Partvidékek

**Kanmiru** Szer. Márc. 31 2010, 20:13

A Villám Országának nyugat felől szirtekkel, míg kelet felől enyhébb, sziklákkal határolt, kikötők létesítésére többnyire alkalmatlan partvonalai.

**Gawakatsu Hikuro** Vas. Jún. 02 2013, 19:13

Egy üres ház, sötét van, a gyorsétel zacskói a földön, a mosatlan a csapban, és egy ágy, amiben egy fiatal férfi fetreng, ez fogadja a Kumogakure no Sato-ból jött hírnököt, aki amint kopog az ajtón meglepődve látja, hogy az ajtó enged az erőnek, és kinyílik. Mintha csak egy lecsúszott író házába lépne az ügynöke, de ez most nem számít, a férfi majd megfullad a bűztől, ami bent fogadja. A levegő annyira sűrű volt, hogy szint azonnal pofán is csapta az illetőt, és repítette ki a kunyhóból. Mint aki az életét félti, elfelejti feladatát, és rohamos léptekben közelíti meg az ablakot, aminél el is húzza a függönyt, és kitárja az ablakot, majd nagy levegőt vesz kint, amikor megérzi a hideg fémet a torkánál, amint a bőrét megérinti.
- Ki keltett fel?! - és böffent a jounin, ami szinte azon nyomban ájuláshoz vezet a hírnök személyénél, ugyanis ennél büdösebbet keresve se találhatott volna, nem mintha valaki ilyeneket keresne.
- Csak a falu! - nyögi ki idejöttének okát, és nyújt át egy egyszerű levelet, amit Hikuro át is vesz, majd az asztalra dobja, leereszti a fegyvert.
- Ne haragudj komám, keblemre! - tárja szét mosolyogva a karját, utat engedve a hónalj nagyszerű aromájának. Ennél nem kellett több, a követ sikítva elrohant. A jounin nem értette, viszont széttárta a tekercset:

"Amikor reggel kinyitod a szemed, mondj köszönetet a napfényért, és azért, hogy élsz és erős vagy. Mondj köszönetet az életedért és a létezés öröméért. Ha pedig nem látsz magad körül semmit, amiért köszönetet mondhatnál, magadban keresd a hibát."
Hikuro, ennyi időt kaptál pihenni. Ideje, hogy felkelj téli álmodból, kimozdulj vackodból, és végezd a feladatod, mint minden ember. A háború elkezdődött! Kevés emberünk van, így egy olyan küldetéssel bízlak meg, amiben egy hajót kell megvédened. Eligazítás a kikötőben, a hajó mellett pontban 8:00-kor. Számítok rád!

Mabui

- Tehát 8, rendben mennyi is van most? - kérdőn néz fel az órára, ami pontosan 7:44:12,13,14... mutatott, ami kicsit felzaklatta a jounint. Gyorsan rendbe szedte magát, nem kellett hozzá, csak tíz perc, és benne volt a fürdés, borotválkozás, reggelizés és felöltözés, valamint a felszerelés felcsatolása //adatlapon feltűntetve//, és a maradék öt percet kihasználva elindult az egyik vegyesboltba. Szintjének megfelelően pillanatok alatt megtette az utat, és néhány rizsgombócot (2) el is tett a táskájába, hátha éhes lenne, mondjuk a nap 24 órájában. Pillanatok alatt a kikötőben termett, de nem tudta megkülönböztetni a hajókat egymástól, na jó annyiban igen, hogy az egyik ekkora, a másik ilyen színű, az egyiknek ez a neve, míg a másikon ott van egy menyétfej, legalábbis az oldalára ráfestve. Nem értett a kapitányi kreativitáshoz, hogy milyen nevet adjon egy hajónak, vagy mit pingáljon rá, viszont a hajót nem találta, ahova 8:00-ra pontosan oda kéne érnie. Még rendelkezésére állt néhány röpke másodperc, de csak állt a kikötőben és bámult ki a fejéből...

