Kushieda "Unazaki" Tessa
2 posters
1 / 1 oldal
Kushieda "Unazaki" Tessa
Kushieda Unazaki Tessa Szer. Ápr. 14 2010, 21:07
Név: Kushieda "Unazaki" Tessa
Kaszt: Shinobi/Chuunin //Szeretnék ezúton engedélyt kérni arra, hogy karakterem Chuunin szintről indulhasson.//
Ország: Hang országa/Otogakure no sato
Kor: 16
Nem: Nő
Felszerelés: 5 Kunai, 5 Shuriken, 10 Robbanójegyzet, 10m drót, 4db tekercs, 2 katana
Jellem: Csendes, visszahúzódó jelleme van a lánynak. Sokkal inkább befelé fordul és magának beszél mint másoknak, mert nem szereti másokkal megosztani véleményét, csak ha muszáj. (Mindez a múltjának köszönhető) Valamint egy dolog van amit mindennél jobban szeretne, bizonyítani, bizonyítani, hogy érdemes magára az életre és mások elismerésére. A lány egyetlen önkifejező hobbija a rajzolás. Remekül tudja ábrázolni környezetét és bármit képes papírra vetni.
Előtörténet:
Nem sokat tudok életem legelső szakaszáról. Úgy tartják, hogy a Víz országában születtem az Unazaki klán neve alatt. Hogy miképp kerültem oda ahol most vagyok még magam sem tudom. Édesanyám úgy tartja számon, hogy két éves voltam amikor örökbe fogadtak, persze ezt az információt sose közölték velem. A legrégebbi emlékképem az, hogy édesanyám mutatja a házunk melletti cseresznyefát, ami éppen abban a pillanatban bontotta ki gyönyörű szép virágait és az a nevemet suttogta amikor bele-belekapott a szél. Tessa. Ez az a név ami megszületésem óta velem van és elgondolkoztat, hogy honnan is származom. Egyesek szerint maguk az angyalok hoztak engem a földre, és vállig ezt állították nekem. Gyönyörű hófehér hajammal és bőrömmel egyedül csak a cseresznyefa virága vetekedhetett.
Az emlékem ettől a naptól kezdve maradtak meg bennem. Kilétemről akkoriban még nem tudtam, mert a nevelő szüleim akikhez kerültem Otogakureban, úgy határoztak, hogy nem mondják meg, hogy a véremben az Unazakák vére csörgedezik. Az nevelőanyám akinél jobban senkit sem szerettem és most sem szeretek, Kushieda Yuranak hívják. Nagyon kedves és bölcs személy volt, mindég védett és óvott engem a nehézségektől. Édesapám Kushieda Hanzo is szintén egy kedves, jótét lélek volt, azonban volt egy olyan tulajdonsága ami árnyékot vetett igazi személyére, az alkohol mértéktelen fogyasztása. Amikor ittas állapotba volt, általában erőszakos, makacs volt. Szerencsés szerencsétlenségemre csak párszor volt alkalmam ilyen állapotban találkozni vele, azonban az egyik ilyen "találkozás" árnyékot vetett a jövőmre.
Körülbelül öt éves lehettem, és tavasz környéke volt úgy hiszem... igen tavasz volt, hisz a cseresznyefa szirmai rózsaszínbe borította az egész környéket. Tehát akkortájt történt meg az, hogy Hanzo ittas állapotba került haza este és az ágyamból kiráncigálva kivitt Yurával együtt az udvarra. Ekkor nagy lelkesedéssel és büszkeséggel beszámolt arról, hogy engem be fognak íratni a ninja akadémiára. Valószínűleg ez volt az aznapi téma a kocsmába és kapva kapta magát és elhatározta, erős shinobivá tesz engem. Azonban kisebb vita alakult ki emiatt a dolog miatt a nevelő szüleim között, ugyanis mindez Yura tervei ellen voltak. Yura mindentől védeni akart engem és úgy tervezte, ha felnövök, majd feleségül ad egy jómódú emberhez, hiszen a szépségem megvan ehhez. Hanzo nem engedett egy fikarcnyit sem az elképzeléseiből és odáig durvult a helyzet, hogy hangos kiabálás zavarta meg az éjszaka csöndjét. Én nem értettem az egészből semmit, de mivel a szüleimként szerettem mindkét "élőlényt" ezért sírva közéjük szaladtam, hogy fejezzék be, azonban egy pofon kíséretében a földre kerültem. Mellettem amerre csak néztem cseresznyeszirom volt, és az égető fájdalomtól az arcomon, nagyot markoltam a szirmokba, majd sírni kezdtem.
Végül másnap megszületett a döntés, az életem hatodik esztendejét már az akadémián fogom eltölteni. Azonban még volt egy évem arra, hogy "élvezzem" a szabadságomat. Ez az idő gyorsan elrepült bármennyire is nem szerettem volna ezt, bár voltak olyan dolgok aminek köszönhetően jobban éreztem magam abban az egy évben. Nevelőanyám, felfigyelt kézügyességemre és bármilyen anyagi helyzetben is volt a család, vett nekem egy kis tekercset, meg egy vékony ecsetet. Elsők között az írásra és az olvasásra tanított meg Yura ezalatt az egy év alatt a tekercs segítségével, végül amikor ezt már tökélyre fejlesztettem, különböző tájrajzokat kezdtem el készíteni. Nevelőanyám nagyon tehetségesnek tartott ezen a téren és én is örömömet leltem abban, hogy papírra vethettem érzéseimet.
Érzések a papíron ide vagy oda, elszállt az az egy év és apám beíratott a Ninja Akadémiára, hogy a shinobik nehéz és rögös útjára lépjek. Az akadémia messze volt a házunktól, nagyon is, mert nem konkrétan Otogakure no satoban volt a ház hanem a környékén, ezért úgy döntöttek, hogy a lakhelyem a falu árvaháza lesz. Ez a lépés azért volt szükséges, mert túl sokáig tartott volna minden nap otthonról az akadémiáig utaznom. Az árvaház közel volt az akadémiához és több velem egykorú is élt ott. Hogy az árvaházba élhessek dolgoznom kellett, segítenem kellett a főzésben, takarításban, és egyéb munkákban. A munkámat időnként azzal is megköszönték, hogy adtak némi zsebpénzt nekem.
