Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom

**Kenshiro Yori** Szer. Szept. 14 2016, 20:14

// Játékunkban a nem túl távoli jövőben vagyunk. A béke tárgyalások kudarcba fulladtak, így Tűz szövetsége és a Kenshiro csapatok egy része, megpróbálja bevenni a Víz szövetségének egy erődítményét. Arra gondoltam, hogy mint társak küzdhetnénk végig magunkat a csata mezején, megküzdve annyi harcossal amennyivel csak tudunk! Természetesen egy Mesélő segítségét is szeretnénk igénybe venni! //

Az Ostrom

Szabadság. Oly sokszor használom és hallom ezt a fogalmat, és oly sokszor kell rádöbbennem, hogy már nem ismerem ennek a szónak a jelentését! Összezavarodtam. Összezavarodtam, vagy becsaptam önmagam. El is hittem ezeket a szavakat, mert a zavarodottságom hullámai, melyeket az új, megváltozott világ árnyékai és fényei által vívott harcok keltettek, maguk alá temettek, és nem értettem meg, hogy saját tisztázatlan érzéseim kötnek gúzsba. Az érzéseim melyek gúzsba kötnek? Ezt váltja ki akkor a háború, és a csatatér melyet épp, ebben a pillanatban is taposunk? Mika odahaza van, én meg a Kenshirok vértjét és fejpántját viselem, karöltve a Tűz szövetségével.

De még is hová vezet minket ez az egész háború? A béke tárgyalások kudarcba fulladtak, jól tudom, hisz ott voltam. Mindent azért tettünk, hogy szabadok legyünk és mindenki szabad életet élhessen, de az előttem tornyosuló élettelen testek, aligha álmodhatnának tovább a szabadságról. Ha valaki nem hallgat a szívére, akár csak a személyes következmények miatti félelemből, legyen az valós, fizikai veszély, önbizalomhiány vagy kiközösítés, az nem lehet szabad. Én szabadnak érzem magam és szabad is leszek, míg van kiért és kikért élnem.

A hamvadó testek és az égett hús undorító szaga terjeng a levegőben. A pusztítás felfoghatatlan mértékű a csatatéren melyen a szövetség minden egyes katonája az életéért és eszméiért küzd. Gondolataimba merülve fel sem tűnt hirtelen ahogy három katona veti rám éppen magát. A díszes zöld páncél alól és a kezemben szorongatott családi erekje egyszerre ontotta ki magából a villámokat, mely cikázva röpítette a távolba támadóimat.

- Jaken! Indulnunk kell, mert ha itt maradunk, meghalunk! - Üvöltöm a tőlem pár lépésnyire küzdő fiúnak, ki katanájáról hánt le épp egy megszenesedett testet melyet valószínűleg ő pörkölt meg ennyire.

A terep kegyetlen, és még sok emberen kell átverekedni magunkat míg el nem érünk az erődítmény faláig. A Konohai fejpánt ezüstösen csillant fel társam homlokán ahogy rám vetette magát, sikeresen elrántva egy becsapódó tűzgolyó elől. A forróság és a szinte megelevenedett rámálom ismét valósággá vállt, így nem lankadhatott egy pillanatra sem a figyelmünk.

- Be kell jutnunk az erődbe, ha elfoglaljuk és kitűzzük a zászlónk onnantól miénk a csata kimenetele! - Várom meg válaszát Jakennek, majd ha felkészült az előrenyomulásra, becsatlakozunk a csata hevébe egyenesen a hatalmas falak felé.

**Akihiro Jaken** Csüt. Szept. 15 2016, 19:28

A béketárgyalások kudarcba fulladtak. A háború nem hogy abbamaradt volna, hanem még inkább erőre kapott. Minden egyes shinobi beállt a csatasorba, és minden erejével hazája védelmén volt. El lehet e egyáltalán érni a békét ebben a rohadt világban? Lelkesen, tapasztalat szerzés céljából indultam neki a háborúnak, elvégre mindenhez álljunk pozitívan nemde? Hát tapasztalatot szereztem. Túl sokat is. Megtanultam, hogy egy kegyetlen és őrült világban élek, ahol emberek élvezettel ontják ki mások életét. Nem egy shinobi társam halálát láttam a frontvonalon, ahogy az ellenfele örömmámorral az arcán konstatálja, hogy sikerült elvennie egy újabb életet. Egyre inkább megingott a hitvallásom, miszerint senki életét sem veszem el, amíg nem ad rá okot. Azonban, ha már azelőtt végzek azokkal, akik árthatnak bárkinek, akkor megelőzhetem rengeteg ember halálát. De akkor különbözök egyáltalán tőlük?

Kezdetben ezek a gondolatok a csatatéren sem hagytak nyugodni. Ahelyett, hogy a harcra koncentráltam volna mindenhol csak a végeláthatatlan holtesteken szörnyülködtem. Az emberi gyarlóságon… Még szerencsésnek is mondhatom magam, hogy egyik ilyen gyenge pillanatomban sem ért támadás.
A csatatéren többször is rákényszerültem arra, hogy elvegyem emberek életét. Idővel azonban könnyebbé vált. Szörnyű kimondani, de a gyilkosság is folyamatosan könnyebbé válik az ember számára, csakis ”gyakorlás” kérdése. Életemben először, amikor egy újonnan szerzett barátomat láttam holtan összeesni, elöntött a nyers düh. Tombolásba kezdtem, mint egy eszeveszett őrült, és válogatás nélkül levágtam, vagy éppen szénné égettem minden elém kerülő ellenséges ninját. Megállíthatatlannak éreztem magamat. Magamat? Nem, az nem én voltam…
Hátrapillantottam a holttestekre, akiket magam mögött hagytam, és tudtam, hogy ilyen többé nem történhet. Nem fog történni.

A sors végül a hírhedt Kenshiro klán fejével sodort össze. Az ő oldalán harcolva kerültem egy valóságos ostrom közepére. Egy teljesen új, még magabiztos énem. Ölök, ha kell, de nem fogom élvezni. Nem adom fel önmagamat senki kedvéért sem.

Egyik pillanatról a másikra egy fickó támadott rám. Én félreugrottam, majd Inazumával átszúrtam a derekát egy ponton. Ha jól számítottam ki, akkor nem találtam el létfontosságú szervet. Épp készültem volna kihúzni a kardot, amikor egy hatalmas tűzgolyót vettem észre a szemem sarkában. Az egyik ellenséges ninja gondolta, ha már összeakadtam valakivel, gyorsan kiiktat. Micsoda szemétláda! Nem érdekli a társa halála!
Nekem muszáj volt életben maradnom, így magam elé fordítottam Inazumával az előbb átszúrt férfit, és őt élő pajzsként használva úsztam meg, hogy ropogósra süljek. Ezután egyből előhúztam egy shurikent, és egyenesen a szemei közé hajítottam annak a szemétládának, aki gond nélkül feláldozta a társát. Kihúztam szerencsétlenből a kardomat, majd Yori hangját hallottam meg.
Yori mondandójára egy egyszerű bólintással felelek. Nincs szükség szavakra, a tekintetem visszatükrözi elszántságomat, jelezve Yorinak, hogy mindenre készen állok.

Terumi Mei Csüt. Szept. 15 2016, 21:01

// Voltam olyan kedves vállalni. Very Happy

Szóval a felállás: Teljesen mindegy, milyen sorrendben írtok az én reagjaim után, mivel nem egymás ellen szól a küzdelem.
A körökben rövid hozzászólást fogok írni, hogy mit láthattok magatok előtt, ki az ellenfeletek, betalál e az ütésetek, és minden szinten egyre nehezebb lesz az ellenfél. Valamint nagy valószínűséggel választási lehetőségetek is lesz, amiben persze össze is kell majd beszélnetek, hogy véletlenül se menjen egyikőtök balra, a másik jobbra. Very Happy

Amennyiben jó lesz a kivitelezés, abban az esetben több chakra is ütheti a markotokat.//

1. szint

"Teszerinted kicsodák a katonák; nem azok az okosak-e, akik abból élnek meg, hogy meg fognak halni?"

