Nishikawa Karasu vs Shihouin Aki

//Helyszín: Füst országa, mákföldek.
Küldetés: Felderítés végzése.
Időjárás: Szemerkélő eső.
Terület: Egy hatalmas mákföld melynek nyugati oldalán kisebb erdőség található. Keletre szintén mákföldek terülnek el, északra megint csak mákföldek vannak. Délen viszont egy kis patak folyik keresztül két föld között, mely az erdőből ered. Mellette kitaposott ösvény van, mely követi a patak folyását.//

Amikor azt hiszed igazi felüdülés lesz egy másik országban rutinfelderítést végezni. Amikor úgy érzed, ez a nap a tied, és szinte csak pihenni, heverészni jössz ide. Amikor úgy érzed végre egyedül vagy, senki sem parancsol. Na igen...egyedül.
Karasu mindig is az a koránkelő típus volt. Magától kelt fel öt, hat, esetleg már négy órakor, hogy több ideje legyen, és ne pazarolja a napját alvással. Nemrég azonban küldetést kapott, így a reggeli készülődés eltartott egy ideig. De miről is van szó? A Konohához közeli Füst országába kell mennie, ugyanis azt pletykálják, hogy az országban konohai csapatokat láttak. Ez elég valószínűtlen, ugyanis egy egyszerű henge no jutsuval a shinobik elrejthetik valódi kilétüket. Ám a Mizukagét nyugtalanítja valami ezzel kapcsolatban. Mivel csupán felderítésről van szó, így a küldetés C besorolást kapott, elvégre esély van arra, hogy ellenséggel találkoznak felderítőink, azonban ilyen esetben fel kell húzzák a nyúlcipőt. Karasu, és egy másik shinobi, Yamato kapta a feladatot. Minél kisebb a csapat annál nehezebben veszik őket észre. Már egy nap eltelt azóta, hogy kikötöttek, és kereskedőnek álcázva magukat megszálltak az ország legnagyobb városában, mely egyben a Daimyo székhelye is. A két fiú úgy döntött, jobb lesz különválni. Yamato a városban fülel miközben jókat eszik, és szórakozik, Karasu pedig a külterületeken néz szét. Róla tudni kell, hogy gyűlöli a dohányfüstöt, viszont szereti a természetet. Na igen, de az időjárás: Ködrejtek eléggé csapadékos hely, ezért is tűnt jó ötletnek ez a küldetés. Sajnos azonban ez a szemerkélő eső lehetetlenné teszi az ellazulást az ifjú shinobi számára. Mondjuk így legalább száz százalékban a küldetésre koncentrál. Nos, fogjuk rá. 
Ugyanis míg Ő egy faágon pihen, az erdő szélétől néhány méterre, addig egy Oboro bunshinja járőrözik az ösvényen. Jelenleg a mákföldek, és az erdő közt van, épp kifele tart a fák közül, és déli irányba halad. Ugyanúgy néz ki ahogy a fiú, a fejpánt a homlokán helyezkedik el. Balján katana, arcán maszk, és persze egy csuklyás, hosszú fekete kabát az eső ellen, amolyan őszi viselet. Egy sétáló shinobi benyomását kelti, semmi feltűnősködés. Jelenleg senki sincs a környéken, az égen viszont nem akarnak elfogyni a szürke felhők. 

Felszerelések: Az adatlapon.

