Partvidékek

Az ország csendes, lankás partjai, ritkás erdőségekkel.

[Sai]

Nem is igazán tudtam, hogy merre járok. Minél távolabb akartam kerülni a szállótól, Ran-tól. Próbáltam összeszedni a gondolataim, de mintha az emlékek is egyre távolabb kerültek volna tőlem, ahogy a partvidékek felé barangoltam.
Két nap rohanás után visszavettem a tempóból. Általában futottam összeesésig, aztán elaludtam, felkeltem, futottam. Pár kilót is biztos leadtam, nem volt kedvem enni különösebben. Egyelőre csak menekültem a történtek elől és nem akartam gondolni se rájuk. Ez így nem mehetett sokáig, a második nap estéjén komolyan elfáradtam. Megálltam, eldöntöttem hogy rendbe rakom magam végre. Egy patak közelében sikerült letáboroznom, megmosakodtam, ettem valami maradék kaját, ami nem tudom mikorról maradt meg, de még ehető volt.
Miara halott, Ran őrült pszichopata. Ismét egyedül vagyok. Könnyű megszokni a jót. Megszoktam, hogy ott van Ran és együtt mászkálunk, Miarát is egészen megkedveltem… Erre tessék, az események váratlan fordulatot vettek és… Mihez kezdjek most? Céltalanul bolyongok mindenfelé. Fejlődésben teljesen el vagyok maradva. Talán meg kéne állapodnom valahol, mondjuk keresnek kéne egy tanítót. Éppen Ran is taníthatott volna, de ő nem nézett ki tanár fajtának és határozottan tartottam volna tőle, hogy egyszer merő véletlenségből meggyilkol. Rant szépen elfelejtjük és Miarat is. Most pedig alszunk egyet és megálmodjuk reggelre, hogy mi legyen velünk.
Egy fának támaszkodva aludtam el, elég gyorsan. Egyszer felébredtem, amikor valahol félúton voltam a fa törzse és a föld között. Keményen ütköztem valami gallyal is hála az égnek, de nem foglalkoztam vele. Egy nagy sóhaj kíséretében elterültem a fűben, hogy újra elnyomhasson az álom.

Már jó párnap eltelt azóta, hogy elhagytuk a szelem falut. Ahol Yuzut megtaláltam és elfogtam Goukant. A jutalom begyűjtése után meg ejtetünk egy kisebb bevásárlást. Ruhákat és felszerelést vásároltunk. Főként ruhákat és azt is jobbára csak Yuzunak. Már egyikünk sem emlékszik a kis város nevére, ahol bevásároltunk. Jelentéktelen kis hely volt ezért nem is érdemes említeni. Azt viszont sejtetem, hogy követnek minket. Nem biztos, de szóba jöhet üldözőink vannak. Ezért látatlanban is igyekeztünk megtenni mindent nyomaink elfedésére és az üldözök munkájának meg nehezítésére.
- Yuzu ha valami baj lenne, ugye tudod mi a dolgod.
- Igen persze, elbújok és várok, amíg nem szólsz vagy nem lesz csendes minden.
Mondta miközben végig ponta-Chan-t szorongatta. Biztos volt magában, de látszott, hogy fél. Meg kedvelt és talán egyre jobban bízik bennem. Ezért talán fél, hogy elveszít engem. Én pedig nem akarok neki csalódást okozni.

Ez mind két nappal ezelőtt történt. Most már tudom, vagy is tudjuk, van valaki a nyomunkban. Egy ember biztos, de nem kizárt többen vannak. Időben nem érünk biztonságos helyre, ezért taktikát kell váltanunk.
- Yuzu lécíves vidd ezt a tekercset magaddal és búj el ott a szikla mögött. Egy kis üreg van, ott ahol nem vehetnek észre.
Kislány bólint ponta chant és tekercset markolva elszaladt és eljut az említett helyre.
Én pedig ott álltam egyedül. Két ninjatot elő húztam és a földbe szúrtam. Vártam, hogy megtaláljanak és lezárjuk ezt az egész hercehurcát.

Tréfa vagy nem tréfa, kétféleképp lehet őket csak lerázni vagy átadom a pénzt. Ami nem áll szándékomban vagy megölöm mindet. Így megszabadulok a további üldözésektől. Még a világnak is szívességet teszek, hogy ha eltakarítom a szemetet.
Yuzuval megállunk egy cukorkás standnál. A figyelmeztetés pedig ott visszhangzik a fejemben, de már felkészültem a hasonló dolgokra. még előző éjjel szinte minden pénzem-lepecsételtem egy tekercsbe. Az aprócska aktatáskában pedig értéktelen papír halmok voltak csak. Kivéve pár bankot. Meg tévesztés kép a papír kötegek tetején volt egy-egy kis címletű papírpénz. Míg Yuzu kiválasztotta a cukorkákat én letettem a táskát, majd fizetem és távoztunk. A táska maradt a helyén ahova leraktam mi pedig elindultunk a szállásunk felé. Legalább is az édesség árusnak mondtuk. Na, jó nem mondtuk csak előtte beszélgetünk, hogy vissza kellene menni, pihenni. Tudtam, hogy a turpisságra rá fognak jönni előbb vagy utóbb a rosszarcú fekete ruhások. Ezért is távoztunk azonnal a városból lehető legnagyobb csendben és titokban. A városból kiérve továbbra is igyekeztem nyomainkat elrejteni, de amilyen mázlink volt fel tudtunk kéredzkedni egy kereskedő szekerére, aki elvit minket a legközelebbi kereszteződésig. Mi úti célunk az ellenkező irányba volt.

