Amori Shuu

**Amori Shuu** Hétf. Szept. 26 2016, 00:54

Mert meg kell óvnom azt, ami megmentette az életem

Időbeli elhelyezés: A csillag megtalálásának történéseit követően

Shuu már órák óta csak az asztala felett ült, és az előtte szétszórt tervrajzok felett tartotta nehéznek bizonyuló fejét. Szemei minden egyes percben a tőle nem messze lévő, kisebb tálkára szemezte, melyben a lilásan vibráló kő helyezkedett. Mióta sikeresen kiásták egy apró darabját a bányának mélyéről, Shuu azt a feladatot kapta, hogy tegye felhasználhatóvá a csillagot. Azonban az ifjú feltaláló jobban örülne, ha saját nyakában lógathatná, egyfajta ékkőként.
- Hát nem csodálatos, kolléga? Az élet köve. – így nevezte az előtte lévő meteoritdarabot. – Engem illetne. De…az életem mentette meg Toru. Így ennyivel tartozom neki. – Shuu felkelt, majd sétálni kezdett. Mindeközben elméjének fogaskerekei megállás nélkül forogtak.
- A csillag egyfajta energiaforrás, mely egy speciális chakran alapszik. A kő kifogyhatatlan erővel bír, mely igen csak sok mindenhez lehetne felhasználni. Akár… - itt megállt egy pillanatra, majd az asztalon heverő papírhegyek felé sietett, fémből épült jobb kezével szétcsúsztatta a felsőbb lapokat, majd kiemelt közülük egyet.
- Ez lehet talán a kulcs?!
Shuu kisétált a dolgozószobájának berendezett műhely terméből, majd a megállíthatatlanul dolgozó kovácsokat figyelte, kik folyamatosan állították elő a különböző formájú és vastagságú alapanyagokat az Ashita eszközeihez. Elmosolyodott, látván a rendíthetetlen munkálatokat, majd visszatért a szobába. A terveket félretolva visszaült asztalához, s mivel ötlete túlságosan is fiktív volt mindezidáig, sokkalta több tervezésre szorul még, így némiképp várat magára. Ekkor a fiú a sarokban lévő, vastagabb csődarabra tekintett. Az eszközt tegnap még a Vaspáncél teherbírásának tesztelésére használta, most azonban ismét elgondolkodtatta ifjú feltalálónkat.
- A kilövő szerkezet?
- Hm…Netalán arra gondol?
- Végülis, bevált, nem, kolléga?
- Ahogy mondod, de csak mert a mi ötletünk volt.
- Így van.
- Tudom már, mire gondol, kolléga.
Shuu ismét elmosolyodott. Mostanság egyre többet látni őt mosolyogni. Visszaült az asztalhoz, miután eltakarította a laphegyeket, majd baljával a csőszerkezet felé nyúlt. Karjáról a drótok valódi csápként kezdtek el a levegőben kúszni, míg el nem érte és körbe nem fonta erősen a szerkezetet, majd maga elé emelve, letette az asztalra. Egy üres lapot és tollat vett elő, majd egy egyszerűbb skiccben felvázolta a csőszerkezetet, és annak működését. Az ábra alá egy újabbat alkotott, melyen nem volt rajta a csőben lévő pecsét. Elméje elkalandozott, a lehetőségek tárházának bejáratát átlépve, mélyen elmerült saját gondolataiban. Egy eszközön gondolkodott, mely képes lenne arra, amire a cső. Ugyan a shinobi világban számos kilövőszerkezetet fedeztek már fel, mégis, Shuu most olyasmin törte a fejét, melyre talán eddig nem volt példa.
A legismertebb ilyen eszköz a senbonvető. A vékony tűk szinte észrevehetetlenül érik el az ellenséget, és okoznak kárt benne. Azonban az eszköz méretében nagy, és kötött, könnyen kiiktatható, ha a használó karjára szerelve viseli. Egy olyan eszközt akart megtervezni, mely jóval kisebb és praktikusabb a hordozásában a senbonvetőnél, s a felhasznált „töltény” még kisebb, még gyorsabb is lehetne. Ha netalán legközelebb nem csupán egy medve rontana rá, miközben fárasztó munkával kutatja a hegység mélyét, talán jól jöhetne egy olyan eszköz, amely elférne a zsebében is akár. De hogyan kicsinyíthetné le, s miként alkalmazhatná ezt megfelelően?
Újabb ábrák kerültek a papírosra. A toll egy vékonyabb cső körvonalait vázolta fel, melynek az alját nyitottnak hagyta.
- Egy kézbe vehető eszköz. Nem kell rögzítettnek lennie, ha bármikor a kezem ügyébe kerülhet. – elmélkedett, s kiegészítette egy vastagabb markolattal a csövet. A markolat később saját ábrát kapott, mely a csőhöz hasonlóan, üregesre sikeredett. A többi lőszert akár magában a markolatban is tárolhatná. Egy aprócska mechanika és egy vékony fémlemez gondoskodhatna arról, hogy a markolatban lévő lőszerek egyesével kerülhessenek a csőbe, mely egy újabb mechanika segítségével jutna a külvilágba. Shuu elvetette a robbantásos verziót, féltvén saját kezének és az eszköz épségét. Azonban egy kis mechanika, mely a cső végén helyezkedne el, távvezérlésre akár elindíthatna egy olyan eszközt, ami képes kijuttatni a lőszert a csövön át.
Így jutott el Shuu a kilövőszerkezetének a működéséhez. Az eszköz végére, a senbonhoz hasonló, kilökőhöz hasonló lehetőségen elmélkedett, míg végül, a töltény formájának meghatározása után, mely a szabályos gömbre esett, egy, a gömb átmérőjével megfelelő nagyságú rugóra esett a választás. Egy apró mechanika elzárva tartaná, s erősen összenyomva a rugót, mely chakra behatására, igen gyorsan juttatná ki a golyót az eszköz végéből.
A kezdeti rajzok órákba tartottak, mire a végső tesztelési fázist el nem érték. Shuu ezen rajzait felkarolva, kisétált ismételten a serényen munkálkodó kovácsokhoz, majd szétterítve a papírosokat, majd kiadta nekik az eszköz részeinek alapanyagainak megalkotását. A munkások egy része azonnal hozzáláttak a csőszerkezet, valamint a markolat formájának előállításához, míg Shuu visszatérve „irodájába”, a mechanikákat kezdte el tervezni. Apró pecsétek, melyek chakra behatására indítják be a beépített eszközöket. A rugó erősségét számos alkalommal tesztelte, s néhány nyersebb fémlapot bekéretve, chakraval, apró galacsinokat kezdett formázni belőlük. Szemei ekkor ismét a csillagtörmelékre terelődtek. Érezte, ahogy az apró kő erővel tölti meg őt, a közelségétől Shuu magabiztosabb volt, mint valaha. Immáron nem csak legenda az Élet köve. Hanem kézzel fogható valóság. Shuu pedig ebben hitt leginkább.
Az apró golyókat nagyjából egyenlő méretűre készítette, körülbelül egy tucatnyit. Ezeket egymás mellé helyezte asztalán. Ekkor lépett be az egyik kovács, s két félhenger alakú fémlemezt helyezett a faasztal végére, majd fejet hajtva visszatért a munkájához. Shuu a drótokkal magához vette a közel húsz centiméteres lemezeket, majd összeillesztette őket. Egy dótot végigvezetve rajta, összeerősítette a két lemezt, majd alaposabb méréseket végezve, módosított némiképp a golyók átmérőjén. A henger aljának egyharmada üreges volt. Ide fog majd csatlakozni a markolati rész, azonban amíg nincs kész, az előre bemért rugót elhelyezte a henger végébe épített alapra, s egy apró pöcökkel nyomta össze. Egy golyót helyezett a megfordított hengerbe, majd először kezével, kioldotta a rugót. A golyó kirepült, majd alig három méter után a földre hullott. Ereje nem igazán takarta a fiú elképzeléseit, ám tudta, chakra behatásával ezt még orvosolhatja. Idő közben elkészült az üreges markolat két főlemeze is, melyre ráépítette az apró lapot, ami elválasztotta a markolatot a hengertől, megakadályozva, hogy egyszerre több lőszer is kerülhessen a rugó elé. A markolat üreges részének aljára újabb rugó került, mely a belehelyezett golyókat feszítette a fémlapnak, az alját pedig egy ismételten nyitható lappal zárta el. Végül, chakarajanak hozzájárulásával, óvatosan, felhasználásával, összeillesztette a lemezeket, s egy szerkezetté varázsolta azt.
