Uchiha Mayu

**Uchiha Mayu** Vas. Jan. 08 2023, 15:55

350-es chakraszintet elért karakter: Yamanaka Inako Kérvényező karakter: Koreko Rui

//Elnézést kérek a csúszásért, még tavaly decemberre ígértem az előtörténetet, de nem jött össze! Most viszont itt vagyok.//

Név: Uchiha Mayu

Ország: Sziklák Országa

Rejtett falu: Yamagakure no Sato

Rang: Chuunin

Szint: C

Chakraszint: ?

Kor: 16 (+10 év)

Nem: nő

Felszerelések:
shurikentartó: 5 db shuriken
övtáska: 5 db kunai, 2 db füstbomba, 5 db robbanó jegyzet, 10 m dróthuzal

Kinézet: Fehér bőrével kontrasztban áll fekete haja és sötét szeme, utalva arra, hogy az Uchiha klánhoz tartozik. Haja a válláig ér, sosem szerette túl hosszúra megnöveszteni. Amikor Sharinganja aktív, szemei vörössé válnak és egy tomoe látszódik bennük, így minden kétséget kizáróan bizonyosságot nyer származása. Korához képest alacsony, 158 cm, ezért gyakran nézik fiatalabbnak. Testalkata átlagos, kevésbé nőies, megfelel a vele egykorú lányokéval, akik shinobi edzést folytatnak. Ruháit praktikusan válogatja meg, általában hosszú nadrágot és kényelmes, de nem bő felsőket hord. Ninja szandálja a szokásos, bár valamikor hosszabb csizmát vesz fel. Karjait gyakran tekeri be fáslival. Amíg Konoha kunoichijeként szolgált, fejpántját övként hordta.

Jellem: Egyszer keveset beszél, 2-3 szavas mondatokban letudja mondanivalóját, máskor pedig hosszasan eldiskurál bárkivel. Megtanulta jól leplezni az érzelmeit, emiatt néha ridegnek, távolságtartónak tűnik. Való igaz, kissé nehezen nyílik meg másoknak. Aki elég kitartó és hajlandó megismerni, érdekes elmével találkozik. Általában nem szokott szemkontaktust tartani, kivéve, amikor harcról van szó és a Sharinganját használja. Elég rosszul hazudik, és bár ezt nem tartja a hibájának, folyamatosan dolgozik rajta. Sajnos a megfelelő szavakkal manipulálni lehet, ugyanakkor fejlett igazságérzettel rendelkezik. A küldetésekre mindennél jobban koncentrál, utat mutat neki. Ugyan jobban szeret a háttérben maradni, mint támogató, a sűrűjébe is beleveti magát, ha kell. Dühös Konohára, amiért elárulta a klánját, de közben magára is, a módszer miatt, ahogy visszatért az élők közé.

Elsődleges elem: Katon (Tűz)
Különleges képesség: Sharingan (1 tomoe)

Pénzösszeg: ?

Technikák:
- Bunshin no Jutsu (Klón Jutsu)

- Kakuremino no Jutsu (Láthatatlanság Köpenye Jutsu)
- Shunshin no Jutsu (Fürgébb Test Technikája)
- Kawarimi no Jutsu (Testhelyettesítő Technika)
- Jibaku Fuda: Kassei! (Robbanó Címke: Aktiválás!)
- Tobidōgu (Hordozható Fegyverek)

- Henge no Jutsu (Transzformációs Technika)
- Karasu Bunshin no Jutsu (Varjú Klón Technika)
- Katon Kaitou (Tűz Elem Feloldás)
- Katon: Goukakyuu no Jutsu (Tűz elem: Nagy Tűzgolyó Jutsu)

Képességek, készségek:
- Függőleges terepen való megmaradás
- Vízen járás

Előtörténet:

Hideg és sötétség, teljes csönd, végtelen nyugalom. Aztán egyszer csak minden megváltozott, mintha erőszakkal rántották volna vissza a békés helyről. Levegő után kapkodott, érezte, ahogy tüdejébe egyre több jut és így kezdett megnyugodni. Még egy mély lélegzet, aztán kinyitotta a szemét. Vörös szempár nézett vissza rá, olyan ismerős, valahogy mégis idegen. Össze volt zavarodva, néhány homályos emlék ugyan előkerült agya mélyéről, de a legtöbb részletet még homály fedte. Felült és végre jobban megnézte a férfit, aki közvetlenül mellette állt.
- Üdvözöllek újra az élők között, Mayu! Dolgunk van, Konoha ugyanis elárult minket.

Ó, igen, Mayu! Uchiha Mayu, egészen pontosan. Elméjében mintha egy gátat nyitottak volna meg, emlékek árasztották el, gyerekkorától kezdve, egészen a Chuunin Vizsgáig és addig a bizonyos éjszakáig.

***

A Tűz országának kellemes, meleg időjárása van, mégis az átlagnál hűvösebb volt azon a hajnalon, amikor az Uchiha klán legújabb tagja világra jött. A Hold még fent ragyogott az égen, miközben a Nap első sugarai utat törtek az égen. Azon a márciusi napon az Uchiha klán újabb taggal bővült, mindenki nagy örömére.
- Mayu – édesanyja csupán egyetlen szót mondott, lánya nevét.
Tsukimi és Juntaro házasságát ugyan előre elrendelték, ahogy azt a legtöbb klánbélinél, mégis az évek alatt igazán megszerették egymást, a gyermek ennek a gyümölcse volt. Büszkeség töltötte el a szívüket, éppen ezért hatalmas szeretetben nevelték a kislányt. Juntaro testvére, Daiki mindig azzal ugratta a fiatal szülőket, túlságosan elkényeztetik, jobban kéne követniük az Uchihák alapelveit a neveléssel kapcsolatban.

Mayu kissé későn érő típusnak bizonyult, beszélni és járni is később tanult meg, mint a többi vele egykorú gyerek. Aztán ahogy teltek az évek, behozta a lemaradását. Egyre ügyesebb lett, követte a többieket. Nagyjából 3 éves lehetett, amikor felfigyeltek rá, néha alig lehet rávenni a beszédre, a figyelme is elkalandozott olykor-olykor. Ennek nem tulajdonítottak különösebb figyelmet, úgy voltak vele, egyszer csak kinövi. Amíg a többi gyereket már rajtakapták apró füllentéseken, Mayu mindig igazat mondott, még ha ezzel magának okozott is kellemetlenséget. Tsukimi mindenkinek áradozott róla, azt mondta, az Uchiha klán nagy reménysége lesz belőle. Persze a legtöbb szülő szintén ezt hangoztatta a gyermekéről.
Mayu négy éves volt, amikor megszületett a kisöccse, Keiji. Innentől kezdve még zajosabb lett a ház. A figyelő tekintetek immáron a fiúra koncentráltak, főleg Juntarot töltötte el büszkeség. A lánya után fia is született. Bár tudta jól, Mayu is a klánon belül fog házasodni, az ő családi vonalát Keiji viszi majd tovább. Innentől az idősebb gyermek kevésbé élvezte szülei gondoskodását. Továbbra is szerették, nem hanyagolták el, csupán a fiatalabbé lett a főszerep.