Állapot:
Chakra: 96℅ (Oboro bunshin)
Egészség: 100℅

Az eső még mindig nem akar elállni, azonban szerencsére megtartja ezt a szemerkélő, kissé félénk, és csendes stílusát. Ha jobban rákezdene az elég idegölő lenne Karasu számára. Ahogy a faágon pihen, és merengve bámulja a lombkoronát, az esőcseppek eláztatják őt, lassan de biztosan. A lombkorona nem nyújt elég védelmet. 
~Meddig kéne itt maradnom? Délelőtt tíz óra körül járhat, és reggel hat óta vagyok itt. Egyelőre semmi. Azt hiszem délig várok, aztán megnézem Yamato-t. Remélem megtudott valamit.~
Nem sokkal azután, hogy ezt a gondolatot befejezte, érzi amint a bunshinja megszűnik. 
~Mi ez? Hova tűnt a chakra? Csak nem....~ 
A klón eközben pukkanás kíséretében eltűnik.
Karasu azonnal felül, és kémlelni kezd, ám semmit sem lát. Vár úgy másfél percet, majd az erdő széle felé indul, a fákon haladva. Ekkor pillantja meg: Egy kapucnis alak az úton. A hátán valamiféle fegyver. 
~Ki a rák ez, és miért támadta meg a klónomat? Konohai lenne?~ 
Nincs túl sok ideje felmérni a helyzetet, ugyanis az idegen közeledik. Ha nem vigyáz még a végén észreveszi. 
Egy sunshin no jutsuval hátrébb ugrik, és megkapaszkodik egy magasabb fán, kezeibe, és lábaiba chakrát koncentrálva. Majd létrehoz egy bunshint magáról, és azt küldi az idegen elé, sétálva. Ha találkoznak, Karasu alkalmazza az Utsusemi no jutsut, és úgy kommunikál a férfival. A hang a klón felől jön, míg Ő maga kb 9m-rel arrébb egy magasabb fa lombkoronájának takarásában figyeli a helyzetet. 
A következő szöveget hallja az idegen: Ki vagy? Honnan jössz, és miért támadtad meg a klónom? Válaszolj! 
Ekkor a férfi már beért az erdőbe, körülötte kisebb nagyobb fák, mellette patak folyik. Az eső nem áll el, de legalább szél nincs.

//Bocs az előzőért, munkába menés előtt írtam meg Illetve telefonon nem nagyon akarok színezgetni  // 

Az ifjú genin meglepődik amikor az idegen megsemmisíti a klónt. Nem erre számított. Úgy néz ki nem akar bújócskázni. Márpedig ez a fajta harcstílus Karasu kedvence, és a ködrejtekiek sajátja. A fiú úgy dönt hű marad a hagyományokhoz. Ekkor azonban az idegen füttyent egyet, és egy bagoly száll a kinyújtott karjára.
~Mi a fene? Ez egy állathasználó? Ezesetben értelmetlen lenne rejtőzködni. Bár ezt a baglyot könnyedén elintézhetném.~ 
Karasu még mindig nem biztos abban, hogy ellenfele konohai, vagy, hogy egyáltalán shinobi e. Sajnos a terve kudarcba fulladt, és ha Ő maga menne oda kifaggatni az idegent, az sem járna eredménnyel. A bagoly...mintha felé nézne.
~Lehetséges vol...igen.~ 
Karasu számára egyértelművé válik: Lebukott. Ennyit a rejtőzködésről. De nem adja fel abbéli reményét, hogy észrevétlen maradhat. Újabb klónt hoz létre, egy sima bunshint ami nyugati irányba indul el a fákon, mintegy elterelésként. Ő maga pedig déli irányba halad, kissé srégen, terve pedig, hogy az idegen mögé kerüljön. 
Igyekszik láthatatlan maradni, a klónt ellenben ki lehet szúrni. Még így is nehéz lesz a megközelítés a bagoly miatt.
~A baglyok hallása köztudottan jó. Az egy átkozott megfigyelő. Nehéz lesz...~ 
Karasu a Muon Satsujin no jutsut használja, hogy ellenfeléhez minél közelebb férkőzhessen, észrevétlenül. Tőle délnyugatra érkezik egy fára.  A jutsu hatásos még ilyen terepen is, a patak csobogása pedig méginkább elnyomná lépteinek hangjait. Amint megbizonyosodik arról, hogy ellenfelei nem figyelnek irányába, szép csendben elővesz egy kunaitőrt, és a Soushuuha technikát használva rögzít rajta egy chakrafonalat. Végül eldobja a tőrt. Ha az idegen megpróbálna kitérni előle, Karasu  módosítja a röppályát úgy, hogy a tőr kövesse áldozatát.  Ha félre is üti, Karasu újra felemeli a kunait, hogy az ellenfelébe vágódjon. Próbál karra, vagy lábra célozni, hogy ne okozzon halálos sebet. Úgy döntött ugyanis, hogy kifaggatja a férfit. Talán tud valamit a konohaiakról.

//Hogy ne kelljen keresgélned: Soushuuha -Emelkedő penge manipulálás
[size=43]A Homok ninják egyik alapvető technikája, ugyanazokat az alapokat használva, amiket a bábmesterek is használnak. Az átlag shinobi ezeket az alapokat felhasználva kezdetleges chakrafonalakkal kisebb tárgyakat irányíthat, lőhet ki, módosíthatja a mozgásukat. Az irányított tárgyhoz a használat előtt hozzá kell érnie, így létrehozva a chakrafonál kapcsolódásait a testén és a tárgyon.[/size]
[size=43]Bábhasználók képesek ezt a technikát egyszerre több tárggyal is alkalmazni, akár a nélkül is, hogy hozzá kellene érniük a tárgyhoz.//[/size]

