Ayanokoji Takashi / Dante

**Ayanokoji Takashi** Kedd Május 04 2010, 20:22

(( Találtam egy megmaradt bővítményt, gondoltam becsúsztatom. Remélem nem baj. ))

A szokásos: https://www.youtube.com/watch?v=UDVmIjICMhI&feature=related

Olyan sok érdekes dolog történik az életben, de egyszerűen nem tudunk megállni, és körbetekinteni hogy mik azok az apró kis események amik olyan sokszor szebbé és érdekesebbé teszik az életünket. Nem is hinnénk hogyha egy kóbor szél elsimítja a már-már szúrós meleg tikkatag érzését, az is lehet egy kissebb öröm amit a természet apró ajándékának is lehet tekinteni.

::: Arra is lehet számítani :::

Talán ha Takashi elhitte volna azt, hogy az élet kedves is tud lenni akkor nem olyan életcélt választott volna ami akár az életébe is kerülhet. Bár aki ismeri... Nem, nincs olyan aki teljesen ismerné. Bár arra is lehet számítani hogy aki nagyon jól ismeri abba van spiritusz és igazi emberismerő... Vagy! Vagy csak össze lett zárva Takashival és innen eredően muszály vele megismerkednie. Igen, innen már lehet arra számítani hogy egy bizonyos személyről van szó, Danteról. Danten sok embernek megakadna a tudata, az agya, a gondolkozása. Vajon miért van benne abba a shinobiba? Hogy a fenébe kerülhetett a tudatába? Vagy Dante csak egy kitalált személy, arra az esetre ha valamit elakar simítani az a Takashi nevezetű fickó? Ilyen, és ehhez hasonló dolgok biztos felmerülnének az emberben. Mint ahogy az Akadémiai osztálytársaiban is. Talán még Takashiban is felmerült...

::: Kitartás :::

Sok mindent jelenthet egy szó, egyszerűen többjelentésű. A kitartás azt is jelentheti hogy egy lény addig csinál egy dolgot ameddig csak tudja, azaz a dűléshatárig, de hála a kitartásának tovább tudja feszegetni ezt a határt. Egyszer egy bölcs ember azt mondta Takashinak hogy nincsen semmi sem megírva, nincsen semminek és senkinek se lejegyezve előre a tettei, a születése... És a vége. Ám van egy alapszabály minden ember életében. Ha úgy gondolja hogy a helyes utat járja, akkor számára ez így is marad. Mint minden szabályt, ezt is át lehet hágni, át lehet változtatni, ha úgy gondoljuk...

::: A nehezebb út :::

A nehezebb útat mindenki magának tapossa ki. A nehezebb út Takashi életében mindig jelen volt, mint minden ember életében. Ám... Ám Takashi életében érezhető az elkeseredett végvonalak utolsó lépcsőfokai. Legtöbben azt hiszik hogy egy ember akkor lesz gonosz, mogorva, bunkó vagy rosszindulatú mert nem kapott rendes nevelést... De mivan ha nem is kapott semmilyen nevelést? Mivan akkor ha csak néhányszor esett meg az, hogy valaki egy szép, bölcs tanítást szivárogtatott az ember felé... Takashi felé. Akkor már csak a nehezebb út maradt meg amit ki kell taposnia magának, ilyennek kell maradnia és az élet keserű eseményein kell tapasztalatot szereznie...

