom ninja, ez valószínűleg a csekély reggeli és az elmulasztott étkezések volt ennyire tartalmatlan. De most jól jött, hiszen ezt mind vissza tudták nyelni.
Már kezdett elmúlni a szer hatása, amikor is Sei végzett mindennel. Addigra már mindhárman elájultak, hiszen nem bírták tovább a szer hatását. Ekkor kezdte el Sei bevetni a csapkodós eszközét. Erre persze néhány másodperc múlva a férfi morogva kelt fel, majd kikerekedett, meglepett szemekkel nézett a fiúra.
- Eressz el kölyök! Hogy merészelted?!
Ordít rá, hiszen meg volt kötözve és szinte teljesen pucér volt. Végignéz társain, akik szintén ugyanebben a helyzetben voltak és az eddig még ismeretlen fiút is szemügyre veszi. Nem úgy tűnik, mint aki elveszítette volna a fejét. Ám ekkor Sei kegyetlenül elbánik a fickóval. Ugyan a kardcsapást észlelte és nem esett volna nehezére reagálni normál helyzetben, de amiben most van azt legkevésbé sem lehet nevezni "normális-nak". A férfi nemi szerve a porba hullott, helyéről pedig vér spriccelt fel, éppen, hogy elkerülve Sei-t. A férfi ordítani, visítani kezdett fájdalmában és eldőlt, mint egy krumplis zsák. Lábával próbált mozogni, a földet túrta. Valószínűleg még nem szenvedett el komolyabb fájdalmakat, ezért reagál most így. Ha már megélt volna ezt-azt, akkor a méltóságát nem veszítette volna el még ilyen fájdalmak közepette sem. Habár, Sei nem a heréket vágta le, csupán a hímvesszőt, de az is éppen elég nagy fájdalommal jár. Az ordításra természetesen felébredt a másik két Samurai is, akik elborzadt arccal sokkolódtak le.
- Burami-taichou?! Te rohadééék!
Üvölt rá Seire az egyik fél és már mozdulna meg, amikor is ráébred, hogy Ő is meg van kötözve. A másik valamivel okosabb, előbb eljutott tudatáig a helyzet, de az is lehet, hogy csak fél, ugyanis úgy reszket, mint valami kocsonya... Ezután viszont, jön a feketeleves! Sei levágja a földön fetrengő férfi mindkét karját, amiből a vér egyenesen a két fickóra spriccel! A csapat vezetője már önkívületi állapotban van. A fájdalmak hamarosan eltompulnak, agya nem vesz róluk tudomást. A férfi szeme üres lesz... Valószínűleg mentálisan sérült ez alatt a néhány másodperc alatt, valamint nagyon sok vért veszített néhány pillanat alatt... A szervezete hamarosan felmondja a szolgálatot, ám előtte Sei végez vele... A fej nagyokat koppanva, néhány métert gurulva esik le a földre, pontosan Mirubi lábai elé... A fiú csak felhúzott szemöldökkel nézi végig Sei pszichopatizmusának "tüneteit," majd tekintete az előtte lévő fejre vándorol. A szemekből az élet kiszállt, az arc kifehéredett... A fiú nem zavartatja magát, lábaival finoman odébb löki Sei áldozatának fejét, majd figyelmét újra a számára egyre érdekesebb Szervezeti tagra irányítja, aki feltette kérdését. A hangjából és a tetteiből, Mirubi azt a következtetést vonja le, hogy ez a fiú még nála is Démonibb. Mirubinak eszébe sem jut, hogy ez, amit itt és most lát, egy színjáték, amely a ninják egyik legjobb fegyvere. A pszichológiai hadviselés, amelyet Sei olyannyira jól használ, ám legbelül bizonyára élvezi is. Bár ez most a legkevésbé sem számít. Hogyha erre képes, akkor Mirubi csak nyert vele...
A két Samurai remegő arccal, újabb savat köhög fel, ami ezúttal el is hagyja a szájukat, végigfolyva állukon és a testükön. Nem bírnak megszólalni, a kérdésre pedig még izgatottabbak lesznek. Az egyik fejét a talajnak szegezi, el van dőlve, akárcsak az még ki sem hűlő hulla... Szemeit összezárja, mintha csak egy rémálomban lenne. A másik pedig, aki ezidáig gyűlölettel nézett Sei-re, most kétségbeesett arccal néz társára. Nem válaszol, de a szeméből és az arcából, valamint teste jeleiből egyértelművé válik, hogy inkább feláldozná társát, mintsem, hogy Ő meghaljon... Eközben Mirubi érdeklődve nézi Sei tevékenységét.
Már kezdett elmúlni a szer hatása, amikor is Sei végzett mindennel. Addigra már mindhárman elájultak, hiszen nem bírták tovább a szer hatását. Ekkor kezdte el Sei bevetni a csapkodós eszközét. Erre persze néhány másodperc múlva a férfi morogva kelt fel, majd kikerekedett, meglepett szemekkel nézett a fiúra.
- Eressz el kölyök! Hogy merészelted?!
Ordít rá, hiszen meg volt kötözve és szinte teljesen pucér volt. Végignéz társain, akik szintén ugyanebben a helyzetben voltak és az eddig még ismeretlen fiút is szemügyre veszi. Nem úgy tűnik, mint aki elveszítette volna a fejét. Ám ekkor Sei kegyetlenül elbánik a fickóval. Ugyan a kardcsapást észlelte és nem esett volna nehezére reagálni normál helyzetben, de amiben most van azt legkevésbé sem lehet nevezni "normális-nak". A férfi nemi szerve a porba hullott, helyéről pedig vér spriccelt fel, éppen, hogy elkerülve Sei-t. A férfi ordítani, visítani kezdett fájdalmában és eldőlt, mint egy krumplis zsák. Lábával próbált mozogni, a földet túrta. Valószínűleg még nem szenvedett el komolyabb fájdalmakat, ezért reagál most így. Ha már megélt volna ezt-azt, akkor a méltóságát nem veszítette volna el még ilyen fájdalmak közepette sem. Habár, Sei nem a heréket vágta le, csupán a hímvesszőt, de az is éppen elég nagy fájdalommal jár. Az ordításra természetesen felébredt a másik két Samurai is, akik elborzadt arccal sokkolódtak le.
- Burami-taichou?! Te rohadééék!
Üvölt rá Seire az egyik fél és már mozdulna meg, amikor is ráébred, hogy Ő is meg van kötözve. A másik valamivel okosabb, előbb eljutott tudatáig a helyzet, de az is lehet, hogy csak fél, ugyanis úgy reszket, mint valami kocsonya... Ezután viszont, jön a feketeleves! Sei levágja a földön fetrengő férfi mindkét karját, amiből a vér egyenesen a két fickóra spriccel! A csapat vezetője már önkívületi állapotban van. A fájdalmak hamarosan eltompulnak, agya nem vesz róluk tudomást. A férfi szeme üres lesz... Valószínűleg mentálisan sérült ez alatt a néhány másodperc alatt, valamint nagyon sok vért veszített néhány pillanat alatt... A szervezete hamarosan felmondja a szolgálatot, ám előtte Sei végez vele... A fej nagyokat koppanva, néhány métert gurulva esik le a földre, pontosan Mirubi lábai elé... A fiú csak felhúzott szemöldökkel nézi végig Sei pszichopatizmusának "tüneteit," majd tekintete az előtte lévő fejre vándorol. A szemekből az élet kiszállt, az arc kifehéredett... A fiú nem zavartatja magát, lábaival finoman odébb löki Sei áldozatának fejét, majd figyelmét újra a számára egyre érdekesebb Szervezeti tagra irányítja, aki feltette kérdését. A hangjából és a tetteiből, Mirubi azt a következtetést vonja le, hogy ez a fiú még nála is Démonibb. Mirubinak eszébe sem jut, hogy ez, amit itt és most lát, egy színjáték, amely a ninják egyik legjobb fegyvere. A pszichológiai hadviselés, amelyet Sei olyannyira jól használ, ám legbelül bizonyára élvezi is. Bár ez most a legkevésbé sem számít. Hogyha erre képes, akkor Mirubi csak nyert vele...
A két Samurai remegő arccal, újabb savat köhög fel, ami ezúttal el is hagyja a szájukat, végigfolyva állukon és a testükön. Nem bírnak megszólalni, a kérdésre pedig még izgatottabbak lesznek. Az egyik fejét a talajnak szegezi, el van dőlve, akárcsak az még ki sem hűlő hulla... Szemeit összezárja, mintha csak egy rémálomban lenne. A másik pedig, aki ezidáig gyűlölettel nézett Sei-re, most kétségbeesett arccal néz társára. Nem válaszol, de a szeméből és az arcából, valamint teste jeleiből egyértelművé válik, hogy inkább feláldozná társát, mintsem, hogy Ő meghaljon... Eközben Mirubi érdeklődve nézi Sei tevékenységét.
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok !!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Karite no Sato
Drámai rettegés lesz úrrá foglyain, de ennél többet sajnos nem ér el. Kissé csalódottan gonosz grimaszt enged az arcára. Ostobák, hát nem ismerték fel, hogy mit kellene tenniük? Sei fejében már összeállt a tökéletes terv, csak azzal nem számolt, hogy minden más élő tökéletlen hozzá képest, így nem is illik bele az Ő lenyűgöző tervébe. Mert nem képesek eljátszani a nekik kiosztott szerepeket. De nem baj, van jobb ötlete. Vagy ha nem is jobb, megfelelőbb. Emberszerűbb.
- Nem tudtok dönteni? Akkor játszunk egyet. A játék körökből áll. Egy körben mind a ketten megosztotok velem valami titkos és érdekes információt, magatokról, uraitokról és erről a helyről. Akiét érdekesebbnek ítélem, az megtarthatja egy testrészét. A vesztes viszont elveszít valamit. Akkooooor, kezdjük!
Ártatlanul vigyorog rájuk, miközben meglóbálja a kezében tartott pengét, méghozzá úgy, hogy a rajta lévő vér a foglyokra csapódjon.
Amennyiben nem fogadják el a játékszabályokat, vagy csak nem hajlandóak kezdeni, Sei "levág" belőlük egy keveset. Igyekszik a minél kevésbé életveszélyes részekre öszpontosítani. Ujjak, lábujjak, fülek, stb...
És hogy Sei mit tart érdekesesnek? Nos, ez igazán egyszerű. Leginkább azokat a válaszokat, amik ezen hely és a küldetése kapcsolatának valamilyen tekervényes rejtvényére adnak választ. Már, ha kap ilyeneket.
Ha nem találtatnak megfelelő játszóparnernek ezek a tagok, akkor okoz nekik néhány igazán fájdalmas és csúnya sebet, majd itt hagyja őket elvérezni. És megindul a város felé. A Határig lehetőség szerint észrevétlenül menne, s ott felmérn a környéket.
- Nem tudtok dönteni? Akkor játszunk egyet. A játék körökből áll. Egy körben mind a ketten megosztotok velem valami titkos és érdekes információt, magatokról, uraitokról és erről a helyről. Akiét érdekesebbnek ítélem, az megtarthatja egy testrészét. A vesztes viszont elveszít valamit. Akkooooor, kezdjük!
Ártatlanul vigyorog rájuk, miközben meglóbálja a kezében tartott pengét, méghozzá úgy, hogy a rajta lévő vér a foglyokra csapódjon.
Amennyiben nem fogadják el a játékszabályokat, vagy csak nem hajlandóak kezdeni, Sei "levág" belőlük egy keveset. Igyekszik a minél kevésbé életveszélyes részekre öszpontosítani. Ujjak, lábujjak, fülek, stb...
És hogy Sei mit tart érdekesesnek? Nos, ez igazán egyszerű. Leginkább azokat a válaszokat, amik ezen hely és a küldetése kapcsolatának valamilyen tekervényes rejtvényére adnak választ. Már, ha kap ilyeneket.
Ha nem találtatnak megfelelő játszóparnernek ezek a tagok, akkor okoz nekik néhány igazán fájdalmas és csúnya sebet, majd itt hagyja őket elvérezni. És megindul a város felé. A Határig lehetőség szerint észrevétlenül menne, s ott felmérn a környéket.
Shikotou Sei- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 519
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 310 (B)
Erő : 279 (C)
Gyorsaság : 350 (B)
Ügyesség/Reflex : 230 (C)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : Élet és Halál között, az Őrület és Igazság határán.
Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 460
Re: Karite no Sato
Sei "biztatására" megtörik a férfi, aki eddig, titkon társát áldozta volna fel maga helyett, míg a másik, mint a strucc, arcát a talajba nyomja. Vajon mi zajlik le a fejében? Ám ez most mellékes, ugyanis a férfi dalolni kezd.
- A helyet Yuudoku Omo emberei védték és ők gyűjtötték be az adókat. - A férfi hadar és a hangja zaklatott - De miután a járvány kitört és több zsoldosa is megbetegedett, az emberek fellázadtak és megölték akit csak tudtak közülük. Ezután egy Chansu nevű alvilági alak kapott az alkalmon és a csapatával átvette az irányítást, minket pedig felbérelt, hogy teljesítsük a faluban hagyott embere utasításait.