A kislány ekkor kezdett el szorosabb viszonyt kialakítani nagybátyjával, Daikival. Sokat mesélt Mayunak az Uchihákról, Konoha történelméről és az egyik nagy szenvedélyéről, a hollókról. A klán szoros kapcsolatban állt a fekete madarakkal, számos technikát sajátítottak el nekik köszönhetően. Daiki tartott néhány hollót, és bár nem Ninjuuk voltak, küldetések alatt számtalanszor segítették ki a férfit.

- Tudod, Daiki, ha egyszer lesz rá lehetőségem, szerződést kötök a hollók fajával. Remélem méltónak találnak majd rá.

- Ó, biztosan!

Amikor a lány idősebb lett, ninja életét részletesebben taglalni kezdte neki. Édesapja szintén sokat mesélt, milyen küldetésekre ment, mit vártak el tőle. Konoha számított a klánra, mégis külön, a falu egyik távoli szegletében kellett lakniuk. Mayu csupán néhányszor hagyta el a lakóövezetet, éppen ezért levélfalusi gyerekekkel nem igazán tudott megismerkedni.

Életének első 6 évét majdnem teljesen bezárva töltötte. Várta már, mikor mehet a Ninja Akadémiára, mert úgy hitte, előnyére fog válni, ha még többet megismer a világból. Talán ezért alakult ki nagy érdeklődése a hollók iránt, bármikor el tudtak repülni, neki pedig maradt Konoha kis szeglete. És persze az elé támasztott hatalmas elvárások, mint az Uchiha klán tagja. Keiji még túl fiatal volt, bár már neki is folyamatosan meséltek, milyen jövőt szánnak, amikor leteszi a Genin vizsgát, megkapja a fejpántot és a falu szolgálatába áll. Mayu kevéssé értette, miért várnak el tőlük ennyi mindent.
Nagybátyjának köszönhetően még az Akadémia előtt elkezdett olvasni tanulni. Persze még csak egyszerű szövegekkel, gyerekeknek szóló mesékkel próbálkozott. Mivel már öccse sem szorult annyi figyelemre, igazán jó év következett a család életében. A kislány úgy érezte, mindene megvan, szerető család, tökéletes napok.

Sajnos, ahogy az lenni szokott, a boldog időszak hirtelen ér véget, valami egészen váratlannal. Hidegebbre fordult az időjárás, ez jelezte a Tűz országának telét, ami bár sosem volt igazán kemény, mégis éreztette hatását. Egy nap Keiji lázas lett, alig tudott ébren maradni és összevissza beszélt.
- Anyu, Apu, mi történt az öcsémmel? - kérdezte aggódóan Mayu.

- Még nem tudjuk, kincsem, hívtunk orvost – válaszolta az édesanyja.

A gyógyító hamarosan megérkezett és megvizsgálta a kisfiút. Kiderült, elég komoly fertőzést szedett össze, bár azt senki sem sejtette, hol és mikor, mert vele még kevesebbszer mentek ki a birtokon kívülre. Szerencsére a doktor megfelelően ellátta és gyógyszert is készített, amitől gyors gyógyulást várt. Valóban, néhány napon belül Keiji felépült, ám maradtak a betegségnek utóhatásai. Amikor belemerült a futkározásba, és túlzásba vitte, elkezdett köhögni. Szülei emiatt óvták, visszatért minden a kisfiú születési utáni pár hónapjába. Mayu úgy érezte, alig beszélnek róla, vele. Persze megértette, miért vált fontosabbá a testvére, aggódtak érte. A maga módján ő is ezt tette, csak gyerekként kevésbé tudta kimutatni. Öccse lett az állandó téma, a klánon belül már többen aggódtak, mi lesz, ha ez majd kihat a shinobi életére.
A fiatal Uchiha lány egyre jobban érdeklődött az Akadémia iránt, úgy érezte, ott majd bizonyíthat, a szülei büszkék lesznek rá. Ugyanakkor félt is, mert nagyobb tömegben sosem tudott igazán természetesen viselkedni. Újfent több időt töltött nagybátyjával, bár őt egyre többször küldték hosszú küldetésekre, gyakran heteket volt távol Konohától.

Elérkezett a nagy nap, Mayu 8 évesen megkezdte ninja tanulmányait. Éjszaka szinte semmit sem aludt, mert izgatottan várta, milyen lesz az Akadémia. Csinosan felöltözött, fehér felsőt és sötétkék nadrágot vett fel. Az Uchihák címere ott díszelgett a ruhán, pedig fekete haja és sötéten csillogó szeme hamar elárulta, melyik klánhoz tartozik.

Amennyire izgatott volt a nagy nap miatt, annyira érte óriási meglepetés. Nem jó értelemben. Szülei elkísérték az Akadémia épületéig, ott elbúcsúztak tőle és Mayu egyedül sétált végig az udvaron, egyenesen a kijelölt terembe. Bár nem tudta, mégis hogyan közelítsen a többi gyerek felé, úgy volt vele, majd kialakul. Először a furcsa pillantásokra lett figyelmes, mintha méregették volna néhányan. Daiki mesélt róla, néhányan irigykedtek a klánra a képességeik miatt, ugyanakkor teljesen más élmény volt a saját bőrén megtapasztalni.

A teremben először az első padsorba ült be, majd egy kis gondolkozás után, hátrébb költözött. Úgy érezte, ha elöl marad, ahol a sensei jól látja, azt hiszik a többiek, jó pontot akar szerezni. Pedig csak várta a tanulást.

Az első nap a bemutatkozással kezdték, mindenki felállt és mondott magáról néhány szót, illetve a jövőbeli terveikről is elég sokan beszéltek. A lány meglepődött, hiszen majdnem mindenki világhírű ninjává akart válni. Egyesek a Hokage rangot is emlegették, de ők voltak kevesebben. Amikor rá került a sor, elbizonytalanodott. Mindenki azt várta tőle, az Uchiha klán reménysége lesz, újabb erős kunoichi, aki öregbíti a hírnevüket. Ahogy az összes többi fiataltól is, a klánon belül.

- Uchiha Mayu. Szeretném minden erőmmel védelmezni Konohát. A kedvenc állatom a holló.

Az utolsó mondatot maga sem értette, miért tette hozzá, ezért gyorsan leült. Többször mondták neki, túlzásba viszi a hollók iránti érdeklődést, emiatt leszokott az említésükről.

