Takumi no Sato

Shikaku Szer. Jún. 09 2010, 10:40

Egy iparos falu, amely nevével ellentétben nem tagja a Fegyverkészítők Szövetségének, azonban igen fontos a szerepe a környező országok ellátásában a ritkább termékek terén, kezdve a katanáktól egészen az ipari eszközökig.

**Katsutomo Goukan** Szomb. Júl. 03 2010, 18:51

[i]Fáradt utazó pihen egy fa tövében. Úgy tesz, mintha nem figyelne semmire, pedig valójában minden erejével a külvilágra öszpontosít. Valahol a Karom és Agyar országok határán lebzsel. Nem lehetne pontosan eldönteni melyikén.
~Ha már idáig nem kaptak el, nem hiszem, hogy innentől utolérnek.~ Ilyesmiken rágódott magában, vagyis nem teljesen magában, merthogy folyamatosan motyogott valamit. Nem nyitotta ki annyira a száját, hogy le lehessen olvasni. Bizalmatlan az emberek felé, ezért még reflexcselekedetei is igen elővigyázatosak. Sokszor gyakorolta álnevét is, nehogy egy hirtelen kérdésre az igazival feleljen.
~Sarake Homaru, a vándor, aki fejébe vette, hogy elsétál az ismert világ összes országába, sőt még tovább.~ Tényleg egy vándor benyomását keltette öltözéke. Sikerült szereznie egy szakadt köpenyt, ami alá rejtette ruházatát, és szükség esetén fejét is el tudta takarni, úgy, hogy viselete természetesnek látszódjon. ~Tulajdonképpen nem is rossz ez a nomád életstílus. Igazán kedvemre való.~ Kacérkodott a gondolattal. Aki ismeri, az ilyenkor már egyből azt nézegette volna, hogy lázas-e és Goukan is gyorsan eszmélt.
~Miket fecsegek itt? Egy egyszerű vándor sosem érhet olyan, magasságokba, amibe én vágyok. El kell mennem Otogakurébe. Meg kell kérnem Kabutot, hogy tanítson.~ A rá jellemző beteges tűz ismét fellobbant, és egy kaján vigyor is felébredt szunnyadó álmából. Hirtelen elfelejtette összes fájdalmát, és gyorsan talpra ugrott.
~Tovább kell mennem. Nem kényelmeskedhetek. Még nem.~ Elszántan futni kezdett egy sűrűbb, erdősebb rész felé, ahol kisebb az esélye, hogy észreveszik. A terep nem tartozik a legkönnyebbek közé, de Goukan nem az a fajta, aki könnyen elbukik az állóképességi próbákon. Gyorsan, de óvatosan közlekedett. Kerülte a pusztítást, amik életveszélyes nyomokat hagyhatnak. Igyekezett nem letörni gallyakat, ágakat. Nem szeretne egy Kumogakure elfogócsoporttal találkozni. Habár ő nem az a veszélyességi szint jelenleg, amiért egy egész csoport jön...[/]

//elnézést a rövidségért, de nézd el, mivel ez csak a kezdőpost (://

**Shintaro Yun** Szomb. Júl. 03 2010, 19:03

Magas, fiatal nő ugrál ágról ágra, meglehetősen kedvetlenül. Nincs társa, ez is jelzi, hogy nyílván meg tudja védeni magát ezen a kétes helyen is, de biztosabb jele ennek, hogy bal lábszárára, keze ügyében shurikentartó van szíjazva, de más fegyvert nem visel első ránézésére. Amúgy a ruházata teljesen megfelel a ninják legszürkébb és legunalmasabb öltözékének: ninjaszandál, combközépig érő fekete nadrág, és egy a felsőtestre tapadó zöldes színű zöldes póló. A kunoichi láthatóan kerüli a feltűnést, a ruhái könnyen olvadnak be a környezetbe, de az ezüstös haja a napfényben óhatatlanul megcsillan.
~ Vajon hol lehet Kensei? Egyedül nem akarok nagyobb országokba menni… a vérdíjam eléggé megugrott már…~ Gondolja, s közben átugrik egy ágra, ami vészesen megreccsen az ő pehelysúlya alatt is, de a nő jelét sem adja annak, hogy zavarná a dolog: mire az ág letörik, ő már egy másik, vastag ágon guggol és szusszan egyet.
~ Át kell gondolnom nyugodtan mindent… ~ Összpontosít összeráncolt homlokkal. ~ Valószínűleg megsebesülhetett, azért nem küld semmi üzenetet sem. Vagy folyamatosan üldözik és nincs ideje erre…. Vagy talált egy másik nőt?! ~ A szép porcelánarca erre a gondolatra megrándul, de mielőtt tovább gondolhatná a képzelgéseit, ágrecsegés vonja magára a figyelmét.
A nő közelebb húzódik az ág törzséhez, s előhúz egy kunait, de nem tesz egyenlőre mást, úgy várja, ki is keresztezi az útját.
Egy fiú ugrál az ágakon, láthatóan inkább óvatosan, mint gyorsan, de Yun gyakorlott füle nem csal, az ágak a súly alatt kicsit megreccsenek mindig.
~ Vajon mit keres erre? ~ De nem támad rá. A kunait visszateszi a tartóba, s amikor a fiú elhalad vele párhuzamosan, megmoccan, s ahogyan a fiú továbbugrik egy másik ágra, ő párhuzamosan követni kezdi az ismeretlent, figyelve a mozdulatait. Nem tart a fiútól, de az nyílván előbb- utóbb észlelni fogja, hogy valaki úgy 10-15 méterre együtt halad vele.

**Katsutomo Goukan** Szomb. Júl. 03 2010, 19:30

Néha úgy érezte magát, mintha egy rossz film akciójelenetében szerepelne, ahol egy elég rövid tájkép-periódus ismétlődik folyamatosan a főszereplő mögé vetítve. Egy erdő az ágak labirintusa közül nem épp változatos képet fest a szemek elé. A színek monotonitása is zavarhatja az érzékszerveket. Az ember néha, túlzottan akar, ezért kiesik a ritmusból, és így könnyen hibázhat. Elvétheti a következő ágat, és ha ezt igen szerencsétlenül teszi, akkor könnyen eltörheti csontját. Goukan szerencsére mindig pontosan érkezett és lendült tovább. Nem nagyon nézett hátra, bízott chakrával javított hallásában. A köpenyét elől szorosan fogta, hogy testére feszüljön, így ne akadjon bele semmibe. Ennek egy hátránya, hogy a hátán keresztbe vetett körülbelül 120cm-es Bo alakja is kirajzolódott.
~Senki nem jár erre...~ Gondolta. De ahogy ez lenni szokott, egy ilyen mondat után ébred fel benne az ösztön, hogy valami nincsen rendjén. Ahogy haladt úgy érezte, mintha valami ezüstös tárgyon megcsillanna a fény. Egy normális ember, rögtön abba az irányba fordította volna fejét, de Goukan nem jelezte egy esetleges vendégnek, hogy felkészült annak fogadtatására. Nem változtatott tempóján, nem nyúlt fegyverhez, csak még több chakrát irányított fülébe.
~Vajon értem jött? Ha tényleg van ott valaki, biztos, hogy shinobi, ugyan ki más ugrálna a fákon, ez csak a mi fajtánk szeretett közlekedési módja, meg persze chakra használat nélkül nehezen kivitelezhető lenne.~ Gondolatai egy pillanatra egy lehetséges jövő rémképét vázolták. Egy Kumogakure jounin katanája szalad át testén, ezáltal falat állítva közé, és a megszerezhető hatalom közé. Ennek gyorsan utat enged, tudja, hogy az ehhez hasonló negatív elmélkedések károsak az ember döntőképességére nézve. Megtanulta uralni testének pszichés és fizikai részét is. Nem jelent neki problémát így ez sem. Most már biztos benne, hogy követik, és annak is nagy az esélye, hogy chakrahasználó. Még mindig rezzenéstelenül ment tovább. Az esélyeket latolgatta. Majd úgy döntött, hogy meglepi, és annak sikerétől függően reagál.
Egy ugrásnál erősebbet lépett. Az ág nagyot reccsent. Valahol madarak szálltak fel csivitelve. Az ág a következő lépésre valószínűleg még nagyobbat reccsen, esetleg letörik. Ahogy rálépett számolni kezdte a másodperceket, és várt a hangra. Így megtudhatta milyen messze van üldözője. Amint ez megtörtént kinézett egy ágat, és ahogy elhaladt mellette, számolni kezdett. Amint eljutott odáig, amíg az előzőben meghallotta reccsenést gyors kézjellel aktiválta a 'Henge no Jutsu'-t és a kinézett ággal helyet cserélt. Ha a nő mögé kerül megpróbálja kigáncsolni azt és a földre teremteni. Ha elé, akkor pedig annak reakciójával nem törődve leguggolva gyomorszájon próbálja ütni elég erősen ahhoz, hogy az egyensúlyát vessze.

**Shintaro Yun** Szomb. Júl. 03 2010, 19:48

Maga sem tudja megindokolni, miért kezdi el követni a srácot. Nem jelent neki első ránézésre kihívást, bár a látszat sokszor csal, de Yun nem érzékkel olyan magas chakraszintet a fiú felől. A fiú fiatal hozzá, nem az esete, tehát még ezt a lehetőséget is ki lehet zárni, főleg, hogy a kunoichi nem is az a típus, aki könnyen átlépne a kapcsolatain, és ugyebár, most perpillanat Kensei után kutat.
Felméri közben a fiút lilás szemeivel, s fejpántot nem vesz ugyan észre, de a fiú utazási módja egyértelműen mutatja, hogy ninja az illető.
~ Talán Kensei küldte! ~ Fordul meg a képtelen ötlet a fejében, mert már minden mögött egy a férif által hátrahagyott jelet kezd el látni. Hamar elveti azonban ezt a lehetősége,t hisz ő maga senkivel sem közölte, pontosan hová is készül, amikor elindult a Démon Országából. Az Aka Bara vezetőségével csak annyit közölt, hogy szeretne eltávozni a midoriryuagnos férfi után, és kérte, hogy valaki vezesse ki a labirintusból: ő maga még mindig nem rendelkezett a tetoválással, ami vezethetné az útvesztőben.
De ideje visszatérni a jelenbe: a fiú nem nagyon reagál Yun társaságára, de a nő sem zavartatja magát, mivel még mindig nem találta ki, mit is tegyen: támadja meg, kiáltson utána, vagy egyszerűen hagyja ott?
Mivel párhuzamosan haladnak(ezt az előző postban leírtam), így nem haladnak el ugyanazon az ágon, de így is sikerülhet Goukan terv,e ha egyszerűen Yun lépteinek neszére figyel. Tehát a kunoichi csak ugrál tovább, de amint észreveszi, hogy a fiú villámgyors kézjelekbe kezd, ő is azonnal cselekszik, hisz tudja, hogy ez egy támadás lesz.
Az érzékeit élesíti, s közben készül, hogy a A Haragos Nyelv Kombinációja-t használja: ez a legerősebb taijutsuja a nőnek.
Egy pukkanás hallatszik a háta mögül, majd a lábai lecsússzanak a faágról, de Yun nem zavartatja magát: a paralizáció kézjeleit kezdi el mutogatni esés közben. Ez a nem túl erős kezdés bebizonyította a kunoichinek, amire számított: az ellenfele nem lehet túl erős. Elmutatja a kézpecséteket, s aktiválja a Kanashibari (Paralizáció) jutsut.
Ha minden igaz, a fiú megdermed. Yun chakrája sokkal nagyobb, így a fiúnak nem lehet sok esélye a menekülésre, s miközben a kunoichi azzal van elfoglalva, hogy simán landoljon, a srácnak dermedten kell a fán állnia.

