Kaneko Teaház

Jiraiya Hétf. Nov. 13 2017, 16:00

Az Erdő Országának főútja mentén elhelyezkedő teaház, melyet a Kaneko család üzemeltet. A család feje közismert a környéken, ugyanis egy kiöregedett Shinobi, aki szerződésben áll a Ninjuu macskákkal. Gyakran megfordulnak erre a Hold Országából érkező Banekok, kik ritka teafüveket és egyéb termékeket hoznak az üzletbe.

**Datara** Hétf. Nov. 13 2017, 19:47

Napok teltek el azóta, hogy Datara elhagyta az Erdő Országát irányító Daimyo-jának palotáját. A béketárgyalás, amin részt vett, nem úgy ért véget, mint arra számítani lehetett. A háború még azelőtt lett vége, hogy bármiféle döntést hoztak volna a résztvevők. Emellett, mint az a végén kiderült, a tárgyalás szabotálva lett. Az a személy, aki úgy mutatkozott be, mint a házigazda, valójában nem a valódi úrnője volt a palotának.
- Szép kis csavar, azt meg kell hagyni. – szólalt meg miközben halad a főúton, miről azóta nem tért le, hogy elhagyta a tárgyalás helyszínét. - A háború véget ért volna! Vajon tényleg? – merengett el. Az információk, amiket közöltek velük, abból megtudhatták, hogy Kirigakure feladta a célját, a háborúval kapcsolatban. Egyik fél sem járt jól, aki részt vett a háborúban. Kirigakure-t hátba támadták, Kumogakure súlyos veszteségeket szenvedett. A háború már csak ezzel járt, a Szerzetes tudta jól, aki belekezd, az nem ússza meg veszteségek nélkül. Azt nem tudták meg, ki támadta meg a Víz országának ninjáit és azt se, hogy mi történt a Villámok Földjén. Datara úgy volt vele, ezen információkhoz úgyis hozzá fog jutni hála Yakou kiterjed információs hálózatának. Ennek a hálózatnak köszönheti, hogy tudomást szerzett a béketárgyalásról és valószínűleg ennek a hálózatnak köszönheti, miképp részt vehetett rajta.
- Hiába ért véget a harcok, még sokáig érezhető lesz az utóhatásai. – mondta ki hangosan azt, amire gondolt.
Az idő teltével a Szerzetes kezdte észrevenni magát, hogy ideje lenne valahol megpihennie s feltöltődnie, így hát arra a döntősére jutott, hogy betér a legelső útjába eső fogadóba. Az első ilyen hely egy Teaház volt. Ahogy belépett az épületbe a szokásos reakció fogadta, minden bent lévő tekintetet magára vonta. Már régóta nem érdekelte ez, figyelmen kívül hagyta és egyenesen a pulthoz legközelebb eső paravánalt elválasztott részen foglalt helyet, hol nem tartózkodott senki s ott várta meg, míg egy felszolgáló oda megy hozzá. A szalmakalapját és shakujo-át maga mellé helyezte s kicsit lazított a ruházatát. Mint mindig, mikor betér valahova, első dolga az volt, hogy körbenézzen s feltérképezze a helyet, a bent lévőkkel egyetemben. Nem volt túlbonyolítva a hely. Egyik oldal helyezkedtek a bambusszal elválasztott asztalok, míg a másik oldalon padok sorakoztak. Összesen kilencen tartózkodtak a teaházban, magát és a pultnál lévő kiszolgáló lányt is beleszámítva. Hat személy volt együtt, míg volt egy, aki magában ült. Datara az arcát nem tudta kivenni, mivel a kabátjának csuklyája takarta és nem engedett láttatni belőle szinte semmit. A csoporton is vetett egy gyors pillantást. Egyikőjük díszes öltözéket viselt, míg a maradék öt a szolgálója lehettek. Nem sietett a tetovált férfi, szóval megvárta, míg a nő végez a tennivalóival és odamegy hozzá.
- Üdvözlöm kisasszony! – köszöntötte a lányt, ha odament hozzá - Egy lótusz teát kérnék! – mondta el mit szeretne.

Jiraiya Kedd Nov. 14 2017, 17:00

// Datara - Nawabare no Jutsu //

Az egyszerű kis teaház közkedvelt volt errefelé, bár ezt Datara aligha sejthette ezt. Mégis, amikor belépett, minden szem rászegeződött. Magasságának hála le kellett hajolnia, amikor belépett, s ami azt illeti, csak éppen, hogy nem kellett végig fejet hajtva közlekednie a teaház alsó szintjén. Elvégre a férfi rájött, hogy ennek a teaháznak van még egy szintje, azt már kintről is látta és csak a több emelettel rendelkező épületeknek van ilyen alacsony - bár a normál emberek számára pont megfelelőnek mondható - plafonú alsó szintje.

Ahogyan a Szerzetes végigsétált a helyiségen, a hat fős csapat elhallgatott. Mind árgus szemekkel nézték, szinte érezte, ahogyan a hat szempár végigfut ruházatán, felszerelésein és eszközein. Ám a férfi nem nézett rájuk, csupán perifériájából figyelte meg őket és leülvén az egyik paravánnal elválasztott blokkba, úgy helyezkedett el, hogy jól láthassa a vele majdhogynem szemben lévő csapatot, tehát hátát a fal felé fordította. Senki sem szeret úgy ülni, hogy bárkinek is a hátát mutassa... Különösképpen nem ebben a világban, egy ilyen ismeretlen helyen.

Mindazonáltal, amint elfoglalta helyét, a pultban álló serénykedő hölgyemény abbahagyta a rendelés elkészítését és sietős léptekkel sietett Szerzetesünk felé. A lány szőkés, de enyhe lazacszínbe átcsapó hajzuhataga fürtökben omlott vállaira és hátára, óriási, barna szemeit pedig kedvesen szegezte az újonnan érkező vendégére. Kezeit maga előtt összekulcsolva állt meg a férfi előtt, majd mosolygott rá kedvesen.

- Üdvözlöm önt a Kaneko-teaházban. Mivel szolgálhatok? - Hangja kedvesen csilingelt, ám amint elhallgatott, a háta mögül egy férfi hang bődült fel.

- Hé Cukorfalat!! Mi lesz a rendelésünkkel?! Igyekezz és velünk foglalkozz! - Kiabálta az egyik férfi a hatfős társaságból, olyan hangerővel, amibe a lány valósággal beleremegett. Szemeit lecsukva, hunyorogva hallgatta a férfi hangját, majd sietve, idegesen hátra fordult.

- Hai-Hai! Azonnal viszem! - Majd visszafordult Datara felé, s ugyanazzal a kedves mosollyal próbálta meg fogadni a férfi rendelését, ám a lány nem tudta elrejteni idegességét. - Lótusz tea, értettem, pár pillanat és hozom is! - Hajolt meg a vendég előtt, majd gyorsan eltipegett. Ami még furcsa lehetett a lányon, az a viszonylag díszes kimonója, melyet nem sok felszolgáló viselhetett ebben a formában. Ez azt jelentené, hogy Datara egy nívós helyre érkezett.

Miközben a lány a pultnál serénykedik és tálcájára már az ötödik bögre teát emeli, Datara megfigyelheti a másik oldalon ülő férfiakat. Öten fekete és fehér kimonót viselnek, oldalukon Katana és Wakizashi látható. Hajukat tradicionális szamuráj hajviselettel fogták fel. Mind fiatalok körülbelül 22-23 évesek lehetnek. Megnyilvánulásaikból és arckifejezéseikből egyértelműen lekövetkeztethető, hogy el vannak telve magukkal. Ami viszont a hatodikat illeti, ő teljesen eltér tőlük úgy korban, mint megjelenésben. A feltehetően 18-19 éves Fiú fekete haja rendezetlen fürtökben omlott válláig, míg fülbevalógyanánt egy rózsaszín ékkövet visel. Kimonója díszes, a kék sötétebb és világosabb árnyalataiban egy egyszerre pompázik, csakúgy, mint Haorija. Léhán dől el az egyik padon, teljesen elfoglalva azt és valami furcsát szorongat a kezében. Innen úgy néz ki, mint egy formázott Mochi. Ő nem visel katanát, egyetlen egy Wakizashi van övébe tűzve.

- Áh, Unubore-sama! Itt a teánk! - Kiáltott fel az egyik férfi, s Datara ekkor vette észre, hogy a pultos lány egy, a törékeny testének nehéz tálcával egyensúlyozva próbál meg eljutni a pulttól a hatfős társasághoz, ám amikor a férfi felkiáltott, ő megbotolva terült el előre. Mind a hat tea a levegőbe emelkedve fröccsent minden felé, s bőven jutott mind a hat férfira. A lány arcán az esés fájdalma látszódott, karjait és lábait maga alá húzva gömbölyödött össze a földön, miközben szemeit erősen összezárta. Nem akart és nem is lett volna képes felállni, ám ekkor az egyik Szamuráj csuklójánál fogva megragadta és felrángatta. - Ezt mégis hogy képzelted Tsuki?! Rá öntöd a teát Unubore-samára?!

- Katoshi... - Csendül fel a most már ülő helyzetben lévő fiú nyugodt, halk hangja, mely azonnal elnémította a nála jóval nagyobb Szamurájt. A fiú éppen arcából törli le a ráfolyt teát. - Ez forró volt. Tsuki? Ezt mégis hogyan akarod jóvátenni? - Nézett a lányra, miközben fejét kissé oldalra biccentette, de a lány csak remegett.

- Én... Én... É-n nagyon sajnálom! Megfizetem a tisztítási költségeket és természetesen a fogyasztásukat is a ház állja! - Tsuki mostanra a saját lábain állt meg, de még mindig erősen szorította csuklóját a szamuráj marka.

- Hmm? Hogy ezt? - Nézett le a ruháján szétterjedő teafoltra. - Ez engem egyáltalán nem érdekel. De a fájdalom, amit a forró tea okozott... Azt hogy szeretnéd jóvátenni? Hmm? - A lány nem mert a fiú szemébe nézni, csupán rémülten meredt maga elé, nem tudott mit mondani. A fiú szemében azonban szadista fény csillogott, apró mosolya olyan démoninak hatott, mint amilyet csak a leggonoszabb emberek tudnak emberi arcukra varázsolni. - Áh tudom már! Majd én segítek dönteni. - Ekkor kissé előrehajolt, s mély hangon suttogta. - Az ügyetlen kezeddel fogsz fizetni érte. Katoshi! - Szólította fel a lány bal kezét fogó férfit, aki azonnal rántott rajta egyet és a fiú előtt elterülő asztalra nyomta. Tsuki felsikoltott, de nem mert mondani semmit. Legalábbis egyenlőre.

