Re: Takumi no Sato

**Katsutomo Goukan** Csüt. Júl. 08 2010, 23:14

//nekem aztán mindegy.//

Pedig, ha Yun tudná, mennyire szereti a mély röptű, filozofikus eszmefuttatásokat. Első ránézésből, sőt a sokadikból sem derülne ki túlzottan, hogy Goukan rajong a szavakért, a szép beszédért, és a költészetért is. Mármint ez utóbbihoz nem teljesen, mivel a furcsa ízlését nem sikerül kielégítenie a tömegnek tetsző művekkel, így gyakran kedvét szegi újabbak olvasásától.
~Gyengeség. Mélyre ásva beszél a nő. Több rétegben. Ez tetszik.~ Jegyzi meg magának, hogy ez legközelebb is eszébe jusson, majd rátér magára a szóboncolásra, és elemezgetésre. Szerencsére nem tart sokáig, hogy rájöjjön mire gondolhat valószínűleg(!) a nő a ködös fogalmazása alatt.
~Olyan gyengeségről beszélhet, mint amilyen neki a leendő oktatóm iránt táplált érzelmek. Ott akármikor könnyű lesz megfogni... Hehe...~ Sunyin rásandított eközben Momora. Azonban nem várt fordulat következik be a beszélgetésben, amire egészen elképed az ifjú genin, majd fölényes ábrázattal konstatálja a helyzetet.
- Nocsak, nocsak. Pedig olyan magabiztosan mondtad, hogy előbb Takumi no Sato-ba térünk be. - ~Pedig azt se tudod, hogy hol van...~ Teszi hozzá magában pofátlan hangnemben. Rendes körülmények között hangosan mondta volna ki, de perpillanat a lán olyan segítséget nyújtott neki, ami miatt nem érdemelte meg ezt. Nem kenyere a túlzott udvariasság, de azt be kell ismernie, hogy az egyik legtökéletesebb álca, ha személytelenek akarunk maradni, habár úgy érzi, azzal valamennyire elkésett. Habár a kiszámíthatóságtól fényévekre jár. Gyakran a helyzetet felmérve el dönti, mit tenne, és ha úgy érzi, ellenfele pont arra vár, akkor szándékosan máshogy cselekszik, ami talán rosszabb útnak tűnik, de megadja az esélyt az ellenfél összezavarására, így támadási felületet hagyva.
A nő mindenesetre szépen menti a helyzetet, és valóban van ráció abban, amit mond.
- Igen, igazad lehet. - állapodik ő is meg, pár méterrel a nő után. Nyugat felé fordul, és mereven kémlel valamit a távolban. A fák mögött kibukkanó horizontot keresi, amiből megállapíthatná, merre jár a Nap. Egy kis üggyel-bajjal, sikerül is megtalálnia, és azt veszi észre, hogy már csak kevés része kandikál ki a talaj fölül. - Én még nem maszkíroznám be magam. Úgyse a faluban alszunk, túl kockázatos. Oda amúgy is, csak kicsivel dél után megyünk. Akkor a legnagyobb a forgalom. - nem magyarázza szavait. Valószínűsíti, hogy a nélkül is tisztában van velük a lány. Vár egy kicsit, hátha beleköt utazótársa, majd folytatja - Szóval azt mondod, arrafelé van a falu? - mutat eddigi haladási irányukba, ha helyeslés a válasz tovább beszél, ha nem akkor javítást kér - Otogakure pedig arra - mutat egy másik irányba. - Te elmész arra. - mutat a kettő közé - Én meg erre - most az előbbivel ellentétes irányba fordul. Ezután leszakít egy darabot ruhája ujjából, és az egyik ágra köti. Azért nem kunai-t vagy valamiféle fegyvert szúrt be, mert az nyomot hagyhat utánuk, ezt azonban le tudja szedni. - Elmész egy darabig, ha találsz utat, amely a faluba fut, visszajössz ide. - mondja megérintve a vászondarabot - Ha nem, akkor is, de lehetőleg menj el pár kilométerre. Én is ugyanezt fogom tenni. - adja ki az utasítást, remélve, hogy nincs ellenvetés és már indulna is, de még visszaszól - Ja, és addig kösd be a fejed. - leveszi mellényét, alóla pólóját, így elővillantva félmeztelen felsőtestét, ami nem olyan, mint azt az ember külső ránézésre megítéli. Elég nyurga, vékony testalkat, de a ruhák alatt bőven duzzadnak izmok, habár messze áll egy afféle 'izomagy'-tól. Az enyhén izzadt pólóját a lány felé dobja, majd mellényét táskájába tűrve ő is elindul, természetesen, ha Momo-nak nem támad valami kifogásolni valója.

Karin Szomb. Júl. 10 2010, 16:41

// Nos ezúttal már én is közbeszólok! Induljon a kaland Yun és Goukan. //

Közel értettek a célotokhoz. A falú már valóban nem volt messze, a sűrű erdőben pontosan meghatározni egy olyan hely helyzetét, melyről fogalmatok sincsen elégé nehéz. De ennél sokkalta bonyolultabb volt a helyzet! Yun elégé híres kunoichi volt, éppen ezért a falúba vagy annak közelébe menni elégé veszélyes volt számára, ami azonban Goukan-ról nem éppen mondható el. Ezért végül úgy alakultak a dolgok, hogy a fiú keresi meg a falúba vezető úttat, nem a nála idősebb lány. Bár a terve ne pontosan ebből állt, hiszen mind a ketten az utat keresték volna, de mind ahogyan észrevettétek, az események nem mindig úgy alakulnak, ahogyan azt az ember elvárja.
Hirtelen Yun-nak rossz előérzete támadt. Mintha félnie kellene valamitől, olyan érzés, melyet már néhányszor érzett, ugyanazon a megmagyarázhatatlan belső hang, mely azt mondja, hogy „Vigyáz”. Női megérzés talán vagy csupán egy olyan tulajdonság melyre egy olyan shinobi képes csak, akik elérte azt a szintet melyet ő. Kitudja, de ezt csak a kunoichi érezte, Goukan nem! Így pedig váratlanul érte őt azon esemény mely megtörtént.
A fiú éppen hogy levette a felsőjét és a lánynak akarta dobni, mikor hirtelen egy árnyék vetül rá. Hátulról, ahogyan a légnyomás is megnőtt, ami csak egyet jelenthetett. Hátulról támadja valaki, vagy pedig biztosan van valaki a háta mögött. Egyből tudta mi a helyzet a fiú, hogy mi történik, annak ellenére, hogy nem éppen volt valami messze földön híres ninja. Idejében ugrott el a fáról, ahogyan azzal egyetemben az előző helyét egy ninja to vágta ketté. Yun mellet termet, ahogyan mind a ketten egyszerre fordulhattak szembe az ellenséggel.
Egy kunoihci volt, testalkatra alig lehet idősebb tizenöt évesnél, de ami ennél sokkalta felkavaróbb volt, hogy mind a ketten felismertétek a lány által viselt ruhát. Egy Anbu standart egyenruha, ahogyan a páncél maszk, nem fehér, hanem teljesen fekete volt, ahogyan semmi jelet nem láttatok rajta, ami egyértelműen jelezhette azt, hogy egyetkene gy falút sem szolgálja.
- Végre megtaláltalak! -közölte veletek, de hogy kinek mondja, az nem volt tiszta.

**Shintaro Yun** Vas. Júl. 11 2010, 19:08

Bólogat, amikor a fiú betájolja magát nagyjából, s közben előveszi az iránytűjét is, de azt hamar visszacsúsztatja a zsebébe, amit aztán vissza is cipzároz, nem szeretné elhagyni a hasznos kis tárgyat.
~ Rendben, főnök- sama, rendben… ~ Mosolyodik el magában, hisz kicsit parancsoló hangot üt meg a fiú felé, aminek lehet, hogy nincs alapja, hisz Yun ezt eddig azért kerülte. Mindenesetre nem tesz megjegyzést, mert nagyon kíváncsi, hogy mi lesz ebből az egészből, s így nem is nagyon erőlködik azon, hogy meglepődöttségét leplezze, amikor Goukan elkezd vetkőzni. Mindenesetre nem női, hanem sokkal inkább kunoichu szemmel figyeli a fiú testét, s próbál tippelni arra, milyenfajta kiképzésen eshetett át a ninja és hogy mennyire a taijutsu híve. A felé dobott pólóra kényszeredetten elmosolyodik, hisz talán neki is akad ruha valahol elpecsételve, amire a fiú nem gondol, de mielőtt elutasíthatná a ninja kedvességét, közbeszól a nagybetűs sors.
A furcsa érzést a nagylábujjában érzi meg, amit egyszer régen gyermekkorában eltört, s onnan kúszik fel szempillantás töredéke alatt a gerincébe. Mintha csak belülről kaparná valaki a csontjait.
~ a francba!~ Szerencsére nem káromkodik még magában sem csúnyábban. Nem foglalkozik a pólóval, ami a lehető legrosszabb pillanatban takarja a látókörének egy kis részét, hanem rögtön kézjelekre kulcsolja a kezét. Mielőtt azonban meggondolatlanul cselekedne, megvárja pontosan mi is fog történi. Talán így elveszti a hirtelen ellentámadás lehetőségét, de nem akar rögtön fejest ugrani mindenbe, főleg, hogy ha az a valaki, aki megközelítette őket, teljesen némán és feltűnés nélkül tette ezt.
A póló kiszáll előle, s már Ren is átugrik egy a nőhöz közeli ágra, s Yun ráérősnek éppen nem nevezhetően, de alaposan felméri az ellenfelét.
- Tss. – Kis megvető hang csúszik ki ajkai között, de ajkait összeszorította, így alig-alig hallhatja meg talán Ren is a kunoichi tömör és meglehetősen velős véleményét a szerelésről.
A vele szemben lévő is a gyengébbik nemet erősíti, mutatják vonalai, mivel arcát a maszk takarja, de Yun így is nagyjából megtippeli, hány éves lehet ellenfele, aki rögtön meg is szólal, ahelyett, hogy tovább támadná őket.
Az, hogy kihez intézi szavait, Yun számára rejtély, de nem is nagyon érdekli. A vele szemben lévő lány belépője kellően hatásos volt, hogy óvatosságra intse Yun-t, az ANBU ruha pedig csak a hab a tortán, s bármennyire is szabadúszónak is tűnik az ellenfelük, akadnak fenntartásai szép számmal az ex- hó shinobinak.
És az a valóság, hogy Ren-ben sem bízik meg még maradéktalanul.
A baj csőstül jön, szokták mondani, s Yun tudja, hogy semmi helyzeti előnye nincs, agytekervényei rögtön kattannak, s tervek, lehetőségek ezrei vonulnak át a nő lelki szemei előtt, míg a fizikális lélektükrök továbbra is a lányt méregetik, de nem teszi meg azt a hibát Yun, hogy Ren-re ne figyeljen egy picit. A chakráját, amit eddig megpróbált nem használni, most teljesen szabadjára engedi a testében, s minden érzékszervét még pontosabbra akarja csiszolni, hátha van még néhányan fő a közelben: ki tudja.
- Melyikünk kell neked? – Kérdezi meg, s közben eldönti, melyik jutsut fogja alkalmazni, ha a lány – vagy éppenséggel Ren – támadni készül: a Magen: Hanabira Tonsou (Démonikus Illúzió: Virágszirom Menekülés) mellett dönt, hisz ezzel az egyszerű genjutsuval nyerhet talán magának egy kis előnyt, hogy előkészítse a megfelelő ellentámadást. Tehát ezzel a jutsuval, s persze idegeinek pattanásig feszítésével várja a továbbiakat. A lábába is koncentrál egy kis chakrát, a gyors mozgás lehetséges legyen, de egyenlőre ki akarja várni a fejleményeket. A legfőbb gondja, hogy megtudja, vannak-e mások is az anbu- öltözetes leányzón kívül, valamint hogy az mekkora veszélyt jelent, és hogy Ren-nek van-e valami köze hozzá.