**Katsutomo Goukan** Szomb. Júl. 03 2010, 20:08

//elnézést a figyelmetlenségért//

~Megvagy.~ Gondolja magabiztosan, de nem elkényelmesedve, tudja, hogy nagyon kell figyelnie a reakcióra. Ez a magabiztos gondolat rögtön elszáll és helyette, egy 'Afrancba' suhan át az agyán. Gyorsan kell cselekednie. Vagyis gyorsan kéne ha tudna egyáltalán mozogni. Kínos egy dolog ez a jutsu. Már egyszer megtapasztalta, mikor egy edzés keretében túl messzire ment - már oly sokadszorra - és egykori sensei-e ezt alkalmazta rajta. Akkor gúny tárgya lett, de sokat köszönhetett mesterének, hogy akkor megmutatta neki azt a technikát. Annak a hatása ellen harcolni a chakrakontrollálását nagy mértékben fejlesztette.
~Emlékezz vissza. Már találkoztál ezzel. Ki kell szabadulnod belőle. Méghozzá most rögtön. Szabadíts fel chakrát. Fokozatosan növeld a mennyiséget, és egyből zárd el az áramoltatását, ahogy megmozdulsz. Ugrásra legyél készen.~ Osztogatja magának a parancsot, miközben a nő esik. Nagyjából annak földre érkezésével egyidejűleg kezdi el a kiszabadulás technikáját. Eközben sajnálattal tapasztalja, hogy igen nagy erejű ellenféllel van dolga, ezért a próbálkozást rögtön abbahagyja, nem szeretne feleslegesen kifáradni.
~Rohadt élet. Rohadt élet, rohadt élet! Ne veszítsd el a fejed te marha! Nem láttál rajta fejpántot, pedig Kumogakure ninjái, mindig fenn hordják orrukat, és végletekig büszkék a falujukra, tehát evidens, hogy jól látható helyre teszik, és nem veszik le. Nyugodj meg. Tartsd készenlétben magad, hogyha kell rögtön fel tudj szabadítani nagy mennyiségű energiát. Ez egy tapasztalt kunoichi, nem vet túl sok erőt egy ilyen támadásba. Várj a megfelelő alkalomra.~ Sikerült teljesen megnyugodnia, és már szinte biztos volt abban, hogy nem olyan emberrel áll szemben, aki miatta jött ide. Hazudni mindig jól tudott, most se fog nehezére esni egy reális keretek közé szorított történet kitalálása, és persze ennek az előadása sem...

**Shintaro Yun** Szomb. Júl. 03 2010, 20:24

Lágyan érkezik a földre, a mozdulatai egy pillanatra a macskák finomságát idézik vissza: nem hiába szokták a nőket a cicákhoz hasonlítani. Kiegyenesedik, de közben fenntartja a kontrollt és a figyelmét is a fiúra szegezi: lilás szemeivel csontig hatolóan méregeti, szinte pofátlanul.
Kínos és hosszú másodpercekig meg sem szólal, csak a fiúval tartja a farkasszemet – persze ha az állja- de végül sóhajt egyet.
- Neeeh. – Kicsit affektáltan és elnyúltan kezdi, de a hangja lágy és kellemes. Más szituációban talán még élvezné is srác, hogy egy felnőtt nő ennyi figyelemmel adózik iránta.
- Mi az úticélod? – megkérdezhette volna, hogyan is hívják, vagy azt, hogy melyik országból jött… de a kevés, elveszett ninjaként eltöltött idő már kellően megedzette az idegeit ilyen téren is. Tudja, hogy felesleges ilyen információt kérni, mert úgy is csak hazudnak neki. Még ez a kérdés is, amit feltett, csak egy teszt része számára: nem vár rá igaz választ, de az sem lepné meg, ha a fiú néma maradna, konokul.
Hátrább lép, s egy lendülettel felugrik rögtön egy közeli faágra. Mivel tudja, hogy érintés és közvetítő anyag nélkül hozta létre a technikát, és hogy nem is olyan rég óta uralja a jutsut, tisztes távolságot hagy azért maguk között, nehogy meglepetés érje. Bízok azonban a chakrája erejében, s hogy azzal még mozdulatlanul tudja tartani a fiút.
- De mielőtt arról válaszolnál. Mond csak, nem ismersz egy Kensei nevű fickót? – Teszi fel kíváncsian, apró pírral az arcán. Végre kiesett a rideg miss tökély stílusból, s most, hogy erek pirosítják porcelán arcát, egészen emberinek tűnik. Tudja, hogy az esély nulla, hogy a fiú ismerje az említett férfit, de azért felteszi a kérdést, hátha.
~ Még jó, hogy Kenseinek Taku az igazi neve, mert a bingo könyvben úgy van bevezetve… ~ Gondolja, de hirtelen kiszalad a vér az arcából erre. ~ A francba, ha jártasabb a fejvadászatban, tuti felismer a hajamról… ~ egy pillanatra egyik ezüst tincsére néz, s közben a fiú érezheti, hogy a jutsu kezd gyengülni, s fokozatosan csökkeni a nyomás, ami lefogja az izmait.
- Mindegy. – Sóhajt fel. – Melyik országhoz tartozol? – Teszi fel a legbutább és legfeleslegesebb kérdést.

**Katsutomo Goukan** Szomb. Júl. 03 2010, 20:56

Feszült várakozás idegölőként hathat más számára, de Goukan nem az a típus aki nem tudja értékelni a vihar előtti csendet. Döntő fontosságú, hogy az a pár pillanat, amíg kiderül a nő célja vele, miket árul el gesztusaival. Szerencsére megtették neki azt a szívességet, hogy nem tud mozdulni, így még véletlenül sem tud testbeszéddel ellentmondani szavainak. Ha Goukannak lehetősége nyílik mások szemébe nézni, mindig állja a tekintetet, és üveges tekintete csak ilyenkor élénkül meg mások szeme láttára. Egy jó tekintet, nagyban tudja befolyásolni a másik ember cselekedeteit, és kiszámíthatóvá teheti azt. Most persze erre sem volt esélye. Pozitív és negatív hatásai egy percen belül kijöttek ebben a helyzetben. A nő törte meg a csendet. Meglepte Goukant az ezüst hajú hangja. Érdesebbre, durvábbra számított, habár ez is sejthető volt a mozdulatok finomságából. Azonban ez nagyban elárulta a jellemét Goukan számára.
~Tipikus. Erős shinobi, légies mozdulatokkal, nagy chakraszinttel. Igen precíz. Az biztos, hogy gyors, és az is, hogy nehéz eltalálni. Közelharcban gyengébb, de biztos birtokában van pár ilyen alkalmakra tanult technikával. Kitérés és gyors kontra. Valami ehhez hasonló lehet a harcmodora. Csak kockáztatva lehet támadni. Okos, nehéz meglepni, és persze el van szállva biológiai adottságai miatt.~ Legszívesebben flegmán köhintett volna egyet, de még mindig mozdulásképtelen volt. Nem szerette a szebb nők természetét, mindegyik túl nagy előnynek hiszi külsejét. A kérdés hiábavaló volt. Mivel izmait nem tudja irányítani, beszélni sem képes. Azért várt a válaszra, de mivel valószínűleg ez eszébe jutott tovább folytatta.
~Hoppá, hoppá... Ki lehet az a Kensei? Nem próbálkozunk, biztos tesztel és ez valami álnév. Könnyen csőbe tudna húzni, ha 'igen'-nel felelnék. Nem megyünk bele ebbe a játékba.~ Közben azt is elkönyvelte magában annak csalódottságából kiindulva, hogy kereshet valakit, minden bizonnyal a már említett 'Kensei'-t. Ekkor ugrott arrébb. A távolság növekedésével Goukan megérezte a jutsu gyengülését. Kivárt addig, míg ez a legnagyobb, majd egy hirtelen kitörés és elfojtás keretében hátrébb ugrott. Legalább 8 méter volt a távolság kettejük közt. Egyenlőre nem akart menekülni, de minden esetre alaposan szétnézett lehetséges útvonalak után kutatva, és köpenyét is ledobta.
- Szerinted azért próbáltam rád támadni, és azért nincs rajtam fejpánt, mert egy országhoz tartozom? Ehh... - lekezelő volt a stílusa, de nem túlzottan, éppen annyira, hogy a másik ne érezhesse a 'mindjárt megverem ezt a...' típusú utálatot, inkább csak szép lassan emelkedjen a vérnyomása.
- Mindenesetre oda tartok, ahol a kígyó is élt. - sose szeretett konkrét választ adni, és a rébuszokban beszéléshez való viszonyulásból könnyen lehet következtetni, ezért előnyben részesítette ezt. - Látszik rajtad, hogy az egyik elemed Fuuton. - hatásszünetet tartott, majd a nő tekintetét kereste, csak akkor kezdett ismét mondandójába, ha azt meglelte. - Mit kérnél azért cserébe, hogy megtanítsd azt a jutsut, amit az előbb használtál? - hangsúly nem érződött a kérdésben, csak a mondatszerkezetéből lehetett rájönni a mondat típusára.