Egyszerűbb szövegeket már tudott olvasni, ezért viszonylag könnyen ment neki, hogy fokozatosan térjen rá a nehezebb olvasmányokra. Az írást valamivel nehezebben sajátította el, pedig alapvetően szépen formázta meg a betűket. Otthon sokat gyakorolt, főleg édesanyja segített neki. Ilyenkor egyáltalán nem bánta, hogy plusz leckéket kell vennie, mert több időt tölthetett vele. Keiji érdeklődően kísérte figyelemmel Mayu iskolai tanulmányait. Felnézett a nővérére, azt mondta, ha nagyobb lesz, mindent meg fog tenni, hogy olyan ügyes legyen, mint ő. A fiatal lány testvéréhez is egyre közelebb került ezáltal. Mindig mesélt neki, milyen volt az akadémiai napja.

A családja összekovácsolódott, ám osztálytársaival közel sem sikerült ennyire jó viszonyt kialakítania. Próbálkozott a barátkozással, már amennyire tőle telt, és volt aki viszonozta a közeledését, csakhogy többen voltak, akik irigykedtek rá. Néha elkapott egy-egy beszélgetést, ami róla szólt. Azt hitték, előnyben van mindenkivel szemben, mert egy Uchihával kivételeznek a tanárok. A valóság azonban távol állt ettől, Mayu felé ugyan annyi elvárást támasztottak. Talán még többet is, hiszen a legősibb klán sarjaként meg kellett mutatnia, mire képes.

Szerencsére pár barátot szerzett, akikkel ugyan nem ápolt szoros kapcsolatot, mégsem kellett teljesen egyedül töltenie a napokat. Ebédszünetben együtt ettek, az órák között pedig közösen írtak, olvastak.

A tanároknak feltűnt, könnyen keveredik bajba, mert mindig kimondta, mit gondol, sosem szépített a mondanivalóján. Felnőttekkel szemben igyekezett jóval gondosabban megválogatni a szavait, de azért látszott rajta, nehezebben megy neki, mint bárki másnak az osztályból.

Egyre több elméleti tárgyat tanultak, shinobi történelmet, jutsu alapokat, és a kunoichik külön ágazatokat. Többek között ikebanát, teaszertartást oktattak neki, amivel jobban beolvadhattak egy-egy küldetés alatt. Ezek jóval kevésbé kötötték le a figyelmét, mint a többi tantárgy. Aztán hamarosan következett a gyakorlat, elkezdték a fegyverhasználatot és az alap Genin jutsukat megtanulni. A fegyverekhez kevésbé értett, a pontos célzást rengeteg gyakorlás árán tanulta meg. Szülei aggódtak, ugyanakkor nem tették neki szóvá. Úgy voltak vele, biztos megtalálja majd, mi az, amiben kiemelkedő lehet. Az osztályban Mayu volt a legalacsonyabb, ezért könnyen ment neki a rejtőzködés, illetve gyorsasággal egészítette ki. Közelharcban sose jeleskedett, a hátrányát még évek múltán se küzdötte le.

Amikor már elég idős lett, édesapja és nagybátyja is segített neki, gyakoroltak vele, mindent megtettek azért, hogy a gyorsaságához – és időközben felfejlesztett ügyességéhez – még a közelharci képességeit is csiszolják. Mutatott némi fejlődést, ám a Ninjutsuk terén sokkal jobban teljesített. Akadémiai tanulóként az illúziók világát részlegesen érintették, viszont felkeltette az érdeklődését. Utána olvasott pluszban, mert a felnőttektől többször hallotta, a Mangekyou Sharingan segítségével erős Genjutsukat lehet létrehozni.

Az utolsó évben a szűk baráti köre kissé tágabbá vált, a kitartásuk meghozta gyümölcsét, Mayu viszonylag közel engedte magához őket. Ugyan akadtak bőven féltékenykedők, egyre inkább befogadták. Két lánnyal sikerült annyira megkedveltetnie magát, hogy még azt is elnézték neki, gyakran beszélt a hollókról, vagy éppen a Genjutsukról. A külön kunoichiknek kiszabott feladatokat együtt gyakorolták, segítettek Mayunak, amiben éppen lemaradt. Cserébe az elméleti ismeretekről adott részletesebb magyarázatot barátnőinek. Az Akadémián oktatott technikák közül azokat tudta magabiztosabban használni, amiket a testen kívüli chakrairányítással tudott létrehozni. A többi ágazatban inkább átlagos eredményeket ért el. Valahogy egyre kevésbé érdekelte, mi mindent várnak el tőle, a nagyszerű Uchiha klán tagjától. Az első nap, amikor bemutatkozott, Konoha védelmét tette meg fő motivációjának és az évek alatt egyre erősödött benne az érzés.

Páran megjegyezték a klánból, itt lenne az ideje, hogy Sharinganja aktiválódjon, mert hamarosan genin lesz belőle. Anyja mindig letudta pár szóban, valahogy a családban sosem került szóba.

- Ugyan, ugyan, beszélni és járni is később tanult meg! Ha itt lesz az ideje, biztosan felébred benne a Sharingan.

Mayu Genin Vizsgája rohamosan közeledett, Keiji pedig elérte azt az életkort, hogy őt is beírassák az Akadémiára.

Furcsa módon egyáltalán nem izgult a Genin Vizsga előtt. Este lefeküdt, reggel pedig frissen, kipihenten ébredt. Valószínűleg az közrejátszhatott, szülei és nagybátyja biztatták, folyamatosan mondogatták neki, sikerülni fog, legyőzi az akadályt, nagyszerűen fog teljesíteni.

Az írásbeli résszel kezdtek. Ezt Mayu könnyűnek találta, hiszen már egészen fiatal kora óta meséltek neki a világról, Konoha történelméről és a klánokról. A többi ismeretanyagot pedig az Akadémián sajátította el. Egy órát kaptak arra, hogy kitöltsék a tesztet. A lány kihasználta az időt, mindent alaposan átnézett, átgondolt. Utána következett a gyakorlati rész. Az első fele az egyik alap Ninjutsu bemutatása volt. Mintha a szerencse Mayu oldalára szegődött volna, a vizsgáztatók a Bunshin no Jutsut kérték tőle. Minden gond nélkül létrehozott két másolatot, hiszen a chakra testen kívüli irányítása ment neki legjobban. A következő rész már jobban aggasztotta, ugyanis egy tetszőlegesen választható fegyverrel kellett célba dobni. Rengeteget gyakorolt az évek alatt, ami meghozta a gyümölcsét. Mégis, amikor a feladathoz ért, megingott, elbizonytalanodott. Az asztalról elvett egy kunait, szembe fordult a céltáblával és némi hezitálás után elhajította a fegyvert. A kés nem a legbelső körben, hanem eggyel kijjebb fúródott a táblába.

