Uchiha Inari

**Uchiha Inari** Kedd Okt. 04 2022, 00:43

350 chakraszintet elért karakter: Nashimaru Shizu

Név: Uchiha Inari

Ország: Sziklák Országa / Yamagakure no Sato

Rang: Genin (A chuunin rangot nem érte el)

Szint: C

Chakraszint: 200-250

Kor: 19

Nem: Férfi

Felszerelések:
- Katana: Kazeshini ("A halál szele")
- Legyező | 5 db rejtett senbon
- Shurikentartó | 5 db Shuriken
- Övtáska | 4 db robbanójegyzet, 2 kistekercs, 3 db füstbomba | 3 db füstbomba, 3 db kunai, 4 db robbanójegyzet, 10 méter dróthuzal
-- Övtáskában lévő 2 kistekercs | 2 db fuuma shuriken, 7 db makishibi
- Rejtett kunaizseb bal alkaron | 1 db kunai
- Rejtett kunaizseb jobb alkaron | 1 db kunai

Kinézet: Arca nőiés, gyönyörű. Bőre szinte mesébeillően sima és tiszta. Sötét szemei végtelen nyugodtságot és kecsességet sugároznak, vékony és finom ajkaival pedig egy nőiével összetéveszthető képet mutat mindenkinek. Hullámos, selymes és gyakran fésületlen haja mellkasáig ér. Ruházata semleges színekből és elegáns rétegelt ruhákból tevődik össze. Körülbelül 180 centiméter magas és 68 kilogramm.

Jellem: Nyugodtságot sugárzó külseje ellenére egy igazán érzelmes ember. Nem felejt el sem jótettet sem vétket a körülötte lévő emberekkel szemben. Halála óta jószándéka már csak saját klánjára terjed ki, akikre egyessével mindenkire családtagként tekint, Jobenre pedig mint az Uchiha klán megmentőjére és félistenére akinek az életével tartozik. Sokakhoz hasonlóan ő is a bosszú útjára tévedt, megfogadva hogy ha kell a halálba követi Jobent ha az azt jelenti hogy Konoha porig fog égni. Alapvetően megfontolt és türelmes, de komoly felsőbbrendűségi hajlamai vannak főleg a klánon kívüli emberekkel szemben. Ezen felül erősebb érzelmei könnyen át tudják venni cselekedetei felett az irányítást, ha tűrőképessége eléri a határait.

Elsődleges elem: Katon
Különleges képesség: Sharingan | 1 tomoe

Technikák, képességek, kézségek:
- Alap E szintű jutsuk
- Vízen és függőleges terepen való járás
- Katon: Goukakyuu no Jutsu // Tűz elem: Nagy Tűzgolyó Jutsu ( C )
- Katon: Ryuuka Dengeki // Tűz elem: Sárkánytűz Villanás ( C )

Előtörténet:

## Egyszerű életem volt. Kényelmes és szeretettel teli. Sosem kívántam senkinek rosszat. Csak a családommal akartam lenni. ##

- Inacchi! Gyere, siess! - Szerettem ezt a hangot. Édes volt és szelid. Végigkísérte gyerekkoromat. - Nehogy lemaradj! - Lábaim mindig cserbenhagytak, mikor bátyámat kellett követnem. Talán nyolc éves lehettem. Nemrég kezdtem az akadémiát. Leginkább csak a fű frissítő ékes zöldjére emlékszek meg a végtelen fasorok folyosójára amin Masao végigvezetett. Viszont úgy él bennem még mindig a kép a helyről ahova vezetett, mintha azóta se hagytam volna el. Drágakövek csillogtak a kecsesen hullámzó vízfelszínen. A déli nap csókja égette az arcomat de a gyöngéd szellő lesimította bőrömről csipkedő melegét. Térdemre kínálkozott testsúlyom a feszélyezett tempójú futás után. Masao csak nevetett, úgy mint ahogy senki más nem tud. Kacaja muzsikaként terjengett a szélben.

- Hé, ne nevess ki! - Még mindig él a memóriámban a hanglejtésem. Hiába érződött sértödöttségem, ahogy minden felnőtt, Onii-san is csak derülni tudott rajta. Durcásan fontam magam előtt össze karjaimat és erőltettem számat zárt pozícióra. Tört rám a kényszer ugyanis, hogy vele együtt nevessek fel. Ő csak beledúrta ujjait a hajamba.