//én elmentem meccset nézni, esetleg az után tudok írni még egyet, de lehet, hogy nem, szóval azt hiszem nekem mára vége, jó éjt//

**Shintaro Yun** Vas. Júl. 04 2010, 20:25

A fiú rögtön kihasználja a legelső lehetőséget, s ahogyan érzi, hogy a jutsu ereje gyengül, növeli egy ugrással a távolságot kettejük között. Yun nem lepődik meg, hogy a technikája csődöt mondott végül, de elégedetten szemléli, hogy a fiú ledobja magáról a köpenyét, s közben a pillanatot sem téveszti el, amikor a genin körbepillant, milyen is a környezete.
Valamiért tetszik neki a fiú. Nyílván amíg ő maga a bugyuta kérdéseivel foglalkozott, a fiú végig a chakraszintjének változására koncentrált, s talán oda sem figyelt, mit mondott.
Meglepi hát, hogy a fiú megszólal. Az első válasz, a nő utolsó kérdésére, mosolyt csal Yun arcára, s a merev arckifejezése megszelídül, de mielőtt visszavágna, meghallgatja a többi mondanivalóját a fiúnak. Arcán marad végig a kis mosoly, akkor sem lepődik meg különösebbképpen, amikor a fiú eltalálja az egyik elemét, de a szemeiben van valami kis meglepődöttség, a hatásszünet megtette maximálisan a hatását.
A mosolya még szélesebbé válik, amikor a fiú színtelen hangon megkéri, hogy tanítsa meg neki a jutsut, de néhány pillanatig még csendben marad.
- Nos… - Kezd bele, s közben picit oldalra billenti a fejét, rossz szokásaként. Amúgy, Yun nincs annyira eltelve a saját ´biológiai adottságaitól’, de az utóbbi – Kensei-jel eltöltött idő – alaposan megdobta az önbecsülését, s így picit a nők alapvető hiúságába esett. Még sem várja el azonban, hogy a fiú a lába elé vesse magát könyörögve, hogy legyen a felesége: megelégszik azzal, hogy ez a Yun számára kissé furcsa, de igen is érdekes srác figyelmet szentel neki.
- Először is: több okod lehetne, hogy miért is támadj meg. A mai világban sosem lehet tudni. – A hangja olyan, mintha egy unalmas könyvből olvasná fel már a századik oldalt: gépies és kicsit merev. – A fejpánt pedig nem minden… - Itt újra könnyedén elmosolyodik, s újra kicsit élettel telibbé válik a hangja. – De ha ahhoz `A’ kígyóhoz készülsz, akire gondolok, akkor ezt te is jól tudod. A hűség nem egy vacak hiate- ate-n múlik, és nem is egy országhoz kell hűségesnek lenni, hanem annak polgáraihoz. – Apró kis okítás, a hangja újra csak tompul a mondat végére, de azután újra erőteljesebben folytatja.
- A fuuton-nal kapcsolatban pedig nem tévedtél- Vigyorog, pedig éppen egy nagyon fontos információt adott ki magáról. Nem tart attól, hogy a fiú nekitámad, a srác túl unottnak és érdektelennek tűnik, csak néha lát Yun valami apró kis fellángolást.
- A jutsu-ról pedig… nos, szívesen megtanítanám… de azt hiszem, nem vagy még elég érett rá. – Ez talán kegyelemdöfés lehet, hisz a korkülönbség azért jelentős köztük, s így nyilván a chakrakontrolljuk is. – De az elméletet elmondhatom. – Fejezi be, s kíváncsian tartja közben a fiú szemkontaktusát. – Egy darabon azt hiszem, veled tartok az uticélod felé ugyanis, ha nem bánod.

/sajnos nem elég magas a chakraszinted a jutsuhoz/

**Katsutomo Goukan** Vas. Júl. 04 2010, 21:19

//semmi baj, igazából nem is akartam, hogy tanítsd meg, csak úgy éreztem, így hiteles a karakter jelleme//

Egy halovány vigyor volt az, amellyel Goukan kísérte a beszélgetés nem rá eső részét. Tetszett neki a válasz. Habár nem nagyon szerette, ha kioktatják, azért mindig higgadt elmével volt képes értékelni a helyzetet, és azt, hogy melyikük téved. Most úgy látta, hogy mind a ketten elszórtak némi igazságot mondanivalójukban, így fölöslegesnek látta egy szőrszálhasogató vita elkezdését, tehát csak csöndben ült. Némiképp meglepte, hogy ennyi érzelmet megenged az arcán a nő, de inkább nem vont le belőle következtetéseket. Míg a leendő alkalmi utazótársa beszélt, addig hirtelen felállt guggoló pozíciójából nagy lendülettel. A kezeit is hasonló hévvel emelte fel, mintha egyensúlyát próbálná visszanyerni. Közben úgy csinált, mintha másfelé figyelne. Fejét is elfordította, de ez csak azért volt, hogy frufruja szemébe lógjon, ezáltal minél jobban eltakarva szemgolyóját és barna íriszét, amelyek a lány minden mozdulását lesték. Valamiféle védekező-reflex beindulására várt, amit egy nem rég még ellenségesen viselkedő (hiába van 8 méterre, egy jó shinobi felkészült távoli támadásokra is) alak kézlendülése és támadáshoz ideálisabb testhelyzetbe ugrása vált ki. Ugyan nem valószínű, hogy újbóli harcra kerül a sor közöttük szétválásukig, de az ifjú szereti ismerni mások harcmodorát, illetve begyűjteni a lehető legtöbb információt környezetéről. És nem utolsó sorban, ilyenkor még a legelveszettebb helyzetekben is megvan az a megnyugtató illúziója, hogy ő irányít.
- Hm... - egy darabig csak ennyit szólt a nő becsmérlő kifejezésére, mi szerint nem elég 'érett' még egy efféle technikához. - A kor nem érdem, csak állapot madam. - válaszol olyan hidegséggel, akár egy úri palota komornyikja, majd ugrálni kezd az ágakon egy kényelmes utazótempót felvéve.
- Én így is tudok társalogni. - reméli, hogy a nő vette a célzást, és felzárkózott mellé. Ha igen továbbfolytatja. - Lenne egy tippem. Felhalmozunk akkora mennyiségű chakrát a kezünkbe, amennyivel a jutsut aktiválni kívánjuk és fizikális kapcsolat segítségével átáramoltatjuk azt a másikba... habár, veled nem érintkeztem, mikor használtad... hmm... arra az esetre nincs lövésem. Szívesen meghallgatnám a pontos, hiteles verzióját az elméletnek. - itt kérdőn kinézett a nőre, hogy mennyiben tévedett...

**Shintaro Yun** Hétf. Júl. 05 2010, 11:57

Szavai mintha csak süket fülekre találnának, nem váltanak ki sem túlzott lelkesedést de még csak utálatot sem a fiúból, aki csak pókerarccal hallgatja végig a mondanivalóját.
Meg is lepi kicsit Yun-t, amikor a srác hirtelen kiegyenesedve egyensúlyozik a faágon, de a nő nem ránt rögtön kunai-t, nem kezd kézpecsétekbe, csak a lilás szemei húzódnak össze: a szép arca így kicsit sunyivá válik.
A fiú is teszteli őt, jön rá Yun, nem csak ő vetette ki a hálóját a fecsegése közben. Kicsit más stílust használnak ugyan, de a fiú már bizonyította, hogy vagy nagyon jó megfigyelő, vagy csak kiválóan tud fapofával blöffölni.
~ Nem is rossz… Vajon honnan jöhet? A stílusa kissé a víz országának ósdi kiképzési módszeréből eredeztethető talán… ~ Gondolkodik magában, de nem sieti el a dolgot, hogy hangzatos kijelentéseket tegyen. ~ De egyértelműen megszökött. És fél is, hogy valaki utána jön… Érdekes… ~ Jegyzi meg, s mikor a fiú rájöhet, hogy nem hajlandó semmit sem tenni a kapálózásra, konokul tovább rá néz.
A ninja szavai kicsit sértik az önérzetét a korral való megjegyzéssel, de ugyanakkor be kell ismernie, hogy újból csak lenyűgözik, ha be sem akarja ismerni a kunoichi. Közben a társa megindul, így hát Yun felveszi a tempóját, s mellette halad, vagy 5 méter távolságra, más ágakon ugrálva.
- Nem szükséges a kezedbe irányítani a chakrát, lehet az akár a lábad is. A lényeg, hogy előtte érintsd meg az áldozatot, úgymond rajta hagyva a saját chakrád nyomát. Azután pedig aktiválhatod, nagy mennyiségű chakrát felhasználva. Még egyszerűbb, ha van valami közvetítő anyag, amibe folyamatosan sugározhatod a chakrát az ellenfeled felé. – Mondja folyamatosan, szerencsére nem kell levegőért kapkodnia az utazás módja miatt sem. – De ha elég erős vagy, már érintés nélkül is megy a dolog. – Fejezi be végül a jutsuról tartott kiselőadást, s kicsit más vizekre evez.
- Mivel úgy látom, van józan paraszti eszed, vagy akár több is annál, meg sem kérdezem az igazi neved, de valamit mondhatnál, hogy hogyan szólítsalak. Én beérem, ha… - S közben körbenéz. – Ha Momo-nak hívsz. – Gondol az egyik fáról a barackra. – De talán ezen is átugorhatunk is valami érdekesebbet is mesélhetek neked… - S közben oldalról rásandít a fiúra. – Eléggé úgy tűnik, még friss neked ez az elveszett shinobi élet. – Nem köntörfalaz már immáron, hanem tényeket mond. – Ha gondolod, megkönnyíthetem számodra… - A hangja picit vészjósló, de a dallamossága talán lágyítja a mondatban lévő hatalmas tartalmat.