Miután mindhárom próbán végigment az összes tanuló, a teremben kellett várniuk az eredményre. Miközben sorolták a neveket, apró megjegyzéseket fűztek a teljesítményükhöz. Mayu majdnem a legvégén került sorra. Azt hitte, a rosszabb célzás miatt nem fogják átengedni, meg kell ismételnie az utolsó évet. De átment. Mindenkit átengedtek az évfolyamból. A vizsgáztatók elmondták, az elméleti és a Ninjutsu ismeretével nincs semmi gond, a fegyverekkel viszont még gyakorolhat.

Átadták neki a Konohagakure szimbólumával díszített fejpántját, amit a derekára erősített.

Otthon kisebb ünnepséget rendeztek, hiszen Mayu hivatalosan levizsgázott és elkezdődhetett a genin élete.

Jobban idegeskedett amiatt, vajon milyen csapattársakat és senseit kap. Korábban hallott rémisztő történeteket arról, a tanárok direkt olyan genineket válogatnak össze, akik nem kedvelik egymást, hogy azt is megtanítsák, miként kovácsolódjon egybe a csapat. Sok időt nem hagytak a pihenésre és az ünneplésre, másnap reggel ismét kötelezően meg kellett jelenni az Akadémián, ahol kiderült a csoportbeosztás.

Mayu két fiúval került egy csapatba, Itsukit csupán névről ismerte, sosem beszélgettek, ő is azok közé tartozott, akik inkább elkerülték az osztályban. Viszont Jin belefért a tágabb baráti körébe. Így lettek ők Konoha 10-es számú csapata. Néha tanultak, vagy gyakoroltak együtt, bár nagyon szoros kapcsolatot nem ápoltak. Jounin kiképzőjük Tomuro-sensei lett, aki türelemmel és kellő szigorral fogta mindhármójukat. Sosem követelte tőlük, hogy az erejükön felül teljesítsenek, azonban a lazsálást sosem engedte. Viszonylag hamar megkedvelték a férfit, elvétve panaszkodtak csak a módszerei miatt. A legnagyobb hiányosságuk maga a csapatmunka volt. Mayu és Jin jól kijöttek egymással, illetve Jin és Itsuki szintén jó párost alkottak, ha úgy alakult a helyzet. Amikor hárman kellett volna összedolgozniuk, rendre kudarcot vallottak. Az első pár hétben direkt könnyű feladatokat bíztak rájuk, kutyát sétáltattak, elveszett házi kedvenceket kerítettek elő, vagy éppen ház körüli munkákba segítettek be. Ezek mindegyike jó kis erőnléti edzéssel ért fel. Aztán nagyjából fél év után kezdett felolvadni a jég, Mayu és Itsuki megismerték egymást, beszélgettek, együtt gyakoroltak, ami meghozta a gyümölcsét. A csapat nagyjából összeszokott, a küldetéseket is jóval könnyebben és gyorsabban hajtották végre, mint korábban. Jin örült a fejleménynek, mivel mindkettejükkel jóban volt, talán ő élte meg legrosszabban a veszekedéseket és az egymásra mutogatásokat.

Egy nap, a Levelek Közt Rejtőző falut körülvevő erdőbe küldték ki őket, szemetet szedni. Az információk alapján kereskedő csoport haladt át a területen és sok nem kívánatos dolgot hagytak maguk után.

- Sensei, közben tanulhatnánk is valamit, ha már ennyire unalmas küldetéssel bíztak meg minket! - Itsuki már régóta hangot adott annak, szeretne végre fejlődni.

- Rendben, ha már ilyen területen vagyunk, megtanítom nektek, miként tudtok a chakrátok segítségével függőleges terepen megmaradni. Egyszerűsítve, kéz nélkül fogtok fára mászni – kacsintott jounin kiképzőjük.

Részletesen elmagyarázta, miként működik a folyamat. Az elméleti oktatás után, odasétált az egyik vastag törzsű fához és minden gond nélkül felsétált a legalsó ágig.

- Nektek még könnyebb, ha nekifutásból indultok, muszáj lendületet venni. Válasszatok ki magatoknak egy fát és jelöljétek be, meddig jutottatok fel!

Mindhárom genin előkapott egy-egy kunait, aztán nekiláttak a feladatnak. Chakrát irányítottak a talpukba és megcélozták a fát. Viszonylag magasra jutottak, mielőtt elfogyott a lendület. Mayu jutotta a legmagasabbra, apró termete előnyére vált, ám az ágat ő sem érte el. Amikor már nagyon belefáradtak a gyakorlásba, leültek pihenni. A szemétszedés se várhatott napokat, tehát azt is be kellett fejezniük viszonylag hamar. Alig kaptak észbe, máris késő délutánba fordult az idő. Az unalmas feladat szórakoztatóvá vált a kihívás miatt. Sokkal hamarabb végeztek a D szintű küldetéssel, mint azt Tomuro-sensei gondolta. Utána újból nekiláttak gyakorolni. Szinte fej-fej mellett haladtak, mintha direkt várták volna be egymást. Itsuki annyira beleélte magát, hogy napnyugtára ő lett az első, aki közel ért a célhoz. Mayu másodikként futott be, Jin pedig harmadikként. Tanáruk pihenni küldte őket, viszont megbeszélték, következő nap ugyanitt találkoznak és folytatják a gyakorlást.

Négy nap telt el, mire sikerült tökéletesíteni a függőlegesen terepen való megmaradást. Mayu szépen hozta be a lemaradását, gyakorlatilag Itsukival holtversenyben lett első, Jin kissé lemaradt, de úgy tűnt, ez egyáltalán nem zavarta.

Néhány héttel később, a sensei elvitte őket Konoha egyik tavához.

- Egy fokkal nehezebb feladat, de bízom benne, ezt is olyan jól fogjátok venni, mint a fára mászást. A vízen jóval nehezebb fennmaradni, mert folyamatosan mozog, hullámzik. Igazából tovább kell fejleszteni az előző készséget, itt már változtatni kell a chakra áramoltatásának mennyiségén. Ügyesek vagytok, menni fog! - biztatta a három genint.

Bemutatta a technikát, és még némi magyarázatot fűzött hozzá. Az első nap senkinek sem sikerült a víz felszínén maradnia, csurom vizesen tértek haza az edzésből. Bár a fára mászást könnyebben vették, a 10-es csapat most sem adta fel. Tanácsokkal látták el egymást, ahogy valamelyikük ráérzett egy részletre. Három nap után eljutottak addig, hogy csak néhány lépés után süllyedjenek el a vízben. És újabb három nap telt el, mire sikerült ráérezniük és bizonytalan lépéseket tettek a tó felszínén. Persze innét még hosszú út vezetett a tökéletességig, mégis egy hét alatt elsajátították az alapot, a gyakorlást pedig úgysem hagyták abba.