**Datara** Szer. Nov. 15 2017, 15:40

Jiraiya - Nawabare no Jutsu

~ Ki akartam vonni magam a világ ügyes-bajos dolgaiból… talán felelőtlenül. Ha csak úgy szemlélném a világot, ahogy azt elképzeltem és szerettem volna, akkor nem lenne értelme élnem. Mindegy lenne, ha elvonulnék egy isten háta mögötti helyre, hol senki és semmi nem zavarna. ~ mosolyodott el a férfi ~ Most jövök rá, hogy talán félreértettem azokat a szavakat, miket leírtak. A Mester és a többiek megállás nélkül próbáltak ráébreszteni erre, sikertelenül. Datara már régóta gondolkozót ezen és a tárgyalás ébresztette rá igazán. Már régóta csak bizonyos alkalmakkor avatkozott be eseményekben, máskülönben szinte mindig figyelmen kívül hagyta s tovább haladt. A tárgyalás volt az az esemény, ami megadta a végső lökést a számára, a változás felé. Tanulni akart, mindenképp meg akarta ismerni a világot. Újból azt az utat akarta követni, min még azelőtt indult el, hogy az Apját megölték.
~ Nem tűnik rossz helynek ez a Teaház. ~ szűrte le miután kényelmesen elhelyezkedett. A pult mögötti ajtót kezdte el bámulni, ami nagy valószínűséggel a konyhába vezetett. ~ Az ajtó mögött mindenképp tartózkodnia kell legalább egy személynek. A mostani időkben egyedül hagyni egy lányt, nagy felelőtlenség lenne. Meg amúgy is, kitudja milyen alak vagy alakok keverednek ide, akik nem igazán ismerik az illemet.
Datara örülhetett, hogy egy olyan helyet fogott ki, minek a belsőtere elég magas ahhoz, hogy ne keljen lehajolnia. A Kaneko Teaházban is csak éppen elfért, és nem volt muszáj összehúznia magát. Mint más helyen ott sem ugrálhatott kedvére, hacsak nem azt akarná, hogy gyorsabban felérjen az emeletre.
~ Úgy látszik, most is van köztünk olyan, aki híján van az illemtudásnak! ~ reagált magában a vele szemben ülő egyik férfi szavaira. ~ Illik megvárni, míg végez, a másik vendégel, ha már beszédbe elegyedett vele. Na meg nem kellene ordibálni, mert hacsak ö maga nem süket, akkor normál hangnemben ugyanúgy meghallaná. Datara látta, ahogy a lány összerezzen a hirtelen jött, a kelleténél is hangosabb szavaktól. A lány öltözékéből arra kellett következtetnie, hogy nem akármilyen helyre érkezett. A ruha, mit viselt túlságosan is eltért az egyszerűtől, díszesebb volt és drágább. A férfi megmozdulása után, Datara figyelni kezdte a hatfős csoportot. A megjelenésük alapján egyből kiderült kik lehetnek. A tradicionális hajviselet mindent elárult, ahogy az oldalukon foglaló kardpár. Mind a hatan fiatalabbak lehettek a tetovált Szerzetestől, egyikük, akinek a kimonója eltért a többitől, ő még fiatalabbnak tűnt.
~ Ő lehet a csoport főnöke, a többiek csak a szolgálói, esetleg testőrei. Az viszont egész biztos, hogy túlságosan is nagyra tartják magukat. Datara hamar felismerte ennek a jeleit, elégszer találkozott már vele eddigi élete során. ~ Az ilyen beképzelt alakok szokták a problémákat gerjeszteni. A Szerzetes mellkasánál összekulcsolva figyelte a lányt, ahogy az igyekezett kivinni a szamurájok állttal rendelt italokat. Idegességében túlságosan is sokat akart és nem vette figyelembe a képességeit, miszerint annyi italt nem képes egyszerre magával vinni. Az egyik férfi felkiáltása annyira váratlanul érte, hogy megbotlott s elesett. A kezében lévő italok, meg végül megérkeztek azokhoz, akik kérték, csak nem úgy, ahogy azt szerették volna. A levegőbe kerülő italok, minden irányba szétfröccsentek s beterítették a hat férfit.
~ Magatokra vessetek, ha nem siettettétek volna szegény lányt, és kicsit visszább vettetek volna a hangerőben, akkor nem így végeztétek volna. ~ mosolyodott el. Az ezt követő események nem olyan irányzatot vettek, ami a lánynak kedvezett.
~ Itt az alkalom, hogy ne csak szemléljem a dolgokat, hanem részt is vegyek benne.
- Elnézést Uraim! – szólalt fel hangosan - Nem gondolják, hogy kicsit túlreagálják a dolgokat. Nem szándékosan tette, csak véletlenül történt meg eme szerencsétlen eset. Maguk nem tűnnek olyan gyengéknek, ennélfogva nem hiszem, hogy olyan nagy fájdalmat tudott okozni azok az italok. – mondta.

Jiraiya Pént. Dec. 01 2017, 16:05

// Elnézést a késésért, +10 Chakrát és +5 TJP-t írok jóvá. Mostantól ha minden igaz tartom a tempót ^^ Mivel nem írtad le, hogy a karakter felállt volna a helyéről, úgy vettem, hogy a székében ülve szólal fel. Bár valószínűleg direkt írtad meg így Smile

//

Belefolyni a világ dolgaiba, vagy elvonulni mindentől távol, ahol a társadalom befolyása és más emberek tettei nem szabnak gátat az ember szellemi és fizikai fejlődésének. Ahol nyugodt lehet és ahol egyedül lehet önmaga. De vajon ez a jó cél? Ez a jó út? Kilépni az emberek tömegéből és magad lenni valahol, ahol nem érhet el senki gyermeke keze? Érdekes kérdések, ám a válasz az egyéntől függ és úgy tűnik, hogy Datara válaszai hamarosan utat törnek benne.

A díszes kimonós fiú, kit a szamurájok csak Unubore-samának hívnak, lassú, vontatott pislogásokkal emelte a blokkjában ülő férfira tekintetét, ám mielőtt megszólalhatott volna, a lány karját szorító férfi mordult fel.

- Te meg ki a franc vagy? Egy hős?! - Kacagott fel, mire a többiek is ugyanezt tették. - Akár szándékos volt, akár véletlen, az ügyetlenségéért meg kell fizetnie! Utoshi! - Szólt a mellette álló társának, aki előrántotta Katanáját.

- Én akarom... - Suttogott fel a halk, mégis mindent átható hang, s a szamurájok ledermedtek, majd Utoshi gonosz mosolyra húzódott szájjal csúsztatta vissza pengéjét és lépett hátra fejét hajtva, hogy átadja a fiúnak a kar levágásának "dicsőségét." Unubore-sama felállt, de most már nem a lányra, hanem végig Datarára nézett. Egyszer sem pislogott, egyenesen a szemeibe bámult. Szinte látni lehetett a provokációt a szemében miközben lassan előhúzta díszes Wakizashiját. Aki ért a fegyverekhez, az meg tudta mondani, hogy annak a rövid kardnak az éle igencsak edzett volt és rendkívül könnyű, ugyanakkor félelmetesen jól vág. Ha a fiú képes lesz elég erőt kifejteni, talán egyetlen egy mozdulattal megszabadíthatja a lányt a kezétől, ha viszont hibázik, Tsuki nagyon fog szenvedni.

Eközben Datara halk csörömpölést hall a pult mögötti ajtó mögül, de az néhány pillanat alatt el is hal. Ami viszont még jobban felkelti a figyelmét, vagyis sokkal inkább Shinobiérzékeit az a hirtelenjében keletkezett nyomasztó érzés. Nem tudja, hogy miért érez így, de szemmel láthatólag a Szamurájok arckifejezése is kissé megváltozott, ahogyan a díszes kimonójú fiúé is. Mintha szoronganának, ám ahogyan Datara, úgy ők is megszokják ezt az új légkört - vagy talán csak elmúlt(?) - és újra a dolgukkal foglalkoznak.

- Ha szeretnéd, átveheted a helyét. - Mutat Datara felé Wakizashijával a fiú, majd kissé oldalra dönti a fejét. - Ellenkező esetben egy percen belül levágom a lány kezét a csuklójától fogva. Nem csináltam még ilyet, lehet, hogy fájni fog. - Néz le a remegő, könnyeibe vesző lányra, majd egy könnyed mosolyt intéz felé és újra Datarára meredt. Tekintete elsötétül, szinte már látható benne az elfojtott szadista vágy. - Mi a válaszod nagyra nőtt vándor?

**Datara** Pént. Dec. 08 2017, 18:59

Jiraiya - Nawabare no Jutsu

Datara szavainak köszönhetően sikerült magára vonni a szamurájok figyelmét, még a Főnökét is. A Szerzetes szó nélkül hallgatta a lány karját szorongató férfit. Semmi visszajelzést nem mutatott a szavak és a többiek reakciójára. Várt egy kicsit és majd csak akkor szólalt meg, miután a kompánia Ura felszólalt.
- Azt kérdezi, hogy egy hős lennék? – kérdezett vissza, miközben elmosolyodott. Datara-nak mosolyt csaltak az arcára a férfi szavai.
- Nem… nem vagyok hős, hogy is lehetnék az. Én csak egy egyszerű lélek vagyok, aki a Sors által rászabott útját követi se több, se kevesebb! – válaszolta meg végül a feltett kérdést. Az utóbbi napokban, kezdett megvilágosodni és megérteni azon szavak jelentését, amiket tanítottak neki az utóbbi időben. Arra már igen hamar rájött, hogy belőle nem válhat hős. Nem érzett késztetést, hogy küzdjön a gonoszság, az elnyomás ellen. Még az sem igazán mozdított meg benne valamit, amire épp készültek a férfiak. Érezte magában, hogy változnia kell, ám a nézeteivel nem akart felhagyni. Nem akart az egyik oldalra sem állni, követni szeretné azokat a tanokat, amiket Yakou-tol tanult. Nem akart sem fehér, sem fekete lenni, a szürkét látta megfelelőnek. Legalább is még, mert tudta jól, bármikor megváltozhat a gondolkodásmódja.
~ Épp ezért szeretnék semleges maradni, épp a miatt, ami a szemeim előtt zajlanak. A hatalommal való visszaélés mindenhol jelen van. Ki határozhatja meg, hogy mi a helyes és mi a helytelen? Ki érdemel büntetést és mi cselekedett nem? ~ merengett el ~ Akinek van pénze, hatalma az azt hiszi mások felett áll és bármit megtehet, még dönthet mások élete felett. Franc, azt hiszem, kezdek saját magam ellen menni! ~ a férfi érezte a zavart magában. Túl hamar akart változni és ez még nagyobb zavart keltett benne, mintha szép lassan történtek volna az átalakulás.
~ Túlságosan hamar akarok, egy ekkora változást eszközölni magamban. Lépésről lépésre kell haladnom, ahogy „Ő” tette! ~ jutott eszébe egy személy, aki hasonló cipőben járt, mint Datara. ~ Most csak eme helyzettel kell foglalkoznom.
Közben a Szerzetes elemezte a kialakult helyzetet, és úgy tűnt, hogy Ő az egyetlennek, aki segíthetett a lányon. Más nem igazán akart, nem mintha olyan sokan lettek volna az épületben, aki tudna. Magán és a csuklyás férfin kívül, csak a csoport tartózkodott a helyiségben. A csuklyás férfi nem adta jelét annak, hogy közbe akarna avatkozni, így csak maga maradt. Ahogy gondolta nem rég, még valaki volt a pult mögötti szobában, mert zajt hallott onnan. A Szerzetes azonban nem a zaj forrása, sem a szamurájok beképzelt arcképük, hanem a hirtelen jött nyomasztó érzés kezdte zavarni. A szamurájok ugyanúgy megérezték azt, amit Datara, mert az arcmimikájuk már nem azt a jókedvet mutatta, mint addig.
Datara úgy vélekedett, hogy az Unubore nevű ifjú nagyon túlreagálta a leöntést. Egy ilyen szerencsétlen eset következménye nem lehet az, hogy valakinek a kezének levágása lenne a megoldás, az már túlzás. Türelmesen végighallgatta a feléje intézett szavakat és csak utána nyitotta száját szóra.
- Nem tudom, hogy kik maguk, azt viszont igen, hogy amire éppen készülnek az túlzás. Eme cselekedetükkel csak azt mutatják a külvilág felé, hogy mennyire barbárok valójában. Mennyire gyengék valójában miként egy gyenge lányon tudják csak kiélni beteges vágyaikat! – Datara szavaiból végig higgadtság és érzelem mentesség áradt - Szégyellem magam, amiért én is ugyanolyan ember vagyok, mint maguk. – az utolsó szava után felkészült arra, miszerint a helyzet komolyra fordulhat.

Jiraiya Szomb. Dec. 30 2017, 23:17

Bizony a jó és rossz rögös útjain járni nem éppen könnyű... Ahogyan a fény és sötétség harca is állandó, úgy az ember lelkében kavargó érzelmek is fájdalmas harcot vívnak, hogyha az egyén nem biztos sem magában, sem pedig az útjában. Az ki változni akar, vajon képes rá? Az emberek tudnak változni, hogyha akarnak? Nem csak a körülmények formálják őket? Ismerheti-e magát mindenki teljesen, egészében? Datara talán igen, de még olybá tűnik, hogy nem érkezett el útjának arra a szakaszára, ahol tisztában lehet önmagával. Ezért is küzd most saját magával. De passzív gonosznak lenni? Hagyni, hogy valaki szenvedjen s nem tenni semmit? Ki tudhatja, hogy mégis mi a jó...(?) Senki. De egy valami biztos: Ott, ahol szürkévé olvad a fekete és a fehér, ott az összes igazság megmutatkozik.

Datara válaszára csak mindannyian összenéztek, egyedül a fiatal fiú nem adta különösebb jelét annak, hogy érdekelné amit Datara mondott, a többiek pedig csak gunyoros arckifejezéssel meredtek rá. Végül pedig, amikor a nagyra nőtt férfi kifejtette gondolatait, Unubore-sama arckifejezése megváltozott: fölényes és lenézővé vált, még állát is felszegte, miközben válaszolt.