Chapter II: https://www.youtube.com/watch?v=RQXHZEhz9Lw

--::-- Chuunin vizsga --::--

Az is eljött amikor a chuunin vizsga előtt állhat Takashi. Ám előtte még elment a fegyverboltba hogy fel tudja tölteni a harci eszközeit, hiszen sosem árt, főleg ha egy chuunin vizsgára próbálunk eljutni. Nem volt semmi akadály abba hogy megvegye a kívánt kunai tőröket és füstbombákat. Ezután elindult a chuunin vizsga helyszínére ami egyenesen a Vas országában helyezkedett el. Nemsokára el is jutott a kiszemelt helyre ahol eléggé hideg volt. A Tenrai Shuuyou területét egy csomó szamuráj fürkészte, nameg a szokásos zord tekintetek. Takashi elsőnek úgy érezte hogy nem fog sikerülni neki a vizsga, de ahogy végignézett a sok shinobin, észrevette hogy nem az ő súlycsoportjába valók... Hogy finoman fejezzem ki magam. Természetesen mindenki más véleménnyel lenne azokról a ninjákról, de Takashi szemléleteit nem sok minden tudja megváltoztatni. Nameg azt is gondolta hogy mindent megtesz a célja eléréséért. Kétség sem fér hozzá, Takashi magabiztos. Végig pásztázta a szamurájokat és arra jutott, hogy eléggé sokan vannak ami számára érthető.
Eléggé szúrós tekintettel néztek rá, de van ilyen... Már megszokta. Ezután csak várt, míg csoportba verődtek. Ezután észrevette hogy sokan eléggé hangosak, ami az ő számára először is a gyengeség, másodszor pedig a kevés ész jeleit mutatta. Ezután jöhetett az eligazítás:
-** Az első fordulóban párosával fogtok dolgozni. Minden párosnak tíz különböző zászlót kell gyűjtenie a térképeteken kijelölt terepen, amit nemsokára megkaptok. Minden zászlón egy nemzet jelképe található, mindegyik nemzet zászlajából szereznetek kell egyet méghozzá 3 napon belül. Aki kevesebb zászlóval, vagy időn kívül netán harcképtelen állapotban, a párja nélkül érkezik ide vissza az megbukott! Pár kiegészítés: Bármilyen fegyver és jutsu megengedett! A zászló hamisítókat kizárjuk egyből, zászlókat megsemmisíteni tilos! Több zászlót azonban lehet gyűjteni nyugodtan ezzel is kiszórva az alkalmatlanokat. És még valami! A párokat véletlenszerűen sorsoljuk!
-**
Röviden ennyi volt a feladat, amire elsőnek sokan meglepődtek. Az ifjú shinobit nem zavarta az idő se, se a szabályok. Az viszont már sokkal jobban idegelte hogy párban kell dolgoznia, mint általában.

-- A csúsztatásra Sakura kisasszonytól kaptam engedélyt. --

Shikaku Kedd Május 04 2010, 23:25

Tehát rá kaptál már valamit?

**Ayanokoji Takashi** Szer. Május 05 2010, 14:06

Pontosan, de ha gondolod... Laughing

Nem-nem. Csak azért raktam be mert olyan üres volt ez a tér és mert megtaláltam a lomtárba. x)

