Hyuuga Kagura

A technika segítségével a ninja képes lehet arra, hogy a Genjutsu technikák zömét a Genjutsu felismerése után megszüntesse.

A technika metódusa igencsak egyszerűnek hangzik, ám ennek ellenére a kezdő ninják számára nehézséget okozhat az elsajátításuk: a jutsu lényege, hogy a használónak meg kell állítania a saját chakraáramlását.
Egy Genjutsu úgy jön létre, hogy a használó a célpont chakrahálózatába juttatva saját chakráját, képes lesz manipulálni az áldozat érzékeit, így ha a Genjutsut elszenvedő megállítja a saját chakraáramlását, azzal kirekesztheti a testébe lopódzott idegen chakrát, így pedig a Genjutsu is megszűnhet.
Ám ha az áldozat sokkal gyengébb, mint az illúziót létrehozó személy, - például: az elszenvedő alany D szintű, az illúziót létrehozó pedig A szintű és A szintű Genjutsut is használ - akkor ez a módszer nem mindig lesz hatásos, ugyanis a Genjutsu Kai-t létrehozó chakrája nem lesz elég erős ahhoz, hogy a magasabb szintű ninja chakráját kirekessze. Továbbá a magasabb, akár S szintű Genjutsuk ellen sem elég sokszor a Genjutsu Kai technika, de ez a Genjutsu típusától függ!
Ha valaki Dojutsu, vagy más Kekkei Genkai alapú Genjutsut használ, általában annak megszüntetésére sem elég a Genjutsu Kai. Ennek fényében, a Genjutsu Kai egy általános védelmet jelent: A magas szintű Genjutsu Technikák és a Genjutsu Specialisták ellen nem nyújt védelmet.

Chakraszint: 55

Besorolás: D

Megjegyzés: A mindenkori mesélő dönti el, hogy egy adott szituációban egy adott szintű ninja képes lehet-e a Genjutsu Kai-t sikeresen használni az ellenfele Genjutsuja ellen!; A Genjutsu Kai technikán kívül a fájdalomkeltés lehet még hatásos módszer a Genjutsuk megszüntetésére; Egy harmadik féltől érkező idegen chakraimpulzus akár egy Dojutsu által generált, S szintű Genjutsu Technikát is képes sikeresen megtörni, így ezt mondhatjuk a Genjutsu elleni védekezés legsikeresebb formájának!

- Uchiha... - ízlelgette a szót Kagura, mintha nehezére esne megemészteni a hallottakat. - Rég nem hallottam már ezt a nevet.

- De ők egy kihalt klán  már nem jelentenek fenyegetést - jegyezte meg az ifjonc szárazon.

- Már nem kell velük rivalizálnunk - zárta le a témát a fiatalabb Hyuuga.

- Majd meglátod miért - vigyorgott rá a férfi; a következő pillanatban pedig eltűnt, hogy helyét egy adag teriyaki és három tányér sushi vegye át, amitől Kagurának joggal futott össze a nyál a szájában.

Mintha csak megfeledkezett volna a korábban elhangzottakról és az edzéséről, az ételért nyúlt, ám hírtelen rájött, hogy ez túl szép az igazsághoz; csakis genjutsu lehetett. A homlokához kapta a kezét, aztán egy fél percnyi belső szitkozódás után hozzálátott a már megbeszélt technika kivitelezéséhez: tessék-lássék módszer volt, inkább a koncentrációját szakította meg, mint a chakraáramlását - azt remélte, hogy akkor a kép eltűnik és megjelenik helyette az igazi étel. Ám ez nem működött, így elhatározta, hogy ténylegesen nekilát a gyakorlásnak.

Minden erejével arra összpontosított, hogy elképzelje a chakraáramlást a testében és hogy egy pillanatra megszakítsa azt.

- Kai! Kai! Kai! - Egyik sem járt sikerrel. Az sem segített, hogy az éheztetés miatt nem igazán tudott koncentrálni, ám hiányzott az az alapvető elképzelés is, amivel helyesen tudta volna kivitelezni a technikát.

A sokadik próbálkozás után -és azt követően, hogy sikertelenül kísérelte meg elhagyni a területet- leült a helyiség közepén elhelyezkedő futonra és gondolkodni kezdett. Eleinte megerőlterő volt, aztán egyre tisztábban kezdte látni a dolgokat.

