Karite no Sato

// Jiraiya //

A támadás melyet Sei először próbált ki, jól sikerült. Noha kedvesebb lenne a szívének ez az első teszt, ha három szenvedő lény fetrengene most a földön, de a jelenlegi eredmény is... kielégítő. Elkezdtek tartani tőle és ez lehet inkább hátrány, mint előny, de az már biztos, hogy az ellenséges ninja erős védelmi technikát ismer. Bár Seinek gőze sincs arról, hogy pontosan milyen erős is ez a védelem. De hogy chakrából van, abban biztos. Ebből pedig leszűrheti, hogy nem lesz egyszerű áttörni. A fickó, aki feltételezhetően Chansu, hirtelen nagyon magabiztossá válik.
- Az számomra bőven elég ok, hogy ronda vagy, mint a bűn. - jegyzi meg Sei.
Nem volt hozzá mérhetően frappáns válasz, sőt, kifejezetten laposra sikeredett. De most teljesen más problémával kell foglalkoznia. Akármennyire is magabiztosnak tűnik, szorult helyzetben van. Az őrség néhány percen belül megjelenik, s bár tőlük nem tart, mert feltételezi, hogy képességeik eltörpülnek az Övéi mellett, azért sokan lesznek. És egy ilyen teremben nem jó csapdába esni. Szerencséje, hogy van menekülési útvonal. De le akarja mészárolni azt a három férfit, akik tönkretették a napját. Ráadásul más tervei is vannak, de ez ráér később...
A kérdés az, hogyan törje át a falat. Vagy hogyan jusson be oda úgy, hogy ne öljék le a próbálkozás közben? Ezek nem egyszerű kérdések. Sokat tudna rajta gondolkozni, most még sincs erre ideje.
Abból a vízből, amiből a Senbonokat hozta létre, tehát amely most a fal tövénél van, létrehozza a Kirigakure no jutsut. Így teremtve magának előnyt. Ha fal teteje és a plafon között van rés, akkor úgy írányítja a technikát, hogy befelé is jusson a ködből. Ha nincs, akkor természetesen csak a falon kívül lesz köd. Ezek után szinte azonnal poziciót változtat, nehogy meglepjék valami aljas jutsuval. Jelenlegi helyzetének az az előnye, hogy Ő tudja merre vannak az ellenségei, miközben ez fordítva nem igaz. Kivéve, ha valamelyikük szenzor. De még ebben az esetben is akadályozza őket a chakrával átítatott köd. Igaz, csak minimálisan. Továbbá ha az őrség idő előtt toppana be, akkor Sei helyzete nem változna egyből pocsékká, mert a Köd előnyt ad neki. Ráadásul mindezt Ő tudná meg előbb.
Sei terve az, hogy amíg a köd tökéletes bizonytalanságba taszítja ellenfeleit, addig Ő igazán egyszerűen chakráját használva a tapadáshoz, kislisszol az ablakon és bemászik azon, amelyik a fal mögött van - biztos van ilyen, ha nincs, akkor az ellenség kezébe adja a kezdeményezést. Természetesen ezt nagyon halkan kell tennie, különben észreveszik. Tervei szerint úgy ugrik be az ablakon, hogy három shurikent a szamuráj felé hajít, miközben az ablakhoz közelebb álló ninját megpróbálja levágni a katanával. Akkor van pechje, ha az ellenség szenzor, vagy pedig szimplán észreveszik. Igaz a muon Satujines képzés a vérébe ivódott, de az ellenség szintje ismeretlen, ezért számolnia kell ezzel a kockázattal.