- Én vagyok az Erdő Országa, Unubore Tartományának Vezetőjének fia: Unubore Kyoumaru! - Emelkedett hangvétele olyan magas fokú gőgöt sugárzott magából, amit ritkán lát az ember, nem beszélve azokról a megvető pillantásokról. - Jogom van azt tenni, amit csak akarok... Ezek az emberek hozzám tartoznak, ahogyan a föld is, amin jársz. - Szája démoni mosolyra húzódott. - Én csak példát statuálok, éppen ezzel mutatom meg azt, hogy mekkora is a családom hatalma! Az ÉN hatalmam! - Ahogyan nagyságáról kezdett beszélni, úgy vált egyre eszelősebbé tekintete, mintha egyfajta euforikus állapotba került volna. - És nem... - Szegezte Wakizashiját Datara felé. - Te nem vagy ugyanolyan ember, mint mi... Talán, mint ők, de nem olyan, mint én. Te csak egy egyszerű, semmirekellő, csavargó féreg vagy, akik a magamfajták szemetében túrva próbálnak meg a kegyünkbe férkőzni! Egyszerű kis porszem vagy ebben a világban, ki most az én földjeimre vetődött... - Lélegzetvételnyi szünetei között fel-fel kuncog, szemeiben őrült fény csillogott. - Most pedig, eltüntetlek a FÖLDEMRŐL!!! - Ordította, majd egy fentről lefelé irányuló Wakizashi támadást indított meg Datara felé. A fiú gyors volt, de nem eléggé ahhoz, hogy a Vándor ne tudja lekövetni mozdulatát és ne tudjon rá reagálni. Ugyanakkor látta, hogy a fiú támadására a körülötte lévő testőrök is kardot rántanak, körülbelül pontosan akkor húzzák ki hüvelyükből a fegyvert, amikor a Wakizashi elérte Datarát.

Ha Datara kikerüli a támadást, vagy elhajol, akkor a fiú nem áll meg a rohammal, folyamatosan támadja őt, igencsak szép, gyakorlott kardforgató mozdulatokkal, ám mindegyik olyan "lassú," hogy Datara számára meg sem kottyannak.^1!

Ha Datara megállítja a kardcsapást - most vagy bármikor amikor a fiú támad felé - akkor a fegyvereiken keresztül érezheti a fiú remegő testét, ahogyan próbál több és több erőt kifejteni, de nem megy neki, Datara erősebb nála. Ám ekkor megelégelve ezt felkiált és Datarára uszítja az embereit.^2!

^{_____________}

--> A vágás egy feltehetően nem chakrahasználótól gyors, de mivel Datara Ninja, így az érzékei sokkal jobban ki vannak élesedve, így az egyszerű vágást könnyűszerrel képes szinte bárhogy, hárítani, kikerülni. Döntsd el, hogy mit és hogy tesz. --> Az, hogy Datara miképpen reagálja le a fiú támadását, hogyan hárít, stb stb mind a kaland szálait alakítja. Bárhogyan dönt, bárhogyan cselekszik, ez a döntése legalább 3 különböző szálon viheti majd tovább a játékodat a döntésedtől függően. (A jó döntés nem feltétlenül jelenti azt, hogy "jó" irányba megy tovább, lényeg a szerepjáték ^^) Természetesen, hogy melyik reakció mit befolyásol azt csak én tudhatom, de, hogyha már nem lesz jelentősége és érdekel, elmondhatom, hogy mi hogyan befolyásolta volna a dolgokat.

1! --> Ha Datara kikerülte az első támadást majd a többit is, akkor a fiú egészen addig, amíg a Vándor meg nem állítja a támadásokat, támad és ha valamelyik testőre bele akarna keveredni, hátrébb utasítja. Ezen kívül a fiú egyre csak eszelősebbé válik, míg végül ki nem fárad és meg nem áll... Pillantásai még mindig megvetőek.

2! --> A fiú baljáról és jobbjáról egyszerre érkezik egy-egy jól irányzott kardszúrás. Az egyik Datara nyaka felé, a másik pedig a hasa felé. A szúrások nagyon gyorsak, a Vándornak mindössze egy másodperce van reagálni rá!
___________

Datara
Állapot: 100%

Chakratartalék: 100%

//+ 10 Ch a késésért! //

**Datara** Pént. Jan. 05 2018, 13:30

Jiraiya - Nawabare no Jutsu

Datara-t az már nem érdekelte, hogy milyen reakciót vált ki a szavai a többiekből. Miért is érdekelte volna olyanok reakciója, akiket nem nézett semmire. Helyette inkább azon gondolkozott, miként folytassa tovább a kialakult helyzetet. Miképp kéne reagálnia a dolgokra, amikkel majd szembe fogy találkozni. Azon járt az esze, hogy egy normális ember miként reagálna rá. Mivel ezt nem tudta, azon kezdett merengeni, hogy az ismerősei mit csinálnának a helyében.
~ Ahhoz nagyon hasonlóan válaszoltam az eddigi kérdésekre, ahogy Akito szokta tenni. Talán ezt az irányvonalat kéne követnem! ~ merengett magában, miközben azért figyelte a fiatalember szavait.
~ Nem hiába képzeli magát olyan nagy embernek. Egy Tartomány Urának a leszármazottja, így a nevelése csak segített, hogy ilyenné váljon. Biztos már gyerekkora óta belenevelték, hogy ő különb mindenki mástól. Láthatta, ahogy a szülei, rokonai, miként viselkednek az egyszerű emberekkel és ez is segítette eme képzeletét, amit épp az imént fejtett ki nekem.
- Oh, szóval az Országban található Unubore Tartomány Urának a kölyke vagy! – mondta felkiáltva - Nem is hallottam rólad, sem az Apád Tartományáról. Akito viselkedését vette alapul és ahhoz megfelelően válaszolt. Felidézte szavait, reakcióit az egyes helyzetekben s próbált helyzetének megfelelően reagálni.
~ Amint most csinálok, az lényegében utánzás, ám nem tudok más tenni, mert az se tudom már, hogy egy ilyen helyzetben, miként kéne cselekednem. Datara azt tudta, hogy Szerzetesként, olyan emberként, aki még a Templomban élet, mit tett volna az adott helyzetben. Ott azt tanították a Növendékeknek, hogy segíteni kell az arra rászorultaknak. Datara azonban már rég nem követte azokat az útmutatásokat. Egy egész mást érzett magához közelebb, azt, amit Yakou tárt elé. Közelebb érezte magához, ám még nem egészen értette meg s tette magáévá.
- Most, hogy megtudtam ki vagy, talán félnem kellene tőled? – kérdezte.
A bemutatkozás utáni szavain elgondolkodott. olyan dolgot mondott, ami merengésre késztette.
- Tévedésben éltél eddig, ha úgy hitted, hogy az emberek és a föld hozzád tartoznak. Még ha azt is mondtad volna, hogy az Ország Daimyo-nak tulajdonát képezi, az se fedné a valóságot. A föld a Természet tulajdona, ahogy a levegő, a víz és az étel, amit megeszünk. Egyetlen halandó ember sem birtokolhatja eme és más hasonló dolgot. A Természettel egy szinten senki sem lehet, egyedül az Istenek. Az emberek felett sem rendelkezhet más ember, mert nem áll jógában. – fejezte be végül monológját. Ezek a szavak a sajátjai voltak, tényleg így gondolta és ebben hitt.
- Ha ily módon kell bizonyítanod a hatalmad nagyságát, akkor elég elenyésző lehet az. Ha olyan nagy lenne, mint szeretnéd vagy képzeled, akkor nem tennéd ezt a lánnyal. Nem csinálnál olyan dolgot, amiket csak a gyengék tesznek. Ha igazán nagy hatalmad lenne, akkor figyelmen kívül hagynád ezt a balesetet, nem büntetnéd meg a szegény lányt. – magyarázta el mit tenne egy nagy hatalommal bíró ember.
- Abban igazad van, hogy a Világhoz képest egy porszem vagyok, egy jelentéktelen senki. – vallotta be - Ám én nem képzelem és nem is tettetem magam többnek, mint ami vagyok. Te pedig pont az ellentettjét teszed. Fiatal vagy még, fogalmad sincs milyen a valódi Világ. Én láttam a „Világot” és tisztában vagyok vele. – azzal befejezte a prédikációját.
Datara-t nem lepte meg a fiú támadása, már számított ama reakcióra, direkt ezért állt fel ültéből a szavai kezdetén. A fentről lefelé irányuló támadás elől ellépett. A mozdulat gyors volt, gyorsabb, mint egy átlagember csapása, azonban ahhoz nem elég gyors, hogy gondot okozzon az elkerülése. Unubore fiú hirtelen támadását, az emberei sem hagyták figyelmen kívül, fegyvereiket előrántották a hüvelyükből. Csak ennyit csináltak, nem mentek segíteni Uruknak, mert az nem engedte.
A Tartomány Urának fia a függőleges csapás után sem állt le, támadott tovább megállás nélkül. Elragadták az érzelmei és meg sem próbált ellene tenni. A mozdulatokon észrevehető volt az a nem kevés idő, amit arra fordított, hogy minél tökéletesebbek legyenek a támadások. A tetovált Szerzetes egyszer sem támadott vissza vagy hárított, csak elhajolt, ellépett és hasonló mozdulatokkal kerülte el a találatot. Egész addig csinálta ezt, amíg le nem fárasztotta a megdühödött fiút.
- Most már láthatod az Én és a Te hatalmad közti különbséget! Jobban tennéd, ha még azelőtt befejeznéd, hogy komolyan megsérülnél! – tanácsolta.

Jiraiya Hétf. Feb. 05 2018, 17:37

// Elnézést a késésért, +15 Chakra és +5 TJP érte ^^" //

Bár a "kölyke" jelzőre elfintorodott az orrát fennhordó fiú, Datara szavai úgy csengtek fülébe, mint egyfajta felismerés... Felismerése annak a ténynek, hogy rossz emberbe kötött bele a "Vándor Óriás," ám ami ez után következett, rögtön eltörölte ezt a téves következtetést. Lényegében Kyoumaru lassan arcára kúszó öntelt mosolya az arcára fagyott. Ezt csak tetézte az, hogy Datara vicces csinált a nevéből és a rangjából, semmibe vette őt. Nem csoda, hogy a gyűlölete fokozódott.

Datara szavait bár erősen megfeszült izomzattal, de végighallgatta a fiú, s nem volt rest olykor összenézni és felnevetni a körülötte állókkal, kik közül ketten valóban kinevették a Vándor elképzelését a világról és a Természetről, mások arcán pedig látszott az erőltetettség... Tudták jól, hogy bár igaznak vélik a fiú szavait, kötelességük úgy tenni, mint akik megvetik őt. Elvégre ezt kívánta uruk és parancsolójuk.

- Az, hogy mi áll jogomban csak a hatalmamtól függ! Vagy nem így van? Az istenek is a hatalmuk miatt többek nálunk... - A karjait hetykén széttárta, könyökhajlata szinte laza volt. - Azt mondod, hogy ha igazán nagy hatalmam lenne, akkor elnézném ezt ennek a libának? - Nézett le a lányra, ki még mindig ott remegett előttük a földön, ám a fiú pillantására észbe kapott és amilyen gyorsan csak tudott, elkotródott az útból: beszaladt a pult mögötti ajtón. A testőrök és Kyoumaru is csak szánakozva nézte végig a jelenetet. - Mintha lenne hová menekülnie... - Fújta maga elé, majd újra Datarára nézett. - Ha valakinek hatalma van, képes határokat eltörölni. Ha igazán nagy a hatalmad, akkor semmi és senki nem szabhat gátat neked. Sem az illem, sem az erkölcs, sem a társadalmi normák, sem a saját érzéseink. De persze ezt te, egyszerű csavargó hogyan is érthetnéd meg? - Mutatott kardjával Datara felé. Ujjai gyengén tartották a Wakizashit, szinte csak éppen, hogy ki nem billent közülük. Nem veszi komolyan a helyzetet. - Számomra a hatalom abban nyilvánul meg, hogy ha úgy határozok és kedvem úgy tartja, lelkiismeret furdalás nélkül metszhetem el a lány torkát, majd állhatok tovább következmények nélkül. Ezt jelenti az én hatalmam! - Arckifejezése újfent eszelőssé változott, szembogara összeszűkült és az elmebetegség árnyéka vetült arcára, azonban Datara utolsó mondandójára már nem tudott visszavágni... Nem tudott érvelni és nem tudott mit felhozni, hogy saját igazáról tegyen tanúbizonyságot, így a legegyszerűbb megoldáshoz folyamodott: Kihasználta az eddig elfojtott agresszióját és a Vándornak esett!

[...]

Ahogyan Datara táncolt el a kardcsapások elől, úgy vált egyre kiszámíthatóbbá, a fiú mozgása. Először még egy paraván bánta a "harcot," utána már a Vándor képes volt úgy mozogni, hogy semmi kárt ne tegyenek az üzletben. Mindeközben a Szamuráj Testőrség folyamatosan lépdelt odébb, végig a fiú háta mögé próbáltak szorítkozni, hogy véletlenül se érje el őket Uruk gyűlölete. A bejárat előtt is gyűlt már a kíváncsiskodó tömeg, egészen addig, amíg az egyik testőr észre nem vette és nem terelt mindenkit odébb, majd csukta be a teaház ajtaját és állt meg kint, hogy senki be ne akarjon jönni. Ezzel a Szamurájok száma is megfogyatkozott.