**Katsutomo Goukan** Hétf. Júl. 05 2010, 12:39

~Hm~ Zavarta egy kicsit, hogy nem sikerült teljes mértékben a teszt, de végtére is számíthatott rá, hogy egy ilyen tapasztalt shinobi nem lő az első madárra, amit lát.
Az ugrálás közben már nem idegeskedik annyit egy esetleges üldözés miatt, persze folyamatosan készenlétben tartja magát. Hisz ki tudja milyen fordulatokat tartogathat még ez a nap? Ő biztosan nem. A lány inkább. Aki épp kijavította az előbbi teóriáját egy pontosabbra.
- Nem is nehéz kivitelezni. Az előkészülethez szükséges kontroll nem nagy gond, a nehezebb része úgyis csak akkor jön, ha már alkalmazva van a technika. - motyogta az orra alatt, amiből a másik valószínűleg csak félmondatokat hallhatott. Egy darabig a lábát bámulta és próbálta vázolni a jövőt. ~Mi van akkor, ha elzavarnak majd? Azt hiszem ki kéne szednem a lányból, hogy miből él, mit kezd egyáltalán magával? Vajon, hogy...~ Egy pillanatra kedvtelenül félre húzta a száját, nő ekkor árult egy álnév-féleséget. A kérdésére nem válaszol. Egyenlőre nevek nélkül is le tudják zavarni ezt a társalgást. Aminek a kibontakozása egyre nyíltabbá válik. Nem próbálnak elsiklani a kérdések mellett a kibúvókat keresve. Vagyis az ezüsthajú próbálja e felé terelni. Ez jól jön neki, ha meg akar tudni pár dolgot, amik 'mikéntjén' törte eddig a fejét.
- Te elég furcsa vagy. Miért nyílsz meg ilyen hamar? Mi a célod azzal, hogy csak úgy elárulod a technika elméletét feltételek nélkül, majd segíteni próbálsz a jövőbeni boldogulásomban? - jelen pillanatban tényleg nem értette ezeket, és összeráncolt homlokkal, kérdő tekintettel kereste a lila szempárok tekintetét, de választ nem várva hirtelen lefékezett, és helyet foglalt egy vastagabb ágon. Mellénye zsebéből egy zsemlét húzott elő. Már kicsit szikkadt volt, de vissza kell nyernie azt az energiát, amit a szabadulásnál használt fel. Beleharapna, de gondolkodóan megállítja azt a szája előtt, és a feltehetően szintén álló 'Momo' felé dobja. Nem szereti a 'köszönöm' szót használni, de jobb gesztus perpillanat nem jutott eszébe.
- Tudod mit, hagyd a francba az előző kérdéseimet, inkább folytasd azt a gondolatmeneted, amit már olyan szépen felvezettél az előbb. - itt megengedett magának egy apró, de hosszú mosolyt. Ami most más volt, mint a többi. Nem merném megkockáztatni a 'vidám' vagy az 'őszinte' jelzőt. Sokkal inkább egy halvány utalás, egy cseppnyi bizalom. Igen, minden bizonnyal valami ehhez hasonlót szeretett volna közölni. Majd hirtelen megszólalt:
- Ren.

**Shintaro Yun** Hétf. Júl. 05 2010, 13:21

Úgy tűnik, Yun apró kis kezdeményezése meghozza a várt hatást, és a nő elégtétel is nyugtázza, hogy a srác leállt, s úgy mérlegeli az ajánlatát. Ő maga is kiválaszt egy biztonságos ágat, s ott a törzsnek dől, a karjait keresztbe fonja maga előtt. Ez nála a bizalom jele: így gátolja saját magát néhány pillanatnyi lehetőségtől egy esetleges hirtelen támadás esetén. Reméli, a fiú is örömmel veszi észre, hogy az elutasításként fenntartott jel az elveszett ninják között kicsit más értelmezést nyer.
A srác tartogat meglepetéseket, a fene sem gondolná, hogy éppen enni állt meg, de így legalább ad lehetőséget, hogy Yun nyugodtan válaszoljon a feltett kérdésekre. A felé reppenő zsemlére egy fanyar mosoly jelenik meg az arcán, s amint elkapja, rögtön vissza is dobja az ételt.
- Ne vedd sértésnek, de utazás alatt csak azt eszem, amit magam készítettem, idegen ninjáktól nem fogadok el semmit sem. Túl sok cukrosbácsi van. – Mosolyodik el, s aztán kicsit felveti a fejét, s úgy fonja tovább a gondolatait. – S az ember csak egyetlen méreg ellen képes rezisztanciát kialakítani, ha kis mértékekkel hozzászoktatja magát. Nekem is van egy olyan, aminek normál gyilkos adagjára immunis vagyok, de természetesen nem fogom az orrodra kötni, melyik is az. – De úgy sejti, a fiút egyáltalán nem érdekli, hogy visszautasította az ételt, sőt, ha a srác nekilát a falatozásnak, még egy „jó étvágyat” is mellékel a monoton mondókája mellé. Szóval, újra belevágna a kérdések megválaszolására, amire már ki is talált mindenféle frappánsabbnál frappáns gondolatot, de mg kell tartania magának immáron ezeket, s mivel Yun viccei általában furcsák, mint nevetségesek, talán jobb is így.
A fiú mosolyára már- már elképed, nem várt ilyesmit tőle, de inkább megtartja a megjegyzését magának, s meggondolva magát köszörüli a torkát.
- Nos, kedves Ren… - S picit csendben marad, alsó ajkát kicsit lebiggyesztve. – Ami azt illeti, mindketten elveszett ninják vagyunk. Legalábbis én igen, hogy te, azt nem tudom garantálni. Ha nem, úgy is hamar ki fog derülni, de nyilván van annyi eszed, hogy nem támadsz rám a fejpénzemre áhítozva. Nem mondom, hogy nincs esélyed, mert a véletlen nevű faktort be kell számítani… de van egy olyan érzésem, hogy nem a kockáztatós típus vagy. - Felesleges dolgokat mond kissé színtelen hangon, de kell az etetőkör is, jól tudja. Ha rögtön a lényegre térne, hibát követne el, de így van ideje feldolgozni a visszakapott reakciókat. Megfigyeli, hogyan ül a fiú, mennyire görnyed, mikor engedi a szemkontaktust fenntartani, vagy éppen mikor fordítja el fejét. Külön figyelmet szentel annak az apróságnak, hogy Ren milyen gyorsasággal eszik és hogyan fogja a zsömlét. Apróságok, de mindenből le akar vonni valami kis következtetést.
Ő maga tovább tartja a kezeit keresztbefonva mellkasa előtt, s gyakran keresi a fiú tekintetét, de mielőtt kényelmetlenné válna, a szemeit továbbjáratja az említett pontokra, de hogy ez pedig ne legyen annyira átlátszó, néha az égre is pillant, vagy éppen a környezetre.
- Talán sok mindent nem árulhatok el egyszerre. Fogalmazzunk úgy, hogy van néhány olyan hely a világon, ahol szívesen fogadják az elveszett ninjákat. És ez a hely nem csak Otogakure lehet, mint ahová te tartasz. Van néhány… hogy is mondjam… kevésbé szem előtt levő lehetőség is. – S sunyin elmosolyodik. Véleménye szerint a srác perpillanat valami biztos pontot keres, s ki tudja, Yun talán jobbat is tud ajánlani. – Egy egész falu elveszett ninjákkal… - S megcsóválja a fejét, ajkain sajátos mosolyával. – Ahol sokan vannak, nem tűnik fel, ha egy is hiányzik… és valamiből mindenkinek meg kell élnie. Ellenben, esetleg egy kisebb, de biztos társaságban… - A mondatot nem fejezi be, hanem unottan az egyik kezén a körmeit kezdi el bámulni.
- Érdekel talán?

**Katsutomo Goukan** Hétf. Júl. 05 2010, 19:41

A pár óra erejéig Renné kikiáltott Goukan most kivételesen a kényelmet részesítette előnyben a praktikussággal szemben, de azért nem esett túlzásokba. Nekitámasztotta hátát egy feltehetően sokat megélt fa törzsének. Egyik lába szabadon lógott a levegőben, míg a balt felhúzva tartott, térdére támasztva azonos oldali kezét. Azért lássuk be ez sem épp egy olyan, amiből lehetetlen gyors, harcra alkalmasabb pozitúrát felvenni, csak szimplán nehezebb, és kockázatosabb. Ugyanis könnyen lefordulhat lógó lába irányába, amivel közben kedve szerint ellökheti magát az ágról, vagy egy kevés chakra segítségével rajta maradhat. Persze ez csak egy elme által teremtett mentsvár, mivel ez eléggé sebezhető helyzet, mindkettő a másik pedig az, hogy csak kevés fajta támadás ellen nyújt védelmet.
- Ehh... - ad hangot egy félvigyornak, amit a mérgekkel kapcsolatos megjegyzés váltott ki, majd bal kézfejét nyújtja a visszaszálló zsömléért. Majd amit hivatalosan is magának vett elő, azt visszacsúsztatja eredeti helyére, és a visszakapottat kezdi élvezni.
- Most megmutatom, hogy miről maradtál le. És biztos nem adok még egyet, hiába kérnéd. - mondja fura hangsúllyal. Tudja, hogy a nő még így sem kért volna. Azonban a beleharapás előtt megállította, és felnézett. - Hacsak... nincsen méreg körmeiden, és azt nem vájtad bele a kiflibe. Habár, akkor friss, folyékony méregnek kéne lenni, mert a rászáradt az nem ér sokat. - mondta a távolba nézve, elgondolkodva, majd megrázta a fejét - Na mindegy. - még gondolkozott valami olyasmin, hogy 'ha meghalok az a te lelkeden szárad', de hamar rájött, hogy egy feltehetően elég sok gyilkosságot maga mögött tudó nőnél ez nem éppen tökéletes érv, még a legjobb hangsúlyban sem.
A 'jó étvágyat' egy bólintással köszöni meg, majd lassan falatozni kezd. Pár percenként szájához emeli, harap egy nagyot, majd azt is maga mellett lógatja. Rágás közben sose beszél. Pedig nem az a tipikus igényes ember, sőt... gyakran mondták igénytelennek, és szüleivel is volt pár vitája ezzel kapcsolatban, de ettől függetlenül, neki is voltak furcsa hóbortjai, amiktől nem akart megválni.
Gyakran maga elé néz, olyankor Momo szavain töri a fejét, minden más esetben, csak hallja a dolgokat, és felfogni csak akkor hajlandó, ha a már előbb említett pozícióban van. A minden más eset, nagyjából kimerül a metsző szemkontaktus teremtésében. Vagy ennek próbálkozásában.
Igazán elgondolkodtatta a fiút a nő mondanivalója. Úgy döntött még nem mondja el célját, miért szökött el, de finoman tapogat. Hátha talál válaszokat anélkül, hogy ő maga konkrétumokat áruljon el.
- Van egy unalmas közhely, ami ráillik a tárgyra. 'Járt utat járatlanért el ne hagyj'. Habár perpillanat most én is ezt teszem, de nem értem, miért tenném duplán. Győzz meg, hogy az számomra jobb hely. - majd önelégülten a lány szemébe mosolyog egy hosszú pillantás keretében...

