Tensei bírtok

**Tensei Zento** Szer. Aug. 15 2018, 19:13

· A vörösen izzó nap, mely még csak most nyitja nagyra szemeit és emelkedik lassacskán Iwagakurei hegyei fölé, vöröses fényével, mely az reggeli idő haladtval egyre inkább sárgállik, kezdi fénybe borítani a Sziklák közt rejtőző falut. Azt a falut, ami annyi mindent megélt már. Éhínséget, szenvedést, véráztatta földjeit, melyet a heves harcokban hullott emberek vére folyt be a talajszemcsék kapilláris csövein, gazdagságot, és most újra békét, melyet a háború lezárása hozott. A reggeli fény szépen lassan kúszik egyre beljebb a faluban, világosságot hozva az emberekre, és világosságot hozva a Tensei bírtokra, ahol a klántagok már megkezdték a reggelijüket otthon. Legfőképp a fiatalok, hisz nekik az edzések korán kezdődnek. – Zento reggeli! – A hang gyorsan terjed a falakon, melyek továbbítják a rezgéseket, és ezáltal eljutnak hősünk fülébe is, ahol aztán a receptorokon keresztül mélyen az elmébe hatol, és ébreszti fel az ártatlan gyermeket. Kis hősünk nyugodt álmában megremeg, a hang hallatán, de elméje még annyira tompa, hogy a hang mellé a jelentés nem párosul, és apró elméje nem képes azonosítani a jelet, így oldalra fordulva nyugodtan folytatja mély álmát, ám bőre már érzékenyebb főleg a balesett óta. Megérzi és felfogja, hogy valaki az ágyra ült, és a kíváncsiság hatalmas egy gyermekben, így akarva akaratlanul is kinyitja szemeit, és visszafordul, hogy meglesse ki ólálkodott személyes nyughelyéhez. -Jó reggel kisfiam. – A hang mellé az apa is mosoly is társul, és Zento is hosszú idő után, bár nem előszőr de mosolyog. -Ohajo Apa. – Hangja még rekedtes és szemeim annyira csukódnának vissza, hogy teste reakcióba lép, és kezeivel a szemeit dörzsöli, hogy az álmosság utolsó csíráját is kipiszkálja onnan. – Ébresztő. Kész a reggeli, és edzésre is menned kell. – Az apa hangja lágy, bár ellentmondást nem tűrő. Tudja, hogy fia teljesen felépült, bár a fiú maga nem teljesen így gondolja. Ahogy leveti magáról a takarót, és lassan felül, mindig szomorúság ül ki az arcára. ~ Már sohasem leszek a régi. ~ Végig méri a testét, ami már reggeli szokássá vált, de hiába a szokás, ha a látványt nem tudja megszokni. Egy gyermek, akinek a teste legjava összeéget, és testén a bőr szinte minden egyes zuga égési sérülésekkel van tele, és a lélek mely a legnagyobb kárt szenvedte. A reménység eltűnt. A Tsuchikage Reménysége elhamvadt abban a robbanásban, és az sem biztos, hogy újra napvilágot lát. Bár kis hősünk fizikailag hiába épült fel, hiába van meg a tesi ereje, és hiába a sok edzés, mely helyre rázta a chakraáramlást, ez mind-mind hiába való, ha csak a klánbírtokon belül használja. Zento már hivatalosan újra ninja, visszavonták a felfüggesztést, még nem kapott küldetést. ~ Legalább egy macskát elkaphatnék. Arra még képes is lennék ~ Jegyzi meg magában, miközben fekete hosszúnadrágját húzza fel. Persze az alsógatya csere elmaradt, mivel kissé trehány a lelkem. A nadrágot a fehér rövid ujjú követi, majd a divatos, cipzáras hosszú ujjú, melyet félig vissza is húz, és az újját is feltolja szokásosan. ~ Nem takarhatom el a tényeket. ~ néz végig az alkarján, mely ugyan úgy viseli a robbanás következményét. Talán hősünk nem lesz a lányok kedvence, de hiába a szomorúság, ha legbelül, valahol mélyen most úgy érzi, ha nem takarja a sebeit, akkor jobban együtt tud élni a fájdalommal. Miután minden részlet a helyére került, gondolok itt a zoknira, a kesztyűre és a ninja felszerelésre, na meg persze a tantora, akkor a kis Zento lemegy az emeletről, ahol a szülei már az asztalnál ülve várják. – Kicsit sokáig tartott. – Jegyzi meg az aggódó anya, aki