Kushieda "Unazaki" Tessa
2 posters
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Pályázatok
1 / 1 oldal
Kushieda "Unazaki" Tessa
Kushieda Unazaki Tessa Vas. Jún. 12 2011, 14:27
Pályázatot szeretnék beadni egy kisebb időugrás miatt. Ez az időugrás nem arra irányul, hogy a chakrám növekedjen, mert azt nem várom el ^^ Nem olyan nagy idő lenne, pusztán 2-3 hét, ugyanis a kalandom régóta áll, így ezzel akarom feleleveníteni ezt a karaktert és kiszabadítani béklyóiból valamint beszerezni az eredeti küldetés témáját, egy gitárt.
A zene, mely életeket változtat meg
A kocsi egyenesen haladt tovább az úton, mely egyenlőre ismeretlen volt a számomra. Nem is tudom miért döntöttem úgy, hogy ezekkel az emberekkel tartok és nem térek vissza Otogakureba, talán az az oka amit Kabuto tett velem, vagy lehet, hogy megfogott az a zene, amit ez a banda játszott nekem, miközben vigyáztam rájuk. Sokkal inkább ez az oka annak, hogy elfogadtam a felkérésüket és én végezzem el a fellépésük biztonsági procedúráit. A banda nagy reményekkel és hosszú vidám utazással kecsegtetett ami valljuk be, sokkal csábítóbb mint visszamenni abba a faluba ahol az a Kabuto a "főnök" és azt tehet amit csak akar. - Rengeteg kellemetlen pillanatot okozott nekem azzal amit tett velem, annak ellenére, hogy tiltakoztam. Küldetésre sem akartam menni a Fegyverkészítők falujába, azonban parancsot kaptam. Ekkortájt volt az, hogy feltűnt Yoko is... Mondtam magamnak a kis mondandómat miközben a kocsit hajtó fiú csak rám nézett. - Yoko? Kérdezte vissza tőlem, amire én zavarba esve mozgattam ide-oda a kezemet az arcom előtt. - Hosszú, nagyon hosszú történet. Próbáltam meg kibújni a kérdés alól. mert valahogy nem akartam a világba kürtölni, hogy van bennem egy olyan személy aki nem éppen a kedvességéről híres. Amint egy kicsit megnyugodtam, felálltam a vezető ülésből, majd szemeim azokra a lovakra tévedtek, melyek a kocsit húzták, melyben a banda jelenleg is alszik. Kicsit sajnáltam az állatokat, hogy nap mint nap ezt kell csinálniuk és nem élhetnek szabadon. Pontosan olyanok azok a lovak mint amilyen én voltam még a banda előtt. Azt kellett csinálnom amit mondtak nekem és sose tehettem azt amihez kedvem van.
Töprengésemben arra lettem figyelmes, hogy egy olyan épület mellett mentünk el, mely igencsak ismerős volt a számomra, és csak akkor láttam meg, hogy valójában már a Hang országában vagyunk és egyenesen Otogakure felé tart a kocsi. Szemeimet azonnal a fiúra szegeztem aki a kocsit hajtotta.
- Mi a fenét keresünk itt? Miért jöttünk erre válaszolj! Kérdeztem meg kicsit kifordulva magamból, mire a fiú csak ennyit mondotz elfehéredett arckifejezéssel. - Sacchi mondta nekem tegnap az útirányt és arról is beszélt, hogy miattad kell ide jönnünk. Válaszolt a kérdésemre, ahogyan én értetlenül álltam a dolgok előtt, de hamar minden homályos dologra fény derült. - Előbb le kell tisztáznunk a dolgokat az Otokageval. Az ő áldása is kell, hogy velünk jöhess, mert ha nem kérdezzük meg, akkor ha jól tudom, elveszett nin-nek nyilvánítanak és vadászni fognak rád, ami ránk sem vetne jó fényt. Válaszolt a kérdésemre az előbb emlegetett férfi, a banda menedzsere, Sacchi, miközben kihajolt a kocsi oldalán és a szemeiből kidörzsölte az álmosság minden egyes árulkodó nyomát. Én nagy levegőt vettem, majd ölbe tett kézzel magamban duzzogni kezdtem, hogy én aztán nem akarok oda menni, de beletörődtem, hogy még egyszer látnom kell Kabotut, akinek már csak a jelenlétől is kiver a víz.
