Kakkoi sziget

Egy a sok sziget közül, amely a Víz Országa határain belül helyezkedik el.
A szigetet, többnyire raktárként használják. Hatalmas, földalatti alagútrendszerek hálózzák be az egész szigetet. Ezt Kirigakure fegyverraktárként is használta még valamikor a régi időkben. Mostanra már sok részét ellepte a víz, így kénytelenek voltak a felszínre építkezni. Betonból és fából épített, kisebb, nagyobb raktárak vannak elszórva az egész szigeten. Van, ahol a bérlők zöldségeket, gyümölcsöket tárolnak, és vannak raktárak amik szigorúan őrzöttek a Kirigakurei ninják által.
A sok áru és a remek környezeti tényezők miatt, rengeteg a betörések száma.

Előzmények

A dokkoknál figyelt minket valaki, s bár nem volt gyanús alak, még akkor sem vette le a szemét rólunk, mikor keresztezték egymást tekinteteink. Kiderült végül, hogy családját várja, de természetesen lehet megjátszott is, és csak a bűntársait várta. Mindenesetre megjegyzem magamnak őket...nem lehetünk elég óvatosak.
A társaim jól végezték a dolgukat, a hajón fiatal tengerészek voltak, ami megint csak furcsa dolog, hiszen inkább középkorú, jó erőben lévő, enyhén ittas ficsúrok szoktak dolgozni. Egyre érdekesebb az ügy, főleg, hogy ez a nemes sem éppen nemesnek való. Egy jó modú ember mikor iszik kulacsból alkoholt, pláne a vendégei előtt? Na meg persze, mi az a seb a lábán? Hol járhatott ez a férfi, hogy így megsebesítette magát? Valamit eltitkol, és ahogy beszél, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy valami itt bűzlik.
- Értem. - Válaszoltam közömbösen, miközben fejemben már a Puzzle darabkákat próbáltam összerakni. Mindjárt gondoltam, hogy lesz egy gyanúsított, akire megesküszik a nemes, hogy ő az elkövető, legtöbbször normálisabb indokkal állnak elő, ez nem valami nagy dolog, amiből az következik, hogy egyből kirabolná. Meg egy piti kereskedő miből tudna megvenni egy nagyobb raktárat, és miért ragaszkodott a férfi annyira a sajátjához. Egyenlőre nem mondok el semmit Jokkinak, mindent megvizsgálok, mielőtt döntést hoznék, de az egyszer biztos, hogy nem egyszerű rablásról van szó. Nincsenek szemtanúk, nem látszik betörés nyoma. Ráadásul ha valamit elrabolnak Kirigakure a többszörösét fizeti vissza, ami komolyabb pénzt, mint három millió ryo. Két lehetséges megoldás van jelenleg a fejemben, amit a fickó által mondottakból, és a látottak alapján szűrtem le. Különben is, ha három milliónyi árut őriztetett, miért csak két emberrel tette ezt? Mindegy, a megoldásaimat még megtartom magamnak, bizonyíték nélkül nem fogok újjal mutogatni.
- Elnézést, látom megsérült. Talán atrocitás érte a rablás napján? - Kérdeztem, megvárva, hogy befejezze a beszédét. Kíváncsi voltam, mit fog kitalálni, vagy lehet annyiban is hagyja a dolgot.
- Azt mondta, Rablók. Honnan gondolja, hogy többen lehettek? Van nyoma behatolásnak? Ebből indul a következő kérdésem, kinek volt a raktárhoz kulcsa? Ki tudhatta, hogy három milliónyi értéket őriz a raktárban? Továbbá a Kirigakure-i ninjákkal mi történt, akik védik a szigetet? Szeretnék beszélni a legfelsőbb Kokkai tiszttel is, aki a Shinobikat vezeti. Shhi hol tartózkodik jelenleg, hiszen az ön állítása szerint ő a legelső gyanúsított, szeretném majd őt is kikérdezni. - Soroltam ismételt kérdéseimet, majd ha mindre válaszolt, áttértem az őrségre.
- Ne aggódjon, megtaláljuk a rablókat. Mielőtt kikötünk, szeretnék a testőrével is váltani pár szót, ha megbocsát. - Mondtam neki, majd felálltam ülőhelyemről, és a férfi által mutatott irányba indultam el, remélve, hogy megtalálom az iszákos Samurai-t. Mivel a többiek visszaértek már, ott maradnak a nemessel, így talán semmiről nem maradnak le, és szóval is tartják.
Menet közben jól megnézem magamnak a munkásokat, milyen precízen dolgoznak, vagy milyen iramban. Nem lehet, hogy csak tizenhat évesek vannak itt, kell lennie egy idős tisztnek is. Még mielőtt kikötnénk szeretném gondolataimat rendezni, és ezt akkor tehetem meg, ha a testőrrel is, és egy munkással is beszéltem.