**Katsutomo Goukan** Vas. Júl. 11 2010, 19:49

A másdoperc törtrésze alatt változtatta meg kétszer is arcizmait. Először a szokott flegma stílusban, másodszor kíváncsian, végül pedig kicsit idegesen, de elszántan tekintett a nagyvilágra, miközben egy másik ágra ugrott. Az első változás a nő hirtelen reakciója váltotta ki, amit egy pillanatig nem tudta, hova tegyen, a következőt pedig az ösztönei és érzékei jajveszékelése idézte elő. Szerencsére még pont időben, hogy kitérjen az új jövevény elől. Alaposan végigmérte pár pillanat alatt, és akár egy gép, elemzést készített magának.
~Hajlékony, fürge, gyors, nagy erősségű technikák birtokában, és persze mindenképpen okos. Közelharc. Ott kel megfogni, habár feltehetően jól forgatja azt ami a kezében van.~ Utalva a volt helyére lesújtó fegyverre. Rögtön visszaül arcára a magabiztossága, ami azért lelkiekben nem teljesen így történik. Rendkívül irritálja, hogy ő - ez még hagyján -, de a feltehetően nagy erejű társa sem vette észre. Erre a gondolatra gyorsan kapcsol agya, és némi megdöbbenés keretében fordul a lány felé, de hamar megnyugodik.
~Vagy piszok jó színész, vagy nem vele van. Legyen akárhogy is, kevesebb figyelmet fogok neki szentelni, ha harcra kerülne a sor. Az én erőmmel amúgy se tehetném ezt meg, főleg látva az ellenfelem.~ Egy pillanatra talán az idegesség halvány jeleivé torzulnak az oly nagy magabiztosságot sugalló merev arcizmai, de a szemben álló, csak akkor láthatta ezt meg, ha épp felé nézett, ha csak szeme sarkából kapta el a látványt, akkor pórul járt, mivel, mire odafordulna teljesen, hogy megbizonyosodjon a szemei által látott kép hitelességében, annak már csak hűlt helyét látja. Azonban feltehető, hogy egy efféle shinobi bízik olyannyira érzékszerveiben, hogy már az első tapasztalásnak higgyen.
~Momo-val lehet egy szinten. Azt sajnos nem tudom megtippelni, hogy melyik irányba billenhet a mérleg, habár a szívem leméri, hogy a régebb óta 'ismert' az erősebb. Fejvadász? Hm. Nem hiszem, hogy értem küldték, bár. Ha a hangja vékonyságát kombináljuk a termetével, nem kapunk túl idős egyedet... Hm... Ha kezdő, akkor nagy szerencsénk van, bár nem az rí le róla, hogy rutintalan lenne~ Gondolva ismét a nesztelen követésre. A felismerés nem várt lavinát indít el Goukan fejében. És igyekezve megtartani önuralmát fülébe és szemébe chakrát koncentrál, ahogy végtagjaiba is, egy esetleges gyors támadás még biztosabb kivédése érdekében, habár bízik reflexei gyorsaságában.
~Amíg nem rakja el a ninja to-t, addig verhető~ És közben azon reménykedik, hogy a lány is valami hasonlón gondolkozik, habár a genin szemében ő sem számít, valami hatalmas közelharcosnak, de testfelépítése azért ad erre némi reményt. A feszült várakozásban nem szólal meg, vár a maszkoshoz intézett kérdés válaszára, vagy egy másfajta reakcióra, miközben egy tervet állít fel magában...

Karin Hétf. Júl. 12 2010, 09:22

//Elég gyenguszka lett, de kell egy kis tracsparti, a nagy harc ellőt!)

Mind a ketten gyorsan reagáltátok le az eseményeket és bár érdekes módon kialakult az a helyzet, hogy még egymásban sem biztatok meg teljes mértékben, az új ellenfelet az ismeretlen kunoichit egy pillanatra sem vettétek félvállról. Talán a ruhája, az első támadása, vagy éppen a shinobik harmadik érzéke miatt, de sejtettétek, hogy ez a lány, nem lesz a legkönnyebb ellenfél. Yun közben feltett kérdésére, azonban azonnal jött a válasz. A kunoichi kinyújtotta a kezét és a másik nőre, nemmásra mind Yun-ra mutatott.
- Érted! -közli vele egyszerűen, ahogyan a kardot a fa ágába szúrja, épen maga elé és egy lassú mozdulattal leveszi a maszkját. Katt IDE A lány szembenézett veletek, ahogyan barátságosan elmosolyodott, ami váratlan és meglepett húzás volt. - Bocsáss meg, hogy ilyen váratlanul törtem rád, de egészen mostanig nem voltam azzal tisztában, hogy egy szolgát is felfogadtál! -nézett Goukan-ra és bár a helyzetet félreértette, az események nem úgy alakultak eddig, ahogyan azt az első percekben, mind a ketten számítottatok. - De ez most is lényegtelen! - nézett rád ismét- Nem azért jöttem, hogy megöljelek, vagy éppen hogy elfogjalak, nem azért jöttem, hogy harcoljak veled! Hanem hogy szövetséget ajánljak! - rakta a kezeit a kard markolatára (ahogyan a képen is van) .

**Shintaro Yun** Hétf. Júl. 12 2010, 18:53

Nagyon érzékenyek mindketten a lány megjelenésére, s Yun rögtön levonja a következtetést, miszerint a fiút éppen ugyanannyira lepte meg a hirtelen harmadik fél, mint magát a kunoichit- vagy csak kegyetlen jó színész. Ez utóbbit eddig is feltételezte a srácról, de most őszinteséget lát a genin feszültségében.
Az ellenfelük azonban nyugalmat és magabiztosságot sugározz, nem csak a fesztelen viselkedésével és mosolyával, de hamarosan szavai is ezt sugallják.
Nem lepődik meg túlzottan, amikor az anbu öltözetes pontosan rá mutat, eddig is fel volt lelkiekben bármire készülve, hisz Kensei kihűlt nyomai után koslatva ki tudja, mibe és kibe ütközhet az ember.
Azonban az már kissé őt is meghökkenti, hogy Goukan-t szolgának nézi a lányt és hogy valamiféle szövetségről pampulál neki a másik kunoichi. Fél szemmel Ren-re pillant, amikor a lány Yun szolgájának tekinti őt, de nem siet, hogy letagadja a dolgot: sőt, semmiféle válasszal nem siet egyelőre.
A tekintete a kardra helyezett kezekre csúszik, s közben magában sóhajt egyet, de a felszínen továbbra is ugyanazt a rideg, feszült elutasítást mutatja, mint eddig. A kard markolatán nyugvó kéz Yun számára valamiféle bizalmat mutat, hisz míg ő továbbra is kézpecsétekre készen tartja a kezeit, addig az ellenfele láthatóan nem kíván harcolni. Okés, persze egy fegyver markolatáról beszélünk, de nyílván a másik kunichi is tisztában vele, hogy Yun valamiféle jutsu bevetésével előnyben van picit.
~ Meghallgatom, azután pedig majd eldől… érdekel ez a dolog. Mindenesetre, jobb vigyázni. És akkor most jöhet az etetőkör. ~ S újra a lány szemeibe néz, s közben testtartásán lazít egy kicsit, de még így is harcra késznek mutatkozik bármelyik pillanatban, s figyelmét egyáltalán nem osztja meg, hogy immáron már a szája is jár.
- Szóval szövetséget? Ki küldött vagy egyszemélyes vállalkozásban vagy? – A két kérdés közül az egyik teljesen felesleges, a második azonban érdekli Yun-t, vajon mivel rukkol elő a lány. A legjobb tudása szerint az Aka Bara-val való kapcsolata még nem hivatalos, mivel nem esett át a beavatási szertartáson, így a csoporttal kapcsolatos szövetségek, feladatok stb őt nem terhelik még.
- Honnan szerezted ezt a csinos kis ANBU felszerelést? – Kérdez tovább. Semmi értelme, de időt húz, és ki tudja, még valami hasznosat is megtud talán. És közben talán a figyelem is inkább rá fog irányulni, így Ren picit felszabadulhat.
- És mi az előnyöm ebből a szövetségből?