Percek múltán a Wakizashit is alig bírta már két kezével tartani a vékony nemesi vérű kölyök. Görnyedt háttal, lihegve, villódzó tekintettel nézett fel Datarára. Három méteresre dagadt köztük a távolság, ugyanis a fiú elhátrált. Ugyanabba a helyzetbe kerültek vissza, mint amikor még csak szavakkal harcoltak. Bár az egyik fél még mindig csak így tesz, nem erőltette meg magát.

Kiyoumaru már nyitotta volna szóra száját, ám ekkor a fogadó csendes sarkában lévő szék megcsikordult. A csuklyás alak, utazóköpenyébe temetkezve állt fel helyéről. Tekintetét lesütötte, arcát a padló felé irányította, így képébe lógott az említett fejet fedő. Egyedül hosszú, fekete, göndör, ápolatlan haja lógott ki tincsekben előre arca bal és jobb oldalán nagyjából az álla alá és nem tovább.

Mindenki csak szótlanul állt és a köpenyest nézte, ki egyszerű természetességgel sétált a pult felé. Nem sietett, így volt idő szemügyre venni őt. Nem viselt lábbelit. Fekete köpenye a bokájáig ért, így megvillant csupasz lába, melyen kisebb, ámbár ápolt karmok nőttek. Furcsa, de emberszerű volt a láb felépítése, mégis egy macskáéra hasonlított. Az alak egész testét fekete köpeny fedte, így sem karját, sem arcát, sem testének többi részét nem lehetett látni, ám amikor elsétált Datara és a fiú között, utóbbi szemében újra fellobbant a gyűlölet lángja. Egy újabb porszem, mi bele merészelt menni a szemébe...

- Te mégis mit képzelsz?!?!! Na ne szórakozzatok VELEM!!!! - Ordította habzó szájjal, szinte egész teste beleremegett, s ez a gyűlölet akkora erőt adott neki, hogy már-már követhetetlen gyorsasággal indított meg egy csapást az előtte elhaladó alak felé. Ám a támadás nem ért célt. Bár Datara nem tudott volna időben reagálni és odaérni, hogy megállítsa a támadást, nem is volt erre szükség. A köpeny alól, egy vastag, ébenfekete farok csapott fel, melynek tincsei tüskékként álltak szerteszét és úgy szilárdultak meg, ezzel megállítva a Wakizashi támadását. Ha ez nem lett volna elég, a szőrtömeg átfogta a kardot és nem engedte... Kiyomaru próbálta kihúzni, de meg sem bírta mozdítani, így elengedte és hátrálni kezdett. - Mi...?! MI ez?! Öljétek meg! ÖLJÉTEK MEG A ROHADÉKOT!!! - Visította, miközben saját lábában elesve zuhant a padlóra.

A csuklyás alak nem mozdult, ahogyan a négy Szamuráj sem. Mindannyian megrökönyödve álltak, majd uruk újbóli unszolására megszorították fegyverüket és négyen egyszerre támadtak a nekik hátat fordító alakra. Mindegyikőjük egy-egy szúrást igyekezett intézni, mégpedig ellenfelük szíve felé. ^1!

_________________
1! --> Datarának több dologra is lehetősége van. Egy részről jobb oldalán ott van körülbelül két lépésnyire a földön fekvő, védtelen Kiyomaru. Más részről képes lehet beleavatkozni a támadásba, ha elég ügyes. Körülötte egy széttört paraván, egy asztal és egy szék van, nagyjából 3 másodperce van reagálni. Egy cselekvésre van ideje.

Datara
Állapot: 99% - Elhajlások

Chakratartalék: 100%

**Datara** Csüt. Feb. 15 2018, 20:43

Jiraiya - Nawabare no Jutsu

~ A szavak semmit sem érnek. Hiába jártatom a szám, értelme nem lesz neki, mert olyan szinten belenevelték azt, amit képzel, hogy lehetetlenség meggyőzni az ellenkezőjéről. ~ merengett el ~ Meg ott van az is, hogy nem igazán akar változtatni, az az életmód, amiben éli az életét, túlcsábító ahhoz, miképp feladja. Datara abba egyetértett, hogy az Istenek a hatalmuk miatt többek az emberektől. A „hatalom” azonban relatív dolog, nem mindig megfelelően értelmezik a jelentését. A Szerzetes érezte, miszerint nem fog hallgatni rá, emiatt nem felszegette tovább a témát.
~ A „hatalomnak” rengeteg megnyilvánulási formája van. Ha valaki óriási mennyiségű chakra-val rendelkezik az hatalom. Ha valaki fizikai ereje messze meghaladja az „egyszerű” embert, az hatalom. Épp úgy, ahogy az, ha valaki sokkal fürgébb, mint a másik. A tudás is hatalom egy formája, csak sokan ezt nem veszik figyelembe. Lehetne még sorolni órákon át kinek épp mit takar a szó jelentése. Hogy ezek közül melyik az „igazi” hatalom megnevezése az nem tudom, még sokat kell látnom és tapasztalnom, hogy eldöntsem és választ tudjak rá adni. Azzal, hogy bejárom a világot és ismeretlen emberekkel találkozik, meg fogom tudni!
Ahogy arra számítani lehetett a fiú nem volt egy erőteljes harcos, hiába látszott a mozdulatain a gyakoroltság. Majdnem egy tipikus elkényeztetett, gazdag gyerek volt. Hiába volt rengeteg óra gyakorlás a mozdulatai mögött, ha fizikálisan nem bizonyult erősnek egy harcban. Megmutatkozót, hogy egy hosszabb ideig tartó párbajban elvérzett volna. Datara és Kiyoumaru tánca percek múlva lelassult és megállt az ifjú Uraság elfáradása miatt. Miközben kerülgette a gyilkos csapásokat, a fiú mögött lévő embereit sem hagyta figyelmen kívül, nagyobb veszélyt látott bennünk, mint az Urukban. A kis műsoruk egyre több szempárt vonzott a Teaházhoz. Az ajtóban állva figyelték a benn folyó eseményeket, mígnem az egyik Szamuráj megelégelve a nézelődőket otthagyta Urát és az ajtón kilépve hátrébb nem küldte a nézelődő tömeget. Hogy a távolabbról se lássák, bezárta a nyílászárót és megállt előtte. Őrt állt, hogy senki se próbálkozzon a leskelődéssel. Datara megnyugodott, hogy a Tsuki nevű lány elhagyta a helyiséget. Ennek hála nem kelletett ügyelnie arra, hogy a fiú erőlködés közben nem-e gondol egyet és támad rá. Datara és Kiyoumaru végül abba a pozícióba került vissza, mint amikor elkezdődött az egész. Az események azonban ekkor váratlan fordulatot vettek. Az egyetlen személy – rajtuk kívül – megmozdult. Felállt s a pult felé kezdett lépdelni. A köpenye szinte az egész testét eltakarta, ennél fogva túl sokat nem látott a viselőjéből. A Szerzetes pár dologra azonban felfigyelt. Első és talán a legfeltűnőbb az volt, hogy nem viselt semmiféle lábbelit. Nem igazán lepődött meg ezen, úgy volt vele mindenkinek szíve-jóga eldönteni, hogy öltözködik, mit visel és mit nem. Más viszont megragadta a tetovált férfi tekintetét, mégpedig a lábujjai végén a normál körmök helyet kisebb méretű karmok helyezkedtek el. Ezen karmokra nem lehetett mondani, hogy a nemtörődömség, ápolatlanság végett lehettek, látszott rajtuk, hogy megfelelő módon voltak ápolva. Datara ezután rögtön felemelte tekintetét és az idegen arcát próbálta kifürkészni.
Kiyoumaru annyira elvesztette az önuralmát, hogy mikor az idegen elhaladt kettőjük között végleg elszakadhatott benne az a cérna, ami még valamelyest az ép észnél tartotta. A düh egy pillanatra olyan erőt kölcsönzött az ifjú Nemesnek, mitől olyan sebességet volt képes elérni, mire a tetovált Szerzetes nem tudott reagálni. A hihetetlen sebességű mozdulat, azonban nem érte le azt a célt, amire hivatott volt, megakadt egy szokatlan testrészben. Egy vastag fekete farok bukkant elő a köpeny alól s olyan keménységűvé szilárdult meg rajta a testrészt fedő szőr, mi képesé vált megállítani a Wakizashi-t. Az immár tüskésé vált farok rácsavarodott a pengére és olyan erővel tartotta, hogy a fiú nem bírta kihúzni a szorításból.
Látva, hogy nem képes visszaszerezni a fegyverét eleresztette azt s szinte visítva utasította támadásra az alárendeltjeit. A Szamurájok a döbbenettől nem mozdultak azonnal. Másodszori utasítást követően indultak meg a háttal lévő idegennek. Datara-t meglepte az idegen és a nem épp hétköznapi testrész. Még nem találkozott olyan emberrel ki egy plusz testrésszel áldották meg az Istenek. Datara nem ment segíteni az idegennek, hanem inkább az egyedül hagyott földön lévő Kiyoumaru-t vette célba. A köztük lévő két lépés távolságot egy gyors mozdulattal tette meg. Amint elérte a fiút, megpróbálta elkapni. Hátulról akarta elkapni a nyakát az egyik kezével, míg a másikkal ráfogni a kezére s hátracsavarni azt. Ha ez sikerült neki, akkor megpróbálta felemelni, hogy két lábán álljon s úgy figyelné tovább az idegen és a Szamurájok kibontakozó harcát. Ha esetleg kiabálni próbálna, akkor azzal a kezével, mivel fogta a nyakát, a száját fogja be.

Jiraiya Csüt. Feb. 22 2018, 12:03

Datara úgy döntött, hogy nem avatkozik bele az idegen és a négy Szamuráj harcába, még akkor sem, hogyha a furcsa, fekete farokkal megáldott alak háttal áll a négy kardforgatónak, kik minden erejükkel azon voltak, hogy keresztülszúrják uruk "támadóját."

Természetesen Datara könnyedén ártalmatlanította Kiyoumarut, a fiú nem volt képes sem elkerülni az óriás kezeit, sem pedig kitörni a szorításából. Kiabálni próbálna, de Datara befogja a száját. Az óriási tenyér szinte a fiú fél arcát elfedi, nem csak a szájat... Túlzottan is nagy az alacsony ficsúr és a vándor óriás közötti méret és erőkülönbség. Kiyoumaru úgy érezhette, mintha Datara egy vaskos faként nőné körbe őt, míg a Vándor szinte érezte, hogy egy mozdulattal összeroppanthatná a vékony, alacsony termetű fiút.
- Ninpou: Nawabare! - Hangzott a név. A hang, szinte áthatotta a helyiséget, lágy volt és nyugodt, mégis, mintha felszólított volna, s a Szamurájok ledermedtek. Katanáik hegye néhány centire állapodott meg az idegen hátától, s a technika szinte olyan gyors volt, hogy Datara alig bírta kivenni, hogy mi is történt. Látta a padlózat illesztései között lévő résekből felszökni a megcsillanó drótokat, ahogyan a vastag, macskaszerű farokból is három acéldrót tekeredett elő, rátekeredve és lefogva mind a négy támadót. Karjaikra, kezeikre, ujjaikra, lábaikra, nyakukra és az egész testükre rátekeredett, a drótok egymásba fonódtak. Miközben a kardforgatók kiejtették kezeik közül fegyvereiket és karjaik, ujjaik lilulni kezdtek, egyesek pedig fuldoklásba kényszerültek, az idegen odasétált a pulthoz, majd némi pénzt elővéve lehelyezte azt egy tálcára, majd megfordult. Még mindig csuklya lógott az arcába, így nem látszódott az arca.
Idő közben Kiyoumaru abbahagyta a fészkelődést, csak meredten bámulta a kibontakozó jelenetet, miként a Szamurájai sorba esnek össze a levegőhiány miatt. Bár ruhájuk felfogta a drótok élességét, de ott, ahol nem borította testüket vászon, a fém könyörtelenül serkentette ki vérüket és vájta magát a húsukba. A kardforgatók minden irányba estek el, de mivel testük összekötődött a drótok által, visszarántották egymást, ezzel pedig még mélyebbre hatolt a testükre feszülő acéldrót. Egy kupacban dőltek össze, majd amint ez megtörtént, az idegen kiemelte kezét a köpenye alól. Csontos volt, de látszódtak az izmok... Sokkal inkább volt ruganyos, mint sovány. Ujjai végén karmok nőttek, hegyes, ragadozókra emlékeztető karmok. A fél Kos kézpecsétet formálta meg, minek következtében a drótok elernyedtek, majd mint a kígyók, szépen lassan visszakúszva a padlózat réseibe, azokon keresztül szlalomoztak a köpenye alak felé, majd kúsztak fel a köpenye alatt...
- Szóval... Miben is nyilvánul meg a te hatalmad? - Az idegen hangja baljósan csengett, de egyértelműen a fiú felé intézte szavait. - Kedvedtől függően, lelkiismeret furdalás nélkül metszeni el valaki torkát? Egyetértek a hatalomról alkotott képedről, de a gátlástalanság az emberiség egyik legundorítóbb tulajdonsága. "Ha hatalmad van, senki és semmi nem szabhat gátat neked... Még a saját érzéseink sem." Ugye? - Újra érezhető volt az a nyomasztó, baljóslatú érzés, mely nem sokkal ez előtt környékezte Datarát és mindenki mást is. Azonban most, egyértelműen a köpeny alak felől érkezett ez a furcsa energia. - Mit akarsz kezdeni azzal a kölyökkel? - Tette fel a kérdést, egyértelműen Datara számára.