Az út fele eltelt. Már messziről látni lehetett a szigetet. Néhol fák voltak és néhol épületek. Elszórva, mint ha csak így találomra letette volna őket valaki. Valószínűleg nem nagyon törődtek a helytakarékossággal a sziget kiötlői.
- Ja, hogy ez? - Nézett a lábán lévő sebre. - Elestem még két napja. - Nevetett fel, leplezve a zavarodottságát - Éppen jelentették, hogy kiraboltak. Ekkor aztán siettem ahogy csak tudtam. A hajó út alatt végig izgultam. Aztán amikor kikötöttünk úgy rohantam, hogy lecsúsztam a létráról. Ott szereztem a vágást. Magam sem tudom, hogy hogyan, de megvágott valami.
Ekkor gyorsan leengedte a nadrágja szárát, így a seb ismételten eltűnt. Eltette a kulacsot is, majd hátradőlt.
- Rablókat azért mondtam, mert biztos vagyok benne, hogy egyedül senki nem tudja kirámolni azt a nagy raktárat. Most, hogy így mondja egy törött ablak volt a behatolás után. Lehet, hogy onnan mentek be. Kulcsa pedig csak nekem van hozzá. A rakodókat estére bezárjuk étellel és itallal. Tudni nem tudja senki. Viszont, mindenki sejti, hogy sokat érhet. Az egész szigeten hallottak már róla, hogy miket tartok a raktárban. De az értékét senki nem ismeri rajtam kívül. Elővigyázatos vagyok. Pont az ilyen dolgok elkerülése végett. A ninjákat pedig nem tudom, hogy mi lelte. Ők azt mondták, hogy a szigetet védik és nem a raktárakat. A kalóztámadások megakadályozására vannak itt. Ha látják vagy hallják a betörést azt is megakadályozzák, de itt nem észleltek semmit. A vezetőjük nem tudom ki sajnos... Shii az a kutya, pedig mindig a raktárában van. Ott él! Azért is kellene neki az Én raktáram, hogy elférjen rendesen. Több a holmija mint nekem, de közel sem érnek annyit mint az enyémek!
Látszott, hogy a földesúr feje teljesen elvörösödött. Ez a sok piától és az idegességtől lehet. Amikor elmentél ő csal bólintott egyet, majd meghúzta a kulacsát, amiben már fogytán volt az alkohol. Ahogy mentél egyenesen a hajó orra felé, láthattad az összes munkást. Összesen négy kiskorú alkalmazott volt a hajón. A többi mind szőrös férfi. Látszott, hogy nem árt nekik a fizikai munka. Valószínűleg a gyerekeik lehetnek akik olyan fiatalok. De hát ha 16 évesen lehet valaki ninja akkor matróz is. És igaza volt Jokki-samanak. A szamuráj ott ücsörgött egy régi, kopottas székben. Kezében, egy tökből faragott kulacs volt. De nem csak ez az egy volt nála. Az övére csatolva még két kulacs volt felerősítve. felsőruházatot nem viselt. Látszottak a testén a vágások, amik a samuraiokat egész életükben kísérik. Bizony. A legtöbb samurai a testén viseli kiképzésének fájdalmas pontjait. A nadrágja egy tradicionális fekete nadrág volt a vele járó szandállal. Az ölében egy katana volt.

