Yori kovácsműhelye

**Sarutobi Asuma** Szomb. Szept. 23 2023, 11:37

Yori egyszerű de mégis jól felszerelt kovácsműhelye, ahol minden felszerelés megtalálható ahhoz, hogy csak a kreativitás szabjon határokat. A falu központjától alig pár percnyi sétára található, mondhatni a nyüzsgéstől távol, de mégsem a senki földjén.

**Yori** Szomb. Szept. 23 2023, 12:00

//Ginoo Yukizaki//

A küldetés úgy zárult, hogy ja… egyáltalán nem számítottam rá, hogy egy műhellyel leszek gazdagabb. De, hát ez is egy jó tanulság, mindig fel kell készülnünk a váratlanra. Amint végeztünk a jelentés tétellel elindultam újdonsült lakhelyemre Takigakure no satoba. Annyi érzés kavargott bennem… Újra letelepedni, újra kezdeni mindent… Legutóbb amikor egy falu műhelyt adott nekem nagyon csúnya vége lett. Oda lett a családom és elpusztult az egész falu, mondjuk ehhez nem sok közöm volt, de szerencsére most egyáltalán nem érzem úgy, mintha ez újra megtörténhetne.

Szerencsére volt egy kisebb kíséretem, így nem tévedtem el a faluban. Első pillantásra egy nagyon barátságos helynek tűnt, így nem bántam, hogy ez az egész így alakult. A falu központjától alig pár perces sétára megláttam. ~ Igen ez az!!! ~ örvendeztem magamban mikor szemem elé tárult a műhelyem. Nem volt nagy, de legalább minden fontos eszköz megtalálható volt benne. A kísérőim idáig kísértek csak. Innentől kezdve magamra maradtam. Egy kicsikét élveztem a pillanatot, majd elkezdtem belakni a műhelyt. Belülről nem volt annyira kicsi, mint azt első pillantásra gondolná az ember. - Azt hiszem ideköltözöm. - jegyeztem meg magamnak és elkezdtem lepakolni a dolgaimat. A küldetésről megmaradt táborépítő felszerelés még mindig meg volt praktikusan tekercsbe zárva így azokat az egyik polcra pakoltam. Oda került mellé egy ládában az iwagakurei belépő okmányom és a fejpántjaim. ~ Ezekkel kezdenem kellene valamit.~ gondoltam mikor a ládikába tettem a pár napja nálam lévő takigakurei fejpántot. Tudtam, hogy ezzel kezdenem kell valamit, de most előbb ki kell próbálnom a műhelyt.
Azonnal tűzet raktam és elkezdtem a kohó felfűtését. A lángok egyre vadabbak lettek így meg fogtam egy szimpatikus acéldarabot és elkezdtem hevíteni. A színe szépen lassan felvette a tökéletes kékes árnyalatot, így az üllőre helyeztem és elkezdtem kalapálni. Elkezdtem készíteni valamit, de nem tudtam, hogy pontosan mit, csak élveztem a függetlenséget, a szabadságot, az életet. Rég éreztem már magam így. Minden egyes kalapácsütés után éreztem, hogy kezdek megkönnyebbülni és kezdem átadni magam egy új élet kezdetének.

