Busshu no Sato
3 posters
1 / 1 oldal
Busshu no Sato
Jiraiya Kedd Okt. 01 2019, 11:45
Gagyi alaprajz
Elhelyezkedés, Gazdaság
A Víz Országának északi részén elfekvő kis falu nem messze az Óceántól, egy folyó is keresztül folyik rajta. Az Északi Hegyvonulat lábánál fekszik, mindeközben a másik irányból sűrű erdő fogja körbe. Ennek okán, a falu főként bányászatból, gyümölcstermelésből és vadászatból tartja fent magát.
Az utóbbi időszakban a háború megcsappantotta a készleteket, nem beszélve arról, hogy alig akadt vevő a falu áruira. Mindenki igyekezett a saját maga által megtermelt javakat felélni, így jelenleg Busshu no sato lakossága mondhatni éhezik.
- Jiraiya, 2019.10.01.
Irányítás
Busshu no Sato, Jiishiki Gouzentaru Faluvezető/Helytartó irányítása alá esik. (A rangjáról Itt olvashattok: Az Országok Felépítése és Hatalmi Rendszere) Bár Gouzentaru-sama nem rendelkezik nemesi ranggal, a faluvezetői előjogok megilletik őt, így lényegében a Tartományvezető felhatalmazásából teljhatalommal bír egészen addig, amíg indokolni tudja akár radikális lépései okát is. Nem mintha erre szüksége lenne, ugyanis Jiishiki Gouzentaru nem foglalkozik olyan mértékben a néppel, hogy ők lázadozzanak ellene. Legalábbis, kisebb-nagyobb praktikákkal igyekszik mindig csillapítani az elégedetlenkedőket. Jiishiki-sama harmadik generációs Faluvezető a saját családjából.
Az élelmiszerválság idején a nép által óhajtott kivégzéssel enyhítené az emberek felgyülemlett feszültségét. A kivégzés zavartalan lefolyásához még a Rejtett Köd ninjáit is felbérelte.
- Jiraiya, 2019.10.01.
Haderő
Abból kifolyólag, hogy Busshu no Sato csak egy kisebb falu a Víz Országának északi részén, így nem rendelkezik nagy haderővel. Mindösszesen 50 főt számlál az őrség, minek nagy része a Faluvezető birtokán és akörül tartózkodik. A maradék a faluban őrjáratozva ügyel a rendre. Továbbá, a tíz főből álló vadászcsapat és a bányász férfiak is harcba állíthatóak szükség esetén.
Fontos megjegyezni, hogy bár kevés őr ügyel a közrendre és a biztonságra, Jiishiki-sama intézkedései okán, vajmi kevés a bűnözés. Már egy rossz szóért is komoly büntetések és bebörtönzések járhatnak.
Emiatt több lázongó is bujkál a faluban, kik csendben, egymást között, megbújva igyekeznek azon munkálkodni, hogy leváltassák a Faluvezetőt.
- Jiraiya, 2019.10.01.
Elhelyezkedés, Gazdaság
A Víz Országának északi részén elfekvő kis falu nem messze az Óceántól, egy folyó is keresztül folyik rajta. Az Északi Hegyvonulat lábánál fekszik, mindeközben a másik irányból sűrű erdő fogja körbe. Ennek okán, a falu főként bányászatból, gyümölcstermelésből és vadászatból tartja fent magát.
Az utóbbi időszakban a háború megcsappantotta a készleteket, nem beszélve arról, hogy alig akadt vevő a falu áruira. Mindenki igyekezett a saját maga által megtermelt javakat felélni, így jelenleg Busshu no sato lakossága mondhatni éhezik.
- Jiraiya, 2019.10.01.
Irányítás
Busshu no Sato, Jiishiki Gouzentaru Faluvezető/Helytartó irányítása alá esik. (A rangjáról Itt olvashattok: Az Országok Felépítése és Hatalmi Rendszere) Bár Gouzentaru-sama nem rendelkezik nemesi ranggal, a faluvezetői előjogok megilletik őt, így lényegében a Tartományvezető felhatalmazásából teljhatalommal bír egészen addig, amíg indokolni tudja akár radikális lépései okát is. Nem mintha erre szüksége lenne, ugyanis Jiishiki Gouzentaru nem foglalkozik olyan mértékben a néppel, hogy ők lázadozzanak ellene. Legalábbis, kisebb-nagyobb praktikákkal igyekszik mindig csillapítani az elégedetlenkedőket. Jiishiki-sama harmadik generációs Faluvezető a saját családjából.
Az élelmiszerválság idején a nép által óhajtott kivégzéssel enyhítené az emberek felgyülemlett feszültségét. A kivégzés zavartalan lefolyásához még a Rejtett Köd ninjáit is felbérelte.
- Jiraiya, 2019.10.01.
Haderő
Abból kifolyólag, hogy Busshu no Sato csak egy kisebb falu a Víz Országának északi részén, így nem rendelkezik nagy haderővel. Mindösszesen 50 főt számlál az őrség, minek nagy része a Faluvezető birtokán és akörül tartózkodik. A maradék a faluban őrjáratozva ügyel a rendre. Továbbá, a tíz főből álló vadászcsapat és a bányász férfiak is harcba állíthatóak szükség esetén.
Fontos megjegyezni, hogy bár kevés őr ügyel a közrendre és a biztonságra, Jiishiki-sama intézkedései okán, vajmi kevés a bűnözés. Már egy rossz szóért is komoly büntetések és bebörtönzések járhatnak.
Emiatt több lázongó is bujkál a faluban, kik csendben, egymást között, megbújva igyekeznek azon munkálkodni, hogy leváltassák a Faluvezetőt.
- Jiraiya, 2019.10.01.
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok
!! 
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Busshu no Sato
Hirota Yukionna Pént. Okt. 18 2019, 21:04
//Jira//
//Nagyon édi lett a térkép *-* //
Jajjdemegjáromezt. Komolyan biztos vagyok benne hogy itt és most megzabálok hat tonna füvet, úgy fog seggberugni én pedig Konoha elcsépelt levelei alá csúszok majd be. JujujujujYukibazdmeg akkora egy retardált kék kis sellő vagy, hogy arra minden szó kevés amit egymás után eltudnál darálni. Itt már késő bocsánatot kérni gyerünk csináld végig. Ne törj meg. Látszódjon a magabiztosság. NEM ne az látszódjon, hogy mindjárt összeszarod magad. CSOKIDZSONIN vagy könyörgöm hát legyen már méltóságod te kis pukkancs!
Csak figyeltem a vattacukrot és figyeltem. És ő is felém nézett. A meteoritként száguldó cukorkát nézte és arcán annyi érzelem volt amennyit egyszerre még nem láttam. Pánik majd öröm majd.. káröröm. Hogy mivan? Alig pár pillanat volt mégis megírta a halálos ítéletem. Egy éktelenül rikácsoló nagyon fura varázslatos madárszerű hang volt az ami felbődült. A cukorka földet ért és ez az izé jelent meg egy kis édi szivárványos füst keretében. Kurvafura. Erre mást nem tudok mondani. A retardált kis cucc forgott meg pörgött meg át akart menni a falon.. de komolyan nem komplett, hát mit csinál úristen nehogy már ez az utcákon rohangáljon! Ohhazistenbasszamegálljálmármeg.
Itt pedig szépen kinyújtottam a nyelvem a kicsit sem nőies technikámat használva. // Zassenbaku// És azzal próbálnám meg elkapni ezt az izét. Amennyiben sikerül, leraknám a vattacukor elé és enyhén kérdőn néznék rá.
[...]
Hát ez a pasi. Mit ne mondjak, biztos nem az én szőke hercegem. Ha az én falum ura lenne valószínűleg megszöknék. Ez valami fura koca lehet, mert hogy embernek nem normális az száz. Hogy lehet a selyemmajom belépőjére fügével reagálni? FÜGÉVEL? nem is valami mencibb gyümölccsel mint például a barack, amit hogyha eszünk az undorítóan végigfolyik mindenhol és ragadunk és ragadunk és ehh.. fúj. Undi. Na mindegy, visszatérve a fügére: Ez a pasi akármi Jiishikimikigorgonzola nekem akkor is malacka marad. Szinte látom, ahogy nyársra húz és megesz mint valami fő gonosz. Undibundi. Eeeez földesúúúr? Inkább mondanám valami barlangi fügemacinak. De mindegy, nem vagyok én divattanácsadó, hogy megmondjam: Ez a szakáll öregíti. Ááááhhhhh és még nyáladzott is hát mindjárt elhányom magam baszki fúj! Kivételesen egyezett a véleményem vattacukor-senseiével. Mind a ketten undorodtunk ettől az alaktól. Csak ő nem próbálta leplezni és kis híján lehányta a cipőjét.
Felálltam és visszanyeltem a torkomba kúszó gyomrom tartalmát. A malac elkomolyodott. Igazi vaddisznó lett, úgy mondta el a feladatunkat. Biztosítanunk kell egy kivégzést ami hét nap múlva lesz. Hát ez igazán fasza. Minden vágyam egy ember halála, tényleg. Mit csinált? Nem simizte meg a koca pociját? Undorító ez a hely. Haza akarok menni...
A selyemmajom kijavította. Igazán cinkes érzés de egyfelől igaza volt. Furcsa, hogy ennyire ragaszkodik a megszólításhoz. Ránéztem és enyhe meglepettség fogott el. Arca elkomolyodott. És a borzalmas smink mögött.. igazi ninjának tűnt. Igazi, feszült izének. Kicsit megrémisztett. Már egészen hozzászoktam, hogy sose ilyen és most ez áhh.. valami nem okés ebben a szituban. A zsírmirigyeimben érzem...
Majd hirtelen csak egy bökést éreztem és egy kis suttogást hallottam. Ohh fasza.
- Elnézést, ha a kérdésem túl tolakodó lenne Jiishiki- dono – nyeltem le saját undorom. Nem tudtam levenni szemem az undorító részletekről. Csak ide ne hányjak... – De mit tett a kivégzendő személy amiért ezt érdemli? Ezen felül pedig: miért nem a kivégzés napján hivatott ide minket, ha azt kell felügyelnünk?
//Nagyon édi lett a térkép *-* //
Jajjdemegjáromezt. Komolyan biztos vagyok benne hogy itt és most megzabálok hat tonna füvet, úgy fog seggberugni én pedig Konoha elcsépelt levelei alá csúszok majd be. JujujujujYukibazdmeg akkora egy retardált kék kis sellő vagy, hogy arra minden szó kevés amit egymás után eltudnál darálni. Itt már késő bocsánatot kérni gyerünk csináld végig. Ne törj meg. Látszódjon a magabiztosság. NEM ne az látszódjon, hogy mindjárt összeszarod magad. CSOKIDZSONIN vagy könyörgöm hát legyen már méltóságod te kis pukkancs!
Csak figyeltem a vattacukrot és figyeltem. És ő is felém nézett. A meteoritként száguldó cukorkát nézte és arcán annyi érzelem volt amennyit egyszerre még nem láttam. Pánik majd öröm majd.. káröröm. Hogy mivan? Alig pár pillanat volt mégis megírta a halálos ítéletem. Egy éktelenül rikácsoló nagyon fura varázslatos madárszerű hang volt az ami felbődült. A cukorka földet ért és ez az izé jelent meg egy kis édi szivárványos füst keretében. Kurvafura. Erre mást nem tudok mondani. A retardált kis cucc forgott meg pörgött meg át akart menni a falon.. de komolyan nem komplett, hát mit csinál úristen nehogy már ez az utcákon rohangáljon! Ohhazistenbasszamegálljálmármeg.
Itt pedig szépen kinyújtottam a nyelvem a kicsit sem nőies technikámat használva. // Zassenbaku// És azzal próbálnám meg elkapni ezt az izét. Amennyiben sikerül, leraknám a vattacukor elé és enyhén kérdőn néznék rá.
[...]
Hát ez a pasi. Mit ne mondjak, biztos nem az én szőke hercegem. Ha az én falum ura lenne valószínűleg megszöknék. Ez valami fura koca lehet, mert hogy embernek nem normális az száz. Hogy lehet a selyemmajom belépőjére fügével reagálni? FÜGÉVEL? nem is valami mencibb gyümölccsel mint például a barack, amit hogyha eszünk az undorítóan végigfolyik mindenhol és ragadunk és ragadunk és ehh.. fúj. Undi. Na mindegy, visszatérve a fügére: Ez a pasi akármi Jiishikimikigorgonzola nekem akkor is malacka marad. Szinte látom, ahogy nyársra húz és megesz mint valami fő gonosz. Undibundi. Eeeez földesúúúr? Inkább mondanám valami barlangi fügemacinak. De mindegy, nem vagyok én divattanácsadó, hogy megmondjam: Ez a szakáll öregíti. Ááááhhhhh és még nyáladzott is hát mindjárt elhányom magam baszki fúj! Kivételesen egyezett a véleményem vattacukor-senseiével. Mind a ketten undorodtunk ettől az alaktól. Csak ő nem próbálta leplezni és kis híján lehányta a cipőjét.
Felálltam és visszanyeltem a torkomba kúszó gyomrom tartalmát. A malac elkomolyodott. Igazi vaddisznó lett, úgy mondta el a feladatunkat. Biztosítanunk kell egy kivégzést ami hét nap múlva lesz. Hát ez igazán fasza. Minden vágyam egy ember halála, tényleg. Mit csinált? Nem simizte meg a koca pociját? Undorító ez a hely. Haza akarok menni...
A selyemmajom kijavította. Igazán cinkes érzés de egyfelől igaza volt. Furcsa, hogy ennyire ragaszkodik a megszólításhoz. Ránéztem és enyhe meglepettség fogott el. Arca elkomolyodott. És a borzalmas smink mögött.. igazi ninjának tűnt. Igazi, feszült izének. Kicsit megrémisztett. Már egészen hozzászoktam, hogy sose ilyen és most ez áhh.. valami nem okés ebben a szituban. A zsírmirigyeimben érzem...
Majd hirtelen csak egy bökést éreztem és egy kis suttogást hallottam. Ohh fasza.
- Elnézést, ha a kérdésem túl tolakodó lenne Jiishiki- dono – nyeltem le saját undorom. Nem tudtam levenni szemem az undorító részletekről. Csak ide ne hányjak... – De mit tett a kivégzendő személy amiért ezt érdemli? Ezen felül pedig: miért nem a kivégzés napján hivatott ide minket, ha azt kell felügyelnünk?
Hirota Yukionna- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 809
Elosztható Taijutsu Pontok : 80
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 300 (B)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 208 (C)
Pusztakezes Harc : 201 (C)
Specializálódás : Suiton specialista
Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin - Lazy princess
Chakraszint: 712
Re: Busshu no Sato
Jiraiya Pént. Okt. 18 2019, 23:03
Egyik kétségből a másikba estél.
