Fogadónegyed

A falu teljesen elszeparált területe, ahol általában üresen tartott lakok sorakoznak küldöttségek fogadására, és a város egyik erődje is ezen a területen fekszik.

A kiadós étkezés után ismét útra keltek, és már érkezett is csapattársától talán a legelső érdekes kérdés.
-Hogy mi a tervem? Hát már számtalan ötletem volt, de mielőtt bármit is tennénk, szerintem, több információt kell szereznünk, hisz úgy egy stabilabb stratégiát tudunk kialakítani. Szóval én úgy látom, hogy jelenlegi helyzetünkben a legfontosabb feladat az információ gyűjtés. Őszintén szólva nincs kedvem a falú őrzőit tájékoztatni az érkezésünkről így ha neked is megfelel nem a kapun kéne bemennünk a falúba hanem egy kicsit kevésbé megfigyelt helyen. Feltételezem a te chakra kontrollod fejlettebb mint az enyém, így neked sem okozhat kihívást felsétálni a határt jelölő falukon. akár még egy transzformáció jutsu-t is használhatunk, hogy a feltűnést elkerüljük, és ha elég információt szerzünk neki állhatunk részletesebb terveket kitalálni.- Ha a fiú belemegy akkor az elmondottak szerint cselekednek, ha pedig nem ért egyet Akohival akkor az ifjú elveszett ninja meghallgatja társa ötleteit és utána fogja azt is bírálni. ~Nem lesz piskóta ez az akció. Lehet, hogy most túl nagy fába vágtam a fejszémet. Még a végén tényleg az a terv fog csak számomra maradni, hogy a többi felbérelt ninja akcióba lépésekor kihasználva a káoszt szerzem meg a fegyvert. Ám ez túl alamuszi módszer hozzám.~ Elmélkedett magában.

-Már hogyne tudnék?- Feleli a társa kérdésével mivel a falra feljutási képessége felől érdeklődik. Majd elmondja a a tervét.
-Nekem megteszi.- Jön a tömör válasz majd akcióba kezdenek. Ha Aibuki észrevétlenül fejlutt akkor Akohi is utána megy, a szokásos chakrát talpba módszerrel majd a fal tetején, ha társai is beleegyezik felveszik egy falu béli ninja alakját. Ha netán kisebb bonyodalom támad, és tervük leleplezésre kerül, akkor a lehető legkisebb feltűnéssel igyekszik feljutnia falra és csak tai jutsuját bevetve felülkerekedni ellenfeleit. Igyekszik minél halkabban leverni az őket észrevevő őrszemeket, hogy több ninja ne figyeljen fel az érkezésükre. Ezt úgy próbálja meg kivitelezni, hogy mikor felmászik a falba a ninják látóterén kívül igyekszik helyezkedni, majd mikor azok figyelmét túlságosan leköti a társa akkor felrugaszkodva hátúról próbálja meg elvágni a torkukat.

//Shizune//

Mosa-val az oldalamon haladok Takumi irányába. Az egyik kezem ösztönösen a kardom markolatán pihen. Még nincs semmilyen tervem, hogy hogyan jutok be, de majd ha ott vagyok rögtönözni fogok valamit. Nem tudom mikor akarunk majd betörni és megszerezni a céltárgyat, de már a betörésre kezd körvonalazódni egy terv a fejemben.
Vajon mennyire gyakori jelenség erre a köd? Este felé vagy hajnalban ha megidézek egy ködöt a falura, akkor azt használhatnánk segítségnek a bejutásra. Már ha tényleg komolyan védik a falut.
A gondolataimból Mosa nyüszítése szakít ki. A kutyusom ezzel jelezte hogy közel vagyunk. Valóban, már látom a falakat és mintha néhány őr is mászkálna rajtuk.
- Barátom, azt hiszem ide nem lesz olyan egyszerű belopózni, de azért hátha sikerrel járunk. - vigyorgok rá a kutyára.
Amióta tudom hogy a szüleim halottak, egyedül ő maradt nekem és a bácsikám. Mivel Kiri-t engedély nélkül elhagytam, a bácsikámmal sem találkozhatok, még a Víz országában lekapcsolnának és akkor vége mindennek. Még a vissza jutásra is kell egy terv, jó lenne meglátogatni az öreget!