Mielőtt elmentél volna, Jokki-sama válaszolt a kérdéseidre.
- Az utóbbi pár hétben, nem volt látogatóm a szigeten, így senki nem törhetett be az üzletfeleim, vagy akárcsak a cimboráim közül.
Mondta, majd felállt és távozott, Te pedig elindultál a samurai felé, aki nem fogadott hatalmas üdvrivalgással. Persze, hogy nem. A Samuraiok mindig is a hidegvérükről voltak híresek. De csak úgy, mint némely ninja, őket is meglehet vesztegetni. De ez a férfi nem tűnt olyannak aki elárulná a munkaadóját. Ahogy egyre közeledtetek a sziget felé, a szél is feltámadt. A Samurai, hosszú ősz haját csak úgy dobálta erre-arra. Ahogy kezet nyújtottál a férfinak, Ő nem viszonozta. Helyette viszont, az övéhez nyúlt és leemelte az egyik kulacsot és a kezedbe nyomta.
- A nevem Daiki, az pedig egy remekmű a Füst Országából. Tűcsalánból készült bor. Amellett, hogy rendkívül finom, még gyógyító hatásai is vannak az ember szervezetére. Tedd csak el.
Azzal Ő is kortyolt egyet a saját kulacsából. Jó nagyot. Még egy kevés ki is csordult a szája szélén. Végig az ajkán, aztán a nyakán és végül a mellkasán megállt.
- A szolgálatommal kapcsolatos információkat nem adhatom ki. Annyit mondhatok, hogy Jokki-sama mellett voltam. Ez a testőr dolga. Amúgy pedig nyugodtan kezelj mindenkit gyanúsítottnak kölyök. Még azokat is, akikről nem is gondolnád, hogy azok. - Ekkor kortyolt egyet a kulacsába ami teljesen kiürült - Ezt megtanultam életem során. Jokki urat pedig már öt teljes éve szolgálom. Nincs hova mennem, így nyugodt szívvel segítek neki bármiben. Az áruval amit ott tartott nem mondhatok semmit, ami pedig Shhi-t illeti... Már évek óta ellenségeskednek egymással. Azt kell, hogy mondjam, hogy Jokki-sama reagálja túl a helyzetet... A seb? Nem tudom... Kérdezze meg tőle. A társam pedig a szigeten tartózkodik. Ő is Jokki-sama mellett van mindig, kivéve most. A raktárra vigyáz. A munkások pedig talpig becsületes emberek, és ezen kívül senki sem merne szembeszegülni a sziget egyik legnagyobb kereskedőjével.
Azzal megbontotta a még teli lévő kulacsot és a magasba emelte.
- Fenékig kölyök!
Mondta, majd magasról csurgatta a szájába az édes nektárt. Láthatóan ízlett neki.