Uchiha Madara Vas. Jún. 02 2013, 19:50

//Hikuro//

A hírnök, miután átadta üzenetét, gyorsan tovább is állt. Az ilyen villámlátogatások kényszeríthetik néha az embert, hogy felismerje a körülötte lévő szemetet és bűzt, azonban ez most nem az az idő volt. Újabb küldetést kaptál, nem is akármilyent. Egy hajó rakományára kell vigyáznod, míg az úton van. A hintód a kikötőből fog indulni, a részletes eligazítást pontban nyolckor kapod.
Miután összeszedted minden szükséges tárgyad és élelmed, hamar az előírt helyre érkeztél. A hajókon kívül nem igazán látsz mást, valamint a hajókról sem tudod eldönteni, melyik lehet a tiéd.
Nem olyan messze tőled egy férfi forgatja tekintetét jobbra és balra, keresve valakit. Mellette áll négy Kumogakure-i fejpánttal ellátott shinobi, könnyebb páncéllal a mellkasukon, karddal az övükön. A férfi szeme hosszú keresés után rád talál, majd a kis csapat elindul feléd.
- Szép napot, Hikuro-kunhoz van szerencsém? A nevem Zhao kapitány, a Namikosetsu /Hullámtörő/ kapitánya - mutat egy nagyobb gőzhajóra. - A hajón egy igen veszélyes elítélt tarózkodik, az ön feladata, hogy megvédje a hajót az esetleges támadókkal szemben, míg elérjük a Tűz országának partjait. Onnan a helyi ANBU veszi át a rabot. - fejezi be a küldetés részleteit, majd hátat fordít, kezeit háta mögött összekulcsolja és elindul a hajó irányába. A fedélzetre lépve körbevezet téged a hajón, megmutatva a kis kabinod, melyben az elkövetkezendő négy napot tölteni fogod, majd a konyhát, és legutolsó sorban a hajó belsejében kialakított kisebb tömlöcöt. Egy hosszú, fekete hajú férfi térdelt a cellában, két keze magasra feszítve, erős láncokkal fogságban tartva. Két álarcos állt a cella ajtajánál, őrizve és figyelve minden apró mozdulatát a rabnak.
- Vele nem lesz baj, folyamatosan kábítják őt, az ön feladata a hajó védelme. Ha megéhezik, a konyhán a szakács bármikor a rendelkezésére áll, ha pedig elfárad, a kabinjában is megpihenhet - mosolyog rád Zhao kapitány, majd felsétál a toronyba, a hajó pedig lassan elindul.

//A következő körödben szeretném ha leírnád, miként rendezkedsz be a hajón, és mit teszel az első néhány órában, pontosabban az ebédig, mely pontban 2-kor lesz. Amint a kapitány elmondta, a tervezett út 4 nap, 2 oda, és kettő vissza, így lesz időd bőven mindenre, kezdeményezhetsz beszélgetéseket, vagy ha nem sikerült kipihenned magad, itt a lehetőség, rád van bízva.//

**Gawakatsu Hikuro** Vas. Jún. 02 2013, 20:56

A jounin nagyban vizslatja a hajókat, amikor egy hosszú hajú illetőre lesz figyelmes, aki neki ordít, pontosabban nem a férfire, hanem a vállán letelepedett papagájra. Az egyetlen erkölcs ebben a kegyetlen világban: a szerencse. Elfogulatlan, előítélet mentes, igazságos. Igazságos, ha most nincs, lehet délig itt ugrálok a tömegben, de így meg is van a hajó. Egyből a vadul ordibáló kalóz külsejű idegen felé veszi az irányt, aki informálja feladatáról, majd körbevezeti vasparipáján, és végül gyorsan lerázza. Miért ne rázna, biztos jobb dolga is van, mint egy jounin noszogatása, és a mellette való idegenvezető szerepe. Valakinek a hajót is irányítani kell, amin ez a barna hajú idegen degeszre tömheti magát. A hajó védése, talán kezdhetnénk máris egy feltérképezéssel, és akkor nem mondhatom, hogy nem tettem meg mindent az ügy érdekében. Már kezdi is a kézjeleket, amikor meg kordul a gyomra.
- Ne mááár! Most ettem. - a gyomra nem égett, biztos, hogy tele volt, de más nincs itt a kabinban, és annak átnézése után is erre jutott. Valószínűleg valamelyik matróz sétált el éhesen az ajtaja előtt. Az ágyára, ha ágynak lehetett nevezni azt a kemény valamit, amin majd aludnia kellett, letette a két Sai-t, amit magával hozott, az övtáskát hagyta csak magán a shuriken tartóval. Ebbe nem tudnak belenézni, így bizalmat kelthetek, hogy a két fegyveremtől megszabadultam, mintha biztonságban érezném magam a hajóján. Na, akkor most már belevágok. Gondolatát követték a kézjelek, és már alkalmazta is a technikát zárt ajtók mögött természetesen.
- Kagura Shingan! - a technika célja a feltérképezés, illetve a négy Kumogakure no Sato-ból származó shinobinak a megtalálása. Ha minden sikeres, akkor pontosan tudni fogja merre tovább, ugyanis néhány kérdése lenne az üggyel kapcsolatban, amit a kifutó hajó miatt lehetetlen volt eddig feltennie, első állomása a legerősebb shinobi a négy közül. Bár lehet, egy helyen tartózkodik az összes.
- Szia(sztok)! Hikuro vagyok a Gawakatsu klánból, klánom utolsó shinobija, igaz más Gawakatsu-k még vannak....ó, elszaladt velem a ló, téged hogy hívnak? Némi plusz info morzsát tudnál mondani, mit kell tudni, mire kell számítani, ki a főnők ötünk közül? Esetleg össze is ülhetnénk egy kisebb ismerkedő dumapartira, kíváncsi lennék, kikkel dolgozom együtt?! - mondaná vagy az egyiknek, vagy az összesnek, ahogy a helyzet hozza, ha kell egyenként az összesnek, majd ha a válaszokat megkapta tovább is áll a második fontos elintézni való ügyek személyéhez, a cellához. Lent az illetőket kezdi el faggatni:
- Ahoy társak! Úgy gondolom, a segítségetekre van szükségem, és fordítva is, van nálam két cuki rizsgolyó a derék szolgálatban lévő uraknak. Cserébe információt, és élettörténetet kérek rabunkról, és egy egyszeri lehetőséget, hogy beszéljek vele. Illetve, hogy a küldetésben benne van e az, hogy megölhetem, ha szökni próbál? - mondja mosolyogva a két rizsgolyót dobolva a két kezében. Ezután a legfontosabb feladatát végezné el, ami nélkül nem lehet megmaradni egy hajón sem. Ami annyira fontos, hogy egy jounin kell hozzá, de még így is emberpróbáló nehézségek, ugyanis magára a személyiségére is szükség van. Fel kell mennie a konyhába, és össze kell barátkoznia a szakácsokkal. Hogy miért ilyen fontos? Természetesen a fejadag növelése végett, illetve rajta mennek át a pletykák, így azokat sem ártana megismerni, és így a hajó legénységét. Meg is indul, a konyhába, ahol egy barátságos mosollyal üdvözli a séfet.
- Konichi wa! Tudom,m hogy csak idők múlva lesz kettő, de itt megvárnám, ha lehet. Hikuro vagyok, megismerhetnélek? Úgy vettem észre sok a mogorva alak ezen a gőzösön, szerencsémre belebotlottam talán az egyetlen normálisba. - a hízelgés annak a művészete, hogy valakinek pontosan azt mondjuk, amit ő gondol saját magáról, és még senkiben nem tett kárt, sőt... - Esetleg bemutatná nekem a csapatot, hogy ne legyek tudatlan? - kérdezi.