már kitálalta a reggeli édes gyermekének. - Ahh Rántotta! - Örül meg Zento a reggelinek. – Az orvos azt mondta, hogy szükséged van a sok fehérjére még továbbra is. – Mosolyodik el az anyuka, és egy rakoncátlan fekete tincs még az arca elé is hullik, de kezével csak visszaigazítja a füle mögé. Egy anya mindig boldog, ha fia örül az ételnek, amit készített, de a nők már csak ilyenek. Csodás teremtések, akik abból gazdálkodnak amijük van, és abból is mindig valami újat teremtenek. - Arigato anya. – Köszöni meg Zento a reggelit, majd az órára nézve látja, hogy bizony már késésben van, így sietve áll fel az asztaltól és veszi fel szandálját. – Na majd jövök. Sayounara! – Azzal kis hősünk kinyitja azt ajtót, majd ahogy ki is lépet rajta egy egyszerű kézmozdulattal, hátra se nézve, meglöki maga mögött az ajtót, ami halk csikordulással viszonylag gyorsan becsapódik. Útja egyenesen a klán kiképzőterepe felé tart, ahol a mindennapi edzéseket tartják, vagy is tartja, mégpedig Tayura a klán földmestere, aki a fiatal Tenseiket képzik. ~ Vajon mikor mehetek küldetésre? ~ Zsebre tett kézzel ballag hősünk a kissé kikopott járdán, mely egy csodálatos parkba visz, ami padok és cserjék tarkítanak. Ez a park nem más, mint a kiképzőtér, padok azoknak, akik csak nézni jöttek az edzést. Megfigyelni a fiatal Tenseiket, akik mindegyike szinte kiváló Doton használó. ~ Hát ebben nem igazán érem utol a többieket. ~ Mosolyodik el Zento, belemerülve agya tekevényeibe. Nem igazán használja a doton elemet. A föld alá viszonylag sokszor szokott menni, az Iwagakure no Jutsuval. Zento inkább a Karasu Ninpoban jeleskedik, nem igazán hasonlítva a többi Tenseihez. ~ Sokkal másabb vagyok, mint a többiek. ~ Zento sokat köszönhet Kikunénak, az öreg varjúra, lassan itt az ideje, hogy megtanulja a Kouchiyose no Jutsut, az Idéző Technikát, hogy még inkább kitudja használni a Karasu Ninpo sajátosságait. Viszont gondolataiból hamar kirántja az az egyszerű tény, hogy megérkezett a kiképző térre, ráadásul pont időben. Az edzés már majdnem elkezdődött. Zento siet és beáll a leghátsó sorba, a már gyakorlatozó Tenseik közé. A sorban, végig méri ki van körülötte. Felismer pár ismerős arcot, de semmi komoly. Viszont az első sorban megpillantja Shouyi-t. ~ Annyira tökéletes… ~ Mint ha a saját, flegma ,hangját hallaná a fejében. Shouyi minden mozdulata, tanár szemmel, maga a tökély. A mozdulat sorokban ott az erő és a karcsúság, a bálványzott fiatal tehetség… Zento egész jól kijön vele, de riválisaként tekint rá, bár legtöbbszőr alul marad. Jó egy órán át gyakorolják egymás után a különböző ütéseket és rúgásokat, majd még egy óra elrepült az erőléti edzéssel. Az utolsó futás után mindenki, lihegve rogy össze, vagy éppen támaszkodik a saját térdén levegőért zihálva. Tayura csípőre tett kézzel várt szerencsétlen áldozati bárányait. Viszont ált mellette egy futár, aki nagyon erősen szorongatott valami üzenetet. – Mindenki ide hozzám! – A gyerekek lassan körbe állták Tayurát és a futárt. – Shouyi. – Mondta ki a tehetség nevét. – Itt vagyok. – Jött a hang a tömeg közül, akik szabályos módon nyíltak szét, hogy távolságot teremtsenek a hátulról érkező társuk számára. – Shouyi-kun. Küldetés a Tsuchikage-samától. – A többiek kíváncsian próbálták kilesni a papírt Shouyi kezéből, aki időközben átvette a tekercset. Vajon milyen szintű lehet? Hallatszott több felől is a kérdés. „ A szintű! „ szúrta ki valaki a tömegből, és mindenki elkezdett diskurálni szinte. – Csendet! – Intette le Tayura a zendülő bárányokat. ~ Vajon én mikor mehetek küldetésre. ~ Nézek magam elé a földre, kezeim ökölbe feszülve, nem foglalkozva a körülöttem lévő világgal.

