Nara birtok

**Kanmiru** Szer. Márc. 31 2010, 17:54

A nagy múltú Nara klán birtoka, ahová mindenkinek tilos a belépés engedély nélkül. A szabályt megsértőket ravaszabbnál-ravaszabb, kiismerhetetlen csapdák várják.

**Nara Akane** Szomb. Május 27 2017, 00:09

//Madara//

Kopp. Kopp. Kopp.

Az óvatos kopogtatás a Nara kunoichi szobájának ajtaján süket fülekre talál. Lakója orrhangú motyogással dörmög valamit az arcába húzott párna alól, ami kísértetiesen úgy hangzik, mintha épp azt horkolná "hessmennyafaszomba".

KOPP. KOPP. KOPP.

Hangzik újfent a már-már dörömböléssé vaduló jelzés az ősrégi poszterekkel kitapétázott bejárat vastag fatábláján, Akane azonban füle botját sem mozdítja. Talán arra sem kelne fel, ha épp az ágya mellett vívnák meg a Negyedik Shinobi Világháború egy újabb ütközetét. Mentségére szóljon, embert próbáló tegnapon van túl, melynek záróakkordjaként Shimura Danzou felemelte őt a konohai ANBU kötelékébe. Előléptetéséért vérrel és verítékkel fizetett a falu teljhatalmú urának. S bár medikus ninjaként nem okozott különösebb gondot számára sérüléseinek szinte azonnali begyógyítása, a jelentős vérveszteségtől és fokozott chakrahasználattól megterhelt szervezete kíméletlenül behajtotta rajta a holnaptól dézsmált vitalitást. Így magára hagyta meggyötört testét, míg tudata gondtalanul barangolt mindmostanáig Álomország vadregényes tájain. Azaz barangolna, ha hagynák.

- AKANE! Azonnal kelj fel, már dél is elmúlt! Vendéged van!

Édesanyja parancsoláshoz szokott tónusa mellett akár a Rokudaime is elbújhatna, de ez elsőszülött lányát jelenleg a legkevésbé sem zavarja. Felőle aztán Rikudou Sennin is lejthetne elektrobugit a verandán, a szépítő alvásánál nem lehet fontosabb. Pláne hogy a huszadik órához közeledve személyes rekordhoz közelít a szundi időtartama, azt meg kár lenne elkótyavetyélni holmi vendégek, vagy akár a Hat Út Bölcse miatt is.

- Mondd meg neki, hogy nem vagyok itthon! És szólj Rikudou-ojiisannak, hogy fejezze be a táncot, mert különben egy interdimenzioális csincsilla megeszi a Shinobi Világot!

Nyögi elhaló, álmatag hangon anyjának, majd édesdeden folytatja a nyálbuborékok fújogatását. Akane-mutert azonban nem abból a fából faragták, hogy csak úgy annyiban hagyjon valami ilyesmit. Több mint két évtizedes előnye van a "hogyan legyünk erőszakos hárpiák" vitatott művészetében. Ilyetén az ifjú Nara üdvöske ellenállása halva született ötlet, ezt mindketten jól tudják. Akane azonban nem praktikus, hanem elvi okokból életképtelen szemétláda, ezért akkor is belemegy a kötélhúzásba, ha tudja, esélye sincsen.

- Az étkezőből szerinted nem hallani, hogy itt ordítozok veled?! Elég volt ebből, bemegyek!

Kiáltja az ébenfekete hajú nő, majd beviharzik az ajtón. Még egy lépést sem tett meg a lakrészben uralkodó definiálhatatlan, embertelen káoszban, amikor is egy rohamosan közeledő kispárna kezdi el kitölteni a látóterét. Kunoichi-érzékei azonban – ha ugyan meg is koptak a háziasszonyként töltött évek során – nem hagyják cserben, könnyedén kitér a felé hajított ágynemű útjából. Lánya mindeközben halottnak tetteti magát, mert ha a medvénél bejön a szakirodalom szerint, az anyaoroszlánnál miért ne jönne. A szakirodalom viszont olybá tűnik bekaphatja. Valószínűleg a medvés dolog is átbaszás.

Az ház úrnője dühösen trappolva végigcsörtet a padlót borító ruhahalmazokon keresztülbukdácsolva. Ezután az íróasztalon felejtett "vízipipát" megragadva Akane ágyához siet és alaposan nyakonönti az eszközben lötyögő, bizarr színű folyadékkal, ami valaha csapvíz lehetett, de mára valószínűleg több tetrahidrokannabiolt tartalmaz, mint hákettőót. Aki nem volt még disznóvágáson, valószínűleg képtelen elképzelni azt a torokhangú sivítást, ami az eláztatott kunoichiból szakad fel:

- Hogy az a hónaljmankós, geninnek is hitvány, esőfalusi bérszuka néniké...

- Akane nézz rám!

- Nézzen rád a halottkém, most szartad szét az ágyamat bonglével! Így hogy aludjak benne?

- Na jó ebből elég legyen, mielőtt a retkes szádba talpalok! Amíg nem szeded össze magad, elveszem ezt a pipát!

- Pfff... Vidd csak! Nem mintha nem lenne másik nyolc...

- És ezt a palántát is.

- NEM! Azt nem teheted! Becsszó, hogy csak orvosi... Khm... Páfrány, és a medikusi záróvizsgámhoz kell, mint otthoni kísérlet!

- Ne nézz hülyének Nara Akane! Szerinted én nem voltam húszéves?

- Ööö neeem? És ne hívj a teljes nevemen, mert kibaszott rémisztő!

- Akárhogy is, ezeket nem kapod vissza, amíg fel nem öltözöl és le nem mész a földszintre. Jobb ha iparkodsz, mert minél tovább időzöl, annál többet fogok levámolni belőle. Érthető voltam?!

- 'Kaasan! Happa-chan olyan, mintha a gyermekem lenne! Úgy trágyáztam, öntöztem és infralámpáztam, mintha csak a kisbabám lenne... Egy nagymama nem szívhatja el az unokáját nemde?

~ Érzelmi oldalról fogok hatni rá. Most megfogtam! ~

- Na pont ettől félek, hogy a gyerekeidet is ugyanígy fogod nevelni, ha kifogsz egy olyan idiótát, aki csinál neked egyet...

~ Mégsem. Anya ravaszabb mint hittem... ~

- Te is kifogtad Apát...

Veti oda durcásan csücsörítve, egymásba font karokkal a fiatalabbik kunoichi.

- És nézd meg, milyen hülye gyerekeim lettek emiatt... Nos, én szeretnék egy kis időt kettesben tölteni az 'unokámmal', ha már a lányom képtelen arra, hogy igaziakkal ajándékozzon meg. Ha bárki keres, nem vagyok itthon! Te pedig öltözz, lent várnak téged!

- Héé ez csalás! Te miért lehetsz nemitthon, amikor nekem a hülye vendégekkel kell foglalkoznom?!