Mondta a férfi, miközben társa már nem mozgott. Vélhetően elájult...
- A helyet Yuudoku Omo emberei védték és ők gyűjtötték be az adókat. - A férfi hadar és a hangja zaklatott - De miután a járvány kitört és több zsoldosa is megbetegedett, az emberek fellázadtak és megölték akit csak tudtak közülük. Ezután egy Chansu nevű alvilági alak kapott az alkalmon és a csapatával átvette az irányítást, minket pedig felbérelt, hogy teljesítsük a faluban hagyott embere utasításait.
Mondta a férfi, miközben társa már nem mozgott. Vélhetően elájult...
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok !!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Karite no Sato
- És mennyien vagytok Ti? - kérdezi, miközben a pengét a fogoly ágyékához nyomja, mintegy ösztönzésképpen.
Fél percet vár, ha ez alatt nem kap választ, vagy a válasz megkapása utána egyszerűen cselekszik. Könnyed mozdulatokkal lefejezi mind a két foglyát, így túl sok tanú nem marad. Ami viszont biztos, hogy a kiáltozásokat meghallották mások is. Nem szívesen várná be a további társaságot, szívesebben megy Ő maga a dolgok elébe. Ezért hát a lefejezés után a használt kardot, mely az egyik szamurűájé volt, beleállítja abba, amely - immár fej nélkül, de az előbb még - a földbe túrta a fejét. Gyakorlatilag ebben a megalázó pózban szögezi a földhöz.
Sei előveszi azt a különleges doboznyi cigarettát, amely extra sűrű és fekete füstöt képes "generálni". Ezt még Omotól kapta nem is olyan régen. Meggyújt egy szálat, majd elpakolja a többit. A Cigaretta segítségével begyújtja a száraz terményt. Így már több füst áll rendwlkezésére, mintha csak a cigarettát használta volna, ráadásul erre biztos kiözönlenek majd az emberek, hogy eloltsák a tűzet. A Füstből Kemuri Bunshinokat hoz létre. Ezek egyszerűen szétszóródnak a környéken, de előtte egy Kemurigakuréban látott Shinobi alakját veszik fel. Erre azért van szükség, hogy a technika és a kinézet alapján egyszerű Kemuri Ninja jelenlétét gyanítsák.
Sei további tervei szerint vár, elrejtőzve a közelben. S hogy mire vár? Arra, hogy felfedje magát a vezető, aki nyílván reagál erre a váratlan eseményre.
Őnagyságának van néhány elmélete a helyzetről, de az információ amit kapott, most már elégségesnek bizonyulhat. De egy kicsit még gondolkoznia kell a dolgon, illetve az sem árt, ha megtudja, hogy mázlija van-e, vagy sem. Ha az van, akkor ez a bizonyos itt hagyott vezető maga írányítja az oltást. Ha nem - ami azért valószínű - akkor is nagyobb mennyiségű emberanyagot kell kivezényelni az oltás helyszínére. Ez azt jelenti, hogy sok bent lévő Őr ki fog jönni. Így odabent kevesebben lesznek. S hogy Sei miből állapítaná meg a vezető személyét? Itt nagyon adnak a csicsás dolgokra, de az is elég lehet, hogy jól láthatóan tőle várják majd a parancsot. De ha mégsem, akkor Sei majd a helyzet fügvényében reagál. Ami fontos, hogyan alakulnak a dolgok a tűzeset és a kiáltozások után. Illetve ha felfedezik a klónokat, valamint a hullákat. Ezek mind olyan tényezők, melyekből Sei előnyt akar faragni. Már csak az ellenség lépését kell ismernie...
Fél percet vár, ha ez alatt nem kap választ, vagy a válasz megkapása utána egyszerűen cselekszik. Könnyed mozdulatokkal lefejezi mind a két foglyát, így túl sok tanú nem marad. Ami viszont biztos, hogy a kiáltozásokat meghallották mások is. Nem szívesen várná be a további társaságot, szívesebben megy Ő maga a dolgok elébe. Ezért hát a lefejezés után a használt kardot, mely az egyik szamurűájé volt, beleállítja abba, amely - immár fej nélkül, de az előbb még - a földbe túrta a fejét. Gyakorlatilag ebben a megalázó pózban szögezi a földhöz.
Sei előveszi azt a különleges doboznyi cigarettát, amely extra sűrű és fekete füstöt képes "generálni". Ezt még Omotól kapta nem is olyan régen. Meggyújt egy szálat, majd elpakolja a többit. A Cigaretta segítségével begyújtja a száraz terményt. Így már több füst áll rendwlkezésére, mintha csak a cigarettát használta volna, ráadásul erre biztos kiözönlenek majd az emberek, hogy eloltsák a tűzet. A Füstből Kemuri Bunshinokat hoz létre. Ezek egyszerűen szétszóródnak a környéken, de előtte egy Kemurigakuréban látott Shinobi alakját veszik fel. Erre azért van szükség, hogy a technika és a kinézet alapján egyszerű Kemuri Ninja jelenlétét gyanítsák.
Sei további tervei szerint vár, elrejtőzve a közelben. S hogy mire vár? Arra, hogy felfedje magát a vezető, aki nyílván reagál erre a váratlan eseményre.
Őnagyságának van néhány elmélete a helyzetről, de az információ amit kapott, most már elégségesnek bizonyulhat. De egy kicsit még gondolkoznia kell a dolgon, illetve az sem árt, ha megtudja, hogy mázlija van-e, vagy sem. Ha az van, akkor ez a bizonyos itt hagyott vezető maga írányítja az oltást. Ha nem - ami azért valószínű - akkor is nagyobb mennyiségű emberanyagot kell kivezényelni az oltás helyszínére. Ez azt jelenti, hogy sok bent lévő Őr ki fog jönni. Így odabent kevesebben lesznek. S hogy Sei miből állapítaná meg a vezető személyét? Itt nagyon adnak a csicsás dolgokra, de az is elég lehet, hogy jól láthatóan tőle várják majd a parancsot. De ha mégsem, akkor Sei majd a helyzet fügvényében reagál. Ami fontos, hogyan alakulnak a dolgok a tűzeset és a kiáltozások után. Illetve ha felfedezik a klónokat, valamint a hullákat. Ezek mind olyan tényezők, melyekből Sei előnyt akar faragni. Már csak az ellenség lépését kell ismernie...
Shikotou Sei- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 519
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 310 (B)
Erő : 279 (C)
Gyorsaság : 350 (B)
Ügyesség/Reflex : 230 (C)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : Élet és Halál között, az Őrület és Igazság határán.
Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 460
Re: Karite no Sato
Valószínűleg nem sok ember fejében fordul meg az a gondolat reggelente, hogy "vajon ez lesz az utolsó napon a földön?" vagy "vajon egy őrült pszichopata kezei által fogok meghalni?" Nos igen, valószínűleg ez a három "katona" sem gondolta azt, hogy pont ez a nap lesz az, amikor is életük fénye kihuny és nem láthatják már többé szeretteiket és gyakorlatilag semmit, ami valaha is kedves volt a számukra. Persze mindezt az anyagiasult világ síkján nézzük... Az, hogy a halál után mi történik, mindenki számára rejtély...
A férfi összevizelte magát félelmében. Talán képzett katonákról volt szó, ugyanis mindvégig megtartották az alakzatot és úgy tűnt, higgadtan kezelik a helyzetet, azonban a két férfi a vezetőjük, vagyis a rangidős megölése után, talán elveszítette a józan eszét. A férfi most is, gyorsan, hadarva válaszolt, mintha azt hinné, hogy így gyorsabban túl lesz ezen az egész rémálmon...
- Nem tudom pontosan. Több embere is van itt, de a mi fajtánkból csak pár tízen vagyunk...
Mondta a férfi. Ennyit akart és ennyit tudott mondani, ezután pedig Sei, "meghálálta" a közlékenységét. Miután ezzel megvolt, nekiállt elvégezni a szükséges dolgait, miután pedig azzal is végzett, előkapta a cigarettát és meggyújtotta. A füst valóban tömény és sok volt, ám a cigaretta parazsa aligha bizonyult kellőképpen "tüzesnek" ahhoz, hogy a száraznak tűnő, de voltaképpen elég vizet tartalmazó terményt meggyújtsa. Mirubi azonban semmi jónak nem volt az elrontója, ezért egy Fél Tigrist formálva, nemes egyszerűséggel csak egy néhány méteres lángcsóvát fújt a terményre, amitől az felparázslott, fellángolt és rövidesen kisebb-nagyobb területen kezdett továbbterjedni. Mirubi arcán sem büszkeség, sem önteltség nem látszott, elvégre talán Sei és Mirubi is tisztában van azzal, hogy mindenki más és más képességekkel rendelkezik, az pedig, hogy Mirubi ilyen helyzetben előnyt élvez, csak egy egyszerű készség, amit most kamatoztathatott. Ám a képességeire, - különösképpen az ilyen alapszintű dolgokra - csak eszközként tekint. Viszont a fiú, nem vette le Seiről a szemét. Figyelte és várta a reakciót.
Nem sokkal később, Sei a felszabadult igen nagy mennyiségű füstből, több Kemuri Bunshint hozott létre, amik egy-egy Kemurigakurei ninja alakját vették fel. Ezután pedig visszavonult az erdős részre, Mirubival együtt, hogy onnan figyelje meg az eseményeket. A füsttől nem sok mindent lehetett látni, ahogy a magas terménytől sem, így egy magasabb fáról szemlélték az esetet.
- Mire gondolsz most?
Tette fel a kérdését Mirubi a Sei melletti ágon guggolva, miközben messziről, jól látszódott, hogy több, legalább 20-30 falusi rohan ki a falut körülvevő fal bejáratából. Mellettük és előttük is néhány felfegyverzett fickó, akik nem voltak páncélok, csak fegyverek birtokában és a ruházatuk alig különbözött a földön dolgozókétól. Az emberek mögött, újabb három páncélozott, kardos fickó, hatalmas szalmakalapokkal, akik úgy tűnt, irányítják az embereket, akik kaszát ragadva próbálták meg eltüntetni a további éghető anyagokat a tűz útjából. Ezen kívül volt néhány olyan szemfüles fickó, akik már előre gondolkozva kisebb-nagyobb vizes vödrökkel érkeztek. Egyenlőre a Klónokat senki nem vette észre...
Mirubi kérdése közben mosolygott, így látható volt, hogy ez a kérdés nem egy mélyreható kérdés volt, sem pedig egy zakkant ember érdeklődő, kitudjamitafejébenforgató kérdése, hanem egy ismerős érzés keltette kérdés...
A férfi összevizelte magát félelmében. Talán képzett katonákról volt szó, ugyanis mindvégig megtartották az alakzatot és úgy tűnt, higgadtan kezelik a helyzetet, azonban a két férfi a vezetőjük, vagyis a rangidős megölése után, talán elveszítette a józan eszét. A férfi most is, gyorsan, hadarva válaszolt, mintha azt hinné, hogy így gyorsabban túl lesz ezen az egész rémálmon...
- Nem tudom pontosan. Több embere is van itt, de a mi fajtánkból csak pár tízen vagyunk...
Mondta a férfi. Ennyit akart és ennyit tudott mondani, ezután pedig Sei, "meghálálta" a közlékenységét. Miután ezzel megvolt, nekiállt elvégezni a szükséges dolgait, miután pedig azzal is végzett, előkapta a cigarettát és meggyújtotta. A füst valóban tömény és sok volt, ám a cigaretta parazsa aligha bizonyult kellőképpen "tüzesnek" ahhoz, hogy a száraznak tűnő, de voltaképpen elég vizet tartalmazó terményt meggyújtsa. Mirubi azonban semmi jónak nem volt az elrontója, ezért egy Fél Tigrist formálva, nemes egyszerűséggel csak egy néhány méteres lángcsóvát fújt a terményre, amitől az felparázslott, fellángolt és rövidesen kisebb-nagyobb területen kezdett továbbterjedni. Mirubi arcán sem büszkeség, sem önteltség nem látszott, elvégre talán Sei és Mirubi is tisztában van azzal, hogy mindenki más és más képességekkel rendelkezik, az pedig, hogy Mirubi ilyen helyzetben előnyt élvez, csak egy egyszerű készség, amit most kamatoztathatott. Ám a képességeire, - különösképpen az ilyen alapszintű dolgokra - csak eszközként tekint. Viszont a fiú, nem vette le Seiről a szemét. Figyelte és várta a reakciót.
Nem sokkal később, Sei a felszabadult igen nagy mennyiségű füstből, több Kemuri Bunshint hozott létre, amik egy-egy Kemurigakurei ninja alakját vették fel. Ezután pedig visszavonult az erdős részre, Mirubival együtt, hogy onnan figyelje meg az eseményeket. A füsttől nem sok mindent lehetett látni, ahogy a magas terménytől sem, így egy magasabb fáról szemlélték az esetet.