A kocsi töretlenül haladt előre az úton, míg végül meg nem érkeztünk abba a faluba amit nem szerettem. Persze minden negatív tényező mellé járul valami kis pozitív is, ami az esetemben is igaz volt, mert a családom, legalábbis az édesanyám már biztos haza vár. Támadt is egy kósza ötletem, majd amikor a falu kapuját átléptük én elköszöntem Shaccitól és a bandától, majd gyors iramban közelítettem meg azt a házat, ahol az anyám is él.
- Édesanyám! Hazajöttem. Kiáltottam fel rögtön amikor beléptem az ajtón, azonban a ház üresen állt. Nem volt mit tenni, várnom kellett, ezért besétáltam a szobámba, ahol a felszereléseim, ruháim és csecsebecséim java részét tartottam, majd mindet egytől egyig összecsomagoltam, hogy semmi fontosat se hagyjak itthon. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy a nagy vastagkabátot is elrakjam e, elvégre mist kezdődik csak a nyári meleg. Kis tanakodás után mégiscsak úgy döntöttem, hogy azt is magammal hozom, biztos ami biztos. Pakolgattam a dolgokat jobbról balra, balról jobbra, de akárhogyan néztem, nem tudtam minden szükséges dolgot magammal vinni. A tekercseim már tele voltak pecsételve mindenféle kacattal, ami hasznos lehet még a számomra, mint például a vastag kabát. Miközben pakolgattam a holmimat, édesanyám hazaérkezett és én meg azonnal a nyakába ugrottam, hogy üdvözöljem őt, valamint, hogy később el is búcsúzzak tőle egy kis időre. Anyám nagyon boldog volt, hogy újra láthatott, viszont öröme nem volt teljes, hisz tudta, hogy nemsokára tovább állok. Ám azt a kis időt amit még együtt tölthettünk, azt evéssel töltöttük, elvégre már nem is tudom mikor ettem utoljára anya főztjéből. Egy finom meleg ételnél nincs jobb dolog a világon.
Közel egy órácskát tölthettem kettesben édesanyámmal, ugyanis csakhamar megérkezett a kocsi, melyen már a többiek vártak engem. Gyorsan elköszöntem anyámtól, majd bepattantam a kocsiba. Odabent már várt rám a banda és persze Shacci is. Amikor leültem a helyemre, a banda mindegyik tagja rám meresztette a szemét, majd az egyik a háttérből megszólalt. - Elbúcsúztál anyutól, hugica? kérdezte viccesen, mire mindenki nevetésben tört ki, de a banda már csak ilyen volt, én persze magamban fortyogtam akárcsak egy láva és arra gondoltam az ökleim ropogtatása közben, hogy milyen nagy verekedést fogok rendezni köztük. A ropogtatást hallván és látván a banda, mint egy darab nagyra nőtt gyerek, egymáshoz bújtak mintha félnének, majd ismét nevetésbe törtek ki. Én ezen már csak ártatlanul mosolyogni tudtam, persze magamban, már a minden egyes tagot nyársra húztam és ropogósra sütöttem.
