Amori Shuu

**Amori Shuu** Szomb. Szept. 17 2016, 02:22

Az Élet köve

Időbeli elhelyezés: A lezárt kaland utáni második napon

Mivel a történet szorosan kapcsolódik a játéktérhez, szeretném, ha az ellenőrzést Mei végezné ^^

- Gyerünk emberek, be kell még ma fejeznünk mindent. A holnap nagy nap lesz, nem csúszhat hiba a számításainkba. – adta ki az utasítást Shuu, miközben néhány lemezt épített össze. Egy efféleképp kreált fémkar hevert előtte, a hiányzó részei azonban még néhány óra múlva fog csak véglegesen elkészülni. Shuu keményen koncentrált, miközben chakrajával néhány drótot illesztett az egységes darabok belsejébe, melyek a kézfej és az ujjak mozgását fogja elősegíteni. Homlokáról verejték csordogált, szemei homályosan látták már csupán a vékony drótokat, mégis, nem pihenhetett. Addig nem amíg be nem fejezik a végső stádiumát a fejlesztésnek. A kovácsok is nagy gőzerővel munkálkodtak, hogy befejezzék a hiányzó részeit a páncélnak. Egyikük újabb alapanyagot helyezett Shu asztalára, mely így is színültig volt a lapokkal, drótokkal, tervrajzokkal és kisebb műszerekkel. Serényen dolgoztak immáron tizenhat órája.

Néhány órával később, az utolsó lemezek is a helyükre kerültek, Shuu pedig felerősítette a hiányzó kart egy üres, teljes testes páncélzat vállrészének üregének nyílására. A fiatal feltaláló hátrébb lépett, majd elégedetten mosolygott.

- Szép munkát végeztünk, kolléga – nevetett vidáman.

- Megmondtam, páratlan párost alkotunk mi ketten, kedves kolléga – válaszolta magának, miközben szemei az előtte álló négy páncélt figyelte, melyek immáron teljes egészében készen álltak. Shuu elhúzott egy függönyt a műhely sarkában, mely némiképp elrejti a benn lévők tekintete elől a páncélokat. Hamarosan úgyis látni fogja mindenki. A munkások, Shuuval együttesen tértek aludni. Fiatal hősünk fáradtan, s jólesően nyújtózott végig az ágyán. Kezeit feje alá téve fordult oldalára, majd aludt el végleg. Második éjszaka, hogy azután a csodás este után mellőznie kell Hikaru társaságát. De amióta kiderült, hogy kinek is a lánya ő valójában, Shuu féltve helyét és biztonságát úgy döntött, megszakítja Hikaruval a talán túl messzire jutott kapcsolatát, s csupán a szervezet ügyeiben kér tanácsot. Ugyan testének minden porcikája kívánta a lányt, nem tehette meg még egyszer. ha egyszer kitudódik, hogy a főnök lányával hált az éjjel, az beláthatatlan következményekhez vezethet. Legjobb esetben Toru megölné a fiút. Shuunak döntenie kellett a jövője és a vágyai között, s most a jövőjét és a tudományt helyezte előrébb. Önző dolognak tűnhet, ám az ő helyeztében más szemmel kell mérlegelve döntéseket hoznia. A fiú forgolódva aludt el. Pontosabban inkább csak megpihent, agya a másnapon kattogott, nem tudta magát kipihenni rendesen.

…

Napsütéses délelőtt sétált a fiú, Toru oldalán, egyenesen a műhely felé, ahol az emberek már előkészítették a terepet. Az asztalokon rendet raktak, s minden szerszám a helyére került, mire Toru belépett. A fegyelmezett állás, s az egységes köszöntés megmutatta a férfi tekintélyét. Shuu csupán ábrándozott a magas férfi háta mögött, talán egyszer, őt is így tiszteli majd mindenki. Nem mintha panaszkodhatna a bánásmóddal, elvégre az utolsó emberig mind a feltalálónak segítenek, ha szükségét érzi. A munkások vonalának végén a három kovács állt, fejüket a föld felé fordítva, hajoltak meg az érkezők előtt.

