Re: Takumi no Sato

**Shintaro Yun** Vas. Aug. 15 2010, 09:04

Kimerítette testileg és lelkileg a gyilkolás, és kezdi unni, hogy neki még mindig Shion-nal kell szemben állnia, az a nővel szemközt, aki előtt valamiért hirtelen sokat akar villantani, maga sem tudja, miért is.
Kensei közelsége megnyugtatja valamelyest, de nem akarja, hogy az amúgy is túlzottan nyílvánvaló még inkább Shion orra alá legyen dörgölve, ezért kicsit kimérten viselkedik: noha szíve azt diktálja, hogy azonnal boruljon a férfi karjaiba, helyette csak kihúzza magát és hallgatja az ex-kumo-i szavait.
Megölni Goukan-t? Erre nem számított, valami erős ninját várt volna, aki valamiért elkerülte a vízözönt. Apró kis gondolatjel jelenik meg a nő agyában, de arca továbbra is sima marad, egyetlen picinyke halovány ránc jelenik csak meg a homlokán.
~ Hopáá… ~ S közben ha nem is feltünően, de körbenéz, vajon merre lehet az említett személy. Nem veszi hirtelenjében észre (valószínűleg, mivel elrejtőzött és éppen kihallgatja őket), de nem erőlteti a dolgot, mivel úgy is tudja, hogy nem akarja megölni a fiút.
Valamiért megkedvelte ezt az újdonsült útitársár. Fiatal és gyenge, tapasztalatlan és hátráltató tényező saját maga számára, ezeket mind bevallja. Mégis lát benne valami potenciált, mivel Goukan eddig minden helyzetben derekasan és Yun kedvére valóan helyt állt, félszavakból megértették egymást, és igen jó elterelésnek számított: ki gondolná, hogy egy S szintű elveszett kunoichi egy fiatal fiúval utazik együtt és pesztrálja? Meg nem utolsó sorban, enyhe anyáskodó-komplexusa is megrezzent már a fiú felé.
~ Shion Aware… ~ Forgatja újra a lány nevét nyugodtan az agyában, mivel az említett kunoichi éppen Kensei-t ajnározza és ajánlja fel neki, hogy lehetne a kutyája. Erre a fehér hajú megvetően tekint, enyhe féltékenységgel a lélektükreiben, de szavakkal nem kommentálja, agya pedig messze jár.
Lassan végigméri a sebeit, felméri a chakrája mennyiségét. Elszívta a fickó chakrájának nagy részét, de a jutsuk le is vették a díjukat az erejéből, a combján a seb pedig nem vészes, de továbbra is hátráltató tényező.
Pedig ha nem így volna…
Shion itt áll, tőle nem messze. Yun-ban pedig a bűntudat émelyeg és a düh. Csak ki kellene szinte nyújtania a karját, és Shion chakrája már is az övé lenne, és amíg ő lefoglalja a nőt, Kensei végezhetne könnyedén vele…
De Yun tudja, hogy Shion erős, de így, hogy ők ketten vannak (teljes mértékben támaszkodik Kensei segítségére), talán lenne esélyük… de először megpróbálkozik a szavak erejével, hátha…
Kuncog először kicsit, azután pedig megszólal. Gondosan felépítette fejben a jelenetet, amit elő kell adnia most.
- Úgy gondolod meg kellene ölnöm? Abban a kölyökben több a lehetőség, mint bennünk hármunkban együttvéve. Hány éves lehet? 12-13? – Túloz kicsit direkt, de szavai becsmérlőek, amikor a korról beszél. – tökéletes gyilkos lesz belőle. Fiatalon fogékony az ember… kicsit pátyolgatjuk és egy év múlva ő lesz az egyik legjobb ütőkártyánk. Nem Shion, nem akarom megölni. Felelősséget vállalok érte. De ha te úgy gondolod… öld meg te. – Veti oda a végét egy kacérkodó vigyorral.
Még is, ha Shion továbbra is utasítaná, hogy ölje meg, bólintana, s megfordulna, hogy kézjeleket mutogasson, de az utolsó pillantban visszafordulna Shion felé, s chakrát a lábába küldve próbálna meglepetésszerűen a lányhoz jutni, és megragadni annak karját, hogy chakrát szívjon el tőle.
Ha pedig Shion maga indulna Goukan után, akkor megpróbálná a Magen: Hanabira Tonsou (Démonikus Illúzió: Virágszirom Menekülés) genjutsut, hogy könnyen Renhez jusson, és védhesse.
Ilyen Yun: ha valakit megkedvelt, azt védi és ragaszkodik hozzá.
Még ha néha előnyösebb is lenne másképp cselekedni.

**Juurin Kensei** Vas. Aug. 15 2010, 16:38

A férfi vizslatja a nőt, még soha életében nem látta. Sok helyen járt pedig ő már, igaz például ezt a kis falucskát is kihagyta nyaralás céljából, meg egyébként is... Vajon végre talál valakit, aki segíthet neki a terveiben? Nem kizárt, azonban először meg kell tudnia, hogy pontosan ki is ez a nő, arról nem is beszélve, hogy amire Kensei képes megbízni valakiben, hát az rengeteg idő. Ám az idegen bemutatkozik, legalább már a nevét lehet tudni, és hozzá egy ajánlatot, mit felajánl a férfinak. Hát Kensei-nek nem volt mostanság sok melója, nem is olyan sokat fizettek a munkákért, amit eddig csinált. Vagy átverték, és meg kellett ölni az ügyfeleket, vagy pedig csak épp annyit kapott, hogy megélhessen egy darabig belőle. De talán majd most kap valami jó ajánlatot... Még nem válaszol, inkább figyel, mert Yun felhozta azt a bizonyos kölyköt, akit az előbb is láthatott. Nos az biztos, hogy nem nyerte meg tetszését Kensei-nek... Utálja, ha ilyen jöt ment alakok ellenszegülnek az utasításainak. Általában az ilyeneket félholtra veri, és utána röhög rajtuk. Plusz miért is pátyolgatja ennyire ezt a fiút a kedvese?
~ Chh... Ez a kis senkiházi, mégis miért is kéne védeni? A szervezet jelen pillanatban csak erős tagokból áll, és most felvegyünk egy ilyen tapasztalatlan kis valakit? Ráadásul nem is hiszem, hogy lenne annyi időnk, hogy egyáltalán kiképezzük... De ami mindennél fontosabb, soha senkiben nem szabad megbízni. Lehet hogy ez a kölyök kém, vagy valami más. ~ szemével keresi az illetőt, de nem találja, egyelőre most nem is foglalkozik vele, előbb-utóbb úgyis felfedi magát. Majd fogja magát a férfi, és átugrik a másik háztetőre, ahol Yun jelenleg van, s Shion felé fordul.

- Nos az a helyzet, hogy mindenféle jött mentben nem szoktam megbízni. - mosolyodik el gúnyosan. - De persze minden ajánlatot örömmel hallgatok meg. - mosolyog tovább, majd szerelmére pillant, s a lábán lévő sebbre, majd a tekintetét próbálja meg elkapni. Na igen, nem kell szó hozzá, Kensei csak azt próbálja ezzel kérdezni, hogy minden rendben van-e. Jelen pillanatban annyira örül Yun-nak hogy legalább így is próbál a közelében lenni. Na meg persze ha valamit tervez ez ellen a Shion nevű hölgyike ellen, mindenképpen tudjon neki segíteni. Kezével megpróbálja megérinteni Yun kézfejét, persze csak sunyiban, hogy a másik nő ne vegye észre.

**Katsutomo Goukan** Vas. Aug. 15 2010, 17:52

Úgy érzi sikerült találnia egy tökéletes rejtekhelyet, a helyzethez viszonyítva. A félig lerombolt szálloda egy földszinti szobaszerűségébe találta ezt meg. Egy fura állapotban lévő, hajdan még igen luxuscikknek számítható kanapé takarta őt el a kíváncsi tekintetek elől. Más élőlényt nem látott rajta kívül, illetve egy hulla. Egy hasonló korú fiú lehetett. Sőt, így fejjel lefelé szinte meg sem lehetne különböztetni, ha egymás mellett feküdtek volna. Habár lehet csak a távolság mondatta ezt vele, mivel az legalább 20-25 méterrel távolabb feküdt. Gondosan szétnézett és felmérte a környéket maga körül. Megjegyezte, hogy merre lehet legközelebb a városfal felé eljutni (és ez pont a már említett holttest iránya volt). Ha esetleg menekülésre kellene fogni, hogy tudna úgy elsettenkedni, hogy mindig takarja valami. de sajnos az ideje nem engedte, hogy ezt a vizsgálódást tökéletesen befejezze, mivel chakrával javított hallása halk hangokat észlelt. Nem a legélesebbek voltak, de még pont megtudta érteni azokat. Shion már jól elraktározott beszédképét vette ki. Majd leblokkolt. Még káromkodás sem csúszott ki a száján annyira meglepte a kialakult helyzet. Persze számíthatott volna rá, hogy három S szintű shinobi között keresnivalója sem akad, nem hogy együtt dolgozzon, és partnerként kezeljék. Mégis, ő aki mindig minden eshetőséget végig gondol, és a legkisebb ellenállás felé törekszik, tisztába van tettei következményével, és úgy dicsérte logikáját akadémiai tanára, ő erről teljesen megfeledkezett. Egy picit még mindig törvényen-belülinek érezte magát. Agya nem szokott hozzá, hogy az olyanok, mint becsület, és hogy 'mit büntet a törvény, mit nem?' feltételek nem játszanak szerepet ebben a világban.
~basszus...~ Azért egy fáziskéséssel csak megérkezett a szokása. Belső hangját kétségbeesettnek és egy kicsit lemondónak érezte. A karnyújtásnyira lévő hatalomvágy hirtelen úgy eltűnt, hogy még nyomát se látta a távolban. Azon morfondírozott, hogy megpróbál hang nélkül meghalni és nem kiáltozni a fájdalomtól. Már előre eldöntötte, hogy nem könnyíti meg a ellenfele dolgát a fájdalom enyhítésével, hanem bepróbálkozik életveszélyes taktikájával. Vágyta már annak használatát, de tudta, hogy súlyos következményei lesznek saját egészségére tekintettel. Ekkor hallotta meg Yun hangját, amint róla beszél.
~basszus...~ Ez már sokkal kellemesebb, némileg megnyugtatta őt, habár fogalma nem volt a kunoichi készülődéséről és ezért még mindig félt egy kicsit a másik válaszától. Bizony félt. Eddig még nem érezte ezt. Elővigyázatos volt gyakran, de félni ennyire még sosem. Talán reszketett is, ezt nem tudja, de izzadni biztos izzadott, mivel egy arcán végigszaladó sós csepp ébresztette föl.
~MI VAN VELED?~ Ordította le magát lélekben. Szívverése a normális határ közelébe ért immáron és nem az egekben szárnyalt. Higgadtságát úgy-ahogy visszanyerte, de természetesen abszolút nem múlt el az a kétség ami eddig ereiben csörgedezett.
- Akárki jön, velem döglik... - suttogta halkan, sőt inkább csak a szájával formázta a betűket, hangot nem is nagyon adott ki. Az adrenalin elszánttá tette. Nagyon elszánttá.