Shuu egy golyót fogott kezébe, majd betolva a markolat alján lévő lapot, a rugó segítségével egészen a csőig tolta azt. A felső fémlap utat engedett a golyónak, így az szabadon bekerült a hengeres részbe. Végül némi chakra belevezetésével, aktiválta a mechanikát, és kilőtte a golyót, mely egyenesen a tőle nyolc méterre lévő falba szállt, s megakadt a kőkocka felületében.
- Ez már valami. Látta, kedves kolléga?
- Hogyne láttam volna. De hát mind a ketten tudtuk, hogy sikerülni fog.
- Ahogy mondja, kolléga, ahogy mondja.
Shuu a kezdeti sikerek után újabb kalibrálásokat kezdett végbevinni a szerkezetben. A beleölt chakramennyiséget némiképp növelve, sokkalta nagyobb erővel volt képes kilőni a golyókat a falba. A masszív lőszereket pedig olyan erősségűre tervezte, hogy ne okozhasson a sziklatömbből épült fal sem kárt a felületén.
A nap már ismét felkelt, mikor Shuu kisétált az irodájából, majd nyakába véve az apró csillagot, Hikaruhoz hasonlóan egy nyakláncba helyezve, felkereste Hikarut.
- Hikaru. Mutatni akarok neked valamit. De ehhez le kell vinned oda, a föld alá. – kérte meg a fiú a lányt, miután rátalált. Ugyan némi bántást érzett magában, amióta kiderült, hogy az életét megmentő férfi lánya, és az elméjét és szívét egyre inkább markában tartó lány egy és ugyanazon személy, némiképp félelmet táplált szívébe, s próbált a munkájára koncentrálni, s nem a lánnyal tölteni minden idejét. Ugyan a vágy az elmúlt egy nap után ismét fellángolt benne, a feladatának sokkalta nagyobb odafigyelést szánt most, így képes volt elnyomva tartani. Így hát a lánnyal az oldalán a vasajtóhoz sétáltak, majd Hikaru kinyitotta az ajtaját, s besétált Shuuval a liftbe. Nagy és nehéz aktatáska volt robotikus kezében, s néhány fémlap, valamint eszköz egy másik táskába helyezve, mely a bal vállán lógott. A feltaláló szabályosan kényelmetlenül érezte magát, mikor az apró liftben töltött talán egy fél percet, kettesben. Az éjszaka emlékei még mindig ott táncoltak lelkiszemei előtt, a vágy pedig egyre inkább kezdte felőrölni őt. Mégis képes volt türtőztetni magán, s megragadva a földre helyezett táskát, kisétált a liftből egy nagyobb, földalatti terembe.
Egy bunshint hozott létre, majd az aktatáskát felnyitva, felépítette azt a benne lévő lemezekkel, felruházva a klónt a Vaspáncél technikával. Shuu arra kérte a lányt, hogy a nála lévő eszközökkel próbálja meg megsérteni és ezzel eltűntetni a klónt. Hikaru néhány shurikent és kunait hajított a klónnak, amely erős védelmének köszönhetően, nem semmisült meg. Végül a lány Shuu mellé lépett, majd a nála lévő tantok egyikét kölcsönvéve, a klón mellé szökkent, s erős csapással próbálta kettévágni a fémlemezelt bunshint. A klón azonban még mindig megállta a helyét.
- Úgy látom, újabb erősített részekkel láttad el. Így már valóban kibírhatsz néhány leomló sziklát is a föld alatt.
- Valóban, azonban, nem emiatt hoztalak ide. – Shuu elmosolyodott zavarában, majd köpenyét elhúzva, az övére erősített eszköz felé nyúlt.
- Minden páncélnak megvan a maga gyenge pontja. Azonban csak a tökéletesen koncentrált támadásokkal lehet végleg áttörni minden védelmet. Minél erősebb és kisebb helyre koncentrálódik egy támadás, annál nagyobb az esélye, hogy átüthesse azt. Hikaru. Bemutatom neked az eszközt, ami az efféle eshetőségekre épült. Íme – csatolja le övéről a lövőszerkezetet. – Az Elsütő.
Az apró szerkezet látszólag különös formát öltött a fiú kezében, Hikaru nem igazán tudta hova tenni az eszközt. Majd Shuu egy körömnyi fémgolyóknak látszó tárgyakat vett elő egy kis dobozból, majd egyesével a kezében tartott eszköz alján lévő nyílásba helyezte. A lány hat golyót számolt meg. Shuu kitartotta maga elé az eszközt, majd fél szemét lehunyva, koncentrált. Ujja egy kis billentyűt húzott meg, melytől keze némiképp megremegett, majd az apró golyót sebesen reptette a bunshin felé. Azonban Shuu lövése nem talált célt. Az eddigi magabiztos mosolya némiképp lelankadt.
- Nos, nem minden mehet elsőre – nevette el magát, majd ismét koncentrált, s mellkason lőtte a klónt. Hikaru látta, és hallotta, ahogy a fémgolyó becsapódik a vaspáncélba, s átüti azt. A páncélból füst tört elő, majd a lemezek szétesve, a földre hullottak. Shuu közelebb lépett, majd felemelte a mellvértezet középső darabját. Egy ujjnyi lyuk tátongott a közepén.
- Hikaru. Ezzel, bármikor és bármitől megvédhetjük magunkat. Akár a barlangban, akár egy esetleges támadásban. Háború dúl a világban, olvastam a munkások újságjaiban, mi is folyik innen keletre, a Nagy nemzetek között. Meg meg kell óvnom azt, ami megmentette az életem. Ennek a segítségével pedig, meg is fogom védeni. Az Ashita minden emberét. Valamint téged!
A drasztikus bemutatót után várt drámai csókcsata és egy kiadós, érzelgős közösülés azonban ezúttal elmaradt. Ugyan Shuu féltette a lányt, mégsem tudta magát teljesen átadni. Az érzés, mely egyfajta hátba szúrásként hathatott volna Toru számára, elképzelhetetlennek bizonyult Shuu számára, így a közeledő lánytól elfordulva, összeszedte holmiját, s visszatért a liftbe. Csendes fél perc jellemezte a lift atmoszféráját, míg zakatolása is eltompult a kettejük között lévő némaságtól. Shuu egy mosollyal búcsúzott el Hikarutól, majd visszatért irodájába, s hozzálátott az Elsütő tökéletesítéséhez. Egy apró pöcköt helyezett a henger végébe, mellyel talán, shinobi képességei mellett is, könnyebben eltalálhatja a kívánt célpontot. Valamint újraépítve a markolatot, az üreges részt egy mobilis másával cserélte ki, melyet bármikor kivehet a markolatból, s a golyókkal megtöltve, visszahelyezheti azt. A fémgolyókat tízesével helyezte el az efféle tárolókban, majd végül öt teljes tárat legyártatva, az asztalára helyezte őket. Felkelt, majd kisétálva a műhelyből, a lakosztálya felé vette az irányt. Lefürdött, majd végül az ágyába dőlt. Az elmúlt három nap ismételten hosszúra, s szinte alvásmentesre sikeredett, csupán néhány órákra dőlt le, míg a kovácsok el nem készítették az alapokat. Gondolataiban azonban a kutatásokat félretéve Hikaru személyének hiánya kezdett el égni benne. Örült volna, ha némiképp másként alakultak volna a dolgok, s most itt feküdhetne mellette. Lehunyva fáradt, véreres szemeit, arcán boldogság ült ki, s robotikus karjával feje alá hajtva párnáját, némiképp belekapaszkodva, mély álomba merült. Ugyan a nap még jó néhány óra múlva tűnik csak el a hegyek mögött, ifjú feltalálónk kiérdemelte a pihenést, mely egészen másnap reggelig tartott.