Nos a feltűnés mentes gondtalan bejutás, nem nevezhető sikeresnek. Harcnak zajai, és már egy robbanás hangjai is belehasított az amúgy csendes helybe. Akohi elsődleges feladatát, az-az a ledobott tetem éltüntetését, nem szakította félbe, elvégre ez volt jelenleg az ő része. A biztonság kedvéért egy kunai késsel átmetszette a tettem torkát, nehogy csak szimulálásról vagy egyéb cselről legyen szó, majd gyorsan sebtében átnézte a dolgait. Az esetleges fegyvereket elvette, de elsősorban az iratait kereste, és ha megtalálta hamar a zsebébe mélyesztette. Azt követően egy viszonylag rejtettebb helyre elrejtette és felvette az alakját. ~Elvileg a társam érzi a chakrám szagát... legalább is ezt mondta. Nos ha igaz fel kell ismernie, így se ő se az őrök nem fognak megtámadni engem. Ha a hátuk mögé tudok menni, akkor nyert ügyünk lesz.~ Gondolja végig a tervet míg visszamegy a falhoz hol feltehetőleg még folynak a harcok. majd a a fára mászós trükkel egyszerűen felfut rá, majd védekező pozícióban igyekszik hátrálni csapattársától és az őrök mögé kerülni. Az egészet úgy próbálja előadni, mintha a behatolótól félne és ellene keresne menedéket. Ha ezt bekajálják és mögéjük tud kerülni, akkor hátúról egy-egy shurikent küld ellenfelei tarkójába. A közelség miatt valószínűleg nem fog célt téveszteni.

Még a fal közelébe sem értem, máris érdeklődő tekintetek szegeződtek rám. A falon lévő őrség volt az. Egészen addig nem foglalkozok velük, amíg közel nem érek és fel nem teszik a kérdéseiket.
- A nevem Kurotsuka! - ekkor előhúzom a kardomat. - Lenne néhány fegyverem, amire ráférne némi élezés! Illetve még szeretnék szétnézni, hátha van itt egy fegyverremek a számomra. Azt viszont nem tudtam hogy engedély kell a faluba! Ez mióta van így?
Egyetlen kérdésre nem válaszoltam már csak. A lojalitásom. Ha nem kérdezik meg újra, akkor nem említem meg, de ha még is, akkor csak egy egyszerű vándor zsoldosnak adom be magam. Remélem ennyi elég lesz a bejutáshoz.

//Bocs ha nem vagyok túl aktív, de az oldal ahol adminkodok épp átköltözött és most főleg azzal foglalkozok//

A tetem elrejtése sikeres volt így Akohi nyugodt szívvel feltudta venni a hulla alakját, ahogy arról már régebbi írásomban szó is volt. Úgy gondolta, hogy egy ideig megbújhat az ő alakjába hisz elsődleges feladata az itteni őröknek nem halott társaik megkeresése lesz főleg ha élőnek hiszik. Talán ezért nem is ijed meg hősünk mikor a falra felmászva már falusi védőnek tűnt. A vér már megszokott látvány volt számára ezért több figyelmet nem is kerített neki. A zihálásra persze felfigyelt és már el is indult volna az egyetlen látható tűlelőhöz, csakhogy akkor pillantotta meg az erősítést mi mögötte kezdett gyülekezni. ~Vajon hova tűnhetett az a kölyök. Elég erősnek tűnt csak nem ölték meg. mellesleg ha halott lenne itt kéne lennie a közelben. Meg kell mihamarabb keresnem. Ha él nem kizárt hogy súlyosan sebesült.~n Gondolta végig a tervet. Majd az erősítésnek szentelte figyelmét. Reménykedett benne, hogy álcáját nem buktatják le... főleg ha az elrejtett tetemnél ott voltak iratai akkor azok is nála voltak mivel mint szó volt róla átkutatta és így most ha kéne tudná magát igazolni.
-Ne lopjuk az időt. Ha ért valaki a gyógyításhoz az segítsen neki.- Mutatott fejével a ziháló fél holtra. -A többiek meg keressék meg a behatolót vagy a behatolókat. Magam is így teszek.- Ragadta meg a gyeplőt és ha senki nem zavarja mag a több évig tanult nyomkövető módszerekkel igyekszik ráakadni társára. Először a vértócsát vizsgálja meg keresi a robbanás pontos helyét. majd társa robbanáskori tartózkodási helyét kezdi kutatni később meg magát a keresés alanyát.