Kiáltja távozó édesanyja hátának, de választ már nem kap rá. Akane nyűgösen vergődik egy sort a paplan alatt, majd lerúgja magáról a takarót és az oldalára fordulva az ágy széléig gurul, hogy onnan óvatosan lefolyva kezdje meg a napját. Első lépésben görnyedt háttal a tükörhöz vánszorog, majd szembeállva vele konstatálja, hogy még hajnalidéli leéltségében is csodálatos tüneménynek teremtette az anyatermészet. A tenyerébe lehelve azt is megállapítja, hogy ébredés utáni szájszagára már nem terjedt ki a gondviselés végtelen kegyelme, de üsse kavics, így is döglesztőnek érzi magát. A tény, hogy utóbbi jelző pont hogy inkább a szájhigiénájára lenne találó, már cseppet sem zavarja. Ezután gyorsan megreggelizik a kócos hajzuhatagában talált chipsmorzsákból, mert a reggeli a nap legfontosabb étkezése, amit bűn lenne kihagyni. Magára rángat egy zsírpecsétes, elnyűtt trikót és egy kényelmes – értsd: fabatkányi vagy Aki-bí-lájk – rövidnadrágot és találomra kiválaszt egyet az asztalán tornyosuló kávésbögrepiramisból. Egy idő után egészen olyan ezt megvalósítani, mintha csak jengát játszana, azzal a különbséggel hogy a fakockák nem hagynak aljas szilánkokat a padlószőnyegben, ha egy esszenciálisnak bizonyuló tartópillértől fosztja meg a szobáját ékesítő építészeti remekművet. A jéghideg, harmadnapos kávét egy hajtásra lehúzza, majd elegánsan – dobva – megválva a bögrétől az étkező felé veszi az irányt.

Kóválygó fejjel cammogva letámolyog a lépcsőn, miközben azon tanakodik, vajh kinek és mi okból lehet oly fontos találkozni vele, hogy a Birtokon látogatta meg őt.

~ Bármit, csak ne edzést... Bármit, csak ne edzést... Vagyis... Bármit, csak edzést és Oyokit ne! ~

Uchiha Madara Csüt. Júl. 13 2017, 17:25

Akane

Miután a kunoichi nagy nehezen, megvált ideiglenesen szeretett eszközeitől és élvezeti szereitől, az ajtó felé vette az irányt. Az élet egy igen kifacsart lépése lehetett volna, ha maga Oyoki állt volna, hogy edzésre hívjon, azonban úgy tűnt, ekkorát nem rúg még a hátadba az élet. A disznómaszkos ANBU, ki türelemmel állomásozott ajtód előtt, egy levelet nyújtott át.
- Danzou-sama üzeni, halaszthatatlan az ügy. - mondta, majd tűnt el egy shunshin segítségével. A levélben a Hokage azonnali megjelenést vár el. Miután eléred a Hokage irodáját, ajtónyitás után belépsz a terembe, két másik ANBU társaságában. Danzou háttal állt nektek, fáslizott tekintete kifelé tekintett.
- Támadás érte a Tűz templomát. Két shinobi néhány napja megostromolta, s teljesen elpusztította a szentélyt, megölve a papság nagy részét. Egy fél tucatnyi pap volt csak képes elmenekülni a pusztulás elől. A megmenekültek között volt egy külhoni vallási személy is, kinek a személye nem sérült. Nem lehet tudni, miért is támadtak a templomra, az információk alapján ismerjük már az elkövetőket. De ez most nem fontos - Danzou megfordult, majd végignézett rajtatok, legfőképp rajtad. Fél szeme mosolygásra hunyorgott, majd folytatta.
- A feladatotok a szerzetes épségben való hazajuttatása lesz. Mivel a támadás okát nem ismerjük pontosan, feltételezhetjük, hogy a vallási személy nincs biztonságban, amíg el nem fogjuk a két shinobit. A célpont a kapuban fog várakozni, a feladatotok, hogy a távoli Mocsár országáig kísérjétek őt. Ugyan a keleti kontinens kiesik az érdekszfvéránkból, még sem hagyhatjuk, hogy ez az incidens a Víz szövetsége felé sodorja a lehetőséget. Az osztag vezetője Yatsu-sama lesz. Induljatok.

A kapuban hamar rábukkantál a képen ábrázolt, közel 80 éves férfira és a két kísérő ANBUra. Az osztag tagjai álarcban és utazóköpenybe rejtőztek. Egy kisebb hintó állt mellettük, melyet egy medve húzott a hátán. A kocsin egy napellenzővel védett szék helyezkedett el. Lámpások és állati csontokból, vagy épp nyúzott egészükben ékeskedtek. A kocsit jó néhány méterről ki lehet szúrni a különböző füstölők illatából. Egyszerre keveredett levendula, rózsa, fűszerek és ha jól megfigyelted, marihuána illata. A kocsin a ládák mellett egy közel 40 kilós, csont sovány férfi ült. Testét fehér köpeny díszítette, végtagjain és nyakán számos dísz és ékszer hevert. Vékony kezeiben pipát tartott, arcán a világ minden boldogsága és nyugodalma egyszerre ült ki. Ráncos homloka és feje tetejének nagy része tar kopaszra volt vágatva. Szakállát szabad kezében simogatta.
Amennyiben mindenki készen áll, el is indulhat a kis konvoj a kikötő felé Yatsu (sakál álarcos) vezetésével.

Nara birtok C6Ws4Eq

+ 10 chakra, illetve egy elnézés a kaland nehézkes kezdéséért.

**Nara Akane** Pént. Feb. 09 2018, 11:25

Akane olyan elnyújtott és látványos ásítással nyitja ki a Nara ház ajtaját, hogy talán azt sem lenne túlzás állítani, hogy a rá várakozó shinobi még azt is meg tudná mondani, mit evett a kunoichi tegnap vacsorára. Fátyolos, álomittas tekintete azonban egy szempillantás alatt pattan tágra a páni aggodalomtól, amikor megpillantja az ANBU védjegyének számító porcelánmaszkot. Szíve szapora zakatolásba kezd, s félős megszeppentsége minden valószínűség szerint kristálytisztán leolvasható az arcáról is. Már megint mit csinálhatott részegen, hogy már kora reggel - azaz délben - az otthonában keresik őt..?

- I-igen?

Kérdi félszegen, kiszáradt torokkal, alig hallható hangon a disznóálarcos ninjától, mire az átad egy levelet a Hokage pecsétjével ellátva és katonás tömörséggel közli, hogy a Rokudaime hívatja magához. A lány megkönnyebbült sóhajjal veszi át a papírost. Már több, mint két hónapja, hogy a Speciális Merénylő és Taktikai Osztag kötelékébe tartozik, de még mindig nem szokta meg egészen, hogy most már, ha úgy tetszik a törvény másik oldalán áll. Kicsapongó életvitele és indulatos természete miatt a múltban leginkább csak kihágásai és változatos függelemsértései kapcsán került kapcsolatba az arctalan elitosztaggal, s még mindig nehezére esik kollégaként tekintenie rájuk. Ezen a tényen az sem segít túl sokat, hogy még mindig elevenen él benne annak a rettegésnek az emlékképe, amit akkor érzett, amikor kiképzés címszó alatt egy életére pályázó ANBUK-tól hemzsegő földalatti bázison kellett keresztülverekednie magát másodmagával.

