Fogadónegyed

Hát igen, Hana nem számított más válaszra, ha úgy vesszük, egyik része sem lepte meg nagyon őt, és nem sértette meg a kicsi kis szívét. Ő csak ilyen volt, jelen pillanatban előnyben érezte magát, nem volt ideges, ilyenkor pedig könnyedén képes gondolkozni, ahogyan lenéz szinte mindenkit. De mit is váljunk egy istenkomplexusos kunoichi-től? Végül is ő ráakarta tennie a kezét egy isten erejére és ha alapból úgy állna hozzá a dolgokhoz, ahogyan mások ez sohasem sikerülhetne neki, bár az kérdés, hogy így fog-e, mert a barátok listája, hogy is mondjam, elégé rövidre kunkorodott és hamarosan ott tartottunk, hogy el is fogy.
Arcizma sem rezdült azonban, ahogyan a klónok és az eredeti test helyet cserélt egymással. Bár ama kis időtalentumot, ami a csere közben adódott, kihasználta, révén, tisztázták a dolgot. A férfi nem engedi őket tovább és hát amit mondott, az kihívás volt, ez pedig elég volt ahhoz, hogy Hana tényleg beleadjon mindent, vagyis inkább, hogy darabokra téphesse az idegen és névtelen harcost.
~Egy... kettő... öt... értem, szóval tízen vannak csupán? Akárhogyan is, ez elég kellemetlen! Nem elég ahhoz, hogy kifárasszanak, de elég ahhoz hogy felmérje az alapképességeimet. Ostobaság a klónokkal törődnöm...~ gondolta, ahogyan előrelépett, miközben intett Hikari-nak.
- A klónokat rád hagyom! - közölte nyugodtan, ahogyan lenézett a fiatal kunoichire- Egy chuunin szintjén állsz, szóval adj bele mindent. Ha erre sem vagy képes, akkor hogyan várjam el tőled azt amire kértelek, nem igaz? - mosolygott rá, ahogyan ebben egy időben aktivizálták magukat a klónok, vagy csak kettő, ahogyan az egyik egy katana-val, míg a másik szinte genin szinten támadott.
~Felpróbálnak tartoztatni minket és egy helyben tartani vagy pozícióba helyezni! Akárhogyan is! Az nyer, aki először támad...~ nyúlt egy villámgyors mozdulattal a combjára erősített shurikentokhoz és körülbelül, három- négy shuriken-t elővéve célozta meg azokat a repülő fegyvereket, melyek felé tartottak, hogy ezzel azért segítsen valamit a tanítványának, de nem többet. Az elég ahhoz, hogy a legtöbbet eltérítse, míg a többi semlegesítésére elég már a genin tapasztalata remélhetőleg.

Ami pedig ezután történt, az egy régi és már jó néhányszor látott és begyakorolt mozdulat volt. Mondhatni, Hana egyik kedvenc technikája. Dainamikku Akushon // Dinamikus Akció, mellyel egy pillanat alatt tudja legyűrni a távolság egy részét, ha nem az egészet az eredeti test és az ő megelöző poziciója között, ahogyan Konoha Senpuu // Levél Forgószél technika segítségével megpróbálná őt meglepni, vagy éppen azt aki az útjába mer állni. De hogy mis is jön közbe és mi történik, az nagy kérdés. Mindenesetre ne szaladjunk annyira előre.

~Úgy tűnik, mégsem ússzuk meg harc nélkül… ~ gondoltam, amikor meghallottam a férfi válaszát. Emellett a falakon várakozó klónok is mozgásba lendültek.
Amíg a férfit és a klónokat figyeltem vártam Hana utasítását. Bár ez a férfi valószínűleg Hanaval egy szinten áll, mégsem kezdtem el pánikolni. Egyszerűen nem tehettem meg… ezt a luxust nem engedhettem meg magamnak. Hiszen mostmár nem csak a kiképzőpályán játszadozunk… Egyszerűen nem hibázhatok, az életemről van szó. Bár egy pillanatra megremegett a lábam, gyorsan erőt vettem magamon, hiszen nem szándékozom még meghalni. Ameddig nem váltom valóra az álmomat semmiképpen sem…

