Amori Shuu

Tanulandó jutsu neve: Dokuzetsu Konbo // A Haragos nyelv kombinációja
Időbeli elhelyezés: Az Ashita bázisa felé vezető úton
 
Shuu lelkesen futott át a kihalt, köves pusztaságon. Oldalán Hikaru és Kagemorival, akik két hónapja bukkantak fel először a halálra ítélt fiú házában, majd gyökeresen megváltoztatták a fiú életét. Erőt adtak neki és célt. Megadták neki a lehetőséget, hogy élhessen. A fiú pedig élni akart.
Ugyan teste némiképp megerősödött a bányában töltött időszaka alatt, mégis, a komoly fizikai megterhelésekre még mindig nem igazán alkalmas hosszú távon. S az a hely, ahova indulni fognak, még igen csak távoli, tekintve, hogy Shuunak egyszer volt lehetősége eljutni az ország határáig, de akkor is majdnem az életébe került ez a művelet. Ám a fiú, mint ahogy korábban említettem, megváltozott. Saját tudását és a technológia iránti érdeklődését, s annak tervezeteit képes volt vegyíteni a chakra alapú technikákkal párosítani. Shuu saját testét drótokkal vette körbe, melyek vázszerűen simultak rá testére. Ezzel a megoldással képes volt viszonylag kevés chakraval is olyan mozgási funkciókra, sebességre és terhelhetőségre, melyekről fél éve még csupán álmodni sem mert. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy haldokló teste egyszer majd a határra indul, gyalog. Most pedig pontosan erre készül.
A drótokkal körbefont lábak gyors szökkenésekkel haladtak előre, ezzel s saját shinobierejével együttesen tudta csupán elérni az átlagos tempót. Mégis, megütötte a mércét, s sebesen haladt előre a megadott útvonalon. Izgatott volt, hiszen nem tudta, hová is viszik őt újonnan szerzett társai. Egyben azonban biztos volt, mikor Kagemori valami új dolgot akart eddig mutatni, mindig olyan lehetőségek nyíltak meg a chunnin előtt, melyekre sohasem mert gondolni. Elképzelhetetlennek tartotta. S tudta azt is, a férfi nem képes helyette elérni mindazt, amivé a chunnin még válhat, de képes megmutatni az oda vezető utat. Ha a férfi valaha is azt mondaná Shuunak, hogy bízzon benne, a fiú teljes mértékben megtartaná ígéretét, számtalanszor bizonyított már számára, s annál többször emelte fel a földre eső fiút. Most pedig egy tempót diktálva menetelnek a kopár vidéken át, hogy elérhessék következő állomásukat. A végtelennek tűnő sziklás földek horizontján azonban az ország határát jelölő hegyek első tagjait látják meg.
A Hikarunál lévő nyakláncnak köszönhetően Shuut nem veti a földre betegsége, ahogy egyre inkább eltávolodik a szentélytől, mégis, az első egy óra szüntelen menetelést követően a fiú némi pihenőidőt kér. Kagemoriék megállnak, majd lassabb sétával, néhány nagyobb méretű kődarabot választanak tábornak, s letelepednek a tetejére. Shuu is csatlakozik hozzájuk, s az egyik sziklatömbnek támasztja hátát.
- Sokat fejlődtél, Shuu. S ahhoz képest már egészen jól bírod. – mosolyodott el a férfi. Az igen zömök testfelépítésű férfi szemeivel a lihegő fiúra tekintett, ki kezeit térdeire helyezte, majd lehunyta szemeit. Meditálni kezdett, méghozzá a Hikarunál lévő medalion erejéből, hogy visszatölthesse készletét a következő szakasz előtt. Míg a fiú meditált, Kagemori végigmérte a dróthuzalokból kiépített vázat, mely most ott áll a sziklatömb mellett. Valódi remekmű, egy ember formájú drótruha, mely chakra behatásával képes nagyobb fizikális terhelést is elvégeztetni a testtel, úgy, hogy a chakranak köszönhetően leredukálja a terhelési súlyt. Ezáltal a test képes huzamosabb ideig végezni az adott feladatot.
- Shuu – hívatta magához a fiút, mikor befejezte a pihenését. A chunnin lecsúszott a sziklatömb szélén, majd Kagemori elé sétált.
- Vedd fel azt a ruhát. Valamire kíváncsi vagyok.
- Mégis mire, senpai? – tette fel kérdését Shuu, miközben magára öltette a Drótcsévélő technika segítségével a vázat.
- Hogy mennyivel képes megerősíteni téged ez a ruha. Valamint, hogy te mennyire vagy képes megerősíteni ezt a ruhát. Amit most mutatni fogok, egy egyszerűbb, lépcsőzetes, és hatásos taijutsu technika. Ugyan nem gondoltam volna, hogy ekkora távolságot megtehetünk egyszerre, találékonyságod és ravaszságod eddig nem hagyott cserben téged. Lássuk hát, hogy meg tudsz e birkózni egy olyan feladattal, mely eddig igen csak távol állt tőled. Nem elég, hogy szíved és eszed a helyén van. A test erejére is szükséged lesz, ha teljes életet akarsz.
Kagemori odébb sétált a pusztaságon, majd egy kézpecsétet alkotva, a földből alkotott meg maga mellett egy hasonmását. A klón legalább oly komor arcú és zömök alkatú volt, mint a valódi énje, és kellőképpen szilárd is, ahogy maga a mester maga. Egy valódi terminátor. A chunnin igen csak örül, hogy a napon, amikor találkoztak, Kagemori a segítségét ajánlotta fel, nem pedig egy lehetőségét a halálra. S az elkövetkezendő képkockák be is igazolták ezt a hálát.
Kagemori hátrébb sétáltatta hasonmását, majd utána eredt, s egy szempillantás alatt annak háta mögé került, majd kirúgta a lábát. A rúgás fordulatából, a férfi egy erőteljes csapással, a levegőbe küldte klónját, majd utána ugrott, végül egy jól irányzott ütéssel a földbe döngölte, s teljesen megsemmisítette a földklónt. Shuu csak állt és bámult, tátott szájjal.
- Senpai, nem hinném hogy én…
- Dehogynem Shuu. Az egésznek a chakrakoncentrálás a lényege. A drótruhád is valami ilyesmi úton működik, nem? Chakrat vezetsz a test azon pontjába, ahol erőteljesebb mozdulatokat szeretnél kivitelezni, s a chakra segítségével lecsökken a fizikális megterhelés. Az imént látottakban ugyanez történik. Minimális chakrat kell a lábakba és a karjaidba koncentrálnod, s némiképp megerősítened izmaidat egy-egy elrugaszkodás vagy csapás pillanatában. Így képes lehetsz minimális chakraveszteséggel igen nagy erőre szert tenni. Számodra a ruha tökéletes eszközt jelenthet, hogy megalkothasd.
Shuu előre sétált a drótvázba rejtőzve, majd felállt Kagemori egy újabb klónjával szemben.
- Próbáld meg a shushin no jutsut alkalmazni a ruhád segítségével, s ezzel a lehető leggyorsabban a klón mögé jutni. Amíg nem vagy elég gyors, a hasonmásom nem fogja hagyni, hogy a háta mögé kerülhess.
Shuu, miután kellően feltöltötte készleteit, némi chakrat kezdett el egyszerre keringetni testében és a vázban is. Ugyan a gyorsabb futást már képes kooperatív módjára kivitelezni a ruházattal, valamint tárgyak megemelését is, efféle harci mozdulatokat azonban nem gyakorolt még. Ám ha képes volt a halálnak küszöbén megállni, s hátat fordítani, akkor ennek is sikerülnie kell. Erősen koncentrálta erejét a lábaiba, majd elrugaszkodva, gyors léptekkel próbált a klón mögé jutni. Kagemori azonban odébb ugrott, miután meglátta a jobb oldalról érkező fiút. Shuu gyorsan akart fordulni a klón után, azonban ekkor megoszlott figyelme csupán a testére koncentrált, s elesett, mikor dereka fordulni akart a drótokban. Gépes mozgásban támaszkodott meg két kezével, mielőtt az arcára zuhant volna, majd feltolta magát. Szemei a klónt figyelték, aki ott állt némán, s mozdulatlanul. Shuu újrapróbálta, s még jobban összpontosítva a chakra áramlására, két szökkenéssel, a hasonmás előtt termett, ám annak csupán hűlt helyét találta.
- Nem ezzel akarsz elkapni remélem – mosolyodott el a férfi, miután lába elérte a talajt, ekkor a chunnin is, chakrat vezetve a támasztó lábba, újabb szökkenéssel érte utol a férfit. Egyfajta üldözés alakult ki, s csupán a mádodperc töredékei menekítették meg Kagemorit.
- Na ez már valami – mosolyodott el. – Próbálkozz a második fázissal, a testem egyensúlyából való kibillentésével, ugyanis ha arra képes vagy, nem szükséges mögém sem kerülnöd. – mondta, miközben nagyobb szökkenésekkel hátrált a chunnin elől. Shuu, szökkenései közepette mindig figyelte és elemezte mesterének mozgását. Kifigyelte támasztólábát, ezt kellett támadnia.
A chunnin kissé oldalra vetődött, méghozzá Kagemori bal oldalára, melynek következtében a férfi elfordult. Shuu egy támasztással ismételten elrugaszkodott, s így került a forduló férfi mögé. A karján lévő drótokkal egy vaskosabb, kötélszerű alakot formázott, majd elkaszálva vele a férfi támasztólábát, némiképp a chunnin felé rántva őt. Shuu pedig ekkorra elegendő chakrat koncentrált jobb karjába, a fémkarba, s azzal egy,a  háta mögül elindított ökölcsapással küldte Kagemorit a magasba. Az öklének csapásától megrepedezett a klón teste, némi földdarab tört ki, mikor a fémököl betalált. Shuu a talajon maradt, Kagemori klónja így közel sértetlenül, egy bezúzott, s épp visszaépítő, mellkast leszámítva.
- Csak így tovább. – mosolyodott el. Ha sikerül még egyszer eltalálnod, ugorj utánam, és abban a pillanatban, amikor testünk elérte holtpontot, s a gravitáció nagyobb erővel kezd a talaj felé húzni, egy csapással kell ismét felgyorsítani az eseményeket. Használd ki a fizikális lehetőségeket, mely a hirtelen felgyorsulásból és a gravitációból adódik, nagyban segíthetnek az edzés során.
Shuu megfogadva a tanácsokat, megpróbálta ismételten a hirtelen irányt változtató, véletlenszerűnek hatható mozgásával a férfi mögé kerülni, majd elkapni lábait a drótokkal. Ugyan Kagemori eddig nem mutatta meg azt az arcát, mely fizikális testének eredményéhez vezethet, azért nem volt vajszínű a chunninnal szemben. Csak abban az esetben engedte, hogy a fiú rátámadhasson, amennyiben valóban oly képességeket vet be, amelyek eldönthetnek egy harcot. S a hirtelen megjelenő fiú be is vetette minden tudását. Kagemori lábát hirtelen megragadták a drótok, majd a magasba rántva, kibillentették egyensúlyából. Shuu fémkezével ismét egy hatalmasat ütött a klón testére, melytől az ég felé kezdett el szállni. Shuu chakrat koncentrált talpába, valamint a  lábait és derekát összefonó drótvázba, s együttesen mozgatva a kettőt, a lehető leggyorsabban utol akarta érni a férfit. Kagemori az ütéstől tehetetlenül került a levegőbe, s mögüle megjelenő fiú pedig csak tetézte helyzetét. Shuu oldalba akarta rúgni, ám a férfi képes volt hárítani a csapását. Ekkor Shuu átfordulva, a másik oldalát akarta ostromolni, melyre Kagemori kevésbé számolt, ám még így is képes volt megakasztani az újbóli támadást. Eközben a Shuu testén lévő drótok, a mester háta mögé kúsztak, s onnan ragadta meg a chunnin a férfi derekát, s maga felé forgatta. Amíg Kagemorit a hirtelen érkező drótok kötötték le, Shuu chakrat koncentrált karjába, és várta a pillanatot. Az utolsót, mikor a két test megáll, elérvén a holtpontot, majd újból lefelé kezdenek indulni. A pillanat pedig nem váratott magára.
Shuu fémkeze hatalmas cspaással érkezett a lefogott mestere testére, s villámgyors tempóban küldte a talajba. A föld felszakadt, s egy kisebb krátert hagyott maga után a becsapódás. Az ütés túlságosan is nagy volt ahhoz, hogy a klónt ismét felvértezze, így megsemmisült. Shuu egy elegáns mozdulattal ért földet, fémkezével megtámasztva magát a talajon. Erős köhögésbe kezdett, majd lihegve a földre térdelt. Hikaru rohant közelebb.
- Csak ennyi van nálam, de hátha segít. – sopánkodott félő hangján, majd közelebb húzódott a chunninhoz, s amulettjét kezében tartva a fiú felé emelte.
Shuu megpróbálta légzését visszaállítani a normális ütemre, s lenyugtatni a kissé sokkos állapotba került testét. Shuu ujjai körbefonták a medaliont, miközben hörgő hangon, levegő után kapkodott.