- Nem rajtad nevetek te kis bolond! - mosolygott rám. Arca sugárzott a boldogságtól. Szemeinek fényét, biztos voltam benne, hogy megirigyelték a csillagok az égen. - Megint annyit nőttél. Csak úgy telik az idő. - Hangja hirtelen elmélyült, arcán megrengett a mosoly. - Szeretlek Inari, remélem tudod. - Hosszú karjaival már átölelt, mire befejezte a mondatát. Én csak értetlenül, de szeretetteljesen visszaöleltem. Már akkorra tudtam, hogy hasonló gesztusra csak ez a helyes válasz.

- Milyen technikát fogsz megmutatni? - Szakítottam meg az ölelést, türelmetlen vigyorral. Masao csak megvakarta a tarkóját és kuncogott.

- Nem új technikát akartam mutatni. - Nézett el a tó fele egy elszánt tekintettel. - Hanem ezt a helyet.

- De... Én azt hittem... - Néztem le magam elé, majd egy lendületes rugással beleküldtem egy kavicsot a tó vizébe. Masao gyengéd tekintettel figyelte durcás arcomat.

- Ez fontosabb minden technikánál Inari. - Ekkor türelmes és kimért mozdulatokkal törökülésbe heveredett a fűben. - Számomra ez a hely jelenti mindazt amit védek. - Hosszasan kémlelte a nyugodt vizeket, a túloldali fasort. A gyengéd szelek könnyedmód táncoltatták a hullámokat. - A békét.

Sokáig nem szólaltunk meg. Hozzá hasonlóan én is törökülésbe ereszkedtem, s bátyámmal együtt én is a távolba tekintettem. Várni akartam egy kicsit, tudtam, ha belerondítok a pillanatba nem fogja megmutatni az új technikáját. Egy perc elteltével mutatóujjamat emeltem bátyám felé, ki kérdő tekintettel viszonozta a gesztust.

- Én pedig téged. - jelentettem ki a legmagabiztosabb és elszántabb hangon ami torkomon kifért. - Téged, meg anyát és apát. – Még mindig szemem előtt lebegett Masao kérdő, de büszke szeme. Gyengéd mosolya.

- Akkor benned is megvan ami kell egy ninjának! – Jelentette ki édes hanggal, fényes arccal. Azt a mély, belülről jövő boldogságot amit akkor éreztem a mai napig keresem.

- Szóóóval akkooor…

- Jól van, jól van. – Kuncogott a bátyám. – Ez a technika klánunk védjegye. Addig nem lesz felnőtt egy Uchiha sem, amíg el nem sajátítja! – Vakmerő tekintetet vetett a tófelszín felé, majd ujjai kézjelek alakjait kezdték el megformázni.

## Nem akartam megélni, nem akartam látni, ahogy a szeretteim elbuknak. ##

- Különösen szótlan vagy. – Törte meg a csendet édesapám vacsora közben. Meleg nyári este volt. Telihold vetette fehér leplét a tájra, mely tele volt élettel; éneklések, beszélgetések, zene és nevetések hangjai utaztak a széllel házunkhoz. A tompa és távoli zajok oly közel hozták a fesztivált, mintha az ajtónk sarkában lett volna. Tele volt élettel és vidámsággal, merre mind vágytam! S mégis, házunkban komor és szomorúság uralkodott. Feszültség élezte a levegőben mindannyiunk idegeit, habár én ekkor még nem tudtam ennek az okát. Próbáltam élvezni édesanyám oldalasát, de számban íztelenek voltak a falatok.

- Pontosan tudod hogy miért. – Bátyám nem nézett fel. Szemei a tányérjára voltak szegezve, de láttam hogy tekintete teljesen máshol járt.

- Hibáztál. – Édesapám direkt volt és nyers. Szavaival arra sem várt, hogy a falat lecsússzon a torkán. – Mindenki hibázik.

Masao rávert az asztalra. Én megdermedtem a félelemtől. Ujjaim megfeszültek a villa és kés nyelén. Az asztalon kiborult egy pohár víz, de senki sem tett ellene semmit. Mindannyian mozdulatlanul dermedtünk meg. Talán csak én voltam az egyetlen aki nem mert ránézni testvéremre.