**Katsutomo Goukan** Hétf. Júl. 12 2010, 20:34

~Ez a rosszabb variáció...~ Könyveli el magában az események alakulását, mikor a merev mutatóujj egyenesen megválaszolja Momo kérdését. De nem hagyja, hogy bármiféle kétség, félelem illetve egyéb ezekhez kapcsolódó érzés úrrá legyen rajta. Sőt szinte semmit sem hagy. Kiürülni próbál. Emlékeit dobálja ki sorra illetve minden megoldatlan aggályát, hogy teljesen itt tudjon maradni. Nem a koncentrációs készségeivel van a probléma, hogy ilyesmihez kell folyamodnia, sokkal inkább az a hátrány szól közbe, amit az általa feltételezett szintkülönbség idézett elő. Persze tudja magáról, hogy képes volt már meglepni jó pár embert stratégiáival, és nem is ő lenne, ha nem rendelkezne már most egy gyönyörű tervvel. Ekkor szólalt meg a lány, egy szolga szintjére alacsonyítva hatalmas egóját és büszkeségét. Gyakran kapott ilyen sértéseket, épp ezért feltehetően nem azt a reagálást kapta, amire igazán várt, vagy talán nem is várt semmire, hisz láthatóan sokkal érdekesebb volt neki a nő.
- Szolga? - halkan beszél, alig hallhatóan, ezzel ráerőltetve a koncentrálást mindkét, de leginkább az újonnan érkező félre. Gúnyos grimaszra húzza a száját és cseppet sem változtat flegma hangnemén - Szánalmas megfigyelő vagy... és ugyanilyen pocsék színész... - Veti oda mintegy félvállról, egy pillanatra leengedve védelmét, csakhogy kellően összhangban legyen szavaival, de amint az máshova fordul, rögtön visszaáll, leginkább egy hátraugrásra felkészülve. Jobb lába fél lábfejjel a másik előtt, leheletnyit behajlítva mindkettő. Gyengébbik keze, azaz a bal törzse mellett pihen, felkészülve egy esetleges támadás kivédésére, vagy shuriken hajítására. A másikat általában hasa előtt tartja, de gyakran nyúl arcához, vagy hajához, természetesen mindig figyelve arra, hogy ne takarjon ki spektrumából semmit. És ezek az apró töltelékmozdulatok sem az idegesség jelei, hanem szimplán reménykedik abban, hogy pont a folyton ismétlődő periódus azon szakaszában éri egy meglepetés akció - már ha éri -, mikor keze ideális helyzetben van. Nem szeretne nyíltan olyan pozitúrát felvenni, ami egyértelműen védekezést sugall, habár ez is elég nyilvánvalónak tűnik.
~Szövetség? Nem hiszem, hogy tényleg akarja ez... Ehh... feltehetően valami alkalmi dolga lenne, amihez egyedül az ő ereje kevés. Habár ha így állunk, lennie kell valami ütőkártyájának, amivel sakkban tervezi tartani... Hmm... Nem hiszem, hogy az ereje lenne...~ Minden esetre úgy van vele, hogy addig nem tesz semmit, míg a másik kettő közül valamelyik nem ad arra okot.

Karin Kedd Júl. 13 2010, 09:18

A Shion csaj egyszerűen csak mosolygott egyet Gouken megjegyzésén, ahogyan nem is foglalkozott vele többet. Láthatólag nem látott benne elég veszélyt ahhoz, hogy a figyelmét rá szentelje, vagy éppen másképpen, Yun kézjele miatt a kunoichi-re akart inkább koncentrálni. De az utána feletet kérdések halmazára, melyet Yun zúdított rá, készségesen válaszolt, bár egyből leszűrtétek, hogy fontosabb és lényegesebb információkat nem mondott nektek.
- Csak sorjában! - mosolyodott rá Yun-ra újra barátságosan, ahogyan ez már túlságosan is zavaró volt ahhoz, hogy ne jöjjetek rá, hogy az egész barátságos jelző csak azért van, hogy a kunoichi válassza igen legyen, hiszen az ember könnyeben mond igent annak, aki barátságosabb és láthatólag nyitottabb, mind annak aki mogorva és magába zárkózó. - Azért kerestelek meg, mert nagy szükségem van erődre, ezt nem titkolom! A szervezetem több tagja is cserbenhagyott mostanában ezért ahogyan már sejtheted, pótolnom kell a kiesetteket és a te erőd megegyezik annak a kettőnek a szintjével akik elestek nemrég Kirigakure-ban! - sóhajtott fel lágyan- De ez már nem érdekes! Elég emberem van ahhoz, hogy elpusztítsam Amagekure-t, de ahhoz nincs, hogy meg is tartsam! A jelenlegi helyzetet nézve pedig már se Kirigakure-re, se Otogakure nem számíthatok, ami hát elégé nagy érvágás. Így talán már sejted, hogy ez az ajánlat mennyire jövedelmező és veszélyes is tud lenni egyben! Nem akarok mást, mind szolgálj engem és cserében megadok neked mindent. Segítesz elérni a célomat és én segítek a te terveidben! Hígy nekem ez az ajánlat jövedelmező mind a kettőnknek! - az utóbbi szavakat már komorabban mondta ugyan, de a végén már újra mosolygott, ahogyan egy modell vett el egy pózt, és nevetve közölte veled- Ja és ez a ruha a klánom öröksége még Amagekure-ból és egyben a megjelölése annak, hogy engem szolgálsz! -közölte veled mosolyogva és nagy örömmel.

// Megj.: Shion Aware egy visszatérő Njk nálam! Először Hariko-nál bukkant fel, mikor megpróbált az egyik társával infókat szerezni Amagekure-ról. Akkor derült ki, hogy a Shion klán valaha Ame-t szolgálta de Hanzo-t segítve Pain majdnem kiirtotta őket! Ezután vált szervezetté és állt később fiatalon Aware az élére. Utána Kurono-nál jelent meg kétszer is, egyszer amikor kiderült, hogy a szervezett ritka fegyvereket gyűjt. Egyszer meg is szerezték Kurono fegyverét, melyet a második találkozásukkor visszaszerzett Kirigakure-ban, amikor is megölte a szervezett két tagját egy Ruken nevű jounin segítségével. Ott derült ki, hogy a klán szövetségese volt akkor még Kiri-nek és Oto-nak is! Kiri ezt akkor bontotta fel vele, mikor ott küzdött meg Kurono-val, de hogy oto miért is, az most fog kiderülni!// Very Happy

**Shintaro Yun** Kedd Júl. 13 2010, 13:23

A lány meglehetősen hamar kiteríti a kártyáit, nem kertel feleslegesen és még csak nem is teszteli Yunt azelőtt, hogy rögtön szövetséget ajánlana neki. Ebből az ex-hó shinobi két dologra következtet: a vele szemben álló nő túlságosan is jól ismeri a róla fellelhető információkat és hogy sürgeti az idő. Nyílván nem ugrana bele rögtön egy vadidegennel való szövetségbe, ha nem lenne neki fontos és sürgős, hanem előbb megbizonyosodna, hogy igaz-e, amit Yun-ról állítanak. Mivel a fehér hajú kunoichi túl sok rossz fát nem tett még a tűzre, az aktái viszonylag vékonyak, de a hó országában gondosan lemérték képességeinek nagy részét, így innen valós információk juthattak ki a fejvadászok kezébe.
Goukan megőrzi a hidegvérét még a lealacsonyító megnevezésre is, s csak dölyfösen szól vissza. Yun érzi, hogy kicsit sérti ugyan a fiú önérzetét a dolog, de mindketten tudják, hogy túl fog lépni rajta.
~ Szóval Amegakure… és Kirigakure-val is akadtak incidenesei… ~ A Villám országának rejtek falujáról rögtön Kensei és a tervelt bosszúja ugrik be neki, de most nem hagyja, hogy gondolatai elkalandoznak a férfi felé.
- Túl nagyot ígérsz. Mindent? – És elmosolyodik, gúnyosan. – Ebbe a kategóriába túl sok fér bele. De tudod mit, beleegyezek. – S megerősítésként bólint egyet a szavai mellé, majd széttárja a két kezét, a bizalmát sugározva ezzel. Nem csak hogy a kézpecsétekre kész kézfejeket bontotta így szét, de sok támadható pontot is ad egy rövid pillanatig a lánynak.
- De előre megszabom, mit kérek cserébe. Információkat Kirigakure-ről és néhány személyről, akiket majd később megnevezek. – Szabja meg előre már a kért fizetséget, nehogy még a végén a „minden” szűk legyen számára.
~ Ha át is vág, én is bármikor átvághatom őt. A szövetség szép szó, de kevés és üres számomra még. ~ A kötődését egyes dolgokhoz már régebben leteszteltette vele az élet és az eredmény siralmas volt. Otthagyta a szülőföldjét gyermekként, otthagyta a férjét és az országát az amnéziájának köszönhetően, de ugyanolyan egyszerűséggel fordított hátat a Tea országának és Irashinak is, ahogyan az emlékei visszatértek. Akkor sem tért vissza eredeti helyére, hanem a hó országának havát választotta, de innen is könnyedén tudott elszakadni, hogy Kensei-jel az Aka Bara-hoz csatlakozzon. Az egyetlen pont a mostani életében az említett férfi, éppen ezért, egy ilyen kis szövetség, mint amit ez a lány ajánl, nem nyom a latban neki.
- És ha a Segítőm is úgy gondolja, akkor hadd jöhessen velem. – Köti ki még, a szolga szót finomítva, de ugyanakkor még így is lenézően hathat ez kicsit Goukan-ra, de a fiú talán érezheti, hogy Yun direkt kicsinyíti le a fiút, hogy esetleg meglepetés-ütőkártya legyen.
- És még valami… az Akatsuki-val mi a helyzet? – Ez egy lényeges kérdés.