Datara
Állapot: 99% - Elhajlások

Chakratartalék: 100%

**Datara** Vas. Márc. 11 2018, 20:52

Jiraiya - Nawabare no Jutsu

Kiyoumaru hiába erőlködött, szabadulni nem tudott az óriás fogságából. A vándor Szerzetes ezzel is megmutatta a különbséget a „hatalmaik” között. Újabb példája volt ez, hogy megmutassa a tetovált férfi a Nemesnek, hogy az ő hatalma nem a sajátja. Datara azzal tisztában volt, hogy némi igazság szorult a fiú szavaiba. Bizonyos szemszögből, tényleg rendelkezett a „hatalom” egy formájával. A férfi ezt a formát személy szerint a listája végére helyezné, ha sorrendet akarna csinálni a „hatalmakról”
Datara figyelmesen figyelte az idegent, az a szokatlan testrész felkeltette az érdeklődését. Kíváncsi volt, hogy vajon még mit tartogathat a tarsolyában. Mielőtt a szamurájok támadása elérte volna az idegent, az megszólalt. A hangja nem volt félelmetes, mégis megtorpanásra késztette a felé tartó támadókat, legalábbis ezt lehetett hinni. Még Datara se látta teljesen, hogy mi történt abban a másodpercben, mikor megtorpantak a kardokkal felszerelt férfiak. Csak akkor látta meg a vékony drótokat, mikor azokon megcsillant a fény. Drótok. Igen, azok bújtak elő a padlózat részein és tekeredtek az emberekre. A padlózat mellett még a nem épp hétköznapinak mondható testrészről is előtört három drót. Mozdulni se tudtak, úgy tekerték körbe a fémszálak. A Szerzetes elámult a technikán. Még akkor is nagyon hasznos lenne egy olyan Jutsu, ha csak arra lenne képes, hogy megközözze az áldozatot vagy áldozatokat, azonban az a technika nem csak erre volt képes. A drótok minden másodperccel szorosabb és szorosabban fogták körbe a szamurájokat. A harcosok egymás után ejtették el fegyvereiket. A végtagjaik lilulni kezdtek és némelyek már megfelelő mennyiségű levegőhöz sem jutottak. Az idegen tovább sétált a pulthoz, hol a bútordarabra helyezte a fogyasztása árát.
Datara szorításában lévő fú, a megdöbbentő látványtól abbahagyta a fészkelődést. A padlón fekvő emberi látványa, ahogy a drótok a bőrükbe, majd húsukba hatolnak elborzasztotta. Mivel a fémszálak egymásba voltak fonódva, így, mikor elestek, azzal is csak azt érték el, hogy szálak még mélyebbre hatoljanak a testükbe. Nem volt épp szép látvány, ami eléjük tárult. Az idegen az egyik kezét előhúzta a zsebe mélyéről és a fél kos kézjelt megformálva megszüntette a Jutsu-t. Az idegen ujjain, csakúgy, mint a lábán, karmokká nőttek a körmök. A végtajgai inkább egy ragadozó állatra utaltak, sem mint emberre.
~ Ninja lehet az idegen vagy valaki részesítette olyan képzésben. ~ állapította meg, ahogy figyelte a szamurájokról letekeredő drótokat, mik először a padló alatt, majd az idegen ruhája mögött tűntek el. Mikor megszólalt, elengedte a fiú száját, mivel a mondandóját hozzá intézte. Datara figyelmesen várt és megvárta, hogy felel-e valamit a fiú és csak akkor szolalt meg, mikor az idegen tőle kérdezett.
- Mit is kéne tennem veled? – kérdezte meg, miközben maga felé fordította a fiút - Talán azt kéne, amit a lánnyal akartál tenni. Meg kéne büntetnem téged, és megszabadítani az egyik végtagodtól! – azzal rászorított a bal kezére. Várt egy kicsit és úgy tett, mintha gondolkozna.
- Nem. Én nem fogok olyat tenni. Nem fogok lesüllyedni a Te szintedre. – mondta és miután maga fölé emelte ledobta a földre. - Tied lehet, csinálj vele azt, amit akarsz! – azzal odalépdelt, ahol helyet foglalt és magához vette a holmiját. Nem érdekelte, hogy mi lesz az ifjúval. Vele már nem volt dolga, azonban az idegennel más volt a helyzet, felkeltette az érdeklődését az a technika, amit használt.

Jiraiya Szer. Márc. 21 2018, 19:36

// Kicsit megsürgetem az eseményeket, hogy elérjünk a tanuláshoz ^^ //

Ahogyan az idegen a fiú felé intézte szavait, Kiyoumaru megremegett. Először szabadulni próbált volna, de miután ezt Datara vasszorításában nem tehette meg, inkább beletörődött sorsába és remegni kezdett. Egész testében, s nem lett volna meglepő, hogyha maga alá vizel, ha már az óriás Vándor egyértelműen érezte a fiútól érkező bűzös levegő illatát.

- Drrr... - Az idegen hangja a egy torokhang morgás, valamint egy villám elhaló dörejének keveréke volt, miközben fejét kissé feljebb tartva jól látható volt kisimult fehér bőre. Orra fintorba torzult, miközben hegyes fogait megvillantva préselte ki rajtuk szavait. - A félelem szaga. És még te hívod magad Nemesnek? - Mosolyodott el, de ezt a mosolyt újabb fintor torzította el.

- Ezt elmondom apámnak! Mind lógni fogtok! - Fészkelődött, de nem próbált meg kitörni Datara szorításából, inkább felé fordult miután "támasza" felé is intézett néhány szót. - Ha elengedsz és megölöd őt, bőségesen megjutalmazlak! Akár két életre is elegendő pénzt kapsz! Birtokot, nőket! Szolgákat! Hatalmat! - Hangja remegett, s szavait hadarta. Az utolsó szalmaszálba kapaszkodott... ^1!

Miután a fiú földet ért, csak nagy nehezen szedte össze magát, majd azonnal elindult a bejárati ajtó felé, s már kiáltott volna, amikor is az idegen egy szemmel követhetetlen gyorsasággal termet előtte és fonta csontos, hosszú, karmos ujjait a fiú nyaka köré. Jóval magasabb volt tőle, de közel sem annyira, mint Datara. Egy kézzel emelte fel a magasba, mígnem a fiú mozgolódni nem kezdett, de hangot nem volt képes kipréselni, csak fuldokló gurgulázást, mígnem el nem ernyedt a teste. Eztán a marok szorítása elenyhült, s a test a földre hullott.
A köpenyes alak letérdelt mellé.

- Csak elájult. - Mondta, s Datara most vette csak észre, hogy az alak hangja egyáltalán nem emberszerű. Nem lehet eldönteni, hogy férfi vagy női hang, sokkal inkább állatias vonások torzítják.

A fiú fejére simította tenyerét teljesen beletúrva a hajába, majd szabad kezével egy Datara számára ismeretlen jelet formált. Pillanatokon belül a fiú teste elkezdett zsugorodni, bőrén szőr nőtt, mígnem el nem tűnt a kisméretű, kékes kimonó alatt.

- Így mindenkinek jobb lesz. - Nézett le a ruhahalmazra, miközben valami apró, gombóc szerű dolog kezdett mozgolódni alatta, mígnem egy kis jószág dugta ki fejét a ruha ujjából. - Most már csak egy dolog van hátra. - Nézett Datarára, majd felvette a földről a kimonót és a kismacskát, amit aztán lerakott az egyik asztalra. Szemlátomást a jószág meg volt illetődve, saját magát is ámulattal nézte, majd a magason fekvő asztalt amire került. Eközben a csuklyás alak egy ecsetet és egy tintát vett elő a köpenye alól, amivel a fogadó talajára furcsa, kör, félkör alakokat festett, valamint érthetetlen pecsétformákat.
Miután végzett, a jelek kellős közepébe állt és mintha valamit a két tenyere közé tett volna, amit aztán összenyomott és azzal együtt formált kézjeleket.

- Kage Kagami Shinten no Hou! - Mondta ki a technika nevét, mire ahogyan az imént a "Kisnemes" ő is zsugorodni kezdett, s mintha minden porcikája magától mozgott volna a méreteire már aligha illőnek mondható köpeny alatt. Eddig is túl nagy volt rá, de most, hogy legalább 15 centivel összébb ment s mintha testalkata is megváltozott volna, most teljesen elfedte őt, mintha csak egy óriási lepedőt hordott volna. Egy darabig még mozgolódott, majd levetette magáról a köpenyt és... - Tádám! - Tárta szét karjait. Jól láthatóan a nem rég, még díszes kimonójában díszelgő Kiyoumaru állt előtte, most viszont csak egy fekete ninja-kezeslábas volt rajta, semmi több. Idegesítően vigyorgott Datarára. - Na hogy tetszett a mutatványom? - Sétált a macskához, majd megsimogatta, s gyengéden alányúlva odébb tette őt a kimonóról s a többi ruhadarabról. A macska is furcsa szemmel nézett rá, mintha csak nem hitt volna a szemének. - Remélem nem zavar, hogyha itt én most átöltözöm, bár ha zavar se érdekel, elvégre "hatalmamban áll." - Mosolygott Datarára gunyorosan, végül elnevette magát, s nekiállt kihámozni magát a szűk ruhából. Mikor már sikerült levenni mindent és anyaszült meztelenül éppen készült volna felvenni a kék kimonót és az alatta lévő ruházatokat, az ajtó előtt ácsorgó Szamuráj nyitott be sietve...

- Kiyoumaru-sama! Egyre több embe... - Akadt el a szava, amikor ura csupasz hátsóját megpillantva, a tolongó, erőszakos tömeget visszatartva igyekezett eleget tenni kötelességének. Mondani sem kell, hogy a legfőképpen Gésákból és asszonyokból álló teázni vágyó tömeg is menten lefagyott, ahogyan kíváncsian néztek át a férfi karjai felett. Az sem igazán segített a helyzetet, hogy nemrég még azzal érvelt a fogadó lezárása mellett, hogy "az Unubore Tartományvezető urának örököse foglalt le a teaházat, hogy zavartalanul kapcsolódhasson ki." Persze a földön fekvő, egymásra borult, most már csak félájult Szamurájok is csak tetézték a helyzet súlyosságát, ahogyan a pult mögül riadtan, a félelemtől remegő, minden idejáró által jól ismert Tsukihime ájulása is. Nem bírta feldolgozni a látottakat, minden bizonnyal mindent a pult mögül kísért végig.

- Mi két pillanaton belül távozunk, kérem várjanak odakint. - Mondta Kiyoumaru, mire mindenki készséggel bólintva, talpig vörösödött fejjel hátrált el a Szamuráj védfaltestétől, kinek tekintete ugrált a Datara a társai és ura között...

- U-uram... Segíthetek? Mi történt itt? - Nyúlt lassan katanájáért.

- Majd később elmagyarázom, de most igen, segíthetsz. Add fel ezeket az izéket rám. - Nyújtotta az öltözéket a Szamuráj felé, aki szemmel láthatóan ledöbbent a kérésen, s csak ura noszogató karmozdulatára indult meg, amivel egy kicsit közelebb nyomta felé a ruhaneműket.

Ahogyan a Szamuráj öltöztette a fiút, folyamatosan Datarát nézte, mintha csak válaszok után kutatna a férfi szemében.