Uchiha Madara Hétf. Jún. 03 2013, 09:42

Technikádnak köszönhetően hamar rátalálsz a négy Kumogakure-i shinobire, akik épp a fedélzeten járkálnak. Ha tovább figyeled a hajón tartózkodókat, akkor érzékelhetsz még nem is olyan messze három másik komolyabb chakra-val rendelkező egyént is. A két őr közül az egyikük igen magas szintű szintű chakrával rendelkezik, habár társa sem marad tőle el, egy erősebb chunnin szintjén állhatnak. A két őrtől alig néhány lépésre pedig ott volt egy harmadik, magas chakraval rendelkező egyén, kinek szintje talán a tiéddel egyezett meg. Azonban a keringése akadozott, lassan folyt testében a chakra, mintha haldokolna. Ez a nemrég látott láncra feszített rab volt.
Miután sikeresen megtaláltad a négy kumogakure-it, közelebb sétáltsz, majd felteszed sorra kérdéseid. Habár ők nem ismertek téged, te pontosan tudtad, ki a valódi főnök a hajón, ha az érzékeid nem cslanak, a rabon kívül te rendelkezel a lehető legmagasabb chakraszinttel, társaid mind komolyabb chunnin, illetve zöldfülű jounin szintjén álltak.
- Üdvözlünk, Hikuro - int rád az egyikük, a másik három vezetője. - az Én nevem Taro, ők pedig Kota, Matashi és a hozzánk nemrég csatlakozott Kibura. A mi feladatunk, hogy teljesítsük a parancsaid, ha jobban tetszik, te van köztünk a főnök. A csapatom képzett shinobikból áll, sok nagynevű személy testőrségére kér fel minket a Raikage. Kota - mutat a magasabb, széles vállú férfira - kiemelkedő taijutsu sepcialista - majd továbbhaladva kezével az alacsony férfi következett - Matashi a villám és föld elem mestere - majd végül a sebhelyes férfi felé érve zárja a bemutatkozás - Kibura pedig a kenjutsu ördöge. Mint mondtam, az eddigi csapatomat csupán Kota és Matashi adta, Kibura a küldetés előtt jelentkezett. Én magam szintén a villám elemben jeleskedem. A kis osztagommal nem egy küldetést vittünk már végbe. A csapatmorálunk kiemelkedő, az életemet is rájuk bíznám. - mosolygott. - És rólad, mit lehet tudni, kedves Hikuro?