- Szerintem elég most ennyi. Még egy kicsit kitoljuk a pihenési időszakot, tíz perc múlva indulunk tovább. – jelentette ki Kagemori, ki félig háttal állt a két földön kefvőhöz képest, nem akarta látni, ahogy Shuu ismét a földön hever, magatehetetlenül. Hallotta halálhörgését, ahogy minden lélegzetvétellel vissza akar kapaszkodni. S végül sikerül neki. Shuu ismét jól van, s a maradék időben visszatöltötte készleteit, majd a drótvázat magára építve, továbbindult a kis csapattal együtt, hogy elérhessék azt a helyet, melynek a neve, Majd meglátod.


//Nem lett hosszú, ám remélhetőleg benne van minden, amire szükség van. Időbeli elhelyezése végett a jelenlegi játéktéri kalandon szeretném tökéletesíteni a technikát, így ez a tanulás az alapjait adná csupán meg.

A használó képes pusztító rakéta módjára kilőni a kézfejét-öklét, melybe chakrat koncentrálva az képes sziklákat is széttörni. A használó eztán képes vissza húzni magához a kézfejet mágnes módjára.
Chakraszint: 300
Besorolás: B

 
Az Ashita bázisának utcáin csend uralkodott. Csupán két őr járőrözött, kezükben kardot és fáklyát tartva, lábuk lassan haladt a kihalt utcákon. A műhelyek mellett elhaladva azonban hallották a kalapácsok kímélhetetlen és fáradhatatlan csattanásait. Betekintve az ablakok egyikén, láthatták, amint az ifjú shinobi, ki csupán egy hónapja érkezett, máris hogy otthonára talált. S ahogy azt Toru-sama elvárta, a bázis minden egyes emberének követnie kell a fiú utasításait, még ha erről ő maga nem is tud. Mindannyian emlékeztek az arcára, mikor először érkezett ide. Egy összetört, hófehér, halálra ítélt, ájult fiút vonszolt Kagemori a vállán. A fiúnak csupán egyetlen karja lógott a férfi hátára, a másik helyén vérben ázott, szakadt ruha kavarodott a szélben. Mikor azonban Shuu visszatért ismét a bázisra, sokkal elszántabb és határozottabb fiút láttak meg benne, kinek bátorsága, és határozottsága, napról napra növekedett. Egy teljesen más ember figyelte a kovácsok munkáját, majd visszavonulni látszott.
Shuu a műhelyben kialakított és fallal elkerített irodában asztala mögött helyet foglalt, és maga elé tekintett. A kovácsok néhánya újabb alapanyagokat kezdtek el gyártani a fiú számára, ki épp most húzta szét az egyik friss tekercset maga előtt, majd még egyszer, utoljára átvizsgálta.
A tervrajzon egy kar volt, melyet megannyi jelölés és vonal tarkított. Nyilak és további leírások voltak hozzáfűzve, igencsak részletes rajz tárult a fiú elé. Majd az asztalra emelte robotikus kezét, és szemeivel végigmérte.
- A jövő, itt van a kezemben. Csupán át kell alakítanom. – mosolygott a fiú. A háta mögött álló két férfi szintén elmosolyodott, majd az egyikük megszólalt a sötétből.
- Készen áll, Shuu úrfi? – a fiú a válaszra bólintott, mire a két férfi előre lépett, és az asztalon lévő eszközök néhányához nyúltak. Egyikük egy vékony, szinte tollméretű eszközzel vékony vágást ejtett a fiú fémkarjának felületén, majd felhajtotta az egyik lapot, betekintést nyerve ezzel a belső szerkezetébe. Drótok és apróbb mechanikák sorakoztak egymás után. Csavarhúzókat és más, néhol chakraval működtetett eszközökkel, nekikezdtek Shuu csuklójának leválasztásának, miután néhány drótot és mechanikát biztonságosan eltávolítottak. A fiú nem érzett fájdalmat, ugyanis az idegekre kapcsolt kart teljesen leállították a műtét idejére. Shuu pedig végig akarta nézni, ahogy teste egy újabb fokkal válik ellenállóbbá, ezzel újabb esélyt adva számára a túlélésben. Ez volt életének mozgatórugója, ugyanis nem tudta, mikor következik be a végső halál. Ám Shuu nem akart még meghalni. S amióta megismerte az Ashita-t, egyre inkább erősödik benne a tudat, hogy nem véletlenül maradt még életben. Céllal van még mindig itt. S meg akarja találni ezt a célt. Ahhoz azonban, életben kell tartania magát.
A két kutató leválasztotta a kar nagy részéről a külső burkot, s nekikezdtek a váz újradrótozásának. Ekkor nyílt meg az ajtó néhány kopogás után, s lépett be az egyik kovács, néhány lemezzel a kezében. Lehelyezte az asztal végére, majd újabb fejhajtással, kisétált. Az egyik kutató elindult a lemezekért, Shuu azonban kitartotta bal kezét.
- Majd én, maguk csak…csinálják – mondta izgatottan, miközben bal kezéről néhány drót fonódott össze, s kígyózó mozgásban, a lemezekre tekeredett, s közelebb húzta magához.
- Parancsoljon – nyújtotta át. A kutató elvette, majd áttanulmányozva a lemezt, a könyök részhez erősítette. A másik ezalatt egy kisebb dobozszerű eszközt tartott a kezében, csupán két ujjával, majd a leválasztott csukló helyébe illesztette. A doboz tetején egy szimbólum kapott helyet. Egy, a közepén lyukas lemezzel borította be a dobozt.
- Az micsoda?
- Egy elektromágnes. Ennek a kis szerkezetnek a segítségével egy minimális, mágneses teret alkothatsz meg, mely képes a leválasztható csuklót vonzani és taszítani. A tetején lévő pecsétben pedig egy vékony lánc található, melyet egy apró mechanikával aktiválhatsz. A lánc ekkor összeköti a csuklódat a kézfejeddel, így képes lehet odahúzni magad a kezedhez, vagy akár kötél módjára használni.
- Ez nagyszerű. De építenek ilyen szerkezetet belém?
A két kutató ekkor összenézett, majd elnémult. Az ajtó ekkor megnyílt, s a magas, félarcú férfi lépett be. Toru talán egy ideje hallgatózhatott az ajtóban.
- Mert szükségem lesz rád, Shuu. A módosítások szükségesnek bizonyultak a feladatodhoz.
- Mit kell tennem, Toru-sama?
- Az embereim az általad felkutatott üreg járatainak vizsgálásába kezdett, azonban igen csak nehézkesnek bizonyult a számukra, nem beszélve a bányászokról. A te képességeiddel és az én technológiámmal azonban, felkutathatjuk a teljes barlangot. Talán rálelhetsz újabb törmelékekre.
Shuunak ennyi indok elégnek bizonyult, s fejet hajtva, elfogadta a feladatot. Elégedetten tekintett a két kutató munkájára, mert tudta, hogy végre valahára, szükség van rá. Boldogsággal, s még több elszántsággal töltötte el a tudat.
Néhány óra alatt a két kutató teljes egészében visszaszerelte az új burkolatot a kezére, mely immáron még erősebb és strapabíróbbnak bizonyult. Mikor az utolsó két élet is összeforrasztották, Shuu felemelte kezét, majd szemei előtt körbefogtatta. Erősnek érezte magát.
- Shuu úrfi, ha nincs ellenére, néhány tesztnek még alá kellene vetni a kezet, mielőtt megkezdené a bevetését.
- Igen, az jól jöhet még.
Shuu és a két kutató a torony előtti, kör alakú térre sétált, ahol Shuu a Vaspáncél ruházatát tesztelte. A sziklával körvetett térség megfelelőnek bizonyult az efféle kísérletekre, miután Shuu egyszer majdnem felrobbantotta a műhely felét. Jobbnak látta ő maga is, ha a szabadban kezd neki a kísérleteknek.
- Ahogy mondtam, a kézbe egy elektromágnes van építve, mely képes egy mesterségesen kialakított mágneses teret létrehozni. Ezzel képes a csullóját eltávolítani, valamint visszahúzni. Próbálja meg. A chakrajával kell elindítania a mechanikát, mely a csuklójába lett építve.
Shuu előre tartotta jobb kezét, majd fél szemét lehunyva, megcélozta a sziklafalat. Chakrat koncentrált a kezébe, az egyre fokozódó vágynak köszönhetően talán túlságosan is sokat, majd aktiválta a mechanikát.
A csukló robbanásszerűen tört előre, miközben a lökéstől Shuu hátraesett, neki egy kisebb faládának, s darabokra törte azt. A kézfeje a magasba indult, majd belecsapódott a falba.
Shuu megtámaszkodott a láda szélében, és felegyenesedett, majd megrázta fejét. Közelebb sétált, majd a csonk kezet a falba szorult kézfej felé emelte.
- Jóval kevesebb chakrat igényel, igen csak precíz és érzékeny mechanika.
Shuu a chakrajával ismét elindította a mechanikát, mely a lemezen átszűrődve, egészen a tőle öt méterre lévő kézfejet vette célba és óvatosan, lassan, kiemelte a falból. Inkább apróbb megszakításokkal engedte a föld felé zuhanni és csupán a közelben vonzotta ismét magáz, míg végül rá nem csatlakozott a karra.
