Yori

De durva, nekem ez lesz az első  Vajon ki lesz itt az első nekem   

Megtanulni kívánt technika a Fuuka Hoiun. Leírás a végén.


Annyira megterhelő, de nincs mit tenni. Ha szeretne valamit az ember azt magának kell megtennie. Milyen szép is lenne, ha csak úgy ember szájába repülne a sült galamb. Hmm… sült galamb… olyat még nem is ettem… mondjuk tekintve a múltamat ez azért eléggé gáz. De mindegy is, majd egyszer. Mondjuk ismerek valakit aki nagyon szereti a galambhúst, ő biztosan finom sültet készít belőle, de akkor is. Egy galamb?! Inkább kihagyom. Nem akarlak megzavarni, de nem másba kezdtél bele amikor leültél írni? Uh, basszus tényleg. Na ugye! Akkor kezdjük is. Már épp ideje lenne, kezd belőled nagyon elegem lenni. Azt hiszem ezután el kell beszélgetnünk, mert ez így nem lesz jó. Emlékszel még egyáltalán mit is akartál leírni? Na! Azért vegyél vissza kicsirigó, nehogy már a nyúl vigye a puskát. Hogyne emlékeznék arra, hogy mit szeretnék írni. Éppen most akartam elkezdeni a kis történeted, hogy hogyan is sajátítottad el Fuuka Houin-t. Akkor épp ideje is lesz elkezdeni. Tudod még, hogy mi történt vagy segítsek? Még azért nem vagyok ennyire öreg, csak el tudom mesélni, hogy mi is történt, legfeljebb majd közbe szólsz ha valamit kihagyok, vagy rosszul írok le. Fasza! Akkor egyszerűbb lenne, ha én mesélném el, nem pedig te, de nem szólok, várom, hogy mit hazudsz össze. Azért figyelni fogok! Jól van elkezdhetem? Csináld máááár!!!