- Pontosan mi törté...

Tenné fel a kérdést a viaszpecsétről felpillantva, azonban a férfinak már csak hűlt helyét találja.

- És köszönni ki fog, hogy gyűrnéd anyádba azt a túrókarimás, varacskos bájdorongod?! Parasztarcú...

Vágja be az ajtót maga előtt olyan dühösen és fújtatva, mintha nem is egy perccel ezelőtt csinálta volna össze majdnem magát a félelemtől. Az konyhával egybenyitott étkezőbe visszabattyogva felmarkol egy-egy rizsgombócot épp ebédelő húgai tányérjáról, beleharap az egyikbe, majd mindkettőnek ad egy ételmaradékos puszit a fejére búbjára, tudomást sem véve elégedetlen és felháborodott sápítozásukról. Miután töltött magának egy bögre frissen főzött feketekávét, lehuppan az asztalhoz, majd hangosan csámcsogva és szürcsögve olvasni kezdi a levelet. Sokkal okosabb nem lesz tőle, ugyanis szóról szóra ugyanaz áll benne, amit már a kézbesítésekor is közölt az ANBU.

- Jobb lesz, ha nem váratom meg a Hokage-samát...

Mormogja magának az orra alatt, majd fel is pattan az asztaltól és a kijárat felé veszi az irányt. Azonban alig tett meg pár lépést, máris édesanyja rikácsolására kénytelen megtorpanni:

- Te mégis hova a bús faszba mész Akane?!

- Dolgozni 'Kaasan. ANBU ügylet, sztriktli konfidensöl. Ha elmondanám, meg kéne hogy öljelek... Várjunk csak! Jobban belegondolva, lényegében arról van szó, hogy...

- Pontosan annyira érdekel a munkád, mint vakot a némafilm. De nem gondolod, hogy illene valamit felvenned, mielőtt a Hokage színe elé járulsz?! Ebben a hacukában a méhedig belátnak! Ha úgy öltözöl, mint egy büdös, lepattant kurva, annak is fognak kezelni Aranyom. És ha már a szagoknál tartunk... Talán egy zuhanyt sem ártana venned. Egy kenderültetvénynek is diszkrétebb bukéja van.

- Baszki Anya, jó hogy szólsz! Teljesen azt hittem, hogy fel vagyok öltözve.

- Néha elgondolkozom, mennyivel könnyebb volna az életem, ha lenyeltelek volna...

Közli enervált sóhajjal az idős kunoichi, miközben arcát a kezébe temeti.

- Már hogy tudtál volna? Kettő kiló negyhárom dekával születtem. Nincs is akkora szád, hogy beférjen rajta egy ekkora valami!

Kérdez vissza értetlen arccal Akane. Mentségére legyen szólva, nem buta ő, csak ezúttal sincs szerencséje, amikor gondolkodik.

- Éés pontosan ezért nem fogom soha megbocsájtani magamnak azt a csík kokót a hatodik hétben. Állítólag akkor kezd kifejlődni a magzat agya. Eredj öltözni Akane! A Hokage-sama már biztosan vár téged.

~ Basszantyú, azt senki sem mondta, hogy így viszket az ember orra ebben a rohadt, telelihegett maszkban. Bárcsak megvakarhatnám! Meg az orromat is. Höhö... Ráadásul szart sem látok! Nem csoda, hogy tizenegy ANBU-t is sikerült elintéznem. Ilyen bilivel a fejükön alig láthattak valamit. ~

Bosszankodik magában Akane - azaz nem is Akane, hanem Auru az ANBU-ból -, miközben féltérdre ereszkedve bámulja a Tűzárnyék hátát. Azonban a baljós hírek, melyeket a Rokudaime oszt meg velük, egy pillanat alatt elhessegetik minden álarcával kapcsolatos gondolatát. A Tűz Templomát, országuk egyik legjelentősebb vallási és kultúrális szimbólumát a földdel tették egyenlővé. A szerzeteseket lemészárolták. Akanéról nem mondható, hogy túlságosan vallásos alkat lenne, de ha a hitnek híján is van, a részvétnek a legkevésbé sem. Ötlete sincs, hogy pontosan hányan lakhattak a szentélyben, de még legszerényebb becslései szerint is többtucat emberélet veszhetett oda ebben a tömegirtásban. Ártatlan, jámbor lelkek, valószínűleg legtöbbjük még a ninjutsuhoz sem értett, egyszer templomszolgák csupán. Az éjszín hajú lánynak minden önuralmára szüksége van, hogy ne kezdjen reszketni a szívében kavargó haragtól és megrázkódtatottságtól.

~ Ez, ez valami borzalmas... Hogy történhet ilyen, mindössze egynapi járóföldre Konohától?! Hát nem azért képeznek itt a faluban egész életünkben minket ninjaművészetekre, hogy megvédhessük az ország lakosait? Hogy juthattak ilyen messzire a határokon túl észrevétlenül hadikészültség idején?! Ráadásul mindössze két ember vitte véghez... Talán az Akatsuki. Úgy hallottam ők mozognak kétfős csoportokban. És végül is, ki más képviselhetne ekkora erőt..? Hogy a hullazsák cipzárja csípné be a mellszőrüket, hogy az a gecipúderes kurvaég szakadna rájuk! ~

Szinte nem is hallja, amit ezután mond Danzou, annyira magával ragadja dühe és letaglózottsága. Az eligazítás befejeztével, az "induljatok" parancsra egy emberként vágja rá társaival:

- Hai, Hokage-sama!

Mire a Hatodik megfordul, már csupán egyedül van irodájában.

Az osztagvezetőnek kinevezett Yatsu fél órát adott Akanénak és a másik velük tartó shinobinak, hogy otthon összeszedjék a hosszú utazáshoz szükséges, legfontosabb holmijaikat. Sietve hazatérve a Nara üdvöske a szebbik nemhez méltó elszántsággal próbál mindenféle felesleges cókmot beleszuszakolni a bőröndjébe, a hajsütővastól kezdve egészen a gumicsirkééig. Mivel a helytakarékos bepakolásban csúfos kudarcot vallván három utazótáska sem bizonyul elégnek, megpróbálja máshogy megközelíteni a dolgot. Előkotor egy csomó tekercset, majd roskadásig pecsételi őket. Mivel ezek kapacitása is véges, és ezáltal rengeteget kéne cipelnie belőlük, ha semmi 'szükségesről' nem óhajt lemondani, úgy oldja meg a problémát, hogy a tekercseket matrjoska-baba szerűen egymásba pecsételi. Így nem okoz gondot az sem, hogy a fél lakást a hátán cipelje. Ha emlékezete nem csal, idézett társállata, Katsuyu is a célállomásukat jelentő Mocsár Országából származik. Alapul véve a tartomány cseppet sem biztató nevét, valamint hogy a gyógyító meztelencsiga milyen guszta állatka, nem túl sok mindent vár ettől a kirándulástól. Költői tájakat, jól fűtött hálószobát és tisztálkodási lehetőségeket a legkevésbé is ezek között. Nyálkát, bomlásszagot és undi állatokat, meg suttyó, elmaradt őslakosokat annál inább. Egyszóval talán nem is olyan túlzás mindaz a temérdek pipere- és civilizációs kellék, valamint váltóruha, amit vinni készül magával.