Karin Szer. Aug. 18 2010, 19:55

//Bocsánat a késésért, azonnal kezdjük is!!! //

A kunoichi, csak nézte Yun-t, ahogyan annak gondolatmenete szó mi szó egyáltalán nem lepte meg, bár nem az miatt volt, amit mondott. A lány nagyon is jól tudta, vagyis inkább pontosítva, csak sejtette, hogy valójában nem akarja megölni majd a fiút. Éppen ezért amit Yun mondott nem lepte meg, sőt viccesnek is találta, ahogyan elnevette magát a kijelentésén. De nem csak azon. Máson is.
- Ez vicces! -nézett Yun-ra és a férfira, mosolyogva, bár ezt ti nem láttátok, hiszen a maszk még mindig rajta volt- Parancsolgatsz nekem? -lépett közelebb a két shinobi-hoz- Egy szóval sem engedtem meg, hogy parancsokat osztogass akárkinek! -hangja rideggé vált hirtelenjében- Megmondtam, hogy csak azt kérem, hogy szolgálj és ha elárulsz akkor megöllek! Ennyi és kész! - nézett oldalra a fiúra, az épület romjai közzé, nemcsak a két szövetséges, hanem a kunoichi is észrevette az ott rejtőző Goukan-t. - Az a fiú ott, nemmás mind csak szemét! Nem több, nem kevesebb! - nézett vissza rátok- Öld meg és menjünk! Gondolom nem okoz problémát egy kölyök megölése! Hiszen itt is nagyon jó munkát végeztél!- fordultál meg, ahogyan a kézjelekbe fogtál- Menj!- utasított és te abban a pillanatban engedelmeskedtél. Bár nem úgy, ahogyan ő azt mondta.
Chakrát gyűjtöttél a lábadba, annyit amennyit tudtál! Készen általa technikára, ahogyan megfordulva azonnal a kunoichire veteted magad. De az élet nem mindig ilyen egyszerű. Ahogyan megfordultál, egy kardal találtad majd szembe,. Aware feléd tartotta, ahogyan ez nemcsak téged, hanem még Kensei-t is meglepte. Ő maga sem látta, mikor rántotta elő, pedig végig szemmel tartott a lányt, ez pedig csak a vég előjele volt. Na de ne higgyük, hogy így ér mindent végett. Yun sem ami csirke, másik kezével könnyedén sodorta félre a kardot, hiszen a kunoichi nyújtott kézzel csak felétek tartotta, mást nem tett, ahogyan a kard pengéje felszántotta ugyan a kunoichi kezét, de ez volt a legkevesebb. Tiszta célpont és egy pontos csapás a fejre. Egyetlen egy ütéssel nemcsak elkaptad a lány arcát, hanem a földre döntötted őt és a összetörve a maszkját fölé kerültél. A kardját elengedte, ahogyan a földön, felette térdelve egyfolytában szívtad a chakráját. Egy pillanattal később az utolsó maszkdarabka is a földre hullót, ahogyan a lány semmitmondó arckifejezéssel téged nézett.
- Szóval ez a te erőd! -közölte veled a nyugodtan- Képes vagy sok mindenre, de a szíved túl lágy! Ez a gyengeséged. Egész családokat irtottál ki, nemzedékeket, de egy egyszerű gyereket sem vagy képes megölni? – kérdezte tőled- Pedig én mindent megadtam volna neked! -emelte fel a kezét, ahogyan megrémülhettél egy pillanatra. Fél perce szívtad a chakráját, ennyi idő alatt még a tiéddel meggyező szintű csakrakoncentráció is képes lettél volna magadévá tenni, de ez úgy látszik Shion-nak meg sem kottyan. Még egy izzadságcsepp sem jelent meg az arcán és még mozogni is képes. - Itt az ideje hogy befejezzük!- tágult ki a pupilája, ahogyan egy gyors mozdulattal elkapta a torkodat, de ne feledjük, hogy rajtad kívül két társad is jelen van és ezt nem fogják szó nélkül hagyni!

**Shintaro Yun** Vas. Aug. 22 2010, 21:49

A terve tökéletesnek tűnik, de Shion, mintha csak a gondolataiban olvasna, felkészülten fogadja, s Yun egy kard élével néz farkasszemet, amikor lendületből visszafordul. Hamar kapcsol az agya, de részben a lendülete, másrészt az elhatározottsága sodorja tovább előre: a jobb karját végigsérti a penge (Yun csak reméli, nem méregbe mártott az acél), de így megragadhatja a lány arcát, érzi, ahogyan a maszk széttörik a keze alatt, felsértve immáron tenyerét is kissé.
A lendülete a tetőre küldi Shiont, Yun pedig fölé kerül. Behúzza a nő rögtön a nyakát és picit előre dől, hogy Shion a lábait ne tudja a nyakára ráfűzni és hátrafeszíteni a kobakját, de az Aware lánynak úgy tűnik, meg se kottyan az a jutsu, amivel Yun immáron teljesen feltöltődött. Shion szemében gyilkos fény villan, s Yun megrémül, de bízik abban, hogy kellően legyengítette ellenfelét… de téved!
És még mekkorát: a lány keze acélmarokként szorul a torkára, mire Yun hördülne egyet, de hangja elhal valahol félúton a tüdeje és a hangszálai között. Szép, máskor nyugodt és kisimult arca, ami eddig a combra kapott seb és a kard okozta vágás is csak fintorra tudott kényszeríteni, most fájdalmasan torzul el.
A keze a lány arcán kicsit lazul, de a kapcsolat még így is fenn áll, szipolyozza folyamatosan Shion erejét- ami úgy tűnik, nem akar nagyon apadni. A levegő lassan szorul ki a nő tüdejéből, ahogyan az ellensége szorítása pedig szorul a nyakán: Yun fél, hogy a nyakának apró kis csontjai el fognak szépen törni lassan a nyomás alatt. Az agyába is kevesebb oxigén jut el, de a canon- reflexek, amik akkor lépnek működésbe, ha valaki a halála ellen küzd, nagy erőt adnak most Yunnak: a nő ugyanis, a helyzethez teljesen nem odaillően, tisztán tud gondolkodni.
~ Igaza van. Egy kölyköt nem vagyok képes kinyírni, amikor a falut kiradíroztam a térkép felszínéről? ~ De közben egy újabb ér dagad ki a homlokán az erőlködéstől, hogy elszakadjon Shiontól.
~ El kell engednem, hogy én is elmehessek..~ Villan át az agyán, s el is emeli a kezét Shion arcáról, hogy kézjelekbe kezdhessen. Minden mozdulat fájdalmas, ahogyan a tüdejébe egyre kevesebb levegő passzírozódik be, de a kézjeleket lemutogatja. Szavai nincsenek, hogy kimondja a technika nevét, de a kezét a tető cserepéhez érinti, és hamarosan (ha minden igaz), a teste a cserép állagát veszi fel, hála a mindent asszimiláló technikának.
Elvileg, a cserép könnyebben törik, és ha minden igaz, Yun feje lassan leválhat a nyakáról, de a nőt cseppet sem zavarja. Elvileg, újra fel tudja építeni magát, ha ezen múlik a dolog. A cserép-szerkezet pedig Kensei-nek ad lehetőséget, hogy villám alapú technikát vessen be, mivel a cserép nem vezeti az áramot…

**Juurin Kensei** Hétf. Aug. 23 2010, 09:18

A férfi próbál Yun-hoz közeledni, ám felhagy vele, mikor a nő feléjük szól. Újra a kölyök lesz a téma, Kensei nem igazán érti, hogy miért is védi a szerelme annyira ezt a kis senkit. Inkább öljék meg, mint hogy nagyobb bajba kerüljenek miatta... De miért is aggódna emiatt a shinobi? Hisz rengeteget edzett, rengeteget tanult, akárki is ez a nő sushit csinál belőle. Legalábbis Kensei erre gondolt, ahogyan a nő elkezdte fenyegetni őt és Yun-t. Egy pillanatra a férfi azt hitte, hogy kedvese eleget tesz az idegen akaratának, és megtámadja a kölyköt, de nem így lett... Meglepődve figyelte Kensei, ahogy a kunoichi-ra ugrik rá... Ebben a pillanatban megijedt, már épp mozdult is a férfi, mikor Aware megragadta Yun torkát. Nem habozik a shinobi, itt az idő egy erős technikához. Azonnal aktiválja a Midoriryugan-t, előre gondolkozott, ha nagy mennyiségű villámchakrát akar igénybe venni, akkor kell a különleges képessége, hisz ha használja, a technika csak fele annyi chakrát igényel. Mivel most egy pillanatra az ellenfele mozdulatlan, az ökle köré gyüjti az elektromos chakrát, s megformálja azt a bizonyos bika szarvat belőle, majd villámgyorsan lesújt.

- Rariatto! - mondja ki, s reméli, hogy sikerül eltalálnia a nőt. Ha valóban sikerül, akár halálos sebet is ejthet rajta, persze ez attól is függ, hogy Kensei milyen pontosan célzott. Ha eltalálja az ellenfelét, azonnal követi egy másik jutsu, a Raiton: Raitongu ( VIllám elem: Villámszórás), csak hogy biztos legyen a dolgában... Ha nem sikerül, akkor kivonja kardját a hüvelyéből, s egy védelmi poziciót vesz fel, készülve a következő akcióra.

**Katsutomo Goukan** Hétf. Aug. 23 2010, 11:16

Adrenalinnal és halálfélelemmel és némi chakrával felerősített érzékszervei és egész teste szinte áhítoztak a harcra. Már üvöltött is volna, hogy ha esetleg nem vették észre, biztos legyen kivégzője a dolgában. Akkor se hátrált meg szándékaiban, amikor Yun indult felé.
- Az ütőérre koncentrálj... - suttogta magának, de ekkor elakadt a lélegzete. Egy magas szintű harc bontakozódott ki, ahol a kunoichi fejét majdnem leszelte már az elején a másik. Még az is meglepődött aki Kensei-nek nevezte magát, de a fordulatok gyorsan váltogatták egymást. Egy darabig nem értette, hogy mi fájdalmas lehet abban, hogy az arcát szorítják valakinek. Még csak komolyabb sérülést sem lehet vele okozni. Összeroppantani a koponyáját pedig úgy is képtelen. Aztán szép lassan feleszmélt, hogy már látta a nőnek ezt a technikáját.
- Chakra Kyuuin? - ráncolja össze a homlokát - Akkor nem kéne a nőnek kicsit jobban ellenkeznie? - lepődött meg annak hidegvérűségén, de a végén még is elkezdett kezdeményezni és látva a fojtogatás hatását elindult benne valami, talán lelkiismeretének egy lavinája ki tudja.
~Ez a nő meg akart engem menteni a haláltól...~ ismerte el kelletlenül. ~Tennem kell nekem is valamit, nem állhatok itt tétlenül!~ Némileg tudatosan szította magában a tüzet. ~Ez a nő bolondot csinál belőlünk, azt hiszi, hogy ő az úr!~ Egyre elszántabbá váltak arcizmai, mindegyik pattanásig feszült, és már rúgta is volna el magát, de ekkor valami mást vett észre.
Néhány törmelékdarab feküdt a tető közelében a talajon. Ha oda el tud jutni észrevétlen, gyerekjáték lesz felmászni és meglepni az ellenfelet. De újabb történés szegezte le tekintetét, a fekete hajú fickóból fényes villanás tört elő.
- Ki ez az ember? - le volt nyűgözve némiképp az erők hatalmasságán amiben ő is összecsapni készül, és tudta, hogy egy követ könnyen felkap a vihar. - Legalább most velünk van... - ezzel is nyugtatta magát. Elhitette lelkével, hogy olyan mértékű túlerőben vannak, hogy biztos a győzelmük. Ismét a súlyos törmelékeken gondolkodott, majd hirtelen fejbe vágta magát.
- Kawarimi no jutsu - suttogta és vele közel azonos súlyú faldarabra cserélte ki magát. Ott chakrát vezetve lábába felidézte egy a kontrollálási képesség fejlesztésére kitalált feladatot és a falon kezdett el szaladni, de nem cél nélkül. Szájába kunai-t fogott, míg jobb kezében két shurikent. Ha felérése után olyan helyzetben találja Shiont, hogy nehéz lenne eltalálni egy célt tévesztett dobással partnereit, akkor rögtön megindítja mindkettőt, remélve a meglepetés ereje ér valami hatást. Majd az eddig szájában lóbált fegyvert kézbe veszi és éberen várja a következő mozdulatokat.
- Bocs, nem találtam melyik tetőn vagytok. - blöfföli fapofával megindokolva késését de közben egy őrültebb vigyor is megjelenik arcán amiben benne van az is, hogy talán most fog meghalni, de biztosan tartalmazza azt, hogy nem adja egy könnyen oda életét.