A samurai csak sóhajtott egyet, majd megszólalt.
- Hajjaj fiú! Jobb lesz kicsit pihenned. Félre ne érts, nem befolyásolni akarlak, csak lankad a figyelmed. A jelenlegi helyzet alapján Én védem Jokki-samat és a társam a raktárat. Jokki pedig egy agyafúrt és akaratos ember. Általában amit eltervez az úgy van. A pénzért bármire képes, valószínűleg azért is dühös a rablókra.
A lecsöppenő csepp, átlátszó volt. Már-már sárgás színű. A szaga elég szúrós és tömény volt. Borszagú. Valószínűleg fehér bor lehet benne.
- A raktár semennyire nem védett. Ha csak nem az állomásozó Kirigakurei ninják mellet bérled. Azok nem foglalkoznak semmivel csak a kalóztámadások miatt vannak itt. Hang nélkül nem lehet bejutni, hacsak nincs kulcsa a betörőnek. De itt az ablakon jöttek be. Az üvegszilánkok amiket találtunk mind befelé voltak szétszórva. Vagy is a legtöbb. Az ablakok a legfőbb gyengéi.
És az kulacs a földön. Daiki nem nyúlt utána, még csak észre sem vette. Csupán a koppanásra figyelt fel. Gyorsan felemelte és odanyújtotta neked. Ugyan a fele kiömlött, de még félig tele. Elköszöntél, Ő csak intett. Jokki úr nem fogadta valami kitörő örömmel a kérésedet.
- Biztosíthatlak, hogy minden érvényes a szerződésben. A falu egyik legbefolyásosabb embere vagyok és különben sem tudom megmutatni, mivel csak egyetlen egy van. A szerződést Kirigakure birtokolja így nekem nincs hozzáférésem. Mivel a faluval kötöttem a szerződést így maguknál tartják biztosítékként. Amúgy pedig összeállt márt valami? Tudja ki a tettes? Ha nem igyekszik akkor kénytelen leszek megindítani a panasz levelemet a falunak. Persze ez nem a maguk hibája, de ha nem sikerül megtalálni a tettest akkor Kirigakure a többszörösét fizeti vissza nekem.
Ekkor kicsit mosolyogni kezdett a szőke, fiatal földesúr. A hajó eközben egyre közeledett a szigethez. Már megtették a szükséges előkészületeket, hogy a hajó kellően lelassuljon. Itt az ideje összeszedni a csapatot.

Jokki-sama egy kicsit lenyugodott miután bocsánatot kértél és tájékoztattad a nyomozás fejleményeiről. Felállt, mivel már a hajó vészesen közel volt a kikötőhöz.
- Shiit mindenképpen meg kell látogatnia és szükség esetén a helyszínt is megtekintheti természetesen. Amint kikötöttünk már indulhatunk is.
Azzal a hajó meg is érkezett. Mindenki készülődött a kiszállásra. Néhány fiatal matróz kiugrott a hajóból, egyenesen a vízbe. Felmásztak a kikötőre és elkapták a nekik dobott köteleket. Láthatóan élvezték a munkájukat és még jól is fizetnek. A hajó gyorsan ki lett kötve és már emelték is a deszkákat a hajó oldalának, hogy ne kelljen lemászni. Persze a hajóról lejutás nem lehet nehéz egy ninjának, de egy ügyetlen földesúrnak aki képes úgy elesni, hogy a lábát szétvágja annak biztos nem egyszerű. Kirigakurei ninjának nyoma sem volt. Valószínűleg valahol máshol állomásoztak jelenleg. Ki támadná meg nyíltan a Kikötőt? Jokki úr és a részeges Samurai előrementek, hogy mutassák nektek az utat. Csak a csapatod és ők ketten. Senki más... Az út nem volt hosszú. Fél óra alatt odaértetek a hatalmas raktárépülethez. Jokki-sama nem túlzott. Tényleg nagy volt. Nem magasságra, hanem hosszúságra és szélességre. (Fél focipálya) Az odavezető úton elszórva, rendszertelenül voltak elszórva a különböző méretű és kinézetű raktárak. Érdekes egy hely volt. Jokkinak abban is igaza volt, hogy Shii raktára nincs messze tőlük. Öt percre van csak. Amint a raktárhoz értetek, már is megláttátok azt a Samurait akit itt hagytak őrizni az épületet. Hosszú, könyékig érő haja volt. A kardját rendhagyó módon a hátán hordja felszíjazva. Mikor odaértetek Jokki intett neki és nyitotta is az ajtót. Be tudtok menni.