- Mire gondolsz most?
Tette fel a kérdését Mirubi a Sei melletti ágon guggolva, miközben messziről, jól látszódott, hogy több, legalább 20-30 falusi rohan ki a falut körülvevő fal bejáratából. Mellettük és előttük is néhány felfegyverzett fickó, akik nem voltak páncélok, csak fegyverek birtokában és a ruházatuk alig különbözött a földön dolgozókétól. Az emberek mögött, újabb három páncélozott, kardos fickó, hatalmas szalmakalapokkal, akik úgy tűnt, irányítják az embereket, akik kaszát ragadva próbálták meg eltüntetni a további éghető anyagokat a tűz útjából. Ezen kívül volt néhány olyan szemfüles fickó, akik már előre gondolkozva kisebb-nagyobb vizes vödrökkel érkeztek. Egyenlőre a Klónokat senki nem vette észre...
Mirubi kérdése közben mosolygott, így látható volt, hogy ez a kérdés nem egy mélyreható kérdés volt, sem pedig egy zakkant ember érdeklődő, kitudjamitafejébenforgató kérdése, hanem egy ismerős érzés keltette kérdés...
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok !!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Karite no Sato
// Nos, rosszul írtam, mert nem a cigivel, hanem a gyufával akartam próbálkozni, de ez így még jobb is ^^ //
Mint kiderült, két tucat Rounin lehet a faluban. Viszont azt még Sei sem hagyhatja figyelmen kivül, hogy ezek képzettek - amennyiben a három kivégzett nem csak amolyan kivétel-kategória volt. Illetve a saját emberei ennek a bizonyos vezetőnek. Nos, a kérdés, hogy ezek amolyan verbuvált fenegyerekek, vagy komolyabb erőt képviselő harcosok. Fontos tényező lehet ez a továbbiakban, mint ahogy az is, hogy mennyien vannak. Mert ha csak utcagyerekek gyülekezetéről van is szó, akkor is fontos lehet, elvégre Sei mindössze egyedül van. Persze, ereje teljében nem lenne ez probléma, de ebbe a testbe száműzve bizony elég komoly korlátokkal kellett megismerkednie, mint például a fáradtság. Természetesen itt van Mirubi is, de túlzottan nem jelezte a fiú, hogy be akar segíteni.
Chansu... Nem, még sosem hallott róla. Ez nem ad túl sok okot az örömre, elvégre mindig előny ismerni az ellenséget. Persze a fickó hamarosan így is a nyúzókés alatt fog feküdni, mindössze a mikor az, ami fontos kérdés marad. A kis klónos manőver után Ő és Mirubi egy fán keresnek kilátóhelyet. Ezután a macskás srác feltesz egy kérdést.
- Például arra, hogy végigvághatnám magam rajtuk, egészen a főnökig. - Sei szavai hidegek, magabiztosságot sugároznak - De akkor elpazarolnám az elterelést, illetve rengeteg időt.
Sei magabiztosnak látszik, de ha olyan könnyűnek tűnne amit mond, már megtette volna. Persze ezt mások előtt sosem ismerné el, noha még önmaga előtt is nagyon nehéz. Vagy talán főleg önmaga előtt nehéz. Az sosem volt kérdéses, hogy minél nagyobb erőt kell gyűjtenie, csak arra nem számított, hogy ez emberi testbe zárva ilyen lassú feladat. Amikor erre gondol, szinte már őrjöngeni tudna dühében, de Sei rugalmassága folytán, ezt a haragot félre tudja tenni. Majd azok kínzása közben előveszi, akik folyton eszébe juttatják teste parányi, gyenge mivoltát. Hogy létezése már szinte alig rendelkezik értelemmel, mert egy semmi lénnyé avanzsálták az áruló istenek. Igen, az üvöltés, a kín könyörtelen hangjai majd bizonyítják igazát. Chansu... Miatta kell elviselnie ezt a könyörtelenül megalázó helyzetet. Jelenleg legalábbis. Sei brutálisan meg fogja torolni, ezeket a sértéseket, melyeket talán egyedül Ő vesz észre.
Az emberek kaszákkal és néhány vödör vízzel felszerelkezve jönnek elő a tűz láttán. Van ott néhány fegyveres, akik szimpla verőlegényeknek tűnnek. És van ott három ember, akik amolyan szamuráj-félék. Ezek a zsoldosok felügyelnék a verőlegényeket, miközben a "Lenin-fiúk" ellenőrzik a népet? Nem bízhat túlzottan az emberei képességeiben ez a Chansu. Ez viszonylagos paranoiát sejtet, ami Sei tapasztalatai szerint megnehezíti majd a dolgát, mert így a saját védelmére több embert rendel ez a Chansu, mint ha nem lenne paranoiás. Ergo: keményebb dió lesz bejutni hozzá. Ez pedig azt jelenti, hogy amennyiben Sei felvetése helyes, az emberei egy komolyabb részét azon a területen tartja, ahol Ő is van. Van pár ötlete a Kiemelkedettnek és az egyiket el is kezdi. Természetesen kiderül majd, hogy melyikkel folytatja. S ha már itt van Mirubi, akkor neki is meg kell találni a helyet. Sei titkon örül a segítségnek, mert bizony elég jól jön. Viszont, hogyan adja Mirubi tudtára, hogy mi a feladata? Talán egy egyszerű földi halandó számára sokáig kellene ezen agyalni, azonban Sei túlzottan is felsőbbrendűbb ennél. A helyzet egyszerű. Kérni nem fog, mert az olybá tűnhet, mintha szüksége lenne segítségre - noha ez valójában így is van. Könyörgés meg pláne incs a lehetőségek tárházában. A követelés pedig amolyan piperkőc dolog, Sei agyában meg sem fordulna egy ilyen helyzetben. A lényeg, hogy hatni kell Mirubira, méghozzá úgy, hogy Sei magabiztosnak tűnjön. Seinek egyfajta módon hízelegnie kell, noha ehhez semmi kedve. De egyelőre nem szívesen adna okot Mirubinak arra, hogy ellene forduljon. Ez pedig azt jelenti, hogy nem próbál mindenféle parancsokat osztogatni, ó, nem. Hozzá méltó megoldást választ. Manipulálja a fiút. Nyílvánvaló, hogy jelen helyzetben, mivel amolyan érdekszövetséget kötöttek, bizonyos szinten imponálni akarnak egymásnak. Sei legalábbis az eddigi viselkedéséből egy morzsányi ilyen késztetést kiolvas Mirubiból, bár a fiú mindezt aljas módszerekkel leplezi. Így tehát logikus és nagyszerű a dolog, a fiút a büszkesége, vagy legalábbis az érdekei alapján kell írányítani.
- El tudsz bánni a mezőn lévőkkel? - a kérdés hangsúlya higgadt.
Nem nevez meg konkrét célpontot, ezért Mirubi értheti akár úgy is, hogy a mezőn mindenkivel végezni kellene. Szamurájok, verőlegények és egyéb népségek. Ez a kérdés még akár sértő is lehet, de Mirubi még a célzást is értheti belőle. Persze éppen ebből kifolyólag komoly esély van rá, hogy Mirubi sok gondolatot felismer majd belőle, de talán a manipulatív szándékot nem. A lényeg, hogy ha Mirubi ismeri az emberi érdekek kapcsolatát, akkor ahhoz, hogy erre nemet mondjon elég nagy aduásszal kell rendelkeznie, különben meggyengülhet a nimbusza Sei szemében. Amennyiben nem hazudott végig a szervezetről. Bár erre egyre kisebb az esély az egyenruha, fejpánt és egyéb megnyilvánulások miatt.
Amennyiben pozitív válasz érkezik, akkor Sei elkerülné a munkásokat, de nagy sebességgel bevenné magát a városba, ahol rejtőzködő-képességét és a hasonlókat használná egy kis felderítés céljából. A felderítés lényege pedig Chansu tartózkodásihelyének kiderítése. Ehhez akár vallatást is hajlandó használni, bár egyelőre szeretné leplezni a jelenlétét.
Ha Mirubi negatív válasszal áll elő, akkor Seinek erre reagálnia kell.
// Kezdenek újra egyre Seiesebbek lenni a posztjaim. Ideje volt már, ez a formaingadozás részemről nem volt valami megnyerő, de mostmár újra ElSeiesedem. ^^ //
Mint kiderült, két tucat Rounin lehet a faluban. Viszont azt még Sei sem hagyhatja figyelmen kivül, hogy ezek képzettek - amennyiben a három kivégzett nem csak amolyan kivétel-kategória volt. Illetve a saját emberei ennek a bizonyos vezetőnek. Nos, a kérdés, hogy ezek amolyan verbuvált fenegyerekek, vagy komolyabb erőt képviselő harcosok. Fontos tényező lehet ez a továbbiakban, mint ahogy az is, hogy mennyien vannak. Mert ha csak utcagyerekek gyülekezetéről van is szó, akkor is fontos lehet, elvégre Sei mindössze egyedül van. Persze, ereje teljében nem lenne ez probléma, de ebbe a testbe száműzve bizony elég komoly korlátokkal kellett megismerkednie, mint például a fáradtság. Természetesen itt van Mirubi is, de túlzottan nem jelezte a fiú, hogy be akar segíteni.
Chansu... Nem, még sosem hallott róla. Ez nem ad túl sok okot az örömre, elvégre mindig előny ismerni az ellenséget. Persze a fickó hamarosan így is a nyúzókés alatt fog feküdni, mindössze a mikor az, ami fontos kérdés marad. A kis klónos manőver után Ő és Mirubi egy fán keresnek kilátóhelyet. Ezután a macskás srác feltesz egy kérdést.
- Például arra, hogy végigvághatnám magam rajtuk, egészen a főnökig. - Sei szavai hidegek, magabiztosságot sugároznak - De akkor elpazarolnám az elterelést, illetve rengeteg időt.
Sei magabiztosnak látszik, de ha olyan könnyűnek tűnne amit mond, már megtette volna. Persze ezt mások előtt sosem ismerné el, noha még önmaga előtt is nagyon nehéz. Vagy talán főleg önmaga előtt nehéz. Az sosem volt kérdéses, hogy minél nagyobb erőt kell gyűjtenie, csak arra nem számított, hogy ez emberi testbe zárva ilyen lassú feladat. Amikor erre gondol, szinte már őrjöngeni tudna dühében, de Sei rugalmassága folytán, ezt a haragot félre tudja tenni. Majd azok kínzása közben előveszi, akik folyton eszébe juttatják teste parányi, gyenge mivoltát. Hogy létezése már szinte alig rendelkezik értelemmel, mert egy semmi lénnyé avanzsálták az áruló istenek. Igen, az üvöltés, a kín könyörtelen hangjai majd bizonyítják igazát. Chansu... Miatta kell elviselnie ezt a könyörtelenül megalázó helyzetet. Jelenleg legalábbis. Sei brutálisan meg fogja torolni, ezeket a sértéseket, melyeket talán egyedül Ő vesz észre.
Az emberek kaszákkal és néhány vödör vízzel felszerelkezve jönnek elő a tűz láttán. Van ott néhány fegyveres, akik szimpla verőlegényeknek tűnnek. És van ott három ember, akik amolyan szamuráj-félék. Ezek a zsoldosok felügyelnék a verőlegényeket, miközben a "Lenin-fiúk" ellenőrzik a népet? Nem bízhat túlzottan az emberei képességeiben ez a Chansu. Ez viszonylagos paranoiát sejtet, ami Sei tapasztalatai szerint megnehezíti majd a dolgát, mert így a saját védelmére több embert rendel ez a Chansu, mint ha nem lenne paranoiás. Ergo: keményebb dió lesz bejutni hozzá. Ez pedig azt jelenti, hogy amennyiben Sei felvetése helyes, az emberei egy komolyabb részét azon a területen tartja, ahol Ő is van. Van pár ötlete a Kiemelkedettnek és az egyiket el is kezdi. Természetesen kiderül majd, hogy melyikkel folytatja. S ha már itt van Mirubi, akkor neki is meg kell találni a helyet. Sei titkon örül a segítségnek, mert bizony elég jól jön. Viszont, hogyan adja Mirubi tudtára, hogy mi a feladata? Talán egy egyszerű földi halandó számára sokáig kellene ezen agyalni, azonban Sei túlzottan is felsőbbrendűbb ennél. A helyzet egyszerű. Kérni nem fog, mert az olybá tűnhet, mintha szüksége lenne segítségre - noha ez valójában így is van. Könyörgés meg pláne incs a lehetőségek tárházában. A követelés pedig amolyan piperkőc dolog, Sei agyában meg sem fordulna egy ilyen helyzetben. A lényeg, hogy hatni kell Mirubira, méghozzá úgy, hogy Sei magabiztosnak tűnjön. Seinek egyfajta módon hízelegnie kell, noha ehhez semmi kedve. De egyelőre nem szívesen adna okot Mirubinak arra, hogy ellene forduljon. Ez pedig azt jelenti, hogy nem próbál mindenféle parancsokat osztogatni, ó, nem. Hozzá méltó megoldást választ. Manipulálja a fiút. Nyílvánvaló, hogy jelen helyzetben, mivel amolyan érdekszövetséget kötöttek, bizonyos szinten imponálni akarnak egymásnak. Sei legalábbis az eddigi viselkedéséből egy morzsányi ilyen késztetést kiolvas Mirubiból, bár a fiú mindezt aljas módszerekkel leplezi. Így tehát logikus és nagyszerű a dolog, a fiút a büszkesége, vagy legalábbis az érdekei alapján kell írányítani.