**Osumi Hiroto** Vas. Aug. 19 2018, 19:38

//Tensei Zento - Földbe gyökerezve//

A hatalmas Tensei-birtokot lassan kezdte megvilágítani a Nap ahogy egyre feljebb kúszott az égen, narancssárga fényárba úsztatva ezzel a területet. A koránkelők már most kint végezték napi teendőiket a házak körül, míg a pihenésre vágyók kényelmes nyugalomban szenderegtek puha ágyaikban, nem törődve az ablakukon besugárzó napsütéssel, amely akár a Tensei klán metaforája is lehetett volna; a fény lassan felemelkedik, ám még mindig jelen van a sötétség. Tehát ez a nap is úgy kezdődött mint legtöbb a klàn számára.
A gyenge fénypászmák lassan világítják be szobádat az ablakon keresztül, szüleid hangjai is lassan bejutnak a helyiségbe, mégsem tudnak felébreszteni, így apukád végül maga lép be hozzád. Ez már elég ahhoz hogy kiverjék az álmodat a szemedből, bár lehet jobban jártál volna ha azt a képet látod magad előtt; így felkelve szembesülnöd kellett a valósággal, a baleset okozta sérülésekkel, amikről azt sem tudod hogy helyre jönnek-e.
Mégis, folytatnod kellett utadat és teljesíteni az elvárásokat, amiket leginkább te szabtál magad elé. Talán ezért voltál képes úgy belebújni ruhádba ahogyan vagy, felvállalva a hegeket és torzulásokat. Minden nap elkezdeni ugyanazt, anélkül hogy tudnád mikor érhet véget nemOlehetett könnyű, de a Tsuchikage reménysugara elég halvány lenne az efféle erő nélkül - talán még nincs minden veszve.
A reggeli és egyéb tevékenységek elvégeztével, a kiképzőterepen pedig akár meg is feledkezhettél sérüléseidről; azt csinálni, amit az eset előtt is csináltál, egyre jobb hatékonysággal felszabadító érzés lehetett, ráadásul így kijavíthattad azokat a hibáidat, amiket előtte elkövettél; több tapasztalattal hatékonyabban is edzhettél. A hatékony edzésforma pedig sokat segít a minél hatásosabb chakrafelszabadítàsban, amire neked most is szükséged van.
Tayura több klántársadnak is kiosztotta küldetését, te azonban ismét feladat nélkül maradtál, vagyis látsszólag ugyanolyan nap lesz mint a többi; a Tenseiek szokásos gyakorlata, mellyel próbálják elnyomni vagy épp felerősíteni a sötétséget.
A klànfeladatok kiosztása óvatos lépéseket hallasz magad mögül feléd tartva. Ha hátranézel Yagamit pillanthatod meg aki gondtalan mosollyal köszönt téged.
- Szép dolog az elszántság - teszi válladra a kezét - de semmire nem mész vele türelem nélkül. - Mondta bölcsen. Ha ránézel, láthatod amint elmereng a távolba, majd megpaskolja hátadat.
- Szerintem a mai nap jôra fordul majd - szólt és elindult a Vének Tanácsának épületébe.
Néhány másodperc múlva, ha elég türelmes vagy tehetetlen vagy, egy feketébe öltözött férfi ugrik eléd a semmiből, mintha az égből érkezett volna. Felállva látgattad, hogy termete vékony és magas, arca fiatal volt, de éles vonalak határolták, fején kendőt viselt. Nem láttad még ezt a férfit de ha ártó szándékkal érkezett, azt koràbban is végrehajthatta volna. Három tekercset húz elő oldaltáskájából és egyenesen feléd tartja őket.
- Ezek közül a feladatok közül választhatsz - szólít meg nemtörődő hanggal. Ûgy tűnik ő ismert téged. Közelebb lép hozzád és a kezedbe nyomja a papírokat. - Hozzád illő feladatokat választottunk. Remélem örüksz majd nekik. - Beszél nyájasan.
Ha felbontod az első tekercset, az egy küldetés leírását tartalmazza.

Megbízó: Mii
Kaland besorolása: D
Kaland leírása: Kazui Mii mpacskáját kell visszavinni otthonába. Legutoljára a falu keleti részén láttàk a háztetőkön ugrálva. A macska teljesen fekete, 2 hónapos.
Megbízó megjegyzése: Kérlek hozzátok vissza, nagyon hiányzik.

A leírás végén címet láthatod, ahova a macskát kellene vinni. Úgy tűnik, valóra vált a reggeli kívánságod és úgy is, hogy egyelőre nem mernek komolyabb feladatot rád bízni. A feladatokat adó ismeretlen férfi az állát simogatja és hümmög. Ha nem fogadod el egyből és kinyitod a következő tekercset, egy újabb küldetés leíràsàt kapod, ami még kevésbé megterhelőnek látszik.

Megbízó: Enbu
Kaland besorolása: A körülmények miatt D
Kaland leírása: Akami Mai kutyáját kell megsétáltatni 8 napon át délutánonként.
Megbízó megjegyzése: Gyors. Harap. Ne mondd ki a pudli szót. Éld túl.

A megbízásokat kiadó férfi feltolja szemüvegét és büszkén bólogat mintha ő találta volna ki a feladatot számára. Elsötétül az arca ha felnyitod a harmadik lepecsételt tekercset. Feszülten nézi amint feltöröd a többinél nehezebben nyíló pecsétet. Feljebb tolja szemüvegét és mintha közelebb is hajolna. Hallod ahogy nyel egyet miközben szétnyitod a papírost.

Megbízó: Ryotenbin no Onoki, a Harmadik Tsuchikage
Kaland besorolása: A körülmények miatt A
Kaland leírása: Egy gazdag földesurat kell a Föld Országának határáig kísérni. Az úr nem szereti a ninjákat, ezért rejtve kell dolgoznotok. Odaérve két tovàbbi őrrel is találkoztok. A küldetésre kapott csapattársad lesz a csapat vezetője, mindenben engedelmeskedned kell neki.
Megbízó megjegyzése: Miuto úr semmiképp nem tudhatja meg hogy ninják vagytok.

A tekercsből felnézve észreveszel egy nálad nem sokkal idősebb lányt kedvesen mosolyogva rád és integetve neked. Ez a megbízás valóban sokkal ígéretesebbnek is tűnik, mint a többi, ám sokkal veszélyesebbnek is. A besorolást kapott, tehát számítanak a veszélyre, mégis megbíztak vele egy 10 éves fiút és egy hasonló korú lányt. Ugyanakkor a Tsuchikage maga adta a küldetést, így minden bizonnyal továbbra is számít rád és bízik benned a baleset ellenére is. Neked szánta ezt a számára fontosnak tűnő küldetést. Persze a másik kettő közül is választhatsz, ha egyelőre nem érzed magad késznek. Lassan haladva is lehet nyerni a bizalmát. Talán mégsem ez a vége a "Tsuchikage reménységének" nevezett fiú útjának.
A feladat adott: el kell döntened, hogy a három közül melyik küldetést választod. Mindhármat neked szánták és mindhárom megfelelő lehet számodra. A küldetéseket hozó férfi kérdő tekintettel néz rád, most rajtad a sor, hogy elszánd magad.

