Nara Rika

Név: Nara Rika
Ország: Tűz országa
Rang: Genin
Szint: D
Chakraszint: ?
Kor: 15 (Agusztus 10.)
Nem: Nő
Felszerelések: 5db Kunai, 5db Shuriken, 10m Drót 5db Füstbomba, 1 Elsősegély csomag, 1 doboz energiatabletta, 2db Chakra tekercs, 10 db Robbanó jegyzet, 1db Shuriken tartó(jobb láb), 1db Övtáska, 1db Hátizsák legalább 1db plüss állat
Kinézet: 147 cm magas, hosszú lila haj. Ruházata változó, azonban a világosabb színeket részesíti előnyben.
Jellem: Szinte mindig vidám, energikus, kedves. Viselkedése elég gyerekes, komolytalan, naiv. Szeret dalokat dúdolni, enni, szereti az állatokat, plüssöket. Gyakran szétszórt és nehezen tartja meg a figyelmét egy dolgon. Mindig harmadik személyben beszél magáról. Elsőre nem tűnik jó shinobinak, azonban viselkedésével ellentétben egész intelligens.
Technikák:
 Shunshin no jutsu (Fürge Test technika)
Henge no Jutsu (Transzformációs technika)
Kakuremino no Jutsu (A Láthatatlanság Köpenye)
Bunshin no jutsu (Klón technika)
Kawarimi no jutsu (Testhelyettesítő technika)
Tűz Elem Feloldás
 
Előtörténet:
 
Egy új kezdet
 
Forró nyári nap volt, mikor Rika napvilágot látott a Nara klán tagjakét. Szülei harmadik lányaként Született. Legidősebb gyerek Akane, a középsőt pedig Mayuminak hívták. Még úgy is, hogy Rika volt a legfiatalabb testvér, a Nara klán tagjaként felnőni közel sem egy egyszerű dolog. Rikának, mint ahogy testvéreinek is rengeteg elvárásnak kellett megfelelnie. Ebben a testvérek elég eltérőek voltak. Akane mindig is a lázadó típus volt, aki nem igazán akarta a névvel járó kötelességeket, míg Mayumi pont az ellentéte volt, mivel ő mindent megtett, hogy az elvárásokon felül teljesítsen.  Aztán ott volt Rika… Rika volt az, akitől senki nem tudta, hogy mit várjanak, de erről majd kicsit később.
 
Rika első évei szinte teljesen átlagosak voltak. Szülei legnagyobb szerencséjére csecsemőként sem volt az a sírós fajta, már akkor is inkább mosolygós, vidám természettel rendelkezett. Azonban, hogy ezt korrigálja, más módot kellett találnia arra, hogy szülei agyára mehessen. Egész pontosan azt, hogy egy percig nem tudott nyugton maradni. Amint megtanult mászni igazi terrorrá vált. Bölcsőből való kijutás alap képességei része volt. Később már a szobájából való kijutás sem okozott nagy problémát számára. A család gyakran viccelődött azzal, hogy valószínűleg Konoha legszigorúbban őrzött helyeiről is simán kimászna. Természetesen ez közel sem volt a tehetségének csúcsa. Egy alkalommal anyja, Yoko a ház egyik szekrényének tetején találta meg a lányt. Senkinek elképzelése se volt, hogy miként jutott oda fel, de az biztos, hogy Rika szülei legalább 30 évet öregedtek az incidens láttán. Beszélni, illetve járni is hamarabb megtanult, mint a korabeliek, ez utóbbi még jobban megállíthatatlanná tette a lányt.
 
Ahogy telt az idő, úgy a név súlya egyre jobban nehezedett Rikára. Szülei sokat meséltek neki a ninják világáról, természetesen, ezt egy elég rendesen kiszínezett, gyerekek számára is emészthető formában. Azonban már elég fiatal korától kezdve tanították és készítették a lányt arra, hogy egy nap ő is ezt az utat fogja járni. Ettől függetlenül azonban elég normális kisgyerekkora volt. Anyjával gyakran jártak a birtokon kívül, ahol új emberekkel, gyerekekkel ismerkedhetett meg. Hála a mindig vidám, barátságos személyiségének, Rika számára nem jelentett gondot a barátkozás, vagy a már meglévő társaságokba való beilleszkedés. Ebben az időben azonban két érdekes szokást is felvett. Az egyik, hogy nem számított hova ment, kedvenc plüssállatának is vele kellett jönnie (Nyuszi úr). Ez alapvetően nem egy meglepő dolog egy gyereknél az ő korában, a probléma ott kezdődött, mikor ezt a szokását nem nagyon akarta kinőni. A másik ilyen dolog volt, hogy mindig harmadik személyben beszélt magáról. Pontosan senki se tudta megmondani, hogy mikor vagy hogyan kezdődött. Szülei arra gyanakodnak, hogy az egyik gyerektörténeben, amit olvastak neki, volt olyan szereplő, aki hasonló módon csak harmadik személyben beszélt magáról, Rika pedig ezt utánozta. Ezeket leszámítva, nem volt más komolyabb probléma vele ebben a korban.
 
Rikának, ugyan voltak testvérei, azonban hozzájuk közel kerülni nem volt egyszerű. Akane akkor már bőven a ninják útját járta, lázadó személyisége miatt pedig még nehezebb volt Rika számára, hogy közel kerüljön hozzá. Ezt az is erősítette, hogy Akane volt a klán feketebáránya, így a család nem is nagyon örült annak, ha a közelében volt. Másik testvére, Mayumi, ekkor az akadémián volt. Nővérével ellentétben Mayumi véresen komolyan vette a klán által elé támasztott elvárásokat, talán egy kicsit túlságosan is. Napjait tanulással és gyakorlással töltötte, így nem sok időt szentelt a legkisebb testvére számára, sőt néha kimondottan ellenséges, lenéző volt vele szemben. Bár Rika próbálkozásai sorra hiúsultak meg, hogy testvéreihez közelebb kerüljön, ő továbbra is töretlen lelkesedéssel ment tovább, mintha az elutasítás nem létezne az ő szótárában. Mivel testérei figyelmét nem tudta magára vonni, így máshol keresett módot arra, hogy unalmát elűzze. Szülei gyakran nem voltak otthon, ami nem meglepő, hisz mindketten shinobik voltak. Ekkor általában a család, egy mit sem sejtő tagjára volt rábízva, ami nem kevés ijedtséggel teli órát okozott számukra. Az ok annyi volt, hogy ilyenkor a kis Rika, előszeretettel ment el felfedezni a világot, vagy éppen csak a játszótársaival találkozni. Természetesen mindezt úgy, hogy az éppen rá felügyelő családtagot elfelejtette erről tájékoztatni. Ez az egy kis csöppség, nem egy alkalommal okozott hatalmas felfordulást a klán számára. Volt, hogy teljes csapatokkal kerestették, míg ő mindössze pár házzal arrébb bújócskázott a barátaival, amiben amúgy meglehetősen jó is volt. Ezek az alkalmak általában nem voltak túlzottan eseménydúsak a lány számára, azonban volt pár alkalom, amikor bajba is keveredett. Már akkoriban sem szerette, mikor mások igazságtalanul bántak vele vagy másokkal, azt meg még kevésbé, ha bántották. Ilyenkor még attól sem rettent meg, hogy harcba szálljon, az akár nála kétszer nagyobb fiúkkal is. Az egyik ilyen alkalom egy kellemes tavaszi délután történt meg. Szokás szerint aznap is egy szó nélkül kisurrant a házból, hogy a környékbeli gyerekekkel játsszon. Minden jó volt egészen addig, amíg pár fiú, úgy döntött, hogy Nyuszi úr könyörtelen elrablása jó móka lenne. Az egyik fiú kitépte a mit sem sejtő Rika kezéből kedvenc plüssállatát, majd azt egymásnak dobálva akadályozták meg a lányt, hogy visszaszerezze azt. Legtöbb korabeli gyerek valószínűleg sírásba kezdett volna, azonban Rika nem. Bár láthatóan kissé feldúlt volt a történtek miatt, azonban arcán továbbra is ott virult az angyali mosolya. Mivel jómodorra nevelték, így az első az volt, hogy megpróbálta szépen megkérni a fiúkat, hogy adják vissza neki a játékát.
- Kérlek, adjátok vissza Nyuszi urat, Rikának!
Kérése azonban süket fülekre talált. A fiúk csak nevettek rajta, gúnyos megjegyzéseket tettek.
- Vedd vissza, ha tudod! – mondta az egyik.
Rikának nem kellett több. Rögtön el is indult a fiú felé, akinek ép a kezébe volt a plüss. Mielőtt odaért volna a játék már repült egy másik kezébe. Rika azonban nem állt meg. Rendíthetetlenül halad az eredeti célpontja felé. Mikor odaért egy jól irányzott ütést vitt be a fiú gyomrába, aki a meglepetéstől, de főként a fájdalomtól hasát fogva előre görnyedt. Ez tökéletes alkalmat adott a lány számára, hogy a következő csapása a fiú arcát találja el. A srác a földre esett a többiek, pedig teljesen lefagyva bámulták az eseményeket. Bár Rika alacsony és első ránézésre elég törékeny testalkattal rendelkezett, valóságban sokkal erősebb volt, mint látszott. Azelőtt nem tanult harcolni és nem vett részt semmiféle edzésben, szimplán csak az örökmozgó énje miatt jól megedződött. A többiek még fel sem ocsúdtak a meglepetésből, mikor a lány már a következő ”áldozat” felé sétált. Arcán továbbra is a jól megszokott mosollyal menetelt előre. Az egyiküknek végre sikerült összeszednie magát és Rika elé állt. A majdnem egy fejjel magasabb fiú tornyosult az apró lány előtt. Rika egy szót sem szólt, mindössze kezét meglendítve támadott. Ez alkalommal azonban a meglepetés ereje már nem volt vele. A fiú elég gyors volt, így probléma nélkül elkapta Rikát a csuklójánál fogva. Ekkor lendült is már a másik kéz, azonban annak is hasonló lett sorsa. A lány ott állt, mindkét keze magasba emelve. Meg sem próbálta kiszabadítani magát, nem vergődött, vagy kiáltott. Mindössze egy lépéssel közelebb ment, lábát enyhén behajlította, majd elrugaszkodott a földtől. A következő pillanatban fejének teteje egyenest a fiú állának csapódott. A srác fogai nagy erővel koccantak össze, az erős fájdalomtól elengedte Rikát és oldalra tántorgott. A lehetőséget kihasználva a csöppnyi lány tovább folytatta az útját, bár láthatóan az ütés hatására ő is kissé megszédült. Ezt azonban a még éppen maradt két fiú sem nézhette tétlenül. Szinte egyszerre rontottak a lánynak. Rika több ütést és rúgást is kapott, néhány alkalommal földre is került, de mint aki meg se érezte, minden alkalommal újra felállt. Bár az esélyei meglehetősen kicsit voltak, de a harc végére végül sikerült Nyuszi urat visszaszerezni. Széles mosollyal ölelte magához kedvenc játékát, majd hazasántikált. A fiúk ugyan komolyan küzdöttek, de esélyük se volt a szörnyeteg ellen, aki a dühös Rika volt. Ettől a naptól kezdve gyakran nevezték őt a ”Mosolygó Démonnak”. Mikor Rika hazaért, rögtön anyjához sietett, aki nem rég érkezhetett haza, mivel fogalma se volt, hogy lánya megint elcsavargott. Rika a nő ruhájának szélét megfogva, párszor gyengéden meghúzta azt.
- Anya! Anya! Nyuszi úr megsérült! Megtudod gyógyítani?
A lány maga elé tartotta a gömbölyded plüss állatot, ami elsőre pont kitakarta az arcát. Yoko ahogy megfordult, először csak a plüsst látta, amin volt egy apró szakadás. Ekkor a szakadáson keresztül valami kiesett Nyuszi úrból. Első pillantásra valami tasak volt, azonban nem volt ideje közelebbről szemügyre vennie azt. Megpillantotta a lányának arcát. Több helyen is vér csordogált rajta, jobb szeme erősen be volt dagadva, kezét több helyen kék foltok díszítették és ezek csak a látható részek voltak.
- Úristen! – kiáltott fel. – Veled mi történt? Honnan vannak ezek a sebek?
A kép, ami elé tárult olyan volt, mint egy megtestesült rémálom az anya számára.
- Huh? Oh, ezek? Pár gonosz fiú elvette Rikától Nyuszi urat. Ne aggódj! Rika sikeresen visszaszerezte. Bár egy kicsit fáj. Szóval? Megtudod gyógyítani?
Olyan volt, mintha saját sérülései nem is számítottak volna számára. Anyja természetesen rögtön berohant a lánnyal a kórházba. Sérülései nem voltak komolyak, azonban az eset nagy port kavart. Ezután, Rika legnagyobb bánatára, sokkal nehezebb volt játszótársakat találnia magának. Miután a kedélyek lecsillapodtak egy kicsit, a rejtélyes tasak is előtérbe került. Mint kiderült, a játékot Akanétól kapta, aki egy kis meglepetést is rejtett bele. Bár Rika számára sose derült ki, hogy mi is volt az, azonban nővére több hétig tartó szobafogságra lett ítélve.
 
