Partvidékek

A partokon sótűrő, főleg cserjés területek találhatóak meg, a növényzet egy mérföldre a partoktól folyamatosan csökken, míg a szirtek mellett már csak derékig-vállig ér. A szirtek magassága öttől az ötven méterig váltakozik, a part pedig végtelenül sziklás, néhány tisztább mély hasadékot kivéve.

//Chouji//
-Na itt vagyok.- mondtam magamban -Nem tudom Gen miért küldött ide, de itt vagyok. A partot csendesen mosta a víz. Szeretem a vizet. Egy alak rajzolódott ki a távolból. Egy gyerek volt az. Előhúztam a két fegyveremet, majd ugrásra készen vártam rá. Amint elég közel ért, rárontottam.

//Chouji//

~Mit keresek én a vízesés országában?~ Tünődtem, miközben egy lepke száált el elöttem. Elkezdtem kergetni, mikor egy idegeg rámrontott wakizashival és katanával. Előkaptam a hátamról a 2 ninjatot és megpróbáltam lassítani a csapást, majd kiugrani alóla.
- Mit ártottam neked ember? - Próbáltam a legcukibb fejet felvenni, ami lehetséges 2 ninjatoval az ember kezével. - Erre mit lépsz?
Elmutogattam a kézjeleket, majd létrehoztam a Kirigakure no jutsut. Direkt nem lett sűrű, ogy a következő támadásom elől el tudjon ugrani, de engem még épp ne lásson. Eldobtam az egyik ninjatot ellenfelem felé, majd aktiváltam a néma gyilkolás technikáját és megpróbáltam megkeresni, hogy vajon merre lehet, miután hárította valahogy a támadást. * Ha megtalálom, akkor előveszek egy kunait és megvágom egy kicsit a pofikáját és lenyalom a vért, majd várom a reakcióját.*

Amint közelebb ért láttam, hogy egy lány az. Ködöt csinált, el tűnt. Reakció gyanánt felugrottam egy közeli sziklára, kikerülve a ködből. -Miért támadtam rá egyáltalán?- tűnődtem el -Talán, csak elkapott a szokásos hév. Figyeltem a ködöt, gondoltam, hogy ez valami jutsu lehet, mert hirtelen jött.

//Chouji//

A srác kiugrott a ködből és mivel nem igazán reagált a támadásra, így feloldottam a jutsut. Majd miközben összeszedtem a fegyvereimet, felé fordultam és megszólaltam.
- Nem akarok harcolni. Te kedves fiúnak tűnsz és én egyébként is én tanulni jöttem. Remélem nincs harag.
Eltettem a fegyvereimet majd a srác felé fordultam és vártam a választ. Közben a távolban egy ismeretlen ember körvonalai rajzolódtak ki.

//Hachi 2 üzenet:
1. Ha nem reagálsz a támadásra, akkor én se tudok mire.
2. Chouji írta:
Yahoo!

Jól nyomjátok emberek. Hachi-chantól kérnék egy válasz reakciót és utána kezdhetjük is a tanulást. Legalábbis a bevezetést. ^^

-Mi a csoda?- gondoltam, mert fejbe talált valami. Amikor jobban megnéztem, egy evőpálca volt az, de keményebb mint a többi. Az "ellenfelemet" is fejbe találta egy. -Valaki van itt rajtunk kívül- gondoltam, lehet, hogy Gen ismeri ezt az alakot, akárki is legyen, azért küldött ide, hogy vele találkozzak. De mit akarhat vajon? Talán tanítani valamit? Ha igen, akkor mi lehet az? És ez a lány mit keres itt? Sok volt a nyitott kérdés, de később remélhetőleg mindre választ kapok.

Gyengén éreztem egy idegen chakrát a közelben, de nem nagyon tudtam megmondani hol van a forrás. Aztán enyhe köd jött létre, majd valami repült felém
- Áu!
Ahogy valami eltalálta a fejem, hátraestem. Ahogy észrevettem, hogy mi is az ami fejbe talált, egy evőpálcika. Ahogy tudatosult bennem, hogy mi is az röhöghetnékem támadt.
Előkaptam mindkét ninjatom és felszólítottam a támadóm.
- Jöjjön elő. Ne dobálózzon itt evőpálcikával.
2 karddal a kezembe vártam a támadást, arra fordulva amerről az előző jött.