// Jiraiya //

Létrehozta a ködöt. És ennyi. Talán először azóta, hogy eljött Kirigakuréből, tanácstalan. Szorult helyzetbe került és nem tud új tervvel előállni. Egyszerűen kifogyott a trükkökből. A Város haderejét kicsalogatta, elszabadította a káoszt, zavart és bizonytalanságot keltett. De nem tud átjutni azon a védelmen. Egyszerűen nem képes rá. Ráadásul... Bekerítették. Bármennyire is megveti ezt a Chansu-t kénytelen elismerni, hogy amilyen ostoba, annyira igaza van. Noha az érvei gyengék, mint az erőtlen szellő. De az tagadhatatlan, hogy Sei most nehéz helyzetbe került. Egyszerűen... erre nem számított. Egy cselekvő ellenség ellen újabb és újabb trükköket tudna bevetni. De így, hogy elbújtak a fal mögé és megvárják, amíg az őrök elzárják az egyetlen kiutat...
Valami elszakadt a fiúban. Ez az egész helyzet... hogy kifogtak rajta, sarokba szorították. Olyan emlékeket idéz benne, amiken azt hitte, hogy már túljutott. Úgy tűnik, hogy nem. Eddig sikeres volt. Nem tudták megállítani. Most mégis... visszavetették a Kirigakurei pokolba, ahol csak keserűség és a tehetetlenség érzete jutott neki osztályrészül. És ez a felismerés a földre sújtotta. Érzelemmentes, fölényesnek mutatott arckifejezése felett elveszíti az uralmat. Vonásai eltrozulnak. Olyan gyűlölet jelenik meg az arcán, amit legutoljára az apjának mutatott, mielőtt megölte. Tudja, hogy az előbbi pillanatban megingott a hite saját magában. És ez egy olyan dolog, amit nem fog megbocsájtani.
Pontosan tudja, hogy ez a fizikai test behatárolja. Pontosan tudja, hogy emiatt van - bármilyen képtelenség is ez - aki erősebb nála. Ritkán alakul úgy, hogy Sei ölni akar. Mármint megteszi, ha éppen úgy hozza a szükség, vagy egyszerűen csak gyorsabb, kellemesebb megoldásnak látja, minthogy elviselje valaki jelenlétét. De most olyan cérnát szakítottak el benne, ami... Nem, erre egyszerűen nem tud máshogy reagálni, mint könyörtelen agresszióval. Ezt ismeri, ezt ismerte egész életében. És működött. Mindig a legvégső alkalomra tartogatta, mert ilyenkor nem tudja kiélvezni felsőbbrendűségét mások felett, hiszen jóformán önmagát sem mindig képes kontrollálni ebben az állapotban. 
Seinél, aki óvatos, számító és hideg, nagyon ritkán jön el ez a pillanat, mert úgy hiszi, így nem érhetné el a céljait. De ezt az állapotot egy eszköznek tekinti. Fegyvernek a saját kezében.
Hogy a véletlen, az ostobaság, vagy Sei ki nem mondott parancsa okozza, az nem számít, de Chansu tudat alatt mentőövet dobott az Ő számára. Kiküldte emberét, hogy végezzen vele. Végre olyan dolgot tettek, amire Sei érdemben képes reagálni. És Ő élni fog a lehetőséggel, ebben mindenki biztos lehet.
Normális esetben egyszerűen elhajolni, vagy hárítana. De nem most. Most nem játszani akar ellenfelével. Most nem akarja bebizonyítani neki, hogy mennyire is felsőbbrendőbb Ő, azaz Sei. Nem. Most el akarja pusztítani. És el is fogja!
Így hát se nem hajol, se nem hárít. Abban a pillanatban, amikor ellenfele belép a ködbe, Sei már előkészíti a támadását. És amint a ninja felé fordul, tehát a súlypont-áthelyezés - és meglepetés - miatt nem lesz képes kitérni, akkor zúdítja rá Őseisége haragját. A Lekuu no jutsu segítségével olyan Senbon záport akar felé írányítani, ami a húst is lemarja a csontjairól.
Persze ez a kockázatosabb megoldás, elvégre ellensége valamiért érzékelte a jelenlétét. Így ha valami cselhez folyamodik, akkor Sei megint nehéz helyzetbe kerül. De jelen helyzetben ez egy tökéletes alkalom az elsöprő támadásra. És Ő nem fog hibázni, ha az égiek most nem esküdnek össze ellene!