Az erőd olyan közelinek tűnik, mégis oly távoli. Talán a nagysága miatt, ergo optikai csalódás. Ahhoz, hogy bejussatok viszont, át kell vergődnötök magatok egy hadseregen. Nem tudjátok, még milyen veszélyek leselkednek rátok, milyen ellenféllel kell szembeszállnotok ahhoz, hogy végül legyőzzétek azt az ellenséget, aki az egész mögött áll. Hiszen ez a háború rendje... valakinek el kell indítani, valakinek vezetni kell az osztagot, és aki vezeti, az a megoldás mindenre. Annak meg kell halnia!
Meg kell halnia, hogy ne kövessék többen a parancsait, hiszen ha Őt sikerül legyőzni, a sereg eldobja a fegyvert, s hazamegy.
Nem törődve a körülöttetek lévő embertömeggel, egyre bentebb caplattok a mezőn a tetemek felett, csakis akkor vágtok le valakit, ha az a közeletekbe ér és támadni próbál. Egymás hátát védve juttok el végül oda, ahol a legnagyobb a tömeg, s nehezen tudtok tovább haladni. Ennek oka, hogy egy hatalmas körben álltok egymagatok, a kört pedig shinobik alkotják. Nem tudtok tovább jutni, amíg nem győzitek le őket, hiszen lassan egy tűzgyűrűbe zárnak be magukkal együtt.
A felbecsült shinobik száma: maximum tizenöt fő
Erő: Ismeretlen, biztosra mondható, hogy vannak katon-használók

Statok:
Jaken
Állapot: 100%
Chakra: 100%

Yori
Állapot: 100%
Chakra: 100%

// Ezentúl csak a találatokat fogom írni a ti és az ellenfél irányából, és a statjaitokat, valamint a felállást, a többit magatoknak vezetitek le //

**Kenshiro Yori** Pént. Szept. 16 2016, 18:18

Azt hittem már megjártam a poklok útját, mikor láttam szeretteimet eltávozni az élők sorából még Amegakuréban. Hiába gondoltam úgy, hogy mindennek már vége és nem kellesz újból átélnem mindezt, és nem találkozom újra az igazi szenvedéssel. De a háború nem válogat, és úgy tűnik végül engem is be fog kebelezni. Ahogy körbetekintettem a dögevő varjak lakmároztak a már elhullottak húsából, míg társaik a levegőből figyelték a csatateret, újonnan elesettek után kutatva, fenve csőrüket a frissebb falatokra. A levegő és a csata szele csak tovább hordozta magával a pusztulás szagát, emberek ordítottak vagy fájdalmukban, vagy csak magukat és társaikat buzdítva, hogy újdonsült erővel rontsanak ellenfeleikre.
Úgy tűnt Jaken készen áll bármire így fölösleges lett volna szavakkal tudtára adnom, hogy most már megindulhatunk a csata központja felé. Amint indultam volna valami megragadta a lábam. Ijedten rántottam el majd katanám egyenesen a földhöz szegeztem, ahonnan egy férfi meredt rám kidülledő szemekkel.
- Segííts… - Nyögte alig hallhatóan, ahogy végig mértem a férfit. Nem akartam hinni a látványnak, és szörnyülködve vettem észre, hogy mind két lába hiányzik a férfinak, ki úgy tűnt a mi szövetségünk fejpántját viseli. Valószínűleg egy robbanás szakíthatta le a végtagjait, és most az én kezembe adja a bírói kalapácsot, hogy ítélkezzem az élete felett. Jól tudtam és valószínűleg ő is, hogy mit kér, így a chakrától átitatott penge könnyedén merült alá a férfi testébe. Nem először oltottam ki valakinek az életét, de még is szörnyű érzés volt és a hányinger kezdett kerülgetni, de még sem veszthettem el a fejem. Komoran néztem Jakenre, s egy biccentés kíséretében végre elindulhattunk vállt vállhoz vetve, megközelítve a még mindig távolinak tűnő erődítményt. Olykor egy-egy ember veti ránk magát kiket könnyedén küldünk tovább a túlvilágra, de úgy tűnt nagyobb fába vertük a fejszénk. A körülöttünk tátongó csatatér eléggé megnőtt, így ketten találtuk magunkat egy csapatnyi fegyveres shinobi köré zárva. Mögöttük lángfalak magasodtak, és úgy tűnt egyre hamarabb zárulni kezd a tűzből készült aréna. Ismét nem marad sok időnk a gondolkodásra, elvégre ha sokáig tökölünk, vagy a katonák, vagy a tűzfal martalékává válunk, márpedig túl kell élnem mind ezt, hogy újra együtt lehessek a Szerelmemmel és családommal.
Gyorsan mélyesztem be kezeim az oldalamon himbálódzó erszénybe, melyből két lélegző maszkot húzok ki, az egyik Jakennek dobom a másikat pedig magamra helyezem, bár remélem, a srác tudja mi a szándékom ezzel. A társammal szembenéző katonák felé és a rám esők felé egy-egy Gokan Sakusou jegyzettel ellátott kunait dobok, s a gázmaszkkal arcomon rohanok be a füst fellegbe ahol a valószínűleg megbénult shinobikat találom. Katanámba engedve az elemi chakrám, a penge szikrákat és villámnyalábokat szórva magából mutatja meg hollétem még a sűrű füstben is, ahol az elém tévedő katonák mindegyikével felveszem a harcot.

**Akihiro Jaken** Szomb. Szept. 17 2016, 12:29

Lassan megindultam Yori előtt a csata sűrűjében, de nem hallottam a lépteit, csak halk nyöszörgést. Megálltam, hátrapillantottam és azt láttam, ahogy egy szerencsétlen ember lassú és kínnal teli halálát gyorsítja fel Yori komor arccal. Egy újabb lélek, aki fölöslegesen vesztette életét, egy fölösleges háborúban. És a legszörnyűbb az egészben az, hogy Yori cselekedete szörnyű volt, de mégis jót tett... hogy a háború rákényszertíti az embert még arra is, hogy elvegye egy társa életét. És ez itt és most, ebben a szituációban jónak mondható.
Egyre beljebb és beljebb verekedtük magunkat, a vér, mocsok és halál tengerében. Egyik pillanatról a másikra egy tucat ellenfél vett körbe minket, és magukkal együtt egy tűzgyűrűbe akartak zárni minket. Yori hirtelen elővett két darab, valamiféle eszközt és abból az egyiket átdobta nekem. Még sosem láttam ilyesmit korábban, de valami légszűrőnek tűnt. Yorira pillantottam, hogy ő mit csinál, majd én is pontosan azt tettem. Az arcomra helyeztem a légzőkészüléket. Nem tudtam, hogy mire készül, de mindenképpen bíznom kellett benne, hiszen a társam volt. Miután mindkettőnkön ott volt a maszk, Yori két cédulát dobott el, amikből sötét füst kezdett szivárogni. Amikor a füst elérte az ellenségeket, azok megrezzentek, majd erősen köhögni kezdtek. Yori bevetette magát a füstfelhőbe, így én is ezt tettem a másik irányba. Amikor az elemi chakrám körbevonta Inazumát, vörösesen izzott fel. Távolról csak az látszódhatott, hogy egy kék és egy vörös penge táncol a füstfelhőben. Ha valakivel szembe kerültem, akkor a térd és könyökhajlatokat céloztam meg, és ott próbáltam elvágni az inakat, hogy ezáltal mozgásképtelenné tegyem az ellenfeleimet. Mindeközben leginkább a hallásomra hagyatkoztam, azt kiélesítve próbáltam bemérni az ellenfeleket. Így próbáltam elkerülni az esetleges támadásokat, és közben kerestem a füstben a többi ellenfelet, akiket harcképtelenné tehettem.

