Taro sziget

Az egyik kisebb sziget, ami nagyjából érintetlen. Kirigakure shinobik állomásoznak itt és ellenőrzik a szigetek forgalmát a Víz Országa felé.

A szakács odaadta neked a rongyot, majd egyetértően bólogatott.
- Teljesen egyetértek veled fiú. Az ételt nem szabad pazarolni, különösen a tengeren, ahol bármikor utánpótlás nélkül kifogyhat a készlet. Azt meg senki nem élvezné, tehát, ha még egyszer így cselekedsz Tenshiro-san, akkor felmosom veled a tatot. - mérges pillantásokat lövell a melletted ülő felé. A férfi ettől is megijedt, és már, már félhettél egy újabb adag nem kívánatos ételtől, de szerencsére most tudta türtőztetni magát, de mikor visszavágott volna, akkor egy, az egész hajón hallható kiáltás zavart meg titeket.
- SZIGET A LÁTHATÁRON!
A férfi talán még ilyen gyorsan soha nem rohant, mint most, és már a hajó orrában állt, kiáltozva a kapitánynak, Kameyo-nak.
- Kameyo-chan, Kameyo-chan! Merre vagy, hiszen megérkeztünk, megyünk vásárolgatni, veszek neked valami szépet. - ordítozta, ami talán még nagyobb felfordulást csapott a hajón, mint az előző kijelentés. Még nem hallhattad, hogy valaki így nevezte volna azt a borzalmas nőt, és nem is engedte, hogy így hívják. Repült is a pohár felé, ami fejen találta, így a férfi egy újabb zúzódással gyarapíthatta gyűjteményét.
- Nem megmondtam, hogy ne hívj így te bolond! - kiáltott felé a ő, aki idők közben melléd került. - És mégis, hogy érkeztünk volna meg ennyi idő alatt? Még csak épp, hogy elindultunk, ez csak egy, az országunkkal szomszédos sziget. - oktatta ki Tenshirot. - És, milyen volt az étel, amit a séf eléd rakott? Ugye, hogy finom? - ezt már neked címezte, úgy tűnik, többet nem foglalkozott azzal az illetővel, aki szinte biztos, hogy bolond, ha így ujjat húz, a kések királynőjével.

//Még csak itt tartunk //

// Tényleg nem ártott volna megnézni azt a fránya térképet. Nem baj, azért akadt sziget a közelben. xD //

Nem csak az ütődött fickón, de még a geninen is úrrá lett az izgalom. Az elviharzott férfi után vetette magát és a nyomában szaladt fel a lépcsőn, majd nem sokkal bukott is visszafelé, amikor egy pohár eltalálta. A főnökasszony úgy tűnt tényleg nem preferálja azokat a neveket, amelyekre nem adott engedélyt. Mindez azonban mellékes volt hisz még korántsem érkeztek meg a kijelölt szigetre. Noha tényleg lehetett a távolban látni egyet az éppen nem a végállomás volt. A kis közjátékon mindenki túltéve magát Kameyo kivételesen valami kedvesebb formában érdeklődött Shun étkezéséről, aki örömmel kijelenthette, teljesen meg van elégedve. Noha agyán hamar átvillant, hogy ezt úgy is levonják a béréből, sőt mivel valami extra különleges akármi lehetett, még pár ryout felszámolnak. Azonban nem ő lett volna, ha ez hagyja kedvét szegni. Helyette minden szót megrágva, már ami a nő megszólítását illeti, nagy nehezen rávette magát, hogy érdeklődjön egy bizonyos dolog után.
- Kameyo-sama, pontosan meddig is tart az út, ha már valaki ideje korán híresztel itt más szigeteket? Lehetséges volna, hogy kapjak egy térképet? ~ Na nem mintha értenék a térkép olvasáshoz.~
Igyekezett nagy kutya szemeket mereszteni a nőre, holott látszott rajta, előbb dob hátast egy zacskó ryoutól, mint ettől.