A tanév hamar elkezdődött és az első napom az akadémián, mondhatni rossz volt. Senki sem akart barátkozni, vagy egyáltalán mellém ülni, ami a kinézetemnek volt köszönhető. Hosszú fehér hajam és fehér bőröm mindenki figyelmét rám szegezte és hamar a szóbeszédek középpontja lettem. Nem szerettek engem, talán azért mert túl szép voltam shinobinak, talán azért mert egy "fehér villanás" voltam. Nem tetszett az itteni élet. Senki sem szólt hozzám és amikor én próbáltam meg közeledni valakihez, az visszautasított, vagy kigúnyolt. Közel egy hét telt el így az akadémián amikor egy újabb csavar keserítette meg az életemet. Osztálytársaim rájöttek, hogy az árvaházban élek és ezért minden gúny középpontja lettem. Mindenki kinevetett és ami semmilyen gyereknek sem esik jól. A gyerekek az idő teltével fehér boszorkánynak kezdtek el nevezni és már olyan szinten rosszul éreztem magam e miatt, hogy úgy határoztam, elhagyom az akadémiát és elszököm. ~Milyen gyermeteg vágy, de mégis ez a gondolat mindég felüdülést hozott a számomra.~ Már elérkezett a "Nagy" nap amikorra a szökésemet terveztem és egy táskába kezdtem el bepakolni a számomra fontos holmikat. Pakolás közben a kezem ügyébe került az a kis tekercs amit még Yura adott nekem, hogy fejlesszem tehetségemet. Lassan átnéztem a tekercset és több olyan rajzot láttam másképp, mint eddig. Volt egy rajzom ami a virágzó cseresznyefát ábrázolta, mely új hajtásokat hoz és él tovább. Igaz még hat éves voltam, de ennek a képnek köszönhetően rájöttem, hogy nem szabad fennakadnom olyanokon mint a gúnyolódás, tennem kell ellene. A lelkesít rajz hatására a falu utcáit kezdte el róni és azon gondolkoztam, hogy hogyan tehetnék az ellen, hogy ne gúnyoljanak ki. Azonban nem volt semmi ötletem azzal kapcsolatban, hogy hogyan fogadtathatnám el magam a többiekkel. Már majdnem feladtam a dolgot amikor egy középkorú hölgy állított meg aki furcsa ajánlatot tett nekem. A nő éppen értékesíteni akarta új találmányát csak ehhez kellett neki egy olyan személy aki hajlandó arra, hogy bemutassa rajta termékét. Elmagyarázta nekem a nő, hogy a találmánya nem más mint egy olyan krém ami a hajra festve megváltoztatja annak színét. Tökéletes volt a számomra, hogy egy kicsit megváltozzam és elfogadtassam magam. A színválaszték nagyon nagy volt, majdhogynem minden szín a nő rendelkezésére állt. Elfogadtam a nő ajánlatát és rajtam mutatta be az embereknek a krémjét. A nő kedves volt velem és megengedte, hogy én válasszak. Nem vacilláltam sokáig, azonnal kiválasztottam a legkirívóbb és legszebb színt az élénk pirosat. A nő lassan festeni kezdte fele a hajamat és miközben dolgozott rajta, egyre több ember gyűlt körénk és csodálkozva néztek. A hajam festése nem tartott sokáig, viszonylag hamar kész lett és az emberek elájultak a látványtól. Az eddig fehér bőrű, fehér hajú lányból egy csodálatos vörös lett.
Az emberek között hatalmas sikert aratott a festék és kapkodni kezdtek érte. A nő nagyon jól járt ezzel, bár ha egyszer megdolgozott a sikeréért akkor hagy évezze. Én nem törődtem ezzel, az új hajszínemmel foglalkoztam és nem is törődtem azzal, hogy esetleg lehetnek neki mellékhatásai. Amint a tömeg eloszlott a szerzett zsákmánnyal a nő mellém sétált, kezét a vállamra tette és megköszönte nekem, hogy segítettem neki. Hálája jeléül nekem adta a megmaradt piros hajfestéket, majd boldogan tűnt el a naplementében. Naplemente volt, ami azt jelentette, hogy nekem is ideje volt visszatérnem az árvaházba. Kíváncsi voltam, hogy az ottaniak mit fognak szólni a változásomnak. Amint beléptem az ajtón, mindenki szeme rám szegeződött és érdeklődve nézték a megújult önmagamat. Az árvaházban mindenki elfogadott engem így és talán kicsit jobban is kedveltek emiatt a dolog miatt. Már csak egy nagy dolog volt hátra, az akadémia. Másnap amikor beléptem az akadémiára, még egy kicsit féltem és nem ok nélkül. Tudtam, hogy a gyerekek vagy megkedvelnek, vagy újra kinevetnek. Az osztályterembe lépve, mindenki felfigyelt az "új" lányra és nem tudták, hogy ki az, nem ismertek fel. Talán azért, mert sosem voltak közel hozzám és sosem néztek nyíltan a szemembe, ugyanis a szem az ami sosem változik.
Hamar új barátokra tettem szert és úgy éreztem magam, hogy újra belekerültem az igazi életbe. Azonban ez az érzés nem tartott sokáig. Nem lehetett a végtelenségig titkolni a kilétem és hamar fény derült arra, hogy én vagyok a "fehér boszorkány". Újra nevetség tárgya lettem és emiatt feladtam minden reményt azzal kapcsolatba, hogy valaha is megkedveltetem magam.
Így telt s múlt három esztendő és már közel kerültem nagyon a genin vizsgához, amit mindenki nagy lelkesedéssel várt. Ez a vizsga volt az ami elválasztott mindenkit attól, hogy végre genin legyen. Engem is elválasztott ez a vizsga valamitől, azonban nem a genin léttől. Attól választott el, hogy újra láthassam Yurát és Hanzot. Ha végre genin leszek akkor büszkén mehetek haza és újra folytathatom a Yura által nekem szánt áloméletet.
A vizsga napja eljött. Mindenki izgatott volt és egymáshoz közel csoportosult, hogy kibeszéljék a vizsgát. Egyedül én voltam az aki külön volt a többiektől. A padon hasaltam lehajtott fejjel és gondolataimmal beszélgettem.
*Vajon milyen lesz a vizsga? Vajon a vizsgáztatók is szemrehányást tesznek a kinézetem miatt? Egyáltalán miért vagyok itt?* Ezek a kérdések foglalkoztattak engem és észre sem vettem, hogy már a vizsga elkezdődött. Névsor szerint haladtak be a diákok a vizsgaterembe és én ezt észre sem vettem. Már csak akkor figyeltem fel amikor a Sensei a nevemet hajtogatja.
- K.. K- mint Kushieda! Kislány! Gyere te vagy a soros.