**Tensei Zento** Csüt. Aug. 23 2018, 15:33

Az idő csak telik, ahogy kis hősünk ökölbe szorított kézzel bámul maga elé a földre. ~ Egyszer eljön az én időm is és akkor…akkor megmutatom, hogy igen is én leszek egyszer a Tsuchikage. ~ Gondolataiból egy érintés ragadja ki, és reflexből a vállára pillant. Egy olyan kéz súlya mellyen az idő végtelen terhe nehezedik, és egy olyan kéz látványa, melyen az idő vasfoga már kikezdett, de Zento még soha nem érezte ezt a tapintást és nem is fel ezt a kezet, így megfordul, hogy a kéz mellé egy arcot is tudjon párosítani. – Szép dolog az elszántság, de semmire sem mész vele türelem nélkül.– Hangzanak el a szavak a köszönés után, és Zento ekkor ismeri fel az öreg Yagamit a vének tanácsának vezetőjét. – Üdvözletem Yagami-sama. – Hajol meg mélyen Zento illedelmesen kifejezve tiszteletét, de az öreg csak mereng a távolba. ~ Vajon mire gondolhat ezzel. ~ Jegyzi meg magában kis hősünk miközben kérdőn néz az öregre, aki megindul és megpaskolja Zento hátát. – Szerintem a mai nap jóra fordul majd. – Mondja kedvesen az öreg és megindul a Vének Tanácsa felé. ~ Na ez meg mi a szösz volt? – Jóformán se puszi se pá, megjegyzett valamit aztán itt hagyta a kis hősünket, de hát az öregek már csak ilyenek. Yagami-sama már sok mindent látott és tapasztalt meg, így a tanácsaira mindig érdemes hallgatni. ~ De olyan nehéz türelmesnek lenni… ~ Jegyzi meg magában Zento, miközben törökülésbe leül a földre. Sokan beszélgetnek körülötte klikkekbe verődve, de ő valahogy soha nem tartozott sehova a Tenseik közül, talán örökre Yunaki marad. ~ Vajon ők, hogy vannak? ~ Teszi fel a kérdést hátra dőlve a fűbe és a nevelő szüleire gondolva. Elég érdekes story volt, ahogyan megtalálta igazi szüleit, és mindezt egy álomból kiindulva. Kis hősünk szája még mosolyra is húzódik a visszaemlékezéstől. Viszont nem sokáig teheti ezt meg mivel, lassan végeznek a küldetések kiosztásával és, mivel félbeszakították a gondolataiból, ahogyan egy feketébe öltözött férfi ugrik mellé. Zento lassan feláll és letörli magáról a ruhán raggat fűszálakat, a fickó pedig három tekercset húz elő az övtáskájából és Zento felé nyújtja őket. ~ Hát ez meg mit akar? ~ Kérdezi magától és a kérdésre hamar érkezik a válasz is. - Ezek közül a feladatok közül választhatsz. – Zento szeme kikerekedik a mondat hallatán és most az sem érdekli, hogy az ipse nemtörődöm módon még csak nem is köszönt. Zento szó nélkül veszi el a három tekercset és felbontja az elsőt. ~ Na ne már! ~ Akad ki a tekercset olvasva. ~ Egy bolhás macska!? Ez most komoly!? ~ Zento felnéz az ürgére aki csak az állát simogatja és hümmög. A második tekercs sem túl bizalom gerjesztő, és kis hősünk számára ebből csak az jön le, hogy még mindig nem merik komolyabb küldetésre küldeni, ám elérkeztünk a harmadik egyben utolsó tekercshez. A tekercset vaskosabb pecsét tartja össze, amit nehezebb is felnyitni, mint a többit, na de inkább a tartalom az amitől hősünk szeme kikerekedik. – A szintű!!! – Kiált fel meglepődöttségében, és valószínleg a többi ifjonc Tensei is rá szegezi a tekintetét, hisz Shouyi A szintű küldetésén is mindenki csodálkozott. Viszont Zentonak még most van ideje beleásni magát a tartalomba, hisz a többiek lehet, hogy másodperceken belül körbe özönlik. ~ Földesúr….határig kísérni…rejtve…két őrrel találkozni… csapattárs…vezető… engedelmeskedni. ~ Futotta végig a tekercs tartalmát és a másik kettőt közben vissza is adta a feketébe öltözött, bunkó fickónak, de úgy hogy rá se nézett. – Ezt választom. – Jelenti ki, miközben látja, hogy a távolból egy nála nem túl idősebb lány integet, aki biztos, hogy csak Tensei lehet, hisz mi másért lenne pont itt. Kis hősünk belepirulva, de vissza integet a lánynak. Ha a feketébe öltözött férfinak nincs más mondandója, vagy Tayurának, akkor egy nagyot nyelve oda megy a lányhoz, és kis hősünkön nagyon látszik, hogy zavarban van. Természetesen, ha még kap instukciót a küldetéshez, vagy az ipse másként cselekszik azt megvárja, hisz semmit sem kell elkapkodnia.