A hajó belsejébe lépve az őröket is megkeresed az információk begyűjtésével kapcsolatban, azonban hamar fordulnod kell, a két őr rezzenéstelenül állva a cella előtt, álarcuk takarásában hamar elzavartak téged. Úgy tűnik, ez a két fapofa komolyan veszi munkáját, nem zavarhatja meg őket semmi, nincs fontosabb a célpontnál. A zsákutca után végső célodként a konyhába jutsz, ahol egy pocakosabb, szakállas férfi kavargatja éppen a leendő ebédet. Isteni illat kering az egész konyhában, melytől gyomrod egyből intézkedni kezd és újra jelzi, lassan itt az ebédidő.
- Üdvözöllek, Hikuro-kun. Sajnos én csak a szakács vagyok, nem ismerem a legénységet, főleg a hajóra lépett csapatokat. A rabot két napja szállították a hajóra, éjszaka. A férfi teste ernyedt volt, ha jól hallottam valamivel kiütötték a fickót. Mikor a kapitány emberei fel akarták vinni a hajóra, megjelent a két álarcos férfi egy levéllel, majd átvéve a testet ők szállították fel a fedélzetre. Azóta én a konyhában vagyok, csupán esténként, vacsora után sétálok ki a fedélzetre, hallgatni a tengert, érezni a sós vizet - érezhető volt a szakács kedves jelleme, azonban hangja őszinte volt, talán tényleg nem tud semmit.

Amennyiben nincs több kérdésed, írd meg, miként társulsz a többiekhez, pontosabban a négy Kumogakureihez, a kapitányhoz, valamint a másik öt személyhez az ebéd közben. Természetesen újabb beszélgetésekbe kezdhetsz, okulva az előzőkből már ismered a kis csapat tagjait. Az ebéd után pedig mindenki visszatér a helyére.

**Gawakatsu Hikuro** Hétf. Jún. 03 2013, 13:17

A négy shinobi egy helyen tartózkodott, - minő szerencse újfent - és így gyors leírást adtak magukról a vezetőjüknek, Hikuronak. A feltérképezés következtében nagyjából már tudta, hogy milyen szinten állnak társai, illetve, hogy a legnagyobb hal ezen a korántsem halászhajón a cella lakója, igaz most talán a kezét is nehezére esne felemelni. A kíváncsiság nagyon mozgott benne, hogy miért kell így legyengíteni, pontosabban, hogy mivel és ki gyengítette le. A maszkos pofák nem akarták elmondani a válaszokat, így őket későbbiekben hanyagolnia kellett, de előtte még válaszolt Taro kérdésére.
- Nagyon örülök testvéreim! Rólam mit lehet tudni? Megőrülök a nőkért, és soha nem fogok egyre sem kezet emelni, emellett lelkes gyűjtő vagyok, a "Gyere gyere paradicsom" kiadásait féltve őrzöm házamban, illetve nagy szeretettel, és imádattal olvasom. - miközben beszél chakráját teljesen leárnyékolja, így a gyengébb shinobik nem érezhetik erejét, csak megnyerő mosolyából fürkészhetik ki, vagy esetleg híréből, valódi tudását. - ...kedvenc kajám az ami "a"-val kezdődik, például "a rizsgolyó", nem nagyon szeretek harcolni, túlfárasztó dolog, inkább egy pohár tea, vagy száké mellett megbeszélném az ügyeket...ááá szerintem nem is erre vagytok kíváncsiak. Otthon vagyok a Raiton-ban, illetve még taijutsuban is, nagyon más képességeim nincsenek. - füllent. Nem bízom elsőre ebben az újonnan felvett ürgében, őt inkább magam mellett tartom, a csapat zöld utat kap. - Nos, első vezetői döntésem, Taro jól összeszokott csapatod a te irányításod alatt fog dolgozni, te jelentesz nekem, mehettek. - mondja, és amint eltűnik a három figura a negyedik felé fordul. - Most, hogy őket leráztuk, Kiburi mi alkotjuk a második osztagot. A verhetetlen duó, a mester kettes, menjünk is ebédelni. - mondja a tagnak. Mikor megérkeztek szomorúan konstatálja, hogy ez a szakács semmit nem tud, de legalább kedves, és ez is egy előny, különösen az, hogy őszinte.
- Na, és barátom! - szól Kiburi-hoz. - Elárulnád nekem, miért küldtek kettőnket egy megszokott jól működő csapathoz? Ki és mikor határozott így? - kérdezte. Amint megkapja a választ örömmel néz az órára, hiszen eljött a várva várt 2 óra, és mindenki megkapta az ebédet, pontosan, mivel megérkezett a legénység, a kalózutánzat kapitány, és bátor papagája is. Emellett a háromfős alakulat is elfoglalta a Kumo-i ninja blokkban a helyét. Hikuro egyedül evés közben nem szeret beszélni, így most csöndben fogyasztotta a saját adagját, és hallgatta az esetleges párbeszédeket, próbált pletykákat megismerni. Mikor végeztek, embereit szétengedte, "fusson ki merre lát" alapon, és elindult a fedélzetre, majd megkereste a kormányos mestert, hogy vele is váltson néhány szót.
- Ahoy barátom! - köszön tengerész szótár szerint. - Milyen szelünk van? Tudna néhány jellemző szót rám szánni, amiben leírja, milyen veszélyekkel számolhatunk? Esetleges kalózhajók? - mosolyog a fickóra, vagy nőre, ne legyünk hím soviniszták.