A férfi fölugrott a falra, átadva helyét a klónoknak. Hanara néztem, aki intett nekem. Rám bízta a klónokat, akik körülbelül úgy tízen lehettek
- Hai! – válaszoltam, és a meginduló két klónra helyeztem át a tekintetemet

Az egyik klón egy katanával a másik pedig dobófegyverekkel közeledett. Hana a közeledő fegyverek nagy részét eltérítette, majd pedig a férfi valódi testét célozta meg.
Ez az idő remélhetőleg elég volt nekem is, hiszen néhány shurikent próbáltam villámgyorsan előhalászni, és azokkal téríteni el a maradék fegyvert, miközben egy hátrafelé ugrással próbáltam növelni a köztünk lévő távolságot. Bár a klónok elég kezdőszinten viselkedtek, mégsem akartam rögtön közelre menni, és direktbe nekik támadni. A shurikenekkel pedig nemcsak a maradék fegyvert céloztam meg, hanem magukat a klónokat is. Először is föl akartam mérni az erejüket, és azt, hogy mennyire fürgék.

Majd amikor leérkeztem a földre, megpróbálnék egy robbanócetlit erősíteni az egyik kunaiomra, remélhetőleg azalatt az idő alatt, ameddig a klónok reagálnak a shurikenjeimre. Bár valószínűleg a klónok eredeti célpontja Hana… így előfordulhat az a variáció is, hogy inkább utána próbálnak menni. Ha egy pillanatra is hátat fordítanak nekem, akkor azonnal feléjük bobom a kunait, és felrobbantom őket. Ha pedig mindketten felém jönnek, akkor csak az egyiket célzom meg. Remélhetőleg a robbanás ereje a másikat is elpusztítja. Ha pedig különválnak, akkor a másikkal majd később foglalkozom.
De ha a klónok előbb próbálnak meg támadni, valószínűleg a Kawarimi no jutsu-val vagy a Dainamikku Akushon-val próbálnék reagálni rá, és kikerülni a támadást.

Takuma terve sikerrel járt, az első klón észlelte a robbanócetlit a kunai-on, így egy ugrással próbálta meg elkerülni a feltételezhető robbanást - ez lett a veszte. A chunnin pont azt akarta elérni, hogy ellenfele a levegőbe ugorjon, aminek következtében nem fog tudni irányt változtatni, így el sem tudja kerülni a támadását. Ráadásul ez a támadás meglepetésszerű gyorsasággal következett be: Takuma egy villanás kíséretében a klón mellett termett és beleállította a kezében levő kunai-t. Azonban ezzel nem volt vége a dolognak. Amint a klón megsemmisült, a másik kettő is a közelbe ért. Nem vették észre a korábban ledobott robbanócetli-s kunai-t, így mikor a chunnin - még a levegőben - aktiválta azt, egyiküket el is kapta vele. A 3. és egyben utolsó klón viszont kitért a robbanás elől, és a fiú pont abba a helyzetbe került, amit az előbb kikényszerített ellenfelénél: nem tudott kikerülni a támadások elől, mivel még mindig a levegőben volt. Nagyon kevés ideje maradt reagálni, amint földet ért, alig tudott elhajolni a felé repülő fegyverek elől, az egyik így is megsebezte a jobb lábán. Felszisszent a hirtelen fájdalom hatására, és érezte, hogy kicsit óvatosabban kell használnia mostantól ezt a lábát, ha nem akarja, hogy súlyosbodjon a sérülés. Azonban most nem ért rá ezzel foglalkozni, hiszen támadója felé tartott, a levegőben egyenesen felé "zuhant", kezében egy yari-val. Takuma-nak nem volt sok ideje reagálni, így - sérült lábára tekintettel - kénytelen volt az egyik technikáját használni. Benyúlt a zsebébe, és elővett egy még korábban szedett virágot. Majd ugyanazzal a mozdulattal maga felé is dobta, majd hátraugrott, hogy kikerüljön a robbanás hatósugarából, és amint a klón a legközelebb ért a virághoz, felrobbantotta. A robbanás a föld közelében történt, így messziről nem biztos, hogy ki lehetett venni a dolgokat, a szemlélő arra is gondolhatott, hogy egy robbanó cetli robbant. Főleg, ha figyelembe veszi az eddig történteket is...
Amennyiben a robbanás valamilyen okból kifolyólag nem sikerül, a chunnin akkor sem esik kétségbe, hiszen a hátraugrás következtében el tudja kerülni a támadóját, lévén az a levegőben nem tudja követni a mozgását. Ezek után megidéz egy újabb kunai-t, és nekiront az ellenfelének. Igyekszik közel kerülni hozzá, hiszen a hosszú yari hátránya, ha test-test elleni küzdelmet kell folytatni.