// A társakat Te irányítod. //

Minden rendben ment, Shii úr készségesnek bizonyul, nem érintette rosszul a "gyanusított" kifejezés, sőt be is tessékelt minket a házában, így eképpen viszonyulok hozzá én is.
Sajnáljuk, hogy ezen késői órákban zavarjuk, és köszönjük, hogy vendégül lát minket otthonában. - Mondtam neki, fejem lehajtva, közben örömködtem a tény miatt, hogy az öreg nem engedte be a Samurait, eljött hát a tervem ideje. Liomei felé mutattam, és elkértem a papírokat, azon kívül, hogy egyeztettem Jokki úr kézírásait mindkét dokumentumon, mást nem óhajtottam csinálni vele, helyette odafodultam Shii úrhoz.
- Elnézést uram, tudna adni íróeszközt és papírt? - - Kérdeztem, majd ha eleget tesz a kérésnek, nekikezdek a írásnak. Amint végeztem a férfi felé tartom, hogy olvassa el, hiszen lehet kívül hagytuk a mindenlében kanál ebet, de a hallásáról sem feledkeztem meg.

A levél tartalma.:

"Tudjuk, hogy nem maga a bűnös, és abban is biztos vagyok, hogy egyáltalán nincs is tolvaj. A segítségét kérem, amivel lecsukathatjuk a nemes urat, és bebizonyíthatjuk az ön ártatlanságát. Tekintve, hogy ön Jokki haragosa, remélem együtt működik. Szükségem lenne diktafonra, hangfelvevőre, remélem akad önnél ilyesmi //Off: Bár nem tudom mivel foglalkozik.//. Nyissa ki az ablakát, a hátsót, és rejtőzzön el, ne jöjjön elő egy fél órán keresztül. Ha a tervem sikerül, és valóban Jokki úr a bűnös, együttműködését jutalommal köszönjük meg. Válasz levelét írja meg itt kérem. "

Amennyiben van nála diktafon azt elteszem, a raktárház bérlésével egyetemben, a Shinobi felbérlésének papírját visszaadom Liomeinek. Amennyiben Shii úr megírta a válaszát, Marunak és Mirunak írok üzenetet.

" Maru, Miru alakuljon át Shii úrrá, és rohanjon az ablakon át a part felé, amennyiben erre még nem képes, tedd meg te. Ha minden jól megy a Samurai követni fog, így én elmehetek Jokki úrhoz észrevétlen, Liomei pedig a Shinobik őrhelyére megy erősítésért. Küldj levelet a Mizukagenak, és írd meg, hogy Jokki úr az első számú gyanúsított, csak még be kell bizonyítani bűnösségét, Jokki úr raktárházához jöjjenek. Amint Maru vagy Miru kiugrik az ablakon, és Shii úr elbújt, én kirontok, és a Samuraira kiáltok, hogy elmenekül a gazfickó, ő a tolvaj. Ha a Samurai nem tesz semmit, akkor egyértelmű hogy benne van a dologban, és valóban nincs tolvaj, így meg kell küzdenünk vele. Ha megvagytok mindennel, gyertek a régi raktárhoz, de óvatosan, mert harcra lehet számítani. Ha jelt adok Maru/Miru indulj!"

Amint megírtam odanyújtom a levelet, és ha felfogták a dolgot, újabb papírt kérek és egy fenyegető levelet írok Jokki részére. Amint Shii úr elbújt, kezeimmel háromig számolok, majd intek, hogy indulhat az alkalmas személy. Várok pár másodpercet az előny miatt, majd felborítom az asztalt, hanyatt lököm Liomeit, és én is hátradőlök, remélve, hogy a testőr beront, hogy megnézze mi folyik itt, én ekkor.:
- Shii úr a tolvaj, el kell kapni, a hátsó ablakon át szökik. - Ha nem indul el, akkor az ajtó felé rohanok, és mikor ellépek mellette, hátranyúlok a tegezembe, kiveszek egy idegméreggel átitatott nyílvesszőt és megvágom vele. Remélem ennyivel el tudom intézni a harcot, ha nem hátraszaltózok, és előkapom az ijjamat.
Ha beválik valamelyik terv, és nem kell harcba bocsátkozni, //Off: Ha mégis kell, nem indul Maru/Miru után, és nem sikerül lebénítanom, itt megakad a reagom.// Liomeit az útjára bocsátom, és én magam elindulok Jokki háza felé. Nem mondta el, hogy merre találom, de túl sokat fecseg. Egy olyan épületet kell keressek, ami a "magafajtáknak" vagyis nemeseknek van fenntartva, jobb módú fogadó, ilyesmi, de az is megkönnyíti a dolgot, hogy ninják őrzik. Amint megtalálom, a levelet amit írtam egy kaviccsal áttekerem, rögzítem és odahajítom a testőrök felé, majd kereket oldva elindulok Jokki raktárházának irányába.