Persze, nem mintha nagyon cselekedni akartál volna, de mégis rá tudtad venni Kunoichi ösztöneid, hogy a lehető leggyorsabb összeszedettséggel tegyél valamit a hiba ellen, amit vétettél. Bár nem tudhattad, de érezted, hogy ez a valami nincs jó helyen itt, s nem véletlenül volt bezárva abba a cukorkába... Már ha ilyen lehetséges(?) Akárhogy is, cselekedtél, s amint az az izé megtámadta a falat és feje már belebuggyant, te elkaptad fura technikáddal.
Nem menekülhetett!
Érezted, hogy a nyelved közt van már, s egyre kijjebb és kijjebb jön, de a szorításod egy pillanat alatt gyengült el. Vagyis... összecsomósodott a nyelved, ahogyan az állat anyagtalan testén átszaladt. Már meg volt, de amint az állat sikeresen létrehozta ezt a fura technikának aligha nevezhető műveltet, a nyelved átszökött testén ő pedig eltűnt a falban.
Érezted, hogy a nyelved közt van már, s egyre kijjebb és kijjebb jön, de a szorításod egy pillanat alatt gyengült el. Vagyis... összecsomósodott a nyelved, ahogyan az állat anyagtalan testén átszaladt. Már meg volt, de amint az állat sikeresen létrehozta ezt a fura technikának aligha nevezhető műveltet, a nyelved átszökött testén ő pedig eltűnt a falban.
- Chh... Nem rossz! - Köpte maga elé Tenma-sensei, ám arcán némi elismerő mosoly csillant meg. Már ha jól láttad, mert a következő pillanatban már csak az unottság jele látszott, ahogyan az lenni szokott. - De nem elég, hogy a motyogásod értékes másodperceket vett el a hallójáratomtól, még ezt a szart is a falura szabadítottad. - Kocogtatta meg a lépcsőforduló falát sétapálcája végével. - Na mindegy. Majd elkapod, hogyha visszajöttünk. - Azzal vállát vonva, botját pörgetve indult tovább lefelé. - Szedd a lábad Mákvirág! - Fütyörészte.
[...]
Konstatáltad a helyzetet, s rájöttél, hogy elég furcsa és kellemetlen, ínyednek egyáltalán nem való helyzetbe kerültek.
Ahogyan ránéztél Tenma-senseire, ugyanezt olvastad le az Ő arcáról is. Bár soha nem lehet tudni, hogy egy eszelős fejében mi zajlik le... Akárhogy is, a Főnemesúr egyáltalán nem volt szimpatikus egyikőtök számára sem, őt ez mégsem zavarta. Valószínűleg megszokta már az undorral telt tekinteteket, ezért ezt érzi normálisnak.
- Omura! Szólj Hatsukoinak, hogy köszöntse a vendégeinket! - Jiishiki-dono úgy intett Omurának, mintha csak a kutyája lenne, nem beszélve arról, hogy a szájából fröcsögött közbe a nyál, s a füge. Vajon tudatában van saját ocsmányságának tényének? Vagy talán direkt mutatja ezt felétek?
Te azonban tetted, amire a Senseied utasított.
- Dehooogy, kérdezz bátran, kicsi Ninja! - Dőlt előre székében, telesen félbeszakítva téged, s negédes figyelmét fordította feléd, ami mintha... mintha méregető, s nem odafigyelő lett volna. Kérdéseidre ennek ellenére felhúzta a szemöldökét és láthatóan helyezkedni, fészkelődni kezdett. Kényelmetlen lenne a szék?
- Nos... - Kente nyálas, ragacsosan fügés ujjait saját szakállába. - Bár nem rátok tartozik, de a falu jelenleg nehézségekkel küzd. - Azzal elvett egy újabb, húsos fügét az ezüsttálcáról. - A nép küzd az éhínség ellen... - Nyüszögte szomorúan, miközben beleharapott az "óceánon túli különlegességbe!" - Ez a gazfickó pedig meg akarta lopni az én szeretett népemet! - Most a tálkájáért nyúlt, amit meghúzott. A szaké végigfolyt bajszán, s lecsöpögött fénylő harmatjával a szakállára, onnan pedig kimonójára. Nagyokat nyelt, s végeztével csettintett nyelvével kifejezve elégedettségét az ital iránt. - Áhh! Remek! - Koccantotta vissza asztalára. - Az élelmiszerraktárba tört be és el akarta lopni a terményt, amit mi gondosan szétosztunk az éhezők közt! - Mosolyodott el, hiszen büszke volt a jóságára. - Ezért a nép a halálát követeli, én pedig ezt, mint a nép szolgája, nagylelkűen megadom nekik. - Tárta szét csillogó ujjait, amin gyűrűk sokasága dagadt. - Ami pedig a kivégzést illeti. Nem csak magát az eseményt kell felügyelnetek, hanem az előkészületeket is. A nép várja már, de nem lehetünk eléggé óvatosak! - Emelte fel mutató ujját kioktatóan! - Sosem tudhatjuk, hogy mi baj történhet, ezért amíg nem végezzük ki a gazfickót, addig szükség van arra, hogy megvédjétek a birtokot és a börtön, nehogy megszöktessék, vagy hogy ő maga nehogy megszökjön!
- Érthető. - Jelentette ki Tenma-sensei. - Ha jól gondolom, az ittlétünk alatt, az ön és a birtok biztonságát is garantálnunk kellene. - A férfi bólintott. - Érthető. - Ismételte magát, majd rád nézett. - Van ebben neked valami furcsa? Vagy indulhatunk végre a szállásunkra és megpihenhetünk? - Kérdezett, miközben testtartása arról árulkodott, hogy már indulna vissza.
- Óóóhhóó! - Huhogott fel Jiishiki-dono! - Lááányooom! - Kiáltotta üdvözlésként, s mindenki figyelme a bejárat felé szegeződött.
[...]
Egy lány állt ott, díszes nemesi öltözetben.
Fejdíszt viselt, minek egy-egy lenyúló fekete fátyoldarabja az arcába lógott. Ruházata az ezüst, arany és fekete selyem és csipke színeiben és mintáiban pompázott. Megjelenése úrias, már-már fenséges volt. Kéklő tekintete hidegen tekintett végig rajtatok. Te magad nem voltál túl komoly típus, de talán pont ezért voltál kiélezve az érzések iránt. Az volt a benyomásod a lányról, hogy boldogtalan. Rá sem lehetett fogni, hogy nem. Egyszerűen ránézésből úgy láttad, hogy szomorú, s ez a fajta hidegség csak ezért érződik a részéről.
- Jer ide lányom! - Intett a férfi, s annyira magától értetődő volt a számára, hogy a lány teljesíti is az utasítását, hogy már folytatta is. - Ő itt a lányom, Hatsukoi. Az egyetlen gyermekem és szemem fénye, aki hamarosan férjhez megy. - S igaza volt. A lány már lépdelt is felé, s amint elért titeket, finoman meghajolt, de nem szólt semmit. - Ugyan már gyermekem! Köszöntsd a Ninjákat! Úgysem láttál még ilyesmit!
Tenma sétapálcájának vége nagyot reccsent markának szorítása alatt.
Csak te vetted észre...
- Nem fogok gyilkosokra üdvöt mondani atyám. - Azzal végignézett rajtad. Nem volt magasabb nálad. Ugyanannyi idős lehetett, mint te. - Ha megbocsátanak! - Azzal elviharzott, arra amerről jött!
Az uraság köpni nyelni sem tudott. Zavarba jött.
- Óh rá se hederítsetek! Ő mindig ilyen kis távolságtartó! Csak rossz a kedve, de majd ha végre megházasodik, majd benő a feje lágya! - Azzal hátradőlt, teljes nyugalommal. - Nos? Akartak még valamiről beszélni? - Kérdezte, miközben még egyet elvett a maradék fügéből.
// Leginkább Yuki gondolataira lennék kíváncsi az eseményke kapcsán. //
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok
!!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Busshu no Sato
Hirota Yukionna Hétf. Dec. 02 2019, 18:43
Na ez meg mégis mi az édes retkes szárnyas tollas csúszómászós szarom volt? Csak így sutty átment rajtam. ÁHH a hideg is kiráz baszki fúj. És még a selyemmajom is összemakogott mindent... nagyon jól indul ez a túra is..
[...]
Én kérdeztem, úgy ahogy a vattacukor parancsolta. S a malacképű fügefaszi pedig a létező legboldogabban válaszolt nekem. Komolyan...csoda, hogy nem hányom el magam. Undorító ez az ember. Gusztustalan.
A falu nehézségekkel küzd. Ő pedig fügét zabál egy ezüsttálcáról?! Milyen vezető az aki a saját népétől veszi el az ételt? A népe.. az emberei éheznek.. ez meg malac módjára hempereg a kajában. A gusztustalan erre már enyhe kifejezés.
Az a férfi...akit most hlálra ítéltek, meglopta azt a szegényes éléskamrát amiből ez a faszi épp, hogy ad a népének, amíg önmaga olyan szintű habzsidőzsit rendez amennyit én egy egész hónapban nem eszek meg. Pfújbaszki de komolyan. Az az ember.. lehet éhezik a családja... azoknak akart talán lopni. SŐT én még azt is megérteném ha csupán magának lopna. Egy ilyen uralkodót én is eglopnék. A falu szegény, ő pedig aranygyűrűs ujjával tömi a legdrágább étkekkel azt a zsíros disznópofáját. Hogy képes még az ezüsttálca tükörképébe nézni?! Ezek után az ágyból nem mernék felkelni. Kezdek nagyon kiakadni. A vattacukor válaszolt, majd rám nézett. Én pedig a malacra.
- Azt megnézhetném, hol tartják a foglyot? Szeretnék tájékozott lenni a helyszínről, hogy milyen módokon tudják megszöktetni esetleg, hogy ezen eshetőséget kizárhassuk - Mondtam, mostmár érzelmek nélkül. pedig belül minden szavam nyomot hagyott és fájt. Dehogy akarom lezárni a helyet. Csak beszéni akarok azzal az emberrel..
[...]
Ekkor a bejárati ajtó is kinyílt és egy lány lépett be rajta. A kiskoca, ki nem is volt olyan koca. Tekintete égetően kék volt.. olyan fenségességet sugárzott egész arca, egész lénye és minden lépe, melyet az én bolond és balga személyiségem is könnyen felfog. Feketébe öltözött. Ruhája és fátyla is. Gyászolt talán? Vagy csak a boldogságá temette el? Hisz oly' szomorúnak tűnt az ifjú hlgy, hogy még engem is borús hangulatba üldözött. Elég kellemetlen egy kisugárzása volt.
A lány apja mellé lépett, aki be is mutatta. Ohh.. férjhez megy. Így már minden világos. Valószínűleg rá van kényszerítve. ÚRISTEN MI VAN HA SZERELMES VOLT ABBA A CSÁVÓBA AKIT MOST KINYÍRNAK ÉS EGY FICSÚRHOZ ADJÁK HOUUÁ JUJJJJJJJ!!!!! Ez egy igazi szappanopera hát már most imádom a szenvedő hercegnő karaktert. Mindjárt elolvadok! UHH és akkor én vagyok a hős aki majd összehozza a szerelmesekeeeet!
A vattacukor pálcája megreccsent annak szorítása alatt. Az ő fogának sincs ez ínyére... nem gyakran látom ilyennek...
Tyí. De egy bunkó tragikus fruska ez. Hát a homlokomra van tetoválva, hogy gyíííííílkos vagy mégis mi ez az ítélkezés? Pfúj.. ne már kisanyám...
A lány elviharzott. Bennem pedig még a vér is megfagyott. Kellemetlen...
- Nekem nincs több kérdésem. - Néztem a selyemmajomra.
[...]
Én kérdeztem, úgy ahogy a vattacukor parancsolta. S a malacképű fügefaszi pedig a létező legboldogabban válaszolt nekem. Komolyan...csoda, hogy nem hányom el magam. Undorító ez az ember. Gusztustalan.
A falu nehézségekkel küzd. Ő pedig fügét zabál egy ezüsttálcáról?! Milyen vezető az aki a saját népétől veszi el az ételt? A népe.. az emberei éheznek.. ez meg malac módjára hempereg a kajában. A gusztustalan erre már enyhe kifejezés.
Az a férfi...akit most hlálra ítéltek, meglopta azt a szegényes éléskamrát amiből ez a faszi épp, hogy ad a népének, amíg önmaga olyan szintű habzsidőzsit rendez amennyit én egy egész hónapban nem eszek meg. Pfújbaszki de komolyan. Az az ember.. lehet éhezik a családja... azoknak akart talán lopni. SŐT én még azt is megérteném ha csupán magának lopna. Egy ilyen uralkodót én is eglopnék. A falu szegény, ő pedig aranygyűrűs ujjával tömi a legdrágább étkekkel azt a zsíros disznópofáját. Hogy képes még az ezüsttálca tükörképébe nézni?! Ezek után az ágyból nem mernék felkelni. Kezdek nagyon kiakadni. A vattacukor válaszolt, majd rám nézett. Én pedig a malacra.
- Azt megnézhetném, hol tartják a foglyot? Szeretnék tájékozott lenni a helyszínről, hogy milyen módokon tudják megszöktetni esetleg, hogy ezen eshetőséget kizárhassuk - Mondtam, mostmár érzelmek nélkül. pedig belül minden szavam nyomot hagyott és fájt. Dehogy akarom lezárni a helyet. Csak beszéni akarok azzal az emberrel..
[...]
Ekkor a bejárati ajtó is kinyílt és egy lány lépett be rajta. A kiskoca, ki nem is volt olyan koca. Tekintete égetően kék volt.. olyan fenségességet sugárzott egész arca, egész lénye és minden lépe, melyet az én bolond és balga személyiségem is könnyen felfog. Feketébe öltözött. Ruhája és fátyla is. Gyászolt talán? Vagy csak a boldogságá temette el? Hisz oly' szomorúnak tűnt az ifjú hlgy, hogy még engem is borús hangulatba üldözött. Elég kellemetlen egy kisugárzása volt.
A lány apja mellé lépett, aki be is mutatta. Ohh.. férjhez megy. Így már minden világos. Valószínűleg rá van kényszerítve. ÚRISTEN MI VAN HA SZERELMES VOLT ABBA A CSÁVÓBA AKIT MOST KINYÍRNAK ÉS EGY FICSÚRHOZ ADJÁK HOUUÁ JUJJJJJJJ!!!!! Ez egy igazi szappanopera hát már most imádom a szenvedő hercegnő karaktert. Mindjárt elolvadok! UHH és akkor én vagyok a hős aki majd összehozza a szerelmesekeeeet!