A kis bambulásom miatt a többiek ismételten kinevettek, majd lassan bekullogtam az ajtón. Velem szemben két idegen személy ült akik a vizsgáztatók voltak és a Sensei volt a terem sarkában aki kiadta nekem a feladatot.
Egy olyan feladatot kaptam ami mondhatni furcsa. Olyan technikát kellett kiviteleznem amire sose gondoltam volna. Tobidogu no jutsu (tekercsírás, hordozható fegyverek) technikát kellett kiviteleznem a vizsgáztatók szeme láttára és nem akármit kellett egy tekercsbe pecsételnem, hanem egy hatalmas Zanbato-t. A méretes kardot alig bírtam megtartani, ezért a földre helyeztem, majd előhúztam egy tekercset és az ecsetemmel írni kezdtem bele. Az írásommal különböző szimbólumokat alakítottam ki, majd végül a Zanbatora is rajzoltam egy jelet. Amint ezzel készen voltam, már csak a pecsételés volt hátra. A megfelelő kézjelek után felkiáltottam a technika nevét és a fegyver máris eltűnt a földről és egyenesen a tekercsben landolt. A vizsgának még ezzel nem volt vége, még elő is kellett szednem a tekercsből a fegyvert. A tekercset szétrántottam, majd egy felugorva, némi chakra segítségével megidéztem a fegyvert. Kisebb füst keletkezett az idézésnek köszönhetően, és amint elszállt arra lettem figyelmes, hogy a Zanbato nem volt sehol. Elronthattam valamit. Kétség sem fért hozzá, ezért megpróbáltam újra ám akkor sem jött elő a fegyver. A vizsgabiztos megelégelte a dolgot, felállt és odasétált hozzám. Kezét a vállamra tette, majd elnevette magát. A fegyvert ő maga vette el a földről az első idézés után, és amint ezt közölte velem, megfogta a kezem, megrázta majd gratulált a szép teljesítményért. Egy fejpánttal a kezemben léptem ki a teremből mindenki nagy meglepetésére. Az osztálytársaim biztosra vették, hogy megfogom bukni, de nem így lett. Büszkén haladtam előre és siettem ki a teremből. Amint kiléptem az ajtón Yura és Hanzo várt engem kíváncsian. Amikor Yura meglátta a hajam színnét nagyon dühös lett, azonban amikor elmondtam, hogy sikerült a vizsga és felmutattam a fejpántot, a düh elszállt és úgy örültek a dolognak mint én.
Amint végre hazaértem az otthonomba a falun kívülre, azonnal a szobámba siettem, hogy ledőlhessek aludni, ám amikor az ágyamhoz értem, két Katana hevert azon egymást keresztezve. Hanzo kezét a vállamra tette, majd közölte velem, hogy ez az ő ajándéka amiért sikeresen megcsináltam az elvárásait. Mindkét kardot kihúztam a tokjából és mindkettő pengéjét lágyan végigsimítottam a kezemmel. Gyönyörűek voltak, azonban tudhattam volna, hogy semmi sem ilyen jó az életben. Hanzo újabb elvárásokat fűzött hozzám ami nem más volt mint a Chuunin szint elérése.
Úgy tűnik az én életemet már mások eldöntötték helyettem, hiába szerettem volna én mást. Bár az is igaz, hogy ezalatt a pár év alatt én is megszerettem azt, hogy úgymond nem hétköznapi képességeim vannak. Másnap visszamentem az akadémiára, hogy kiosszák a csapatokat és a hozzájuk tartozó Jouninokat. Amikor beléptem az akadémiára, eltöprengtem, hogy vajon kik leszenk a csapattársaim és ennek a töprengésnek hála beleütköztem egy fiúba. Nagyon helyes fiú volt és eddig még nem találkoztam vele. A szívem helyén valami megmozdult, mondhatni egyből beleszerettem a fiúba akinek beszéde magabiztosságot sugallt, és amikor megfogta a kezem, hogy felsegítsen a földről, a mennyországban éreztem magam. Végül együtt mentünk a csoport elosztásra, de több mondatot nem váltottunk egymással. A kijelölt terembe beérve a fiú beült a barátai mellé és én meg kerestem egy üres padot a teremben. Amikor leültem oda, egyből előkaptam a kis "rajzos" tekercsemet és fiú elképesztő vonalai kezdtek alakot ölteni benne. Kis késéssel megérkezett az eligazító tanár is és pár perc alatt kiosztotta a csoportokat. -Na mit gondoltok kihez került a szépfiú? Nyert! Nem hozzám osztották be.- Én külön attól a fiútól egy olyan csoportba kerültem bele, ahol két egymással versengő fiú volt. Nem a legjobb, de nem is a legrosszabb csoport. Legalább a fiúk nem vettek rólam nagy tudomást és csak nem is gúnyoltak. Végül hármasban a kis csapatommal elindultunk a kiképzőterepre ahol találkoznunk kellett a kijelölt Jouninunkal. Amint kiértünk, egy szemüveges, fickó várt minket. Mellette egy nővel akinek a hajában egy papír virág volt és egymásközt sugdolóztak.
- Ők az idei legígéretesebb tanulók. Talán még hasznunkra válhatnak. Mondta a szemüveges, majd a nő bólintva egyet mellénk lépett, szeme sarkából végigmért, majd egyszerűen széthullott és papír lett belőle. Mindeközben a szemüveges fickó is eltűnt a szemünk elől és megjelent őszhajú már-már a 70-es éveit járó öregember.
- Üdvözöllek titeket, a nevem Fujima Shun, de csak szólítsatok Shun-senseinek. Mutatkozott be az öreg és ekkor döbbentünk rá, hogy a vén csontot osztották be mellénk. Ezt követően a szokásos rutin bemutatkozás jött és mindenki mesélni kezdett az álmáról. Amikor rám került a sor felálltam, meghajoltam majd bemutatkoztam.
- Az én nevem Kushieda Tessa. Az én álmom az az, hogy elfogadtassam magam mindenkivel. Hobbim a rajzolgatás- Ekkor felmutattam a tekercset, amit az öreg ki is kapott a kezemből és érdeklődve nézegetni kezdte. - Amint nem szeretek az a mások sértegetése, sárba tiprása. Fejeztem be a mondandómat, majd visszaültem a helyemre és vártam, hogy az öreg mit reagál. Miközben a tekercset húzogatja meglátja azt a képet amit az eligazításon rajzoltam a fiúról. Az öreg hömmög párszor, majd rám néz és mellém oson hangtalanul.