Karin Kedd Aug. 24 2010, 08:42

Yun gyorsan kapcsolt, ahogyan elengedte a kunoichi arcát. A nyakára fonódott ezeknek szinte csak egy pillanat kellett volna, hogy eltörjék a nyakát, mely meg is történt, de későn, vagyis a halálhoz későn, és Yun legnagyobb szerencséjére. A lehető leggyorsabban tudta felvenni a cserép formáját és ezzel esélyt adni magának a túlélésre és egyben Kensei-nek is a támadásra. Ami nem is váratott magára. Abban a pillanatban, hogy Yun feje, mind egy tetőcserép roppant le nyakáról, ami azt jelentette, hogy megúszta, de természetesen ugyan úgy látott továbbra is mindent! Azt is látta, ahogyan Aware tekintette elkerekedik, de nem miatta. Tisztán halotta a felcsapó villámok hangját, mely egy mosolyt is csalhatott az arcára. Jól gondolta! Kensei sem tétovázott és egyben nem is fogta vissza magát. Yun testét darabokra törve annak árnyékából támadt a lányra, de még így is lassú volt.
Aware abban a pillanatba, hogy a lány feje letörött, moccant meg, és törte el Yun lábait is darabokra, ahogyan csak egy pillanattal korábban ugyan, de volt ideje arra is, hogy hátrafelé lökje el magát. Kensei pedig szó szerint súrolta a lányt. A támadása a lány két lábba között törte fel az épület tetejét, ugyanis a lábtörés közben az egész törzsét hátrafelé lendítve próbált távolodni. Egy tizedmásodperc késében volt Kensei, csak ennyit hibázott. De a harc korántsem ért vége. Aware, hogy távolságot tartson ugrált hátra, de éppen jó felé! Vagyis Goukan számára, aki épp mögötte jelent meg és nem volt rest, hátúról támadni rá. De egy ilyen támadás, főleg ezen a szinten csak pocizó hozásra jó, másra nem. Aware könnyedén ugrott fel a levegőbe, hátra sem nézve a támadás miatt, hiszen a jól ismert zajnak hála, egyből felfigyelt rá, de ha nem is szándékosan, de ez így volt tökéletes. Ugyanis épp védtelen maradt így Kensei másik technikájának.
Az apró kis villámgömbök telibe kapták a lányt, ahogyan annak testén végigjárt az áram és erőtlenül zuhant vissza, összetörve a tetőt, de nem beszakítva. A lány a tetőn feküdt, ahogyan az áram miatt nem tudott mozogni, de nem halt meg. Ti pedig, immáron az újra összeálló Yun-nal karöltve nézhettetek szembe vele, hiszen a harc láthatólag véget ért.

**Shintaro Yun** Kedd Aug. 24 2010, 09:49

A tetőcserép állagát felvéve már nem zavarja, hogy a feje leválik a nyakától, de a reccsenés így is végigborsóztatja képzeletben a gerincét, mert még sosem próbálta ki a technikát élesben. Nem számított rá, hogy ilyen érzés lenne látni a testé a feje nélkül, kívülről.
Megborzongva saját magán, hogy micsoda szörnyűen néz ki, lassan elkezdi visszaépíteni magát a chakrájának köszönhetően, hogy újabb támadást kivitelezhessen, ha kell, de Shion közben a nő ottmaradt lábait (amivel leszorította) széttöri, és immáron így menekülőre fogja, mivel Kensei is rögtön támadt, amikor esélye volt rá.
Az Aware-lány megússza az első csapást, nem kis szerencsével, de eközben felbukkan a már régen látott Goukan is, aki megzavarja a lány hátrafelé haladó mozgását, és a levegőbe kényszeríti, ami Shion végét is jelenti immáron: Kensei újabb raiton technikája telibe találja, s a lány, akinek eddig olyan nagy képe volt, áramrázottan a tetőre hullik.
Yun lassan felépíti újra a testét, de még nem hatástalanítja a technikát, hanem cserépként egyenesedik ki, és lép közelebb, hogy végignézze Shion rángatózását a tetőn.
Nem túl szép látvány így látni egy nőt, ezt maga Yun is belátja: a lány haja az elektromosságnak hála össze-vissza, a gravitációra fittyet hányva áll mindenfele, az izmai folyamatosan összerándulnak és elernyednek, koordinált mozgásra képtelenül.
~ És nyílván a zárózimai kontrollálására sem képes… ez a legnagyobb megaláztatás, ami életében érhette… ~ De mivel nem ismeri a lány élettörténetét (de sejti, hogy az kellően fordulatos és szomorú volt), nem ítélkezik és nem mond semmit sem, csak áll és félrefordítja a fejét.
Lassan húz elő egy kunait az övtáskájából, és térdel ismét a lány teste fölé, mint alig néhány perce voltak. A megmaradt áram Shion testében nem bánthatja hála a mindent asszimiláló technikának, s a kunaijjal fültől fülig metszi a lány torkát, ha a többiek nem ellenkeznek hevesen.(valószínűleg Shion képtelen a rendes mozgásra, de ha még is így történne, nyílván ahhoz alkalmazkodna Yun a kunaijjal és a különleges testállagával jelenleg).
Ha sikerül megölnie Shiont, rögtön feláll, hogy a nyaki ütőérből a szív zavart ütemére kipréselődő vér ne terítse be, s hátrébb lép. A kunait elrakja, és elfordítja a fejét a hulláról.
De fogadja a falu képe, amit lerombolt. És miért? A semmiért.
Értelmetlen volt ez az egész napos öldöklés.
A chakrája ugyan újra feltöltött Shion-nak hála, de a teste lassan eléri a limitet, míg az agya már régen azon túl van. Ha nem fenyegeti első ránézésre semmi veszély –már arra sincs lelkiereje, hogy tüzetesebben körülnézzen-, feloldja a jutsut, a bőre visszanyeri eredeti állapotát, ő maga pedig szépen összecsuklik a tetőn, a sebesült karjára szorítva a tenyerét.
- A fenébe. – Mondja, majd káromkodik elszántan egy nyomdafestéket nem tűrő és nőt nem illető módon, ami még Kensei-t is meglepheti, hisz még sosem hallhatta Yun-t ilyen csúnyán beszélni.
Megsemmisülten mered néhány pillanatig a tetőre (nem mer felnézni), azután gépisen kezd neki a Gyorsgyógyító technikának, hogy a combját és a kezét úgy- ahogy fixálja: legalább több vért ne veszítsen.
- Kensei…. – Suttogja halkan, amint végez vele. A hangja megtört, az arcát a bűntudat gyötri vagy 10 évvel idősebbé, mint amennyi a nő, de szerencsére az ezüst tincsek jótékonyan takarják az arcát, és így leeső könnyeit is, amik halkan koppannak a tetőn. – Me-… Menjünk innen. – Mondja, s feláll, egy mozdulattal letörli a könnyeit (amik változatlanul gördülnek le az orcáin), és Goukan vállára teszi a kezét (ha ugyan a fiú nem lépett le közben vagy valami hasonló nem történt).
- Szedj össze minden értékeset a faluban. Fegyvereket, ha találsz chakraérzékenyt, hozd el. – A hangja utálkozóan parancsoló, amit talán a fú sem tűr szó nélkül, de ha ezt tenné, Yun csak rápillantana amolyan anyai szigorral. Miután befejezte a fiúa protestálást (már ha volt ilyen), akkor megszorítja a vállát valami szimpátiával, aztán elengedi, hadd menjen a fiú.
Kensei nyílván nem értheti, miért érinti meg Yun a fiút, de mielőtt bármit szólhatna, a nő szinte a karjaiba omlik, erőtlenül kapaszkodva meg Kensei erős karjaiban.
- Vigyél el innen… ne lássam a falut… de Ren érjen be minket, gondoskodj róla, kérlek… - suttogja neki, s lehunyja a szemeit. Nem ájult el, de a határán jár. Ha valaki most lesből rájuk támadna, semmi haszna nem lenne a kunoichinek.

**Juurin Kensei** Kedd Aug. 24 2010, 11:40

A férfi nagy elszántsággal csap le, nincs kegyelem... Csupán egy pillanat, és el is éri a nőt, csak sajnos nem úgy ahogyan azt ő akarta. Elkésik, de legalább valamennyire érte a kunoichit a támadása, így folytatva újabb technikába kezd. Bár a tény az tény, hogy Kensei most nagyon meglepődött, még eddig senki nem tudta ezt kivédeni, főként nem úgy, hogy Yun háta mögött volt, és úgy kezdett támadni. Ez kezd nagyon nem tetszeni neki, bárki is ez a nő, ha nem marad szövetséges, végezni kell vele, mert túl veszélyes lenne életben hagyni. Kensei sosem tudhatja, hogy ki próbál majd a bosszúja útjába állni. Még mielőtt végrehajthatta volna a technikát, Goukan is feltünt, aki megpróbált hátulról kivitelezni valamit, de igazából nem túlsokat ért vele, még nincs azon a szinten. Viszont a férfi így tökéletesen hathatta végre technikáját, minek következtében a nőt eltalálták az elektromos nyalábok, és a tetőre zuhant. Hirtelen csend támad, ahogy Kensei a mozdulatlan Kunoichi-re pillant. Megdöbbent...
~ Ez meg mi? Nem hiszem el, hogy ilyen könnyű volt... Még csak a Midoriryugan teljes erejét se használhattam, pedig most nagyon akartam volna... ~ sóhajt egyet, majd Yun-ra pillant, aki odamegy a tetőn heverő nőhöz. Csak nézi, hogy mit művel a kedvese... Most tényleg ilyen egyszerű volt? Hol a csavar? A férfi is közelebb lép, a biztonság kedvéért, ki tudja, hogy mi fog történni. Ha valóban sikerül a lánnyal végezni, Kensei nem ellenkezik, csak hagyja, hogy Yun bevégezze, amit kell. De ha mégse akkor a kardja markolatához nyúl, s elkezdi a terepet vizslatni. Goukan is felbukkan remélhetőleg, kit is el is küld szerelme a fegyverekért, márha van itt egyáltalán valami használható. Arról viszont elfognak beszélgetni, hogy miért is védte ezt a kölyköt annyira, mert Kensei nem látott benne semmi extrát... Nincs különleges képesség, hisz ha lenne valószínűleg már mutatott volna ő is valami hasznosat. Ninjutsuk terén se látta nagyon edzve a gyereket, na de nem foglalkozik tovább a dologgal, nincs is rá ideje, hisz Yun a karjaiba omlik, s a férfi erősen magához szorítja, nehogy elessen. Nagyon kimerült, érzi rajta... Nem a chakrahasználattól, hanem inkább attól, amit itt művelt... Tudta a shinobi, hogy nem hagyhatja, hogy kedvese megtörjön. Nélküle ő sem tudja ezt tovább folytatni. Csókot lehel a homlokára, ahogyan magához öleli...