A vattacukor pálcája megreccsent annak szorítása alatt. Az ő fogának sincs ez ínyére... nem gyakran látom ilyennek...
Tyí. De egy bunkó tragikus fruska ez. Hát a homlokomra van tetoválva, hogy gyíííííílkos vagy mégis mi ez az ítélkezés? Pfúj.. ne már kisanyám...
A lány elviharzott. Bennem pedig még a vér is megfagyott. Kellemetlen...
- Nekem nincs több kérdésem. - Néztem a selyemmajomra.
Hirota Yukionna- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 809
Elosztható Taijutsu Pontok : 80
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 300 (B)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 208 (C)
Pusztakezes Harc : 201 (C)
Specializálódás : Suiton specialista
Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin - Lazy princess
Chakraszint: 712
Re: Busshu no Sato
Jiraiya Szer. Jan. 08 2020, 00:16
Jóllakván a férfi hátradől székében és úgy válaszol
- Természetesen - emeli maga elé kezét, egyfajta furcsa, uralkodói mozdulattal - hiszen itt van a birtokomon. Itt vannak a legbiztosabb helyen a falu gazfickói, noha jelenleg csak ő raboskodik nálam. - Ekkor elvett egy újabb fügét és mutató ujjával a szájába tolta. - Reméhetűle máhr nüm sokaig. - Fröcsögte a levét kifelé, majd nyelt egy nagyot. - Ha itt végeztünk, akkor körbe is vezettetlek titeket.
[...]
A lány ahogyan jött, úgy el is ment.
Nem sok vizet zavart, de már ennyitől is teóriák kezdtek keringeni a fejedben. Történetek, klisék, mind' olyasmi, mely kiinduló táptalaja lehet annak a szövevényes szálnak, ami útjára indítja ezt a kalandot. Már ha ez valóban egy tündérmese, s te vagy a főszereplője. Akkor, hogyha a világ csak egy játszótér, tele csodákkal és mesebeli történetekkel, melyek végkimenetele csak tőle függ. Akkor igazak a megérzéseid. Ám ha ez a világ maga a valóság, a rideg, körmönfont, hűvös faktuma a létezésnek, akkor az érzésvilágod könnyedén törhet össze hét nap alatt. Ezt talán te is jól tudtad...
- Nem. - Jelentette ki határozottan Tenma. - Az ellátásunkról gondolom gondoskodnak. - Kezdte el nézegetni körmeit unottan. Már csak egy reszelő hiányzott szabad kezébe.
- Omura készséges szolgájuk lesz itt tartózkodásuk során. - Mutatott nyitott ujjaival az öreg férfira, miközben kissé előredőlt székében. Omura-kun meghajolt és lesütötte szemeit.
- Pazar! Akkor irány a lakosztályunk. - Azzal Tenma sarkon fordult és kirobogott a Nemes fogadóterméből.
Odakint, miután kellő távolságra értek az ajtótól, feléd fordult.
- Na hát akkor! - Csapta fel rózsaszín, csillag keretű idióta napszemüvegét. - A vakációm itt kezdetét veszi. Nosza rajta, ninjáskodj, én pedig körülnézek miután Ó Búra lepakolta a cuccaimat. A feladatod egyszerű: Ne dögöljön meg a raboskodó tolvaj addig, amíg fel nem akasszák és lehetőleg meg se szökjön. - Csak előkerült az a körömreszelő. - Ha ez megtörténne, akkor megszívtad Mákvirág, mert az fix, hogy én nem megyek utána. A te sarad lesz, ez most a te feladatod tőlem, a senseiedtől. Értve? - Kérdezte orra hegyéig lecsúsztatva szemüveget, de mielőtt belekezdenél bárminemű hangadásba, már... - Nagyon jó! Akkor hát hajrá!
[...]
Jóformán bármit mondtál, a Bohóc csak terelt és ugyanazt hajtogatta.
Azt mondta, hogy ez a te küldetésed, ő csak "felügyel" azaz vakációzik. Lazulni akar, lezabálni a gyümölcsöst, híveket gyűjt és hódolókat. Na meg a folyóparton akarja süttetni a lábát és ha talál valamiféle primitív életformát akkor szentül megfogadta, hogy ezúttal sikerülni fog olyan egyedet begyűjtenie, akiből remek csatlós lesz.
Na meg valami hasonlóságról is beszélt.
Egy erdőben élő tolvajról akit a Tolvajok Fejedelmének neveztek, mert ellopta a gazdagok vagyonát és szétosztotta a szegényeknek. Véleménye szerint ez a kis raboskodó izé is ezt próbálta meg majmolni, de hát ő a bitón végzi.
- Ne keress igazságot kicsi Mákvirág. Idővel megtanulod, hogy attól csak fájni fog a fejed - masszírozza halántékát - és üres lesz a pénztárcád. Kunoichi vagy, tedd azt, amit tenned kell! - Nézett le rád, s erre a pillanatra vette a fáradtságot és megállt. Nem mondott többet, csak nézett azokba a nagy és fáradt szemeidbe, majd elfordult és betért végre a szobátokba, ahova Omura vezetett titeket.
- Itt lennénk. - Mondta, s belépve egy hagyományos szobát találtatok. Semmi csicsa, semmi dísz. Egy asztal, körülötte párnákkal. Egy mosdó és két hálószoba futonokkal. - Az uram várja önöket vacsorára.
- Leléptem! - Fordult sarkon Tenma, majd úgy ott hagyott titeket, hogy csak úgy porzott. Közben mintha a szoba színvonalán morgolódott volna.
Akárhogy is, hiába nézel utána, már eltűnt. Brmerre keresed, nem leled, egyedül a fejét vakaró Omura-san maradt.
- A legnagyobb tisztelettel Kishölgy: Hogyan bírja őt ki? - Mosolyodott el az öreg.
- Természetesen - emeli maga elé kezét, egyfajta furcsa, uralkodói mozdulattal - hiszen itt van a birtokomon. Itt vannak a legbiztosabb helyen a falu gazfickói, noha jelenleg csak ő raboskodik nálam. - Ekkor elvett egy újabb fügét és mutató ujjával a szájába tolta. - Reméhetűle máhr nüm sokaig. - Fröcsögte a levét kifelé, majd nyelt egy nagyot. - Ha itt végeztünk, akkor körbe is vezettetlek titeket.
[...]
A lány ahogyan jött, úgy el is ment.
Nem sok vizet zavart, de már ennyitől is teóriák kezdtek keringeni a fejedben. Történetek, klisék, mind' olyasmi, mely kiinduló táptalaja lehet annak a szövevényes szálnak, ami útjára indítja ezt a kalandot. Már ha ez valóban egy tündérmese, s te vagy a főszereplője. Akkor, hogyha a világ csak egy játszótér, tele csodákkal és mesebeli történetekkel, melyek végkimenetele csak tőle függ. Akkor igazak a megérzéseid. Ám ha ez a világ maga a valóság, a rideg, körmönfont, hűvös faktuma a létezésnek, akkor az érzésvilágod könnyedén törhet össze hét nap alatt. Ezt talán te is jól tudtad...
- Nem. - Jelentette ki határozottan Tenma. - Az ellátásunkról gondolom gondoskodnak. - Kezdte el nézegetni körmeit unottan. Már csak egy reszelő hiányzott szabad kezébe.
- Omura készséges szolgájuk lesz itt tartózkodásuk során. - Mutatott nyitott ujjaival az öreg férfira, miközben kissé előredőlt székében. Omura-kun meghajolt és lesütötte szemeit.
- Pazar! Akkor irány a lakosztályunk. - Azzal Tenma sarkon fordult és kirobogott a Nemes fogadóterméből.
Odakint, miután kellő távolságra értek az ajtótól, feléd fordult.
- Na hát akkor! - Csapta fel rózsaszín, csillag keretű idióta napszemüvegét. - A vakációm itt kezdetét veszi. Nosza rajta, ninjáskodj, én pedig körülnézek miután Ó Búra lepakolta a cuccaimat. A feladatod egyszerű: Ne dögöljön meg a raboskodó tolvaj addig, amíg fel nem akasszák és lehetőleg meg se szökjön. - Csak előkerült az a körömreszelő. - Ha ez megtörténne, akkor megszívtad Mákvirág, mert az fix, hogy én nem megyek utána. A te sarad lesz, ez most a te feladatod tőlem, a senseiedtől. Értve? - Kérdezte orra hegyéig lecsúsztatva szemüveget, de mielőtt belekezdenél bárminemű hangadásba, már... - Nagyon jó! Akkor hát hajrá!
[...]
Jóformán bármit mondtál, a Bohóc csak terelt és ugyanazt hajtogatta.
Azt mondta, hogy ez a te küldetésed, ő csak "felügyel" azaz vakációzik. Lazulni akar, lezabálni a gyümölcsöst, híveket gyűjt és hódolókat. Na meg a folyóparton akarja süttetni a lábát és ha talál valamiféle primitív életformát akkor szentül megfogadta, hogy ezúttal sikerülni fog olyan egyedet begyűjtenie, akiből remek csatlós lesz.
Na meg valami hasonlóságról is beszélt.
Egy erdőben élő tolvajról akit a Tolvajok Fejedelmének neveztek, mert ellopta a gazdagok vagyonát és szétosztotta a szegényeknek. Véleménye szerint ez a kis raboskodó izé is ezt próbálta meg majmolni, de hát ő a bitón végzi.
- Ne keress igazságot kicsi Mákvirág. Idővel megtanulod, hogy attól csak fájni fog a fejed - masszírozza halántékát - és üres lesz a pénztárcád. Kunoichi vagy, tedd azt, amit tenned kell! - Nézett le rád, s erre a pillanatra vette a fáradtságot és megállt. Nem mondott többet, csak nézett azokba a nagy és fáradt szemeidbe, majd elfordult és betért végre a szobátokba, ahova Omura vezetett titeket.
- Itt lennénk. - Mondta, s belépve egy hagyományos szobát találtatok. Semmi csicsa, semmi dísz. Egy asztal, körülötte párnákkal. Egy mosdó és két hálószoba futonokkal. - Az uram várja önöket vacsorára.
- Leléptem! - Fordult sarkon Tenma, majd úgy ott hagyott titeket, hogy csak úgy porzott. Közben mintha a szoba színvonalán morgolódott volna.
Akárhogy is, hiába nézel utána, már eltűnt. Brmerre keresed, nem leled, egyedül a fejét vakaró Omura-san maradt.
- A legnagyobb tisztelettel Kishölgy: Hogyan bírja őt ki? - Mosolyodott el az öreg.
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok
!!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Busshu no Sato
Hirota Yukionna Pént. Feb. 14 2020, 19:49
Annyira undorító ez az ember. Hogy beszélhet így? Hogy élhet úgy, mint egy király, miközben a népe épphogy egy hangya szintén lézeng. Épphogy élnek, úgy könyörögnek a napi betevúért, miközben ez tömi azt a dagadt belét. Legszívesebben nyélből lehánynám. De erőszakosan. Úgy ahogy megérdemli...
[...]
A vattacukorember komor arccal figyelte, amint a disznókirály még egy kérdést feltett. Majd olyan hangsúllyal és olyan gyorsasággal vágta el a társalgást, melyet elég ritkán látok. Nagyon nem fér a bögyébe ez az ember. Amit való igaz: nem csodálok. Egyszerűen elképesztőnek tartom, hogy nem fulladt még bele a tokájába. Majd az ellátásunk megbeszélése után, a selyemmajom felpattant és elindult megtekinteni a szállásunkat. Én pedig követtem őt. Még egyszer megdöntöttem a fejem a disznó felé, tiszteletem jelképeként..majd Tenma után siettem.
Odakint, mikor már kicsit eltávolodtunk az ajtótól felém fordult és pár mondattal rámsózta az egész feladatot úgy ahogy van. Szemem pár pillanat alatt elkerekedett, amint a napszemüveg felvétele után a körömreszelgetés is megkezdőtött. Mi az, hogy most az egészet én intézzem? Nem egy szaros kis genin vagyok, aki úgy fog táncolni, ahogy ő fütyül. Öregebb meg tapasztaltabb meg mit tudom én de azért már baszki. Lerágom a vattacukrot a homlokáról ha így folytatja.
- Szórakozol velem?! - néztem vissza kicsit flusztráltan a makira - Nem egy újszülött Genin vagyok, akinek mindene, hogy a senseie kedvére tegyen és végképp nem a falu kedvére. Aztán az hogy egyedül végezzek el egy olyan feladatot amihez amúgy pont annyi kedvem van mint kavicsokat nyelni, miközben te a hasadat sütteted a random koktélokkal... na azért az már az én lelkemet is felnégyeli. Lazulgassál ha már ennek vége.. Mert hogy nem lopod le a fizetség felét úgy, hogy szart se csinálsz, az holt biztos... - mondtam. EJJ YUKI.. fene a nagy szádat..
[...]
A vattacukor még makogott pár dolgot, mielőtt bement a szobába. Ohh hát egy igazi kis egyszerű szállást kaptunk. Na de nem olyan kényelmeset és pihepuhát mint az otthoni. Hanem egy hagyományos kis vackot. Elmegy de eh.. hiányzik a kanapém.
Ezt követően.. HOVA A RETKES KÍNOS KÉKES MARHAPOFÁBA TŰNT EL EZ A RÓZSASZÍN PAMACSFELHŐ MÁR MEGINT?!! Ohh, hogy ásnám el egy szikla alá! Na ne basszál már ki velem! Most komolyan?! Itthagysz ezekkel a gusztustalan szarháziakkal? Ohh.. hogy nem kapsz te ezért pénzt...azt garantálom.
Majd at öregember felém szegezett egy kérdést.
- Sehogy -sóhajtottam - De nem választattam..
[...]
A vattacukorember komor arccal figyelte, amint a disznókirály még egy kérdést feltett. Majd olyan hangsúllyal és olyan gyorsasággal vágta el a társalgást, melyet elég ritkán látok. Nagyon nem fér a bögyébe ez az ember. Amit való igaz: nem csodálok. Egyszerűen elképesztőnek tartom, hogy nem fulladt még bele a tokájába. Majd az ellátásunk megbeszélése után, a selyemmajom felpattant és elindult megtekinteni a szállásunkat. Én pedig követtem őt. Még egyszer megdöntöttem a fejem a disznó felé, tiszteletem jelképeként..majd Tenma után siettem.
Odakint, mikor már kicsit eltávolodtunk az ajtótól felém fordult és pár mondattal rámsózta az egész feladatot úgy ahogy van. Szemem pár pillanat alatt elkerekedett, amint a napszemüveg felvétele után a körömreszelgetés is megkezdőtött. Mi az, hogy most az egészet én intézzem? Nem egy szaros kis genin vagyok, aki úgy fog táncolni, ahogy ő fütyül. Öregebb meg tapasztaltabb meg mit tudom én de azért már baszki. Lerágom a vattacukrot a homlokáról ha így folytatja.