- Nagyon szépek a rajzaid Tessa, már csak azt nem értem, hogy mit keres a rajzaid között az unokám? Tette fel nekem az öreg a kínos kérdést és egyből kivert a víz. A fene se gondolta volna, hogy pont a fiú egyik rokonát fogok kapni mesternek. A pániktól köpni, nyelni nem tudtam de végül csak kicsikartam magamból valamit.
- Izé... Valami szépet akartam rajzol... abbahagytam hirtelen és teljesen elvörösödött a fejem, majd gyorsan elfordultam. Az Shun látta, hogy kínos ez nekem ezért visszaadta a tekercset, majd odébb állt. Ezután közölte, hogy másnap el is kezdjük együtt a küldetések végrehajtását. Ezután elengedett mindenkit és én minél gyorsabban el akartam menni a kínos helyszínről. Siettem ahogy csak tudtam és ismét beleütköztem abba a fiúba akivel frontálisan találkoztam az érkezésemkor is. Nem bírtam ki és végül úgy döntöttem, elmondom neki, hogy teljesen pontosan egy napja tetszik nekem. Amint a fiú meghallotta ezt felállt, rám nézett, majd felsegített a földről. - Tessa igaz? Te voltál az a lány akiről sokat pletykáltak az akadémián igaz? Láttalak egy párszor és sokkal szebb voltál hófehér hajjal. Mondta a fiú, majd elköszönt és elment. Többet nem találkoztam vele, de elhatároztam, hogy újra visszaállítom a hajam eredeti színét és leálltam a hajam festésével.
Ahogy telt az idő, úgy kopott le a szín a hajamról és az élénk piros szín egyre inkább világos lett azonban a lila színnél megállt. Akárhányszor mostam át a hajam a szín nem változott. Elhatároztam, hogy felkeresem azt a nőt aki ki egykor feltalálta ezt a krémet. Több napba tellett bele a kutatás, de végül megtaláltam őt és kérdőre vontam. Ő erre azzal válaszolt, hogy a festék mellékhatása. A piros szín beleivódott a fejbőrömbe és mostantól a hajat önmagától is lilára fogja festeni.
Nem tehettem más meg kellett szoknom az új hajamat. Azonban, hogy valamivel szebb legyen ezért levágattam.
Az évek gyorsan teltek és a csapatommal és Shun sensei vezetésével több küldetésen is részt vettünk. Több hasznos technika birtokába kerültem hála a mesteremnek így már elég érettnek éreztem magam, hogy végre beváltsam Hanzo kívánságát és Chuunin rangra lépjek. A falu saját maga rendezte a chuunin vizsgát, hogy kiválogassa az ígéretesebb shinobikat. Shun támogatta a csapatunkat és indított minket a vizsgán.
Amint elérkezett a rangos esemény napja és felkészülten, a két katanammal a tekercsemben indultam el, hogy beváltsam a hozzám fűzött újabb reményeket. A vizsga a közeli hegységben volt. Ismét megjelent az a szemüveges fickó aki régen, a csapateligazításnál is ott volt. Az idők folyamán kideült, hogy ő nem más mint Yakushi Kabuto, a falu vezetője. Ő magyarázta el a feladatot nekünk ami a következő volt. A hegységben van egy eldugott barlang amiben a falu híres hat darab csengőjét elrejtették. A feladatunk, hogy megtaláljuk azt és visszahozzuk. Ez volt az első forduló. Amint megkaptuk a jelet azonnal útnak is indultunk a csapatommal és a magas hegyen kezdtünk el felmászni. Rengeteg megpróbáltatáson estünk át mire feljutottunk a hegy tetejére. Csapdákat kerültünk ki, más csapatokkal küzdöttünk meg, de végül feljutottunk a hegy tetejére. Nagy nehézségek árán, de megtaláltuk a barlangot és az abban megbúvó csengők egyikét. Kaito és Jaken annyira megörültek a csengőnek, hogy nem foglalkozva semmitől azonnal érte szaladtak és felemelték a helyéről ami nem lett volna szabad. A csengő felemelésével egy csapdát aktiváltam, amitől több száz senbon repült ki a falból a két fiú felé. Azonnal szörnyet haltak és ha ez nem lett volna elég a barlang kezdett összeomlani és a bejárat elé egy nagyobb szikla esett. Ekkor esett le nekem, hogy ez nem lehet más mint egy genjutsu. Azonnal kézjelekbe kezdtem, majd Kai-t kiáltva magamhoz tértem. A földön feküdtem és felettem állt a mesterem. Shun elmondta, hogy a vizsga első részét sikerrel teljesítettem, de még hátra van egy. Sajnos Kaitonak és Jakennek nem volt ilyen szerencséje és ők kiestek a vizsgából.
Másnap jött a vizsga második fordulója ami a hagyományokhoz hűen harc volt, harc genin, genin ellen.
A harc velem kezdődött és az ellenfelem egy hatalmas monstrum volt aki a kardok terén volt otthon és ezt az is bizonyította, hogy a kezében egy, már ismert Zanbato volt. A harc elkezdődött köztünk, a tekercsemből azonnal elővettem a két katanámat, majd azokkal közelharcban mérkőztem meg az ellenfelemmel. A fémek találkozása jellegzetes csattanó hangot ad ki, mely egyszerre gyönyörű és elborzasztó. A monstrum, egy hatalmas oldalról indított csapással akart lesöpörni a pályáról, de a gyors kapcsolásomnak köszönhetően hárítani tudtam a támadását és a fémek egymás keresztezték, mondhatni megálltak egymáson. Ekkor figyeltem fel egy jelre a Zanbaton ami nagyon is ismerős volt. Ismerős volt mert azt a jelet én rajzoltam rá még a genin vizsgámon. Azonnal a távolba ugrottam, majd egy fa mögött megbújva a felszereléseim között kezdtem el keresgélni. Pontosabban azt a tekercset kerestem amit a genin vizsgán találtam. Hosszas keresés után rájöttem, hogy azt a tekercset már régen kidobtam mert fölöslegessé vált. Nem tehettem mást egy új tekercset vettem elő és rajzolni kezdtem bele. *Az ellenfelem sokkal erősebb mint én, ha ismét szemtől szembe megütközök vele akkor veszíthetek.* Gondolkoztam el, de közben már elkészültem a tekercsel, majd azt a zsebembe rejtve kiléptem a rejteket adó fa mögül. A monstrum egyből kiszúrt és rám is támadt, amit közel ért hozzám előhúztam a tekercset, chakrát összpontosítottam majd felkiáltottam. Tobidogu no jutsu (tekercsírás, hordozható fegyverek)! Ekkor az ellenfelem kezéből eltűnt a fegyver, és így előnyben voltam. Egy erőteljes rúgással nyakon rúgtam az ellenfelem, aki ettől a földre esett, majd a testére ültem és a nyakához szegeztem mindkét katanámat.