// Jiraiya - megint késtem, gomenne //

A helyzet - be kell vallani - egyre kilátástalanabb. Hiába sebesítette meg ellenfelét, erősítés a számára nem fog jönni. Ellenségei mennyisége azonban állandó mértékben növekszik és növekedni is fog. Ez felettébb aggasztó és kétségbeejtő gondolat. De a helyzet még közel sem menthetetlen. Amíg a köd áll, addig Sei is él. Egyértelmű, hogy ideiglenesen vissza kell vonulnia. De ezt sem másképpen teszi majd, mint stílusosan.Minél nagyobb káoszt hagyva maga mögött. Nem tudja pontosan, hogy mi volt az a kék gömb, de abban biztos, hogy nem szeretné, ha eltalálná egy olyan. Likvidálni kell az őröket, méghozzá minél hamarabb, hogy tiszta legyen a kijárat. A ködben még mindig Ő az úr, ezért néma lépteit bevetve, hangtalanul akarja megsemmisíteni a kettő fegyverest. Ez egy rendkívül fontos momentum. Ugyanis ha sikerül megölnie az őröket, akkor szabad az út kifelé. Márpedig ez esetben újabb kelepcét állíthat, ami bizony nem elhanyagolható tényező. Bár a likvidálási terve egyszerű, de úgy érzi, hogy hatásos lesz.
Ha sikeresen kijut a szobából, akkor becsapja a kapu szárnyait. Így hallani fogja, hogyha követik, illetve egyéb információkat is leszűrhet majd. A folyosón nem akar élő embert látni, így mindenképpen öldökölni kezd. Ki kell csalogatni védelme mögül azt a férfit. Ott bent nem tudja megsebezni, de idekint elpusztíthatja. Azonban mindezt úgy kell megtennie, hogy nem pocsékolja el rá az erejét nagyobbik hányadát. Mert Chansunak két testőre van, ráadásul odakint is vannak katonák. Azt nem nagyon érti, hogy miért nem Chansunak nevezte fönökét a harcos, de ez most mellées. Ráér még megtudni, most be kell bizonyítania, hogy magasabb rendű, mint azok ott a teremben. Meg kell mutatnia, hogy Shikotou Seiiel szemben senki nem állhat meg egyenes háttal. Ha az élőerőtől megtisztitotta a folyosót, akkor már csak a fém csigalépcsőn jöhet erősítés - vagy a szobákból... -az ellenség számára. Mivel a testfelületén még mindig ott van a Junsui Kai-féle ragadós réteg, ezért kezeit előrenyújtja és a lépcsőt megsorozza a ragadós vízkorongokkal, hogy ne legyen egyszerű feljutni. Ha még van ideje, akkor bergja az egyik mellékszoba ajtaját, ezzel biztosítva újabb menekülési utat. Ezután már csak azt kell várni, hogy nyíljon az ajtó. Sei úgy tervezi, hogy egy a saját chakrájából létrehozott JA no Kuchi fog az ajtóra zúdulni, amint kinyílik. Persze odabent erre fel lesznek készülve, az biztos. De vízzel elárasztani a helyet megfelelő stratégiai lépésnek tűnik.
Ha nem sikerül levágnia az őröket a teremben, akkor nem is jut ki. Ez  esetben rögtönöznie kell majd.

