Re: Fogadónegyed

**Iwahara Takuma** Vas. Okt. 31 2010, 21:36

Takuma némán állt Shabuka mellett és figyelte a lassan mindent beterítő ködöt. Egyértelmű volt, hogy nem természetes eredetű, még ha az a robbanás nem is történt volna meg, akkor is, túlságosan egy területre koncentrálódott, ez elárulta, hogy valaki irányítja. Takuma miközben várt arra, hogy Shabuka mit határoz a "gyanús mozgással" kapcsolatban, sem tudott nyugton maradni, a közeli chakraforrást nem elfelejtve, de kicsit félretéve, a ködöt kezdte pásztázni érzékeivel. Megpróbálta kideríteni, vajon ki törhetett be a faluba. Időközben sok embert érintett meg, akik igencsak felfokozott lelkiállapotban voltak, arra tippelt, hogy őrök, hiszen ők voltak mostanában mindenütt... Kereste a másfajta chakrát. Ami nem izgatott, hanem nyugodtabb, esetleg támadó szándékú. Remélte, hogy a rémület és az izgatottság kavalkádjában meg tudja találni, ha valaki behatolt a faluba...
Nem sok ideje volt vizsgálódni, alig pár másodperc, és egy ismerős chakra-t érzett meg a háta mögül közeledni. Nem kellett sokat vizsgálnia, hogy ki lehet, nemrég váltak el, Kanmiru volt az. Takuma úgy gondolta, hogy ő is a robbanás és a vélhető behatolás miatt jött, így nem hagyta abba a köd vizsgálását, hogy minél több infót oszthasson meg majd klántársával, de ekkor elért hozzá a szerzetes kérése, hogy csatlakozzon hozzá.
Takuma kérdően kapitányára pillantott, aki minden bizonnyal hallotta Kanmiru-t és immáron két dologban is várta a válaszát. Remélte, hogy legalább az egyikre választ kap.

Zetsu Hétf. Nov. 01 2010, 16:16

A köd lényegét úgy látszik minden értelmes ninja elkezdte elemezni, és addig mindenki eljutott, hogy nem természetes, és hogy biztos a bejutásra használják, bár ez eddig nem nagy kunszt. Talán az illető mélyebb céljait sem nehéz kitalálni, lehetnek diplomaták, vagy maga a titkos fegyver. Aggasztó, hogy tényleg megpróbálják a behatolást ennyi ninjával és őrrel feltöltött városban, vagy túlbecsülik magukat, vagy tényleges ninja géniuszok. A lényeg, hogy ellenőrizni kell. Kanmiru amint meglátta rokonát felé indult, és meginvitálta, hogy tartson vele. Takuma érdeklődően nézett a kapitányra. Ő csak hümmögött egyet, majd intett egyet.
- Menj ha menned kell, senki sem tart vissza.
Így a két klántárs csatlakozhatott egymáshoz, és utána járhattok ennek a jelenségnek. Vajon mi bújik meg a ködben?

//Tudom rövidke lett, de ebből most csak ennyit tudtam kihozni :/ //

**Kanmiru** Szer. Nov. 03 2010, 17:47

Amint megkaptuk a választ Shabukától, már csak a lak teteje felé néztem. Az ott őrködő, feszülten várakozó őr pillantását kerestem.
-Takuma a fogadott testvérem, és ugyanabban a stílusban küzd, mint én. Nagy segítségemre lenne ebben a ködben. - Szerencsére nem kell sokat várnunk, hiszen az őr is ugyanannyira aggódik, mint én magam, viszont őt tartja a kötelesség. -Gyere - nézek Takumára, és elugrok a falról. Egyenesen a köd felé tartok, és amint Takuma beér, fej-fej mellett haladva mondom el neki az ötletemet.
-Amíg abban a ködben vagyunk, még mi sem tudunk pontosan érzékelni, és az őröket is egymás ellen fordíthatják. A szél-fogékonyságod most jól jön. Ismersz nagy hatóterű futon-jutsut? Szükségünk lenne rá, hogy feloszlassuk a ködöt... - Idáig jutok, amikor a ködből hatalmas, az eddigi kiáltozásokat teljesen elnyomó hangok robbannak ki, és a zűrzavarban egyre több kiáltozó hang válik jajveszékeléssé, vagy fájdalmas ordítássá. -Mi történhetett? Mi ez a változás?

**Iwahara Takuma** Szomb. Nov. 06 2010, 13:04

Shabuka nem éppen kellemes stílusban adta meg az engedélyt Takuma-nak, de a chunnin ezt betudta a harchelyzet miatti feszültségnek. A fiú rögvest klántársa mellé szökkent és miközben Kanmiru az őrrel beszélt, ő ismételten minden érzékszervével a ködöt fürkészte. Próbálta megtalálni a létrehozóját, hiszen minden bizonnyal ott volt valahol...
Miután kiderült, hogy az őrt nem érdekli különösebben, hogy hova mennek, a két Fukurou elindult a köd felé, egymás mellett haladva. Közben Kanmiru ismertette Takuma-val a tervét is. A fiú kicsit zavarban volt ami a viszonyulását illeti, hiszen nem tudta hogyan kezelje a férfit. Mint fellebvalója? Vagy egyenrangú partnerként? Sőt, egy villanásra az is megfordult a fejében, hogy Kanmiru "csak" a kísérő kísérője... Így inkább a passzív álláspontra helyezkedett egyelőre, és ennek megfelelően válaszolt.
- Sajnos csak kis hatóterületű fuuton jutsum van, így feloszlatni nem fogom tudni teljesen a ködöt, de megteszem amit tudok. Viszont ahhoz teljesen közel kéne mennünk, mivel így nőhet a hatékonysága a technikának.
- Ha így megfelel, akkor mehetünk is. - nézett a férfira, mikor az nem válaszolt egy ideig, de hirtelen ő is észrevette azt, ami Kanmiru figyelmét elvonta: az eddigi általános, izgatott kiabálás, hirtelen átcsapott jajveszékelésbe. Takuma ezt érezte is, megváltozott valami a levegőben, olyan... kétségbeesett lett.
Kanmiru-t is meglepte a fejlemény, meg is kérdezte a chunnintól, de ő természetesen nem tudta a választ. Figyelni próbált, hátha megtud valamit, közben pedig azon agyalt mi történhetett. Más nem jutott eszébe, így kénytelen volt arra tippelnie, hogy a behatoló használt valamilyen jutsu-t, amivel ezt elérte, mégpedig akkor még óvatosabbnak kell lenniük.

Zetsu Hétf. Nov. 08 2010, 20:05

Sikoltások tömkelege szállt a füleitek felé a légáramlatokon keresztül, ki lehetett következtetni, hogy valaki elég erősen próbál bejutni a városba, és hogy nehezen megy neki a belopózás. Azonban a belopózás elmélete már ott ledőlhet, hogy ha valóban csenben be akart volna jutni a városba, akkor nem volt értelme ott hagyni a köd takarását, hogy leöljön pár embert, és ha csak egyszerűen mészárolni akart volna, akkor a ködre nem lett volna túl nagy szükség. De ti döntsétek el mi igaz. Viszont valami a távolban is megindult. Érezhettetek egy ismerős, nagy mennyiségű, durva chakrát. Kanmiru-nak egy emlékkép kíséretében megjelent egy hosszú, fehér hajú férfi képe, ahogy felé mutat, és közben beszél, azonban ezt csak úgy hallhatod, mintha vízben lenne a füled/fejed.

*- Ha tippeln'm k'ne, akkor tal'n vel'd tal'lkozt'm az erd'ben...*

Ez a jelenet pedig nem rég történt veled, erre talán emlékszel, és talán az illető személyére is. Azonban miközben ez történt veled, Takuma megérezhette, hogy a köd chakrájából kivált egy kis darab, azaz valószínűleg a használó elhagyta a köd területét. Azonban egy másik személy chakrája még erősen érzékelhető volt a homályon belül, ugyanis erősen különbözött a köd chakrájától. Azonban ahogy mostmár mindketten érzékelitek, a faluban sok, nagy chakrával rendelkező ember is elkezdett mozgolódni, ami már biztossá teszi, hogy a falut egy nagyobb/kisebb de erős tagokkal rendelkező csoport támadta meg, de természetesen nem lehettek biztosak abban, hogy melyik chakra ellenséghez vagy baráthoz tartozik-e. Rajtatok áll, hogy most mit léptek.

