Hyuuga Junpei

Konoha elpusztulása előtti hónapban, amikor még Junpeinek volt ideje azzal foglalkozni, hogy képezze magát és gondtalanul gyakoroljon a Hyuuga birtok edzőterének egy eldugott zugában.

Talán hat éves lehettem amikor édesanyám szoknyáját szorítottam mindkét kezemmel, nem akartam, hogy akár egy pillanatra is eltávolodjunk egymástól. Nem tudom miért, féltem, hogy talán soha többé nem fogom őt látni ha elengedem, pont mint apámat amikor eltűnt az életemből. Olyan erősen szorítottam a szoknyát, hogy már remegtek a kezeim, mégis ezt látva a többiek ahelyett hogy segítettek volna nekem, kezemre csaptak és félrelöktek tőle. ~Nanase! Ez van ha nem neveled meg a kölyködet rendesen. Túlzottan is ragaszkodik hozzád...~ zúgott a levegőben egy érdes, öreg hang ám gazdáját nem láttam mert szemeim könnyben áztak és csak az anyámért kiáltottam. ~Ő nem kölyök, hanem a Hyuuga klán tagja, akár tetszik akár nem. De most félre! ~ Anyám félrelökte a körülötte sorfalként felgyülemlett embereket és hozzám sétált, hogy megfogja a fejemet és kellemes hangjával megnyugtasson. ~ Nemsokára újra megfogom a kezed, de most várnod kell egy kicsit, Anyának dolga van és azt szeretném, ha nem sírnál, hanem figyelnél rám. ~ Anya mindig tudta, hogyan tud megnyugtatni ami miatt végtelenül szerettem őt, ezért is fogadtam szót neki. Megtöröltem könnyes szemeimet, kihúztam magam és minden tekintetemet csak rá szegeztem. Egy udvaron voltunk, Anya a közepén állt és több felfegyverzett Hyuuga állta körül. Nem értettem az egész szituációból semmit. Meg akarják őt támadni? Dehát miért? Nem egy nagy család a Hyuuga klán? Nem értettem az egészet, de nagyon gondolkodni sem volt időm rajta, mert a dolgok hirtelen mozgásba lendültek. A felgyülemlett férfiak és nők kunaiokat és shurikeneket kezdtek el dobálni anyám felé aki egyenesen rám nézett, kacsintott egyet, majd mozgásba lendült. Bal lábát körívesen elhúztam maga előtt, majd a másik lába is követte ezt a mozdulatot és forgásba kezdett. Egy körkörös chakra örvény keletkezett körülőtte aminek a csapódva a dobófegyverek lepattogtak róla. Vagy száz fegyvert dobtak felé mégsem érte el egyik sem a célját hanem a földön heverve találta meg nyugalmi pontját. Anyám fogott és forgott, ami számomra olyan volt mintha táncolt volna és közben a kék örvény a levegő páratartalmával keveredve színpompás látványt keltett.

- Ohayo gozaimasu okaasan! ~ és illedelmesen meghajoltam előtte, míg ő is köszöntött engem.

- Junpei! Előkészítettem a reggelidet. ~ mondta miközben leültünk az asztalhoz, én pedig enni kezdtem. - Ma is edzeni fogsz? ~ érdeklődött, mire én bólintottam egyet. - Volt egy fura álmom éjszaka és most új ötletet kaptam az edzésemhez, szóval nem is vesztegetem sokáig az időmet. - Anyám arcára a kíváncsiság ült ki, míg én felpattantam az asztaltól és az onigiriket a kezembe kapva már mentem is az edzőterepre. 

Időben elhelyezés: Konoha elpusztítása és a Kaiten megtanulása után, de a jelenleg is futó "Árnyék Konohagakure Alatt" küldetés előtt.

A fúró feje körülbelül két centiméter széles volt, ami számomra tökéletesen megfelelt, ugyanis pontosan olyan széles lyukakat lehetett vele fúrni, hogy egy füstbomba átférjen rajta. - Szóval mi is a nagy ötlet Jupiter?- Érdeklődött Arnold, én pedig beszámoltam neki az éjszakai ihletemről. - Tudod, a Byakugannal csak akkor tudom eldönteni, hogy sikeres volt e egy találat vagy sem, ha látom a megcélzott Tenketsut, hogy lezárult e vagy sem. Nos mivel te nem rendelkezel Tenketsuval, ezért most mint isten hírnöke, megajándékozlak vele. - Magyaráztam, miközben tíz különböző pontokba fúrtam be a rönkön, körülbelül olyan mintázatban, mint ahogyan egy emberben elhelyezkednek a chakra csomópontok is. - Bár igazi Tenketsu pontot nem tudok teremteni, így némi füstbomba is meg fogja szolgálni. Ha sikerül tökéletes chakratűket formálni a tűz elemű chakrámból és az érintkezik a benned elhelyezett füstbombákkal, így azok el fognak sülni, jelezve ezzel a sikeremet. - Magyaráztam miközben az utolsó füstbombák is a helyükre kerültek szépen lassan. - Ennyi a nagy ötlet.- Paskoltam meg Arnold vállát és egy széles mosollyal néztem a szemébe. - És mond csak... Ez biztonságos?! Csak mert ha valami történik velem, azt neked kellesz elmondani Rönknének és a Rönkölyköknek, csak hogy tudd!- Aggodalmaskodott, de én megnyugtattam, hogy a füstbombák ártalmatlanok, nem lesz semmilyen negatív hatásuk rá nézve, maximum füstöt fog felköhögni. A rövid tájékoztatás után felálltam Arnoldal szemben, aktiváltam a Byakuganomat, hogy lássam a tenketsu pontokat, előhívtam és formáltam magamban a tűz elemű chakrát és amint elérkezettnek láttam az időt, támadásba lendültem. Irányítva a tűz elemű chakrámat, tűket formáltam meg és arra fókuszáltam, hogy minél hosszabb és minél hegyesebb legyen azért, hogy a test mélyén megbúvó pontokat elérjem vele. Az első csapások sikertelenek voltak, a chakratű nem volt tökéletes így nagyobb figyelmet fordítottam a megformálásnak. A következő két csapás  azonban mellé ment. Nehéz volt egyszerre koncentrálni a formázásra valamint a pontos ütésekre, azonban a következő találatkor eldurrant az egyik füstbomba. A találat sikeres volt, a megformált chakratű elérte a farönkbe fúrt füstbombát ami a hő hatására elcsattant és füst ömlött ki a fúrt nyíláson.

- Látod?! Nincs mitől félned, teljesen veszélytelen!  - Miután elszállt a füst, pótoltam egy újjal az elhasznált füstbombát. Szerencsére felkészültem erre a lehetőségre és még reggel bevásároltam füstbombákból, nehogy kifussak a tenketsu pontokból.

- Teljes siker! - Kiáltottam fel, leszámítva azt, hogy a farönk a folyamatos tűz elemű bombázásom miatt lángokra kapott és égni kezdett. - Ajjaj, azt hiszem, el kell beszélgetnem a családoddal öreg cimbora, de egyet se félj, elmondom nekik, sőt, elmondom mindenkinek, dicső ellenfél voltál!