A vizsgám ezen része is sikerrel zárult. Több küzdelembe nem volt részem, mert kevesen jutottak tovább, így nem volt értelme tovább folytatni a harcot. A vizsga befejezését követő harmadik napot a falu vezetője összehívta mindazokat a genineket akik részt vettek a chuunin vizsgán és ott közölte mindenkivel, hogy hogyan végzett. Elsőként azok nevét sorolta fel akik átmentek a vizsgán. A lista nem volt hosszú, de ami szemet szúrt nekem az az volt, hogy a nevem nem volt. Amikor rákérdeztem, hogy miért van ez, azzal válaszolt, hogy nem voltam az elvárásoknak kielégítő.
//Szeretnék ezúton engedélyt kérni arra, hogy karakterem Chuunin szintről indulhasson.//
Kaszt: Shinobi/Chuunin //Szeretnék ezúton engedélyt kérni arra, hogy karakterem Chuunin szintről indulhasson.//
Ország: Hang országa/Otogakure no sato
Kor: 16
Nem: Nő
Felszerelés: 5 Kunai, 5 Shuriken, 10 Robbanójegyzet, 10m drót, 4db tekercs, 2 katana
Jellem: Csendes, visszahúzódó jelleme van a lánynak. Sokkal inkább befelé fordul és magának beszél mint másoknak, mert nem szereti másokkal megosztani véleményét, csak ha muszáj. (Mindez a múltjának köszönhető) Valamint egy dolog van amit mindennél jobban szeretne, bizonyítani, bizonyítani, hogy érdemes magára az életre és mások elismerésére. A lány egyetlen önkifejező hobbija a rajzolás. Remekül tudja ábrázolni környezetét és bármit képes papírra vetni.
Előtörténet:
Nem sokat tudok életem legelső szakaszáról. Úgy tartják, hogy a Víz országában születtem az Unazaki klán neve alatt. Hogy miképp kerültem oda ahol most vagyok még magam sem tudom. Édesanyám úgy tartja számon, hogy két éves voltam amikor örökbe fogadtak, persze ezt az információt sose közölték velem. A legrégebbi emlékképem az, hogy édesanyám mutatja a házunk melletti cseresznyefát, ami éppen abban a pillanatban bontotta ki gyönyörű szép virágait és az a nevemet suttogta amikor bele-belekapott a szél. Tessa. Ez az a név ami megszületésem óta velem van és elgondolkoztat, hogy honnan is származom. Egyesek szerint maguk az angyalok hoztak engem a földre, és vállig ezt állították nekem. Gyönyörű hófehér hajammal és bőrömmel egyedül csak a cseresznyefa virága vetekedhetett.
Körülbelül öt éves lehettem, és tavasz környéke volt úgy hiszem... igen tavasz volt, hisz a cseresznyefa szirmai rózsaszínbe borította az egész környéket. Tehát akkortájt történt meg az, hogy Hanzo ittas állapotba került haza este és az ágyamból kiráncigálva kivitt Yurával együtt az udvarra. Ekkor nagy lelkesedéssel és büszkeséggel beszámolt arról, hogy engem be fognak íratni a ninja akadémiára. Valószínűleg ez volt az aznapi téma a kocsmába és kapva kapta magát és elhatározta, erős shinobivá tesz engem. Azonban kisebb vita alakult ki emiatt a dolog miatt a nevelő szüleim között, ugyanis mindez Yura tervei ellen voltak. Yura mindentől védeni akart engem és úgy tervezte, ha felnövök, majd feleségül ad egy jómódú emberhez, hiszen a szépségem megvan ehhez. Hanzo nem engedett egy fikarcnyit sem az elképzeléseiből és odáig durvult a helyzet, hogy hangos kiabálás zavarta meg az éjszaka csöndjét. Én nem értettem az egészből semmit, de mivel a szüleimként szerettem mindkét "élőlényt" ezért sírva közéjük szaladtam, hogy fejezzék be, azonban egy pofon kíséretében a földre kerültem. Mellettem amerre csak néztem cseresznyeszirom volt, és az égető fájdalomtól az arcomon, nagyot markoltam a szirmokba, majd sírni kezdtem.
Végül másnap megszületett a döntés, az életem hatodik esztendejét már az akadémián fogom eltölteni. Azonban még volt egy évem arra, hogy "élvezzem" a szabadságomat. Ez az idő gyorsan elrepült bármennyire is nem szerettem volna ezt, bár voltak olyan dolgok aminek köszönhetően jobban éreztem magam abban az egy évben. Nevelőanyám, felfigyelt kézügyességemre és bármilyen anyagi helyzetben is volt a család, vett nekem egy kis tekercset, meg egy vékony ecsetet. Elsők között az írásra és az olvasásra tanított meg Yura ezalatt az egy év alatt a tekercs segítségével, végül amikor ezt már tökélyre fejlesztettem, különböző tájrajzokat kezdtem el készíteni. Nevelőanyám nagyon tehetségesnek tartott ezen a téren és én is örömömet leltem abban, hogy papírra vethettem érzéseimet.
Érzések a papíron ide vagy oda, elszállt az az egy év és apám beíratott a Ninja Akadémiára, hogy a shinobik nehéz és rögös útjára lépjek. Az akadémia messze volt a házunktól, nagyon is, mert nem konkrétan Otogakure no satoban volt a ház hanem a környékén, ezért úgy döntöttek, hogy a lakhelyem a falu árvaháza lesz. Ez a lépés azért volt szükséges, mert túl sokáig tartott volna minden nap otthonról az akadémiáig utaznom. Az árvaház közel volt az akadémiához és több velem egykorú is élt ott. Hogy az árvaházba élhessek dolgoznom kellett, segítenem kellett a főzésben, takarításban, és egyéb munkákban. A munkámat időnként azzal is megköszönték, hogy adtak némi zsebpénzt nekem.
