Fujishima rezidencia

**Nohara Rin** Pént. Márc. 19 2021, 23:51

Kemurigakure egyik tartományvezérének a rezidenciája.

**Nohara Rin** Szomb. Márc. 20 2021, 00:00

//Furugawa Midori & Lanmao - Ördögi sikoly//
/Amennyiben bármi kérdés merül fel bennetek, nyugodtan keressetek meg PM-ben^^//

Furugawa Midori

Hátrahagytad a saját börtönöd, de ezzel mást is el kellett engedned, Hakumit. Magad kellett boldogulnod a világban, magad kellett már a problémáiddal felvenned a harcot. Sorjában jártad a falukat, városokat, és csak haladtál amerre a lábad vezetett, megfordultál békés mezőkön, kies pusztákon, zord hegységekben. Jelenlegi helyzetedben csak egy volt biztos, távol kellett maradnod a Fény városától, attól a helytől, ami rabul ejtett. Lépteid egy kellemes kis településre juttattak, rendezett házak, és a kisebb emelkedőn egy szépen karban tartott szentély. Az első épületek előtt nem sokkal néhány termőföld volt, melyen néhány fáradt embert láttál, akik már csak az utolsó simításokat végezték aznapra. Az éjszaka már elkezdett fölkúszni az égre, és ez egyet jelentett azzal, hogy lassan ideje fekhelyt kerítened magadnak. Az úton állva érezhetted, ahogy a szél kellemesen végigsimította arcodat, majd néhány másodperccel később az enyhe fuvallat mást is hozott magával.

- Mi járatban erre, vándor? Segíthetek valamiben? Én felelek a faluért, és annak lakóiért, mint szerzetes. - férfi hangot hallottál, és odavetve tekinteted láthattad, hogy egy nagyjából a húszas évei elején járó személy szólított meg, aki látszólag éppen a földekről tartott vissza. Felvéve vele a szemkontaktust íriszei nyugalmat sugároztak, és amint a tieidben is meglelt valamit, amit keresett, felajánlást tett.

- Ha gondolod, ma éjszaka aludhatsz a szentély melletti apró házban, ott lakom én is, de gyakoriak az átutazók, akik egy éjszakára szállást kérnek, így van szabad ágy. - Azonnal kedvesség fogadott téged, és talán részéről naivságnak tűnhetett az a bizalom, amit irányodba közölt. A lakhelye külsőre a többiekét hozta, a képbe tökéletes beleillett, azonban belülről már másnak tűnhetett, mint amire számíthattál. Egyszerű, és szerény volt.

- Te is szeretnél étkezni? Mert ha megbocsájtasz én ennék, tekintve, hogy egész nap dolgoztam. - szavai kimértek voltak, és kellően megnyugtatóak. Amennyiben kértél, neked is adott a sushiból.

- Ha szabad megkérdeznem, merre tartasz? És kit tisztelhetek személyedben? Az én nevem Isato. - figyelt, hogy kérdése is illedelmes maradjon, és talán kíváncsisága jogos volt. A rövid társalgás után megmutatta neked a fürdőszobát, majd meghajolt, végül nyugovóra tért.

…

Reggel az ablakon beszűrődő napsugarak voltak ébresztőid, majd az asztalhoz kisétálva a szerzetes már ott iszogatta a teáját.

- Töltöttem neked is, remélem megfelelő lesz. - intett kezével, hogy foglalj helyet. A gőzölgő ital meleg levegőjét érezhetted bőrödön. Majd a veled szemben ülő férfi lassan hátra tolta székét, elment a közeli szekrényhez, egy borítékot vett kezébe, majd ismét leült.

- Egy magad fajta utazónak szüksége lehet a pénzre. Néhány nappal ezelőtt kaptam egy megbízást egy nagyobb szentélytől, azonban mivel én nem igazán tudok elmozdulni innen, szívesen odaadnám neked, mint másik szerzetesnek. A “küldetés” maga egyszerű, és talán te könnyebben is tudnád teljesíteni. Az egyik tartományvezető bízott meg: adott a lánya, akinek mindenképp hozzá kell mennie egy másik tartományvezető fiához. Az innen 3 órára lévő városba kéne elmenned, ahol ma este nekem volna jelenésem. Azonban talán te is érzed, hogy kicsit visszás a dolog. Tudom, hogy hazudhatsz nekem, de kérlek kicsit mesélnél nekem magadról? És amennyiben valóban megbízhatónak gondollak, írok egy levelet, és részt vehetsz akkor ezen a küldetésen te helyettem. - nyújtotta át végül a levelet, amit ő kapott, hogy egy pillantást vethess rá. A naivság lehullott róla, mint egy lepel, de egy olyan dolgot ajánlott fel neked, amit lehet, hogy kár volna visszautasítanod. De bármit is teszel, egy biztos, kezdetét vette köztetek egy jelentős beszélgetés.