- Shuu, mutatni akartál valamit. Lássuk hát. – emelte fel kezét, előre engedve a fiatal hoshigakureit. Shuu pedig nem tétovázott, előre lépett, a kovácsok mellé, majd két kezét összecsapta.

- Végre, elkészültem a munkával. Egy régebbi ötleteimet felhasználva, sikerült elérnem a bányászok teherbírásának és kitartásuk növelését, méghozzá úgy, hogy kevesebb fizikai beavatkozást igényel, ezáltal nehezebben fáradnak el. – a fiú megköszörülte torkát, majd odébb lépett, s elhúzva a sarokból lógó függönyt, felfedte az állványokkal kitámasztott páncélokat. Csak is fegyelmezett és precíz kezek munkáját látta meg Toru maga előtt, mely elégedettséggel tölthette el, ha nem is annyira, mint Shuut.

- A Vaspáncél segítségével, a bányászokkal könnyedén felkutathatjuk a hegybe morzsolódott csillag törmelékeit. – ekkor hátrébb állt, majd a patkány kézjelét megformázva, a páncélokat részeire szedte, s lassan, precízen beépítette a három bányász teljes testét. A három férfi lassú mozgásba kezdett, végül saját magát is beépítve a negyedik páncéllal a férfi elé lépett.

- Ennek a segítségével fogjuk kibányászni a követ a hegyből. Én magam szeretném vezetni a kutatást, egyszer már sikerült rábukkannom a csillagra. Most nem fogok kudarcot vallani. – fejezte be mondandóját, majd fejet hajtva várta, hogy a vezető jóváhagyja. S mivel Shuu részben a csillag miatt van itt, Toru engedélyezve a munkálatokat, a csapattal együtt a bányalejáró elé sétált.

- Nem szeretném, ha csalódást okoznának nekem. Elvárom, hogy a legjobbat hozzák ki magukból, uraim – mondta, majd hátat fordítva, az irodája felé vette az irányt, miután néhány gyilkos tekintettel mindenkit visszaküldött a dolgára. Mert ugye az mindig volt. Toru szigorú férfi volt, ám módszerei hatásosnak bizonyultak, látásmódja pedig kellően impozáns egy olyan személy számára, mint Shuu. A fiatal chunnin felnézett a férfira, példaképeként, mentoraként kezdte kezelni Torut.

A négytagú csapat elindult a fáklyákkal világított alagúton egy nagyobb teremig, ahol asztalok, székek é néhány egyéb bútordarab volt felállítva. Egyfajta pihenőként funkcionált az üreg, melyből újabb alagút vezetett a mélység felé. A folyosó közel hatvan méter hosszú volt A bányászok a módosított ruházatnak köszönhetően kissé lassabb, de határozottabb mozgásban érték el a vájat végét, s könnyed mozdulattal felkapva csákányaikat, munkához láttak. Közel másfél órába sem telt, mire kiásták a fal megmaradt, körülbelül tíz méter vastagságú részét. A szinte maguktól működő, érzékelőkkel ellátott páncélokban a bányászok valóban kitűnő eredménnyel dolgoztak, s harmad annyi idő alatt fejezték be. A kialakult lyukon túl hűvös levegő, s vízcseppek csöpögésének hangja jutott át, mely arra adott következtetni, hogy újabb üreget fedeztek fel. Elhordták a megmaradt részét a falnak, majd néhány fával alátámasztva, fáklyákkal léptek be az üregbe. A lángok fénye nem volt elég, hogy a teljes üreget bevilágíthassa, így eltervezték, hogy több fáklyát telepítenek át, s újabb pihenőövezetet alakítanak ki. A ruháknak köszönhetően kettesével tudták áthordani az asztalokat és néhány kisebb bútort, majd egyikük felmarkolva egy nagyobb ládából vagy egy tucatnyi fáklyát, visszatért az üregbe, ahol Shuu és az egyik bányász tartózkodott, s járták körbe a föld alatti vermet. Közel húsz méter hosszú és legalább ennyire széles, becslések szerint legalább tíz méteres belmagasságú teremre bukkantak, melyből két újabb alagút ágazódott. Miután a falon elhelyezték a fénylő lángsorokat, megpihentek. Amíg a bányászok néhány falatot juttattak szervezetükbe, Shuu meditált, s próbálta kitapogatni a közeli csillagot. Már a barlangrendszerbe lépésekkor elfogta egy alig érezhető, bizsergető érzés, s fizikális erejének felfrissüléséből arra adott következtetést, hogy igen csak közel járhatnak. A fiú pedig minden érzékét a barlangra összpontosította, s amint megjelentek a lilás tollak a hátán, megpróbálta felkutatni az erősítő csillagkő helyzetét. Elvégre minél közelebb van a csillaghasználó a kőhöz, annál erősebb a meditáció hatása. Shuu elméletében ezzel képes lehet megtalálni a csillagot, ha forrásként használja. Sok gyakorlással pedig a chakrakapcsolaton keresztül, megtalálhatja a forrást. Ugyan ennek a kitapasztalása évekbe is telhetnek, ne feledjük, hogy a fiú életének egészét a csillag mellett töltötte, így száz méterről is megállapítaná, ha érezné erejének közelségét. S úgy tűnt, elmélete beigazolódni látszott.

