Uchiha Mayu

**Uchiha Mayu** 5/31/2023, 11:56 pm

Májusi tanulás

Katon: Ryuuka Dengeki // Tűz elem: Sárkánytűz Villanás

A használó több szinte teljesen szabályos tűzgömböt lő az ellenfele felé. Méretük körülbelül akkora mint egy nagyobb alma, azonban ha eltalál, maradandó égési sérüléseket képes okozni.

Chakraszint: 200

Besorolás: C

Használója: Kuroma

Időbeli elhelyezkedés: A Chuunin Vizsga után, két küldetés közötti szünetben
Tanító: Ritsu-sensei, a 9-es csapat jounin vezetője

Mayu újabb sikeres küldetést tudhatott maga mögött, immáron chuuninként. Jó érzéssel töltötte el az ismerős emberek és házak látványa. Bármennyire szeretett messzi földekre ellátogatni és újabb tapasztalatot szerezni, mégis Konohát tekintette a biztos pontnak. Még akkor is, ha akadtak olyanok, akik nem örültek neki. Miután letudták a szokásos jelentést, és felvették a feladatért járó pénzösszeget, a csapat tagjai elbúcsúztak egymástól. Tomuro-sensei két nap pihenőt adott, aztán meghagyta nekik, hogy találkozzanak az egyes számú kiképző terepen.

A szabadnapok szinte elröppentek, ez semmit sem változott az évek alatt. Mayu pihenéssel és az Uchiha negyedben segédkezéssel töltötte el az idejét. Elérkezett a találkozó reggele, kényelmes, edzéshez megfelelő ruhát vett magára, evett pár falatot, majd elindult a kiképző terep felé. Derűs idő fogadta a chuunin csapatot, csak néha szállt át egy-egy felhő az égen. A Nap még viszonylag alacsonyan járt, de Konoha már javában sürgött-forgott, élettel telt meg a rejtett falu. Küldetésre induló shinobik sétáltak a főkapu felé, civilek igyekeztek a dolgukra, vagyis minden átlagosnak tűnt. Kivéve a a kunoichi felé megeresztett pillantások. Még ennyi idő után is akadtak olyanok, akik rossz szemmel néztek az Uchihákra. Ki féltékenységből, ki félelemből. Akadtak emberek, akik inkább irányt váltottak, és elkerülték a lányt. Mayu nem hibáztatta őket, a klánon belül sem nyerte el mindenkinek a tetszését. Főleg Keiji halála óta fordultak rosszabbra a dolgok. Már az sem segített, hogy felnőttnek számított, hiszen megtanulta a Goukakyuu no Jutsut és Sharinganja is aktiválódott pár éve. Megpróbált olyan észrevétlenül végigmenni az utcákon, ahogy csak tudott.

A kiképző terepre érve meglepetés fogadta. Két csapattársa még nem érkezett meg, csupán Tomuro-senseit látta. Mégsem voltak teljesen egyedül, az egyik fa tövében megpillantotta Ritsu-senseit, a 9-es csapat jounin vezetőjét.
- Á, elsőként érkeztél! Üdv! - köszöntötte a férfi, arcára széles mosoly ült ki.
- Jó reggelt, sensei! - biccentett az Uchiha.
- Gondolom már észrevetted Ritsut, én hívtam ide – kezdett bele tanára, meg se várva, hogy a többiek megérkezzenek. - Úgy gondoltam, ideje lenne új jutsut tanulni, viszont a Tűz elemmel sajnos nem tudok segíteni. Persze nem muszáj Katon jutsut tanulnod, csak gondoltam választási lehetőséget adok.
A fekete hajú kunoichi elgondolkodott egy pillanatra. Végül is, a Tűz a klán védjegye, talán valamennyire büszkévé tenné a közeli családtagjait, ha újabb ilyen típusú technikával gazdagodna.
- Rendben, jó lesz a Katon jutsu.
Közben Ritsu-sensei odasétált hozzájuk.
- Szerbusz, Mayu!
Az ifjú chuunint meglepte a női kiképző. Korábban látta messziről, ám most volt alkalma igazán szemügyre venni a 9-es csapat vezetőjét. Vörösesbarna haja és világító kék szeme kissé ellentmondásosnak tűnt. Hallotta, hogy Konoha egyik legfiatalabb jouninja, aki csapatot kapott, mégis meglepte mennyire nem látszottak rajta az évek. Csak 1-2 évvel nézett ki idősebbnek Mayunál, pedig már közelebb járt a 30-as éveihez.
- Van valami ötleted, milyen technikát szeretnél tanulni? - érdeklődött a nő.
- Tulajdonképpen még nem gondolkodtam el rajta. Tomuro-sensei ugyan utalt rá, valami jutsut fogunk tanulni, viszont elemtelen technikára számítottam.
- A Goukakyuu no Jutsut ismered, igaz?
Az Uchiha bólintott.
- Remek, akkor van is egy ötletem!
Közben megérkezett Itsuki és Jin, ők Tomuro-senseijel félrevonultak, mindketten kész ötlettel érkeztek meg, olyan technikát választottak, amit a jounin ismert.
- A Katon: Ryuuka Dengeki nevű technikát fogom megtanítani. Hasonló elven működik, mint a Goukakyuu, könnyen el tudod majd sajátítani.
Ritsu-sensei ragyogó kék szeme erős kontrasztot alkotott az Uchiha lány fekete lélektükreivel. A jounin arcán kedves mosoly ült, nyoma sem volt félelemnek vagy irigységnek. Mayu ritkán találkozott olyan emberrel, aki egyből ilyen nyitottan viselkedett vele. Kicsit segített rajta is, elkezdte levetni a páncélját.
- Hol kezdjük? - érdeklődött a chuunin.
- Először is, bemutatom magát a jutsut, aztán elmondom a részleteit, így tudod majd felépíteni a tanulást.
A vörösesbarna hajú hölgy kicsit odébb sétált, és egy gyakorló bábu felé fordult. Mély levegőt vett, tényleg mintha a Mayu által is ismert jutsut készülne végrehajtani.
- Katon: Ryuuka Dengeki – hangzott fel a technika neve, majd Ritsu-sensei száját nagyjából alma nagyságú tűzgömbök hagyták el. Mindegyik eltalálta a bábut és lángra lobbantotta a fából készült gyakorló eszközt. Készültek a kiképző terep karbantartói, a bábu elégett, viszont a lángok nem terjedtek tovább, egyszerűen kialudtak.
- Sikerült alaposan megfigyelned? - kérdezte jelenlegi tanára. - Használhattad volna a Sharingant, nincs mit titkolnod. Különösen itt, hiszen az alapján, amit Tomuro mesélt, a csapatban senki sem néz ki a különleges képességed miatt.
- Sensei, miért ilyen kedves velem? Miért fárad a tanítással? Hiszen Uchiha vagyok, Konoha leghíresebb klánjának a tagja… - mondandóját nem tudta befejezni, hangja elcsuklott.
- Azt hiszem, a többiek nevében is beszélhetek. Az embereket nem az alapján ítélem meg, ami, hanem aki.
Mayu a földre szegezte a tekintetét. A négy év alatt, amíg összecsiszolódott a csapat, senki sem mondta még így ki ezeket a szavakat, mégis folyamatosan érezte, van egy biztos pont az életében, ahol önmaga lehet. Vörös lélektükrei felizzottak, megjelent mindkettőben a fekete pötty.