Lanmao

Egy vörös bársony széken kellett magad kihúzva elegáns megjelenést biztosítanod. A kalózhajón, majd a tanyájukon lévő helyzethez képest a mostani pompa, ami körbevett téged teljesen más szegletét mutatta meg a világnak, egy más fajta szépségnek adott teret. Időérzéked alapján közel fél órája kellhetett már így várnod, mire az arannyal díszített ajtó kilincse végre lenyomódott. Egy szigorú ábrázatú negyvenes éveiben járó férfi lépett be rajta két kísérőjével. Alaposabban megnézve az egyikük arcát ismerős lehetett számodra, többek között neki köszönhetően szabadultál ki fogvatartóidtól. Hálát éreztél irányába? Vagy nem is érdekelt az egész? A másik személy kihúzta a széket, és így a belépett úr helyet foglalt veled szemben.

- A nevem Fujishima Eito. Talán sejti, hogy mivel kapcsolatban kell most itt tartózkodnia. Nem régiben az én utasításaim miatt lett a kalózok elnyomásából felszabadítva. Gondolom megérti, ha némi szolgálatot várok ezért cserébe, főleg hogy egy magafajta segítsége pont hasznomra válna. Természetesen fizetséget is kapna érte, kizárólag kellő motiváció gyanánt. - fejezte be monológjának első részét. A falon fekete- arany tapéta futott fel egészen a mennyezetig, majd az ablakán vörös függöny omlott le a padlóig. A plafonról lelógó csillár szórta fény érdekesen játszott a majdnem, ha nem ténylegesen túlzó mennyiségű aranyon a szobában. Az apró gyönyörű részletek könnyen elvonhatják az ember figyelmét, ha untatják őket. Röpke pillanat volt csak csupán, míg lehetőséged adódott csöndben a fény táncát szemlélni, ha úgy akartad.

A tartományvezető intett az eredetileg a helyiségben tartózkodó két személynek, hogy távozzanak, így már csak te, ő, és a két kísérője volt mellette.

- A feladata egyszerű volna, a lányom néhány hónappal ezelőtt lépett be tizenkilencedik esztendejébe, és egy másik tartományvezér fiával fontos volna frigyük, a pontos részletekbe nem mennék bele, de a cél már valószínűleg tiszta. Házasságuknak be kell teljesednie, azonban ez csak részünkről érdek, részükről legfeljebb szerelem lehet, így kissé nehézkes az eset, ráadásként valószínűleg többen nem is néznék jó szemmel, így könnyen megpróbálhatják szabotálni. Van bármi kérdése? - igyekezett a lehető legpontosabban fogalmazni keretek között, hisz mindent mégse oszthatott meg veled. Kellően éreztette veled, hogy nincs valós választásod, akkor se ha az effajta kényszer házasságok nézeteid ellen vannak. Talán világnézeteddel nem igazán sikerült összeegyeztetned, de ez a férfit nem érdekelte. Várt néhány percet, meghallgatta az esetleges mondanivalód, reagált rá, majd hozzátette azt, amit még mindenképp közölni akart veled.

- Ma este nyolc órakor kell majd megjelenned az innen két órára lévő rezidenciámon, ott tartózkodik jelenleg családom, így lányom is. Azért, hogy ott léted biztosítva legyen, a két hozzám legközelebb álló emberem veled küldöm. Továbbá szeretném, hogy megfelelően felkészülhess erre a feladatra, szeretném, ha az én terhemre vásárolnál bármit, ami szükséges neked, mindennek tökéletesnek kell lennie. - ezzel befejezte az apró tárgyalásotokat, felállt, és lassan kisétált a teremből.

…

A teremben a két felügyelőddel maradtál, és talán elérkezett az idő az indulásra. Kifelé haladva még édesen csenghetett a “bármi” szó füledben, azon talán már teljesen máshol jártak gondolataid. Az egész délután a tiéd volt kizárólagosan, mégsem teljes szabadságban kísérőid miatt. Ennek ellenére lehetőséged így is adódott bőven arra a néhány órácskára, ami a kijelölt időpontig hátra volt.