**Osumi Hiroto** Hétf. Aug. 27 2018, 00:39

Gondolataidba merülve már szinte már Tsuchikagénak is képzeled magad, ám hamar visszaránt a valóságba a tudat, hogy még küldetést sem kaptál, ami akár a jelenlegi faluvezető közelébe juttatna. Kénytelen voltál tehát végignézni, ahogy klántársaid sorra kapják a küldetéseket, mint már oly sok alkalommal, ismét csalódásba juttatva önmagad. A remény ismét elszállt hogy ma valami fontosat tehetsz, ám az öreg Yagami szavai valamiféle megnyugvást nyújthatnak számodra; még valóban nincs itt a vég. Az idős férfi mintha nem is rád figyelne, csak bölcsességét osztaná meg a világgal rajtad keresztül, el is sétál, amint befejezte mondandóját. Szavai közt mégis lehetett valami, hiszen amint feladnád hitedet hogy ma valami történni fog, végre elérkezett a pillanat, amire eddig is vártál.

Ahogy elkiáltod magad, hogy A szintű feladatot kaptál, mindenhonnan szemek vetődnek és többen elindulnak feléd, heves léptekkel és csodálkozó arckifejezésekkel. Elsőként csak néhányan, a többiek saját csapatukban elvonulva néztek téged, s néhány szót véltél csak kivenni beszélgetésükből.

- Nem.. Lehetetlen.. Ő volt az aki.. Biztos csak hazudik..

De amint a tömeg nő körülötted, úgy egyre többen felfigyelnek rád és a Shouyi köré gyűlt társaság is lassan elindul feléd. Többen kérdezgetnek a feladat felől, hogy mégis merre kell menned, vannak-e csapattársaid, a Tsuchikage adta-e a küldetést személyre szabva, meg kell-e találnod egy macskát - ez utóbbit természetesen gúnyolva, de nem rosszindulattal.

- Hogy micsoda?! - bődül fel a küldetéseket kiosztó férfi, ámuldozó arckifejezéssel. Döntésedet hallva még a szája is tátva maradt, amíg észre nem vette magát és erőt véve teste felett elvette a másik két küldetést, kiosztva azokat két másik fiatal Tenseinek. Az egyiket még fel is ismerted, egy 12 éves, frissen végzett Genin volt, akinek talán ez volt az első küldetése, de most nem ezzel kellett foglalkoznod.

Tekintve hogy a Tsuchikage adta a feladatot és A szintű besorolást kapott -bár nem tudod milyen körülményeknek köszönhetően-, talán nem lenne a legbölcsebb dolog eljátszani a bizalmát azzal, hogy elárulod a küldetést részleteit kívülállóknak. Bár részletekről te sem tudtál sokat, csupán a lényegi részt írták le neked a tekercsre; a többit talán megtudhatod a csapatvezetődtől.

További utasítás híján zavarban ugyan, de elindultál a lányhoz, aki integetett feléd, ő pedig szintén irányodba kezdett lépdelni, háta mögött összefont ujjakkal, egyre gyorsabban haladva, ahogy a fekete ruhás férfi távolodott.

Ahogy odaért hozzád, rögtön eléd is rakta kezét, megállítva ezzel a mozgásban.

- Ne mozdulj - nézett rád szigorúan és ha megállsz, körüljár téged és végigmér tetőtől talpig. Hasfaladat hátratolja jobb kezével, vállaidat pedig előre a ballal. Mindez csak néhány másodpercet vesz igénybe, de a feszélyezett érzés talán magával ragad a lány mozgását elnézve.

- Tökéletes - mosolyodik el végül és meghajol. - Erai Amai vagyok, örülök hogy megismerhetlek. Én leszek a küldetésen a csapatod vezetője és direkt téged választottalak ki - kacsint rád.

- A testfelépítésed pont megfelelő. Mivel a küldetésen nem tudhatják meg, hogy ninják vagyunk, egy tizenhat éves szamuráj tanoncnak könnyedén kinézel. Húzd ki magad mindig, ez fontos abban, hogy higgyenek nekünk. Tudom, ez könnyűnek tűnik, de járás közben az. - Ismét felvette szigorú tekintetét.

- Semmiképp nem tudhatják meg, hogy ninják vagyunk. Meg-ér-tet-ted? - Kérdezi, minden egyes szótagnál közelebb hajolva hozzád, mélyen a szemedbe nézve.

Olyan gyorsan beszélt, hogy egy zavarban lévő fiúnak szinte lehetetlen volna válaszolni, amíg a végére nem ért, de most végre itt az esélyed. A küldetés maga rövid volt, így lehetnek róla kérdéseid, amiket valószínűleg hozzá kell intézned. Csapatvezetőd egyszerre tűnt ellentmondást nem tűrőnek és barátságosnak, legalábbis ennyi jöhetett le a rövid beszélgetés alatt, amit hozzád intézett; ez egy jó vezető is lehet, hiszen kiadja neked a parancsokat úgy, ahogy azokat végre kell hajtanod, de mégsem érzed magad kényelmetlenül. Amikor épp nem a szabályokról beszélt, kedvesnek és jámbornak tűnt, ám ez harc, illetve a küldetés ideje alatt bizonyosan megváltozik majd. Határozottan lép fel és kisugárzása magával ragadó. Valószínűleg nem tűri majd az ellentmondást, de azonkívül elég jámbor lehet veled.