- Akkor még egyszer – fordult a sziklafal egy újabb pontja felé, s ezúttal kevesebb mégis koncentráltabb chakraval hajtotta végre a kilövést. Ugyan a kéz hátrarántása még gondot okozott a célzásnál, legalább nem zuhant hátra ismét. Némiképp közelebb lépett, miközben megpróbálta az előző módszerrel, magához vonzani a kezet. Ugyan néhányszor a földre esett, mégis sikerrel járt. A gyakorlás azonban, csak akkor vette kezdetét, mikor a földre esés nélkül képes volt ellőni és visszahúzni a csuklóról leválasztott mechanikus végtagot.
A kutatók bábokat és céltáblákat készítettek elő, melyek eltalálásának adatait kezdték el vizsgálni, s az objektumokban keletkezett károk felmérését. Shuu képes volt a kezével széttörni egy gyakorlóbábút, valamint néhány méteres távolságból megragadni azt, sérülésmentesen. Az órákon át tartó gyakorlás és felmérés végül meghozta gyümölcsét. A kutatók számításai szerint Shuu alkalmas lehet a 4-ES JÁRAT felkutatására. Toru a magas torony ablakából, szemmel kísérte Shuu gyakorlását, s engedélyezte a fiú bevetését. Shuu összeszedte minden olyan felszerelését, amire szüksége lehet, majd elindult a barlang felé. A fáklyákkal kivilágított folyosón végigsétálva, elérte az első, pihenőüreget. Azonban Shuu továbbment, egészen a mára kiszélesített lyukon át vezető hatalmas üregbe. A vályat falaira sokkalta több lámpa került, mint amikor a fiú feltérképezte a területet. Asztalok, székek, szekrények sorai vették körbe a termet. A bányászok épp pihenőidejüket élvezték, mikor a fiú elérte a második vermet. Az egyik asztalra helyezte a nála lévő táskát, majd néhány kérdéssel fordult a bányászok felé. Miután megtudta, pontosan meddig is jutottak a munkások a 4-es járatban, kinyitotta a táskát, majd egy kézpecsétet formált.
A táskában lévő lemezek hamar építették be a fiút, a fejétől a talpáig fém vette körül. A bányászok eközben összekészítették a köteleket és a biztosító eszközöket, melyeket Shuunak kell a járat szinte függőleges útjának falára szerelni. Shuu vállára vette a kötelet, derekán egy tárolóba pedig elhelyezte a rögzítőket. A Vaspáncél segítségével könnyedén ragadta meg az erősített fémhuzalból álló kötelet, majd ereszkedett a mélységbe vele. Talpába folyamatos chakrat koncentrálva, próbálta tartani magát a nyirkos és igen csak nehézkes felületű alagút falán. Lépésről lépésre haladt lefelé.
Az első rögzítőt körülbelül a nyílás szájától vagy hat méterre erősítette a falba, átfűzve a kötelet rajta, majd tovább ereszkedett saját fémhuzaljából álló, strapabíró drótján. A fiú egyre mélyebbre jutott. Talán a hetedik lámpást erősítette a kötél mellé, ám még mindig nem látta a végét. Egy kunait dobott le, mely talán hat másodperccel később csapódhatott neki valaminek, a sötétben. Shuu folytatta az ereszkedést, s alakította ki a kötelek útját a rögzítőkkel és lámpásokkal. Épp egy újabb lámpást szúrt a falba, hogy a fényben egy újabb rögzítőt alakíthasson ki, a drótkötele megremegett. Shuu szemeivel feltekintett, mikor látta, hogy a fényben a saját kötelét tartó rögzítő kiszakadt a falból és elengedte a kötelet. Shuu zuhanni kezdett.
Azonban a fiú nem esett kétségbe. Kezével az utolsó lámpást célozta meg, majd chakrat koncentrálva a mechanikába, eltaszította a kézfejét, egyenesen a lámpás mellett lévő rögzítő felé. Azonban együttesen aktiválta a másik beépített mechanikát is, így a kézfeje és a csuklója között egy vékony, mégis igen csak nagy teherbírásra képes lánc jelent meg. A kézfej erősen megragadta a kiálló, ívelt végű rudat, majd belekapaszkodott, a láncnak köszönhetően pedig képes volt megtartani magát, míg nem vissza nem szeretze tökéletesen az egyensúlyát és az erejét, majd a lánc segítségével, lassú ereszkedésbe kezdett. Az idő közben kihulló ezsközök gyors csattanása azt jelentette, nincs messze a talajtól, így a lánc közel húsz méteres hossza elegendőnek kell lennie a sikeres leereszkedéshez. Számításai pedig, most sem hagyták őt cserben. Miután fémmel burkolt talpa alatt ismét szilárd felületet érzett, elengedte a rögzítőt, s magával húzva a bányászok kötelét, végleg biztosította a lejutást. Néhány, megmaradt lámpást helyezett kör alakban a kötél köré, majd kettővel a kezében elkezdte bejárni az újabb titokzatos termet.
A bányászok néhánya ez idő alatt a megfelelő felszerelést felöltve, egymás után ereszkedtek alá a mélységnek, s a rögzített, kivilágított úton, biztonságban leértek, s megvárták, amíg a fontosabb eszközöket társaik a magasból le nem eresztik. Megkezdődött az újabb verem kiépítése, s ezzel az Ashita bázisának bővítése is egyben. A bányászok egyszerűbb kötelekből és falemezekből összeeszkábált lépcsőt eresztettek le a sziklafalon, és kisebb pihenőszektorokat emeltek a létrák közé. Mindeközben Shuu lámpásával egyre távolabb került a fényben épülő bázistól. A verem végtelen hosszúságúnak tűnt, mintha soha sem érne véget. Majd némiképp a talaj lejtésbe kezdett, s tovább vezette a fiút a mélységek rejtekébe.
- Shuu úrfi. Talán nem ajánlatos olyan messzire menni. Talán megvárhatná, amíg biztosítunk némi fényt – mondta az egyik bányász aki a fiú után loholt, mikor Shuu megállt, majd ugyanezen mozdulatra parancsolta kezével a mögötte futó férfit is.
- Hall valam…
- Sssshhhh – mutatott hátra kezével, majd lassan lámpását maga elé emelte. A férfi próbálta a halvány fényből kivenni a fiú félelmének forrását, vékony, vinnyogó hangot kezdett el hallani, valamint apró körmök kaparászását. Shuu kezében tartott lámpásának fénye ekkor érte el a mennyezetet.
Hatalmas, szinte emberméretű, szürkés lény lógott a plafonról, szárnyszerű végtagokkal körbevonva magát. A lény megmozdult, mire a bányász hangos üvöltésben indult el futva a fénnyel védett területre. A kiáltásokra a lény egyre inkább mozgolódásba kezdett, míg végül felfedte kilétét szárnyai takarásából. Talán egy ninjuu lehet, vagy valamiféle valódi bestia. Vékony teste emberinek tűnt, ám hatalmas fogai és fülei azonnal magára vonzotta a fiú tekintetét. Szemei megmozdultak az arcába érkező fényre, talán évekkel ezelőtt nem sütött fény bele. A hatalmas denevér széttárta szárnyait.
Mindeközben a bányász elérte társait, s jajveszékelve, óvatosságra intette, s nekikezdett a démon, félelmével kiegészült leírását ecsetelni. Majd hatalmas puffanást hallottak. Mintha valami aprócska tárgy robbant volna, mégis oly fülsüketítően hatott a barlang mélyén. Újabb két durrogás rázta meg fülüket, mire mindannyian lámpát ragadtak, s Shuu irányába igyekeztek.
Csodálattal látták, ahogy a bányász leírásával megegyező lény fetreng a földön, Shuu pedig egy aprócska tárgyat tart a kezében, melynek a vége füstölt. Shuu övére helyezte a fegyvert, mely megölte a denevért, majd úgy érezte, mégis csak megvárja, amíg egy csapattal biztosítják a területet, s nem kalandozik el. Ki tudja, hány és hány titkot rejthet még a sötét mélység.
 

Folytatás: A föld alatti város

Tanulandó technika neve:
Takumi Nimpou: Remashita no jutsu
A használó, hasonlatosan a Saibo Bunshinhoz, fémekből hoz létre egy testet egy előre megtervezett és elkészített vázlatra, melyet képes irányítani, vagy előre meghatározni az utasításait. Azonban ebben az esetben a használó nem egy hasonmást hoz létre, hanem nagyobb méretű, különböző alakú és formájú gépeket. A gépek létrehozásához szükséges egy előre elkészített tervrajz, vagy legalább egy vázlatra, amennyiben összetettebb eszközt akarunk építeni. Miután az alapanyagokat, chakra segítségével, összetette, s megépítette, a használó képes azt a klónokhoz hasonlatosan ellátni feladatokkal. A géplény gyorsabb a bunshinnál, strapabírása rendkívül magas szintű, s testük igen csak ellenáll a legtöbb elemi technikának, mely chakraszintje megegyező, vagy alacsonyabb. A géplényeken képes a használó későbbi beavatkozásokat alkalmazni, s néhol újjáépíteni, s elzárva megszüntetni, amikor nincs több szükség rá. Minél nagyobb gépeket hoz létre, annál kevesebbet képes egyszerre kontrollálni.
Magyar név: Mechanikus művészet: Vasbestia technika
Besorolás B/300 – emberméretű gépek
Besorolás B 350 – lóméretű gépek
Besorolás A/420 – Kisebb ház méretű gépek
Megkötés: Takumi Nimpou, előre elkészített váz
…
 