- Naponta kétszer etesd Kitsumót, mert most szigorú diétára van fogva, Happa-chant pedig reggel és este öntözd ásványi anyagokkal dúsított vízzel! Ha kicsit soványnak látszik, adj neki egy kis műtrágyát és tedd ki a párkányra napozni néha, azt nagyon szereti! ÉS NE. SZÍVD. EL! Mérgező tudod? Ameddig nem szintetizáltam belőle a rák ellenszerét laborkörülmények között, addig REN-DKÍVÜ-L veszélyes az emberi szervezetre a gumójának az inhalálása! Érted Anya?

- Néha elcsodálkozom, hogy lett belőled orvos Akane-chan, amikor egy egyszerű kifejezés szótagolása is nehézségeket okoz. Biztosíthatlak, én nem pöfékeltem még el a felfogóképességem egyesekkel ellentétben, noha ami késik, az nem múlik Kislányom. Ezenfelül, szintén csak egyesekkel ellentétben, hülye sem vagyok, hogy ne tudjam, miért kertészkedsz a hálószobádban.

Veti oda foghegyről anyja, miközben serényen öblögeti és pucolja lánya bongját a mosogató fölött. Talán nem paranoid tévképzelgés azt feltételezni, hogy készül valamire.

- Undok egy vénasszony tudsz lenni, ugye tudod..?

- Talán kedvesebb lennék, ha nem kéne azzal együttélnem, hogy egy drogos az elsőszülöttem.

- Hiányozni fogsz 'Kaasan.

- Te is hiányozni fogsz Prüntyő!

Borul egymás nyakába a két Nara, természetesen a lehető legvalószínűtlenebb körítéssel.

- Dehogy fogok!

- Már hogy ne hiányoznál? Épp csak most közölted, hogy hetekre, ha nem hónapokra utazol el a faluból!

- Van egy meglepetésem! Kage Bunshin no Jutsu! Nézd Anya! Hát nem csodálatos? MÉG EGY BELŐLEM! Így nem kell zokogva fújnod az orrod egész nap, amiért távol vagyok.

- Eh... E-erre igazán semmi szükség, biztosan nagyon... Megerőltető fenntartani ezt a technikát.

Dadogja zavartan az idősebb asszony, aki láthatóan valami diszkrét hazugságon töri a fejét, amit ahelyett mondhatna, hogy végre megszabadulhat egy időre az átok kölkétől.

- Ragaszkodom hozzá!

- Akkor meg mi a vörösrézzel kivert büdöstojásért írtál nekem listát az amúgy is nyúlfarknyi házimunkáidról, ha itt hagysz egy klónt?!

- Hát nem egyértelmű Anyuci? Hogy jelenlétével bearanyozza klimaxtól szürkülő életed egét és szórakoztasson téged!

- Aha, értem. És tudni fogod, hogy ha véletlenül egy párnát szorítok az arcára a délutáni szunyája közben és ráülök?

- Hát... Pár kilométeres körzeten belül. Miért?

- Semmi Kicsim. Jó utat!

Úgy látszik, a búcsúzkodás kissé továbbra nyúlt a kelleténél, mivel Akane már-már stílszerűen utolsónak érkezik, szintén bagolyálarcban és drapp utazóköpenyben, mint társai. És ott van ez az... Izé... Túlékszerezett, pipázó hippimúmiapap, aki egy wunderbaum illatosítóktól émelyítő szagú, állati preparátumokból tákolt tökhintóban ül. AMIT EGY MEDVE HÚZ. Pjúr epiknessz.

- Auru.

Mutatkozik be röviden egy biccentés keretében a furcsa vénembernek, megtartva magának az eszébe ötlő frappáns kommentárokat. Ezután felzárkózik a társai mellé, hogy felvehessék a szekér körül a szabvány védelmi formációt, hogy ha esetleg támadókba ütköznének az úton, megfelelőképp tudják védelmezni a szerzetest.

~ Tehát a küldetés: hazakísérni Yoda-mestert a Dagobah-rendszerbe. A Chakra legyen velünk. Biztos vagyok benne, hogy ezzel a karótnyelt bagázzsal meg fog ölni az una... Várjunk csak, tényleg kábsziszagot érzek? Hmm, talán mégse a borítója alapján kell megítélni a könyvet. Már ha olvasnék egyáltalán. Azt hiszem vicces kirándulásnak nézünk elébe... ~

//Mesélői engedéllyel egy nap helyett két hónapra változtattam a legutóbbi kaland óta eltelt idő tartamát, hogy be tudjam illeszteni a két történet közé a két hónapos bővítményt.//