Terumi Mei Csüt. Szept. 22 2016, 21:44

Yori ügyesen feltalálja magát, az Öt érzék zavarának segítségével ellenfeleitek mind harcképtelenekké válnak, s ti végigkaszaboljátok őket anélkül, hogy látnátok ellenfeleitek arcát, vagy bárki tudná, hogy kik azok az elvetemültek a füst rengetegében, akik úgy söpörnek végig az áldozatokon, hogy azok észre sem veszik őket.
De a füst lassan alábbhagy...

2. szint

"A háborút folytatni kell, amíg magától véget nem ér."

Ahogy végül a füst eltűnik, a leölt tetemek ott nyugszanak a lábaitok alatt. Nem tudni, milyen érzelmek játszódnak le bennetek, de azt a kérdést biztosan felteszitek magatokban, hogy hány élet kell még egyetlen egy miatt? Mi értelme egyáltalán az egésznek? Gyorsan döntötök, továbbálltok, hogy minél hamarabb elérjétek az erődöt és végezzetek azzal, aki a hadsereg élén áll, viszont ő maga képtelen a harcmezőn bemocskolni a kezét, holott az ő keze mind közül a legvéresebb.

Rohantok az erőd felé, félrelökve, aki utatokban áll, de végül titeket löknek félre. Erős ütést éreztek a vállatokon, a földön hevertek a hullák között.

- Micsoda festői kép! A ti helyetek ott van a mocsokban! - két férfi áll meg előttetek, hátukon naginata, ami nem sokáig marad ott lévén, hogy azonnal rátok szegezik.

Statok:

Jaken

Állapot: 99% - vállra mért ütés

Chakra: 100%

Yori

Állapot: 99% - vállra mért ütés

Chakra: 100%

**Akihiro Jaken** Pént. Szept. 23 2016, 20:08

Yori füstje megtette a hatását. A füstfelhőn belül mozdulni sem bírtak az emberek, ezért sehol sem ütköztem ellenállásba, így senkit sem kellett megölnöm, mindenkit csak ártalmatlanítottam. A füstön belül még egy darabig kerestem ellenfelet, de már senkire sem akadtam, Yorival mindenkit elintéztünk. Eközben lassan felszállt a füst... Levettem a légzőkészüléket, ami igen hatásosnak bizonyult, és elraktam, ha netán még szükség lenne rá. Viszont addig sem zavar. Yorival továbbhaladtunk a holttestek között, körülöttünk pedig tovább folytatódott a harc. Mindenütt csak a halál... Mielőbb véget kell vetnünk ennek, le kell vágnunk a kígyó felét.
- Siessünk – szóltam oda Yorihoz, majd gyorsabban kezdtem szedni a lábam. Néhány ellenségen átverekedve szedtük a lábunkat a célunk irányába, mígnem egyszer csak taszítást éreztem a vállamon. Yorit is ugyan így fellökhették, ugyanis mellém esett a por és holtak tengerébe. Felettünk két férfi tornyosult, kezükben naginatával.
~Ezek játszadozni akarnak velünk? Ha észrevétlenül csapást tudtak mérni ránk, miért nem egyből halálos sebet ejtettek? Igen, játszadozni akarnak velünk. Hát, akkor ez lesz életük legnagyobb hibája, hogy alábecsülnek minket.~
Egy pillanat alatt a bal lábamon lévő fegyvertartóból két shurikent húzok elő, és mindkét tuskó fejének egy-egy shurikent címzek. Remélhetőleg amíg ezt kivédik fel tudunk ugrani Yorival, és talpon folytathatjuk a harcot. Ezek a barmok úgy tűnik nekem, hogy elbízták magukat, és egy shinobinak az önbizalom, ha nem használja jól, a legnagyobb ellensége lehet. Én még továbbra sem érzem, hogy technikákat kéne alkalmaznom, a csata még csak most kezdődött, azoknak még nem jött el az ideje, és remélhetőleg Yorival jobbak vagyunk fegyverforgatásban a jelenlegi ellenségeinknél. Minden esetre az szinte biztos, hogy a mi fegyvereink jobbak, elvégre különleges fegyverek. Inazumát ismét a kezemben tartva, és elemi chakrával átjáratva ugrok neki a nekem jutó tuskónak. Ha silány minőségű fegyvere van, akkor még hárítani sem tud, mert Inazumá átvágja a fegyvert. Majd meglátjuk...

**Kenshiro Yori** Pént. Szept. 23 2016, 22:13

Jelen pillanatokban nem lehettem több annál a férfinál, kinek véres erődje előtt dúl ez a látszólag véget nem érő csatározás. A füstből csak a chakráktól átitatott pengéink legyintései és döfései látszódtak, egy épp haldokló katonának talán épp ez volt a megnyugvás, ahogy a ritmikus tánc a lila fellegben, végül transzba ejtve őt hunyta le szemeit, hogy örök álmát aludhassa.

Furcsa érzés kapott el a füstben, ahogy a katanám már nem az első embert vágta keresztül. Letekintettem a véres fegyverre és úgy éreztem egy mosoly próbál felülkerekedni az eddigi komor és megvető tekintetemen. Úgy éreztem magam, mint évekkel ezelőtt mikor még Maszkosként ismerhettek az emberek, jóval azelőtt még mielőtt megtudtam származásom. A gyilkolás most túl egyszerűen ment, régi jellemem miszerint sportból, haszonért, vagy kényelemből gyilkolnék egyre jobban próbált meg a felszínre törni, melyet oly sok idő után sikerült végleg elnyomnom. Ez lennék én, és a valódi béke és családszerető énem lenne a maszk melyet az igazira cseréltem volna? Mintha csak tegnap lett volna a pillanat, mikor az esti imára szólító harangok kongása és kaszám suhintása törte meg a holtak tovaszálló lelkeiknek zsibongását. A föld ugyan ilyen módon mocskos volt, vér és sár képezték a pokoli felszínt melyről a távozó lelkek feltették kérdésük, mely most is visszhangzik a fejemben: „Te mire vársz még, Maszkos?”.

Hirtelen kerekedett el a szemem, ahogy egy óvatlan vágás érte a vállamat. Nem is értettem hirtelen, hogy milyen mélyre és milyen távolra ragadtak magukkal ezek a sötét és magányos múltú emlékek. Ahogy még pár perce gondoltam, lehet engem is magával ragadna majd a háború heve és egy zakkant, agya mosott férfiként térnék haza Mikához, aki pont ettől a lelki státusztól mentett meg már aznap mikor megismertem? Nem engedhetem meg ezt magamnak és ha így is tennék, nem tudnék már őszintén a szerelmem szemeibe nézni. Elvégre nem is az az ember állna szemtől szemben vele, mint akibe beleszeretett. Le kell vágnom az értem nyúló kezeket, mik bármikor magukkal rántanának vissza a sötétségbe és ott is tartanának immár örökké, ha nem ment meg újra valaki.

Az utolsó férfi is végül lábat hajtott a füst szertefoszló fátyla mögött, Jaken szólított. Röpke pillanatokra még megmerevedve próbáltam rendet rakni a gondolataim között, bambán meredve néhány frissen elesett hullára, majd a fiú után eredtem. Talán még nem lehettem teljesen tiszta, de hamar a padlón találtam magam a többi hulla mellett. Jól tudtam, hogy Jaken is hasonló helyzetbe került és még szinte fel sem fogtam a történteket már repültek is mellőlem a figyelemelterelő kunai pengék. Nem hezitálhatok tovább és nem is hagyhatom, hogy efféle rossz gondolatok törjenek a felszínre és ragadjanak el szeretteimtől. A míg kitérő fegyveresek elől gyorsan gurultam odébb, majd talpra szökkenve növeltem meg a távot négyünk között. Egy még felém vetődő katonát gond nélkül vágtam le, céltudatos és bosszúéhes tekintettel meredve a lándzsás férfiakra. Gyors kézjel után, az előttem feldurranó füstből egy klón indult meg eszeveszett sebességgel az én ellenfelem felé, majd mikor már támadó pozícióba helyezte magát a klón egyenesen egy robbanójegyzettel ellátott kunait engedek útjára. Ha a klónt találja el a fegyver, akkor amint az eltűnik robbantom a jegyzetet. Ha viszont kitérne, még a levegőben robbantom, hogy a repeszek megsebezhessék a férfit és még a robbanás kavalkádjában egy Dinamikus Akció segítségével lépek fel a támadóhoz, katanámmal felvéve vele a küzdelmet. Ha jobb harcos lenne mint én, elemi feloldásomra hagyatkozva és ezáltal kiélesedett reflexeimre bíznám a küzdelmet, melyből remélhetőleg sérülésmentesen és győztesen haladhatok tovább, Jakennel az oldalamon.