Baljós jelek                                    
 
Az akadémiára való beiratkozás napja vészesen közeledett. Bár eddig Rika gondtalanul élhette gyerekkorát, azonban ez sem tartott örökké. A Nara klán tagjaként voltak bizonyos elvárások, amiknek meg kellett felelnie. Legidősebb nővérével ellentétben, Rikában soha fel sem merült, hogy a megszokottól eltérő utat válasszon magának. Valamivel több, mint egy évvel az akadémia előtt elkezdődött a fiatal lány kiképzése. Eddigiekben is erősen sulykolták belé a ninják erényeit és, hogy milyen nagyszerű dolog is a shinobik útját járni. Most már azonban ténylegesen elkezdték a ninja világ fortélyait tanítani neki. Ez több-kevesebb sikerrel ment is. A szinte mindennapos erőnléti edzéseket még élvezte is, azonban mikor a száraz, unalmas elméleti részek tanulásáról volt szó, akkor komoly bajok voltak. A probléma nem is az volt, hogy nem értette meg, vagy nem tudta volna megtanulni, sokkal inkább, hogy nem akarta. Számára egyhelyben ülni és elméletet tanulni maga volt a pokol. Nem számít, hogy hányszor próbálák elmagyarázni neki a dolog fontosságát, mintha csak süket fülekre találtak volna ezek a szavak. Jobb esetben az ilyen órákon, figyelme elkalandozott, néhány esetben konkrétan el is aludt. Nem egy leszidást kapott miatta, de ez sem változtatott túl sokat. Mikor gyakorlatra került a sor, akkor azonban szinte tökéletesen teljesített, legyen az chakra kontroll, vagy épp taijutsu alapok. Már egy ideje, hogy a klánon belül érdekes szóbeszédek kezdtek szárnyra kelni. Sokan gondolták, hogy Rika fejében valami gond lehet. Ezt nem csak a tanulással kapcsolatos problémák gondolták így, hanem sok más eset miatt is. Többen ugyanis azt vélték felfedezni, hogy a fiatal lány személyisége, mintha egy bizonyos ponton meg ragadt volna. Konkrét bizonyítéka senkinek nem volt, hogy ezt alá támassza, hisz Rika még nagyon fiatal volt, így könnyen lehet csak lassabban nőtt fel, mint más gyerekek. Sajnos más szóbeszédek is keringtek a lánnyal kapcsolatban. Sokan kimondottan ijesztőnek találták a mindig vidám kislányt. Azt mondták, hogy a lány csecsemőkora óta senki nem látta sírni, leszámítva, mikor azt megjátszva próbált meg édességet és süteményeket kicsalni a család különböző tagjaitól. Még csak igazán mérgesnek sem látták soha. Szülei is aggódni kezdtek, hogy esetleg valami baj lehet a lánnyal, így mindenféle orvoshoz cipelték őt, mindezt természetesen titokba, hisz nem lett volna túl jó, ha kitudódik, hogy egy újabb problémás gyerek van a Nara klánba.  A különböző vizsgálatok sorozata, azonban meglepő eredményeket hoztak. Rika viselkedése, ugyan fura volt, de arra utaló jelent, hogy komoly mentális problémája lenne, nem igazán találtak, ellenben többen is úgy gondolták, hogy kiemelkedően intelligens. Ezen kívül némi figyelemzavart véltek feldedezni. A viselkedésére azonban nem tudtak pontos magyarázatot adni, mindössze azzal nyugtatták az aggodalmaskodó szülőket, hogy idővel kinövi. Bár a lányt többen továbbra is furának találtak, azonban senki nem látott okot arra, hogy ne vigye tovább a klán hagyományait. Így hát nemsokára eljött a nap, mikor Rika elkezdett az akadémiára járni.
 
Akadémiai évek
 
Mint, a legtöbb Nara, így Rika is a ninják útjára lépett és ennek az első állomás az akadémia volt. Gyerekek sokaságát iratták be a szülők ide minden évben.  Sok nagy shinobi kezdte a pályafutását ezen intézmény falai között. Az itt tanító tanárok, már biztos sok különböző gyereket láttak már a pályafutásuk alatt, azonban az biztos, hogy Rikára nem lehetett felkészülni.
A lány már az első napon felhívta magára a figyelmet. Kis keresés után megtalálta a termét, majd valahol a terem középső részen lévő padsorba foglalt helyet. Még bőven volt idő, az első óra kezdetéig, így természetesen a lány elkezdett unatkozni. Eleinte próbált a körülötte ülő gyerekekkel kommunikálni, azonban legtöbben túlságosan izgatottak voltak és másról sem tudtak beszélni, mint az akadémiáról és a ninjává válásról. Rika eléggé közömbös volt ezzel a témával kapcsolatban és legkisebb mértékben sem izgatták őt az ilyes fajta beszélgetések. Ennek következtében még jobban unatkozni kezdett. Legszívesebben kisétált volna, hogy más gyerekekkel játsszon odakint, azonban tudta jól, hogy nagy szidást kapna, ha megtenné. Végül úgy döntött, hogy gyerekdalok dúdolásával tölti az időt, miközben a pad tetején, Nyuszi úrral játszott. Bár néhányan érdekes pillantásokat vetettek a lányra, azonban ez még nem is lett volna baj. Néhány percen belül az oktató is megjelent. Egy nagyjából húszas évei végén lévő férfi. Már az arcán látszott, hogy nem az típus, akivel ujjat lehet húzni. A férfi rögtön a terem elejében elhelyezett asztalhoz sétált, majd ott megállva, szúrós szemével végignézett a diákjain. Azonnal, szinte teljes csönd lett a terembe. Szinte. Az egyetlen személy, akit láthatóan teljesen hidegen hagyott az idősebb chuunin jelenléte nem más volt, mint Rika. A lány továbbra is plüssnyulával játszott, miközben vígan dúdolgatott. Ahelyett, hogy rögtön szóvá tette volna, a chuunin mindössze enyhén megköszörülte torkát, remélve, hogy tanonca észbe kap. Rikát ez egy cseppet sem zavart, így folytatta, amit eddig csinált. Ekkor a férfi, már láthatóan ideges volt. Fején az erek dagadni kezdtek, szép lassan annyira kidudorodva hogy néhányan attól féltek, pillanatokon belül elpattan valamelyik és a termet a sensei vére fogja újra festeni. Szerencsére ez nem következett be, mert a következő pillanatban rögtön kiáltott is Rika felé.
- Hé, te ott a plüssel! Fejezd be a dúdolást és figyelj!
Erre már a lány is felfigyelt és a férfira nézett. Elsőre nem mondott semmit, azonban arcán látszott, hogy valami van. Annak, aki nem ismerte Rikát, szinte lehetettlen volt rájönni, mit is jelent ez az arckifejezés. Ez az volt, mikor úgymond mérges az emberekre. A probléma, hogy akármennyire is próbálkozott, senki nem tudta komolyan venni a lányt ezzel az arckifejezéssel. Egyáltalán nem tűnt fenyegetőnek, de igazából még csak mérgesnek se igazán.
- Ezt most miért kellett? – hangzott a kérdés a lány szájából. – Rika most elfelejtette, hogy hol tartott a dalba és kezdheti elölről. Ráadásul Nyuszi úr is megijedt. Kérj bocsánatot Nyuszi úrtól!
A terembe pár másodpercig teljes néma csönd lett. A tanár szája pár alkalommal kinyílt, majd újra becsukódott. Ő sem tudta mit mondjon erre. Kis idővel azonban sikerült túllennie a kezdeti meglepetésen.
- Na, ide figyelj! Ez itt a ninja akadémia. Itt szabályok vannak, amiket követni kell. Nem játszani jöttél, hanem ninjává válni. Ha nem érdekel, akkor állj fel és menjél haza! Azonban, ha ninja akarsz lenni, akkor be kell tartanod a szabályokat és hallgatni arra, amit mondok.
A lány legszívesebben haza is ment volna, azonban tudta, hogy nagy bajba lett volna belőle, ha már az első napon kiteszik. Fejét lehajtva, kissé szomorkás hangon szólt újra.
- Rendben, Rika jól fog viselkedni – válaszolta.
Ezek után a tanító sem akart több időt fecsérelni a lányra, így bele is kezdett a mondandójába. Elmagyarázott néhány alapvető tudnivalót, főként azt, hogy a diákok mire számíthatnak az elkövetkezendő tanévben. Mondandója végén arra kérte a jelenlévőket, hogy mutatkozzanak be és mondjanak pár szót magukról. Az első sortól kezdve, a diákok szépen felálltak, elmondták a nevüket és némi információt, amit fontosnak tartottak magukról. Idővel Rika is sorra került. A többiekhez hasonlóan ő is felállt, hogy bemutatkozzon.
- Rika az Rika – jelentette ki büszkén. – Rika szereti a finom ételeket, sütiket, édességeket, plüss állatokat, aranyos állatokat, játszani, dalolni és még sok minden mást, ami hirtelen nem jut Rika eszébe.
Mondandóját követően mega elé emelte a plüssét.
- Ő itt Nyuszi úr. Nyuszi úr szereti Rikát és a répát.
Néhányan csak nevettek a lány bemutatkozásán, míg a sensei csak a fejét vakarta, mintha nem tudná mitévő legyen. Mielőtt a lány leülhetett volna a tanár egy plusz kérdést szegezett neki.
- Rika, miért akarsz ninja lenni?
Az eddigiek alapján sejtette, hogy a lány nem éppen erre a pályára való, így kissé kíváncsivá tette, miért is van itt.
- Hmmmm, igazából Rika sose gondolkozott ezen nagyon. Azonban Rika családja nagy, és sok-sok ninja van. Ez olyan szokás féle, így Rika is ninja lesz.
A sensei láthatóan érdekesnek találta a lány válaszát.
- Óóó, tényleg? Melyik család tagja vagyok? Talán hallottunk róla.
Rika büszkén kihúzta magát, majd válaszolt.
- Rika a Nara klán tagja.
Többen hangot adtak a meglepetésüknek. Bár a Nara klán közel sem volt akkor, mint mondjuk a Hyuuga klán, azonban senki se tagadhatta, hogy Konoha nagyobb klánjai közé tartoznak. Még a tanárt is kissé meglepte a válasz. Az asztalán lévő kis füzetkét fellapozta, mivel saját szemével akart meggyőződni arról, hogy igazat mond-e. Még nagyobb meglepetésére Rika nem hazudott.
- Öhm, rendben! Leülhetsz!
Ezek után az óra tovább folytatódott és Rika összes osztálytársa bemutatkozott.
 
Természetesen nem az első nap volt az egyetlen, mikor a fiatal lány összetűzésbe került tanáraival. A legnagyobb probléma az volt, hogy nem nagyon tudta megtartani a figyelmét, főleg ha száraz elméleti tananyagról volt szó. Emiatt azokban a tantárgyakba elég gyengén szerepelt. A gyakorlati dolgok azonban sokkal jobban feküdtek neki feltéve, hogy érdekelt volt bennük. Az egyik gyakorlati alkalommal a diákok épp a dobófegyverek használatát tanulták. Egy fiatal női chuunin volt az oktatójuk, aki elmagyarázta a fontos tudnivalókat, majd demonstrálta is, hogy miként kell a fegyvereket használni. Utána a diákok szépen felsorakoztak, majd elkezdtek gyakorolni. Kis idő után a sensei észrevette, hogy Rika a gyakorlótér, egy félreesőbb sarkában ült és közben plüssével játszott. Rögtön kérdőre is vonta a lányt, hogy miért nem gyakorol a többiekkel.
- Rika már tudja ezeket! Unalmas lenne gyakorolni, szóval Rika inkább játszik Nyuszi úrral.
A tanár csak a fejét ingatta Rika válaszára.
- Ez nem így működik. Neked is gyakorolni kell, mint a többieknek!
Rika Láthatóan nem túlságosan volt oda az ötletért, azonban egy pillanat múlva egy csodálatos ötlete támadt.
- Sensei fogadjon Rikával! Ha Rika képes az összes céltábla közepét eltalálni, akkor sensei hagyja Rikát, hogy játsszon. Ha nem sikerül, akkor sensei megkaphatja Nyuszi urat egy órára és Rika gyakorol a többiekkel.
Már egy párhónapja, hogy megkezdődött az év, így a tanárok tudták jól, ha a lány kedvenc játéka a tét, akkor azt nem szabad félvárról venni. Persze voltak esetek, mikor Rika kicsit túlértékelte saját képességeit és elvesztette a fogadást Eleinte a tanárok gondolkozás nélkül belementek, azonban mostanra már a legtöbben nem hagyták magukat átverni. Ez azonban nem egy ilyen alkalom volt. A fiatal chuunin az esélyek mérlegelését követően belement a fogadásba. Rika felállt, majd a tanár kezébe nyomta a plüsst, és a gyakorlótér felé sétált. Felvett egy pár kunait, majd amint sorra került neki is látott. Négy céltábla volt előtte, kettő-kettő kicsit távolabb a jobb, illetve bal oldalán. Ezen kívül volt még egy mögötte, amit az egyik fa lombjai közé rejtettek, és a legtöbb osztálytársa eddig észre sem vett. Bár Rika gyakran elég szétszórtnak tűnt, azonban megfigyelőképessége elég jó volt, így ő már az első napon kiszúrta a rejtett táblát. A sensei azonban ezt nem tudta. Arra számított, hogy ha lánynak a célzása tényleg olyan jó, mint mondja, akkor is a rejtett táblát felhasználhatja, hogy megnyerje a fogadást. Rika nem is várt sokat, amint felállt rögtön bele is kezdett. Elő vett négy kunait, majd egyesével az előtte lévő táblákba dobta őket. Kivétel nélkül mindegyik a közepébe talált. Újabb két kést húzott elő, majd a tőle balra lévő célpontot nézte ki magának. A két kunait egyszerre dobta, majd ugyanezt megcsinálta a két jobboldali céltáblával is. Ekkor már mindenki tátott szájjal figyelt. Alapvetően mindenkinek az a benyomása volt Rikáról, hogy teljesen haszontalan és lusta. Most azonban kiderült, hogy van amiben viszont egész jó. A legtöbb diák ekkor még a céltáblát sem tudta pontosan eltalálni. Végül az utolsó kést is elővette és egy gyors fordulattal a fa levelei közti táblába dobta azt. Elsőre a többiek nem tudták mire vélni az utolsó mozdulatát, hisz nem is tudták, hogy van ott valami. Az összes kunai tökéletesen landolt a céltáblákba. A chuunin még mindig az utolsó táblát bámulta hitetlenül, mikor Rika mellé lépett.
- Rika nyert!
Mindössze ennyit mondott, majd a plüssét kikapta a nő kezéből is visszatért az előző elfoglaltságához. Ezek után egyel kevesebb tanár volt, aki fogadásokat kötött a fiatal Narával.
 