**Shintaro Yun** Hétf. Júl. 05 2010, 20:11

A srác ugyanúgy eszik, mint ahogyan minden mást eddig a találkozásuk óta: unottan. Yun-nak legalábbis ez szűrődik le, de sejti, hogy a semmivel sem törődő felszín alatt több rejlik, s jól tudja, hogy mindenkiben van egy kis pöcök, amivel be lehet indítani az időzített bomba visszaszámlálóját. Mindenesetre nem tesz semmi olyat sem, amivel előmozdíthatná, hogy Ren hirtelen még negatívabbá váljon.
A zsemlét nem nagyon bánja, a fiú kijelentésére, miszerint nem fog másodikat kapni, csak egy mosollyal megvonja a vállait, s közben széttárja karjait, amolyan lemondóan, s immáron az egyiket a fatörzsre helyezi, a másikat tovább szemléli behajlítva maga elé emelve. Hirtelen olyan érdekessé váltak ugyanis az ujjacskái a számára, hogy az hihetetlen.
Figurázza a helyzetet, noha nagyon is komoly dolgokról folyik kettejük között a magasröptű csevely. Jelleméhez nem teljesen illik ez a bolondozás, de mint kunoichi, könnyedén tud magára húzni más jellemet bármikor.
A fiú tartását is olvassa közben: hanyagságot és feszült figyelmet sugároz egyszerre számára a póz, de Ren jeges és csontig hatoló tekintete minden kétkedésénél biztosítja Yun-t, hogy a fiúban ott buzog valami tűz, amire csak olajat kell ráönteni.
- Van olyan mondás is, hogy a „bátraké a világ” vagy hogy „aki mer az nyer”, de azt hiszem nem ezen a vonalon kell elindulnom, ha téged akarlak meggyőzni. – Mosolyodik el, s picit előrehajol. Néhány ezüst tincse előrehullik, élig eltakarva az arcának a jobb felét.
- Kezdhetnék valami nyálas érzelmes szöveggel is. Vagy éppen jólétet, gazdagságit és biztonságot is ígérhetnék… De… - Újra megrázza a fejét picit, a tincsei lágyan táncolnak erre. – Ez mind elvehető és megsemmisíthető egy pillanat alatt. Egy ninjának valami más kell, amit nem tudnak elvenni tőle. És az pedig itt van. – S kihúzza magát, s végigmutat a testén. – Persze levághatják a lábad és kitéphetik a karod, de még mindig élhetsz, és fél lábbal is el tudsz kúszni a földön, és egy kézzel is kunait dobhatsz az ellenséged felé. Az élet így nem élet… de ki tehet róla? Csak te. A saját tested neked kell megvédened, mert a saját tested védi azt az egy dolgot, ami igazán számít ebben a világban, és az pedig a saját életed. Nem másé, csak a tiéd. – Megint sokat beszél, s a színpadiasan hatásos és képekkel színezett szavai dallamosan gördülnek le az ajkáról, s a máskor lágynak hangzó hanglejtése ilyen értelmezésben most valami gonoszságot hordozhat magában: önzőséget.
- Nem fogok könyörögni neked, hogy gyere velem, hisz még egy ideig én sem fogok visszatérni oda, amiről beszélek neked. Ez csak egy lehetőség. – S közben ő maga is leül a faágra, szinte lekopírozva a fiú ülésmódját, de ő az ágon felhúzott térdén nyugtatja az egyik kezét, a másikat a lelógó lábának combján.
- De mivel még egy darabig együtt leszünk, találhatsz néhány lehetőséget, hogy leteszteld, mit adott nekem ez a hely, amiről beszélek.

**Katsutomo Goukan** Hétf. Júl. 05 2010, 20:54

Jót mosolygott Momo visszavágásán. És közben azon kezdett gondolkodni, hogy mennyi paradoxon létezik a szólások világában, de hamar elhessegette ezt, mivel nem szerette volna elvonni figyelmének akármilyen csekély részét is a jelen társalgásról. Ínyére volt a nő stílusa. Kumogakurében egy nála idősebb se kezelte őt úgy, mint egy hasonló szinten lévőt. Persze, nem ninja technikák tudása terén, hanem mint beszélgetőpartner, ezáltal sose volt része egy igazán élvezetes társalgásban. Talán most kapja meg ennek pótlását. Ki tudja. Ha ösztöneire kéne hallgatnia, akkor további kérdezés nélkül fogadná el az ajánlatot. Ő azonban az ösztönt, mint érvet veszi csak be a gondolatmeneteibe, így erős gondolkodásba esik.
~Az a nő biztosan nem gyenge, sőt. Határozottan erős. És ő azt mondja ezt az erőt ott szerezte, ahova engem is invitál. De igazából még azt sem tudom egyáltalán mi az, ahova hív. Egy darabig vele tartok, de ha nem derül ki semmi, akkor biztosan maradok Otogakurénél.~ Ennél a mondatnál a fiúnak mindig eszébe jut a már oly sokszor elképzelt ideális jövő, és felcsillan az a kiolthatatlan tűz a szemében, és kaján vigyorában. Megfeledkezett a másik jelenlétéről, ezért gyorsan elmossa ezt az arckifejezést, habár szeme még mindig sugározza azt az akaraterőt, amellyel képes küzdeni ezért az egyetlen céljáért.
- Tudod... - kezd bele, majd áll is meg rögtön. Még átgondol pár dolgot, majd megkomolyodott tekintetettel folytatja, ám a szólásra nyílt szája megáll, és egy apró, rendkívül fura nevetés hanghullámait is kibocsátja. Hirtelen elképzelte, hogy milyen lenne, ha ugyanolyan - PONTOSAN ugyanolyan - teste lenne, mint a nőé, csak a feje lenne a régi, de ennek a gondolatának inkább nem ad hangot - Még mindig nem sikerült meggyőznöd. Legalábbis teljesen nem. Egy dolog van, ami talán döntő tényező lehet. Van-e ott olyan Raiton elemű aki nagy tudással rendelkezik, és taníthatna. Mert tudod, egy sok főt számláló, nagy faluban, ahol talán nem veszik észre eltűnésem, biztosan akad egy ilyen ember. De egy kisebb, családiasabb hangulatú szervezetben, ennek már nem mindig van ilyen nagy százaléka. - idézi fel a lány korábbi szavait. Nem szó szerint, csak a tartalmát.
~Hogy leteszteljem, mi? Nem fogok fölöslegesen pazarolni chakrát. De nagyon felkeltette az érdeklődésem... Fene egyen meg engem...~ Lassan feltápászkodott. Időközben elfogyott kezéből az étel. Leporolja magáról a morzsákat.
~Azt a mérges dolgot nekem is ki kéne próbálnom... Majd idővel. És utána kell, hogy olvassak. Alaposan, több forrásból.~ Határozta el magában, majd a lány felé nézett.
- Én se szeretném, ha könyörögnél. - egy elszánt, esetleg őrültnek is nevezhető, valamennyire még is gúnyos mosoly motoszkált végig az arcán -, de azt eléggé, hogy megmutasd pontosan, amiről az előbb szóltál...

**Shintaro Yun** Hétf. Júl. 05 2010, 22:10

Amióta az Aka Bara tagja, megtanult kicsit másképp látni a két szép lilás szemecskéjével: addig, míg nem volt elveszett ninja, sosem érdekelte, hogy valaki a társaságában hogyan viselkedik, csak a nyilvánvaló elemeket észlelte, de amióta körözött kunoichi lett, valahogyan önkéntelenül is kiélesedtek az érzékei, s immáron kettős rétegben lát embereket. A felszínen a látszatot, amit az illető szeretne fenntartani, de a mozdulatok, a hang, és az egész kisugárzás pedig útmutató Yun-nak a mélyebb érzelmekbe.
Ren is hasonlóan jól ismerheti a nyerhető pluszinformáció előnyét, mert mindvégig ügyelt a mozdulataira, de most egy pillanatra elengedi magát, ahogyan Yun ecseteli a lehetőségeket, s ahogyan azok lassan kivirágoznak a srác fejében.
~ Nem rossz. A végén még nem is csak plusz egy személlyel térek haza, mint vártam, hanem rögtön kettővel? A vezetőség meg lesz elégedve, azt hiszem. ~ Dicséri meg előre magát, mert már kicsit a kezében érzi a fiút. A ninja kicsit kapzsi mosolya és lélektükreinek csillogása ugyanis azt üzenik a kunoichinek, hogy nyert ügye van.
Arra, hogy a fiú egy raiton elemű oktatót kér számon, csak jóízű és igazi, szívből jövő nevetésben tör ki.
- A világ legjobb tanárát biztosítom neked, ha akarod. – Kacag, de egy picit a szomorúság keveredik hangjába. – Éppen őt keresem. Kitűnő raiton- mester, és mellette még kekkei genkai-jal is rendelkezik ez az illető, akiről beszélek. Egy kicsit most eltűnt a látókörömből az illető, de ha ő nem is kerül elő hamar… - S itt ajkába harap, picit elgondolkodva. – Akkor is tudok mást ajánlani a figyelmedbe. – Fejezi be elhalkultan. Nem is gondolt még arra a lehetőségre, hogy esetleg nagy baj történt Kensei-jel. Eddig mindig maximum csak valami sebesülés rémlett fel előtte, mint rossz álom, de most először belegondolt, hogy a férfi talán már nem is él. A gondolatai láncként húzzák a mélybe, s lelakatolva tartják a testét, ami merevvé és mozdulatlanná válik. A szemei a földre, de ugyanakkor távol fókuszálnak, ahogyan lehajtja a fejét, de az arcát az ezüst tincsek jótékonyan takarják.
Néhány pillanatig nem is tud magáról: ha valami történne, most azt maximum reflexei és ösztöne fogná fel, az agya biztosan nem. Szerencsére a fiú újra megszólal, kirángatva Yun-t a rémképek karmaiból. A szavak lassan folynak be a fülébe, s az értelmüket még nehezebben fogja fel, de lassan összeáll a kép.
~ Persze, nem is kérleltem volna tovább… ~
- Ami azt illeti, az illető nélkül, akiről beszéltem, nem tudok bejutni én sem oda, ahol a szervezet van, vagy keresnem kell egy másik tagot. De ha körbejárjuk kicsit a környékben lévő országokat, biztosan elő tudok valakit ráncigálni. – S megmasszírozza egy kézzel a nyakát, egy sóhajjal.
- Takumi no Sato-ba kellene elmennünk még, hátha kapunk valami információt. Meg egy valamire való fegyvert is be akarok szerezni. – Zárja le a beszédet a szervezetről. Ha Ren akar, hát még nyugodtan kérdezgethet, de Yun úgy érzi, eléggé kiterítette a kártyáit.