A férfi nem mondott hazugságot azzal, hogy Hana-val ellentétben az ő nevét azért nem ismerte meg a világ egy kisebb vagy egész része, mert nem volt aki mesélhetett volna róla. A Kunovitsi támadása talán csak egy ütemmel volt lassabb ahhoz, hogy sikertelen legyen, vagy éppen fordítva, a férfi kapcsolt gyorsabban egy ütemmel és ezért sikerült elkerülnie a Hana támadását. Elég közel volt, de nem elégé ,ahogyan a rúgás csak a fala egyik részét kapta telibe lebontva azt.
~Gyors!~ jött rá, ahogyan a férfi lefelé zuhant, miközben kézjeleket alkotva nyitotta ki a száját. ~Chakrát gyűjt össze...~ döbbent rá, de nem csak a látottaktól. A harmadik szem aktív volt, így érezte, ahogyan a férfi chakrája aktiválódik. Ez lényegében Hana egyik különleges fogása volt. Sok chakra érzékelővel ellentétben ő nem nagy területen használta a technikát, hanem éppen ellenkezőleg. Egy rövid sugarú körben csupán, hogy időben érzékelni tudjon minden támadást és trükköt ami a közelében történik és emelet az, hogy a gyorsasága miatt elég ügyes is volt ahhoz, hogy ezt elkerülje, csak még jobbá tette a technikát. ~Ez nem jó! Felismerem azokat a kézjeleket...~
A füst gyorsan köteledet felé a férfi szájából, ahogyan ezt technikát már nem először látta. Azonnal vette gy mély levegőt, ahogyan hátrapillantott egy pillanatra, hogy lássa mi a helyzet a tanítványával. De hogy ezt csak azért tette, hogy lássa, nem támadják-e hátba vagy éppen izgult volna tanítványa miatt? Nos nem derült ki, bár a felé igyekvő két klón miatt, egy tizedmásodpercig tétovázott. ~Körbe akarnak fogni! De én sem ma kezdtem az ipart!~ alkotta meg az egykezes tigris pecsétet, hogy megtalálhassa a férfit (Kagura Shingan), mivel tudta merre zuhant és a füst valószinleg már körbevette és ha minden jól ment, alig néhány másodpercbe kerül csupán ez neki, ahogyan kézjeleket alkotva a villámchakra körülveszi a kezét, ahogyan ezen chakrát manipulálva lassan egy bika két szarva kezd kialakulni az ökle körül, de ezt már nem a fal tetején kezdene kialakulni. ~Már mondtam, hogy az nyer, aki először támad! A klónokkal értelmetlen foglalkozni! Ha őt legyőzöm máris győztem! ~
Újra a kedvenc taijutsu technikáját használva fel (Dainamikku Akushon // Dinamikus Akció) teremne a zuhanó vagy éppen a falon megállt(ekkor ellőtte), vagy a földön álló (ekkor egyértelműen felülről) férfi ellőt, ahogyan eme legerősebb villámalapú technikájá használva villámgyorsan lesújtani rá.
- Rariatto // Villámló Eke Forró Kard!