- Szórakozol velem?! - néztem vissza kicsit flusztráltan a makira - Nem egy újszülött Genin vagyok, akinek mindene, hogy a senseie kedvére tegyen és végképp nem a falu kedvére. Aztán az hogy egyedül végezzek el egy olyan feladatot amihez amúgy pont annyi kedvem van mint kavicsokat nyelni, miközben te a hasadat sütteted a random koktélokkal... na azért az már az én lelkemet is felnégyeli. Lazulgassál ha már ennek vége.. Mert hogy nem lopod le a fizetség felét úgy, hogy szart se csinálsz, az holt biztos... - mondtam. EJJ YUKI.. fene a nagy szádat..
[...]
A vattacukor még makogott pár dolgot, mielőtt bement a szobába. Ohh hát egy igazi kis egyszerű szállást kaptunk. Na de nem olyan kényelmeset és pihepuhát mint az otthoni. Hanem egy hagyományos kis vackot. Elmegy de eh.. hiányzik a kanapém.
Ezt követően.. HOVA A RETKES KÍNOS KÉKES MARHAPOFÁBA TŰNT EL EZ A RÓZSASZÍN PAMACSFELHŐ MÁR MEGINT?!! Ohh, hogy ásnám el egy szikla alá! Na ne basszál már ki velem! Most komolyan?! Itthagysz ezekkel a gusztustalan szarháziakkal? Ohh.. hogy nem kapsz te ezért pénzt...azt garantálom.
Majd at öregember felém szegezett egy kérdést.
- Sehogy -sóhajtottam - De nem választattam..
Hirota Yukionna- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 809
Elosztható Taijutsu Pontok : 80
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 300 (B)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 208 (C)
Pusztakezes Harc : 201 (C)
Specializálódás : Suiton specialista
Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin - Lazy princess
Chakraszint: 712
Re: Busshu no Sato
Jiraiya Kedd Feb. 25 2020, 14:45
A Vattacukor-sensei hiába csitított, nem volt elég hangos ahhoz, - vagy talán határozott - hogy elnyomja a hangod. Így kénytelen volt végighallgatni, még akkor is, hogyha láthatóan egyáltalán nem figyelt rád. Peckesen sétálva reszelgette körmeit föléd magasodva - mert hogy jóval magasabb volt, mint te - mígnem az utolsó mondatodra felfigyelt. Megtorpant, s szemüvegét homlokára emelve sandított le rád féloldalasan.
- A felét? - Kérdezte, mintha csak valamiféle dolgot próbálna meg visszafogni, ami kibukni készül szájából. - Hahhahahaa! - Kacagott fel, miközben megindult előre, visszahúzva homlokáról arcába az óriási, ormótlan szemüveget. Jócskán elől járva motyogott tovább valamit magának jókat kacarászva. - Ez aranyos... méghogy a felét... - Azzal befordult a sarkon.
[...]
Ahogyan utánamentél, már hűlt helyét találtad.
Még érzetél valamiféle cukros, epres aromát a levegőben és néhány rózsaszín porszemcsét ami szétáradt a folyosón, de ennyi. Vattacukor-sensei holmijai a szobátok előtt hevertek, jóformán tornyot építve belőlük a plafonig magasodtak. Volt ott egy alapul szolgáló óriási gurulós rózsaszín táska rajta fura, szivárványszerű lények mintázatával, arra volt rátéve egy fehér-rózsaszín napozóágy. A napozóágy barázdái közé egy csukott napernyő volt tűzve, mely fekete alapú volt és rajta rózsaszín bárányfelhők díszelegtek. Továbbá a halom tetején volt még egy trónszékre emlékeztető valami, egy üvegasztal, egy kötegnyi katana, egy fából készült, gyerekes rajzokkal díszített láda amin pecsétek futottak végig és pecsétjegyezetekkel volt letapasztva a lakatja. A halom tetején pedig egy ember méretű, fehér-rózsaszín plüssmackó foglalt helyet, minek buci fején egy apró, szürke szőrpamacs volt, mintha csak a haja lenne.
Még érzetél valamiféle cukros, epres aromát a levegőben és néhány rózsaszín porszemcsét ami szétáradt a folyosón, de ennyi. Vattacukor-sensei holmijai a szobátok előtt hevertek, jóformán tornyot építve belőlük a plafonig magasodtak. Volt ott egy alapul szolgáló óriási gurulós rózsaszín táska rajta fura, szivárványszerű lények mintázatával, arra volt rátéve egy fehér-rózsaszín napozóágy. A napozóágy barázdái közé egy csukott napernyő volt tűzve, mely fekete alapú volt és rajta rózsaszín bárányfelhők díszelegtek. Továbbá a halom tetején volt még egy trónszékre emlékeztető valami, egy üvegasztal, egy kötegnyi katana, egy fából készült, gyerekes rajzokkal díszített láda amin pecsétek futottak végig és pecsétjegyezetekkel volt letapasztva a lakatja. A halom tetején pedig egy ember méretű, fehér-rózsaszín plüssmackó foglalt helyet, minek buci fején egy apró, szürke szőrpamacs volt, mintha csak a haja lenne.
Omura-san ekkor ért oda, s megriadva az óriási halom láttán megdermedt, majd nagyot sóhajtva törődött bele a dologba és tette fel kérdését.
- Ezt megértem... - Válaszolta neked, majd elkezdte mérlegelni a halmot, hogy hogyan lásson neki.
- Gürügügrü! - Hangzott a furcsa, nyüszögő, kattogó hang, mely magas és éles volt. Olyan volt, mint azon ritka esetek, amikor az ember meghallja az egércincogást! Szétnéztél, de nem láttad a hang forrását egészen addig... - Gürügügrü! - amíg rá nem ugrott az ajtófélfára. Óriási, fekete szemeivel és lompos farkával nézett fel rád, arca természetellenesen derűs volt. Kikövetkeztetted, hogy fentről ugrott le, mégpedig a plüssmackó fejéről. Ekkor láttad meg a padlón szerencsétlenül totyogó Titit, aki óriási, drogos fejével nézett fel a az ajtófélfán kapaszkodó apró, boldogan kattogó-nyüszögő jószágra! Szemlátomást elvarázsolta a lény, hiszen le sem vette róla a szemét. Ha nem lennél Kunoichi, észre sem vetted volna, hogy lassan felemelte, alig észrevehetően jobb lábát. Karmai előre meredeztek, mint valamiféle lándzsák, sunyiskodva elkezdte becélozni a zsákmányállatot. Ám amint észrevette, hogy szembetűnt neked a mozdulat, mint aki nem is csinált semmit, ugyanolyan lassúsággal visszaengedte csirkelábát a földre teljesen ártatlan, továbbra is bugyuta fejet vágva.
- E-ezek a magukéi? - Kérdezte szégyenkezve Omura, hiszen remélte, hogy a válasz helyeslő és nem az ő állataik zavarják meg a vendégek nyugalmát.
// Innentől a cselekmény rajtad áll, ha te nem teszel semmit, megáll az egész. Ellenben ha teszel, aszerint alakul, hogy mit és hogyan. Ha Yuki nem csinál semmit, akkor írd le, hogy a vacsoráig mivel üti el az időt //
// _________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok
!!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Busshu no Sato
Hirota Yukionna Kedd Márc. 17 2020, 10:49
Nem tudott elhallgattatni. Még jó is. Olyan dühös voltam rá, mint kevés emberre ezelőtt. Komolyan, mit szórakozik velem?! Minek képzeli magát, hogy csak így rám hagy mindent ő meg ugyanazért a pénzért lazulgat.
- A felét se. – ideges voltam. Az én pénzemmel szórakozik. Nem érdekel, mennyivel erősebb, az sem, hogy felettem van. Nyugodjon meg ott ahol van, és vegye ki a részét, különben olyan egy spicli leszek hogy huh.
[...]
Azonban a vattacukor lelépett. Mikor utána mentem, már sehol se volt. Klassz. Bár mire számítottam? Olyan gyorsan húzza el a csíkot mindig mintha félne valamitől. Nyomorult. A levegőben epres aroma keringett. CUKORKAFELHŐVÉ FOSZLOTT?! Komolyan?! Miféle tündérmeséből szabadult virágcukor nyuszibogár ez baszki? Szerintem a haja is édességből van. Meg akarom kóstolni! Felzabálom.. az egész embert. Leszarom, hogy ez kannibalizmus... legalább addig bekussolna.
A holmijai a szoba elé voltak tornyozva. Annyi furcsa és értelmetlen cucc. Rózsaszín, meg szivárványos meg.. napágy? Miért hozott.. ez retardált. Trónszék meg üvegasztal meg mivaaan?! Ez kerekekre rakta a cukorpalotáját? És...egy plüssmaci. Én is plüssel alszom de mégse hozom ide! (még a végén baja esne) De azért ez már túlzás. Pfúj.
A kapott válaszra csak sóhajtottam egyet. Szerintem itt kéne kint hagyni a cuccait. Majd beviszi magának. Miért szegény öreget ugráltatja?
Ekkor egy furcsa nyöszörgő kattogó hang. Egér? Nem..az halkabb. Ekkor csapódott be mellettem egy óriási fekete szemű, lapos farkú kis izé. Természetellenesen derűs volt. Ez is tuti a vattacukorhoz tartozik. Ez amúgy nem egy mókus? Ohh, hogy a maciról ugrott ide. Még egy állatott magával hozott a retardált madarán kívül? Ohh az is itt van, fasza. A nyomorult kis szárnyas a padlón totyogott. Rettentő bénán és sunyin nyújtotta ki oldalra a lábát, remélve, hogy elkapja a kis zsákmányállatot. Azonban mikor feltűnt neki, hogy figyelem, ugyanolyan lassan húzta vissza a lábát. Jó, ez már röhejes. Halk kuncogásba kezdtem, amit az öreg hangja félbe is szakított.
- Sajnos igen. A Vattacukoré- Sóhajtottam újfent. – Segíthetek esetleg pakolni? Közbe mesélhetne nekem a faluról, a vezetőről meg esetleg a lányáról.. nagyon érdekelne a maga véleménye is az egész helyzetről – Erőltettem magamra egy kedves mosolyt.
- A felét se. – ideges voltam. Az én pénzemmel szórakozik. Nem érdekel, mennyivel erősebb, az sem, hogy felettem van. Nyugodjon meg ott ahol van, és vegye ki a részét, különben olyan egy spicli leszek hogy huh.
[...]
Azonban a vattacukor lelépett. Mikor utána mentem, már sehol se volt. Klassz. Bár mire számítottam? Olyan gyorsan húzza el a csíkot mindig mintha félne valamitől. Nyomorult. A levegőben epres aroma keringett. CUKORKAFELHŐVÉ FOSZLOTT?! Komolyan?! Miféle tündérmeséből szabadult virágcukor nyuszibogár ez baszki? Szerintem a haja is édességből van. Meg akarom kóstolni! Felzabálom.. az egész embert. Leszarom, hogy ez kannibalizmus... legalább addig bekussolna.
A holmijai a szoba elé voltak tornyozva. Annyi furcsa és értelmetlen cucc. Rózsaszín, meg szivárványos meg.. napágy? Miért hozott.. ez retardált. Trónszék meg üvegasztal meg mivaaan?! Ez kerekekre rakta a cukorpalotáját? És...egy plüssmaci. Én is plüssel alszom de mégse hozom ide! (még a végén baja esne) De azért ez már túlzás. Pfúj.
A kapott válaszra csak sóhajtottam egyet. Szerintem itt kéne kint hagyni a cuccait. Majd beviszi magának. Miért szegény öreget ugráltatja?
Ekkor egy furcsa nyöszörgő kattogó hang. Egér? Nem..az halkabb. Ekkor csapódott be mellettem egy óriási fekete szemű, lapos farkú kis izé. Természetellenesen derűs volt. Ez is tuti a vattacukorhoz tartozik. Ez amúgy nem egy mókus? Ohh, hogy a maciról ugrott ide. Még egy állatott magával hozott a retardált madarán kívül? Ohh az is itt van, fasza. A nyomorult kis szárnyas a padlón totyogott. Rettentő bénán és sunyin nyújtotta ki oldalra a lábát, remélve, hogy elkapja a kis zsákmányállatot. Azonban mikor feltűnt neki, hogy figyelem, ugyanolyan lassan húzta vissza a lábát. Jó, ez már röhejes. Halk kuncogásba kezdtem, amit az öreg hangja félbe is szakított.
- Sajnos igen. A Vattacukoré- Sóhajtottam újfent. – Segíthetek esetleg pakolni? Közbe mesélhetne nekem a faluról, a vezetőről meg esetleg a lányáról.. nagyon érdekelne a maga véleménye is az egész helyzetről – Erőltettem magamra egy kedves mosolyt.
Hirota Yukionna- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 809
Elosztható Taijutsu Pontok : 80
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 300 (B)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 208 (C)
Pusztakezes Harc : 201 (C)
Specializálódás : Suiton specialista
Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin - Lazy princess
Chakraszint: 712
Re: Busshu no Sato
Jiraiya Kedd Márc. 17 2020, 21:40
Saját mérgedben fortyogva ábrándoztál arról, hogy meg akarod kajálni a Senseied.
Ha valaki belelátott volna a fejedbe, esetleg végig követte volna az egész perpatvart, nem hinné el, hogy komoly ninjákról van szó. Talán azt is kérdőre vonná, hogy melyik világban jár éppen, esetleg fejvesztve próbálna meg visszarohanni a valóságba. Ám ez vélhetően nem volt így, hiszen az egyetlen ember aki végigkövette a ténykedéseiteket az maga Omura volt. Rajta nem sok érzelem látszott, bár bozontos, hernyószerű, ősz szemöldöke mögül és a szemére lógó szemhéjától aligha látott rendesen. Májfoltos arca és görnyedt háta még inkább a túlkorosság látszatát keltették, igazából talán már nem is legális, hogy munkára fogják őt. Hacsak, nem önszántából dolgozik ennek a Hejtartó-Földesúr-fajzatnak.
Miután lezajlott a kis közjáték és köszönthetted a Vattacukor velejáróit, immáron az egyetlen értelmesnek tűnő emberhez fordultál.
- Nem nem nem! Hagyja csak, ez az én feladatom! - Erősködött az öreg, s jóformán nem is hagyta, hogy végigmond amit akartál, máris nyújtózkodott, hogy a legfelső holmit elérje. Alig tudta megbirizgálni a plüss lábát, s jól láttad, hogy magára fogja borítani az egészet, így ha ezt el akartad kerülni, akkor észrevétlenül a feje fölött átnyúlva, megtámaszthattad a kupacot...