**Ayanokoji Takashi** Szomb. Május 08 2010, 16:38

Ayanokoji Takashi

Sok minden érkezett be az életembe. Olyan dolgok amikre nem lett volna szükségem. A sors fintora, nem de? Talán. Mindenesetre jobb ha most felkelek a földről mielőtt még itt éjszakáznék. Lassan fel is tápászkodtam a jégtömbről amin épp feküdtem és szépen lassan körbetekintettem. Kicsit megszédültem majd lassan lehuppantam a földre. Körülöttem egy jó nagy területen szét volt rombolva a jégmező ezt fürkésztem egy idejig, fura látvány volt tudni hogy ezt én műveltem. Ez így nem jó. Túlságosan megerőltettem magam. Pff, milyen kellemetlen. Még egy kicsit elidőztem így. Óóó, hogy hogyan is kerültem én ilyen helyzetbe? Nos, igen. Elkezdtem tanulni pár jutsut ebben a kis szabadidőben, tudniillik már a második forduló következik nemsokára. Na jól van, ez így nem járja. Mostmár tényleg fel kell kelnem. Na mégegyszer! Nagy erőt vettem magamon és már fel is tápászkodtam.
- *Sóhaj* Még maradt egy kis chakrám...
Felkaptam a kapucnimat majd hirtelen egy ismerős hangot hallodtam meg.
- Takashi!! Takashi!!
Odapillantottam és éppen a száguldó Karen-t láttam ahogy épp felém rohan. Eléggé ijedt arcot vágtam majd próbáltam kinyújtani a karom hogy megfékezzem a visítozva rohanó lányt de erőm sem volt már arra hogy felemeljem a jobb kezem. Ez így nem lesz jó... Egy pár pillanattal később már rajtam fetrengett én meg nyögdécseltem a fájdalomtól.
- Ejnye de kis gyenge lettél Takashi! Ilyen könnyedén letepertelek!
Majd lassan leszállt rólam és a szája elé téve a mutató ujját kicsit zavarba jött.
- Mondjuk igaz hogy nem rég tértünk vissza az első fordulóból...
- Karen... Nem azért vagyok ilyen fáradt, hanem azért mert túlhajtottam magam az edzésem során. Amúgy... Te hogyan is találtál rám?!
- Jaj, az mindegy! De hogy edzhetsz egy ilyen eldugott helyen?
- Talán úgy hogy nem akarom hogy az ellenségeim meglássák az új jutsuimat.
Ez a nő nagyon akadékoskodik. Fura lesz, ha pont őt kapom ki ellenfélnek. Egy kicsit semmitmondó és rideg arcot vágtam.
- Többek között te is az ellenségem vagy... Karen.
- Hogy mondhatsz ilyet? Előbb is eggyütt harcoltunk!
- Előbb? Ugyan Karen... Ezt te se gondolhatod komolyan. Az első fordulónak vége és már következik a második ami valószínű hogy nem lesz ugyanaz. Ellenségek leszünk, ezt te is tudod.
- Takashi...
- És most, azt hiszem hogy mennék is. Szia... Karen.
- Várj! Hova mész?! Eddig is itt edzettél nem?
- Hö...? Igazad van... Karen arra kérlek hogy távozz és ne beszélj senkinek se a jutsuimról.
Egy kissebb összeroggyanást követve már megint a földön voltam. Láttam a kék eget. Szép. Nagyon szép. Vajon mi lesz a második forduló feladata? Valószínű hogy egy-egy elleni harc. Fel kell készülnöm rendesen. Ha egy olyan komoly ellenfelet kapok mint az első forduló első napján akkor én... Talán elbukok. Mindent megteszek... Ezzel az utolsó gondolattal már szépen el is szenderültem. Egy kis nyomást éreztem az oldalamon és a csuklómon. Hangokat is hallottam. Nem tudok megmozdulni... Ennyire azért nem szabad túlhajtanom magam.
- Taka... Nyugi elviszlek pihenni. Tudom, te is ezt próbálnád csak nem vagy abban az állapotban. Karen? Úgy néz ki jó kezekben leszek... Azt hiszem.
Álom. Igen, tudom hogy álmodtam. Általában tudni szoktam hogy álmodok és ezáltal legtöbbször befolyásolni is tudom. Hát, mit tehetnék itt? Talán itt is kipróbálhatnám az új jutsuimat. Nem tetszik ez a nagy fehérség itt körülöttem tehát jobb ha megváltoztatom... Mondjuk egy szép zöld rétre. Kész is! Nos, akkor lássuk. Chakrát koncentrálok a kezembe és... már érzem is.
- Hajrá... GOUWAN(Erős kar)!
Hirtelen belecsaptam a földbe és egy irdatlan nagy kráter keletkezett ami egyre nagyobb lett.
- Hé! Azért én nem ütöttem ekkorát!
Egyre jobban repedezett, míg egyszer csak az egész rét megrepedt és egyszerűen berobbant. Én meg csak zuhantam és zuhantam, egyenesen a mindent elemésztő sötétségbe.
- NEEE! Nem akarom!
Felpattantam és balszerencsémre egy emeletes ágyon voltam pont alul, szóval szépen megfejeltem majd visszapattantam a helyemre. Karen csak kuncogott egyet és innen már tudtam hogy ő is jelen van. Szétrobban a fejem... Lassan feltápászkodtam majd lelógattam a lábam az ágyról és tenyerembe mélyítettem kezem.
- Hol vagyok? Mióta alszom?
- Az egyik templom elkerített részlegén, külön ilyen keményfejűeknek mint te. Mióta alszol? Hát... Olyan 4 órája.
- Szuper... Egy csomó időt kihagytam, pedig gyakorolnom kellett volna.
- Te is tudod hogy olyan állapotba nem nagyon állhattál le volna edzeni. Amúgy... Elláttam a sebeidet, de jobb karodat ne nagyon erőltesd meg jó? Eléggé elbántál vele. Megnéztem a jobb karomat és tényleg. Eléggé ramatyul nézett ki, de ezt csak azután tudtam megállapítani miután benéztem a kötés alá.
- Köszönöm, de mostmár megyek.
- Várj Takashi! Tudom hogy szeretnél jutsut tanulni de nem hasznáhatod egy idejig a jobb karod. Szóval... Arra gondoltam hogy megtanítok neked egy jutsut, ha érdekel.