**Kanmiru** Kedd Nov. 09 2010, 21:38

-Nem vesztegethetjük az időt - mondtam, minden egyebet félredobva. Tudtam már, hogy mit kell csinálnom, és tudtam, hogy Takuma is nagyon jól tudni fogja, amint beérünk a ködbe. -Ha egyedül nem boldogulsz, hát itt vagyok én, hogy segítselek! - Azzal egy shushinnal felerősített szökkenéssel magasan előre ugrottam. A levegőben testemet kiegyenesítettem és kezeimet mellkasom előtt összezártam, hogy testem chakraáramlását az irányításomba fogjam. A földetérés előtti pillanatokban végül elindítottam az uralmam alatt levő chakrát, és testemet a benne áramló chakrával irányítottam.
-Taira Doukou - mondtam ki, amikor guggolásba rugózva érkeztem meg, majd a közvetlenül mellettem terjeszkedő ködfal felé léptem. A táncot most én irányítottam, és nem mentem a környezet hullámai után: lelassultam és a jobb oldalamra kinyújtva kezeimet egy képzeletbeli, hatalmas pengét formáltam, amivel éppen támadni készülök. A lendítésemig való lomha várakozásban felkészülhettem és időt akartam adni Takumának arra, hogy felismerje amire készülök, de akár észleli akár nem, a karjaim lendítésének elindulásakor már arra koncentrálok, hogy tényleg egy pengét alkossak a kezeimből kitörő tűzzel, hogy az ne haljon el a suiton ködében túl hamar. A kezeimből ekkor már lángok törnek elő, én pedig elindítom a karjaimat. -SETSU KOUSHAKU!!! - A hatalmas chakramennyiség, amit belepumpálok a vágásba, hagyom, hogy folyamatosan ömöljön ki a kezemből, majd amikor vége az ívnek, elengedem a kitörést, amit nem az úttal párhuzamosan, hanem eleve dőlten felfelé irányítok.
Ha már itt sikerrel járunk, és akár csak egy kicsit is feloszlik a köd, akár csak a jutsu(ink) hatókörében, egyből figyelni kezdek és leállok a tánccal, egy pillanatra. Arra vagyok kíváncsi, hogy változik-e valami, hogy vannak-e hozzánk közeli emberek a ködben, hiszen a köd közepén már nem kezdhetünk vaktában tűz és széljutsukkal szabdalkozni, amennyiben viszont nem járok sikerrel, újabb és újabb mozdulatsorokkal megyek tovább és tovább, egyre feljebb és feljebb elengedve a tüzemet, hogy szétoszlassam a ködöt.
Amint végleg sikerrel járunk, egyenlőre végleg befejezem a Taira Doukout, és magamat kifújva arra koncentrálok, hogy kit is érzékelhetek. Ekkor tör rám az emlékkép - szemeim felpattannak, és Takumára nézek, valószínűleg ő is érezte, de kimondom. -Kazedando Soroshima! - Nem tudom még, hogy ő mennyire képes irányítani az érzékelését, de nem is akarom vesztegetni az időt. Ha nincs itt senki, aki túlontúl erős, azonnal a fal felé fordulok, amerről érzem az erejét. -Már a városban? - Azonnal Takumára nézek, de tudom, hogy nem akarok sokáig időzni itt.

**Iwahara Takuma** Szer. Nov. 10 2010, 00:20

Kanmiru-t látszólag nem kedvetlenítette el, hogy Takuma-tól nem a megfelelő választ kapta, látszólag nagyon is céltudatosan ugrott bele a ködbe egy gyors megjegyzés után, miszerint majd ő segít neki, bár a chunnin nem tudta, hogy miként is képzeli ezt el. De nem volt más választása, követte klántársát, és mellette landolt. A ködben eléggé nehézkesek voltak a látási viszonyok, ezért csak Kanmiru chakrájának megváltozásából érezte meg, hogy belekezdett valamibe. És az a valami igencsak ismerős volt az edzéseikről: a Taira Doukou. A szürke ködöt szinte kettévágták a férfi körül hullámzó lángok, Takuma most már sejtette, hogy mit tervez Kanmiru: ha Takuma használ egy szél jutsu-t, és azt egyesíti Kanmiru lángjaival, akkor ketten képesek lesznek egy akkora kaliberű jutsu-t létrehozni, ami elegendő lesz a köd eltüntetéséhez.
A chunnin is nekikészült, féltérdre ereszkedett és várta az alkalmas pillanatot, amikor "becsatlakozhat" a férfi jutsujába. Érezte Kanmiruban a felgyülemlő chakrát, ami bármikor robbanhatott. Ő maga is összeszedte magában az energiákat és kézpecséteket formált, szépen, párhuzamosan Kanmiru növekvő chakrájával, majd mikor a másik Fukurou szabadjára engedte a jutsu-t, ő is akcióba lépett.
- Kaze no Yiba! - kiáltotta szinte Kanmiruval egyszerre, hiszen pontosan tudta, hogy mikor fogja ő is "elsütni" a technikáját. Egyetlen széllöketet eresztett el, azonban azt megpróbálta a maximum erővel, és egyenesen neki társa lángjainak. Remélte, hogy elegendő erőt vitt bele, hogy elérjék céljukat és eltakarítsák a ködöt.
Amennyiben sikerült nekik, úgy Kanmiruhoz hasonlóan, ő is megpróbál minél több információt összeszedni a környezetéből. Elsődlegesen az immáron visszakapott látását használja, de szenzorképességével is nekiáll a környéket pásztázni, és nem is hiába! A nagy chakratömegből, ami a jutsu volt és eddig minden mást elnyomott, egy kisebb chakra-t érzett, ahogy kivállt. De a két chakra igencsak hasonló volt, ebből pedig Takuma arra következtetett, hogy a köd létrehozója az illető, és valószínűleg megpróbált besurranni.
- Oda kell figyelnünk, a behatoló valószínűleg álcázva próbál bejutni a faluba. - Közölte Kanmiruval észrevételeit, mivel ezt látta az egyedüli lehetséges útnak, ha valaki közlekedni akar a falun belül. Próbálta megjegyezni a chakráját, hogy a legközelebbi találkozáskor felismerje.
Ekkor hallotta meg a nevet, amit Kanmiru mondott.
- Soroshima? - kérdezte hitetlenkedve, miközben ő is megérezte a hatalmas és ismerős chakrát? - Vajon mit kereshet itt? Ő is a behatolóval lenne?
Takuma nem tudta eldönteni, de nagyon úgy tűnt, hogy ez a helyzet. Ez pedig azt jelenti, hogy a támadást igenis komolyan kell venniük.
- Szerintem erről tájékoztatni kellene a falu vezetését, hogy tudják kivel állnak szemben. - vetette fel, bár ő maga sem volt biztos abban, hogy mi is lenne a helyes. Az nem tűnt számára annak, hogy felvegyék a harcot Soroshima-val, bár lehetséges, hogy ketten le tudnák győzni. Ezen kicsit elgondolkodott, de közben megpróbálta bemérni Shabuka helyzetét, mert őt mindenképpen tájékoztatnia akarta a történtekről. Elvégre ő volt a kapitánya, nem vehette csak úgy félválról.

Zetsu Szer. Nov. 10 2010, 22:10

A lángok egyre csak szálltak a levegőben, Kanmiru jutsuja egyszerűen távolította el maga körül a ködöt. Egy kis felkészülés után bizony Takuma jutsuja is besegített, és elég nagy területet szabadított meg a ködtől. De nem a teljes köd szabadult fel, még lehetett látni, csak nem olyan sűrű volt, hiszen újra el kellett oszlania ott, ahol eltűnt a köd. Azonban amikor másodjára készültetek volna elsütni ezt a kombót, mindketten egy-egy kunai elől ugrottatok el. Óvatosan körülnéztetek, és védekező állásban egymás közelében álltatok meg. Most hogy így körülnéztek az kevésbé tömény ködben, nagyon sok hullát láthattok. Sok őr, átszúrva, vagy kunaial/shurikennel a testében. Azonban néhány civil áldozatot is észre lehet venni, ahogy menekülni próbáltak. Nem láttok azonban álló embert a környéken. Egyszer csak egy visszhangzó röhögést hallotok.
- Hahahahah!!! Mi van itt, ugye nem hittétek, hogy csak így nyugodtan belesétálhattok egy ködbe, amiből sikolyokat hallotok? Nos, aranyapáim, ez egy rossz döntés volt. Sajnos nem engedhetem hogy elhagyjátok a területet, és ne is próbálkozzatok vele kérlek. Kérlek?...Miről beszélek én, nektek jó ha nem mozdultok meg!
Nos, egy nagyon határozott hang volt, és az egész területen keresztül tisztán lehetett hallani. A hangkivetítő jutsu, hogyha esetleg ismeritek. Azonban persze ezzel sokat nem ér el nálatok, elvégre szenzorok vagytok. A gond csak az, hogy sok, hasonló chakrájú lényt véltek felfedezni valahogy az épületek körül. Valószínűleg a házakban bújtak el, és csak egy illetőnek van nagyobb chakrája, mint a többinek, aki a legtávolabb áll a helyszíntől, szinte a köd szélén. Ha elmozdultok a lábaitok elé ninja fegyverek csapódnak be, mindig más irányból. Azonban hirtelen nagy mozgásra lesztek figyelmesek, két személy elindul két különböző irányból, majd felugranak a levegőbe. Ilyenkor már tisztán látjátok őket. Úgy tűnik valami jutsura készülnek.
- Doku Gasu!! - és ahogy ezt(mellesleg ugyanolyan hangon) kimondják, zöld gáz kezd felétek közeledni a szájaikból. Ha elég gyorsak vagytok talán biztonságos helyre tudtok futni, hogy a gáz ne érjen el titeket, és hogy a kunai-okkal se tudjanak eltalálni, egyszóval, fedezékbe! Azonban minden mozdulásotokkal a többi illető is megmozdul, érdekes meccs lesz.