- Nyugodj meg, most már nem lesz semmi baj... - érezheti a nő, hogy Kensei nem fogja hagyni, hogy bármi bántódása essék. Olyan erővel öleli magához, hogy tudhatja a férfi nem fogja elereszteni.

**Katsutomo Goukan** Kedd Aug. 24 2010, 12:10

Sohase gondolta volna, hogy egy elhibázott támadásnak köszönheti az életét, mármint egy általa elhibázottnak. Attól tartott ugyanis, hogy ha nem végeznek hamar a nővel az ő felbukkanása után, akkor az feltehetően a legkisebb ellenállás irányában kezd el haladni, és először vele végez. Hiába messze van itt mindenkitől, egy kis ésszel akárki tud zavart kelteni, amit a partnerei kihasználhatnak. Most is ez történt, habár nem teljesen szándékosan, mivel már ugrott is volna a levegőben úszó nőnek, mivel ez az egyik leghálátlanabb testhelyzet egy csata folyamán. De a mozdulatsor ami idegein keresztül terjedt szerencsére nem következtek be, mert még időben érvénytelenítette és újakat küldött helyettük ami pedig nem más volt, mint egy oldalra ugrás. Biztos, ami biztos nem szeretett volna villámcsapás áldozata lenni. Tartogatott már elég meglepetést ez a nő, és nagyon remélte, hogy már kifogyott belőlük.
Sajnos ez nem volt igaz, mivel igen könnyen hullott a földre. Szinte mindenki meglepődött a csatamezőn, csak Yun nem, de az betudható a kimerültségnek. Ahogy a fekete hajú fickó ábrázatáról is lerítt nem nagyon hitte el, hogy tényleg végeztek ezzel a kunoichivel.
~Túldramatizáltam volna?~ Arca teljesen utat engedett a megdöbbenésnek és szinte kobakja közepén jártak már felhúzott szemöldökei. ~Ez biztosan a valóság?~ Bizonytalanságon edződött észjárása nem hittek a szemnek és a kezében lévő kunaijal megvágta tenyerét, mivel a fájdalom állítólag segít visszarángatni a genjutsuból. Ha ez nem hozna eredményt a biztonság kedvéért még a 'Kai'-t is megpróbálja, hátha azzal.
Ha igaza lett társait próbálja figyelmeztetni erre és míg azok nem 'józanodnak' ki, addig megpróbálna közvetlen közelről a Kyuuden no Jutsuval hatni a nőre. Ha egy kicsit is megzavarja akkor feloldódik a genjutsu, ha el is találja akkor pedig még nagyobb lesz az öröm.
Azért reménykedik, hogy nincsen semmi ilyesmi, és ha téved akkor egy nagyot sóhajt.
~Úgy tűnt, mintha hasznos lettem volna.~ Vigyorodik el kajánul, elbambulva Shion egyenetlenül felspriccelő vérének képében. A sokkterápia megzavarta kicsit az izmok működését, így az ütőerek sem a szokott ritmusban pumpálták a vért. Érdekes látvány volt mindenképpen. Aztán az ölelkező párhoz fordul.
~Ó, szóval ez az a... Sensei? Vagy hogy is hívták azt akiről annyira érzelmesen beszélt... habár csak a nevét említette... Hmm... Ken...sei?~ Nem volt benne biztos, csak azt tudta, hogy a hangzása valami ilyesmi. Hihetetlen, hogy milyen tartalmas egy nap volt. És ő még úgy indult el otthonról, hogy célirány Otogakure. Meg sem állunk hamarabb... Aztán nem így alakult.
Kicsit meglepődik, mikor nyomást érez a vállán és rögtön oda is fordul, majd ott meglátja Yun fáradt kezét és kérdően néz rá, de még mielőtt megszólalhatna kiadják neki a 'parancsot'. Szokatlan volt a hangnem és már valami csípős megjegyzéssel állt volna elő, de végül is látva az igazán összetört és rendkívül életidegen látványát - legalábbis az eddig megjelenéséhez képest -, nem fárasztja tovább az így is agyonterhelt személyt, csak bólint és már szinte el is tűnt. Megjegyezte azt az útszakaszt amin jöttek, először oda vezette lába, mivel arrafelé elég sok árus kínálta portékáit. A házakba is betört elsősorban fegyverek után kutatva, de ha akármilyen értékesnek ítélt dolgot talált azt is eltette szó nélkül. A lopást már nem érezte annyira kegyetlenkedésnek, tudván, hogy ha nem ők, akkor más 'gazemberek' vinnék el innen az értékeket. Annak is nagyon örült, hogy az irtásból ő csak 10 őrrel vette ki a részét.
~Egy fejletlenebb világban azok már amúgy is meghaltak volna nagyon régen. Túl hülyék voltak az életben maradáshoz... Csak megakadályoztam, hogy még több ilyen genetikai hulladék szülessen...~ Győzködte magát tette helyességéről. Chakrája is volt még bőven, és teste sem volt túlságosan fáradt. Végtére is nem csinált sok mindent, de összességben soknak látszott, és ez a lényeg. A legelső cselekedete, mint törvényen kívüli meghatározza őt, és mivel ilyen erős, feltehetően jól ismert shinobikkal mutatkozott ez csak még jobban növeli imázsát.
~Ezt ügyesen összehoztad...~ Gondolkodott miközben sorra járta a várost. Amit talált eltette, és mikor úgy érezte végzett akkor a másik kettő után indult.

Karin Csüt. Aug. 26 2010, 07:42

Yun kissé, sőt nagyon is összeomlott. Mindenkit lemészároltak a falúban, még azt az embert is, aki a megbízást adta. Az előbb vágta át a torkát a szerencsétlen lánynak, aki képtelen volt védekezni. Egyszerűen, hála az áramnak, szánalmas helyzetében öröm volt neki a halál, ahogyan a jéghideg kunoichi láthatólag felhevült, annyira, hogy könnyeket is hullajtson. De annyi ereje van, hogy parancsokat osztogasson.
Goukan helyben maradt, ahogyan Yun ellátta magát, hiszen gondolataival birkózott elég jól, hát nem nagyon volt egy szöveges alak. Azonban végül előjött a kunoichi érzékeny, teljesen érzékeny, nőies oldala, az aki vágyik a törődésre. Éppen ezért Goukan lelépett, magára hagyva a shinobikat akik a szülei lehetnének. Yun egyre közelebb ért szerelméhez, ahogyan lassan átölelte és a férfi szorosan magához tartotta őt. Hallotta azokat a szavakat Kensei-től, melyeket a helyzetben legjobb volt hallani és kellet hallani, hogy Yun lenyugodjon, főleg az érzései.
- Nyugodj meg, most már nem lesz semmi baj... -

És abban a pillanatban, egy másodperccel sem később, ahogyan az utolsó szó elhagyta a férfi ajkát, a lány arcába vér fröccsent. Nem csak ő, hanem Kensei sem tudta hirtelen mi történik. Csak a fájdalmat érezte, ahogyan szemét egy pillanat alatt vetette le a mellkasára. Ismerős, de jelen pillanatban furcsa érzés vegyült a látvánnyal. Egy katana éle, mely a bal mellkasából állt ki és mely egy halszálnyira kerülte el Yun fejét, olyannyira, hogy még a fülét és megvágta.
- Az emberek mindig ennyire szánalmasak?- hallotta Aware hangját, de a miértekre a kérdést egyedül Kensei vette észre egyenlőre. A holtest! A holtest, mellyel Yun végzett megváltozott. A ruházat és a felszerelés nem, még a testalkat is stimmelt, egyedül a holtest eltorzult arca. Más volt, egy más ember arca, és ezt ti nem is vettétek észre. (Shouten no Jutsu // Alakváltó Technika) - Egy shinobi egyedül az ilyen helyzetekben sebezhető! Ezért tanítják, hogy sohase mutassuk ki az érzelmeinket! - lépett ki a férfi mögül, ahogyan az mozdulatlanul állt. Nem volt képes mozogni, a chakrája szó szerint összezavarodott! Érezte, ahogyan Aware chakrája a kardon keresztül belé áramlik. - Ne légy mérges! Ez nem személyes ügy! Elárultál és most elveszek tőled mindent! - Kensei érezte, hogy alig kap levegőt, a csaj átszúrta az egyik tüdejét és most a kard oldalra süllyedt lassan, de nagyon is fájdalmasan! Érezte, ahogyan vért köhög fel.

Ja és Goukan! Mindent látott, hiszen közel volt még az esetkor, de mikor megmozdult volna, valaki megragadta a lábát.
- Segíts!- szolt hozzá, egy alig ötéves kislány, aki a földön, a sárban feküdve már alig élt.

YUN: 100% chakra // 100% fizika // jelen pillantban pedig csak mentálisan volt 0-án!
KENSEI: 73 % chakra // 50% fizika // egy tüdő átszúrva egy technikának hála teljes bénultság!
GOUKAN: 40 % chakra // 99% fizika //

