Hyuuga Junpei

**Hyuuga Junpei** Pént. Jan. 14 2022, 11:51

Hyuuga Junpei első élménybeszámolója, a depresszióról, kétségbeesésről és a dühről.

1. rész

"Nem volt itt semmi más, csak bizalmatlanság, halál, vér

és ugrásra kész, kiképzett gyilkosok egy szűk helyen."

- Uchiha Kagami

Konoha romokban áll, minden egyes életben maradt lakosa a kétségbeséssel küzdve próbálja menteni azt ami menthető, legyen az családtag, ismerős, barát. Az életben maradt Hyuugák, köztük én is, hatalmas szerepet vállaltunk abban, hogy felkutassuk és megtaláljuk a romok alá szorult életben maradt embereket. A dojutsunk erre annyira tökéletes volt, mintha csak ezért jött volna létre a világunkban, legalábbis ezen gondolkoztam, miután már napok óta szemeimet nem kímélve kerestem a túlélőket. A hangulat sivár volt, a távolban gyereksírás és kutyák ugatása hallatszott, a hollók idegőrlő károgása már-már csontig hatolt.

Egy újabb napon, melyet túlélők keresésével terveztem, kicsit másképp alakult. A klán életben maradt tagjai, köztük a főág rangidőse, egy különleges küldetést bízott rám és egy fiatalabb Hyuuga geninre, Shoutára. ~Szegény Shouta, ekkor még nem tudta mivel néz szembe...~ Egy Hyuuga titkokat rejtő tekercset kellett felkutatnunk és visszavinnünk a klánnak, amely egy óvóhely nevű föld alatti létesítményben kapott helyet, hogy elrejtsék azt a kíváncsi szemek elől, viszont Konoha rombadőlése után sokak menekültek és élnek a föld alatt, a klán rangidősei féltek attól, hogy rátalálnak a titkainkra. Shouta és én szinte azonnal meg is hajoltunk ezzel elvállalva a komoly feladatot és elkezdtünk felkészülni rá és arra, hogy az utunk a csatornarendszereken keresztül fog vezetni az óvóhelyre.

- Junpei! ~ Szólt hozzám a fiú miközben a küldetéshez szükséges felszereléseket pakoltam be a táskámba és épp egy olajlámpással a kezemben tanakodtam ~ Junpei! Minek cipelnéd fölöslegesen magaddal azt a lámpást, a szemünkkel tökéletesen látunk a legsötétebb helyeken is. Csak kolonc lenne, ha magaddal hoznád... Elmélkedett Shouta és bár volt igaza abban, amit mondott, mégis inkább úgy döntöttem, hogy magammal cipelem, még ha az fölösleges plusz kilókat is jelent. - Nem hiszem, hogy kolonc lenne. Ha leereszkedünk a csatornába, ahogy utaltál rá te is, sötét lesz, mindazonáltal pazarlás lenne, ha mind a ketten aktiválnánk a Byakugant és úgy indulnánk a tekercs keresésére. ~ itt vettem egy mély levegőt és láthatóan egy pillanatra elmerültem az emlékeimben, melyből egy arctörlés és fejrázás kíséretében tértem vissza ~ Még valószínű nem kerültél olyan szituációba, de velem sajnos már megtörtént, hogy túlzottan is sokat használtam a szemem erejét és már nem maradt elegendő chakrám, hogy újra aktiváljam azt. Félelmetes érzés, hogy mennyire kiszolgáltatott tud lenni az ember, ha kimeríti a chakra tartalékait. Ha leereszkedünk a sötétbe és az elejétől kezdve mindketten égetjük a chakránkat, annak nem lesz jó vége.- Ezzel zártam a gondolatmenetemet amire újdonsült társam egy meglepett arckifejezéssel válaszolt. - Akkor mit javasolsz? - Kérdezte amire egy tervvel álltam elő.
-Shouta, milyen messze látsz el a szemeiddel?- a fiú rögvest válaszolt is, amelyre immáron már én vágtam meglepett arcot. 150 méter volt a maximális látótávolsága, míg nekem ennek a fele. Egy pillanatra elhűltem, annak ellenére, hogy négy év is van köztünk, az ő szemei erősebbek.
- A felállás a következő lesz. Te fogsz elől menni, mivel a te szemeid jobbak mint az enyéim, aktiválod a Byakugant, míg én követlek a hátad mögött a lámpással a kezemben. Ha úgy érzed, hogy kezdesz fáradni, jelzed és cserélünk ezen a felálláson. Mit szólsz? - A fiú elégedetten bólintott egyet és felszerelkezve neki is vágtunk az útnak.