Szokatlanul alakultak az események, amire mindketten másképp reagáltatok. Míg egyikőtök egyszerűen elmélkedett, addig a harciasabb fél készen állt egy kis nyársalásra. A kis arcátlan, aki idáig nem merte megmutatni magát vagy egyszerűen csak nem akarta, egy könnyebb széllökettel együtt érkezett meg a helyszínre. Bár a földön ülő Hachi-chan látta a betoppanó illetőt, aki gyakorlatilag a semmiből tűnt elő addig Ten-chan csak érezte a tarkójához nyomódó hideg fémet. A vicces kedvű idegen ugyan is könnyű szerrel már a megjelenésekor a lány vakfoltjába került miközben egyetlen senbonnal tartotta sakkban, vagy élvezte a kialakult helyzetet. Bárhogy is, úgy látta jónak, ha már így itt vagytok, megtudakolja céljaitokat.
- Szép napot bogárkák. Mi szél hozott titeket ebbe a kicsiny országa, Hm? Aztán nem hazudni vagy bepróbálkozni, nehogy véletlen megcsússzon a kezem. - eresztett meg egy hideg mosolyt Hachi-chan felé, elvégre Tenshi nem láthatta, mit csinál a fickó.


A sensei:

// Lehet válaszolgatni a kérdésére, illetve mivel amúgy is tanulni akartok, levezetni, hogy hogyan ötlött fel a karaktereitekben az ötlet, hogy tanuljatok, na meg persze, hogy mit is akartok. Persze én tudom, hogy ti mit akartok, de a tanárotok nem. ^^ Lehetőség szerint jóval hosszabban fejtsétek ki ezt.//

-Szóval te voltál az!- mondtam -Én azért vagyok itt, mert a mesterem Gen ide küldött, hogy találkozzak az egyik ismerősével. Gondolom te lehetsz az. Én Funaki Hachiro vagyok, egy régi Konohai suhanc, de már réges-régen elszöktem onnan.- mutatkoztam be. Felálltam, odasétáltam eléjük, és kiegyenesettem.

// A bő kifejtésnél nem három sorra gondoltam. Karakterednek van egy buksija, öt érzékszerve és még egyebe mint neked. Van miből táplálkoznod, hogy összegezd céljaid, ideutazásod felidézését és a többi. Legalább kétszer ennyi legyen, ha nem több. Kitartás. //

Hirtelen kirázott a hideg, majd egy fémdarab ért a nyakamhoz. A formájából meg tudtam ítélni, hogy nagy valószínűséggel egy senbon lesz. Mivel nem nagyon láttam ellenfelem és egy mozdulat lenne kioltani az életemet, így fegyvereimet az övembe raktam, arra az esetre, ha mégis támadnom kellene és bemutatkoztam.
- Tenshi a nevem. Konogakurében születtem, de onnan elszöktem. Klánom egy része Kirigakureban maradt, így ott telepedtem le, ott van a bázisom. Én tanulni jöttem. Tetszett a trükk az evőpálcikával. Biztos vagyok benne, hogy az evőpálcika valami technika miatt volt ilyen kemény. Viszont jó lenne tudni, hogy pontosan ki is vagy, mert ez így elég frusztráló, hogy olyannal beszélek, akit nem látok.
Remélem a kérésemre elveszi azt a nyomorult vasdarabot a nyakamtól és bemutatkozik, ha már fadarabbal dobál és védtelen kislányokat fenyeget, akik még tenni se tudnak ellene semmit.
- Ero san megkérem, hogy tegye el azt a fémdarabot és mutatkozzon be rendesen. Mert Nem szép dolog legalább jounin szintű karinak két védtelen gennint megtámadni.
Egy pillanatra eszembe jutott, hogy előre ugrok, miközben kiveszem a ninjatot és megtámadom emberünket, de ezt gyorsan elvetettem reménykedve, hogy teljesíti a kérésemet.