- El tudsz bánni a mezőn lévőkkel? - a kérdés hangsúlya higgadt.
Nem nevez meg konkrét célpontot, ezért Mirubi értheti akár úgy is, hogy a mezőn mindenkivel végezni kellene. Szamurájok, verőlegények és egyéb népségek. Ez a kérdés még akár sértő is lehet, de Mirubi még a célzást is értheti belőle. Persze éppen ebből kifolyólag komoly esély van rá, hogy Mirubi sok gondolatot felismer majd belőle, de talán a manipulatív szándékot nem. A lényeg, hogy ha Mirubi ismeri az emberi érdekek kapcsolatát, akkor ahhoz, hogy erre nemet mondjon elég nagy aduásszal kell rendelkeznie, különben meggyengülhet a nimbusza Sei szemében. Amennyiben nem hazudott végig a szervezetről. Bár erre egyre kisebb az esély az egyenruha, fejpánt és egyéb megnyilvánulások miatt.
Amennyiben pozitív válasz érkezik, akkor Sei elkerülné a munkásokat, de nagy sebességgel bevenné magát a városba, ahol rejtőzködő-képességét és a hasonlókat használná egy kis felderítés céljából. A felderítés lényege pedig Chansu tartózkodásihelyének kiderítése. Ehhez akár vallatást is hajlandó használni, bár egyelőre szeretné leplezni a jelenlétét.
Ha Mirubi negatív válasszal áll elő, akkor Seinek erre reagálnia kell.
// Kezdenek újra egyre Seiesebbek lenni a posztjaim. Ideje volt már, ez a formaingadozás részemről nem volt valami megnyerő, de mostmár újra ElSeiesedem. ^^ //
Shikotou Sei- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 519
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 310 (B)
Erő : 279 (C)
Gyorsaság : 350 (B)
Ügyesség/Reflex : 230 (C)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : Élet és Halál között, az Őrület és Igazság határán.
Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 460
Re: Karite no Sato
Az események egyre jobban pörögtek, ahogy a forró lángok egyre magasabbra csaptak. A vödörrel rendelkezők nem a lángokat, hanem a lángok terjedési irányában lévő növényeket locsolták. A még élőket és a már levágottakat egyaránt. Többen is kisebb-nagyobb égési sérüléseket szereztek a meggondolatlanságuk miatt, miközben a "verőlegények" folyamatosan pásztázták a környéket és hamarosan rá is bukkantak Sei egy-egy klónjára. Összesen öt darab klónt hozott létre a fiú, ami elterelésre jelen esetben tökéletes volt. Jól látható módon, a verőlegények megtorpantak egy-egy ilyen klón láttán, ám hamar erőt véve magukon, támadásba lendülnek és néhány csapással már végeznek is a Bunshinokkal, amik egy pukkanás és nem kevés füst kíséretében tűnnek el. Jól látható módon, a hátul lévő páncélos fickók nem igazán mozdulnak segíteni. Innen nem látszik jól, de valószínűleg már felismerték a helyzetet és a Kemuri Ninjákat, ezért résen vannak. Közülük az egyik meg is indul visszafelé, a maradék kettő pedig tovább vár. Mindeközben a tűz már kezd alábbhagyni, most már nem méteres, hanem csak néhány centis lángok falják a terményt, a füst azonban beborít majdnem mindent.
Innentől pedig már Sei és Mirubi sem látnak semmit. Sei gondolatmenete és rendkívül jó képességei révén, rájön, hogy miképpen használhatná ki Mirubi-t. Elképzelései szerint, ezzel a megoldással a fiú nem jön rá, hogy manipulálni akarják és a szavak, éppen azt a reakciót fogják kiváltani, ami Sei számára jelen helyzetben most a legjobb lenne. Azonban Ő nem süllyed egy bizonyos szintnél lejjebb, így egyszerű kérés helyett csak egy még egyszerűbb kérdést tesz fel Mirubinak, aki végig az eseményeket figyeli, ahogy Sei is, így a szemkontaktus nem alakul ki. A fiú néhány másodpercig még nem válaszol. Úgy tűnhet, hogy mérlegeli a helyzetet, majd jobb arcfelén a szája mosolyra húzódik. Nem tudni, hogy mi jár a fejében, ami viszont biztos: Sei ezzel a kis "manőverrel" tökéletesen kijátszotta Mirubi-t, aki a segítségkérést ugyan leszűrte a kérdésből, viszont arra egyáltalán nem jött rá, vagyis nem érezte, hogy manipulálják. Ez pedig a lényeg...
- Tehetek rá egy próbát. - most mosolya mindkét arcfelére húzódik, miközben a feltörő füstöt nézi - Ezalatt te mit csinálsz?
Teszi fel kérdését a fiú, majd ha megkapta rá a választ, akkor megindul becserkészni a mezőn lévőket...
// Figyelj a részletekre! //
Innentől pedig már Sei és Mirubi sem látnak semmit. Sei gondolatmenete és rendkívül jó képességei révén, rájön, hogy miképpen használhatná ki Mirubi-t. Elképzelései szerint, ezzel a megoldással a fiú nem jön rá, hogy manipulálni akarják és a szavak, éppen azt a reakciót fogják kiváltani, ami Sei számára jelen helyzetben most a legjobb lenne. Azonban Ő nem süllyed egy bizonyos szintnél lejjebb, így egyszerű kérés helyett csak egy még egyszerűbb kérdést tesz fel Mirubinak, aki végig az eseményeket figyeli, ahogy Sei is, így a szemkontaktus nem alakul ki. A fiú néhány másodpercig még nem válaszol. Úgy tűnhet, hogy mérlegeli a helyzetet, majd jobb arcfelén a szája mosolyra húzódik. Nem tudni, hogy mi jár a fejében, ami viszont biztos: Sei ezzel a kis "manőverrel" tökéletesen kijátszotta Mirubi-t, aki a segítségkérést ugyan leszűrte a kérdésből, viszont arra egyáltalán nem jött rá, vagyis nem érezte, hogy manipulálják. Ez pedig a lényeg...
- Tehetek rá egy próbát. - most mosolya mindkét arcfelére húzódik, miközben a feltörő füstöt nézi - Ezalatt te mit csinálsz?
Teszi fel kérdését a fiú, majd ha megkapta rá a választ, akkor megindul becserkészni a mezőn lévőket...
// Figyelj a részletekre! //
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok !!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Karite no Sato
Mirubi flegma reakciója nevezhető válasznak is akár. És ezt most nem a szó szoros értelmében kell elképzelni, hanem jelzésértékű megnyilvánulásként kell felfogni. Az ellenkérdésre viszont Sei sem reagálhat máshogy, mint egy széles mosollyal.
- Még nem láttam eunuchot. Úgy vélem, Chansu alkalmas erre a szerepkörre.
Gonosz mosolya nem hagy kérdőjelet afelől, hogy Ő ezt tényleg komolyan gondolta.
Bár Sei rendkivül kiváncsi arra, hogy mit is tud Mirubi valójában, most más dolga van. Személyes séérelmet kell megtorolnia, melyet gyakorlatilag el sem követtek, ám Sei ezzel nem törődik. Chansu sorsa akkor pecsételődött meg, amikor Sei meghallotta a nevét. Ugyanis a fickó létezése megnehezíti Őnagysága életét és ez megbocsátahatlan sértés.
A szőke hajú fiú eredeti tervei szerint cselekszik. Éppen ezért az oltást végzőket elkerülve oson el jó messzire, hogy egy kevésbé látványos ponton jusson be a városba.
Legjobb lenne az eltávolodó szamurájt elkapni, mielőtt még jelentést tenne, de erre igencsak csekély az esély. Éppen ezért, ha sikerül bejutni a faluba, akkor egy jó megfigyelőállást keres, majd a Kakuremino no Jutsuval álcázza magát. Azt akarja kideríteni, hogy milyen válaszcsapás indul Mirubi magánakciója után. Már ha egyáltalán a macskás fiú tényleg támadásba lendül.
// Gomenne, most nem volt ihlet! //
- Még nem láttam eunuchot. Úgy vélem, Chansu alkalmas erre a szerepkörre.
Gonosz mosolya nem hagy kérdőjelet afelől, hogy Ő ezt tényleg komolyan gondolta.
Bár Sei rendkivül kiváncsi arra, hogy mit is tud Mirubi valójában, most más dolga van. Személyes séérelmet kell megtorolnia, melyet gyakorlatilag el sem követtek, ám Sei ezzel nem törődik. Chansu sorsa akkor pecsételődött meg, amikor Sei meghallotta a nevét. Ugyanis a fickó létezése megnehezíti Őnagysága életét és ez megbocsátahatlan sértés.
A szőke hajú fiú eredeti tervei szerint cselekszik. Éppen ezért az oltást végzőket elkerülve oson el jó messzire, hogy egy kevésbé látványos ponton jusson be a városba.
Legjobb lenne az eltávolodó szamurájt elkapni, mielőtt még jelentést tenne, de erre igencsak csekély az esély. Éppen ezért, ha sikerül bejutni a faluba, akkor egy jó megfigyelőállást keres, majd a Kakuremino no Jutsuval álcázza magát. Azt akarja kideríteni, hogy milyen válaszcsapás indul Mirubi magánakciója után. Már ha egyáltalán a macskás fiú tényleg támadásba lendül.
// Gomenne, most nem volt ihlet! //
Shikotou Sei- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 519
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 310 (B)
Erő : 279 (C)
Gyorsaság : 350 (B)
Ügyesség/Reflex : 230 (C)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : Élet és Halál között, az Őrület és Igazság határán.
Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 460
Re: Karite no Sato
Miután Sei válaszolt Mirubinak, Ő csak egy még szélesebb mosollyal reagált a számára egyre szimpatikusabb fiúnak, majd elrugaszkodott és megindult előre. Sei még látta, ahogy Mirubi szélsebesen beveti magát a hatalmas füstbe, ám ami onnantól történt, azt már nem látta. Ő is gyorsan cselekedett, megkerülte az égett területet, majd átmászva a cölöpökből összetákolt falon, bevethette magát a faluba, amin egyre jobban úrrá lett a zűrzavar. Persze csak egy bizonyos részen, ahova már elért az esetleges behatolók és a tűz híre...
Sei egy magasabb toronyszerű épületet talált, ahonnan jól belátott mindent. Persze nem ez volt a falu legnagyobb pontja, mert ezen kívül még volt kifejezetten a katonák számára fenntartott őrtorony is, nem is kevés, de azok messzebb voltak. Ez a torony egy épület része. Ám innen sem látta tisztán, hogy mi történik a megégett helyszínen. Egy részt azért, mert már messze volt, másrészt azért, mert a füst és a hatalmas por nehezen beláthatóvá tette azt a területet. Elvégre ez valahol a földműves földrész szélén található, az pedig talán egy kilométerre is van a falu szélétől és pont azért, mert ilyen nagy volt a falu és a terület közötti távolság, az a Samurai is csak most érkezett a faluba. A Déli kapunál már tömörültek az emberek és még néhány képzetlen őr. A Samurai pedig elkiáltja magát:
- Megtámadtak!
Ordítja, mire szinte a semmiből több kardos, bunkós fickó is előjött a zsúfolt utcákból és elkezdték terelni a tömeget, akik pedig mintha kissé örültek volna ennek. Persze a félelem is úrrá lett rajtuk, de kitudja... Talán a felszabadítóikat várják... A Samurai most pedig a főúton megy tovább. Úgy tűnik, hogy nagyon siet valahova.
// Én sem voltam a toppon és nem is otthonról írtam, így nem lett valami jó. >< //
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok !!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Karite no Sato
Sei mámoros kedvében van. A helyzet kaotikus. Itt van Ő, egy nagyobb város szélén, ahol a káosz készül kitörni láncaiból. Az emberek, kik az utcára tódultak nem feltétlenül akarnak engedelmeskedni a katonáknak. Bár a katonák szó talán erős, elvégre felszerelésük néhány kívételt leszámítva pocsék és a kiképzésük is a kocsmák perpatvaraira tagolódhatott. Legalábbis ez a leglogikusabb megállapítás. Igen ám, de ez nem ilyen egyszerű dolog. Mert az is logikus, hogy ha valaki egy Omo szintű helyi hatalmasságtól próbálja elcsatolni a területeit, akkor arra komolyan felkészül. Nyílván az olcsó és fegyelmezésre alkalmas verőlegények nagy seregével rendelkezik, ez így is van rendjén. Tömegben erősek is lehetnek akár és a velük hasonszőrű csapatokat le is győzhetik. S ott vannak a szamurájok, akik pár tucatnyian is elég komoly erőt képviselnek, igen. De ez még kevésnek tűnik.