Ahogy telt az idő, Rika erősségei és gyengeségei egyre jobban észre vehetővé váltak. Az elméleti tantárgyak szinte mindegyikéből bukás közelében állt. Ezzel ellentétben a gyakorlati tantárgyakból, mint chakra használat, ninjutsu, fegyverek vagy taijutsu, tökéletes pontokat kapott, így azokból probléma nélkül osztály első volt. Bár ez utóbbiak nagy büszkeséggel töltötték el a családot, azonban az elmélet és magatartás problémák sok fejfájást okoztak a Nara klán számár. Már mindenféle módszert kipróbáltak, hogy javítsanak a lány jegyein és személyiségén, azonban ezek láthatóan mind kudarcba fulladtak. Jó eredményeitől függetlenül, többen a klánban kudarcnak, szégyennek érezték Rikát. Néhányan azt is felvetették, hogy kivegyék az akadémiáról, nehogy tovább rombolja a klán nevét. Ez azonban nem történt meg, így Rika tovább folytathatta tanulmányait. Bár Rika, soha nem mutatta azonban belül eléggé bántotta, hogy olyan sokan lenézték, még a saját családjából. Ez valamennyire ösztönözte arra, hogy többet beleadjon, azonban ettől függetlenül elméletből továbbra se lett sokkal jobb. Osztálytársai között is nehezen találta meg a helyét. Személyisége ugyan barátságos volt, de problémás viselkedése miatt nem sokan akartak vele barátkozni. Emiatt gyakran magányos volt.
 
Szép tavaszi napnak indult. Rika, már a második évét járta az akadémián. Mint, ahogy mindig, így aznap is az órák végeztével egyedül indult haza. Első évben, még általában volt valaki, aki elkísérte a lányt. Azonban ahogy nagyobb lett, már teljesen egyedül járt. Az út nem volt hosszú, mindössze tíz, tizenöt perc séta. Ekkor még senki sem sejtette, hogy milyen fordulatot vesz majd ez a nap. A legrövidebb haza vezető út gyakran vitte át a lányu a falu olyan részein, ahol nem sok ember fordult meg, a napnak azon szakaszában. Az incidens is az egyik ilyen részen történt meg. Rika mit sem sejtve sétálgatott, közben kedvenc dalait dúdolta. Hirtelen egy erős ütést érzett fején, majd minden elsötétült. A Nara klán tagjai számára csak órákkal később tűnt fel a lány eltűnése. Nem volt ritka, hogy elcsavargott valamerre, azonban legkésőbb vacsora előtt mindig otthon volt. Mikor rájöttek, hogy valami baj lehet, hisz Rika még a szokásos családi vacsora végére sem érkezett meg, rögtön elkezdték keresni. Nem tartott sokáig, míg megtalálták a helyet, ahol elkapták a lányt. A földön ott hevert Nyuszi úr, piszkosan és magányosan. Ekkor már tudták, hogy nagy baj lehet, hisz a lány szinte elválaszthatatlan volt kedvenc játékától.
Rika nem tudta, hogy meddig lehetett eszméletlen. Mikor felébredt, egy sötét szobában volt, kezei a betonfalhoz voltak láncolva. A szobába nem voltak ablakok, mindössze egyetlen ajtó. A lánynak fogalma sem volt, hogy hol lehet, vagy mit akarhatnak tőle. Az azonban biztos volt számára, hogy elrabolták.  Fura mód azonban Rika nem érzett félelmet. Nem esett pánikba, inkább azt kezdte el figyelni, hogy miként szökhetne meg. Elsősorban a bilincseit próbálta lefeszíteni, azonban nem számított mennyire próbálkozott, azok makacsul tartották a lány kezeit. Nem sokkal később a szoba ajtaja kinyílt. Az addig sötét szobába, most vakító fényesség tört be. Rika kezével próbálta a fényt kitakarni, miközben igyekezett jobban szemügyre venni az éppen belépő személyt. Magas középkorú férfi sétált be, rövid fekete haja volt, arcát több régi seb hege díszítette.
- Látom, végre felébredtél. Remélem jól aludtál. Van egy pár kérdésem a számodra. Ha szépen válaszolsz, akkor nem bántalak. Ellenkező esetben egy kellemetlen élménybe lesz részed.
Rika csak mereven nézett a férfira, majd mosollyal az arcán válaszolt.
- Rika anyukája azt mondta, hogy ne beszéljen idegenekkel.
A férfi a fejét ingatta, majd közelebb lépett.
- Rossz válasz!
A lába nagy lendülettel megindult, majd a lány hasába landolt. Rika erős fájdalmat érzett, ahogy a rúgás eltalálta.
- Mindössze annyit szeretnék, hogy mondj el mindent, amit tudsz a Nara klánról! Tagok száma, belső működés, a birtok leírása. Ha ezt megteszed, akkor megígérem, hogy nem okozok több fájdalmat számodra.
Bárki is volt, láthatóan célja az volt, hogy minél több információt szerezzen a Nara klánról. Ez nem volt meglepő. A falun belül is voltak olyanok, akik ellenségesek voltak a klánnal szemben, ezen felül pedig nagyban dúlt a háború. Külső és belső ellenségek sok mindent képesek voltak megtenni, hogy gyengítsék, vagy teljesen eltöröljék a Narákat. Ez alól egy kislány elrablása sem volt kivétel. Amivel viszont nem számítottak, hogy Rika ellenáll. Három napon keresztül volt fogságban, ezalatt az idő alatt megverték és különböző módokon kínozták a lányt, hogy információt nyerjenek ki belőle. Azonban minden alkalommal hasonló választ kaptak a kérdéseikre. A szinte elviselhetetlen fájdalom ellenére Rika mindig mosolyogva közölte velük.
- Rika nem beszél gonosz emberekkel!
A harmadik nap azonban valami történt. A sebzett arcú férfi éppen azon volt, hogy újra megpróbáljon beszélni Rikával, mikor odakintről különös zajok jöttek be. Alig pár perc és az ajtó szinte berobbant a szobába. Rika fel se fogta elsőre mi történt. Az újonnan érkezett személy egy pillanat alatt vetette magát Rika fogva tartójára. Öklét több alkalommal a férfi arcába küldte, miközben őrjöngő állatt módjára kiabált valamit, ami teljesen érthetetlen volt.
- Áh, Akane! Rika boldog, hogy láthat!
A lány hangjára, az idősebbik nővér felnézett és egy pillanatra abbahagyta a már eszméletlen férfi püfölését.
- Öööö, izé… megtennéd, hogy becsukod a szemed egy kicsit?
Jött a kérés Akanétól. Rika bólintott, majd behunyta szemét. Ezek után csak tompa, cuppogó hangokat lehetett hallani. A lány egy-két alkalommal érezte, ahogy vér és feltehetőleg emberi maradványok landoltak az arcán. Pár perc múlva azonban minden elcsendesült. Mikor Rika újra kinyitotta a szemét, nővére már előtte térdelt. Az idősebbik Nara arca szinte teljesen vörösre volt festve. Gyorsan elkezdte kiszabadítani testvérét.
- Rika erős volt! Pont, ahogy tanították. Rika nem mondott el semmit a rossz embereknek.
Ezek voltak az utolsó szavai, mielőtt eszméletét vesztette.
Legközelebb a kórházba tért magához, pár nappal később. Mint kiderült, sérülései elég komolyak voltak, így hosszabb ideig kórházba kellett maradnia. Mikor először felébred, anyja már az ágya mellett volt és tartózkodása alatt a család többi tagja is meglátogatta. Legnagyobb bánatára, azonban Akane egyszer sem jött. Pórbált érdeklődni szüleinél, hogy legidősebb nővérét mikor láthatja, azonban a kérdést legtöbbször azzal hárították, hogy elfoglalat. Amit a fiatal Nara nem tudhatott, hogy valójában a család volt az, aki megtiltotta, hogy bemenjen. Bár az utóbbi időben egyre jobb shinobi vált belőle, azonban viselkedése miatt még mindig megvetették őt, emiatt nem nagyon örültek, ha Rika közelében volt. Ha Rika tudta is volna az igazságot, akkor valószínűleg nem hagyta volna szó nélkül, hisz pont Akane volt az, aki aznap megmentette. Miután végre kiengedték, Rika megpróbált a lehető legtöbb időt a legidősebb nővére társaságába tölteni, még akkor is, ha szüleik annyira nem örültek ennek. Amikor csak tehette, szinte Akanén csüngött, aminek következtében gyakran nővére agyára ment, de ez Rikát egy pillanatra sem állította meg. A fiatal Nara ezen kívül a fejébe vette a hatalmas ötletet, miszerint majd ő segít Akanénak, hogy megjavuljon és nagyszerű ninja váljon belőle, akire a család többé egy rossz szót se mondhat.
 