Terumi Mei Csüt. Szept. 29 2016, 16:11

Jaken shurikenjei nem találnak be, hiszen a naginata egy hosszú és masszív fegyver, így elég csak az egyikőjüknek védekezni, míg a másik támad. Így az egyik mindkettő shurikent kivédi.
Kettéválnak, így egy jut Jakenre, egy pedig Yorira. Mind a ketten támadásba lendültök, a két férfi pedig egymásra nézve vigyorog. Mielőtt a klón, vagy Inazuma a közelbe érnének, mindketten ököllel a földbe ütnek egyet, így alattatok felszakítva a földet, amibe beleestek. Nem szabad alábecsülni az ellenfelet. Lehet, hogy csak a fegyverét látod, de mögé is kell nézni.

Statok:
Jaken
Állapot: 97% - vállra mért ütés, zuhanás okozta karcolások
Chakra: 98% - Inazuma fenntartása

Yori
Állapot: 97% - vállra mért ütés, zuhanás okozta karcolások
Chakra: 99% - klón

**Akihiro Jaken** Vas. Okt. 09 2016, 19:15

A shurikeneket könnyűszerrel hárította az egyik pasas, de legalább ahhoz elég időt nyertünk, hogy mindketten talpra tudjunk állni. Megrohamoztam az egyiküket, aki nekem jutott, de ekkor mind a ketten beleütöttek egyet a földbe, az pedig alattunk felszakadva vetett hátra minket Yorival.
~Elég komoly erődemonstráció, annyi biztos… Most eljött az én időm! ~ gondoltam.
Amennyiben nem látom, hogy támadásba lendülne az ellenfelem, akkor gyorsan lecsatolom magamról a súlyokat, amik mostanáig edzés gyanánt voltak rajtam, így azok egy porfelhőt felkavarva a földre hullnak. Ha erre nincs időm akkor a súlyokat magamon hagyva próbálkozok meg a tervemmel, remélhetőleg nem kell a kivitelezéséhez az a kis plusz sebesség, amit a súlyok elhagyásával szereznék.
Inazumával megszűntetem a chakra kapcsolatot, majd visszacsúsztatom a tokjába. Mert hát nem akarok tönkretenni a fegyvertokomat! Ezzel egy időben a bal kezemet a bal lábamon lévő fegyvertartóba csúsztatom, és előhúzom az egyik kunaiomat, aminek a nyelére robbanócetli van tekerve.
Már fel is készülök a kézjelek elmutogatására, amivel létrehozhatom a Katon: Higakure no Jutsu // Tűz Elem: Tűzben Rejtőző technika, majd egy Shunshinnal az én ellenfelem mögé kerülök egy pillanat alatt. A technika egy gyűrűbe zárja a földön az ellenfelemet, amiből ugyan ki tud törni, de a lángokon keresztülvágni nem túl kellemes. Abban a pillanatban, hogy a tűzgyűrű létrejött, én akkorát ugrok a levegőbe amekkorát csak tudok, és eldobom a kunait ellenfelem irányába, majd ha az közel ért hozzá felrobbantom azt. Így remélhetőleg a sebességemet tudom kihasználni a nagydarab ellenfelemmel szemben.
Remélem beválik a terv és a számításaim, mert ha jól számítottam ki a dolgokat, akkor elég nagyot tudok ugrani ahhoz, hogy engem a robbanás hatósugara már ne érjen el.
Amennyiben bevált a tervem, és az ellenfelemet átkísértem a túlvilágra, Yori segítségére sietek, ha még szüksége van rám.

**Kenshiro Yori** Vas. Nov. 13 2016, 21:43

//Ne haragudjatok a késedelmemért, de most már igyekszem tartani a határidőt! Jaken tőled külön elnézést! //

Nem lett volna szabad lebecsülnöm az előttünk felsorakozott két férfi erejét. Amint útjára küldtem klónom, szemem elkerekedett és azon nyomban leesett a tantusz, hogy mekkora hibát is követtem el. Lábaim gyorsan hajlítottam, hogy el tudjak ugrani a két férfi technikája elől, de már nem volt alattam talaj amiről el tudtam volna rugaszkodni. A szikla koporsó tárt karokkal nyílt meg alattunk, s jó pár métert zuhanva koppantunk a teremtetett szakadék alján. Pár pillanatig maradhattam a földön, sziszegve a karcolások irányába végigsimítottam a testem, komolyabb sérülések zúzódások után kutatva, de szerencsémre nem ért nagyobb sérülés. Jakenre pillantottam ki úgy tűnt nehezen viseli a két férfitól szerzett pofont és máris támadásba lendül.
A páncél zörögve hallatta talpra állásom, s a földbe szúrt zöldes kardot használtam támfámnak, s elszánt vigyorral meredtem a kráterből a nekem jutó férfira. Különösebben nem reagált az egészre, a mosolya odafentről eszméletlenül irritálóan hatott. Az a lenéző tekintet és az a megvetés, hogy mi kik tapasztalt shinobiknak tartják magukat ennyire beleestek az önbizalom csapdájába és ennyire pórul jártunk egy egyszerű erődemonstrációnak. A kardom kihúztam a földből, majd jól megmarkolva azt indultam meg az ellen felé. Lépteim egyre szaporábbak lettek, majd végül némi chakrát vezérelve végtagjaimba, s akár a kilövellő villám rohantam a férfi felé.
Itt csak egy utat járhatok. A hazatérés útját. Egy percre sem tudom kiverni a szívemnek legkedvesebb ember mosolygó arcát, melyet már oly régen nem láttam. A hiány, a heves alkalmi indulatok és az életben maradás ösztöne talán még hevesebben járta át a testem minden porcikáját mint eddig valaha. Nem tudnék újra Mika szemébe nézni ha bármi bajom történne hisz megígértem, hogy semmi bajom nem esik, s egészben hazatérek. Kis akadály ez, de győztesen kell tovább haladnom, hisz élnem kell. Élem! Érte!
Nem sikerült kiverni a fejemből a még támadásuk előtti ötletem, és szerencsémre a még korábban eldobott, jegyzettel ellátott kunai nem túl messze hevert a férfitól, hogy azt aktiválva legalább a lökéshullám kizökkentse stabilitásából. Felé száguldva vonásaim elsimultak, hisz kár lenne már az arcom mimikájával elárulni terveim kimenetelét, s érzéseimet is közeli pórázon kell tartanom, hisz nem kalandozhatok el ismét, talán a végemet is jelenthetné most már a csata legnagyobb hevében.
Már csak pár lépés választ el a férfitól, aktiválom a jegyzetet mely szikrákat hányva magából robban fel. Nem törődve a repeszekkel és a felcsapódó törmelékekkel, megpróbálom a megzavart férfit egyszerűen levágni. Amennyiben még ezt az ütést tudja hárítani, a kunai tokomhoz nyúlok, s egy lepördülő mozdulattal szúrom a kést a férfi mellkasába.