**Katsutomo Goukan** Kedd Júl. 13 2010, 13:54

~A zseniális Goukan, már megint mindent kitalált. Hihetetlen vagyok~ Ezzel vissza is rángatta az egy pillanatra mélybesüppedt büszkeségét, habár nem túlságosan foglalkoztatta volna a nő véleménye pár percnél több időre. De így még annyit sem vesztegetett el. Figyelmesen hallgatja végig a nő szavait megtudva pár hasznos információt, amiket gondosan elraktároz az agyában.
~Úgy néz ki akadnak bőven olyan emberek akikkel vigyáznom kell. Meg kéne tudni a szervezet nevét, amiről beszél. Habár, ha a dolgok így folytatódnak könnyen megeshet, hogy nem rejti véka alá.~ Némiképp megdöbbentette az a tény, hogy az Eső Országának rejtekét akarja uralma alá hajtani, de gyorsan kapcsolt.
~Igaz, igaz az nem egy valós egység. Le van teljesen züllve és tényleg olyan mint egy esőcsepp. Valaha még a levegőben volt, együtt, aztán a földre érve szétterült, teljesen elvesztve a kapcsolatot egymásközt. Hm...~ Igazán elgondolkodtatta őt, hogy konkrétan mi vezérelheti a nőt, mert ha az egy személyes bosszú lenne, akkor azt a szövetségek aktualitása idején végre hajthatta volna, könnyedén. Természetesen számol olyan tényekkel is, amikről Goukan nem tudhat. Az mindenesetre megrendíti kicsit, hogy vezetője egy feltehetően nem éppen gyenge szervezkedésnek.
Így már nem kérdés az, hogy erős, bár azt úgy érzi, hogy nem biztos egy esetleges kunoichi harc - közte és Momo között - győztesében.
Ekkor értelmezi alkalmi társa szavait, és rögtön fordulna oda egy szúrós tekintet keretében, de még mielőtt az idegei eljuttatnák ezt az információt, küld egy újabbat, ami megállítja a cselekvést és elmélkedésre sarkallja.
~Gyorsan vág az agya! És kénytelen a kezem alá játszani. Remélem, hogy arra gondol amire én.~ Ezért a nő bizalmas mozdulatával egy időben ő is leengedi a kezét és kieegyenesedik, majd még mindig kezében szorongatott rövidujjújára téved tekintete, de úgy dönt ezt itt is tartja, számos előnyét eszelte ki hirtelen ennek, habár néhány hátránya is eszébe jutott. Egy pillanatban, mikor úgy érzi senki sem készül a beszédre a kunoichi felé fordul és tiszteletteljes hangnemben szól hozzá. - Ez a nő feltehetően tudja kihez jött. Ez esetben megengedné, hogy a valódi nevén szólítsam? - feltehetően ő is tisztában van vele, hogy a válaszában benne kell lennie, a valós nevének, mivel sosem aláztatná magát meg olyasmivel, hogy 'asszonyom' vagy 'űrnőm' illetve egyéb kifejezésekkel illesse. Egy Yun-sama-t viszont akármikor képes lenne kimondani, és egy segítő amúgy sem számít annyira alárendeltnek, hogy az először felsorolt kifejezéseket használja megszólításra.

Karin Szer. Júl. 14 2010, 11:35

A lány lassan megfogta a fekete porcelánmaszkját, ahogyan lágyan visszarakta az arcára, ahogyan csendben hallgatott végig a szavaidat, vagyis az ajánlatodat felé, hogy elfogadod az általa írt szabályokat, de te is kérsz valami cserébe azért. A kunoichi lassan kihúzta a kardot a földből, ahogyan a hátán lévő tokba csúsztatta lassan, ahogyan az utolsó kérdésedet is feltetted neki.
Azonban ő nem válaszolt egyből, hanem csak nézet téged egy-két pillanatig, ahogyan a stílusa teljesen megváltozott, még ha az arcát nem is láttad, de tisztán érezted. Aware pedig csak lassan, először felsóhajtva, majd pedig utána válaszolva tudatta veled a kérdések tömkelegének válaszát, ami hát nem éppen az volt amire gondoltál. Sőt, ahhoz képest eddig mennyit mondott neked, most inkább szűkszavú volt.
- Teljesíted azt amit parancsba adok, megadom neked azokat az információkat! -közölte veled rideg hanglejtéssel- Sőt annál többet is ha szükséges, de előtte van valami amit meg kell tenned! Egy apró kis szívesség ami bizonyítja, hogy hűséges tudsz lenni hozzám és engedelmeskedsz nekem! - emelte fel a kezét, ahogyan nyugati irányba mutatott, pont abba az irányba, ahol a kereset falúnak is lennie kellett- A közeli fegyverkésíztő falú titokban Otogakure-t támogatja és látja el felszereléssel!- közölte veled a hírt- Azt akarom, hogy menj oda és tedd a földel egyenlővé a falut! Ölj meg mindenkit aki él és mozog! Férfit, asszonyt és gyereket is! Írmagja sem maradjon, hogy valaha élt azon a helyen! Majd pedig ezt helyezd a falú közepére! - dobott oda neked egy apró kis csomagot, melyet kinyitva egy Kumogakure fejpántot láttál meg- Hogyan csinálod és mikor az rajtad áll! De ne okoz csalódást! - közölt veled, ahogyan hozzátette még – Ha pedig elárulsz, megöllek! -tűnt el a szemetek elől, ahogyan az csak rajtatok áll, hogy teljesítittek-e ezt a feladatott.

**Shintaro Yun** Szer. Júl. 14 2010, 13:03

Rövid gondolkodás után fordul Goukan felé, s sóhajt is egyet, de végül közli a nevét.
- Shintaro Yun. – mutatkozik be immáron igazi nevén, de nem siet visszakérdezni a fiú nevére: a harmadik fél a beszélgetésben nyílván nem tudja, ki is a fiú, honnan csöppent ide. Be kell vallani, Yun sem tud túl sok mindent, de már van kiindulópontja, hol keresgessen, ha a fiúról akar megtudni egy-két dolgot.
A lány közben elrakja a kardját, s sokkal hűvösebbre kapcsol, mintha csak egy másik személyiség lenne. Eddig egy túl lelkes, barátságos hiperaktív kisugárzást próbált adni, most azonban úgy tűnik, elővette a rideg és számító én-jét.
~ Pompás… szóval csak egy kis kutya lennék, aki kérdés nélkül teljesítsen parancsot?! – Nincs hozzászokva, hogy ennyire éreztessék vele, csak beosztott: a rejtett falvakban viszonylag tisztelték egymást a shinobik, s Kensei is megkülönböztetett figyelemmel viseltetett iránta, így elkerülte eddig az ilyesfajta megalázást. Éppen ezért mar hirtelen annyira a szívébe, s forróság kúszik fel a nyakáig, de szerencsére az arca nem pirul el szégyenében és dühében. Sikerül megtartania a hófehér porcelánarcot.
Közben tekintetével követi a lány kezét, amivel nyugat felé legyint hanyagul, amerre a fegyverkészítők falva bújik meg, majd Yun felé dob egy dobozt, amit a nő kinyitva fejpántot talál benne.
~ Ah, a mocskos politika! ~ De valamiért nem is megrovóan mondja magában, inkább mintha ügyes húzásnak tartaná a dolgot. Mire feltehetné az újabb kérdést azonban, a lány eltűnik a szemük elől, de Yun sejti, hogy távolról figyelemmel fogja kísérni a mészárlást valahonnan. Mert hogy, ez kemény mészárlás lesz, azt Yun is tudja.
Összeráncolja a homlokát, szó nélkül adja át a dobozt Goukan-nak, hogy az is megnézhesse a tartalmát.
~ A tömeggyilkos mészáros nem az én szerepem. Nem szoktam ok nélkül ölni és nem is szeretnék… ~ S lilás szemei szomorúan bámulnak nyugat felé. Most nem zavarja, hogy Ren nyitott könyvként olvashatja az érzelmeit: egy egész fali legyilkolása még a vérhez hozzászokott ninjáknak sem olyan könnyű dolog, legalábbis nem Yun-nak.
~ És a gyerekeket is meg kell ölni… ez kemény dió.~
- Nem akarok kiáltozást, sírást és sikítozást. A gyilkolásnak nyugalmasabb módja a csendes ölés, de ugyanúgy terheli a lelket az is. – Szólal meg hirtelen halkan, de hangja határozott, ami jelzi, hogy elfogadta a kiadott parancsot.
- Nem adott meg időpontot, meddig húzhatom az egészet, ezért van egy kis felkészülési időnk… - sopánkodik tovább hangosan, s aztán néhány percig csendbe merül, még ha Ren hozzá is szólna, nem reagálna semmit sem most.
- A mérgezés a legtisztább. – Szólal meg végül, s kihúzza magát. – Megmérgezzük a kútjaikat, és mielőtt tudnák, egy lassan ható méreg el fogja végezni a dolgot és még a gyanú árnyéka sem fog ránk vetülni. A véletlen kimaradtakkal azonban személyesen kell végeznünk. – A végét halkabban mormogja már, majd Ren-re pillant.
- Ez végkép rárak a keresett bűnözők listájára. Ha nem akarod, most menj el.