**Shintaro Yun** Csüt. Aug. 26 2010, 09:02

A nő lehunyja a szemeit, amikor megérzi Kensei testének melegét maga körül, s teljesen kikapcsolja minden érzékét. Elmerül a saját világába, amiben most menedéket talál.
Ugyanitt állnak, ugyanúgy. Kensei őt öleli az erős karjaival, a nő virágillatú hajába fúrva a fejét, mélyeket lélegezve. Az utcán a szokásos a zsivaj, a kereskedők egymást fölözve próbálják elsózni az árújukat, míg a gyanútlan turisták egyre több és több silány minőségű szuvenirral gazdagodnak meg. Egy kislány, aki az anyjával sétál az utcán, amelyet szegélye ház tetején ők ketten állnak, hirtelen felmutat rájuk.
- Nézd anyu, egy mennyasszony! – És hirtelen Yun fehér csipkés, dízses kimonóban találja magát, immáron nem egy tetőn, hanem egy zöld mezőn. Jobb oldalon egy kis szentély van, Kensei ott áll, egy szintén méregdrága kimonóban, és felé tartja a kezét. Goukan is megjelenik, az ő kezében pedig abszurd módon egy kosár van, tele virággal, a másikban pedig egy ketrec, amiben egy galambpár van.
- Áldoznunk kell az isteneknek! – Húzza ki magát a genin, és felhúzza a ketrec ajtaját, mire a madarak kiröppennek. De Kensei hirtelen kézjeleket mutat, és két villám csap le, agyonsütve a madarakat.
- Jó lesz vacsorára. Amúgy sem akarlak elvenni. – Közli Yunnal egy széles, kedves mosollyal, mire az ezüsthajú kunoichi csak bólint, és közben kihúzza a földből a kardot, ami hirtelen mellette termett.
- A bosszúd, mi? – Kérdezi kicsit pökhendien, s közben a kardot (ami valami úton-módon egy shurikenné módosul) Kensei felé dobja. – Bolond vagy, hogy nem tudod feladni ezt a baromságot! – Üvölti sírással küszködve a férfinek.
Placcs.
Forró melegség csapja meg hirtelen, ami semmi Kensei öleléséhez képest. Felnyitja a szemeit, és hirtelen újra ott találja magát, az elpusztított faluban. Értetlenkedve néz az égre, miért esik forró eső, de tekintete elakad Kensei megdöbbent arckifejezésén, és gyorsan visszakapja a szemeit a saját testére: a ruháján friss vér van.
- Huh? – Nyögi ki, és félrebiccenti a fejét. Kensei karjai megmerevednek körülötte.
~ Vér? ~ Értetlenkedik, és végre a kard élét és felfogja, ami alig hibázta el a fejét. Már érti, mi az a forróság a fülében is.
~ Ez…. Ez nem lehet! ~ Vinnyog egy sziréna a fülében, mozgásra buzdítva, de Kensei háta mögül immáron előlép újra za alig néhány perce megölt Shion.
~ a holtak… a holtak nem térhetnek vissza!! ~ Üvölti a fejében egy kis elvékonyuló gyermekhang. Amikor Michiru, a nevelőanyja felkötötte magát, ő talált rá, s hónapokig küzdött az épelméjűség határán hallucinációkkal a nőről.
- Shion! – Szakad ki a száján, a megdöbbenés minden érzésével. A kard hegye az orra előtt hirtelen oldalra moccant meg, mélyítve a sebet a férfiben. Egy gyors mozdulat, és Shion kitépheti a kardot oldalirányba Kensei testéből, életveszélyes sebet adva.
~ Valamit tennem kell! ~ Győzködi magát, de moccani sem képes. A falu legyilkolása eddig is lebénította, de most Kensei vérét is folyni látja, amire nem tud megmozdulni. Tudja, hogy lépnie kellene, és még valami úton- módon lelépni innen minél gyorsabban, orvost keresni a férfinek, de… nem moccan még mindig, csak a kardot bámulja. Kensei vért köhög fel, ahogyan a tüdeje hörögve emelkedik az acéllal a jobb lebenyben. Még jó, hogy nem a balt választotta Shion, gondolja hirtelen Yun, mert az közelebb van a szívhez.
~ Yun, Yun gondolkozz értelmesen. Taijutsu: kizárva. Ninjutsu: úgy tűnik, valahogy minidig meglép előle. Kenjutsu: nem is ismersz olyat. Mi marad? Genjutsu!
Nagy levegőt vesz, és Kensei ledermedt, de ugyanakkor elkínzott arcára néz.
~ túl erős, el kellene menekülni… de hogyan? ~ És közben kézjeleket kezd el mutogatni.
- Magen: Jubaku Satsu (Démonikus Illúzió: Háromkötéses Halál)! – Mondja ki a technika nevét elszántan, s ha minden igaz, Shion azt veheti észre, hogy hirtelen egy fa gyökerei közelítik meg hihetetlen tempóban, ölelik át, s a feje felett hirtelen Yun jelenik meg, aki egy kezében egy kunait tart, a másikban pedig egy cetlit. Egyszerre mozdítja két kezét: a cetlit találomra a nőre akasztja, a kunaijjal egyértelműen a szívre céloz.
Miközben a technikát kivitelezi, végig patakokban folynak a könnyei.
Ha nem sikerülne a lelkiállapota miatt a technikát kiviteleznie, más gondolatok jelennének meg kétségbeesetten a fejében: segítség kell! Ha a genjutsu nem sikerülne, idéző jutsuval próbálkozna, sok chakrát beleadva, hogy minél erősebb fehér tigris társat hívjon ide.
Ha a genjutsu sikerülne, csak a kunai csapását kerülné el Shion, nincs vége a dolognak. A cetli, amit rátett a nő, ugyanis nem egyszerű robbanócetli: az ellenfele első mozdulatára az aktiválódna, a Kyoumen Shuuja no Jutsu (Tükrözött Támadó Felület Technika) jutsuval, minek köszönhetően egy újabb Shionnal kellene gazdagodnia a társaságnak.

//majd vasárnap leszek csak//

**Juurin Kensei** Csüt. Aug. 26 2010, 12:29

Kensei magához öleli Yun-t, így próbálja nyugtatni, ahogyan ő is teljesen kizárja már a külvilágot. Nagy csend keletkezik, már Goukan-t se hallani, amint távozik. A férfi csak szívja be kedvese finom illatát, mindenről megfeletkezve... Mintha több óra is eltelne ebben a pillanatban, azonban ezek csak másodpercek, s Kensei vissza is tér a valóságba, ahogyan hirtelen valami éles tárgyat érzékel magában. Azonnal felnyög, megpillantja a benne lévő kardot... Rettenetesen vérzik, még Yun -on is van, aki meglepedtségében még mozdulni se tud. A shinobi mozdulatlanná dermed, s a halott testre pillant.
~ Ez lehetetlen, már meghalt... Ez a technika... ~ látja, ahogyan a holttest átalakul. ~ Ki ez a nő? Ez nem ember... ~ fogalmazódik meg benne a gondolat, ahogyan Shion ki is mondja, hogy “az emberek mindig ennyire szánalmasak?” Kensei teljesen magánkívül van ismét... Nem figyelt, és ez lehet, hogy most a vesztét okozza? Ha Yun-ról van szó, mindig elgyöngül. De nem, nem fogja itt elbukni a dolgot, még annyi mindent kell végrehajtania. Majd csak azután kerüljön a másvilágra... Nem tud mozdulni, arra ő maga is rájött, ahogyan érzi, hogy a chakrája is összezavarodott.
~ Miféle technika ez? Nem vesztettem olyan sok chakrát, mégis képtelen vagyok ellenállni ennek... Hogy lehet ilyen erős a chakrája? ~ mivel nem tud sokat tenni, így nem is nagyon erőlködik, csak próbál nem sűrűn levegőt venni, mert érzi, hogy nehézkes a légzés. Igen, a kard az egyik tüdejét érte, és ez az is bizonyítja, hogy vért köhög fel. Nem tudni, hogy meddig bírja ilyen állapotban, remélhetőleg bírja addig, hogy ennek vége legyen... Vagy éppen addig, míg Yun valahogyan ki tudja innen menekíteni. Kensei abban a tudatban próbálja nyugtázni magát, hogy kapott ennél már durvábbat is, és még mindig életben van. Mindazonálltal fél... Fél mivel ha meghal, nem lesz képes beteljesíteni a bosszúját. Szégyent hozna akkor a klánjára... De még csak nem is a bosszú... Lehet hogy amiatt fél a legjobban, hogy nem képes majd családot alapítani, és újra éleszteni a klánját? Vagy a harmadik eset... Fél, hogy mi lesz Yun-al, ha ő meghal...

**Katsutomo Goukan** Csüt. Aug. 26 2010, 13:11

Ahogy lézeng a romvárosban próbálja kizárni azokat a gondolatokat, amelyek az értelmetlen pusztítással vádolják meg, hisz így, hogy megölték Shiont már nincs mitől tartaniuk. Az ezzel kapcsolatos kétségeit, hogy valóban ilyen könnyűek lettek volna szintén kirekeszti fejéből, mivel nem szeretné az ördögöt a falra festeni, van elég problémájuk már így is, hogy a láthatóan rossz állapotban lévő kunoichit hazaszállítsák, illetve abban se volt a legbiztosabb, hogy miként fog reagálni ottlétére a Kenseinek nevezett illető, mivel mikor Yun hozzábeszélt mindig elkapta a zavarodott pillantásokat. De most nem ez volt az első számú dolga. Fűtötte a kíváncsiság, hogy vajon mire lelhet a fegyverkészítők egy falujában, vajon mit tartogat számára ez a felderítés? Eltökélt szándéka volt kitanulni egy fegyvertípussal való precíz bánásmódot, de nem volt annyira járatos a harci eszközökben, hogy el is tudja dönteni mi illik hozzá. Azt tudta, hogy katanát semmiképpen se szeretett volna, mivel 'tömegfegyvernek' tartotta, hiába ismerte el már-már művészi nagyszerűségét és kidolgozottságát. Tudta, hogy nagyon hasznos tud lenni, de sosem tartotta a 'fegyverek istenének', ahogy ezt mások tették. És annyira beleélte már magát ebbe a tudatba, hogy ma megtalálja a hozzáillő szótlan társat, hogy egy darabig el is felejtett szétnézni, csak ment monoton az utcán.
Ebből feleszmélve jól lehordta magát az orra alatt, majd visszament az utolsó olyan pontig ami még élt emlékében és mostanra már teljesen a valóságra koncentrálva járta be újra az utat, immáron bemenve a romok közé és alaposan nézelődni. Jó néhányszor sóhajtott egy nagyot, mikor egy-egy holtesttel találkozott, akiket (ha takarásban volt az ölelkező párostól) megpróbált tisztességesebb pózba helyezni, és a feltehető családtagokat egymás mellé rakni. Mivel hitt a lélekben nem igazán tulajdonított az élettelen test nyugvásának jelentőséget, de valahogy úgy érezte, hogy ezt kell tennie, és csak nagyon remélte, hogy nem vette észre őt a férfi és a nő. Feltehetőleg nem éppen ilyen gondolkodásmódú egyéneket tömörít az a szervezet, habár Yunt nem nézi hidegvérű gyilkosnak, és ezt az előbbi eset igazolta. Minden alkalommal keresett egy rongyot is, hogy legalább az arcukat le tudja takarni, de mindvégig a falat nézte az ilyen műveletek közepén, mert igazán nem szerette volna, ha ezek a sápadt fejek kísértenék őt az éjszaka.
Belül kicsit már megnyugodott, talán épp ez fél-temetés csillapította le a bent dúló viszályt, és már arról is elfeledkezett, hogy pár perccel ezelőtt még azt hitte meg fog halni. Azt azonban sajnálattal könyvelte el, hogy eddig még nem talált semmi használhatót, de azzal bizonygatta magát, hogy még alig nézett át valamit a városból, hisz olyan közel volt a kiindulási ponttól.
Újabb romok alatt nyugvó családot talált és óvatosan visszasandított, hogy vajon leselkednek-e utána, de ekkor hatalmas döbbenet ült ki arcára. Egy tárgy állt ki a fekete hajú mellkasából és a cselekedetekből asszociálva a pár is eléggé megijedt. Rögtön a feltehetően eldobott fegyver vélhető röppályájának kiindulási pontját kereste és, habár nem talált arra senkit, az emlékezetében az derengett, hogy arra a holttest feküdt.
- Na ne... - hökkent le, de mindennél biztosabb volt abban, hogy félelme beigazolódott, habár el sem tudta képzelni milyen ármány állhat a feltámadás mögött. - Ilyen biztosan nincs. - Azt is észrevette, hogy Yun kézjelekbe kezd és ő is indult volna, amikor egy segélykiáltást hallott. Újra csak földbe gyökerezett a lába. Valaki még él, feltehetően egy kisgyerek. Mit tegyen? Mintha nem hallotta volna továbbálljon? Vagy mentse ki és elmeneküljenek ketten? Hisz még most elmenekülhetnek, senkinek nem lenne ereje utánuk jönni, mire meg a harc befejeződne bottal üthetnék a nyomát. A kislányt beadná az első faluba, amit találna, ő pedig elmenne Otogakurébe. Pompás tervnek hallatszott, de a belső morgolódás alapján a fiú lelkiismeretének egyáltalán nem volt ínyére.
- Biztos kinyírom azt a rohadékot... - suttogta és összehúzott szemöldökeiben ádáz céltudatosság jelent meg, de egy kellemesebb, semmitmondó kifejezésre váltott még mielőtt visszafordult volna.
Talán a helyzet okán benne kavargó érzések elnyomták, hogy a segélykiáltó éppen a bokáját markolja. Akaratlanul is egy barátságos, de visszafogott ábrázat jelent meg az eddig oly sima arcon. Ez a nap a létező összes érzését felszínre hozza. A gyermekeket mindig szerette, mármint egy bizonyos korig. A lány még beletartozott ebbe az időszakba, ahogy Goukan meg tudta ítélni. Egy nagy sóhajjal felemelte a földről a halálra rémült lányt. A hideg földön való kuporgás feltehetően nem épp a legkellemesebb időtöltés ezért felmérte a terepet, és egy biztonságosabb helyen letette. De először még levette megtépázott pólóját, és leszakított belőle egy nagyobb darabot amit többször összehajtott, hogy vastagabb legyen. Erre ráültette a csöppséget és két nagyobb törmelékkel megtámasztotta. Hátra nem tud esni, mivel a falnál volt. Oldalról a törmelékek védték. Előre meg csak nem fog. A további felfázás ellen a póló gondoskodik, aminek megmaradt részét takaró gyanán adta oda.
- Bazdmeg... - csapott a homlokára mikor utazóköpenye eszébe jutott. Az jelentősen vastagabb volt ennél a ruhadarabnál ezért felsegítette, és immár az egész pólót párnaként terítette le, majd előbányászta összegyűrt ruhadarabját ráadta a lányra. A csuklyát is a fejére húzta. Tüzet sajnos nem tudott gyújtani, aminél melegedni lehetne, mivel nem volt nála ehhez alkalmas szerszám. Meg is fogadta, hogy legközelebb beszerez valamit, ha alkalma lesz rá.
- Figyelj, én nem tudok gyógyítani, de ismerek valakit aki igen - itt Yunra gondolva, és nagyon reméli, hogy belefog menni... már ha túlélik -. Ha vársz egy kicsit akkor visszajövök érted és beadlak a legközelebbi településre egy családhoz, akik gondodat fogják viselni. - Próbált valami megnyugtató, vagy bizalomgerjesztő hangnemet felvenni, de aggályai voltak abban, hogy ez sikerült. Mindenesetre barátságosan megsimogatta az apró kobakot és őrült tempóval robogott a küzdőtér felé. Megint.
Emlékezve a múltkori esetre most is egy olyan helyen próbált feljutni, ami feltehetőleg kiesik ennek a... torzszülöttnek a spektrumából. Szájában kunai, kezeiben a megmaradt három shurikenje. Amint felugrik egyszer eldobja a hármat. A középső tart a lány jelenlegi helyzete felé, pontosan a háta közepének. A jobb oldali mozdulatlanság esetén a lány combját súrolná, a bal oldali pedig vállát. Így némileg lecsökkentve a menekülési lehetőségeket. Majd, ha nem érkezik semmi olyan támadás, Shion felé ami veszélyeztetné őt veszettül nekiugrana a kunai-jal, de figyelve saját maga védelmére. Természetesen most már nem osztja a némaság nézetét egy hangos:
'MEGDÖGLESZ KURVA' hasítja a levegőt repülő alakjával együtt.