Az akadémiai éve, Rika számára is hamar elteltek. Ugyan elméleti tantárgyakból szerzett jegyei továbbra is szörnyűek voltak, azonban valahogy sikerült neki bukás nélkül átvészelni ezt az időt. A végső vizsga időpontja rohamos tempóban közeledett. Ez sokakat a normálisnál is jobban feszültté tett. Rika, azonban nem izgult. Ugyanez már nem volt elmondható a családjáról. Szülei pontosan tudták, hogy a gyakorlati vizsgarészen probléma nélkül át fog menni, azonban az elmélet már más kérdés volt. Elég nagy szégyen lett volna, ha a klán egyik tagja, már a genin vizsgán elbukik, így mindent megtettek azért, hogy segítsenek Rikának a felkészülésben. Ahogy az sejthető, a lány annyira nem örült, hogy az eddigieknél is több időt kell tanulással foglalkoznia. A próbálkozások hoztak némi eredményt, de még így is fenn állt a veszélye, hogy Rikának nem sikerül majd a vizsga. Hamar el is jött a nagy alkalom. Rika, már korán felkelt, kimondottan izgatott volt. A lány fejébe meg sem fordult az a lehetőség, hogy ne sikerüljön neki. Ő már elkönyvelte, hogy ma genin lesz belőle. Aznap szokásnál is jobban sietett be az Akadémiára, arca boldogságtól és magabiztosságtól fénylett. Végül elkezdődött a nagy megmérettetés. Az első forduló, mint számítani lehetett rá, egy elméleti teszt volt. Miután mindenki helyet foglalt, az egyik oktató kiosztotta a papírokat, majd a diákok megkezdhették a tesztet. Rika minden magabiztossága egy pillanat alatt szállt el, mikor meglátta a papíron szereplő kéréseket.
- Úúúúú, Rika nem tudja erre a választ! Akkor következő kérdés! Úúúúúú, Rika erre se tudja! Nyuszi úr! Te tudod?
Sajnos a plüss állata sem volt sokkal okosabb nála ezekben a kérdésekben.
- Rika, csönd legyen! Zavarod a többieket – kiáltott rá az egyik chuunin.
A lány igyekezett minden tudását összekaparni azokról az órákról, mikor éppen nem aludt. Sose számított rá, hogy ekkora megmérettetés lesz a vizsga. Végül azért pár kérdést sikerült megválaszolni, illetve a többi helyre is próbált valamit írni, hátha jó lesz. Végül még egy nyuszit és virágokat is rajzolt a papírra, plusz pontok reményébe. A teszt hamarosan befejeződött és a papírokat begyűjtötték. Rika, mint egy lufi eresztett le a székbe. Kifele menet hallotta, ahogy osztálytársai a kérdéseket vitatták meg. Többen úgy érezték, hogy nem is volt nehéz. Rika minden ilyen mondat után, mintha még kisebbre zsugorodott volna. Egy hosszabb szünet következett. A vizsgáztatók gyorsan kijavították a teszteket, így csak azok vehettek részt a második fordulóban, akiknek sikerült az első. Amint az eredmények kikerültek, a lány sietett, hogy megnézze. Aznap az égiek kedveztek a fiatal Narának. A tesztje egy ponttal lett jobb, mint az abszolút minimum, amit el kellett érni. Később kiderült, azt az egy plusz pontot is a virágokra kapta, azzal az indokkal, hogy legalább hasonlítanak a shurikenekre. Persze ez csak a vizsgáztató jó humora miatt, tekintve, hogy az az egy pont nem számított már semmit. Mivel az elméleti vizsgát sikeresen vette, így már csak a gyakorlat maradt hátra. Rika, aki pár perccel ezelőtt hulla sápadt volt, most azonban újra vissza tért a szín belé és a szokásos vidámságával készült a következő fordulóra. A diákok most a termük előtt sorakozva vártak. A vizsgáztatók egymás után hívták be őket. Rika már nagyon izgatott volt. Szeretett volna túlleni az egészen és otthon elújságolni sikerét.
- Nara Rika!
Végre az ő nevét mondták, így rögtön be is lépett a tanterembe, majd a tanárai elé sétált. Feladata egyszerű bunshin no jutsu és egy henge no jutsu volt. Rika nagy mosollyal az arcán vágott bele a feladatba. Kézjeleket követően rögtön csinált is négy klónt. A chuuninok elégedetten bólintottak. Gyorsan rákészült a következő jutsura. Egyszerűség kedvéért az egyik vizsgáztatót választotta magának. A kézjelek után, már rögtön a férfi alakjában állt ott. A részletekre is kimondottan figyelt és szinte tökéletes másává vált, ez azonban el is várható volt attól, aki az osztály legjobbja volt ninjutsuból és chakra irányításból. A két férfi össze nézett, majd az egyikük felvett egy fejpántot az asztalról és átnyújtotta Rikának.
- Gratulálok! Sikeres vizsgát tettél! Most már genin vagy.
A lány boldogan vette át jutalmát. Hatalmas mosollyal az arcán tért haza. Természetesen rögtön ment is, hogy beszámoljon mindenkinek. Először a szüleihez ment, akik láthatóan megkönnyebbültek a hír hallatán. A következő állomás Mayuri nővére volt. A középső testvér ekkor már chuunin ranggal rendelkezett és éppen egy küldetésre készülődött. Rika legnagyobb elkeseredésére, nővérét nem érdekelte túlzottan és inkább elzavarta őt. Ez annyira nem volt meglepő. Mayuri szinte mindig is elég távolságtartó volt Rikával szemben. Persze ettől még nem esett jól neki. Végül Akanét is meglátogatta, aki kivételesen épp a szobájába lazított az ágyán fekve. Rika nagy lendülettel tépte fel az ajtót, aminek hatásaként jól megijesztette nővérét, aki akkorát ugrott, majdnem lefejelte a plafont.
- Óh, hogy baszd ki a nénikédből a lecsós vattát, azt hittem terepmintásra szarom a lepedőmet ijedtemben! Legközelebb azért kopogj! Mi van, ha épp masz… mindegy, nem lényeges. Mi akarsz?
Rika kissé megszeppent nővére kirohanásától. Nem igazán értette mi rosszat csinált. Azonban egy pillanattal később már el is újságolta a nagy örömhírt.
- Akane! Akane! Rikának sikerült a vizsga! Most már Rika hivatalosan ninja.
Mellkasát kitolva büszkén közölte. Akane arcán huncut mosoly jelent meg.
- Oh, tényleg? Nagyszerű! Gyere, ezt meg kell ünnepelni!
Rika szeretett ünnepelni, így kérdés nélkül beljebb lépett, majd becsukta az ajtót maga után. Akane közben az ágya alatt kutatott valami után.
- Hova tettem? Nem, ez nem az! Óh, Dick-sama, ez nem a megfelelő időpont, vendégem van! Úh, szóval ide tettem a régi bongomat, jó tudni. Áh, meg is van!
Ezt követően az idősebb Nara testvér felemelkedett az ágy alól, kezében egy átlátszó üveggel, amiben első ránézésre víz volt.
- Akane-neesan, miért van egy üveg víz az ágyad alatt?
Kérdésére Akane csak elnevette magát.
- Ez nem akármilyen víz, hanem varázsvíz. Az emberek ilyet isznak, mikor valami jó dolog történik, hogy megünnepeljék azt. Néha akkor is, ha valami rossz dolog történik, vagy ha szimplán csak unatkoznak. Igazából aki jóarc, az mindig. Mindegy is, gyere, ülj le és igyál velem!
A varázsvíz hallatán, Rika szeme szinte ragyogott.
- Wow, Rika nem is tudta, hogy neked ilyen különleges dolgaid vannak.
Rika naivan ült le nővére mellé, aki már ki is bontotta az üveget és nagyot kortyolt a tartalmából, majd átnyújtotta azt testvérének. Ő Akanét utánozva ő is nagyot ivott belőle. Amint a folyadék a szájába került, érezte, hogy valami nem jó. Az erős alkohol marni kezdte a száját és küzdött azzal, hogy egyáltalán bent tartsa.
- Ki ne merd köpni! Mint anyánk a kistesót, akire mindig is vágytál. Drága ez a cucc – figyelmeztette őt Akane.
Nagy nehezen ugyan, de Rika sikeresen lenyelte a kellemetlen ízű folyadékot.
- Ugh, Akane, ez nagyon rossz. Miért akarná ezt bárki is meginni?
Nővére csak felnevetett.
- Ne aggódj! Minél többet iszol annál jobb lesz, megígérem.
Azzal kikapta Rika kezéből az üveget, majd inni kezdett. A fiatal Nara hitt nővérének, így ő is igyekezett lépést tartani Akanéval, de az évek meg rutin a nővérének oldalán voltak. Hamarosan Rika érezni kezdte az alkohol hatását.
- Hihi, Akane, Rika furán érzi magát. Olyan, mintha az egész szoba mozogna.
Egyértelmű volt, hogy a kisebbik testvér már kissé berúgott.
- Ez a varázsvíz hatás. Ugye, hogy nem olyan rossz?
Rika gondolkozni kezdett, miközben fejét, Akane vállának támasztotta.
- Igen, Rika viccesen érzi magát. Van még?
Akane az üvegre nézett, ami meglepő módon már szinte teljesen üres volt. Még őt is meglepte, de hát nem volt mit tenni.
- Úgy tűnik, hogy mind megittuk. Azonban van valami még jobb.
Akane gyorsan fel is pattant az ágyról, aminek hatására Rika rögtön eldőlt. Láthatóan nem zavarta, mert csak magába nevetgélt a történteken. Az idősebbik Nara a szekrényéhez sétált és kutatni kezdett. Pár perc elteltével meg is találta, amit keresett, majd egy ideig még valamit csinált ott. Nemsokára vissza is tért és leült. Kezébe egy szépen megtekert cigaretta figyelt.
- Ez Nyuszifül… A belépőnk Csodaországba!
Már azon volt, hogy meggyújtja, mikor Rika közbeszólt.
- Azt nyem szabad Ak…Akane! Apu mindig mérges, mikor a füstölő pálcát a szádba veszed.
Rika pontosan nem is tudta, hogy mi is az, azonban jól tudta, hogy szüleik nagyon le szokták szidni Akanét, mikor meglátják. Akane csak megrántotta vállát. A következő pillanatban kopogtak az ajtón. Akane teljesen összerezzent.
- Akane, nem láttad Rikát? Nincs a szobájába.
Az idősebb nővér a fiatalabbra nézett, aki elég ittas állapotba feküdt az ágyán.
- Öhm… nem? Lehet kiment játszani vagy valami.
Gyorsan Rikához fordult.
- Hé, Rika! Bújj el az ágy mögé, gyorsan! – mondta halkan.
A lány már elég ittas volt, így felkelni nem igazán tudott. Azt a döntést hozta, hogy végig gurul az ágyon, majd a másik oldalt lemászik. A terv csak egy kicsit volt hibás. A gurulás részt még sikerült kiviteleznie, azonban lemászás helyett, lezuhant az ágyról. Hatalmas puffanással ért földet.
- Ez mi volt? Már megint valami hülyeséget csinálsz?
Jött a kérdés az ajtó túloldaláról.
- Áh, semmi… csak belerúgtam az ágyba. Szóval nem kell bejönni, ráadásul… ömmm… meztelen vagyok meg minden.
Amint ezt kimondta, az idősebbik Nara lány rohamtempóban vetkőzni kezdett, majd ruháit Rikára dobálta, hogy egy kis takarást biztosítson.
A férfi sejtette, hogy valami van, így rögtön ki is nyitotta az ajtót.
- Komolyan mondom, ebben a házban senki nem tiszteli mások magánéletét.
Akane nagyot sóhajtott.
- Alkohol szagot érzek?
Jött is a kérdés apjától.
- Csak túl közel van az orrod a szádhoz.
A lány megjegyzésére csak egy szúrós pillantást kapott vissza. Ekkor a férfi megpillantott két kis kezet az ágy mögül kilógni.
- Hehe, Rika csillagokat lát.
Akane hátra nézett.
- Basszus!
Apjuk rögtön oda is sietett és megnézte mi történt. Ekkor látta, hogy legfiatalabb lánya a földön fekszik, láthatóan ittas állapotba.
- Alkoholt adtál Rikának? Mégis mi a fenét gondoltál?
Akane csak megrántotta a vállát.
- Csak megünnepeltük, hogy genin lett. Mit kell úgy felhúznod magad. Egy kis alkoholtól nem lesz semmi baja.
A férfi fejét ingatta, majd lányát felemelte a földről.
- Nagyot csalódtam benned Akane.
- Hozzászokhattál volna már.
Az idősebbik nővér megszólalását válaszra se méltatta. Rikával a kezében kisétált a szobából. Másnap Rika erős másnapossággal ébredt. Akane mókásnak találta, azonban a család többi tagjai annyira nem.
 
Rika csapata
 
Pár nappal a vizsga után jött is az üzenet, miszerint be kell mennie az akadémiára, hogy részt vegyen a szokásos csapatba osztási ceremónián. A kiírt időpontban meg is jelent, majd a szokásos tanterem, már jól megszokott padjába le is ült. Fura érzés fogta el. Valószínűleg ez az utolsó alkalom, hogy itt ül. Olyan ürességet érzett emiatt magában. Nem volt sok ideje ezen elmélkedni, mert hamarosan be is lépett az egyik tanáruk. Elsősorban mindenkinek gratulált a sikeres vizsgához, majd elmagyarázta, hogy innentől mire számíthatnak az újdonsült geninek. Aztán elkezdte felsorolni a csapatokat. Rika csapattársai két fiú lett. Bár egy osztályba jártak, mégse ismerte őket túlzottan. Azok ketten azonban nem voltak túl boldogok, hogy a Narával egy csapatba kell lenniük. Miután mindenkit beosztottak, a gyerekek hazamehettek. Másnap volt az első alkalom, hogy a csapat összejött. Rika izgatottan ment ki a kiképzőterepre, ahol találkoztak. Rika érkezett elsőnek, így egy fa árnyékába húzódva játszadozott kedvenc plüssével. Hamarosan a másik két genin is megérkezett. A két fiú már messziről kiszúrták a harmadik társukat, azonban egyikük sem akart odamenni hozzá. Így telt az idő, amíg új mesterük meg nem érkezett. A férfi pontosan a kiírt időben jelent meg. Szó szerint a semmiből került elő. Egyik pillanatban még sehol, majd egyszer csak ott állt pár méterre tőlük. A két fiú meglepetésüknek adtak hangot, míg Rika csak felnézett rá, majd tekintete vissza tért nyuszijára. A sensei terve, hogy ezzel a trükkel lenyűgözi diákjait, csak részben működött. Rika, a Nara klán tagjaként nőtt fel, így számára az ilyenek szinte mindennaposak voltak.
- Üdv, mindenkinek! Aya Kyo vagyok, és a mai naptól én fogom ezt a csapatot vezetni. Gyertek közelebb, és mutatkozzatok be, kérlek!
A két fiú rögtön közelebb ment. Rika még egy kis ideig a lehetőségeit mérte fel, de végül ő is felállt és közelebb sétált. Nem akart már első nap az új sensei rossz oldalára kerülni. A két fiú rögtön be is mutatkoztak. Egyikük Nobu Taro, a másik Aoi Ryota nevet viselte. A Nara ezen kívül, azonban más információt nem tartott fontosnak, így nem nagyon figyelt oda. Ehelyett inkább a távolban lévő fák lombjainak mozgását figyelte, mintha a világ legérdekesebb dolga lenne.
- Te is mutatkozz be!
Jött a hang mellőle. Erre már felfigyelt és a sensei-re nézett. Most először vette igazán szemügyre a férfit. Magas ember volt, bár Rikához hasonlítva mindenki az volt. Hosszú fekete haja egy hajgumival volt összefogva. Arca viszonylag átlagos volt, azonban rangjához képest viszonylag fiatalnak tűnt.
- Rika az Nara Rika! Rika szereti a jó ételeket, édességeket, sütiket, plüss állatokat, különösen Nyuszi urat és szeret játszani. Rika nem szeret tanulni, házimunkát végezni és unatkozni. Hmmm… azt hiszem ennyi, amit Rikáról tudni kell.
Két csapattársa egy kicsit sem volt meglepve, Rika nem mindennapos bemutatkozásán, a senseiel azonban már más volt a helyzet. Lehetett rajta látni, hogy fejbe azon van, hogy hova tegye a fiatal Nara válaszát. Láthatóan az eligazítás során senki nem készítette fel őt Rikára. Valószínűleg annyit tudott, hogy problémás gyerek, de azt már nem, hogy az miben is nyilvánul meg.
- Rendben! Azért azt még elmondanád, hogy mik a céljaid?
Rika erősen gondolkozni kezdett.
- Rikának nem nagyon vannak ilyenek. Rika csak azt csinálja, amit a klán elvár tőle.
A válaszból egyértelmű volt, hogy a Narának nincsenek komolyabb tervei, vagy saját céljai a jövővel kapcsolatban. A sensei már tudta, hogy nem lesz egyszerű dolga a lánnyal. Nagy valószínűséggel már most bánta, hogy elvállalta ezt a csapatot.
- Rendben, még egy kérésem lenne hozzátok. Mondjátok el nekem, hogy mik az erősségeitek, gyengeségeitek. Minél többet tudunk egymásról, annál könnyebb lesz majd a későbbiekben együttműködnünk.
Egy kis gondolkodás után válaszoltak is mesterüknek.  Taro elmondta, hogy ő ninjutsuba elég jó volt, azonban taijutsu sose volt az erőssége. Ryota inkább az elméleti dolgokba volt inkább jobb. Végül a Narára is sor került.
- Rika egész jó ninjutsuba és taijutsuba, de az elméleti dolgok túl bonyolultak neki. Rika amúgy már ismeri a Nara klán technikáit – jelentette ki nagy büszkén.
- Oh tényleg? Hallottam már a Nara klán árnyék technikáiról, de még sose láttam azelőtt. Bemutatnád?
A sensei láthatóan érdekelt volt, hogy mit is tud a lány.
- Rika nem is tudja. Ezek titkos dolgok. Nyuszi úr! Rika megmutassa? – fordult a plüss nyulához. – Szerencséd van, Nyuszi úr megengedte.
Elég fura látvány volt, ahogy Rika a játékától kért engedélyt, azonban jobbnak látták, ha nem szólnak közbe. Inkább csak figyeltek, hogy miféle technikát fog a lány bemutatni. Rika felnézett az égre, majd pozícióba állt. Kezeit kirakta maga mellé, majd egy elég fura kéz jelet mutatott. Pár pillanattal később rájöttek, hogy túl sokat vártak a lánytól. Kezei által vetett árnyék éppen egy kutya fejét formálta.
- Vaú! Vaú! – utánozta a kutya hangját, ahogy kezét ennek megfelelően mozgatta.
Egy kis idő után abbahagyta és a csapatára nézett. Arcán büszke mosollyal várta a reakciókat. Csapattársai nem is tudták mit mondjanak. Ők már ismerték Rikát egy ideje, szóval nem is tudták, hogy mi mást vártak. A sensei fejét a kezébe temetve állt. Láthatóan ez volt az a pillanat, mikor teljesen újraértékelte az életét. Miután sikerült kicsit újra összeszednie magát, újra megszólalt.
- Rendben, azt hiszem ennyi elég lesz. Arra azonban készüljetek fel, hogy innentől kezdve, az eddigieknél is keményebb edzésben lesz majd részetek. Szerencsétekre már kidolgoztam egy edzéstervet. A mai nappal kezdjük is.
A jounin nem viccelt, mikor az mondta, hogy keményebb lesz. Már az első nap kidolgoztatta a geninek belét is, és ez még csak a kezdet volt. Szinte minden nap a poklok poklát járták meg. Ezen felül természetesen geninséggel járó kötelességeket is teljesíteniük kellett. Ami azt jelentette, hogy küldetéseket kellett elvégezniük. Mint minden kezdő genin csapat, így ők is a legegyszerűbb dolgokkal kezdtek. A falusiak minden apró problémája szakad a nyakukba. A kutya sétáltatástól kezdve, az utcák takarításáig mindenféle munkát el kellett végezniük. Rika nem éppen így képzelte a ninja életet, ráadásul ezek a munkák kísértetiesen hasonlítottak a házimunkához, amit otthon is végeznie kellett és utált is rendesen. Többször próbála magát kivonni a munka alól, azonban a sensei mindig résen volt.
 