**Katsutomo Goukan** Szer. Júl. 14 2010, 13:41

Úgy látszik Goukan számításai most megbuktak, mivel nem került olyan helyzetre sor, amelyben előnyévé válhatott volna, hogy a nő nem tudja a pontos szerepkörét. Csöndben hallgatott mindent, és mélyen gondolkozott azokon.
~Ki lehet ez a nő?~ Ez a legfőbb gondolata most. Már-már sokkolta a hangnem, ahogy beszélt, ahogy mert beszélni. Arca egyre gondterheltebbé vált, ahogy a feladat szavai eljutottak hozzá, és értelmezte, majd mikor eltűnt némileg kétségbeesetten huppant le az ágra. Egy kényelmetlen pozitúrát vett fel, kezeit pedig összekulcsolva orra vonalába helyezte és neki is támasztotta annak. Szemeit becsukva homlokát ráncolta folyamatosan.
~Még sosem öltem. Akkor most miért tegyem? Mire jó ez nekem?~ Azt mondják nehéz döntéseknél az ember énje kétfelé válik. A 'jóra' és 'rosszra'. A fiú nem szerette a két ellentét ehhez hasonló sablonos és felületes értelmezését, de úgy látszik, tényleg két fél vívott benne párharcot. Nem figyelt Yunra. Igazából azt sem vette észre, hogy még itt van, csak mikor hangját hallatta. Elsiklott füle mellett az igazi neve, habár az kétségtelen, hogy értelmezte és megjegyezte, csak reakciót nem adott.
~Én menjek oda. És mészároljak le töménytelen mennyiségű embert... Vajon tényleg ezt kell tennem?~ Kérdezi magától kételkedve abban, hogy a legjobbat fogja választani. Nem figyel a dobozra sem, amely mellette pihen a faágon. Pedig az feltehetően segítene a döntésben. Ha csak némiképp is, de megbillentené a mérleg valamelyik nyelvét.
~Otogakure... Ezzel a nővel is szembe kellett volna néznem, ha oda mentem volna. Bár, nem hiszem, hogy ne akadt volna legalább egy olyan személy ott, aki elbírt volna vele. Hm... Csendes gyilkolás. Éjszaka?~ Kinyitja a szemét és a nő felé fordul. Egy pillanatra fennakad annak ábrázatán. Nem sejtette, hogy ennyi érzelem szorult belé.
- Mérgezés... - ismétli halkan az elhangzott szavakat, majd felemeli a dobozt, és bennakad a levegője.
~Kumogakure... A volt és egy elképzelt lakhelyem közti viadalt szíthatnék. Ezt kell tennem? Valóban ezt?~ Most úgy érzi, hogy még a csatározás is könnyebb lenne a döntés helyett. Légzés- és pulzusszáma is felgyorsul, de ezt észrevéve nyugodásra kényszeríti magát, és bele is üt a fa törzsébe, hogy még gyorsabban menjen ez a folyamat.
~Hatalom.. Erő... Ennek megvolt mind a kettő... És biztos számtalanszor ölt már. Ez az... Ez az..~ Nem biztos még mindig magában, de ráerőszakoltatja a választást, és most először tapasztalta meg az árát a céljának.
~Ez a te utad. Ezt kell bejárnod.~ Könyveli el és a másik felé fordul.
- Valamikor mindenképp eljött volna az az idő. Most hamarabb került rá sor. Ami pusztán azt jelenti, hogy sürgősen csatlakoznom kell valamihez, ami már nem lehet a Hangok Közt Rejtőző Falu. Oda fogok menni, amiről beszéltél, az akció sikeressége után rögtön. - hangja most először remeg meg némiképp, de amennyire tudja próbálja ellensúlyozni. - Mindenesetre... nem kéne előtte még körülnéznünk a faluban? Esetleg valaki potenciális veszélyforrásként nem tartózkodik-e ott? Vagy a dolgok, amiket el akartál intézni...? - a bizonytalansága kezd megszilárdulni, de még mindig érezhető.

**Shintaro Yun** Pént. Júl. 16 2010, 10:33

//Karin engedélyezte, hogy postolgassunk kedvünkre a tervmegbeszélésre, plusz a mégezést is letisztáztam vele! //

A nő a fiúra néz, s egy pillanatra elszorul a szíve, ahogyan látja, hogyan küszködik érzelmeivel a genin. Első ránézésre meg lehet mondani, hogy nem ölt még és nem is az a gyilkos vágyú ifjú, aki mindenen átgázolva akarna a céljához eljutni.
Yun kihúzza még inkább magát, s fegyelmet kényszerít magára. Nem sajnálhatja Rent, ezt nem engedheti meg magának: a shinobik sorsa a gyilkolás, hisz az évek alatt tulajdonképpen nem jutsukat tanult, hanem eszközöket csak arra, hogyan olthatja ki valaki életének lángját.
A fiú a fába boxol kezével, hogy a fájdalommal nyugtassa magát, de Yun csak felsóhajt, s szemeit az égre veti, majd felemeli a csuklóját, s a fekete karszalagra néz, amit mindig visel, az elvetélt gyermeke emlékére. Akkor átkozta az istenek, most pedig majd őt átkozhatják rokonok. Lehunyja a szemeit, s sikerül megállnia egy könnycsepp nélkül.
~ Nem érzékenyülhetek el, a fenébe is! Öltem már, nem fog gondot okozni! ~ Győzi meg magát, s amikor újra felnéz, már elhatározta magát, végleg.
- Egy éjszaka alatt bejutunk majd a faluba és őrölt piros gyűszűvirág vagy májusi gyöngyvirág port szórunk a vízkészletükbe, legyen az kút vagy víztorony… de igazad van, először meg kell vizsgálnunk a terepet. – S a falu felé fordul.
Már nyoma sincs kétkedő, morális értékeit megkérdőjelező érzéseinek, megint csak az a távolságtartó, pókerarcú kunoichi, aki eddig is volt.
- Amit pedig el akartam intézni, már nem fontos így. Az információkat majd szolgáltatja ez a hölgyemény. – Mondja gúnyosan. – Meg körbenézés alatt is megkérdezhetek egy-két dolgot… - Majd a táskáját leveszi a hátáról, és elkezd kutatni benne.
- Nem akarok henge no jutsu-t használni, azon túl könnyű átlátni, és rögtön megérzik, hogy folyamatos használsz valamire chakrát. – S egy feketés- barnás folyadékkal teli üveget vesz elő. – Diófapác. – Közli s kibontja az üveget, s a tenyerébe önt belőle, azután az arcát keni be vele. A hófehér bőr napbarnított aranyló színt vesz fel, amint megszárad, s lassan rá sem lehet ismerni Yunra a barna bőrrel.
- A hajamtól nem szívesen válnék meg… - Mondja, s ügyesen néhány senbonnal feltűzi úgy, hogy egészen rövidnek tűnik, ahogyan az egy tekercsből septében előhívott ruhájának kapucnija takarja. Kontaklencsék is előkerülnek, s a lilás szempár hamarosan sötét barnává válik.
- Ha akarod, használhatsz Henge no jutsu-t, de én nem szeretem annyira azt… persze elsőre biztosabbnak tűnik, mint ez az elkészített álca, de van hátulütője bőven. – A faluba amikor körülnézünk, egyszerű vásárlónak álcázhatjuk magunkat, nem lesz feltűnő…

Takumi no Sato - Page 2 Yunbliue_www.kepfeltoltes.hu_

**Katsutomo Goukan** Pént. Júl. 16 2010, 10:59

~Tényleg érthet a mérgekhez~ Meglepte a növényekkel kapcsolatos határozottsága, de egy kérdés azonnal eszébe jut:
- Van neked efféle előkészítve, vagy úgy gondoltad, hogy nekünk kéne most őrölni? Ha jól tudom - és könnyen megeshet, hogy nem - akkor az őrlés előtt ki kéne szárítani, ami szintén nem pár perc. - hosszú ideje most először fordul a nő felé aki már félig 'átváltozott'. Hátra is hőköl egy pillanatra, de utána furcsán elmosolyodik és kíváncsian várja a végkifejletet, majd elismerően bólogat.
~Tényleg nagyon hatásos. Teljesen igaza van a Henge no jutsu-val kapcsolatban.~
- Hajon megmarad? Úgy értem, lehet-e hajra használni? - ha igen, akkor kér egy keveset, és ha ad, akkor 'hajat fest', ha nem akkor vállát vonja és pólóját visszaveszi, hisz még mindig félmeztelen volt. Neki nem voltak plusz ruhái, de nem is érezte úgy, hogy most szüksége lenne rá. Még nem érte el azt a pontot, ahol néhány jól informáltabb fejvadász összesúg a háta mögött, hogy 'te, ez hasonlít valakire a listáról, nem?'. Viszont azzal mindenképpen számol, hogy ez már nem sokáig lesz így és intézkednie kell majd.
- Én még mindig tartom azt az érvemet, hogy a legnagyobb forgalomban vagyunk a legnagyobb biztonságban... - itt némiképp elgondolkodott, és Yunt is végigmérte szemeivel párszor, azon gondolkodva, hogy így a kockázat mértéke még kis forgalomban is jelentősen lecsökkent, szóval akár most is mehetnének. Apropó most. A beszélgetés heve, és az ideák tömkelege teljesen elvették tőle a mindig globálisan gondolkodás előnyét, ezért teljesen elvesztette környezetét. Időérzéke is megingott, de több kell ahhoz, hogy azt teljesen be lehessen csapni. Már minden bizonnyal lement a nap (egy régebbi postomban írtam, hogy elkezdődött a naplemente, nem pont ezekkel a szavakkal). Nem valószínű, hogy olyan sok minden nyitva lenne még, amire a lány számít... bár, ha információt akar, akkor annak lehet egy kocsma, vagy bár a legideálisabb hely, és azok feltehetően még tárt karokkal várnak mindenkit. Ezt szóvá is teszi, mivel perpillanat a nőre 'bízza a vezetést', a rutin-, és tapasztalatkülönbség okán főleg.
- Na akkor mi legyen? - toldja meg előző beszédét egy sürgető kérdéssel.