A mozdulat bevált és a klón felrobbant, azonban előtte még eldobta a lándzsáját, ami beleállt a földbe, így Takuma egy kissé fellélegezhetett. Eddig minden idegszálával a harcra koncentrált... Ismét, pedig tudta, hogy nem ezt kellene tennie. Sosem szabadna hagynia, hogy elméje felhagyjon környezete folyamatos pásztázásával, hiszen ebben rejlik az előnye a többi emberrel szemben. De nem tehetett róla, még nem volt túl nagy harci tapasztalata, így nem működhetett minden problémamentesen. Most, hogy "visszakapcsolt érzékelő üzemmódba" azonnal észrevette az időközben a közelébe jutott chakraforrásokat. Érzékelt 3 egyforma szintű forrást, valószínűleg árnyékklónok, akár a létrehozójuk is köztük lehet, illetve érzékelt még 2 kisebbet is. Az előbbi három nagyságából arra következtetett, hogy egy komoly erővel bíró személy lehet az, aki a klónokat hozta létre, így a kellő óvatossággal várta, hogy előbukkanjanak. Takuma nem tudta eldönteni, hogy barátok vagy ellenségek, mindenesetre furcsának találta, hogy az imént megsemmisített klón feléjük dobta a lándzsát. Azonban nem volt ezen ideje filózni, mivel feltűnt még 5 chakraforrás érzékei határmezején és láthatóan gyorsan haladtak felé. A chunnin felkészült a harcra, mivel a chakra ismerős volt. Ilyen klónokkal harcolt az előbb is, így joggal számíthatott rá, hogy ellene jönnek megint. Azonban nem így történt, a klónok elszáguldottak nem sokkal mellette és nekiestek az 5-ös csapatnak, akiket az előbb fedezett fel. Ezzel a momentummal egyértelművé vállt Takuma számára, hogy az újonnan érkezettek nem lehetnek ellenségek, és az "ellenségem ellensége a barátom" elv mentén úgy gondolta, hogy jó lenne, ha segítene nekik. Kanmiru időközben a harc forgatagában elkeveredett mellőle, így egyedül kellett meghoznia ezt a döntést.
Azonban a klónok támadása //// nem tartott sokáig, csak megsorozták célpontjaikat, majd továbbfutottak. Takuma a klónok haladási irányába kiterjesztette az érzékelését, megpróbálta meghatározni, hogy mi lehet arra, ami így vonzza a klónokat. Amint ezt megállapította, eredeti tervét kicsit módosítva az újonnan érkezettek felé indult. A kezében tartott kunai-t leengedve - ezzel jelezve, hogy békések a szándékai, de a harckészültségből nem leadva - lépett oda hozzájuk.
- Üdvözöllek titeket! Iwahara Takuma vagyok, Kusagakure küldöttségének a tagja. - mutatkozott be, miközben felmérte a vele szemben állókat. - Mint látjátok, éppen egy támadás kellős közepén vagyunk. Ezért szeretném tudni, hogy barátként, vagy ellenségként tekinthetek-e rátok?
Takuma-t is meglepte, hogy ilyen határozottan tudott fellépni az idegenekkel szemben, valószínű, hogy a harc heve adta a bátorságot. Akárhogyan is történt, most már megtörtént, és ott állt a ninja-k előtt a válaszukat várva.