A levél tartalma:

"Üdvözlöm!

Tudom, hogy miben mesterkedik, és meg kell, hogy valljam, merész dolog ujjat húzni a Mizukage-val. Ellopatni a saját holmiait, hogy aztán elkérje a dupláját Mizukagure-tól...ügyes. Viszont én megszereztem az ön bérlési szerződését, és jogait, ami azt jelenti, nálam van sikerének a kulcsa. Hogy mit akarok? Egy szeletet a tortából, egy millió Ryot, nem sok ez hárommillió többszörösééhez képest.
A raktárépületénél várok, egyedül jöjjön, különben a szerződés hamuvá lesz, mint ahogy a terve is.

Üdv: Szerencse fia"

Ha megvan, egyenesen odaveszem az irányt, és amint odaérek, felveszem egy falubéli fickó külsejét a testváltoztató Jutsu segítségével, és a fejemre borítok valami lepedőt, hogy elfedjem arcomat. Ha még van időm felállítok egy robbanócetlis dróthuzalos csapdát a raktár mögé, és várok. Amint megjelenik Jokki úr, benyomom a diktafon felvevőjét, ha nem kaptam az öregtől, felugrom a raktárépület tetejére, és próbálom addig húzni az időt ameddig lehet.

//Elnézést a reag minősége miatt, laptopról írtam, és elég ramaty, többször lefagyott így is. Ha a reagom valamelyik pontjánál bukik a terv, onnan folytatjuk, ha sikeres minden, akkor pedig rád bízom mi történik. //