Chakra... Átjárja a testet, mint borzongás a gerincet. Minden technikánál chakrát szabadít fel, így nyilván ennél is. Edzőtársa chakrája most az ő agyában kuszálja össze a dolgokat. Ezt kellene valahogy kizárni... Azzal, hogy megállítja a sajátját. De nem veszélyes ez? Talán hosszabb távon, más körülmények között. Most azonban az életet jelentette, hiszen megmondták neki, hogy kudarc esetén további három nap következik. Technikát használni chakrába kerül... Tehát az ellentétjét kellene csinálnia, mint amikor más technikákat használ?

- Mégis milyen S szintű genjutsu ez? - morogta.

- C szintű - jött az egyszerű felelet.

Megpróbálta újra az előbb kigondolt módszerrel. Valamiféle eredményességet produkált, érezte, hogy másak az érzékei, ám egy idő után kénytelen volt meghátrálni. Csak arra tudott gondolni, hogy az energiái keverésének az aránya nem jó, így azon is változtatott...

... Sikertelenül. Mikor a legoptimálisabb eredményt produkálta, úgy döntött, ideje mélyebbre ásni. Magát a Genjutsu Kai létrehozásához felhasznált chakrát... akarta megszüntetni. Visszafejteni. Feloldani. Nem sikerült. Megint megpróbálta. Nem sikerült. Újra és újra kudarcba botlott, ám minél többet próbálkozott, annál visszább jutott a technika feloldásakor - és így előrébb a technika megtanulásához. Izzadva lihegett, mikor egy kis szünetet rendelt el magának és nem bírta abbahagyni a bazsalygást. Jóleső fáradtság volt ez, mint mikor valaki egyre közelebb kerül egy probléma megoldásához.

A metódus nehéz volt. Gyakorlatilag kierőszakolta magából a feloldást és a sikerben sem lehetett biztos, ahogy abban sem, hogy mindig sikerülni fog. Eddig nem sikerült és ennél csak nehezebb lesz. Az a megállapítás is helyesnek tűnt, hogy ez nem a legchakra-kímélőbb megoldás, dehát nem is egy hétköznapi módszert választott. Azt remélte, ezután könnyebb lesz elsajátítania a tényleges technikát.

És így is lett. Hosszú és fáradságos gyakorlatok után vissza tudta fejteni a technikát és megállítania a chakraáramlását. Szürreális élmény volt, ahogy a lassú borzongás végigfutott rajta, csakhogy aztán egy pillanat után meg is szűnjön, kábító ürességgel bódítva az érzékeit újonnan felismerő és megismerő fiút.

Ezek után szinte gyerekjáték volt a munka érdemi része: a jutsut mindenféle trükközés nélkül létrehozni. Hosszú órákig a technika tökéletesítével foglalkozott és végül sikerrel volt képes klántársa genjutsuit hatástalanítani. Később még sokáig csiszolta megszerzett tudását, de ekkorra már meg tudta szüntetni az egyszerűbb illúziókat, így az álétel sem maradt más egy rossz tréfa elfeledett emlékénél. A jutalom sem maradt el: S szintű étkezésben volt része, ami után jobban kellett aggódnia a felszedett kilók miatt, mint félnie a bajtársa által kivetített rémképektől. És a magasabb szintű genjutsuk?

- Nálad erősebb ellenfelek erősebb genjutsui ellen nem véd, dojutsuk ellen pedig egyáltalán nem - vakargatta az állát Asahi. - Megpróbálhatod persze, de...

- Meg akarom - fúrta bele szemét a másikéba, miközben olyan közel került hozzá, hogy belepirult. A másik sztoikus nyugalommal fogadta, bár egy pillanatra minha ő is meglepődött volna.

- Bizonyára nehéz beismerni, hogy vannak. Főleg neked - mondta komolyan edzőtársa. - Rendben van... Több egyre könnyebbülő genjutsut fogok az elmédre bocsájtani és meglátjuk hol vannak a jelenlegi szinted határai. Persze közben fáradni is fogsz, hiszen ismét a nehezebb utat járod.

Kagura bólintott; készen állt. Hosszú percekig állt némán és kezdte egyre fáradtabbnak érezni magát.

- Mikor fogod végre elke...? - kezdte volna, aztán hirtelen észbe kapott. - Kai!

- Nagyon sokféle genjutsu létezik különböző hatásokkal. Ez csak egy volt a sok közül. - Egy hosszas magyarázatba kezdett, mialatt Kagura egyre gyengült. - Ezt pedig még nem vagy képes kivédeni - mondta, mialatt Kagura álomra hajtotta a fejét.

- Kai - ásította.

Arra kelt fel, hogy nem volt képes mozogni. Testét mintha gúzsba kötötték volna, kezei ernyedten hullottak a teste mellé.

- Kai - csikorgatta fogait, ám akármilyen keményen is próbálta, nem bírta megformálni a kézpecsétet. - Kai, Kai - ahogy próbálkozott a technikával, úgy nyert vissza egyre több erőt és vált képes egyre könnyebben mozogni. Mozdulatai továbbra is darabosak voltak, de sikerült remegő kezeit összeillesztenie.

- Kai! - A levegő mintha csak életre kelt volna körülötte, minden élénk és élettel teli volt. - Kai! - Érezte, hogy orrából csöpögni kezd a vér a padlóra -amit nyilván majd neki kell feltakarítania-, ám ez nem befolyásolta eltökéltségét. - Kai! - Mint egy lökésnél, teste hátrahanyatlott, de a hirtelen felszabaduló, megszabaduló fiú végre képes volt megtartania az egyensúlyát, így elkerülni, hogy a nehezített mozgása miatt eldőljön.

- B szinten állsz az illúziók megszüntetésének tekintetében - bólintótt elismerően az idősebb Hyuuga, miközben egy tál rament nyújtott át Kagurának. - Alapjában véve nem rossz, de már ez is nagy nyomást helyezett a testedre. Legyél óvatosabb! A csatamezőn veszélyes lehet a saját farkadat kergetni, de még veszélyesebb, ha teljesen kiszolgáltatod magad az ellenségnek. Ismerd fel a korlátaidat és cselekedj aszerint. Lehet, hogy kegyetlen volt a kiképzés, de az ellenség nem fog kímélni, nem fog kegyelmezni.

- Van egy másik mód... Ha valaki chakrát vezet beléd, az megtör bármilyen genjutsut, így érdemes lehet a társaidra is hagyatkozni néha... Ők talán nem hagynak el - mondta, ahogy testét lassan elfújta a szellő. - Még mindig sokat kell tanulnod - mondta szigorúan.

Kagurának nem sikerült mindent felismernie és megszüntetnie, ám magabiztosabbá vált a közelgő fenyegetés árnyékában és sokáig elég gondolkodnivalót kapott. Az genjutsu-veszély valódi és nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mindenkinek hasznára válna megtanulni, mindenkinek fel kellene készülnie... És Kagura megtette az első lépéseket. De a hallottak alapján egyedül nem sokra fog menni. Kell egy aprócska ember-szerű valami, amivel támogathatják egymást. Ahogy ezen tűnődött hirtelen úgy érezte, mintha elfogadóbbá vált volna másokkal szemben. Nem mintha eddig elutasította volna a segítséget, de nem is vett részt túl sok közös küldetésen. Gondolataiba temetkezve az egész nap folyamatosan rátelepedő és végre érvényét nyerő fáradtság úgy leszívta az elméjét, hogy a végén már szinte öntudatlanul szürcsölte a levest.

- Legalább a kaja S szintű... - morogta.

[url=https://servimg.com/r/3318174535/utsuse10.jpg]
[/url]

Ezzel a jutsuval a használó képes a hangszálai által kiadott hanghullámokat felerősíteni és nagy területen szétszórni, ezáltal elrejtve a hang igazi forrását.

Chakraszint: 60

Besorolás: D

- Taidana-san! Taidana-saaan! - Nincs megalázóbb egy Hyuuga számára, mint valaki másnak a nevét kiabálni a sötétedő erdőben, mert a hányaveti alakot megint nem képes megtalálni. Kagura is így érzett, miután már sokadik alkalommal sem sikerült Byakuganja segígségével meglelnie a célpontot.

- Anya keres téged - próbálkozott új taktikával.

- Á, Kagura! - hallott egy kiáltást maga mögül, ám mikor megfordult, az immár mögötte álló bokor félreismerhetetlen susogásával adta tudtára baklövését.

Mivel tudta, hogy a másik jóval képezettebb és a hátára is mindig figyel, némi kergetőzés után jó szívvel küldött a gyorsabb shinobi nyomába egy kunait az elmúlt másfél óráért és mellékesen barátságból - tudta, hogy nem árthat neki.