A tanév hamar elkezdődött és az első napom az akadémián, mondhatni rossz volt. Senki sem akart barátkozni, vagy egyáltalán mellém ülni, ami a kinézetemnek volt köszönhető. Hosszú fehér hajam és fehér bőröm mindenki figyelmét rám szegezte és hamar a szóbeszédek középpontja lettem. Nem szerettek engem, talán azért mert túl szép voltam shinobinak, talán azért mert egy "fehér villanás" voltam. Nem tetszett az itteni élet. Senki sem szólt hozzám és amikor én próbáltam meg közeledni valakihez, az visszautasított, vagy kigúnyolt. Közel egy hét telt el így az akadémián amikor egy újabb csavar keserítette meg az életemet. Osztálytársaim rájöttek, hogy az árvaházban élek és ezért minden gúny középpontja lettem. Mindenki kinevetett és ami semmilyen gyereknek sem esik jól. A gyerekek az idő teltével fehér boszorkánynak kezdtek el nevezni és már olyan szinten rosszul éreztem magam e miatt, hogy úgy határoztam, elhagyom az akadémiát és elszököm. ~Milyen gyermeteg vágy, de mégis ez a gondolat mindég felüdülést hozott a számomra.~ Már elérkezett a "Nagy" nap amikorra a szökésemet terveztem és egy táskába kezdtem el bepakolni a számomra fontos holmikat. Pakolás közben a kezem ügyébe került az a kis tekercs amit még Yura adott nekem, hogy fejlesszem tehetségemet. Lassan átnéztem a tekercset és több olyan rajzot láttam másképp, mint eddig. Volt egy rajzom ami a virágzó cseresznyefát ábrázolta, mely új hajtásokat hoz és él tovább. Igaz még hat éves voltam, de ennek a képnek köszönhetően rájöttem, hogy nem szabad fennakadnom olyanokon mint a gúnyolódás, tennem kell ellene. A lelkesít rajz hatására a falu utcáit kezdte el róni és azon gondolkoztam, hogy hogyan tehetnék az ellen, hogy ne gúnyoljanak ki. Azonban nem volt semmi ötletem azzal kapcsolatban, hogy hogyan fogadtathatnám el magam a többiekkel. Már majdnem feladtam a dolgot amikor egy középkorú hölgy állított meg aki furcsa ajánlatot tett nekem. A nő éppen értékesíteni akarta új találmányát csak ehhez kellett neki egy olyan személy aki hajlandó arra, hogy bemutassa rajta termékét. Elmagyarázta nekem a nő, hogy a találmánya nem más mint egy olyan krém ami a hajra festve megváltoztatja annak színét. Tökéletes volt a számomra, hogy egy kicsit megváltozzam és elfogadtassam magam. A színválaszték nagyon nagy volt, majdhogynem minden szín a nő rendelkezésére állt. Elfogadtam a nő ajánlatát és rajtam mutatta be az embereknek a krémjét. A nő kedves volt velem és megengedte, hogy én válasszak. Nem vacilláltam sokáig, azonnal kiválasztottam a legkirívóbb és legszebb színt az élénk pirosat. A nő lassan festeni kezdte fele a hajamat és miközben dolgozott rajta, egyre több ember gyűlt körénk és csodálkozva néztek. A hajam festése nem tartott sokáig, viszonylag hamar kész lett és az emberek elájultak a látványtól. Az eddig fehér bőrű, fehér hajú lányból egy csodálatos vörös lett.
Hamar új barátokra tettem szert és úgy éreztem magam, hogy újra belekerültem az igazi életbe. Azonban ez az érzés nem tartott sokáig. Nem lehetett a végtelenségig titkolni a kilétem és hamar fény derült arra, hogy én vagyok a "fehér boszorkány". Újra nevetség tárgya lettem és emiatt feladtam minden reményt azzal kapcsolatba, hogy valaha is megkedveltetem magam.
Így telt s múlt három esztendő és már közel kerültem nagyon a genin vizsgához, amit mindenki nagy lelkesedéssel várt. Ez a vizsga volt az ami elválasztott mindenkit attól, hogy végre genin legyen. Engem is elválasztott ez a vizsga valamitől, azonban nem a genin léttől. Attól választott el, hogy újra láthassam Yurát és Hanzot. Ha végre genin leszek akkor büszkén mehetek haza és újra folytathatom a Yura által nekem szánt áloméletet.
A vizsga napja eljött. Mindenki izgatott volt és egymáshoz közel csoportosult, hogy kibeszéljék a vizsgát. Egyedül én voltam az aki külön volt a többiektől. A padon hasaltam lehajtott fejjel és gondolataimmal beszélgettem.
*Vajon milyen lesz a vizsga? Vajon a vizsgáztatók is szemrehányást tesznek a kinézetem miatt? Egyáltalán miért vagyok itt?* Ezek a kérdések foglalkoztattak engem és észre sem vettem, hogy már a vizsga elkezdődött. Névsor szerint haladtak be a diákok a vizsgaterembe és én ezt észre sem vettem. Már csak akkor figyeltem fel amikor a Sensei a nevemet hajtogatja.
- K.. K- mint Kushieda! Kislány! Gyere te vagy a soros.
A kis bambulásom miatt a többiek ismételten kinevettek, majd lassan bekullogtam az ajtón. Velem szemben két idegen személy ült akik a vizsgáztatók voltak és a Sensei volt a terem sarkában aki kiadta nekem a feladatot.
Egy olyan feladatot kaptam ami mondhatni furcsa. Olyan technikát kellett kiviteleznem amire sose gondoltam volna. Tobidogu no jutsu (tekercsírás, hordozható fegyverek) technikát kellett kiviteleznem a vizsgáztatók szeme láttára és nem akármit kellett egy tekercsbe pecsételnem, hanem egy hatalmas Zanbato-t. A méretes kardot alig bírtam megtartani, ezért a földre helyeztem, majd előhúztam egy tekercset és az ecsetemmel írni kezdtem bele. Az írásommal különböző szimbólumokat alakítottam ki, majd végül a Zanbatora is rajzoltam egy jelet. Amint ezzel készen voltam, már csak a pecsételés volt hátra. A megfelelő kézjelek után felkiáltottam a technika nevét és a fegyver máris eltűnt a földről és egyenesen a tekercsben landolt. A vizsgának még ezzel nem volt vége, még elő is kellett szednem a tekercsből a fegyvert. A tekercset szétrántottam, majd egy felugorva, némi chakra segítségével megidéztem a fegyvert. Kisebb füst keletkezett az idézésnek köszönhetően, és amint elszállt arra lettem figyelmes, hogy a Zanbato nem volt sehol. Elronthattam valamit. Kétség sem fért hozzá, ezért megpróbáltam újra ám akkor sem jött elő a fegyver. A vizsgabiztos megelégelte a dolgot, felállt és odasétált hozzám. Kezét a vállamra tette, majd elnevette magát. A fegyvert ő maga vette el a földről az első idézés után, és amint ezt közölte velem, megfogta a kezem, megrázta majd gratulált a szép teljesítményért. Egy fejpánttal a kezemben léptem ki a teremből mindenki nagy meglepetésére. Az osztálytársaim biztosra vették, hogy megfogom bukni, de nem így lett. Büszkén haladtam előre és siettem ki a teremből. Amint kiléptem az ajtón Yura és Hanzo várt engem kíváncsian. Amikor Yura meglátta a hajam színnét nagyon dühös lett, azonban amikor elmondtam, hogy sikerült a vizsga és felmutattam a fejpántot, a düh elszállt és úgy örültek a dolognak mint én.