Későre járt. Ezzel aztán bekezdtél. Fejezd már be, mert így is késő este álltam neki, ne húzzuk már jobban. Szóval. Későre járt, mikor Yori fáradtan eset haza a műhelyébe amit a legutóbbi küldetése után kapott a falutól, elismerésként a teljesítményéért. Ez már tetszik polírozd csak az egóm. Nem volt valami nagy durranás a hely, de ennek a kovácsnak a világot jelentette. Szinte rögtön meglátta a helyben rejlő lehetőségeket és újra fiatalnak és motiváltnak érezte magát. Egyelőre még csak ismerkedett a faluval, hiszen eddig még nem járt itt, de most úgy néz ki, hogy egy darabig maradni fog legalábbis tervei szerint. A mostani fáradtsága nem a napokban befejezett küldetésének a hagyatéka, hanem a pár napja elkezdett tanulmányainak köszönhető. Ezt aztán, jó megaszontad, szép értelmes mondat, remélem aki olvassa érteni fogja, hogy mi van. Miért nem azt írtad, hogy elkezdtem edzeni, mert rájöttem arra, hogy mennyire hasznos a tekercsbe pecsételés, és jobb lenne ezt magasabb szinten űzni, és erre találtam az irattárban egy leírást a Fuuka Hoiun-ról és az miatt voltam fáradt? Nem? Írjad csak ezt a hülyeséget. Kitalálom, mindjárt jön az, hogy a kimerültségtől álomba zuhantam és a családomról álmodtam. Most, hogy mondod. Meg ne próbáld! Az ifjúnak nem nevezhető kovács az előző küldetésén szembesült azzal, hogy mennyire hasznos számára a tekercsbe való pecsételés, így miután letelepedett a faluban arra gondolt, hogy ezen képességét tovább fejleszti. Nem volt rest, miután kipihente magát az iwagakurei küldetés után felkereste a falu irattárát. Kezdetben nem tudták az ott dolgozók hova tenni a dolgot, hiszen egy kovácsnak miért lenne szüksége olyan iratokra amikből jutsukat tanulhat. Szerintem ezt leírhattad volna még szánalmasabban is… nem is tudom mondjuk úgy, hogy oda mentem és könyörögtem, hogy lécciléccilécci *kiscicaszem*. Nem? Na figyelj, elég! Akarod te mesélni, hogy mi is történt vagy írhatom tovább? Na akkor most figyelj! Az irattárhoz mentem, ahol elmondtam, hogy ki vagyok és mit szeretnék. Szerencsére a falun belül gyorsan terjednek a hírek így az ott dolgozók tudták, hogy ki vagyok. A fejemhez vágták, hogy nem éppen így képzeltek el, de szerencsére volt annyi eszem, hogy erre rákontráztam, és közöltem velük, hogy élőben sokkal szebb vagyok, mint a történetekben. Mivel tudták, hogy ki vagyok ezért azt is tudták, hogy a falu nem csak egy tehetséges mesterembert lát személyemben, hanem egy tehetséges ninját is. Mondjuk ezen képességeimet nem csillogtattam meg iwában sem, de nem is volt rá szükségem. Mondjuk basszus belegondoltál már? Mibe? Én eddig nem is tudtam, hogy a vörös szemű ördögök azok kicsodák. Tudod találtam azt a tekercset abban a páncélszobában. Igen tudom. Na és már okosabb lettél? Hát hallod. Amikor meghallgattam a többiek beszámolóját még akkor sem sejtettem, hogy mi van, aztán utána tudtam meg, hogy a „vörös szemű démon” az valami Uchiha, azt hiszem, az a kis díszb*zi a flancos kis fekete rucijában azokkal a felhőkkel meg valamiféle Apacukákhoz tartozik. Az Akatsuki te ökör. Ők a „A” rosszfiúk. Akkor Akatsuki, nekem tök mindegy, de akkor is durva, hogy a többiek megharcoltak egy ilyen piros szeművel… na de folytassuk. Az irattárból szerencsére nem üres kézzel távoztam. Az ott dolgozókkal közösen találtunk egy leírást amiben a Fuuka Hoiun jutsu szerepelt. Amint megpillantottam tudtam, hogy ez az amit keresek. Egy technika ami képes szinte mindent elzárni, már ha van hozzá elég chakrám. Kicsit veszélyes, de úgy gondoltam akkor, hogy jelenleg ez lenne számomra a legpraktikusabb. Elkezdtem tehát a tekercs tanulmányozását. Nem tűnt sokkal bonyolultabbnak, mint egy sima tekercsíró technika amit még az akadémiákon is tanítanak, legalábbis az én időmben még úgy volt. Maga a mellékelt szimbólumok, pecsétek egy kicsit eltértek az akadémiában tanítottaktól, de a technika lényege szinte azonos volt. A megfelelő pecsétek, mint írásban, mint kézpecsétek után az elzárandó anyag a pecsétbe kerül átalakítva chakrává. Mondjuk a Fuuka Hoiun esetében számít, hogy egyensúlyban legyen az elzárandó „technika” vagy anyag chakrabefektetése a pecséthez felhasznált chakra mennyiségével. Első olvasásra nem tűnt valami nehéznek. De másnap kimentem a műhely mögé gyakorolni. Ez egy jó unalmas rész, szóval rád bízom, addig kipihenem a fáradalmaimat. Jó fej vagy, a száraz tanulást oldjam meg én. Hát kösz! Maradjá’ má’ én ezt megéltem, na az volt fárasztó. A reggeli nap első sugaraival ébredt fel Yori és a technika leírását tartalmazó tekerccsel együtt a műhelye mögötti területre ment. A kis falu még javában aludta az igazak álmát, nem sok mindenki mászkált az utcákon, esetleg csak