- Készen állok!
Ritsu-sensei újból bemutatta a technikát, ezúttal kicsit lassabban és több időt hagyott a lépések között. A világ ilyenkor lelassult az Uchiha szeme előtt. Látott minden apró mozdulatot, ahogy a jounin vette a levegőt, majd a száján át hat darab tűzgömböt lehelt ki. Nagyjából a Goukakyuu erősségének felet meg a technika, csak itt egy hatalmas gömb helyett több kicsit kellett megalkotni.
Mayu kiválasztott magának egy gyakorló bábut és megcélozta. Mély levegőt vett, Katon chakrája szinte izzott benne. Az Uchiha vér, le sem tagadhatta volna. Elképzelte a gömböt, amit megformáz, aztán a gyakorlatba akarta átültetni. Már fújta volna ki, amikor Ritsu-sensei közbevágott.
- Várj egy kicsit! - lépett oda hozzá, kezét a vállára tette. - Ne az ismert technikádból indulj ki! Így csupán egy nagyobb gömbre lesz időd, és a jutsunak nem az a lényege. Gondolj arra, nagyobb almákat hozol létre a formázással.
- Rendben, megpróbálom másképp – válaszolta a chuunin.
Almák. Piros almák, vagyis inkább vörösek. Csak táplálék helyett pusztítanak, megégetnek. A klánon belül főként a támadásra helyezték a hangsúlyt, a tűzzel sem lehetett úgy védekezni, mint a vízzel vagy a földdel. A tanácsot megfogadva, újból nekiállt megalkotni a jutsut. Ezúttal jobban ügyelt a méretre, igyekezett a kilehelt Katon chakrát kisebb gömbökké alakítani. Az első próbálkozás egyetlen tűzgömböt eredményezett, viszont méretileg és alakilag megfelelt. Még a bábuig sem repült el, mintha Mayu direkt visszatartotta volna az erejét.
- Elsőre nem is volt annyira rossz – dicsérte meg a fekete hajú lányt.
A kunoichi elszokott már attól, hogy kedves szavakat mondtak neki. Nagybátyja kedvesen és türelemmel oktatta, ám a többi Uchiha jóval többet várt volna el tőle. Sóhajtott egy nagyot, majd tanárára pillantott. Halvány mosoly jelent meg az arcán.
- Az egész napot gyakorlásra fogom szánni.
- Azért ebédelni ne felejts el! Vagy hazamenni – kuncogott a jounin.
Következhetett a végeláthatatlannak tűnő tökéletesítés és gyakorlás. Mayu már megszokta, neki valahogy sosem ment olyan könnyen és gyorsan a technikák tanulása, mint az Uchihák többségének. Helyette folyamatos fejlődéssel szerezte meg a megfelelő ismereteket. Látta maga előtt az egész folyamatot. Levegőt vett, aztán Katon chakrával keverte és begyújtotta. Közben ügyelt arra, megfelelően formázza a gömböket. Vagyis csak egy gömböt. Úgy döntött, lépésről-lépésre fog haladni. Az égő alma képét látta maga előtt. Egyre könnyebben ment a formázás, szépen alakot öltött a tűzgömb. Megfelelő méretűre koncentrálta a chakráját és egyre messzebbre tudta ellőni a gömböt. Ritsu-sensei folyamatosan bátorítása újabb erőt adott neki. Hiába fáradt el, mert gyorsan fogyott a chakrája, mégse pihent, egész délelőtt tökéletesítette a technikát.
- Jól van, ebédszünet! - kiáltotta el magát Tomuro-sensei, aki Itsuki és Jin tanulását felügyelte. Itsuki Taijutsut tanult, Jin pedig Doton elemű technikát választott magának.
Mindkét jounin készült némi étellel, amit nyugodtan elfogyasztottak. Közben beszélgettek a legutóbbi küldetésről, a szárnyra kelt hírekről és a faluban eltöltött mindennapokról. A hollófekete hajú lány úgy érezte, végre megtalálta azokat az embereket, akik megadták neki a boldogságot. Aztán eszébe jutott, egyszer ki kell lépnie ebből az álomvilágból, visszatérni Konoha utcáira és az Uchiha negyedbe. Agyának legmélyén sötét gondolatok keltek szárnyra, félt attól, mi lesz ezután. Ebéd után mindenki visszatért a gyakorláshoz és a tanuláshoz.