Terumi Mei Kedd Dec. 20 2016, 14:44

//Bocsássatok meg a késedelemért, meg is feledkeztem róla. +5 chakrát írok jóvá!//

Ha nem megy erővel, majd megy ésszel. Egy bölcs ember egykor úgy mondta, hogy attól, mert az ellenfeled nagy, ne ijedj meg. Lehet akármennyire is tömzsi, izomagy, ha az ész többet ér, no meg az is, ha kisebb vagy. Hiszen ha kicsi vagy, sokkal több helyre beférsz... és kétszer körbepattogsz a dagadt hátsójuk körül, minthogy kimondanák "egyszeregy". Az erővel szemben a legnagyobb fegyver a gyorsaság, így egy izompacsirta hamarabb kifullad a kelleténél, ezért Jaken jól tette, amikor leengedte a súlyokat. Az egyik férfi, aki vele szemben állt, ennek ellenére is a nagy hümmögések közepette egy igen csak széles vigyort eresztett el, azonban hamar leolvadt róla, amikor gyorsaságoddal egy tűzgyűrűbe zártad. Úgy tűnt, nem igazán akar kijönni belőle, és inkább meglegyezgeti a fegyverével - szegény hülye, nem jutott eszébe, hogy a levegő csak jobban táplálja a tüzet. Így nem maradt más választása, minthogy egyenesen belesétáljon a csapdába, ahol egy jókora robbanás várta. A férfi bár nem szakadt darabokra, de ahogy jobban megfigyeled, szájából, fejéből és végtagjaiból vér folyik, a győzelem pedig a tiéd.

Yori hasonlóképpen járt el. Úgy tűnt, mind a ketten a gyorsaságot választjátok az erővel szemben, ami mindig célravezetőbb, hiszen nem mindig az a megoldás, hogy szembeállj egy nálad nagyobb darab ellenféllel és úgy mutasd meg, mit tudsz. A férfi nem igazán tudta követni a mozdulataidat - talán azért, mert vastag volt a nyaka és nehezen tudta forgatni, hm -, de amikor kaptál az alkalmon, s úgy láttad, hogy végül eljött a te időd, döftél. És milyen jól döftél! A férfi vért köp fel, és utolsó leheletével még vicsorít egyet rád, de ahogy földet ér a test, minden elhalkul... csak az a fránya csatazaj a hátatok mögött, az maradt ott!

3. szint

"A háború olyan mocsár, amibe belekeveredni könnyű, kiverekedni nehéz."

Ahogy a testek a földre hullanak, egy ördögi kacajt hallotok. Nem tudjátok, honnan jön, mert körülöttetek csak a csata zaja fogant meg, semmi más... mégis úgy hatott, mintha az elmétek játszana veletek, a fejetekben röhögne az ismeretlen személy.

- Kiváló. De lássuk, mire mentek ezzel! - a mély hang hallatán megnyílik alattatok a föld, és a mélybe csúsztok. Nedves falakat éreztek, és alig láttok előrébb az orrotoknál, bűzt hoz a szellő. Ha előrébb léptek, csontok ropognak a talpatok alatt. Hiába mennétek vissza a föld felszínére, úgy tűnik, mintha elzárták volna az utat felettetek. Hirtelen fáklyák fényei kúsznak fel a falakon, s egy folyosón találjátok magatokat. Egyenesen vezet az út előre... ahonnan pedig egy hatalmas bömbölést hallotok. Talán medve? Nincs más választásotok, előre tudtok csak haladni... de ahogy egyre közelebb értek a hang forrásához, egyre vészjóslóbb a levegő. Két világító szempárt láttok, s ahogy még közelebb értek hozzá, egy tomboló fenevadat, aki úgy tűnik, már régóta éhezik, s csak arra vár, hogy elfogyasszon két jó húsú fiatalembert.

Statok:

Jaken:

Állapot: 90% (vállra mért ütés, zuhanás okozta karcolások, nagy esés a mélybe, horzsolások)

Chakra: 93% (Inazuma, Katon jutsu, Shunshin)

Yori:

Állapot: 90% (vállra mért ütés, zuhanás okozta karcolások, nagy esés a mélybe, horzsolások)

Chakra: 99% (klón)

**Akihiro Jaken** Csüt. Dec. 22 2016, 21:16

A tervem bejött, ellenfelem legyőzöttként hullt a porba. Ahogy elpillantottam oldalra, láthattam, hogy Yori is győzedelmeskedett a nagydarab ellenfele fölött. Mikor már azt hittem, hogy csak egy pillanatra megpihenhetek a csata közepén, egy ördögi kacaj harsogott fel. Körbetekintettem, de nem láttam a hang forrását. Értetlenül tekintettem Yorira, de egyszercsak megnyílt alattunk a föld, és hatalmasat zuhantunk egy üregbe. Fölöttünk a föld bezárult, így teljes sötétség borult ránk. Iszonytató bűz csapta meg az orromat, ahogy pedig léptem kettőt előre, valami recsegni-ropogni kezdett a talpaim alatt. Fáklyák sora gyúlt meg előttünk, így már láthattam, hogy alattunk csontok vannak.
- Mégis hová kerültünk? – teszem fel a kérdést Yorinak – Hogyan lehetséges ez egyáltalán? Az alagút előre, a fáklyák a falon... Ezt vagy előre megtervezték, nagyon alaposan, vagy ez egy Genjutsu. Ha pedig Genjutsu... hát azt elmondhatom, hogy nem vagyok a Genjustuk szakértője. Te tudod, hogy mi a teendő, ha Genjustu áldozata leszel?
Eközben előttünk egyszercsak megjelent egy nagy, medve szerű fenevad.
- Én lefogom, te addig találd ki, hogyan juthatunk ki innen! – kiáltom Yori felé, majd megalkotom a kézjeleket, és létrehozom a Bakemono Fūin no Jutsu // Szörny Pecsételő Technika-t.
Legjobb tudásom szerint próbálom elkapni, majd a földhöz szorítani a bestiát, hogy időt nyerhessek Yorinak. Most majd eldől, hogy eleget gyakoroltam-e a technikát…

**Kenshiro Yori** Kedd Dec. 27 2016, 01:03

Az egész procedúra a naginatát viselő férfi ellen úgy zajlott le, mint ahogy az az Akadémiai tanulók tankönyveibe meg van írva. A hárítás sikerült az ellenfélnek, de a gyors pördülés majd a meglepetésszerű támadás, végül térdre kényszerítette ellenfelem. Hatalmas egy ember volt, s nem is értem, hogy miért kellet már a kezdetektől ennyire túlbonyolítanom ezt a támadást. Nagy ember volt, így vissza gondolva már alapból az ő lassúságát kihasználva kellett volna megküzdenem vele, és ha jól látom Jaken is ügyesen megoldotta az ő részét. Bár egy kicsit lehet túlzásba esett. A kezemet a szemeim elé tartom, s hunyorogva meredek az iszonyatos lángokkal égő tűz pillár irányába.
A jött ment adrenalin, és a robbanás zúgó hangjai végül kiürültek a fejemből, s a csatározó ordítások, s a körülöttünk elhaló emberek nyögései újra előkerültek. Legalább egy pillanatra megfeledkezhettem arról, hogy tényleg egy csata közepén vagyunk.
Lehet elhamarkodott gondolat volt, s csak jött, majd ment a pillanatnyi csatacsend melyet egy irtózatos ördögi kacaj szakított meg. Jakenre kaptam a tekinteteim, ki ugyan olyan értetlenül nézett vissza rám, melyet valószínűleg az én tekintetem is sugároz. Szóra emeltem volna ismét ajkaim, de mire cselekedhettem volna egy újabb zakózás áldozataivá válunk. A nyirkos és dohosan büdös helytől talán még a fenti csatatér is barátságosabban hatna, így meggondolandó, hogy hol is lennék most szívesebben.
- Legalább innen már lejjebb nem eshetünk. Legalábbis remélem. – Bököm meg viccesen Jaken vállát, majd a páncélomat leporolva szalad végig a szemem az egymás után felgyúló fáklyákon, melyek utat mutatnak, s egy kellemesnek nem mondható hang tudatja velünk, hogy nem vagyunk egyedül idelenn.
- Nem, ez nem genjutsu, de kétlem, hogy holmi véletlen folytán kerültünk volna ide. Ha a helyszínből kellene megállapítanom, ez egy csapó csapda, és ez egy része lehet az erődnek. Valamiféle útvesztő, esetleg menekülő alagút valakik… - Akadt el a szavam egy pillanatra, ahogy előttünk a világító szempárhoz, végül egy külső is csatlakozott.
– Vagy valami számára. – Markoltam rá erősen fegyverem markolatára, melyet két kézzel, döntve magam elé szegeztem. Jaken azonnal akcióba lendül majd a Füin no Jutsuból előtörő láncok találatára várva, gyorsan kommentálom ötleteim.
- Nem tűnik túl intelligensnek, csak puszta brutalitás alapúnak. Amint a technikám landolna, engedd fel a láncokat, majd zárd el az útjait egy újabb tűzgyűrűvel! – Adom ki utasításaim, majd gyors kézjelek és egy mély levegő után, technikám vezényszavai után szabadjára engedem, eddigi legpusztítóbb technikám, s várom taktikánk sikerességét, vagy bukását.
- Rairyuu no Houkou!