Közeledett a Chuunin Vizsga ideje, amin a három genin rettentően szeretett volna indulni. Jounin kiképzőjüknek azonban más terve volt, visszatartotta őket. Úgy vélte, jó úton haladnak a csapatmunka és a fejlődés terén, mégis korainak érezte a részvételüket.

- Pedig jó tapasztalatszerzés lenne – jegyezte meg Mayu.

Apja titkon remélte, mégis megenyhül Tomuro-sensei és benevezi a csapatot. Lánya beszámolt arról, sokat gyakorolták a függőleges terepen való megmaradást és még az egyszerűbb küldetések alatt is jól jött az ismerete. Juntaro meglepetéssel készült, arra az esetre, ha mégis indulnának a vizsgán.

- Mayu, választottam neked egy technikát, ami hasznos lehet az elkövetkezendő időkben. Amikor még az Akadémiára jártál, észrevettem, a chakra testen kívüli irányítása megy a legjobban. Szereted a hollókat, úgyhogy pont megfelelő jutsu lesz, amit kigondoltam. Karasu Bunshin no Jutsunak hívják, gyakorlatilag az egyik alapvető elterelő technika. Geninek is könnyen meg tudják tanulni, kevés a chakraigénye.

A kunoichi alaposan megismerte fiatalabb korában ezeket a madarakat, részletesen el tudta képzelni, hogyan néznek ki, akár álló helyzetben, akár repülés közben. Valóban egyszerű jutsuról volt szó, a nehézségek a hollók megalkotása jelentette. Kivéve Mayunak, aki hamar ráérzett a lényegére. Az alap Bunshin no Jutsuból indult ki, arra pedig nehézségek nélkül építkezhetett. Még Sharingan nélkül is hamar megtanulta, elég volt négy nap ahhoz, hogy megtanulja a technikát. Utána még két napig tökéletesítette, élethűbbre szerette volna megalkotni a madarakat. Ugyan Tomuro-sensei nem gondolta meg magát, ígértet tett, a következő Chuunin Vizsgára már elengedi tanítványait.

Sajnos a klánon belül egyre többször került szóba Dojutsuja. Vagyis annak hiánya. Szülei még mindig nyugtatgatták a többieket, a megfelelő alkalommal megmutatja magát a vörös szempár. Mayu próbálta figyelmen kívül hagyni a megjegyzéseket.

- Keijiben biztos előbb fog felébredni.

Öccsével jóval közelebb kerültek egymáshoz, a ninja témák miatt folyton akadt valami, amiről beszélgettek. A fiú megpróbálta rávenni nővérét, segítsen neki a házi feladatokkal, de Mayu végig kitartott.

- Nem lenne igazságos, ha megmondanám a megoldásokat. Szívesen segítek gyakorolni, ha azt szeretnéd.

- Oké, nekem az is jó lesz!

Keiji sok tekintetben nővére ellentéte volt. Könnyen szerzett barátokat, az Akadémián az egyik legnépszerűbb tanuló lett alig pár nap alatt. Apja és nagybátyja ugyan úgy segített neki, mint korábban Mayunak. Még a kilencedik életévét sem töltötte be, máris az Uchihák nagy tehetségének számított.

- Mayu, gyere már, ne maradj le! - a fiatalabbik testvér mintha repült volna a mezőn át. Az ifjú lánynak fogalma sem volt, honnan ered Keiji ekkora magabiztossága és ez a rengeteg energiája. A szél kellemesen fújdogált, hamisítatlan tavaszi időjárás köszöntött a Tűz országára. A két Uchiha gyermek éppen az egyik szabad délutánját élvezte. Mayu pár napja tért vissza egy hosszabb küldetésről, első igazi C szintű feladatát teljesítette, távolabb a falutól. Jounin kiképzője elérkezettnek látta az időt, hogy nehezebb küldetéseket vállaljanak el.

- Várj meg! - kérlelte öccsét, de mintha meg se hallotta volna. Szerette ezeket a közös programokat, amikor a falun és az Uchiha birtokon kívül gyakoroltak. Szabaddá vált, senki sem fürkészte, mit csinál, és ami a legfontosabb, megszabadulhatott az olyan kérdésektől, miért nem oldotta még a Sharingant. Hamar utolérte Keijit, a gyorsaságára mindig számíthatott.

- Nézd, nézd! - egészen közel egyensúlyozott testvére a mély árok szélén.

A Konohát átszelő folyó egyik mellékágánál találták ezt a helyet. Szinte már szakadéknak tűnt, olyan mélyen vájta ki a víz a puha medret. A rozoga hidat senki sem használta, átkeléshez egy sekélyebb szakaszt választottak. Ott még a a híd is sokkal jobb állapotban volt, rendszeresen ellenőrizték, javították, amennyiben szükség volt rá.

- Rendben, látom. Most már gyere beljebb – fel se emelte a hangját, ilyenkor a szigorú nővért a faluban hagyta. - Mihez lenne kedved, egy kis célba dobás? Esetleg beszélgessünk elméleti tananyagról?

Ám ezen a napon Keijinek más terve akadt. Az átkelőhöz sétált és rálépett az egyik deszkára.

- Alig várom, hogy olyan hasznos dolgokat tanuljak, mint te. Fogadjunk, némi ügyeskedéssel és chakrairányítással simán átmennék itt. El kellett volna hívnom a barátaimat, nem fogják elhinni, ha csak szóban mesélem el. Kéne valami bizonyíték a fogadás miatt.

- Pár év múlva. Most tényleg gyere – sóhajtott Mayu, de ezt a fiú nem hallotta.

Testvére ügyet sem vetve rá, még egy lépést tett. Hatalmas vigyor ült ki az arcára és felbátorodva, a híd egyharmadáig lépdelt be.

- Keiji, azonnal gyere le! - most már kiabált és közben elkezdett a híd felé lépdelni.

- Jól van, jól van! – emelte fel kezét megadóan az öccse.

Elindult vissza a part felé, amikor recsegés hallatszott. Mayu szinte kilőtt, úgy futott a tákolmányhoz. Kezét kinyújtotta, de csak levegőt fogott. Látta az ujjakat, ahogy próbálnának fogást találni, de elkésett. Fel se fogta, mi történt. Lerogyott a meredély szélén és a sebesen hömpölygő vizet bámulta. A világ vérvörösbe fordult, és közben minden eltompult, majd hirtelen kiélesedett.

Mayu arra eszmélt, hogy valaki erősen rázza. Édesanyja könnyektől áztatott arca meredt vissza rá.