Karin Pént. Aug. 27 2010, 09:25

Kensei bár erősen ölelte Yun-t, az nem vált kővé. Hiszen ahogyan rájött, hogy az ellenfele szó szerint sértetlen, sőt előnyben volt, főleg ah azt vesszük, hogy szerelme életveszélyben forgott, olyan energiák szabadultak fel a Kunoichi-ben, mely talán legyőzhetetlené is tette egy pillanatra. Mocorogni kezdett, hogy helyett teremtsen magának, ahogyan kézjeleket formázva a külső szemlélő számárra Shion megállt, sőt megdermedt, a kard pedig nem mozdult tovább! Ezt látta mindenki, de Aware többet.
Látta, ahogyan a fa gyökerei felcsúsznak rajta és teljesen lebénítják őt, miközben a keletkező fa szinte teljesen magába olvasztotta őt. Yun lassan megjelenik fölötte, ahogyan a kezében lévő késsel megpróbálta őt leszúrni. Ezt látta csak, hiszen ez az illúzió, nem több nem kevesebb. De valójában mi történt? Yun kiszabadult szerelme szorításából, ahogyan szemből próbálta meg leszúrni a nőt, de a másik kezében már ott volt a cetli is. És shion teljesen mozdulatlan volt, ahogyan a levegőbe bámult csak, maga mögé és persze fölé. Nem volt nagy távolság, egyszerűen csak néhány lépés, ahogyan a kunoichi villámgyorsan ért az ellensége lé, aki még mindig a genjutsu fogságában volt. Vagy nem? Az utolsó pillanatban vette csak észre, hogy Aware felfelé tekint még mindig, de a szeme. Az őt figyelte.
- Lassú vagy!
A kés egyenes tartott a célja felé, de nem érte el! Shion másik keze egy villámgyors mozdulttal kapta el a kunoichi csuklóját, ahogyan oldalra rántotta őt, ezzel a Yun háta került közelebb hozzá, így pedig képtelen volt jegyzettet ráragasztani, de ez nem sokig tartott. Azonnal rántotta is vissza, ahogyan a szorítása és az ereje óriási volt. Olyan volt, mintha egy papírmasét rángatott volna Aware, vagyis Yun annak érezte magát. Na de térjünk vissza a részletekre.
Aware visszarántotta a Yun-t, ahogyan az egyik lábával nemes egyszerűséggel kirúgta az egyik lábát, mely elég volt ahhoz, hogy a visszarántás miatt elveszítse az egyensúlyát! Ritkán érezte magát ilyen állapotban. De ez sem volt elég, még nem. Aware elengedte a kardot ahogyan az oldalára kötött Ninja-to-t előkapva a félig lefelé eső Yun-t akarta vele leszúrni egy felülről indított szúrással.
És Kensei? Benne volt még mindig a kard, ahogyan nem volt képes mozdulni, vagyis nehezen volt már képes. Aware chakrája még mindig átjárta a testét, de látta a jelenetet, cselekednie kell majd! Ha minden erejét összeszedi képes lesz vajon ár?

Eközben Goukan lenyugtatta a kislányt, ahogyan biztonságba is helyezte őt, azonban ez elég sok időtt vett el számára. A lány alig volt magánál, félig ájult volt, mikor magára hagytad. És a harc már nagyban folyt (a leírtakkor még a kislánnyal vagy), mikor végre elindulhatott segíteni!

//Moderáljunk, moderáljunk! Ku*a! Figyelmeztetlek most, ilyen többször ne forduljon elő!//

**Shintaro Yun** Hétf. Aug. 30 2010, 15:19

Egy pillanatig már tényleg azt hiszi, sikerrel járt, hiszen Shion meredten bámul maga fölé, szinte tátott szájjal, ahol az ál-Yun egy kunaijjal készül a torkát elmetszeni, míg a valódi kihasználva a lehetőséget a valós kunaijjal próbálja a nő szívét kivágni a testéből, de az ellenfele átlát a genjutsun, s a szíve felé száguldó kunait fogó kacsót kapja el szabad kezével.
~ Hogy lehet? ~ A nő teljesen elkeseredik, hogy egyetlen épkézláb ötlete csődöt mondott, így szinte hagyja, hogy Shion megrántsa, megfordítsa az ezüst hajú saját lendületét kihasználva, kirúgja az egyik lábát, és féltérdre kényszerítse.
A diófapác, amit a bőrére kent, hogy ne ismerjék fel, már rég lejött, foltokban maradt csak rajta. A haja, amit nem is olyan régen csatolt fel, hogy rövidnek tűnjön, most minden gát nélkül omlik már vállára, s most, hogy ebbe a megalázó pozícióba kényszerítette Shion őt, az arcát takarják. A kontaklencsék még a helyükön vannak ugyan, de a kunoichi az álcájával sokkal inkább önmaga volt, mint most.
Megsemmisülten bámulja a tetőt, miközben a hátrafeszített kezének érzékelősejtjei agyába küldik a fájdalom jelét milliószor, de szinte fel sem fogja a fájdalmat, pedig a válla már majdnem kiugrik a helyéről. Minden gyorsan történik, de ő lassított felvételként él meg minden egyes pillanatot, s most is, hogy hallja a ninjato hangját, ahogyan az acél a tokban súrlódik, cselekedni még mindig nem képes.
Hallotta már ezt a hangot, átélte ő már ezeket a perceket.
Körbevették, ahányan voltak, s teljesen a sarokba szorították. A barlang hűvös és nyirkos levegője a bőrére tapadt, ahogyan az izzadságtól a haja is a vállára. Több órája próbált életben maradni, ellenfelei pedig a túlerő előnyét élvezve felváltva játszhattak vele, de már megelégelték. Úgy gondolták, ideje követnie a többi Hold- ninja sorsát, s meghalnia. Négy shinobi mutatta el egyszerre a palarizáció kézjelét, s ő teljesen megdermed,t míg vezetőjük, egy nő előlépett, és lassan kihúzta a pengéjét. Úgy tűnt, a verés és a sebzés nem elég már: a csupa kék-zöld Yun testébe a penge könnyedén hatolt be, s távozott ugyanabból a vágásból, a hasnál. A bábként mereven tartó erők hirtelen megszűntek, ő pedig csak a földre csuklott, félig eszméletét vesztve…
Riadtan emeli fel a fejét, s látja, hogy Shion lesújtani készül a karddal a kezében. Szabad kezéből a cetlit minden tétovázás nélkül engedi el, s ránt elő egy kunait, hogy maga fölé emelve megpróbálja ha más nem, félretéríteni a ninjatot, hogy az ne a mellkasába álljon bele.
- Neeeem! – Üvölti mellé elkeseredetten.

**Juurin Kensei** Kedd Aug. 31 2010, 23:16

A férfi próbál nagyon ritkán levegőt venni, eddig úgy tűnik, hogy a fájdalmon kívűl különösebb baja még nincs... Legalábbis még nem fuldoklik, és remélhetőleg nem is nagyon fog. Egyelőre tehetetlen, még mindig fogja a kardot a hátában a nő, így nem tud mozdulni. Nem tehet mást, csak vár, hogy végre szabadulhasson, és visszavághasson. Néma csend, ahogyan még visszagondol arra, hogy mi lesz, ha most meghal... Mindent kizár, de nem tart ez sokáig ugyanis feleszmél... A chakra mi eddig mozdulatlanná tette most kezd felengedni. Na most mégis visszavághat? Gyorsan néz hátra, ahogyan látja, hogy a nő épp Yunt akarja leszúrni, de ugye neki nem is kell ennél több. Összpontostíja a testében a chakrát, hogy újra megmozdulhasson teljesen, és már nyúlna is a kardért, hogy előhúzhassa, és lecsapjon vele... Elakarja téríteni Aware támadását, és azt akarja, hogy a nő a férfire figyeljen. Ha remélhetőleg ez sikerül, akkor Kensei-nek lehet lehetősége még bevetni a legerősebb technikáját. Ha sikerrel jár, és a nő pontosan ránéz, akkor nem habozik elkapni a tekintetét, és aktiválni azt a genjutsut, amit rengeteg ideig fejlesztett. Persze mivel a férfi sérült, ezért nem biztos, hogy sikeres lesz hisz az zavarja valmennyire a koncentrációban... Ám az a tudat, hogy elveszítheti Yunt, és a saját életét én szerintem annál sokkal erősebb. Márha a technika aktiválódik, Aware egy htalmas sárkánnyal találhatja szembe magát, Kensei helyén... Annyit ugye tudni illik a technikáról, hogy halálos, ha a sárkány sikerrel végez az áldozatával, de ugyanakkor a sebek is valódiak amiket ejt. De ha esetleg nem sikerülne a technikát kiviteleznie, akkor csak simán készen áll arra, hogy esetlegesen Aware újra rátámad, és egy védelmi pozíciót vesz fel a kardjával. Na meg persze arra is készen állna, ha esetleg a nő újra megakarná szúrni, ezúttal a Mizu Kawarimi//Víz testcserét alkalmazná. De vajon lesz még annyi ereje, hogy valamilyen jó irányba terelje a harcot? Persze ha sikerülne az első terve az lenne a legjobb... Ám az sem kizárható, hogy nem, és akkor Yun-nak kell némi esélyt adnia, hogy ezt végre befejezze.