**Katsutomo Goukan** Kedd Júl. 06 2010, 11:32

Legszívesebben ráordított volna a nőre, hogy válaszoljon már. Legbelül pattanásig feszült már a kíváncsisága. És ez apróbb részletekben mutatkozni is kezdett arcán. Várakozó tekintet, enyhén előrehajolt testhelyzet. Az embereket, ha érdekel valami, egy furcsa indokból mindig közelebb hajolnak, még ha nem is vizuális dolog érdekli őket, hanem egy válasz, amit valószínűleg az eredeti pozíciójukban is meghallottak volna. De hát van olyan része az emberi természetnek, amit nehéz átprogramozni a tudat segítségével. Szerencséje volt, mert túlzottan dőlt előre, ezért hirtelen észbe kapott, és gyorsan visszarendezte eredi helyükre az érzéseket eláruló gesztusokat, de ez sem sikerült neki teljesen, mert szándékosan egy elrugaszkodásra kész állásban találta meg a pillanatnyi kényelmet.
~Már értem mennyire idegesítőek tudnak lenni bizonyos helyzetben a hatásszüneteim, vagy a szándékos váratásom... Hmm... Azt hiszem ez tökéletes taktika. Csak így tovább Goukan.~ Lelkiekben megveregette a saját vállát, amit egy felhúzott mosollyal közölt a külvilágnak. És ez ott is maradt arcán egy jó darabig. Pontosan addig, amíg Momo nem nevetett fel. Annál a résznél egy kicsit megijedt belül, de aztán megnyugtatta a folytatás. Észrevette a nő arcán fokozatosan növekvő torzulást, és aggályainak furcsa mód hangot is adott. Majd a mindent eláruló enyhén elfúló hang, és a lefelé hajtott fej. Hiába a tincsek, 'Ren' már túl sok ilyet látott, ahhoz, hogy ne ismerje fel.
~Úgy látszik, van olyan ember aki sakkban tudja tartani az érzéseit. Micsoda gyengepont. Aki ezt ismeri, egy nagyon jó blöffel kiütheti őt a nyeregből. Lehet, hogy van olyan fizikális méreg, amire immunis, de jó pár lelkire biztos, hogy nem...~ Vonta le a következtetést, és halványan meg is rázta a fejét. A nő viszonylag gyorsan kilábalt a bajból, legalábbis a külsejére hamar ráerőltette ezt az álcát.
~Takumi no sato? Nem teljesen az az útirány, ahova terveztem a menetem, de lehet, hogy jobb, ha a nővel tartok. És ettől is meg kéne válni.~ Gondol hátsó, hosszú tincsére. És halogatást nem tűrve kunai-t ránt elő. Nem figyel Momo-ra, nem tesztelni szeretné. Egy határozott mozdulással sikerült elvágni haját. Pár apróbb szálat a szél kap fel, az összefont tincs elvitele, azonban már sokkal nehezebb feladat, és jelen pillanatban nincs is olyan erősségű légmozgás, ami ennek a feladatnak eleget tenne, ezért hősünk ezt a gravitációra bízza.
- Motoszkál bennem egy technika. Kéne hozzá pár méter drót. És azt hiszem, ezt a bo-t is át fogom egy kicsit alakítani. - mutat a hátán keresztbe rakott fegyverre - Induljunk.

**Shintaro Yun** Kedd Júl. 06 2010, 15:11

Látszólag lezárta a fiú beszövését a szervezet számára, ugyanis Yun-nak szembesülnie kell azzal a problémával, mai immáron őt is érinti: a Démonok országában lévő labirintuson már nincs, aki átvezesse. Ezt a problémát elhessegeti maga elől, mert úgy is tervezte, nem tér vissza Kensei nélkül, hisz semmi sem köti oda. A biztonságot talál máshol megszerezheti, ha arra vágyna, a rejtett szervezett pedig Kensei nélkül meglehetősen unalmas. Régen azért hagyta ott a Hó országát, hogy információt szerezzen a szervezetről és hogy befolyásolja annak vezetőségét valami úton-módon, hogy ne támadják meg az említett fagyos államot, de már lelohadt ez a lelkes tűz benne: már egyáltalán nem érdekli a Hó országa, és az sem zavarná, ha éppen leigázni készülné azt az Aka Bara.
Feláll a faágra, egy kézzel biztosítva egyensúlyát a törzshöz érve, s figyeli, hogy a fiú kunait vesz elő. Egy pillanatra a szemei összeszűkülnek, amint meglátja a fegyvert, de ahogyan a fiú maga felé fordítja azt, elmosolyodik.
~ De édesen naiv! ~ Gondolja, s élvezettel nézi, ahogyan a hátsó hosszú fonattól a fiú megválik, s hagyja, hogy az leessen a földre.
- Helytelen. – Jelenti ki, s ő maga ugrik a tincsért a földre, s veszi fel azt. – Hiába természetes anyag az ember haja, a lebomlásáig kell egy kis idő. Ellenben tökéletes illatminta keresőállatok számára. – Mondja, s ő maga rakja el a tincset, hogy később majd esetleg elégesse vagy folyóba dobja, ha a fiú nem kéri vissza.
Visszaugrik egy ágra, ami vészesen reccsen meg, de mielőtt letörhetne, már ugrik is tovább, jelezve, hogy induljanak meg az emlegetett faluba.
- A hely nem csak fegyvervásárláshoz tökéletes… - Közben átugrik másik ágra. – Hanem információszerzéshez is. Te is megtudhatsz néhány dolgot, ami érdekel, de én is… a falu közelébe érve majd kicsit átmaszkírozlak, ha nem bánod. – Sandít oldalra a fiúra egy apró, picit gúnyos mosollyal.
- Amúgy, hadd tippeljek… Kirigakure? – Kérdezi meg kíváncsian, ami régóta foglalkoztatja. – A kirigakureiekre emlékeztetsz. – Jelenti ki magabiztosan. Ebből most a fiú arra fog asszociálni, hogy Yun onnan való s ezért tud jól hasonlítani, vagy hogy legalábbis töltött ott huzamosabb időt, esetleg hogy több víz ország beli ismerőst is magának tudhat a kunoichi. Yun valóban ott született, de korán elköltözött: még is megszokta a rideg és konzervatív kirigakurei életet és az ottani ninjákat.
Új gondolat fogan meg közben a fejében, s lassan ölt alakot, nem sürgeti a terve kivitelezését. Mindenesetre ahogyan ugrál ágról ágra, végigveszi a fejében, milyen fegyverek vannak elpecsételve abba a két tekercsbe, amit magánál hord, s hogy vajon elegendő lesz-e az a festék, ami nála van.
~ Este ha lepihenünk... még egy utolsó kis tesztem van a számodra... ~ Villantja tekintetét egy röpke pillanatig Ren felé, de hamar visszakormányozza figyelmét az ágakra.
- Lassan valami táborhelyet is kereshetnénk... - Ajánlja, de a nap még alig kezdett lefelé ívelő pályán közelíteni a föld felé, de Yun kíváncsi, mennyire körültekintő ebben a kérdésben a fiú.

**Katsutomo Goukan** Kedd Júl. 06 2010, 21:44

Az utóbbi pár percben legfőképp a hév irányította a fiút. Hiába minden, ő azért mégis gyerek még, ezért sokkal könnyebben esik hibákba, mint esetleg leendő társai azon a helyen, amiről a nő már annyit beszélt. Vagyis olyan sokat nem, inkább rendkívül érdeklődést keltő hatással, aminek tükrében soknak tűnt, még ez az elenyésző jelentőségű információ is. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a következményeket át nem gondolva engedte útjára nemrég, még szorosan testéhez kapcsolódó hajköteget. Bár, ha jobban belegondolunk az is benne lehet a pakliban, hogy a nő ereje mellett kellőképp biztonságban érezte magát esetleges támadásoktól. Az enyhe szidás - ami csak tartalmában volt az, nem hangsúlyában - sikeresen visszazökkentette nyugodt elmeállapotába.
~Te hülye!~ Gyakran beszélt magához. Ha egyedül volt, akkor nem csak magában tette ezt. ~Gondolkodj legközelebb! Lehet, hogy ráléptél egy olyan útra, ami erőt ígér, de attól még nem vagy a végén! Gondolkodj! Ráadásul ez a nő se garancia mindenre. Ezt tartsd az eszedben, te barom.~ Még saját magával is nagyképű, lekezelő, arrogáns. Valószínűleg megsértődne, ha egyáltalán felkapná a vizet ilyenekért. Nem, őt sértéssel nehéz kihozni a sodrából, sokkal inkább gyenge pontja a mostani beszédtéma. Mikor látja, hogy Momo el szeretné tenni, akkor kinyújtja a kezét.
- Az a legjobb, ha nálam marad. Ha elégetjük, a jellegzetes szaga, még sokáig itt fog terjengeni. Elteszem, és majd egy alkalmas helyen megválok tőle, természetesen ezentúl sokkal körültekintőbben. - a tónusa némi alázatosságot mutatott, ami leginkább egy 'bocsánat'-nak felelt meg. A lány megelőzi a rajtban, és Goukan pár másodpercig még állva néz utána.
~Hm... Jó, hogy ezt az utat választottam~ Elfordul Otogakure feltételezett irányába ~Viszlát... egyszer talán még bekopogok...~ Majd felzárkózik a nő mellé, majd egy fokkal gyorsabbra kapcsol, természetesen figyelve a környezetére. Reméli, hogy Momonak sikerül felzárkóznia, mivel még ez, sem egy őrült sebesség.
- Információk? - elmosolyodik, és azon kezd gondolkodni, hogy vajon mit fog utazótársáról kideríteni a faluban. A nő azonban még nem hagyta abba.
~Kirigakure? Talán, ő is onnan jött. Sőt! Biztos. Vagy várjunk csak? Nem... biztos, hogy nem. Ahhoz túl sok érzelmet enged közölni. Vagy éppen ezért szökött meg? Ez badarság, te is tudod! Már az Akadémián kiperegnek az ilyenek. Valószínűleg egy ismerőse.~
- Nem. De a kezdőbetű stimmel. - Többet nem hajlandó a témáról beszélni, hisz innen már elég könnyű kitalálni. - Te nem a Nagy Shinobi Nemzetek valamelyikéből való vagy. Kusa-, vagy Amegakure. Neem... biztos, hogy nem. A stílusod nem hasonlít egy fű ninjáéhoz, és túl bőszavú vagy, még te is, ahhoz, hogy eső shinobi legyél. Szabad a gazda. - nem érződik, semmi kíváncsiság beszédében, belül ez azonban sokkal inkább jelen van.
- Takumi no Sato előtt letáborozunk, legalább 10 km-rrel arrébb. És a fák tetején. - adja ki az utasítást, mintha vezető lenne, azonban, szinte elvárja, hogy belekössön a másik, és rávezesse hibáira.