- Meghaltak, apa. – Hallottam a keserű könnycseppek tompa csepegését az asztal lapján. Minden csepp belehasított a szívembe. – Miattam. – Elhalkultak a távoli zajok a fejemben. Éreztem ahogy belepi a szobát a sötétség, egy rosszakaró erő. Csupán egy pillantást mertem vetni a bátyám irányába, de azt is megbántam. Eltorzult arca a fájdalomtól, ráncba ernyedt a homloka, szemei nedvesek voltak a könnyeitől melyek patakként szelték át sima bőrét. Sosem láttam még bátyámat így. Azt hittem hogy ő nem is a bátyám.

- Elbuktam. – A mai napig rezonált bennem ez a szó. Oly kegyetlenséggel hasított belé mellkasomba és tépte fel szívemet mint semmily penge nem tud a világon. Az én szemeimben is felgyülemlett lelkem vére. Akkor mindent megtettem volna, hogy elmúljon az a fájdalom.

## Mások nem érették meg. Mások nem értenek meg. Ők mások. Mi mi vagyunk. ##

Az egész testem összerándult, ahogy az első ütés betalált. Végtagjaimmal kiútért kapálóztam, kapaszkodtam amibe tudtam. Szemeim nem engedtek könnyet, de csillogtak a fájdalomtól. Nem tudtam menekülni. Túl erősek voltak.

- Meg foglak ölni! – Az engem ütő is sírt. Ütései kaotikusak voltak, az indulat és gyűlölet pedig elég erőt kölcsönöztek neki hogy elhigyjem fenyegetését.

- Miattad… A bátyád miatt… - Könnyei az enyéimmel együtt hullottak ki, ahogy felkészültem a következő ütésre. A fiú egy osztálytársam volt az akadémián. Már a nevére sem emlékszem. De emlékszem a hangjára. Testének melegére. Szagára. Az arcára. A nővére az előző nap halt meg. A bátyám egy feszült helyzetben elvétette a célt a kunaijával.

- Dögölj meg! Dögöljetek meg mind! – Ordította teljes erejéből. A testének minden izma megfeszült. Olyan volt mint egy állat. Féltem tőle.

Az egyik tanár kapta el karját, mielőtt elérte volna arcomat. Értettem a dühét és nem is. De féltem tőle.

## Megkapták amit akartak. Én pedig megkaptam amitől rettegtem. Karmazsin vörös. ##

Aznap délelőtt a kiképzőterepeken töltöttem az időt, Masaora várva. Megigérte, hogy aznap közösen edzünk. Délig vártam rá, majd hazajöttem. Halk kattanással nyílt ki a zár. Beléptem az üres házba. Homlokomon csillogott az izzadtság, szinte gondolkodás nélkül nyitottam be a fürdőszobába. A vér szaga nem szökött ki az apró fürdőnkből, de ahogy beléptem, ereje megforgatta a gyomromat.

Térdemen éreztem a súlyom. Összemosódtak a színek és formák a szemem előtt. Nem tudtam mozogni, pedig csak a bátyám karját láttam még kilógni a kádból. Fehér volt mint a hó, egy hosszú egyenes vonalban el volt választva bőr a bőrtől, hús a hústól. Nem csepegett belőle vér, csak véres víz esedezett le lógó ujjainak végéről pirosas tócsába a földre. Nem mertem közelebb menni. Nem mertem hozzáérni. Nem mertem megérezni testének hidegét. Nem mertem elfogadni.

Úgy kúszott végig bőröm alatt a gyötrelem mint ahogy azt sosem éreztem. Mint égető méreg folyt végig ereimben, mint ezernyi vékony penge szabdalta izmaimat. Mire észbe kaptam ugyanazt a vörös színt láttam a víz tükörképében a szemeimben, mint bátyám vérében. Lelassult a világ, hogy tovább kínozzon a látvánnyal. Én pedig összeroskadtam előtte.

## De megkapják azt is amit érdemelnek. Én pedig megkapom azt ami jár nekem. ##

Könyörtelenül csapódott arcomba a fiú ökle. Ezúttal nem sírt. Nem szenvedett. Csak dühös volt. Két barátja fogta le karjaimat.