**Iwahara Takuma** Csüt. Nov. 11 2010, 16:09

Takuma kissé bosszús volt, hogy sikerült meglepnie valakinek, bár kissé enyhítette az érzést, hogy Kanmirunak is ugyanolyan váratlan volt a támadás. Köszönhetően a megjavult látási viszonyoknak, sikerült elkerülniük a kunai-okat, de végződhetett volna rosszabbul is a dolog...
A chunnin azonnal védelmi állást vett föl, közben pedig igyekezett bemérni a támadó helyzetét, bár a koncentrálásban nagyban hátráltatta a rengeteg holttest, ami körülöttük hevert, igyekezett kiverni a fejéből a szenvedést és félelmet kifejező arcokat, elég kevés sikerrel. Különböző gondolatok kúsztak be a fejébe, de szerencsére mindezt félre tudta söpörni, mikor felhangzott a ködből a nevetés. Valószínűleg hangkivetítő technika volt, ugyanis nem volt határozott forrása, mindenhonnan szólt, egyszerre, ezért Takuma, a férfi szövegét nem kommentálva, továbbra is "belső szeme"-t használva próbálta megtalálni őt.
Nem is kellett sokáig kutatnia, több közeli chakraforrást is érzékelt, amik köztük és egy nagyobb forrás között álltak. Takuma szinte biztos volt benne, hogy a nagyobb ch forrás, az lesz, aki az előbb beszélt, viszont a többi chakrát nem igazán tudta hova tenni... Így látatlanban arra tippelt, hogy árnyékklónok lehetnek, azért egyenlő mindnek a chakraszintje.
- Szerintem árnyékklónok... - szólt oda csendesen Kanmirunak, miután kunaiával hárított egy felé repülő shuriken-t. A chunnin feltételezte, hogy társa tudni fogja miről beszél, hiszen jóval kifinomultabbak voltak érzékei, biztos, hogy ő is megérezte, amit neki sikerült.
- Ez azt jelenti, hogy minimum ketten vannak. - jelentette ki, következtetve abból, hogy az árnyékklónok létrehozója azonos ch szintre kerül a létrehozott klónokkal, és nem tűnik ki közülük, azaz a sok, azonos chakrájú között az egyikük valódi. Feltéve, ha klónokról van szó, de Takuma egyéb információ híján így tekintett rájuk.
Amint Kanmiru válaszolt, ellenfeleik megindultak. Legalábbis közülük kettő. Felugrottak a levegőbe, oda, ahol már tisztán látszódtak, és nyilvánvaló, meg érzékelhető is volt, hogy valamire készülnek. Így is történt, a jutsu aktiválása után zöld gáz kezdett el áramolni feléjük.
Egyszerre több gondolat is felvetődött benne. Egyrészt meglepődött. Nem gondolta volna, hogy ellenfeleik gázt fognak használni, miután felfedte magáról, hogy szél affinitása van. Kicsit gyanús is volt a dolog, de nem tudta elképzelni, hogy miképpen használhatnák ezt fel ellenük...
Aztán felvetődött benne egy olyan ötlet is, hogy ezt a két embert, most tulajdonképpen el tudná intézni. Levegőben vannak, nem lennének képesek kivédeni a támadását és kettővel kevesebben lennének ellenfeleik. De aztán ezt elvetette, hiszen, ha klónokról van szó, akkor csak feleslegesen felfedte újabb két technikáját, azt pedig nem szerette volna.
- Ha egy kicsit fedezel, akkor megpróbálhatom visszafordítani feléjük a gázt. Előnyhöz jutnánk vele. - fordult ismét Kanmiruhoz, és végül eldöntötte, hogy miképpen is viszonyuljon hozzá: mint egyenrangú félhez. Ezért is történhetett meg, hogy önállóan kezdeményezett valamit, nem pedig csak sodródott az eseményekkel. Amennyiben Kanmiru rábólint a dologra, úgy nekikezd az előkészületeknek.
Első lépésként maga elé engedte Kanmiru-t, hogy az érkező fegyvereket tudja blokkolni, majd becsukta a szemét, ellazult, chakráját kicsit áramoltatni kezdte magában és lassan, ringatózva, majd egyre gyorsabban táncolni kezdett. Lehunyt szemei előtt felvillantak a közös gyakorlások emlékképei, próbálta minden tudását belesűríteni a táncba, bár tudta, hogy nem tökéletes még a dolog, de így, hogy nem kellett mozognia, sem támadnia, "csak" egy helyben állnia, és áramoltatni maga körül a chakrát, úgy gondolta nem lesz számára végrehajthatatlan feladat. Érezte, ahogy kezei lassan útnak indulnak, először még lassan, de aztán egyre gyorsabban és vadabbul mozogtak, kiszámíthatatlan pályán, gyors irányváltoztatásokkal. Ő volt a nád, amit ide-oda hajlítgat a szél, karjai voltak a nád levelei, amint kavarognak a növény körül, mindig más ponton védve ezzel. Takuma érezte, hogy a chakra jóval szabadabban áramlik benne, mint eddig és ez, a már korábban is tapasztalt érzés késztette arra, hogy a Taira Doukou végzése közben próbálja meg használni a jutsuját. A legnagyobb hatásfokon akarta létrehozni a technikát, hiszen ha kudarcot vall, annak komoly következményei lennének. Bár igazság szerint nem éppen a véletlenre bízta a dolgot dolgot... Elég sok körülmény-t ismert, ami bizakodóvá tehette. Ezek hiányában nem is mert volna belevágni a dologba.
Takuma-ban szerencsésen egyesült két irányultság. Egyrészt, mint Fű falusi ninja, aki együtt él a természettel, sok ismerete volt, annak működéséről. Másrészt pedig ott voltak az elsődleges elemével, a széllel való gyakorlatai, ahol kiismerte és megtanulta használni, illetve létrehozni a szelet. Ez a kettő dolog tehát a szél ismeretében teljesedett ki, ezért tisztában volt azzal, hogy milyen feltételei vannak a természetben annak, hogy légmozgás alakuljon ki. Hőmérséklet-, illetve az ezzel szorosan összefüggő, légnyomás különbség. A levegő akkor mozdul meg, ha az egyik területen alacsony, másikon magas a légnyomás és ilyenkor a magas légnyomású helyekről az alacsony felé áramlik a levegő. A hirtelen létrejövő köd pedig pont egy ilyen hidegebb, ennélfogva magasabb légnyomású területet hozott létre. Viszont a falu többi része megmaradt ugyanazon a hőmérsékleten, így a légmozgás a köd közepéből a széle felé tartó lett. Takuma-nak ezt a szelet kellett felerősítenie/kihasználnia, hogy visszafordítsa az ellenük irányuló támadást. A Taira Doukou-t használva várt az alkalmas pillanatra, hogy kiereszthesse és formába önthesse a benne és körülötte áramló, kirobbanni készülő chakra-t, majd mikor már elég közelre ért a gáz, elengedte a körülötte formálódó szelet és az alapból a gáz haladásával ellentétesen fújdogáló szellőt felerősítve, megpróbálta visszafordítani a támadást.
Akár sikerült, akár nem, a táncot abbahagyja, és ismét felzárkózik Kanmiru mellé.

//Elnézést kérek a hosszáért! Valamiért néha imádok egyszerű és rövid eseményeket bonyolultabban leírni, illetve úgy éreztem meg kellett magyaráznom bizonyos dolgokat.//

**Kanmiru** Csüt. Nov. 11 2010, 18:38

Takuma kijelentésére csak bólogatni tudok, azonban az érzések, amik körülvesznek minket azt sugallják, hogy nem csak ketten lesznek ellenünk. Nem tehetünk semmit, a ködön kívül várakozó ellenfél megteheti, hogy feltart minket, amíg ő már nem fárad tovább viszont mi nem mozdulhatunk anélkül, hogy látnánk. A terve tökéletes lenne, azonban bizonyára azzal nem számolhatott, hogy pont most fog találkozni, és egyből két szenzorral is.
-Többen vannak. Ha árnyékklónokról van szó, a használó bizonyára kreált egy klónt, ami megsokszorozta magát, azért érezzük a sok kis forrást és az egyetlen nagyot. Minden esetre nem maradhatunk itt. Tovább kell mennünk! - A halottakra nézve, egyre csak arra tudok gondolni, hogy a városban most mi történhet. Ha a támadók előbb megtámadták a kaput, majd bejutottak a laknegyedbe, ott még csak most kezdődhet a rombolás, azt még talán lehet esélyünk megfékezni, nem úgy, ahogyan ezt a kegyetlen mészárlást. A kezem ökölbe szorul az arcok láttán, és talán el is merülnék néhány feltörő emlékben, de a Takuma felől érkező élénk és erős érzésekre én is reagálok, és behunyom a szememet.
Nekikezdek a Taira Doukou táncának, és egy helyben maradok, itt kényszerítem magam lángolásra, és amíg csak tehetem, várom Takuma válaszát, várom, hogyan akar kitörni ebből a helyzetből, és hogyan akarja irányítani a chakrát, amit folyamatosan előhív magából.
Végül, akármi történjen is, mielőtt a támadóink túl közel jutnának, és Takuma elérhetné saját határait, én magam mint egy fellángolás rugózom el a talajtól, és kitárt kezeimmel a két irányba mutatva a két támadónk felé indítok el két félgömb-gomba alakú lángszórást, amivel nem is hagyok fel. Nem engedhetem a közelünkbe a gázt, sem a támadókat, s miközben fenntartom a lángjaimat, eszembe is villan egy terv...

**Shiawase Zouo** Pént. Nov. 12 2010, 01:42

//Remélem, jó helyre jövök, Shi-sama ^^//

[Előzmény: Fegyverkészítők szövetsége: Hoppou Takumi no Sato: Erdőségek]

Az apró fénypontok egyre közelebbivé váltak, s én ezzel párhuzamosan váltam óvatosabbá, s lépteim lelassultak, hogy végül meggyőződjek róla, ez volt a hely, amit kerestem. Takumi no Sato. A meggyőződés bizonyosságával vonultam visszább kicsit, s végre kimerészkedtem az útra. Nem az volt a feladatom, hogy patkányként osonjak a városba, hanem, hogy hivatalosan jelezzem, megérkeztem, és vezessenek a "társaimhoz", így eszerint cselekszem. Ha gond lenne, majd megoldom csendesen, sötét árnyékként, megkerülve minden hivataloskodást.

Azonban a kapu felé érve, már nagyon jól tudtad, hogy - talán pont az, ami miatt minden óvatosságot nélkülözve ideszáguldottál - nagy baj történt. A kaput, mintha csak berobbantották volna, roncsaiban hevert, és pár test, egyenruhásoké, a kapun kívül is elszórtan feküdt. A kapu mögött félig-meddig sűrű köd terpeszkedett, a két fal közé szorult széles bejáró folyosót elfedve, így nem láthattál bentről szinte semmit, mindössze egy halvány sárgás-narancsos villanást, ami valamiféle tűz lehetett, a köd belsejéből, illetve egyetlen még épnek kinéző embert [akinek a pozíciójáról Zetsu nyilatkozik számodra].