- ...ji… eiji… Keiji… Hol van Keiji?

Tudatába alig hallhatóan hatolt be testvére neve. Nem tudott válaszolni. Szólásra nyitotta ajkait, hang azonban nem jött ki rajta. Kapkodva vette a levegőt, aztán megeredtek a könnyei.

Vakítóan gyönyörű napra ébredt a család. Tulajdonképpen igazságtalanság volt az egész, hiszen aznap búcsúztatást, temetést tartottak. Mégis, mintha az egész világ összeesküdött volna ellenük. Tsukimi esőért könyörgött, méltó szertartást és ahhoz megfelelő időjárást akart. Mindhiába, az ég nem nyílt meg.

Mayu néhány nap után tudott megszólalni, azt hitték, örökre megnémul. Csupán nagy vonalakban tudta elmesélni mi történt. Százszor jártak már ott, legtöbbször a fűben ülve beszélgettek, Mayu a küldetéseit részletezte, Keiji pedig az órákról és a barátairól mesélt. Korábban egyszer sem fordult elő, hogy a híd közelébe menjen. Valami fogadást említett. Egy ostoba játék miatt halt meg.

A temetés után hatalmas törés keletkezett a család életében. Míg anyja igyekezett támogatni és közben teret adni neki, apja egyenesen elfordult tőle.

A lány sosem szerette a szemkontaktust tartani, ezután pedig végképp kerülte. Szeme sarkából így is látta az ítélkezést, a haragot.

Neked kellett volna vigyáznod rá!

Te vagy az idősebb.

Mégis milyen testvér vagy?

Talán nem is baleset volt

Valószínű féltékeny volt rá.

Direkt csinálta.

Az ő hibája.

A te hibád!

Egyedül a tiéd!

Kudarcot vallottál.

**Uchiha Mayu** Vas. Jan. 08 2023, 15:57

Tomuro-sensei, Itsuki és Jin mindent megtettek, ami tőlük telt. Támogatták, ha arra volt szükség és teret adtak neki, amíg gyászolt. Mayu közben még jobban koncentrált a céljára. Konoha védelmezőjévé akart válni, és ha már Keijit nem tudta megvédeni, a falut helyezte minden elé. Sokszor osztottak rá támogató szerepet, de néha, amikor úgy látta, közelharcot is vívott. Banditák és alacsonyabb szintű ninják ellen küldték a csapatot küldetésre. Sikeresen vettek minden akadályt, sokat segített a Mayuban felébredt Kekkei Genkai.
Elérkezett az idő, hogy megtudják, kinek mi az elsődleges eleme. A kiképzőjük az egyik küldetés alkalmával chakraérzékeny papírt nyomott a kezükbe.
- Jól van, csak annyi a feladat, hogy chakrát áramoltassatok a papírba, és várjátok az eredményt!
Itsuki papírja benedvesedett, vagyis a Suiton elemet oldotta fel, Jin papírja elporladt, vagyis Doton elemmel rendelkezett. Mayu papírja megégett. Semmi meglepő nem volt benne, az Uchiha gének már csak ilyenek.
Mestere egészen érdekes feladatot talált ki a Tűz elem feloldására. Mintha a Fuutonról vette volna a példát, leveleket kellett meggyújtania a chakrája segítségével. Mindig frisset szedett, ami nehezítette a folyamatot, hiszen azok kevésbé voltak gyúlékonyak. Heteket vett igénybe, ám a sok próbálkozást és a még több gyakorlást siker koronázta.

Ahogy azt a kiképzőjük megígérte, ezúttal részt vehettek a Chuunin Vizsgán. Konoha rendezte meg, vagyis saját terepen kellett helyt állniuk. Hallottak történeteket a Halál Erdejéről, és a nehéz írásbeli tesztről. Ha már korábban meggyőzték a senseit, nem akartak visszalépni. Így tehát második genin évükben, Konoha 10-es csapata elindult tapasztalatot szerezni. Nem az volt a céljuk, hogy átmenjenek, hanem inkább a többi rejtett falu ninjáit akarták megismerni, hiszen viszonylag kevés alkalommal hagyták el a Tűz országát.
A vizsga első fordulóján tesztet kellett kitölteni. Kiemelték, akit csaláson kapnak, azonnal megbukik. Nehéz kérdéseket kaptak, mintha direkt az lett volna a cél, hogy mindenki megbukjon. Mayu a Sharingan segítségével szerzett információt. Néhány kérdésre tudta a választ, mégis biztosra akart menni. Itsuki és Jin szintén megtalálták a módját annak, hogyan szerezzék meg a megoldásokat. Mindhárman elérték azt a pontszámot, amitől átengedték a vizsgázókat. Kiderült, az információszerzési képességeket mérték le, az volt a feladat lényege, ne bukjanak le.
A következő körben a csapatoknak tekercseket kellett szerezni. Csak akkor léphettek be a toronyba, ha mindkettőt megszerezték. A 10-es csapat összekovácsolódott az évek alatt, gyakorlatilag elég könnyedén vették az akadályt. Gondos megfigyelés következett, nem kapkodták el a tekercs megszerzését. Jin mindig is jó stratégiákat eszelt ki, könnyedén ment neki a tervezés. Takigakurei genineket szemeltek ki, náluk pont olyan tekercs volt, ami nekik kellett. Mayu a Karasu Bunshin no Jutsuval összezavarta őket, a két fiú pedig sikeres fegyveres támadást vitt be. Hasonló korúak lehettek, és az összegyűjtött információk alapján ugyan úgy először próbálkoztak. Megszerezték a tekercset, ártalmatlanították a másik csapatot és elindultak a torony felé. Az elsők között értek be, szerencsére gyorsan tudtak haladni az erdőben és a támadásokat is elkerülték. Nagyjából a jelentkezők egyharmada ment át ezen a fordulón, kevesen maradtak a harmadik körre. Egy hetet adtak a felkészülésre.