**Shintaro Yun** Szomb. Júl. 17 2010, 10:54

- Természetesen nincs nálam, főleg nem lenne ilyen mennyiségben, ami nekünk kell! – Szinte méltatlankodva jelenti ki, mivel ő majdnem úgy értelmezi, hogy a fiú szerint ő hozzá van szokva az ilyen mértékű gyilkoláshoz… pedig nagyon nincs. Jobban ínyére van az, amikor az önvédelem ürügyén kell gyilkolnia, most pedig szó sincs erről. Ez csak is önző okból fog megtörténi, s Yun-nak nem lesz semmi mentsége sem majd a végső elszámoltatáskor: bár tegyük hozzá, Yun nem túl vallásos. – Úgy gondoltam, tehetnénk egy kis kitérőt… meglátogatjuk az általad olyan nagyra tartott Otogakure-t, annak a piacán biztos minden ilyesféle nyalánkságot be lehet szerezni… de ha szerencsénk, útközben egy mezőn is találunk akkor ilyen virágokat. Mellesleg, nem kell olyan sok belőle, mert elég koncentráltan tartalmaz mérgezőanyagot… - Húzza el egy kicsit a száját, de közben a fiú felé tartja az üveget a diófapáccal.
- Kicsit sötétíteni fogja a hajszíned, talán mogyoróbarnára. – Jelzi, hogy hajon nem nagyon használta még, de meg van róla győződve, hogy úgy is hatásos.
Megvárja, amíg a fiú beledörzsöli az anyagot a szőke tincseibe, majd a fiú érvelésére az időpontot illetően teljesen elfogadja.
- Aya, azt hiszem igazad van. De ha még Otogakure-ba is el akarunk menni, jobb ma szétnézni… és amúgy is, a kereskedőkaravánok egy része ilyenkor érkezik vagy éppenséggel távozik, talán feltűnés nélkül be tudunk slisszolni a faluba, utána pedig már mindegy lesz. – Tervez előre, de enyhe kétely van a hangjában. – Mindenesetre, ha valami nem úgy megy, mint gondoltuk előre, ne félj harcolni. Itt már az életed a tét. – Teszi még hozzá kissé anyáskodva is talán, de mielőtt ezen megsértődhetne a fiú, már le is ugrik a földre.
- Nem vagyunk már messze, menjünk gyalog innen, nem lehet túl sok. Amit majd a faluban meg kell figyelned, hogy hogyan vannak a vízcsövek, csatornarendszerek, kutak és víztornyok. A főáramba kell belejuttatnunk a mérget, bár egy ilyen kis faluba, min ez, nem hiszem, hogy túl sok víznyerő hely akadna. Induljunk. – Toldja meg a végét, de már Goukan is kellően türelmetlen, úgy tűnik. Yun a hátára veszi a táskáját, amibe újra visszapakolta az elpecsételt dolgait, s a shurikentartót is eltünteti a combjáról, a csuklójánál lévő kesztyűféleségbe azonban elrejt néhány kisebb senbont, ahogy csizmájába is bekerül egy kunai, s a csizma sarkának kis rejtett részébe, amit ő maga vájt ki még egyszer, a reszelője. Immáron fizikálisan és mentálisan is felkészülve indul meg.
Nem szeret azoknak a szemébe nézni, akiket meg kell ölnie. Most még is, hozzájuk megy hízelegni egy kicsit először.

**Katsutomo Goukan** Szomb. Júl. 17 2010, 11:29

Ugyan nem tudja saját szemeivel megnézni sikerességét a diófapác hajra gyakorolt hatásának, de a lány tekintetéből azt szűri le, hogy sikeres a változtatás.
~Ha ezzel felkerülök a körözöttek listájára, legalább barna hajjal kerüljek fel. Anya úgyis azt mondta mindig, hogy barna hajjal még csinosabb lennék~ Ezen egy nagyot mosolyog. Csak két dolgot talált világ életében viccesnek: a világot és annak iróniáját, illetve édesanyja vicceit, habár ez utóbbiban csak ezt kedvelte. A beszélgetésbe visszatérve kétkedőn felhúzta a szemöldökét, és már rögtön bele is vágott volna Yun szavába, de aztán megnyugtatta magát, hogy feltehetően tudja mit cselekszik és miért a kunoichi. Ennek megfelelőképpen illedelmesen megvárja, míg az a mondat végére ér, addig is tud gondolkozni azon, hogy valóban jogos e felvetése, de többször végigzongorázva azon a jelenlegi tudásával nem talált kivetni valót így meg is kérdezte.
- És mondd, meddig tart egy ilyen méreg elkészítése, illetve biztos nincsen rá gyógymód? Ne csak gyógyszerekbe gondolkodj. Ilyen kis falukban feltehetően vannak öregek, akik értenek a füvekhez és hamar felismernek egy-egy betegséget? - szegezi a kérdéseket a nőnek, aki jelentősen megváltozott a feladat kirovása után. Mivel nem látta a nő rögtöni reakcióját elmélkedése miatt, nem volt benne biztos, hogy a személy feltűnése, vagy a gyilkosság az ami ennyire felizgatta.
~Talán tett valami halvány utalást, amit én a kellő információk hiánya miatt nem értettem. Vagy egy kód volt... Hmm...~ Végül is úgy döntött, hogy ha a gyilkolás az ok, az feltehetően kiderül a bevégzés után, ezért ezt a kérdést elnapolta. Ekkor hirtelen felrémlett benne valami.
'Írmagja se maradjon annak, hogy egykor élt valaki azon a helyen'
- A nő azt kérte, hogy magát a falut tüntessük el, ne csak az embereket. Ami elég kockázatos, mivel vissza kell mennünk felgyújtani a házakat is, megrongálni az épületeket. Egy ilyen cselekedet nem két perc és nem is olyan, amit messziről nem lehetne észrevenni... - jegyzi meg kelletlenül, mivel nem talált még megoldást a problémára, ennek megfelelően hümmög is egyet elgondolkozva. Újabb szemöldökfelhúzás következik.
- Otogakure, mi...? - ő speciel úgy gondolta, hogy galád módon kihasználják a falut és először elmennek információért, majd miután kísértettanyát csináltak abból elveszik a tárgyakat amire szükségük van. Nem számít aljasnak a fiú, de nem érezte ezt túl súlyos tettnek a mészárlás után, még ha az csendben is történik, fizikális érintkezés nélkül... remélhetőleg. - A tempónk nem volt túl megerőltető, illetve sok kényszerpihenőt is be kellett iktatni... - gondolva itt a találkozásra, az evésre amivel próbálta pótolni elvesztegetett energiáját, amit a nő technikájából való kiszabadulás alkalmával vesztett, és természetesen a legutóbbira, amely még mindig tart - Folytatjuk egy darabig az éjszaka leple alatt az utunkat? - gondolva itt a Takumi no Sato utánira, mivel nem hiszi, hogy a nő egy egész éjszakát ott szeretne tölteni.

**Shintaro Yun** Szomb. Júl. 17 2010, 13:53

Megindulnak a lassan sötét éjszakába forduló estében, s Yun közben kisebb előadást tart a toxikológia alapjairól.
- A hatásos mérgek azért annyira gyilkosak, mert kis koncentrátumban is halálosak. Ezek általában a természetben is ritkábban fordulnak elő, mert ha sűrű lenne, az evolúció valószínűleg valamennyire rezisztenssé tenné az embereket. Szerencsére az őseink nem szoktak rá a gyöngyvirág evésére, így az ilyesfajta hatóanyagú növények még kis dózisban is ölnek. Az ellenanyagról pedig… - itt közben vesz egy nagy levegőt, s leveszi az egyik válláról a táskát, hogy féloldalt előre csúsztatva kutasson benne valamit. – Az ellenméreg pedig ebben az esetben megtalálható… a birkákban. De azt speciálisan kell előállítani, nem hiszem, hogy nagy mennyiségben lenne kéznél. És a tetejében ebben a mérgezésben az a jó, hogy igazából egy láz tüneteit produkálja: hidegverejték, szapora vagy lassult szívverés… - Fejezi be a biológiaórát rövidre zárva, pedig pontosan elmondhatná, hogy a digibin nevű anyag található meg a birkák gyomrában, hogy ha szerencsétlen állatkák learatnák az ilyen növényeket, ne halljanak meg.
A táskából pedig egy elemlámpát vett elő, azt felkattintja, s immáron már is tisztábban látnak. Mert ugye egy egyszerű ember nem koncentrálhat chakrát a szemébe, hogy lásson, márpedig ők most ketten nagyon is hétköznapi emberek.
- Menjünk, még most beérhetünk a faluba… olyan tíz óra magasságába már ott is leszünk szerintem, akkor még nem fogunk kitűnni nagyon az érkezésünkkel. Egyszerű vásárlók vagyunk, ha nagyon firtatnák a dolgot, akkor viszont a testőröddé is avandzsálhatok. – Mondja, letisztázva a szerepüket. – De kétlem, hogy valaki jó chakraérzékeléssel várna pont minket. Ha pedig megtudtuk, amit akartunk… jobb ha visszaindulunk hajnalban, Otogakure-ba. – Úgy tűnik, nem foglalkozik a fiú azzal a kérdésével, hogy mit fognak a faluval tenni. Legalábbis elsőre látszik így, mert a nő megint csak ajkába harap: valószínűleg ez a rossz szokása, ha olyanról elmélkedik, ami nem kedves a szívének annyira.
- A falu pedig… tegyünk földdel egyenlővé, ezt mondta… - Idézi fel ő is Shion szavait. Megrágta hosszasan a lány szavait már magában, de most megint visszatért erre a pontra. – Szerintem nem baj, ha megmarad a dolog falu képe. Ő is azt akarja, hogy híre menjen a dolognak, hogy kumo-i ninják legyilkoltak egy egész falut. Egy szellemfalu még rémisztőbb lehet… de természetesen majd néhány harc-nyomot elejtek, nem csak a hiate-atet, amit ránk bízott.
~ Kensei, mibe keveredtem? Mit zúdítok ezzel a világra… ha persze sikerül? ~ Nem biztos annyira a sikerességében, de valamennyire hisz a tudásában és a szerencséjében.