//Innentől a harc erejéig átvesz téged Zetsu, amennyiben viszont más megoldást találsz a megfelelő falurészt keresd fel a következő postoddal.//

Zetsu Hétf. Nov. 15 2010, 17:03

[Kanmiru és Takuma]

A harc kezd érdekessé alakulni, legalábbis Aiira a távolban mosolyogva nézi a kis táncikátokat. Nos ha úgy vesszük nem olyan gyakori előkészületi akció, bár ha valaki sokat látott életében az Aiira. Minden esetre kíváncsian várta a végső mutatványt. Takuma előkészítette magát egy fuuton jutsura (mivel fuuton eleme van), és eközben Kanmiru is előkészítette magát egy kis tűzdobálásra. A két klón még a levegőben repült egy-egy háztető felé, és közben a gázfelhők is rohamosan közeledtek felétek. Bármennyire is várhatott mindenki, Takuma részéről semmi sem történt. Mivel érzékelő vagy, érezheted is, hogy mi a baj, mit gondoltál rosszul. Így Kanmiru akár sóhajtva, akár nem, felugrott a levegőbe, és mindkét kezével a két gázfelhő felé küldött egy-egy tűzcsóvát. A gázfelhő "felrobbant", azonban a szerzetes lángjai kellően visszatartották a robbanás erejét, és úgy tűnik a szentlélek közben megérintette. A klónok (bár többségüket nem láttátok, csak éreztétek), kíváncsian figyelték a dolgot, bár nem igazán tudta elkeseríteni őket az, hogy nem sikerült a támadás. Azonban most mindkét eddig harcoló klónhoz csatlakozott egy-egy, ami nem néz ki túl biztatóan, elvégre négy árnyékklón egy ilyen erős ellenféltől csak viccelődve nem lehet aggasztó. Formációba rendeződtek, két ellentétes oldalon álltak ketten-ketten. Mivel még a "játszadozás" szintjénél vagytok, mind a négy klón csak egy-egy kunait dob el a tűz felé. Reménykednek abban, hogy nem láthatjátok a tűzön kívül közeledő tárgyakat, ami elég irreális is lenne. Viszont Kanmiru megérezhette - mivel viszonylag közel vannak -, hogy eldobtak valamit, ugyanis a chakra mozgása a testtel együtt dobómozdulatra engednek következtetni. Már csak az a kérdés mihez kezdjetek.

[Shiawase Zouo]

Boldogan közeledtél a falu kapui felé. Az idilli hangulatot talán csak az a látvány zavarta meg, hogy a falu kapui nem éppen a szabvány megoldás szerint álltak a helyükön, hanem mondhatni összezúzva és arrébb söpörve álltak valahol másutt. Mindenhol katonáknak kinéző emberek hullái, és néhány civil áldozat teteme fekszik. Már a berobbantott kapu miatt is lopakodva közeledtél a kapuk helye felé, és ahogy bekukkantottál a faluba, a köd nem segített a tájékozódásban. A távolban egy-két nagy narancssárga csóva tűz elemű ninjára engednek következtetni, azonban egy másik furcsaságot is észreveszel.
Az egyik közelebbi ház erkélyének a szélén ül egy illető, aki árgus szemekkel nézi a távolban a tüzet. Úgy tűnik még nem vett észre, hála annak, hogy NAGYON óvatosan lopakodva jöttél be a faluba, de ha nem bújsz el hamarosan valószínűleg észre vesz, és bár nem tudod mire képes, valószínűleg nem teadélutánra fog meghívni.

**Shiawase Zouo** Pént. Nov. 19 2010, 02:52

//Akkor egy kis módosítással a folytatás xD//

A gyanú, ami a kapuk rendellenes pozíciója nyomán ébredt bennem, még nagyobb óvatosságra intett, saját árnyékom árnyékává válva hatoltam beljebb a hirtelen vörös zónának kikiáltott területre. Ezek szerint elkéstem, és lehet, nem lesz időm köntörfalazni az üzenettel. Remélem, az illető még életben van, nem tűrném, hogy emiatt az apróság miatt valljak kudarcot másodszor is. Mert Ő bízik bennem, még egyszer nem fogok csalódást okozni!
Az, amit elsőre levehettem, hoyg komoly küzdelem zajlik a hullák láttán azzal párosult, hogy az ellenfél ráadásul roppant erős lehet. A testek látványa nem rendített meg, egy apró érzelemfoszlányt sem csikartak ki belőlem, csupán azért néztem meg őket jobban, hoyg következtethessek rá, mi végezhetett velük, más nem érdekelt. mind csak Test, jelentéktelen porhüvely, amely feladata, hogy a lelket védjék, s a lelkük most épp elbírálás alatt van, ha visszaveri a támadást, megérdemli tiszteletük, ha nem, akkor legalább szerencsésnek mondhatják maguk, mert nem kell megérniük a csalódást, hogy testként rossz lelket választottak. Tulajdonképp kicsit irigyeltem is őket, ha már mindenképp érzelmet kell táplálni - bár nekem köztudottan nem ment - mert ők a Lelket védve halhattak, válhattak az enyészet ízes vacsorájává.
A köd barátom és ellenségem is volt egy füst alatt, így még óvatosabbá és éberebbé váltam, kihegyezve minden érzékszervem, minden apró neszt, minden nem ide való impulzust magamba akarok szívni, hogy ne érhessen semmi váratlanul. a távoli színek a horrorisztikus palettán tűz elem alkalmazására utaltak, de könnyen lehet, hogy belesétáltam egy illúzióba, óvatosnak kell lennem, roppant óvatosnak.
Mázlim is volt, hogy ezt az utat választottam, megfontoltan haladva előre, hiszen így kiszúrhattam az ismeretlen férfit az egyik ház erkélyén. Nem tűnt "barát"-nak a szó semmilyen erőltetett jelentése szerint sem. Szemei a távolba révedtek, amely két dolgot vetett fel bennem, vagy irányítja az ütközetet valamilyen módon ilyen messziről, vagy figyelemmel kíséri annak kimenetelét, hogy beavatkozhasson, ha úgy ítéli meg.
Gondolkodóba estem, ha megpróbálok elsuhanni mellette, észrevehet, és oda a meglepetés ereje, s a küzdelmet nem fogom tudni elkerülni. ha sikerül mégis elslisszanni, akkor is közbe fog később avatkozni, s bár lesz mellettem valaki, nem leszek nagyobb biztonságban, és ismét oda a meglepetés ereje. ha viszont nekiesek, kihasználva a meglepetés erejét, akkor sem garantálja semmi, hogy jól jövök ki a dologból, s ha nem tudom átadni a küldeményt, akkor halálom értelmetlenné válik. mert nem bántam a halált, de hogy értelmetlen legyen, az elborzasztott.
Talán bevethetnék egy trükköt... De ahhoz mérlegelnem kellene a vele járó zajt, és a távolabbi küzdelem zaját, elegendő-e ahhoz, hogy elnyomja.

Ha úgy ítélhetem meg, hogy igen, akkor a Bunshin no jutsut bevetve megidéznék magamból még két klónt, az egyiket elküldeném, hogy az egyik oldalra lopakodva várakozzon biztonságos távolban, a másikat másik oldalról küldeném, kicsit közelebb merészkedjen, az sem baj, ha észreveszik majd. Magam részéről a háttérbe húzódva, egy másik épület megmaradt romjai közé húzódva szemléletem az eredményt, de azért felkészültem arra, hogy használjam a Kawarimi no jutsut, valamelyik holttestet vagy törmeléket használva arra, hogy menekülhessek, ha rászorulok.
ha nem lepleződöm le, akkor a "bénább" klónom egy robbanócetlivel ellátott kunaival lépne be a férfi köztudatába, remélhetőleg kimozdítva álló helyzetéből, támadásra ösztönözve, s abban a pillanatban, hogy védtelenné válik (esetleg épp megsemmisíti a klónt), a másik klón indulna meg, remélhetőleg észrevétlen támadva, orvul. Magam részéről figyelek, elemzek, és ha kell, menekülök. Mert bár kívánom a vér ízét, a küldetés az első!

Ha esetleg lebuknék bármikor, akkor Kawarimivel illetve Shunshinnal igyekeznék biztonságosabb helyre előle, hogy a terep kedvezőbb legyen, több búvóhellyel.

Illetve, ha úgy ítélem meg, a zaj nem elég nagy, hoyg elnyomja kis műveletem, akkor megpróbálnék ellopózni a férfi mellett, persze magamhoz készítve egy robbanócetlis kunait, nem félve azt könnyedén az esetlegesen közel merészkedő férfibe szúrva akár a saját épségem sem kímélve berobbantani.

Végig gondoltam az összes bennem felmerülő lehetőséget, majd rezzenéstelen nyugalommal nekiindultam.