A férfi gyors volt, nagyon is, és hogyan Hana meglátta a férfi immáron valós reakcióit, egyből tudta, hogy tapasztaltabb is nála. Egy egyszerű helycseré-vel verte át a lányt, miközben előre tudta, hogy mit is fog csinálni, hogy nem fog a klónokkal leállni harcolni, hogy egyszerűbb ha a valódi testet támadja, még annak tudatában is, hogy esetleg körbetudják majd venni utána, hogy hátba támadhatják őt. A föld felrepedt és egy kisebb környéken még a fű is megperzselődött a raiton technika miatt, ahogyan az egyik fadarab egy apró kis vágást ejtett a kunoichi arcán, miközben apró darabokra szakadt és mind egy kézigránát repeszei borították be a környéket.
~Az a kis szemét! ~ állt fel a földről, ahogyan semmilyen képességét sem kelet használnia, hogy megtalálja a férfit. Egyből látta őt, még a zavaró ködön keresztül is, ahogyan a tanítványa nyakához szegezi a kuani kését és nyíltan kijelenti, hogy itt a vége. ~Ez vicces...~ mosolyodott el a kép láttán, ahogyan a keze ráfonódott volna a derekán logó ninja-to-ra, de nem talált ott semmit. Keze csak a levegőt szelte keresztül, ahogyan a szemei elkerekedtek és eszébe jutott, hogy nem is olyan régen a bizalma jeléül éppen annak a kunoichinek adta oda, aki most olyan nagy bajban volt. ~... ez nem lehet...~ tágultak ki a szemei, ahogyan a férfi váratlanul oldalra fordította a fejét és feltűnt az az ember, akit már régóta várt a Kirigakure-i kunoichi.
- Yoshi...- nézett a férfi meglepő tekintettel, de mégsem volt meglepődve, inkább azon lepődött meg, hogy újra, talán egy pillanatra megnyugvást érzett, ahogyan meglátta a férfit. És az események gyorsan peregtek, a férfi váratlanul eltűnt, ki tudja miért? Talán a túlerő miatt, vagy inkább azon tény miatt, hogy bízott benne, hogy ezen két ellenség csapat félreértve a helyzet egymás ellen fog viaskodni, megkönnyítve a helyzetét, de akárhogyan is nézzük, valahogyan az egész úgy nézett ki, hogy abban bízott a legjobban, hogy valamit tudott két jounin-ról és az egymáshoz fűződő viszonyáról, éppen ezért alakította így a helyzetet. - Végre itt vagy. - nézett szembe a férfival, ahogyan barátságos mosoly ült ki az arcára, ahogyan egy pillanatra, mintha megnyugodott volna és lehunyta a szemét. ~Köszönöm. Ha nem léptél most volna közbe, ha nem tűntél volna fel mind mindig, valószínűleg Hikari-val nem foglalkozva próbáltam volna megölni a férfi-t. Ezért hálás lehetek neked, mindig tudod mikor kell meletem lenned.~ nyitotta ki a szemeit, ahogyan Hikari-ra nézett. - Menj odébb és maradj ki a harcból! Ha a közelembe kerülsz, téged is megfoglak ölni! -lépett közelebb Yoshi felé, fenygetöen és magabiztosan. - Emlékszel mit mondtam legutóbb, amikor legközelebb találkozunk, megöllek! -arcára gúnyos vigyorráá változott a barátságos mosoly- És úgy látszik Kazuya-kun megtette a kötelességétét, hiszen itt vagy!

Hana tekintette semmit sem változott, ahogyan Yoshi, hozzá hasonlóan megszabadult azoktól a kölyköktől, akik a jelenlegi harcában zavarhatnák, akadályozhatnák őt. Arca rezzenéstelen maradt, az apró kis gúnyos mosoly sem fagyott le róla, de a tekintette kissé másmilyen volt. Ahogyan Yoshi belenézett egy pillanatra, mintha nem azt a magabiztosságot és gyilkos szándékot látta volna, mind addig, hanem csak szomorúságot, ahogyan a a kérdéseit meghallotta a kunoichi.
- Még mindig nem érted? -Hana lehajtotta egy pillanatra a fejét, ahogyan halkan, de megpróbálta visszatartani a nevetését- Elegem van már abból, hogy mindig kirántasz engem a sötétségből, hogy mindig egy halvány reménység mutat nekem! - lassan nézett fel a férfira, arcán széles és ördögi mosolyal- Mit tudsz te a szánalmaz érzéseiden kívül ha? Veszítettél-e valaha olyasvalakit, akit mindennél jobban szerettél?! Mond, mit tettél volna, ha olyan életet kellene élned mind nekem?! Ha a megnyugvást csak az jelentené, hogy elmerülhetsz és végre nem kell törődnöd a múlttal, a jelennel, a jövővel, nem kell megfelelned, nem kell megvédened senkit! Egyszerűen csak azzá válsz aki legbelül vagy. Gondok nélkül, érzelmek nélkül! -lépett közelebb – Ha ennyire kíváncsi vagy, újra elmondom! Ezért akarlak megölni, hogy elvágjam az utolsó szálat, mely visszatart! - arca lassan újra visszanyerte azt a rezzenéstelen nyugodt arcot, mind amilyent mindig is szokott mutatni. - De miért kérdezősködsz még mindig? Miért akarsz még mindig megmenteni, annak ellenére, amit mondtam és tudod, hogy tenni fogok!
És Yoshi válassza, az a pár szó, egy pillanatra újabb érzelmeket szült a kunoivhi arcára. Meglepődött arc, ahogyan azok az apró szemek kitágulnak, értetlenség zavarodottság, ahogy egy pillanat egy apró könnycsepp is végiggördült a lány arcán, de ahogyan a kitörő energia is megjelent Yoshi oldalán, Hana-ba is úgy tért vissza a nyugalom, ahogyan a mellette elsuhanó, egy pillanatra megjelenő dárda, mely szinte a földel tette egyenlővé a kunoichi mögött lévő házat, meg sem változott. A kunoichi szeme lassan az arcára tévedt, ahogyan egy halvány csík jelent meg a szeme alatt, ahogyan egy pillanat alatt az apró seb vérezni kezdett, széles vörös csíkot húzva a lány bal oldalára.
- Értem! -mosolyodott el ismét- Nem kell téged ösztökélni, ennek örülök! Pedig azt hittem, ki kell majd nyírnom az egyik kölyköd, hogy komolyan vegyél!- nyúlt a hátán lévő kardhoz, egy Tachi-hoz, ahogyan előhúzva, Yoshi egyből látta, hogy az a kard miért ilyen ismerős neki. Hiien Ranaku kardja, de hogy került Hana-hoz? Merülhetett fel benne a kérdés. - Nem várakoztatlak meg szerelmem! Ma lesz az utolsó nap, mikor egymásra nézünk!