Egy napon a csapat szokás szerint a kiképzőterepen találkozott. Már fel voltak készülve egy újabb pokoli napra, azonban ez alkalommal mesterüknek más terve volt.
- Gratulálok, hogy eddig túléltétek! Ünneplés képpen úgy döntöttem, hogy valami új dolgot tanítok nektek.
A geninek agya rögtön elkezdett pörögni, hogy miféle nagyszerű technikát tanít majd nekik mesterük.
- Mielőtt nagyon beleélnétek magatokat, le kell szögeznem, hogy a technika, amit tanítani fogok nem valami erős ninjustu vagy ilyesmi, arra még nem álltok készen. Azonban ennek elsajátítása sokat fog segíteni a későbbiekben. Rögtön demonstrálom is.
Az egyik közeli fához sétált, majd a következő pillanatban már a fa törzsén ment felfele, láthatóan minden nehézség nélkül. a két fiú nem volt annyira lenyűgözve, Rika velük ellentétben csillogó szemekkel figyelte a sensei minden mozdulatát. Miután végzett a technika bemutatásával, a férfi rögtön le is jött, majd geninjei előtt állt meg.
- Mint láttátok nem tűnik egy bonyolult dolognak. A lényeg, hogy chakra használatával lábatokat a fához tapasztjátok. Akármilyen meredek is legyen a fal előttetek, ezzel a technikával megtudjátok majd mászni. Akár még fejjel lefele is lóghattok rajta, ha úgy akarjátok. Alapvetően nem erős technika, azonban chakra kontroll szempontjából sokat tanulhattok belőle. Ezen felül sok helyzetben hasznos lehet. Kezdhetitek is a gyakorlást. Senki nem megy ma haza addig, míg nem tudjátok ezt megcsinálni.
Mondandója befejeztével a geninek mind választottak maguknak egy szimpatikus fát. A kezdés előtt a két fiú még elgondolkozott rajta, hogy mi is lehet a technika trükkje. Rika nem vesztegette az idejét. Lábába rögtön chakrát kezdett gyűjteni, majd a fa törzsére lépett. Ahogy hozzáért, a fa kérgén nagy repedések keletkeztek.
- Vááááá, Rika eltörte a fát! – nézett kétségbeesetten a mesterére.
- Azért, mert túl sok chakrát használtál. Nem minden technika lesz attól jobb, hogy több chakrát használsz. Sok esetbe a megfelelő kontroll sokkal fontosabb, mint a mennyiség. Próbáld újra!
Rika bólintott. A sensei már rájött, hogy Rikának túl részletekbe menően magyarázni felesleges, mert úgyse érti meg, így próbálta inkább egyszerűen tömören elmagyarázni a lánynak. Szerencsére tehetsége a chakra kontrollba elég volt ahhoz, hogy elméleti hiányosságait ellensúlyozza. A Nara nem is várt tovább. Ezúttal lényegesen kevesebb chakrát használt fel. Azonban ez a próbálkozása sem volt túl sikeres. Nagy erővel elrugaszkodott a földtől, azonban azzal a lendülettel zuhant vissza. Ez azonban egy cseppet sem vette el a lelkesedését. A következő pillanatban már újra talpon volt és újra próbálkozott. Rika általában ilyen volt. Ha már beleélte magát, akkor szinte megállíthatatlan volt. időközben a fiúk is elkezdtek próbálkozni, azonban ők sem jutottak többre. Fél órával később Rika már a fa feléig fel tudott mászni. Még nem volt tökéletes, azonban elég hamar komoly fejlődést ért el. A probléma leginkább a koncentrációjával volt, amit nehéz volt hosszú távon megtartani. Újabb óra elteltével, Rika elsőként érte el a fa tetejét. Ettől függetlenül még egy kis ideig gyakorolt, mielőtt egy fa árnyékába meghúzódott. A következő órákat a plüssével játszva töltötte. A két fiú még egy jó darabig gyakoroltak, mire sikerült elsajátítaniuk a technikát.
- Szép munka! Látom sikerült mindenkinek. Ezzel azonban még nincs vége. Holnap ugyanitt találkozunk. Ne késsetek!
Mondandója befejeztével távozott, hátrahagyva a három geninjét, akik kissé értetlenül néztek egymásra.
 
Másnap mindenki megjelent a megbeszélt időpontban. Amint a kis csapat összegyűlt, a sensei rögtön bele is kezdett.
- Ma egy kicsit más dolgot fogok nektek tanítani. A technika hasonlít ahhoz, amit tegnap elsajátítottatok, de egy kicsit nehezebb. Kövessetek!
Mondandója befejeztével, rögtön el is indult. Hamarosan megérkeztek egy mesterségesen kialakított tóhoz. A geninek a vízparton megálltak, a férfi viszont tovább sétált. Rálépett a víz felszínére, azonban ahelyett, hogy elsüllyedt volna, probléma nélkül sétált azon.
- Ez az, amit ma megfogtok tanulni. Ahhoz, hogy ti is képesek legyetek a víz tetején járni, a tegnap megtanult tudást kell felhasználnotok. Nem lesz egyszerű dolgotok. Ez a technika lényegesen nehezebb, mint a tegnapi. Szóval kezdjetek is neki! Nem érünk rá egész nap!
Rikának nem is kellett kétszer mondani. Az előző napi gyakorlások alapján, igyekezett a mostani feladatot végrehajtani. Rálépett a víz felszínére. Elsőre úgy tűnt, hogy megmarad, de a következő pillanatban már esett is bele a hideg vízbe. A többiek csak nevettek Rikán, de belül tudták, hogy valószínűleg nekik is ez lesz a sorsuk előbb-utóbb.
- Áááááh, Rika nedves lett! Sensei miért nem mondta Rikának, hogy hozzon fürdőruhát? – fakadt ki a lány.
- Elég a sírásból! Ti ketten meg mire vártok? Gyerünk gyakorolni!
Adta ki a parancsot. Ennek eredményeként a két genin rögtön bele is vetette magát a gyakorlásba, ami pont úgy végződött, mint Rika próbálkozása. Szép lassan a Nara kimászott a tóból, majd újra próbálta. Nem igazán értette, hogy mi a probléma, de ez nem állította meg. A második, majd a harmadik alkalommal is ugyanúgy járt. A sensei sóhajtott egyet.
- Rika, mit gondolsz, miért nehezebb ez, mint a tegnapi?
Rika a kérdés hallatán vállát megrántva válaszolt.
- Rika nem tudja.
A féri a fejét rázta.
- Azt remélem tudod, hogy mi a különbség a víz és a fa között.
Rika mosollyal az arcán bólintott.
- Hát a víz az nedves. Mondjuk a fa is lehet, ha éppen esett előtte. Hmmm, a fa kemény, a víz meg nem?
A sensei jobbnak látta, hogy ha inkább közbeszól, mert valószínűleg sose jutnának egyről a kettőre.
- Már közel jártál, de mégsem. Lényegében a fa, amit tegnap megmásztatok, egy szilárd dolog volt. A dolgotok mindössze annyi volt, hogy megfelelő mennyiségű chakrát irányítva rátapadjatok. A víz, azonban teljesen más történet. Ez nem egy szilárd dolog, aminek köszönhetően ugyanaz a megközelítés nem lesz elég. Ráadásul a víz felszíne folyamatosan változhat a körülményektől függően, így nektek is ennek megfelelően kell a chakrátokat irányítani, hogy fenn tudjatok maradni a felszínen.
A kis magyarázat után a fiatalok folytatták a gyakorlást. Természetesen elméletben ez sokkal egyszerűbb volt, mint gyakorlatban. Megfelelően elosztani a chakrát, hogy az igazodjon a víz felszínéhez, meglehetősen nehéz feladat volt. A sikertelen próbálkozások tovább nehezítették, az épp fennmaradni próbálók esélyeit, mert nagyobb hullámokat generáltak. Láthatóan mai napon is Rika volt az, aki a leghamarabb ráérzett a technika működésére. Nagyjából egy órányi gyakorlás után már egész biztosan tudott a víz felszínén állni, illetve pár ügyetlen lépést is tudott tenni, mielőtt újra elsüllyedt. Pár órányi gyakorlás lassan meghozta az eredményét. Rika már biztosan tudott a vízfelszínen sétálni. Már a csapattársai által keltett hullámok sem okoztak túl nagy problémát a lány számára. Büszkén mászkált a tó tetején. Még egy kis idő és már futni is tudott rajta. Ha gyakorlatról volt szó, akkor fejlődése láthatóan jobb volt, mint társaié. A lány még maradt egy darabig, hogy gyakoroljon, illetve megvárja társait is. Már kezdett sötétedni, mire a két fiúnak is sikerült végre elsajátítani.
- Szép munka! Láthatóan sikerült az edzésprogramom első részét túlélnetek. Büszke vagyok rátok. Ünneplés képpen ma meghívlak titeket vacsorára. Rikának több se kellett. Könnyű volt a fiatal Narának boldogságot okozni. Elég volt csak egy kis ételt említeni. A sensei ekkor még nem tudta, hogy a lány gyomra, akár egy feketelyuk. A számlát látva majdnem elsírta magát, és megfogadta, hogy soha többé nem tesz ilyet.