- Mégis igazságos a világ. Legalább annyi tartás volt benne hogy maga végezzen magával. A kis gyáva féreg. – Szavai mellbevágtak, azonban ezúttal nem könnyekett fakasztottak ki. Hanem gyűlöletet. Szemeim elvörösödtek, a fejembe pedig belehasított egy éles fájdalom. Megtűrtem az érzést, ahogy pedig lelassult a világ, mélyen a fiú szemébe néztem. Kerestem benne valamit. De nem találtam semmit. Én pedig éreztem hogy felette állok.

Ökle ezúttal társát találta el, ahogy egy megfelelő pillanatban belekönyököltem a gyomrába. A felszabadult kezemen az ujjak egyenesen a másik barátjának szemüregébe kötöttek ki. Éreztem, hogy éles sikolya, szemének rugalmas anyaga, vérének melege erőt adott nekem. Régóta keresett kellemes érzés ölelt át. Olaj volt a szívemben lángoló tűzre.

Rávetettem magam a menekülő fiúra. Segítségért kiáltozott, én pedig nyugodt mozdulatokkal sodortam el kezeit feje elől, amiket folyamatosan próbált ott tartani. Egy éles követ fogtam meg jobb kezemmel és ütöttem neki koponyájának. Az első ütés elkábította. Folytatta a segítségkérést. Tudtam hogy sietnem kell, mert akármikor megjelenhet a sensei. A második ütésre látszólag eltört benne valami. Karjai hirtelen elengedtek, s már nem védték tovább arcát. Kezei gyengéden szorítottak rá bal csuklómra. Éreztem benne a könyörgés szándékát.

Még hatszor tudtam ütni mielőtt megjelent volna a sensei.

## Tévedett a bátyám. És tévedtem én is. Tévedtek a szüleim. Tévedett a klánunk. ##

Mindannyian kerülték a tekintetemet. Ez nem különösebben zavart. Hozzászoktam az évek alatt. Kitértek utamból a folyosókon, elcsendesedtek mikor a közelükben voltam. Jó érzés volt.

- A feladat a Henge no Jutsu. – jelnetette ki tárgyilagosan a vizsgafelelős. A technika nem jelentett gondot. Ezerszer láttam már. Szótlanul figyeltek osztálytársaim ahogy gond nélkül megformáltam a jutsut. Esetemben viszont nem volt se gratuláció, se megkönnyebbülés.

- Ha még ez se megy nektek, tényleg nem érhettek sokat. – A szavak könnyen csúsztak ki a számból, ahogy visszaültem a helyemre. Nem különösebben gondoltam sokat beléjük. Az igazat mondtam. Előttem és utánam is rontották el a tesztet. Elégedettséggel néztem ahogy egymás után buknak el ott ahol én gond nélkül sikerrel jártam.

## Visszatartanak. Elégedetlenek. Belémkötnek. Hangosak és értetlenek. ##

- Mégis mit képzelsz magadról? – Rámförmedt a csapattársam. Homlokán ugyanaz a konohai fejpánt díszelgett mint az enyémen, de valahogy rajtam sokkal jobban állt.

- Végzem a küldetést. – Társam nem színlelte elégedetlenségét szavaimra.

- Nem ezt beszéltük meg. Úgy volt, hogy te…

- Már megbocsáss, de elvégeztem a feladatot. – Mondtam, miközben kiütve fogtam jobb kezemben a macskát hátsó lábánál fogva.

- Engedd már el, mielőtt kárt teszel benne! – Chiya hangja idegesítően éles volt, de legalább a nevét meg tudtam jegyezni mert tetszett a bőre. Kérésére egy halvány mosollyal az arcomon elengedtem az állatot, aki belehullott a porba.

- Úgy tűnik mégsem esnek mindig a lábukra. – Kacagtam fel, mire a többiek undorral telt arccal néztek rám. Chiya úgy kezdte el babusgatni a földön heverő állatot mintha fontos lett volna számára.

- Az volt a feladat, hogy elkapjuk a macskát, nem az hogy megöljük!