Uchiha Madara Hétf. Jún. 03 2013, 17:31

Úgy tűnt, a barátkozás Kibura-val szintén zsákutca, a fiú csendes természetű volt.
- Nem is tudom, egyik reggel a vezetőség irodájába hívtak, miszerint küldetésem van. Egy veszélyes személyt kell elszállítanunk - mondta a monológ szöveget, miközben az órát nézte.
Az étel valóban finom volt, az egész csapat nagyszerűen étkezett, voltak, akik hangosan meg is jegyezték.
- Ilyen jót otthon nem ettem még.
- Ki a szakács? Hazaviszem, az asszonyt pedig kitiltom a konyhából - nevettek a mellettetek lévő asztalnál. Kibura leült az asztalhoz, majd csendben enni kezdett. Természetesen a fél füllel figyelt beszélgetések másról sem szóltak, mint a háborúról és a nőkről. Igazi hajósok voltak ezek, ritkán kötöttek ki hosszabb ideig, így a nő témája nem volt furcsa. Sajnos a háború híre a legénységet is elérte, így mikor valaki egy-egy hallott pletykát adott tovább, miket hallott más tengerészektől, mi folyik a nagyvilágban, mind elhallgattak és csendben folytatták az étkezést.
Miután mindenki feltankolt az esti vacsoráig, szépen rendezetten visszatértek a helyükre és folytatták munkájukat. Kibura felkelt az asztaltól, majd feléd sétált.
- Uram, úgy gondoltam, vinnék a rabnak némi élelmet, elvégre ő is ember, bármit is tett, szüksége van az élelemre - mutatta a kezében lévő zsömlét, mely nagy valószínűséggel a napi kosztja lehet. Ha beleegyezel, akkor ő elindul a cella felé, te pedig megkeresed a kormányost, bízva abban, hogy végre van valaki ezen a fedélzeten, aki némi információval tud neked szolgálni.
- Ahoy magának is. - mosolygott - Tudja fiam, a világon egyetlen veszélyes hely létezik. Ez pedig a tenger. Nincs végzetesebb hely végtelen vizeknél, talán egy nap megtudhatjuk, mit rejt a mély, azonban mi még csak az ismeretlen felett hajókázunk. - mesélte, majd felnevetett - Kalózoktól nem kell tartani, ezeken a vizeken régóta eltűntek a kalózok. Valamint ki támadna meg egy hajót, ami tele van katonákkal, háhá. - talán kissé őrülten hangzott az, amit mondott, de lehet, hogy a tapasztalat beszélt belőle - Ha pedig mégis kalózok támadnának ránk, önök azért vannak itt, hogy megvédjenek minket, nemde? No itt a kapitány úr. Talán ő tud magának segíteni, beszélt már vele? - nézett a belépő férfira.
- Hikuro-kun, mi járatban? netalán baj van? - nézett rád Zhao kapitány.

//A körben lehetőséged van beszélni az utolsó személlyel, akivel eddig nem beszéltél a részletekről, maga a hajó kapitányával.//