Mindketten tartottatok egy kiselőadást magatokról, ki hosszabbat, ki rövidebbet de lényegében mindez nem érdekelte a délelőtti dobálót. Senbonját szépen visszacsúsztatta a zsebébe csak azért, hogy utána eltűnve egy közeli sziklán ücsörögve jelenjen meg.
- Látom konohában se aranyból vannak a falak, ha egyszerre kettő ember is eljött onnan. - jót mosolygott azon, hogy az egyik legnagyobb falu milyen helyzetben van elvégre shinobijai többnyire hűek a faluhoz.
Egy rövid időre hallgatásba burkolózott és titeket nézett. Szinte meg se mozdult csak figyelt csendben néha ásított, ti pedig kénytelenek voltatok tűrni. Közel fél óra után végül száját ismét szólásra nyitotta.
- Hol is tartottunk? Ja igen. Nos fiú nem tudom ki ez a Gen nevű ember, akiről beszélsz, de feltehetőleg nem ismerem. Így hogy végiggondoltam a dolgokat a legtöbb ismerősöm halott vagy inkább mindenki, elvégre nem hagyhattam, hogy szabadon szaladgáljanak. Rövid ismeretségünk alatt hívjatok mondjuk, Hoshinak. Szóval te kis hölgy tanulni akarsz és te fiú?
Fürkésző tekintetét ismét rátok szegezve, várva válaszaitokat. Tenshiről tudta, hogy tanulni akar, na de mit? És Hachi-chan ő csak ül, mint egy szobor és csodálkozik a nagyvilágba? Nem mutatja fenyegetés jelét a férfi egyelőre, ám jobb óvatosnak lenni.

Férfi végre elvette azt a nyomorult fémdarabot, amit senbonnak hívnak, a nyakamtól és bemutatkozott. Az igazi nevét nem tudtuk meg, de legalább tudjuk, hogy szólítsuk, Hoshi. ~Érdekes név. ~
- Hogy mit szeretnék tanulni? Családi gyűjteményben olvastam két érdekes jutsuról. Az egyik a Oboro Bunshin no Jutsu // Ködklón Jutsu, a másik Youji // Fogpiszkáló, de ezúttal csak az utóbbit szeretném megtanulni.
Remélhetőleg kielégítettem a kiváncsiságát emberünknek. Közben még társam még mindig a földö ült és nézett maga elé. Shurikentartómból elővettem egy senbont, és a lábai elé dobtam úgy, hogy baja ne essen, csak fogja fel, hogy rá várunk.
- Hali! Valami reakció bambula?

//Hachi basszus ennél többre nem telik?//

Tenshi a lábamhoz dobott valamit, ami megzavart. -Én nem tanulni jöttem, de ha már itt vagyok, akkor szeretném megtanulni a Kirigakure technikát.- mondtam remélve, hogy ez a fickó meg fog tanítani rá. Felálltam, gonosz szemmel néztem Tenshire, a dobás miatt. -Ezt még visszakapod!- mondtam neki halkan.

// Hachi a szabályzat kimondja a minimum 4-5 soros postokat, így tessék ráállni a dologra, hogy később ne legyen gondod belőle. //

Rendelésetek leadva és már csak feldolgozásra vár, mint valami étteremben. A jókat bambuló Hoshi akiről mondhatni nem derült ki semmi azon kívül, hogy tömeggyilkos, lemászott a szikláról és létrehozott két klónt. Na de nem valami mezei bunshint fűből, fából, hódból. Rendes hús vér szétpukkanó árnyékklónok voltak. Mindkettőtökhöz odament egy-egy klón, ám mielőtt tovább áltatok volna, az eredeti bontott kiadás intézett hozzátok pár szót.
- Szerencsés napotok van gyerekek. Nem sűrűn szoktam másokat tanítani, de mivel jól elszórakoztattatok így teszek egy kivételt. Bármi kérdésetek van, nekik tegyétek fel. - bökött a két másolatra majd rögtön utána egy pukkanás és füst közepette eltűnt.
Lehet hogy ő is klón volt? Fene se tudja, irány edzeni.