Felkeltette a figyelmem Karen segítőkészsége de nem tudtam milyen jutsura gondol. Felálltam léptem párat gondolkozás gyanánt majd válaszoltam az ajánlatra.
- Rendben... Folytasd kérlek.
- Van egy jutsu amit még régen az első mesteremtől tanultam el. Nem kell hozzá a jobb kezed és nagy hasznodra válhat.
Vajon mire gondol? Remélem hogy valami hasznos jutsu... Igen, biztos az. Kérdőre vonó arcot vágtam és vártam a folytatást.
- Ez a jutsu a Kanashibari(Paralizáció). Ez a technika lehetővé teszi hogy félelmet kelts az ellenfeled szívében, de nem átlagos félelmet. Olyan félelmet amitől simán leblokkol, könnyű préda lesz tőle, hidd el.
- Értem, köszönöm elfogadom az ajánlatot.
Karennel kimentünk egy ép jégmezőre ahol kedvemre tanulhatok. Várjunk csak. Hogy tanulhatott megy egy ilyen jutsut egy olyan lány mint Karen? Na ez felkeltette az érdeklődésemet.
- Nos akkor kezdjünk is hozzá, de figyelmeztetlek nem leszek kíméletes.
- Értem. De mielőtt még elkezdenénk... Hogy tanultál megy egy ilyen jutsut?
- Tudtam hogy meg fogod kérdezni. Hát... Gyakorlatilag rám erőltette az első mesterem, azt mondta "Jót szolgálatot fog tenni a chuunin vizsgán!" ki hitte volna hogy igaza lesz? Mindenesetre, bárhogy is nem akartam, végül úgy jöttem ki az esetből hogy megtanultam. Van még kérdésed Takashi?
- Nincsen, kezdhetjük!
Hirtelen milyen kis fegyelmezett lett Karen. Ezt az oldalát még nem láttam de tetszik. Azonban a jutsu megtanulása nem lesz olyan egyszerű, de kell nekem... És megszerzem.
----- 1 óra...
----- 2 óra...
----- 3 óra...
- Kész! *Liheg* Karen... Köszönöm a segítségedet. Nem is értem hogy miért segítettél.
- Még nem vagy kész teljesen, amúgy meg azért segítettem mert olyan cuki vagy! Hmm... Visszaváltozott. Karen a fegyelmezett kunoichi dezertált, hmm.
- Mindenesetre köszönöm.
- Nincs mit! Majd megköszönheted egy vacsival!
Ahh... Ugyan ezt mondta amikor a barlanba voltunk és segített nekem. Két vacsi nem a világvége azt hiszem. Ja igen, nem a világvége. Miután megköszöntem neki már indultam is volna az utamra azaz vissza az ágyamhoz pihenni majd enni valamit de hallodtam ahogy a hátam mögül sikít és segítségért kiált Karen. A fenébe! Pont jókor történik valami! Futottam a lány segítségére de amint megláttam a farkast aki az életére tör egy kicsit megtorpantam. A fenébe is! Nem hasznáhatom a Gouwan technikámat a jobb kezemmel ráadásul a bal kezemmel meg nem olyan erős, még nem fejlesztettem ki teljesen. Cöh... Akkor nem támadok! A Kanashibarit fogom használni! Odaszaladtam a farkashoz aki éppen a védekező lányt ostromolja majd fütyültem neki és előkaptam egy kunai tört. A farkas egyből nekem rontott miközben vicsorított. A tőrt pont elé dobtam de ez nem tántorította el, kikerülte és szaladt tovább felém. Jó hogy vastag a jég... De most nincs más választásom, az előbb tanult jutsut kell alkalmaznom. Szerencse hogy maradt bőven chakrám, nem kellett olyan sokat rászánnom a végrehajtáshoz és tanuláshoz. Miközben szaladt felém a farkas egyenesen a szemébe néztem és levettem a kapucnimat... Alkalmaztam a technikát.
- Kanashibari(Paralizáció)...
A farkas megtorpant ami azt jelenti hogy sikeresen végrehajtottam a jutsut. Odarohantam Karen-hez és szóltam neki hogy fussunk ameddig csak lehet. Sikerült a taktika és a farkas is életben maradt. Ez van. Ez most így alakult. Miután megérkeztünk lehevertem az ágyra és lehunytam a szemem hogy pihenjek egy kicsit. Karen kicsit túl ijedtnek tűnt amikor bejött. Leült az ágyamra és csak nézett engem. Na jól van. Van valami ezzel a lánnyal és ez nekem nem tetszik. Fura hogy aggódom érte. Régóta nem aggódtam egy emberért sem. Főleg nem a csapattársaimért vagy a mesteremért. Rájuk csak gondolok néha. Megfogtam a vállát majd hozzászóltam kicsit halkan.
- Karen... Mi a baj?
- Kiskoromban apámat egy farkascsorda ölte meg...
Milyen könnyedén elmondta. De így már érthető hogy ennyire sokkolta a helyzet... Bár egy ninjának egy-két farkas nem jelenthetne gondot. De legalább így már értem a helyzetet. Ki akartam mondani hogy részvétem, de egyszerűen nem jött ki a számon nem vagyok az a fajta ember. Egyszerűen csak néztem egy idejig majd leemeltem a kezem a válláról és hümmögtem egyet.
- Így már értem...
Ennyit tudtam kimondani. Szép! Mindenesetre egy ninja nem kötődhet ennyire egy emberhez. Ez igaz, de azért ennyit kimondhattál volna. Nocsak-nocsak, te még tudsz beszélni? Azt hittem elvágták a nyelved! Ha ha és ha. Nagyon vicces vagy Taka. De attól még hogy nem beszéltem egy idejig az nem jelenti azt hogy nem is fogok. Oké-oké, de remélem számíthatok a segítségedre a második fordulóban. Ez hogy jött ide? Na mindegy, persze hogy számíthatsz rám! Lassan elindultam a táskámért amiben tároltam az ételt és nekiálltam enni. Már a felét megettem a nem kis adag ételnek, jól is esett de abbahagytam az evést mert Karen nagy bociszemekkel nézett rám én pedig csak csodálkoztam.
- *Nyel* Mi az? Te nem eszel?
Nem... Elfelejtettem berakni egy kis hamit. *Gyomorkorgás* Hihihi.