[...]
Végül Omura a sokadik cipekedés után elfogadta a segítséget.
- Maga nagyon kedves... - Dadogta kifulladtan, tüdeje szinte sípolt már. - Busshu no sato bizony nehéz időszakon megy keresztül - lihegte - az éhínség a háború miatt igencsak galibát okoz. Lassan kezdünk belőle kilábalni, de ki tudja, hogy mi jöhet még? - Titi a szobát járta körbe, egyáltalán nem repült, mint valami pingvin, úgy botladozott. A mókus hörcsög izé a mennyezet egyik gerendájára tapadva figyelt, s alkalomadtán rád ugrik, hogy "Gürügürü" hangot adva fusson végig a nyakadon, majd bújjon el az egyik zsebedbe. Ha ki akarnád venni őt, a rágcsálókra jellemző gyors mozdulatokkal, finom, alig érezhetőeket harapna a kezedbe és apró mancsával tolná el magától az ujjaidat. Ennek ellenére ha tovább erősködsz, ki tudod őt venni, mert nem bánt. - Pontosan mit szeretne tudni kedvesem? - Nézett fel rád Omura, miután mindent bepakoltatok. - Az én véleményem itt aligha számít, vajmi keveset ér. - Mosolygott kedvesen, miközben fejét rázta s széttárta apró, vékony karjait, majd leengedve őket a combjához ütötte tenyereit. - Hatsukoi-sama nagyon kedves egy teremtés, még így a látszat ellenére is! - A férfi hunyorgó szemében emlékek látszottak, legalábbis az arca olyan volt, mintha minden egyes édes emléket tisztán fel tudna eleveníteni maga előtt a Földesúr lányáról. - Az anyja elvesztése óta fordult így magába... Na meg a bezártság. - Emelte fel az ujját és rázta meg, miközben fel s alá mászkálva magyarázott. Ahhoz képest, hogy előbb még megkérdezte, hogy mit mondjon, most egészen megeredt a nyelve válasz nélkül is. - Mióta az éhínség veszélyt szült az utcákon, nem engedik ki a birtokon túl kíséret nélkül. Az előtt fel s alá járhatott felügyelet nélkül, persze Gouzentaru-sama annak sem örült, de hát sohasem volt belőle komolyabb probléma. - Vonta meg vállát és végül elhallgatott, de még mielőtt újabb kérdést tehettél volna fel, hozzá tette. - De mégis miért érdekli ez önt? - Kérdezte gyanakvóan, persze nem mintha kés fogtál volna a torkához, hogy mindezt elmondja.
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok
!!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Busshu no Sato
Hirota Yukionna Szer. Márc. 18 2020, 10:47
Az öreg először nem akarta elfogadni a segítségem. Aztán mikor még mindig csak pakolt és pakolt de nem ért a végére, csak beadta a derekát. Így én is nekiálltam pakolni a vattacukor holmijait és közben hallgattam amit a férfi mondott.
Mindeközben a retardált madár körbe körbe járkált. A mókusszerű abnormális izé pedig egy ideig a mennyezetről figyelt. Majd egy jól irányzott mozdulattal vetődött rám és futott végig rajtam, egészen a pulóverem zsebéig, ahol aztán meghúzta magát. Igazából nem zavart. Amíg nem rágja szét a ruhámat, felőlem oda is költözhet. Bírom a cuki állatokat.
- Véleményem szerint a falu embereinek véleménye sokszor többet ér mint a vezetőségé, hisz ők benne élnek és külső szemlélőként formálhatnak véleményt a helyzetről. Így egy igazabb képet kapok, mint maga az igazság. Csak így lehet jó döntést hozni.. - mosolyodtam el. Komolyan érdekelt, hisz valamiért az ő véleményére többet adok mint a malacvezérére. Rohadtul nem szimpatikus nekem az a dagadt izéke. - Ha szabad kérdeznem: mi történt az édesanyjával? ... És miért nem szívleli a shinobikat? - Kérdeztem - És az nem zavarja az embereket, hogy míg ők éheznek a vezetőjük kicsit sem? - Kicsit illetlen kérdés..de na -A fogolyról tud esetleg valamit? Maga szerint megérdemli a sorsát? - Kezdtem nézni a földet.
A válaszai után még egy kérdést tennék fel, ha eddig nem hajtott volna el.
- Van a faluban bármilyen hely, amit érdemes lenne megnéznem? Sajna nem vagyok túl ismerős itt. Vagy bárki, akivel érdemes lenne beszélni? - Kérdeztem, továbbra is kedves arckifejezéssel. - És bocsánat a sok kérdésért... Csak szeretném jobban megismerni a helyzetet.
Amennyiben ajánlana bármi helyet vagy embert, úgy az utam oda vezetne. Amennyiben pedig nem, akkor is meglátogatnám a falut. Legalább eltöltöm az időt vacsoráig.
Mindeközben a retardált madár körbe körbe járkált. A mókusszerű abnormális izé pedig egy ideig a mennyezetről figyelt. Majd egy jól irányzott mozdulattal vetődött rám és futott végig rajtam, egészen a pulóverem zsebéig, ahol aztán meghúzta magát. Igazából nem zavart. Amíg nem rágja szét a ruhámat, felőlem oda is költözhet. Bírom a cuki állatokat.
- Véleményem szerint a falu embereinek véleménye sokszor többet ér mint a vezetőségé, hisz ők benne élnek és külső szemlélőként formálhatnak véleményt a helyzetről. Így egy igazabb képet kapok, mint maga az igazság. Csak így lehet jó döntést hozni.. - mosolyodtam el. Komolyan érdekelt, hisz valamiért az ő véleményére többet adok mint a malacvezérére. Rohadtul nem szimpatikus nekem az a dagadt izéke. - Ha szabad kérdeznem: mi történt az édesanyjával? ... És miért nem szívleli a shinobikat? - Kérdeztem - És az nem zavarja az embereket, hogy míg ők éheznek a vezetőjük kicsit sem? - Kicsit illetlen kérdés..de na -A fogolyról tud esetleg valamit? Maga szerint megérdemli a sorsát? - Kezdtem nézni a földet.
A válaszai után még egy kérdést tennék fel, ha eddig nem hajtott volna el.
- Van a faluban bármilyen hely, amit érdemes lenne megnéznem? Sajna nem vagyok túl ismerős itt. Vagy bárki, akivel érdemes lenne beszélni? - Kérdeztem, továbbra is kedves arckifejezéssel. - És bocsánat a sok kérdésért... Csak szeretném jobban megismerni a helyzetet.
Amennyiben ajánlana bármi helyet vagy embert, úgy az utam oda vezetne. Amennyiben pedig nem, akkor is meglátogatnám a falut. Legalább eltöltöm az időt vacsoráig.
Hirota Yukionna- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 809
Elosztható Taijutsu Pontok : 80
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 300 (B)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 208 (C)
Pusztakezes Harc : 201 (C)
Specializálódás : Suiton specialista
Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin - Lazy princess
Chakraszint: 712
Re: Busshu no Sato
Jiraiya Szer. Ápr. 08 2020, 23:16
Omursa-san olyan ízesen kacagott fel a maga fojtott, öreges hangján, mit már valószínűleg nagyon régóta nem tett meg.
- Jaj... - Nyögte, miközben elvékonyodott, hunyorgó szemeiből azt a kevés könnyet söpörte ki görbe, májfoltos ujjaival. - A kedvessége naivitással társul kedvesem. - Dörzsölgette ráncos szemhéját. - Látszik, hogy alig élt még. Pár év és rájön, hogy amit mondott az badarság. A vezetői réteg az, kinek zsebében az igazság lapul, bármi is legyen az. - Felnézett. Szemei csillogtak, a fehérje sárgás volt, körötte piros irritáció. Nagyon öreg volt már. - Felkötötte magát. - Jelentette ki egyszerűen, ám látszott, hogy ez és a további kérdések már koránt sem annyira kedvére valóak, mint az eddigi kijelentések. Hátra tett kézzel csoszogott az ajtó felé, miközben rád sem nézett. - Jiishiki-dono együtt érez a falusiakkal, s hetente oszt szét köztük élelmet. Én pedig nem ítélkezhetek senki felett, javaslom ön se tegye. - Megállt az ajtóban, s onnan nézett vissza. - Csak teljesítse a kiszabott feladatot. Önnek semmilyen döntést nem kell hoznia. - Azzal elfordult s az orra alatt motyogva valamit elcsoszogott.
Nem kaptál hát választ a kérdéseidre, viszont következtetéseket nagyon is le tudsz vonni Omura-san reakcióiból.
[Amennyiben úgy döntesz, hogy a faluba mész]
Ahogyan el akarnád hagyni a birtokot, az őrök megálljt parancsolnak számodra.
- Jiishiki-sama parancsa, hogy nem hagyhatják el a birtokot! - Mutatta tenyerét feléd. Láttad az őrön, hogy nem igazán tud mit kezdeni ezzel a helyzettel, talán még feszeng is kicsit. Harmincas éveiben járó, egyszerű Ashigaruról volt szó, kinek a hagyományos Yariján kívül egy tanto lógott az oldalán. Vértezete egyszerű bőrből készült, egyedül fémpántos sisakja volt komolyabb védelem. Láthatóan nem tudott mit mondani még. Ha megpróbálnál beszélni vele, ő másodjára is szinte ugyanazt mondaná, ám most sokkal idegesebben. Ebből rájöhetsz, hogy valóban nem tud mit kezdeni a kiszabott feladattal: talán bizonytalan abban, hogy ha szükséges, fel tudna-e tartóztatni?
// Az, hogy az őr nem engedett tovább, nem azt jelenti, hogy nem mehetsz ki. Ám ha kimész úgy, hogy azt nem engedték meg, viselned kell a következményeket. A birtokon számtalan lehetőséged van még körbenézni, válogass a mellékelt térkép objektumai között ha kedved van hozzá, vagy várd meg a vacsorát, amit Jiishiki-dono és a lánya, valamint a Senseied társaságában költesz el. Ha ezt a lehetőséget választod, a posztodat addig írd, hogy leültetek az asztalhoz (tradicionálisan, székek nélkül). Jiishiki-dono az asztalfőn ül, míg Tenma-sensei a másikon. Te Tenma mellett, Jiishiki lánya pedig Jiishiki mellett. A lány szinte fel sem néz tányérjából, gyümölcsöket és rizst eszik. Jiishiki-dono gátlástalanul tömi magába a rengeteg húst és gyümölcsöt. Tenma-sensei finnyásan válogat. Az asztal sokkal nagyobb a megszokottnál és rengeteg fogás van rajta. Bőség. Beszélgetést senki nem kezdeményez, Jiishiki-dono is tömi a fejét, s ha nem akar enni Yukionna, csak akkor szólal fel két csirkeszárny között: "Egyél kicsi Ninja. Szükséged lehet az erődre." //
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok
!!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Busshu no Sato
Hirota Yukionna Szer. Jún. 10 2020, 19:24
Az öreg felkacagott én pedig legszívesebben visszakézből pofoztam volna fel. Irritál, amikor lenéznek. Az meg főleg, ha kioktatnak. Nem vagyok hülye, csak realista. Nem hiszem, hogy a felsőbbrendű parasztok majd többet kikotyognak mint a falu pletykás öregasszonyai. De felesleges eme gondolatot kifejtenem. Ez a bácsika úgyis megint csak kiröhögne hisz „jaj a cukker kiscsaj milyen jópofákat mondd”.. hát anyád.
Azonban a nő halálának fajtája igazán meglepett. Nem sok öngyilkosságos sztorit hallani manapság. Olyan ez most mint valami bűnügyi könyvsorozat vagy tudom is én. Tiszta nyomozós krimi. A nyomorban tartott királyné nem tudta elfogadni amit a férje a népével tesz és mivel ő csak mutatóba volt itt így inkább kinyírta magát h megszabaduljon a szenvedéstől. Ahh, imádom az ilyen drámákat. Ki kéne mennem pletyizni a helyi banyákkal, tuti jól kijönnénk.
- Attól még, hogy nem kell döntést hoznom, nyugodtan ítélkezhetek. Mindenki ezt teszi, csak a legtöbben magukban tartják - rántottam meg vállaimat. Lehet kicsit merész vagyok, de nem igazán érdekel. Shinobi vagyok, ráadásul Tsoki Jounin.. kisujjal is leverném a dagadt muksót. Pff... kislábujjal!
Végül az utolsó kérdésemre nem válaszolt az öreg csak motyogott és elcsoszogott. Na köszi puszi cukimókus ezzel aztán meg vagyok áldva.
Nem foglalkozva azzal, hogy nincs konkrétumom én azért elindultam kifele. Szeretek néha a saját fejem után menni, olyankor minden sokkal jobban sül el. Elég tré dolog betartani minden létező szabályt.
Ám ahogy el akartam hagyni a birtokot az örök megállítottak. HÖHÖ.. titeket is simán ki tudnálak nyírni nyuszipofák. Szóval sipirc az utamból vagy lehánylak mind a kettőtöket. Bár nem olyanok voltak mint akik szerettek volna harcolni velem. Az őr kicsit feszengett is, amit nem is csodálok. Egy aprócska kék hajú lányka áll előtte retardált cicás pólóban és az van a homlokára írva villogó betűkkel, hogy ninja. Még én is pofán röhögném magam, ha összetalálkoznánk. Én? Ninja? Maximum valami színdarabban. Aztán visszaküldeném magam a játszótérre.
- Na, de lécccike máááár - bukott ki belőlem - Még sose jártam itt, mennék kicsit turistáskodni - kanyarítottam egy széles vigyort. Az őr azonban csak kicsit idegesebben ismételte önmagát. Kicsit bánatos lettem, azonban nem igazán akadályozott meg. Hátráltam tőle, majd chakrámat lábamba irányítva a Shunshin no jutsu segítségével próbáltam meg elfutni az őr mellett. Remélhetőleg voltam olyan gyors, hogy nem nagyon tűntem fel neki. Mikor pedig kellő távolságba értem tőle, lelassítottam. Utam elsőként a piactérre vezetett. Meg akartam nézegetni az ott lévő árukat és ha már ott vagyok az árusokkal is dumcsizhatnék. Persze azért az időre figyelnék, nehogy lekéssem a vacsit.
Azonban a nő halálának fajtája igazán meglepett. Nem sok öngyilkosságos sztorit hallani manapság. Olyan ez most mint valami bűnügyi könyvsorozat vagy tudom is én. Tiszta nyomozós krimi. A nyomorban tartott királyné nem tudta elfogadni amit a férje a népével tesz és mivel ő csak mutatóba volt itt így inkább kinyírta magát h megszabaduljon a szenvedéstől. Ahh, imádom az ilyen drámákat. Ki kéne mennem pletyizni a helyi banyákkal, tuti jól kijönnénk.