Hachi

A téged vezető klón a közeli folyóhoz vitt téged. Veled ellentétben ő nem állt meg, hanem könnyedén rásétált a vízre majd bemutatott egy pózt melynek hatására sűrű köd keletkezett. Az orrodig nem láttál a ködben, és így visszagondolva, már megkérdőjelezhető volt mennyire volt jó ötlet, ennek a technikának a megtanítására megkérni, egy látszólagos pszichopatát. Pár másodperc múltán a köd nyomtalanul eltűnt és Hoshi ismét ott állt előtted teljes valójában.
- Remélem figyeltél. Neked nem kell így pózolnod, egy egyszerű tigris pecsét is megteszi. A technika lényegében igen egyszerű mindössze be kell segítened a természetnek. A chakrádat áramoltasd ki a tested minden pontján, keverd el a közeli vízzel, ziláld apró darabokra molekulákat és kész is a köd. Azonban a koncentráció fontos részét képezi a feladatnak, elvégre egyetlen egy pecséttel dolgozol. Gondolj arra, amit el akarsz érni, és akkor el is éred. Persze nem ilyen könnyen de a többi rajtad áll. Jó szórakozást.
A klón szépen elterült a fűben és az eget kezdte nézni kicsit sem figyelve rád, elvégre ő ennél többet nem tehetett érted.


Tenshi

Újdonsült partnereddel nem távolodtatok el túlságosan a kiindulási helyetekről, mindössze a pár méterre lévő erdőt vettétek célba. Az erdő szélén megáltatok mire Hoshi kutakodni kezdett a zsebeiben melyekből előkapott egy doboz fogpiszkálót, egy ceruzát és tartalék evőpálcikákat. Minden előzetes figyelmeztetés nélkül előkapott pár darab fogpiszkálót, amik egyik pillanatról a másikra befeketedtek, és rögtön azután már repültek is a legközelebbi fa irányába, amiből kiszakítottak egy kis kis darabot.
- Meg kell hagyni egyszerű, de nagyszerű kis technika ez. Bár első ránézésre talán könnyűnek tűnik de korántsem annyira az. Először is kezdjük az eszközökkel, amiket ide kikészítettem. - bökött a földön heverő nemrég elővett tárgyakra.
- A technika neve ugyebár fogpiszkáló bár ez eléggé értelmetlen név és nem is sokat takar, na meg megtévesztő, de hagyjuk is ezt. Ha elsajátítod a technikát lényegében minden olyan tárgyat képes leszel senbonként használni, ami hasonlít rá. Például egy fogpiszkáló hasonló formailag, ám fából van és kisebb is. Így ebből következően a hatékonysága fele akkora se, mint a senboné. Na de térjünk rá a technikára. Az első feladatod az lesz, hogy ezt a három tárgyat megtanuld úgy dobni, mintha tényleg senbonok volnának. Ha ezzel a lépéssel végeztél, akkor megnöveljük az ütőerejüket. Ezt úgy tudod kivitelezni, hogy chakrát vezetsz beléjük, melyben benne kell legyen a szándékod is, ami erősebbé teheti őket. Jobban mondva, amikor beléjük vezeted a chakrát, akarnod kell, hogy erősebb legyen az adott tárgy. Amit tőlem láthattál az elemi chakrával volt felerősítve, te egyelőre sima chakrával tanulod meg. Előtted a pálya és az erdő.
Hoshi kettő lehuppant a fűbe kezeivel megtámasztotta magát és felvette a jó öreg mosolymaszkot.

// Mindkettőtöktől minimum harmincöt sort kérek. Három próbálkozás, negyedikre sikerül. //