Tény, hogy Omo sem rendelkezik számtalan shinobival, nagyobbrészt csak olyanokkal, akik kibuktak a Kemurigakurei akadémián. Velük Chansu szamurájai felveszik a harcot és felül is kerekednek, ez nem kérdés. De! Ha valaki egy ilyen földrablást merényel meg Omo ellen, akkor vagy ostoba, vagy pedig van valami ütőkártyája. A szamurájok kontansan jó harci erőnek számítanak, de egy Ninja, egy képzett Ninja el tudja dönteni az olyan csatákat, melyeket a már felsorolt erők vívnak. És ha Chansunak van esze, akkor fel is bérelt legalább egyet. Márpedig egy képzett ninjának nem okozhat gondot beolvadni a verőlegények tömegébe.
De éppen itt van az a bizonyos másik logikus gondolat is. A pénzért harcoló ninja hatalmas kopckázatot jelent a megbízójára nézve is. Nyílván nem valamelyik faluból bérli a ninját Chansu - már ha egyáltalán alkalmaz shinobit - hanem egy Nukenin álhatott esetleg a szolgálatába.
Sei legalább egy ninjával számol, hogy ne érje meglepetés, de nem hinné, hogy több Nukenin lehet Chansu alá beosztva. Kivéve, ha nem érik el a B szintet. C szintű ninját nem olyan kockázatos tartani és még csak kívételes esetben rendelkeznek csatákat eldöntő Jutsu és Chakra-repertoárral. ( Sei ezt úgy gondolja végig, hogy magát nem C szintűnek tartja ^^ )
Sei megszünteti a Kakuremino ni jutsut. Úgy véli, kicsi rá az esély, hogy most már észrevegyék és amúgy is hamarosan mozgásba lendül, sok értelme már nem volna tovább fenntartani az álcát. Megérinti Katanája markolatát. Ez az a pillanat, amikor felébred benne a fenevad. A fenevad, mely baljósan lesi áldozatát. Hangtalanul áll fel. A háztetőkön követi azt az embert, aki reményei szerint elvezeti majd Chansu-hoz. Próbál észrevétlen maradni, de ez egy elég nehéz feladat.
// Amit nem használhatok, azok az Atsuminál lévő fegyverek - amiket Sei ugye nem rakott el Mirubi jelenléte miatt - illetve a Kaland közben - Élmény, Újév, FRPG Top Sites - tanult/kapott Jutsuk: Junsui Kai, Mizugakure no jutsu, Lekuu no Jutsu. //
Tény, hogy Omo sem rendelkezik számtalan shinobival, nagyobbrészt csak olyanokkal, akik kibuktak a Kemurigakurei akadémián. Velük Chansu szamurájai felveszik a harcot és felül is kerekednek, ez nem kérdés. De! Ha valaki egy ilyen földrablást merényel meg Omo ellen, akkor vagy ostoba, vagy pedig van valami ütőkártyája. A szamurájok kontansan jó harci erőnek számítanak, de egy Ninja, egy képzett Ninja el tudja dönteni az olyan csatákat, melyeket a már felsorolt erők vívnak. És ha Chansunak van esze, akkor fel is bérelt legalább egyet. Márpedig egy képzett ninjának nem okozhat gondot beolvadni a verőlegények tömegébe.
De éppen itt van az a bizonyos másik logikus gondolat is. A pénzért harcoló ninja hatalmas kopckázatot jelent a megbízójára nézve is. Nyílván nem valamelyik faluból bérli a ninját Chansu - már ha egyáltalán alkalmaz shinobit - hanem egy Nukenin álhatott esetleg a szolgálatába.
Sei legalább egy ninjával számol, hogy ne érje meglepetés, de nem hinné, hogy több Nukenin lehet Chansu alá beosztva. Kivéve, ha nem érik el a B szintet. C szintű ninját nem olyan kockázatos tartani és még csak kívételes esetben rendelkeznek csatákat eldöntő Jutsu és Chakra-repertoárral. ( Sei ezt úgy gondolja végig, hogy magát nem C szintűnek tartja ^^ )
Sei megszünteti a Kakuremino ni jutsut. Úgy véli, kicsi rá az esély, hogy most már észrevegyék és amúgy is hamarosan mozgásba lendül, sok értelme már nem volna tovább fenntartani az álcát. Megérinti Katanája markolatát. Ez az a pillanat, amikor felébred benne a fenevad. A fenevad, mely baljósan lesi áldozatát. Hangtalanul áll fel. A háztetőkön követi azt az embert, aki reményei szerint elvezeti majd Chansu-hoz. Próbál észrevétlen maradni, de ez egy elég nehéz feladat.
// Amit nem használhatok, azok az Atsuminál lévő fegyverek - amiket Sei ugye nem rakott el Mirubi jelenléte miatt - illetve a Kaland közben - Élmény, Újév, FRPG Top Sites - tanult/kapott Jutsuk: Junsui Kai, Mizugakure no jutsu, Lekuu no Jutsu. //
Shikotou Sei- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 519
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 310 (B)
Erő : 279 (C)
Gyorsaság : 350 (B)
Ügyesség/Reflex : 230 (C)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : Élet és Halál között, az Őrület és Igazság határán.
Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 460
Re: Karite no Sato
// Tetszik, hogy úgy beszélsz a ninjákról mint a kutyákról A nem eltett eszközöket nem használhatod, de a kaland közben tanult jutsukat Engedélyezem! Én ezeket mindig engedélyeztem. Egyébként nem találom azt a részt és azokat a posztokat, ahol Omo emberei megérkeztek Sei-hez... Esetleg én vagyok a béna, vagy tényleg eltűnt? A Dohányföldeken volt a poszt azt hiszem... //
A talán emberi testbe zárt Istenség, komoly tekintettel pásztázza a vidéket és hamarosan hatalmába kerítette az az érzet, melyet már egyszer átélhetett a Tea Országában. Persze ott könnyebb dolga lehetett, még akkor is, hogyha egy egész kontinens volt az ellensége. Most viszont a hatalmas ismeretlen áll előtte. Persze a fiú remek eszmefuttatásaival arra a következtetésre jutott, hogy egy ilyen fickónak, aki képes megtámadni a mindenki által jól ismert Yuudoku Omo-t kell lennie, valamilyen ütőkártyájának. Omo ugyan elmondta Sei-nek, hogy nem sok tehetséges Shinobi-t tart a markában, ezért talán a kezdetektől fogva értékként bánt Sei-vel ám az biztos, hogy Omo kezében több a harcos és több az erős alattvaló, mint bárki máséban... Éppen ezért nagyon ostobának, vagy nagyon okosnak kell lennie ahhoz, hogy valaki megtámadja őt.
A Samurai eközben egészen nagy utat tett meg a kaputól. Eljutott a főút azon részére, ahol Sei is tartózkodott, így egészen pontosan néhány köpésnyire volt csak a toronytól. A férfi fejvesztve rohant előre, az útjában álló embereket ellökte, aki pedig idejében észrevette, mogorván állt odébb. Nemsokára még több fegyveressel találta magát szemben, akikkel néhány elhadart szót váltva már el is váltak. A férfi ment tovább, míg a négy Samurainak látszó, erkölcsét vesztett zsoldos kardra zárt kézzel sietett a felfordulás felé, ahonnan újabb robbanások hallatszottak, miközben némi por is felcsapott. Ám ezek a hangok egyre közelebb kerültek már a faluhoz.
Sei kardjának markolatára helyezte a kezét és úgy áll fel a legnagyobb csendben, mintha visszafogná érzéseit, amiket kelt benne az az érzés, hogy egy egész falu miatta van mozgásban. Talán már védjegyévé válik az, hogy hatalmas káoszt teremtve az árnyékok közt mozog csendben és végignézi tetteinek romboló, katartikus következményét!
Az Istenség a torony tetejéről egy könnyed mozdulattal a háztetők tetejére érkezik, ám itt már nem tudta elfedni a cserepek mozgásának hangját, azonban sietve tovább is állt, így senki nem fedezte fel az ittlétét. Ugyan nem volt szemmel követhetetlen a mozgása - főleg, hogy egy emberi tempót diktáló férfit kell követnie - ám a civilek nem tudták mire vélni a jelenlétét és még ha akartak volna, akkor sem tudtak volna szólni a Samurainak, aki egyáltalán nem viselkedett úgy, mint egy igazi harcos. Sei jól megfigyelhette a hanyag és fáradt mozgását is, valamint a kivörösödött fejét, miközben az arcából csak egy kis részlet látszott, de már ott is túlnőtt a félelem és az aggodalom. Ám azt nem lehet tudni, hogy ez miből fakad... Ostobaság lenne azt hinni, hogy a támadás miatt ennyire zaklatott a fickó, aki néhány perces loholás után, végre megérkezett oda, ahová éppen tartott. A falu Észak-Nyugati részén több nagyobb épület is áll. Sokkal díszesebbek és sokkal igényesebbek, mint a falu többi részén lévők, Sei pedig ebből már jól tudta, hogy lassítania kell. Meg is tette ezt, így újból óvatosan nézte végig, ahogy a Samurai megérkezett egy nagyobb fehér épülethez, melynek két ajtós, aranyozott mintákkal díszített ajtaját, Yari-t szorongató őrök védték.
Az épület bejárata hatalmas volt, nagyjából három méter magas és három méter széles, akár négy ember is elfért volna egymás mellett. Az ajtókhoz egy hat fokos lépcső vezet fel a két szélén korláttal. A korlát és a lépcső is csiszolt, fehér kőből van. A tiszta fehér színt maga az épült is megtartotta, ugyanis a vakolat teljes egészében hófehérre volt megalkotva a legkisebb hibák nélkül. Az ablakok keretei fából voltak, de azok is mind hófehérek. Az épület maga öt emeletes és nagyjából 500 négyzetméteren fekszik. Szélesre és hosszúra nyúlik és minden emeleten, minden szobában ablakok vannak. A legalsó részek rácsozottak, természetesen fehér rácsokkal, míg a felsők rács nélküliek és még olyan is van, ami nyitva van. Amit lát Sei innen a szobákból, azok a piros függönyök, valamint néhol egy-egy íróasztal némi papírkupaccal. Talán ha közelebb menne és körülnézne az ablakokon, többet megtudhatna. A ház teteje innen nem látszik, ugyanis magasabban van, mint az a háztető, amin Sei áll.
Az érkező Samurai-t a Yarit szorongató néhány kérdés után be is engedték, majd aggódó tekintettel meredtek a távolban lévő, innen kicsiny füstfelhőkre. Ahogy a Samurai belép, Sei egy hosszú folyosót lát innen kővel díszített padlózattal, valamint egy csigalépcső szerű valamit középen. Úgy tűnik, hogy jó helyet választott a leskelődésre.
A talán emberi testbe zárt Istenség, komoly tekintettel pásztázza a vidéket és hamarosan hatalmába kerítette az az érzet, melyet már egyszer átélhetett a Tea Országában. Persze ott könnyebb dolga lehetett, még akkor is, hogyha egy egész kontinens volt az ellensége. Most viszont a hatalmas ismeretlen áll előtte. Persze a fiú remek eszmefuttatásaival arra a következtetésre jutott, hogy egy ilyen fickónak, aki képes megtámadni a mindenki által jól ismert Yuudoku Omo-t kell lennie, valamilyen ütőkártyájának. Omo ugyan elmondta Sei-nek, hogy nem sok tehetséges Shinobi-t tart a markában, ezért talán a kezdetektől fogva értékként bánt Sei-vel ám az biztos, hogy Omo kezében több a harcos és több az erős alattvaló, mint bárki máséban... Éppen ezért nagyon ostobának, vagy nagyon okosnak kell lennie ahhoz, hogy valaki megtámadja őt.
A Samurai eközben egészen nagy utat tett meg a kaputól. Eljutott a főút azon részére, ahol Sei is tartózkodott, így egészen pontosan néhány köpésnyire volt csak a toronytól. A férfi fejvesztve rohant előre, az útjában álló embereket ellökte, aki pedig idejében észrevette, mogorván állt odébb. Nemsokára még több fegyveressel találta magát szemben, akikkel néhány elhadart szót váltva már el is váltak. A férfi ment tovább, míg a négy Samurainak látszó, erkölcsét vesztett zsoldos kardra zárt kézzel sietett a felfordulás felé, ahonnan újabb robbanások hallatszottak, miközben némi por is felcsapott. Ám ezek a hangok egyre közelebb kerültek már a faluhoz.
Sei kardjának markolatára helyezte a kezét és úgy áll fel a legnagyobb csendben, mintha visszafogná érzéseit, amiket kelt benne az az érzés, hogy egy egész falu miatta van mozgásban. Talán már védjegyévé válik az, hogy hatalmas káoszt teremtve az árnyékok közt mozog csendben és végignézi tetteinek romboló, katartikus következményét!