A rám szegezett fegyverek miatt elteszem a kardomat és felvonom a szemöldökömet. Azt hiszem a védelemre nem lehet panaszuk az itt élőknek. Az egyedüli baj csak az, hogy könnyedén lemoshatnám őket onnan. Viszont akkor nagyobb bajt hozok a fejemre, illetve még a küldetést is veszélyeztetném.
- Ugyan, fiúk! - szólalok meg. - Egy vándor utazó pénze már nem is jó ebben a faluban? Én csak egy kovácsot keresek, illetve ha lenne rá esély, megnézném a helyi portékát. Esetleg egy őr velem jöhetne és megbizonyosodhatna hogy nem akarok bajt.
Valamit ki kell találnom, hogy beengedjenek. Így nem mehetek vissza, fel kell térképeznem a területet. Esetleg Mosa-nak vehetnék valamit amit rágcsálna.
- Várjatok csak, ezt ha odabent megtudják! Beszélni akarok a falu vezetőjével! Addig úgy sem fogtok innen elhajtani, amíg meg nem csináltattam a felszerelésem! Nem akarok erőszakhoz folyamodni, de ha kell megteszem! Annak pedig senki sem örülne! Amúgy is, ha ellenséges szándékkal jöttem volna, akkor a kaput használnám? Gondolkozzatok el egy kicsit!
Ha a kis beszédemmel sikerül meggyőznöm őket, akkor vígan vonulok be a faluba. Viszont ha még mindig nem akarnak beengedni, akkor lesz egy kisebb meglepetésem a számukra.

Akohit meglepi a leleplezés elvégre eddig úgy tűnt mindenki bekajálta a színjátékát ám most gyorsan kellet cselekednie. Három az egy elleni felállás nem ép a legkedvezőbb. Az se segít neki, hogy be van kerítve, és a mozgástere is igen szűk. Ám utóbbi hátránya a többieknek sem előny így ezt használja ki. Szavaival próbálja elterelni a figyelmet, de közben füst bombát veszi a elő.
-Ez még is mit akar jelenteni. Az árulást nem tűröm.- Többet nem igen kell mondania mert ahogy ujjai rácsavarodnak a bombára már a földhöz is vágja. Ha minden jól megy a sikátort a füst teljesen be fogja lepni, így ő eltűnik a támadó tekintetek elől.Tudja jól hogy nem vacakolhat sok időt mert a harcra a többi őr is felfigyel ezért a következőket igyekszik megtenni. A sikátor egyik falán oldalazva kifutni az ellenfelei felet, majd még mindig a füstbe bezáporoztatni kunai késeit és shurikenjeit. Ezt követően a fürge test jutsuval menekülőre fogni a dolgot és ha viszonylag tiszta a terepe a transzformáció jtusu segítségével egy civil alakját felvenni. Ha terve megbukik a testhelyzetesítő jutsuval igyekszik kitérni a támadások elől.

Hát ha hősünk kicsit optimistább alkat lett volna, akkor elkönyvelhette volna egy félig sikeres akciónak is, elvégre kijutott a sikátorból. Ám ő igen pesszimistán csak azt tudta észrevenni, hogy épp elkapták és egy cellába dobták amit látszólag egy szellemileg fogyatékos őrzött. Majd pár perc elteltével ő is elsietett mert ismét riadót fújtak. ~Egyedül hagytak egy rabot egy cellában? Egy ninja rabot? Ezek vagy tök hülyék vagy speciális ez a börtön.~ Gondolta majd már kézjelekbe is kezdet. A testhelyettesítő jutsu-t igyekezet végrehajtani céltárgya az a szék volt melyen az őr pihent. Ha sikeres ismét egy harcos alakját veszi fel, hisz ki nem túl gyanakvó az nem fog vele így legalább leállni kötekedni. Ezt követően azon a gondolatfonalon elindulva, hogy őt is idehozták körbenéz hátha látja a társát. ha megtalálja igyekszik segíteni neki ha nem akkor egyenlőre menekülőre fogj a dolgot. Ám a falút nem akarja elhagyni csak a civilek által lakot részre igyekszik. Ha nem tud kijutni a cellából mert ne agy Isten chakra elszívó dologból kreálták akkor kinéz hátha a kulcs elérhető távon belül van majd a talajt kezdi el vizsgálni, és egyéb reményfényt keres.

Kicsit mérgesen nézek végig a harcosokon. Sajnos nem engednek be, ezért nincs más hátra, mint hogy vissza sétálok a többiekhez. Legalább annyit el tudok mondani, hogy nagyon védett faluról van szó. Nappal lehetetlenség bejutni, inkább este kell majd próbálkoznunk.
- Ha nem, akkor nem. - szólalok meg. - Ha legközelebb találkozunk, ne várjátok el, hogy ilyen kedves leszek hozzátok.
Ezután megfordulok és vissza indulok a többiekhez. Amint visszatérek, elmondom hogy jártam, illetve azt is, hogy komolyabb a védelme, mint amire számítottam. Ha már a teljes csapat megérkezett, akkor javasolom, mindenképpen este törjünk be.