Az ismeretlen, akiről még mindig a nevén kívül nem nagyon tudtuk meg semmit, leszámítva, hogy egy pszichopata tömeggyilkos, aki a saját családját, barátait, ismerőseit gyilkolta le, egy szikláról nézett minket. A következő fél órában nem történt semmi, azon kívül, hogy egymással szemeztünk. Ekkor valami történt. Kézpecséteket formázott és két klón jelent meg mellettünk. Így szólt hozzánk:
"- Szerencsés napotok van gyerekek. Nem sűrűn szoktam másokat tanítani, de mivel jól elszórakoztattatok így teszek egy kivételt. Bármi kérdésetek van, nekik tegyétek fel."
Miután elmondta mondandóját eltűnt egy füstfelhő keretében. ~Valódi vagy klón volt? Ki tudja?~ Gondolkodtam hosszasan magamban, ameddig a sensei el nem kezdte hosszan ecsetelni a technika lényegét. Elmondta, hogy szerinte a technika név értelmetlen és hogy igazából nem sokat takar, végül, hogy eléggé összezavaró tud lenni. Valami olyasmit is mondott, hogy a technika megtanulásával bármilyen tárgyat, ami hasonlít a senbonra, senbonként lehet elhajítani és ugyanaz lesz a hatása, mintha azt dobtam volna el. Aztán 3 tárgyat mutatott, hogy azokat próbáljam meg eldobni, úgy mintha senbon lenne, aztán meg kell erősítenem őket. ~Hogy is álljak neki?~ Felvettem az első tárgyat, mellé kivettem egy valódi senbont. Becéloztam egy fát. Eldobtam a tárgyakat, de sensei által adott tárgy körülbelül fél métert repült a senbonnal ellentétben, ami egyenesen beleállt a fába. Kivettem a fából a senbont és felvettem a tárgyat is. Újra eldobtam, ezúttal már sikerült eldobnom a fáig, de az eszköz a fáról lepattanva ért földet. ~ Akkor gondolkodjunk!~ Benyúltam a bal oldalamon található övtáskámba és elővettem a sminkkészletem. Rúzs, pirosító, szemceruza, körömlakk, szempillaspirál, szemhéjfesték, púder és minden egyéb. A táskámból még előkerült egy tükör is. Első dolgom az alapozó felvitele volt. Aztán a tükröt kaptam fel és bekentem a számat rúzzsal. Arcomra vékony rétegben pirosítót vittem fel, aztán a szemceruzával kihúztam a szemem. Végül a körmöm következett. Egy réteg körömerősítő, majd a kedvenc színem, a vérvörös, amit az előző réteg száradása után kentem fel. ~ Most már gyönyörűséges vagyok, tehát már biztos sikerülni fog.~ Most, hogy szép vagyok, jöjjön a harmadik próba. Felvettem az eszközt. Chakrát összpontosítottam a fegyverbe és eldobtam. Ezúttal a hegye beleállt a fába, de ez az eredmény még nem elégítette ki várakozásaimat. Kivettem a fából. Következő próbálkozásom előtt elővettem a kulacsom, amiben a sake volt és meghúztam. Egyszer, kétszer, háromszor. ~ Na ez jólesett.~ Újra chakrát vezettem a sensei által adott tárgyba. Eldobtam és láss csodát szépen keresztül repült a becélzott fán. Örömömben elővettem az egyik Fuuma shurikent és elhajítottam. Körülbelül 3 fát vágott ki a hatalmas fémdarab, másik hármat pedig az árnyék shuriken, amit az árnyék shuriken no jutsuval hoztam létre. Következő tárgy után nyúltam. Első próbálkozásom nem sikerült, vagyis számomra nem volt kielégítő. Épp csak beleállt a fába. Második próbálkozásomra már komolyabban beleállt, de még mindig nem sikerült teljesen. Harmadikra, már 1/3-a a fa másik oldalán kijött. 4 próbálkozásra sikerült átdobnom a fán, sőt a fa mögött álló kőbe is beleállt. Következett a 3. tárgy, ami a másik kettőnél is kisebb volt. Itt is legalább 4 próbálkozásra sikerült átdobnom a fán. Aztán újra az első, legnagyobb tárgyért nyúltam. Chakrát vezettem a fába és arra gondoltam, hogy minél erősebb legyen a tárgy. Eldobtam az eszközt, ami két fán repült át. ~ Lesz ez még jobb is!~ Újra próbálkoztam meditáció, chakra kontroll, figyelem és dobás. Ezúttal sikeresen repült át 4 fán. Újra rúzsoztam a számat, majd önelégülten feküdtem le a fűbe pihenni. Táskámból kiszabadítottam a vadászgörényem, Miyát és vele kezdtem játszani.