Uchiha Madara Szer. Ápr. 04 2018, 01:33

Akane - Hosszú utakon

Miután a kunoichi nem hétköznapi búcsúban részesítette magát édesanyjával, vagy talán az édesanyja búcsúztatta el nem hétköznapi módon a lányát? Nem tudni, egy biztos, ilyen szoros kötelék anya és lánya között igen csak ritka. Több ez, mint a vér. Családi és baráti érzések egyvelege, mely ehhez a bekategorizálhatatlan köteléket biztosítja kettejük között. A lány hamar indult a megadott pontba, nem akart késni. Miután Auru, a Bagoly ANBU megérkezett a kapuhoz, rövid beköszönéssel nyugtázta jelenlétét. Indulás előtt csatlakozott hozzátok az a hat férfi, kik valószínűleg az öreg druida kíséretét alkották. A hatból kettő talpig páncélban állt, hosszú pikát viselve. Számodra ismeretlen szimbólum volt felfestve mindkét férfi mellvértéjre. A másik négy férfi vékony, pamutszerű ruhában jelentek meg, kezeikben dobozok hegyeit cipelték. Miután a kíséret is megérkezett a kapuba, a sakál álarcos ANBU hív magához a másikkal együtt. Erőteljes és határozott hangon szólal meg.
- A nevem Yatsu, az osztag vezetője. Mostantól uram, vagy parancsnok. Röviden a tervről. A feladatunk, hogy elkísérjük a szerzetest és kíséretét a Mocsár országáig. Kusuri Oji, a célpont testi épsége a legfontosabb. Mivel az embereink java része máshol harcol, így hármunkat neveztek ki a feladatra. Az út nem lesz rövid. Először is el kell jutnunk a kikötőbe, ahol várni fog ránk egy hajó. Mivel nem tudjuk, hogy a templom elkövetői merre indultak tovább, az országhatáron belül is alapos munkát várok el. Háromszögben fogunk felállni, Baison a jobb, Auru a bal oldalon. A konvojt én vezetem. Bármi is történjen, tartani kell az oldalt és a hátat. Nem bomolhat fel az alakzat. A hajóig elég ennyi. Kérdés? Szerintem se.
Miután Yatsu befejezte a feladat első fázisát, előre sétált, majd váltott néhány szót a pappal. A férfi csak a székében ült, s pipázott. Nem igazán volt e világban a tudata. Legalábbis első ránézésre. A medve lassan megindult Yatsu után, magával húzva a kocsit. A két testőr a medve oldalán sétált, míg a négy másik a kocsi körül. Nem csupán a pap kísérete volt, hanem mintha a személyi testőrei. Minden egyes ember a testével védelmezte a férfit. Legalábbis a felállásból még neked, shinobinak is nehéz lenne tisztán kivenni a férfit. Nem beszélve a füstről, melyet a pipájának mély slukkjaival generál. Mintha egy kisebb köd burkolózna a férfi köré, belepve az egész kocsit. A pure fűszag édes csíkot húzott maga után, ahogy a kocsi elhagyta a kaput, s a konvoj megindult a tenger irányába.
Hosszú, végtelen hosszú sétagalopp vette kezdetét a végtelen erdőkkel benőtt országban. Szerencsére a tél már elmúlt, s a havas táj, megszabadulva vakító rabságától, újból csírázni kezdett. Zöldellő mezők és erdők, amerre jártatok. Csírázó növények, zöldbe boruló természet. A tél viharos zajait felváltották a madarak dalai, az erdőben bogarak és állatok hangjai.
Yatsu nem akarta kockáztatni a pap életét, Danzou-sama neki is világossá tette a küldetés fontosságát, így a kiépített úton haladt végig, a Tűz országának Keleti főútján. Ez tűnt a legbiztonságosabbnak egy efféle tempót diktáló célpont megóvását tekintve. Az utat öt napra becsülte meg a férfi. Ebből az első három nap eseménytelen gyaloglás, mely a Konohához közeli térséget jelentette. A negyedik napon meglátjátok a távolban már a tengert, ám az éjjel a pihenő alatt banditatámadás ér titeket. Yatsu sama nem kíván foglyokat ejteni az út során, szükségesnek látja az azonnali erődemonstrációt, bármilyen támadás esetében. A közel két tucat bandita egyszerűbb fegyvereket forgató közemberek, akik a ládák és a fű szagára érkeztek. Az ötödik napon dél tájékán éritek el a kikötő térségét.
A kíséret, civil létük ellenére jól bírták az egész napos sétát, még ha lassú tempóban is. Csupán éjszaka álltak meg pihenni rendesen, napközben maximum egyszer, amikor egy fél órás pihenőt vehettetek. Minden egyes éjszaka ki kell építeni egyfajta biztonsági vonalat, s váltva őrködni, beosztva a hat órás pihenőt. A post a kikötőbe érkezésig írható.

//Mivel rég érkezett ide post, s lényegében nem történt mesélői váltás az utolsó posztom óta, visszatérünk a szálra, s ugyan a háborúnak vége, Konoha hatalmas embererőket veszített, s ezen üresedéseit még nem volt képes pótolni. A várakozásért +10 chakrat írok fel neked, innentől pedig egy kicsit átugorva az elejét, nagyobb postokban kijátszva a gyorsabb előzményeket térhetünk hamarosan a képzés első fázisába. A postot ide írhatod.

**Hyuuga Shakaku** Szomb. Feb. 12 2022, 08:43

Nara Akane – Hyuuga Shakaku: Mellékszál

Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem tudja, mit keres itt, kit keres itt, miért jött ide egyáltalán és hogyan került ide. A válaszok ezekre az egyszerű kérdésekre ugyanilyen egyszerűek és tényszerűek.

Ha az illemszabályokat legalább valamennyire követné a magatartásával, akkor most nem lenne itt, de nem követi azokat. Éjsötétben bukkan fel, mintha a küldetésének célpontját környékezné meg. A mozgása is ezt támasztja alá: némán halad, mellőzve minden felesleges mozdulatot vagy útvonal-módosítást. Na nem mintha most Konohagakure területén egyáltalán lenne olyan hely, ami elvonná a figyelmét a célszemélyéről: most nincsenek kifőzdék, ahova betérhetne, sem pedig pletykáló veteránok, akiket kihallgathatna.

Az persze, hogy nem tud egy helyben megmaradni, könnyen meglehet, hogy a kiküldetésükről történő visszatérés utáni elkerülhetetlen leeresztés eredménye. Így tehát mozgásban van és mit sem törődik azzal, ha Akane éppen alszik, maszturbál, a párnájába zokog vagy éppen rágcsálókat boncol a hálószobájában. Az még csak meg sem fordul a fejében, hogy rányitna, miközben éppen valakivel sikítós, paskolós, hajhúzós szituációs játékot játszanak, mert sajnos látta Yoshival interaktálni a nőt. Sok tényező próbára tette az idegzetét, de azok a beszélgetések vitték a prímet. Áldja az égiek kislábujját, hogy két – egymással nem szomszédos – országban élnek; ha nem így volna, talán sikítógörcsöt is kapna.

A jelenlegi helyzete, így különösen az AkaShi dilemmája lényegében a saját hibája is: a férfi szinte lassan már olyan, mintha a testvére lenne, emellett pedig a nőre is olyan szépen ráimprintelődött mint egy kiskacsa az anyjára. Ha tehát a férfi a testvére, a nő az édesanyja, akkor gyakorlatilag egy olyan belterjes kapcsolatnak a drámai előadását éli meg, amitől még az ő haja is kihullik. Mert kitépi azt. Persze az a legvalószínűbb, hogy mindez csak átmeneti: a nő egyfelől a korosztályából való, másfelől pedig nem is az a tipikus anyajellem, amit az ember alapvetően a szerephez szokott rendelni. Feltehetően mindez azért történt, mert a nő a felettese volt és azt kell mondani, nem is végzett a szerepben kifejezetten szar munkát.

Alapvetően talán az volna értelmes döntés, hogy a nőt jó nagy ívben elkerüli, hiszen egyértelműen van a pszichéjével pár – talán nem is annyira elhanyagolható – probléma, mivel ő maga sincs abban a mentális és emocionális állapotban, hogy bolondokkal diskuráljon. Egyenesen csodával határosnak tartja, hogy nem csattintották rá a kényszerzubbonyt abban a pillanatban, amikor Konohagakure faluhatárát elérték. Ebben az értelemben sokkal jobban járna a névtelen és néma ANBU ügynökök rideg őrizete alatt (amit persze véletlenül sem annak hívnának), azonban szinte bevarrná a szemhéjait ennek elkerülése érdekében. A csend, ami a mentsvára volt, most egyenesen börtönnek hat a számára.

A faluban jelenleg talán egyetlen egy valaki van, aki képes lehet rajta segíteni.

- … szóval - kezdi a mondatot úgy, mintha az első felét az idősebb nőnek telepatikus úton kellett volna érzékelnie -, a lényeg az, hogy nem szolgálnak ki alkohollal. És tulajdonképpen nincs hol aludnom se. – Ez a kijelentés nem teljesen felel meg a valóságnak, mivel lenne hol aludnia, csak éppen nem akar az ANBU szerető gondoskodásban maradni. Lényegében pedig Akane is ANBU, így tulajdonképpen ha ő Akanéval hál akkor a kecske is jól lakott és a káposzta is megmaradt. - Ezekért cserébe... hát nem is tudom. Megmasszírozlak. – Von vállat a végén.