**Katsutomo Goukan** Szomb. Júl. 17 2010, 14:20

//öö van elemlámpa ebben a világban?//

Egy darabig nem értette, hogy Yun miért folyamodik efféle eszközökhöz, mint az elemlámpa, de még mielőtt kiállított volna magáról egy szegénységi bizonyítványt, eszébe jutott az álca. El is szégyellte magát belül rendesen, hogy miért nem jutott ez egyből eszébe. Persze foghatná arra a halvány izgalomra és idegességre amit belül érez a feladattal és a közeljövővel kapcsolatban, de nem szeret kifogásokra támaszkodni, éppen ezért csak a szigorú szidás marad, és lenézés, hogy 'egy ilyen hülye ember nem lehet, olyan hatalmas, mint azt szeretné'. Mélyen magába vési. Ha egyedül lenne, valószínűleg beleöklözne néhány kemény felületbe, vagy éppen a hasába. Esetleg megkeresné a már kitapasztalt pontjait, amin kis nyomással nagy fájdalmat tud okozni magának, ezzel nyomatékosítva hibáját. Igen, gyakran túl szigorú magához, de tisztában van azzal, hogy neki egy ilyen mesterre van szüksége, aki még ráadásul meg is érti őt, ahhoz, hogy a legjobbat hozhassa ki magából. Sajnos, még nem találkozott ilyen emberrel, így saját maga próbál uralkodni magán, ezáltal valamilyen szinten kettéhasítva énjét, ami ugyanannyi kellemetlenséget, mint előnyt okozott neki eddig, és habár ezek számban közel egyformák, ő úgy érzi, az utóbbiak többet nyomtak a latba szerencséjére.
Figyelmesen hallgatja végig az előadást. Mindenféle új dolog érdekli, pláne, ha azok ilyen hasznosak, habár a 'mennyi idő az elkészítése' kérdésére a válasz még mindig nem hangzott el, de úgy gondolja, hogy nem próbálkozik meg harmadszorra is vele, mivel gyanússá válhatnak, ha esetleg egy éles fülű meghallja őket. Megvárva, míg a nő befejezi, majd halk, duruzsoló hangon folytatja a beszélgetést.
- A biztonság kedvéért szögezzünk le pár dolgot. Ha azt veszi valamelyikünk észre, hogy követne valaki, vagy éppen fegyvert húz elő, támadás céljából illetve egyéb ehhez hasonló akciót látnánk - mert hát ki tudja - akkor a következőképpen jelezzünk egymásnak:
Próbáljunk egy időpontra vonatkozó kijelentést tenni, amivel megadhatjuk az irányt a másiknak. Ha az is jelezte, akkor helyeslő választ adjon rá. Minden más esetben a 'Nem tudom'-ot használjuk. Ilyenkor igyekezzünk a leírását tudtára adni nagyon óvatosan, például:
'Tényleg, papának kéne vinni egy ajándék KALAPOT.' Illetve ehhez hasonló dolgokat. - kérdően a lány szemébe néz várva ellenvetésre, javaslatra, ötletre, majd hozzá teszi - A küldetés alkalmával kénytelen vagyok megbízni benned. - majd odanyújtja jobbját. Ha a lány elfogadja, akkor hirtelen megáll, mivel eszébe jutott, hogy a bo-ja még mindig rajta van. Kénytelen-kelletlen meg kell válnia tőle, ezért egy pillanat türelmet kért, majd befutott az erdős részbe jó messzire. Ott 'ninjatempóra' váltott és elég messze az ösvénytől talált egy fát, egy lyukkal a törzsén. Sajnálatos módon nem fért be egészbe a fegyver, így kénytelen volt azt apró darabokra törni, hogy elhelyezze bennük. A biztonság kedvéért szedett egy kis avart, betakarva a részeket. Majd visszaindult, ugyanabban az elvben, csak fordítva. Először közlekedett gyorsan és pár méterrel az ösvény előtt váltott kényelmes gyalogló tempóra, majd hangosan megjegyezte.
- De rég pisiltem már ilyen jót! - megtoldva egy nagy nevetéssel - Jajj Momo! Már úgy elzsibbadtak a lábaim, messze van még? - kérdezte nyígó hangnemben majd egy jelentőségteljes nézést intézett Yun felé, jelezve, hogy ezt a stílust fogja felvenni, mivel kortársai nagy része pontosan ilyen volt.

**Shintaro Yun** Vas. Júl. 18 2010, 09:49

/Sztem van… mintha rémlene egy részből, amit láttamXd/

Egy darabig teljesen némán haladnak, de azután Goukan előrukkol a jelbeszédük kifinomított verziójával, amire Yun csak nyugodtan bólint.
- Rendben, ez jó lesz. – Válaszolja, de most nincs a hangjában semmiféle dicséret árnyalata sem, de Ren észreveheti, hogy a nő csak félig van jelen, a gondolatai megint a távolban járnak félig. Yun-t zaklatja ez a tömegmészárlás és már félig bánja, hogy elfogadta Shion ajánlatát… bár sejti, hogy ha nem így tett volna, a lány ott helyben megpróbál végezni vele. Hideg nyugalom áradt a lányból és úgy beszélt jelentős politikai lépésekről, mintha ezek mindennaposak lennének az életében… de Yun megtalálta már a gyengepontját: Shion hatalommániás volt, ezt rögtön leszúrta a hóhajú shinobi.
Goukan megáll, s a jobbját nyújtja Yun felé, mire a nő egy pillanatra megdöbbenten néz a felé tart kézre, nincs hozzászokva ezekhez a gesztusokhoz. És ha eddig nem tűnt fel Goukan-nak, Yun kerüli a fizikális kontaktus minden formáját, eddig egyszer nem ért hozzá a fiúhoz, mindent vagy odadobott neki, vagy messziről odanyújtott, hogy még véletlen se érintsék meg egymást. Úgy tűnik, a kunoichinek is vannak furcsa szokásai.
Mindenesetre elfogadja a gesztust, és egészen férfias határozottsággal fog kezet a geninnel, aki azután minden további szó nélkül eloldalaz egy bokor felé. Egy kicsit bután néz utána Yun, nem tudja mire vélni a dolgot, de hamar túlzottan elcsendesedik minden, jelezve, hogy a fiú messzebbre ment. Yun megvonja a vállait, de hamar vissza is tér a fiú, és fennhangon közli a nővel, hogy csak könnyített magán. A tetejében „nyígó” hangon (XD)
- Ah, ne hisztizz már! – Vágja oda kemény és szigorú hangnemben, s türelmetlenül legyint egyet. – Miattad sosem fogunk odaérni, már este van! Tudod jól, hogy a éjszakák nem biztonságosak, és ha minket a hold a falun kívül köszönt, bármikor banditák csaphatnak le ránk! – pici hisztériát kever bele, de nem túloz azért.
- Siessünk! – Indul meg megszaporázott léptekkel, a lámpával mutatva az utat. Hamarosan találnak is egy utat, ami a falu felé vezet, s a távolban már a fények is kivehetőek.

**Katsutomo Goukan** Vas. Júl. 18 2010, 10:37

//legyen...|| karin mikor csatlakozik?//

Hirtelen mozdulatokkal karba teszi maga előtt a kezét, és el is fordítja némiképp a fejét, jelezve sértődöttségét, de persze egy szó nélkül átveszi az új ütemtempót és nem telik bele sok, hogy a lány mellett lépked. Egy darabig tartja is a durcásságát kimutató gesztust, de hamar ráun, és egy átlagos arckifejezést vesz föl. Itt tényleg kifogástalan az unott képe, amely már a maszkjává minősült 15 életéve alatt. Tetszett neki ez a kis színjáték. Mindig az ehhez hasonló eseteket szerette, ha küldetésekre mentek régi csapatával. Ha nem lenne ő is valamilyen szinten 'hatalommániás' (habár ő inkább 'tudásmániás') akkor minden bizonnyal színésznek ment volna. Az a második dolog amit élvez, szeret csinálni, és nem csak a saját véleménye, hogy van tehetsége hozzá. A messziben ő is felfedezett néhány fénypontot, és automatikusan vezette volna a chakrát szemébe, ami meg is történt pár pillanatra, de azután gyorsan visszaállt minden a normálisra és újból csak a saját maga szidása maradt meg benne. Kivételesen ezen is túl tette magát hamar, mivel a közeledés hatására felnagyítódott és megsokszorozódott minden apró fénypont. Ezt nem szerette a városokban: a mesterséges fényt éjszaka. Soha sem értette, hogy miért kell mindent kivilágítani olyankor? Még újhold, vagy felhős éjszakák idején sincs olyan sötét, hogy elvétsük a helyes irányt. De a zavartalan éjszakai sétáira hamar talált egy alternatívát, nem is ő lett volna, ha nem. Az erdőbe nem teszi be a lábát senki sötétedés után. Illetve senki, akinek nem muszáj, Goukant leszámítva, akit hatalmas boldogsággal töltött el az a csönd és nyugodtság amit olyankor tapasztalt.
- Húúúú.... - ámult el kisgyerek módjára - Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy.... - természetesen annak semmiképp sem nevezhető, de tény, hogy nagyobb, mint ahogy azt a genin elképzelte. Ő egy piacból, kocsmából illetve néhány kovácsműhelyből álló főteret és az ott dolgozók házát illetve egy fogadót képzelt csak el. Könnyű volt azt elhinni, és kár nem belegondolni az elmélet hibásságába. Hiszen valószínűsíthető, hogy jó a bevétele a városnak, ebből pedig könnyen eredeztethető a fejlődés, aminek ők fognak most véget vetni.
~Nem sokára, már nem lesz senki, hogy fölkapcsolja sötétedéskor a lámpákat...~ Könyveli el, ami örömmel tölti el amiatt, hogy megszabadul az estéje egy mesterséges fényforrástól, de ugyanakkor kételyeket is ébreszt az előző állításra vonatkozó 'Miért?' kérdés válasza. Abszolút nem biztos benne, hogy valóban azt teszi, ami a legjobb a célja érdekében, de úgy érzi meg fogja tenni. Reméli, hogy csak a lelkiismeret mondatja az előzőt vele. Efféle gondolatok közt érik el a kaput...

Karin Vas. Júl. 18 2010, 14:50

Nos végre megérkeztettek a falúba és hát, az sokkalta nagyobb volt, mind várható volt. Kis falú? Inkább egy kisebb várós, hiszen éjszaka közeledtével, még arra is volt pénzük, hogy külön őrszolgálatot tartsanak fen, amit hát csakis városok engedhettek meg maguknak, hiszen nem egyszerű parasztok őrizték a kapujukat, hanem éppen hivatásos katonák, mely hát elégé megnehezítheti a későbbiekben a dolgokat. Ahogyan odaértetek, a két izmos és páncélos alak megájt parancsolt nektek, ahogyan a lámpa fényében megnézte jobban az arcotokat.
- E nő és e kolyok! Milyen ügyben jettek ide és miert elen kesőn?!- kérdezte tőletek az egyik őr, igazán érdekes akcentussal, ahogyan résen kell lennetek, de szerencsétekre az éj leple alatt, idejövet, több dolgot is tökéletesen megtudtatok nézni.

A falú viszonylag nagy, és kisebb palánk is védte, mely azonban nem okozhat nagyobb gondot egy shinobinak. Mivel a a falút egy kisebb rét veszi közel, így éjjel nappal oda kell figyelnie annak, aki nem a főbejáraton akart bejutni, de ezen kívül széles és éjszaka jól bevilágított utcák várnak titeket, ahogyan szinte mutatja magát az a hely, melyet kiszemeltetek. A falú jobb szélén, egy kisebb domb van elkülönítve, ahogyan innen is jól lehetett látni, hogy állandó őrszemélyzet mellett vigyázták. Jól ismerve az ország helyzetét és tradícióját, ez volt a falú kútja, ahogyan még innen láttátok a nyílt csővezetéket, melyek elindultak a falú főbb helyszínei felé. Szinte már túl könnyű volt az egész, ahogyan már csak be kell jutni és jobban szemügyre venni a dolgokat.