- Tanítsd meg neki, én nem fogom! - apja hangját hallotta, még a falon keresztül is átszűrődött.
Az Uchiha klánban a felnőtté válás egyik alapfeltétele a Katon: Goukakyuu no Jutsu elsajátítása. Mayu hiába kérte meg az apját, válaszra sem méltatta. Pedig a harcok előtt pont jó lett volna, ha megtanulja a technikát. Nagybátyja próbálta megoldani a helyzetet, kevés sikerrel.
Végül Daiki lett a tanára, ő magyarázta el a jutsu alapjait és mutatta be. Kimentek a tóhoz, ahol a klántagok gyakorolhatták a különböző technikákat. A férfi elmutogatta a kézjeleket, mély levegőt vett és kifújta a tűzgolyót. Mayu a Sharinganja segítségével figyelte az egész folyamatot. A küldetések alatt sokszor támaszkodott Dojutsujára, ezért egyre könnyebben ment neki a jutsuk megértése.
A kézjeleket szinte azonnal megjegyezte, gyorsan végig tudta pörgetni az összeset. Korábban csak leveleken, papíron, kisebb éghető tárgyakon próbálta ki, milyen az, amikor elemi chakrát használ. Érezte magában a Tűz elemet. Ezzel nem is volt baj, az első nap eljutott oda, hogy tüzet fújjon ki a száján. A Goukakyuu no Jutsu viszont a formázásról is szólt. A lépéseket harmadik nap már álmából felkeltve is tudta volna. Kézjelek megformálása, beszívni a levegőt, hozzáadni a Katon chakrát, kifújni és közben gömb alakba formázni a lángokat. Mire a Nap kezdett lemenni, a tűznek apró gömb formája lett. Mayu fáradt volt a folyamatos gyakorlástól, de nagybátyja folyton emlékeztette, egy hetet kaptak a felkészülésre és a harcban szüksége lesz a technikára. A negyedik nap már csak a formázás maradt, egyre nagyobb és szebb gömb formát kapott a kifújt tűz.
- Katon: Goukakyuu no Jutsu! - hangzott fel a technika neve az ifjú Uchiha szájából.
Daiki megígértette vele, a maradék három napban még tökéletesíteni fogja a jutsut, viszont kellő időt hagy magának a pihenésre.

Ellenfélnek egy Kumogakuréből érkezett fiút kapott. Dojutsuja azonnal működésbe lépett, amint elkezdődött a harc. Kitért a támadások elől, gyorsan mozgott és fegyverekkel támadt. Be akarta mutatni frissen megtanult technikáját, azonban érezte, a felhőfalusi ninja jól bírja, ő biztos előbb kifáradna. Vörösen izzó lélektükrei követték az ellenfél mozgását, látta, milyen lépésekre készül. Igyekezett távolságot tartani, mert felismerte, a másik shinobi jártas a közelharcban. Csakhogy valami más is történt, mást is látott. Mayu hirtelen azt hitte, öccse fut felé. Leblokkolt. Nem mozdult. Szemvillanásnyi érzékzavar volt csupán, mégis későn reagált. Erős Raiton és Taijutsu kombinációt vitt be neki a másik shinobi. A testébe maró fájdalomra még emlékezett, aztán semmi.
Két hetet feküdt kórházban, ebből öt teljeset alvással töltött. Édesanyja minden nap meglátogatta, ott ült az ágyánál órákig. Apja csak egyszer nézett be hozzá, akkor sem szólt semmit. Daiki pont küldetésen volt a megmérettetés alatt, mire hazaért, Mayut majdnem kiengedték a kórházból. Két csapattársa küzdelmét nem látta, mert ők később kerültek sorra. Amikor arról faggatták, mi történt, a kunoichi alig bírta elmondani.
- Keiji… úgy nézett ki, mint Keiji.
Itsuki harca döntetlen lett, lefújták, mert egyikük sem tudott olyan csapást bevinni a másiknak, amitől véget ért volna. Jin megnyerte a küzdelmet és kinevezték chuuninná. Persze a vizsgáztatók nem csak ezzel indokolták, hanem a taktikai érzékével és a második körben nyújtott szereplésével. Mayu megbukott a vizsgán, amit senki sem tett szóvá. Egyszerűen elfelejtették, mintha meg se történt volna.
Tomuro-sensei kérésére a 10-es csapat egyben maradt, hiába állt most már két geninből és egy chuuninból. A kiképző sokkal bátrabbá vált, amikor küldetésre kellett jelentkezni. Bőven rendelkeztek már annyi tapasztalattal, hogy messzebbre is elmenjenek. Persze először a közeli országokban vállaltak civilek védelmezését, szökött ninják kézre kerítését és információszerzést. Jint néha külön utakra küldték, a jó diplomáciai érzéke miatt tárgyalásokon is szívesen látták. Mayunak rendkívül sokat segítettek a küldetések. A 10-es csapatban tartozott valahová, akik elfogadták, és támaszt nyújtottak neki. A küldetések alatt volt alkalma bevetni a Goukakyuu no Jutsut, ami remek támadó kiegészítésnek bizonyult.
Eljutottak a festői szépségű Hold országába. Akkor utaztak először hajón, mindhárom fiatal shinobit megviselte a tenger szeszélyessége. Konoha egyik szökött ninjáját keresték, állítólag többen látták arrafelé. A sziget közelében tanyázó kalózok vezére lett és sok nehézséget okoztak a kereskedőknek. 6 fős csapat lévén, viszonylag könnyedén sikerült ártalmatlanítaniuk a bűnözőket. Itsuki Suiton technikái jól jöttek ebben a közegben, itt szó szerint elemében volt. A kalózokat átadták a Hold országi rendfenntartóknak, a szökött levélfalusit pedig hazavitték. A lány örült neki, hogy nem kell annyit otthon lennie, apja tulajdonképpen megszakította vele a kapcsolatot, csak annyit találkoztak, amennyit nagyon muszáj volt.