Puff neki ennyit a sikeres meg menekülésről. Nincs más választásom kénytelen leszek harcolni az enyhe túlerő ellen. Főként, hogy a kereskedő emberei vagy halottak, vagy pedig harc képtelenek.
- Hé öreg, én feltartom őket te pedig az erdő szélén megvársz. Bármi baj történne vidd Yuzut Kumogakure no Sato-ba és a kapu őrségnek add át ezt a levelet. Ne agodj, kapsz majd némi jutalmat tőlük a jó cselekedetért.
Leugrom a szekéröl és meg igazítom a ruhám, a kezemben egyetlen tekercs van amit a földre helyezek és fel is oldom a rajta levő pecsétet.
A földön négy ninjato hever csak négy, hisz a shuriken tartó a combomhoz van rögzítve. Kezem felemelem, hogy felém közeledők lassítsanak vagy megálljanak egy pillanatra.
- Ha már úgy is túlerőben vagytok, legalább játszadoztatok el velem. Tartsatok abban a hitben, hogy megúszhatom a támadást.
Miközben beszélek villám gyors mozdulatokkal hátamra veszem a négy kardot majd kivonok kettőt és a földbe szúrom magam előtt.
- Láss mindent és győz vagy járd el a bukót istenek táncát.
Suttogom magamnak a szavakat és kezembe veszem a két kardot, egyenlőre elég lesz csak ennyi két ellenfél ellen.
Akuma amimono odoriko /// Démoni penge tánc -ot fogom eljárni. Még nem teljesen kiforrott a stílus de ennyi támadóval szemben nincs esélyem, hogy ha nem használom. Azért valami csoda vagy segítség nem jönne rosszul oda fentről, vagy oda lentről.
Én nem támadok, a kivárásra jászom, a két támado tegye meg az első lépést, hogy egy ügyes mozdulattal kitérhesek előlük. És ha lehetőségem engedi minél jobban megmártsam bennük a pengém. Lényegtelen, hogy hol arc, felsőtest vagy ép a lágyék csak vér fakadjon.
Meg kezdődőt hát a démon tánca.

***
Ha hirtelen mégis több támadom lenne egy szere a kettőnél:

Mégis több támadó indulna neki már az első körben és rontanának egy szere rám akkor nincs más választásom mint a második szintre, vagy is a második táncot eljárni. Ez esetben lehunyom szemeim és aki ninja érezheti a felszabaduló igen csak egyedi és különös chakrát és szétáradó aurát. A kardok amik hátamon pihenek meg moccannak először szép lassan, majd hirtelen mintha kilőnék őket egy puskából ugranak elő.
- Na gyerünk járjuk el a DÉMONOK TÁNCÁT!
Kiabálok hangosan és közben a támadókra mosolygok, hideg vér fagyasztó mosollyal. Furcsa nem védtelenek tűnő nő, és most még is mintha egy túlvilági szelemet idézet volna meg. Olyan volt mintha egy szelem állna mögöttem és tartaná a két kardot.

Nah így kell ezt csinálni. Mosollyal konstatálom, hogy két ellenfelem ideiglenesen kivan vonva a forgalomból egy időre, de a neheze még csak most jön.
- Hm szóval mocskosan játszunk hát legyen.
Nem fordulok hátra csak elkiabálom magam.
- Yuzu bíznod kell bennem mint akkor ott a égő házban, kapaszkodj a hátamra.
A lány kocsirol le ugorva egyből hátamon landolt. Tudta, hogy miről van szó és mit szeretnék. Én pedig tudtam ez mekkora erő feszítés az ő részéről. Hiszen hiába vagyunk együtt attól még mindig nem bízik bennem annyira mint kellene. Lehunytam a szemeim egy másod percre a túlerő ellen csak egy föleképp van esélyem, hogy emelt Yuzut is védjem. Viszont így gyorsnak kell lenem és menekülés előtt legtöbb támadót semlegesíteni.
- Akuma amimono odoriko /// Démoni penge tánc második szint.
Suttogom magam elé és ekkor aktiválom a véremben rejlő örökséget. Eddig semmi nyoma, vagy csak halványan voltak ninja képzésre utaló jelek. Így most már fel fedtem mindent.
- Yuzu csukd be a szemeid, a látvány nem neked való.
Kinyitom szemeim és egyenesen támadóimra nézek. Tekintetemben vad tomboló düh izzik mi képes lenne elemészteni előtt és holtat egyaránt.
- Bántani akarjátok azt aki nekem fontos.....ezért nincs kegyelem.
Mondtam miután kinyitottam a szemeimet, mik teljesen megváltoztak. fájdalmasan vörös színben izzott benne pedig a jellegzetes ezüst karikák. Karikák mintha fáklyák lettek volna a korom sötétségben.
Két kard elhelyezkedése miatt kivonható volt, így Yuzu nyugodtan csimpaszkodhatott tovább.
Csupasz kezeimen közben ki rajzolódtak a jellegzetes minták, mintha testemben levő erek bőröm felszínén futnának.
Ha ninja van a közelben és képes chakrát érzékelni most meg érezheti azt ami testemből árad. Egy aura egy folyam ami tiszta meg zabolázót nyers chakra. A két kard magától emelkedett fel és magától mozdult. Mintha egy szelem, vagy egy láthatatlan démon állna a hátam mögött és mozgatná őket.