- Egyébként a küldetés már elkezdődött. Szóval ideje engedelmeskedned nekem - nevet fel.

**Tensei Zento** Hétf. Szept. 03 2018, 10:57

//Földbe Gyökerezve//

Miután kis hősünk kiválasztotta a küldetését sokan köré gyűltek és kérdezgették Zentot, de ő csak a fejét vakargatva mosolygott. – Srácok én se tudok még semmit, de majd ha vissza jöttem mesélek. – Az ifjú Tensei örült a figyelemnek és hosszú idő után előszőr kapta meg. ~ Remélem ez soha nem múlik el. ~ Gondolja magában Zento. A küldetés kiosztó férfi felbődülésén pedig a többiekkel együtt egy jót nevet. – Ideje mennem srácok. Majd beszélünk. Sziasztok. – Azzal kikászálódva a tömegből zavartan elindul csapatvezetője felé, aki szintúgy Zento felé közeledik. – Ne mozdulj! – Szólnak rá Zentora, aki kínos zavarában szinte jégcsappá dermed és nyel egy nagyot. A lány aprólékosan körbe járja, keze a hasfalát érinti, míg másik a vállát. Kis hősünk pulzusa az egekbe szökik, szívverése felgyorsul és ezt a lány is érezheti, illetve láthatja rajta. – Tökéletes. – Mondja a lány és meghajol. Zento kicsit ettől feloldódik és ő is így tesz. – Erai Amai vagyok, örülök hogy megismerhetlek. Én leszek a küldetésen a csapatod vezetője és direkt téged választottalak ki. – A kacsintás követően Zento egyből elpirul. ~ Aranyos lány. ~ Jegyzi meg magában. - A testfelépítésed pont megfelelő. Mivel a küldetésen nem tudhatják meg, hogy ninják vagyunk, egy tizenhat éves szamuráj tanoncnak könnyedén kinézel. Húzd ki magad mindig, ez fontos abban, hogy higgyenek nekünk. Tudom, ez könnyűnek tűnik, de járás közben az. – A lány felvette szigorú tekintetét. – Semmikép nem tudhatják meg, hogy ninják vagyunk. Meg-ér-tet-ted? – Minden egyes szótagnál közelebb hajol Zentohoz, aki ismét zavarba kerül. Soha nem jött még hozzá ilyen közel egy lány sem. ~ Ő nem ijed meg tőlem. ~ Jegyzi meg magában a külsejére gondolva. – Egyébként a küldetés már elkezdődött. Szóval ideje engedelmeskedned nekem. - A lány nem hagyta szóhoz jutni a fiút, nem is lett volna mit mondania kínos zavarában, de most talán eljött az ő ideje és fel kell vennie minden határozottságát. Zento kihúzta magát ahogy a lány kérte. – Így jó lesz? – Kérdezi mosollyal az arcán, kicsit elpoénkodva az első megszólalását. – Gondolom akkor a tanto maradhat… - Arcán továbbra is mosoly ül és kedvesen néz a lányra. – Nem tudom, hogy jogom van-e kérdezni, de ha én tizenhat éves szamuráj tanonc leszek akkor te mi leszel, illetve mi lesz a stratégiánk. - Kérdezi a lánytól kedvesen, aztán ha megkapta a választ akkor… - Amai-chan várom az első parancsát. – Mondja mosolyogva és várja a lány parancsait.

// Ez most nem lett sok így nyaralás után kicsit kiestem, de javítunk a minőségen. Smile

//

**Aokaze Atsushi** Pént. Nov. 09 2018, 10:18

// Tensei Zento - Földbe gyökerezve //

Miután a lány felmérte testalkatod, és elmondta mi lesz a szereped a küldetésben, és ehhez, milyen testtartásban kell lenned. Eleget teszel kötelességednek és bemutatod milyen, ha kihúzod megad.
- Igen, tökéletes! Ami a tantot, illeti maradhat. De, ha van hosszabb pengéjű fegyvered az lehet jobb lenne. Hiszen a szamurájok legfőképp katanat és wakizashit használnak. Persze, ha nincs nem kell venned. Egy küldetés miatt ne költs olyan dologra, amit nem használsz. - Majd viszonozza mosolyod, enyhén kipirult arccal. Rövid szünet után pedig folytatja.
- Először arra gondoltam, az egyik szolgálólány szerepét tölteném be. De így a veszély első jelére lelepleződnék. Így én női szamuráj tanonc leszek, egy Onna-bugeisa. Mivel azok nem hordanak nehéz páncélt, így öltözetem kimono lesz! Neked szerintem egy egyszerű utcai viselet is megteszi.
Vár egy kicsit van e további kérdésed. Közben kíváncsiságtól csillogó szemeivel egyenesen a tiédbe tekint.
- Noha azt mondtam a küldetés mostantól indul, de csak holnap után kora reggel fogunk indulni. Addig is készülj fel a küldetésre, ha szükségesnek érzed, akkor nézz utána a szamurájok szokásinak. Egyenlőre több parancs nincs. Ha valami mégis eszembe jutna, felkereslek. Szia!
Mosolyogva köszön el tőled, apró kezével pedig integet. Majd sarkon fordul, és nem túl sietős tempóban távozik.