**Kanmiru** Kedd Nov. 23 2010, 00:39

Míg Takuma a saját érzékeivel, és tapasztalásaival küzd, nekem újabb és újabb szintű lehetőségem nyílik arra, hogy újra meg újra a legapróbb dolgokat észlelhessem, és azok alapján változtathassam meg a fejemben megjelenő terveket. A chakrával telített gáz felrobbanásától az új klónok megjelenéséig még csak reagálni sem tudtam, de amikor a mozdulatok érzékeléséhez jutok, megdermedek, és kezeimet összezárva befejezem a Taira Doukout, majd azonnal kézjeleket formázok.
Az ötlet a lehető legegyszerűbb: a klónok kiiktatásához gyorsaságot és a köd takarását használom ki egy olyan technikával, amit a leginkább gyakorlottan tudok végrehajtani: saját magamat az egyik klónnal akarom kicserélni. A Kawarimi no Jutsu végrehajtásánál csupán a gyorsaságra és a meglepetésre apellálok, hiszen akármennyire is képzett és gyors az ellenfél, ha nem látja vagy érzékeli a technikát, ki sem tudja védeni és mivel négy kunai tart a jelenlegi helyzetem felé, így a klónnak csupán meghalni lehet ideje, s ha mégsem, hát Takumára ennyit bizonyosan rá tudok bízni.
Ha a Kawarimi sikeres, azonnal, ahogy megvetem az érzékelésem a másik klón mellett, egyetlen mozdulattal érintem meg az alkarvédőm, és a villámpenge idézéssel már rá is markolok a kígyóláncomra, aminek fejét dárdaként vágom a mellettem levőhöz. Amennyiben a tervem eddig sikeres, a meglepetés, és a gyorsaságom erejét nem akarom veszni hagyni, és a lánc végét a kezemen átvetve formálom is az újabb kézpecsétet, hogy a túloldali páros egyikével megtehessem ugyanezt, a láncot pedig direkt hagyom magam mellett szárnyalni, hogy a helycsere közben lehetősége legyen elcsapni az észlelhetetlen sebességgel beleszáguldó klónt...

Habár nem bízom taijutsu képességeimben, és még a fegyvereimmel való bánást sem sikerült tökéletesen elsajátítanom, az mind, ami most bennem végigfolyik, újra felkorbácsolja azt az érdekes és furcsa érzést, ami elfogott miután eljöttem a lerombolt templomból. Mindaz az erő amit addig sosem használtam ki, a tűz égető, kegyetlenül felperzselő ereje akkor kitört belőlem, és habár ellenfelem akkor nem volt, először éreztem át, milyen is lehet teljesen uralni azt a potenciált uralni ami a testemben lakozik...
És talán csak most fogtam fel először, hogy az utam egyáltalán nem lesz könnyű, sem mentes attól a tűztől, amitől még talán most is idegenkedem, akkor is, ha azok, akikkel megosztottam ezt a falut, most holtan fekszenek körülöttem. Akármi is történjék ezután, ennél többet nem engedhetek meg senkinek, ennél többet ártani ennek a falunak csak az életem árán lehet! [Akárhogyan is voltam képes végrehajtani az előbb leírt próbálkozásokat, biztosan eljutok erre a pontra.]
Végül a láncot az alkarvédőm jelének nyomom, és visszazárom a pecsétbe, majd ugyanazzal a mozdulattal a varjú botját hívom elő a kezeimbe. A kéttagú bot most a legnagyobb elérést biztosító, és az egyik legtöbbet elbíró fegyverem, amivel képes vagyok magam köré figyelni, és egyszerre több ellenfelet is visszatartani. A bot csörrenve dől meg a karjaim között, amikor újra nekikezdek koncentrálni a chakrámat, majd, alig pár pillanatot engedve magamnak a tánc elindítására, a Taira Doukou no Hyatsu Hyoujou még mindig befejezetlen stílusába kezdek. Ez a bot lesz a negyedik fegyver, amit meg akarok érteni, de éppen most már tudom, hogy több múlik rajta, mint amire az életemet már évekkel ezelőtt is feltettem. A lépések újak, de már nem én akarok irányítani. A testemben áramló tűzzel azokat a helyeket követem, ahol nincs jelen a víz mindent átitató érzése, ahol az a chakra lappang, ami jelenleg várakozik és vizsgálódik, mintha mi sem történt volna! MINTHA EGYETLEN HULLA SEM FEKÜDNE A KÖVEKEN! - Robbanás! Én talán így írtam volna le azt az érzést, amit a kezemben tartott fegyver küldött szét, mint figyelmeztetést, mint jelet, ami alapján talán még egy nem-érzékelő is könnyedén észrevehette mire készülök, de ez már rég nem érdekelt. A meg nem ismert táncot jártam csukott szemmel, és az indulataim, a minden porcikámból kiömlő erőm szó szerint lángra lobbantotta a botot, aminek minden lendítésével kirobbanó csóvákat küldtem az érzékeim sötétségében most sápadt-kék fáklyákként világító klónok felé. [Jelenlegi állapotomban, ha eljutok odáig, tehát a fejlesztés alatt álló TD Hyatsu Hyoujou-t használnám, és közben aktiválom a Hien természet útját, hogy lángoló fegyvert, és tűzkitöréseket hozzak létre.]

**Fujishima Hana** Csüt. Nov. 25 2010, 18:07

// Akkor Zetsu engedélyével mi is ideérkeztünk és becsatlakozunk! Egyenlőre szándékosan a távolból! Előzmény a Kereskedelmi útvonalak-nál! //

Hana csendben hallgatta a lány szavait, ahogyan tőlük nem messze magasodó faltól, látták már a kaput, messze ugyan, de látták hiszen út ott elkanyarodott jobbra, nem sokkal, egy kisebb emelkedőn felfelé haladva érte csak el a másik utat, mely tisztán vezetett a főkapuhoz. De most még elég messze voltak ahhoz, hogy ne halhassák a két shinobi miről is beszél, illetve mi is történik ott. A kunoichi arcára immáron semmi nem ült ki, csak egyszerű közöny, ahogyan elindult a kapu felé és mire odaért válaszolt a lány minden kérdésére és érezte azt is, hogy mennyire nem látja még át a tervét, ezért elmondott neki mindent!
- Nem! Csak benned és Shoami-senpai-ban bízok meg feltétlenül! -nézett Hikari-ra- Mi hárman nagyon hasonlítunk, ezért is vagytok velem és ezért avatlak be a titkaimba is. Aiken csak egy eszköz a kezemben, egy értékes eszköz, amiért mindent csináltam! Sikerült feltüzelnem, mikor fogadóban beszélgettünk! Ő egy kislány, aki azt csinálja amit akar, de éppen ezért ha felvázolnak neki egy olyan eshetőséget, mely a kedvére való és látja benne a fantáziát, nem lesz képes megállni és megteszi amit kérnek tőle! Elmondtam azt amit hallani akartak, és szándékosan megosztottam Kazuya-val is akkor. Ő azt hiszi, hogy arra készülök amit hallot, de korántsem áll közel az a valóság attól, amire vágyok!- nézett a lányra- Elpusztítani Kirigakure-t, felhasználni a fegyvert erre, sötétségbe borítani a világot? Erre nem vágyok egyáltalán! Engem már nem érdekel ez a világ! Egyszerűen arra vágyok, hogy olyan magasságokba emelkedhessek, mely túltesz az emberekén, a shinobikén és az istenekén is! És ehhez Kirigakure csak egy teszt, hogy lemérhessen az erőmet! - mosolyodott el- Így már tudod, hogy engem nem érdekel az a fegyver! Egy fegyverre támaszkodni gyengeség, hiszen egy fegyver csak annyira erős, mind az aki birtokolja! Nincs szükségem arra, amiért idejöttünk, nekem másra fáj a fogam, olyan fegyverre mely túltesz sok tekintettben rajtam és az, csak egy embernek van meg jelenleg. Aiken-ek! - értek az út végére, ahogyan rákanyarodva a másik útra, valami furcsára lettek figyelmesek! Távolból is jól kivehető hatalmas betört kapu maradványai és egyéb nyalánkságok. Kisebb tűznyelvek, köd és füst, mely szinte onnan is jól látható volt ahol álltak. - Nahát ez a lány aztán tudja, hogyan kell felhajtást művelni, de...- csukta be a szemeit, ahogyan felmérte a helyzetet annyira, amennyire tudta- ... ez nem az ő műve. - hangja komoly lett, ahogyan Aiken chakráját nem vélte felfedezni a közelben. - Készülj fel! - parancsolt rá a lányra, miközben lassú léptekkel közeledtek csak az eseményekhez!

**Hikari** Csüt. Nov. 25 2010, 21:34

Hana válaszolt a kérdésemre, és sok mindent letisztázott a fejemben. Bár kezdtem érteni a tervét, megérteni még mindig kevés voltam. A múltunk hasonlít, és ez sok mindenben minket is hasonlóvá tesz. De ez nem azt jelenti, hogy képes vagyok megérteni azt, amire vágyik és azt, amit el akar érni. Bár még csak gyerek vagyok sok mindenen mentem már át. Tudom mi a veszteség, és mi a szenvedés, két lábbal állok a földön. Realista vagyok, és ismerem a határaimat.
Hogy képes-e valaki istenné válni az emberek világában? Mindig is úgy gondoltam, hogy semmi sem lehetetlen. A nagypapám is mindig azt mondta, hogy ha már álmodozol, akkor álmodj nagyot… nem tudom, hogy Hana miért egy ilyen célt választott, de már én is gondoltam erre. Ha elég erős lennék, akkor nem kéne a családomnak és nekem sem többet szenvednie. Én szabhatnám meg a szabályokat és a határokat. Nem nekem kéne félnem és rettegnem, hanem tőlem félnének és rettegnének. De valójában nem ezt akarom. Egyszerűen csak azt, hogy a családom boldog legyen. Bár az, hogy ezt hogy érem el az tőlem függ. Ez is egy járható út…
Amikor a nagypapám elküldött a faluba, azt ígértem neki, hogy erős ninjává válok, és hogy megtöröm a klánunk balszerencséjét. Újra naggyá és erőssé teszem…
Bár mindig is felnéztem Hanara, kíváncsi vagyok, hogy képes lehet-e elérni olyan hatalmat, ami túltesz az istenekén… és mi lesz azután? Ha már mindent elért, amit csak el lehet? Minden hatalmat és erőt…
Nekem van egy olyan hely a világon ahová hazatérhetek, ahol szeretnek engem. Kíváncsi vagyok, hogy a senseinek is van-e ilyen… remélem igen