- Attól még, hogy nem kell döntést hoznom, nyugodtan ítélkezhetek. Mindenki ezt teszi, csak a legtöbben magukban tartják - rántottam meg vállaimat. Lehet kicsit merész vagyok, de nem igazán érdekel. Shinobi vagyok, ráadásul Tsoki Jounin.. kisujjal is leverném a dagadt muksót. Pff... kislábujjal!
Végül az utolsó kérdésemre nem válaszolt az öreg csak motyogott és elcsoszogott. Na köszi puszi cukimókus ezzel aztán meg vagyok áldva.
Nem foglalkozva azzal, hogy nincs konkrétumom én azért elindultam kifele. Szeretek néha a saját fejem után menni, olyankor minden sokkal jobban sül el. Elég tré dolog betartani minden létező szabályt.
Ám ahogy el akartam hagyni a birtokot az örök megállítottak. HÖHÖ.. titeket is simán ki tudnálak nyírni nyuszipofák. Szóval sipirc az utamból vagy lehánylak mind a kettőtöket. Bár nem olyanok voltak mint akik szerettek volna harcolni velem. Az őr kicsit feszengett is, amit nem is csodálok. Egy aprócska kék hajú lányka áll előtte retardált cicás pólóban és az van a homlokára írva villogó betűkkel, hogy ninja. Még én is pofán röhögném magam, ha összetalálkoznánk. Én? Ninja? Maximum valami színdarabban. Aztán visszaküldeném magam a játszótérre.
- Na, de lécccike máááár - bukott ki belőlem - Még sose jártam itt, mennék kicsit turistáskodni - kanyarítottam egy széles vigyort. Az őr azonban csak kicsit idegesebben ismételte önmagát. Kicsit bánatos lettem, azonban nem igazán akadályozott meg. Hátráltam tőle, majd chakrámat lábamba irányítva a Shunshin no jutsu segítségével próbáltam meg elfutni az őr mellett. Remélhetőleg voltam olyan gyors, hogy nem nagyon tűntem fel neki. Mikor pedig kellő távolságba értem tőle, lelassítottam. Utam elsőként a piactérre vezetett. Meg akartam nézegetni az ott lévő árukat és ha már ott vagyok az árusokkal is dumcsizhatnék. Persze azért az időre figyelnék, nehogy lekéssem a vacsit.
Hirota Yukionna- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 809
Elosztható Taijutsu Pontok : 80
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 300 (B)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 208 (C)
Pusztakezes Harc : 201 (C)
Specializálódás : Suiton specialista
Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin - Lazy princess
Chakraszint: 712
Re: Busshu no Sato
Jiraiya Hétf. Jún. 29 2020, 23:56
Omura-san nem mondott többet egy mondatnál.
- Néha - megállt, s visszanézett - jobb nem mondani semmit. - Eztán távozott.
[...]
Enyhén megalomán, már-már narcisztikus gondolatokkal döntöttél úgy, hogy a saját fejed után mész.
Ahogyan átmasíroztál - Megalomániás Megamiként - a birtokon, nem messze az úttól, amin közlekedtél, megláthattad a gyönyörű szép cseresznyevirág kertet. Több szolga is feltűnt szerte a falakon belül, de megragadt a tekinteted egy tizenöt év körüli, maszatos, koszos, dolgos képű fiúcskán, aki szerszámokat adogatott az egyik cseresznyefa metszéséhez egy nála jóval korosabb szolgálnak.
A fiú is téged nézett, talán ezért is figyeltél fel rá. Amikor a tekintetek találkozott, ő még egy darabig bambult rád, majd elkapta a szemét és csak néha-néha sandított vissza rád.
Az őr csak magát ismételte minden szavadra. Konstatáltad, hogy a fickó menten összeszarja magát, ezért lényegében, vele is akármit megtehetnél. Szerencsédre a főbejárat kapuja nyitva volt, nem volt ok a bezárására, ezért a Shunshin no Jutsut alkalmazva ezen őr és a további kettő mellett is könnyedén elsiklottál, s voltaképpen tíz méterrel a főkapu előtt találtad magad. (Katt!)
Balodon óriási gyümölcsös, mely bokrokat és fákat jelentett. A termés szegényes volt, a nagyját már régen leszedték, a maradékokat pedig őrök vigyázták, hogy le ne lopják.
Balodon óriási gyümölcsös, mely bokrokat és fákat jelentett. A termés szegényes volt, a nagyját már régen leszedték, a maradékokat pedig őrök vigyázták, hogy le ne lopják.
Utadat a piactér felé vetted, mely a főtéren át vezetett. A főtéren is voltak már árusok, de többnyire üres volt az egész. Az emberek először kíváncsi, majd ahogyan közeledtél, egyre rosszallóbb tekinteteket vetettek rád, sőt, ahogyan közeledtél az áruk felé, a legtöbben elhúzódtak onnan.
Érdekes, szokatlan frusztráció lengte körbe a tömeget, talán ennek volt oka, hogy először féltek tőled. Nem tudták, hogy mit szeretnél, de pár perc után, amikor látták, hogy az árukat stírölöd, már teljesen figyelmen kívül hagyva tették tovább a dolgukat. Volt itt mindenféle kelme, szőrme, agyagáru, kövek, háztartási eszközök... Élelem is akadt, de igencsak kevés és irreálisan drágán.
- Ide-ide kedvesem! - Intett egy idős nő, ki egy szőnyegekkel telepakolt fapult mögött állt. Kendőt hordott, hasonlót, mint mindenki más. Kedvesnek tűnt, így felé vetted az irányt, ám ahogyan a pultjához értél, betáncolt eléd egy nálad másfél fejjel alacsonyabb, púpos, tömzsi alak!
- Óhhóhó! - Rikkantott, s felnézett rád. Barna bőre, aranykarika fülbevalói voltak. Mosolya sunyin szélesre húzódott és legalább kettő foga vasból volt. - Egy igazi Kunoichi! - Dörmögte rekedtesen, ahogyan púpos görnyedtségében végigmért téged tetőtől talpig. - Mi a neved kedves? - Kérdezte mosolyogva, majd megpróbálta megfogni a kezed az ő, repedezett, sárgás körmű ujjaival. - Csórok neked valami szépet! - Adott volna csókot a kezedre, ha nem rántod el.
- Takarodj innen Maling, te szégyentelen tolvajszarka! - Csapta nyakon az öreg hölgy egy husánggal az apró, görnyedt alakot, aki behúzott nyakkal máris eloldalgott. - Vissza ne gyere a portékámhoz! - Rázta meg a levegőben a botot, majd kedvesen hozzád fordult. - Ne haragudj a kis közjátékért kedvesem. Gyere csak, nézz körül a szőnyegek között. Tudom, nem túl izgalmas áru, de talán... - Intett maga felé, majd bizalmaskodóan feléd hajolt. Suttogott. - Talán elmondhatod, mikor akasszák már fel azt a ficsúrt. - Jóformán a nyakadba karolt, hogy úgy húzzon le téged a saját szintjére. - Már összeszedtem egy tucat követ, de senki nem tud semmit. Hátha te... - Nyelte el mondandója végét, hogy folytathasd te.
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok
!!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Busshu no Sato
Hirota Yukionna Vas. Szept. 27 2020, 12:04
Természetesen a saját fejem után kellett ,mennem. Úgy ahogy az jó-Yukkancshoz illik. Elsőkként, a két szép szemem a hasonlóan káprázatos rózsaszín cseresznyefáknak virágain időzött el. Több szolga is volt itt ugyan, azonban volt egy... egy fiatalabb. Egy koszos képű fiú adogtta a szerszámokat egy idősebbnek én pedig csak figyeltem. Miféle sors ez egy gyereknek? Vajon egész életében rabszolga volt? Talán ebbe született bele? Én.. én ehhez képest csodálatos palotában élek olyan körülmények között amit ő el sem tud képzelni. És én továbbra is csak egy hálátlan kis csitri vagyok? Oké-oké robotolok én is sokat gyakorlatilag fillérekért de é legalább megkapom az összekapart krajcárkám! Én falu fizetett rabszolgája vagyok és még mindig jobb a fizetett szolgaság mint az ingyenmunka. Mennyire visszamaradott ez a hely, hogyha még mindig itt tartanak? Még mindig nem képesek elhagyni ezt az életformát? Gyomorfogató... biztos lehetne tenni valamit...
Az őr csak unalmasan ismételgette önmagát. Én pedig nem szeretem az unalmas dolgokat, azt meg végképp nem ha meg akarnak gátolni valamiben amit már elterveztem. Szóval...akkor is az lesz amit én akarok. Egész szépen, mondhatni már-már mámorosan mesébe illóén tökéletesen jutottam ki a birtokra, hogy körbe sandítsak: mizu is van itten. A nagy futkosásom eredményeképpen úgy száguldottom el az őrök mellett akár egy kisvasút, és a főkapú előtt találtam meg végül magam állva.
Utam a főtéren át vezetett egészen a piactérig. Ott az árusok elsőként megbámultak, majd már rosszallóan is néztek rám meg talán...féltek? Tőlem? Ennyit jelent egy felkaron hordott fejpánt? Mert ha csak ennyi akkor szívesen leveszem aztán már nem kell pánikolniuk...
Azonban hamar abbamaradt a nagy rettegés, mikor rájöttek, hogy csak nézelődök és nem akarok felgyújtani semmit.
Egy hölgy kezdett el integetni nekem szőnyeges plut mögül. Kedvesnek tűnt, én pedig amúgy imádom a pihepuha cuccokat, szóval elindultam felé. Azonban utamat egy nálam alacsonyabb görnyedt emberke állta. Mindeféle előítélet nélkül: tökre nem volt szimpi. Mintha valami mese főgonosza lenne vagy tudom is én de már ránézésre utálják a falusiak. Megpróbálta összenyálazni a kezem, de én kedvesen kitéptem az ő tenyeréből a sajátomat. A lopkodási ajánlatát hallva pedig el is lett hamar zavarva. Pontosabban: Egy husánggal leütötte őt a néni. Majd mintha a néniben csak jó szándék lett volna úgy kezdett el beszélni, aztán hopp, kibújt a fúrógép a bőrzsákból! Ez is csak akasztósat akar játszani meg... megkövezni az embert?
- Oh- é- én csak izé figyelnem kéne mindenfelé de-de konkrétumot nem tudok - és amúgy ez igaz is volt mert full elfelejtettem mikor hol kéne lennem. Megpróbáltam eltávolodni a nénitől. - Mégis mit tett az az ember, hogy ennyire gyűlölik?
Amennyiben a néni válaszol vagy nem, a beszélgetés végével megindultam visszaszökni a birtokra, hisz mindjárt itt a kajaidő és nekem ennyi pont elég volt az emberekből.
Az őr csak unalmasan ismételgette önmagát. Én pedig nem szeretem az unalmas dolgokat, azt meg végképp nem ha meg akarnak gátolni valamiben amit már elterveztem. Szóval...akkor is az lesz amit én akarok. Egész szépen, mondhatni már-már mámorosan mesébe illóén tökéletesen jutottam ki a birtokra, hogy körbe sandítsak: mizu is van itten. A nagy futkosásom eredményeképpen úgy száguldottom el az őrök mellett akár egy kisvasút, és a főkapú előtt találtam meg végül magam állva.
Utam a főtéren át vezetett egészen a piactérig. Ott az árusok elsőként megbámultak, majd már rosszallóan is néztek rám meg talán...féltek? Tőlem? Ennyit jelent egy felkaron hordott fejpánt? Mert ha csak ennyi akkor szívesen leveszem aztán már nem kell pánikolniuk...
Azonban hamar abbamaradt a nagy rettegés, mikor rájöttek, hogy csak nézelődök és nem akarok felgyújtani semmit.
Egy hölgy kezdett el integetni nekem szőnyeges plut mögül. Kedvesnek tűnt, én pedig amúgy imádom a pihepuha cuccokat, szóval elindultam felé. Azonban utamat egy nálam alacsonyabb görnyedt emberke állta. Mindeféle előítélet nélkül: tökre nem volt szimpi. Mintha valami mese főgonosza lenne vagy tudom is én de már ránézésre utálják a falusiak. Megpróbálta összenyálazni a kezem, de én kedvesen kitéptem az ő tenyeréből a sajátomat. A lopkodási ajánlatát hallva pedig el is lett hamar zavarva. Pontosabban: Egy husánggal leütötte őt a néni. Majd mintha a néniben csak jó szándék lett volna úgy kezdett el beszélni, aztán hopp, kibújt a fúrógép a bőrzsákból! Ez is csak akasztósat akar játszani meg... megkövezni az embert?
- Oh- é- én csak izé figyelnem kéne mindenfelé de-de konkrétumot nem tudok - és amúgy ez igaz is volt mert full elfelejtettem mikor hol kéne lennem. Megpróbáltam eltávolodni a nénitől. - Mégis mit tett az az ember, hogy ennyire gyűlölik?
Amennyiben a néni válaszol vagy nem, a beszélgetés végével megindultam visszaszökni a birtokra, hisz mindjárt itt a kajaidő és nekem ennyi pont elég volt az emberekből.
Hirota Yukionna- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 809
Elosztható Taijutsu Pontok : 80
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 300 (B)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 208 (C)
Pusztakezes Harc : 201 (C)
Specializálódás : Suiton specialista
Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin - Lazy princess
Chakraszint: 712
Re: Busshu no Sato
Ebisu Szer. Jan. 06 2021, 12:51
// Hirota Yukionna ~ Ezennel átvettem a mesélést és köszönöm a türelmet! ^^ //
A falusi hangulatú község mondhatni már-már idillinek tűnt: a hívogató árusok, kik portékájukat próbálják mindenféle kecsegtető szövegekkel kívánatosabbá tenni; gyerekek és nevetésük, ahogy éppen egy fakarikát hajtanak; a távolban pedig szekerek nyikorgását s talán még egy kovácsműhely kopácsolását is hallottál.
A néni amennyire csillogó szemmel próbálta kiszedni belőled a számára szaftosnak tűnő információt, ugyan akkora mértékben vágott egy elnyúlt, csalódott arcot.
-Nem tudja?- s szomorkásan lógatja orrát.- Jaj de kár kedvesem... Már kezdenek porosodni azok a kövek.- s mintha úgy tűnik, szándékosan játszana rá.
Valószínűleg nem sok érdekes dolog történhet itt a környéken s emiatt egy nyílvános kivégzés határozottan "szórakoztató" program lehet a köznép számára.