ÉS mit csinált? Ezúttal hagyja minden apró kis trükkjét, az egyik kedvenc és Yoshi számára ismeretlen technikát használ, mely ötvözi a gyorsaság és a meglepetés erejét. Ten'you Ansatsu, a technika, melyhez szükség van az első kapu megnyitásához, mely Hana-nak már gyerekjáték, bár Yoshi érezheti ennek tényét, könnyedén. Egy villámgyors mozdulat, amely a Néma gyilkolás technikának hála, teljesen halk, így az áldozat addig észre sem veszi a helyváltoztatást, míg az meg nem történik. De ezúttal kissé mégis visszafogja magát Hana, hiszen a szúráskombináció helyett, egy egyszerű szúrással akarja csak megölni Yoshit, mely a hátulról a mellkasával megegyező magasságban történik és ha ez nem lenne elég, a kard melyet forgat, teljesen átjárná valami sötét aura, mely nemmás, mind a Hana-ban lévő démon, mert az a Taichi, a Kaumin karja egy kard, mely egy jutsetsu chakrájára reagálni képes, ahogyan a pengét fekete aura lengi körbe, mely megnöveli a kard támadóerejét jócskán.

Ledöbbentem Yoshi szavain, de tudtam igaza van. Bármennyire is segíteni szeretnék, de csak
hátráltatnám őt, semmit sem tudnék neki segíteni. Még mindig hasznavehetetlen vagyok,
de ha ez az egyetlen mód arra, hogy valami hasznom is legyen megteszem. Natsu intett és
nyomába lépve követtem a kapun befelé. Különös gondolat járt a fejemben. Másokkal is talál-
koztunk még mikor megérkeztünk, de nem tűntek túl barátságosnak, inkább ellenszenvesnek.
Legalábbis eléggé megvetően néztek rám. Remélhetőleg van bennük annyi együttérzés, hogy most
az egyszer, akár erre az alkalomra is, de segítsenek. Van erre esély. Másfelől ha itt a
környéken nem lelünk senkit, mit tegyünk? Nem rohanhatunk vissza segítséget kérni a faluba.
Yoshihoz sem szaladhatunk oda üres kézzel, mikor már a harc folyik. Úgy sem tudnánk neki
segíteni. Nem hiszem el, hogy egy ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk. De nincs mit
tenni... Ránéztem Natsura és sebtében hozzászóltam.
- Natsu. Talán a fürdő környékén... Elvégre, majdnem mindenki megfordult arra felé. - mondtam
bizakodva. Más nem jutott hirtelen az eszembe. Még csak pár napja ismertem meg ezt a kis
csapatot még is úgy érzem, hogy a részeimmé váltak, nem hagyhatom, hogy bármi olyan
történjen, amire később szégyenkezve kellene visszagondolnom. Nem akarom az
első küldetésen elveszteni a bajtársaim. Milyen embernek néznének. Nem... Nem, soha. Ez nem
fog megtörténni. Ideje cselekedni. Natsu mellé siettem és megjegyeztem:
- Nem hagyhatjuk cserben... Igyekezzünk... Adjunk bele mindent. - mondtam és bár eléggé
lehangolt ez az egész, még is egy apró mosoly fakadt az arcomon. Ideje, hogy hasznosat tegyek végre.