Hát a terve nem egészen jött be. Látszik, hogy ezt a technikát nem nagyon szokta zárt helyen alkalmazni. Ám a fiú kioktatása most hasznosnak bizonyult. Elvégre jó pap holtjáig tanul. Viszont a kulcs behajítása meglepte. Egészen addig valami csapdára gyanakodott míg a nevén nem szólították. ~Nocsak. Szóval megúsztad ép bőrrel, és már be is épültél. Hát ez nem semmi, te tényleg tudsz valamit. Még a chakrád is... most nem érzem azt a félelmetes erőt mint általában.~ Gondolta majd a fiú utasításai szerint tett. Egyenlőre csak csöndben meditált, és a chakrakontrolját gyakorolgatta. Majd mikor jött egy kis étel, a gyanakvását félre téve nem kereset benne mérget hanem egy az egyben felfalta és csak várta a fejleményeket. ~Vajon miért fújhattak újra riadót? Csak nem megérkeztek mások is?~ Jutottak eszébe a testcsere próba előtti fejlemények is.

Mint egy szorgos nebulók úgy figyelte Akohi, hogy mit is kell csinálnia. Folyamatosan memorizálta magába a dolgokat majd mikor az elzárásnál rá került a sor abban is kivette a részét amennyire csak tudta. S most a munka végzettével eljött a nagy kérdés. Mégis miért csinálta mindezt?
-Köszön, hogy ezt megtanítottad nekem, de kérlek áruld el, ezután mi hasznát veszem ennek. Ez valami sav vagy mi lesz?- Érdeklődött a segítőjétől. ~Sikerült megjegyeznem az összetevőket, ha tényleg hasznos anyag legközelebb hasznát veszem majd. Lehet, hogy robbanóanyag, vagy valamilyen sav? Remélem nem csak az időmet lopta.~ Gondolta magában míg a válasz várta. Már lassan úgy határozta el magát, hogyha nem szabadítják ki akkor a legutoljára tanult jutsujával juttatja ki magát. Minek hatására lila karmokat növeszt mik átvágják a cella rácsait. Ám ennek még nem jött el az ideje, hisz elméletileg van egy segítője, ki megkíméli majd őt a fáradságos munkától.

~Nocsak ezek nem is haszontalanok. Úgy tűnik már most megérte eljönni erre a küldetésre, hogy ilyennel tudtam gyarapítanom a tudásomat. Vajon mit gondolhatott az alatt, hogy a kezemmel is gyakoroltam e?~ Gondolkodott míg elrakta a cetliket a zsebébe. Felmérte a terepet, majd elhatározta magát. Most már tényleg elég időt töltött itt, ideje olajra lépni. Kézjelekbe kezdet, majd már majdnem aktiválta is a jutsut mikor egy jobb ötlet jutott az eszébe. eredeti célja az volt, hogy speciális chakráját igénybe véve karmokat hoz létre mik könnyűszerrel elvágnák ezeket a rácsokat. Ám ez a technikát csak nemrégiben tanulta meg és túl sok energiát pocsékolt volna el. Ehelyett odalépet a rácsokhoz és megfogott egyet-egyet mik egymás mellet helyezkedtek el. Ezt követően chakrát irányított a kezébe és elkezdte őket széthúzni. A síkéréségtől függően irányított több chakrát a kezébe. Ha sikerül elég nagy lyukat csinálnia akkor hamar lelép ha nem akkor majd mással fog próbálkozni.

Akohi örömmel vette át a fegyvereket és csak ennyit mondott.
-Köszönöm. Ha megérkeznek a többiek is és elkezdődik a riadó akkor fussunk össze a kapunál, hogy neki kezdhessünk a kard megszerzésének.- Mondta majd a fürge test jutsu-t használta, hogy mihamarabb kijusson. Ám előtte a hege no jutsuval felvette az egyik elkapója alakját. Ha kijutott akkor egy elhagyatott részen keresett egy sikátort ott eltüntette a nyomait (szerencsére ehhez értett hisz évekig tanulta a nyomok leolvasását és eltüntetését) majd feloldva eddigi jutsuit a láthatatlanság köpönyege jutsu-val olvadt bele a környezetébe. Szerencséjére a sötét most az segítségére volt, hisz így nehezebben lehetett kiszúrni. Itt várt, s majd mikor hallja a csata zajait akkor ismét egy helybéli alakjában megindul a megbeszélt találkozóhelyre. A fegyvereket miket kapott a kezére csavart tekercse rejtette bele, hogy bármikor hasznát tudja majd venni, ha éppen kell. Ennyi technika alkalmazása után még jól is esett ez a kis pihenés szegény hősünknek.


//Akkor amíg meg nem érkezik a jelzés, számodra egy kis szünet következik.//