Megjegyzés: Csevegőből áttéve, az eredeti posztomat meghagytam ott, de áthúztam.

**Nara Akane** Csüt. Feb. 17 2022, 19:15

A sápadt gyertyafényben úszó hálószoba ablaktábláján halkan koppannak a Hyuuga kunoichi parány öklöcskéi. Kisvártatva egy ismerősen kócos, hollófekete hajzuhatag elmosódott sziluettje rajzolódik ki az üvegre csapódott párán keresztül. A Nara klán üdvöskéjétől ugyan közel sem idegen az ocsortány részegség fogalma, mozgása azonban a tőle jócskán megszokott állapothoz képest is egészen esetlen és darabos. Lomha léptekkel botorkál a szoba közepéig, majd fejét értetlenül oldalra billentve mered az ismeretlen nesz forrása felé. Természetellenes pózba dermedt tartása mellett talán még egy zsák szar is sziporkázó, virgonc tünemény hatását keltené.

A szürreális szcénára ereszkedő földöntúli csendet egyszersmind állatiasan hörgő, zsigerből jövő sikoly töri meg. A nő korábbi tohonyaságát ezúttal egy csúcsragadozó gyorsaságával hazudtolja meg, ahogy lendületből iramodik a hívatlan vendég felé. Az Akanéra erősen hajazó pokolfajzat homloka velőtrázó reccsenés kíséretében csapódik az ablaküvegnek. Fókuszálatlan pupilláit tompa fényű, algazöld írisz és alvadt vérerekkel sűrűn átszőtt szemfehérje koszorúzzák. Bestiális vicsorba húzott, színtelen ajkai mögött elsárgult fogak csikorognak kielégülést nem ismerő mohósággal. Feketés nyelve kéjesen nyal végig az imént keletkezett repedésen. A lényt láthatóan még az sem zavarja, hogy ízlelőszervéből vékony, fekete patokokban szivárog az a valami, ami vér helyett fojdogálhat ennek a dögnek az ereiben.

- Hogy mi a...

Hallatszik odabentről Akane álomittas, karcos orgánuma. Egy másodperccel később a hanghoz tartozó fizimiska is megjelenik: lyukas térdzokni, egyertelműen lopott férfialsónadrág, no meg szójaszószfoltos, kinyúlt és félrecsúszott ujjatlan felső. Sötét lobonca ha lehet, még ocsmány hasonmásáénál is keszekuszább. Haragosan remegő, lesújtani készülő baljában a Kunoichi ninjadivat-magazin összetekert, múlthavi száma.

- ROSSZ ZOMBI!

Rivall rá élesen a padlón szánalmasan magzatpózba kuporodó, nyüszítve szűkölő teremtményre, majd kíméletlenül sorozni kezdi az újsággal bizarr házikedvencét.

- HOGY A SZABADNAPOS SÍRÁSÓ VERJE ABBA AZ OSTOBA FEJEDBE AZ ÁSÓJÁT AZ URNAHAMVAS FASZÁVAL EGYÜTT! Tudod te mennyibe kerül egy nyílászárócsere mióta az ablakosok nyolcvan százalékát agyonnyomta egy téglalavina?! Shitai-san... Ez tudod hogy mit jelent!

Az élőhalott kreatúra esdeklő vonyítása ezúttal már a magas C felé konvergál, holtsápadt arccal, hisztérikusan csóválja a fejét és saját húsát kaparja páni rettenetében.

- De-de, pontosan azt! Koporsófogság! Ebből majd megtanulod a kétrétegű üveg világpiaci értékét!

A szülői dorgálás torz paródiájaként is felfogható hegyibeszédnek a Nara kunoichi leckéztetőn integető mutatóujjal igyekszik még több nyomatékot szavatolni. Nem sok sikerrel, ugyanis mindössze annyit ér el, hogy a dacosan morgó zombi megpróbálja nemes egyszerűséggel leharapni az arca előtt hadonászó testrészt.

- Na elmész te a kurva anyádba.

Közli fáradt hangon a nekromanta, mire egy hatalmas koporsó emelkedik ki a padlószőnyegből, pontosan a kétségbeesetten kapálózó lény mögött. Ahogy az ódon fadoboz fedele felnyílik, éjfekete, borotvaéles karmokban végződő karok nyúlnak ki belőle. A szentségtelen csápok óriáskígyó módjára tekerednek az élőhalott végtagjaira, és mindent ellenállást figyelmen kívül hagyva rángatják magukkal a baljóslatú tároló feneketlen sötétségébe. Mielőtt végleg eltűnne a homályban a lény, Akane nem mulasztja el az alkalmat, hogy isteneset belerúgjon a szörnyeteg hátsó felébe.

A kunoichi csak ezután veszi a fáradtságot arra, hogy figyelmét a párkányán minden bizonnyal döbbenten gubasztó vendégre szentelje. Komótosan nyitja ki az ablakot Nakának, majd anélkül, hogy hagyná egyáltalán megszólalni, stílszerű szófosásba kezd:

- Figyeld meg, mindössze egy-két hét a Jigokuban, és amikor kiengedem, szó szerint a tenyedből fog enni! Mármint... Tényleg szó szerint. Süti technika mi? Akkor jöttem rá, hogyan kell, amikor poénból visszafelé olvastam a hasnyálmirigy műtéthez szükséges érzéstelenítők listáját. Mondjuk hozzá kell tenni, hogy Orochimaru egyik elhagyatott laborjában találtam a jegyzetet két mappányi Sasuke-yaoi között. Az a csávó totál el van baszarintva! Mármint Sasuke. Orochimaru kájnda mék szensz, if jú keccs máj míning. Szóval... Most hogy ezt ilyen kedélyesen megbeszéltük, volnál szíves felvilágosítani, hogy mi a kurva nénikémet keresel itt?!

Amikor az árnyékmester tart egy lélegzetvételnyi szünetet, a Hyuuga lánynak végre lehetősége nyílik ittlétének apropóját konkretizálnia:

- … szóval, a lényeg az, hogy nem szolgálnak ki alkohollal. És tulajdonképpen nincs hol aludnom se. Ezekért cserébe... hát nem is tudom. Megmasszírozlak.

Akane, a meggyőzöttségnek a leghalványabb jelét sem mutatva, szkeptikusan felvont szemöldökkel és vérfagyasztó nyugalommal kérdez vissza, a lehető legvisszatetszőbb stílusban:

- Ez mégis mi a sorvadt búzaföldről összeekélt, faggyús rántott csirkemellen nevelkedett, kiskunfélegyházi csigafasza akar lenni, már ha nem túl indiszkrét a kérdés? Csak mert elsőre kérésnek hangzik...

Egy pillanatra elhallgat, majd látványosan szimatolni kezd a levegőben.

- ... De határozottan nagy büdös kamu szaga van.