Fáklyákkal a kezükben indultak meg a Shuu vezette bányásztársaság, hogy részletesebben átkutathassák a földalatti várost, s megkezdjék a berendezkedést. A kis csapat gyorsabban érte el a hatalmas lépcsőt, mint előző alkalommal. S tanulva a múlt hibáiból, fegyvereket is hoztak, valamint őröket. Nem veszíthetnek egyetlen embert sem a különleges gépek által. Itt mindenki fontos, s mindenkinek feladata van. Utóbbi talán az elsőnél is fontosabb.
- Remélem, nem hemzsegnek odalenn a gépezetek – sóhajtja Shuu a mellette sétáló B-nek.
- Hoztam azért néhány, saját készítésű bombát, ha netalán valami gebasz lenne – mondja, miközben a dohányfüst kiszökött a száján. A tizenkét ember elérte Otumachikku főterét, ahol az irányítópanel helyezkedik. A lemezelt utcákon csend volt és sötét. Csupán a barlang mennyezetén lelógó kövek árasztottak magukból némi fényt, nem volt elég, hogy az utcákat bevilágítsa. Csupán a magasabb épületek és kohók oszlopainak tetejét érte a fény. Miután a négy őr és B helyet foglaltak, s körbevették a panelt, rajta, a hat bányásszal és Shuuval, a chunnin a panel elé sétált, s kezeit ráhelyezte a burkolatára. Chakrat koncentrált két kezébe, majd a megfeszült tenyereken át, a gépezetbe vezette a chakrajának nagyobb részét. Erős volt és kipihent, két napja készült arra, hogy ismét lejöhessen, s újraindíthassa a várost. Az előző esetből okulva, nem egyszerre adagolta bele a chakraját, hanem folyamatosan áramloltatva, egyenletesen töltötte fel a szerkezetet. A lemezekkel burkolt részben vastag vezetőkábelek kapcsolódtak, melyek valószínűleg az egész várost behálózták. Bárkik is építették ezt a telepet, az biztos, hogy igen csak képzett és fejlett technológiájuk volt. Valamint, hogy a csillagnak köze volt ehhez a fejlettséghez. Elvégre az táplálta a város működését. Miután Shuu erejének valamivel több, mint a felét, belevezette a főpanelbe, ugyan az egész falu bekapcsolásához vajmi kevés volt, ahhoz azonban elegendő, hogy az épületekre elhelyezett lámpák többségét ismét felkapcsolja, adva némi fényt az utcákra. A bányászok hármas csoportokká szakadva, két-két őrrel indult el a város keleti és északi főútján, míg Shuu és B a nyugati út felé indult. Arra, amerről a legutóbb a Kuniwa által leterített gépezet érkezett. A két shinobi lassú, nyugodt tempóban haladva végig a lámpások halovány erejében megvilágított úton. A gépezet valószínűsíthető indulási pontjáig a főút mellett kettő-kettő műhely helyezkedett el. A jobb kézre esőkben nagyobb gépeket láttak, lemezvágó berendezések, és nagyobb üllőkkel szerelték fel, addig baloldalt inkább olvasztók és nagyobb asztalok kaptak helyet. Az út végén valamiféle emelvényszerűség helyezkedett el, korlátainak formázatásból és elhelyezkedéséből kiindulva itt pihent a gépezet az újraindításig. Shuu lassú léptekkel haladt el az emelvény mellett, s figyelt minden apró neszre. A lámpások adta fény nem volt sajnos elég, hogy az egész helyet beláthassa, ekkor a mennyezet felé tekintett.
- Hozzanak azokból a kövekből. – a bányászok sokkolva tekintettek a tíz láb belmagasságú barlang mennyezetén foszforeszkáló kőre, majd a fejüket vakarva gondolkodtak, hogyan is juthatnának fel oda. Végül két bányásznak kiadva a feladat további átgondolását, a megmaradt négyet az egyik főút vezette kisebb épületéhez vezette. Ez szolgálhatott a kiásott kő elraktározására nagy valószínűséggel, tekintve a benn lévő eszközöket és kocsikat. Ha pedig ide gyűjtötték össze a köveket, akkor a lelőhely sem lehet túlságosan messze.
Egy kisebb, bedeszkázott, különös mintázatú fémkeretezett alagutra lelt. Shuu feltépve a deszkákat, megindult a lejtős üregbe. Vaspáncélját felöltötte, jobbjával maga elé tartva a Toriga’shit lépkedett egyre lejjebb. Érezte, ahogy testében mintha a chakra megmozdult volna. Erősebb hullámokban kezdett el zavarogni, ahogy a vájat mélyére ért. A kis lámpás, melyet magával hozott, ugyan nem volt elegendő az egész alagút bevilágításához, azonban a járat végén lévő faltömbben foszforeszkáló anyagot, ahogy halvány fényével belülről világította meg a kőzetet. A lilás árnyalatát pedig ezer közül is felismerné egy olyan, aki az elmúlt húsz évet emellett a kő mellett élt le.
- Hozzák a csákányokat. Itt van! – kiáltotta, majd hallotta, ahogy az üreg végén várakozók felemelik eszközeiket, s lámpásokkal megindulnak a közel száz méteres alagútban. A munkások lámpásai, számukat tekintve immáron beragyogta az egész üreget, néhányuk pedig elszörnyülködött a látványtól.
Shuu a kiáltásokat hallván, visszasietett, hogy megtudja, mi is keltett ekkora rémületet a bányászokban. Ahogy Shuu elérte a fényben ázott részt, meglátta, hogy a falak mentén csontvázmaradványok tucatjai hevertek. Ha jobban megfigyelte az érkező csapattal, az alagút széleit nagyrészt csontok, koponyákat, egész gerinccsontok hevertek. Shuu egyre erősebben markolt rá a Toriga’shira, ujját pedig az elsütő billentyű közelébe emelte. Feltehetőleg a város építői, kik ráleltek a csillagra.
A mennyezetet megvizsgálva számos cseppkő lógott lefelé, s néhány nagyobb lyuk tátongott. Végighaladva az üregen, elérték a falat, majd munkához látva, nekikezdtek a csákányok csapkodásának. Shuu utasítására hárman dolgoztak, míg a megmaradttal együtt, Shuu ügyelt a biztonságukra. Másfél óra telhetett el, mire sikerült teljesen felszabadítani egy maroknyi kődarabot. Shuu azonnal odébb állítva a bámészkodó embereket, a követ tartó férfi elé állt, majd elvette. Kitágult szemeivel fürkészte, miközben szája önelégült mosolyra görbült.
- Pihenhetnek. – mondta, majd  a csapattal együttesen visszaindult a város felé. Az utolsó emelkedőhöz érve, különös zaj csapta meg fülüket. Szinte egyszerre fordulva világították be a mögöttük lévő utat, mikor megláttak három, repülő szörnyeteget. Ugyanazok a hatalmas denevérek, amilyennel a város bejáratánál is találkoztak.
A dolgozók gyors futásba kezdtek, csupán egy maradt ott, hogy fényt adhasson Shuu számára. A fiú kezét előre tartva, megcélozta a középső lényt, majd eltalálva, a földre terítette azt. A másik kettő kitérve a lámpa fényéből, a sötétben közelítették tovább zsákmányukat. Shuuék is futni kezdtek. A fiú még egyszer megállt, miután a fegyver ismét tüzelőképes volt, majd a lámpásával célba vette a denevért, jobbjával pedig lelőtte. A harmadik denevér ekkor érte el őt, ám balszerencséjére a fiú Vaspáncéljába próbálta belemélyeszteni éles karmait. A fiú megfeszítve testét, elfordult, majd jobbját hatalmas erővel csapta neki a mellette lévő barlangfalnak. Érezte, ahogy a kezére tapadt lény nekicsapódik, s széttörik keze és a fal között. Érezte, ahogy a vére ráfröccsent az arcára. De sikerült semlegesíteni a veszélyt. Ekkor újabb zajt hallott. Lámpásával a mélyedésbe világítva meglátta, ahogy féltucatnyi ilyen szárnyas lény indul meg felé.
- A picsába – mérgelődött, majd futni kezdett. Nem volt messze a kijárattól. Azonban a hangok egy egyre csak hangosabbá váltak. Egyszer fordult meg ismét tüzelni, majd miután leterített egyet, megérezte a véget. A lények túl gyorsak voltak, s a Toriga’shi túlságosan is lassú ilyen nagy számú ellenfélnél. Pusztakézzel kell megvívnia a csatáját.
A denevérek érkezése előtti pillanatban ismerős hangokat hallott Shuu a háta mögül.
- Megmentjük, Shuu úrfi!
- Dögöljetek meg ti szarooook! – kiáltották a bányászok, majd befutva Shuu mellé, egy-egy lángszórót tartva kezükben, tüzelni kezdtek. A lángok megtántorították a denevéreket, az elsőket pedig meg is égette rendesen. Az idejében meghátráltak belátva bukásukat, visszatértek a mélyebbi részekbe. A két bányász pedig felkarolva a fiút, felsiettek a városig. Ahogy kiléptek a fémkeretelt üregből, a többi bányász visszahelyezett néhány falemezt.
- Ez közel volt. – lihegte az egyik bányász.
- Egy másodperc kellett ahhoz, hogy befossak. Köszönöm uraim, jövök önöknek egyel – hálálkodott lihegve, még mindig némiképp sokkos állapotban a hoshigakurei shinobi.
Shuu a hosszabbra kényszerített pihenője alatt ismét az irányítópanel felé vette útját, majd elérve azt, a nála lévő követ a panelon lévő mélyedésbe helyezte. A kő túlságosan nagy volt ahhoz, hogy beilleszkedjen. A panelnek támaszkodva, nekilátott a kő megdolgozásának. Először is a kezében tartott maroknyi csillag elegendő volt ahhoz, hogy képes legyen aktiválni a páva metódust, majd a Zan technika segítségével, elkezdte a kőzet széleit vágni. A vaskos pallos helyett most vékony, borotvaéles pengét formált a lilás chakraból, s faragni kezdte a követ. Természetesen ügyelt arra, hogy ne vesszenek kárba a lehántolt darabok. A kő térfogatának a felére csökkent.
Végül a csillagtörmeléket sikerült a kellő méretre szabnia, s becsúsztatta a beépített formába. A kő beilleszkedett, ekkor az egész panel felvillant. A mögötte futó kábelrengetegben megindult valamiféle anyag, energia, ami lassan ismét felkapcsolta a várost. Az utcák fényben úsztak, s a gépek feldörrenve, bekapcsolódtak. Végül elnémult a város, s a lámpák fényében, készen állt a munkára. A denevérek ürege előtti fémkeret is felizzott, s egy átlátszó, lilás burokkal takarta el a járatot. Valószínűleg a telepeseknek is feltűntek a denevérek, s kiépítettek egyfajta védelmi falat a járat felé. Ahogy Shuu körbetekintett, összesen három ilyen falat talált még. Ám immáron bármi is rejtőzhet a mélyben, a várost elszigetelték, s teljesen körbevették. S ugyan immáron biztonságban voltak, ráleltek a csillag egy újabb lelőhelyére, ilyen közel pedig nem hagyhatják annyiban ezt a felfedezést. Legfőképp Shuu nem.
- Vissza fogunk menni.
- De uram… - kezdett bele a bányász, majd meglátta a fiatal shinobi elszánt tekintetét, s inkább nem folytatta a mondanivalóját. Shuu azonban nem indította azonnal útnak a csapatot. Egyiküket a felszínre küldte vissza, hogy a kovácsoknak legyen idejük összepakolni. Addig Shuu egyenesen Toru-samahoz indult, hogy jelentse a helyzetüket. A félszemű vezető elégedett volt a fiú munkájával, s elrendelte az átköltözés levezénylését. Shuu mélyen meghajolva, oldalán B-vel elhagyta a vezető irodáját, majd a műhelybe indulva, segédkeztek a pakolásban. Shuu számos holmiját kapta fel, s vitte magával különböző táskákban és pecséteken keresztül tekercsekbe zárva. Az eszközeit, könyveit, mindenét, ami eddig az irodáját alkotta, leköltöztette Otumachikkuba, mire a Nap új reggelre ragyogott. Mivel odalenn fejlett eszközök és berendezések működtek, így a bútorokat és nagyobb gépeket nem kellett elszállítaniuk, „csupán” a kézi eszközöket, szerszámokat. Mindenki segített a pakolásban, így közel tizenhat óra leforgása alatt a bányászok nagy része lenn fogyasztotta reggelijét. Néhányuk, kikben ott volt a dolgos ember, azonnal megismerkedett az új gépekkel. A feketekőzetből kiépített asztalok, s a mértanian belevágott menetekben tökéletes kovácsoltvasakat fognak készíteni. A gépek megállás nélkül működnek, a csillag úgy tűnik, hatalmas energiaforrásként funkcionál. Shuut lenyűgözte a technológia. Chakraból energiát állítani. Olyan gépek, melyeket nem elektromosság, gőz vagy egyéb anyagok működtetnek, hanem maga a végtelen chakra. Ennek a megfoghatatlan, mégis mindent körüllengő erőnek egyre több arcát és lehetőségét ismeri meg a shinobi. S ha egyszer valódi hatalmat kovácsolhat a chakraból, megalkothatja a kifogyhatatlan energiájú, saját gépeit. Ha előtte már megcsinálták ezt, csupán az bizonyítja, hogy nem lehetetlen a célja. Chakraval működő gépezet. A gyermekkori álmok, a papírra vetett elnagyolt, fantáziadús rajzok végre értelmet nyerhettek. Elővette kabátjának zsebébe rejtett, s évek óta féltve őrzött papírosait, melyek ugyan megkoptak az évek alatt, mégis, örökké a fiúval voltak. Két lapot hajtott szét, majd szemügyre vette a képeket. A felsőn egy emberszerű, vaskos testű páncélos lovag feszített, míg a másikon egy páncélozott gyíkszerű lény, kopottas rajzát nézegette. A város nyugati szegmensébe eső épületrészt Shuu befoglalta, afféle saját irodájaként. Ugyan megvolt az előnye annak, hogy a kovácsműhelyen belül volt, azonban itt el fog kélni a hely számára. S mégis békésebb egy külön irodában létezni, mint egy elkerített sarkokban. Itt nekikezdhetett rajzainak átdolgozásán.