Az Istenség a torony tetejéről egy könnyed mozdulattal a háztetők tetejére érkezik, ám itt már nem tudta elfedni a cserepek mozgásának hangját, azonban sietve tovább is állt, így senki nem fedezte fel az ittlétét. Ugyan nem volt szemmel követhetetlen a mozgása - főleg, hogy egy emberi tempót diktáló férfit kell követnie - ám a civilek nem tudták mire vélni a jelenlétét és még ha akartak volna, akkor sem tudtak volna szólni a Samurainak, aki egyáltalán nem viselkedett úgy, mint egy igazi harcos. Sei jól megfigyelhette a hanyag és fáradt mozgását is, valamint a kivörösödött fejét, miközben az arcából csak egy kis részlet látszott, de már ott is túlnőtt a félelem és az aggodalom. Ám azt nem lehet tudni, hogy ez miből fakad... Ostobaság lenne azt hinni, hogy a támadás miatt ennyire zaklatott a fickó, aki néhány perces loholás után, végre megérkezett oda, ahová éppen tartott. A falu Észak-Nyugati részén több nagyobb épület is áll. Sokkal díszesebbek és sokkal igényesebbek, mint a falu többi részén lévők, Sei pedig ebből már jól tudta, hogy lassítania kell. Meg is tette ezt, így újból óvatosan nézte végig, ahogy a Samurai megérkezett egy nagyobb fehér épülethez, melynek két ajtós, aranyozott mintákkal díszített ajtaját, Yari-t szorongató őrök védték.
Az épület bejárata hatalmas volt, nagyjából három méter magas és három méter széles, akár négy ember is elfért volna egymás mellett. Az ajtókhoz egy hat fokos lépcső vezet fel a két szélén korláttal. A korlát és a lépcső is csiszolt, fehér kőből van. A tiszta fehér színt maga az épült is megtartotta, ugyanis a vakolat teljes egészében hófehérre volt megalkotva a legkisebb hibák nélkül. Az ablakok keretei fából voltak, de azok is mind hófehérek. Az épület maga öt emeletes és nagyjából 500 négyzetméteren fekszik. Szélesre és hosszúra nyúlik és minden emeleten, minden szobában ablakok vannak. A legalsó részek rácsozottak, természetesen fehér rácsokkal, míg a felsők rács nélküliek és még olyan is van, ami nyitva van. Amit lát Sei innen a szobákból, azok a piros függönyök, valamint néhol egy-egy íróasztal némi papírkupaccal. Talán ha közelebb menne és körülnézne az ablakokon, többet megtudhatna. A ház teteje innen nem látszik, ugyanis magasabban van, mint az a háztető, amin Sei áll.
Az érkező Samurai-t a Yarit szorongató néhány kérdés után be is engedték, majd aggódó tekintettel meredtek a távolban lévő, innen kicsiny füstfelhőkre. Ahogy a Samurai belép, Sei egy hosszú folyosót lát innen kővel díszített padlózattal, valamint egy csigalépcső szerű valamit középen. Úgy tűnik, hogy jó helyet választott a leskelődésre.
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok !!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Karite no Sato
// Köszönöm a megerősítést ^^ Dohányföldek, utolsó három poszt. Nem csaptunk neki nagy ribilliót, ezért bele van építve a szövegbe, nincs külön kiemelve ^^ //
Nem túl dicsőséges dolog úgy üldözni ezt a fickót, hogy ne nagyon vegyék észre. Azt előre tudta, hogy nehéz lesz. Azt is sejtette, hogy ennyire. De neki az is elég, ha egyelőre nem foglalkoznak vele. mert az, hogy viszonylagos feltűnést kelt, az nem zavarja túlzottan, egészen addig, amíg az őrség nem kezd el vele foglalkozni. A férfi, aki éppen futárszolgálatot teljesít, nem nagyon bírja a tempót, vörös arcából legalábbis ezt lehetne leszűrni... egy másik, erkölcsösebb helyen. De mivel a Füst Országában játszódik le ez a jelenet, ezért Sei drogokra és félelemre gyanakodik. Persze az erőnlét hiánya is benne lehet a dologban, de a legvalószínűbb, hogy ezen három dolog elegyéről van szó. Nem mintha számítana. Az a fontos, hogy a futár elvezesse oda, ahol Chansu tartózkodik.
A hangokból ítélve Mirubi jól csinálja, azt amit... Elvégre nem valószínű, hogy a robbanások hangjait a szamurájok hozzák létre. Mindenestre Sei számára viszonylag megnyugtató, hogy az elterelés elég jól működik. A kérdés, hogy Mirubi mennyire bírja majd a nagyobb tömeg ellen, de gyakorlatilag ez egyelőre már nem Sei problémája.
Az épület magas és vakítóan fehér. Szinte már undorító precizitással emelték ki a faluból ezt a hatalmas monstrumot. Ha vaktában rohangálna, Seinek akkor is feltűnne ezt. Két dolog lehetséges. Itt van a főhadiszállásuk, vagy pedig ez nem több egy csalinál. Nehéz megmondani. Nagyon nehéz. De Seinek lépnie kell. Nem sok ideje van, mert ha az Őrség is felfedezi, akkor helyzete sokkalta kellemetlenebbé válik. Méghozzá nem is kicsit. Azt már tudja, hogy mit fog csinálni. Bár kockázatos, mert kevés az információ, de előbb-utóbb úgy is a sűrűjébe kell vágnia és akkor már miért nem használná ki a meglepetés erejét?
Sok minden kavarog Sei fejében, de lerázza magáról ezeket. Most már csak a cél lebeg a szeme előtt. Innen, a tetőröl nem fog sokkal többet megtudni. Ideje, hogy feltűnjön a színen és ne csak az általa teremtett káosz miatt rettegjen az őrség. Ha viszont nincs az épületben Chansu... akkor az igazán kellemetlen helyzetet szülhet, de mindenre van megoldás.
Meglódul, majd pár lépés után könnyedén elrugaszkodik. Lábába mindvégig chakrát vezet, több okból. Nem akar lecsúszni a háztetőröl, illetve az ugrást is chakrával támogatja. Tervei szerint egy nyitott ablakon keresztül ugrik be, de ha ilyen nincs elérhető közelségben, akkor a Junsui Kait - így, hogy azt mondtad lehet - alkalmazva és védve vele magát egy zárt ablakon ugrik keresztül.
Bármelyik lehetőség is történt, az érkezés után próbál minél gyorsabban cselekedni. Felmérni a bent lévők számát, s a Katanájával minél hamarabb leredukálni azt maximum kettőre.
A ninja jelenlétére még mindig számít, mint ahogy arra is, hogy Chansu inkább a saját védelmére alkalmazza. De az sem kizárt, hogy Chansu maga is ninja. Bár ez nem fogja megmenteni.
Ha a terem üres, akkor Taijutsu-s képességeinek köszönhetően, a tőle telhető legnagyobb sebességgel kitör a folyosóra. Ha öröket lát, akkor megpróbálja levágni őket. Egyéb esetben, ha hivatalnokot, akkor azok számát is redukálni igyekszik, de néha elhagyja a száját a "Chansu?" kérdés.
Más, váratlan esetben rögtönöznie kell majd.
Nem túl dicsőséges dolog úgy üldözni ezt a fickót, hogy ne nagyon vegyék észre. Azt előre tudta, hogy nehéz lesz. Azt is sejtette, hogy ennyire. De neki az is elég, ha egyelőre nem foglalkoznak vele. mert az, hogy viszonylagos feltűnést kelt, az nem zavarja túlzottan, egészen addig, amíg az őrség nem kezd el vele foglalkozni. A férfi, aki éppen futárszolgálatot teljesít, nem nagyon bírja a tempót, vörös arcából legalábbis ezt lehetne leszűrni... egy másik, erkölcsösebb helyen. De mivel a Füst Országában játszódik le ez a jelenet, ezért Sei drogokra és félelemre gyanakodik. Persze az erőnlét hiánya is benne lehet a dologban, de a legvalószínűbb, hogy ezen három dolog elegyéről van szó. Nem mintha számítana. Az a fontos, hogy a futár elvezesse oda, ahol Chansu tartózkodik.
A hangokból ítélve Mirubi jól csinálja, azt amit... Elvégre nem valószínű, hogy a robbanások hangjait a szamurájok hozzák létre. Mindenestre Sei számára viszonylag megnyugtató, hogy az elterelés elég jól működik. A kérdés, hogy Mirubi mennyire bírja majd a nagyobb tömeg ellen, de gyakorlatilag ez egyelőre már nem Sei problémája.
Az épület magas és vakítóan fehér. Szinte már undorító precizitással emelték ki a faluból ezt a hatalmas monstrumot. Ha vaktában rohangálna, Seinek akkor is feltűnne ezt. Két dolog lehetséges. Itt van a főhadiszállásuk, vagy pedig ez nem több egy csalinál. Nehéz megmondani. Nagyon nehéz. De Seinek lépnie kell. Nem sok ideje van, mert ha az Őrség is felfedezi, akkor helyzete sokkalta kellemetlenebbé válik. Méghozzá nem is kicsit. Azt már tudja, hogy mit fog csinálni. Bár kockázatos, mert kevés az információ, de előbb-utóbb úgy is a sűrűjébe kell vágnia és akkor már miért nem használná ki a meglepetés erejét?
Sok minden kavarog Sei fejében, de lerázza magáról ezeket. Most már csak a cél lebeg a szeme előtt. Innen, a tetőröl nem fog sokkal többet megtudni. Ideje, hogy feltűnjön a színen és ne csak az általa teremtett káosz miatt rettegjen az őrség. Ha viszont nincs az épületben Chansu... akkor az igazán kellemetlen helyzetet szülhet, de mindenre van megoldás.
Meglódul, majd pár lépés után könnyedén elrugaszkodik. Lábába mindvégig chakrát vezet, több okból. Nem akar lecsúszni a háztetőröl, illetve az ugrást is chakrával támogatja. Tervei szerint egy nyitott ablakon keresztül ugrik be, de ha ilyen nincs elérhető közelségben, akkor a Junsui Kait - így, hogy azt mondtad lehet - alkalmazva és védve vele magát egy zárt ablakon ugrik keresztül.
Bármelyik lehetőség is történt, az érkezés után próbál minél gyorsabban cselekedni. Felmérni a bent lévők számát, s a Katanájával minél hamarabb leredukálni azt maximum kettőre.
A ninja jelenlétére még mindig számít, mint ahogy arra is, hogy Chansu inkább a saját védelmére alkalmazza. De az sem kizárt, hogy Chansu maga is ninja. Bár ez nem fogja megmenteni.
Ha a terem üres, akkor Taijutsu-s képességeinek köszönhetően, a tőle telhető legnagyobb sebességgel kitör a folyosóra. Ha öröket lát, akkor megpróbálja levágni őket. Egyéb esetben, ha hivatalnokot, akkor azok számát is redukálni igyekszik, de néha elhagyja a száját a "Chansu?" kérdés.
Más, váratlan esetben rögtönöznie kell majd.
Shikotou Sei- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 519
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 310 (B)
Erő : 279 (C)
Gyorsaság : 350 (B)
Ügyesség/Reflex : 230 (C)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : Élet és Halál között, az Őrület és Igazság határán.
Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 460
Re: Karite no Sato
// Ohh... Tényleg O.o Köszönöm //
Sei igyekezett felmérni a terepet és összerakni egy ütőképes tervet a fejében, ám nagyon úgy tűnt, hogy megtartja a szokásos rutinját és a dolgok közepébe vágva, akkora felfordulást csinál, amekkorát csak tud. Éppen ezért, leugrott a háztetőről, amit persze a két őr egyből észre is vett, majd megfeszült izmokkal, a fegyverüket a fiúnak szegezve készültek a harcra, ám az eltökéltség itt most mit sem ért, hiszen Sei figyelmen kívül hagyva a két őrt, felugrott és a második emeletei ablakon ugrott be, hisze az éppen nyitva volt.
Ahogy megérkezett, meglibbent a vörös függöny, az őrök pedig riadót fújva rohantak be odalentről. Mivel az irodában semmi és senki érdekes, érdemes nem volt, Sei a folyosóra rontott. Ott azonban több irodai munkást is látott, fiatal nőket és idősebb férfiakat egyaránt. Nagyjából hatan lehettek szétszórtan az emelten és mindegyikőjük a körfolyosón állt. (Rajz alúl) Ám Sei meglátta a futárt, aki a csigalépcsőn igyekezett föl és már a harmadik emeleten tartott. Mivel a körfolyosónál középen csak egy üres "lyuk" van és persze a lépcső, valamint a körfolyosó két oldalát összekötő "híd" ezért Sei akár egy ugrással is felugorhat a negyedik emeletig, ahová úgy tűnik, hogy a futár igyekszik, ugyanis a harmadik emeleten jár és most kezdi meg a lépcsőzést a negyedikre.