- A csillag itt van a talpunk alatt. – mondta, majd csákányt ragadt, s erőteljes ütésekkel megkezdte a pihenőzóna közepének burkolatát feltörni. A három másik személy is hamar becsatlakozott, s gyors tempót diktálva, megkezdték a kiásást. Talán háromnegyed órája már, hogy megállíthatatlanul dolgoztak, s közel térdükig ásták le a sziklát, mikor egyikük abbahagyta a bányászást. Leguggolt, majd egy kis lámpás segítségével megvilágította a talajt. Kezével leporolta a felületet, majd meglátta a halványan vibráló, lilás kődarabot.

- Találtam valamit! – mondta, ekkorra a többiek köré gyűltek, Shuu pedig a férfi mellé guggolt.

- Toru-sama örülni fog – mosolyodott el, majd robotkezével feltörte a talajt, s kiemelte a maréknyi kődarabot. Szeme könnybe lábadt, mely végigcsordult poros arcán. Ugyan a ruházat eltakarta, számos alkalommal vette le szándékosan, hogy a csillagtól szinte bűzlő levegőbe szagolhasson. – Azonban van még itt, úgyhogy tovább kell ásnunk. A csillagot egy asztalra helyeztek, majd ismét csákányt ragadva, munkához láttak.

…

Két órája már annak, hogy a csapat rálelt egy kisebb törmelékére a csillagnak, mikor a csákányok állandó csattanásának zaja mellé egy ismeretlen párosult. Mély, morgó hang volt, melyre talán későn lettek csupán figyelmesek. Shuu shinobiérzékeinek köszönhetően hamarabb meghallotta a morgásokat, mint társai, s abbahagyva a munkát, körbetekintett.

- Talált valamit, Shuu úrfi? – kérdezte az egyik bányász, ám Shuu kezével s egy pisszegéssel némaságra intette a férfit, erre a többiek is abbahagyták a munkát. A tűzzel bevilágított terem egyik üregéből érkeztek a hangok. Ugyanis több ritmust is felfedeztek, ahogy a hangok egyre hangosabbá váltak. Végül két, hatalmas méretű, fekete bundájú medve lépett elő az üreg egy nagyobb alagútjának sötétjéből, s a csapat felé terelték figyelmüket. testük zihált, foguk megcsillant szájuk vicsorgó oldalában, miközben orrukkal erőteljesen fújtattak. Biztos felzaklatta őket a csákányok zaja, s kellő erőt vettek, hogy elkergessék a hívatlan vendégeket.

- Mit tegyünk? – ragadta maga elé eszközét az egyik.

- Ezek élve fognak felfalni minket. – remegte egy másik. Azonban mielőtt a harmadik is elpanaszolhatta volna félelmeit, Shuu előrébb lépett.