Tisztán látta maga előtt, milyen lépéseket kell végigvinnie a technika létrehozásához. A gömb megformázása már ment, így arra koncentrált, minél messzebbre tudja ellőni azt. A bábu szinte elérhetetlen távolságúnak tűnt. Azzal, hogy inkább egyetlen tűzgömbre szorítkozott és azt igyekezett egyre messzebbre és messzebbre juttatni, sok chakrát spórolt meg. Eszébe jutott, hogyan tudná még könnyebben célba juttatni az alma nagyságú forrongó golyót. A Goukakyuunak szintén két felhasználási módja létezett és a kunoichi előszeretettel használta az utóbbi, mert a távolsági harcot preferálta. Fokozatosan jött rá, mennyi chakrát és energiát kell belefektetnie a technikába. Egyelőre maradt az egy tűzgömbnél, ám amikor a Nap már kezdett nyugaton járni, vagyis délutánba hajlott az idő, végre elérte a célját. A gyakorló bábu lángra kapott, ahogy a tűz elérte. Ritsu-sensei egy vödör vízzel locsolta le, hogy ne kelljen annyit várni, amíg teljesen leég.
- Más már régen megtanulta volna – nézte a füstölgő maradványt a hófehér bőrű chuunin. Hangjában elkeseredés csengett.
- Úgy hallom, senki sem tette szóvá, milyen tempóban haladsz. Ügyesen átlátod a technika lényegét és saját tempóban fejleszted.
Felnézett a kék égre és kicsit várt, mert egyre nehezebben ment a technika létrehozása. Vissza kellett töltődnie a chakrájának. Bármennyire is spórolt vele, a folyamatos gyakorlásnak megvolt az ára. Amikor úgy érezte, ismét készen áll, folytatta. A távolságot immáron jól be tudta lőni. Következő lépésként többfelé osztotta a chakráját, és megpróbált több tűzgömböt kilőni. Néhány próbálkozás után rájött, folyamatosan kell növelnie a darabszámot, mert állandóan szétesett a technika. Vagy nem lettek megfelelőek a tűzgolyók, vagy még a bábu előtt megsemmisültek, el sem érték a célt. Éppen ezért fokozatosságot vezetett be a gyakorlásnál. Az árnyékok egyre hosszabbak lettek, ami azt jelezte, lassan sötétedni kezd. A több órás gyakorlás meghozta a kívánt hatást. Mayu egyelőre csak két tűzgömböt tudott ellőni a bábuig, viszont az alapokat szépen lefektette. A formázás is szépre sikerült, megfelelő mennyiségű levegőt szívott be a tüdejébe, amit aztán a Katon chakrájával vegyített. Tomuro-sensei még az éjszaka beállta előtt mindhármukat hazaküldte.
- Jól van, holnap is van nap, mindenki irány pihenni! Lehet, hogy már chuuninok vagytok, de azért nem foglak a végkimerülésig hajszolni benneteket. Holnap ugyanitt találkozunk. A gyakorlás és a fejlődés sosem árt. Jó éjt!
- Jó éjt mindenkinek! - köszönt el Ritsu-sensei is. - Mayu, szép volt, büszke lehetsz magadra!
Az ifjú Uchiha tüdejéből szinte kiszaladt a levegő. Évek óta azt hallgatta, nem elég jó, nem tanul elég gyorsan, ami rossz fényt vet a klánra. Az alkonyat hűvös szellőt hozott magával, és mindkét jounin egy porfelhő kíséretében eltűnt. Mayu is elindult hazafelé, chakráját inkább nem használta, de így is gyors léptekkel haladt az Uchiha negyed felé.
Hazaérve még vacsorát sem evett, hanem egyenesen az ágyba dőlt. Nehezen aludt el, folyton arra gondolt, az évek alatt sosem kapott ennyi dicséretet, mint egy nap alatt. Elhatározta, sokat fog gyakorolni és a lehető leghamarabb tökéletesíti a technikát.