- Nos, ha kedvező a széljárás, akkor egy hét, de ki tudja, hogy mik történnek közben. Feltarthatnak a viharok, és egyéb hajók is. - mondta, majd ezután a második kérdésedre kicsit szűkszavúbban válaszolt. - Nem! - úgy tűnik, ha térképet szeretnél, akkor kell találnod egy olyan személyt, aki nem ilyen természetű, és talán nála be is vállnak azok a bizonyos kutyaszemek. Így, tevékenység híján Kuzono-kun elvezetett téged a kabinodba, ahol az utazás alatt tartózkodhatsz, aludhatsz. Nem volt túl nagy, de egy tengerészeti hajó ne is számíts a luxusra. Valószínűleg, pofás szobával csak a kapitány rendelkezik, és az is elképzelhető, hogy erről mindenki tud, és nem érdekli őket, maximum azt az egy szem Tenshirot. De az a férfi meg úgy is bolond, így nem túl sokan adhatnak a véleményére. Kabinod tartalma egy kis lámpa, egy függő ágy, és egy tisztálkodásra alkalmas, zuhanyzó. Úgy tűnik, még a WC-t is kispórolták a tervezők, gondolván, hogy egy 50 személyes hajóra tegyünk egy közös illemhelyet, és jól szívassuk meg azokat a részeg tengerészeket. Lehet, más hajók nem ezekkel a tervekkel készültek, de a 'Repülő Teknős' igen, nagy bánatodra. Mikor lepakolsz a magánszférádban, újra az a bolondférfi tűnik fel az ajtódban.
- El is felejtettem mondani, hogy bocsáss meg a démonozásért, és az ételért, csak, hát nem tudhatom, hogy mire számítsák, hiszen bármi megtörténhet. Bár biztos tudod, hogy van ez. - mondta, holott biztos, hogy fogalmad sem volt, arról mi játszódhat le Tenshiro agyában, hacsak nem egy egyszerű majom ütögeti a cintányért. Bár, kedves volt tőle, hogy ezt mondta, és talán ő volt az egyetlen ember ezen a hajón, aki életvidám volt, és örült az apró jelenségeknek, mint például a követezőnek, amit kiáltozással jelzett társainak is. - HÉÉ! Srácok! Delfinek vannak a hajó mellett, delfinek. - majd ugrándozva indult vissza a hajó oldalára, meg se várva a válaszodat.

~ Egy hét. Nos, addig se kell látnom azt az idegesítő öregembert. Bár innen nem tudok kedvem szerint elmászkálni. ~
- Hosszabb hajókázás lesz, mint gondoltam. Bár igazából nem gondoltam semmi ilyesmire. Kezdek belezavarodni.
Többé-kevésbé reakciómentes választ kapott, de eleve nem is várt semmi hasonlót. Helyette elvezették szerény lakhelyére, mely bár nem volt ötcsillagos, még mindig jobb volt, mint a sokévnyi kempingezés a hegyekben sátor nélkül. Azok a régi szép idők, jó sok iróniával megfűszerezve. Na de akadt itt egy fontosabb kérdés is, mint vajon jól van e rögzítve a függőágy, és nem szakad le az éjszaka közepén. Ezen nagyon komoly problémát felülmúlta a wc hiánya. Shun nem tudta ép ésszel fel fogni vajon miként voltak képesek megoldani a vízellátást és miként nem tudtak vágni egy nyamvadt lyukat a kabin padlójára. Minimum! Végül is annyiszor végezte már bokorba a dolgát, hogy egyetlen egy közös illemhelyiség már nem okozott gondot, persze ha valami förtelem várt ott rá, akkor jöhet a természetes módi. Letolja a gatyát és átlógatja a holdat a korláton. Most, hogy megismerkedett lakhelyének minden fényesebb és árnyasabb oldalával, hibbant barátunk, akinek sikerült összekaparnia magát, miután csúnyán helyben hagyták egy pohárral, valamiért úgy érezte, muszáj szabadkoznia.
- Semmi nem történt Tenshiro-san. Viszont értékelném, ha legközelebb sértegetni akar, nyelje le az ételt, mielőtt ordibálni kezd. - míg ezt mondta nem csak a szája járt, hanem minden cókmókját ledobta a függőágyba. Fegyverek, egy hátizsák némi váltásruhával, elvégre mi másra lenne szüksége egy hajón, ha étel és ital van és lényegében ennyi. Edző súlyzóit inkább a földre dobta, nem tudván mennyit bír még el a levegőben lógó ágy. Most, hogy ezektől is megszabadult, valamivel könnyebbnek érezte a testét. Aztán valamiért amolyan tipikusan Kuzono módon - mivel úgy tűnt nála ez az alapvető állapot - delfinrajongásának hangot adva rohant a kék ég felé. A fiatal genin csak vállat vont a fura fazonra, és mivel úgy tűnt, egy jó darabig még nem lesz különösebb dolga, az elrohant férfi stílusában, követte az őrültet.
- Delfinek? Hol?