Két év telt el a Chuunin Vizsga óta, amit Kumogakuréban tartottak, azt kihagyták. Tomuro-sensei úgy érezte, geninként is teljesen jól helyt állt Mayu és Itsuki, ezért inkább vártak még. 15 évesen mindketten úgy érezték, ideje lenne újra megpróbálni. Ezúttal Kirigakure rendezhette meg a vizsgát. Muszáj volt három fős csapatnak jelentkezni, ezért variáltak a beosztáson. Harmadiknak megkapták Suzuhát, Mayu régi barátnőjét még az Akadémiáról.
Már az elején kiderült, a Ködben Rejtőző Falunak egészen más elképzelései vannak a Chuunin Vizsgáról. Semmi köszöntő, vagy meleg fogadtatás. A résztvevőket viszonylag közel vitték az egyik szigethez, ahol az első kört rendezték. A hajó legénysége szép csendben távozott, egyedül hagyták a vizsgázókat. A más falvakból érkező ninják hamar rájöttek, ez az első teszt, vagyis mindenki megindult a helyszín felé. A látási viszonyok amúgy sem kedveztek, sűrű köd telepedett az egész környékre. Csapdákat helyeztek el mindenfelé, lesből támadtak rá a geninekre és néha figyelmeztetésként bemondták, mennyi idő van még hátra. Nehezítésként időre kellett beérkezni az egyik szigeten álló hatalmas épületbe. Közben néhány kirigakurei genin információt adott át, ők még nehezebb pályán kezdtek, hiszen a helyismeret miatt némi előnnyel indultak. A vízen járás szinte alap technikává vált, ha nem akartak korán elsüllyedni. A 10-es csapat majdnem kifutott az időből, sajnos Suzuhát eltalálta egy Raiton technika, ami miatt könnyebb sérülést szerzett a lábán. Lassabban tudtak csak haladni, de szerencsére pár perccel az idő lejárta előtt beléptek a kőépületbe.
A vizsgáztatók gratuláltak és rögtön útba igazították a genineket, akik átmentek az első körön. A pihenést elfelejthették, a legnagyobb terembe vezettek mindenkit. Elkérték a papírokat, amik igazolták, valóban azok, akiknek mondják magukat. Vizesen, sebesülten, fáradtan érkeztek meg a shinobik. Szépen rendezett padokba ültették őket, ügyelve arra, a csapattársak messze kerüljenek egymástól. Tilos volt megmozdulniuk, egy helyben kellett ülnie mindenkinek. Vártak egy kicsit, hogy azok, akik teljesen átázva érkeztek, nagyjából megszáradjanak. Egy vizsgabiztos jelezte, megfordíthatják a padon található feladatsort és elkezdhetik írni. Csalni szigorúan tilos volt. Mayu már átélte ezt korábban, amikor hazai terepen vett részt a vizsgán. Azóta sokat tanult, így viszonylag könnyedén vette ezt az akadályt. Amikben nem volt biztos, azt az előtte ülőkről lemásolta. Itsuki az első sorba került, de bízott benne, meg tudja oldani. Suzuha miatt kicsit aggódott, mert a hajóút alatt egyszer sem került szóba, részt vett-e már Chuunin Vizsgán, vagy ez lesz az első. Mindhárman átmentek, tovább jutottak a következő fordulóba. Suzuha még első évben jelentkezett vizsgára, tehát neki is volt tapasztalata ebben.
Akik sikeresen vették az akadályt, kaptak egy nap pihenési időt. Viszont kizárólag inni adtak nekik. Elég sokan kiestek az első két fordulóban, amit gyakorlatilag felcserélt Kirigakure vezetősége. Úgy döntöttek, a harcokat két részletben folytatják le, először tartanak egy selejtezőt. A résztvevők valamennyire ki tudták magukat pihenni, ám az éhség miatt így sem teljesen. Így nehezítették a harmadik fordulót. Itsuki vesztett, Suzuha és Mayu megnyerték a küzdelmet. Az Uchihának egy kusagakurei kunoichi volt az ellenfele. Ügyes Doton használónak bizonyult, ám túlságosan lassan mozgott Mayuhoz képest. Az elterelés és a Katon jutsu meghozta a gyümölcsét.
A negyedik kör előtt rendes pihenő időt kaptak, teljes ellátást, nyugodt körülményeket. Ezúttal egy takigakure fiút kapott ellenfélnek, aki jóval idősebbnek nézett ki. Suiton és Fuuton jutsukat vetett be, Mayu vesztésre áll. Hiába használta többször a Goukakyuu no Jutsut, sosem időzítette olyan jól a támadását, hogy komoly sérülést okozzon. A küzdelem egyre hevesebbé vált, előtűntek vörös íriszei. Ellenfele erre fogta magát és feladta a harcot, mondván egy Uchihával szemben inkább visszalép. Azt hitte, Mayu eddig tartogatta a különböző pusztító jutsuit. Suzuha elvesztette a küzdelmet, Genjutsu használó ellenfelet kapott ki, aki könnyedén legyőzte. Ettől eltekintve mindhármukat kinevezték chuuninná. Hiába vesztettek, ügyesen harcoltak, amit jutalmaztak a vizsgáztatók. Egymás nyakába borultak, nevettek és sírtak.

Visszatérve a Tűz országába, örömmel fogadták őket. Anyja a nyakába borult, úgy gratulált neki, apjától csak néhány kurta szóra futotta. Az évek alatt ugyan egyre kevésbé éreztette, őt hibáztatja Keiji haláláért, a köztük húzódó szakadékot sosem sikerült újra áthidalni.
- Végezz el pár küldetést chuuninként, utána megkapod az ajándékod! - nagybátyja elérkezettnek látta az időt arra, hogy bemutassa Mayut a hollók nemzetségének és szerződést kössön velük. Az ifjú Uchiha alig bírta magában tartani az izgatottságát. Végre minden jól alakult, már várta, mikor mehet első küldetésére chuuninként. Megígérte, még annál is jobban fog ezentúl teljesíteni, mint ahogy azt elvárják tőle. Hiába lett lassan 16 éves, még mindig rosszul hazudott. Tehát, ha ezt ígérte, be is tartotta.
Pár hónap telt el a vizsga óta, egyre komolyabb feladatokat bíztak a csapatra, de volt, hogy külön utakon mentek. Gyakran megfigyelésre és információszerzésre küldték Mayut, ebben mutatott óriási tehetséget. Az évek alatt hanyagolta, de most újra elkezdett érdeklődni az illúziók világa, a Genjtsuk iránt. Sokat olvasott hozzá, kérdezgette azokat az idősebb klántagokat, akikkel jóban volt, mégis mire lehet még képes a Sharingan. Megbeszélték nagybátyjával, amikor mindketten újra Konohában lesznek, megtanítja neki a Kuchiyose no Jutsut, szerződést köthet a varjakkal.
Erre viszont soha nem került sor, mert egyik éjszaka Mayu a szokásosnál nehezebben aludt el. Halk neszeket hallott a bejárati ajtó felől. Mire felkelt volna, hogy megnézze, mi történik, éles fájdalmat érzett, aztán elsötétült minden.

Uzumaki Kushina Kedd Jan. 10 2023, 06:49

Kedves Mayu!

Az előtörténetet elfogadom, a megjelölt technikákat és felszereléseket felvezetheted az adatlapodra.

Sharingan: 1 tomoe
Szint: C
Rang: Chuunin
Chakraszint: 240
Pénzösszeg: 0 ryo (a feltámadás már csak ilyen)
Elosztható TJP: 240 + 50 = 290 (ne feledd, hogy az egyik értéked 150-ről indul).
Alapadatokat felvezetem és beszínezlek.

Megjegyzés: mindig jó olyan uchihát látni, aki nem született tehetség.

Megjegyzés 2.: mivel a karaktered most ébredt fel, így a jelenlegi információkról, helyzetről nincs tudomása, gyakorlatilag kiesett neki 10 év. Ezeket játéktéren vagy élményben tudja majd begyűjteni.

Kérlek, hogy írj adatlapot és írj a TJP elosztó topicba.

Mint a 2023-as év első előtörténet-írójának bosszúállásban és chakrában gazdag új évet és jó játékot kívánok!

Ajánlott tartalom

Uchiha Mayu

Uchiha Mayu

Re: Uchiha Mayu

Re: Uchiha Mayu

Re: Uchiha Mayu