Reggel éhesen kelt, ezért a szokásosnál többet evett. A meghitt családi beszélgetések már rég a múlt ködébe vesztek. A nap első étkezése nyugodtabban telt, vagyis inkább teljes csöndben. Mayu apja éppen küldetés miatt volt távol, így csak anyja volt otthon. Bár kapcsolatuk közel sem volt annyira viharos, Tsukimi rá sem kérdezett, milyen technikát tanul.
Mayu megint kényelmes ruhadarabokat vett fel, és könnyed léptekkel indult a kiképzőterep felé. Tudomást sem vett a körülötte lévőkről, céltudatosan haladt végig az utcákon. Valamennyire próbálta elrejteni furcsa szokásait, viszont most kevésbé foglalkozott ezzel. Megállt a bejárat előtt, fejben elszámolt négyig és utána lépett be. Ilyenkor semleges arckifejezését sem erőltette magára. Lágy mosoly ült ki az arcára, amikor meglátta két csapattársát, akik közben mellé értek. Majdnem egyszerre érkeztek. A két jounin már várt rájuk.
- Szép jó reggelt mindenkinek! - integetett Tomuro-sensei.
A három chuunin kórusban köszönt a magasabb rangú ninjáknak.
Miután mindenki elfoglalta a helyét, megkezdődhetett az újabb gyakorlással töltött nap. A lépéseket már ismerte a fekete hajú lány. Tegnap két tűzgömbig jutott el, tehát a jutsu háromnegyedét maga mögött tudhatta. Sosem volt gondja az elemi chakrájával, az Uchihák részét képezte a Tűz. Folyamatosan haladt a feladattal. A Nap vándorolt az égen, Mayu pedig már három tűzgömböt küldött a gyakorlóbábu felé. Könnyedén elérték a céljukat, a fa recsegéssel kapott lángra és elszenesítette az emberre hajazó alakot. Újabb órák teltek el, már ebédidő felé járhatott az idő, amikor ismét bővült a tűzgolyók száma. Tartották az alakot, nagyobb almára emlékeztettek. Mayu szinte lángolt belül, és nem csak az elhatározástól, hanem teste kezdett hozzászokni az igénybevételhez. Rájött, egy hatalmas tűzgömböt kevesebb energiájába kerül létrehozni, mint ezt a sokat. Viszont a chakraelosztással is egyre könnyebben boldogult. Ritsu-sensei folyamatosan követte a fejlődését.
- Sajnos nekem egy megbízatás miatt el kell mennem. Már ebédelni sem maradok itt, össze kell szednem a saját csapatomat. Csak így tovább, Mayu! Az alapokat átadtam, innan már rajtad múlik - kacsintott az alacsonyabb kunoichire. - Hajrá fiúk, ti is remekül haladtok! - tette még hozzá.
Hármasban ebédeltek, pont mint a régi genin időkben. Egyre ritkábban kaptak közös küldetést, ezért kihasználták az együtt töltött időt. Jounin tanítójuk kicsivel több időt hagyott a pihenésre és megígértette mindhármukkal, este, mielőtt hazamennek, mindenki bemutatót tart az új jutsuval.
A délután újabb gyakorlással töltött órákkal telt. Az Uchiha először négyre emelte a tűzgömbök számát, aztán ötre és végül eljutott a hatig. Ritsu-sensei bemutatójánál ennyit számolt össze, ezt érezte ideálisnak. Chakrája amúgy sem bírt volna többet, érezte, a határait feszegeti. A délután folyamán a bábuk helyett inkább a levegőbe lőtte ki a tűzgolyókat. Kellő távolságot tartott mindenkitől, így senkinek sem okozott sérülést, vagy egyéb kellemetlenséget. Mire a házak mögé bukott a Nap, Mayu készen állt bemutatni a jutsut.
- Azt hiszem, készen állok a technika bemutatására.
Itsuki és Jin izgatottan figyelték, ahogy a kunoichi felkészült a bemutatóra.
- Katon: Ryuuka Dengeki - hangzott fel a technika neve, aztán Mayu hat tűzgömböt lőtt ki a szájából. Hasítottak a levegőben, végül eltalálták a gyakorlóbábut, ami lángra kapott és viszonylag gyorsan leégett.
Itsuki bemutatta a Taijutsu technikáját, gyorsan és könnyedén mozgott. Jin Doton technikája is nagy sikert aratott. Mindhárman büszkék voltak az elért teljesítményükre.
- Mayu, neked lesz egy külön küldetésed, ennél többet sajnos nem tudok. Holnap után jelentkezz a Hokage irodájában! Itsuki, te velem jössz! Jin, téged egyelőre a faluban tartanak, bár azt hiszem, hamarosan neked is találnak valami feladatot. Szép munka volt, fiatalok!
A 10-es csapat szétszéledt, elköszöntek egymástól. Hiányoztak nekik a régi idők, amikor mindenhová együtt mentek. Ám minden változott, a ranglépés után sokszor jártak külön utakon. Mayu úton az Uchiha negyed felé arra gondolt, a saját tempójában és sok gyakorlással újabb technikával gazdagodott. Eszébe jutott Keiji, ő is biztos büszke lenne rá.

//Remélem nem gond, hogy a második napot rövidebben írtam le. Illetve szerettem volna bemutatni, Mayunak meg kell majd küzdenie az érzéseivel, mert Konohához szép emlékek is fűzik. Ahhoz a faluhoz, ami elárulta őt és a klánját, úgyhogy jelenleg gyűlöli.//

Uzumaki Kushina 6/6/2023, 7:02 am

Kedves Mayu!
A tanulást elfogadom. Határozottan tetszett, amint Mayu szemein keresztül a régi életét (vagy legalábbis annak egy szeletét) pozitív színben tüntetted fel. A technikát felírhatod az adatlapra, valamint felírok +10 ch-t jutalmul (251+10=261).
További jó játékot kívánok,
Kushina

Uchiha Mayu

Uchiha Mayu

Re: Uchiha Mayu