A falun kívül
 
A kis csapat újra összegyűlt, ezúttal azonban a találkozási pont Konoha kapuja volt. Ez volt az első alkalom, hogy ide lettek hívva, így a geninek már sejtették, hogy a mai napon új küldetés vár rájuk, és ezúttal a falun kívülre fognak menni. Mindhármuknak ez volt az első alkalom, hogy elhagyhatták a falut, így az izgatottságuk érthető volt. Pár percnyi várakozást követően mesterük is megérkezett, majd egy gyors eligazítást tartott.
- A mai napon, a falu határán túlra fogunk menni. A feladatunk, hogy elmenjünk egy fafaragó mesterhez, majd visszakísérjük a faluba. Alapvetően nem egy nehéz feladat, azonban ne lankadjon a figyelmetek! Mostanság eléggé megszaporodtak az útonállók, így lehet ellenállásba fogunk ütközni az utunk során.
Miután ismertette a küldtetést, a csapat rögtön útnak is indult. A céljuk nagyjából egy napnyira volt gyalog. Persze a sensei úgy gondolta, hogy ez egy kiváló alkalom egy kis extra edzésre, így ezt a távot futva tették meg, így még bőven aznap érkeztek meg. A fafaragó házát nem volt nehéz megtalálni. A házat gyönyörűen megfaragott művek díszítették, körülötte pedig fából készült szobrok, és oszlopok hevertek. Azonban mikor a csapat odaért, rögtön látták, hogy valami probléma van. A ház ajtajában három jól megtermett férfi állt. Látható nem egy baráti csevegésre ugrottak be. A csapat az egyik ház takarásából figyelte az eseményeket.
- Sensei, most mi legyen? – kérdezte Taro.
- Egyelőre figyelünk. Remélhetőleg nem szükséges beavatkoznunk. Azonban legyetek készenlétbe, jó esélye van annak, hogy harcolnunk kell majd.
Jött is a válasz.
- Ummm… Sensei! Hol van Rika?
A férfi körülnézett, de a fiatal Narát nem látta sehol. Mikor visszapillantott a házra, látta, hogy a lány már a három nem túl barátságos féri mögött áll. Arcát a kezébe temette.
- HÉJ, MASAAKI! Tudjuk, hogy bent vagy! Gyere elő és talán nem törjük el a kezedet!
A férfi kiáltását már messziről hallani lehetett. A következő pillanatban érezte, hogy valami gyengéden meghúzta a ruháját. Hátra nézve Rika állt ott.
- Ez a fafaragó háza?
A három férfi össze nézett, majd nevetésbe törtek ki.
- Igen, ez! Ha jót akarsz magadnak kicsi lány, akkor messzire mész innen. Van néhány elintézendő ügyünk vele.
Tanácsa ellenére Rika csak a fejét ingatta.
- Rika azért jött, hogy találkozzon a fafaragóval. A bácsik Rika útjában vannak, szóval Rika udvariasan megkérné önöket, hogy ne állják el az ajtót.
Erre csak még jobban nevetni kezdtek. A Nara láthatóan nem volt túl boldog, hogy nem veszik komolyan, de egyelőre tűrte.
- Nem tudom, hogy ki vagy kicsi lány, de mókásnak talállak, ezért megengedem, hogy elsétálj. Ellenkező esetben nem tudom garantálni a testi épségedet. Remélem érthető voltam.
Ekkor a mellette álló valami érdekeset vélt felfedezni.
- Hé, nézzed má, mi van a nyakába! Az nem olyan, mint a Konohai fejpánt?
Ekkor a többiek is észrevették a fejpántot, ami Rika nyakába lógott.
- Ezt meg honnan loptad?
A férfi már nyúlt is a fejpánt felé. A lány azonban ezt már nem hagyta. Egy gyors mozdulattal, elkapta a férfi mutató ujját, majd hangos reccsenés volt hallható. A férfi, hangos üvöltésbe tört ki és pár lépést hátrált, ahogy a nem túl természetes pozícióba álló ujját nézte.
- Nem szép dolog másokat lopással gyanúsítani, majd megpróbálni elvenni, amiért keményen megdolgoztak – mondta Rika.
- Te kis rohadék! Ezt még megbánod! – kiáltotta az egyik, majd keze már lendült is, hogy megüsse Rikát.
A lány csak leguggolt, így az ütés a feje fölött suhant el. Széles mosollyal az arcán állt fel újra, és ezzel a lendülettel egy ütést vitt be az ellenfele hasába. Ezután egy elegáns mozdulattal, a fejre célzott rúgással álomba szenderítette a férfit. A harmadik már nyúlt volna a fegyveréért, azonban Rika gyorsabb volt és a következő pillanatban, már egy kunait szegezett a torkához.
- Szerencséje van, hogy Rikának jó napja volt eddig. Ha megígéri, hogy elmennek innen, akkor Rika nem fogja tovább bántani magukat.
Mindezt ártatlan mosollyal az arcán közölte. A férfi csak bólogatott, majd társait összeszedve szaladtak is el. A következő pillanatban a Nara látta csapatát felé sétálni.
- Hé, sensei! Lassuak voltak. Rika már megoldotta problémát – mondta büszkén.
Dicséret helyett azonban egy ütést kapott a fejére.
- Ouch! Ezt miért kapta Rika? Nem volt ügyes?
A lány a fejét fogta, szinte könnyes szemekkel.
- Soha többé ne menj előre, amíg nem kapsz parancsot! Most szerencséd volt, mert nem voltak túl képzettek, de ha egyszer erősebb emberekbe futsz bele, akkor nem lesz ilyen könnyű dolgod, és lehet nem fogunk mi sem időben érkezni, hogy segítsünk. Érthető voltam?
Rika szomorú arckifejezéssel bólintott. A joinin az ajtóhoz lépett, majd bekopogott.
- Mester Maasaki! Konohából jöttünk, hogy elkísérjük. A veszély már elhárult. Nyugodtan kinyithatja.
Pár másodperc múlva hallani lehetett, ahogy zárak sorozata kattant, majd résnyire nyílt az ajtó.
- Áh, végre! El sem tudom mondani mennyire, örülök, hogy láthatom magukat. Jöjjenek beljebb!
Az ajtó kinyílt és megpillantották a fafaragót. Átlagos magasságú idősebb férfi állt az ajtóban. Nyakáig érő ősz haját fekete szalag fogta össze, zöld szeme pedig kerek szemüvegen keresztül pillantott vissza rájuk. Nem is vártak sokat, a ninják beljebb is léptek. Odabent polcok sorakoztak, rajtuk mindenféle faragott figurákkal. Itt-ott szerszámok hevertek és néhány, még befejezetlen mű.
- Remélem készen áll az indulásra. Ha nem muszáj, akkor nem időznék itt túl sokáig. – mondta a jounin.
- Áh, igen! A számból vette ki a szót. Gyorsan elrakok néhány szerszámot, aztán indulhatunk is.
Azzal el is kezdett pakolni.
- Mielőtt indulnánk, azért szeretném megkérdezni, hogy kik voltak azok az emberek a háza előtt?
A fafaragó a fejét vakarva válaszolt.
- Csak pár helyi problémás kölyök. Az igazság az, hogy az utóbbi időben nem ment túl jól az üzlet. Háború meg minden. Az emberek örülnek, ha ételt tudnak rakni az asztalra, nem nagyon volt pénzük ilyen dolgokra – mutatott a polcokon lévő figurákra. – Ennek következtében sajnos némi adósságba sikerült kerülnöm. Mondjuk úgy, hogy nem éppen a legjobb emberektől kértem kölcsön. Nem kell aggódni, ezzel a munkával mindent vissza tudok fizetni nekik. Ezért nem is értem mit kerestek ma itt. Már többször mondtam nekik, hogy nemsokára meg lesz a pénzük. Ezek a mai fiatalok azonban elég türelmetlenek. Amúgy köszönöm, hogy elüldözte őket.
A jounin Rikára mutatott.
- Neki köszönje. Ő volt, aki elbánt velük.
A fafaragó úgy meglepődött, hogy szemüvege majdnem leesett, úgy kellett utánakapnia.
- Ez a kicsi lány üldözte el azt a hármat? Én meg már azt hittem mindent láttam már, de ezek szerint tévedtem.
Rika büszkén, kitolt mellkassal szólalt fel.
- Rika erősebb, mint látszik. Ha nem hiszi, kérdezze meg Nyuszi urat! – mondta, miközben plüss nyulát maga elé tartotta.
A fafaragó hangos kacagásba tört ki, csapata csak a fejüket fogták. Pár perc elteltével mester Maasaki össze is pakolta a legfontosabb dolgokat és útnak is indultak. Azonban a kis falu határáig sem jutottak még, mikor újabb gondba ütköztek. A kifele vezető hét ember állta el. Kettőt rögtön fel is ismertek. Azok voltak, akiket Rika nem olyan rég elüldözött. A törött ujjú férfi láthatóan már egy kötést is kapott rá. A harmadik hiányzott, bár a rúgás erősségéből ítélve, még aligha térhetett magához.
- Ó, Maasaki jó újra látni! Elküldtem három emberemet, hogy beszéljen veled, erre így jöttek vissza – mutatott a törött ujjú férfira. – Remélem, megtudod magyarázni a történteket.
A férfi, aki beszélt, láthatóan a csapat vezetője volt.
- Nao! Nem akarunk bajt. Mondtam már, hogy kaptam egy megbízást, ami jól fizet. Visszafizetek mindent.
A fafaragó válaszára csak a fejét ingatta.
- Mondtam már, hogy a türelmünk véges. Addig nem hagyod el ezt a helyet, amíg nem fizetsz!
- Miért nem érted meg? Nem tudok most fizetni. Két hét. Ennyit kérek csak.
Hiába próbálkozott, láthatóan a bandavezért nem volt könnyű meggyőzni.
- Nem akartam ezt tenni Maasaki, de nem hagysz más választást nekem.
Nao csettintett egyet, majd egy újabb ember jelent, kezében egy nagyjából 16-17 éves lánnyal.
- Suzu! Mit keresel te itt?
A fafaragó arcán az eddiginél nagyobb pánik jelent meg.
- Oh, igen, szegény Suzu nemrég értesült, hogy a nagypapa nemrég szörnyű balesetett szenvedett. Ezért amilyen gyorsan csak tudott sietett ide. Sajnálatos módon, hazudtunk neki, de most már legalább tudod, milyen komolyan gondoljuk a dolgot.
Az idős ember láthatóan nem tudta mitévő legyen. Egy pillanatra teljesen lefagyott. Végül sikerült összeszednie magát. Zsebéből egy kulcsot vett elő.
- Itt van a házam kulcsa! Vigyetek el bármit, amit akartok! Kérlek, ne bántsátok őt!
Láthatóan mindent megpróbált, hogy unokáját mentse, de Nao-nak ez sem volt elég.
- Nem kell nekünk az a sok kacat. Ha nem tudsz fizetni, akkor kénytelenek leszünk szegény Suzu-t eladni. Ránézésre elég jó áron el fog kelni – mondta ördögi mosollyal az arcán.
A fafaragó, láthatóan a sírás határán volt már. Teljesen tehetetlenül állt ott. Rika közben megragadta mestere mellényét és pár rántással jelzett neki. A jounin a lányra nézett.
- Rika mérges a gonosz emberekre. Rika engedélyt kér, hogy megölje őket.
Mindezt szokásos kedves mosolyával közölte. A sensei még soha nem látta ilyennek a lányt, de volt egy érzése, hogy teljesen komolyan gondolja. Azt is tudta, hogy ebben az esetben elkerülhetetlen lesz a harc és jobb, ha együtt harcolnak, mintha Rika megint egymaga menne neki az ellenfeleknek. Ezúttal legalább kért engedélyt. Kezével jeleket formált, amit a többi tanítványa is látott. Pontosan tudták, hogy mit jelentenek azok a jelek. Mindenki fel volt készülve. Gyorsnak kellett lenniük, különben könnyen csúnyára fordulhat a helyzet. Következő pillanatban egy kunai süvítést lehetett hallani, majd a fegyver annak a férfinak a fejébe állt, aki Suzu-t fogta. Rika dobása tökéletes volt. A következő pillanatban a jounin, már a tömeg közepén volt. Egy suhintással vágta el az egyik torkát, majd egy másikat a ház oldalába repített egy jól irányzott rúgással. Utána rögtön felkapta a lányt, majd eltűnt a szemük elől. A legfontosabb részt probléma nélkül sikerült véghezvinni. A túsz biztonságban van. A banda tagjai még fel sem ocsúdtak a meglepetésükből, a három genin már feléjük futott. Néhány már azelőtt elesett, hogy fegyvert tudtak volna rántani. Közben a sensei is visszatért, hogy diákjainak segítsen feltakarítani a szemetet. Ezek tipikusan azok az emberek voltak, akiknek szájuk sokkal nagyobb volt, mint az erejük. A képzett shinobikkal szemben nem sok esélyük volt. Pár perc leforgása alatt már vége is volt a harcnak. Néhányan meghaltak, többen súlyos sérüléseket szereztek. Rika, Nao felett állt, aki egy sebesülés után földre került. Egyik kezében kunai-át a férfi torkára szegezte, másikba kedvenc játékát szorongatta.
- Kérlek! Ne ölj meg! – könyörgött a férfi
Rika a plüssére nézett.
- Mi legyen vele Nyuszi úr? Hmm, te is úgy gondolod? Igen, jobb, ha Rika nem hagyja életben, különben még másokat is bánthat.
A férfi rémült arccal nézett fel az apró lányra.
Ne, megígérem, soha nem bántok senkit! Csak enge…
Mondandóját már nem tudta befejezni, mert a lány kése mélyen a torkába süllyedt. Az utolsó dolog, amit látott a ”mosolygó démon” volt.
 
Kis idő elteltével a Suzu, nagyapja karjaiban volt. Láthatóan mindketten megkönnyebbültek, bár még mindig kissé sokkos állapotba voltak az események hatására. Ahogy a csapat ninja közelebb ért hozzájuk, az idős férfi elengedte unokáját. A ninják előtt térdre rogyott, majd fejét a poros útra hajtotta.
- Köszönöm, hogy megmentették Suzu-t! Örökké hálás leszek maguknak!
Rika a fafaragó mellé lépett, majd megveregette az idős ember hátát.
- Szóra sem érdemes! Rika boldog, hogy segíthetett.
A férfi felnézett az aprócska lányra. Ha nem pár perccel ezelőtt látta volna, sose hitte volna el, hogy ilyesmire képes lehet.
- Mondják, hogyan hálálhatnám meg? – kérdezte.
Rika kezét állára helyezve elgondolkozott. Még mielőtt bárki más mondhatott volna valami, újra felszólalt.
- A bácsi dolgokat farag fából, igaz?
Maasaki, bólintott.
- Akkor csinál Rikának egy nyuszit? Nem kell nagynak lennie.
A fafaragó, kissé döbbent arccal nézett fel a jouninra, aki csak bólintott.
- Rendben, ez a legkevesebb, amit tehetek. Viszont, ha nincs ellenükre, akkor szeretném, ha Suzu is velünk tarthatna. Nem hagyhatom itt magára, főleg azok után, ami történt.
A csapat nem látott okot, hogy visszautasítsák a férfi kérését. Egy emberrel több nem igazán számít. Ezzel útnak is indultak. Miközben sétáltak, Maasaki, egy darab fán dolgozott. Meglepő ügyességgel és gyorsasággal faragta. Hamarosan nyuszi formája kezdett lenni. Rika csillogó szemekkel figyelte a mester munkáját. Amint kész lett, oda is adta a lánynak.
- Váó, nagyon szép! Köszönöm! – mondta boldogan.
A hazafele vezető út szerencsére teljesen eseménytelenül zajlott. Egy nappal később, már újra a faluba voltak. A fafaragó mester és unokája, újra megköszönték a segítséget, majd a csapat tagjai mind hazatértek.
 