…
- Három napon belül képtelenség lesz ezzel végezni.
- Majd meglátjuk. Uraim, munkához. - adta ki a parancsnak hangzó vezényszót, majd elhagyva a kovácsok műhelyét, s a felszínre indult. Az Ashita bejáratában várt rá valaki. Ötödik napja, hogy a fiú elküldte levelét Hoshigakure egyik kereskedőjének, most pedig egy férfi megérkezett mindazzal, amit a fiú megvásárolt. Az Ashita számlájára beszerzett néhány olyan eszközt, melyek szükségesek mind az ő munkájához, mind pedig Otumachikku járatainak kisöprésében. Shuu, felvázolva terveit Toru-samanak, valamint Shikomi doktornak is, engedélyt kapott, hogy továbbfejleszthesse a város technológiáját, s a megmaradt csillagot felhasználhassa olyan eszközökbe, melyek maguktól működhetnek. Shikomi doktor nem igen bízott ebben az elméletben, azonban Toru igen csak nagy érdeklődést mutatott az ötlet iránt. Shuu még nem is tudta valójában miért. Saját sikerének könyvelte el, s ezzel a tudattal, teljes elégedettséget érzett. Így Toru engedélyével egy futárt küldött a városba, hogy szerezze be Shuu számára mindazt, amire szüksége volt.
Szinte terroristának is nézhették volna a férfit, aki többszáz senbonnal, drótokkal, kamerákat, s egyéb nyalánkságokkal teli tekercsekkel tért vissza. S ha Toru-sama ennyi pénzt ölt a kutatásokba, itt volt az ideje, hogy Shuu olyannal rukkoljon elő, ami megéri a pénzét. Ugyan a fiú fontos volt a vezető számára, nem tudhatta, hol a határa ennek a bizalmi körnek. Bármikor kieshet, ha a vezető úgy érzi, nem kapja meg a pénzéért azt, amit ígértek. Így Shuu a tekercsekkel visszatért saját irodájába, ahol megkezdte az elmúlt egy héten át tervezett eszközök megalkotását.
A második lapot elővéve, az egyik kováccsal az oldalán, ki jobban értett a mechanikához, mint a kardok és vértek műveléséhez, segédkezett a fiú munkájában. Mindketten a munkájuk fanatikusává vált, a cél elérése érdekében, s a lehető legtöbbet beleadva álltak neki a különböző drótok és kábelek összeállításában, a megfelelő, apró mechanikákat helyeztek el az átkötő részeken. Aprólékos munkájuk maga volt a türelem próbája. Azonban mindketten türelmesek voltak, s a siker érdekében, munkájukra összpontosították minden figyelmük. Végül egy csupasz, vaskos gilisztára emlékeztető drótkupac hevert, csápokkal az oldalukon, a második napon kopogtattak a bejáraton. Shuu és Mao épp egy kamera kép élességét állították és finomították a bekapcsoló mechanizmusban, amikor az egyik kovács lépett be a fiú engedélyére.
- Azt ajánl… - kezdett bele a koncentrációját veszett shinobi, mikor a férfi a szavába vág.
- Uram, elkészültünk. – mosolyodott el. – Ezekkel a gépekkel tényleg gyerekjáték az olvasztás és a megmunkálás.
- Hadd lássam.
Három újabb bányász lépett be, együtt tartva egy hatalmas ládát, melyben lemezek tucatjai hevertek. Lehelyezték Shuu hatalmas asztala mellé. A chunnin pedig megérdemelt pihenőt rendelt el dolgozóinak a kemény munkájukért, s szabadsággal tölthették el a másnapot. Maoval azonban még nem pihenhettek. Hajnalig szereltek, s építettek, Shuu irodája egész éjjel fényben úszott.
A megmaradt csillagtörmelékeket is beolvasztatva, egységes amuletteket készítettek a kovácsokkal, két kisebb és egy nagyobbat. Az amulettek kaptak helyet a drótok és mechanikák közepén, a „vezérlőegységben”. Innen indult ki minden parancs a mozgásra és az egyéb funkciók aktiválására. Munkájukat nagyban elősegítette a Vaspáncélban megismert mozgási lehetőségek és határok ismerete. Miután készen állt a váz, nem maradt más hátra, hogy beburkolják. Itt ismét nagy szerepet kapott a vaspáncél technika, melynek köszönhetően a legprecízebb óvatossággal építette fel a szerkezetet. A gép lassan, de végül formát öltött, egy nagyobb, arctalan gyíkká alakult. Shuu Az asztalra helyezte a gépet, mely megállt a lábain. Shuu ekkor ismét chakrat koncentrált, s megpróbálta felvenni a kapcsolatot a csillagamulettel, ami elindította végül a gépet. Innentől fogva a beleépített mechanikákat irányítva, Shuu a teljes irányítása alá tudta venni a gyíkot. Hosszas koncentráció után Shuu végül lépésre kényszerítette találmányát, majd lassan mozgásba kezdve, körbesétáltatta az asztalon. Képes volt a csőszerű testét bármilyen irányba eltekerni, így igen rugékony és hajlékony gépezete tökéletesen megfelelt az első teszteknek. Az órák csak teltek, ahogy a két feltaláló munkájuk végső tesztjeit végezték, ajtók mögé zárkózva dolgoztak valamin. A civilek többször is kopogtattak, azonban némaság fogadta csupán őket.
…
A bányászok egy, a déli úton található fürdőhelyen pihent, amikor az egyikük különös dologra lett figyelmes.
- Mi a faszom az ott? – mutatott hatalmas kezével egyik társa mellé. A férfi lassan oldalra fordult, majd megtekintette a szóban forgó tényezőt.
Egy közel egyméteres, hüllőszerű lény állt alig egy méterre az eddig ülő kovács mellett, majd miután felpattant, törölközőjét kezdte el becsavarni, hogy elriaszthassa az idegen lényt. A gyíknak a fején lévő szem kékesen világított, majd végül, a lény megszólalt.
- Ha kárt mer tenni benne, kifizeti. – a kovács felismerte Shuu hangját, ami egyenesen a gyíkból érkezett.
- Uram?
- Bemutatom Mao-samaval tervezett legújabb eszközünket.
- Ugyan, az ön szüleménye, én csupán besegédkeztem.
- Ne rontsa el a felkonferálást – kezdtek el szinte vitatkozni. A gyíkból érkező hangokra a kovácsok mind különösképp figyelve próbálták értelmezni, mi is ez valójában. Némi szócsatát követő végighallgatás után, a chunnin ismét megszólalt az ismeretlen szerkezetből.
- Tehát… Bemutatnám legújabb művemet, hölgyeim és uraim, fogadják nagy szeretettel, a Kimasut. Ez az apró lény képes bejutni szinte bármilyen apró résen, s a fejébe épített kamerán keresztül könnyedén felderíthetővé válhat az adott terület. Ez a gép beosonhat az üregeken át a denevérek fészkéig, s felmérhetjük végre az ellenségünk helyzetét. Meg kell tudnunk, hány ilyen rémes szörnyet szállásol el a barlang.
Shuu és Mao egy teljes napon át tesztelte a Kimasu mozgását, mire úgy érezték, bevetik a városban, s felkutatják a pihenő kovácsokat. A teszt sikeresnek bizonyult. A kőben keringő chakrat felhasználva Shuu kapcsolatot létesített a szerkezettel, s képes volt távvezérlésként mozgatni azt. Pontosabban mozgásra bírni. A gépbe előre beépített mozgási lehetőségeit tesztelő gép keszekuszán vágott át a kereszteződésen, majd haladt a fürdő felé. Gyors tempót diktált, s váltakozva az út és a járda között, elérte a pihenő embereket.
…
Az elkövetkezendő napokban Shuu és Mao visszazárkózott a kutatószekciójuk falai közé. Senki sem tudta, mire készülhetnek azok ketten, csupán azt, hogy mindenki feladatot kapott. Méghozzá igen csak gyors tempót diktáltatva. A műhelyek napokon át fényben úsztak, a gépek megállás nélkül munkálkodtak. Shuu nem vont be senkit terveibe, így a kívánt alapanyagokat szétosztotta, s külön részeit készítette el. Eközben Mao és a chunnin napokon át csak kábelekkel és mechanikákkal foglalkoztak. Beesett táskás szemeik rég pihenhettek meg, harmadik napja, hogy alvás nélkül figyelték mindazt, ami a kezük ügyébe került. A kovácsok néhány nap alatt képesek voltak elkészíteni a kívánt listákat, s Shuu irodájához cipelve, a chunnin becsukta az ajtót a kíváncsi civilek előtt.
…
A Kimasukba szerelt kamerák segítségével Shuu az irodájából szemen tudta követni mind a barlang bejáratát, mind a denevérek elzárt üregét. Így a chunnin látta Toru-samat, ahogy megközelíti a várost. A vezető észreveszi a gépezetet, mely hátrébb húzódik, a sötétbe. Toru elérte a Csillagváros utcáját, ahol a chunnin, már fogadta őt. Az emberek mind egyenes tartásban álltak, mikor a vezető és közkedvelt shinobija végigsétált a főtérig. Shuu bal keze remegett teste mellett. Ez a férfi még mindig képes oly határozottságot és erőt sugározni magából, melytől rendesen megijed az ember. Shuu pedig egyenesen be volt szarva, a többiekkel együtt. A három Kimasu a chunnin mellé állt, némiképp körbevéve Torut. A férfi végigmérte őket.
- Igen csak tetszetős játékszereknek tűnnek, azonban remélem, sikerült készíteniük valami olyat, melyből haszon is származhat. – hangja hideg volt. Érzelemmentes, mégis rémisztően fenyegető. Shuu nagyot nyelt, majd lassú, dadogóan megszólalt.
- Rrremélem, elllnyeri mmajd a tetszését, uram.
A chunnin ekkor elindult a főpanel mellé, ahová Mao és a bányászok egy nagyobb, ponyvával letakart tárgyat helyeztek. Shuu robotikus kezével megragadta a ponyvát, majd lassan lehúzta róla.
Ahogy a fekete lepel lassan felfedte rejtegetett kincsét, Toru-sama és a civilek egy magasabb, erős testalkatú, páncélozott harcost láthattak meg.
- A Vaspáncél? Mi ebben az új, Shuu? Ki van benne? - Tette fel kérdését a vezető, melyre Shuu úgy tűnt, kellően várt. Némiképp elfordulva, elmosolyodott, majd visszaegyenesedve mondta, immáron több önbizalommal.
- Senki, uram. – mosolyodott el a chunnin, majd kezével pecsétet formálva, aktiválta a gépet, s határozott léptekkel közelítette meg a vezetőt. A robot meghajolt, majd kiegyenesedve, megdermedt.
- A Yodai. Speciálisan felépített, megerősített vértezetből álló szerkezet, melyet mechanikák tucatjai mozgatnak. A csillagtörmelékből elkészített amulett segítségével bármikor aktiválható és deaktiválható, illetve képesek lehetünk távirányítással, egyfajta bábokként mozgatni őket. Mivel a lenti körülmények némiképp…bonyolulttá váltak, így arra építettük a szerkezetet, amire elsősorban a barlang meghódításához lehet szükség. Bal kézfejébe forgótáras, szinte automata tűkilövő van szerelve, míg a jobb kezében tűzvető. Egy megerősített csőrendszer fut végig a gépezet belsejében, mely egészen a hátán lévő táskaszerű tárolóig érnek, összekötve a háti részben tárolt anyagokat, a tenyérben lévő nyílással.  Fizikális képességei szinte emberfelettiek, ugyan gyorsasága némiképp lassabb egy edzett shinobihoz képes, fizikai ereje jóval felülmúlja a pusztakezes harcok alatt az átlagot.
- Működik is?
- Azt szeretném, ha ön döntené el, uram. Most foglaljon helyet, s tekintse meg a mechanikus báb működését – konferálja fel a gépezetet, majd megkezdték az előkészületeket a denevérek kipucolásának megkezdéséhez
 