**Shintaro Yun** Szer. Júl. 07 2010, 09:44

Természetesen átadja a tincseket, amikor a fiú felé tartja a kezét, s külön örül, hogy a sors nem azzal a sértődős fajtával hozta össze, aki a legkisebb becsület-csorbuláson rögtön felkapja a vizet. Ren szinte haláli nyugalommal fogadja az apró kis megjegyzést, sőt hangjában még valami önvád-féleséget is felfedezni vél Yun. A fiú nyílván saját magára haragszik, amiért nem ő maga gondolt a felvázolt veszélyre.
~ Tökéletes. Nem másokat okol, hanem saját magát… ~ Gondolja miközben az ágakon ugrál. Goukan egy pillanatig még hátra marad, de hamar felzárkózik a kunoichi felé, s lassan le is hagyja őt, de Yun néhány percig hagyja, hogy előretörjön a fiú, azután ő maga is kicsit több chakrát koncentrál a lábába, s úgy folytatja kicsit felgyorsítva az útját, s hamarosan megint csak fej- fej mellett haladnak.
- Szóval nem Kirigakure… pedig biztos voltam szinte. – mondja csalódott hangon, mintha csak egy világ dőlt volna össze benne. Néha nehéz eldönteni Yun-ról, mikor valósak az érzelmei, mikor túloz, de most az utóbbiról van szó. Valóban érdekelte ez az információ, de nem annyira, hogy komolyabban foglalkoztatná a hibája. Főleg, hogy most is fenntartja magának azt a lehetőséget a nő, hogy társa hazudik neki.
~ Tehát Kumo-t vallja a magáénak. ~ Vonja le a kis segítségből a következtetést, s közben összeveti az újonnan megszerzett információt a már tudott dolgokkal. A fiú eleme raiton, hisz ilyen mester után érdeklődött, s tény és való, hogy a Villám Országában meglehetősen gyakori az ország saját eleme, de azért ez még nem mérvadó. Egyelőre elhiszi, amit a fiú mond, de nem fog erre építkezni, az biztos.
- Túl bőszavú? – Mosolyodik el kicsit meghökkenve. – Lehet, hogy sokat fecsegek, az tény. De miért is maradnék csendben? Minden egyes szavam talán információt nyújt neked, de ugyanakkor azt én döntöm el, mit mondok és hogyan. – Sejtelmes mosollyal fordítja fejét a fiú felé, de mielőtt Ren azt vonná le, hogy Yun ezzel azt közli, hogy folyamatosan hazudik, már vissza is kormányozza figyelmét az ágakra.
- De hogy igazságos legyen, én is súgok egy kicsit: több nemzet alatt is szolgáltam. – Jelenti ki magabiztosan, s közben saját magában végigveszi, merre is járt már életében.
~ A Víz országában születtem, de onnan hamar átjutottam a Hold országába, itt jártam ninjaakadémiára. Aztán amikor jounin lettem, elkerültem a balesetem és amnéziám miatt a Tea országába, de előtte néhány hónapot a Fű országában betegeskedtem. A Tea országából a Hó országába keveredetem valami úton- módon, onnan pedig az Aka Barához. ~ S közben maga elé képzel egy térképet, s elégedetten állapítja meg, hogy nagyon sok helyen járt már.
Közben Yun kérdésére a táborral kapcsolatban Ren választ is ad rövid gondolkodás után, mire a nő csak megvonja a vállát.
- Majd meglátjuk, mi az előnye és mi a hátránya. – Úgy tűnik, vannak olyan dolgok, amikről Yun azt tartja, jobb, ha saját hibájából tanul az ember. A fákon való táborozással kapcsolatban van ugyan némi fenntartása, de meg kell hagyni, előnye is van a dolognak.
- Amikor elszöktél, küldtek utánad rögtön kereső ninjákat, vagy sikerült eddig elkerülnöd őket? – Ez egy fontos kérdés. Ha a fiú még nagyon friss az elveszett ninja életben (és nagyon úgy tűnik, hogy ez így is van), lehet, hogy még loholnak a nyakán a makacs kereső ninják, akiknek feladata, hogy megpróbálják megtéríteni az eltévedt báránykát: ha szép szóval nem megy, hát erővel. Yun már olyan régen lépett le még a hó országából is, hogy a nyomai már rég kihűltek, csak néhány fejvadász keresgélhet talán utána, a fejpénzére pályázva.

**Katsutomo Goukan** Szer. Júl. 07 2010, 12:50

Valószínűleg a nap azon szakában érkeztek 'hőseink' immár, amely Goukan második kedvenc időszaka volt az elmélkedésre a csillagos, éjszakai égbolt után, a virradattal holtversenyben. A nap még nem bukott le, de érezve vesztét, bámulatos színeit a felhőkön szeretné megörökíteni az 'utókor' számára. Gyakran gondolkodásra sarkallta a természet keltette csodák. Mindig próbálta megérteni a világ működési elvét. Mi miért történik. Nem hitt a véletlenekben. Őszintén szólva, mélyen belül, ő is tudta, hogy egy a lehetetlenhez nagyon közel álló problémát boncolgat ilyen esetekben, és valószínűleg azért kényszeríti magát ebbe bele lelkiállapottól független, mert nem szeretné agyát kizökkenteni a folyamatos mozgásból. Nem csak testét kell edzésben tartania egy shinobinak. A lombkoronák óvó takarása miatt, most ezt nem láthatták. Csak a fiú biológiai órája kezdett el vészesen csörögni. Szerencsére egy félig idegen mellett nem tehette meg azt, hogy kikapcsol, és pihen, ezért nem úszott el a 'gyakorlás' lehetősége, pusztán témát változtatott. Ennek ellenére, enyhe csalódottsággal arcán felfelé tekintett, hátha el tud kapni két levél között egy 'égrészletet'. Ez nem sikerült perpillanat, ezért a bámészkodást abbahagyva újra, előre tekintett. Jót mosolygott a lány hangszínén, és felé is fordul, keresve a kicsit ijesztőnek ható lila tekintetet, de azt nem találja. Úgy veszi észre, Momo még utánagondol kijelentésének.
~Talán valami emléket váltott ki belőle a Villámok Országa? Mindegy, ez most lényegtelen.~ Akaratlanul is egy újabb mosoly ül ki arcára a következő megjegyzés hallatára:
- Azt hiszem, félreértettük egymást. Mindkettőnknek igaza van, csak másról beszélünk. - itt egy apróbb szünetet tartott - Amikor Chuunin vizsga volt az országunkba, vagy akármilyen más indokból idegen ninják időztek a városban, én mindig ott voltam, és kérdések, illetve megfigyelés alapján próbáltam sablonokat húzni az adott országokra. Az öt nagy nemzetből jöttek be, mindig ott szunnyadt, valami hatalmas büszkeség, amit nem maguk, hanem hátterük iránt éreztek. Benned én ezt nem láttam. (Habár könnyen lehet, hogy ez az elveszett ninja léted okán fordult elő) - teszi hozzá halkabban. - Az Eső faluból jöttek, nem szívesen beszélnek, még kérdésekre is ritkán felelnek. Te nem ilyen vagy, legalábbis amióta találkoztunk, nem tapasztaltam nálad hozzájuk hasonló mentalitást. - Hangja nem teljesen magabiztos, nem szívesen állít már teljes meggyőződéssel dolgokat a nőről. Az, hogy nem olyan, mint amilyen első ránézésnek tűnt, beigazolódott.
~Komplikáltabb, mint hittem. De az biztos, hogy nagyon rájátszós. Sokat ad a színészi teljesítményre... ehh... Talán az, hogy több nemzet ninjája is volt, az egyik oka ennek az összetettségnek... Tulajdonképpen ez se olyan lényeges perpillanat~ Könyveli el magában a tapasztalatokat.
Némi ingerültséget ébreszt benne a nő felsőbbrendű válasza, amelyet leginkább az okításokhoz tudna hasonlítani.
- Pedig direkt szabadon hagytam az őr kérdést, hátha belekötsz... - sandít sunyin oldalra - Mindenre nekem kell gondolnom... - csóválja meg rosszallóan a fejét, és a hitelesség érdekében még egy sóhajjal is megtoldja.
Őszintén szólva, teljesen elkerülte a figyelmét ez a része a táborverésnek eddig a pillanatig, habár az elég valószínű, hogy ha már a tárgyalt időpontnál lennének nem maradt volna a felejtés tárgya.
- A régi úticélomat megadtam nekik, mielőtt elszöktem volna. A sötétségben, mikor elhagytam a falut, figyeltem rá, hogy ne lássanak meg, és valószínűnek tartom, hogy ez a tervek szerint is történt. Ha követtek is, eddig még nem értek utól.