**Katsutomo Goukan** Szer. Szept. 01 2010, 17:31

A lány megnyugtatásának végére egyre idegesebb lett, mivel érezte, hogy túl sokat kénytelen vacakolnia ezzel a kicsivel, és akármennyire gyenge is, az előbb az ő váratlan közbelépése mentette meg a harcoló feleket. Legalábbis egy darabig. Habár fogalma nincsen mi történik, mióta ő leugrott a tetőről, felmerült benne a kétely, hogy szándékosan hagyhatta Aware, hogy végezzenek vele. Talán a meglepetés erejére akart támaszkodni, mivel nem bízott magában(vagy éppen reálisan gondolkodott)? Mindenesetre neki nincsen ideje ahhoz, hogy ilyeneken törje a fejét, minél előbb pillanatnyi bajtársai segítségére kell sietnie. Persze, nem egy nagy segítség az ő személye, de a múltkor is megtörtént a csoda, ami a mondás szerint csak három napig tart. Még egy sem telt el azóta, ezért hátha, most is túlélik. Már azt is isteni közbenjárásnak könyvelné el.
Mikor végre elintézett mindent, csak forrófejűen rohant, de ahogy kiért a romok közül már meg is torpant és ökölbe szorított kezével egy nagyobbat sózott kobakjára.
~TE HÜLYE!~ Szemeit lehunyva maga előtt összeérintette kezeit. Jobbját összeszorította és a másik tenyeréhez tette, majd azzal szorítani kezdte öklét. Izmai megfeszültek és erek kezdtek kidagadni félmeztelen testén. Egész teste egy merev húr volt, ami olybá tűnt, hogy érintésre eltörik. Csak arca volt sima, habár kétségtelenül vörösödött az erőlködéstől. Körmei belevájtak húsába, de még mindig rezzenéstelenül állt. Hallani lehetett, hogy hatalmasakat lélegez, de nagyon lassan. Még egykori mesterétől tanulta ezt a meditációs gyakorlatot, ami a fájdalmon keresztül segít megértetni velünk belső működésünket. A lényege az, hogy figyeljünk a fájdalom terjedésére és ezáltal az egész testünkre tökéletesen koncentráljunk. Az igazság szerint ezt fél óráig kellett volna legalább csinálnia, de neki csak öt másodperce volt jelenleg. Sőt, még annyi se, de tudta, hogy nem szabad meggondolatlanul cselekednie, ezért lenyugtatta magát. Újra érezte végtagjait, és környezetét. A lepergett öt másodperc után úgy kezdett szaladni, ahogy lába bírta. Sőt nem is szaladt, hanem ahogy tudott a törmelékeken ugrált, és közben le nem vette szemét a tetőről, már ameddig fellátott rá, és nem ért annyira közel hozzá, hogy takarásba kerültek az alakok. Egyetlen dolgot vett ki: borzalmas a helyzet. Ismét próbált hangtalanul az ellenség háta mögötti részen felsurranni. Hiába volt teljesen teste ura, a stresszhormonjai már szinte ugráltak az izgalomtól. Valószínűleg ennek a jóságos hatása lehetett az is, hogy nem nagyon érezte a hideget. Az igazság az volt, hogy sokkal kényelmesebb volt neki így félmeztelenül, mert sosem szerette a ruhákat, kivéve, ha annak védő célzata volt. Na de ott jártunk, hogy a falon felszaladva feltehetőleg a nő háta mögé érkezik. Közben már kunait szorongat jobb kezében. Ha Yunt még mindig fogva tartja, vagy netán azt látná, hogy Kensei került hasonló helyzetben akkor nem támad rögtön, hanem egy biztosabb alkalmat vár. Ha a nő egyedül van, vagy éppen Kensei genjutsuja következtében zavarodottan mozog, akkor nem habozna eldobni a fegyvert és utána küldeni még két shurikent keresve valamelyik szabad társa tekintetét, akiknek feltehetőleg reflexei Goukan felé fordítják tekintetüket, hogy szemeivel sugallja egyszerre támadjanak.

Karin Szer. Szept. 01 2010, 21:52

Yun még a levegőben volt, ahogyan lassan, szinte lassítva nézte végig, ahogyan a kard pengéje egyre közelebb ért hozzá. Abban a pillanatban nem törődött semmi mással, csak azzal, hogy végre valahára túlélje ezt a harcot és ne keljen senkinek sem meghalnia, vagyis Aware-n kívül senkinek. A cetli-t ahogyan elengedte, a kezében megjelent a kunai kés is. Ez volt az ő utolsó mentsvára, ugyanúgy mind régen, mind amikor az ember még geninként ezt a fegyvert használja legtöbbször.

Azonban a kard megállt a levegőben! Megállt, ahogyan Yun a tetőre cserepére esett és az kettétört alatta. Sőt olyan erővel ütközött a tetővel, hogy az nem bírta tovább és hatalmas reccsenéssel tört ketté a kunoichi alá, ahogyan apró kis szilánkok repültek a levegőben! Yun még a becsapódás ellőt érezte, hogy a kunoichi keze megfeszült rajta, éppen ezért nem érte váratlanul az sem, hogy a kettétört tető alatt találta magát a ház tetőterében, a lábain egy nagyobb gerendával, ahogyan szinte mindene sajgott. De odafent nem állt eközben az élet.

Aware nem véletlenül nem szúrta le a Yun-t. A kard nemhiába állt meg a levegőben! Az a kard abban a pillanatban, hogy Yun a tetőbe csapódót és az kettétört alatt, Kensei és Aware kardja összeért egy pillanatra. Majd újra. A kunoichi a férfi támadását megakasztva azonnal támadott és Kensei-nek ilyen állapotban már az is nehézséget okozott, hogy kivédje ezeket a támadásokat súlyosabb sérülés nélkül. Nem volt képes a kunoichi szemébe nézni, a lány kardjai olyan táncot lejtettek, hogy annak figyelése, minden figyelmét elvette, ahogyan a mellkasa egyre jobban vérzett és sajgott, fájt, ami a nehéz légzéshez vezetett, mai pedig magával vonta az egyre tompább érzékszerveket. Ez a kardpárbaj pedig nem volt hosszabb tíz másodpercnél, de Kensei testét kisebb vágások sorozata tarkította, Miközben Aware a tető széléhez szorította őt! (Megj.: Aware szinte olyan szinten harcol a kardforgatásban, mind a Hachibi! )
- Ennyi lenne?- kérdezte a férfítól, ahogyan az a légzési próblémák miatt már lélegezni sem tudott tisztán. - Csalódást okoztál nekem! - Ezért az lesz a legjobb ha most rögtön megöllek! -emelte fel a kardját, hogy lesújtson a férfira, de abban a pillanatban egy árny tűnt fel a férfi mögött.
Goukan jelent meg, ahogyan a levegőben úszva a kunoichi felé dobta a kunai-kését, aki azonban egy egyszerű mozdulattal, csupán két úját használva kapta el azt, majd vágta félre.
- Már megint te?- nézte a fiút, aki végtelen volt a levegőben!

YUN: 100% chakra // 15% fizika // az egész tested fáj, ahogyan kisebb sérüléseken kívül csak holt fáradt vagy! De van időd gyógyulni most!
KENSEI: 65 % chakra // 10% fizika // egy tüdő átszúrva, belső vérzés, több külső sérülés, nem kapsz levegőt és elhagyott az erőd is!
GOUKAN: 37 % chakra // 99% fizika //

**Shintaro Yun** Szer. Szept. 01 2010, 22:30

A kard nem éri a bőrét, nem okoz sebet, hanem helyette a tetőt roppantja be a nő alatt: Yun magatehetetlenül dől a semmibe, szinte fel sem fogva a szemvillanásnyi idő alatt történtetek.
A ház padlásterében találja hirtelen magát, milliónyi cserépszilánkkal borítva testét. Itt- ott kisebb karcolás, ezt hamar felméri, de ami jobban aggasztja, hogy a lábait nem érzi. Amikor arra pillant, arca elfintorodik, és megpróbálja újra megfeszíteni a lábát, mire a fájdalom is jelentkezik végre.
A gerendához nyúl,s sürgősen megpróbálja azt letolni a lábáról, de nem megy, hiába adja bele minden erejét. Fáradt és megtört, nyűgös és hisztis, legszívesebben csak elfeküdne a földön, behunyná a szemét, és úgy maradna, történjen bármi is. Egyik pillanatba mindent itt hagyva elfutna, hogy ne is lássa ezt a legyőzhetetlen Shiont, a másikban elé ugrana, hogy végezzen végre vele, a harmadikban pedig csak feladná.
Könnyen jelennek meg a szemében, miközben lökdösi a gerendát, végül mérgesen öklével rácsap arra, amikor nem sikerül kiszabadulnia.
~ Elegem van! ~ kezd besokalni a kunoichi, és azután lehunyja a szemeit. Egyik kezének mutatóujját a két szeme közé a homlokára teszi, és néhány pillanatra kikapcsol. Kell ez, hogy összeszedhesse magát.
Elszántan nyitja fel lilás lélektükreit, s nem is kell megsebeznie magát, talál elég vérző sebet magán ahhoz, hogy a megfelelő kézpecsétek elmutogatása után a talajhoz érintve a kezét kimondhassa az idéző jutsu nevét.
- Kuchiyose no jutsu! – Suttogja bele az üres szobába, és ha minden igaz, Kogo, a fehér tigrisek ritka példánya lép elő a füstből, ami hamar eloszlik. /http://narutohun.niceboard.org/adatlap-f3/shintaro-yun-t360.htm/ Jó eséllyel pályázik az idézésre, mivel chakrája most teljes ismét.
Kogo képes a tűz használatára fajtájában egyedüliként, s ha sikeresen megidézte Yun, akkor először is köszönti, majd megkéri, hogy segítsen letolni a gerendát a lábáról. Ha ez is összejönne, akkor megkéri Kogo-t, az segítsen a Katon: Keshi Makuga Hara (Tűztigris robbanás) jutsuval odafent, aminek köszönhetően rögtön kettő tigris támadna látatlanból az Aware-ra: a tűzból lévő és a valódi Kogo.
Azzal, hogy Shion leküldte a tető alá Yunt, valójában előnyt adott a nőnek. Yun nem szórakozik azzal, hogy a lábát borogassa és a sebeit nyalogassa, arra lesz ideje a nő végleges likvidálása után is…A törés alá vonszolja magát, hogy lehetőleg lásson is valamit. Ha lát, akkor a szemeire hagyatkozik, ha ez nem sikerülne, akkor a lábdobogásra figyelne a cserépen: Kensei férfi, ezért hangosabbak a léptei a nagyobb súlyából kifolyóan. Tehát a leghalkabb lépéseket keresi, és ha megtalálja azt, pontosan oda koncentrálja a következő technikáját, ami sikeres lehet, hála a meglepetés erejének.
- Suiton: Suitenhoufutsu! (ég és víz konvergencia!) – S közben suiton chakrájával talajvizet próbál meg felhozni a tetőtérbe, és a tetőn tátongó lyukban felküldeni, hogy elkaphassa a leghalkabb lépésű valakit. Remélhetőleg, végre sikerül csapdába ejteni Shiont.
Ha az idézés nem sikerül, a minden asszimiláló technikához nyúl, és cserépállagot vesz fel ismét, és ő maga töri szét a lábát a gerenda alatt, hogy azután szabadon újraépíthesse testét, majd gyorsan, felületesen meggyógyítaná magát a már szintén bemutatott gyorsgyógyító technikával, de továbbra is alulról próbálna meg támadni az említett víztechnikával.