Sei igyekezett felmérni a terepet és összerakni egy ütőképes tervet a fejében, ám nagyon úgy tűnt, hogy megtartja a szokásos rutinját és a dolgok közepébe vágva, akkora felfordulást csinál, amekkorát csak tud. Éppen ezért, leugrott a háztetőről, amit persze a két őr egyből észre is vett, majd megfeszült izmokkal, a fegyverüket a fiúnak szegezve készültek a harcra, ám az eltökéltség itt most mit sem ért, hiszen Sei figyelmen kívül hagyva a két őrt, felugrott és a második emeletei ablakon ugrott be, hisze az éppen nyitva volt.
Ahogy megérkezett, meglibbent a vörös függöny, az őrök pedig riadót fújva rohantak be odalentről. Mivel az irodában semmi és senki érdekes, érdemes nem volt, Sei a folyosóra rontott. Ott azonban több irodai munkást is látott, fiatal nőket és idősebb férfiakat egyaránt. Nagyjából hatan lehettek szétszórtan az emelten és mindegyikőjük a körfolyosón állt. (Rajz alúl) Ám Sei meglátta a futárt, aki a csigalépcsőn igyekezett föl és már a harmadik emeleten tartott. Mivel a körfolyosónál középen csak egy üres "lyuk" van és persze a lépcső, valamint a körfolyosó két oldalát összekötő "híd" ezért Sei akár egy ugrással is felugorhat a negyedik emeletig, ahová úgy tűnik, hogy a futár igyekszik, ugyanis a harmadik emeleten jár és most kezdi meg a lépcsőzést a negyedikre.
- Spoiler:
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok !!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Karite no Sato
A helyzet nem sikerült annyira drámaira, mint remélte, de azért így is meg van elégedve magával. Előnye az őrökkel szemben bőven elegendő lehet, másrészt viszont a hivatalnokok nem fognak sok vizet zavarni. Kivéve persze ha közöttük valamiféle testőrök rejtőzködnek, de ez egyre valószínűtlenebb, ami aggasztóan nagy mértékű ostobaságot sejtet. Szokásához híve Őseisége nem sokat tököl, hanem folytatja útját. Egy ugrással letudja a távolságot és felér a negyedik emeletre. Ha valami kifejezetten kellemetlen fogadja ott, akkor igyekszik kitérni a csapdák elől, ha pedig nem, akkor előbb lekardozza a futárt, így elkerülve, hogy ellenség legyen közvetlenül mögötte.
Mindnezek után pedig nem marad más feladat, mint felkeresni azt a bizonyos Chansut. Nem tudja pontosan hogyan is nézhet ki a negyedik emelet, de az biztos, hogy nem különbözik sokban az első háromtól. Ez az épület kialakítása miatt van így valószínűleg. Persze akár Sei tévedhet is, de az erősen valószínűtlen. Vadászösztönei élnek, hangtalan léptekkel halad előre, noha jelenléte már lelepleződött, ez mégis a vérében van.
Katanájával utat vág magának, ha hivatalnokok úgy döntenek, hogy az útjába állnak, akár akarva, akár akaratlanul. De ha éppen kézre esik, akkor szíves örömest vág beléjük, még akkor is, ha éppen menekülni próbálnak. Ha már káosz van, akkor legyen igazi káosz, az pedig vér nélkül mit sem ér. Kiontott vér nélkül....
Arcára gonosz vigyor ül ki, melyet csak az hervasztana le, ha kiderülne, hogy átverték és Chansu nincs itt. Abban az esetben nagyon rosszul járna az, ki ebben az épületben tartózkodik, legyen bárki oldalán is...
Mindnezek után pedig nem marad más feladat, mint felkeresni azt a bizonyos Chansut. Nem tudja pontosan hogyan is nézhet ki a negyedik emelet, de az biztos, hogy nem különbözik sokban az első háromtól. Ez az épület kialakítása miatt van így valószínűleg. Persze akár Sei tévedhet is, de az erősen valószínűtlen. Vadászösztönei élnek, hangtalan léptekkel halad előre, noha jelenléte már lelepleződött, ez mégis a vérében van.
Katanájával utat vág magának, ha hivatalnokok úgy döntenek, hogy az útjába állnak, akár akarva, akár akaratlanul. De ha éppen kézre esik, akkor szíves örömest vág beléjük, még akkor is, ha éppen menekülni próbálnak. Ha már káosz van, akkor legyen igazi káosz, az pedig vér nélkül mit sem ér. Kiontott vér nélkül....
Arcára gonosz vigyor ül ki, melyet csak az hervasztana le, ha kiderülne, hogy átverték és Chansu nincs itt. Abban az esetben nagyon rosszul járna az, ki ebben az épületben tartózkodik, legyen bárki oldalán is...
Shikotou Sei- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 519
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 310 (B)
Erő : 279 (C)
Gyorsaság : 350 (B)
Ügyesség/Reflex : 230 (C)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : Élet és Halál között, az Őrület és Igazság határán.
Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 460
Re: Karite no Sato
// Van az NT Szervezetek topicjában egy rád váró dolog. Átírnám kicsit, de az alap jó és közel enne a kalandodban történtekhez nagy mértékben. Majd nézd meg //
Sei az Istenek Ura eddig mondhatjuk, hogy könnyű és kellemes feladatokat kapott Omo-tól, amit igencsak nagy sikerrel teljesített. Mondhatjuk azt is, hogy egy ilyen ellenőrizetlen és szervezetlen faluban - különösképpen a járvány után - is könnyen bekerült, ám útja egyre csak a bizonytalanba vezet, tetőről-tetőre, emeletről-emeletre... Ám hősünk, vagy inkább gonoszunk? Kinek hogy tetszik, tehát inkább Sei, egy könnyed ugrással fenntermett a negyedik emeleten. Itt sikerrel konstatálja, hogy a csigalépcső még feljebb is vezet, méghozzá a tetőre, majd amikor a futár megérkezik, rémület ül ki annak arcára és még kardot sem tud rántani, Sei olyan gyorsan ontja vérét.
A hulla pont a csigalépcső korlátokkal közrezárt részén volt, így amikor a kard áthaladt rajta, vagy éppen elmetszette a torkát, a nemsokára teljes fényében díszelgő hulla elzárta az egyszerű közlekedés lehetőségét azok elől, akik a lépcsőt választották volna közlekedési útvonalnak és módozatnak az emeletek között, nem pedig a Stílusos égtáncot, ahogy Sei tette. Az emeleten erre fel nagy riadalom tört ki, itt is volt legalább három, de talán négy titkárnő is. Bár ahogy Sei körbenéz, ezen az emeleten csak lenge ruházatú titkárnők voltak, így lehetséges, hogy jó helyen jár. Ám ezek a szürkének nem mondható kisegerek ijedten rohantak be az első szobába, ami éppen útjukba került, így sajnos ezúttal az Istenség nem csillapíthatta vérszomját. Már ha van olyan neki...
Körbenézve az emeleten, nem volt nehéz rájönni, hogy hol lehet a Főnök Szobája. A Déli részen, ahol a kapu is van a földszinten, egy széles, jó minőségű kétszárnyú faajtó volt, ami mellé egy fémtáblára az volt írva, hogy "Vezetői Iroda." Több sem kellett Sei-nek arra vette az irányt, majd a Saját Stílusában belépett az irodába.
Amint Sei belép, a következő látvány fogadja: Vöröses szőnyeg a szoba teljes területén, könyvespolcok, díszek, irodai aktatárolásra használatos szekrények, fotelek és középrészen az ablak előtt egy íróasztal. A szoba hatalmas, valószínűleg több szobát nyitottak így egybe. Akár még harcolni is lehet itt, ugyanis a tereptárgyak mozgathatóak és nincs túl sok az útban. Középen az íróasztalnál egy fancsali képű férfi ül, aki látszólag nem veszi komolyan Sei jelenlétét. (Kép) Mellette pedig a jobbján egy furcsa köpenyben lévő, fehéres hajú fickó volt, egyhangú arckifejezéssel. A bal arcfelén egy zöldes festékcsík húzódott. A ruhája nem tűnt kényelmesnek, több kapcsos és rétegű, az ujja annyira hosszú, hogy eltakarja a férfi maga mellé engedett kezét (Kép) Az asztalnál ülő fickó balján pedig, egy lenge ruházatú, hosszú fekete hajú férfi állt. A Ruházata eddig egy kimonóban állt meg, ami össze volt kötve egy vastag és erős övvel. A kimonó maga fekete volt és piros virágok díszítették. A férfi hátán egy szalmakalap volt, míg oldalán egy Katana és egy Wakizashi. Utóbbi pengén a keze láthatóan meg is állapodott, maikor Sei belépett, ám csak könnyeden, hogyha szükséges akkor előránthassa. Ezen kívül a férfi arca fekete borostás és vékony volt. Ám a tekintetéből kiolvasható némi harcvágy, míg a másik férfi arcára semmilyen érzelem nem ül ki, csak maga az üresség...
Sei az Istenek Ura eddig mondhatjuk, hogy könnyű és kellemes feladatokat kapott Omo-tól, amit igencsak nagy sikerrel teljesített. Mondhatjuk azt is, hogy egy ilyen ellenőrizetlen és szervezetlen faluban - különösképpen a járvány után - is könnyen bekerült, ám útja egyre csak a bizonytalanba vezet, tetőről-tetőre, emeletről-emeletre... Ám hősünk, vagy inkább gonoszunk? Kinek hogy tetszik, tehát inkább Sei, egy könnyed ugrással fenntermett a negyedik emeleten. Itt sikerrel konstatálja, hogy a csigalépcső még feljebb is vezet, méghozzá a tetőre, majd amikor a futár megérkezik, rémület ül ki annak arcára és még kardot sem tud rántani, Sei olyan gyorsan ontja vérét.
A hulla pont a csigalépcső korlátokkal közrezárt részén volt, így amikor a kard áthaladt rajta, vagy éppen elmetszette a torkát, a nemsokára teljes fényében díszelgő hulla elzárta az egyszerű közlekedés lehetőségét azok elől, akik a lépcsőt választották volna közlekedési útvonalnak és módozatnak az emeletek között, nem pedig a Stílusos égtáncot, ahogy Sei tette. Az emeleten erre fel nagy riadalom tört ki, itt is volt legalább három, de talán négy titkárnő is. Bár ahogy Sei körbenéz, ezen az emeleten csak lenge ruházatú titkárnők voltak, így lehetséges, hogy jó helyen jár. Ám ezek a szürkének nem mondható kisegerek ijedten rohantak be az első szobába, ami éppen útjukba került, így sajnos ezúttal az Istenség nem csillapíthatta vérszomját. Már ha van olyan neki...
Körbenézve az emeleten, nem volt nehéz rájönni, hogy hol lehet a Főnök Szobája. A Déli részen, ahol a kapu is van a földszinten, egy széles, jó minőségű kétszárnyú faajtó volt, ami mellé egy fémtáblára az volt írva, hogy "Vezetői Iroda." Több sem kellett Sei-nek arra vette az irányt, majd a Saját Stílusában belépett az irodába.
Amint Sei belép, a következő látvány fogadja: Vöröses szőnyeg a szoba teljes területén, könyvespolcok, díszek, irodai aktatárolásra használatos szekrények, fotelek és középrészen az ablak előtt egy íróasztal. A szoba hatalmas, valószínűleg több szobát nyitottak így egybe. Akár még harcolni is lehet itt, ugyanis a tereptárgyak mozgathatóak és nincs túl sok az útban. Középen az íróasztalnál egy fancsali képű férfi ül, aki látszólag nem veszi komolyan Sei jelenlétét. (Kép) Mellette pedig a jobbján egy furcsa köpenyben lévő, fehéres hajú fickó volt, egyhangú arckifejezéssel. A bal arcfelén egy zöldes festékcsík húzódott. A ruhája nem tűnt kényelmesnek, több kapcsos és rétegű, az ujja annyira hosszú, hogy eltakarja a férfi maga mellé engedett kezét (Kép) Az asztalnál ülő fickó balján pedig, egy lenge ruházatú, hosszú fekete hajú férfi állt. A Ruházata eddig egy kimonóban állt meg, ami össze volt kötve egy vastag és erős övvel. A kimonó maga fekete volt és piros virágok díszítették. A férfi hátán egy szalmakalap volt, míg oldalán egy Katana és egy Wakizashi. Utóbbi pengén a keze láthatóan meg is állapodott, maikor Sei belépett, ám csak könnyeden, hogyha szükséges akkor előránthassa. Ezen kívül a férfi arca fekete borostás és vékony volt. Ám a tekintetéből kiolvasható némi harcvágy, míg a másik férfi arcára semmilyen érzelem nem ül ki, csak maga az üresség...