Bevették az álcát, viszont Jokki nem szólta el magát olyannyira, hogy az elég legyen az ellene felhozott vádak soraihoz, és a lecsukatásához, na de nem adom fel. Az átkozott Kirigakurei Genninek megjegyzés hallatán felhúzom szemöldököm, de ez is megfelelő lehet a vádemeléshez, márpedig a Mizukage nem valami elnéző. Már éppen kezdtem volna magam elbízni, már kezdtem azt érezni, hogy a tervem révbe ért, hogy már a markomban vannak, mikor megjelenik a Maru után rohanó Samurai, és kitálal Jokkinak. Erre nem számítottam, talán elintézte, megölte őt? Akaratlanul is görcsbe rándul a gyomrom, kezeim ökölbe szorulnak, s több se hiányzik, a nemes mindkét kutyáját ellenem parancsolja. Gyorsnak kellett lennem, hiszen nem mindennapi fegyveressel van dolgom, úgy tűnik tökélyre fejlesztette a kardhúzás technikáját, mi a Samurai-ok sajátja. Végül bedőlt a trükkömnek, igen, ez különböztet meg minket az egyszerű samurai-októl, a Ninjutsu technikák használata.
A bokorba érve nyugodtan konstatálom, hogy a kardja és a kezei is használhatatlanná váltak, talán egy emberrel kevesebb, de nem becsülöm le a harcművészeti tudását, rá is odafigyelek. Ez tökéletes alkalom, az "Íjász meglepetés" technikám alkalmazásához, melyet oly sokszor gyakoroltam. Kezeimről leveszem az öt kilós súlyokat, majd óvatosan a fűbe helyezem őket, hogy ne hangoskodjak. Ez a kemény tréningem része, hogy minél sebesebben tudjam ellőni és újratölteni a nyílvesszőket. Magamhoz veszem a tegezt, és az íjat, majd sebtében alkalmazom a Bunshin no Jutsu technikát, és egy klónt készítek magam elé. Az íjat magam elé tartom, kezemmel hátranyúlok, s a klónt kiküldöm ellenfeleim felé, pontosabban Jokki úr felé. Ez mire jó? Miért nem a Samurai felé küldöm? Mert neki az a dolga, hogy megvédje a nemest, így két célpontot kapok egy vonalban. Mire rájönnek, hogy egy klón rohant nekik, én már alkalmazom a technikát. A technika lényege, hogy három nyílvesszőt küldök el feléjük, karjukat célozva, ami idegméreggel van átitatva. Mivel kitérhetnek, vagy kivédhetik ezeket, az íjamba épített két Kunait is két reptető mozdulattal küldöm feléjük, ugyanabban a pillanatban csak, hogy az íj szélességének köszönhetően a kések a kilépési pontja felé száguldanak. Tehát úgy lövöm ki a három nyílvesszőt, hogy közben jobbra és balra rántom az íjat, ami aktiválja a beszerelt kunaik rugóját és ellenfelem jobb és bal oldala felé küldi őket, ezzel gátolva a kitérés lehetőségét. Ha a Samurai elugrik, akkor Jokki fogja a nyílvesszőn lévő idegméreg hatását elszenvedni, mivel takarásban van a testőre és a klón miatt, de mivel karra célzok, komoly sebet nem ejtek. Ugye, ha a samurai elugrik, akkor viszont a Kunaiokkal találja szembe magát, egyetlen esélye, ha felugrik a magasba, de ezzel ismét csak Jokkit sodorja veszélybe. Ha viszont gyors, kardjával levédheti a nyílvesszőket és a tőröket, de épp ezért van a klón, hogy elvegye a figyelmét. Tökéletes technika, már csak tökéletes kivitelezés hiányzik.
Akármi történik, előugrok rejtekemből, egyrészt, hogy következő technikámmal pontot tegyek az ügy végére, másrészt, hogy számon kérjem a másik Samurai-t.
- Mit tettél a társammal!? Hogy átverjétek Kirigakure-t bántottál egy Gennint? Ezért megfizetsz! - Kiáltottam a sebzett kezű felé, majd, ha sikerül a technikám, ha nem, teret adok a "Dokujaku fogság" technikám kivitelezésére.

//40/37 nyílvessző. - 3 idegméreggel ellátott vessző. - 2 Kunai az íjból. Ezek mind benne vannak az adatlapi leírásban, és ha minden igaz a kezdő reagomban is. A Techikáim és azok nevei jogilag védettek, nem létezők, magam találtam ki őket. Első alkalom, hogy használom kell őket. //