Terumi Mei Hétf. Jan. 09 2017, 17:30

Mindketten tanácstalanul álltok a csapda mibenlétét keresve. Genjutsu? Nem? Ha nem, akkor mi? Az biztos, hogy nem a puszta véletlen. Valaki, vagy valami tudta, hogy itt lesztek és csapdába akart csalni, csak a megfelelő pillanatra várt, hogy a megfelelő helyre érjetek.
A medve nem szól. Miért is szólna, elvégre ő csak egy buta állat, nem? Jaken könnyedén fogja le a láncaival, ami már úgy tűnik, hogy egymagában elég és meghozta a sikert, a medve pedig úgy tűnik, még állja is és hagyja magát. Amikor Yori ellövi a pusztító technikáját, és nagy csendben várjátok az eredményt, hogy majd előttetek kibontakozzon a füstből a megperzselt medve teteme... elakad a lélegzetetek. A medve egyetlen baja, hogy kicsit sültcsirke szaga lett, no meg kócos a bundája, ami őt egyáltalán nem zavarta. Sőt... fennhangon röhögött.
- Kicsi hangyák! Szerettek játszani, ugye? Játsszunk! - kivillantja fogait, majd egy hatalmasat üt a földbe, amitől remeg a föld alattatok... meglepetésetekre nem lentebb süllyedtek, ami talán nektek megváltás, mert elegetek van már az állandó mélységekből és esésekből. Ehelyett, amikor kinyitjátok a szemeteket, mindenhol falakat láttok, amin nem tudtok átmászni, csak megkerülni őket. Mintha megváltozott volna a terep egész elrendezése. Valaki játszik veletek... és ez nem tetszik.
- Jussatok ki! De jusson eszetekbe, hogy a nyomotokban vagyok... s ha nem találjátok meg időben a kijáratot, felfallak titeket! - az első hang, és a medve hangja visszhangzott a fejetekben. Mintha a két személy egy és ugyanaz lenne. Ha következtettek, akkor kiderül, hogy egy labirintusba jutottatok... ki tudja, milyen csapdák állnak a folyosókon, hogy milyen hosszú a labirintus, és hol van a vége. És ami a legfontosabb: merre jár a medve, hiszen követ titeket. Az is lehet, hogy valahol rosszul fordultok be és ő vár rátok. A falakon egyelőre nem láttok mást, egy a bizonyos: mindenhol van egy fáklya legalább, hogy megvilágítsa nektek az utat. Most az ösztöneitekre kell hagyatkoznotok. Nos... balra vagy jobbra?

// Itt nagyobb szükség lesz a csapatmunkára, és kérek kettőtök közt egyeztetést is, hogy balra, vagy jobbra akartok majd fordulni a sarkokon. Le fogom írni minden alkalommal, hogy merre tudtok menni, s majd a választások alapján, kocka segítségével fogom generálni a rossz vagy a jó utat... tehát véletlenszerű lesz. Annyi kérdésem lenne még, hogy mennyire gyorsan akartok végezni a pvp-vel? Szeretnétek végigvinni teljes egészében (ami nyilván nagyobb chakrajutalom), vagy minél hamarabb túl lenni rajta?//

Statok:

Jaken:

Állapot: 90% (vállra mért ütés, zuhanás okozta karcolások, nagy esés a mélybe, horzsolások)

Chakra: 90% (Inazuma, Katon jutsu, Shunshin, Pecsét)

Yori:

Állapot: 90% (vállra mért ütés, zuhanás okozta karcolások, nagy esés a mélybe, horzsolások)

Chakra: 90% (klón, Raiton jutsu)

**Akihiro Jaken** Kedd Jan. 17 2017, 21:01

//Közös megegyezés alapján balra megyünk, és amíg lehet, szeretnénk csinálni, mert mindketten nagyon élvezzük ^^//

A technikát sikerrel vittem véghez, így a medvét a földhöz szegeztem. Pontosan az előtt, hogy Yori technikája becsapódott volna a láncokat visszahúztam, így a támadás telibe kapta ellenfelünket. Ami azonban mindkettőnket meglepett, hogy szemmel láthatóan meg sem kottyant a támadás a szörnyetegnek. Sőt! Csak felbőszítettük!
~ Játszani akar? Hát játsz… ~ gondolatmenetemet már nem tudtam befejezni, mert a monstrum a földbe csapott. Hanyatt estem, majd amikor egy pillanattal később szemeimet kinyitva felültem, a teljes terep megváltozott.
~ Mégis mi a jó büdös franc folyik itt? Valóban Genjutsu lenne? Ha pedig nem az, akkor mégis milyen szintű technika az, amivel egy csettintésre így át tudja rendezni a terepviszonyokat? ~
A hang ismét megszólalt, fenyegető morajlása betöltötte az egész teret. És még a fejemben is szólt?
~ Szóval keressük meg a kijáratot? Fölfelé kizárva, a sötétség elnyeli a falak tetejét, olyan magasra nyúlnak. Akkor maradt a jobbra és a balra…~
- Hmm… Merre kéne menni? – kezdek hangos gondolkodásba – Jobbra mindig jobb, nem igaz Yori? - fordulok társam felé egy pillanatra, majd határozott léptekkel megindulok jobbra.
Azonban az első lépés után megtorpanok, és ismét hangos gondolkodásba kezdek – De mi van akkor, hogyha az, aki el akar kapni minket is így gondolja, és tudja, hogy arra fogunk menni? Csapdába akar csalni minket! Ez esetben marad a balra! Vélemény?

Miután Yori is elmondta véleményét, amennyiben van neki, óvatos léptekkel indulunk meg együtt a bal oldali irányba, ha beleegyezik. Minden érzékemet kiélesítve haladok, hiszen nem tudhatom, hogy mi vár rám…

**Kenshiro Yori** Szer. Márc. 08 2017, 10:52

// Ismét sűrű elnézéseidet kell kérnem Jaken. Tudom, fölösleges mentegetőznöm bármivel is, de végre itt a post úgyhogy nyomassuk!//