// Jiraiya //


Ahogy arra számítani lehetett, a szamuráj gyors és ügyes. Méghozzá gyorsabb és ügyesebb annál, mint ahogy azt Sei várta. Ennek pedig az a következménye, hogy a támadás nem sikerült, sőt, még Sei volt az, aki megsérült. Bár igaz, ami igaz, a ragadós anyag rákerült a férfi talpára, így ha nem is jelentős, de mérsékelt mértékű lassulás azért majd feltételezhető a részéről. Nem nagy előny, de a győzelmet jelentheti. A shurikenek, amelyeket Ő eredetileg elterelésnek szánt, végül célba találtak, noha nem okozhattak jelentős sérülést, mert az ellenfelén nem látszik, hogy komolyabban érintette volna bármelyik is. Ráadásul, ahogy a szamuráj is említette, Sei kelepcébe került. Ennek ellenére nagy kő esik le a szívéről. Jelen helyzetben, a mostani erőviszonyokkal számolva Sei halott. Ami mindössze azért előnyös, mert így a kockázat már nem számít taktikailag, hiszen aki elméletileg már halott, az nagyobb veszélybe nem tud sodródni. Ádáz vigyor terül el az arcán. Megalázták, megrendítették az önmagába vetett hitét. De most, hogy jóformán vert helyzetben van, már félredobhatja emberi természetét, hiszen nem kell a terveivel foglalkoznia. Most jött el annak az ideje, hogy Sei megmutassa valójában miért is sokkalta magasabbrendűbb Ő bármelyik paránynál e határokon belül és kívül. Ő nem fog megretteni a halál torkában, sőt még élvezi is a lehetőségét annak, hogy a kaszás zord pofájába kacaghat. Most ébredt rá csak igazán, hogy régen csinálta ezt. Túl régen. Omo vendégeként elkényelmesedett, megszokta, hogy nyer és emiatt majdnem elgyengült. Ezért még megfizet Omonak, vagy ha nem ebben a testben, akkor majd egy másikban. Vicsora egy fenevadé, jóképű vonásai újra torzzá válnak. De nem az őrület maszkja ez, hanem a diadalé. Ennek a helyzetnek hála, felrémlett benne hogy ki és mi is Ő. Ezek nem tudják legyőzni, hiszen mint arról volt is szó, nem többek mint porszemnyi bolondok. Ha most megölik, majd visszajön egy másik testben. Az ő számára a halál nem feltétlenül hátrány, ha azzal újra önmagává válhat. Ha ehhez ezerszer meg kell halnia, akkor sem fogja sajnálni azt az árat. Ő Sei és ha pillanatnyilag vesztesnek is tűnhet, valójában fényes diadalt arat. Ha nem most, majd évekkel később. Ha akkor sem, akkor majd azután. Elvégre - és ez volt, amit majdnem elfelejtett - akadályozni tudják, de Őt magát, a belső eszményiesített valóját elpusztítani soha. Mert az, aki. A szamuráj erős ellenfélnek bizonyul, aki képes felvenni fele a fizikai harcot. De vajon meg tudja-e állítani Őt, ha nem látja és nem is hallja?
Sei ádáz vigyora, nem sejtet sok pozitívat ellenfele számára. Kardja ugyan nincs most elérhető távolságban, ám ez talán nem is számít jelenleg. A kézpecsét hatására a köd remélhetőleg kavarogni kezd körülötte, ugyanis a Kirigakure no Jutsu-t hozza létre tervei szerint. Márpedig a ködön belül Ő a farkas, míg a szamuráj - bármíly' képzett is legyen - csak birkaként viselkedhet. Egy kunai innen, egy kunai onnan. Táncoltatja kicsit s jót mulat közben. Ha megérzi ellenfele gyengeségét lecsap, majd visszább vonul. S ha újra gyengeséget érez, akkor megint. Ha csak kis sebeket is ejt, vajon meddig tud ellenálni ellensége? Hiába van bekerítve, az ellenséges ninja nem segít majd a szamurájnak, mert nem hagyhatja ott urát. Ha mégis betenné lábát a ködbe, akkor Sei a Dainamikku Akushont használva próbál elillani a két ellenség elől, hogy lecsaphassa a Chansunak hitt ember fejét, amennyiben a chakra fal már megszünt. Legalábbis ez a terv, hogy mi sikerül belőle, az már csak a jelenlévők képzettségén múlik.

// Jiraiya //

A ködben Ő az úr és ez már-már veszélyes mértékben élvezni is kezdi. A negyedik shurikennél és harmadik kunainál jár, amikor a férfi megkérdezi, hogy meddig csinálja még ezt. Olyan stílusban hangzik el a kérdés, amely lelombozó lenne, ha Sei komolyabban törődne vele. Elhajít megint egy-egy kunait, csak, hogy az időtt tudja még húzni. Ádáz vigyora őszinte örömből fakad, noha a köd miatt ezt senki sem láthatja. A helyzet egyszerűsége már szinte nevetséges, mégis pozitív írányban halad a terv. Miután elhajította a második kunait, ahogy az becsapódik - hogy talál-e vagy hárítja a férfi, az nem számít - Sei kézpecséteket formál. Most, hogy a ködbe van zárva, a szamuráj érzékei folyamatosan tompulnak, s ami mégjobb: a kintiek nem tudják mi zajlik bent. S ha alapvetően topmulnak az ellenség érzékei, akkor vajon milyen gyorsan veszi majd észre, hogy nem tud mozdulni? Sei tervei szerint nem lesz elég gyors, másrészt talán tenni sem tud majd ellene.
A Genjutsu Shibari alkalmas fegyver lesz ahhoz, hogy Sei likvidálja az ellenséget. Lebénítja a szamurájt, aki talán az első pillanatokban észre sem veszi, fel sem fogja hogy mi történik vele. S mindeközben Sei kioltja életét egy gyors és kíméletlen mozdulattal. Hogy az ellenség torkát vágja-e el, vagy szíven döfi egy kunai-al, az nem sokat számít, a lényeg, hogy hatásos legyen és Seihez méltóan kifinomult. A terv nem bonyolult, ezért végrehajtani sem lehetetlen. Egyszerűsége okán a hibaszázalék is alacsony. Bár a szamuráj képzett, ahhoz valószínűleg nem eléggé az, hogy védekezzen egy Genjutsu ellen, pláne, hogy már alapvetően a köd fogságában van. Ha Sei terve sikerül és a szamuráj elhalálozik, akkor az ifjú titán lenyesi a férfi fejét, megszünteti a ködöt, majd berúgja az ajtót és könnyed léptekkel besétál.
Ha nem sikerül a terv, arra úgy is a helyzetnek megfelelően kell reagálnia. Bár most a kirigakure no jutsura nem kell már figyelnie, nem e legjárátasabb még a genjutsuk használatában, ezért az nagyobb kncentrációt igényel tőle jelenleg. Ez hibához vezethet, még ha valószerűtlen is. De ennek okán mindig kész a gyors kitérésre a tőle megszokott - Dainamikku Akushon - sebességgel.