2 nappal később:
Reggel hét körül jár az idő. A Tensei birtok, ahogy a körülötte lévő vidék csak éppen éledezik. Egy két kósza klán tag sétál csak az épületek közt. Mások még csak reggeliznek, a szerencsésebbek pedig csak most ébredeznek. Zento az elsőként felsoroltak közé tartozik. Éppen egy küldetésre tartasz. Amit már oly régóta vártál. Elöljáród Amai a birtok bejáratánál vár. Amint közelebb érsz már köszönt is téged.
- Jó reggelt Zento! - Megvárja míg viszonzod a köszönését, majd folytatja. - Mit gondolsz a kimonomról?
Ahogy felteszi a kérdést, lassan meg is pördül tengelye körül, hogy minden irányból szemügyre vehesd. A ruha, alapszíne halvány rózsaszín, amit fehér lótuszvirágok díszítenek. Forgás közben a lány haja fellibben, barna tincsei szanaszét lebegnek miközben követik a lányt a mozgásban. Így egyáltalán nem tűnik annak a kunoichinek, aki két napja jött hozzád és kora ellenére bármiféle megszeppenés nélkül parancsolni kezdett neked. Sokkal inkább tűnt, egy átlagos korabeli lánynak.

**Tensei Zento** Kedd Nov. 13 2018, 19:46

// Aokaze Atsushi - Földbe Gyökerezve //

Az előző két nap eseményei után, Zent korán kell fel, hogy megreggelizek. Első étkezés a tensei klánnál nagyon fontos és erre hangsúlyt is fektetnek. A reggeli mindig közösen történik a klán nagytermében. Mindig nagy a nyüzsgés forgás ilyenkor a teremben, de kint az udvaron csak páran sétálgatnak. Sok ifjú már meg is kezdte edzését Tayurával a klán földmesterével. Zento illedelmesen elköszönt szüleitől, viszont most pulóvere úját nem húzta fel. Nem akarta, hogy a nemes földesúr aki kisérnek esetlegesen kérdezősködjön az égési sérülések után. ~ Most mindent bele kell adnom. Nem bukhatok el még egyszer. ~ Határozza el magában, miközben a birtok bejárata felé igyekszik. Az elmúlt két napban sokat gondolt Amai-ra és a közös küldetésükre. Zento nem tudja még felfogni azokat a fajta érzéseket amelyeket a lány felé érezz. ~ Annyira cuki… ~ Képzeli el maga elé a lányt. ~ Annyira bolondos tud lenni. ~ Gondolatait nem tudja elterelni a lányról. Amikor meglátja Amai-t a birtok bejáratánál nyugodtan sétál oda hozzá. ~ Miért ver így a szívem? ~ Teste processzora, úgy dübög mellkasában, hogy lassan átszakítva húst és csontot szabad útra távozik. Reméljük ez nem történik meg, de Zentot izgalomba hozza a lány jelenléte. „Jó reggelt Zento”. Köszön a lány kedvesen és Zento meghallva lágy, vidám hangját egyből elpirul. – Jó…jó reggelt. – Eddigi határozottsága, mint ha eltűnt volna és szóhoz sem jut. A lány mostani viselete ámulatba ejti kis geninünket. „Mit gondolsz a kimonómról?” Teszi fel a lány a kérdést, Zento meg csak elpirulva gyönyörködik benne. Igazából a kérdésre csak másodpercekben mérhető fázis késéssel tud válaszolni. – Gyönyörű. – Nem tudja titkolni hangjából a csodálatot, legyen ez bármilyen kellemetlen a küldetés szempontjából. Zento a szokásos utcai viseletében van és Tantoja a hátán van, tokban rögzítve. Nem is illik a képbe jelenleg Amai mellé. ~ De miért viselkedem így ha ő itt van? ~ Nem érti még hősünk a miérteket, de talán majd a küldetés alatt kiderül. Egyenlőre megszeppent állapotában várja a további utasításkat és szemeit le se veszi a lányról. Folyamatosan figyeli.

**Aokaze Atsushi** Csüt. Dec. 06 2018, 20:46

// Tensei Zento - Földbe gyökerezve //

Köszönöm a türelmedet. És mivel elfogadásra került Erai Amai mostantól Tensei Amai Very Happy

A reggel folyamán valami furcsaságot érzel. Szíved hevesebben ver, mint a korábbi napokban. Nem is tudod hova tenni. Hiszen már teljesen felépültél. Ezért nem lehet korábbi baleseted következménye. És első küldetés előtti izgulás sem lehet, elvégre azt már régen magadénak tudhattad. Ahogy pedig megláttad Amait, ahogy rád vár még erőteljesebben ver, mint korábban. Majd ahogy megszólít, számodra érthetetlen módon bele is pirulsz. A furcsa érzéstől még a visszaköszönés is nehézkesen megy. Amin nem segít sokat, hogy a lány úgy néz ki, mint egy tündér, aki valamilyen meséből lépett elő. Sőt még inkább megritkította amúgy sem túl hosszú válaszaidat. Noha te valószínűleg még nem tudod, de ez a szerelem. Persze egy 10 éves fiút miért is foglalkoztatta volna eddig ez a téma. Így hát nem csoda, ha nem érted mi az, ami jelenleg tombol. De vajon a lány is hasonlóképpen érez?