A füst lassan ült el a folyosón, s reménykedve meredek Jakennel együtt a fellegbe. Képtelenségnek tartom azt, hogy ezt a kombinált támadást bárki is túlélhette volna. Pár másodperc leforgása alatt átláthatóvá válik az előttünk gomolygó por, s szemeim elkerekednek. A még mindig aláhulló törmelékek közül a hatalmas bestia sziluettje rajzolódott ki, majd később látható vált az egész, szinte sértetlen teste. Szavai, kérdése és végül felhívása oly hátborzongatóan hat, hogy egy tapasztalatlan és keveset látott embernek még a vér is megfagyna az ereiben. Némán várom a fejleményeket, s Jake mellől karom elé nyújtom, hogy ne tegyen semmi meggondolatlant, hisz mégsem olyan ellenféllel állunk szemben, mint amilyenre számítottunk.
A bestia csapására megváltozik a környezet, s egy valóságos útvesztőbe küld bennünket. Legalábbis annak tűnik így első ránézésre. A szörnyeteg felhívása is erre az egzotikus keringőre csak megerősíti a gyanúm a helyzettel kapcsolatban. Jaken hangjából némi kétségbeesést szűrök le, bár lehet nincs igazam, lehet túl pánikolja ezt a szituációt. Legalábbis hangos gondolkodásából és egy viccesre sikeredő szóvicces kérdéséből tényleg ez ír le.
- Ne aggódj, megoldjuk. – mormolom magam elé ahogy leeresztem a kezem, s katanámat ismét előhúzom a hüvelyéből. Két kezemmel rámarkolok a markolatra, s magam elé tartva, várva bármely pillanatot, hogy lesújtsak egy pár métert előrébb sétálok. A kereszteződésben balra, majd jobbra pillantok annak a reményében, hogy valamiféle jel segítségünkre lehetne-e a tovább haladásban. De semmi.
- A gondolatmenet lehet nem helytálló, de nekem is, valahogy a baloldal csábítóbbnak tűnik mint a jobb. – Emelem tekintetem a lemondott útvonal felé, mely utcáiról baljós hideg szelek kapnak bele a hajamba.
- Balra megyünk. – zárom le végül a kérdést, s megindulok előre a folyosón.
– Jake, te figyelj hátra, én vezetem az utat. – adom ki a parancsot. Nem tudom mikor lettem én a vezető ebben a kalandban, de az biztos, hogy most határozottságra és összeszedettségre van szükségünk ahhoz, hogy leküzdhessük a bestia által elénk állított játékot. Hol bujkálhat?

Terumi Mei Csüt. Márc. 16 2017, 21:01

Hogy a véletlen műve, vagy sem, de úgy tűnik, helyesen választottatok. Mondhatnánk azt is, hogy a sors kegyes volt, és a medverém, avagy a gazdája, aki irányítja, szintén úgy gondolta, hogy a legtöbb ember a jobb oldalt választja. Már csak pszichológiai szempontból is lényeges, mivel a "jobb" azt sugallja, hogy arra minden sokkal pozitívabb. Egy normális ember ezért nem választja a bal oldalt, mert úgy hiszi, hogy onnan csak rossz dolgok jöhetnek.
Na, innen is látszik, hogy ti nem vagytok normálisak!
Néhány perc gyaloglás után egy elágazáshoz értek az alagútban. Egy falra festett fehér nyíl nyugat felé mutat. A földön nedves lábnyomok jelzik, merre haladtak az előttetek járók. Oh, hogy voltak előttetek járók? Nem lehetne megmondani, hiszen a lábnyomok nem utalnak arra, hogy emberiek lennének, vagy hogy nem azok. Nehéz biztosan megmondani, de úgy tűnik, hogy három közülük a nyíl irányába halad, míg egyikük úgy döntött, hogy keletnek megy. A többség felé mentek, mert egy bolond százat csinál, vagy követitek azt az egyet, ami felrúgta a szabályokat?

// Lehet tippelni, hogy mik lehetnek a lábnyomok, vagy kié lehetnek, és miért akar titeket összezavarni - szimplán ötleteket adok, hogy mi lehet a reagotokban; persze nem szükséges hosszúnak lennie, hiszen most a minőség a fontos, és nem a mennyiség egy ilyen labirintusjátékban. Very Happy

Ha kelet, ha nyugat, miért úgy döntötök, hogy arra biztosabb? //

Statok változatlanok

**Akihiro Jaken** Csüt. Márc. 16 2017, 21:47

Minden jel szerint a jobbik irányt választottuk, amikor balra indultunk, hiszen semminemű váratlan, kellemetlen meglepetésbe nem ütköztünk. Yori haladt elől, én pedig a hátsónkat figyeltem, ügyelve minden kis neszre. Mindkettőnk ujjai szorosan fonódtak rá fegyverünk markolatára, miközben haladtunk előre. Nem sokkal később elérkeztünk egy újabb elágazáshoz. Azonnal szembeötlött a falra festett nyíl, nehéz volt nem észrevenni a szürke falon. HA az ember picivel jobban szemügyre vette a környezetet, a földön lévő lábnyomokat is fellelhette. Lassan leguggoltam, jobb kezemmel Inazumán támaszkodtam, bal karomat pedig combomon pihentettem, s így vettem jobban szemügyre a lábnyomokat.
- Megnyugvással tölt el a tudat, hogy nem vagyunk egyedül itt… Nos… Akárhol is legyünk... Ami azonban már nem olyan megnyugtató, hogy nem tudom kivenni, hogy a lábnyomok emberektől származnak-e. Ismét két irány közül választhatunk. Vagy követjük a magányos farkast – tápászkodok fel, majd bökök Inazumával a nyíllal átellenes irányba – vagy követjük azokat, akik többen voltak – fordulok meg – Én személy szerint amondó vagyok, hogy azt kövessük, aki egyedül van. Ha ember, és barátságos, akkor elkellhet neki a segítség ebben az átkozott útvesztőben. Legalábbis jobban, mint akik hárman vannak, és támogathatják egymást. Ha pedig valami ellenséges dologról van szó, akkor addig jó, amíg kevesebb van belőle. Ami pedig a nyilat illeti, eddig sem tűnt túl barátságosnak a hely, miért mutatná meg, hogy merre kell kimenni? De a te véleményedre is kíváncsi vagyok. Van valami, ami elkerülte az én figyelmemet, de te kiszúrtad? Hallgatlak!

**Kenshiro Yori** Hétf. Márc. 20 2017, 15:02

// Bár konkrétum nem született így, vagy úgy de jobbra indulunk el amerre a nyíl mutat. //

Az útvonal választás korrektnek bizonyult, legalábbis olyannyira, hogy semmiféle ellenállásba nem ütköztünk a legközelebbi elágazásig. A bolyongás leginkább az elmét teszi próbára jelen pillanatban, s állóképességünket csak az előzőekben átvészelt háborús szituáció és rengeteg zuhanás tette próbára, már amennyire tehette.
Ahogy elérünk a legújabb pontra, az útvonalat mutató nyíl mind a kettőnknek szembetűnik. Valami furcsát érzek, és nem elég, hogy a nyíl talán a rossz útvonalat mutatja, még a lábnyomok is arról árulkodnak, hogy már jártak itt előttünk.
- Azért ne igyunk előre a medve bőrére. – jegyzem meg a jelen pillanatban nem túl viccesnek ható kommentet.
- A nyíl, az előző döntésünk után lehet immár a megfelelő irányba mutat. Könnyed pszichológiai tesztnek vélem, hisz csak próbára akar bennünket tenni a labirintus megalkotója. Valószínűleg nem egy átlagos játszmának vagyunk a résztvevői, és itt valaki más alkotja a szabályokat. – folytatom a gondolatmenetet, majd végigsimítom a kezem a jelen. Ha nem történik semmi, akkor a lábnyomokat kezdem el vizsgálni. Még sosem láttam ezekhez fogható lábnyomokat, s egyből azon kezdek el gondolkodni, hogy egyáltalán valós lábnyomokat látunk-e?
- Különös. Mintha nem is élőlények hagyták volna hátra ezeket a lábnyomokat. A magányos utazó balra ment, míg a csoport, ha tényleg csoport volt jobbra. – mutatok mind a két irányba miközben próbálok értelmes magyarázatot találni a jelen helyzetre, majd felállok, s a jobb oldal felé lépek párat.
- Ha úgy gondolkodunk, hogy miért mutatná meg a helyes utat a nyíl, lehet pont akkor fogunk belesétálni a bestia csapdájába. Meg kell próbálnunk az ő fejével gondolkozni és én is pont ugyan így cselekednék, ha ennek a sátáni játéknak él lennék a tervezője. Próbálnék olyan szituációkat a játékosok elé helyezni, ha lehet így nevezni őket, hogy az őrületbe kergessem őket. Bár meglehet, hogy nincs igazam és egyenesen a fenevad karjaiba sétálunk. De légy erős, meg tudjuk csinálni. – vetek Jaken irányába egy barátságos, és lelkesítő mosolyt, legalább nekem erősnek kell lennem, s legalább a látszatát kelteni annak, hogy teljesen a dolgok magaslatán állok. Meglehet tényleg a halál fogad majd bennünket a következő fordulóban, de biztos ami biztos, megindulunk a nyíl irányába, s két pár lábnyommal gazdagítjuk a tömeges nyomokat. A fejemben csak Mika jár. Valahogy ki kell evickélnem ebből a slamasztikából, úgy hogy Jakent is megóvom, és végre hazatérek, hogy újra láthassam azt az embert aki a legfontosabb a számomra, őt a szerelmem.