azok akik munkába siettek. Térj már a lényegre, mert letépem az arcom… vagy inkább a tiéd! Yori miután többször is átolvasta a leírást elkezdte megalkotni egy üres tekercsen a pecséteket. Miután pontosan követte az utasításokat kézjelekbe kezdett és a két tenyerét a földre csapta. Kezei alatt elkezdett megemelkedni a föld és szépen lassan egy törpe méretű föld gólem emelkedett kis a földből. Most mit kell ezt szépíteni, nem is így volt. Jó mondjuk gólem az volt, de mi ez a nyálas hülyeség arról, hogy a földből emelkedett ki. Írd csak le, kiokádtam az életemet, hogy egy cukimuki kis gólemet hozzak létre. Na tovább! Úgy gondolta, hogy ez a kis fickó tökéletes tesztalany lesz az új technika elsajátításához. Odalépett a pecséthez és kézjelekbe kezdett, majd a kis gólemet egy örvény ragadta magával és szépen a pecsétbe került. Yori ezt sikernek könyvelte el, hiszen minden úgy történt, ahogy annak történnie kellett, ám mikor lehajolt, hogy összeszedje a földről a pecsétet az szó szerint az arcába robbant, és a földre terítette saját elzártnak hit góleme. Na ezt szépen leírtad, mondjuk kicsit hiányolom azt a mérhetetlen mocskot ami elhagyta a számat és azt, hogy utána a földdel tettem egyenlővé a kis gólemem, de így is jó lesz. Innen folytatom én, menj adj egy puszit a gyerekeidnek. Jó fej vagy, de mondtam már, hogy késő van ők meg már alszanak. Csak én vagyok ilyen hülye, hogy veled, meg a hülye tanulásoddal fáradozom. Annyira cuki vagy. Puszi a pocódra. Az első sikertelen kísérlet nem tántorított el, hiszen nagyon szerettem volna megtanulni ezt a technikát. Sokszor, és sok mindent zártam már el pecsétben így úgy éreztem, hogy ennek mennie kell. A gólemes baki után tűzet raktam és újra megpróbáltam a jutsut, ám most a a lángokat igyekeztem elzárni. Reménykedtem benne, hogy ez lehetséges, mert akkor ezzel a civilizációtól távol is magammal tudok vinni olyan eszközöket/anyagokat amik a fegyverkészítéshez kellenek. Most tényleg ez volt a fejedben amikor a lángokat próbáltad elzárni? Én azt hittem, hogy ezt azért csinálod, hogy majd megvéd magad vagy valami. Ilyen marhaságot. Máskor is tudsz tüzet csiholni nem? Folytathatom?! Amikor előkészültem tudtam, hogy nem lesz egyszerű dolgom. Az előző kísérletnél a gólemet én hoztam létre és tudnom kellett volna ugyanannyi chakrát beleáldozni az elzárásába, mint a létrehozásába és így sem sikerült, most viszont egy általam független anyagot szeretnék elzárni, amit nem is chakrából hoztak létre. Elgondolkodtam, hogy vajon létezik-e valamilyen váltó szám az ilyen esetekre. De gondolkodás helyett inkább a tettek mezejére léptem. A tekercsben lévő pecsét készen volt, kézjelekbe kezdtem és a biztonságkedvéért jócskán áldoztam chakrát az elzárás sikeressége végett. A tűzet egy pillanat alatt magába szívta a pecsét. Most már nem voltam annyira bátor, mint az imént, mert egy törpe gólem még mindig jobb az arcba, mint egy tábortűz, de muszáj voltam összeszedni a tekercset, hogy sikeresnek könyveljem el a kísérletet. Félve Vagyis nagyon bátran. Ja, persze. hajoltam le és szedtem össze a tekercset. A kezeim remegtek. Először azt hittem a félelemtől, majd miután nem történt semmi rájöttem, hogy fölöslegesen sok chakrát áldoztam fel egy ekkora elzáráshoz, ezért a remegésem a kimerülés jelei voltak. Tanulságos nap volt, ám korábban véget ért, mint azt hittem. Haza mentem és ettem egy jót, majd másnap reggelig aludtam. Hajnalban fitten üdén mentem vissza a műhely mögötti kis területre és kezdtem neki az új tekercsnek. Az előző napi tapasztalat az volt, hogy a tökéletes egyensúly a lényeg, ezért igyekeztem arra törekedni. Létre hoztam egy újabb gólemet és ismét azt próbáltam elzárni. Meg kell, hogy mondjam féltem. Nem kellemes érzés ha az ember éppen lehajol valamiért és egy rakás föld az arcába robban egy pecsétből. Nem volt mit tenni, elkezdtem a technikát. Tudtam, hogy mennyi chakrát áldoztam a gólem létrehozására, így igyekeztem egy egy leheletnyivel többet áldozni az elzárására. Az elzárás megtörtént és ezután Ezután nem történt semmi, mert most van ezután. Örültél magadnak, hogy milyen tehetséges vagy meg minden, de már most is féllábbal az ágyban vagy, mert megint elfáradtál. Többet kéne edzened, nem gondolod? Nézd már, gödörből a lyuk, pocak! Megnézném, te hogyan kiveteleznél egy olyan technikát ahol számít a pecsétek pontos megalkotása, mind a tekercsben, mind pedig a kézjelek, aztán pedig, hogy hogyan számolod ki, vagyis inkább érzel rá arra, hogy mennyi is az annyi. Most lehet, hogy nagy a szád, de legközelebb te tanulsz valamit én meg majd beleokoskodok. Na, jól van nekem ebből elég! Posztold aztán ne is lássalak egy darabig!

Fuuka Hoiun: