Djuka Benji

**Djuka Benji** Pént. Dec. 30 2016, 02:37

Épp egy szabad délutánomon tengődtem a faluban. A csapattársam, aki az egyetlen barátom, valami féle küldetésen van. Nemtudtam mi tévő legyek, elég kellemes idő van, szóval úgy döntöttem, hogy eltérek a tengerpartra. Miközben az úticélom közelítettem, számtalan gondolat fordult meg a fejembe, az előző küldetésünkkel kapcsolatban. Tudtam, hogy ezen a küldetésen megváltozott valami. Valami jelentős dolog, ami már többet nem változik vissza. De mi lehetett ez? Megpillantottam egy árust eközben, akitől vásároltam egy naplót és mellé egy-két tollat.
~ Inkább leülök itt a padra, és összefoglalom a küldetésem, akkor talán eszembe jut, hogy mi változott meg ~ gondoltam magamba, majd neki is kezdtem.

Éppen szokásomhoz híven, jó sokáig szunyókáltam, mikor valamiféle hang hozott le a gondtalan, kényelmes álomvilágból. Azonban mikor felnyitottam a szemem, semmi féle hang nem volt, csak az óra járt a falon, ezért átfordultam a másik oldalamra és lelkesen próbáltam vissza jutni a csodálatos álomba, de ezt a lelkesedésem az újabb hang rombolta le, ami már biztossá vált, hogy ajtó dörömbölés volt. Lassan felkeltem, majd nyújtóztam egyet, mire egyre csak türelmetlenebben kopogtak az ajtómon, ezért kiáltásommal jeleztem, hogy már úton vagyok fogadni a vendéget. Mikor oda értem, megragadtam a kilincset, majd magabiztosan lenyomtam és ajtót nyitottam. A látásomba a szomszédos házon és az utcán kívül, semmi nem esett bele, de ekkor észrevettem egy hajat, ami arra kényszerített, hogy nézzek lejjebb. Mikor lejjebb néztem megpillantottam egy gyermeket akinél valamiféle levél van. Egyből arról érdeklődtem, hogy még is kicsoda ő, amikor bemutatkozott és közölte velem, hogy egy levelet hozott nekem az akadémiáról. Miután megragadtam a levelet, pimaszkodni kezdett, amin koránreggel felhúztam magam, elküldtem, majd ajtót csuktam. A levélbe egy behívatás volt az Akadémiára. Az idő pont úgy engedte meg, hogy még maradjon bőven időm reggelizni, ezért neki is fogtam és izgalmas ötletek tántorogtak a fejembe, hogy vajon miféle küldetést kapok. Reggeli után, azonnal útnak is indultam, és egy meglepő dolog történt itt. Nem, hogy időre, de még bőven idő előtt oda értem, ami tőlem enyhén szólva is furcsa volt. Viszont ott már három, korukból ítélve, genin várakozott. Mikor megpillantottak, egyből oda jöttek hozzám nyüzsögni, kérdezősködni.

Egyből elemezni kezdtem őket, az egyiknek a fegyverét is felismertem. Kissé goromba stílusba, elkezdtem magamba szitkozódni, hogy miért kellett kapnom 3 idegesítő beszédpartnert. Viszont amikor észbe kaptam, hogy kint kapunk küldetést, akkor beigazolódott az "öröm az ürömben". Az ismerkedés után kiderült, hogy nem szívlelik igazán a Djukákat, és ezt ki is mutatta az az idegesítő ernyős lány. Magamhoz hűen, nem kellett félteni, jó partner voltam a vitázásba és egyből megkérdőjeleztem a képzettségét. A csapatuk rangidőse viszont leállította az idióta társát, ő volt az egyetlen aki szimpatikus volt. Szerencsétlenségemre, pont az én mondandómra jelent meg a hátam mögött az ijesztő sensei-ük. Egyből megérvelte, hogy miért tévedek, és hátra rángatott minket az akadémia mögé, majd harcra intett. A düh vezérelt, ezért hirtelen ejtettem magam alá a füstbombát, majd egyből ott teremtem és átszúrtam egy kunaival. Pontosabban csak egy farönköt, ezekután tucatnyi senbon tű állt a hátamba és az az átkozott, kirúgta a lábam, az eséstől, csak még mélyebbre hatoltak a tűk.

Délig szabad időt kaptam, ezért elmentem egy orvoshoz kezeltetni a hátam. Ott egy kedves nővér fogadott, majd utána vitt be a szakemberhez, aki kifogástalanul ellátta a hátam. Miután ezzel végeztem, kicsit magamba fordultam a vereség miatt, de hamar túl tettem magam rajta és indultam a kapuhoz. Ott várt már a csapat, a jounin közölte, hogy ő csak vészhelyzet esetén lép közbe és a küldetés irányítója az egyik lány lesz, viszont ha jól teljesítek akkor vezethetem a küldetést, ez kicsit megnyugtatott. Éppen indultunk ki, amikor egy alak hátulról várakozásra szólított fel minket. Mikor beért minket, beszélni sem tudott a kimerültségtől, ezért a jounin vette át a levelet és kiderült, hogy kavarodás történt, ők másik genint kapnak én pedig máshova kerülök. Ők ezekután ott hagytak a kapuba, én pedig várakoztam. Egészen éjfélig, amikor már hihetetlenül elálmosodtam, és nyugovóra tértem.