- Nem öltem meg, csak rácsaptam a fejére. Ha nem mozog, könnyebben el tudjuk kapni. – Hideg szemekkel néztem végig csapattársamon kit oda-vissza karmolt már a macska előzetes elkapási kísérletei során. Kifogytam a türelemből, és inkább elvégeztem a feladatot amire ő képtelen volt.

- Nem kellett volna bántanod! Kárt tehettél volna benne! – Chiya szavaira kissé kitágultak a szemeim.

- B… bocsánat. – Csúszott ki a számból.

## Izzadok és küzdök. Élezem magam, hogy a legjobb fegyvert forgathassák kezükben ##

Kígyó, Kos, Majom, Vadkan, Ló, Tigris.

Az ujjaim ösztönből vették fel a kézjelek alakjait mellkasom előtt. Éreztem ahogy minden kézjelre kiéleződnek összpontosított chakrám tulajdonságai. Éreztem ahogy tüdőmbe szívott levegővel elvegyül az instabil katon chakrám. Mintha csak egy pohár tiszta vízbe egy csepp festéket ejtenének, kecses örvényként járta át a tűz elemi energiája belsőmet. Kezeim a szám elé emelkedtek, a tigris pecsét felett mutatóujjaim hegyén pedig begyulladt a kifújt energia. A hő, mi megcsapta arcom a feltörő lángok kiséretében könnyeket kényszerítettek szemeimbe. Irritált a fény, akaratom ellenére rándult arcom hunyorgásra. Gyöngyöződtek a fények, elmosódtak az alakzatok, halványult a célpont. Ez persze kevés tényleges következménnyel járt. Az őrjöngő tűz, a kegyetlen katon chakra mely úgy égette torkomat mint a tömény alkohol, semmissé vállt a levegőben. A lángokat ellopta arcom elől a szél, nekem pedig felszökött a vérnyomásom. Oly sokszor láttam már. Oly sok alkalmam akadt, hogy elsajátítsam. S minden sikertelen próbálkozást, napot számoltam. Egy esztendő telte már, hogy megismerkedtem chakrám természetével. Megismerése persze nem volt váratlan számomra. A Tűz chakrám csak erősítette bennem a tartozást klánomhoz. Tartozásom az erősekhez. Azokhoz akik számítanak.

S épp ezért szorult ökölbe tenyerem. Mert ott álltam a cél előtt. Ott álltam a küszöbön, s mégis hátrafele dőltem lábaimon.

- Goukakyuu no Jutsu! - Ordítottam el magam a tó partján, ahogy kezeim villámgyors és zsigeri mozdulatokkal vették fel a szükséges kézpecsétek formáit. A ököl méretű tűzlabda féltucat méter után veszítette el erejét.

Hideg ölelését adta a fáradtság. Az esés maga kimaradt. Emlékeim ott értek véget, amikor még a lábaimon megszédültem, s ott folytatódtak ahol már hátamon a felhőket kémleltem. Hosszú hajam szerteterült a földön, akárcsak egy kiborított pohár bor. Tudtam, hogy mielőtt hazaindulok, ki kell szednem a füszálakat, amik beleakadtak.

- Masao... - Suttogtam el magam elé, ahogy jobb kezemmel eltakartam szemeimet a szúrós nap elől. - Miért hagytál itt? - Ekkor realizálódott csak bennem, hogy nem a napsugarak miatt temettem bele arcomat tenyerembe, hanem a kiszökő könnyeket akartam bent tartani. Egyedül voltam a helyen, amit kisgyerekkoromban bátyám mutatott. Már annyi idős voltam mint ő akkor. S mégis le voltam maradva tőle.

A visszafogott zokogás szinte másodpercek alatt fakadt ki bőgésbe. Nem sajnáltam magam ebben az állapotban. Senki sem látott. Egyedül voltam. Ha akartam volna, elsírhattam volna a napot, s nem jelentett volna semmit.

- Hiányzol. - Hangom elcsuklott, eltorzult a sírástól. A folyó könnyek és takony egyaránt gyémántként csillantak meg a nap alatt. Mellkasomat feszítette belülről valamit, odakaptam, megragadtam ruhámat. Miért fájt ennyire? - Azt ígérted, hogy te fogod megtanítani nekem ezt...