Kérdésedre a néni meglepődve tekint rá, majd mintha minden információt/pletykát egyszerre akarna rádömleszteni, úgy kezd el sűrűn levegőket venni.
-Na de kedvesem, hát nem mondták magának, hogy ki ez az ember?- s jól megnyálazza kiszáradt ajkait.- Na hát kedvesem nagyon szívesen kiokítom!- mutatja fel tudálékosan csontos ujjait.- Ez egy bitang gazfickó! Volt mersze betörni Jiishiki-dono birtokára, majd az éléskamrát feltörte és megpróbálta ellopni az egészet! Így bizza!- bólogatja helyeslően az asszony.- Abból az éléskamrából akart lopni, amelyből minden héten maga Jiishiki-dono oszt szét nekünk, hogy segítsen a szűkös idők alatt is! Ráadásul azt is mondják, hogy több őrt megölt, pedig azok csak a dolgukat tették! Mindig is tudtam, hogy a boncnok fia egy semmirekellő zsivány lesz! Hogy a kutya meg a macska rúgná meg!- mondja dühödten, ahogy egyet belerúg a talajba, mintha csak az elitélt teste lenne.- Megérdemli az a bitófát, de úgy ám!- hangoztatja véleményét, majd dühe egy pillanat altt eltűnik, helyette újfent egy ravaszka mosoly biggyed az ajkára.- Na hát ha már ilyen jól beszélgettünk...Adok magácskának 5% kedvezményt ebből a remek Sunagakure-i szőnyegből! Igazi érték, nem sok érte az a kedvezményes 22.000 Ryo. Na, mit gondol?- kacsingat feléd.
Vélhetőleg nem igazán tárcabarát ár ez, szóval finoman elutasítva a kereskedőasszony ajánlatát sietősre veszed az iramot, hisz már kezd lemenni a nap.
~¤¤¤~
A birtok bejáratához érve újra ugyan azt az őr volt szolgálaton, mint mikor elindultál a faluba. Látszódott rajta, hogy kicsit imbolyog és fáradt már az egész napi állástól. Mikor létrehozod a kijutásodnál is szükséges Shunshin no Jutsu-t és az ő előtt teremsz, azzal akkor meglepetést okozol neki, hogy rögtön seggre esik.
-Maga meg...?- néz rád döbbenten, majd gyorsan felpattanva két lábára, kihúzza magát. -Jiishiki-sama parancsa, hogy nem hagyhatják el a birtokot!- szajkózza a mondatot.
-GÜRÜGürügürürürü...!- szólal meg váratlanul az egyik zsebed mélyéről a retardált mini-mutáns-mókus.
-Mi a...- igazítja meg döbbenetében a sisakját a kapuőr.- Óh! Hallom éhes, hölgyem! - villan fel egy lámpácska a fejében.- Biztos készül már a vacsora Önöknek, kérem fáradjon vissza a birtokra, Jiishiki-sama parancsa.- bólogat helyeslően.
~¤¤¤~
Az utad során nem találkoztál különösen sok emberrel, mindenki vélhetőleg készül a vacsorára.
Az őrök szó nélkül kinyitják a nagykaput előtted és elindulhatsz a szobád felé, nem különösen fordítanak rád túl nagy figyelmet. Éppen bekanyarodnál a szobád folyosójára, mikor két sietős cselédlányt látsz feléd sietni. Az egyikük egy idősebb, őszes hajú hölgy, a másik egy fiatal, vöröses hajzuhataggal rendelkező leányzó, kinek arca kicsit ki van vörösödve.
-Nem megmondtam Ririn, hogy ha mégegyszer így elalszol, ki fognak csapni? Mehetsz vissza a mocsokba, én mondom neked...- igazítja meg közben a lány ruházatát.
-Nagyon sajnálom, de ki vagyok merülve...- s mintha lassan a sírás szélén lenne.
-Csitt!- szól rá határozottan, de valamilyen szinten szomorúan.- Jól kell teljesítened ma, nem ejthetsz hibát. Ha csak egy dolgot is összetörsz, biztos vagyok benne, hogy felvisz Jiishiki-sama a szobájába...És ez még a jobbik esett.- s befejezi az igazítást.- Na, hess, dolgodra!- int rá.
Mikor épp elmennének melletted, egy illedelmes meghajlással üdvözölnek, majd rohannak tovább.
A szobád ajtajához érve megpillantasz egy már-már rózsaszín habcsókot, magát a menthetetlen felügyelődet: Vattacukor-senpai. Látszódott rajta, hogy legutóbbi beszélgetésetek óta összeszedett egy kis sötétebb színt, kezében még ott lögykölődött valami furcsa déli gyümölcsben készült koktél. Fején ott díszelgett a csicsás napszemüveg, ruházata pedig egy egyszerű nyári lengő ing és laza rövidnadrág. Aztán ott van az a rózsaszínes virágkoszorú a nyaka körül, amit nem tudsz sehová se tenni.
-Ááááh, hát itt vagy!- szürcsöl bele egyet italába.- Már azt hittem kaparhatlak el, de... Adta Kami-sama, hogy megvagy Mákvirág!- tárja szét a karját részegesen, mire valamennyi nedűt a falra önt.
Mindketten megdermedtek egy pillanatra, ahogy az ökölnyi folt a falon szépen lassan elkezd lecsurogni arról a talaj irányába.
-Nem én voltam.- vonja meg a vállát.- Na, takarítsd fel valahogy, úgy is értesz a vízhez, nem?- ad ki egy 'parancsot' számodra.- Ha meg átöltöztél, gyere vacsorázni.- újabb nyalat az italból.- Vagy maradhatsz a szobában is. Több marad nekem.- mosolyodik el bárgyún, majd bizonytalan lépésekkel elindul a szemközti irányba.
Végre beérve szobádba sötétség fogad, de hamar megtalálod a villanykapcsolót, mely egy kattanás kisér. A szobe megtelik fénnyel s Kunoichi reflexeidnek hála rögtön észreveszel egy nem odaillő dolgot: a csillárról lóg egy barna...toboz szerű dolog. Érdeklődve közelebb lépsz, mire a toboz megmozdul - legalábbis egy részre. A doboz alja elkezd az óramutató járásával megegyezően megfordulni és megpillantod a két nagy gúvat szemet és a sárgás csőrt.
-Gürürürürürür!- ugrik ki a zsebedből a mókus és felugrik a legközelebbi bútordarabra.
-heeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee...- nyílik ki lassan a bagoly szerű dolog szája, mintha csak a levegőt eresztené ki magából, szemei pedig még nagyobbra duzzadnak.
Hirtelen a lény elengedi a lábaival a csillárt, majd nemes egyszerűséggel lezuhan a puha szőnyegre. Pár pillanatig halotnak tettetve magát, majd feláll és elindul a mókus irányába.
Ha azon tűnődnél, hogy vajon hogy a fenébe juthatott oda fel, nem telik sokba észrevenni az oldalsó fal mentén az apró vályatokat, melyek egyenes összeköttetésben vannak a csillárral. Tökéletesen elmondják epikus történetét: felmászott az állatja. Vélhetőleg pókbagoly vér csörgedezhet benne.
~¤¤¤~
Kellett egy gyors ruhaátvedlés, hisz egész nap a poros utakat jártad, még sem jelenhetsz meg egy előkelő vacsorán koszosan?
Az étkező talán az egyik lecsicsább terem volt az összes közül: gyönyörű márványoszlopok díszítették az egészet, a plafonon kristálycsillárok tündököltök és a tölgyfaasztal is gyönyörűen volt kifaragva. Apropó asztal: gyorsan felmérve a helyzeted, az asztalnál kb. 13 főre volt elegendő hely, beleértve a nagytrónust, ami az egyik végében található. Pont az ült Jiishiki-sama, ki már tenyerét dörzsölgette az elkövetkező lakom okán. Közvetlenül mellette állt Omura-san, a szokásos kimért testtartásával s újfent mellette az asztalnál pedig a lánya a rideg, semmitmondó tekintetével.
Te és Vattacukor úgy 3-4 széknyi kihagyással ültetek le egymással szembe. Rövid időn belül is szolgálták is fel a finomabbnál is finomabb falatok. Kezdetnek pár nigiris ráktál volt, aztán savanykásan-édes miso leves, ezt követte egy kis friss gyümölcstál, majd pedig egy bőségtál mindenféle húsból és körettel.
Amíg Jiishiki és Vattacukor már-már két pofára tömte a pofáját, addig te és Hatsukoi kimérten fogyasztottátok az ételt.
[Megvan a lehetőséged, hogy beszélgetést indítványozz, ha úgy látod jónak. Ezt rádbízom o/ ]
A beszélgetések / pofatömés közben folyamatosan sürögtek-forogtak a felszolgálok, akik közül az egyiket felismered. A vörös hajú, Ririn lehetett a neve. Nagyon vékony alkata volt és látszódott, hogy mozdulatai kicsit lassabbak a többi cselédhez képest.
Éppen melléd ért, hogy elvegye az egyik tányért, mire a zsebedből mocorgásra leszel figyelmes.
-GÜRÜ!- pattan ki a móka-mókus feje zsebed árnyékából.
A lány annyira megijedt, hogy kezéből az egyik kisebb fémtálca a földre esik és olyan hangzavarral ráadásul, ami az egész termett becsengte. Az asztal túlsó oldalán látta, ahogy a ház ura szemei lassan eresedni kezd dühében.
Ririn arca megdermed, teste remegni kezd és könnyek jelennek meg szemei szélén.
Eszedbe jut a folyosón hallott információ: mondhatni vége van. Vagy...nem?
Hatsukoi tekintete folyamatosan téged pásztázz.
Talán te tudnál rajta segíteni...? 
[A jelet már biztos ismered. Ez egy sorsfordító esemény jele, melynek alapja a mostani döntésed lesz, hogy segítesz-e a cseléden vagy sem. Jól gondold meg, mit teszel, mert a küldetés teljes sikere múlhat rajta.]
jelet már biztos ismered. Ez egy sorsfordító esemény jele, melynek alapja a mostani döntésed lesz, hogy segítesz-e a cseléden vagy sem. Jól gondold meg, mit teszel, mert a küldetés teljes sikere múlhat rajta.]
Ebisu- Mesélő
- Specializálódás : Az Orrvérzés Nagymestere
Tartózkodási hely : Konohagakure no Sato
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 8d6 fire damage
Re: Busshu no Sato
Hirota Yukionna Szer. Feb. 10 2021, 19:46
//Köszönöm az átvételt és a türelmet is :DD Sajnos az utóbbi időben egyre nehezebben vettem rá magam az írásra, a gundanozásra... de igyekszem visszarázódni, szóval elnézést kérek a gyatra minőségért :DD //
A néni elég lehangolt lett a válaszom hallatán. Nem adtam ki neki, hogy mikor is akasztják fel azt az embert akit amúgy még mindig nem láttam és ez már furán frusztráló. Lehet nem is létezik... Mi van ha nem is létezik?! Mi van ha engem azért küldtek ide, a semmi legközepebbik közepére, hogy egy képzelt valamit védjek aztán jól kiröhöghessenek. Mi van, ha ez valami kabaré? Ninja-valóság-show? És itt röhögnek rajtam körbe h érdeklődök egy kitalált valaki iránt! Bár.. legalább híres leszek. Meg amúgy a celebeket tökre jól megfizetik. Simán lehetnék megasztár a f*szságaimmal. Üldözöm én a mumust is simán, ha kifizetik a lakbérem. Sőt, elhozom a jeti prémjét is kiskabátnak annak aki mos megdob valami sütivel. Hmm... süti... ha hazaérek tuti veszek valami fasza kis krémes cucmerákot. Esetleg egy kakaós csigát. Remélem most lesz is kakaós... a fahéjas tök kaka volt a múltkor is. Meg szikkadt is... és nedves. Az a vén szipirtyó tuti beleköpött a pékségben. Tudja a fene miért utál, talán a két szép szememért. De a francba is, ott a legjobb a tejberizses szelet. Kabi a múltkor megette a tejberizses szeletem amit hűtőben hagytam, szóval ajánlom, hogy legyen vagy kettő mire hazaérek. Áh, de az a smucig dög tuti nem fog nekem venni. Sőt, ha hazamegyek még cseszegetni is fog mint mindig ezzel a nyámnyogó hangján hogy „Yukifizetnünkkénemertkidobnakminketaztánehetszahídalattmoszatot. Ő is ninja, miért én tartsam fent a fullos háztartást? Mi vagyok én, házinyuszi? Én vagyok a pénzkereső robot ő pedig szanaszéjjel költi a pénzét. Aztán még én vagyok a csokidzsunin ő meg egy nyomoronc kis genin. Így jár akit elp*csáz egy Konohai az utolsó fordulóban. Jó, azért sajnálom a hülye fejét, tök sokat készült rá. Meg mégis csak a legjobb barátom, meg tudom bocsátani neki, hogy pénzmániás... smucigkisg..galamb.
A galambokról jut eszembe, a néni már pofázik nekem egy ideje. Kövek.. kövek.. mivan, ha hó nincs kőcsatázunk? JAHOGY kövezünk is. Nem elég a nyomorultnak a halál még lilázzuk is be a testecskéjét. Megkeseredett emberek ezek basszus. Ezt az egész halálbüntetést úgy ellenzem kötelestül ahogy van, de hogy még köveket is dobáljunk? Hát fújmár. Én vagyok a csokininja, velem nem fognak kőgolyózni, az holtszentség. Annál sokkal mackó-virágszálabb vagyok.
-Azok a kövek ott is maradnak majd megporosodni, erről biztosíthatom. – mosolyodtam el kedvesen, mintha nem értettem volna mit akar mondani ezzel. Lesuitonolom a fejéről a hajat simán. – Igazából félinformációkat is alig kaptam. Márpedig elég kíváncsi egy teremtés vagyok. – hallgattam amit a néni csacsog... EZ EGY LÉTEZŐ SZEMÉLY!!!!! – És tudja, miért tette? Mi volt az indítéka? – szünet - A boncnok? Megszabadna kérdeznem a nevét? És hogy merre találom? Kíváncsivá tett, mitől lesz valaki ilyen „zsivány”. – Majd mintha mi se történt volna hutty, képváltás, visszatértünk a szőnyegekhez – Jaj köszönöm, ez gyönyörű... de sajnos épp a múlthéten vettem új szőnyeget, szóval viszláááát! – azzal elbandukoltam.
******
Szóval, visszaértem a birtokra, még sötétedés előtt. Szegény őrt halálra rémísztette a „teleportálásom” de hát na. Valahogy be kellett osonnom.