Állapot: 100℅
Chakra: 88% (bunshin+soushuuha. A Muon satsujin az taijutsu)

~Átkozott. Tudta, hogy klón? Képzettebb mint gondoltam. Még egyszer nem becsülöm alá. De a kunait mivel akasztotta meg? Hihetetlen.~
A chakrafonál továbbra is a tőrön van, de Karasu nem mozgatja, hogy ellenfelének ne tűnhessen fel a dolog.  Észreveszi a kézjeleket, majd még egy dobótőrt.
~Nem egyet hajított?~ 
A többit nem látja a fa lombkoronája miatt. A rejtőzködés átka... 
Egy gyors mozdulattal guggolásból ülésre vált, majd azonnal hátradől, a faágat fogva. Két tőr felette suhan el, nem sok kellett a találathoz. A harmadik a faágba csapódik. Mivel az eső még csepereg, az ág pedig vizes, a kezeibe koncentrál némi chakrát, hogy ne essen le. Kényelmes póz, egy faágon keresztbe feküdni miközben a gravitáció húz lefelé, az eső rádesik, és tőrökkel dobálnak. Pihenés mi? Hogyne...
Visszaül, mintha most kelt volna fel egy kis szunyókálásból, és az ágba ágyazódott tőrért nyúlna, ám az eltűnt. Mi a rák? 
~ Illúzió. Ez tetszik. A manőverem biztosan megzavarta, de a bagoly észrevehet ha sokat mozgolódok. Mindegy, még egy próbát teszek, hátha. Nem akarok közelharcba keveredni. ~
Gondolkodóba esik, de csak egy valami jut eszébe. Megszünteti a Soushuuha jutsut, majd újra aktiválja, ezúttal egy másik kunaitőrön. Erre robbanójegyzetet helyez, majd egy újabb Oboro bunshint hoz létre. Ez ugyebár sokkal masszívabb mint egy sima klón, így egy ütéstől nem fog megszűnni. Fegyverrel viszont könnyen megszüntethető. A klón leugrik a fáról, és a következőt mondja: Meghalok? Ahhoz közelebb kell jönnöd. Unom a játszadozást, gyere mutasd mit tudsz. Ködrejtek ellen nincs esélyed. Ha az idegen elég közel jön, Karasu a robbanójegyzettel ellátott kunait felé mozgatja, a lehető leggyorsabban, mégpedig a  klónja mögül, amit megsemmisít, így ellenfele nehezebben veszi észre a veszélyt. Ha viszont nem jön közelebb, vagy távolsági fegyvert használ, életbe lép a B terv: Egy füstbombát hajít ellenfeléhez, és a füstöt kihasználva próbálja kivitelezni az A tervet. A klónja valószínűleg megsemmisül, de ha mégsem akkor azt is beveti elterelés gyanánt. A robbanójegyzetet már 2 méteres távolságban aktiválja. 

Állapot: 100℅
Chakra: 86℅ (Soushuuha, Oboro bunshin)

Karasu terve nem vált be. Ellenben elpazarolt egy robbanócetlit. Bár a repeszek megsérthették ellenfelét, ez közel sem elég. 
~Pech, de a távolsági támadások egyetlen jutsura épülhetnek, ez pedig kevés. Ellene legalábbis.Muszáj lesz közelharcot folytatnom. A düh az előbb elöntötte, de valamiért mégis nyugodt maradt. Nyilván nem kérdezhetem meg tőle miért gyűlöli a falut, hogy aztán felhergeljem harc közben. Nem baj. Akkor megmutatom magam.~
Egy ugrás, és már lenn is van. Nem, ez nem egy újabb klón, hanem Karasu személyesen. Egyenes háttal, zsebretett kézzel néz ellenfelére. 
-Nem tudom mit ártott neked Kirigakure a múltban, de biztos vagyok benne, hogy megérdemelted. Semmi sem tökéletes ezen a világon, de ez a falu már nem olyan mint régen. Hála a Mizukagénak. De minek is regélek itt Neked? Hisz ha rajtam múlik ma meghalsz.
Ekkor elindul ellenfele irányába. Két lépést tesz csupán, majd eldob felé egy füstbombát amolyan "kapd el" mozdulattal de úgy, hogy ellenfele előtt érjen földet. Egy gyors sunshinnal hátraugrik, majd makibishiket szór a lába elé. Ha ellenfele sunshinnal próbálkozik az ő irányába, akkor ezekbe belelép, amit a fiú ki is használ, és kunaitőrrel támad rá. Ha nem támad, amint ezek földet értek, robbanójegyzetet vesz a kezébe, és a mellette lévő fára ragasztja villámgyorsan, majd alkalmazza rajta a Kakuremino no jutsut. Amíg hozzáér, a címke felveszi a fa felületének színét, gyakorlatilag láthatatlan. 