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok !!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Karite no Sato
// Jiraiya - Bocsi, a mesélések és az egyéb teendők lefoglaltak ^^ //
Mivel tudja, hogy az őrség közeleg, ezért okosnak tartja, ha akadályozza majd őket, ennek következményeként nem kerülnek olyan hamar a hátába. A Csigalépcsőn fekvő futár hullája remek akadály lesz. A vér miatt csúszóssá váló lépcsőfokok alaposan megnehezítik majd a fegyveres és talán páncélos őrök útját. Ráadásképpen a hullát átlépniük sem lesz a legegyszerűbb. Persze Sei sejtései szerint. Ami fontos, hogy így megszabadult a futártól és még előnyre is szert tett, noha nem sokra. Még mindig bizonytalan egy picit, mert könnyen lehet, hogy Chansu nem is itt tartózkodik. De most már nem húzza az időt, hanem elébe megy a dolgoknak.
A "Vezetői Iroda" felirat alaposan megkönnyítette a dolgát. Titkárnők futkosása Őt túlzottan nem zavarja, de nem hagyja teljesen figyelmen kívül a nőket. Miközben végighalad a folyosón fel van rá készülve, hogy az ajtó mögül egy gonosz jutsu robban rá. Igaz hangtalan léptei megnehezítik az ellenfél dolgát, mely nagyon úgy tűnik, hogy közel sem valóságos ellenfél, inkább csak képzelt.
A Faluban és ebben az épületben is dúl a káosz. Felbolydult az egész hely, mindez Sei hathatós segítségével történt. Megenged magának egy elégedett vigyort, majd berúgja az ajtót a saját modorában és arca újra rezzenetlen lesz. Kicsit talán meglepődik, amikor kiderül, hogy tényleg tartózkodnak odabent emberek. Másra számított. Egy menekülő bandavezérre, vagy valami hasonlóra. Elvégre eleddig semmi sem indokolná, hogy egy ilyen szervezetlen és könnyen felbújtható hely főnöke okos legyen. Mert jelen állás szerint ostobaság volt Omo-val packázni. Ostobaság volt Sei idejét húzni...
A tekintete oly' gyorsan fut végig a termen, mint ahogy az tőle el is várható. A vörös szőnyeg, az impozáns mennyiségű kihasználatlan terület, és a három férfi. Aki az asztalnál ül, az volna Chansu? Csalódástkeltően hivatalnoknak tűnik. Ha csak nem csal a látszat, akkor sokkalta egyszerűbb lesz Őt megkínozni, mint ahogy azt Sei eredetileg elképzelte. Jobbján egy fura fazon áll. Sei sejtései szerint Ő lesz az a bizonyos shinobi, aki miatt a kozépső férfi arca nyugodt és érdektelen. A Bal oldalon álló fickó pedig egyértelműen a szamurájok kapitánya. Nem fogja lebecsülni őket, de hulláikkal ma feldíszíti ezt a termet.
- Chansu? - kérdi semleges hangon - Ideje átlépned a halál kapuján!
Szívesen nyitna azzal, hogy a Ja no Kuchival elsöpri őket, de víz hijján túl sok chakrába kerülne, illetve a szamurájok kapitánya - efelől biztos - azzal a chakra pengével könnyedén kettévágná Őt mielőtt még befejezné a jutsut. Ezért egész egyszerűen másfajta cselt fog bevetni. Már a beszéde alatt felszabadította a chakráját. Belül gonoszan elvigyorodik. Amint az utolsó magánhangzó elhagyja a száját, teste elülső oldalán lévő tenketsupontjain vízet hoz létre, majd a Lekuu no jutsu-val számtalan, víz alapú, hegyes Senbon-t zúdít az ellenségeire. Amennyiben az ellenség támadással próbálkozik megpróbál kitérni, akár a Hagane Mamori segítségével, akár pedig úgy hogy a Dainamikku Akushon és Katanája segítségével ellentámadásba lendül.
Mivel tudja, hogy az őrség közeleg, ezért okosnak tartja, ha akadályozza majd őket, ennek következményeként nem kerülnek olyan hamar a hátába. A Csigalépcsőn fekvő futár hullája remek akadály lesz. A vér miatt csúszóssá váló lépcsőfokok alaposan megnehezítik majd a fegyveres és talán páncélos őrök útját. Ráadásképpen a hullát átlépniük sem lesz a legegyszerűbb. Persze Sei sejtései szerint. Ami fontos, hogy így megszabadult a futártól és még előnyre is szert tett, noha nem sokra. Még mindig bizonytalan egy picit, mert könnyen lehet, hogy Chansu nem is itt tartózkodik. De most már nem húzza az időt, hanem elébe megy a dolgoknak.
A "Vezetői Iroda" felirat alaposan megkönnyítette a dolgát. Titkárnők futkosása Őt túlzottan nem zavarja, de nem hagyja teljesen figyelmen kívül a nőket. Miközben végighalad a folyosón fel van rá készülve, hogy az ajtó mögül egy gonosz jutsu robban rá. Igaz hangtalan léptei megnehezítik az ellenfél dolgát, mely nagyon úgy tűnik, hogy közel sem valóságos ellenfél, inkább csak képzelt.
A Faluban és ebben az épületben is dúl a káosz. Felbolydult az egész hely, mindez Sei hathatós segítségével történt. Megenged magának egy elégedett vigyort, majd berúgja az ajtót a saját modorában és arca újra rezzenetlen lesz. Kicsit talán meglepődik, amikor kiderül, hogy tényleg tartózkodnak odabent emberek. Másra számított. Egy menekülő bandavezérre, vagy valami hasonlóra. Elvégre eleddig semmi sem indokolná, hogy egy ilyen szervezetlen és könnyen felbújtható hely főnöke okos legyen. Mert jelen állás szerint ostobaság volt Omo-val packázni. Ostobaság volt Sei idejét húzni...
A tekintete oly' gyorsan fut végig a termen, mint ahogy az tőle el is várható. A vörös szőnyeg, az impozáns mennyiségű kihasználatlan terület, és a három férfi. Aki az asztalnál ül, az volna Chansu? Csalódástkeltően hivatalnoknak tűnik. Ha csak nem csal a látszat, akkor sokkalta egyszerűbb lesz Őt megkínozni, mint ahogy azt Sei eredetileg elképzelte. Jobbján egy fura fazon áll. Sei sejtései szerint Ő lesz az a bizonyos shinobi, aki miatt a kozépső férfi arca nyugodt és érdektelen. A Bal oldalon álló fickó pedig egyértelműen a szamurájok kapitánya. Nem fogja lebecsülni őket, de hulláikkal ma feldíszíti ezt a termet.
- Chansu? - kérdi semleges hangon - Ideje átlépned a halál kapuján!
Szívesen nyitna azzal, hogy a Ja no Kuchival elsöpri őket, de víz hijján túl sok chakrába kerülne, illetve a szamurájok kapitánya - efelől biztos - azzal a chakra pengével könnyedén kettévágná Őt mielőtt még befejezné a jutsut. Ezért egész egyszerűen másfajta cselt fog bevetni. Már a beszéde alatt felszabadította a chakráját. Belül gonoszan elvigyorodik. Amint az utolsó magánhangzó elhagyja a száját, teste elülső oldalán lévő tenketsupontjain vízet hoz létre, majd a Lekuu no jutsu-val számtalan, víz alapú, hegyes Senbon-t zúdít az ellenségeire. Amennyiben az ellenség támadással próbálkozik megpróbál kitérni, akár a Hagane Mamori segítségével, akár pedig úgy hogy a Dainamikku Akushon és Katanája segítségével ellentámadásba lendül.
Shikotou Sei- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 519
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 310 (B)
Erő : 279 (C)
Gyorsaság : 350 (B)
Ügyesség/Reflex : 230 (C)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : Élet és Halál között, az Őrület és Igazság határán.
Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 460
Re: Karite no Sato
// Én is elnézést kérek a késésért! ^^ //
Nos, Seiről nem mondhatjuk el, hogy nincs önbizalma. Bár inkább sokkalta nagyobb hatást keltene, ha azt mondanánk el, amije van, mint például a vakmerőség, egyfajta stílus, csöppnyi elegancia, hidegség, pszichopatizmus és vérszomj, vagy Démoni megjelenés. Tehát a leírtak jellemzik talán külső szemszögből leginkább Sei-t, ez viszont tökéletes belépő az Amegamiba.
Na de térjünk vissza arra a jelenetre, amikor Sei betört az irodába. Viszonylag komor hangulatban találta magát, egyedül a jobb oldali Samurai fickó volt az, akinek a szeméből kiolvasható volt némi harci kedv. Ám a lenéző pillantások viharában Sei nem foglalkozott túlzottan ellenfeleivel, hanem az előbb leírt jellemzők és jelzők látszólagos meghazudtolásával egy igencsak praktikus technikát vetett be, mégpedig a Lekuu no Jutsut. Persze egyből a kimondott szavak után, így a reakciót meg sem tudta várni, a férfi még csak szóra sem tudta nyitni a száját.
A megannyi víz alapú senbon meglepetésként érte a testőröket, ez a hirtelen megváltozott tekintetükből látszik. Mert igen, még a "semmilyen" arckifejezésű férfi is kikerekedett szemekkel koncentrált a támadás elkerülésére úgy, hogy közben furcsa, nem ismert kézjeleket formált meg, amik sokkal inkább voltak karmozdulatok, melyeket ez a személy, olyan gyorsasággal idézett elő, hogy ezek az általában erőteljes és kimért mozdulatok, most furcsa kapálódzásnak tűntek, ám az eredmény magáért beszélt. Egészen tőle kiindulva, az asztal előtt, elnyúlva a Samurai-ig, egy kékes árnyalatú, átlátszó falnak ütközött az összes senbon.
A fal hátránya annyi, amit már mondtam, hogy átlátszó, ezért Sei leszűrhette a reakciókat. Természetesen a középen ülő férfi arcára egy csöppnyi halálfélelem ült ki, a Samurai pedig immáron a katanáját és nem a wakizashit markolta. Az Ő arcán megkönnyebbülés látszott, míg a másik férfi újra merev és közléstelen tekintetre váltott át.
- Mit akarsz itt te kölyök? Meg akarsz halni?
Áll fel az asztalra csapva a körülbelül 150 centis férfi.
- Gyerünk beszélj, mert ha nem, akkor a kutyáimmal foglak megetetni.
Az indulatok nyál formájában fröcsögnek és kenődnek fel erre a furcsa, átlátható és alig észrevehető falra. Ő lenne Chansu?
Nos, Seiről nem mondhatjuk el, hogy nincs önbizalma. Bár inkább sokkalta nagyobb hatást keltene, ha azt mondanánk el, amije van, mint például a vakmerőség, egyfajta stílus, csöppnyi elegancia, hidegség, pszichopatizmus és vérszomj, vagy Démoni megjelenés. Tehát a leírtak jellemzik talán külső szemszögből leginkább Sei-t, ez viszont tökéletes belépő az Amegamiba.
Na de térjünk vissza arra a jelenetre, amikor Sei betört az irodába. Viszonylag komor hangulatban találta magát, egyedül a jobb oldali Samurai fickó volt az, akinek a szeméből kiolvasható volt némi harci kedv. Ám a lenéző pillantások viharában Sei nem foglalkozott túlzottan ellenfeleivel, hanem az előbb leírt jellemzők és jelzők látszólagos meghazudtolásával egy igencsak praktikus technikát vetett be, mégpedig a Lekuu no Jutsut. Persze egyből a kimondott szavak után, így a reakciót meg sem tudta várni, a férfi még csak szóra sem tudta nyitni a száját.
A megannyi víz alapú senbon meglepetésként érte a testőröket, ez a hirtelen megváltozott tekintetükből látszik. Mert igen, még a "semmilyen" arckifejezésű férfi is kikerekedett szemekkel koncentrált a támadás elkerülésére úgy, hogy közben furcsa, nem ismert kézjeleket formált meg, amik sokkal inkább voltak karmozdulatok, melyeket ez a személy, olyan gyorsasággal idézett elő, hogy ezek az általában erőteljes és kimért mozdulatok, most furcsa kapálódzásnak tűntek, ám az eredmény magáért beszélt. Egészen tőle kiindulva, az asztal előtt, elnyúlva a Samurai-ig, egy kékes árnyalatú, átlátszó falnak ütközött az összes senbon.
A fal hátránya annyi, amit már mondtam, hogy átlátszó, ezért Sei leszűrhette a reakciókat. Természetesen a középen ülő férfi arcára egy csöppnyi halálfélelem ült ki, a Samurai pedig immáron a katanáját és nem a wakizashit markolta. Az Ő arcán megkönnyebbülés látszott, míg a másik férfi újra merev és közléstelen tekintetre váltott át.
- Mit akarsz itt te kölyök? Meg akarsz halni?
Áll fel az asztalra csapva a körülbelül 150 centis férfi.
- Gyerünk beszélj, mert ha nem, akkor a kutyáimmal foglak megetetni.
Az indulatok nyál formájában fröcsögnek és kenődnek fel erre a furcsa, átlátható és alig észrevehető falra. Ő lenne Chansu?
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok !!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
1 / 2 oldal • 1, 2
1 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.