- Mégis honnan veszi, hogy el akartam hagyni? Csak úgy tűnt, mintha nem érezné jól magát.. gondoltam megkérdezem, minden rendben van-e? – Mondtam olyan ártatlanul, hogy még én se hittem el. Az idilli hazug-képet egy már ismerős, ámbár annál fület sértőbb hang törte meg. Egyik zsebemből szólt a hang .. ez a selyemmajom minimókusa.. hogy kertült ez ide? És mit gürügürül itt nekem?
- Köszönöm -mosolyodtam el- További szép estét! – Fordultam sarkon, kezembe véve a mókust.
***
Kellemesen bandukoltam be a szobámig. Úgy, mint valami nagykirály. Senkit se érdekelt, hogy honnan hova megyek. Mert csak az számított, hogy mentem és pont. Már épp a szobához értem volna mikor két cselédlányt láttam. Beszélgettek.. vagy mi. Egy kis részletet kaptam el csupán, de ez is elég volt ahhoz, hogy kis híján ott helyben a padlóra hányjak. A szobájába? Az a hájas dagadt disznő büntiből *kétségbeesett nyelés* megpityputyolja szegényeket? Megborzongtam.
A szoba ajtajához érve, egy nem meglepő látvány fogad. A rózsaszín selyemmajom ott állt az ajtó előtt.. de úgy: mint aki a tengerpartról jött vissza. De komolyan.. a porcelánbaba még le is barnult. Hát ez borzalmas, de komolyan. Nem tudom mit akar itt, de rosszat szól és kitépem a haját és a hónaljára ragasztom.
És még a piáját is a falra öntötte. Bár kétlem, hogy érdekelné. A halandó dolgok nem foglalkoztatják őfelségét.
- Aha, hároméves korom óta falpucoló specialistának készülök, szóval ez az én nagy napom! – huhu! Fel nem takarítom az holtszentség! – Lesz, ahogy lesz – Közöltem, majd végre beslisszoltam a szobámba. Amúgy meg, mi a baj a ruhámmal? Kisestélyit vegyek fel a vacsorához? Otthon van, hogy még nadrág sincs rajtam, nem hogy csecsebecse nyakékecske. A szobában sötét volt, amíg fel nem kapcsoltam a villanyt. Akkor világos lett. És na mi volt az, ami nem illett oda? Na mi? Persze, hogy a vattacukor másik valamilye... az a nyomoronc bagoly. És ugrott utána a zsebemből a mókus is! Kész állatkert keveredett ide... És a bagoly le is esett a földre. Megdöbbenve néztem a történéseket, melyek furcsa képet adtak az állatvilágról. És és és, hogy ment...a jah. Szóval kivágta a falat, okés. Én szerintem most innen is elmegyek vagy nem tudom... sírni fogok.
****
Nagy nehezen átvettem a ruhámat. Sok lehetőségem nem volt, hisz két retardált macska közül mégiscsak inkább az elegánsabbat kellett választanom. Ninja vagyok he, nincs szoknyám. A legelőkelőbb ruhám is egy fekte póló volt, ezen nincs macska.. milyen okos vagyok, hogy elraktam! Jár a buksisimi Yuki.. ügyes vagy! Na szóval fekete póló, meg a tökre más színű naci.. na csini ez jól van. A hajamat is megfésültem. Tökéletesen elegáns vagyok és pont.
Az étkező sokkal csicsásabb volt, mint eddig bármelyik terem. Éreztem, ahogy a giccs átjárja az ereim. Na de engem a kaja érdekelt, felőlem a holdon is ehetnénk, csak együnk. Szemet hunytam afelett, hogy a disznó királynak képzeli magát és gyakorlatilag egy trónon ült. Leültem. S minő meglepetés: velem szemben egy rózsaszín valami foglalt helyet. Úgy hiányzott már a kis pofikája. De az étel még a vattacukrot is felejtettette. Olyan finom lakomát kaptunk, hogy emiatt képes lennék ittmaradni még egy hetet. Nem lehetne, hogy inkább én is nyaraljak? (Itt szeretném jelezni: semmi kimért nem volt az étkezési stílusomban). Komótosan, ámbár annál inkább tömve magamba a kaját (mint akit éheztetnek otthon) khm..zabáltam. Hogy ez nőies-e? Nem! Érdekel-e? Nem! Finom a kaja? Marha finom! Engem nem a szépségemért fizetnek itt, szóval annyit eszek amennyi belém fér és még boldog is leszek tőle.
A közelembe ért az egyik felszolgáló. Az, akit korábban már láttam. Az akit.. megpityputyolnak ha elront valamit. Ejj, szegényke.. nem etetik őt? Vagy.. miért ilyen sovány? Abban a pillanatban, ahogy mellém ért, a zsebemből kibúvó mókus (Hogy került ez már megint ide basszus?! ) halálra rémisztette és kiejtette kezéből az egyik fémtálcát. A disznő egyre idegesebb lett. A lány megdermedt.
- Ohh basszus, az ügyetlen mindenem! – Azzal felvettem a tálcát a földről – Köszönöm a fémtálcát, amit nekem hoztál.. ezen sokkal könnyebben elférnek az ételek! Bár nem gondoltam, hogy ilyen hangja lesz ha leejtem... tudnál nekem hozni egy másikat kérlek? Arra már jobban fogok figyelni – Nyújtottam át neki, egy bíztató mosollyal. Szegény lány.. bár többet is tehetnék érte..
A néni elég lehangolt lett a válaszom hallatán. Nem adtam ki neki, hogy mikor is akasztják fel azt az embert akit amúgy még mindig nem láttam és ez már furán frusztráló. Lehet nem is létezik... Mi van ha nem is létezik?! Mi van ha engem azért küldtek ide, a semmi legközepebbik közepére, hogy egy képzelt valamit védjek aztán jól kiröhöghessenek. Mi van, ha ez valami kabaré? Ninja-valóság-show? És itt röhögnek rajtam körbe h érdeklődök egy kitalált valaki iránt! Bár.. legalább híres leszek. Meg amúgy a celebeket tökre jól megfizetik. Simán lehetnék megasztár a f*szságaimmal. Üldözöm én a mumust is simán, ha kifizetik a lakbérem. Sőt, elhozom a jeti prémjét is kiskabátnak annak aki mos megdob valami sütivel. Hmm... süti... ha hazaérek tuti veszek valami fasza kis krémes cucmerákot. Esetleg egy kakaós csigát. Remélem most lesz is kakaós... a fahéjas tök kaka volt a múltkor is. Meg szikkadt is... és nedves. Az a vén szipirtyó tuti beleköpött a pékségben. Tudja a fene miért utál, talán a két szép szememért. De a francba is, ott a legjobb a tejberizses szelet. Kabi a múltkor megette a tejberizses szeletem amit hűtőben hagytam, szóval ajánlom, hogy legyen vagy kettő mire hazaérek. Áh, de az a smucig dög tuti nem fog nekem venni. Sőt, ha hazamegyek még cseszegetni is fog mint mindig ezzel a nyámnyogó hangján hogy „Yukifizetnünkkénemertkidobnakminketaztánehetszahídalattmoszatot. Ő is ninja, miért én tartsam fent a fullos háztartást? Mi vagyok én, házinyuszi? Én vagyok a pénzkereső robot ő pedig szanaszéjjel költi a pénzét. Aztán még én vagyok a csokidzsunin ő meg egy nyomoronc kis genin. Így jár akit elp*csáz egy Konohai az utolsó fordulóban. Jó, azért sajnálom a hülye fejét, tök sokat készült rá. Meg mégis csak a legjobb barátom, meg tudom bocsátani neki, hogy pénzmániás... smucigkisg..galamb.
A galambokról jut eszembe, a néni már pofázik nekem egy ideje. Kövek.. kövek.. mivan, ha hó nincs kőcsatázunk? JAHOGY kövezünk is. Nem elég a nyomorultnak a halál még lilázzuk is be a testecskéjét. Megkeseredett emberek ezek basszus. Ezt az egész halálbüntetést úgy ellenzem kötelestül ahogy van, de hogy még köveket is dobáljunk? Hát fújmár. Én vagyok a csokininja, velem nem fognak kőgolyózni, az holtszentség. Annál sokkal mackó-virágszálabb vagyok.
-Azok a kövek ott is maradnak majd megporosodni, erről biztosíthatom. – mosolyodtam el kedvesen, mintha nem értettem volna mit akar mondani ezzel. Lesuitonolom a fejéről a hajat simán. – Igazából félinformációkat is alig kaptam. Márpedig elég kíváncsi egy teremtés vagyok. – hallgattam amit a néni csacsog... EZ EGY LÉTEZŐ SZEMÉLY!!!!! – És tudja, miért tette? Mi volt az indítéka? – szünet - A boncnok? Megszabadna kérdeznem a nevét? És hogy merre találom? Kíváncsivá tett, mitől lesz valaki ilyen „zsivány”. – Majd mintha mi se történt volna hutty, képváltás, visszatértünk a szőnyegekhez – Jaj köszönöm, ez gyönyörű... de sajnos épp a múlthéten vettem új szőnyeget, szóval viszláááát! – azzal elbandukoltam.
******
Szóval, visszaértem a birtokra, még sötétedés előtt. Szegény őrt halálra rémísztette a „teleportálásom” de hát na. Valahogy be kellett osonnom.
- Mégis honnan veszi, hogy el akartam hagyni? Csak úgy tűnt, mintha nem érezné jól magát.. gondoltam megkérdezem, minden rendben van-e? – Mondtam olyan ártatlanul, hogy még én se hittem el. Az idilli hazug-képet egy már ismerős, ámbár annál fület sértőbb hang törte meg. Egyik zsebemből szólt a hang .. ez a selyemmajom minimókusa.. hogy kertült ez ide? És mit gürügürül itt nekem?
- Köszönöm -mosolyodtam el- További szép estét! – Fordultam sarkon, kezembe véve a mókust.
***
Kellemesen bandukoltam be a szobámig. Úgy, mint valami nagykirály. Senkit se érdekelt, hogy honnan hova megyek. Mert csak az számított, hogy mentem és pont. Már épp a szobához értem volna mikor két cselédlányt láttam. Beszélgettek.. vagy mi. Egy kis részletet kaptam el csupán, de ez is elég volt ahhoz, hogy kis híján ott helyben a padlóra hányjak. A szobájába? Az a hájas dagadt disznő büntiből *kétségbeesett nyelés* megpityputyolja szegényeket? Megborzongtam.
A szoba ajtajához érve, egy nem meglepő látvány fogad. A rózsaszín selyemmajom ott állt az ajtó előtt.. de úgy: mint aki a tengerpartról jött vissza. De komolyan.. a porcelánbaba még le is barnult. Hát ez borzalmas, de komolyan. Nem tudom mit akar itt, de rosszat szól és kitépem a haját és a hónaljára ragasztom.
És még a piáját is a falra öntötte. Bár kétlem, hogy érdekelné. A halandó dolgok nem foglalkoztatják őfelségét.
- Aha, hároméves korom óta falpucoló specialistának készülök, szóval ez az én nagy napom! – huhu! Fel nem takarítom az holtszentség! – Lesz, ahogy lesz – Közöltem, majd végre beslisszoltam a szobámba. Amúgy meg, mi a baj a ruhámmal? Kisestélyit vegyek fel a vacsorához? Otthon van, hogy még nadrág sincs rajtam, nem hogy csecsebecse nyakékecske. A szobában sötét volt, amíg fel nem kapcsoltam a villanyt. Akkor világos lett. És na mi volt az, ami nem illett oda? Na mi? Persze, hogy a vattacukor másik valamilye... az a nyomoronc bagoly. És ugrott utána a zsebemből a mókus is! Kész állatkert keveredett ide... És a bagoly le is esett a földre. Megdöbbenve néztem a történéseket, melyek furcsa képet adtak az állatvilágról. És és és, hogy ment...a jah. Szóval kivágta a falat, okés. Én szerintem most innen is elmegyek vagy nem tudom... sírni fogok.
****
Nagy nehezen átvettem a ruhámat. Sok lehetőségem nem volt, hisz két retardált macska közül mégiscsak inkább az elegánsabbat kellett választanom. Ninja vagyok he, nincs szoknyám. A legelőkelőbb ruhám is egy fekte póló volt, ezen nincs macska.. milyen okos vagyok, hogy elraktam! Jár a buksisimi Yuki.. ügyes vagy! Na szóval fekete póló, meg a tökre más színű naci.. na csini ez jól van. A hajamat is megfésültem. Tökéletesen elegáns vagyok és pont.
Az étkező sokkal csicsásabb volt, mint eddig bármelyik terem. Éreztem, ahogy a giccs átjárja az ereim. Na de engem a kaja érdekelt, felőlem a holdon is ehetnénk, csak együnk. Szemet hunytam afelett, hogy a disznó királynak képzeli magát és gyakorlatilag egy trónon ült. Leültem. S minő meglepetés: velem szemben egy rózsaszín valami foglalt helyet. Úgy hiányzott már a kis pofikája. De az étel még a vattacukrot is felejtettette. Olyan finom lakomát kaptunk, hogy emiatt képes lennék ittmaradni még egy hetet. Nem lehetne, hogy inkább én is nyaraljak? (Itt szeretném jelezni: semmi kimért nem volt az étkezési stílusomban). Komótosan, ámbár annál inkább tömve magamba a kaját (mint akit éheztetnek otthon) khm..zabáltam. Hogy ez nőies-e? Nem! Érdekel-e? Nem! Finom a kaja? Marha finom! Engem nem a szépségemért fizetnek itt, szóval annyit eszek amennyi belém fér és még boldog is leszek tőle.
A közelembe ért az egyik felszolgáló. Az, akit korábban már láttam. Az akit.. megpityputyolnak ha elront valamit. Ejj, szegényke.. nem etetik őt? Vagy.. miért ilyen sovány? Abban a pillanatban, ahogy mellém ért, a zsebemből kibúvó mókus (Hogy került ez már megint ide basszus?! ) halálra rémisztette és kiejtette kezéből az egyik fémtálcát. A disznő egyre idegesebb lett. A lány megdermedt.
- Ohh basszus, az ügyetlen mindenem! – Azzal felvettem a tálcát a földről – Köszönöm a fémtálcát, amit nekem hoztál.. ezen sokkal könnyebben elférnek az ételek! Bár nem gondoltam, hogy ilyen hangja lesz ha leejtem... tudnál nekem hozni egy másikat kérlek? Arra már jobban fogok figyelni – Nyújtottam át neki, egy bíztató mosollyal. Szegény lány.. bár többet is tehetnék érte..
Hirota Yukionna- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 809
Elosztható Taijutsu Pontok : 80
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 300 (B)
Gyorsaság : 300 (B)
Ügyesség/Reflex : 208 (C)
Pusztakezes Harc : 201 (C)
Specializálódás : Suiton specialista
Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin - Lazy princess
Chakraszint: 712
Similar topics1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|