Nem kérdeztem többet csak sétáltam mellette, és hallgattam a szavait. Majd amikor a kapuhoz értünk nem pont az fogadott, amire számítottam.
Vajon itt meg mi történhetett? – gondoltam, és rögtön Aiken képe jutott eszembe, és ahogyan hallottam Hananak is. Nem igazán tudtam sokat arról a lányról, de mostmár az is foglalkoztatott, hogy mit birtokolhat, amire a senseinek annyira fáj a foga…
De amint meghallottam, hogy nem az ő műve, kicsit elfogott az aggodalom…
- Hai! – válaszoltam a senseinek

**Iwahara Takuma** Kedd Nov. 30 2010, 21:40

//Elnézést kérek minden érintettől! Sajnos az elmúlt hetekben nem igen volt időm/lehetőségem arra, hogy sz. gép elé üljek. Ez Dec. 9-ig továbbra is így lesz, de mostantól mindenképpen megpróbálok majd időben postolni, ez lesz az elsődleges.//

Takuma nem bosszankodott sokáig azon, hogy nem sikerült a terve. Egyrészt harcban álltak, nem volt ilyesmire ideje, másrészt pedig amikor a TD-t végezte, képes volt megérteni egy újabb szintjét, jóval könnyebben ment és jóval erősebb érzéseket tudott kipréselni magából. Ezt annak tudta be, hogy harchelyzetben az adrenalin hatására, képes volt gyorsabban fejlődni, mint egyébként, és tökéletesen elégedett volt a dolgok alakulásával. Annál is inkább, mert a gázt így is sikerült megállítani igaz, nem neki. Kanmiru egy jutsuval felrobbantotta, ami egy adott nekik egy kis időt, hogy felkészüljenek a továbbiakra. Nem voltak összeszokott páros, ez tény. Így Takuma nem is próbálta kitalálni mire készül társa, próbált kivárni és védekezni, mivel a jelenlegi helyzet nem volt ideális az ő technikái számára, meg kellett várnie, míg kicsit kitisztulnak a látási viszonyok.
//Úgy veszem, hogy minden sikerült Kanmirunak, ha nem gond. ^^//
Kunai-ját maga elé tartva várta a támadást, mikor Kanmiru hirtelen eltűnt mellőle, és a helyébe egy idegen került, valószínűleg az egyik klón. Takuma egy pillanatra lefagyott, hiszen erre egyáltalán nem számított, de aztán gyorsan hátrább is ugrott egy pár métert, hogy távolság legyen kettejük között.

//Amennyiben a klón nem semmisül meg a kunai-októl//

A chunnin már értette, hogy miért használt kawarami-t Kanmiru a klónon, amint az hárította a feléje repülő kunai-okat. Ügyes húzás volt a FUkurou-tól, el kell ismerni. Takuma egy apró mosollyal "jutalmazta" a dolgot. Most viszont itt várt rá a probléma, a klón. Tudta, hogy Kanmiru foglalkozik a másik hárommal, hiszen nem lehetett nem észrevenni az időnként fel-fel lobbanó chakra-t, illetve még ködön keresztül is elég látványos volt az, amit a férfi művelt. A chunninnak egy klón maradt, remélte, hogy nem fog túl nagy problémát okozni. Ráadásul nála volt a kezdeményezés lehetősége, hiszen ellenfele épphogy kikerülte a felé dobott fegyvereket, és bizonyára ő is meg volt lepődve a hirtelen csere miatt. Tehát itt volt az ideje a támadásnak. Gyorsan megformált egy pecsétet és aktiválta a shunshin no jutsu-t, hogy még mielőtt felocsúdna, a klón közelébe jusson, majd elhajította a kunai-t ellenfele felé és ő is utána száguldott.
Ez egy igen érdekes lépés volt, tulajdonképpen megpróbálta utolérni az eldobott fegyvert. Persze ez nem egyszerű feladat, így valószínű, hogy nem is sikerült. Nem is számított erre, a lényeg, hogy nem sok idő telik el a kunai becsapódása, és az ő megérkezte között. Felfogható egy dupla támadásnak is, aminek a 2. része abból áll, hogy lendületből megpróbálja kirúgni ellenfele lábait, bízva a dobott kunai elterelésében. Amennyiben ez sikerül, a szilárd talajt vesztett ellenfelét gyomorszájon vágja, még mielőtt az elesne, ezzel próbálva teljességre vinni az ártalmatlanná tételt.

//Amennyiben a klón megsemmisül a kunai-októl//

Takuma megértette Kanmiru tervét, egy röpke mosollyal nyugtázta is társa gyors reakcióját, majd gyorsan Kanmiru után indult, és átgondolta, hogy mit is kéne csinálnia. Ahogy haladt, látta, hogy a Fukurou boldogul, ellenfelei egyre fogynak, tehát nincs szüksége segítségre. Megpróbálta feltérképezni a terepet, hogy hány klón maradt még. Ha talál ellenfeleket, akkor elővesz 2 kunai-t, aztán feléjük indul. Nem akarja, hogy ők is Kanmiru-ra támadjanak, elég ellenfél az, akik ellen msot harcol, megpróbálja a többit addig feltartani.

Zetsu Vas. Dec. 05 2010, 17:15

//Mély elnézéseteket kérem, ezután próbálok minél aktívabb lenni Smile

//

[Takuma & Kanmiru]

Kanmiru helycseréje sikeres volt, és a másik klón épp hogy észre vette, hogy eltűnt a társa, de ekkor már késő volt, már megsemmisítetted. Takuma közben átugrott az eloszló tűzön keresztül attól a klóntól ami a társát, klántársát helyettesítette. Ezután a nektek szánt kunai-októl kellett meghalnia a klónnak. Közben Kanmiru fegyvere felszántotta a másik párost is, és így megtisztította egy időre a körülöttetek lévő levegőt. Azonban a többi klón már minden oldalról elkezdett felétek közeledni, és úgy tűnt már elegük lett a játszadozásból. A legtöbbjük már épp belekezdett volna egy-egy jutsuba, azonban itt jöttek a képbe Kanmiru lángjai, amik elég erőteljesen késztették a klónokat arra, hogy abbahagyják a készüléstől, vagy hogy már alapból eltűnjenek. Most Takuma csak három klónnal néz farkas szemet, akik a halott őröktől elvett kardokkal közelednek felé három oldalról. Az egyik házban bújtak meg eddig, ezért nem tudta még Kanmiru őket elpusztítani.
Közben mindketten érezhetitek, hogy a nagy chakrával rendelkező személy a kapun kívülre távozik, azonban megáll a közelében, plusz új két kisebb és egy nagy chakrájú személy jelenik meg a színhelyen. Kanmiru körül már nagyjából az összes klón elpusztult, csak az a három van még Takuma ellen.

[Zou, Hana & Hikari]

Jó gyorsan kitaláltad, hogy végül is mit akarsz csinálni. Alapból nem volt akkora zaja a csatának, hogy innen ne lehessen hallani pukkanásokat, azonban úgy tűnt, hogy az egyik résztvevő nagy, robbanás erejű tűz technikával harcol, és úgy döntöttél, hogy akkor idézed meg a klónjaidat, amikor a következő ilyen becsapódik, ugyanis elég hangosak. A következő ilyen előtt fel is készültél, azonban a klónjaid pukkanása helyett egy hangos érintkezést lehetett csak hallani. Egy nagyon erős rúgást kaptál a hasadba, ami hátra repített, ki a kapun keresztül. Úgy tűnik az illető észrevett téged. Iszonyú fájdalmaid vannak, azonban feltápászkodsz, és két nőt(vagyis inkább egy nőt és egy lányt) látsz magad előtt.
Karin és Hikari előtt landoltál, bár nem ismerheted őket. Mivel ők állnak most szemben a kapuval, láthatják, hogy egy férfi alak kezd kibontakozni a ködből. Ökölbe szorított kézzel sétál felétek, majd megáll, ahogy meglátja a két nőt.
- Heh...csak nem a híres-neves Hana Fujishima?...Kezd érdekessé válni a dolog - mondja a férfi, úgy tűnik már van híred.
Közben több alak kezd kirajzolódni a köddel takart falak tetején, amik úgy tűnik ugyanúgy néznek ki mint a férfi. Talán ő maga nem is szándékozik harcolni.

**Iwahara Takuma** Szer. Dec. 08 2010, 20:16

Takuma érzékelte, hogy egyre többen érkeznek meg a helyszínre, így nem akarta sokáig húzni a a klónok elintézését. Hárman, három irányból támadtak rá... Abban biztos volt, hogy nem szabad bevárnia őket és egyszerre megküzdeni velük, így megindult az egyikük felé, hogy gyorsan elintézze, mielőtt még a másik kettő beérkezne. Ennek érdekében gyorsan előidézett 2 robbanó jegyzetet, az egyiket rátekerte a nála levő kunai-ra, majd futás közben ellenfele felé dobta úgy, hogy beleálljon előtte a talajba. Arra spekulál, hogy a klón van olyan szinten, hogy észrevegye, hogy az a kunai robbanni fog, így kénytelen lesz elugrani előle, amit Takuma kihasznál és a Shunshin no jutsu-val felturbózott lendületét felhasználva megpróbálja megsemmisíteni a nála levő másik kunai-al. Amennyiben a klón nem ismeri fel a veszélyt, úgy szimplán felrobbantaná a cetlit és így semmisítené meg.
Azonban, ha sikerült előző tervét végrehajtania és megsemmisült a klón, akkor a robbanócetlis kunai még mindig ott van a földbe állva. Takuma úgy helyezkedik, hogy a közeledő másik két klón és közte legyen a fegyver. Abban bízik, hogy a távolság, és a köd miatt nem vették észre, hogy egy robbanó cetli van a kunai-on, hiszen nem azon volt a lényeg, hanem a levegőben folyó harcon, amikor is megsemmisítette társukat. Tehát bízik abban, hogy nem számolnak a cetlivel, és így felrobbanthatja azt, amikor ellenfelei a megfelelő távolságba érnek.