**Shintaro Yun** Szer. Júl. 07 2010, 14:16

Ő maga még nem unatkozott ennyire, hogy ilyen oldalról figyelje meg az ninjákat más országokból. Kensei Konohából szökött, ezt tudja, valamint hogy igazából a férfi Kumogakurei, de a büszkeségét ő inkább a férfiúi hiúságnak tudta be. Valamiért az erősebbik nemnek nagyon fontos a büszkesége, Yun meglátása szerint.
- Ezen még nem sokat agyaltam. – Vallja be, de meg is dicséri rögtön a fiút. – De szép megfigyelés. – Ez az első kedves szó talán tőle Goukan irányába, s meg is figyeli rögtön a hatását, ha alkalma nyílik rá.
- De abban igazad van, hogy az elveszett ninjáknak más adja a büszkeségét: a saját maguk ereje. Mi nem annyira egy eszmét, inkább egymás erejét ajnározzuk, ha már ilyet teszünk. De szerintem sztereotípia, hogy az elveszett ninják csendesek. Éppen ellenkezőleg, mivel szeretnek a tűzzel játszani, gyakran tesznek néhány meglepő dolgot. – Fejti ki nézetét, hisz találkozott már néhány fura szerzettel: például ott volt az egyik Aka Bara tag, aki asztráltestként utazgatott, vagy egy másik, akinek meg egy hatalmas kutyája volt.
Eddig nagyon is egy húron pendültek, de úgy tűnik, a táborozós dologgal kicsit kihúzta a gyufát Yun: Ren-t talán sérti, hogy a nő ilyen tesztek elé állítja, és hogy annyira magabiztos a kunoichi, hogy még egy rossz döntésbe is szó nélkül belenyugszik akár. Nah igen, az utóbbi időben Yun-nak sem kellett mással harcolnia nagyon, mint a szerelmes Kensei-jel, aki persze mindig kíméletes volt, vagy éppen ellenkezőleg, a szadista Go-val, aki meg inkább a nő önérzetét sértette fel minden egyes alkalommal, amikor olyan képtelen mozdulatokat és technikákat használt, amikről Yun csak álmodni sem mert.
- Majd elválik. – Válaszol nyugodtan Goukan színpadias, megjátszott sóhajára, de értékeli azért a humorát egy halovány mosollyal.
Yun érzi, hogy a levegő kezd fokozatosan lehűlni még itt is, ahol a sűrű ágak között megreked könnyen a hőség, s lassan kevesebb fény is szűrődik be az ágak között. Kevés chakrát koncentrál a szemébe, hogy jobban lásson, élesítve az érzékét, de tudja, hogy túl sokáig már nem haladhatnak, s sejti azt is, hogy megközelítették már a Fegyverkészítők faluját. Kicsit tart attól, hogy nem lesz már elég fény a rögtönzött táboruk körülszimatolásához, de még mindig a fiúra hagyja a „megállj” kimondását.
- Csak annyit remélek, hogy nem ma fognak meglátni. Bár biztos meglepődnének, ha velem találnának… - Mosolyodik el. Tudja jól, hogy a körözöttek listáján előkelő helyet foglal el, noha nem túl veszélyes önmagában, hisz nem sok akciót hajtott végre.
- Egy alaptörvény, hogy nem kérdezgetünk egymás múltjáról az elveszett ninják között, de azért én még is megkérdezem, hogy miért hagytad ott a falvad. A kivétel úgy is erősíti a szabályt csak. De ha nem akarsz, nem kell válaszolnod természetesen. – Közben a tempóját kicsit lassítja fokozatosan, jelezve, hogy lassan alkalmas táborhelyet kellene keresniük.

**Katsutomo Goukan** Szer. Júl. 07 2010, 19:45

A dicsérésre egy újabb sejtelmes mosollyal válaszol, amely leginkább azt sugallja, hogy 'tudom, hogy szép húzás, nem kell külön emlékeztetned a jó tulajdonságaimra'. Akármennyire lángolt benne a célja iránti közeledéssel egyre növő akaratereje, beképzeltségét és arroganciáját nem vágta le hajával együtt.
~Az erő... a hatalom. Az egyén létezik legelőször. És annak érdekei. A második a csapat, de ez a második hely még csak egy oldalra sem kerülhet a befutóval. Ezzel a probléma csak az, hogy habár nálam is az egyén a legfontosabb, nem szabad elveszteni az objektív látásmódot, és elvakulttá válni a világgal szemben... Sok barom... Ehh...~ Gyakran találkozott már ezzel a nézőponttal és ő is valami hasonlót vallott saját magában, de azt hiszem, ha szavakba kéne önteni, azokat a finom rezdüléseket nem tudná elmagyarázni a szőke fiú. De szerencsére még sosem kérték ilyenre. És a legvalószínűbb az, hogy csak ködösen fogalmazna, a megértést, félreértést rábízva a hallgatóságra, szándékosan nem válaszolva a további kérdésekre.
- Ha csak az erő létezik valakiben, az az én szememben egy törött kard életlen szilánkjával vetekszik. Mind a kettőt, tömegével olvasztóba rakják, és újat teremtenek belőle, ami nem emlékezteti őket régi önmagukra. - majd halkabban nyíltan kifejti megvetését - Micsoda szánalom... - nem az a szociális típus, nem szerette az embereket. Ezt egy pár vele eltöltött órából akárki kideríthette. Egy darabig még odaszáradt arcára a világ iránt érzett, nem épp szivárványos érzelme, majd sietve hozzátette - Ez persze nem azt jelenti, hogy nem ismerem el az erős egyén értékét, és nem törekszem önmagam erőssé tételére. - csakhogy elkerüljenek egy esetleges félreértést.
A fényviszonyok ilyen csekély mértékű romlása, még nem viselték meg Goukan látóidegeit, és agyának képfeldolgozásért felelős központját. Gyakran sétált az éjszaka leple alatt, szinte minden nap a csillagok alatt rótta a métereket, hogy a saját zugának tartott kis tisztásra érjen az erdőben. Ott mentes volt, minden mesterséges, ember keltette zajtól. Nagyon bosszantották az affajta hangok. A csönd embere, habár nem tartozik a csöndes emberek közé. A megfogalmazás talán a csöndet szerető, vagy valami hasonló, ha minél nagyobb pontosságra törekszünk. Szóval szeme egy hajszálnyival többet látott a sötétségben. Sajnos ez a mérték, kevés ahhoz, hogy előnynek lehessen nevezni. A beszélgetésben beállt hallgatást egy a lendületvételből, és érkezésből származó monoton ritmust teljesen megtörve szólal meg a hajdani kumogakure genin:
- Mivel te már feltehetően jártál erre, ezért megkérdezném, milyen messze van még a fegyverkészítők falva, vagy ha nem, esetleg rendelkezel-e egy térképpel?

**Shintaro Yun** Csüt. Júl. 08 2010, 20:24

Ren kimagyarázza a dolgot, de Yun valahol belül úgy érzi, a fiú még is csak az erőt kutatja és keresi, csak kicsit más az erről alkotott fogalmuk. Úgy tűnik, a fiú a közvetlen értelmét fogta csak meg a szónak, s tárgyilagosan csak a felszínét vizsgálta meg dolognak, míg Yun az erő alatt kicsit többet ért, talán már hozzá is köt bizonyos dolgokat, amik „az” erővel együtt járnak.
Lehet beszélni fizikai és mentális erőről, sőt, akár boncolgathatjuk a chakramennyiség kérdését is, de az elveszett ninják számára a legnagyobb erő, hogy mindezt hogyan tudják használni és mikor. Mindenesetre a fiú nagyon költői módon ecseteli az erőről alkotott nézetét, s még a tetejébe témába is illően, hiszen a Fegyverkészítők Falva felé tartanak éppenséggel. Yun arcán halovány mosoly rajzolódik ki, de nem kommentálja a dolgot, s még arra sem reagál, amikor a fiú még motyog is valamit a meglehetősen hideg világképéről, de a mosoly vigyorra bővül lassacskán.
~ Furcsa, furcsa, de még mennyire! Kíváncsi vagyok, hogy csak a szavai nagyok-e vagy tényleg van is a srác mögött valami…~
- Sok féle erő létezik a világon. – Csak ennyit fűz hozzá, amikor a fiú kijelenti, hogy azért nem akar gyenge maradni. – És a gyengeség is sok mindenből eredhet. – Nah megint előjött a bölcselkedő Yun, jobb leállítani, mielőtt hosszasan belekezdene. Szerencsére mielőtt nekikezdhetne az elméletének nagyon okos kifejtéséhez, a fiú feltesz egy roppant egyszerű kérdést, mire maga a kunoichi is kicsit zavarba jön.
- Nem, nem jártam még erre és térképem sincs. – Vallja be kicsit kényszeredetten. – De van egy iránytűm, és némi emlékezőtehetségem. – Sok térképet vizsgálgatott az utóbbi időben, de perpillanat nincs nála részletes térkép a tájról.
- De felmérve a tempónkat és az időt… nem lehetünk nagyon messze már, bár még nem keresztezték utak az erdőt… és a falu éppen a kereskedelemből él, ergó sok út fut be és indul onnan. – Kicsit lassít, és közben átgondolja jól, milyen távolságra lehetnek.
- Talán… talán nem mondok hülyeséget, ha azt állítom, hogy megközelítettük jócskán már a falut. - S ezzel meg is állapodik az egyik faágon.
- Tehát, ha nem bánod, én nem megyek tovább. - Mintha most egy kicsit beijedt volna, hogy közel értek a célhoz. Nem hiába, a valós külsejével nem szeretne túl sok mindenkivel összefutni, főleg nem egy forgalmas helyen: ahogyan előnye is van a sok megforduló embernek az információszerzés szempontjából, úgy tarthat fejvadászoktól is Yun.

//Tudom, a honlapon lévő térkép alapján nincs az agyar országában fegyverkészítő falu, de ettől tekintsünk el Smile

//

Ajánlott tartalom

Takumi no Sato

Takumi no Sato

Re: Takumi no Sato

Re: Takumi no Sato

Re: Takumi no Sato

Re: Takumi no Sato

Re: Takumi no Sato

Re: Takumi no Sato

Re: Takumi no Sato

Re: Takumi no Sato

Re: Takumi no Sato

Re: Takumi no Sato

Re: Takumi no Sato

Re: Takumi no Sato

Re: Takumi no Sato

Re: Takumi no Sato

Re: Takumi no Sato

Re: Takumi no Sato

Re: Takumi no Sato

Re: Takumi no Sato

Re: Takumi no Sato

Re: Takumi no Sato

Re: Takumi no Sato

Re: Takumi no Sato

Re: Takumi no Sato

Re: Takumi no Sato

Re: Takumi no Sato