Rika feltüzelve
 
A küldetés után, minden visszatért a normális kerékvágásba. A kegyetlen edzések folytatódtak és időnként egyszerűbb küldetéseket végeztek. Az egyetlen dolog, ami változott, hogy a sensei jobban Rikán tartotta a szemét. A küldetés után kimondottan aggódni kezdett a lány személyisége miatt. Bár nem vallotta volna be soha, de az igazság az volt, hogy még őt is kirázta a hideg, mikor visszaemlékezett arra a napra. Egyik nap, szokás szerint a kiképzőterepen kezdtek. Azonban mesterüknek most egy kicsit más terve volt. Mindegyik genin kezébe egy darab papírt nyomott.
- Sensei, azt akarja, hogy Rika rajzoljon valami szépet? – jött rögtön a kérdés a Narától.
- Nem, Rika! Azt akarom, hogy chakrátok a papírba vezessétek! Ezek különleges papírok, amik chakra hatására megmondják, hogy milyen elemmel rendelkeztek.
Nem is kellett többet mondania. A két fiú rögtön meg is tette, amit mesterük kért. Taro papírja elázott, míg Ryotáé szétmorzsolódott.
- Hmm, víz és föld elem.
Állapította meg, majd a Narára nézett. A lány is belevezette a chakráját, aminek hatására a papír meggyulladt.
- Vávávává! Rika papírja elégett. Bocsánat, sensei! Rika hozz újat majd.
Láthatóan nem igazán értette meg a dolog lényegét.
- Ne aggódj, Rika! Nem kell újat hoznod! A papír lényege az volt, hogy megmutassa melyik az elsődleges chakra elemed. Tied a tűz, emiatt égett el a papír – magyarázta el neki.
Amint mindenki megcsinálta, a jounin elkezdte instrukciókkal ellátni a genineket. Először a két fiút, majd Rika elé lépett. Szándékosan hagyta utoljára, a Narát, hisz tudta, vele lesz a legnehezebb dolga. A lány elé letett egy levelet.
- Rika, a feladatod egyszerű. Meg kell gyújtanod ezt a levelet.
Ideje se volt befejezni, mert a lány már a kezét nyújtotta felé.
- Mi akarsz? – tette fel a kérdést.
- Gyufa, öngyújtó, vagy ilyesmi. Különben, hogy gyújtaná meg a levelet Rika?
Rika ostobaságai, valahogy még ennyi idő után is megtudta lepni a jounint.
- Nem, Rika nem úgy! A chakrád segítségével kell meggyújtanod a levelet.
Rika agytekervényei láthatóan dolgozni kezdtek.
- Rika össze van zavarodva. Rika tudja, hogy a chakra benne van. Akkor, hogy lehet, hogy a tűz is benne van?
Arca felragyogott.
- Ez az jelenti, hogy Rika nem tud megégni? Mert ha a tűz benne van, és nem égeti meg, akkor kívülről sem fog?
Kimondottan érdekes párhuzamot húzott a Nara, azonban ezt, mestere nem értékelte annyira. Megpróbálta a lehető legegyszerűbb módon elmagyarázni Rika számára az elemi chakra működését. A lány igyekezett figyelni, de láthatóan elég hamar elvesztette a fonalat.
- Tehát, Rikának különleges chakrát kell létrehoznia, hogy elégesse a levelet? – kérdésére, mestere sóhajtott egyet.
- Nagy vonalakban, igen. Nem lesz könnyű feladat. Az elem feloldás, akár napokba is telhet. Azonban nem kell aggódnotok. A következő pár nap ennek a technika elsajátításának szentlejük.
Ezzel a geninek nekiláttak a feladatnak. Rikán látszott, hogy nagyon nem érti, hogy mit is kéne tennie. Lehet, hogy tehetséges volt a gyakorlatban, de mivel a legalapvetőbb elmélet is magas volt neki, így elkezdeni is problémás volt. Bár erősen próbálkozott valamit csinálni, láthatóan nem haladt sehova.
- Talán egyszerűbb lenne, ha megpróbálnád vizualizálni a dolgot. Képzeld el, hogy a chakráddal meggyújtod a levelet.
Rika mestere igyekezett tanácsokat adni a lánynak. Ő pedig igyekezett eszerint csinálni a feladatot. Kezét a levél fölé helyezte. Chakráját áramoltatni kezdte, miközben elképzelte a sensei által említett eseményt. Persze ennyi még közel sem volt elég. Hiába próbálkozott, láthatóan semmi nem történt. Próbálkozás közben, már órák teltek el, lassan be is sötétedett. Rika már elég frusztrált volt, hogy nem sikerül semmit elérnie. Ekkor a jounin felszólalt.
- Rendben, akkor mára ennyi elég lesz! Holnap folytatjuk a gyakorlást.
Mindenki hazament, hogy kipihenje a nap fáradalmait. Rika azonban nem tudott nyugton maradni. Vacsora után, rögtön felment a szobájába. A földre letett egy levelet, majd újra gyakorolni kezdett. Hosszas próbálkozás után, azonban még mindig nem volt semmi eredménye.
- Buta levél, gyulladj meg!
Próbálta jobb belátásra bírni a levelet, kissé már mérgesen. Bár nem sikerült meggyújtania, azonban arra lett figyelmes, hogy egy füst szállt fel belőle, illetve a levél közepén egy apró folt keletkezett. Apró sikerének megörülve folytatta a gyakorlást. Hamarosan, végre elérte a kívánt eredményt és a levél lángra lobbant. Rika örömében felugrott, teljesen megfelejtkezve a levélről, amin épp lángok táncoltak. Mikor legközelebb odanézett, látta, hogy a tűz már nem csak a levélen volt, hanem tovább terjedt a padlóra is.
- Ajajj!
Pontosan tudta, hogy ebből baj lesz. Gyorsan leguggolt a lángok mellé, majd megpróbálta elfújni, mintha csak egy gyertya lenne, azonban ez inkább csak feldühítette a lángokat, amik még nagyobbra nőttek. A füst hamar elterjedt a lakásba.
- Akane! Ha megint szádba a cigivel aludtál el, akkor esküszöm, kiteszlek a lakásból!
Hallatszott apja kiáltása.
- Hé, ez most nem én vagyok! Ráadásul elég sértő, hogy rögtön rám gondolsz.
Rika teljes pánikba volt. Utolsó reményként, takaróját lerántotta az ágyról, majd azzal próbálta elfojtani a lángokat. Épp időben, mert következő pillanatban már nyílt is az ajtó.
- Itt meg mi a fene történt, Rika? – jött a kérdés apjától.
Rika nagy nehezen elmagyarázta a helyzetet. Elmesélte a feladatot az elem feloldásról és, hogy mivel nem sikerült, így itthon is tovább gyakorolt. Apja egy mély levegőt vett, hogy kicsit lenyugodjon, majd beszélni kezdett.
- Örülök, hogy ilyen komolyan veszed a tanulást, azonban soha, de soha ne tedd ezt a házba! Erre való a kiképzőterep, de akár az udvaron is gyakorolhatsz. Ninjutsu nagyon veszélyes tud lenni, ha nem megfelelően használod. Ezért nem gyakoroljuk a házban.
Rika szomorú arccal bólintott. Miután feltakarították a szobáját, végül nyugovóra tért. Másnap nagy lelkesedéssel sietett a kiképzőterepre. Miután mindenki megérkezett, rögtön elkezdtek gyakorolni. Rika chakráját használva, rögtön lángra lobbantotta a levelét, ezzel mindenkit jól meglepve.
- Érdekes, tegnap, mikor gyakoroltunk, még csak megégetni sem sikerül.
Rika mosolygós arccal bólintott.
- Rika tegnap otthon gyakorolt. Majdnem felgyújtotta a házat, ami miatt egy kicsit mérgesek voltak, de sikerült – jelentette ki nagybüszkén.
- Valamiért nem vagyok meglepődve. Mindenesetre, szép munka! Azért még gyakorolj egy kicsit.
Rika úgy tett. Társainak tovább tartott, mire sikerrel jártak, de pár nap múlva már mindhármuknak jól ment.
 
Egy utolsó utazás
 
Kellemes őszi reggel volt, mikor jött az üzenet, miszerint Rikát azonnal várják a falu kapujában. Eddig, ha küldetésre mentek, akkor az előre le volt beszélve. Most először fordult elő, hogy ilyen hirtelen jött az üzenet. A lány rögtön összeszedte a felszerelését, majd szaladt is a találkozó helyére. Hamarosan az egész csapat ott állt már.
- Tudom, hogy hirtelen jött a dolog, azonban úgy tűnik új küldetés vár ránk. A tűz országának egyik nagyobb falujában, rendezvény van készülőben. Ezen több fontosabb személy is részt fog venni. Emiatt jó pár ninját is felkértek a faluból, hogy segítsenek a rendfenntartásában, meg hasonlók. A rendezvény két nap múlva kezdődik és három napig tart.
Miután a jounin elmagyarázta a helyzetet, útnak is indultak.
 