- Minden le van rendezve. Kabuto nehezen, de rábólintott, hogy velünk tarts a következő utunkon, de hogy hova megyünk az még titok. Ezt hallván, kicsit megörültem, hisz rögtön az röppent át a fejemen, hogy valami szép helyre visznek kiengesztelésül. Ezt a gondolatomat az is megerősítette, hogy úti cél szempontjából nem titkolóznának előttem, elvégre én vagyok a biztonsági felelős. Ebben a reményben, nagy izgalommal és reményekkel vágtam neki az útnak, miközben találgattam, hogy hova is mehetünk. *Hmm... talán valami vidámpark? Neeem, talán a fű országa? Az olyan szép hely, tele virágokkal, vagy esetleg Takigakure? Nagyon szép és híres vízesései vannak, ami nagy látványosság.* Csorgattam a nyálamat a lehetőségek miatt, de hamar a számhoz fagyott a nyál és szó szerint, mert bizony nem Kusagakureba, vagy Takigakureba mentünk látogatóba, hanem a Hó országába. A hidegrázás fogott el a helytől és még csak szép sem volt. A reményeim a szép hellyel és a meglepetéssel kapcsolatban, mint az éppen földet érő porcelán váza, szerteszéjjel szállt. Shaccira néztem ledöbbenésemben, mire ő csak nagyot mosolygott és felém nyújtotta öltönyét, hogy ne fázzak. Természetesen én nem nem fogadtam el tőle az öltönyét, mert volt egy kabátom is a tekercseim között, amit nem is olyan rég nem akartam bepakolni mert minek... Úgy tűnik mégis volt értelme. Azonnal fel is kaptam magamra. Amikor már teljes egészében rajtam volt és valamennyire el is kezdett melegíteni, azon kaptam magam, hogy egy barlangba mentünk be, amit kívülről hó borított, belülről pedig minden oldalét tükörsima jég borította, tetején pedig jégcsapok ékeskedtek. Szemeim azonnal elkerekedtek és csak gyönyörködni tudtam ebben. A csodálatos, meg az elképesztő szavakon kívül szinte más értelmeset nem is tudtam mondani, mert minden figyelmemet lekötötte, ez a hely. Amint kiléptünk a barlangból, azonnal megváltozott a véleményem a Hó országáról és csak egyetlen dologgal tudtam volna illetni: Csiszolatlan gyémánt.
A barlangból kiérve már meg is pillanthattuk Yukigakure falujának nagy bejáratát, ami szintén jégből volt. Lassacskán beértünk a faluba és amikor megálltunk Shacci felém fordult, majd szólt, hogy kövessem. Mi mást tehettem volna, követtem őt. Pár háztömbnyit haladva, egy szűk sikátorszerű utcába fordultunk be, majd ott egy eldugott épületbe vezetett utunk. Nem tudtam mit is keresünk itt pontosan, de amikor beljebb mentünk a kis épületben, gitárok tömkelege lógott a falakon. Mindegyik darab egyedi volt és szinte az összes színt meg lehetett találni.
- Válassz egyet! Mondta Shacci, mire én értetlenül álltam és nem értettem mit is akart ezzel pontosan. - Talán valamelyiknek elromlott a gitárja? Akkor nem hiszem, hogy nekem kellene nekik... Mondatomat nem tudtam befejezni, mert már kaptam is a választ, hogy ez nekem lesz. Meglepetten fordultam a gitárok felé, majd az egész épületben fel s alá pattogtam mint valami gumilabda és nézegettem az alkalmas gitárokat. Amikor a kis bolt tulajdonosa meglátott engem és látta, hogy nem igazán tudok dűlőre jutni ilyen téren, odasétált hozzám. - Nem tudtam nem észrevenni, hogy Otogakureból jössz. Már tudom is, hogy melyik gitár illene hozzád legjobban. Van egy speciális darabom amit még régen egy hang ninjának készítettem, viszont az sosem jött el érte. Speciális hangkivetítő eszközökkel van felszerelve melyet ti, hang shinobik tudtok csak használni. Mondta nekem, miközben az egyik félreeső helységben kutakodott, majd végül előhúzta azt a darabot melyről beszélt. Egy elképesztően szép, fekete színű gitár volt, melyen fehér tekergőző vonalak voltak, melyek elbűvölővé tették az összképet.
Egyből beleszerettem eme csodás hangszerbe, majd elborított a gyönyörűség. Mintha álom világba kerültem volna és egy rózsaszín mezőn ugráltam kezemben a gitárral. Amikor újra észbe kaptam, már a kocsin ültem kezemben a gitárral. A Banda természetesen észbekapásom pillanatában kinevetett, de látszott rajtuk is, hogy meghatotta őket ez a pillanat, mert velük is megtörtént ugyan ez a dolog, amikor először megfogták saját hangszerüket. Az erre következő hetek pedig arról szóltak, hogy fellépések között a banda engem tanítgat gitározni.