**Gawakatsu Hikuro** Hétf. Jún. 03 2013, 18:14

Az étkezés közben jó volt a hangulat, történetek, nevetgélések, NŐK, mondjuk csak szóban, de ez most elégnek bizonyult. Miután mindenki befejezte, és elindult a dolgára, Kibura egy nemes gesztussal állt Hikuro elé, ételt visz a rabnak. Van benne valami, de nem hiszem, hogy az ürgék hagyni fogják, hogy megtörténjen az "adakozás". Mindenesetre a rabról sok mindent szeretnék tudni, és Kiburában még nem bízom eléggé, hogy őt küldjem, magam kéne, utána járjak. Viszont ha klónokkal ugrálok itt, akkor összezavarom a legénységet, és megsértem a ninjákat, hogy mindenből kihagyom őket, nehéz döntés. Viszont Kumogakure-i, így most lehetőséget adok neki.
- Nagyszerű ötlet, kérlek utána számolj be róla, hogy fogadták az őrei. Olyan mogorva alakoknak tűnnek. Ne hagyj a rab közelében semmit, várd meg míg végez, és hozd fel te magad a szemetet, evőeszközt nem kap, az ételt papírdobozban vidd. A fedélzeten megtalálsz, amint végeztél. - utasította. Aztán jöhetett a kormányos mester, aki néhány alap maszlaggal elterelte a kérdéseket, és végül nem adott át túl sok információt, de belépett a papagáj szelídítő is, akihez már lehetett komolyabb kérdéseket intézni.
- Kicsit kíváncsi vagyok kapitány! Ki ez a rab? Ki bízta meg a szállításával? És szolgálna némi információval az utunkról, és a vízen várható veszélyekről? Tudja, érdekelne, hogy vannak e kalózhajók, és mivel rendelkeznek, lehet, hogy meg tudom védeni önöket, de jobb felkészülten harcba indulni, mint váratlanul téblábolni. - mosolyog Zhao-ra. Miután megkapja a szükséges válaszokat le is vonul a fedélzetre, hogy megvárja újonnan felvett társát. Amíg az nem érkezett, körülnézett a helyszínen, mikkel rendelkezik az öreg vashajó, és miket lehetne előnyére fordítani egy esetleges harc, támadás során. Tisztában kell lennie ezekkel a tényezőkkel, ugyanis a helyzeti előny fontos egy harcban. Fütyörészve teszi mindezt, miközben mindkét kezét zsebre dugta. Nagyon érdekel ez a fickó, ha nem haldokolna, kemény ellenfél lenne, és pillanatok alatt lecsapná azt a hat „társamat”, akik itt rohangálnak, viszont sajnos bele kell gondolnom az árulásba is. Egy ekkora erejű személynek a követői sajnos felcsúszhattak a hajóra. Lehet az, az összeszokott osztag, lehet Kiburi, és lehet a két őr is, vagy az egyik közülük. Legjobban a negyedik kerékre gyanakodnék, eléggé sántít a története, de sajnos ott van az álom csapat is, hiszen nincs jobb hazugság egy kidolgozott hazugságnál, nem veszem le róluk a szememet. Fel kéne készülnöm egy nagyobb harca, de olyan fárasztó lenne, inkább kivárom mi lesz.

Uchiha Madara Hétf. Jún. 03 2013, 19:49

Jóváhagytad Kibura kérését, ő pedig megindult a kezében lévő zsömlével, hogy kerítsen neki valami papírdobozt. Te pedig továbbálltál következő "áldozatod" tartózkodási helyére, a hajó tornyába. A kudarcba fulladt beszélgetést és a sok hasztalan szócséplést végül a kapitány zárta le. A kormányos, mintha ott sem lennétek, fütyülni kezdett, a kapitány pedig egy kisebb kabinba invitált téged.
- Itt könnyebben tudunk beszélni. - nézett körbe, látszólag félt valamitől - Nem szeretem, ha ismeretlenek vannak a hajómon. Hogy ki ez a rab? Ki a megbízó? A rab neve Raika, igen veszélyes bűnöző. A Raikage helyettese bízta ránk azzal az indokkal, hogy a börtönből szállítsuk át Konohába, mivel a férfi onnan szökött át a Villámba. Állítólag igen véreskezű férfi, nem kímél senkit. Több családot mészárolt le a Tűz országán belül, majd megölt néhány követet is. - majd a férfi undorodó arccal folytatta - Hallottam néhány pletykát, miszerint úgy ölt meg két gyereket, hogy egy kést dobott nekik, és a saját kezükkel kellett végezniük egymással. Nem egy nőt erőszakolt meg, majd ölt meg és dobta ki testüket az utcára. Ez egy szadista, hidegvérű gyilkos. Rosszabbat nem is kívánhatok a hajómra. - majd ismét körbenézett, a zárt ajtó felé tekintett.
- Jó, hogy itt vagy. Sokat hallottam rólad. A hajón lévő shinobik közül benned tudok csak megbízni. Habár nincs semmi bizonyítékom, attól félek, a férfit meg akarják szöktetni. Nem is akárhogy. Az az érzésem, van egy beépített ember köztünk. - hajolt még közelebb - Nekem ez a Kumogakure-i hármas csapat bűzlik. A vezetőjük nem tesz semmit, csak eszik és fekszik, ugráltatja az embereit, és gyakran eltűnik. Nagy kérés lenne, ha a fél szemed rajta tartanád? - kérlelt téged Zhao kapitány, majd megkér, hogy távozz, szeretne egy kicsit pihenni - 8-kor a vacsoránál találkozunk, addig is sok sikert - kísér ki téged.
Mindeközben visszatér az elveszett báránykánk, Kibura is, átadva egy kis dobozt, benne néhány morzsával.
- Nem volt éhes, a zsömlét otthagytam neki. Az őrök vállalták, hogy megetetik még ma. - mosolygott az eddig csendes férfi.