// Jiraiya //

Sei az oszladozó ködben, kezében egy véred kunaiial, másikban a szamuráj lenyiszált fejével, lassan a kardjáért baktat. Miközben Mirubi felcaplat a lépcsőn, addig Sei már visszaszerezte Katanáját, majd utána berúgja az ajtót és a vénember rikácsolni kezd. Ő megunva a dolgot, felé hajítja a levágott fejet, megvető tekintete nem sok jót igér, noha ajkain feltörő nevetés jelei kezdenek játszani, halványan, de megállíthatatlanul. Végül nem bírja tovább és megereszt egy kéjes vigyort, vértől mocskos mutatóujját pedig szája elé helyezi, mintegy csendre intésként.
- Úgy kárálsz, mint egy vénasszony! Azért jöttem, mert elszúrtad a napomat, ennek örömére a heréidnél fogva akasztalak fel. Mit gondolsz, az a kecskeerőszakoló ott melletted meddig bírja fenntartani a védelmét? 
Sei valóban arra apellál, hogy a testőrnek erősen fogyóban van a chakrája. Legalábbis... így kell lennie! Elvégre egy ennyire áttörhetetlen védelmet nem kis erőfeszítés megalkotni és fenntartani. Ráadásul most, hogy Mirubi itt van, nem kell tartani attól, hogy a Chansunak hitt szerzet erősítést kap. Kivéve persze, ha Mirubi titkon szövetkezni akar az alakkal... de abban az esetben Sei magával viszi mindet a halálba, ezt már eldöntötte. Mindenesetre úgy áll meg, hogy mögötte a fal legyen és ne Mirubi. A macskás srác őrült, de ha tényleg az, akinek hiszi... bár erre még bizonyítékot kell találnia... de ha mégis...
Annyi bizonyos, hogy ha egészen idáig feltartóztatta az ellenséget, akkor nem egy törékeny virágszál a fiú. Noha talán erősnek túlzás lenne mondani. Majd kiderül, hogy mennyi vér van a pucájában, ha nem játszik össze az ellenséggel, akkor hamarosan jobban megismerik egymást.
Tehát Ő szemben áll ezzel az áthatolhatatlan védelemmel, kardját a kezében tartva és mosolyog. Minden egyes perccel fogy az ellenség chakrája, miközben Sei nem pazarolja a sajátját, csak minimálisan a Junsui Kaira. Fordult a kocka és ezért büszke is magára. De nem ér semmit az egész, ha Chansu fejét nem tudja beleműteni a testőre seggébe, márpedig ez egyelőre nem lehetséges, mert nem tud bejutni hozzájuk. Azonban ha a testőr kitörne... Igen, előbb-utóbb meg kell tennie és akkor halál fia lesz.
Sei fel van készülve. A fizikai sebességét - Dainamikku Akushon - fogja bevetni és a közelharci képzettségeit, noha a kardja sem dísznek van. 
- Nekem csak a beszari fickó feje kell Ninja, Te nem érdekelsz. 
Talán ez egy olyan tüske lesz, amely érzékeny pontra talál, mégha valószerűtlen is.