A zene, mely életeket változtat meg
A kocsi egyenesen haladt tovább az úton, mely egyenlőre ismeretlen volt a számomra. Nem is tudom miért döntöttem úgy, hogy ezekkel az emberekkel tartok és nem térek vissza Otogakureba, talán az az oka amit Kabuto tett velem, vagy lehet, hogy megfogott az a zene, amit ez a banda játszott nekem, miközben vigyáztam rájuk. Sokkal inkább ez az oka annak, hogy elfogadtam a felkérésüket és én végezzem el a fellépésük biztonsági procedúráit. A banda nagy reményekkel és hosszú vidám utazással kecsegtetett ami valljuk be, sokkal csábítóbb mint visszamenni abba a faluba ahol az a Kabuto a "főnök" és azt tehet amit csak akar. - Rengeteg kellemetlen pillanatot okozott nekem azzal amit tett velem, annak ellenére, hogy tiltakoztam. Küldetésre sem akartam menni a Fegyverkészítők falujába, azonban parancsot kaptam. Ekkortájt volt az, hogy feltűnt Yoko is... Mondtam magamnak a kis mondandómat miközben a kocsit hajtó fiú csak rám nézett. - Yoko? Kérdezte vissza tőlem, amire én zavarba esve mozgattam ide-oda a kezemet az arcom előtt. - Hosszú, nagyon hosszú történet. Próbáltam meg kibújni a kérdés alól. mert valahogy nem akartam a világba kürtölni, hogy van bennem egy olyan személy aki nem éppen a kedvességéről híres. Amint egy kicsit megnyugodtam, felálltam a vezető ülésből, majd szemeim azokra a lovakra tévedtek, melyek a kocsit húzták, melyben a banda jelenleg is alszik. Kicsit sajnáltam az állatokat, hogy nap mint nap ezt kell csinálniuk és nem élhetnek szabadon. Pontosan olyanok azok a lovak mint amilyen én voltam még a banda előtt. Azt kellett csinálnom amit mondtak nekem és sose tehettem azt amihez kedvem van.
Töprengésemben arra lettem figyelmes, hogy egy olyan épület mellett mentünk el, mely igencsak ismerős volt a számomra, és csak akkor láttam meg, hogy valójában már a Hang országában vagyunk és egyenesen Otogakure felé tart a kocsi. Szemeimet azonnal a fiúra szegeztem aki a kocsit hajtotta.
- Mi a fenét keresünk itt? Miért jöttünk erre válaszolj! Kérdeztem meg kicsit kifordulva magamból, mire a fiú csak ennyit mondotz elfehéredett arckifejezéssel. - Sacchi mondta nekem tegnap az útirányt és arról is beszélt, hogy miattad kell ide jönnünk. Válaszolt a kérdésemre, ahogyan én értetlenül álltam a dolgok előtt, de hamar minden homályos dologra fény derült. - Előbb le kell tisztáznunk a dolgokat az Otokageval. Az ő áldása is kell, hogy velünk jöhess, mert ha nem kérdezzük meg, akkor ha jól tudom, elveszett nin-nek nyilvánítanak és vadászni fognak rád, ami ránk sem vetne jó fényt. Válaszolt a kérdésemre az előbb emlegetett férfi, a banda menedzsere, Sacchi, miközben kihajolt a kocsi oldalán és a szemeiből kidörzsölte az álmosság minden egyes árulkodó nyomát. Én nagy levegőt vettem, majd ölbe tett kézzel magamban duzzogni kezdtem, hogy én aztán nem akarok oda menni, de beletörődtem, hogy még egyszer látnom kell Kabotut, akinek már csak a jelenlétől is kiver a víz.
A kocsi töretlenül haladt előre az úton, míg végül meg nem érkeztünk abba a faluba amit nem szerettem. Persze minden negatív tényező mellé járul valami kis pozitív is, ami az esetemben is igaz volt, mert a családom, legalábbis az édesanyám már biztos haza vár. Támadt is egy kósza ötletem, majd amikor a falu kapuját átléptük én elköszöntem Shaccitól és a bandától, majd gyors iramban közelítettem meg azt a házat, ahol az anyám is él.