Terumi Mei Csüt. Márc. 23 2017, 17:20

Talán megint csak a szerencsén múlott, hogy nem történt semmi. Lehetséges, hogy már ez a medve is unja, hogy még nem ugrottatok egyenesen a karmai közé. Sikerült az ő fejével gondolkodni, hiszen pszichológiailag alátámasztható, hogy egy ember már csak azért sem választana egy nyíllal jelölt utat, mert azt hiszi, hogy az ellenkezője felé fogtok menni, és véletlenül sem választjátok a helyes utat. Most viszont sikerült.
Tovább haladtok nyugatnak a három pár lábnyomot követve, majd hamarosan egy újabb elágazáshoz értek, ahol a lábnyomok még mindig nyugat felé veszik az irányt - hát követitek őket.
Az alagút itt élesen jobbra vezet, majd ameddig a szem ellát, északra tart. Óriási zenebonát hallotok a távolból, morgást, vicsorgást és nyüszítést, melyet nem tudtok mire vélni. Mire a hang forrásához értek, már semmit sem láttok, csupán egy kis dobozt, melyben egy félig megrágott sütemény van; nyilván azon vesztek össze, de el is tűntek.
Az alagút hirtelen újra élesen jobbra fordul. Kelet felé haladtok rajta, és egy fura építményhez értek; tizenkét facölöp van az alagútban keresztben, a földtől úgy félméternyire, egymástól méteres távolságban.
Mit tesztek? Áthaladtok a cölöpök közt, vagy azok tetején haladtok tovább?

**Akihiro Jaken** Csüt. Márc. 23 2017, 18:46

- Legyen akaratod szerint – hajtok fejet Yori döntése előtt. ~ Végül is nem tudhatjuk, hogy éppen miképpen gondolkodott a labirintus létrehozója. Napestig sorolhatnánk, hogy „A nyíl a rossz irányt mutatja, mert lehet, hogy át akar verni, de talán nem, mert tudja, hogy számítunk rá, de lehet, hogy ezért mégis csak úgy van, ahogy eredetileg gondoltuk”, de annak nincs sok értelme, a végtelenségig játszhatjuk ezt. Elindulunk egy irányba, aztán pedig csak bízunk a szerencsében. ~

Elindultunk a három pár lábnyomot követve, majd ismét elágazáshoz értünk. A lábnyomok egyöntetűen egy irányba haladtak, így tehát egy kis gondolkodás után mi is úgy határoztuk, hogy követjük őket. Jelenleg ezek a lábnyomok azok, amelyek fogódzkodót nyújtanak számunkra. Egy nagy jobb kanyar után egy rendkívül hosszú egyenes szakasz következett. Miközben haladtunk előre, s a csöndet csak lépteink halk koppanása törte meg egyszerre csak hangos morajlás, nyüszítés és zeneszó veszi kezdetét. A vicsorító, morgó hang nyugtalanított leginkább, hiszen könnyen lehet, hogy attól a vadállattól származott, amellyel korábban összeakadtunk. Vagy talán az előttünk járó, fura lábnyomú egyének? Persze a zene is kérdéses volt. Mégis miért szól egy ilyen helyen zene? Elég ijesztő hangulatot kelt ebben a környezetben. De mindegy is.
Amikor a hangzavar felütötte a fejét, akaratlanul is megszaporáztam a lépteimet. Nem sokkal később el is értük az a helységet, ami feltehetőleg a korábbi zajok epicentruma volt, a járat amin jöttünk pedig csatornaként juttatta el hozzánk a lármát.
A terem közepén egy apró dobozt találtunk, benne egy fél süteménnyel. Amikor megpillantottam az ennivalót, hasam hangos korgással jelezte, hogy nem ártana leülni és bekapni valamit. Bal kezemet ösztönösen ráhelyeztem a hasamra, hátha el tudom zárni a hangot, ezáltal meggátolva, hogy megalázzam magamat Yori előtt. Miért nem tudok parancsolni a hasamnak? Egy kínos mosolyra húztam számat, s Yorira pillantottam. Azonnal a téma - egyáltalán nem célszerűtlen – terelésébe kezdtem: - Itt egy fél süti, minden bizonnyal több is volt. Akik előttünk jártak kaptak össze rajta? Ha így van, akkor bizony a morgás, illetve vicsorítás hangja egyáltalán nem jó jel. Minden bizonnyal valami emberszerű vadállatokkal van dolgunk. A másik lehetőség pedig, hogy megjelent itt a vadállat, amivel már korábban is találkoztunk.

Egy kicsit körülnéztem a termet, átvizsgáltam, de semmi érdekes dolgot nem találtam a - meglehetősen csábító - fél süti mellett.
Amikor továbbindultunk ismét egy jobb kanyar következett, majd elértünk valami furcsa, facölöpökből álló tákolmányhoz. Egy sort alkotott a sok facölöp, így alattuk is lehetett tovább menni, illetve rajtuk is. A kérdés csak az, hogy mit tegyünk?
- Eddig szerencsénk volt. Túl sok szerencsénk. Most már szinte egészen biztos, hogy belefutottunk valami csapdába. Rajtuk vagy alattuk menjünk? A kérdésre a válasz egyszerű; amerre biztonságosabb! És hogy mégis miképpen derítsük ki, hogy melyik biztonságosabb? Hát van egy ötletem ennek a felfedésére – tekintek körbe, majd ha nem találok két darab kavicsot a földön, akkor övtáskámból két darab kunait húzok elő – Lehet, hogy semmit sem fog kiváltani a két kavics/kunai, de egy próbát megér. Neked van bármilyen ötleted, ami okosabbnak bizonyulna az enyémnél? Mivel ez esetben még nem dobnám el a két kavicsot/fegyvert, hogy esetlegesen kiváltsam a csapdát.

Amennyiben Yori előáll egy okosabb tervvel, hogy megbizonyosodjunk a helyes, biztonságos útvonalról, akkor ahhoz igazodok. Amennyiben áldását adja az enyémre, azt végrehajtom, s ha az egyik lehetőségnél csapda működésbe lép, akkor lassan és óvatosan megindulok a másik útvonalon. Ha nem aktiválódik semmiféle csapda, a választás lehetőségét Yori kezébe helyezem, elvégre az előző irányválasztásnál eltalálta a – feltehetőleg – helyes irányt. Remélhetőleg a tippelésben ő szerencsésebb, mint én.

Terumi Mei Szer. Júl. 05 2017, 21:16

A PvP-t ezennel lezárom, legközelebb újat kezdhetünk, ha igénylitek jelenlétem!

Jutalmak:
+8 chakra
+ 4 tjp

Ajánlott tartalom

Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom

Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom

Re: Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom

Re: Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom

Re: Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom

Re: Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom

Re: Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom

Re: Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom

Re: Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom

Re: Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom

Re: Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom

Re: Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom

Re: Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom

Re: Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom

Re: Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom

Re: Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom

Re: Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom

Re: Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom

Re: Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom

Re: Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom

Re: Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom

Re: Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom

Re: Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom

Re: Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom

Re: Akihiro Jaken és Kenshiro Yori - Az ostrom