// Az összemesélésetek a következő körben fog megtörténni.//

**Furugawa Midori** Szomb. Márc. 20 2021, 01:00

Monoton vándorlásom már hetek, talán hónapok óta tarthatott, magam sem tudtam, csak azt, hogy nem állhattam meg. Bár a Hakumival töltött idő alatt sem érkezett hír a Fény országából, és amióta úton vagyok, sem tűnt úgy, hogy keresnének, ám jó volt ebben a hitben élni, mert addig sem Hakumi csalódott képe lebegett a szemem előtt, és még a lábam is szaporán vitt előre.
Szinte fel sem tűnt, hogy új településre érkeztem, már annyira megszokottá vált az erdő-puszta-falvak ritmikus váltakozása, csupán üres gyomrom csikarása rángatott vissza a valóságba. Körbenézve földműveseket láttam, akik készültek hazatérni, valószínűleg volt, aki várta őket meleg étellel... A szellő kellemes volt, és egy kis ételillatot is cipelt. Éppen konstatáltam az újabb éhségjelző hangokat a testem középpontja felől, mikor leszólított egy szerzetes. Első ránézésre beolvadt a többiek közé, ám alaposabban szemügyre véve áradt belőle egy olyan nyugalom, ami másokból nem, és ami ellentmondott fiatal korának. Mire feleszméltem, hogy kérdést szegezett nekem, már szállást is ajánlott, mintha már ezerszer futott volna bele magamfajtába. Vajon ez jó jel?
- Köszönöm. - Követtem a férfit, majd mikor ételt ajánlott, akkorát korgott a hasam, hogy fülig pirulva, leszegett szemmel hallgattam nevetését, ám annál boldogabban vettem kezembe, majd lapátoltam a számba a felajánlott sushit.
- Örvendek, Isato. A nevem Midori. Célom nincsen, azt reméltem, az úton majd rám talál. - A férfi szeméből áradó bölcsesség és megértés hatására lassan vettem egy mély levegőt, és ahogy kifújtam, ellazítottam merev izmaimat. Fel sem tűnt, mennyire ki voltam élezve. Mintha csak a gondolataimban olvasott volna, megmutatta a fürdőt és az alvóhelyemet, én pedig örömmel vetettem ágyba magam.
Sokáig bámultam a plafont, már egészen hozzászokott a szemem a sötéthez, azon tűnődtem, hogyan tovább, hiszen lassan szembe kellett néznem a tényekkel... De nem ma! Imát mondtam az erdő isteneihez, hogy mutassanak nekem utat, majd álomra hajtottam a fejem.
...
Reggel hálásan vettem kezembe a teát, ahogy a gőz az arcomat érte, rögtön Hakumi jutott eszembe, ezért irtó hálás voltam, hogy Isato nem hagyott a gondolataimba merülni. Mire észbe kaptam, egy borítékot forgatott a kezében, és egy megbízást ajánlott. Nekem.
- Ez... igazán megtisztelő - hajtottam fejet a férfi előtt, majd átolvastam a levél tartalmát.
- Nem is tudom, hogy hálálhatnám meg... Egy ilyen lehetőség sokat jelentene nekem. - Percekig ültem csendben, a férfi arckifejezését tanulmányozva.
- Köszönöm a lehetőséget, szeretnék élni vele! Ám nem tudom, mit mondhatnék magamról. Nincsen ékes múltam. Az erdő isteneinek a tanításain nevelkedtem, majd a Fény országa besorozott katonának. Eljátszottam a saját halálomat, hogy visszanyerjem a szabadságomat, majd összetörtem egy jóakaróm szívét, hogy ismét útra kelhessek. Ennek talán már egy hónapja. Azóta csak járom a vidéket, céltalanul. Nagy szükségem lenne valamire, ami leköti a figyelmem. - Elgondolkodva forgatom a megbízást a kezemben, majd reménykedve Isatóra nézek.

**Nohara Rin** Kedd Jún. 29 2021, 12:51

//Furugawa Midori - Ördögi sikoly//

/Elnézést a késésért, kárpótlásod: +15 chakra illetve TJP, valamint ahogy egyeztettünk PM-ben, aktívabb körváltás a nyár folyamán./

A reggeli beszélgetés fontos esemény volt az életedben, hiába jött váratlanul, új lehetőségeket nyitott meg előtted. Isato látszólag tudta mire van szüksége épp az embernek, mit kell tennie ahhoz, hogy az illető úgy érezze magát, ahogy Isato akarja, hogy érezze. Kellően kellemes légkört teremtett neked, ahol csakis pozitív jövőképet mutatott. Miközben kérdésére válaszoltál, végig fürkészte az arcod egy meleg, különösen megnyugtató mosollyal társítva.