- Rendben, üzenj apámnak, hogy ezek itt kiütötték magukat, teljesen hasznavehetetlenek voltak. Kérek ide néhány embert, hogy eltakarítsák őket. De igyekezz! Ja és a teaház... 100.000 Ryot adományozok nekik amiért ekkora seggfej voltam. Ez a jóravaló vándor, mindent megértetett velem. - Nézett Datarára, s a Szamuráj szemlátomást egy szavát sem tudta elhinni a fiúnak, de ugyanakkor nem mert ellenkezni vele. Sűrű meghajlások közepette hátrált ki és a lábát szedve rohant a főúton elfele. Most már valahogyan a tömeg sem akart beljebb jönni, inkább kint vártak az utca másik oldaláról figyelve. - Nos? - Fogta kezébe a kismacskát, aki bizonytalanul remegve tekintett le a magasból. A fiú simogatni kezdte. - Mit gondolsz? Jól áll? - Nézett egyenesen a fiú szemébe. - Nem csodálom, hogy ennyire kisebbségi érzete volt ennek a ficsúrnak. Tényleg rohadt magas vagy idelentről. - Lépett közelebb Datarához s két méteres távolságban állt meg, onnan nézett fel rá. Tekintete teljesen más volt, mint az előbbi fiúnak, ezekből a szempárokból merészség, erő és kíváncsiság sugárzott... Ugyanakkor nem volt elkerülhető az a nyomasztó és szinte már-már fojtogató érzés, ami környékezte őt.

^{___________________________}1! --> Dönthetsz úgy, hogy elfogadod az ajánlatát és szembeszállsz az ismeretlennel, akkor viszont a történet más fordulatot vesz.

**Datara** Szer. Márc. 28 2018, 21:34

Jiraiya - Nawabare no Jutsu

~ Úgy látszik nem értette meg, amit mondtam. Nem jutott el a tudatáig a szavaim, mert ha eljutottak volna, akkor nem tett volna nekem ilyen ajánlatot. Pénz. Nem érdekel. Birtokok… az sem kellenek. Megvan mindenem, ami ahhoz kell, hogy megéljek. A földi javak csak hátráltatnak, mintsem segítenének. Van annyi pénzem és lesz mindig, amivel biztosítani tudom a szükségleteimet. Nagy a Világ, egy hely mindig lesz a számomra, hol meghúzhatom magam. Nők, szolgák… megint csak olyan dolgok, amik pillanatnyi élvezeteket nyújtanak. Az igazi „Hatalom” meg nem az, amire a fiú gondol. Egyik se érdekelte így, nem azt tette amit Kiyoumaru nagyon szeretett volna.
Mint arra számítani lehetett, ahogy a fiú földet ért és összeszedte magát az esésből menekülni próbált. Az idegen, azonban ezt nem hagyta. Olyan gyorsan fonta a fiú nyakára ujjait, mit alig lehetett követni. Addig szorongatta a torkát, míg az ifjú teste teljesen elernyed, de még nem lépett át a túlvilágra. Az idegen is szóvá tette, miszerint nem halt meg, csak elájult.
~ Nem csak a teste nem emberi, hanem a hangja sem. ~ állapította meg, miután még többet hallott az idegen szavaiból. A tetovált Szerzetes nem vette le a szemét az idegenről és arról, amit akkor csinált. Olyant látott, amitől majdnem tátva maradt a szája. Az ifjú Nemes teste elkezdett összemenni, majd eltűnt a díszes ruhája alatt. Kiyoumaru helyén egyszerre csak egy macska lett.
- Mi az Isten…! – akaratlanul hagyták el a száját a szavak - Ez meg hogy? – a döbbenet tisztán látszott a férfi arcán. Datara akkor még nem hitte, hogy lát még olyat aznap, ami ismét meg fogja lepni. Nem úgy lett. A kismacskává vált nemest és a ruháját eltette az útjából, majd a köpenye alól elővett ecsettel és tintával, egy a Szerzetes számára ismeretlen alakzatot rajzolt a Fogadó padlózatára. Miután a rajzolat elkészült, a közepére állt s ismét egy váratlan dolog történt. Az ismeretlen teste változni kezdett, mérete zsugorodott. Pillanatok teltek s Kiyoumaru állt Datara előtt. A Szerzetes köpni-nyelni sem tudott, csak bámulta a férfit, vagyis immár fiút. Hallotta az idegen szavait és megértette, azonban a döbbenettől nem tudott válaszolni.
Arra már elég hamar rájött, hogy nem egy közönséges Henge-nek volt a szemtanúja, ahhoz nem lett volna muszáj előkészületeket tennie. Márpedig az a rajzolatnak köze lehetett az Alakváltozáshoz. Olvasott tekercsekben olyan Jutsu-rol, amikhez nem elég csak a kézjelek, más feltételekkel lehet csak használni. Datara arcáról szép lassan eltűnt a meglepettség jelei és újra normális arccal figyelte az öltöző fiút. Az óriás Szerzetes agya járt, minden fogaskerék megállás nélkül forgott. Próbálta kitalálni miket látott az előbb, hogyan lehetséges elérni mi a lélektükrei előtt történt. A kint őrködő szamuráj végül bejött és pont egy elég kényes pillanatban. Neki köszönhetően a Teaház előtt várakozó kíváncsi szemek elé tárta Ura ruhátlan testét.
- Maga tényleg nem közönséges ember. Mégis kicsoda maga? – kérdezte meg.
- Annyi kérdés kavarog a fejembe, hogy az se tudom, melyikkel kezdjem! Sok mindennek volt szem és fültanúja, amik felkeltették az érdeklődősét. - Miért csináltad ezt? Miért változtattad át Kiyoumaru-t macskává és miért vetted át a helyét? Mi a szándékod velem?
Datara érezte, hogy az előtte álló személy erősebb nála. Ha úgy dönt, meg akar szabadulni a szemtanuktól, akkor nem biztos, hogy túl tudná élni. Datara volt az egyetlen személy, aki az egésznek a szemtanúja volt.

Jiraiya Szomb. Ápr. 21 2018, 21:51

// A Késésért +10 chakrát és egy maximum C szintű választható technikát írok jóvá neked. A következő posztodba írd be off-ba kérlek, hogy melyik ez a technika Smile

Kicsit megsürgetem a dolgot, így is elhúzódott már. Mivel csöppet kalandocska(felvezetés) jellegűre sikeredett a dolog, így annak megfelelően honorálom majd az egészet a mostani posztom végén. //

A - most már tagadhatatlanul - fiú szemlátomást örömét lelte Datara meglepettségében és abban, hogy valóban látta rajta a fejében zúgó kérdések kaotikusságát. Nem is rejtette el mosolyát, majd gondolkodóba esett. Állát simogatva, maga elé nézve ráncolta homlokát, miközben magában morgott.

- Mi is legyen? Mi is volt? Ja igen! - Nézett fel Datarára. - Shiren^* vagyok. Igen... Én vagyok A Shiren. Így hívj egyszerűen csak Shirennek. Ami pedig őt illeti... - Nézett a macskára, aki jelenleg az asztallap és a talaj közti távolságot próbálta meg némi totyogással felmérni. Az alak, vagyis inkább Shiren, levedlett ruhájához lépdelt, majd matatva benne valamit, markát összezárva fordult az asztalon lévő, bátortalan jószág felé. Leguggolt, majd kezét kinyújtva felé nyitotta ki tenyerét. - Cic! Cicc cicc! Kyou... Cicc! Gyere! - Datara látta, amint a macska nagyokat szagolva a levegőbe kezdett egyre apróbb és gyorsabb mozgásba. Pupillái kitágultak, s elég bátorságot szerzett, hogy lehuppanjon az egyik székre, majd onnan a parkettázott talajra. Gyors iramban, kissé esetlen lépésekkel vetette bele magát a fiú tenyerébe, amiből egy levélke esett ki. A macska azt ostromolta: belé hempergett, szimatolta, tőrzsölte, rágta, Shiren pedig örömét lelve benne vakargatta az állat fülét és hasát. - Macskamenta. - Nevetett fel Datarára nézve. - Hát szerinted nem sokkal aranyosabb így? Ártalmatlan és játékos. Végre az lehet, aki mindig is lenni akart. Elvettem tőle az értelmet, bár meghagyhattam volna... De akkor sosem bontakozhatott volna ki. Most a legmélyebb ösztöneit látod. - A macska közben fújtatva, nagy levegőket véve terült el a darabokra tépett levélen, miközben mancsát a fiú keze felé nyújtogatta, ő pedig készséggel simogatta meg az állat fejét. - Boldog igaz? Ártalmatlan... Oly' törékeny. - Ragadta meg a macska grabancát, kirángatva ezzel a kényelem érzetéből. Kyoumnaru megilletődött, ijedt szemekkel nézett körbe, ahogyan a fiú kezében lógott. Túl messze volt már lábától a talaj, sokkal messzebb, mint akkor ott az asztalon. Az sem segített, hogy maga előtt látta Datarát, ahogyan Shiren a fiú felé nyomta. Szinte fel az arcába. - Shiren vagyok. Nem szándékozom semmit sem tenni ezzel a testtel, csupán kellett egy emberi külső. Ami pedig téged illet. Nemes lélek vagy. Nem idegen tőled a harc, sem pedig a büntetés. Ahogyan a jutalmad sem marad el, kérhetsz tőlem valamit... És ha vigyázol erre az állatra, a gondját viseled, akkor megtanítom neked azt a technikát, amivel legyűrtem ezeket itt. - Nézett rá az ébredező Szamurájokra, majd egyetlen egy mozdulattal engedte el a magasból nagyot eső, riadt kiscicát.^1!

Amennyiben Datara elfogadja az ajánlatot, Shiren sürgeti őt, hogy induljanak, mielőtt felébrednek az emberek. Előtte a fogadóslányt megnyugtatta, hogy hamarosan visszatérnek az emberei némi pénzzel, hogy a károkat kifizessék, addig is bújjon el.

Shiren nem törődött a falusiak vizslató tekintetével, szemlátomást még élvezte is a rivaldafényt, ámbár mégis csak a falun kívül eső hegységekbe vezette Datarát és a macskát, akit remélhetőleg a fiú magával hozott, elvégre ez volt a kritériuma.

Rövidesen egy sziklapárkányon álltak meg, melyet a szakadék és némi erdős, sziklás, köves terület szegélyezett.

- A tanulás előtt: Van bármilyen kérdésed? - Állt meg a szakadék szélén a fiú, ott, ahol a szél a legjobban fújt, s ahol teljesen rá lehetett látni a falura, ahonnan a többi hegység ormát is megfigyelhette.

__________

// Akkor tehát:
Az eltelt időre +10 Chakrát adok.
Szerepjáték 10/10 +5 --> Tetszett tényleg a jellemjáték és hogy nem léptél ki belőle ezért a plusz chakra Smile

Írás minősége 10/9.

A késésekre mindig kaptál chakrát, így összesen +34 Chakrát írok jóvá neked a késés chakrákon kívül ^^ És most kezdjük a következő körben a tanulást.
A tanulás után átadlak egy másik mesélőnek, mégpedig Hyuuga Hanabinak. Majd vele beszéld meg a továbbiakat, de a helyedben várnék vele a tanulás befejezésééig ^^

* --> Shiren = Istenítélet/Próbatétel/Vizsga
1! --> Döntsd el, hogy Datara megpróbálja-e elkapni, vagy hagyja őt leesni. //