Ránéztem az én ételemre majd Karenre. Elényújtottam a tálat amivel jeleztem a szándékomat. Háát, nekem még úgy is van ennivalóm... Szegény lány meg elfelejtett hozni. Mondjuk egy ninja nem lehet ennyire feledékeny, na mindegy neki is kell az energia. Megköszönte majd el kezdett enni. Én szépen lassan lefeküdtem az ágyra és pihentem. Lassan már el is aludtam. 3 óra múlva egy kicsit érdes, öreg hangra lettem figyelmes, de nem nyitottam ki a szemem.
- Hát ő meg? Hogyhogy alszik?
- Maga meg kicsoda és mit akar?
- Ez szerinted tényleg fontos? Nem. De kérlek keltsd f...
- Nem alszom! Mit akar?
Vágtam közbe csak úgy az öreg szavába. Hát ez meg mit akar? Kicsit mintha ismerős lenne.
- *Sóhaj* Hát... Ha nagyon akarod tudni akkor azért jöttem hogy segítsek. Mielőtt még feltennéd a kérdést hogy miért, máris válaszolok rá. Azért mert figyeltelek nameg a fülemet is élesítettem a pletykákra és azok se mondanak rosszat rólad hidd el. De a többit szerintem beszéljük meg négy szem közt.
- Ennyire fontos... Rendben.
- De Takashi! Nem mehetsz csak úgy el ezzel a fickóval!
- Nyugalom, megleszek.
Követtem az öreg fazont ameddig el nem értünk egy eléggé el dugott helyre, ami egy hóval és fákkal borított terep volt. Szuper. Azért nem hittem hogy negyed órát gyaloglunk csak azért hogy ide jussunk, na mindegy. Megtorpant a fickó majd hirtelen kézjelek formálásába kezdett, megharapta az ujját és lecsapott a földre. Ez meg mit...? Reflexből előkaptam egy kunait és védekezésbe álltam hátha meg akar támadni. A füst eloszlása utána láttam egy kutyát amint egy jhó nagy tekercset hord a hátán.
- Látom te még nem ismered az Idéző technikát, remek! Itt az idő hogy megtanuld! nyugalom nem azért idéztem meg ezt a jámbor lelket hogy ártsak vele épp ellenkezőleg.
- De... Miért?
- Jaj, jaj, jaj. Már elmondtam nem?
- Értem, de ezt azért megértheti hogy gyanús.
- Persze-persze de hozzá kezdenénk?
Bólintottam egyet, amire a kutya legurította a tekercset és mellém állt.
- Írd alá kölyök.
Ez a kutya beszél! Várjunk csak... Mintha már mesélt volna róla valaki. Hmm. Kicsit kérdően néztem a kutyára majd felváltva a fickóra.
- Miért tennék ilyet? Ez egyáltalán mi?
- Yashu te nem mondtál el semmit neki? - Nézett az öregre.
- Ó tényleg, kiment a fejemből! Nos khm... Ez a tekercs egy szerződés amit ha megkötsz akkor a kutyák nemes fajával alkotsz szerződést egy életre. Ez egy soha vissza nem térő alkalom. Ha megkötöd, akkor segítek neked ilyen egyszerű.
- Hmm... Rendben. El kellhet a segítség a vizsgán.
- Vérrel írd alá a nevedet itt. Majd a vért kend el mind az öt ujjadon és nyomj ide egy kézlenyomatot, ezután készen is lennénk.
Megharaptam az ujjam és pár pillanat múlva készen is lettem. A kutya eltette a tekercset majd egy füstfelhő keretében eltűnt. És most gondolom jöhet a tanulás.
- És most jöhet a tanulás.
Szuper. Elmagyarázta a lényeget az öreg és én próbálkoztam egyre jobban de mindig csak pici kis kölyök kutyák jöttek a világra amivel max. egy lány szívét lehet meghódítani. Még egy óra eltelt és én nem jutottam semmire szinte. Csak annyi változott hogy nagyobb lett a kutya de nem sokkal. Pedig koncentrálok.
- Látom koncentrálsz, de nem eléggé! Tudsz már vízen járni?
- *Sóhaj* Igen...
- Akkor hajrá! Fuss egy kört a vízen! - kicsit körbenézett - Akarom mondani... Fuss egy kicsit fára! Azt ugye tudsz? Naná hogy tudsz! gyerünk!
Mit tehettem mást kicsit futkárosztam az egyik fán amitől fura, de jobban éreztem magam. Mintha egyenletes lett volna a chakrám.
- Jó, jó de nem eléggé... Meg van! Gyere ide egy picit fiam!
Odasétáltam majd mélyen a szemembe nézett.
- Ezek szerint te nem nagyon akarod felszabadítani a chakrádat, hmm. Nem baj, ezzel nincs gond. Majd szépen helyre tesszük. Még pedig úgy hogy... Megöllek!!
Ez meghibbant! Vagy végig ez volt a terve...? Kőkeményen a hasamba rúgott amitől szálltam egy jó 3 métert. Van spiritusz az öregben. De én sem hagyom ám magam!
Elő akartam venni egy tekercset de olyan gyors volt az öreg hogy simán elém futott és megint megrúgott. Ez ment vagy 5 percig amikor már éreztem hogy nem bírom sokáig. Megálltam és védekezni próbáltam ám ekkor a levegőből előbukkant és lábbal lefelé tartom felém. Ez fájni fog!- HASZNÁLD A TECHNIKÁT vagy meghalsz!!
Elugrottam sikeresen és megpróbáltam azt tenni amit mond de egyáltalán nem hagyta. Kicsit ideges lettem aminek hatására feldobtam az egyik tekercsemet a levegőbe és elkezdtem felé futni.
- Na most megkapod öreg!!
Pont amikor rúgni akart felugrottam a levegőbe a tekercsemhez és megidéztem a kardomat amit jó erősen megmarkoltam és lefelé sujtottam az öregre.
- Konoha Shoufuu(Levél Feltámadó Szél)!!
Simán kirúgta a kezemből a kardot és olyan erős volt a rúgása hogy el is repültem. Na jól van ez már sok! Majd én megmutatom...! Elmutattam a kézjeleket villámgyorsan, megharaptam az ujjam és lecsaptam a földre a kezemmel.
- Kuchiyose no jutsu!!!
Hirtelen a nem rég keletkezett füstből egy fekete farkas jelent meg. Sikerült!
Ayanokoji Takashi / Dante AnimeDog