A megbeszéltek szerint Shouta aktiválta dojutsuját, én begyújtottam az olajlámpást és elindultunk megkeresni a klán tekercsét. Igazából nem volt nehéz dolgunk, nem kellett sokáig tanakodnunk az útirányokon, hiszen pontos leírást kaptunk arról, hogyan is jutunk el a szentélybe, csak az a fránya orrfacsaró szag ne lett volna. Mindaddig míg orrunk nem szokott hozzá az áporodott szaghoz, kissé viszolyogva haladtunk előre és ha ezt bárki látta volna, cseppet se az a megszokott méltóságteljes Hyuuga kisugárzást érezte volna felőlünk.
Ahogy haladtunk egyre beljebb és beljebb a szentély felé, Shouta felhívta a figyelmemet egy csapat konohaira akik szintén a csatornákat rótták és épp most léptek be a fiú látókörébe. Nem tudta megmondani, hogy mit csinálnak, viszont azt igen, hogy pontosan abba az irányba tartanak az ellentétes oldalról, mint mi.
- Leváltsalak? - Kérdeztem meg társamtól, aki megcsóválta fejét jelezve, hogy bírja még és haladjunk tovább. Nem tudtam eldönteni, hogy most csak "hősködik" és meg akarja mutatni, hogy mennyire képzett, vagy tényleg meg se kottyan neki a tény, hogy a szemei minden másodpercben égetik a chakráját, minden esetre megbíztam benne és tovább indultunk. Shouta folyamatosan beszámolt nekem az eseményekről míg én csak a hátát láttam azzal a kevéske fénnyel, amit a lámpásom adott.
Kisvártatve elértük a célunkat, megtaláltuk a szentély bejáratát, melyet bár romos épületdarabok és kövek torlaszoltak el, hamar túl tudtuk vergődni magunkat rajta és bejutottunk a belső térbe.
- A tekercs!~ Kezdett bele mondatába Shouta, majd meghúzta lépéseit és eltávolodott tőlem ~Eltűnt! Kiáltott fel. Már nem volt olyan sötét, mint a csatornarendszerben ugyanis valamilyen oknál fogva a teremben égtek a falon a fáklyák, bár ennek még nem tulajdonítottam ekkor nagyobb jelentőséget. Éppen aktiváltam én is a Dojutsumat, hogy megnézhessem a tekercset, pontosabban a hűlt helyét, ha hihetek Shouta szavainak, amikor egy kisebb robbanás ráztam meg a termet és a robaj következtében az egyik meggyengült támfal rádűlt a társamra.

- Shoutaaaaaaa! Kiáltottam fel és azonnal a segítségére indultam. A kövek teljesen maga alá temették a fiút, akiről szinte azonnal elkezdtem lehányni azt, azonban a szemeimmel láttam ahogyan a genin, a Hyuuga család egy újabb tagja az enyészetté válik. A testfunkciói rohamosan gyengültek, a chakrakeringése szinte azonnal lelassult és ahogyan dobáltam le a köveket és elértem összezúzott testét, már teljesen meg is állt annak keringése. Szörnyet halt...
Eltöltött a düh, a harag és a kétségbeesés. Shouta életét rám bízták amikor mellém adták, mint társat és most se őt, se a tekercset nem tudom épségben visszajuttatni. Dühödten a már a teremben álló konohai csapat felé fordultam bal tenyeremet kinyújtottam magam elé, ezzel felvéve a Hyuugák jellegzetes harci állását és készen álltam arra, hogy szinte azonnal rájuk támadjak.
- Magyarázatot követelek!~ Kiáltottam fel hangosan ~Mit kerestek ebben a Hyuuga szentélyben, milyen indokkal érkeztetek?!- Szemeimmel tüzetesebben megvizsgáltam az előttem állókat, tipikus négyfős csapatfelállásban voltak, egy sensei és három genin növendéke. - Melyik eszement ötlete volt a robbantás?!~ Vontam kérdőre őket, hiszen az őket és tevékenységüket okoltam azért amiért a támfal leomlott és maga alá temette Shoutát. - Konoha elpusztult, mindenki menti a menthetőt. A csatornarendszer épphogy egyben maradt de így is elég instabil, ez szabad szemmel is látszik, erre jöttök ti... és robbantgattok. Megismétlem hát, melyikőtök a felelős ezért?! Szemeim habár erősek voltak, annyira még nem voltak azok, hogy nyársba húzzák az előttem állókat, pedig ha képesek lettek volna rá...

Habár elborította az agyamat a vörös düh, az őrjöngés előfutára, nem rontottam neki ellenfeleimnek, hisz annyi józan eszem még maradt, hogy nem veszem fel a harcot ész nélkül négy emberrel szemben. Alaposan végigmértem aktivált dojutsummal és elemeztem az ellenfeleimet, hogy vajon miképp vehetem fel a harcot ebben a hátrányos helyzetben, amikor hirtelen megdermedt a testem. Ha akartam volna se tudtam megmozdítani egyetlen végtagomat sem, mintha hirtelen és fájdalom nélkül görcsbe rándult volna minden egyes izomcsoportom, még szerencse, hogy levegőt venni tudtam ebben az állapotban. Az eseményekért az idősebb férfi a felelős, ezt még azelőtt megállapítottam, hogy kimondta volna a jutsu nevét, hisz az árnyékban mely lefogott minket, végig az ő csakráját lehetett látni, érezni, ami viszont meglepett, hogy a három fős kísérete is beleesett a jutsuba. Talán azért mert a férfinak nem volt ideje és lehetősége figyelmeztetni csapatát a lépésére?! Esetleg nem volt elég képzett ahhoz, hogy a jutsuval ne ejtse csapdába társait?! Igazából a válasz már nem számított hiszen a férfi szabadkozva megfordult és kiütötte kíséretének egyik női tagját.