**Juurin Kensei** Csüt. Szept. 02 2010, 21:47

Ajjaj... Volt egyáltalán még ilyen helyzetben a férfi? Talán egyszer még 5-6 évvel ez előtt, de nem hitte volna, hogy ez még egyszer bekövetkezhet. Ezért edzett ennyit...? Ha valami jöt-ment idegen leveri, hogy a fenébe boldogul majd Kumo-val? Mondjuk ahhoz képest, hogy most azt hitte, hogy találhat szövetségest. Ez a csaj képes azért végezni velük, mert nem nyírta ki Yun Goukan-t... Ha Kensei-en múlott volna kinyírja, úgyis meg kell tenni, hisz már tudja a kölyök, hogy kik ők. Még egy nyomorék idióta is képes lenne feladni őket a pénzjutalomért, ami nem kevés ugyebár. Na de visszatérve a férfi próbálkozása gyakorlatilag semmit se ért... Legalábbis csak annyit, hogy ne szenvedjen egy halálos sérülést (mintha nem lenne így is a halálán). Nem tudott a nő szemébe nézni, mert lefoglalta a kardpárbaj, és bizony még jópár kisebb vágást is beszerzett ez álltal a shinobi. Egyenesen a tető széle felé szorították... Már alig kapott levegőt, ahogyan már beszélni se volt képes... Jobb, ha nem is szólal meg, addig se fuldoklik mégjobban. De méghogy csak ennyire lenne képes? Hmm... erre a válasz nem lenne, de ebben a pillanatban sok mindent nem tud tenni. Abban viszont a nő biztos lehet, hogy ezért a férfi még elégtételt fog venni. Sajnos Kensei már csak ilyen, nagyon fontos neki a becsülete. Még hogy őt valaki megszégyenítse? Azt már nem... A bosszú majd édes lesz, ahogyan már idáig is a férfi kezdte érezni, azt a bizonyos ízt. Na igen, ahogyan nőtt az ereje, annál jobban közelebb érezte magát a céljához. Hogya majd egy idő után a klánja gyilkosai a talpát fogják nyalni és könyörögni fognak az életükért. Amire természetesen a válasza az lesz, hogy “nem”... Ő ugyan senkinek nem fog kegyelmezni, a Juurin-eknek se kegyelmeztek. Érzi a vért a szájában, ahogyan már kise tudja köpni... Érzi, hogy elhagyja az ereje, és térdre rogy. De amennyi ereje van még, megpróbálja összeszedni magát. Legalább nem kéne itt helyben elájulnia, mert akkor tényleg véglel kiszolgáltatottá válna. Arról nem is beszélve, hogy lehet hamarabb elhagyná az életereje...
~ Azt hiszem... Legközelebb nem veszek részt a harcban, ha Yun is jelen van... ~ próbál magában viccelődni, de nevetni ugyan nem tud. A szerelme volt a gyengesége, és ezt most meg is szívta rendesen, mint a torkosborz.

**Katsutomo Goukan** Pént. Szept. 03 2010, 08:56

Számított rá, hogy nem fog túl sok sikerrel járni apró támadása, de legalább Kensei fellélegezhetett némiképp. Miután földre ért (már ha nem érte közben semmi villámgyors támadás, mivel körülbelül a tető két ellentétes végén tartózkodtak) gúnyosan vigyorgott. Nem nagyon volt benne félelem, mivel tudta, hogy ma vagy meghal, vagy csak hatalmas sérüléseket fog szerezni. Tisztába volt mind a két variációval, és mentálisan felkészült rá, hogy ne érje váratlanul. Minél jobban kirekesztette agyából az összes problémáját a jövőjére nézve, próbált csak a harcnak élni, hogy ha már itt fog megállni a szíve, akkor a lehető legnagyobb pusztítással hagyja el ezt a világot.
Perpillanat remélte, hogy Kenseinek lesz annyi esze, hogy a pillanatot kihasználva arrébb ugrik, habár tény, hogy nem lehet könnyű olyan sérüléssel mozogni, habár lényegtelen mi történt, mert elhatározta, hogy nekimegy a nőnek történjen bármi, és már tudta is mi az egyetlen esélye, ami után, ha nem hal meg akkor biztosan el fog ájulni.
És rögtön kézjelekbe is kezd, ha nem jelenik, meg Yun idézése az orra előtt egy erős támadással felszerelkezve. Megörülve az esélynek a két tigris árnyékában maradva elővenné utolsó megmaradt kunaiját, és amint a támadás becsapódik (lényegtelen, hogy sikeres, blokkolja, vagy elugrik), akkor egy shunshin no jutsu-val a nő előtt teremne és a gégéjét célozná a kunaijal. Reménykedve a meglepetés erejében, hisz nem lehet túlzottan könnyű még S szinten is ilyen hirtelen akciókra reagálni, habár tény ami tény, ez a lány nagyon sok meglepetést mutatott már a nap folyamán.
Ha ez mégsem történik meg, akkor marad ez előző variáció, ha nem gondolta volna meg magát közben és inkább itt is az utolsó megmaradt fegyveréhez nyúl csak reménykedve abban, amíg húzza az időt valaki más meglepi a nőt egy erőteljes támadással.

Karin Szomb. Szept. 04 2010, 19:27

//Yun, igazából nem nagyon tudom, milyen a Katon: Keshi Makuga Hara (Tűztigris robbanás) technika, mert a leírása, kicsit szegényes, ezért úgy tudom elképzelni, hogy a tigris egy tökéletes másolatot csinál magából, mely képes hatalmas tűzrobbanást létrehozni mikor elpusztul! Ebből a postból egyenlőre nemfog kiderülni, hogy mi történik a két tigrissel, de légy szíves a post elejére írd le nekem, hogyan is néz ki a technika lényeges! Csak összefoglalva! //

Yun-nak még a kezét sem kelet elharapnia, volt vére anélkül is. Egy apró kis húzás az arcon, ahol az a fránya kis csík éktelenkedett, melyet az egyik szilánk okozott, mikor áttörted a tetőt! Nem is érezted, csak a meleg vér folyásából, ahogyan végigcsorgott az arcodon tudtad, hogy mi is az. A megjelenő hatalmas tigris pedig egy seperc alatt tüntette el a gerendát a lábadról. Azonban ekkor hallodat meg a Aware szavait, amit Kensei-nek intézett és nem volt idő reagálni semmire.
Kogo azonnal létrehozta a másolatot magából, ahogyan áttörve a tetőt, szinte azonnal rátámadt a lányra. Goukan, de inkább Kensei legnagyobb szerencséjére. Goukan akaratán kívül is de segítette Yun-t azzal, hogy közbeavatkozott. De ő nem volt fontos akkor a lánynak. Nem is foglalkozva tovább vele, hiába úszott még mindig a levegőben, tekintette Kemsei felé fordult, ahogyan széles vigyor csúszott az arcára.
- Azt hiszem ez a …- repedt meg a tető a lány mögött, ahogyan az villámgyorsan kapcsolva fordult meg, de ami következett az meglepte.
A két, egyénkét fél mázsás kiscica kapta telibe, ahogyan hiába emelte a kardját maga elé, hogy az felfogja a támadást. De hiába volt erős és gyors, a két cicus közül az egyik megragadva a szájában a kardot, tiszta utat biztosított a másiknak, ahogyan a két vadállat egyszerre való támadása azt a harcot áthelyezte egy másik helyszínre. Szó szerint, mintha a kunoichi egy darab hús lenne, olyan könnyedén lökték el a tigrisek és persze ragadták is meg, ahogyan Kensei tekintette, hasonlóan Goukan-éhoz tisztán látta még, hogy eltűnnek a másik házban, annak egy jó részét ledöntve.

//Yun4 Most van esélyed, meggyógyítani annyira Kensei-t, hogy ne haljon meg! A misztikus kéz technika elég ehhez!//

YUN: 80% chakra // 20% fizika // az egész tested fáj, ahogyan kisebb sérüléseken kívül csak holt fáradt vagy!
KENSEI: 65 % chakra // 9% fizika // egy tüdő átszúrva, belső vérzés, több külső sérülés, nem kapsz levegőt és elhagyott az erőd is! Egyre kevesebb időd van hátra!
GOUKAN: 37 % chakra // 99% fizika //

**Shintaro Yun** Pént. Szept. 10 2010, 19:06

Az idéző jutsunak hála megjelenik a fenséges Kogo, aki bólint Yun kérésére, és hamarosan egy rövid koncentrálás után lángnyelvek formálódnak Kogo teste körül, majd azok levállnak, s külön örvényként lassan egy tigris alakját veszik fel: Kogo tökéletes mása jelenik meg. Kogo rápillant a 'társára' és irányítva azt támad rögtön a tetőn keresztül Shionra, akit váratlanul éri a kis meglepetés, amit Yun készített számára, amíg kiesett a látóköréből.
A kettő tigris együttes erővel támad, és az örvénylő kombinációjuk olyaanyira megzavarja Shiont, hogy a kard kirepül a kezéből, s a tűztigris karmai és fogai között évelődve a lányt Kogo lerántja egy másik tetőre. A tűztigris folyamatosan égeti is a nő bőrét és húsét karmaival, míg az igazi is aktívan próbálja szétmarcangolni a testet.
Közben Yun gyorsan felkapaszkodik a tetőre, ahol borzalams látvány fogadja: Kensei máég mindig ott áll, a karddal a mellkasában. A nő elsápad, minden vér kifut az arcából, azután pedig izgatottan pillant kezeire, s végzi el a kézpecséteket, hogy használhassa a gyorsgyógyító jutsut: kihúzza a kardot, de mielőtt komoly baj lehetne, megpróbálja elpecsételni a sebet, hogy ne kapjon vért a tüdő, ne alakuljon ki légmell. Tudja jól, komolyabb specialistát kell majd találnia a férfi számára, hisz ő csak éppen az pletét tudja megmenti azzal, hogy elzárja újra a tüdőt és a vérzést, de meggyógyítani biztosan nem tudja teljesen.
Ha sikerül neki megmentenie a férfit (és ebebn bízik nagyon) még gyors be is fáslizza annak mellkasát ott a tetőre rogyva, hogy az is segítsen tartani a sebet, de amint végez, a férfi keze ügyébe adja Shion kardját is és a sajátját is, de alapvetően hagyja ott leülve a tetőn, hogy pihenjen: ő maga Shion és Goukan után néz.
Ha a két tigris még mindig lefoglalja a nőt, akkor ő maga tervet állít fel. Úgy tűnik, megölnüik nem sikerül ezt a nőt, mert valahogy meglép a halál elől (bár a két tigris már végezhetett vele- újfent).
Ha Kogo és lassan elenyésző társa megölték a nőt (azaz felismerhetetlenségig deformálták és szaggaták) akkor Kogot magához hívja, és felsegíti az állat hátára Kensei-t.
- El kell tűnnünk innen, mielőtt újabb valami testben feltámad és ránktámad. Egy újabb üldöző a nyomunkban ide vagy oda, már mindegy.... - S közben Goukannak is odakiált, hogy tűnjön el a fiú a tigris nyomában.
Ha ők engedelmesen távoznak a falu színhelyéről, akkor csak Yun marad ott, aki még egyszer szétnéz, és megbizonyosodik, hogy nem követi őket egy újabb testet kapó Shion, s magáhzo véve a nő fegyvereit tűnne el ő maga is, vigyázva, hogy nyomokat ne hagyjon.
Ha a két tigris nem tud végezni Shionnal, Yun egy szél jutsuval segítene rá a tűztigris még nagyobb hatékonységéra: Kogo félreugrana abban a pillanatban, amikor Yun használja az atsugai-t, felerősítve még jobban a tűzpéldány nagy erejű robbanását.

Ajánlott tartalom