//Akkor mivel Yoshi reagált, elméletben én vagyok a sorrendben az első... vagy játsszuk azt, hogy aki előbb ír, az reagál minden körben előbb? //

A kard pengéjén csak egy pillanatra villant meg a távoli tüzek aranyló csillogása, ahogyan a jobb kezében tartva behúzva a mellkasa elé, hogy erőt és lendületet vehessen a szúráshoz. Csak egy pillanat volt, de mégis valahogy furcsa. Talán a Taichi miatt lehetett, mivel ez a kard mégis csak jobban megmunkált, nagyobb és íveltebb a pengéje és egyben nehezebb is, mind amihez a kunoichi szokott. Hát igen, Hana inkább elsődleges fegyverének tartotta a Ninja-to mind ezt a kardot hiszen túl nagy, túl díszesés túl nehéz ahhoz a harcstílushoz mind amit ő szokott használni, de mivel az a kedvenc kard, mely a derekán szokott lenni, abban a pillanatban Hikari-nál volt, aki már a parancsnak engedelmeskedve odébb is állt, nyitott teret hagyva a két felnőttnek.
De talán nem ez volt a hibája a támadásnak, hanem az az egyetlen kis megtorpanás, ahogyan Hana levegőt vett és elindította a szúrást. Tisztán látta az ellenfelét, a szerelmét, ahogyan a kard csak a fiú feletti levegőt szúrta keresztül és ez meglepte a kunoichit. A szeme követte a fiú mozdulatát, ahogyan a Kumogakure férfi lábba abban a pillanatban el is találta a kunoichi kézfejét.
~Ha, el is felejtettem, hogy milyen gyors!~ mosolyodott volna el, ahogyan a teste már újra mozdult és kihasználta a a rúgás okozta oldalirányú erőt. Megpördült a tengelye körül, ahogyan a másik kezét a kard markolatára rakva immáron egy alulról indított ellencsapással vágott vissza, méghozzá nem egy egykezes, hanem egy kézkezes mozdulattal. És ugyanaz történt, mind az imént, csupán a levegő hasonlíthatatlan érzete, ahogyan kard átvágja és nem akad meg semmiben. ~Ezt nem hiszem el, kétszer hibáztam és még el sem találtam! De...~ nézte a fiút, ahogyan jó távol kerültek most egymástól. ~...mégis megkarcoltam!~ a penge egy egyszerű mozdulattal már nem a teste felé, hanem kifelé nézett, ahogyan mind a két keze erősen markolta, készen arra, hogy ha esély adódik rá, egy szemvillanás alatt kettévágja a jounin-t. ~ Nem vehetem le róla a szememet, még ezzel a sebességgel is csak ugyanolyan jó vagyok ő. Azonban ha tovább megyek, lestrapálom magam is. De... ő alapból nagyobb chakrával rendelkezik mind én és vele ellentétben én már megvívtam egy rövid harcot. Nem játszhatok vele, mind tetem akkor Gorobei-el mert előnybe fog kerülni. Gyorsan kell vele végeznem, de szeretném kiélvezni is ezt a pillanatot. ~ mosolyodott el immáron. Yoshi leolvashatta arról az arcról, hogy a szeret kunoichi-je milyen boldog.
- Elismerem, hogy ellened, a bevált trükkjeimmel nem megyek sokra!- keze megfeszült a kardon- Így a legegyszerűbb, ha csak nyers erővel küzdők meg ellened! - lábba is egy kicsit mozdult csak meg.

//A leírtak, természetesen egy sorozatot közölnek, mely három érzre bontottam mind mindig, ezek közül ha az előtte lévő nem valósul meg ami után a következne, az sem fog!//