- Melyik nyomorult idézett meg engem?! Te voltál az Yashu?!
- Én voltam! A segítségedet kérem hogy legyőzzem az öreget!
- Az én segítségemet? Aahahahahaha! Ne nevettes már kölyök! Hol segítenék én neked?! Na eredj vissza az anyukád szoknyája alá!
- Mivan? Ezért edzettem? Azért edzettem hogy ez a kis bolhafészek plüssfigura lenézzen engem?! Na jól van ez már tényleg sok!
Nem szoktam ilyen lenni, de ez már tényleg sok!
- Valaki ma nagyon elszánt ahogy elnézem! Legyen... Ha meg tudsz érinteni akkor elismerem hogy nem vagy annyira béna, de ha veszítesz akkor... Akkor... Nos ezen még nem gondolkoztam. Na mindegy. Gyerünk!
- Elsőre menni fog úgy vigyázz!!
El kezdtem felé szaladni de olyan gyors volt hogy a szemem is alig látta.(Persze ez igazából nem igaz. Csak annyira le voltam fáradva hogy már alig láttam.) Hirtelen a hátam mögött kezdett el sértegetni engem amire én megálltam és elkezdtem mélyen a szemébe nézni. Megvan! Tűz ellen tűzzel! Hirtelen el kezdtem futni felé és mielőtt még elindult volna az egyik taijutsumat alkalmaztam. Most meg vagy!
- Sorozás(Hajaifuri no jutsu)!
Igaz a jobb kezemmel csináltam de annyit megért hiszen megtudtam érinteni hála a megnövekedett gyorsaságnak amit a taijutsu eredményezett.
- Meg vagy... Tartsd be az ígéretedet farkas.
- Rendben... Bármikor hívhatsz ha úgy esik. De van nevem is... Hanshou. Amúgy Yashu nem ellenség csak minden tanítványával így akarja megmutatni hogy menne a jutsu csak szorult helyzetet kell eredményezni. Tényleg, észre se vettem az öreget! Ezután egy füst keretében eltűnt a kutya.
- Brávó-brávó-bárvó! *Taps* Átmentél ezen a próbán!