**Gawakatsu Hikuro** Hétf. Jún. 03 2013, 23:55

Megkapja a kívánt válaszokat, illetve többet is, egy kész gyanakvás levezetését, és a célpontja a három összeszokott shinobi volt. Sőt a kitárulkozásba még sértések is fértek, mivel rendesen lehordta vezetőjüket a kapitány, aztán az amúgy ráérős, világfájdalmas partnere mosolyogva tért vissza a cellából, ami igen meglepő volt. Gyorsan kell járnia az agyának, állást kell foglalnia, és a rabot a rácsok mögött kell tartania, nehéz, különösen egy ilyen társasággal.
- Kibura, menj pihenj egy kicsit. - mondta a társának. Miközben elmélkedik, megindul a "kényszer vendég" felé. Vegyük sorra az embereket, a szakács isteni koszttal állt elő, nem hiszem, hogy a rossz fiúk ennyire foglalkoznának a minőséggel, őt kihúzhatom a listáról. A kormányos tökéletesen játszotta a szerepét, ha szerep volt, sajnos őt is ki kell húznom. Pontosabban nem sajnos, hiszen minél kevesebb baj van annál jobb. A kapitány, Zhao már fejtörést okoz, ő maga gyanúsítgat valakit, illetve elterelné a jounin figyelmét, bűnbakok felállításával, ravasz terv. Ha ő az úr a fedélzeten, és nem bízik meg azokban az emberekben, akkor egyszerűen nem engedi fel őket a vén gőzösre, vagy úszni küldené őket a pallóról, de nem. Lehet, szüksége van rájuk, valakinek el kell vinnie a balhét. A civilek megvoltak, nézzük a shinobi képzést kapott egyedeket, a három fő gyanús, de korántsem annyira, mint Kibura. A hangulatingadozás, a titkolózás, és a túlzott kedvesség gyanút ébreszt bennem, bár lehet, pont ő az igaz ember ezen a hajón. A mester hármas végül is, ha igaz, amit a kapitány mond, akkor nem egy ninja fegyelmével vannak megáldva, illetve nem is a kiszabott munkájukat végzik, ez eszembe juttatja kedvenc mondásomat: "Minél közelebb a vész, annál távolabb a baj." Kumo-i nak álcázni magukat egy vezető megjelenésével eléggé meredek, különösen úgy, hogy Mabui nem tájékoztatott ilyen fejleményekről, hogy lesznek beosztottaim, lehet, mind a négy egy nótát fúj. Aztán ott vannak az őrök, ha nem érzékeltem volna a chakrájukat, nem is lennék biztos abban, hogy élnek, viszont állást kell foglalnom a kis emberkék között, mérlegelve a szituációt. Ha az erőviszonyokat nézzük, a kapitány okozhatja a legkevesebb problémát, és a shinobikkal kell vigyázni, viszont, ha leleményességről van szó, pont fordítva gondolnám. Egy ilyen vén tengeri róka, ha meg akar szöktetni valakit a saját hajójáról, akkor tudja, hogy csinálja a legénység tudta nélkül. Mikor lesétál a lépcsőn a börtön felé, pontosabban cella, és megérkezik, akkor el is foglalja a helyét.
- Srácok, átveszem a rabot, pihenjetek! - valószínűleg nem fognak megmozdulni, ennek két oka lehet, vagy meghaltak, vagy nem értenek a szóból. Megpróbálja érzékelni a chakrájukat, esetleg, mint valami kíváncsi tudóspalánta, megbökdösi a vállukat. Ha nincs reakció, folytatja.
- Itt járt egy barátom, és hagyott itt egy zsömlét, megnézhetném. Bevallom, kicsit éhes vagyok. - ...ha nincs reakció.... - veletek is megosztanám. Megehetnénk a kis haldokló nyomorult előtt, hátha szenved még. - nem szokott ilyen kegyetlen lenni, és most is csak a tűréshatárt feszítgeti, mi megengedett, mi nem, és hogy ők hogyan gondolkodnak rabjukról.

Uchiha Madara Szer. Jún. 05 2013, 11:03

Ismét a lépcső felé vetted az irányt, célpontod a két őr volt. Talán most több szerencsével jársz, mint a múltkor. Mikor lesétáltál a lépcsőn, láthattad, ahogy a két őr mereven áll, egyikük a lépcsőt figyelni, míg a másik a rabot. Közvetlen a cella mellett egy kis asztal volt, rajta a zsömlével. Ez előtt állt az őr.
- Meg kellene várni, hogy kijöjjön a szer hatása alól, hisz addig beszélni sem tud - mondta a rabot figyelő őr.
- Nem. Ha nem kapja meg a szert, akkor ez a férfi fél perc alatt darabokra szedné a hajót. - tiltakozott a másik. Ekkor léptél be te. Mikor feltetted kérdésed, miszerint vigyáznál a rabra, elutasítóan néztek rád, azonban mikor az ételre terelődött a szó, a hozzád közelebbi őr, ki a lépcsőt figyelte, most rád parancsol.
- Nem tudom, ki maga, de ha nem hagyja el fél percen belül a termet, megbánja. A rab őrzése a mi feladatunk. Az életünk árán is teljesítjük - mondta, miközben övén lévő kardjának markolatára tette kezét. Talán jobb ötlet nem zavarni az őröket tovább és arrébb állni, kitervelni valami mást. A közös étkezés is kudarcba fulladt, mikor a másik őr fordult feléd.
- A rab még nincs olyan állapotában, hogy egyen, azonban este meg fogja kapni az ételt. - ez az őr társának kezét nézte, ahogy visszaveszi kezét a fegyveréről, majd tekintete ütközött a tiéddel - Hagyja el ezt a termet, tudunk mi is vigyázni.
Ha még most is figyeled a teremben lévők chakra-ját, észreveheted, amint a rabba egyre több chakra gyülemlik, még most is lassan csörgedezik ereiben, viszont a korábbi megfigyelés óta intenzívebb. A két őr chakra-ja nem változott, viszont ha jobban megfigyeled, valami a teremben megváltozott. Egy minimális chakratöbbletet fedezhetsz fel. A többlet mennyisége elenyésző, talán egy akadémiai tanuló technikájával egyezhet meg. Viszont a részletesebb kutatást az őrök gátolják, más módszerekhez kell folyamodnod.