Mégis gyermeki döbbenettel sétált oda hozzá, hogy végre leszidhassa és visszahesse a fegyverét. A másik szórakozottan forgatta azt, hol úgy téve, mintha vissza akarná adni, hol pedig hátrapörgetve, hogy Kagura ne érje el, a fiúnak pedig sosem sikerült eltalálnia az ütemet. Végül -utolsó ötletére támaszkodva- ráugrott a férfira, csak hogy végül a fűben kikötve együtt nevessenek ügyetlenkedésükön.

- Mi volt ez a technika? - kérdezte klántársa mellkasán pihentetve fejét.

- Utsusemi no Jutsu - jött a tárgyilagos felelet mindenféle magyarázat nélkül. Kagura el tudta képzelni enyhén meglepődött, de továbbra is szelíd és megértő arcát.

- Megtanítasz rá? - pattant fel egy hirtelen ötlettől vezérelve Kagura; arcuk zavarbaejtően közel került egymáshoz.

- Szerinted miért próbáltam meglépni? - dörzsölte meg két ujjával az orrnyergét. - Nincs időm rá.

- Megteszi, ha elmondod az alapokat - kérlelte Kagura, inkább nem feszegetve a határokat. Taidana lemondóan sóhajtott. - Ennyire csak van időd. Főleg a múltkori után...

- Igenis - mosolyodott el bűnbánóan és udvariasan letessékelte magáról a másik fiút.

- Jól van... - mondta, mialatt leporolta magát. - Hunyd le a szemed, hogy jobban megértsd. - Jobb kezét Kagura szemhéjára emelte és végigkísérte a mozdulatot. - A technika első felében a chakráddal felerősíted a hangszálaidat, míg olyan hangos nem lesz, akár a mennydörgés. Aztán... A chakrát, mint a hangot szótszórod a levegőben. A hangod és a chakrád keveredése adja ki a technikát. Három... Kettő... Egy.

Kagura csalódottan nyitotta fel szemhéját, mivel tudta, hogy a fiút már nem találja ott; de az legalább épp elég gondolkodnivalóval töltötte meg a fejét ahhoz, hogy egy időre megfeledkezhessen róla. A tanulás mindig lekötötte, amit nyilván a másik is jól tudott.

Mély levegőt vett... Hagyta, hogy kitisztítsa tüdejét és egyaránt a gondolatait. Nem kapkodta el az első próbatételt és talán kétségei miatt, de várakozásainak megfelelően teljes kudarcot vallott. Hangja hörgősen, mélyről jött elő, mintha csak onnan akarna feltörni a benne áramló erő. Hamar rájött, hogy ez nem vezet eredményre. Új megközelítéssel próbálkozott. Egyesítette önmagában szellemi és fizikai energiáit, kikísérletezve a megfelelő arányt; ezzel nem volt probléma - a gond magával a technika hanggal való ötvözésében volt keresendő. Nem mintha nem csinált volna nehezebb gyakorlatot (csinált már; sokat), de ilyet még soha. A chakra testen kívül való irányítására kellett először ráéreznie. Az energiát úgy irányította, hogy a hangja szép lassan szétterjedjen, kifolyjon és elborítsa a kiválasztott területet. Ez volt az első lépés a harmadik metódusnál. Újra és újra próbálta kiengedni a hanghullámokat, chakrájával felerősítve és irányítva azt. Kellemetlen volt saját hangját ilyen visszhangosan hallani, de nem igazán volt módja a sikeresség leellenőrzésének. Végül az este folyamán azon kapta magát, hogy az újra és újra ismétlődő gyakorlatok során már csak egyszerűen hangosan beszél - márpedig ez halkan is épp elég gyanús lett volna az erdő ezen elhagyatott szakaszán.

- Mégis ki beszél így magában... - kérdezte fennhangon.

- Egész jó - jött az egész nap várt megerősítés a nem várt formában. Kagura lesütötte szemét szégyenkezésében; nem vette észre, hogy a technikát használta.

- A gond az - emelte fel állát Taidana -, hogy a chakráddal csak megerősíted és nem a környezetre vetíted ki a hangod. - Ujjait az ujjaiba fonta, mire a fiatalabbik fiú elpirult. - Gondolj úgy a technikára, mint a tengerbe ömlő folyóra egyesülésük pillanatakor - csak ott, abban az egyetlen momentumban. Együtt. Végig. - Feljebb emelte karjaikat. - Képzeld el, hogy ez a tenger, ez a pillanat kiömlik a világmindenségbe, hogy mindent megtelítsen. Valahogy ezt kellene elérned a hangod és a chakrád összetételével. - Hanyag módon elengedte kezét, mire az visszaesett a test mellé kényelmetlen puffanással.