Mielőtt a lánynak bármi esélye lenne szándékai tisztázására, a Nara gúnyosan legörbített szájjal, szomorúságot imitáló és kissé affektáló hangon folytatja:

- Missz Genocídium szomojú, mert a csúnya kocsmájosbácsi nem szolgálja ki tütükével az épphogylegálisnakiscsakjóindulattalmondható habtestét..? Két hadosztály kivégzése között elfelejtetted a Henge kézjeleit?! Nőj fel Kölyök. Ha nem egy kurva mellbimbójáról szürcsölöd a szakét, az csak babazsúr. Nyugodtan mondhattad volna azt is...

A mondat közepén kisebb szünetet tartva hátat fordít, és egy gyakorlott mozdulattal megszabadul felsőjétől, láthatóvá téve a tejfehér hátán éktelendő több tucatnyi heget és sebhelyet.

- ... Hogy "a pokróc természetem miatt nem bővelkedek barátokban, ezért képtelen voltam távol maradni Akane-sama lehengerlően karizmatikus személyiségétől, és szeretnék egy közös pizsiparti során bondingolni a besztimmel, aki egyben a példaképem is." Sokkal egyszerűbb nem..?

Kérdezi kaján vigyorral hátrapillantva, majd karjait széttárva nemes egyszerűséggel hasast ugrik az ágyába.

- A házi szabályok...

Dünnyögi elmosódott hangon, ágyneműbe temetett arccal:

- Ha azon kaplak, hogy a kábszimban turkálsz, a naplómat olvasod, vagy egyetértesz anyámmal bármiben, akkor szétkúrlak, mint gyárihibás robbanócetli a kertvégi pottyantóst. Ja és tilos a Byakugan is! Kibaszott kényelmetlen úgy beszélni valakivel, hogy úgy lát belém, hogy azt még a kolonoszkópiás száloptika is irigyen pislogva bámulná. Most pedig... Gyere rám!

**Hyuuga Shakaku** Pént. Feb. 25 2022, 19:40

Nara Akane – Hyuuga Shakaku: Mellékszál: #nakane

A levegőben megdermedt, kopogó mozdulatot imitáló keze, az éppen hogy szóra nyíló ajkai és elkerekedett szemei tökéletesen tükrözik a megdöbbenését. Először ugyanis teljes mértékben meg van arról győződve, hogy Akanéhoz van szerencséje: a „zombi” és a célszemély szemrevételezése után ugyanis kénytelen megállapítani, hogy egy vizsgálótiszt részére sincs jelentősebb eltérés a két entitás között.

Dermedt arckifejezéssel nézi végig az olcsó szitkomot, aminek a minősége tekintetében nem emelhetne jogszerűen és indokoltan kifogást. Ha a procedúrát éppen mindkét szemével, illetve mindkét szemének aktív állapotával nézné végig, akkor ezen csekély perverziójáért meg lehet neki bocsájtani. Elvégre – mint kiderül – a türelme egyenesen egy szenté.

Ez önmagában is eléggé beszédes – hát még a némasága -, de megmagyarázza azt, hogy miért voltak türelmesek vele az ANBU-kiképzése alatt: mert Akane előzetesen megedzette őket is.

- ... a kurva nénikémet keresel itt?! - Hallja, amit a nekromaca pofázik, de az agya gyakorlatilag zárlatot és karantént rendel el a szavak, a jelentésük és a saját reakciója között, mintha valami traumatikus eseménytől próbálná megóvni őt.

- Nem a kurva nénikédet keresem itt, de a professziója elég sok mindent elmond a CsaLádoDról. - Az utolsó szó (jogán) hatására a lány arcán millió érzelem szalad át egyszerre, amitől épp úgy fest, mint egy hasmenésben szenvedő varangyosbéka. - És ha bármi bűzlik itt, az én vagyok. Mármint szó szerint értve, hiszen napok óta nem fürödtem. Elvégre, mint mondtam, nincs hol laknom. Bocsi?

Amire azonban nem számíthat senki – és így ő sem -, az a heves adok-kapok, amibe az Idősebb nő bocsátkozik. A lány állkapcsa a kósza porcicákat porszívózza a némber hálószobájában, amikor Shakaku ingermércéje kezd forráspontot megütni. - Ha azt hiszed, hogy olyan könnyű kiskorúnak tűnni, te félőrült boszorkány, akkor jelentkezz az Adminisztrációnál, hogy kipróbálnád. Sőt, jobbat mondok! Jelentkezz a reintegrációs tisztemnek! – A végén már egyenesen vicsorog, a szemei villámokat szórnak és még az éjszakai szellő is úgy borzolja ezüstös babahajait, mintha egy irritált macska volna, aminek – a komfortzónán kívülre kerülése okán – egekbe merednek a szőrszálai. De talán inkább egy felbosszantott verébre hasonlít.- És nem pokróc a természetem! - Sziszegi még oda epésen. És gyerekesen... meg hát: pokróc természetéhez híven.

A hidegháborús helyzet egyenesen a forráspontig hevül, így talán szerencse Konohagakure no Sato vonatkozásában, hogy nincs túl sok épen maradt infrastruktúra, ami a cicaharcuk martalékává válhatna. Még ennek ellenére sem érti feltétlenül az Adminisztrációs Iroda gondolatmenetét (ami jobb is, mivel a legjobb napokon is kételkedik némelyest a kompetenciájukban), de egyenesen megdöbbentő, hogy a hozzájuk hasonló mentális problémákkal küzdő gyilkosokat, akik egyebekben kisebb atombombákkal rohangálnak a zsebük mögötti titkos zsebben vagy a repertoárjukban, milyen indíttatásból nincsenek mérföldekre elkülönítve egymástól. - A Miss Genocídium elnevezést pedig kategorikusan visszautasítom és kikérem magamnak; sosem céloztam egy adott faj vagy nép kiirtását. - A „még” kifejezés természetesen néma adaléka marad sértődött mondatának.

A duzzogó veréb elhagyja a biztonságot – és menekülési útvonalat – megtestesítő párkányt, de amikor a padlóra érve kiegyenesedik szembesül azzal, hogy amíg a párkányon gubbasztott, addig nagyjából egy magasak voltak az idősebb nővel, most azonban kénytelen élesen fölfelé nézni, ha Akane tekintetét állni kívánja.

Képzettségi szintjéhez illő módon folytatja a duzzogását, amihez ösztönös védelmi mechanizmus is társul, amikor összefonja maga előtt a karjait. - Dehogy felejtettem el a kézjeleit, hogy felejthettem volna?! Csak. A fenntartása. Megterhelő a chakrahálózatomra nézve. - Amikor a levegőbe ő maga is beleszippant, érezheti, hogy ha valaminek, na akkor ennek van nagyon kamu szaga. - De várj már... - Váratlanul hangnemet váltva ráncolja értetlenkedve a homlokát. - Neked kézjelek kellenek a Hengéhez. – Valahogy van egy olyan bevillanása, hogy ha a pár évvel idősebb generációban is van Maito Gai, akkor úgy tűnik, hogy a sajátjukban is. Még szerencse, hogy az idősebb férfiak fiatalabb nőket keresnek, hmmm...