Nagyjából egy nap alatt meg is érkeztek a faluba. A falusiak, már láthatóan készülődtek a nagy eseményre. Az utcákat díszítések borították, a főtéren egy nagy színpadot is építettek. A csapat egy nagy épület felé vették az irányt. Odabent már több shinobi tevékenykedett. Asztalokon térképek voltak kiterítve, néhányan a terveket beszélték meg. Mesterük rögtön ment is jelenteni. Hosszú utazás után egy percnyi pihenést sem kaptak. Rögtön munkára lettek fogva. Különböző dolgokat kellett pakolniuk, illetve üzeneteket továbbítaniuk. Azonban semmi különös nem történt. Este végre nyugovóra térhettek. Másnap már korán keltek. A rendezvény aznap kezdődött. Megkapták a parancsokat. Nagyjából egész nap az utcákat járták. Szerencsére napközben nem volt nehéz dolguk. Mindössze néhány utcai verekedést kellett megoldaniuk, illetve tolvajokkal voltak gondok. Ezt leszámítva nyugodt volt minden. Aztán lassan beesteledett. Ekkor kezdődtek a legfontosabb események. Mindenféle beszédek fontos emberektől. Rika nem volt túl érdekelt ezekben, így legalább nem vonta el a figyelmét. Minden nyugodt volt. Láthatóan komolyabb probléma nélkül zajlott az egész. Sajnos ez nem maradt így sokáig. A távolból különös hangokra lettek figyelmesek. A tömeg zaja miatt nem voltak benne biztosak, de mintha csata hangja lett volna. A következő pillanatban rossz érzésük megerősítést nyert. Egy közeli épületben hatalmas robbanás történt. A tömeg teljes pánikba tört ki. Sikolyokat lehetetett mindenfelé hallani, az emberek szinte egymást taposva próbáltak menekülni. A konohai ninják számára kiosztott rádiókon parancsok sorozata jött. A jounin, geninjei felé fordult.
- Úgy tűnik, hogy a helyzet komolyra fordult. A harcok észak irányába törtek ki. Én megyek segíteni. Ti addig próbáljátok az embereket dél irányába terelni. Tartsátok nyitva a szemeteket. Bármi furát láttok, jelentsétek a rádión.
A geninek bólintottak, majd a csapat szétvált. Rika egy ház tetejére ugrott, majd onnan próbált utasításokat adni a civilleknek.
- Mindenki! Erre! Kövessétek Rika hangját! Szép nyugodtan, rendezett sorba haladjatok! – kiáltotta.
Ahogy a tömeget figyelte, egy személy ragadta meg a tekintetét. Fiatal lány, nagyjából Rikával egyidős lehetett. Ruhája láthatóan drága anyagból készült. A tájékoztatón, amin részt vettek, információt kaptak minden fontosabb személyről, aki a rendezvényen részt vett, illetve a jelenlévő családtagjaikról. A személy, akit meglátott pont ilyen volt. Valami nemes lánya vagy ilyesmi. Rika nem jegyezte meg a részleteket, de a képről rögtön felismerte. A Nara rögtön le is ugrott, egyenest a tömeg közepébe, majd igyekezett magának utat törni. Magassága miatt nem volt könnyű dolga, azonban edzésének és chakrájának köszönhetően jóval erősebb volt, mint az átlagemberek. Végül odaért a bajbajutott lányhoz, akit a tömeg majdnem teljesen elsodort. Rika gyorsan felkapta, majd újra a ház tetejére ugrott. Mielőtt bármit is mondhatott volna, a lány már beszélni kezdett.
- Hé! Ki vagy? Mit csinálsz? Tegyél le, de azonnal!
Rika a lányra nézett.
- Rika, az Rika. Konohai ninja, aki épp megmentett. A tömeg majdnem eltaposott. Lehetnél egy kicsit hálásabb is Rikának! – válaszolta.
Rika le tette a lányt, aki láthatóan kicsit se volt hálás a segítségért. Közben a Nara éppen a rádióján készült jelenteni, majd újra a lányhoz fordult.
- Név?  - kérdezte
- Eh? – jött a válasz.
- Mi a neved? Rikának jelentenie kell, de név nélkül nehéz.
- Micsoda modortalanság! Mi az, hogy nem tudod a nevem?
Rika kicsit se volt boldog a lány beképzelt személyisége miatt.
- Ha akarod, Rika visszadobhat a tömegbe, akkor legalább neki se kell jelenteni! Szóval, mi legyen?
Erre már láthatóan kicsit jobban egyre működőbb lett.
Ume, Ume Yumiko.
Nyögte ki végre. Rika rögtön jelentett is, ahogy azt tanították neki. Hamarosan választ is kapott. Legnagyobb sajnálatára, ideiglenesen rábízták Yumiko védelmét. Újra a lányhoz fordult.
- Úgy tűnik, egy darabig még együtt kell maradnod Rikával. Gyere!
Rika már indult is volna, azonban látta, hogy a lány kissé csúnyán nézz rá.
- Mivan? – kérdezte.
- Mégis mit gondolsz? Szerinted, hogy jutok le innen? Én nem tudok akkorákat ugrani, mint te.
Rika sóhajtott egyet.
- Mit akarsz, akkor mit tegyen Rika? Vegyen fel?
Egy kis gondolkozás után Yumiko kissé durcásan, de bólintott.
- Áh, először azt akarod, hogy Rika tegyen le, most meg azt, hogy vegyen fel! Jó lenne, ha eldöntenéd, mit akarsz!
Láthatóan Yumiko majd felrobbant a méregtől. Nem volt hozzászokva, hogy valaki így beszéljen vele. Ebben a helyzetben viszont, jobb döntésnek tartotta, ha nem áll le vitatkozni a fiatal ninjával. Végül azonban Rika felkapta és együtt haladtak tovább. Elvileg a déli kapunál, már egy csapat ninja várta az arra haladókat. A Narának csak addig kellett eljutnia. Onnantól már biztonságba lesznek. A tömeg elkerülése végett inkább a házak tetején haladtak. Már látta a célt, mikor ismerős, süvítő hangot hallott oldalról. Még időben eltudott mozdulni a felé haladó kunai elöl. Legalábbis az első kettő elöl. A harmadik azonban a jobb kezét eltalálta. Szerencsére nem volt komolyabb a sebesülés. Azonban tudta, hogy célponttá váltak. Nem látta az ellenfelét, ráadásul Yumikoval a kezébe harcolni se tudott. Nem volt túl rózsás a helyzet. Ha tovább folytatja az útját az eredeti irányba, akkor nagy veszélynek tenné ki magát. Más irányból viszont nehezebb lesz eljutni a kapuhoz, ráadásul az sem volt biztos, hogy a támadó nem fogja követni. Végül mégis ez utóbbi lehetőség mellett döntött. A támadás kelet irányából jött, így Rika nyugati oldalon lévő utcára ugrott le. Remélte, hogy a tömegbe legalább ideiglenesen el tud rejtőzni. Azonban nem telt bele sok időbe, míg egy újabb kunai repült felé, ami a mellette lévő épület falába állt bele. A helyzet csak rosszabb lett. Már nem csak a saját életük volt veszélybe, de a közelébe lévő civileké is. Egyik kezével benyúlt a táskájába, majd egy füstbombát halászott ki. Tudta, hogy veszélyes terv, de nem volt jobb. A földre dobba, az utca azon részét sűrű füst lepte be. Rika ezt kihasználva berontott az egyik közeli ház ajtaján. Láthatóan senki nem volt otthon. A szoba egyik pontjába letette a lány, majd rádióján jelentette a helyzetet. A válasz hamarosan érkezett is. A parancs az volt, hogy maradjon ott, erősítés hamarosan érkezik. Ez jól hangzott, de tudta, hogy addig kénytelen lesz valahogy feltartani a támadót, aki nagy eséllyel hamarosan megérkezik.
- Mi történik? Ki támadott ránk?
Jött a kérdés Yumikotól. Hangja teljesen más volt, mint azelőtt. A beképzelt hangsúlynak már nyoma se volt, egyedül a rémület volt hallható remegő szájából.
- Rika nem tudja, de nem jó a helyzet. A segítség jön, de ki tudja mikor érnek ide. Addig Rika vigyázz majd rád – próbálta megnyugtatni a lányt.
 - Tudtam, hogy nem szabadott volna eljönni erre az ostoba rendeszvényre! Lesz egy-két szavam apá…
Mondandóját már nem tudta befejezni.
- Shhh!
Rika a lány szája elé tette a kezét, miközben hallgatózott. Yumiko csak a tömeget hallotta odakint, a Nara füle azonban lényegesen jobb volt. A következő pillanatban Yumiko-t átkarolva vetődött oldalra. Felettük erős robbanás történt, a két emelet között pedig hatalmas lyuk keletkezett. Bár még időben sikerült elkerülni a robbanást, azonban kisebb sérüléseket még így is szerzett. Amint földet értek, Rika már pattant is fel. Kezében kunai-al figyelt. A felette tátongó sötét lyukból újabb kunaiok repültek ki. Rika most nem kerülhette el őket, különben a mögötte lévő lányt találják el. Igyekezett saját fegyverével hárítani azokat. Az első kettőt még sikerült, de a harmadik már a lábába landolt. Várakozásával ellentétbe, azonban nem jött több kés. Ehelyett maga a támadó ugrott le a lyukon keresztül. Arcát maszk takarta. Testalkatából ítélve egy nő volt. Nem várt sokáig. Rögtön támadni is kezdett Rika felé. Korábbi sérüléseinek köszönhetően, a mozgás közel sem volt könnyű a Nara számára. Igyekezett a támadásokat hátrítani. Visszatámadni már esélye se volt. A nő mozgása gyors és percíz volt. Rika csak remélni tudta, hogy nemsokára jön az erősítés. Addig pedig próbálta feltartani az ellenfelét. Vágások sorozata keletkezett Rika testén. Szerencsére azért még el tudott mozdulni annyira, hogy egyik sebe se legyen túl mély, így nem volt életveszélyes helyzetbe. A következő támadás egy rúgás volt, a Nara hasába, aminek köszönhetően hátra repült és a földre zuhant. Pont Yumiko mellett ért földet.
- Hé, jól vagy? – jött a kérdés az ijedt lánytól. – Miért csinálod ezt?
Ezúttal a támadó felé intézte a kérdését, azonban nem kapott rá választ. A nő Rika fölé lépett, Kunaiát már emelte is, hogy lecsapjon a Narára. Ekkor Rika, egy villámgyors rúgással hasba találta a támadóját, aki a mögötte lévő falnak csapódott. Ez elég időt adott a lányan, hogy felálljon.
- Háh! Ez semmiség Rikának! Még Nyuszi úr is nagyobbakat üt.
A nőnek sem kellett sok idő, hogy újra összeszedje magát. Ketten újra összecsaptak. Ezúttal már Rika is tudott néhány támadást indítani, azonban az esélyek még mindig nem kedveztek neki. Azonban ez már nem is számított. A ház ajtaja, mintha berobbant volna, következő pillanatban a nő holtan esett össze. Rikának ideje se volt feldolgozni, hogy mi történt. Előtte már egy teljesen más ember állt. Magas, fekete köpenyt viselő alak, arcát fehér, macska formájú maszk fedte. Rika eddig csak képeken látott ilyet, azonban rögtön tudta. Az előtte álló személy egy ANBU. Kicsit megkönnyebbült.
- Szép munka! Innen átvesszük Yumiko kisasszony védelmét! – mondta.
Rika csak bólintott, majd elkezdett az ajtó irányába sétálni.
- Hé! – jött a hang mögüle.
Megfordult, látta, hogy Yumiko egyenest ránézett. Láthatóan mondani akart valamit, így közelebb lépett.
- Kö… köszönöm, hogy megvédtél! – nyögte ki végül.
Rika elmosolyodott, majd finoman megütögette a lány vállát.
- Látod, nem is olyan nehéz ez. Ha kicsit kedvesebb vagy, talán még Rika barátja is lehetsz egy nap.
Sebei ellenére, széles mosollyal az arcán válaszolt a lánynak.
 
Amint kilépett a házból, látta, a tömeg már elvonult. Pár ember volt már csak az utcán. Azok is főként Konohai shinobik voltak. A csaták zaját se hallotta már. Rögtön el is indult eredeti céljának irányába. Hamar oda is ért. Társai már ott várták. Rögtön el is mesélte, milyen kalandba volt része. Közben sebeit gyorsan ellátták az ott lévő medikus ninják. Amilyen gyorsan kezdődött, olyan hirtelen lett vége a felfordulásnak. Pár órával később mesterük is megjelent. Pontosan mi történt, az a geninek számára nem derült ki. Voltak elképzeléseik, azonban ezek csak találgatások voltak.
 
Két napot még a faluba töltöttek, kipihenték a nagy felfordulást, főleg Rika, aki pár komolyabb sebesülést is szerzett harca alatt. A két nap után rögtön vissza is indultak Konohába. Rika már alig várta, hogy elmesélhesse a történteket az otthoniaknak. Biztos volt benne, hogy büszkék lesznek rá. Sajnos a sors másképp döntött.
 
Esete volt,  pár órája már, hogy besötétedett. A csapat nem volt messze Konohától. Az út két oldalán sűrű erdőség. Gyanútlanul haladtak hazafele. Egyszer csak minden figyelmeztetés nélkül, a semmiből ismeretlen alakok bukkantak fel. Kardjaik megvillantak a holdfényes éjszakában. Az egyetlen dolog, amit Rika látott, hogy ruhájuk és maszkjuk, pont olyan volt, mint a nőé, akivel harcolt. A lánynak esélye se volt reagálni. Már csak azt érezte, ahogy a hideg acél mélyen belemar. Megatehetetlenül zuhant a földre. Érzékei sorra tompultak. Alig ugyan, de hallotta még a harcot maga körül, azonban hamarosan minden elsötétült.
 
Legközelebb a kórházba tért magához. Fogalma sem volt, hogy mi történt. Hamarosan választ kapott kérdéseire. Egy utánuk érkező csapat találta meg őket. Csodával határos módon, Rika túlélte a sérüléseit, azonban sokáig kritikus állapotban volt, és több műtéten is átesett. Ezen felül ő volt az egyetlen, aki túlélte a támadást. Miután felébredt, többen jöttek különböző kérdéseket feltenni. Az esemény azonban olyan gyorsan zajlott le, hogy Rika nem igazán tudott mit mondani. Amit tudott, azt elmondta. Utána azonban szinte egy szót se szólt. Csapatának elvesztése elég mélyen érintette a lányt. Senkihez se beszélt, egész nap csak a nyulát szorongatta.
 
Már egy hete, hogy magához tért. Fizikai állapota sokat javult, de még mindig nem engedték ki a kórházból. Ezzel szembe még mindig nem tért vissza régi énjéhez. Továbbra sem beszélt másokkal és enni is alig evett. Este volt. Rika ágyában ült, kezében Nyuszi urat szorongatta. Hirtelen arra lett figyelmes, hogy szobájának ablaka nyílik. Rögtön odakapta fejét. Ott egy ismerős figurát pillantott meg.
- Oy! Mi a helyzet, törpe?  Hallom eléggé elbántak veled.
Nővére úgy döntött, hogy késő esti látogatást tesz. Bemászott az ablakon, majd megállt Rika ágya mellett.
- Hé, legalább köszönhetnél rég nem látott kedvenc testvérednek! Tudom, most minden nehéz, de azért nem kell így elkenődni.
Rika továbbra sem válaszolt. Akane viszont kezdett mérges lenni.
-Hogy az a szifiliszbenmegboldogult öregapád húzzon a pimasz homlokodra azzal májfoltos, kóchengeres, mustáros-lekváros faszkorbácsával! Ne merjél levegőnek venni, sültuborka! – kiáltotta, majd megfogta Rika vállát és kissé erőteljesebben megrázta a lányt.
- Héj, mit csinálsz? – szólt Rika.
- Na, látod! Tudsz te beszélni. Figyeljél rám! Tudom most elég szar meg minden, de nem ülhetsz itt örökké és búslakodhatsz. A ninja élet elég szemét. Olyan mint egy nutellás kenyér. Kivéve hogy szarral van megkenve. De ha mosolyogva harapsz bele, mindjárt kevésbé pocsék az íze! Az emberek meghalnak, mert valami rohadék így döntött. Néha olyanok halnak meg, akik fontosak. – mondta, majd megragadta Rikát a ruhájánál fogva és közelebb húzta magához. – Azonban az nem megoldás, hogy itt szomorkodsz. Azzal nem segítesz senkin, nem hozod vissza a halottakat.
 
Rika, Akanéra nézett.
- Akkor mit csináljon Rika? Rika nem tudott semmit tenni. Túl gyenge volt.
Akane megrázta húgát.
- Akkor húzd ki a beledet és edz! Legyél erősebb, hogy ez ne történhessen meg újra! – elengedte Rikát, majd az ablakhoz lépett.
- Rika megígéri, hogy erősebb lesz! Ő lesz a legerősebb! Ő lesz a Hokage!
Akane majdnem elnevette magát a hirtelen kijelentésre.
- Ennyire azért ne rohanjunk előre. Mármint biztos nagyon jó Hokage lennél. Gondolom mindenkinek ingyen plüssöket osztanál meg minden, de azt hiszem ez nem éppen az a pozíció, amit neked találtak ki. Maradjunk annyiban, hogy erősebb leszel, ok?
A fiatalabb Nara bólintott, majd nővére elhagyta a szobát.
 
Rika hosszas gondolkozás úgy döntött megfogadja nővére tanácsát. Miután kiengedték a kórházból, az eddiginél is keményebben kezdett edzeni. Otthon is sokat könyörgött, hogy tanítsák őt meg a klán technikákra. Nagy nehezen, de megígérték a lánynak, hogy majd megtanítják neki, azonban még egy kicsit fejlődnie kell ahhoz. Szép lassan Rika visszatért a régi énjéhez és új elhatározással vágott neki a jövőnek.