**Datara** Szomb. Ápr. 28 2018, 17:13

Jiraiya - Nawabare no Jutsu

~ Szóval Shiren! ~ a hatalmas Szerzetes figyelte, ahogy a most már nevét is ismerő férfi magához próbálja hívni a macskává vált Kiyoumaru-t. A macska eleinte félve indult meg, majd szép lassan levetkőzte félelmét, megilletődését. Egy kis segédeszközt vetett be az idege, hogy magához édesgesse az állatot. Egy levél esett ki a tenyeréből, amivel a kis állat elkezdett játszani. Hempergett vele, rágta, szagolgatta… élvezte a növényt. Macskamenta, ez volt az a levél, Shiren elárulta. Datara már hallott erről a növényről és a hatásáról, amit a macskákra fejt ki. Emiatt szerzett olyan gyorsan bátorságot a kis állat és szintén emiatt lett olyan a tekintete. A tetovált Szerzetes látta ezt, mert, ahogy a férfit, úgy a macskát ugyanúgy figyelte tovább.
- Most már megszabadult egy súlyos lánctól! Egy lánctól, amit emberségnek neveznek. - szólalt meg - Most már tényleg úgy élhet, ahogy azt szeretné. Az ösztöneit követheti, nem korlátozzák azok a dolgok, amik minket, embereket. Vagyis engem, mert nem igazán tudom, hogy Te ember vagy egyáltalán, vagy valami más. Datara nem igazán tudta, milyen teremtménnyel beszélt akkor.
- Sokan azt mondanák, hogy amit tettél Kiyoumaru-val az szörnyűség. Szerintem nem! Az emberek az intelligencia nevű dolog foglyai. Túlságosan is intelligensek lettünk és megfeledkeztünk sok fontos dologról. Félre ne értsd, az intelligencia nem rossz dolog, azonban csak akkor nem, ha az más kárát nem okozza. Egy állat nem fennhéjázó, nem anyagias és nem képzeli magát többnek, mint ami.
Datara sokat olvasott, különféle személyek tanításait, elmélkedéseiket a Világról. A sok közül azonban volt egy személy, kinek írásai a többiekénél jobban megfogta. Ezen írásokban és Yakou tanításaiban sok hasonlóságot vélt felfedezni. Eme két dolog sokat befolyásolta az óriás Szerzetes nézeteit. Datara egész másképp látta a Világot és a benne tartózkodókat, mint a többi ember. Mint azt Kiyoumaru-nak elmondta, Őt nem foglalkoztatja a pénz, a nők, a hatalom, egyszóval azon dolgok, mik a többieket igen. Egy különc, ki a valódi értékeket tartja szem elöl és tiszteletben.
- Nemes lélek! – ismételte meg Shiren szavait - Túlzás ezt mondani. Én sem vagyok különb ember, mint Kiyoumaru vagy ezek a Szamurájok! – nézett az emlegetett emberekre - Messze állok még attól! – mondta el a valóságot. A tetovált Szerzetes nem tartotta még különbnek magát tőlük. - Azonban, velük ellentétben én megpróbáltok tenni ellene. Megpróbálok túllépni az emberi gyarlóságokon és egy olyan személyé válni, akire tényleg lehet lesz mondani azt, hogy nemes lélek! Datara egy olyan útra lépett Yakou és annak a személynek az írásainak segítségével, ami elvezetheti Őt oda, ahol már ténylegesen mondhatja magát egy olyan embernek, aki különb másoktól. Ez az út azonban hosszú és nehéz, tele van akadályokkal, mik megnehezítik a végső cél elérését.
Amint Shiren a beszéde végén elengedte a riadt kismacskát Datara villámgyorsan nyúlt az állat felé és kapta el. Óvatosan próbálta megfogni, majd ezt követően simogatni kezdte az jószágot, hogy az megnyugodjon.
- Ha érdemesnek találsz rá, hogy átadd nekem azt a tudást, amivel elintézted a Szamurájokat, akkor nagyon hálás lennék! – Datara szavai végeztével tett néhány lépést az ajtó felé jelezvén célját, hogy akár indulhatnak.
- Akkor akár indulhatunk! Shiren még távozásuk előtt váltott néhány szót Tsuki-val, a felszolgálólánnyal. Megnyugtatta, miszerint a károk nem maradnak kárpótlás nélkül, az emberei ki fogják fizetni, ami jár a Teaháznak.
Ahogy Siren-t, úgy Datara-t sem érdekelte a falusiak. Az idegen férfival ellentétbe - ki talán még élvezte azt, hogy a figyelem középpontjába került- a Szerzetes nem. A tetovált férfi alapból kitűnt a tömegből és ez magára vonta az emberek tekintetét. Ezen tekinteteket, azonban már régóta megszokta és figyelmen kívül hagyta. Követte egész a Falun kívülre, egyenesen a hegyek felé, hogy egy szakadék mellett, egy sziklapárkányon állapodtak meg.
- A kérdések még megvannak bennem, méghozzá rengeteg! – válaszolta - Mivel idegenek vagyunk egymásnak, ennélfogva nincs jogom mindenfélét kérdezni, azonban lenne még valami, amit szeretnék tudni. Mi vagy Te? Ember vagy egyáltalán, vagy valami egész más? – nézett a férfi szemeiben.

Ezt a Technikát választanám: Isshi Toujin // Húrfény Formáció
Chakraszint: 250; Besorolás: C

Jiraiya Kedd Május 01 2018, 13:45

// Előrébb veszlek mert kb ez az utolsó körünk. ^^ //

A fiú a macskával pajkoskodva hallgatta végig Datara szavait, miközben egyszer-egyszer felé fordulva nézett föl a hatalmas férfi testén.

- Látom érted, amiről beszélek. - Mosolygott vissza a macskára, miközben még mindig a jószág felett guggolt. - Az intelligencia tesz minket képessé arra, hogy különbek legyünk másoknál. Ez az egyik, mi emberré tesz minket. - Nézett vissza Datarára. A fiú arca most már nem volt derűs... Szemének kéke most az éjszaka sötétjével vetekedett, miként pupillája egy szemvillanás erejéig megnyúlva meredt a Szerzetesre. - Feltéve, ha emberek akarunk lenni... - Mintha csak káprázott volna a szeme, Datara nem vehette biztosra, hogy mit is látott. - Az Ember egyetlen problémája az, hogy többnek tartja magát minden másnál. Birtokba veszi az, amit birtokol és nem engedi... Legyen az fizikai vagy benső dolog. A pénz, a föld, egy ékes tárgy, vagy a hatalom, esetleg a megszerzett tudás. "Ha nem emelik fel az okosakat, a nép közt rend és béke fakad; ha nem kell többé a ritka, drága, megszűnik a nép kirablása; ha nem a vágy uralkodik, a nép szíve megnyughatik... Ezért a bölcs a szívet kiüríti, a gyomrot teletölti, a sóvárgást gyengíti, a csontot erősíti, hogy az emberek ne tudjanak, ne vágyjanak, az okosak veszteg maradjanak. A bölcs sürgés nélkül működik, szó nélkül tanít, nézni az áramlást és hagyja, nem erőlködik, alkot, de a művét nem birtokolja, cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült művét nem félti, s mert magának nem őrzi, így el sem veszíti..." Eme tanítás szerint élő emberek azok, kik a legközelebb kerülhetnek a világ megértéséhez. Egy állat egyensúlyban áll a világgal és a természettel. Ösztönei és kezdetleges érzései vezérlik. Az Ember túlnőtte magát a természeten és mindent elvesz. Azt is, amire nincs szüksége. Nem erre teremtetett... Egy állat minden tekintetben többet ér számomra, mint egy ember.

A macska kézbe került, majd Datara arca felé lengette.

- A tanítás szerint jó úton haladsz afelé, hogy magad is elismerd nemességed. - Mostanra a fiú sokkal komolyabbnak tűnt. A bohókás viselkedés teljesen eltűnt belőle. - Csak ne ess a tudás gőgébe. Most sem éltél a fiú fölötti hatalmaddal, de amikor majd képes leszel formálni a világot, akkor se telítődj el a hatalom mámorító érzésével. - Elengedte a macskát, mire Datara elkapta őt, s a gondjaiba vette. A fiú hátat fordítva a Szerzetesnek mozgott vissza gönceihez. - Hogyan tanul és tapasztal, hogyha nem adsz rá neki esélyt? A macska mindig talpra esik... Megrezzen, majd tovább áll. - Mondta majd miután Datara jelezte az indulási szándékát, Shiren újra derűs és jó kedélyű lett. Pillanat alatt váltott szerepet.

[...]

A szél egy erősebb hullámokban taszította meg a szirten állók ruháját. A süvítésben nem szólt más, csak a ritkásan nőtt fák leveleinek egymáshoz csapódó, súrlódó zörgése, valamint a jelenlévők buggyos ruházatának csapkodása.

- Túlzás lenne Embernek nevezni... Ugyanakkor én vagyok a Legemberibb Ember a világon! - Kéklő szemi újfent sötétebb árnyalatot öltöttek, s ezzel együtt pupillája lassan nyúlt meg, hegyesedett ki. - Az út, s a létezés azon formája, amit a Teaházban leírtam neked, nem is lehetne távolabb tőlem. A tudás birtokában és az összefüggések magától értetődő meglátásával csak még jobban feltüzelte emberi valómat mindaz, amire rájöttem. Nem vagyok képes felülkerekedni mindazon, amit kikényszerít gyarló természetem... És bár mindig a lehető legjobbat teszem, beleavatkozok a világ sodrásába azért, hogy Ítéletet mondjak azok felett, akik beszennyezték azt. Eközben önös érdekeimet érvényesítem és a bosszúmat elégítem ki. Mindenhol, mindennel önmagamat igazolom és nem találom a helyem. Egy valamit tudok: Az Emberiségnek tisztulnia kell, különben önmagát és a világot is elpusztítja. Én azért vagyok, hogy véghez vigyem az Istenek ítéletét, miközben a létezés értelmetlenségére kárhoztattam. - A fiú emelve karját, tenyerét az ég felé tartva, ujjait kampószerűen behajlítva mutatta meg kezét. Lassan karmok nőttek körmei helyére, bőre kifakult, karján fekete, állatszerű szőr kezdett nőni. - Túlzás embernek nevezni s mégis én testesítem meg az Emberiség sötét oldalát. Tűzzel a tűz ellen... Ez lehetett az Istenek vezérelve. De most lássunk hozzá! Tanulni jöttél és én segítek neked. Minden egy lépéssel kezdődik, ez pedig a következő!

[...]

Miután a csevejt befejezték, Shiren drótokat vett elő. 2x10 méter Dróthuzalt, amiket letett maga elé.

- A technikának a Ninpou: Nawabare // Ninja Művészet: Kötelek Tánca nevet adtam. Meglehetősen materiális technika, de annál hasznosabb. A jutsu kézjelek hiányában kitűnő chakrakontrollt igényel, ha viszont azok nélkül nem megy, akkor a Sárkány, Kos és Tigris kézpecsétek segíthetnek. A Jutsu lényege a chakra testen kívüli irányításával való mozgatás. Egyszerűen chakrát koncentrálsz, majd, hogy megkönnyítsd a dolgodat, fizikai kontaktust létesítesz a dróttal. Az egyik ujjaddal érsz hozzá és azon keresztül áramoltatod át belé a chakrát. Azért azon keresztül, mert az ujjad egy tökéletes vizuális folyosó a szemmel nem látott chakrád számára. Tudod, hogy hol irányítod, hogy hova korlátozod és, hogy merre halad át a tárgyba. Onnantól, hogy a tárgyba koncentráltad a chakrád, mint hatodik érzék, átjárja a tárgyat. Érzed a chakrádon keresztül a tárgy alakját és tömegét, az anyagát. Most már csak kordában kell tartanod, hogy benne maradjon. - A fiú megcsinálta a műveletet. Szemmel látható változás nem történt. - Ahhoz, hogy a drótokat mozgásra bírd, teljesen uralnod kell őket. Ha nem járja át minden részét a chakrád, akkor a mozgatás bajos lehet. Ha viszont átjárja, akkor koncentrálj. Formáld meg a Sárkány kézpecsétet, és feszítsd meg a chakrád. Fejts ki nyomást a tárgyra a chakrád által, érezd a chakrád a tárgyban! Majd amikor úgy érzed, hogy a nyomás elég nagy, válassz egy irányt és megformálva a fél-Kos kézpecsétet, a kezeddel mutatva irányt, - hogy el tudd képzelni magát a drót mozgási irányát - engedd el a nyomást, mire ha eleget gyakorolsz, a drót abba az irányba fog csapódni, amelyet te kijelöltél neki. Közben ne hagyd abba a chakra koncentrálását, mert ha a drót elérte az általad kijelölt pontot, akkor további chakrahatásra lesz szükséged ahhoz, hogy rátekeredjen. Ezt a benne lévő chakra segítségével meg is teheted. - Ekkor Shiren felállt, majd A fél Kost formálva a földön lévő 10 méteres drót iszonytató gyorsasággal, pornyomot hagyva maga után lőtt ki az egyik közelben lévő fára, melyen körbetekeredett akárcsak egy acélkígyó. - Minél erősebben koncentrálsz annál jobban fogja szorítani a kötél. - Ekkor újfent megformálta a Sárkány kézjelet, mire a szorító drótok egyre mélyebben martak a fa törzsébe, szinte belevájták magukat a kemény kéregbe. - Ha végeztél akkor egyszerűen csak hagyj fel a koncentrációval. - A drótok elernyedtek. - Ami pedig a finommotoros mozgatást illeti: Gyakorolnod kell. Ha kirobbanó hatást akarsz elérni, amivel gyorsan és könnyen kaphatod el az áldozatod, akkor sok chakrát kell sűríteni, majd elengedi és megint megfogni. Ha viszont aprólékos, kígyószerű mozgásra vágysz, akkor kevesebb chakrára lesz szükséged, és nagyobb akaraterőre. Nem sűrítened kell, hanem mozgatnod. Kisebb húzó és vonó erőkre, a képzeletedre. Képzeld el a megvalósulást, képzeld el, a hatást. Ezt pedig tápláld a chakrádba. Miközben gyűjtöd a chakrát a technikához, világos utasítást adj magadnak és ezáltal a chakrádnak arra, hogy mit szeretnél elérni, hogy milyen hatáskifejtésre vágysz. Ha a chakrádat ezután a drótba koncentrálod, majd figyelsz és próbálkozol, sokkal eredményesebben fog menni a mozgatás. Én kígyókat képzelek el minden egyes alkalommal... A drótokat kígyónak látom, így a mozgásuk is velük egyezik meg. Elképzelem ahogyan a dórtokban folyik a chakra, ahogyan bennük kering és ez az áramlás, az annak való iránya viszi előre az eszközeimet. Ha eleget gyakorolsz, akkor némi kézjelet használva akár teljesen független mozgásra is képes lehetsz a drótokkal. Úgy fognak táncolni, ahogyan te akarod... - Mondta, majd a másik 10 méteres drót, mi eddig a földön feküdt, felemelkedett és tekeregni kezdett. Kézjelek nélkül használta a technikát, észrevétlenül. - Ugyanakkor óvatosan bánj velük... - Emelte fel most a bal karját, ami nem volt sem karmos, sem pedig szőrös. Az alkaron azonban jól látszódott egy körbefutó, spirális alakú sebhely. - Ha túl gyors és óvatlan vagy, akkor magadban is kárt tehetsz. Én azóta, hogy ezt a sebet megszereztem, már csak ruhára, vagy pedig tekercsre tekerem fel a drótokat. - Mosolyodott el, majd elrejtette kimonója alá a karját. - Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog megtanulni a technikát. Nem bonyolult. Én körbenézek a hegyen. Holnap reggelig visszajövök, ha gondolod, várj meg. - Sétált el Datara mellett, majd bevetette magát a hegyekbe. Mikor már nem látta őt a Szerzetes, a hangja még kikiabált. - Használd nyugodtan a drótjaimat!