- Reméltem, hogy előbb érünk ide és nem kell ezt tennem, de ha már itt vagy, te is láthatod legalább azt, hogy a klánotok milyen is valójában. Elkerülhettük volna Konoha pusztulását - mutatott a kőre. - Ha képesek lettetek volna lejönni ide és meghozni az áldozatot, akkor Konoha ma is állna! - üvöltötte torkaszakadtából. - Nem kellett volna mást tennetek, csak lejönni, kinyitni a tekercset, felfektetni az áldozatot és megidézni azt, aki képes lehetett volna legyőzni Peint. Ennyi lett volna a dolgotok. Most viszont ti lesztek azok, akik fizetnek a gyávaságukért....

*Legyőzni Peint és elkerülni Konoha pusztulását? Nagyon is jól ismerem a klánom valódi arcát, mellékági tagjaként első kézből tapasztaltam már meg azt többször is, de egy biztos, ha meg tudták volna menteni bármivel is Konohát, akkor azt biztosan megteszik.* Futott végig a fejemben miután végignéztem/hallgattam a férfi beszédét aki a kőoltárhoz cipelte az eszméletlen lányt. Ekkor sajdult csak a fejembe az érzés... *Meghozni az áldozatot, felfektetni az áldozatot az idézéshez... csak nem?!* mire észbe kaptam volna már át is vágta a fekete hajú leányzó torkát és ráfektette a vérző testet az oltárra és mormolni kezdett valamit, aminek a hatására a vér egy hatalmas pecsét formáját vette fel szűk teremben ami egyre csak fényesedett.
- Itt az ideje, hogy fizessetek. Add ide a tekercset, Hyuuga és halj meg büszkeséggel! -
Sétált hozzám a férfi, és attól tartottam én leszek a következő áldozat az oltáron, azonban a férfi csak átkutatta ruházatomat. - Hyuuga Hainu megidézéséhez emberi áldozat kell és a tekercs. Hol van a tekercs, te fattyú?! - A fény amit a megalkotott pecsét generált, egyre fényesebb volt és érezhetően gyengült a béklyó ami megbénította testemet. A jouninakiről később kiderült, hogy Sarugakuként hivatkozik magára,hiába is kutatott át engem, nem volt nálam az amit keresett ezért dühében olyan információt osztott meg velem miközben kiosztott pár pofont, ami sokkal világosabban engedett látni. Egyrészt kizökkentett a dühből ami az elmémet eddig borította és tisztán engedett látni, gondolkozni, másrészt pedig elárulta, hogy nincs az ő tulajdonában sem a tekercs ami ehhez a vérlázító rituáléhoz szükséges lenne.
*Ezek szerint a tekercs nincs nálam, se ő náluk... Akkor viszont hol lehet?!* Kérdeztem magamtól, ahogy szemeimet kihasználva alaposan átnéztem a terem minden egyes zugát, kezdve a kőoltárral, azt feltételezve hogy egy rejtett fakkba rejthették el a tekercset, elvégre ez a leglogikusabb lépés egy olyan klántól, akik falakon is képesek átlátni, tehát alaposan átnéztem az oltárt, annak minden egyes építőelemét, ezt követően a még álló támfalakat végül a termet határoló falakat ellenőriztem le, azonban mindhiába. A tekercset nem láttam sehol. Az események csak úgy zajlottak, miközben a tekercset kerestem. A pecsét, ami az áldozat miatt jött létre, már-már elérte hatásfokának csúcsát és a fény amit kibocsátott, olyan erős volt, hogy megtörte Sarugaku lefogó technikáját.
Jelenleg négyen néztünk farkasszemet egymással. Pontosabban hárman, mert a férfi kíséretének harmadik tagja, a földre rogyott és kifordult magából, nem tudott már tisztán gondolkodni.
Sarugaku az oltár mellett állt, én azon bejárattól nem messze ahol beléptünk a szenténybe Shoutával, Yoru pedig a földre rogyott csapattársa mellett. Bár nem tudtam Yoru még, hogy barát vagy ellenség, inkább a Jouninra összpontosítottam figyelmemet és támadásba lendültünk.

Folytatás a 2. részben ~ a kaland végeztével.

Forrásmegjelölés:
Konohagakure csatornarendszere
Mesélő: Uchiha Kagami

**Uchiha Kagami** Szer. Feb. 02 2022, 22:17

Hali!

No, először ide írok, aztán folytatjuk a kalandot is. Örülök, hogy a kalandunkat választottad erre és tetszett is a dolog. Olvasmányos volt, élveztem. +10 chakra és +10 elosztható TJP a jutalmad.

Kagami

Hyuuga Junpei

Hyuuga Junpei

Re: Hyuuga Junpei