**Azumi Yuurei** Vas. Okt. 29 2023, 14:46

Règen járt erre, akkor még minden más volt. A világ és az emberek is. Könnyedén pöccintett el egy falevelet a válláról, állva a műhely előtt. Az idegenben semmi különös nem volt, teljesen hétköznapi. Talán csak a csuklyás köpenye volt az egyetlen viselete, ami nem átlagos. Azok viselik ilyen vagy hasonló szabású és típusú ruhadarabokat, akik nehezebben viselik a hidegebb időjárást. Azonban ami talán figyelemre méltó benne, az a szemei. A frissen ontott vér színében pompáznak. A falu ezen részén jelenleg nincs túl nagy nyüzsgés, nem úgy, mint a központban. Az idegen kezét a kovácsműhely kilincsére helyezte, majd könnyed mozdulattal belépett. Azonnal jóleső borzongás áradt szét testében, minden porcikáját megremegtetve. A hő, ami a kovács tűzhelyéből áradt, kiszorította a befelé igyekvő hideget. A köpenyét kicsit szorosabbra húzta magán, és a csuklyán is igazított egy kicsit. Misztikus légkört keltve, ami körbe lengte a belépő idegen nőt, egyúttal védekezve a pattogó szikráktól.
A műhely hangulata igencsak sajátos. A hangja a kovács ütögető kalapácsának ütemes kongása, a szikrák táncolása a tűzben, és a fémalakítás művészi fortélyai együttesen teremtenek egy olyan atmoszférát, amely magával ragadja az ide érkezőket. A műhelyben több ruhadarabbal borított asztal található, mindegyiken olyan tárgyak, amelyek valamilyen módon a kovácsolásra utalnak. Az asztalokon elhelyezett eszközök pedig hűvösen csillognak.
Azumi arca rejtélyeket sejtet, a szemébe pillanthatott a mester mikor egy pillanatra felnézett. Szemei mintha a múltat a jelent és jövőt tükröznék egyszere. Még is a sötét csuklya mélyén meg villanó vérvörös tekintet óvatosságra inthette az egyszerű embereket. Még is volt benne valami magával ragadó. Az idegen nő, ahogy a műhelyben szemlélődött, egyre jobban belemerült a kovácsolás világába és a gondolataiba. ~ Remélem van olyan jó ahogy állítják~ A látvány, a hangulat és a munkával járó szenvedély rég nem látott érzéseket ébresztett benne. Talán ennél a különös műhelynél találta meg az inspirációt és a harmóniát, amelyről már oly régóta álmodozott. Nem szolt egy szót sem várta a mesterember, reakcióját. Bár igazat megvallva nem lett volna sürgős a beszerzés, elintézhette volna máshol is. Valamit megtanult utazásai során, ne halogasson semmit sem. Mig válaszra várt meg ált az egyik fal elött ahová a portéka vagy a szerszámok voltak aggatva. Nem tudta volna a különbséget megmondani melyik-melyik. Azért egy kapát vagy sarólt esetleg konyhakést felismer.

**Yori** Vas. Okt. 29 2023, 15:39

Végre úgy éreztem, hogy élek. Mondjuk mindig így érzek mikor kovácsolok, de ez az euforikus érzés megunhatatlan. Mikor a felhevített izzó fémdarab a kalapács ütéseitől és a mesterember kezétől alakot öltve egy teljesen más dologgá alakul. Ilyenkor szinte megáll körülöttem az idő. A kalapács lendítése és a csattanó hang olyan szimfónia számomra, mintha angyalok énekelnének a vállamon. Ilyenkor nincsen se tér, se idő, se én, se semmi, csak a munka, az alkotás. Ez a nap sem volt másabb, mint a többi. Kohó izzít, fém hevít, munka indul. A mai tervem az nem volt más, mint acélötvözeteket csinálni, hogy később finomítsam őket. Mondhatni a nyersanyagokat félkésszé teszem, aztán majd valamikor a konyhakész termékeket befejezem és késznek nyilvánítom őket. Már egy pár órája monoton kalapálok, egyik acéltömb gördül ki a kezem alól a másik után. Egyszer csak elkapott egy érzés. Meg van nem? Amikor olyan érzésed van, mintha nézne valaki? Na pontosan így éreztem magam. Felnéztem, igaz csak egy pillanatra és csak egy sötét árnyat láttam a műhely másik oldalán. Nem érdekelt annyira, de azért nem hagytam szó nélkül. - Felénk az a szokás ha bemegyünk valahová akkor köszönünk! - vágtam az idegen fejéhez úgy, hogy közben nem is néztem fel az üllőtől. - Eléggé elfoglalt vagyok, szóval ha szeretnél valamit akkor gyorsan mond, vagy ne rontsd itt a levegőt. - végre egy érdeklődő, ám a bemutatkozás hiánya, a köszönés elmulasztása annyira elrontotta a pillanatot, hogy akár egy gyönyörű nő is lehet a csuklya alatt nehéz dolga lesz, hogy jobb fej legyek vele.