**Shintaro Yun** Hétf. Júl. 19 2010, 09:06

Majdnem elneveti magát abszurd és rá nem jellemző módon a férfi akcentusán, de az arcizma szerencsére nem rándul meg, el tudja fojtani. Annyira furcsán kérdezte az őr, hogy Yun rögtön tudta, viszonylag zárkózott közösség lehet a falu társadalma: a sok kereskedő, aki megfordult erre, befolyásolhatta volna a beszédet, mégsem így történt.
~ Gyanúsak vagyunk már nekik, mert idegenek vagyunk… pompás! ~ De mielőtt túl sokat időzne és azt lehetne hinni, hogy éppen valami hazugságon töri a fejét, készségesen válaszol a feltett kérdésre.
Orcáit enyhe pír futja át, és kicsit előrébb hajol, mire a ruhája picit mélyebb belátást eredményez, de semmi esetre sem lehetne megvádolni azzal, hogy hivatalos személyt akarna inzultálni, mert igazából a szemébe sütő lámpafény elől hajolt el. A plusz pedig csak véletlen: Goukan ugyan azt hitte korábban, hogy Yun el van szállva a természet adta vonalaitól ás bájától, de talán már a fiú is észrevette, hogy nem így van, s a nő viszonylat tisztes ilyen téren… mert vannak a világon olyan kunoichik, akik maximálisan kihasználják a férfihormonok egyszerű működését ( Razz

)
- A Tea országából jöttünk és út közben eltévedtünk, azért értünk ide ilyen későn… tudják nagyon féltem hogy esetleg rossz irányban haladunk és hogy valami banditák kapnak el minket és… de szerencsére minden rendben! Mellékesen ugye azt kérdezték miért jöttünk? Degarashiból jöttünk, mint mondtam és természetesen egy kardért jöttünk. A gazdánk…És itt kicsit meghajtja a fejét, még a távol lévő (és totálisan fiktív)gazdájáról tisztelettel beszélve így - … küldött, hogy vegyünk egy gyönyörű, míves díszkardot. Azt hallottuk, ez a falu az egyik fegyverkészítő falu, ezért bátorkodtuk ezt a falu választani. De mit is fecsegek ennyit? A célunk tehát vásárlás… legalábbis azt hiszem, ez a megfelelő szó rá. – Egy szusszra végighalandzsázza az egészet, az őröket nem engedve szóhoz jutni. Közben egy kicsit butácska, de messzemenőkig lelkes, hiperkatív, tisztelettudó és segítőkész nő képét adja, aki messzemenőkig imádja a gazdáját.
~ Csak jegyezz meg mindent kölyök, jegyezz meg! ~ Mondogatja magában, de bízik Ren-ben meg az agyában: a fiú többször bizonyította hogy jól vág az agya, és a szükséghelyzetben jól tud improvizálni lehetőleg.
- Ő pedig a kis segítőm. Tudják, a gazdám nem akart elengedni egyedül, mert tudják manapság a nők… hát, tudják maguk is biztosan.
~ De be kell jutnunk, felmérni, kábé hányan lakhatnak itt, nehogy túlságosan kevés szert hozzunk... ~ Meg akarja nézni, milyen sűrűn épültek a lakóházak, és megtippelni a házak számát, azt pedig majd beszorozza 3-mal, az átlag lakóval számolva.
A tekintete pedig nem hiába siklott el a tájon egy pillanatra, amikor errefelé jöttek, mert rögtön kiszúrta a kutat és az őrzőit. Nem nagyon zavarja, hogy fegyveresek védik a kutat, biztosan meg tudja oldani a dolgot, ha mással nem, hát néhány ügyesen elhelyezett robbanójegyzettel és egy-két okos jutsuval: egy terv kezd formálódni a fejében. Főleg, hogy tudja, nem kell neki személyesen a kútba öntenie a szert, mert erre is van egy pompás kis jutsuja, egy szél elemű technika, amivel precízen tud tárgyakat mozgatni. Miért ne lehetne a tárgy most virágpor? Az őrök figyelmét kell csak elterelni egy picit, hogy ne vegyék észre a dolgot, de Yun szerencsére nincs egyedül.

**Katsutomo Goukan** Hétf. Júl. 19 2010, 09:58

Pislog egy nagyot a fura kiejtésen, de más reakciót nem hagy maga után. Tudta, hogy vannak emberek akik nem beszélnek tisztán, de ő maga még sosem találkozott ilyennel. Néhány küldetést és csavargást leszámítva végig Kumogakure falai közt tartózkodott, ott pedig nem ismert senkit, aki ehhez hasonlóan formálná a szavakat. Mindenesetre egy 'lelki vállvonás' keretében túlteszi magát a dolgon és az őröket kezdi tanulmányozni. Úgy veszi ki, hogy a viselt védőfelszerelések vagy egy gyenge shinobit, vagy biztosan nem ninját takarnak, ami igen jó dolog az ő szempontjukból. Szerencsére a városfal sem ígérkezik túl nagy kihívásnak és az esetleges mezőn keresztüli észrevétlen átsurranásra is van egy terve. Újabb szemtágítás következik társa fura reakcióját látva. Nem vette észre, hogy a fény zavarta előző helyzetében, mivel nem oda tekintett, de végtére is be kellett látnia, hogy ha információ kell, akkor jó néhány férfit meg lehet győzni ezzel az 'ősi technikával', amit legszívesebben hangosan kommentálna egy 'ehh'-vel, de mivel ezt nem teheti, csak magában fejti ki véleményét. Tekintete folyamatosan jár felmérve a város külső védelmét, az oldalakon járőröző őröket. Egyenlőre csak erre van kilátása, de ezekkel is felhagy, amint a nő a 'történetüket' kezdi el regélni. Elég hosszan, felesleges információkat is megosztva az őrökkel, amit egyértelműen a fiúnak a szánt, hogy képbe legyen mindennel.
~Degarashi, díszkard, és egy gazda... MICSODA? Egy díszkard? Azok hatalmas pénzösszegeket vesznek ki egy-egy zsebből, sőőt általában csak rendelésre készítenek, hisz ha már díszkard, akkor egyéni legyen. És mi van ha nem veszünk? Mit mondunk? Nem találtunk olyat ami tetszik? Ajjaj...~ Nem tetszett neki ez a rész, amit minden bizonnyal majd szóvá is fog tenni, ha alkalma nyílik rá, majd amikor a bemutatására tér a szó, akkor széles mosollyal fordul a katonák felé.
- Jó estét! - mondja fennhangon - Hát igen! Ha Momo maga jött volna ki tudja mik történhettek volna az úton? - csodálkozik elszörnyülködve - De így! Hogy egy igazi férfi ment mellette - csapott mellkasára és büszkén kihúzta magát - Egy bandita se mert ránk támadni! Ugye, hogy ez ennek köszönhető? Nem? Na, mondják meg neki, hogy tudja ki a megmentője! - itt hatásszünetet tartott, majd sunyin elvigyorodott - És természetesen, egy MEGMENTŐNEK kijár némi törökméz. - 'szóval ide akart kilyukadni ez a csibész kölyök'. Gondolhatták a katonák, miközben Goukan győzelemittasan kihúzta magát. Nem éppen alacsony, de általában átlagos méretűnek bélyegzik, mivel nem szeret kihúzott háttal járni, kivéve, ha meg van győződve róla, hogy senki sem látja. Most viszont mindenki szeme láttára megmutatta teljes magasságát, és azt, hogy néhány centiméterrel a 180-as számot is túlhaladja. A büszke pózban Yunra nézett, hogy tudja annak reakcióját, de az nem ide figyelt, hanem valamiféle őrzött részt bámult. Nem akart feltűnést kelteni azzal, hogy ő is így tesz, inkább az őrök felé fordul:
- Nézzenek oda! Hát így bánunk egy megmentővel? Még csak rá sem figyelünk? Jól van, jól van... - közli sértődötten és karba teszi a kezét, majd az ellentétes irányba fordul.

Karin Kedd Júl. 20 2010, 17:04

A férfi jót röhögött az egészen ahogyan, csak bólogatott, majd félreállt az útból. Bevette a meséteket, de ez nem is csoda, az ábrázata is olyan buta volt, mind akit gyerekkorában fejre ejtettek, na de lehet, hogy ez történt. Ki tudja.
- Mejeneke, mejeneke! -mondta nektek, ahogyan hallgattatott rá és beléptetek, szinte könnyedén a falúba. Na de odabent máris minden más volt.
A falú elhelyeszkedése alapján, Yun néhány lépesé után belátta, hála a számításának, hogy itt mészárlás lesz. A falút több mind 500 lakosú volt! Ennyi embert kelet a halálba küldenetek. De előtte felkellet mérni a terepet, ahogyan az egyik kocsma előtt ténferegtek el, mikor is hirtelenjében Gouken-ra egy férfi esett. Jól láthatólag valaki kiütötte a házból, ahogyan Yun azonnal észrevette a férfi homlokán Otogakure jelét. És a férfi nem az őt kifektettőn, hanem Goukan-on akart elégtétel venni, hiszen megragadta a fiút és rákiabált!
- Mit képzelsz?!- förmedt rá, ahogyan egyből leszűrődött nektek, hogy részeg! -Azt akarod, hogy megöljelek kölyök?!- grimaszolt rád, ahogyan ha nem tesztek semmit, valóban nekifog esni a fiúnak, de ha olyant tesztek, akkor lelepleződtök. Rosszkor voltatok rossz helyen.
- Odanézenek! -kiáltott fel valaki, ahogyan kilépett az ajtón- Csak nem Yun!- kiáltott rá a kunoichire, ahogyan megtorpant és a sötétben szemügyre akarta venni a lányt- Vagy nem?! Hogy hívnak némber?

Ajánlott tartalom