És megpróbált újra támadni, egyből, hogy ne adjon esélyt az ellenfelének, hogy kieszelhessen egy tervet. Hála az első kapunak és a kedvenc technikájának a Dinamikus Akciónak, birtokolhat akkora gyorsaságot, hogy ennek a kettőnek a kombinációjának az összegzése miatt egy szempillantás alatt gyűrje le a nagy távolságot(Dainamikku Akushon // Dinamikus Akció ).
És ha sikerrel jár és nem éri támadás közben a kardjával egy felülről indított oldalirányú vágással nyitna, mivel ez a támadási forma az, mely elől se oldalirányba sem felfelé, se lefelé nehéz kitérni, ahogyan a csapás csak arra szolgál, hogy megijessze a fiút és elhitesse vele, hogy így támad és hogy menekülnie keljen hátrafelé. És ha sikerrel jár ebben a tervében akkor jön az igazi támadása előkészülete. Meg váll a kezében tartott kardjától, méghozzá a csapás illúzióját kihasználva Yoshi-nak hajítaná a fegyvert, miért is? Hogy a kezei ellegyenek kötve, hiszen könnyedén elkaphatja a kardot, szándékosan így dobná Hana és amikor elkerüli vagy elkapja, akkor jön az igazi támadás.
Yoshi ellőt teremne, alul, a semmiből és villámgyorsan, ahogyan egy nagyon is nehezen kivitelezhető rúgással éppen Yoshi állát célozná, alulról, teljesen felfelé irányuló, nyújtott lábas rúgással, mely során a láb szinte 90 fokos szöget zár be a talajjal és elég ahhoz, hogy a levegőbe száműzze az ellenfelét és egyben megbénítsa egy pillanatra (Konoha Shoufuu // Levél Feltámadó Szél ).

//Bocs a várakozásért! Szerintem mehet sorrendbe, de végül is teljesen mindegy =) //

A rúgás tökéletesen sikerült, de még így sem tudta megütni, a lány rögvest egy második támadásba lendült. A kard villámgyorsan szelt át a levegőt és Yoshi csak utolsó pillanatban volt képes használni a Fürge Test technikát. A hirtelen döbbenet miatt nagyobb Chakra-t használt fel, így az ugrása is nagyobb lett.
~Gyors...Igen jól használja az első Kaput...~ mondta magában, majd végre biztonságban landolt a talajon.
Először nem érzett semmit, de utána ahogy mellkasa fel-alá mozgott érezte csak meg szúró érzést. A férfi viszont biztos volt benne, hogy elkerülte a támadást. Ebből pedig levonta a következtetést, hogy nagy valószínűséggel a démoni erő miatt a kard pengéje megnövekedhet valamennyire, így nem árt vigyázni vele. Látta, hogy kedvese nagyon örül ennek az egy szál karcolásnak.
-Heh...- hajtotta le egy kicsit a fejét.
Gondolkozott, hogy vajon mi legyen a következő lépése, míg meg nem érzett két apró golyócskát a zsebében. Egy pillanat alatt bele nyílalt a fejében egy használható terv ötlete, ami akár be is válhat. Vigyorogva belenyúlt a zsebébe, a két golyócskát észrevétlenül kiemeli onnan és Hana-ra néz, mintha nem is tartana tőle.
-Lásd a titkos Jutsu-mat!- mondta.

Abban a pillanatban a két golyót a földhöz csapná, amelyekből robbanásszerűen füst áramlana ki. Ezek voltak az utolsó füstbombái, aminek most nagyon örült, hogy nem hagyott otthon. Az előző támadásból összegyűjtött Klán Chakra-ját alkalmazva megpróbálna kirohanni a füstből, de előtte még egy közönséges Bunshin no Jutsu-t végrehajtani, ami a ködben maradnai. Amíg Hana a füstbe volna, addig ő már rég távozna onnan, a levegőbe ugrana, majd kézjeleket mutogatna el.
-Raiton: Raitongu!- emelné előre két kezét, amelyek végéből folyamatosan villámok repkednének a füst felé.
Hogy ebben mi volt az új Jutsu? Semmi különleges, csak meg akarta téveszteni Hana-t, hogy ha még egy kicsit is, de tartson Yoshi-tól, ugyan is egy apró szó is képes nagy hatásokat elérni. Abban reménykedik, hogy sikerült legalább valamennyire legyengítenie vagy lelassítania, hogy felkészülhessen egy következő támadásra. Ha bármi félresiklana, akkor mint az előbb, most is megpróbálna a Shunshin no Jutsu-val elkerülni kedvese támadásait.

Vajon képes leszel-e annak ártani, akit legjobban szeretsz, Yoshitaro?