**Azumi Yuurei** Vas. Okt. 29 2023, 17:15

A kalapálást szinte meg sem hallotta. Csak háttér zajként kezelte, mint ha csak egy kaotikus színdarab mellék szereplői lennének. Még is a csengés ritmusa belépet a kívülről szűrődő zajok diszharmóniájába. Együtt olyan szimfóniát alkottak, amit lehetetlen megismételni. Még mindig nem érintett egyetlen darabot sem. Hátra lökte a csuklyát bár mivel még mindig nem melegedett át szorosan tartotta maga körül köpenyét. Egyik asztalon talált egy hétköznapi kést. Nem harcra szánták, csak simán a hús és más alapanyagok szeletelésére. Kezébe vette és végig húzta ujjait finoman a penge gerincén. Az igényes szakember még ha nem is profi igyekszik legtöbbet kihozni legegyszerűbb munkaiból is. Mint oly sokszor most is annyira elfeledkezett a külvilágról elfelejtette az illemet. Nem köszönt, lehetne ez mentség arra nem akarta zavarni a munkát és csak várt. Ez nem takarja a valóságot. Visszahelyezte a kést helyére és mester felé fordult, rögtön kisé meghajolva. -Bocsánat az illetlenségért, a falusiak küldtek ide. - Ki egyenesedve a kovácsra pillantott vérszín szemeivel. Az kovács kisé mérgesen beszélt vele jogos volt, ép ezért elengedte a füle mellett. Ettől még lehet ő jó ember, csak vannak dolgok, amiket nem tud tolerálni. Minden ember más van, akinél a köszönés másnál pedig az ital nem meg osztása. Lehetne még sorolni sokáig ezt a listát. -Nem csak melegedni jöttem, bár idebent nagyon jó az idő. Magam akartam látni érdemes magával dolgoztatni. - Amiről már meg is győződött, szemre jónak tűnnek a munkák. Azumi nem kovács csak forgatja a mesterséget művelők készítette eszközöket. Az minőségi darab kerülte a kezébe az majd használat közben fog kiderülni. Min dolgozott a műhely tulajdonosa, nem tudta volna megállapítani. Meg köszörülte a torkát és köpenye ujjába nyúlt, majd kis matatás után elő húzott egy-egy alkar védőt. Elégé leharcolt állapotban voltak a rögzítőszíjakat csak a jó akarat tartotta egyben. A fémes felületen is sok karcolás, horpadás látszott. A szebb napokat is látott felszerelését letette a hozzá legközelebbi asztalon. - Yumi vagyok üdvözletem. Szükségem lenne két alkar védőre, 20 darab Makibishire valamint két lábszárvédőre. - A lista meg volt, nem túl bonyolult a rendelése ennyit tud. Elvégre a lábszár és az alkar védők saját meglátása szerint csak fém darabok és pántok összesége.