Reggel a kapuhoz értem, és ott várt engem már Orimi a társam, illetve Taro. Ez volt első találkozásom velük. Ez a Taro egyből szimpatikusabbnak tűnt, hisz ő sűrű elnézésemet kérte, a másik sensei pedig csak lenézett. Orimi elkezdte felvázolni a küldetést, de előtte bemutatkozott. Kiderült róla, hogy szintén Djuka, akárcsak én. Ismertette velem a veszélyes, ám izgalmas küldetést, majd rólam kérdezett. Én tényleg röviden mutatkoztam be, mert már türelmetlenül vártam ezt a nagyszerű kalandot, fel is kiáltottam, hogy indulásra ösztönözzem őket. Először eléggé lekezelően beszélt velem, mint ha csak egy gyerek lennék, és adta át a papírt ami üres volt. Alaposan áttanulmányoztam a tiszta ürességet, majd vissza adtam, ő pedig chakrát vezetett belé. Ekkor Taro megjelent és először megdicsérte, hisz egy térkép jelent meg rajta, majd később, kiosztott mindkettőnket, őt a viselkedése miatt ,engem pedig azért mert túl szomorú voltam.

Orimi elnézést kért, majd miközben haladtunk a klánról kérdezősködött, én hasonlóképp, semmit sem tudtam a klánról, úgy ahogy ő sem. Ezt vele közöltem, majd én is kérdezgetni kezdtem őt. Nagyon jót beszélgettünk, de egyszer csak a semmiből beaktiváltunk egy csapdát, ami végzett is volna velünk, ha nincs ott Taro, aki magát áldozva, megvéd minket tőle. Ezután természetesen nagyon mérges volt ránk, ki is osztott minket, majd mondta, hogy frissítsük fel magunkat és tovább állhatunk. Nagyon jól esett, hogy végre valaki kiállt értem, és akár az életét is kockáztatta volna az én épségemért. Persze sűrűn elnézést kértünk, és ő ott maradt, amíg össze nem szedi magát, mi tovább haladtunk.

Egy elágazódáshoz érkeztünk, az egyik út erdős volt a másik pedig sziklás. Tőlem kérte a választ Orimi, én a sziklásat választottam, érvelésemmel, hogy a harcba többet érünk, mint rejtett csapdák ellen. Folytattuk a beszélgetést, kiderült, hogy nem ismeri régebb óta Taro-t, mint én. Egy barlanghoz értünk, ami összevolt kötve egy híddal a sziklán. Ott két őr állt végig, először egy gyenge ötletem támadt, de utána benne voltam, hogy ő hidat jobb oldalán rögzített köteleket célozza, én pedig a baloldalát, majd egyszerre sújtottunk le. A zuhanásba életét vesztette a két őr, majd felmásztunk a barlanghoz ahol egy köpcös és egy nagyobb darab ember várt minket. Nagyszerű támadásunk jól bevált, ám én csapdába keveredtem, ahonnan Orimi szabadított ki. Arra is rájött, hogy ezek csak bábok és a bábmester felé vettük az irányt. A bábmestert hamar elintéztük, ám itt gondolkodóba estem, hisz lehet egy ártatlan ember volt. Mikor gyűjtöttem a fegyvereit, valami mondani akart, de sajnos szörnyethalt. Mikor tovább haladtunk és egy undorító férfi fenyegetett egy nőt, jól tudtam, hogy itt a küldetésünk vége. Ám itt nekem sajnos kiesett a kép, hisz eszméletem vesztettem, biztos a kimerültségtől.

Lassan befejeztem a írásomat, és becsuktam a füzetecskét. Jó volt kicsit nosztalgiázni, és levezetni ezt a nagyszerű kalandot. Hogy mi változott meg bennem? Fogalmam sincs még mindig, de a változásról nem feltétlen kell tudnunk és nem feltétlen rossz dolog. Sőt. A változás mindig jó, hisz újabb és újabb lehetőségek tárulnak elénk. Lassan felkeltem onnan, majd haza indultam.

**Uchiha Obito** Pént. Dec. 30 2016, 12:27

FOGLALT!
Na de Obito... neked már van valakid. :$
No homo! :$

Nos. Eltekintve a Tobiramaval való viccelődéstől foglalkozzunk inkább a bővítményeddel. Remekül összefoglaltad a legutóbbi küldetésedet, kitértél minden egyes cselekményre ami veled történt azokban a napokban. Kicsit érezni lehetett, hogy már te is a hónap végére szúrtad be az élményt és próbáltad minél hamarabb, még a határidőn belül benyújtani.
Az elkövetkezőkben próbálj meg oda figyelni arra, hogyha naplót írsz végig tartsd meg a múlt időt, mert itt-ott felcserélted. Ez természetesen nem nagy hiba, de jó ha az elkövetkezőkben oda figyelsz ezekre!
Örülök, hogy megírtad és várom a további élményeket, beszámolókat.

Ezért a műért 10 chakrával és 3 TJP-vel gazdagodsz!

Csak így Tovább Benji!

Üdvözlettel,
Obito

Djuka Benji

Djuka Benji

Re: Djuka Benji