...
Folytatása következik...
Felvásárolt értékek:
- 2 Kimasu alapanyag: 2x22.000= 44.000
- 1 Yodai alapanyag: 48.500 (-1 Nodachi, 20.000)= 28.500
- 1 Folyadék kilövő szerkezet: 15.000
Összesen: 87,500


ÁFA-s számlát szeretnék kérni, cím: 
Ashita no Togawa Kft. 
2763 Medvék Országa, Csillagváros utca 6/b

Tanulandó technika neve:
Takumi Nimpou: Chisiki Takuiho
A technika létrehozásához szükségünk van mindenek előtt egy eszközre. Ez az eszköz egyfajta ágyúhoz hasonlít, melynek alapötletét az Elsütő adta, valamint a korábbi kísérletek. Az ágyú nem rendelkezne tárral, hanem a csőszerkezet végében elhelyezkedő pecsét lenne a kulcsa. A használó képes chakraval feltölteni a pecsétet, melyet feloldva, robbanásszerűen lökné ki a chakrat. A hullámszerű kitörés helyett azonban az ágyúból masszívabb és koncentráltabb, gömb formájú chakra lövellne ki, hihetetlen sebességgel. A masszív chakragömb erős ütést mérhet arra a felszínre, amellyel érintkezik, vagy képes lehet további formai manipulációval akár a gömbbe sűrített chakrat kötél, illetve háló formájában is kilőni. A technika kulcsrészei maga a szerkezet, illetve a pecsét, mely képes koncentrálni és kilövellni a sűrített chakragömböt.
Magyar Név: Mechanikus művészet: Csillaglöveg
Besorolás: A