Bizony a meggondolatlan Samurai búcsút mondhatott a kezének. Egyrészt, mert a kardot markolta, ami mint igazi Japán, tradicionális Katana, túlélte a robbanást, viszont olyannyira beremegett és a robbanás energiáját olyannyira közvetítette, hogy teljesen szétroncsolta a harcos mindkét kezét. Valószínűleg az összes csontja eltörött. Elég furcsán álltak az ujjai, így egy ellenfelet kipipálhattál. De mi a helyzet a másikkal? A részeges Samuraial aki mindvégig nyugodt volt és kimért. Miért nem rántja elő fegyverét és sújt le a Jokki-sama testi épségét veszélyeztető gyerekre? Nem tudni, de minden esetre most meg kell majd mozdulnia vagy így, vagy úgy. A klónod az előre elgondoltak szerint cselekedett. Lejátszottad az egész tervet a fejedben, ahogy azt is, hogy mit kell csinálnia a klónnak. Ha ezt nem tetted volna meg, akkor az illúzióklón csak ott állt volna egy helyben és nem csinált volna semmit. De szerencsére voltál annyira figyelmes, hogy stressz helyzetben is tudj gondolkodni. A klónod anyagját semmi nem törte meg, ugyanis az előre elgondolt útvonalon haladt a bokrok között úgy, hogy ne érjen semmihez. A klón futott, vagy is inkább siklott, hiszen csupán a mozgás illúzióját keltették a mozgó lábai. A "felrobbantott" samurai megragadta a jobbik kezével a kardot, amit jelen esetben a bal volt, és úgy állt be Jokki elé. De abban a pillanatban, hogy előugrottál és ellőtted a nyílvesszőket, észrevette a cselt és ne ma legnagyobb bátorságot tanúsítva, elugrott a nemesi úr elől, hogy meneküljön. De nem volt elég gyors és az egyik nyílvessző éppen a bokájába fúródott, majd az egyik kunai a fülét hasította le. Morgások és ordítások közepette terült el a földön zilálva, kétségbe esetten. Viszont, mi a helyzet Jokki úrral és a többi fegyverrel? A maradék két nyílvessző egyenesen Jokki felé száguld. Még a sebzett samurai sem terült el a földön, amikor is a Daiki névre hallgató részeges samurai, villámgyorsan kirántotta kardját és a nyílvessződ hegyét elvágva, kivédte a mérgezett fegyvereket. Jokki-sama sértetlen. Te kiugorva a bokorból, felteszed kérdéseidet. Aggódtál a csapattársad miatt. Nem azért, mert annyira szeretted, csupán a Te lelkeden szárad ha baja esik. De ezt csak Te tudhatod igazán, hogy mi késztet arra, hogy ne vonulj fedezékbe. A rémület, ami a "hatalmas" és "erős" férfi arcán látszott még talán téged is megrémisztett. De az is lehet, hogy elég ilyet láttál már, hiszen azt a fiút sem kímélted...
- Nem bántottam a társadat! Én csak Jokkit követtem.... Kérlek, ne bánts!
Kért téged remegő ajakkal. Ebben a pillanatban állt össze a kép. Ez a bolond, azt hitte, hogy Shii-t követi és nem jött rá, hogy Maru és Miru volt az. Ez esetben, sikerült meglépniük előle és most ide tart. Shiii is elmenekült és Liome is talán úton van a segítséggel. De hosszú út az amíg ideérnek. Hosszú bizony... Jokki úr arcára gúnyos mosoly ült ki, de nem sokáig élvezhette helyzetelőnyét, mivel egy váratlan dolog történt. A samurai megfordult és Jokki torkának szegezte a kardját, amin megláttad a mérged maradékát.
- Otoro Jokki-sama! Letartóztatlak!
Az a teljesen higgadt arckifejezés és vele ezek a hideg és meglepő szavak, kifejtették a hatásukat. Jokki felvonta szemöldökét és kérdően nézett a beosztottjára.
- Még is miket beszélsz!? Öld meg a fiút!? Te is tettestárs vagy a rablásban! Ugyan annyira vagy bűnös, mint én! - Nézte az a rezzenéstelen arcot, amit te is jól láttál oldalról, majd folytatta - Rendben van! Megkaphatod az összeg egynegyedét! Egy harmadát! Még is mit akarsz!?!
A samurai nem válaszolt. Feléd fordult, majd mélyen a szemedbe nézett.
- Beismerő vallomást teszek. Én is jelen voltam a rablás során. Mindenki le lett fizetve, vagy meg lett fenyegetve. Néhány Kirigakurei ninja is akiknek a nevét sajnos nem tudom, viszont nem kell aggódnod. Egyikük sem kockáztatná meg Jokki kiszabadítását. Tégy vele amit akarsz. Amíg ide nem ér az erősítés, addig vigyázok rá. Ha megjönnek, akkor vállalom a felelősséget a tetteimért és Én is veletek megyek Kirigakuréba.
Azzal a samurai elővette az erős piát tartalmazó lopótököt, amiből neked is adott, majd meghúzta...

// A fegyvereket nem kell kihúznod az adatlapodról, mivel lehetőséged lesz összeszedni őket, egyedül a nyílvesszők használhatatlanok. A karaktered által kitalált mozdulatok pedig ahogy Te is mondtad, nem igényelnek chakrát és nem minősülnek új technikáknak, így különösebb tanulás nélkül használhatod //