// Kérdés: Ugye itt is áll a víz. A védelem azon oldalán is áll a víz, ahol az ellenség tartózkodik? //

// Jiraiya //

Sei már rendkívül unja ezt a félig kopasz alakot. Annyi bizonyos azonban, hogy egyelőre elérhetetlen. Az a chakrapajzs perzsel. Talán valamiféle villám elemű technika lenne? Nem, akkor más lett volna a vízzel szemben reakciója. Sokkal valószínűbb, hogy puszta chakrából van. Elég komoly mennyiség. Egy ilyen jutsu... nos, igen, Sei érdeklődését alaposan felkeltette a dolog, ami azon felül, hogy nem kis teljesítmény, egy rendkívül fontos tény!
Egyik pillanatról a másikra változik a helyzet, noha ez nem lehet meglepő ott, ahol shinobik harcolnak. A kérdés, hogy ezt a kellemetlen változást miképpen fordíthantá előnyössé Sei. Ugyanis valamiféle fuuton technika nekivágta a falnak. Rendkívül gyors és hatásos jutsu volt. Mirubi egyenesen kirepült a szobábából. Az ifjút titánt ez igencsak meglepte. Nem találkozott még ehhez hasonló jutsuval. A feje kong, talán vérzik is a becsapódástól. Térdre rogy, ahogyan visszapattan a falról. Az ellenség pedig komótosan kegyetlen léptekkel és egy kunaiial közelít. Sei arcán az örület apró vigyora villan fel. Ostoba! Hiszen már látta is a jutsut, amit Sei használt, most pedig mégis így kínálja magát!
Sei ismét a Lekuu no jutsut használja, hogy fagyott senbonokkal árassza el az ellenfelét. A legvalószínűbb, hogy az kitér. Nos, Seinek ezt az időt kell kihasználnia, hogy talpra álljon és akkor oda a hátránya. Ha ez sikerül neki, három bunshint hoz létre. S ha látszólag ezután sem vinné túlzásba a támadást ellensége, akkor ugyanazt veti be ellene, mint a szamuráj ellen. Létrehozza a ködöt, mely fojtogatóan sűrű, majd pedig a Genjutsuval megbénítja. Legalábbis ez a terv. Mindazonáltal Sei tisztában van vele, hogy ellenfele hamarabb felismeri a trükköt, mint a szamuráj, ezért kifejezetten gyorsnak kell majd lennie. Ha sikerül megbénítania, akkor minél hamarabb le kell fejeznie, ehhez pedig a Dainamikku Akushon gyorsaságát használja majd. Ami azt illeti, az a szél technika, amit ellensége az előbb használt elég erős közelről és távolról is. Nincs ellene biztos taktika, kivéve a genjutsut. Legalábbis Seinek ez az egyetlen jelenleg bevethető fegyvere és ezt az ellenség még nem ismeri, hiszen a szamurájt a ködön belül ölte le ezen trükkel Sei. Nem lesz egyszerű, de azért közel sem lehetetlen.
Amennyiben a Lekuu no jutsu után az ellenség gyors ellentámadásba akarna kezdeni, akár kézpecsétekkel, akár ehhez hasonló felkészüléssel, Sei Taijutsuját fogja bevetni ellene, hogy még véletlenül se tudjon Ninjutsut alkotni. És a taijutsu használat közben, hozzá méltóan, igyekszik néhány alattomos döfést bevinni ellenfelének. A lényeg, hogy az ellenségnek ne legyen ideje takitikázni, vagy gondolkodni. Mivel Sei valószínűleg képzetlenebb - mint ahogy ez a felháborító lehetőség sajnos valós - ezért ebből tud előnyt faragni egyedül. Kivéve, ha az ellenség is képzett Taijutsuban. A kocka el van vetve, a kérdés, hogy mi lett az eredmény.