// Javítottam a kis baklövésemet. //

Hát végül követted a férfit, és amikor a korláthoz értél, láthattad, amint azok a gyönyörű tengeri emlősök ugrálnak a vízben. Rendkívül szép látvány volt, felbecsülhetetlen a maga módján. Amikor oldalra néztél, láthattad, hogy Tenshiro újra valakinek az útjába kerül, és közben ugyanúgy üvöltözik valami érthetetlen szöveget. A nap többi részében sokat nem csináltál, így, amikor beesteledett, és feltűnt az éjjeli műszakot végző Hold, aludni tértél. Láthattad, hogy minden épeszű matróz követi a példád, kivéve persze azokat, akik éjjel dolgoztak azon, hogy a hajó még mindig jó irányba haladjon. Az éjszaka eseménytelenül telt, és következett egy újabb nap a hajón. Reggel Tenshiro üvöltözésére kelhettél, amint most épp egy bálnát látott a hajó hátsó részétől nem messze, és hogy mindeni menjen oda megnézni a hatalmas teremtményt.

//Írj egy 30 soros postot a tengeri útról, egészen a kikötésig. Akiket irányíthatsz, az Kuzono, a séf, és Tenshiro, mivel őket ismered a hajóról. Ezúton is szeretné tisztázni, hogy Kuzono egy egyszerű hajós inas, és ő kísért a helyedre, míg Tenshiro az, az elmebeteg, aki leköpött étellel. //

Eltelt az egy hét, és a hajó a vártaknak megfelelően meg is érkezett arra a bizonyos szigetre, amit a nő említett. A kikötés gyorsan ment, mivel maga a sátán vezényelte a kis csapatot, akik a lehető leggyorsabban ugráltak neki, félve haragjától. Vasmacska a vízben, hajó áll, palló a szárazföld és hajó között kikötve, így már le is szállhattál a tengeri járműről. Utánad jöttek a többiek is, a rakománnyal, amit az itt állomásozó Kirigakurei katonáknak hoztak, akik természetesen óriási üdvrivalgással fogadták a sok piát, és új élelmet. Úgy tűnt a hajó igazából ezt a célt szolgálja, nem pedig azért érkezett, hogy illetéktelen személyekkel csatázzon, de lehet, ez csak egy álca. Ekkor melléd lép a nő, Tenshiro-val, a szakáccsal, és azzal a bizonyos Kuzonoval.
- Gyere, és siess! - mondta, majd a három ember árnyékként elsuhanva, követve a nőt, a faluba sietett. A kint álló tömeg nem vette észre őket, amint távoznak, de ez természetes, mert el voltak foglalva a legfontosabb áru biztonságban való szállításával, a pia leszedésével a hajóról. Mikor odaérsz hozzájuk, mert egy sikátor mélyén megálltak, akkor azt veheted észre, hogy a fal csak valami csel, vagy mi, mivel a nő valamit megérintett, és be tudott lépni a fal mögötti házba. Ha követed, akkor a fal belépésed után visszahúzódik régi állapotába, és egy fából épült bázison találod magad.
- Nem mondhattam el a hajó emberei előtt, de ez a küldetés igazából csak négyünknek szól. És nem más, mint egy lázadó csoport kiirtása. Az előző csoport rendezte be ezt a bázist, kiindulási pontot, ami rejtve van a nem kívánatos személyek elől. - kezdte meg a felvilágosítást, és eligazítást. - Mint tudod, a Taro szigeten falunk nagyszerű shinobijai állomásoznak, különösen a flotta egy része. Viszont feltűntek úgy egy hónapja ismeretlen emberek, aktivisták, akik sorban támadnak meg különböző hajókat a flottából, és ölnek meg Kirigakurei embereket. Ezt nem hagyhatjuk, viszont nem tudunk semmit, hogy esetlegesen külső támadások érkeztek-e, vagy csak a sziget lakói tevékenykednek saját szakállukra. Ezért küldték ide az első csoportot, akiktől két hete nem kaptunk visszajelzést. Ezért sürgettem ezt....ezért sürgette ezt a missziót a Mizukage-sama, hogy többet tudjunk meg. - valamiért végig csordult egy könnycsepp az arcán, és a következő mondatot alig érthetően, suttogva mondta. - És megtaláljuk őket. - aztán a régi hangján, megkomolyodva folytatta. - Te ki lettél választva erre a küldetésre, mert Mei-sama bizalmát élvezed valamilyen módon, én meg úgy voltam vele, hogy több shinobi, több szem. A küldetésed első fázisa, az információszerzés. A csoport vezetője állítólag valami Enrisu Ryu, de az is lehet, hogy ez egy felvetett név. Tudj meg róla minél többet, és az aktivistákról is, ahogyan mindenki más is ezt tegye. Két óra múlva a sikátorban találkozunk, aki nem ér vissza annyi idő alatt, azt úgy vesszük elfogták, vagy megölték, és nem várunk rá többet. Érthető? - fejezte be az eligazítást. Ha minden rendben van, akkor máris mehetsz a faluba, a dolgodra.