A kalandban szerzett eszközök: 1 Toriga'shi // Elsütő, 50 golyó

Terumi Mei Kedd Szept. 27 2016, 18:46

Még egy! *Lecsap*

Mivel elfogadásra került az Elsütő nevezetű szerkezeted, ezért nincs hátránya, hogy felírd az adatlapra (a kis képével vagy mi).
Egész jól haladsz, mint mondottam: fejlődsz, mint egy japán atomreaktor. (Már ha létezhet egyáltalán ilyen hasonlat o.o) De ha jobban ki akarod nőni magad, akkor olyan vagy, mint a mai globális felmelegedés az ezelőtti évekhez képest. XD

Jutalmad:
Ch: + 10
TJP: +1

**Amori Shuu** Pént. Márc. 09 2018, 03:15

Lexy-samanak

Egy levegővételnyi idő

Időbeli elhelyezés: Shuu orvosi képzése utáni napok
...

Shuu úrfi épp az irodájában serénykedett. Miután két Yodait küldött a megsebesült bányász helyettesítésére, visszatérhetett a reggeli sétából, majd munkához láthatott. Számos projectje maradt félbe, amióta Shikommi doktort látogatta orvosi képzések miatt. Az elmúlt másfél-két hétben Shuunak nem volt ideje saját találmányaival foglalkozni. A dolgozókat látta el, segített a könnyebb sérüléseken, valamint meghallgatva minden aggályaikat, lélekdoktor is volt egyben. Shuu úrfi szerette az Ashita dolgozóit. Meghallgatta mindenfajta megzavarás nélkül az utolsó problémájukig, s akinek tudott a maga tapasztalatával segíteni, annak segített is. Egy-egy jó tanács, néhány kedves szó.
Most azonban a munkások ismét dolgozni kezdtek, s az úrfinak maradt ideje az irodájában tevékenykedni. Szinte már el is felejtette, hogy alig másfél hete egy újabb törmelékre bukkantak. S bár mióta tüdejét nem csak a köhögéses betegsége, hanem a rák is megcélozta, letett némileg a csillagról, mégis…huszonkét éven át szenvedett a hiányától. Az elmúlt egy hónapban, amióta kiderült, hogy más is elkezdte őt emészteni belülről, vajmi kevés idő ehhez képest. A csillag hiánya még most is éltette őt, akarta a csillagot. Az az egyetlen gyógyír a betegségére. A rák…a rákot meg fogja szüntetni, így vagy úgy, de találni fog rá gyógymódot. Addig is Shikommi doktorra van bízva az élete. ő pedig teljes mértékben rá is merte bízni az életét a doktorra.
Shuu úrfi sokat tanult az elmúlt időszakban a doktortól, tudástára újabb információkkal bővült. Leginkább az orvostudomány és a különböző betegségek, egyszerűbb ellátások menetét és elméletét. Shuu sokat tanult mostanság. Eltervezte, hogy ha visszatér az irodába, nekikezd egy olyan szerkezetnek, melyet képes akkor is bevetni, ha nincs arra idő, hogy visszaérjenek a műtőbe. A bányász is munka közben sérült meg. Az, hogy mi történt pontosan, még nem tudja, de elég csúnya sebe volt. De hát nem is kell nagyon messzebb menni a példákkal. Shuu úrfi tudja milyen az, amikor másodpercek alatt elveszt valamit, ami addig hozzá tartozott. Szemei ekkor a mechanikus kezére, majd az asztal alatt egymás mellett sorakozó lábai felé tekintettek. Sok mindent vesztett már el az életben. De egy valamit nem fog…
Shuu ekkor köhögni kezdett ismét. Kezét megannyi év után is odarakja szája elé, s zavartan látja kesztyűjén, ugyanis mostanság néha hord, hogy az egyszerű váladék túlságosan is vörös ahhoz, hogy természetes legyen.
- Oh, a kurva életbe. – csap az asztalra fémkezével. Az övén lévő kisebb tartók felé nyúl, majd elővesz egy tenyérnyi golyót az egyik rejtekéből. A golyót egy pecséttel aktiválva megalkotja a Kimasut. A közel egy méteres, gyíkszerű gépezet a fiú felé fordul.
- Keresd meg Shikommit! – adja ki a parancsot, majd némi chakrat vezetve a gépezeten elhelyezett Központi agy pecsétbe, elindítja a mechanikát. A fején lévő kamera segítségével beazonosítani az orvost. Addig is Shuu nem szakítja ismételten félbe a tervezetet. Miután megtalálta a megfelelő tekercset, az asztalhoz ül, majd átvizsgálja a rajzokat. Amióta belekezdett Shikommival az orvostudományok kiismerésébe, azóta tervezi, hogy a vázlatot, amit kiemelt a többi közül, szintén orvosi célokra fogja használni. A tervrajz épp egy olyan esetre lett megalkotva, utólag belegondolva, melyet akár a háborúban is használni lehet. Lenn a bányákban biztos jó szolgálatát fogják venni, amikor valaki megsérül, vagy esetleg beomlik egy járat.
A különböző lemezeket már előre legyártatta a fiú a kovácsokkal, így azok már készen állnak az összeszerelésre. Ameddig Shikommi doktor meg nem érkezik, Shuu neki is kezd.
Miután a lemezeket szétválogatta a többi elemektől, külön kupacba rakta, majd az alapvázat és a drótokat is. Hála a Vaspáncélnak, nem okozott neki gondot a nehezebb fémlemezek pakolása. Való igaz, egy újabb Yodait alkotott, hogy segítsen neki. Shuu ezután a Remahsita no jutsu segítségével megkezdte a tervrajz szerinti alapok összeállítását. Mintha chakraval legózott volna. Először a váz alapjai álltak egybe, majd azt követte a kábelek, mechanikák illeszkedése. Az egészet sűrű kábel és dróthálóval borította be. Az elemek lassan mozogtak, annak ellenére, hogy az úrfi kipihentnek érezte magát, nem adott okot kapkodásra. Ahogy a részekből lassan összeállt a masszív váz, mely leginkább Shuu Vaspáncéljára hasonlított. Azonban némi módosítás már most is látszott rajta. A deréktól felfele ívelő része sokkalta nagyobb méretűre sikeredett, mintha valamiféle gömbtest lenne. A végtagok sem épp szabályszerűen folytatódnak a csatlakozást követően. Shuu úrfi sokat módosított az I. számú Vaspáncél felépítésén, hogy létrehozhassa ezt a fajta páncélt.
A vázlat szerint a ruha nagyobb méretűre készült, mint az átlagos ember. Ez nem az a fajta bőrre simuló fémréteg, hanem valamivel nagyobb. Több műszer van elhelyezve benne, mint az I. példányban. A műszerek különféle tapogatók tucatjaira vannak kötve, melyeknek a szerepéről később. A páncél domborúbb vonalakat vett fel, s a végtagok kimenetele sem épp a szokványos, ennek egyetlen magyarázata van. Átalakíthatóság.
A II. számú Vaspáncél ugyan képes az emberi mozgásra, ám szerkezete lassabb, nehézkesebb. Az átalakíthatóságnak köszönhetően azonban képes a ember egyfajta fekvő pozíciót felvéve a páncélban, s a végtagok összecsukásával a gépezet képes egy teljes gömb formáját felvenni. Kívülről erős, ellenálló fémréteg védi, amíg a páciens benn tartózkodik. Ez akár egy frontvonalon is bevethető eszköz. A páncél, mely gyógyít és közben megvéd. Az Ashita milliomos lesz ezzel az egy termékével is.