Amint végre hazaértem az otthonomba a falun kívülre, azonnal a szobámba siettem, hogy ledőlhessek aludni, ám amikor az ágyamhoz értem, két Katana hevert azon egymást keresztezve. Hanzo kezét a vállamra tette, majd közölte velem, hogy ez az ő ajándéka amiért sikeresen megcsináltam az elvárásait. Mindkét kardot kihúztam a tokjából és mindkettő pengéjét lágyan végigsimítottam a kezemmel. Gyönyörűek voltak, azonban tudhattam volna, hogy semmi sem ilyen jó az életben. Hanzo újabb elvárásokat fűzött hozzám ami nem más volt mint a Chuunin szint elérése.
Úgy tűnik az én életemet már mások eldöntötték helyettem, hiába szerettem volna én mást. Bár az is igaz, hogy ezalatt a pár év alatt én is megszerettem azt, hogy úgymond nem hétköznapi képességeim vannak. Másnap visszamentem az akadémiára, hogy kiosszák a csapatokat és a hozzájuk tartozó Jouninokat. Amikor beléptem az akadémiára, eltöprengtem, hogy vajon kik leszenk a csapattársaim és ennek a töprengésnek hála beleütköztem egy fiúba. Nagyon helyes fiú volt és eddig még nem találkoztam vele. A szívem helyén valami megmozdult, mondhatni egyből beleszerettem a fiúba akinek beszéde magabiztosságot sugallt, és amikor megfogta a kezem, hogy felsegítsen a földről, a mennyországban éreztem magam. Végül együtt mentünk a csoport elosztásra, de több mondatot nem váltottunk egymással. A kijelölt terembe beérve a fiú beült a barátai mellé és én meg kerestem egy üres padot a teremben. Amikor leültem oda, egyből előkaptam a kis "rajzos" tekercsemet és fiú elképesztő vonalai kezdtek alakot ölteni benne. Kis késéssel megérkezett az eligazító tanár is és pár perc alatt kiosztotta a csoportokat. -Na mit gondoltok kihez került a szépfiú? Nyert! Nem hozzám osztották be.- Én külön attól a fiútól egy olyan csoportba kerültem bele, ahol két egymással versengő fiú volt. Nem a legjobb, de nem is a legrosszabb csoport. Legalább a fiúk nem vettek rólam nagy tudomást és csak nem is gúnyoltak. Végül hármasban a kis csapatommal elindultunk a kiképzőterepre ahol találkoznunk kellett a kijelölt Jouninunkal. Amint kiértünk, egy szemüveges, fickó várt minket. Mellette egy nővel akinek a hajában egy papír virág volt és egymásközt sugdolóztak.
- Ők az idei legígéretesebb tanulók. Talán még hasznunkra válhatnak. Mondta a szemüveges, majd a nő bólintva egyet mellénk lépett, szeme sarkából végigmért, majd egyszerűen széthullott és papír lett belőle. Mindeközben a szemüveges fickó is eltűnt a szemünk elől és megjelent őszhajú már-már a 70-es éveit járó öregember.
- Üdvözöllek titeket, a nevem Fujima Shun, de csak szólítsatok Shun-senseinek. Mutatkozott be az öreg és ekkor döbbentünk rá, hogy a vén csontot osztották be mellénk. Ezt követően a szokásos rutin bemutatkozás jött és mindenki mesélni kezdett az álmáról. Amikor rám került a sor felálltam, meghajoltam majd bemutatkoztam.
- Az én nevem Kushieda Tessa. Az én álmom az az, hogy elfogadtassam magam mindenkivel. Hobbim a rajzolgatás- Ekkor felmutattam a tekercset, amit az öreg ki is kapott a kezemből és érdeklődve nézegetni kezdte. - Amint nem szeretek az a mások sértegetése, sárba tiprása. Fejeztem be a mondandómat, majd visszaültem a helyemre és vártam, hogy az öreg mit reagál. Miközben a tekercset húzogatja meglátja azt a képet amit az eligazításon rajzoltam a fiúról. Az öreg hömmög párszor, majd rám néz és mellém oson hangtalanul.
- Nagyon szépek a rajzaid Tessa, már csak azt nem értem, hogy mit keres a rajzaid között az unokám? Tette fel nekem az öreg a kínos kérdést és egyből kivert a víz. A fene se gondolta volna, hogy pont a fiú egyik rokonát fogok kapni mesternek. A pániktól köpni, nyelni nem tudtam de végül csak kicsikartam magamból valamit.
- Izé... Valami szépet akartam rajzol... abbahagytam hirtelen és teljesen elvörösödött a fejem, majd gyorsan elfordultam. Az Shun látta, hogy kínos ez nekem ezért visszaadta a tekercset, majd odébb állt. Ezután közölte, hogy másnap el is kezdjük együtt a küldetések végrehajtását. Ezután elengedett mindenkit és én minél gyorsabban el akartam menni a kínos helyszínről. Siettem ahogy csak tudtam és ismét beleütköztem abba a fiúba akivel frontálisan találkoztam az érkezésemkor is. Nem bírtam ki és végül úgy döntöttem, elmondom neki, hogy teljesen pontosan egy napja tetszik nekem. Amint a fiú meghallotta ezt felállt, rám nézett, majd felsegített a földről. - Tessa igaz? Te voltál az a lány akiről sokat pletykáltak az akadémián igaz? Láttalak egy párszor és sokkal szebb voltál hófehér hajjal. Mondta a fiú, majd elköszönt és elment. Többet nem találkoztam vele, de elhatároztam, hogy újra visszaállítom a hajam eredeti színét és leálltam a hajam festésével.
Ahogy telt az idő, úgy kopott le a szín a hajamról és az élénk piros szín egyre inkább világos lett azonban a lila színnél megállt. Akárhányszor mostam át a hajam a szín nem változott. Elhatároztam, hogy felkeresem azt a nőt aki ki egykor feltalálta ezt a krémet. Több napba tellett bele a kutatás, de végül megtaláltam őt és kérdőre vontam. Ő erre azzal válaszolt, hogy a festék mellékhatása. A piros szín beleivódott a fejbőrömbe és mostantól a hajat önmagától is lilára fogja festeni.