Amint érted, kaptál is egy kést, bár nem gondolták volna, hogy a felszerelésed a hajón hagyod. De, igazából ők tudták, hogy miért jöttek, csak te nem, így logikusan végig gondolva, amikor leszálltál a bárkáról, nem is jutott eszedbe, hogy mibe fogsz keveredni, így fönt hagytad a cuccod. Sebaj, ha jobban körülnézel, akkor valamennyi fegyver van itt is, elhelyezve, bár nem túl sok. Ezeket valószínűleg az előzők hagyták itt. Miután megkaptad a fegyvered, meg is indultál a városban, hogy kihallgasd, mit tudnak az egyszerű civilek.

~Felszerelés a bázison~
14 db Kunai
15 db Shuriken
20 db Robbanócetli
4 db Fuuma shuriken
4 db Sai
20 db Senbon
1 db Kusari gama
1 db Ninjato

A városban, pontosabban kifejezve, faluban sétálva több beszélgetésnek is elkapod a részletéd, a te dolgod, hogy mennyire veszed figyelembe az elhangzottakat, és melyiket vizsgálod meg közelebbről
- ...hallottad, a flotta. Igen, de halkabban, mg állomásoznak... - hallatszott egy férfi hang az étteremből, majd egy másikat vehettél ki a tömeg zsibongásából, az utcán.
- ...risu-dono. Igen, a bá.... - két férfi jött veled szembe, és az ő beszélgetésük egy részét hallottad, amit a hallgató fél, is láthatóan, nagy bólogatások közepette helyeselt. A következő érdekesebb hangfoszlány a kikötőhöz közeli blokkban zajlott le.
- ...füst? Igen, nagyobb befolyást akarnak, de ez itt Kiri....Enrisu......inkább hagyjuk, veszélyes.... - mondta a barátjának, majd elindult a faluba vissza. Sok mindent ki lehetett venni a szavaiból, de vajon tényleg ő lenne a te embered? Akkor, lehet kicsit halkabban beszélt volna, de az is lehet, hogy csak szerencsétlen, és nem tudta, hogy te is ott vagy, vagy annyira okos, hogy már-már butának akar tűnni. A te döntésed, hogy miképpen cselekszel.