//35 sor nem jött össze, de remélem nem baj//

-Az az érzésem nem lesz könnyű.- mondtam magamban, a tigris kézpecsétet formálva megpróbáltam a körülöttem lévő vízre koncentrálni, majd atomjairól atomjaira bontani, szétszórni a levegőben. A koncentrálás idejére becsuktam a szemem. Amikor úgy gondoltam, hogy megvan, kinyitottam. Körbenéztem, de a köd éppen hogy csak a bokámig ért, nem is volt sűrű. Újra próbálkoztam, de az eredmény ugyanaz lett. Még egyszer megpróbáltam, de nem bírtam összpontosítani, mert rengeteg gondolat kavargott a fejemben. Például, hogy akkor öreg tanárom valójában miért is küldött ide. Ahelyett, hogy ezen filózgatnék, inkább a jutsura kéne figyelnem. Újra tigris kézjelet mutattam, majd megkezdtem a chakrámmal való atomokra bontást. -Atomról, atomra- gondoltam magamban a technika közben. Az atomokat összekevertem a levegő atomjaival, szétszórni ahogy csak tudtam. Kinyitottam a szemem, majd körbenéztem. A jutsu sikeres volt, de még nem voltam vele igazán megelégedve. A köd elég magas volt, de még csak annyira volt sűrű, hogy a "tanítóm" körvonalait ki tudjam venni. -Ez még nem elég.- gondoltam -Olyan sűrűre kell csinálnom, hogy késsel lehessen vágni.- a gondolatmenetemet azonban megszakította korgó gyomrom hangja -Éhes vagyok- mondtam -Jut eszembe! Itt van a víz mellettem. Halászok valamit.- és már vettem is elő a shurikenemet. Közelebb mentem a parthoz, majd megláttam egy méretesebb halat. Eldobtam shurikenemet. Telibe találta a hal oldalát. Kivettem. Még vergődött, ezért wakazashimmal levágtam a fejét. Kibeleztem, megpucoltam, tüzet raktam, majd megsütöttem. Barbár módra megettem az egészet. -Akkor hát vissza a tanuláshoz!- újra kezdtem -"Remélem figyeltél. Neked nem kell így pózolnod, egy egyszerű tigris pecsét is megteszi. A technika lényegében igen egyszerű mindössze be kell segítened a természetnek. A chakrádat áramoltasd ki a tested minden pontján, keverd el a közeli vízzel, ziláld apró darabokra molekulákat és kész is a köd. Azonban a koncentráció fontos részét képezi a feladatnak, elvégre egyetlen egy pecséttel dolgozol. Gondolj arra, amit el akarsz érni, és akkor el is éred. Persze nem ilyen könnyen de a többi rajtad áll. Jó szórakozást."- idéztem fel Hoshi szavait -Persze! Szórakozás! Az!- a vízre koncentráltam újból, nem hagytam bemenni egy gondolatot sem az agyamba. Szétziláltam a molekulákat, majd megnéztem munkám eredményét. Meglepődve vettem észre, hogy elég pofás kis köd lett. Szinte nem láttam semmit. -Feladat letudva- gondoltam, leültem egy kicsit gondolkodni. Nem bírtam sokáig, mert reccsenést hallottam. -Úgy néz ki Tenshi is végzett már.- fölvettem a földről egy fadarabot, majd elkezdtem faragni. Jó sok ideig csináltam, végül a faragványom úgy nézett ki, mint egy nem is tudom, mint egy amőba. Szerettem faragni, de nem voltam jó benne. A "teremtményemet" a vízbe dobtam, ami nagy csobbanással csapódott be. Elterültem a füvön, néztem az eget, a felhőket. Amikor köd már leülepedett, felálltam, odasétáltam Hoshi-hoz, aki közben elszunnyadt. Kicsit belerúgtam. -Kelj föl kész vagyok!- kiáltottam neki.

Előtted álló trió kicsit megszeppent, de muszáj volt elmondaniuk hogy mi történt igazából.
- Az otogakurei ninják, elvittek egy fontos dossziét, ami a falu terveiről szólt, továbbá benne volt az egyetlen gyengénk is.....Makoto, fontos hogy vissza hozd azt a dossziét, különben nekünk végünk!
Kiáltott fel, majd felállt és megidézett egy kereső kutyát.
- Ő itt Gonnai, beszélő kereső kutya. Sikerült megjelölnünk az egyik ninját észre vétlenűl, ő a nyomukra tud majd vinni! De nincs több idő beszélgetni, siessetek kérlek!
Azzal hátat fordítottál, és Gonnaial a kebled alatt /*.*/ útnak indultál, pontosan a ninják útjába. Feladatod egyszerű, vissza hozni a dossziét és semlegesíteni azokat.


/még maradunk itt. Aztán ha gondolod, és úgy érzed képes vagy lebírálni magad, Shikaku mesterünk személyes kitalált mesélését lejátszhatjuk, tudod, amikor megadom mit írj, és a szerint pontozlak./