Gyötrelmem haraggal keveredett. Sorskerékként pörgött bennem a két érzelem; hol a vágó szomorúság, hol az égető düh, amiért magamra hagyott bátyám. Düh, amiért megszegte igéretét. Düh amiért elnémította édesanyánkat. Düh, amiért magával együtt megölt engem is. Düh. Düh. Düh.

Teljes torkomból szökött ki a levegő, ahogy felordítottam. Arcomat elmocskolta a harag, a megvetés. Bal kezemet ököllel a földbe vágva álltam fel két lábra újra. Kezeim oly erővel és szenvedéllyel formálták meg a kézpecséteket, majd' széttörtek ujjaimban a csontok. Belefeszült mindenem, ahogy kiengedtem magamból a dúló és örjöngő infernót. Ezúttal elámult szemekkel néztem a pusztító lángokat. Tüzem melege pedig leszárította arcomról könnyeimet.

## Véremet adom Konohának. Ezt ígértem. Ők pedig felöntenék azt vízzel. ##

- Goukyakuu no Jutsu! – Suttogtam el, majd indítottam el a tűzlabdát. A lángok élve perzselték el a ninját. – Chiya, vidd át a az úton fedezékbe! – mutattam rá a sebesült kereskedőre a földön, kinek védelméért feleltünk. – Daisuke, C formáció. – adtam ki az utasítást, melyre csapattársam nem mert visszaszólni. A ninják egymás után hullottak el támadásainkra. Ahogy láttam, hogy társnőm biztonságba vitte a kereskedőt egy intéssel jeleztem neki, hogy dobjon be közénk egy füstbombát. Mielőtt füst lepte volna be a csatateret, sharinganommal végigpásztáztam az összes megmaradt ellenségünket, testi pozícójukat, fegyvereiket, távolságaikat tőlem és egymástól majd ahogy a feltörő füst vaksákba takart előttünk mindent, emlékezeteimre hagyatkozva katanámmal végigtáncoltam a szürkeségben. Pengém végigsimította a férfiak húsát, s mire a füstöt elvitte a szél, már csak én álltam a közepén Daisukéval. Megbizonyosodva a biztonságunkról mindannyian egyszerre lélegeztünk fel.

- Hé, Inari. – Szólt hozzám Daisuke, térdjére támaszkodva. – Köszönöm.

- Mit? – Őszinte kérdésemre a fiú csak felnevetett.

– Az előbb. Megmentetted az életemet. – Katanámról egy könnyed mozdulattal lehúztam a vért.

- Oh, értem. Nincs mit. – Jelentettem ki, majd egy másodperccel később már Daisuke kontrolálatlan kiakadását hallgattam, hogy miért és hogy képzelem, hogy elrontom ezt a pillanatot azzal hogy észre sem veszem hogy megmentettem az életét. Most viszont, valahogy nem zavart a zaj. Valahogy nevetésre késztetett csapattársaim szenvedélye.

- Még nem végeztünk ám a küldetéssel. – Szólt közbe Chiya, megszakítva kuncogásba torkóló kacajomat.

- Igen tudom. – Rég éreztem magam boldognak, s habár ezt nem neveztem volna annak, valahogy eszembe juttatta a régi szép időket.

Másnap a küldetés befejezte után klántársaimmal, barátaimmal együtt ünnepeltük meg születésnapomat. Mely ezzel együtt a halálom napja is lett.

## Elárultak minket Masao. Nem hibáztál. Ők akarták veszted és vesztem. Én pedig vak voltam rá. ##

Örökké emlékembe égett Joben Sharinganjának mintázata. Különös fájdalom járta át testemet, ahogy visszatért belé az élet. Valahol mély gyönyör fogott el, a pillanatnyi fájdalom ellenére. Hirtelen a kőasztal hidegét éreztem hátamon, tüdőmet pedig ösztönösen feltöltöttem levegővel. Nem tudtam mi történt velem. Nem tudtam hol vagyok. De tudtam hogy miért élek. Abban a pillanatban pedig a düh amit éreztem elnyomott minden kellemetlenséget ami feltámasztásommal járt.