EREDMÉNY:

Gouwan // Erős kar
Tekercsből tanultam meg, amit egy fickótól vettem. Eredetileg 3000 ryu lett volna a másik párjával de én addig alkudtam ameddig meg nem nyertem.(Fogadtam egy harcban és ha én nyerek akkor enyém lesz.)
Sorozás // Hajaifuri no jutsu
Úgy szintén. Ezt a jutsut rejtette a másik tekercs.
Kanashibari // Paralizáció
Karen-től tanultam meg. Megengedte hogy rajta gyakoroljak, kedves.
Idéző Jutsu / / Kuchiyose no Jutsu
Egy öreg, de megbízható fickótól tanultam aki érthetetlenül egyszerű dolog miatt segített.

Sebesült jobb kar, bekötözve.

Shikaku Vas. Május 09 2010, 15:53

Legyen, de azt a képet majd módosítsd, légy szíves.

Egy állatot gondolj át, akit biztosan meg tudsz idézni, hamarosan jön a szabály hozzá.

Ajánlott tartalom

Ayanokoji Takashi / Dante

Ayanokoji Takashi / Dante

Re: Ayanokoji Takashi / Dante

Re: Ayanokoji Takashi / Dante

Re: Ayanokoji Takashi / Dante

Re: Ayanokoji Takashi / Dante

Re: Ayanokoji Takashi / Dante