**Fujishima Hana** Csüt. Dec. 09 2010, 21:37

Hana megérkezett és a látvány szó szerit magáért beszélt. Betört kapu, pusztulás apró, de lehet, hogy hamarosan egyre nagyobb jelei, ahogyan a harcok hangja és a látványa még mindig felvillant a nem is olyan távoli ködben. De ha ez lett volna az indok, hogy Hana miért is állt meg, akkor hazudnék. Ő nem az a fajta volt, aki megijedt az ilyentől, látott ő már sokkal rosszabbat és véresebbet is. Nem, Hana az előtte landoló fiatalon kunoichi miatt lassított és állt meg. Lenézett a lányra, aki az arca kissé tükrözte azt az ütést, vagy rúgást, de a lényeg, a becsapott csapás nyomot hagyott rajta, ha nem is nagyot és nem is annyira észrevehetőt. De ahogyan a férfi elősétált a ködből, ahogyan elmosolyodott a szavai és a közben kibontakozó események, nos az jól látható mosolyt csalt a Kirigakure kunoichi arcára.
- Szóval ismersz engem? -kérdezte tőle- Én azonban még életemben nem láttalak vagy hallottam rólad! -szavai és ahogyan mondta, lenézőek voltak, jól láthatóan nem vette komolyan a férfit. - Ez nekem lelombozó! Vagyis ez a helyzet!- nézett az egyre jobban észrevehető házak tetején látható alakokra, akik ugyan úgy néztek ki, mind az a bizonyos alak. - Ma nincs kedvem harcolni, nem áll szándékomban megölni téged! -lépett közelebb a férfihoz, ahogyan a lába a földön fekvő Zou mellett foglalt helyet- Mi lenne ha átengednél és foglalkoznál ezekkel itt!- mutatott a földön fekvő lányra- Megölheted őket, megkínozhatod, felszeletelheted vagy megerőszakolhatod, csinálj vele amit akarsz, nem érdekel! De engem eressz át azonnal, vagy nem éred meg a mai estét! - hangja fenyegető vált, jobban mind eddig akármikor, ahogyan a szavai möögtt egy apró kis tett bújt meg.
Megpróbálta feltérképezni a környéket a chakrézékelő képességével. Kik vannak jelen, hol vannak és mekkora a chakrájuk! Tudni akart mindent, de hogy mi fog elérni ezzel és mit fog érzékelni az rejtély még.

**Hikari** Szomb. Dec. 11 2010, 21:48

Amint egyre közelebb értünk a kapuhoz, egyre világosabbá vált, hogy a rombolás, ami itt történt, még mindig nem ért véget. Vagyis még mindig vannak itt ninják, akik harcolnak. Bár nem tudom, hogy jó ötlet-e pont itt áthaladni. Nem szívesen keveredem bele felesleges harcokba…
De Hanat láthatólag ez nem zavarta, és tovább sétáltunk a betört kapu felé. Már elég közel voltunk, hogy minket is észrevegyenek, bár a köd valamennyi takarást biztosított ugyan...
A látvány egyáltalán nem volt kellemes. Holttestek, és romok mindenhol. Bár az arcomon nem látszódott semmi érzelem, gyűlöltem ezt a látványt. Főleg, hogy civilek testei is feküdtek a katonáké mellett…

Hirtelen egy lány landolt mellettünk a földön, láthatólag egy nagyobb ütést szenvedett el… bár mégsem őt figyeltem a tekintetemmel. Hiszen hamarosan egy alak körvonalai kezdett kirajzolódni a köd takarásából. Majd amit meglátott minket megállt… egy férfi jelent meg előttünk, aki saját elmondása szerint ismerte a senseit. Bár fordítva ez nem volt elmondható, Hana ugyanis nem ismerte őt…
A közeli falak tetején újabb alakok rajzolódtak ki a ködből, akik ugyanolyannak tűntek, mint a férfi. Valószínűleg Bunshinok vagy ami rosszabb Kage Bunshinok lehettek. Bár Hana szavai a harc ellen voltak, inkább úgy hallatszott, mintha kihívás lenne… kicsit összeráncoltam a szemöldökömet a szavai hallatán, amik egyáltalán nem voltak finomak… bár nem ismerem ezt a lány, még sem kívánom senkinek a halálát sem.
Utálom a halált és a halottak látványát is, meg ezt a szagot ami itt van… de az biztos, hogy nem leszek finom senkivel sem, aki az életemre tör! Nem fogok egy ilyen helyen meghalni! A szemeim megingathatatlanságot tükröztek, és néhány lépést előrébb léptem. De nem tettem semmi feleslegeset sem, egyszerűen csak figyeltem a kialakuló fejleményeket.

**Shiawase Zouo** Pént. Dec. 17 2010, 15:07

//nem kötözködésből, de ha lehet, akkor ZouO Very Happy

köfi ^^ //

A tervről sosem derül ki, megállta volna-e a helyét, ugyanis mielőtt nekikezdhettem volna, lefüleltek. Kellett ezt megtapasztalnom abból, hogy egy láb az illendőség határait átlépve fúródott a gyomromba, s megtanított fénysebességgel a távozás mezejére lépni, azon a kapun röpítve ki, ahonnan bejöttem. Csupán a fizika törvényeinek köszönhetem, hogy azért meg is álltam a porban heverve. Nem törődtem a fájdalommal, csupán az arcizmaim egy része rándult meg a test természetes reflexeit követve. Már csak azért sem törődtem ilyen jelentéktelen apróságokkal, mint pár sajgó izom, esetleg repedt borda, vagy bármi egyéb, mert két ismeretlen is volt a közelben, és fél pillanat elég volt ahhoz, hogy tudjam, ők is ninják, és nem puszipajtások. Kezem a kunaitartóra csúszott, de egyelőre nem léptem. Nekem most egy üzenetet kell kézbesítenem, ha kimaradhatok a harcból, ami minden bizonnyal be fog következni itt is, akkor ki kell használnom az alkalmat, nem provokálni még nagyobb felfordulást. Meg aztán az ismeretlenek ketten voltak, és bár az egyik talán olyasmi idős lehetett, mint én, a másik idősebb, ezáltal akár sokkal tapasztaltabb lehet, mint én, s ugye a fiatal sem biztos, hogy ne valami speciális képzésen átesett tehetség, aki két pöccel győzne le. A gondolat megmerevítette arcom, amely szoborszerű márványsággal csillogott, s semmiféle érzelem nem volt leolvasható róla. Talán mert nem is lenne mit, a fájdalmat megszoktam, és elviselésében már nem hogy gyakorlatom van, egyenesen immúnis lettem rá. Egyszerűen nem érdekelt. Mert a test értéktelen porhüvely, a lelkem viszont bármikor képes gyilkos angyalként szállni, ha kell, az életem árán tépve, marcangolva fel mindent és mindenkit.
A férfi sem késlekedik, felbukkan a kapuban, s igen érdekes pikantériával tereli a másik két alak felé a gondolatait. Ezek szerint nem szövetségesek, ami nekem már félig kapóra jön. Nem várok segítséget, de így nem feltétlenül avatkoznak bele ellenem a dolgok folyásába. Illetve akár még feléjük is fordulhat a férfi minden figyelme és haragja, én pedig ellóghatok, hogy eredeti terveim szerint a futári feladataim előtérbe helyezve illanjak el. Ám amint a klónok megjelennek, már látom, nem, ilyen egyszerűen nem fogom tudni kikerülni eme akadályt. Mert a férfi ez az összecsapás, a másik két ninja mind-mind csak akadály.
Az ismeretlen nő agresszívebb magatartása ismét csak kapóra jött valamelyest. Mindenképp kikerültem a fő céltábla szerepéből. Ahogy felkínált a férfinek normál esetben biztos valamiféle reakciót kellett volna, hogy kiváltson belőlem, de én csak szótlanul figyeltem, valójában engem sem érdekelt volna, mi történik velem, míg életben maradok annyira, hogy az üzenet célt érjen. Nem ez lenne az első, és amíg ennyire gyenge vagyok, nem is ez lesz az utolsó, hogy a testem a céljaim szolgálatába bocsátom, ha úgy hozza a szükség. Szűz sem vagyok már, és nem most lenne az első alkalom arra sem, hogy borzalmas kegyetlenséggel megkínoznak. Nem féltem tőlük, nincs semmi rendkívüli az ilyen dolgokban. Ha valaki irtózik, vagy megalázónak tartja az ilyesmit, ne akarjon az agresszió, a testek, az egyszerű védőurnák jelentéktelen világába tartozni - mintha lenne választása, de az illúzióját megteremtheti... Magam részéről tudatosan vagyok urna, védelmező réteg, amely a Lelket védi, amely számára nincs nagyobb boldogság, mint a Lélek parancsainak engedelmeskedve elpusztulni. Most? 40 év múlva? Teljesen lényegtelen.
Ez a parancs az, amely most várakozásra int, megvárom, mi fog történni, persze résen vagyok, készen a védekezésre, a terepet úgyis a pusztítás miatt viszonylag jól borítják kawarimihez használható romok, s még mindig segítségül hívhatom emellé a bunshin technikát is, ha úgy hozza a sors. Hiszen amíg képes vagyok mozogni, bármiből lehet fegyver és bármilyen egyéb módon nehezíthetem meg a velem végezni kívánók dolgát.