Chakra: 470
Időbeli elhelyezése: Az orvosi képzés előtti napokban
...
Oumachikku, a földalatti bányaváros állandó fényben úszó városa csendes volt. A barlang mennyezetén cseppkövekben lógó Shindohi kövek, foszforeszkáló fényében alvó város tucatnyi lakosa épp az igazak álmában merült el, s csupán egy volt, aki ily későn, vagy talán ilyen korán már fenn volt, s épp valamin ügyködött. Shuu mindig is alkotni akart, s lassan mániává váló akarásvágya gyakran rázta és dobta fel, vagy épp rémítette meg az itt élő munkások szürke hétköznapjait. Shuu nagy tiszteletnek és elismerésnek örvend, valódi családként szorgoskodnak nap, mint nap a városban, hogy ezzel erősíthessék az Ashita hatalmát.
Hatalmas robbanás törte meg az álmukban élő dolgozók nagy részét. Shuu irodája felől érkezett a detonáció. Néhányan odarohantak, hogy segíthessenek a fiúnak kijutni, ha netalán bajba került. Mire odaértek azonban Shuu már kiért az iroda elé. Az út szélén ült, köhögött. Arca és ruhája kormos volt és szürke. Az iroda ajtaja tárva nyitva volt, s sötétszürke füst dőlt ki.
- Jól vagyok –mosolyodott el, miközben elfogadva a segítő kezeket, felkelt a földről – Csak egy kis technikai malőr. Kiszellőzik és minden rendben lesz. Mondjuk most a konyha és a nappali egybenyílt. Menjenek aludni, kinn folytatom a kísérletet. Túlságosan szűk az iroda a végső tesztekhez.
…Néhány nappal ezelőtt...
- Még valamit adhatok? – kérdezte mosolyogva a lassan törzsvendégnek számító ifjú feltalálót.
- Lassan egy törzsvásárlói kártyát, mást nem köszönöm – mosolygott vissza a fiú.
Miután Shuu összepakolta a megvásárolt kábeleket, kamerákat, érzékelőket, kilépett az üzletből. Otthon már várják az újabb tervrajzok, s az újabb szerkezetek, melyekhez néhány alapanyagot kellett vásárolnia. Mostanra azonban mindene megvolt, hogy elkezdhesse az alkotást. Shuu az egyik Yodait hozta létre, hogy hozza helyette a csomagokat, míg ő kényelmes tempóban indult meg a határon húzódó hegyláncba épített Ashita bázisára. Shuu elegáns ruhát viselt. Az országát jellemző lilás kimonoban, elegáns nadrágban és lábbeliben. Kezeit fekete bőrkesztyű fedte. Mióta képes kisétálni a városba, próbál egyre elegánsabbnak tűnni, mutatva, igenis él. És élvezi az életet. Amióta az Ashita egyengeti sorsát, azóta nem kell sem a csillag miatt aggódnia, valamint pénzbeli támogatást is maximális mértékben kap Toru samatól a kutatások érdekében. Ugyan a csillag túlzott használata sajnálatos módon kiült a szervezetére, s az így is rossz állapotú, beteg tüdejét, rosszindulatú rákos sejtek burjánozták körbe. Shuu köhögni kezdett. Tudta jól, hogy a csillag további használata csak még elviselhetetlenebbé és erősebbé teszi a tüdőrákot, azonban még így is tovább húzhatja, mint a csillag nélkül. Ő pedig élni akart. Shikommi doktor segítségével tudja, hogy meg fogják találni a gyógymódot, azonban addig várnia kell. Számára pedig az idő egyre végesebb.
Gondolatait ismét munkába fojtja el, s próbál minél többet dolgozni, építeni, kutatni, mintsem az ágyán fekve sírjon szerencsétlen élete, s a sors kegyetlensége miatt. A fiatal zseni valahol mélyen érzi, kell lennie gyógymódnak, amivel talán mind a két betegségét, ha nem is teljesen megszűntetni, de mérsékelni képes lehet. Tudja, hogy van megoldás. Csak azt nem tudja még, hogy mi.
Az élet nehéz lépcsőfokain filozofáló fiú néhány órán belül elérte az Ashita bázisának bejáratát, majd hamar végigszánkázott a bányatelepen át a hegybe vezető alagútig, majd folytatva sétáját, rövid időn belül érte el Otumachikku, földbe zárt városát. A modern technológiával felépített bányavárosra néhány hónapja találtak rá az Ashita dolgozói, Shuu vezetésével, majd miután képesek voltak működésbe hozni a várost működtető központi egységet, Shuu és a bányászok, valamint a kovácsok nagy része, a mérnökökkel karöltve letelepedett. Otumachikku lett az otthonuk, itt élnek, itt alszanak és dolgoznak. A mennyezeten szétterülő természeti csoda, egy bizonyos ásvány, a Shindohi kő örök fénye végett a városban sohasem jön el az éjszaka. A dolgozók reteszeket helyeztek el hálóik ablakán, hogy megteremthessék az alváshoz szükséges sötétséget.
Shuu mosolyogva köszönt mindenkinek, akivel a városban összefutott, míg el nem érte az irodáját. Lepakolt az asztal mellé, majd felmarkolta a fémasztalon heverő papírosok egy részét, s kisétált a saját rezidenciájából. Shuu a kovácsműhely felé igyekezett, majd összehívta a dolgozókat.
- Uraim, megvan végre minden ahhoz, hogy elkezdhessük a munkát. Elhoztam a tervrajzok végleges változatát. A mérnökök egyelőre maradjanak, önökre a későbbiekben lesz szükségem. Ha kérdésük lenne, az irodámban megtalálnak. Én is megkezdem a munkát. A viszont látásra – hajtott fejet az ifjú, majd hátat fordítva, kisétált a műhelyből és visszatért az irodájába.
Az asztal mellé ülve a megmaradt papírosokat terítette teljesen szét, volt, amelyiket ki kellett támasztani, hogy úgy maradjon. Kávét főzött, s miközben a gőzölgő, fekete koffeinlét kortyolta, sorrendbe helyezte el őket, s alaposan vizsgálgatta. Ugyan tudta az utolsó csavarig mindennek a helyét, elvégre ő maga tervezte, mégis szerette alaposan szemügyre venni a teljes képeket. Cigarettára gyújtott, miután létrehozta ismét a Yodait, aki segíteni fog neki. Mostanában egyre többet gyújt rá az elmúlt hetekben kipróbált élvezeti szerre. Kikapcsolta az agyát a füst szívása. Úgy érezte, van ideje átgondolni mindent, amíg elszívja a szálat. Az iroda asztalánál ülő fiú végül nekikezdett. A Yodai által hordott kábelek és műszereket elkezdte összerakni, s egyesíteni némi chakraval. A műszerek néhány elektromágnesre épültek. Egy középső magot szerelt össze először is, majd a vezetékeket oldalas irányba vezette el. Két-két gócpontot hozott létre újabb elektromágnesekből és érzékelőkből. Órákon át vezette a drótokat, s építette rá az elektromágnesekre a hálót. Kezei remegésmentesen dolgoztak, minden kábelt kiegyenesítve húzott ki, mértani finomhangolással állította be az érzékelőket és különböző műszerekkel kezdett bele a központi egység vezérlési paneljának összerakásához.
A kovácsoknak kiadott kezdeti tervrajzok alapján elkészült fémlemezek alapjai is ott hevertek már az asztal környékén. A Yodai lassan elkezdte pakolni azokat, mikor Shuu befejezte a hangolást. A két hosszabb lemezt egymás mellé helyezték el az asztalon, a kettő közé pedig egy kisebb, egyelőre téglalap alapú lemezt helyeztek. A kis lemezre került a közpinti egység, melyet Shuu helyezett rá, s rögzített megfelelően. A két oldalsó lemezre egy másik Yodaial kiegészülő védelmező helyezett fel, s rögzített a fiú utasításai szerint. A mechanikus bábok épp oly tökéletes munkát végeztek, mint a fiú maga. A központi agy pecsétnek köszönhetően a gépek sokkalta finomabb és precízebb munkákra képesek, melyet a fiú ki is használ az építései során. A két Yodai segítségével Shuu elhelyezte a mechanikákkal ellátott drótköteget a lemezeken. Elérkezett a második fázishoz.
A chakraját a központi egységbe vezette, hogy életet lehelhessen a szerkezetbe, s elindíthassa az elektromágneseket. A kezdeti hangolásokat a második fázisban tökéletesít. Aki ismeri Shuut az tudja, hogy elsőre sohasem jön össze neki a hangolás.
A drótokkal összekötött lemezekbe vezetett chakra aktiválta az elektormágneseket, azok pedig megalkották azt a mágneses teret, amely taszítani kezdte az egész szerkezetet az asztaltól. A gond csak az volt, hogy Shuu a szerkezet felett hajolt, hogy egy-egy utolsó simítást elvégezzen, s a felröppenő deszka a magasba, egészen a plafonig tolta a fiút, erősen nekicsapva hátát a mennyezetnek, majd visszaesve az asztalra, gurult le a földig. A fiú felnevetett, ám kacaja hamar elhalt.
- Háhá…háh…a hátam basszameg. Ez fájt. Na, lássunk neki a hangolásnak. Egy biztos, felemelkedett, úgyhogy az elméletem bejött. – Shuu felkelt a földről, majd leporolta magát, s kicsit kimozgatta hátát. Szerencséjére nem történt nagyobb baja, csupán meglepte az ütés. Jóval visszább kell venni az érzékenységen. A chakravezetőket is visszább kell fogni, hogy ne rántsa fel ily sebesen a szerketetet a központi egysége. A fiú neki is kezdett az elektromágnesek hangolásának, amíg a két Yodai a fémlemezekre támaszkodva próbálták megakadályozni, hogy a deszka ismét felrepítse a fiút, s lassan kiszakítsa az emeleti rész padlózatát, összekötve az irodával.
Shuu kopogásra lett figyelmes. Az asztalon lévő monitorok egyikére nézett, látta, mely az ajtó felé szerelt kamera képét mutatta.
- Parancsoljanak uraim – nyitott ajtót a két bányásznak.
- Velünk kell jönnie uram. Találtunk valamit, ami… - némult el, ám ekkor a másik férfi előrébb állt, s folytatta társa szavait
- Lehet, hogy a csillag egy újabb darabja.
Shuu a csillag hallatára ragyogó zöld szemei kikerekedtek, s hangosan szólalt fel.
- Vigyenek a járathoz! – Shuu hátrapillantott, s ideiglenesen deaktiválta a két Yodait, majd kulcsra zárva az ajtót, a két munkást követve sietett át a fényes utcákon, egészen az ásatás helyére. Több bányász pihent éppen, volt, aki vizet ivott, míg mások összébb tömörülve tanácskoztak. Mikor meglátták Shuut, mindenki felé fordult.
- Uraim – mosolyodott el a fiú, miután mindenki figyelmét megkapta. - Hallom, sikerrel jártak. – Shuu ekkor a bányászok nem hivatalos vezetője felé fordult. A tagbaszakadt férfi vezette és mentorálta a bányászokat. – Mutassa meg kérem a csillagot.
-  Nem biztos, hogy a csillag. Még nem sikerült elérnünk egészen. Van egy kis akadály előttünk.
- Vigyen oda!
A bányászokkal együtt indult meg a fiú, sebesen a shindohi kőből készített lámpásokkal kirakott járaton. A közel negyven méter hosszú alagút végét vastag, fémszerű fal zárta el. Shuu alaposabban megvizsgálta a felszínét, s megállapította, hogy valamiféle acéllemez lehet, amely valahogy beékelődött A járatba. Talán valamiféle fal része lehetett, mikor még Otumachikku nem volt elzárva, s a pusztulása idején került ide. A lemez nem zárta el teljes mértékben az alagutat, kisebb rések voltak a lemez és a fal között. Ezeken a réseken át halvány lilás fény sugárzott át. Shuu megállva a fal mellett, kezeivel pecsétet formált. Chakraja terjedni kezdett az őt körülölelő levegőben, s hamar megtalálta a csillag chakrat sugárzó követ, a falon túl.
- Ez a csillag! Meg kell szereznünk.
- Igen, azonban a csákányaink és a felszerelésünk nem képes megsebezni sem ezt a vaslapot. Robbanószerrel is próbáltuk, túlságosan nagy mennyiségben lenne szükség, annyi, ami talán a város egy részét is lerombolná, vagy az egész hegyet beszakítaná.
- Maguk ketten. Hozzák ide a mérnököket és a kovácsokat! Most! – Shuu miután kiadta a parancsot, s elküldött a dolgozók közül kettőt, visszatért a falhoz, majd megpróbálkozott ő maga lyukat ütni rajta.
Először is a aktiválta a Vaspáncélt, melynek során a testére festett jelek, a kimonóján is átvilágítva felragyogtak, majd fémlemezekkel kezdték beépíteni a fiú testét. Néhány métert hátrált a fiú, majd lendületből, a ruházat erős fémét és hatalmas ütését kihasználva akarta beütni. A fal megremegett, de egy karcolás sem keletkezett rajta. Shuu még kettőt-hármat ráütött a burkolatra, hátha képes egy kicsit behorpasztani, ám a falon nem keletkezett semmiféle nyom. Shuu hátrálni kezdett, majd mikor egy jó tíz méterre volt, szembefordult a fallal, majd kinyújtotta jobb kezét. A ballal alkarjára fogott, egyenesben tartva, mechanikus öklét robbanásszerűen lőtte előre, egyenesen a fal közepébe. A fémököl nagy erővel csapódott a lemezbe. Azonban mire a kézfej visszaért, s a fiú a bal kezével kattintotta be a végleges helyére, szomorúan látta, hogy ez így nem fog menni. Ismét közel állt, majd ismét az előtt látott meditációs kézjelet mutatta.
Shuu körül megjelentek a lila farktollak, a Páva metódus jelei. A fiút körülölelő auratollak hirtelen megduzzadtak, s éles pengékként csapódtak a falba. Shuu képes lehetett nagyobb erőt fektetni a támadásba, hiszen adott volt a forrása. A csápok belemélyedtek a lemezbe, ám nem tudtak még ezek sem átvágni teljes egészében a falat. Shuu ugyan fel tudta sérteni a felszínét, mégsem volt elégedett.
Idő közben megérkezett a kért társaság. Shuu a kovácsok felé ment először. Jobbjában a falból kitört tenyérnyi darabot tartotta, majd átadta az egyiknek.