- Édesanyám! Hazajöttem. Kiáltottam fel rögtön amikor beléptem az ajtón, azonban a ház üresen állt. Nem volt mit tenni, várnom kellett, ezért besétáltam a szobámba, ahol a felszereléseim, ruháim és csecsebecséim java részét tartottam, majd mindet egytől egyig összecsomagoltam, hogy semmi fontosat se hagyjak itthon. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy a nagy vastagkabátot is elrakjam e, elvégre mist kezdődik csak a nyári meleg. Kis tanakodás után mégiscsak úgy döntöttem, hogy azt is magammal hozom, biztos ami biztos. Pakolgattam a dolgokat jobbról balra, balról jobbra, de akárhogyan néztem, nem tudtam minden szükséges dolgot magammal vinni. A tekercseim már tele voltak pecsételve mindenféle kacattal, ami hasznos lehet még a számomra, mint például a vastag kabát. Miközben pakolgattam a holmimat, édesanyám hazaérkezett és én meg azonnal a nyakába ugrottam, hogy üdvözöljem őt, valamint, hogy később el is búcsúzzak tőle egy kis időre. Anyám nagyon boldog volt, hogy újra láthatott, viszont öröme nem volt teljes, hisz tudta, hogy nemsokára tovább állok. Ám azt a kis időt amit még együtt tölthettünk, azt evéssel töltöttük, elvégre már nem is tudom mikor ettem utoljára anya főztjéből. Egy finom meleg ételnél nincs jobb dolog a világon.
Közel egy órácskát tölthettem kettesben édesanyámmal, ugyanis csakhamar megérkezett a kocsi, melyen már a többiek vártak engem. Gyorsan elköszöntem anyámtól, majd bepattantam a kocsiba. Odabent már várt rám a banda és persze Shacci is. Amikor leültem a helyemre, a banda mindegyik tagja rám meresztette a szemét, majd az egyik a háttérből megszólalt. - Elbúcsúztál anyutól, hugica? kérdezte viccesen, mire mindenki nevetésben tört ki, de a banda már csak ilyen volt, én persze magamban fortyogtam akárcsak egy láva és arra gondoltam az ökleim ropogtatása közben, hogy milyen nagy verekedést fogok rendezni köztük. A ropogtatást hallván és látván a banda, mint egy darab nagyra nőtt gyerek, egymáshoz bújtak mintha félnének, majd ismét nevetésbe törtek ki. Én ezen már csak ártatlanul mosolyogni tudtam, persze magamban, már a minden egyes tagot nyársra húztam és ropogósra sütöttem.
- Minden le van rendezve. Kabuto nehezen, de rábólintott, hogy velünk tarts a következő utunkon, de hogy hova megyünk az még titok. Ezt hallván, kicsit megörültem, hisz rögtön az röppent át a fejemen, hogy valami szép helyre visznek kiengesztelésül. Ezt a gondolatomat az is megerősítette, hogy úti cél szempontjából nem titkolóznának előttem, elvégre én vagyok a biztonsági felelős. Ebben a reményben, nagy izgalommal és reményekkel vágtam neki az útnak, miközben találgattam, hogy hova is mehetünk. *Hmm... talán valami vidámpark? Neeem, talán a fű országa? Az olyan szép hely, tele virágokkal, vagy esetleg Takigakure? Nagyon szép és híres vízesései vannak, ami nagy látványosság.* Csorgattam a nyálamat a lehetőségek miatt, de hamar a számhoz fagyott a nyál és szó szerint, mert bizony nem Kusagakureba, vagy Takigakureba mentünk látogatóba, hanem a Hó országába. A hidegrázás fogott el a helytől és még csak szép sem volt. A reményeim a szép hellyel és a meglepetéssel kapcsolatban, mint az éppen földet érő porcelán váza, szerteszéjjel szállt. Shaccira néztem ledöbbenésemben, mire ő csak nagyot mosolygott és felém nyújtotta öltönyét, hogy ne fázzak. Természetesen én nem nem fogadtam el tőle az öltönyét, mert volt egy kabátom is a tekercseim között, amit nem is olyan rég nem akartam bepakolni mert minek... Úgy tűnik mégis volt értelme. Azonnal fel is kaptam magamra. Amikor már teljes egészében rajtam volt és valamennyire el is kezdett melegíteni, azon kaptam magam, hogy egy barlangba mentünk be, amit kívülről hó borított, belülről pedig minden oldalét tükörsima jég borította, tetején pedig jégcsapok ékeskedtek. Szemeim azonnal elkerekedtek és csak gyönyörködni tudtam ebben. A csodálatos, meg az elképesztő szavakon kívül szinte más értelmeset nem is tudtam mondani, mert minden figyelmemet lekötötte, ez a hely. Amint kiléptünk a barlangból, azonnal megváltozott a véleményem a Hó országáról és csak egyetlen dologgal tudtam volna illetni: Csiszolatlan gyémánt.