Nem tehettem más meg kellett szoknom az új hajamat. Azonban, hogy valamivel szebb legyen ezért levágattam.
Amint elérkezett a rangos esemény napja és felkészülten, a két katanammal a tekercsemben indultam el, hogy beváltsam a hozzám fűzött újabb reményeket. A vizsga a közeli hegységben volt. Ismét megjelent az a szemüveges fickó aki régen, a csapateligazításnál is ott volt. Az idők folyamán kideült, hogy ő nem más mint Yakushi Kabuto, a falu vezetője. Ő magyarázta el a feladatot nekünk ami a következő volt. A hegységben van egy eldugott barlang amiben a falu híres hat darab csengőjét elrejtették. A feladatunk, hogy megtaláljuk azt és visszahozzuk. Ez volt az első forduló. Amint megkaptuk a jelet azonnal útnak is indultunk a csapatommal és a magas hegyen kezdtünk el felmászni. Rengeteg megpróbáltatáson estünk át mire feljutottunk a hegy tetejére. Csapdákat kerültünk ki, más csapatokkal küzdöttünk meg, de végül feljutottunk a hegy tetejére. Nagy nehézségek árán, de megtaláltuk a barlangot és az abban megbúvó csengők egyikét. Kaito és Jaken annyira megörültek a csengőnek, hogy nem foglalkozva semmitől azonnal érte szaladtak és felemelték a helyéről ami nem lett volna szabad. A csengő felemelésével egy csapdát aktiváltam, amitől több száz senbon repült ki a falból a két fiú felé. Azonnal szörnyet haltak és ha ez nem lett volna elég a barlang kezdett összeomlani és a bejárat elé egy nagyobb szikla esett. Ekkor esett le nekem, hogy ez nem lehet más mint egy genjutsu. Azonnal kézjelekbe kezdtem, majd Kai-t kiáltva magamhoz tértem. A földön feküdtem és felettem állt a mesterem. Shun elmondta, hogy a vizsga első részét sikerrel teljesítettem, de még hátra van egy. Sajnos Kaitonak és Jakennek nem volt ilyen szerencséje és ők kiestek a vizsgából.
Másnap jött a vizsga második fordulója ami a hagyományokhoz hűen harc volt, harc genin, genin ellen.
A harc velem kezdődött és az ellenfelem egy hatalmas monstrum volt aki a kardok terén volt otthon és ezt az is bizonyította, hogy a kezében egy, már ismert Zanbato volt. A harc elkezdődött köztünk, a tekercsemből azonnal elővettem a két katanámat, majd azokkal közelharcban mérkőztem meg az ellenfelemmel. A fémek találkozása jellegzetes csattanó hangot ad ki, mely egyszerre gyönyörű és elborzasztó. A monstrum, egy hatalmas oldalról indított csapással akart lesöpörni a pályáról, de a gyors kapcsolásomnak köszönhetően hárítani tudtam a támadását és a fémek egymás keresztezték, mondhatni megálltak egymáson. Ekkor figyeltem fel egy jelre a Zanbaton ami nagyon is ismerős volt. Ismerős volt mert azt a jelet én rajzoltam rá még a genin vizsgámon. Azonnal a távolba ugrottam, majd egy fa mögött megbújva a felszereléseim között kezdtem el keresgélni. Pontosabban azt a tekercset kerestem amit a genin vizsgán találtam. Hosszas keresés után rájöttem, hogy azt a tekercset már régen kidobtam mert fölöslegessé vált. Nem tehettem mást egy új tekercset vettem elő és rajzolni kezdtem bele. *Az ellenfelem sokkal erősebb mint én, ha ismét szemtől szembe megütközök vele akkor veszíthetek.* Gondolkoztam el, de közben már elkészültem a tekercsel, majd azt a zsebembe rejtve kiléptem a rejteket adó fa mögül. A monstrum egyből kiszúrt és rám is támadt, amit közel ért hozzám előhúztam a tekercset, chakrát összpontosítottam majd felkiáltottam. Tobidogu no jutsu (tekercsírás, hordozható fegyverek)! Ekkor az ellenfelem kezéből eltűnt a fegyver, és így előnyben voltam. Egy erőteljes rúgással nyakon rúgtam az ellenfelem, aki ettől a földre esett, majd a testére ültem és a nyakához szegeztem mindkét katanámat.
A vizsgám ezen része is sikerrel zárult. Több küzdelembe nem volt részem, mert kevesen jutottak tovább, így nem volt értelme tovább folytatni a harcot. A vizsga befejezését követő harmadik napot a falu vezetője összehívta mindazokat a genineket akik részt vettek a chuunin vizsgán és ott közölte mindenkivel, hogy hogyan végzett. Elsőként azok nevét sorolta fel akik átmentek a vizsgán. A lista nem volt hosszú, de ami szemet szúrt nekem az az volt, hogy a nevem nem volt. Amikor rákérdeztem, hogy miért van ez, azzal válaszolt, hogy nem voltam az elvárásoknak kielégítő.
//Szeretnék ezúton engedélyt kérni arra, hogy karakterem Chuunin szintről indulhasson.//
A hozzászólást Unazaki Tessa összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 18 2010, 16:54-kor.
Kushieda Unazaki Tessa- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 270
Elosztható Taijutsu Pontok : 1
Állóképesség : 225 (C)
Erő : 110 (D)
Gyorsaság : 100 (D)
Ügyesség/Reflex : 225 (C)
Pusztakezes Harc : 110 (D)
Adatlap
Szint: C
Rang: Chuunin
Chakraszint: 261
Re: Kushieda "Unazaki" Tessa
Shikaku Csüt. Ápr. 15 2010, 02:51
Vársz szépen egy napot, és az új rendszerben egy megfelelő szintről indulsz; ismerünk, és mégsem annyira, viszont az új rendszer alatt tudjuk ezt a hozzáállásodat, és az elősztoridat honorálni.
Megszavaztunk:
150 chakraszint
C szint
Genin (D rang)
4 maximum C szintű jutsu
Adatlapot elsőként, és szép játékot főként várunk!
Megszavaztunk:
150 chakraszint
C szint
Genin (D rang)
4 maximum C szintű jutsu
Adatlapot elsőként, és szép játékot főként várunk!
Shikaku- Játékos
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges-
Similar topics1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.