Mint ahogy azt említettem, gyógyít és megvéd. Ez a két fő szempontja a II. számú Vaspáncélnak. Egyfajta medikus páncél. A beleszerelt letapogatók és műszerek, hála a Központi agy pecsétjébe tárolt információknak, képes alaposabb vizsgálat alá vetni a benn tartózkodót. Képes megvizsgálni a páciens külső és belső sérüléseit, s feljegyezni. Ugyan komolyabb beavatkozásokra nem alkalmas szerkezet, egy egyszerűbb sérülést képes a letapogatókon keresztül, elegendő chakra ahozzájárulásával akár a Gyorsgyógyítást végbevinni. Legalábbis ez a terv.
Shuu úrfi lassan több, mint egy órája a gépet építette. Shikommi doktor már vagy húsz perce megérkezett, mégsem szakította félbe őt. Tudta jól, hogy ilyenkor nem szabad megzavarni, mert elég egy kisebb hiba és a páncél már nem is jó semmire. Így előkészült csendben, tudta, miért kellett idejönnie. Táskájában már ott voltak előkészítve javarészt a gyógyszerek, s várt, kezében egy injekciós tűvel, hogy Shuu úrfi befejezze.
Miután a gépezet látszólag megegyezett a tervrajzon lévővel, Shuu úrfi a vendége felé fordult, s mély hajolással üdvözölte. Hellyel már nem kínálta az ülő doktort, hanem csak rutinosan a székébe ült, s várta, amíg a doktor mellé nem lép. Amíg Shikommi doktor kimérte a megfelelő mennyiséget a tűbe, addig az új találmányáról faggatta a fiút.
- A Vaspáncélt átalakítottam némileg.
- Azt látom… - mosolyodik el mellette az orvos.
- Az I. nem volt elég nagy ahhoz, hogy ennyi műszer elférjen benne. Képzelje, ha kész lesz, egyetlen páncélban képesek lehetünk átvizsgálni a kül- és belső sérelmi problémákat. Maga tanította, hogy a beteg nem minden esetben fogja tudni elmondani, hol fáj neki. Így hát terveztem egy gépet, mely képes letapogatókkal és különböző mechanikákkal úgymond átvilágítani a pácienst és egy komplex képet adni. A Központi agynak hála képes felismerni a belé táplált sérüléseket és problémákat, majd a Gyorsgyógyítással, a Véralvadással és a többivel, amit magától tanultam, képes ellátni, ha nem is teljes egészében, de életben tartva a pácienst. Mindaddig, amíg meg nem érkezik a valódi orvos, aki elláthatja, addig pedig a páncél vastag rétege megóvhatja őt szinte bárminemű kockázattól.
- Nem is tudom, Shuu úrfi. A fronton nem igazán lenne nyerő egy efféle gépezet. Szerény meglátásom, hogy a géped túlságosan is lassú és nagy ahhoz, hogy ne legyen célpontja bármelyik ellenségének is. A Vaspáncél egy zseniális találmány, ám az rugalmas és gyors. Egy ilyen inkább céltáblaként funkcionálna. Ha valóban az éles helyzetekből kell menekíteni valakit, s elérni vele a legközelebbi orvosi sátrat, ennél praktikusabb és gyorsabb gépre lenne szükséged…Mint mondjuk egy ilyenre. – Shikommi az asztalon heverő kihajtott tekercsek egyike felé nyúlt, majd elmosolyodva végignézte, miközben a tű végéből kinyomta az oxigént.
- Na de, most beszéljünk arról, hogy mi történhetett. Úgy tűnik, az egyszerűbb kezelések után a szérumom is kudarcot vallott. Túlságosan kevés ideig képes csökkenteni a rák hatását. Ez most egy dupla adag, valamint egy másik összetevő is belekerült. Reméltem, hogy nem kell ezt a szérumot használnom rajtad, de úgy tűnik, túl későn kezdtük meg a többit. Shuu, tudnod kell, hogy ez a szer nagyon veszélyes, és igen csak sok…mellékhatása lehet. Méghozzá igen rövid időn belül. Ez a szérum képes mérsékelni egy ideig a daganatokat, de ez sem szüntetheti meg. Biztos, hogy…
- Csak adja már be, doktor! – szól a fiú, majd elfordítja fejét a kezétől, melybe a doktor beleszúrja a tűt. Az üvegcsében lévő anyag egészét a fiú vérébe pumpálja, majd eltávolítja, s egy kisebb zsebkendővel takarja le az apró vércseppes lyukat.
- Shuu úrfi, értse meg. Ezek a szerek nagyon veszélyesek, főleg az ön szervezetére. Nem tudom elnyomni a rákot, ha nem hagy lépésben maradni a túlzott csillaghasználat mellett.
- A csillag nélkül egy napig sem kellene kúrálnia. Kiszáradnék, akár egy narancs, amit a napon felejtettek és elporladnék. Szükségem van a csillagra, úgyhogy találjon valamit, ami képes lépést tartani vele. Nem létezik, hogy ne legyen olyan szere, ami megölheti, mielőtt az öl meg engem.
- Meglátjuk, a mostani szérumunk mire képes. Reménykedem, hogy nem kell az utolsót is bevetnem, s ebből is elegendő lesz kettő. Két nap múlva kiderül, addig várnunk kell, Úrfi.
- Várni, várni…az egész életem várakozással élem le. Kurvára zavar, hogy várnom kell és nem tehetek semmit.
- De addig is élhetsz! – förmed rá az orvos kissé erősebb hangmenben a fiúra, aki lehajtotta fejét, s néhány másodperc gondolkodás után válaszolt.
- Igaza van doktor, és elnézését kérem. Lassan kezdem úgy érezni, már nincs miért küzdeni. Azonban ez nem igaz. Küzdenem kell és sajnos…várnom, amíg ki nem derítjük az orvosságot. Bocsásson meg még egyszer, Shikommi doktor, akkor hát két nap múlva. Addig is…szép napot. –
Miután kikísérte az orvost az irodából, visszatért hát az asztal mellett álló gépezethez, s alaposabban átvizsgálta.
Oly sok lényegi változtatás nem is szükséges, csupán az alaptörzse nem lesz emberszerű. Sokkal inkább egy döntött székhez hasonlítana. Gömb formájú alapváza lesz, melyre a külső rétegek és a végtagok kerülnek. A lemezek meg is felelhetnek kisebb módosítással a doktor által javasolt tervrajzhoz. Shuu a kovácsokhoz indult a módosítandó részekkel, majd ő maga visszatért, hogy újra alkossa az alapvázat.
…
Shuu már majdnem készen állt. A gömbszerű gépezet masszív borítással van ellátva, benne egy különálló gömbformájú maggal, melyben egy ember, hátradöntött ülésben elfér. Maximálisan két ember, de leginkább csak Hikaruval osztaná meg ilyen szinten ezt a kisebb belteret. Hikaru…mi lehet vele.
Shuu az elmúlt másfél napban csak szerelte össze a tervek szerinti vázat és a hozzá csatlakozó, nyitható karokat, melyek a külső burkolathoz kapcsolódnak. Észrevette, hogy a köhögése abbamaradt, azonban az eddig nyugtató hatással bíró tincsek, melyekbe szeretett gyakran beletúrni, egyre többször maradtak ujjai között. Éjszaka is dolgozott, nem aludt azóta, a stressz nem hagyta őt élni. Csak szerelt és szerelt. Mindeközben a fejéről egyre nagyobb számban távolodtak el megfehéredett tincsek. Talán a szérumtól hullott ki a haja, vagy a rák tette? Nem tudja. De az biztos, hogy a belső vázat és az első röntgenezést saját maga teszteli le.
Miután elfoglalta helyét az egyelőre külső borítás nélküli ágyszerűségen, még egyszer túr a megmaradt fehér hajtincsekbe, majd felhelyezi magára az érzékelő tappancsokat. Chakraját vezeti a főpanelbe, mely a jobb tenyerénél lett kialakítva, ezzel elindítva a teljes Diagnózist. A chakraja végigfut a tappancsokon át a testébe, illetve a váz burkolatán át vezetve teljes és egyben részletező képeket alkothat a belső képéről. Míg a vázban futó chakra kiterjeszkedik a maga zöldes aurájában, s átvizsgálja mind felülről, mind pedig alulról a fiú testét, addig a tappancsokon át vezetett chakra részeire bontva a fiú testét, mérik fel tüzetesebben. Részletesebb képet kaphat az adott részéről a testének.
- Nem éppen biztatóak a képek, Shuu úrfi. – lépett közelebb az előbb érkező doktor, miközben szemüvegén keresztül az asztalra helyezett monitoron nézte a fiú testéről diagnosztizált képeket. Az orvos csak ezután pillantotta meg az asztalon, majd a földön végig a fehér tincskötegeket. Végül megpillantotta Shuu úrfit. A fiú hajának nagy része eltűnt, a megmaradt kisebb bokrok pedig úgy festettek, mintha egy fogyatékos lett volna a fodrásza. Shuu szemeiben könnyek ültek, vastag könnyek, melyek nagy teherként nyomták a fiú lelkét.
- Mint mondtam, a szérum mellékhatásokkal jár. Ahogy nézem viszont, a tüdeje körül elválni kezdtek a rákos sejtek. Viszont komolyabb gócok vannak még mindig önben. Ahogy terjeszkedett magában, eléggé szétburjánzott már ahhoz, hogy a szérum kellőképp hasson. A tüdeje ugyan megszabadulni látszik, de ahogy elnézem...Ezen a képen viszont…
Shuu köhögni kezdett a gépben. Vért köhögött. Nem egyszer, nem kétszer. Valóságos rohamban tört rá. Levegő után kapkodott. Shikommi doktor figyelte a képeket a monitoron át, az érzékelőkön látta, ahogy a fiú pulzusa hirtelen megugrott, majd zuhanni kezd. Nem tehetett semmit, a fiú rohama teljesen kiütötte őt, Shikommi doktor elé pedig egy olyan kép tárult, amelyet a fiú már nem láthatott. Shuu úrfi kómába esett a saját műtőágyán, s ha a doktor nem tesz valamit, akkor ott is fog meghalni. Shikommi doktor sietve rohant az iroda ajtaja felé, majd belekapaszkodva a lécbe, hogy lendülete ne repítse ki Otumachikku utcáira, segítség után kiáltott.
- Hívják ide Toru-samat. Shuu úrfit műteni kell, de azonnal. Nem hallja, induljon már! – kiabál az egyik arra járó kovácsnak, aki épp a gépezet egy darabját hozta el személyesen. A munkás elejtve a lemezt, fordít hátat az orvosnak, s siet a felszín felé. Addig is, míg Shuut át nem tudják szállítani a műtőterembe, addig is életben kell tartania. Shikommi doktor egy fél perces okjt tartva magának, feltérképezte, s némiképp kiismerte Shuu új gépezetét. Hogyne ismerte volna ki, hisz eltekintve a modernebb monitorokon és kinézetén, a doktor saját eszközei voltak beépítve, így pontosan tudta, mit is lát a monitoron, illetve, hogy mit kell tennie. A doktor, miután átvizsgálta a fiú képeit néhány szemvillanással, észrevette, ahogy a fiú tüdeje egyre inkább tűnik el. Shikommi a gépezetben fekvő, vérző mellkasú fiú felé sietett. A doktor elállította a vérzést, majd pedig folyamatos oxigént juttatott a szervezetébe, A tüdeje rendkívül megrongálódott a szérumtól, és szó szerint felemésztődni látszott. A doktor, hála a gépbe szerelt felszereléseinek köszönhetően szinte karnyújtásnyira voltak a szükséges eszközök az életmentéshez. Ő pedig életben is tartotta a fiút, amíg az ajtón szinte be nem robbant négy, fehérköpenyes orvos, táskákkal a kezükben. Őket követte B, valamint maga Toru-sama is.
- Ha sikerült stabilizálni Shuu állapotát, várom az irodámba. – szólt oda az ajtóban árnyékában megálló férfi. Shikommi doktornak oda sem kellett fordulnia, hogy meglássa a sötétben felcsillanó vörösen világító mechanikus szemet, pontosan tudta, hogy a hangok kitől származnak, s hogy neki címezték. - Részletes jelentést kérek, mi történt itt az elmúlt két napban. Arról nem volt szó, hogy ilyen állapotban van. Ha azt a fiút elveszítjük, a halála a maga lelkén fog száradni, Doktor. – mondta fenyegetően Toru-sama, majd egy pillantást vetve az élet és halál között lebegő, vérvörös mellkasú fiúra, ki egy számára még ismeretlen gépezetben feküdt. Modern volt ahhoz, hogy Shikommi doktor eszköze legyen. Rájött hamar, hogy a monitorokkal felszerelt műtőágy a fiú egy újabb találmánya. Hát ezen dolgozott, amikor Shikommi utolsó jelentésében jegyzett meg néhány szóban valamiféle orvosi gépről, s hogy Shuu megépítette a II. Vaspáncélt. Az I. Vaspáncél, bár még nem került a piacra, amíg el nem végzik a végső teszteket, nagy bevételt jelenthet majd az Ashita számára. Ez azonban közel sem hasonlít a páncélhoz, ám még látszódott rajta, hogy Shuu nem fejezte be teljesen a munkáját.
Toru-sama ezen gondolatokkal hagyta el Otumachikku vezetői irodáját. Ritkán jár ide, szinte alig. Shuu egy kezén összeszámolhatná, hányszor volt itt a vezető. Ha Shuu most abban a helyzetben lenne, hogy ezen törje a fejét. Kómában volt, teste vékony vonalon táncolt.
…
Shuu nehezen nyitotta ki fáradt szemeit. A fehérség, mely a retinájába égette magát, újból elvakította őt. Mély sípolás. – Újra! Mintha egy hang szólt volna. A sípolás elnémult. – Shuu! Shuu! – szólt fel ismét a hang. Azonban mikor a sötétségből ismét a vakító fehérségbe pillant, visszatér a sípoló hang, és a sötétség.
…
A tágas irodába csend honolt. Csupán néhány gépnek a néhol ritmustalan pittyegése törhette meg a némaságot. Összesen öt orvos állt némán, figyelte a kezében lévő papírokat. Vártak. Ahogy a köztük lévő Shikommi doktor is. Három napja csak vártak. A gépeken sípoló, már egy napja szinte teljes ritmusban, gyenge, de már egyenletes pulzusmérők megnyugtató érzéssel töltött el mindenkit. Ugyan Shuu úrfi még mindig kómában volt, hála Shikommi doktor eszközeinek, s tehetségének, az Ashita felcsereinek úgy tűnik, harmadjára is megmenthetik a fiú életét. Nem volt könnyű. Nem egy leszakadt karról, vagy egy lerobbant lábfejről volt szó. A két nappalon és két éjszakán át tartó műtét óta eltelt három napban ma először pihenhettek meg az orvosok. Shuu pulzusa ugyan gyengén, de végre egyenletesen dobogott ismét. Az oxigénellátását már napokkal ezelőtt stabilizálták.
Majd ismét hangos sípolásba kezd a gép. A monitorhoz legközelebb álló orvos odalép, majd vizsgálni kezdi a képet.
- Mondja már, hogy mi történt! – üvölti szinte Shikommi doktor.
- A pulzusa uram. Emelkedni kezdett. Azonban rohamosabban, mint ahogy kellene.
Ezzel a beszélgetéssel egy időben a sötétségben úszó fiú végül kinyitja a szemét. Ám nem oly kómásan és fáradtan, ahogyan ezelőtt. Shuu úrfi verejtéktől izzadva, véreres szemekkel robban szinte ülőhelyzetbe az ágyból. Lihegett, de valami furcsa maszk volt rajta. Nem kapott elég levegőt. Szinte fuldokolt. Kezével letépte az arcáról a maszkot, hogy mély levegőt vehessen. Ám az a fojtogató, fuldokló érzés, amely elfogta, teljesen megzavarta a sokkból felébredt fiút. Shikommi doktor rohant mellé, majd a fiú kezéből megpróbálta kiszabadítani a maszkot. Shuu végül elengedte, majd hagyta, hogy az orvos tegye, amit tennie kell. Shikommi doktor visszahelyezte a fiú arcára a maszkot, majd testét tenyereivel lassan hátrafele tolta.
- Shuu úrfi. Hát mégis csak él. A maszknak egyelőre maradnia kell, amíg az állapota nem teljesen stabil. Még nem kell beszélnie, csak bólintson, ha érti, rendben? – Shuu fejbólintással jelzett vissza.
- Talán még kavaroghat a feje, s sok emléke homályossá vált. De talán emlékszik a szérumra, amit beadtam magának. Úgy tűnt az első napon, hogy bevált, s képes volt, ha nem is elpusztítani, de leválasztani a daganatokat a tüdejéről. Azonban azzal nem számolhattam, hogy az ön sérült tüdeje, és a Higorimmashuu nevű betegsége reakcióba léphet, s felgyorsította a folyamatát. A szérum vegyült a beteg sejtjeivel, s elkezdték rohamos tempóban kiszárítani a tüdejét. A tüdeje kiszakadt Shuu úrfi. Napokon át próbáltuk életben tartani önt, ám a tüdejét majdhogynem felemésztette a betegsége. Egy mechanikus egységet helyeztem el a mellkasában, mely az ön meghalt tüdejét képes helyettesíteni. Ugyan a gépet még nem volt időnk tesztelni huzamosabb ideig embereken, sajnos más lehetőségem nem volt. A gépezetbe épített mechanikák a tüdő feladatát látják el, így ön újra képes lélegezni. A nyelőcsöve a garatig mechanikus csőből áll, hogy stabilizálni tudja a beáramló levegőt. Amíg a gépet nem tudjuk megfelelően az ön életszükségletei szerint bekalibrálni, a maszknak maradnia kell. Egy egyszerű légszűrő álarc, némi módosítással. Szükséges ahhoz, hogy lélegezni tudjon. Azonban…mivel a tüdejének egészét újjá kellett építeni, a Higorimmashuu betegsége nem képes tovább kárt tenni a mechanizált szervében, így megszüntettük a betegségét. Sajnos a rák túlságosan is szétszóródott a mellkasa körül, néhány műtéttel talán képesek lehetünk azt is megszűntetni. Most egyelőre a tüdejére koncentráljunk.
Miközben Shikommi doktor a gépezet működését magyarázta, Shuu mindvégig nyugodtan ült az ágyon, s csupán bólintással jelezte, hogy érti minden szavát. Szemeiből könny csordult, mikor meghallotta, hogy a betegsége, mely oly régóta kínozza őt, megszűnt. Nem fogta fel teljes egészében.
…
Shuu úrfi az elkövetkezendő néhány napját szigorú orvosi felügyelet mellett figyelték. Tudták jól, hogy a fiú nem képes egy napnál tovább a seggén ülni és várni. Nem bírta ki a munkája nélkül. Most azonban egészen szokatlan módon, a fiú türelemmel feküdt az ágyában, s próbált az új tüdejével lélegezni és beszélni a doktor instrukciói szerint. Shikommi doktor naponta háromszor látogatta őt, s hosszas órákat eltöltöttek a gépezet kalibrálásával. Shuu úrfinak figyelnie kellett a levegővételére, s különböző sebességű és mennyiségű szívó, illetve fújó teszteken esett át.
- Hogy érzi magát, Shuu úrfi?
- A hangom…mintha mélyebb lenne. – mosolyodik el a sötét maszk mögött. Ha szája nem is, a maszk oldalán húzódó mimikája, illetve szemének vidám csillogásán látta a doktor, hogy örült.
- Meglehet, úrfi. Félem, hogy nem fogom tudni tökéletesen visszaadni a hangját.
- Talán túlélem. Szerintem hozzászokom hamar a kissé komorabb hangomhoz. – Shuu ekkor az orvos szemeibe néz. – Ön nélkül doktor, ismét halott lennék. Ön azonban újra és újra megadja nekem az élethez való jogomat. Talán sohasem fogom tudni a hálámat leróni. Nem azért, mert harmadjára mentette meg az életem, hanem mert képes volt legyőzni bennem a Higo…azt a kórt. Most kissé olyan, mintha az életem egy részét szakították volna ki, ám ön nélkül ez nem valósulhatott volna meg. Tartotta a szavát, doktor. Ezért hálám és hűségem örök marad.
- Shuu, nem tartozol hálával nekem. Tudom, ha velem történne hasonló, akkor te is mindent megtennél annak érdekében, hogy életben tarts.
- De én efféle műtétre nem vagyok képes.
- Én sem tudtam, hogy működni fog-e a gép, csak hittem benne. Bíztam az eszközömben. Apropó eszközök…Ha jól láttam, változtatott mégis a II. Vaspáncélon?
- Oh, valóban. Hogy tetszett? Működött? Miután beleültem, hogy megvizsgálhassam magam, szinte azonnal elkapott az a roham és…elsötétült minden.
- Hogy működött-e? Ha az a gép nincs ott, talán nem élted volna túl az utat a műtőmig. Ahogy látom, kölcsönvettél néhány eszközt a másik helyiségből is. Ha ezek most nincsenek itt, nem tudtalak volna életben tartani sokáig.
- Valóban? Hmm. Ezek szerint a magba ültetett pecsét működik.
- Ugyan kellett némi kalibrálás az értékek között, de elvégre is pontos adatokat adott a belső képekről. Miután beállítottam a mechanikákat a rendes értékekre, az ön orvosi gépén hajtottuk végre a tüdőműtétet.
- Ha befejeztem, meglátjuk, felhasználható-e az alagútban is. A mozgatását még nem tesztelhettem, hiányzott még a külső peremének egy része. De ha rendbe jövök, befejezem, az egyszer biztos.
- Hogyhogy nem akarsz megszökni, mint a múltkor. A friss lábaidat koptatva szöktél meg a harmadik emelet ablakán át, és utána idáig rohantál, hogy építhess.
- Doktor úr. Nincs többé a betegségem. Most az egyszer, huszonkét év után végre egyszer úgy érzem, nem kell hajtani azért, hogy még egy napig élhessek. Most érzem azt, hogy pihennem kell egy keveset.
- Ehhez a pihenéshez egy napokon tartó, élet és halál közötti ingázásra volt szüksége?
- Meglehet, doktor, meglehet.
…
Shuu irodájából kiköltöztek az orvosok, s az összes felszereléssel, asztalokkal, a fehér vászonnal körbekerített műtőterem, velük együtt tűnt el. Shuu úrfi ismét egyedüli ura lehetett saját otthonának. A fekete légző maszkon keresztül lassan vette a levegőt. Bal tenyere a szétnyitott köntösből kilógó fémesített mellkasán pihent. Végre egyszer, elégedetten nyúlhatott oda. Nem zavarta a tudat többé, hogy keze alatt alig pár centiméterrel az életét tönkre tévő fertő tanyázik.
Shuu ígéretéhez hűen folytatta a munkát, s két Yodai segítségével összeszerelte a külső burkolatát is az újabb gépezetnek. Az eddig nyitott, orvosi ágyként funkcionáló belső váza egy átlátszó, különlegesen erős anyagból készült. A váz egy asztalba épített, átlósan megtört ágyszerű keretből állt. Az „asztalba” számos orvosi mérőeszköz volt építve, melyeknek az érékelő tapogatóik hosszas drótok segítségével kötötték össze a benn lévő személyt a vázon át vezető kábelrengetegen át a gép magjába. A mag egy maroknyi méretű fémgömbből állt, melynek az ötvözetébe a csillag töredékéből is olvasztottak. A gömbön helyezte el a fiú a Központi agy pecsétet, így az a beáramló információt szelektálva, képes volt némi chakra behatásával elindítani a különböző mechanikákat. Pulzusmérőkkel ellátott rendszere azonban sokkal összetettebb volt. Az ágykeretben megannyi érzékelő helyezkedett, illetve szkennermechanikák. A keretben helyezkedőről képes Diagnosztizált képet adni, s külső behatással nem csak előkészíthető, de bevethető is a könnyebb sérülések esetében. Az átlátható anyagú falon keresztül is fut néhány ilyen szkenner, melynek köszönhetően kétszeres átvilágítással funkcionálhat. Az így kapott kép részletes lesz, valamint a különböző testre helyezett tapogatók is újabb részleteket adhatnak egy-egy adott testzónáról. Mivel a váz könnyű fémből készült, olyanból, mely a Központi aggyal kommunikáló dróthálózatból készült, a chakra képes az egész belső réteget átjárni. A szkennerek, miután Diagnosztizálták az alanyt, a felhasználó vagy éppen a páciens, ha magán végzi el a műtétet, az otumachikkui főpanelhez hasonlóan képes azt elvégezni. Chakrat kell vezetni egy felvevőbe, mely ez esetben egy monitor. A chakra a monitorba kötött drótokon és kábeleken át a magba jut, ahol a Központi agy pecsétet elérve, szinte kiválasztja a kódolt chakraval az adott orvosi elsősegélyhez szükséges képességet, s a vázon át megkezdi az aktiválását.
Shuu úrfi hamar tesztelhette is újbéli szerkezetét, melyet az összeszerelés óta Borugan / Gömbráknak nevezett el. Újabb bányászt ért baleset az új járatban, a tünetei hasonlóak voltak az előző pácienséhez. A lábába néhány szilánkdarab és kőtörmelék állt, némelyikük a kelleténél mélyebben. Csak bot segítségével volt képes az irodáig eljutni, illetve egy oldalról segítő társának köszönhetően. Shuu úrfi szinte azonnal a nyitott Gömbrákba fektette a bányászt, majd a kezét a felvevő monitorra helyezte. Az átlátható üvegszerű lemez becsukódott, majd a felületén kékesen cikázó fények kezdtek el kúszni. Shuu chakraja végighaladt a Központi agyig. Shuu chakrajában a Diagnózis jutsu volt kódolva, de hála a pecsétnek és a gépnek, nem kellett a két kezével átvilágítani a férfi testét. Az ágyban lévő szkennerek hamar megalkották a képet a férfi lábának belsőjéről. Több, körömnyi méretű törmelékdarab mart be a húsáig. Shuu úrfi a pecséten keresztül először is az Eltávolítást alkalmazta, miközben a vázon keresztül vezetett chakra a seb köré koncentrálódott, s lassú, folyamatos együttműködéssel adagolta a Véralvadás technikához szükséges chakrat. Miután az összes szilánkot eltávolította, Shuu megtisztította a sebet, majd pedig a Gyorsgyógyítás zöld fénye ragyogott fel a keret és a férfi lába között, s megkezdte a végső regenerálást. A műtét ugyan némiképp lassabban zajlott, mintha Shuu a saját kezével csinálta volna, de abban már nagyobb rutinja van. Ez most egy új kezdet. A gépezet, melyhez ugyan a felügyelet elengedhetetlen, de képes önmagában az elsősegélynyújtásra. Képes diagnosztizálni a sérülést és meggátolni az elvérzést, valamint begyógyítani a felszínesebb sebesüléseket.
Miután a férfi elhagyta az irodát, Shuu úrfi ismét összeszerelte a külső gyűrűjével az újabb találmányát. A gömb külső pereme külön esett a belső részétől. A gömb négy, mozgatható karral, s azokra szerelt vastagabb lemezekkel épült meg végleg. Standard állapotában egy majdnem két méter magas gömböt alkot, mely képes kinyílni, ekkor a mechanikus karok széttolják négy irányba a külső gyűrű lemezeit. Ugyan képes a mechanikus gépezet így is a mozgásra, ám legtökéletesebb szállíthatósága standard állapotában történhet. A karok ekkor a belső vázon futó sínekben mozognak egyenletesen, ezáltal forgásra kényszerítve a gömböt. A külső gyűrűbe némi chakrat vezetve képes a Vízszintes és függőleges felületen való megtapadás képességével viszonylag normális tempóban haladni, szinte bármely irányba. A gömb, hála formai adottságának képes háromszázhatvan fokos irányba elmozdulni, s egy erőltetettebb emberi tempóban gurulni, anélkül, hogy a benne lévő pácienst a halálba nem üldözné a rókázásokkal. Ugyan még nincs teljesen kész, ahogyan sohasem fog elkészülni végleg egyetlen gépezetével sem a feltaláló, a Gömbrák talán valóban hasznos találmánya lehet. Az ő életét már megmentette egyszer, így képes lehet másokét is. Egy mobilis műtőlabor. Ha elkészül vele, az Ashita szinte azonnal piacra is dobhatja. A háborúnak vége, kétség kívül a kórházak zsúfoltig tele van sebesültekkel, ellátásra szorulókkal. Mikor kellene el egy efféle szerkezet, ha nem most?