A barlangból kiérve már meg is pillanthattuk Yukigakure falujának nagy bejáratát, ami szintén jégből volt. Lassacskán beértünk a faluba és amikor megálltunk Shacci felém fordult, majd szólt, hogy kövessem. Mi mást tehettem volna, követtem őt. Pár háztömbnyit haladva, egy szűk sikátorszerű utcába fordultunk be, majd ott egy eldugott épületbe vezetett utunk. Nem tudtam mit is keresünk itt pontosan, de amikor beljebb mentünk a kis épületben, gitárok tömkelege lógott a falakon. Mindegyik darab egyedi volt és szinte az összes színt meg lehetett találni.
- Válassz egyet! Mondta Shacci, mire én értetlenül álltam és nem értettem mit is akart ezzel pontosan. - Talán valamelyiknek elromlott a gitárja? Akkor nem hiszem, hogy nekem kellene nekik... Mondatomat nem tudtam befejezni, mert már kaptam is a választ, hogy ez nekem lesz. Meglepetten fordultam a gitárok felé, majd az egész épületben fel s alá pattogtam mint valami gumilabda és nézegettem az alkalmas gitárokat. Amikor a kis bolt tulajdonosa meglátott engem és látta, hogy nem igazán tudok dűlőre jutni ilyen téren, odasétált hozzám. - Nem tudtam nem észrevenni, hogy Otogakureból jössz. Már tudom is, hogy melyik gitár illene hozzád legjobban. Van egy speciális darabom amit még régen egy hang ninjának készítettem, viszont az sosem jött el érte. Speciális hangkivetítő eszközökkel van felszerelve melyet ti, hang shinobik tudtok csak használni. Mondta nekem, miközben az egyik félreeső helységben kutakodott, majd végül előhúzta azt a darabot melyről beszélt. Egy elképesztően szép, fekete színű gitár volt, melyen fehér tekergőző vonalak voltak, melyek elbűvölővé tették az összképet.
Kushieda Unazaki Tessa- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 270
Elosztható Taijutsu Pontok : 1
Állóképesség : 225 (C)
Erő : 110 (D)
Gyorsaság : 100 (D)
Ügyesség/Reflex : 225 (C)
Pusztakezes Harc : 110 (D)
Adatlap
Szint: C
Rang: Chuunin
Chakraszint: 261
Re: Kushieda "Unazaki" Tessa
Sai Hétf. Jún. 13 2011, 23:59
Ha már Sacchi megvette, én sem vehetem el, megkaptad a gitárt, amivel egyelőre semmi extrára nem vagy képes, max.egy ujjal pengetni bénán (na jó, bénán akár öttel is
).
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
Similar topics» Kushieda "Unazaki" Tessa
» Kushieda "Unazaki" Tessa
» Unazaki Tessa
» Uchiha Hideki aka. Sharingaboy vs. Unazaki Tessa aka. dalospacsirta
» (Unazaki) Saya
» Kushieda "Unazaki" Tessa
» Unazaki Tessa
» Uchiha Hideki aka. Sharingaboy vs. Unazaki Tessa aka. dalospacsirta
» (Unazaki) Saya
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Pályázatok
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.