// Köszönöm. ^^ //

Nem tervei szerint alakultak a továbbiak. Előfordul. Nem talált fogást ellenfelén, ami bizony komoly probléma, ugyanis így megölni sem tudja. Ellenben a chakrafal mögé visszamenekülő ellenség ellen már megint nem tud mit kezdeni. Hiába a víz, ami beáramlott a terembe... illetve, talán még sem hiába. Annak az alaknak már fáradnia kellene, elvégre Sei sem éppen kipihent jelenleg.
- Nem, csak a ninját. A törpével előtte megetetem a heréit, amiért elszúrta a napomat... és persze közben néhány kérdésre is válaszolni fog! - Sei hangjában most először őszinte ingerültség van. Ha Mirubi nem lép közbe, akkor talán lett volna esélye lefejezni Isekit. Kardját visszacsúsztatja víz alatti hüvelyébe, majd bosszúszomjas vigyorral kézpecséteket formál. Fordult a kocka. Most Sei van túlerőben. Ráadásul végre a környezet is neki kedvez. Ja no Kuchi! Nem kifejezetten a legerősebb támadójutsu, de elég nagy felületen fog a falba csapódni, illetve alaposan felkavarja majd az állóvízet, ami megint csak ahhoz vezet, hogy az ellenség nem fog tudni rendesen koncentrálni. Illetve más már nem igazán van Sei tarsolyában, talán nem kellett volna olyan elhamarkodottan elküldenie Atsumit a megrendelt fegyverekkel, hasznát látná néhány robbanójegyzetnek. Na, de mindegy. Őt akkor sem fogja megállítani semmi, lelkének háborgása jogos, bosszúja pedig - amiért elszúrták a napját és távol tartják a jogos revans lehetőségétől - könyörtelenül lecsap, amint ellenségeihez elér majd keze.
Elmotyog valami olyasmit, hogy "belefojtalak a saját sza***ba vénember" s ezután rázúdítja haragját a falra a Ja no Kuchi formájában. De ezután jön csak a trükk. Nem hiszi, hogy beválik, de ha mégis sikerülne a Ja no Kuchinak eléggé megzavarni az ellenség védelmét... akkor sikerülhet. A hullámok okozta káoszban elmerül a vízbe és a Mizugakure no jutsu segítségével próbálja meg kicselezni a védelmet. Ha az meggyengül, akkor át tud jutni. Ha nem, akkor szerez néhány égési sérülést, de ez vállalható kockázat. Az is igaz, hogy ezt a technikát nem egészen erre a célra találták ki, azonban így sokkal kevésbé lesz észrevehető. Át fog jutni azon a védelmen, megtalálja a módját. Ha nem ezzel a módszerrel, akkor majd máshogy, de nem állíthatja meg semmi és senki! 

// Jiraiya //

A Ja no kuchi rázúdult a falra. Sei nem nagyon lepődött meg, amikor a védelem viszonylag épen maradt. Chakrájának már közel felét elhasználta, mégsem ért el akkora eredményeket ebben a harcban, amekkorákat szeretett volna. De ez már nem sokáig lesz így. Szerencséjére talál egy rést, amin átjuthat. Egy pillanatig elmerül benne a csapda lehetősége, azután átuszik a védelem gyenge pontján. Mirubi valamiképpen bejutott, Seinek fogalma sincs hogyan lehetséges ez, de túlzottan nem is érdekli. Az asztal és a víz rejtekében kézpecséteket formál, majd pedig megpróbálja lebénítani Isekit a Genjutsu Shibari nevű jutsuval. Hasznos képesség és most éppen alkalmas rá az idő, hogy használja. Amint megbénul Iseki, Sei előbukkan és rátámad. Ugyanis a ninja képes lehet megtörni a Genjutsut, de Sei így nyer magának legalább kettő másodpercet, ami azt jelenti, hogy lehet elég ideje ahhoz, amit eltervezett. Az pedig nem más, mint egy elegáns és könyörtelen szúrás Iseki torkába, vagy szívébe, attól függően, hogy melyik áll jobban kézre. Jóformán biztos benne, hogy ez a csel beválik, elvégre az ellenséges ninja figyelmét Mirubi már így is magára vonta. Egy váratlan Genjutsuval elég időt fog nyerni Sei a kivégzéshez. Ha nem sikerül, akkor viszont leleplezi jelenlétét. Ebben az esetben hátrébb ugrik és a Chansu nevű alakot próbálja túszul ejteni.
Ha sikerül végeznie Isekivel, körültekintően megfordul, és elvetemült mosolyt villant Chansura. A véres kunai tőrt jól láthatóan végighúzza a szeme előtt, majd pedig győzelemittas hangon a következőket mondja:
- Itt az ideje, hogy beszélj. Rajtad áll, hogy üvöltve és könyörögve teszed ezt, vagy pedig önszántadból. Két másodpercet kapsz és mindent elmondasz. Ha nem, akkor...
Nem folytatja, csak újra megvillantja ádáz mosolyát. Többet mond ez minden szónál.