A feje oldalra biccen, miközben a nőt mustrálja új szemmel nézve. A kifejezés valamennyi értelmében. Elvégre a világ egyik legnagyobb igazsága, hogy kocsmárosnak hazudni az emberélet elvételénél is hatalmasabb bűn. A tett súlyán túlmenően azt sem szabad elfelejteni, hogy ezt a bűnt az ember saját magával szemben követi el: elvégre a kocsmáros az a személy, aki meghallgatja a részeges panaszkodást, legnagyobb valószínűséggel az elkotyogott államtitkokat is és (leginkább a kocsma állagának megóvása és a vendégkörének megtartása végett) megőrzi azokat. A Nagykönyvben is meg van írva: ki kocsmárosát megtéveszté, ne igyék. De nyilván mivel a nő egy Nara csatakanca, így feltételezi, hogy szarvasagancshordóból tölti neki egy selyem ágyékkötős bojtoj a sakét a naplementére panorámás pavilonban. Egyáltalán nem érti, hogy abból a klánból, amelyiknek majdhogynem (vagy éppen legnagyobb valószínűséggel) szexuális kapcsolata van a bugyuta patásokkal, mégis hogyan került vezetői szerepbe. Tyűha, ez még hozzá képest is elképesztő gyorsasággal váltott sötét gondolatmenetre. És nem a kisgidák megszexuálása miatt.

A nő vetkőzése azonban gyorsan kibillenti a Miss Genocídiumhoz vezető elmélkedéséből. - Nem gondolod, hogy a pasid féltékenységi rohamot kapna? Vagy éppen besárgulna az irigységtől? Amúgy roppantmód szórakoztató, hogy a fekete hajú félbolondokra bukik; mondd csak, neked is vannak megalomániás elméleteid?

A szegény félnótás kumogakurei társuk sosem tudta értelmezni a nők nyelvjárását, hogy amikor egy nő átgázol a fél kontinensen (előle) menekülve akkor az nem azt jelenti, hogy gyere-állj-gyere-állj, hanem azt, hogy “hagyjál már békén”. Na nem mintha most nagyobb sikerrel járna a nők terén: Akane majdhogynem pszichiátriai eset, de még Megalomániás Megaminál is nagyobb hatalommal bír (ami természetesen nem feltétlenül ideális kombináció). Sőt, ezen egyetlen verbális megnyilvánulása alapján a nőket, de még ennél is pontosabban a kislányokat szereti. Máshogy aligha értelmezhetné a „Gyere rám”- ot.

A kumogakurei jonin tekintetében tehát kategorikusan kijelenthető, hogy: 1. a volt szerelme lerohant a térképről, 2. a jelenlegi kiszemeltje egy #Akane (lassan kezdi úgy gondolni, hogy a nő puszta neve egyfajta körülírhatatlan életforma), 3. Naka becenevű régi barátja gyerektestbe van zárva, így bárminemű érdemi interakciójuk a férfi oldalán a pedofília gyanúját keltheti. Mi ez, ha nem nőügyi sakk-matt?

Bár az utóbbi események alapján a családmodelljük egyáltalán nem bonyolult: Akane az anyuka, ő maga a férfi, Yoshitaro pedig a macskájuk. A világuk ennél már furcsább dolgokat is látott, mint például a fa elemű kekkei genkai birtokosát asztalosnak használni.

A lány az ágyhoz közelítve egy kiéhezett halandó tekintetével pásztázza (na nem a nő testét, mert azt többször látta, mint Akane szeretné tudni vagy éppen hallani) a hálószoba berendezését, dekorációját és az abban elhelyezett használati tárgyakat. Majdhogynem különösnek tartja, hogy egy ennyire labilis és egyben veszélyes nőszemély vonatkozásában nincs legalább két megfigyelő vagy őr a környékre szignálva, de talán - az Idősebb nő szavaiból következtetve - ezt a szerepet Akane édesanyja látja el.

Ha ugyanis igaz az a mondás, hogy nézd meg anyját, vedd el a lányát, akkor bizony alapos okkal férkőzhet az apró, érzékeny és törékeny lelkébe az elemi rettegés. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy az emberek természete a korukkal romlik, és Akane esetében az már így is a kritikus határokat súrolná.

Nem hinné, hogy Akane (akit leginkább Aknának kellene hívnia a stílusa és hangulatingadozásai okán) - aki feltételezhetően nincs is tisztában a felemás zoknijú és szemű lány valós korával - éppenséggel megszexuálná őt. Ha ugyanis a nő Shakaku szűzhártyájára hajazna valamiféle nekromanta rituálé lefolytatása végett, akkor sajnos hatalmasat kellene csalódnia. Az ugyanis vót-nincs. Itt döbben csak rá arra, hogy a test, amiről ezt az egész alakos cosplayt formázták vagy nagyobb ringyó volt, mint a korabeli lánykák többsége, vagy pedig - másik végletként - szexuális erőszak áldozatává vált. Egyik sem egy kellemes gondolat.

Lényegében tehát az árnybanya talán nincs is azzal tisztában, hogy Shakaku egyebekben egy érett nő, ehhez megfelelő szexuális ingerenciával és szükségletekkel; ha alkoholhoz nem tud jutni, akkor természetesen szexhez sem.....

Persze a hűségesküje köti a köddé vált kedveséhez, de esetlegesen az nem minősül hűtlenségnek - sőt, ezt talán még maga Kibusha is szorgalmazná - ha egy nővel hál.

A dilemma tehát sokrétű, de már csak azért is érdemes volna megkísérelni a kivitelezést, hogy Konohagakure no Sato adminisztratív, operatív szakosztályai erre mit lépnek.

Jelen alkalommal azonban túl büdös, túl koszos és túl álmos, kimerült ahhoz (és különben is fáj a feje), hogy bármi ilyesmit megkíséreljen. Pont amiatt, mert az idősebb nő is elég ápolatlan állapotban van, ő maga nem kívánná az ágyneműt tovább piszkítani, így azt tudja csak tenni, ami alternatívaként marad: bekúszik a nő ágya alá. Véletlenül se fordul meg a fejében, hogy gyakorlatilag azzá a rémtörténetbeli szörnyeteggé változik, ami mindenki ágya alatt lapul a sötétben. Véletlenül se…. Elvégre ő csak egy ártalmatlan konohagakurei átlagkunoichi.

Viszont sosem lesz annyira fáradt és sosem fog annyira fájni a feje, hogy ne kérdezhessen (pletykálkodjon). - Hol álltok Yoshival a kapcsolatotokban? Csak azért kérdezem, mert szerintem Jakennek is bejössz, ha nem működne a távkapcsolat. Vagy ha a nemzetek egymás ellen fordulnak. Amúgy drukkolok nektek, főleg mivel az elődöd..... hagyjuk. De ha nagyon elkezd a nyomodban loholni, akkor kérlek ígérd meg, hogy nem fogsz előle elfutni, hanem helyben lerendezed. Mármint a helyzetet, nem őt! Szóval. Mi is lesz reggelire? – Hát tehet ő arról, hogy éhes?

Ajánlott tartalom

Nara birtok

Nara birtok

Re: Nara birtok

Re: Nara birtok

Re: Nara birtok

Re: Nara birtok

Re: Nara birtok

Re: Nara birtok

Re: Nara birtok

Re: Nara birtok