Kagurának nehezére esett volna elismernie, de a példa és szemléltetése hatásos volt; most már nagyjából képes volt felfogni a jutsu mibenlétét. De már késő volt. Haza kellett mennie. Hogy ezért milyen szidalmat fog kapni...

Másnap a gyakorlóterepeken kezdett és napestig az új megközelítést gyakorolta: chakrával "itatta át" a hangját és hagyta, hogy az tovaterjedjen, beleszőve a levegőbe, irányítva, mindenfelé. Hangja halk suttogás volt az erdő minden szegletében. Valami mégsem hagyta nyugodni... Mikor Taidanát kereste, csak a háta mögül érkező hangot hallotta, mást nem. Így tehát képes lehet célirányosan elterelni valaki figyelmét, de most nem volt itt a férfi, hogy megkérdezhesse, hogyan. Így tehát eddigi ismereteire hagyatkozott, hogy rájöjjön. Először is, ahogyan eddig, lassan létrehozta a technikát, hangja felverte a szunnyadó erdő nyugalmát. Az irányításon próbált módosítani: miután mindenfelé szétterjesztette a hangját "szállító" chakrát és szépen eloszlatta, egy részét lassan elvonta, "visszaszívta", megszüntette: így pedig a hang maga is eltűnt onnan, ahonnan nem akart hangzani. Olyan volt, mint elpusztítani a saját létrehozott energiáját, így talán több chakrába is került, mint "szimplán" mindenhol hallatni a hangját.

Akárhogy is, sikerült. Többszöri próbálkozásra képes volt eltüntetni a nem kívánt helyekről a hangját, így csak onnan hallotta azt, ahonnan valóban akarta.

- Le vagyok nyűgözve - lépett elő egy bokor mögül Taidana. - Nem hittem volna, hogy idáig eljutsz, teljesen egyedül. - Onnan jött, ahonnan a hang is.

- Nem voltam egyedül... - pironkodott Kagura és öntudatlanul megsimította bal karját.

- Huh? - értetlenkedett a másik.

- Semmi, semmi - szabadkozott a fiú. - Elmondod végre mit kerestél az erdőben tegnap? - tört ki belőle hirtelen.

- Huh? - ismételte meg az idősebbik Hyuuga. - Téged kerestelek. Meg akartam mutatni az új jutsut, amit tanultam.

- Arra is. Bár tényleg dolgom volt... Szerencsés, hogy megtaláltál... - vakarta meg a lapockáját.

- Ne aggódj, majd az eredeti is megtudja, ami itt elhangzott. Én is sokat... tanultam. - Megköszörülte a torkát.

Közös megegyezés alapján -és mert az igazi test már messze járt- elváltak útjaik, elbúcsúztak egymástól, ám mielőtt ez megtörtént volna, Taidana adott még egy tanácsot, hogy hogyan hozza létre azonnal, "járulékos veszteség" nélkül a technikát. Az alapja nem volt nehéz, ám nem ártott a kezdetben ismerni a környezetet, bár ez nem volt követelmény: el kellett képzelni az adott helyet és a chakra szétterjesztését, ám kivenni azokat a részeket, ahol nem szeretné hallatni a hangját. Tulajdonképpen csak nem kell a chakrájával és így a hangjával lefednie azt a területet: így célirányosan egy irányból indíthatja el a hangot. Sok gyakorlásba telt, mire sikerült végül valósághű erejű és minőségű hangot kreálnia pontosan ott ahol akarta, nagyjából úgy, hogy mások elhiggyék, valóban mögülük, mellőlük, fölülük, alóluk érkezik a hang és hogy hihető legyen a távolság és hangerő. Többen megerősítették, hogy működik a módszer és persze meg is dicsérték. Bár örült, derűs és elégedett volt, kissé sajnálta, hogy ennyi mindenben kellett segítséget nyújtani neki egy ilyen alapvető jutsu esetében. Bár nem tanították az Akadémián, mégsem állhatott sokkal magasabb szinten az ott tanultaknál; ebben a korban már kellene annyira önállónak lennie, hogy magától rájöjjön a részletekre. Elhatározta, hogy innentől keményebben edz és kevesebbet támaszkodik másokra. Törekednie kell arra, hogy ha a hangját hallatja, akkor legyen mögötte tartalom is, vagyis képes legyen alátámasztani amit mond. Ehhez pedig fejlődnie kell, amihez megtette a kellő lépéseket. De vajon merre vezet következőnek az útja?