Noha válaszod hallatán ő maga is mintha elpirulna egy kicsit, még nem jelent semmit. - Tényleg? – Kérdez vissza, a lelkesedéssel teli hangon, majd vissza is vált megszokott hangnemébe. - Olyan furcsa érzés küldetés közben viselni. Féltem, hogy nem áll jól rajtam.
Odalép a kapu egyik oszlopához, aminek egy hátizsák és egy wakizashi van nekitámasztva. A fegyvert, behelyezi kimonoja és az azt összefogó obi közé. Igazgatja egy kicsit, nehogy mozogjon majd később. Amint végzett hátizsákját is magára veszi.
- Akkor induljunk, estére el kell érnünk a földesúr birtokára!
Ahogy kiadta a parancsot lábai már meg is indultak. Pár perc haladás után a Tensei birtok kezdetét jelző kapubejáró már alig látszott a hátatok mögött. Nem sokkal később pedig Iwagakure kapuőrei állták utatokat.
- Hova-hova fiatalok?
- Jó reggelt! Éppen egy küldetésre. Itt van a megbízólevél a Tsuchikagetől. – Majd előhúzza az említett papírost kimonójának bal ujjából, aztán átnyújtja a férfinak. Átveszi, de éppen hogy csak rápillant. Ha jobban megfigyeled láthatod, ahogy igazából csak a jobb alsó sarkot nézi meg. Ahol a falu vezetőjének aláírása és pecsétje szerepel. Mivel nem volt vele gond, vissza is adja, majd oldalra lép.
- Sziasztok! Sok sikert a küldetésetekhez!
A lány visszavette a megbízólevelet, és elrakta. De ezúttal a táskájába. Valószínűleg azért tartotta eddig kéznél, mert tudta, hogy ez lesz. Átlépve a falu határát egy jól kitaposott földúton haladtok tovább. Mely évek óta mutatja az utat a falut elhagyó vagy éppen visszatérő ninjáknak, kereskedőknek és más civileknek, a sziklás területen. Utatok hamar egy hármas elágazáshoz vezet. Két út találkozásánál pedig egy oszlop rajta három, külön irányba mutató deszkával. Rajtuk pedig három település neve. Útmutatóként szolgálva azoknak, akik nem járatosak errefelé. Ti viszont nem álltok meg elolvasni, mert úgy tűnik Amai tudja az utat. Rövid séta után, egy erdőt pillantotok meg a távolban. Ha az út azon keresztül vezet, akkor óvatosnak kell lennetek. A banditák az ilyen helyeken szeretnek a leginkább tanyázni. Ahogy közelebb értek láthatjátok, hogy az út az erdőt balról megkerüli. De vajon ez elég e ahhoz, hogy biztonságban érezzétek magatokat a veszély elől. Szerencsére nem történt rajtaütés és az út is kb. az erdő felétől más irányba kanyarodott. Újra kopár sziklás területek felé vezetve titeket. Hosszú séta után, végre ismét sík terület tárul szemetek elé. De ez már nem kopár, termőföldek. Rajtuk különböző ültetvényekkel. A távolban pedig egy kis falu is fellelhető. Mielőtt tovább indulnátok, megálltok pihenni és felfrissülni. Rövid szünet után ismét tovább indultok és fél óra séta után eléritek a falut.

A faluban haladtok tovább vélhetően a főúton. Mivel valamivel szélesebb, mint a többi, ami belőle ágazik le. Ám egy idő után az út kettéválik s egyik sem lesz keskenyebb a másiknál. Vajon melyik visz el Mito földesúrhoz. Tábla sajnos nincs kirakva, hogy megmutassák melyik út, merre megy. De nincs gond hisz Amai tudja az utat. Ha ebben bíztál, akkor sajnos tévedtél. Az elágazás láttán Amai arcán enyhe kétségbeesés látszik, ahogy kapkodja a fejét egy útbaigazításul szolgáló tábla, vagy ember iránt. Valószínűleg csak megjegyezte, hogy az első elágazónál merre kell menni. S onnantól, ha lesz a táblákra hagyatkozik. Nem tudván, hogy nem lesz mindenhol. Szerencsére egy negyvenes éveiben járó férfi közeledik felétek. A lány oda is siet hozzá.
- Jó napot uram! Bocsánat a zavarásért!
- Jó reggelt ifjú hölgy! – ha vele mész téged is hasonlóképp köszönt - Nem zavarsz. Miben segíthetek? - Majd kedvesen rámosolyog a lányra.
- Útba igazítást szeretnék kérni. Meg tudná mondani melyik út vezet Koda falu felé?
- Persze. Ha ezen az úton mentek, akkor pár órányi séta után egyenesen oda érkeztek. - Mutat a bal oldalira, amerről ő is érkezett.
- Köszönöm, viszlát!
- Szívesen, viszlát!
A férfi nem kérdezett semmit, milyen céllal utaztok. Talán az Amai oldalán díszelgő wakizashi miatt nem tette. Vagy csak simán nem érdekelte. Ki tudja ez maradjon az öreg titka. Mivel itt már több dolgotok nem akad, elindultok a férfi által mutatott úton.

A következő postot ide kérem: Határvidékek

Ajánlott tartalom

Tensei bírtok

Tensei bírtok

Re: Tensei bírtok

Re: Tensei bírtok

Re: Tensei bírtok

Re: Tensei bírtok

Re: Tensei bírtok

Re: Tensei bírtok

Re: Tensei bírtok

Re: Tensei bírtok