- Amennyiben igazat mondasz, köszönöm, hogy megnyíltál nekem, és mi okod volna hazudni, nem de? Remélem egy lépéssel közelebb kerülsz majd ezáltal ahhoz, hogy találj valami célt. Hogy te mehess helyettem, azt elintézem. Mindjárt megírom a levelet, amit neked csak átadnod kell, ha felbontod, már akkor nem fogadják el. Légy tisztában azzal, hogy engem képviselsz, így a te hibáid nem csak téged, de engem is, és a falut is sújtják ezáltal. - szavai kissé kételkedőbe fordultak át, de jót akart tenni veled ettől függetlenül. A világ legnyugodtabb emberének tűnhetett, de a naivság nem tartozott tulajdonságai közé. Egy tíz perc sem telt el, már útnak is indított téged, kaptál tőle hideg vizet, némi élelmet, és a már többször említett levelet. Utazásod zavartalanul, és monotonan telt, ha te külön nem kerested a bajt. Utad ezen szakasza egyelőre ugyanolyan volt, mint a többi, de azt tudtad, hogy ezúttal máshogy fog végződni. A kijelölt hely a városban feltűnően magaslott a többi épület fölé. A település szerény, helyenként romos házak sorából állt, a kisebb palota pedig olyan pompát képviselt, amivel az ember ritkán találkozik. Még jó néhány óra rendelkezésedre állt addig, amíg a megbeszélt találkozóra sor került, a városban szabadon bolyonghattál.

…

Az utcák már az éjszakai fényekbe öltöztek, noha még a nap nem bukott le teljesen a horizont mögött. A kigyúlt lámpák jelezték az utad a kapuig, amin bekopogva egy egyenruhába öltözött szigorú tekintetű férfi nézett rád.

- Mit keres itt? - tekintetén enyhe meglepődöttség tükröződött, de talán ebben a helyzetben nem ez tűnt fel neked, hanem a félelem, ami könnyen hatalmába keríthetett, ha hagyod magad.

…

Fafalak vettek körbe, melyeken faragott díszítések futottak fel, végül grandiózus csillárba torkollottak. A hely hangulata sötét, és komor, a kintről beszűrődő fény az óriás ablakokon kevés volt, a mennyezeti lámpák nem tudtak a külső sötétségen felülkerekedni. Bejutásod óta nem telt el sok idő, két őr kíséretében egy rangosabb személy jelent meg előtted. A levelet látványosan motyogta magában, befejezve azt rád nézett, végigmért.

- Talán megfelelőbb is vagy erre a feladatra, de ha átversz, nem csak te, hanem a szerzetes barátod is meghal. Most mielőtt bármi részletbe beavatnálak, tarts velem kérlek.- Nem nézett a szemedbe, csak intett. Egy elrejtett kis sikátorba vezetett, de nem adott arra okot, hogy tarts tőle. A fal egyik részén egy lenge függöny foglalt helyet, abba kapott bele hirtelen, és határozottan belépett.

- Neki kéne keresned valamit, lehet néhány fegyver sem ártana neki, rendezd el, a főnök számlájára írhatsz mindent. Holnap reggelre hozz el kérlek mindent. - A füstölő tömény illata csapott meg, a szürke gomolygó légtömegtől nem láthattad az eladó arcát a bolt másik felében.

- Értem, értem, először kérlek mondd el, milyen fegyverekre volna szükséged, az a könnyebbik része. - lépkedett hozzád közelebb megpödörve bajszát. Amint válaszoltál kérdésére már rántott is elő egyik zsebéből egy centit, és kezdte írogatni adatokat.

- Milyen ünnepi kimonot szeretnél? Szín? Fazon? Bármi? Ha szükséges tudok mutatni mintákat. - igazította meg szemüvegét.

….

Miután visszaértetek az éjszaka leple alatt a komor alak a lépcsőn vezetett fel, minden lépted alatt nyikorgott az egész, mintha szándékosan úgy lett volna kitalálva, hogy ne lehessen úgy járni- kelni ebben a kisebb palotában, hogy ne tudja mindenki merre jársz. A folyosó a ház méreteihez képest keskeny volt, ez vezetett el a szobádig, mely a fal jobb oldaláról nyílt. Az odavezető minden lépést kimérten tette meg a férfi előtted, így adódott lehetőséged körülnézni. Volt egy dolog, ami viszont akaratlanul is szembetűnt. Egy nyitott ajtó mögött egy lány ült az ágyán, teljesen kihúzva magát, és csak meredt előre. Nem rezdült meg semmije jöveteletekre, ahogy semmi másra. Hosszú haja vállán lágyan omlott le, majd mintha ruhája folytatta volna ezt az esést. A szobádban a ház uralkodó hangulata volt jelen, nagy fa ágy, bíborszínű takaróval, nagy piros szőnyeg a szoba közepén.

- Holnap lent találkozunk reggel nyolc órakor, ne késs, akkor mindent elmondok. - mondta, majd végül csapta rád az ajtót addigi kísérőd.

//A reggeli eseményeket kérlek még NE foglald bele a posztodba, köszönöm, és a türelmedet is!//

Ajánlott tartalom

Fujishima rezidencia

Fujishima rezidencia

Re: Fujishima rezidencia

Re: Fujishima rezidencia

Re: Fujishima rezidencia

Re: Fujishima rezidencia