// Kérnék tőled a Tanulások Szabályzatának megegyező minőségű és hosszúságú tanulást a technika elsajátításáról. Délután jár kicsit az idő, másnap pirkadatra sikerül is Dataranának tökéletesre elsajátítani a technikát. A kivitelezést a hibákat a problémákat és minden mást rád bízok ^^ Hajrá!
A kárpótlás technika elfogadva! //

**Datara** Csüt. Május 10 2018, 18:26

Jiraiya - Nawabare no Jutsu

Datara figyelmesen hallgatta, ahogy Shiren elkezdte magyarázni a Jutsu lényegét. Nem szeretett volna később visszakérdezni, ezért odafigyelt mindenre.
- Jó! – mondta és lótuszülésben helyezkedett el a földön. Shiren végül eltűnt a fák között, így egyedül maradt a Szerzetes.
- Akkor kezdjük az elején és haladjuk lépésről-lépésre. A technikához fontos a jó chakrakontroll. Elvileg ebben jó vagyok… vagy az lennék. – magyarázta - Megpróbálhatnám kézjelek nélkül, lehet, hogy sikerülne, azonban biztos, ami biztos, inkább azokkal próbálkoznék. A technika legfőbb része a chakra testen kívüli irányítása és mozgatása. Ez a rész, vagy legalább is az első fele hasonlít a Hien: Kaizou no Iki-re. Ott is a chakrat a testen kívül, egy bizonyos tárgyban szükséges irányítani, majd formálni. Ennek gond nélkül mennie kéne. Datara kezébe vette az egyik drót végét és ezt követően chakrát kezdett koncentrálni, először a kézfejében. Egy kisebb mennyiség összegyűjtése után, elkezdte átvezetni a drótba. A mennyiség kevésnek bizonyult, mert nem tudta az egész drótot átitatni. Még egy kicsit irányított bele, amivel már teljes mértékben érezte a hosszú szálat.
- Ez eddig megy. Pont az a menete, mint a Természet útjánál. – állapította meg - „Érzed a chakrádon keresztül a tárgy alakját és tömegét, az anyagát.” – ismételte el Shiren szavait - Pipa. Most jön a mozgatási rész! Megformálta a Sárkány kézpecsétet, majd erős koncentrálásba kezdett. Próbált úgy tenni, ahogy a magyarázatban hallotta és nyomást kifejteni. A fél-Kos kézpecsét mutatása után, előre tartotta a kezét s engedett a nyomáson. Semmi sem történt. Újra próbálkozott, több chakrával, ám úgysem ment. Három, négy alkalommal még nekifogott eredménytelenül, utána abbahagyta.
- Mi lehet a gond? – kérdezte hangosan. A lábaira helyezte a kezeit, a szemeit lehunyta és meditálásba kezdett. Úgy próbált rájönni, hogy hol hibázhatott, mit ronthatott el, ami miatt nem sikerült elérnie a kívánt hatást. Újra és újra végiggondolta lépésről- lépésre.
- A nyomás résznél lehet a gond. Nem koncentrálok eléggé, emiatt nem elég nagy az! – nyugtázta. Újból nekifogott. Chakrát vezetett a fémszálba és fókuszált. Egész addig csinálta, míg már nem bírta s muszáj volt engednie. A drót megvonaglott. A tetovált Szerzetes letörölte a homlokáról a verejtéket.
- Megmozdult, habár az akaratom ellenére és nem épp úgy, ahogy az a magyarázatban szerepelt. Néhány perc elteltével belefogott megint. Megpróbálta belőni a megfelelő mértékű nyomást. Az előzőnél kevesebbet, az azelőttinél viszont valamennyivel nagyobb erőt próbált összpontosítani. Ez a kísérlet is az előzők sorsára jutott. A sorozatos kudarcok nem vették el Datara lékesedését.
- Meg fogom tanulni a Technikát, ha törik, ha szakad! – a Szerzetes nagy határozottság és eltökéltség lobogott a szemeiben. Az a Jutsu és a lehetőség, miszerint megtanulhatja az Isteneknek köszönhette. A Kötelek Táncában olyan lehetőséget látott, mivel képes lehet egy olyan fegyvert használni, mint Ő. „Ő” alatt arra a személyre gondolt, kinek naplóit, írásait oly’ sokszor olvasta már el és olyannyira azonosulni tudott vele. Egy Pap volt az a személy, aki réges-régen élt és úgy látta a Világot, mit senki más abban a korban, miben élt. Még talán most sem, talán csak Datara. Elhatározta magát, hogy követni fogja a Tanításait és elsajátítja mind azt a tudást, amit birtokolt. Ezen okból kifolyólag, hogy nem adta fel, nem vesztett a lelkesedéséből. Minden egyes kudarc után, újra nekiveselkedett. Nem számított hányadiknál járt, nem érdekelte… egyetlen egy cél lebegett a szemei előtt, és az az volt, hogy használni tudja a Ninja Művészetek eme egy darabját. Minden egyes sikertelenség után, csak még nagyobb lendülettel és elhatározottsággal fogott neki. Talán ez az eltökéltség vitte sikerre a sokadik kudarc után. Kitudja hányadik nekifogás után, sikerült elérnie, miképp a drót megmozduljon oldalra. Megmozdítani sikerült, azonban nem azon módon, mint Shiren-nek. A drót nem azon mozgást végezte, mint a jelenleg távol tartózkodó férfié, hanem olyat, mint egy egyenes fabot húztak volna a közepénél.
- Ezt Én nem nevezném csapódásnak. – fintorodott el - Na, még egyszer. Most viszont nem az egész drótot fogom mozgásra bírni. Minden egyes alkalommal, mikor próbálkozott, úgy érezte mintha egy kicsit jobban mennének a kezdeti lépések. Chakával feltöltötte a drótot, nyomást fejtett ki, majd ügyelt arra, miszerint ne essen az előző kísérletek sorsára. A fél-Kos kézpecsét megformálása követően, előre mutatott s engedett a koncentrált nyomáson. A drót előre ugrott néhány centit.
- Ez az! – mosolyodott el - A megmozdítás sikerült, továbblépni viszont még nincs értelme. Eme fázison van még mit csiszolni, majd csak aztán jöhet a többi. Az elkövetkező órákat azzal töltötte, hogy minél jobb irányítás nyerjen a dróton. Datara egész addig gyakorolta a Technika ama részét, míg elég gördülékenyen nem ment. A körbefogó rész következett. Datara felállt addigi helyéről és egy fa előtt helyezkedett el ismét.
- Mit is mondott Shiren? – elevenítette fel a férfi szavait - „Képzeld el a megvalósulást, képzeld el, a hatást. Ezt pedig tápláld a chakrádba. Miközben gyűjtöd a chakrát a technikához, világos utasítást adj magadnak és ezáltal a chakrádnak arra, hogy mit szeretnél elérni, hogy milyen hatáskifejtésre vágysz.” Pont úgy, mint a Fuuin no Jutsu-knál. Ott szintén elképzelni a használó ama hatást, amit el akar érni és a chakrába táplálja, a chakra meg majd teszi a dolgát. Datara már elsajátított pár Pecsétet, emiatt rendelkezett némi tapasztalattal ebben is.
- Menny előre és balról tekeredj fel a fára! Menny előre és balról tekeredj fel a fára! – ismételte el, hogy mit szeretne elérni. - Úgy, mint egy kígyó! Úgy, mint egy kígyó! Lelki szemeivel elképzelte az említett állatot. Vizualizálta a mozgását, ahogy az felcsúszik a fára. A dót megindult a fa irányába, azt követően a növény előtt mozdulatlanná vált. Datara hamar rájött, mi lehetett a gond. Azt a hibát vétette, amit Shiren mondott.
- Újból! – húzta vissza a szálat. Ezúttal azonban ügyelt, a további összpontosításra. A fát elég hamar elérte a drót, a körbetekeredés már lassabban és szakaszosan ment.
- Jó. Ez kezdésnek megfelel. – nyugtázta. Ugyanúgy tett, mint, mikor sikerült mozgásra bírnia a drótot. Addig ismételte a mozdulatot, míg nem ment megfelelőképp a mozgás. A fa körbefonása után jött a szorítás gyakorlása.
- Még néhány óra és elfogadható szinten fogom tudni használni a Kötelek Táncát. A tetovált férfi annyira belemerül a Jutsu elsajátításába, hogy figyelmen kívül hagyta az idő teltét. Mikor sötétedett, tüzet rakott s annak a fénye mellett folytatta tovább. Nem aludt. Mikor elfáradt, inkább meditált és annak segítségével frissítette fel testét. A Nap kezdett előbukkanni a horizont alján, mikorra drót feltekeredett egy vékonyabb ágra és oly’ erősen szorult rá, hogy levágta.
- Ez még édes kevés lesz egy ember ellen, de sebaj… még több gyakorlás követően hasznos lesz! – mondta és megismételte a Jutsut.

Jiraiya Vas. Május 13 2018, 11:03

// Kevéske, de másokkal ellentétben itt az első szótól az utolsóig a tanulásról szólt a dolog, így elfogadom! A technikát felírhatod az adatlapodra!
Shiren nem tért vissza hozzád... Ugyanakkor Kiyoumaru ott maradt Datarával és a nyakába egy apró, alig látható tekercs volt helyezve. Ha Datara észreveszi és kinyitja, a következő üzenetet látja rajta:

"Sajnálom, hogy nem térhettem vissza, igazán szórakoztatónak találtam a társaságodat. Az út, mi előtted áll csak a tiéd, te döntöd el, hogy hová mész rajta.

Ha meg akarsz találni és nagyobb tudásra - és ezzel együtt erőre - vágysz, hogy bölcsen járhasd utadat: kövesd a parázsló világ fellángolásait; a kilenc bestia tombolását; a vörös szemek harcát."

Hyuuga Hanabi vesz át innentől fogva, vedd fel vele a kapcsolatot kérlek és beszéljétek meg, hogy mi innen a teendő. Smile

Datara természetesen szabad, arra megy és azt csinál amit akar. ^^ Kiyomaru nem sok vizet zavar, lényegében Datarát követi, de amikor úgy tartja kedve eltűnik, majd valamikor valahol megint feltűnik. Ez a te, mint User kedvétől függ.

Amennyiben nem tudod, hogy Shiren miről beszélt a levélben, csak figyeld az oldal történéseit és keresd a nyomokat ^^ Az elkövetkezendő hónapokban elkezd minden világossá válni.//

Ajánlott tartalom

Kaneko Teaház

Kaneko Teaház

Re: Kaneko Teaház

Re: Kaneko Teaház

Re: Kaneko Teaház

Re: Kaneko Teaház

Re: Kaneko Teaház

Re: Kaneko Teaház

Re: Kaneko Teaház

Re: Kaneko Teaház

Re: Kaneko Teaház

Re: Kaneko Teaház

Re: Kaneko Teaház

Re: Kaneko Teaház

Re: Kaneko Teaház

Re: Kaneko Teaház

Re: Kaneko Teaház

Re: Kaneko Teaház

Re: Kaneko Teaház

Re: Kaneko Teaház

Re: Kaneko Teaház