- Azt akarom, hogy vizsgálják meg ezt a fémet. Tudni akarom, mivel lehet elérni ezt a fajta keménységet. A bányászok pihenjenek. Maguk pedig – fordította tekintetét ekkor a két mérnök felé – Velem jönnek az irodámba.
Shuu visszasietett az irodába a két férfival, majd az asztalához ült. A két Yodait aktiválta, majd a kezdeti Légszárnyat félrerakta a szoba egy másik asztalára. Amíg a két báb óvatosan cipelte a szerkezetet, a két mérnök helyet foglalt az asztalnál. Shuu az oldalán lévő Toriga’shit az asztalra tette. A két mérnök nagyot nyelt. Tudták jól, mire is való az az eszköz. Vajon mit tehettek?
- Ismerik ugye az Elsütő felépítését? – Shuu ekkor felkelne az asztaltól, s lassú sétába kezdene. - Szükségem van magára, kolléga, hogy építhessek egy hasonlót, csak nagyobban. A falnak a chakra árthat csupán, valószínűleg jól vezeti, és ezzel képes elnyelni. Ha viszont egy koncentrált csapást mérnénk rá, átüthetné. Mi a véleménye, kolléga?
- Mindenképp koncentrált, és sűrített chakrara lesz szükség. Olyanra, ami kis rádiuszban robban. Ha a fal képes vezetni a chakrat, akkor olyan mértékű erő kell ehhez, hogy a fém ne legyen képes vezetni a chakrat oly gyorsan, hogy ne üthesse át a felszínét. Egy, az Elsütőhöz hasonlatos fegyver talán működhetne is. Azonban inkább egy ágyúra van szükségünk, hogy átüthessük a falat. Nem szabad robbantanunk, mert az egész beomolhat.
- Chakraval működő ágyú. Chakrat kilövő ágyú. Nem kell golyó sem bele, ha képesek vagyunk valahogy koncentrálni a chakrat.
- Hogyan?
- Pecséttel. Az Elsütő végében is pecsét van, mely a szerkezet kulcsrésze. Nem emlékszik? Pedig együtt építettük. A pecsétből felszabaduló chakra, robbanásszerűen löki a golyót ki a csőből. Ugyanezt kell tennünk, csupán a pecsétbe nagyobb mennyiségű chakrat kell sűríteni, s kilövéskor koncentrálni.
A két mérnök némán ült, kezeikben ceruzákat fogtak, s hevesen rajzolták a fiú elképzeléseinek vázlatát. Shuu mindeközben magával beszélte meg az ötleteit. Gyakran szokott magával beszélni, leginkább a tervezései előtt. Hangosan gondolkodik, miközben a mérnökök elkészítik a tervrajzokat. Ezután Shuu leül, s alaposan átnézi őket, majd módosít itt-ott a vonalakon. A két mérnök valódi profik voltak, kik mellett Shuu hamar beletanulhat a vázlatok és tervezetek művészetébe. A két mérnök sokat segít a fiúnak az építések és szerelések során, ők tanították mindazt, amit a fiú tud. A kábelek és mechanikák összeszerelését, a kamerák hangolását, vázak megtervezését.
Shuu elkészült a vázlattal, majd a kovácsokhoz sietett. Kiadta az újabb utasításokat, s elvárta az azonnali munkába állást. A kovácsok úgyis elkészültek már a szárnyak nagy részével, ez pedig nem volt túlságosan bonyolult munka.
Egy asztal formájú talpi rész, annak a közepén egy mellkasig érő kocka, melyből egy közel két méteres cső lógott ki. A mérnökök a markolat és a cső formáját meghagyták, azonban átalakították a felépítését. Tár helyett egy kisebb panelt rajzoltak a doboz másik végébe. A panelen keresztül aktiválható chakraval a löveg. A cső végében elhelyezkedő pecsétből előtörő chakrat egy tárolóba sűríti, mely megadja a formáját. A chakra mechanikus retesszel van elzárva, mely az aktiválásra nyílik meg, a gömb végiggurul a koncentrált robbanás után a csőben, majd elhagyva azt, belecsapódik az előtte álló objektumba.
Hajnalban fejezték a kovácsok az ágyú alaplapjait, addig a fiú egy általa épített maketten tesztelte az eddigi felvetéseket. Korábban is épített már ehhez hasonló ágyút, például amikor a Vaspáncélt tesztelte, s saját maga állt szembe az ágyúval. Illetve a Toriga’shinek is más volt az alapfelépítése, ám a fiú nem érezte akkor túlságosan kifinomultnak. Most azonban nem is erre van szükség.
A tesztelésre elkészített mini ágyú működése bevált, képes volt a pecsétben lévő chakrat gömbbé sűrítve kilőni, s lyukat ütni a különböző fémekbe. A kovácsok bepakolták a lemezeket az irodába, majd pihenni tértek. Shuu azonban nem aludt. Csak épített és épített. A Remashita no jutsu alapjait felhasználva építette fel darabról darabra az ágyút az irodában.  Egy Yodai is a segítségére volt. Shuu alapos munkát végzett. S miután az utolsó csavart is a helyére tekerte, megvizsgálta alaposan a szerkezetét, hogy valóban stabil e.
Miután meggyőződött munkájának tökéletességéről, a panelhoz lépett, majd kezével chakrat vezetett a panel mögötti pecsétekbe. Több pecsétet is használt, összesen négyet, melyek egy négyzetet formálnak. A chakra a négy pecsétből egyszerre tör elő, s így még precízebben telíthetik ki a megadott teret. A pecsétek elosztása miatt sokkal szabályosabban és tökéletesen egyenlő részben tudja a chakrat ezáltal megformázni. Végül a retesz felengedett, a löveg pedig elhagyta a csőszerkezetet.
Hatalmas robbanás törte meg az álmukban élő dolgozók nagy részét. Shuu irodája felől érkezett a detonáció. Néhányan odarohantak, hogy segíthessenek a fiúnak kijutni, ha netalán bajba került. Mire odaértek azonban Shuu már kiért az iroda elé. Az út szélén ült, köhögött. Arca és ruhája kormos volt és szürke. Az iroda ajtaja tárva nyitva volt, s sötétszürke füst dőlt ki.
- Jól vagyok –mosolyodott el, miközben elfogadva a segítő kezeket, felkelt a földről – Csak egy kis technikai malőr. Kiszellőzik és minden rendben lesz. Mondjuk most a konyha és a nappali egybenyílt. Menjenek aludni, kinn folytatom a kísérletet. Túlságosan szűk az iroda a végső tesztekhez.
A köré gyűlő munkások visszatértek rezidenciájukba, Shuu pedig néhány Yodai segítségével az ágyút kijuttatta Otumachikkuból, sőt, elhagyta vele az Ashita bázisát is. A közeli szirteket vette célba, ott nem árthat senkinek az ágyú. A három Yodai becsülettel cipelte a fegyvert, majd elhelyezték egy nagyobb sziklafallal szemben.
Shuu a biztonság kedvéért magára öltötte a Vaspáncélt, a Yodaiokat pedig hátrébb tessékelte.
- Nos, kolléga. Most kiderül, mit alkottunk. Látta, mekkorát robbant a konyha fala? – nevetett magában.
- Láttam, ahogyan maga is. Nézzük, mire képes a gépezet, ha adunk bele némi kakaót.
Shuu a kezét a panelra nyomta ismét, s ezúttal több chakrat vezetett bele. A panel feletti monitoron látta a pecsétek töltöttségének mutatóját. A négy jelölésből a másodikat kezdte feszengetni a mutató, Shuu ekkor aktiválta, majd elsütötte az ágyút. A létrejövő chakragömb sebesen tört ki, s csapódott neki a kopár sziklafalnak. Mély lyukat ütött a felszínébe, s megrepesztette a felszínét.
- Ez nem elég! – csapott rá a panelra tenyerével. Az átsugárzott chakra azonnal feltolta a maximumig a mutatót, mire Shuu ismét lőtt. Az ágyú nagyot robbant, a kitörő chakragömb pedig beletépte magát a falba, feltörve és darabokra szakítva a felszín nagy részét. A feltörő por viharként süvített keresztül a páncélba öltözött fiún. Több törmelék becsapódásától mentette meg őt a Vaspáncél. Miután a por elült, Shuu rájött, ha ekkor mértékkel fog lenn is oprálni, valószínűleg Otumachikku felét elpusztítja.  A bábokkal újabb falhoz vitette az ágyút, majd megpróbálta a kettes és a hármas rubrika közé lőni a chakramennyiséget.
…
Shuu szemei alatt a táskák lassan befeketedtek, napok óta nem aludt rendesen, s igen csak rájárt a készleteire a sok tesztelés. Mégis, a megfáradt kutató mostanra dicsően állt az ágyú mellett, mely egymás után adta le a lövéseket a vaskos fémlemeznek. A tucatnyi chakralöveget Shuu ezúttal csillagchakraval erősítette meg, hogy még erősebb és koncentráltabb lehessen. Az ágyú fékezhetetlenül tüzelte az acélfalat. A barlang falai remegtek, egy-egy cseppkő le is szakadt, szerencsére a fiú számításai bejöttek, s megúszták nagyobb omlás nélkül. Végül az acélfalon keletkezett emberméretű lyuk mögül a falban lévő kőzet lilás fénye ragyogott át a füstbe rejtőző lyuk végében. Shuu átmászott a lyukon, majd jobbját a falra helyezte. Tenyérnyi csillagdarabok lógtak ki a falból, négy-öt darab is. Kiadta az eddig pihenő kovácsoknak az azonnali munkába állást, a felfedezésről pedig azonnal értesítette Toru samat.
- Shuu, gyere beljebb.  – szólalt fel az asztalánál ülő Toru, mikor a fiú bebocsátást kapott az iroda ajtajában.
- Hogy állsz a Légszárnnyal, Shuu? – tette fel kérdését.
- A kezdeti tesztek sikeresek, azonban történt valami, ami miatt félbe kellett szakítani a munkánkat.
- Hallom, újabb törmelékekre bukkantatok odalenn. Szép munka.
- Pontosan. Csak elzárta a csillagot egy igen vaskos acélfal. A napokban építettem egy ágyút, ami chakrat lő és ezzel sikerült átütni a falat. A bányászok nekiálltak kiásni a csillagot, én pedig azonnal folytatom a szárny tesztelését...
- Várj, azt mondtad, építettél egy ágyút?
- Igen, de máris visszatérek a szárnyakhoz...
- Mutasd meg, Shuu. Az őrök mondták, hogy valami dobozt vittél ki a birtokról éjszaka. Tehát egy ágyú volt. Mire képes, látni akarom!
Shuu felhozatta az ágyút a Yodaiokkal, valamint a két mérnököt is bevonta. Az ágyút a hegyrendszer egyik szirtjére állították fel, szembe egy hatalmas fallal. Shuu javaslatára Toru sama és a két mérnök felöltöttek egyet-egyet a Vaspáncélból, majd végignézték, ahogy a fiú a finomított ágyúval lerombolja a közel nyolc méter magas sziklafalat. A por ködként ült le a szirtre, Toru sama pedig a fiú felé fordult. Hála a vaspáncélba szerelt headsetnek, tökéletesen hallhatták egymás szavait.
- Ez a löveg tökéletes. Készíts egy kisebb, kézben tartható változatát is, azt pedig szereld a Légszárnyra. Tökéletesíteni kell a löveget. Jelentést kérek, ha végeztél.
- Igenis, Toru sama.
Shuu hát megkapta az új feladatot, melyet egyelőre a mérnököknek adott ki. Ő maga befejezte a szárny összeszerelését, majd a szabad ég alatt tesztelte a kapacitását, valamint az elektromágnesek erősségét. Először csak ráült a felületére, nem érezte túlságosan kiegyensúlyozva a levegőben egy deszkán. Mikor képes volt a Központi agy pecsét segítségével bekalibrálni az elektromágnesek taszítási erejét, rálépett a kijelölt helyre, majd chakraját a talpába vezette. Ezzel egyrészt rákapcsolódott a Központi agy pecsétre, hogy az különösebb mozdulatok és hangos utasítások nélkülözésével is tegye, amit a fiú akar. Másrészt pedig a chakraja tapasztotta a deszkának lábait, a fára mászásnál elsajátított alapképességgel oldotta meg a rögzítést. Ugyan billegett az elején, lábai nem engedték el a szárnyat, s miután képes volt megállni egy helyben, lassan emelni és csökkenteni kezdte a magasságát. Egyre bátrabban emelkedett a magasba, s kezdett egyre gyorsabb tempóban szállni a levegőben, a Központi agy segítette a deszka állandó magasságban tartását, még akkor is, amikor a fiú épp a kialakuló tériszonyával volt elfoglalva. A deszka törzsének alsó részén egy másfél méter hosszú cső húzódott, mely egy tenyérnyi méretű dobozból indult el a törzsre feküdve.
Miután Shuu már rutinszerűen emelkedett a levegőbe, s mozgott előre a szárnyba szerelt turbinának köszönhetően, aktiválta a dobozban lévő pecsétet, s három-négy lövést is leadott repülés közben az egyik szikla oldalának. Végül lassan megállt, majd leereszkedett a talajig. Shuu kavargott a deszkán, s egy jól nem eső, de mindenképp felszabadító taccsot dobott, elfordulva a többiektől. A gyomra még nincs felkészítve a repüléshez. A Vaspáncélba szerelt elektromágnesekkel nem képes ily gyorsaságban repülni, ezért is kavarodott fel gyomra.
Toru sama mégis elégedett volt az eredményekkel. A Batoshi működőképes volt, Shuu pedig olyan fegyvert adott a kezébe, melyre még nagy szüksége lehet az Ashitanak. Shuu az irodájában azonban nem csupán a Batoshi törzsére tervezte a kisebb ágyút, hanem a Vaspáncéllal kompatibilis verziót is terveztetett. A Vaspáncél kar részén újabb elzáró pecsétek helyezkednek el, melyekben az ágyú egy lekicsinyített változatának darabjai pihennek. A csillaglöveget képes a fiú saját kezére építeni, s ökölnyi méretű gömböket lőni belőle. A chakragömbök nem okoznak nagy területen pusztítást, csupán az érintkezési felületen, ott viszont a koncentrált chakra hatalmas rombolásra képes.


Folytatása a következő élményben...

 
Megépített eszközök:
- 1 Batoshi - teljes összege 49,752 Ryo
- 3 különböző méretű ágyú - alapanyagai megvoltak a bázisban.