// Jiraiya - részemről rendben és bár a szabadságnak vége, még tart a hatása  //

Iseki halott. Igen, biztos volt benne, hogy így alakul. Mégis, valamiféle ürességet érez. Képzettségben - ó, minő bárdolatlanság! -magasan Sei felett állt, mégsem használta ki a képességeit, valószínűleg, mert lenézte ellenfelét. Ennek köszönhetően Ő halott. Nem olyan meglepő, mert az emberiség megszokhatta már, hogy Seiiel... vagyis... nem szokhatta meg, hogy Sei nyer, elvégre akiket legyőzött, azok nem igen adják tovább a hírt. Legfeljebb testük darabkái, melyeket Ő jelzésként hagyott hátra.
Hangosan felkacag a férfi szavaira. Erőteljes rúgással válaszol, majd pedig a rend kedvéért még eggyel. Tényleg igaz lehet, hogy ez az alak nem Chansu. Nos, Omo arra kérte, hogy nézzen körül. Ő máris eredményesebb volt. De innentől ez már nem az Ő gondja, noha a téma mégis érdekli... Van egy másik szervezet, amely packázni mer a Handoval? Ez mindenképpen olyan információ, ami hasznos lehet Számára. Kisujját beledugja a Kunai karikájába és vidáman lóbálni kezdi. Lassú, baljós léptekkel sétál a férfi felé. Komótos viselkedése hamar változik, akár a a szél. Keze meglódul, alakja előrelendül. Megmondta, hogy beszéljen, amit a fickó meg is tett, de mind a ketten tudják, hogy nem azt mondta, amit Sei hallani akart. És hát... Ő megígérte, hogy megeteti vele a heréit. Márpedig Sei állja a szavát. Nincs szüksége további magyarázatra, elfáradt, a vallatás hosszú lenne és kimerítő. Egy ellenséges területen van, ahol még mindig sok katona lehet. Nincs ideje, amit elpazarolhatna. De a szavát állja, Kunai tőre felvágja a férfi nadrágját és szétfeszíti lábait.
- Hol van Chansu?!
Hangja könyörtelen és metsző harag bujkál benne. Két mondatot hajlandó várni. Akár elhangzik ez a két mondat, akár nem a kunai meglendül és a férfi nemi szervét elválasztja a testétől. Megragadja a férfi kezét, beleszorítja tenyerébe levágott nemi szervét, majd pedig megeteti vele, rezzenetlen tekintettel, jogos bosszú gyanánt. Sei megadta az esélyt, de azt már nagyon régen eljátszották. Ezután kényelmes tempóban lenyiszálja a férfi fejét és belecsavarja annak a felsőruházatába, miután letépte. Még átnézi az íróasztalt, hátha nem ázott el minden, de nem nagyon zavarja, ha nem talál semmi érdekeset.
- Te helyt álltál Mirubi, Én pedig a szavam állom. Mondok majd neked egy történetet. Amolyan pipekőcnek tűntél, ám egyből tudtam, hogy van benned valami... persze a hanyagságon túl. A kifinomultság elbizonytalanítja az ellenfelet, érdemes elgondolkoznod ezen... - hangja kissé megvető a zilált külsejű fiúra nézve, elvégre Sei megjelenése most is kifogástalan, már ami a saját megítélését illeti - Hol talállak majd meg, ha esti mesét akarok neked mondani?
Ha Mirubival sikerül lebeszélni a dolgokat, akkor a bebugyolált fejjel együtt igyekszik felszívódni. Ezt a háztetőkön keresztül tervezi, méghozzá azért, hogy ne kelljen több harcba keverednie. Ő elszórakozott és tanult is az esetből, a csőcselék azonban már Omo problémája. Tervei szerint házigazdája rezidenciája lesz majd a következő állomás, ahol a saját stílusában jelenik majd meg.

// Úgy írtam, hogy lehessen pörgetni az eseményeket, de azt nem írtam, hogy bemenne Omohoz, kíváncsi vagyok arra, hogy lesz-e még valami, illetve, hogy mirubi miképpen reagál, vagy egyáltalán hajlandó-e különválni. ^^ //