Az öreg, akit kinéztél magadnak, elkezdett visszasétálni a faluban, úgy, hogy közben senkivel nem állt szóba. Egyedül, csendben, és lassan vánszorgott, egészen egy vendéglőbe, ahova te is betértél, miután rájöttél, hogy biztonságos. Egy asztallal kínáltak meg téged, és meg is kérdezték, hogy kérsz-e valamit, majd egyből hozták is azt, ha esetleg rendeltél. A fickó két másikkal beszélgetett, de olyan halkan, hogy csak néhány szót sikerült elcsípned, és azok így nem adtak egy tökéletes mondatot.
- Kirigakure......válasz, második........igen, tudom........ma, vagy holnap? - ezeket voltál képes kiszűrni, hiszen nem volt elég a beszélgetők halksága, mellé még a vendéglő is "üvöltött". Ekkor felállt az egyik hármójuk közül, és kiment a mosdóba. Eltelt egy negyed óra, é egy társa is követte, majd még tizenöt perc elteltével az öregre is rájött a szapora, és követte társait a klotyóra, viszont egyik sem jött ki onnan. Ez több volt, mint furcsa, de nem tűnt fel senkinek a vendéglőből, vagy legalábbis nem kerítettek alá túl nagy feneket.

Megijedtél, bár ez várható volt, hiszen most látsz először ilyet, még nem készültél fel az élet borzalmaira, és tetézte a problémákat a sikátor egyetlen kijáratánál terpeszkedő idegen. A futás mellett döntöttél, legalábbis ez volt a terved, de valami közbejött, méghozzá egy hatalmas robbanás, aminek a hangját felétek fújta a szél, a kikötő felöl. Eltelt néhány másodperc, és még egy kísérte az iménti szörnyűséget. A fickó a sikátorból a kikötő felé rohant, otthagyva téged, és ha egy kicsit még vársz, az ellenkező irányba futó, sikító embereket figyelhetsz meg.
- NEEE! A hajó, az emberek. - kiáltozott egy nő.
- SEGÍTSÉG! - hallottad tömb ember ordítását is messziről. - ORVOST! - kérlelték az embereket. Talán nem is lenne jó, ha kimennél a biztonságos kis "vackodból", de akkor soha nem tudnád meg, hogy mi történt, és mellékesen még az időd is kezd lejárni, merre indulsz tovább?

// A kalandot átveszem //

A vendéglő sikátorát elhagyva nem a robbanás irányába indultál el, hanem a kevesebb mint két órája látott sikátorban rejtőző rejtekhely felé. A tömegbe belekeveredtél, egyesek a robbanások irányába futottak, voltak, akik viszont pont, hogy onnan menekültek, egy-két ember beléd jött egy még fel is lökött. Szervezeted folyamatosan termeli az adrenalint, az előzőleg látott rémségek, és a jelenlegi sikoltozás ordítozás miatt. Szerencsére valamennyire sikerül megőrizned a nyugodtságodat, így sikerül vissza emlékezni az útra, hogy honnan is jöttél, de még így is elég sok időbe telt megtalálni a nyugalom helyed a zűrzavar miatt.
Megérkezel a sikátor elé, még nem mentél be, viszont nem az otthoni meleg kályha, és a rizsfelfújt várt. A bevezető úton apró kis vércseppeket látsz melyek cikcakkosan haladnak végig a titkos bejáratig, egy két helyen kéznyomokat vélsz felfedezni a falon melyeket szintén a vér tesz láthatóvá. A legtöbb vért a titkos bejárat nyomó kövén találod. Pupillád kitágul, fejedben kicsit összekavarodnak a gondolatok. Lehet itt jártak a bajtársaid? A kérdés az, hogy életben vannak-e, de az is lehet, hogy ez egy csapda? A helyzet elég kétértelmű. Az étterem mellett látott férfi, a robbanások, vér a falakon, egy megölt bajtárs, jelen helyzetben bármi lehetséges. Kezded úgy érezni magad, hogy épp játszol ezen a helyen, csakhogy a tét – az életed –

// Megpróbáltam folytatni a történetet hosszas olvasgatások után. Remélem annyira nem lett borzasztó ez a Post :] ; A karaktered nem halhat meg a küldetés során elvégre ez nem lett előre megbeszélve, de kérlek játssz úgy, hogy a karaktered veszélyben van.] //