**Kanmiru** Csüt. Dec. 23 2010, 02:31

Minden amit tettem, csupán fellágolás volt, olyan, amit eddig ritkán éltem át. Tomboltam, ahogy talán sosem szabadott volna, de legalább eltűntek az ellenfeleim, s az így felszabaduló térben új érzés kerített hatalmába. Negatív impulzust éreztem felszabadulni, ami csupán kevéske, és eltűnni volt elég, amint az ellenfelünk egyre távolodott az egyik újonnan érkezett pedig egy fájó lélek lehetett...
Viszont agyam visszarángatott a valóságba: lépteket hallottam újra, és irányba tekintve, mintha egy harmadik szemmel láttam volna is az elhaladó alakokat Takuma felé. Nem teketóriáztam tovább, nem tehettem, rohanvást indultam neki a város falának, és közben az alkarvédőm pecsétjébe zártam a botomat, csak, hogy utána kezembe is idézhessem a kígyóláncot. Pár lépésnyi időm volt: habozni akartam, segíteni Takumának, de egyszerre fogott vissza a tudat, hogy Hissori nekem sem segített sosem, és hogy most Takuma a legnehezebb környezetben tanulja meg azt, amire nekem éveim voltak. Hagynom kellett, hadd vigye előre a maga akarata, és hadd ne legyek az útjában, ha képessé válik kiengedni magából az energiát, ami folyamatosan benne tombol.
Megfogtam hát a lánc közepét, és a fejem fölött megpördítve, a lendületemet a shushin jutsuval gyorsítva hajítottam el a kígyót, aminek két feje így szétvetődve repülhetett a rohamozók felé. A lendületemmel fel sem hagyva rohantam fel a falra, és siettem fel annak tetejére, hogy körülkémlelhessek a tájon...

**Hamacho Yoshitaro** Pént. Jan. 07 2011, 19:15

A reggel igen lassan jött csak el, mely a kellemes els napsugarakat hordozza, mint egy kedves anya a kisgyermekét. Bár Yoshitaro-nak sikerült álomba merülni, mégis mikor felkelt úgy érezte, mintha rajta tartottak volna egy bulit. Fáradtan kikászálódott az ágyából és az ablakhoz cammogott, amit kinyitott és élvezettel lélegezte be a friss reggeli levegőt. A kinti zajok szerencsére kezdték felébreszteni a bandát, ami jó, mert így nem a férfinak kell mindkettőjüket kirúgni az ágyból. Gyorsan felkapta a fal mellől a hátizsákját, amibe kotorászni kezdett, majd egy-egy rizsgolyót dobott oda a fiúknak.
-Jó reggelt! Egyétek meg, szükség lesz az energiára.- mondta egy mosollyal, majd a harmadik rizsgolyót kicsomagolta és jóízűen beleharapott.
Egy kicsit bambán, de vidáman nézelődött ki az ablakon és várta, amíg a többiek felöltöznek. Épp az utolsó harapással lenyelte volna az ételt, mikor egy koszos, teljesen leizzadt és rémült fickó rohant végig az utcán és az egyik bódéshoz sietett. Sajnos nagy volt a zaj és ráadásul nem is volt annyira közel az árus, így Chakra-t irányított a fülébe hallgatózni kezdett.
-...gond van!!!!! Szörnyű!! Mindenkit lemészároltak és még most is ott vannak azok az emberek!!- marcangolta a haját a férfi.
-Nyugodj meg, rendben? Azonnal szólunk a rendőrségnek és...- kezdett bele.
-De ezek erős Ninja-k! Semmi esélyük!- ordította a férfi és remegve összekuporodott.
Azonnal összeállt neki, hogy nagy baj van. Viszont tudta, hogy biztos nem Hana...mármint nem CSAK Hana lehet a hunyó, ugyanis a férfi többesszámmal beszélt, vagyis vagy a csatósai, vagy váratlan vendégek toppantak be megszerezni a fegyvert.
-Srácok, indulunk!- fordult meg határozottan, majd felkapta a cuccait és a kardját és kirontott az ajtón.
Miután kiért fél füllel meghallotta, hogy valamilyen házról beszélnek, ami a fogadónegyedben található. Az egész csapat szélsebesen sietett a helyre, nehogy még túl késő legyen, bármi is történjék.
~Hana...Te...~ morogta magában és dühösen sziszegett egyet.

Zetsu Szomb. Jan. 08 2011, 13:18

[Takuma & Kanmiru]

Gyors léptekkel Kanmiru felért a fal tetejére, lábait szedve egymás után. A fal tetejéről szinte az egész várost lehetett látni, sok hely áll már romokban vagy szolgál étek ként a láng éhségének. Azonban ismét egy újabb nagyobb erejű illető jelenik meg a közelben, sietve a fogadónegyed felé, és úgy látszik hogy biztos a dolgában, valószínűleg fel akarja mérni a terepet. Egy kisebb mozgolódást érzel a város fal azon részén, ahol jó pár klón mozgolódik, elindultak az ellenkező irányba, nem lehet tudni, hogy mit akarnak, de nem úgy tűnik mintha a kis csapatot akarnák megkerülni a falon kívül, hogy hátba támadják őket, egyszerűen elvonultak páran.
Takuma eközben eldobta a robbanócetlis kunai-t, és az a bizonyos klón bizony észrevette, és elugrott, te azonban utána pattantál egy rakéta sebességével, és bár már a kunaitartója felé nyúlt, te még időben letudtad húzni a kunaidat rajta, így egy igazi ellenfélben jó kis 10-15 centis húsbevágást okozhattál volna, azonban mivel nem "igazi ellenfél" így csak eltűnt az a klón. A másik két klón már a robbanócetli közelében volt amikor leértél a földre, rögtön aktiválnod kellett, és ekkor robbant fel az egyik klón. Te nem láttad, de a másik már a levegőben volt, és néhány kunait dobott feléd, a ködön keresztül azonban nem mindegyiket láthattad ahogy feléd szálltak kecsesen, így kettő eltalálta a bal karodat és a jobb lábad, a karod csak karcolódott, de a lábad szélébe azonban belehasított. A fájdalom egyfajta frissítő hatással lehetett rád, de lehet hogy egyszerűen csak irtóra fájt, az biztos, hogy valamivel nehezebb a jobb lábadon állnod, és így ügyelned kell az alsó végtagodra, amikor ki akarsz térni a következő támadás elől. Ugyanis az égből a klón egyre csak közeledik feléd, méghozzá valahonnan - valószínűleg egy őrtől - szerzett egy yari-t, és azt próbálja majd a fejedbe állítani. Még van egy kis távolság köztetek, de nem sok, ideje lesz lépned.

[Yoshi]
//Itt igazán nincs mit mondjak//

Felkaptad a motyódat, majd elindultál a fogadónegyed felé, végigrontva az épületek között, vagy a tetőiken száguldva. Ahogy az utcára néztél, láthattad, hogy sok őr mozgolódik, valaki nem tudja mit csináljon, sok a sérült, néhol csak az utcán tudják őket elszállásolni, és nincs elég orvos vagy gyógyító mindenkire, szóval néhányan már halottan fekszenek a hordágyon. Lassan közeledtél a megemlített fogadó negyedhez, és csak egy nagy köd várt téged, ahova belépve csak további hullákat láthatsz, az őrök hullái fetrengenek az utcákon. Mind valószínűleg bátran harcolva halt meg a civilekért és a városért. Ahogy egy nyitottabb térre érsz, láthatsz egy ninját, ahogy bajban van, egy másik ninja süvít felé egy yari-val a levegőből, bár nem tudod megítélni ilyen távolról hogy melyik az aki hivatalos ninja faluhoz tartozik, vagy melyik esetleg nem tartozik egyikhez sem. A távolban a ködön csak annyit lehet látni, ahogy egy bizonyos illetőt kirúgnak a kapun egy elég erőteljes rúgással, bár azt is eléggé homályosan látni, inkább csak annyit mondjunk, hogy látod ahogy az árnyak összeérnek majd az egyik kirepül a bezúzott kapun. A köd már kicsit kezd felszállni, de még jelen van. Eddig Hana-t sehol sem látod.

[Hana, Hikari & Zouo]

Míg beszélgettetek néhány klón elkezdett mozgolódni a falon. Először az egyik hátra nézett, egy jó ideig bámult a ködbe, valószínűleg meglátott valamit. Olyan 5-6 klón el is indult a falon valamerre (nektek balra), nem tudni, hogy mit akarnak. De a többi még mindig helyben maradt, és még az "eredeti" mindig ott volt előttetek. Egy kis nevetést lehetett hallani a szájából. Majd megvakarta egy kicsit a fejét.
- Hát ha tudnád hogy ki vagyok akkor rosszul csinálnám a dolgom, nem is én vagyok a lényeg - majd ismét kuncogott egyet a te "ajánlatodon", majd sóhajtott egyet - Olyan apróságok mint a gyilkolás, az erőszak, a kínzás, mind olyan dolgok amiket a gyengék tesznek, értelmetlenül nem gyilkolok. Azonban abban van valami, ha egy hozzád hasonló gyöngyszemet törlök el a föld színéről. Túl sokat képzelsz magadról Hana Fujishima, túl sokat...- valószínűleg a "gyöngyszemet" most nem a szépségedre hanem az erődre értette.
A megmaradt klónok (úgy tíz), leugrott a falról, és különböző fegyvereket cipelve maguknál kihívóan mutogattak feléd, mintha csak fel akarnának bőszíteni. Az eredeti felugrott a falra, szóval mondhatni helyet cseréltek, majd leült a fal szélére. Két klón, az egyik egy katana-t lóbálva, a másik egy kunai-okat és a shurikeneket dobálva közeledik felétek. Feltűnően kezdő ként viselkednek. Közben az ismeretlen ninja is gyakran a háta mögé néz, mintha csak egy jelzésre várna.

Ajánlott tartalom