A fán tartja a bal kezét, hogy a jutsu ne szűnjön meg, és színészkedik mintha elfáradt volna kissé. Amint ellenfele közelharcba akar bonyolódni, egy sunshint alkalmazva távolabb kerül, és aktiválja a jegyzetet, ami valószínűleg kidönti a fát is. 

Állapot: 100℅
Chakra: 83% (sunshin, kakuremino no jutsu, amit megtalálsz a sima jutsuk elején, úgyhogy nem kell sokat keresgélned )

Ez sem úgy alakult ahogy várta. Ellenfele gyorsan reagált, így Ő sem teketóriázhat. A nyílvesszőt saját füstbombája miatt nem veszi észre időben, így csak későn tudja megakasztani, mégpedig puszta kézzel. Ellenfele szerencsére nem tudta teljesen felmérni új helyzetét, így nem ért fontos szervet a lövés. Viszont piszkosul fáj. A nyílhegy a hasába ágyazódott, nem mélyen, de ha nem látja el a sebet, abból baj lehet. Azonban ez most kicsit sem érdekli. Kihúzza a vesszőt, ami szinte magától kiesik, majd eldobja. A cetlit felhelyezi, és várja ellenfelét. 
~Most legalább van okom a fát támasztani.~
Bal kezével a fán lévő cetlit fogja, jobb kezével a sebét takarja el. Kis vérfolt éktelenkedik a ruháján, kisebb mint a tenyere, így ellenfele nem láthatja.  Tartja magát a tervhez annyi különbséggel, hogy ismét alkalmazza a Soushuuha-t, egy kunaitőrön, amit a nyitott tartójában hagy. Ha még egyszer távolsági támadással próbálkozik, ezzel akasztja meg. 
~Franc. A saját hülyeségem áldozata lettem. De ez a sérülés semmi ahhoz képest amit Te fogsz kapni!~ 
-Na mi van, ennyire telik? Lövöldözünk, dobálózunk? Verekedni nem is tudsz? 
 ~Gyere te átkozott, vagy én megyek oda de azt nem köszönöd meg.~

Állapot: 97℅ nyílvessző, pár miliméter mély seb a hason, vérzés. Két körönként 1℅ állapotcsökkenés. 
Chakra: 82% (Soushuuha).

~Nem jön? Nem becsül le. Jól is teszi. Viszont nem akarom elhúzni a harcot.~ 
A felé szálló kést, Karasu a már említett kunaial hárítja, majd ellenfelét keresi. Hamar meg is találja jobbra pillantva, és látja az újabb támadást is. Ám nem látja a madarat. Amikor észreveszi azonnal sunshint hajt végre, mégpedig hátrafelé, úgy 8m-re a fától. Amint földet ér, aktiválja a cetlit, remélve, hogy ezzel megsebesíti, vagy akár még meg is öli a madarat. Elég idegesítő volt a harc alatt, így Karasu nem bánná ha végre nyugton maradna. 
A robbanás eredményét megvárja, majd bal kezével a kardjához nyúl, és előhúzza viszonylag lassan. Ekkor is számít távolsági támadásra, így jobb kezét készenlétbe helyezi. Ebből áramlik ki a chakrafonál, mely a tőrhöz van erősítve. A védést ellenfele a sunshin miatt nem láthatta, de ez legyen az Ő baja.
~Vajon képes ez a szárnyas dög információkat átadni neki? Látta hogyan védtem ki a tőrt. Viszont ez mit sem ér ha a fickó nem tud róla, és nem is látja. 
Most már tényleg közelharcra készül. Szemével ellenfeleit keresi, és ha bármelyikük közelebb akar kerülni hozzá, elhajít egy füstbombát úgy, hogy az egyenesen rajta robbanjon szét, majd a chakrafonalas kunaitőrrel támad rá, és a karddal védi ki az esetleges távolsági támadásokat. A tőr nem szemből, hanem srégen érkezik. A füst azért kell, hogy a tőrt elrejtse, így nehezebb legyen kivédeni. Ha közelharcra kerül sor, a kardot használja, de beveti a tőrt is, lehetőleg úgy, hogy ellenfele ne vegye észre.