- Vigyázzon, Shuu úrfi. Ezek aztán veszélyes fenevadak. – intette óvatosságra az egyik bányász. Shuu pedig tudta, hogy igaza van. Ekkora testen a hétköznapi dobófegyverei talán teljes mértékben hatástalanok lehetnek, így máshoz kellett folyamodnia.

- Most meglátjuk, mire is képes a ruha, kolléga.

- Nem bukhatunk el. Nem akadályozhat meg minket senki.

Shuu visszaépítette arcát is a fémlapokkal, s a kialakított szemlencséket, majd némiképp összegörnyedve, elrugaszkodott. A fémtest nagy lendülettel érkezett meg az egyik medve elé, majd egy ennél is nagyobb erővel bevitt ütést mért a két lábra állt állat állkapcsára, melytől a medve a mennyezet felé kezdett el szállni. Ugyan teste jóval nagyobb, mint egy emberé, a Vaspáncél segítségével képes volt a magasba ütni a medvét, majd utána ugorva, egy újabb csapást indítva, a földbe taszította azt. A medve teste hatalmas erővel csapódott a földbe. Shuu nem messze ért tőle földet, közel a másik medvéhez. Kezét gyorsan tolta teste elé, egy előre ütő mozdulattal, majd mialatt a hátán halvány tollak jelentek meg, a lilás chakraból egy hosszabb pengét alkotott, kinyújtott kezének toldásaként, s átszúrta a megrémült fenevad testét. A medve lassan dőlt az oldalára, majd egy utolsó felhorkantás után, végleg kimúlt. Shuu mögül eltűntek a tollak, majd a fiú megremegett, s köhögni kezdett. A munka, s a harcban felhasznált chakra kissé megingatta a fiú erejét, ám a ruhának köszönhetően, nem esett el. Az asztal mellé ült, az apró kődarab mellé, majd pihent, míg a másik három bányász folytatta a munkát. Immáron tudták, hogy bármi baj is lesz, Shuu ott lesz, hogy megóvja őket.

Közel három óra ásás után találtak rá egy újabb darabjára a csillagnak. A vártnál jobban teljesítettek, s napnyugta után talán két órával, kisétáltak a bányából. A páncélban sétáltak a vezető irodája elé, majd bekopogtattak.

- Toru-sama. Zavarhatnánk egy percre?

- Jöjjetek beljebb, Shuu. Nos, sikerrel járt a Vaspáncél? – tette fel kérdését, miközben ujjait egymásnak nyomta álla előtt az asztalnál ülő férfi. Shuu ekkor két, papírba csomagolt kődarabot helyezett el az asztalon. Toru közelebb hajolt, s vörösesen izzó, gépesített szemével vizsgálta meg a kis törmelékeket. Lassan forgatta kezében őket, majd visszahelyezte a papírokra.

- Szép teljesítmény. Vigye őket Shuu a műhelybe. Hasznosítsa őket. Elvégre a kő igen csak ritka, így megfontoltan használja fel a munkákban. Maguk meg… - fordítja tekintetét a férfiakra – Holnap reggel folytassák a munkálatokat a vaspáncél felhasználásával. Megfelelt az elvárásoknak, úgy tűnik a hatékonyság és a biztonság párosult ebben a technológiai újításban. Pihenjenek.

A bányászok, s velük együtt Shuu is, kisétált a teremből, majd a lakosztályukra térve, mindannyian, gyors álomba merültek.

Folytatás: Mert meg kell óvnom azt, ami megmentett

Terumi Mei Kedd Szept. 27 2016, 18:17

Shuu Úrficska, miért nem vagyok meglepve? Very Happy

Mindig várom, hogy alkoss nekem, most alkottál! Több harcot is kérek majd *-* Sőt, rejtélyeket, úgy hiszem, ki tudnál hozni egy ilyen sztorit, amit a barlangba be lehet mesélni. Very Happy

Jutalmaid:
Ch: + 10 ch
TJP: +2

Amori Shuu

Amori Shuu

Re: Amori Shuu