## De amire nem számítanak, hogy a síron túlról fogjuk beteljesíteni bosszúnkat ##

**Sarutobi Asuma** Pént. Okt. 07 2022, 03:37

Kedves Inari!
(Végül csak ideértem)

Én leszek a szerencsés aki értékelni fogja az Előtörténeted. A döntés meghozatal előtt írnék egy pár gondolatot.

A történetet nagyon jól eltaláltad, vitte magával az embert, ám helyenként azért elfért volna egy kicsikét több részlet. Na, és akkor a lényegre is kanyarodtunk. Jelenlegi formájában akármennyire is tetszett a történet, a folytonosságot megtörő kis idézetek, a karakter stílusa, az ETn belüli jellemváltozása, mégis azt kell mondanom, hogy ELUTASÍTVA!

Magyarázat:

Az Uchiha klánon belül Goukakyuu no Jutsu, ahogy te is leírtad a felnőtté válás jelképe. Ezt a szakaszt nem lehet pár tőmondattal és sejtelmes utalással átugrani. Tehát legyen valami tanulási folyamat aközött, hogy Masaotól először látod és a banditák elleni harcban már használod.
Mivel Chunnin szintű karaktert szeretnél indítani, aki már 19 éves, ezért én sokkal több részletre lennék kíváncsi a Genin évekből. Természetesen itt nem arra gondolok, hogy legyen tele fillerrel és megtörje az ET történet vezetését, hanem arra, hogy betöltsd azt az űrt, ami egy macska befogása és a Chunnin kinevezés között a feledés homályába merül.
Hamár Chuunin kinevezés. A szabályzatban a Chunnin szintű ET követelmények között szerepel (úgy, hogy KÖTELEZŐ) az, hogy mindenféleképpen legyen leírva maga a vizsga, vagy az a tett amivel kiérdemelte a karakter ezt a kinevezést. A te esetedben csak a jéghegy csúcsát kaptuk meg. Leírtad az epikus csatát de ennél többet nem tudtunk meg magáról a küldetésről, hogy pontosan milyen banditák ellen is küzdöttetek. Lehettek azok akár civilek is, és egy civil banda "kiirtásáért" nem nagyon dobálóznak Chuunin ranggal.
Abban az esetben, ha nem ragaszkodsz a Chunnin ranghoz, akkor csak a Goukakyuu no Jutsu elsajátítását részletezd jobban, és vedd ki a végéből a kinevezéses részt, így egy elfogadható Genin szintű karaktert tudhatsz magadénak.
Ez nem egy hiba, ez egy észrevétel: Az, hogy nem tértél ki magára az Itachis éjszakára az nem gond, sőt felfogható úgy is, hogy a karaktert olyan hirtelen érte a vég, hogy nem tudott arról, hogy meghalt. Ezt a későbbiekben ki lehet aknázni.

Abban az esetben, ha ezeket az apró, de létfontosságú dolgokat pótoltad, szerintem semmi akadálya nem lesz annak, hogy egy újabb Uchihával gazdagodjon az oldal.

Ha ezekkel meg vagy valamelyik általunk használt platformon dobj egy üzenetet és meglátjuk, hogy kelleni fog e az ostor vagy nem.

Pacsi ~G~

**Sarutobi Asuma** Csüt. Okt. 20 2022, 07:52

Kedves Inari!

Köszönöm neked, hogy sikerült úgy pótolni a történetet, hogy nem törted meg annak történetvezetését, stílusát. Újra végig olvasva a történetedet nem mondhatok mást, csak annyit, hogy reszkessen Konoha, mert jönnek az Uchihák. A történeted ELFOGADVA!

Kezdő értékeid pedig:

Elfogadott C szintű ET után az egyik alapképességed alapból 150es értékről indul. E mellé jön a kezdő chakra értéked.

Szinted: C
Rang: Genin
Chakra: 210

Egyéb: Kezdő felszerelésed Joben biztosítja neked, ezek mellett a "gazdatest" táskájában találsz 2500 Ryo-t

Nincs más hátra, mint előre adatlapot készíteni, tjp elosztani és indulhat a bosszúhadjárat Konoha ellen.

Pacso ~G~

Ajánlott tartalom

Uchiha Inari

Uchiha Inari

Re: Uchiha Inari

Re: Uchiha Inari

Re: Uchiha Inari