**Yori** Vas. Okt. 29 2023, 21:26

Úgy tűnik az idegen jó helyen jár és valóban engem keres, csak az a kérdés szaladt át a fejemen, hogy mégis hogyan jutott el ide hozzám? Azt mondta, hogy a falusiak küldték hozzám, de nem nagyon ismer itt a környéken senki. Mondjuk eszembe juthatott volna, hogy eléggé jellegzetes egy kovácsműhely, mint látványra, mint pedig hangra. Jobban belegondolva elfogadtam, hogy így találhatott rám a leányzó. A kezdeti nehézségek után megeredt a nyelve, így leálltam a fém megmunkálással és elkezdtem figyelni rá. Miután közölte, hogy nem melegedni jön, de azért jó idő van kinyitottam a kohó első ajtaját, hogy érezze az intenzív meleget amit a berendezés áraszt magából. Reméltem, hogy így már nem fog fázni. Ezután illedelmesen bemutatkozott, mondjuk ideje volt már, és elmondta miért is jött. Közben elővett pár nagyon, de nagyon leharcolt eszközt. Elővett egy listát és elkezdte olvasni. Az elejével és a végével nem volt bajom, de a közepe… miért használna bárki is makibishit? Lényegében az két U-szeg középen összehegesztve. Nem bírtam tovább így megszólaltam. - Én Yori vagyok, bár gondolom ezt már tudtad, hogyha külön engem kerestél. A megrendelésedet elfogadom. Nem kötök bele abba, hogy miért pont makibishiket kérsz a te dolgod, én legyártom, de eléggé haszontalan eszközök és amúgy otthon házilag is előállítható szinte pontos másuk, vagyis inkább helyettesítőjük. - mondtam a lánynak, majd közeledni kezdtem felé. Levettem a bőrkötényem és egy centit vettem a kezembe. - A karvédők maradnak, azok jók lesznek méretnek, de a lábszárvédőhöz méretet kell vennem, szóval ne mozdulj. - mondtam a lánynak és ellentmondást nem tűrően levettem a méreteket. - Holnap gyere vissza, addigra készen leszek. - mondtam neki, majd azonnal nekiláttam a munkának. A makibishikkel nem vesződtem sokat, hiszen azokat a leeső acéldarabokból hamar meghajtogattam és egy reszelővel és fenőacéllal megéleztem őket. Időközben a kohó elérte a megfelelő hőfokot így nekiálltam a szénacél ötvözetemnek, hogy a magam elé állított mércét megüssem, és na adjak ki silány munkát a kezemből. Miután a fémekből és ötvözőkből a megfelelő mennyiséget és arányt egy olvasztótégelybe helyeztem jöhetett a munka nehezebb része. A fémek megmunkálásával soha nem volt problémám de a bőr megmunkálás már más kérdés. Szerencsére a műhely előző tulajdonosa feltételezhetően jobban értett a bőrökhöz mint én, és hagyott némi maradék anyagot így tudtam miből dolgozni. Méretre vágtam a pántoknak valót, közben elkészült az alapanyagom is. Hagytam egy kicsikét a tégelyben, közben homokba megformáltam a kívánt mintákat és formákat. Megfogtam egy csipesszel a tégelyt és az öntőformába öntöttem. Ekkor jött el a pillanat, hogy azt mondjam, mára ennyi.

Reggel újult erővel vetettem bele a munkába és készítettem tovább az első ilyesfajta megrendelésem. Az öntés jól sikerült, már csak apró utómunkák maradtak, a bőrrel való összeszegecselés és az apró díszítő motívumok elkészítése. Ez volt az eddigi legaprólékosabb munkám. De a végeredmények magukért beszélnek.

Amikor Yumi visszatért a rendeléséért:

- Elkészült a rendelésed, remélem érdemes volt rá várni. - mondom a lányka és átadom neki, hogy felpróbálhassa. - Ha nem illeszkedik pontosan akkor most még tudok alakítani rajta. Azok az agyon használt karvédők pedig maradnak, és így összesen 20000 ryo lesz. A makibishit pedig ajándék. - mondtam majd átadtam a 20 db „fegyvert” egy kisebb fadobozban.

Alkarvédő:

Lábszárvédő:

Ajánlott tartalom

Yori kovácsműhelye

Yori kovácsműhelye

Re: Yori kovácsműhelye

Re: Yori kovácsműhelye

Re: Yori kovácsműhelye

Re: Yori kovácsműhelye

Re: Yori kovácsműhelye

Re: Yori kovácsműhelye