Amori Shuu 987ce7db9d110d796f15e86f16fbef66

Összefoglaló:
- Shuu tüdeje, illetve mellkasának nagy része mechanizálva lett. Egy speciális gépezet helyettesíti a tüdejét, mely a nyelőcsövön keresztül a garatig ér.
- A mechanizált tüdővel megszűnt a Higorimmashuu, valamint a tüdőrák
- A rák tovább burjánzott a gyomor rész felé, egyelőre kisebb daganatokban vannak szétszóródva testének törzs részében.
- Megalkotott gépezet:

Borugan // Gömbrák
Amori Shuu 8386de5c1860f3a826c87994fbbb3c36

Amori Shuu 8386de5c1860f3a826c87994fbbb3c36

Amori Shuu 1b1f744b89a7a77031d8255df35b9d00

Közel két méter magas, gömb alakú mechanikus gépezet. A szerkezet két külön részre van osztva, egy külső é egy belső gyűrűre. A külső gyűrű négy nagyobb, ívelt lemezből áll, illetve sínekben mozgatható karokból. A gömb belső gyűrűjében egy döntött ágyhoz hasonlító keret helyezkedik, melyre egy átlátszó lemez borít. A gépezet ezen részébe egy személy képes elhelyezkedni. A keretre épített asztalszerű részlegen érzékelők, szkennerek helyezkednek el. A gép agya egy mag, melybe a váz kábelhálózata vezet. A magot a feltaláló által bekódolt pecsét alkotja, mely külső chakra beavatkozásával aktiválható, s a bele kódolt chakra általi elsősegélyhez szükséges műveleteket kezdi meg. A szoros burokban, mely a keretet és a lemezt foglalja magába, a drótháló segítségével ott képesek chakrat sűrűsíteni, ahova a felhasználó akarja. Így képes kisebb törmelékeket eltávolítani, vérzést megállítani, s akár a gyorsgyógyítást kiterjeszteni.
Felépítése:
- Bábtest
- Erős burkolatlemezek
- Váz, drótok, mechanikák
- Orvosi műszerek - laborból szerezte
- Monitorok

Terumi Mei Pént. Márc. 16 2018, 18:23

Helló, ShuuDer Úrfi! (Érted... Shuu + Vader... na mindegy Very Happy

)

Nem is számítottam kevesebbre, mint amit ebben az élményben nyújtottál. Amikor olvastam, azt éreztem, hogy tényleg az alvilág titkos, orvosi részlegén vagyok. Jó látni, hogy a betegség legyőzése alatt is tevékenykedik Shuu, nincs olyan, ami megállítaná további céljaiban. Két út áll előtte: a halál, és az élet - e kettő között számára talán már könnyebb lenne az elsőt választani, de tudja nagyon jól, hogy nem mindig a könnyebb út a szebb és a helyes. Az élet tele van akadályokkal, s ha valamikor érvényes volt ez a mondat, az most van. Nehéz egy beteg karaktert játszani, aki mindig azért pörög, hogy egy nappal tovább élhessen, egész élete alatt küzd, de mindig megálltad a helyed. Most eljött az ideje annak, hogy Shuu újabb akadályokon ugorjon át!

A Gömbrákot felírhatja, Vader Nagyúr! Hasznos kis szerkezetnek találom, amit remélek, hogy többször fogok látni bevetésen.

A Gömbrák mivel elég komplex szerkezet, annak felépítése 87.322. ryo-ba került.

Ezen felüli jutalma: +8 ch. Az Erő legyen veled! >.>

Ajánlott tartalom

Amori Shuu

Amori Shuu

Re: Amori Shuu

Re: Amori Shuu

Re: Amori Shuu

Re: Amori Shuu