A vacsoráig még van 4 órád, az étkezőbe az ebédnél is látott személyek fognak megjelenni. Ha kívánsz bárminemű óvintézkedést tenni a vacsoráig, akkor még most tedd meg, ebben segíthet neked társad, Kibura is. A következő posztod a vacsora megkezdéséig legyen.

**Gawakatsu Hikuro** Szer. Jún. 05 2013, 21:59

Gyors elutasítások, nincs előrehaladás az ügyben, mindössze annyit tudott meg, hogy az őrök nem akarják megenni azt a zsömlét, így ő sem akarja a rabnak adni.
- Héhéhéhé, hátrébb az agarakkal, én csak egy gondos turista vagyok, és rendben, megyek is. - ekkor felkapta a papírdobozban a Kibura által hozott étket. - Viszont ezt akkor is én fogom elfogyasztani, helyette itt hagyok valami mást. - és letette a rizsgombócot, amit vett. - Higgyék el, sokkal finomabb, viszont ha jól hallottam, persze nem füleltem, akkor be kéne adni valami szert a kis vendégünknek. Végezzék a dolgukat, ha már ennyire ragaszkodnak hozzá. - azzal le is lépett. - És, kérlek, ha az a három Kumogakure-i shinobi feltűnik, akkor valahogy jelezzétek nekem. Tudjátok Taro emberei, vagy ő maga, 3 óra múlva visszajövök, és akkor kérném a jelentést. Ez az undorító, szörnyűséges fráter nem szabadulhat meg láncaitól. Felelni fog bűneiért. Bízom bennetek, nagyszerű őrök vagytok, és ne feledjétek, csak természetesen. – mondta a jounin. A technikáját már rég nem alkalmazta, így nem vehette észre a változást, túlságosan lusta volt fenntartani, egyszeri feltérképezésre használta. Most miért lépkedjen úgy, hogy közben figyelnie kell mindenféle chakra áramlásra, felesleges, legalábbis a jounin így gondolta. Mikor felért, a zsömlét bedobta a tenger sós habjaiba, majd elindult az étkező felé. Ha a kapitánynak igaza van, a három Kumogakure-i ninját ott találja meg, és velük akart beszélni, először. Amint megtalálta Taro-t, kikérte a jelentést, és belekezdett az új feladat kiosztásában.
- Csapatoddal szigetelődj el Kiburától, szerintem ő egy kém. Nem szeretném a közeledben látni, illetve ha beszélnétek vele, emellett legyetek a sarkában, rajtaütés nincs, csak szigorú megfigyelés. 30 perc múlva kezdtek, addig pihenjetek, nehéz feladat lesz. Ez az undorító, szörnyűséges fráter nem szabadulhat meg láncaitól. Felelni fog bűneiért. Bízom benned, és ne feledd, csak természetesen. 3, és fél óra múlva ugyanitt. - mondta neki, majd elment a helyszínről. Már csak az utolsó elem volt hátra, figyelni az őröket, és a kapitányt, ez lesz a mester duó feladata, így gyorsan meg is kereste Kiburát. Amint meglett szegény flótás, és természetesen a hármas 30 perces pihenője alatt, egyből vázolta neki a feladatát.
- Kibura, nem bízom az őrökben, szerintem túlságosan is a rab felé húz a szívük, rajtuk tartanád a szemed? Megfigyelés, akció nélkül, és vacsora előtt 15 perccel találkozunk a kabinom előtt, akkora kérem a jelentést a megfigyelésedről. Ez az undorító, szörnyűséges fráter nem szabadulhat meg láncaitól. Felelni fog bűneiért. Bízom benned, és ne feledd csak természetesen. - adja ki ugyanazt a parancsot, csak más célponttal. Ő maga a kapitány mellett marad és figyeli minden lépést, azzal álcázva, hogy sorban kérdéseket tesz fel az életéről, a kalandjairól, és a hajóról, az irányításáról. Köztudott, hogy a kapitányok szeretnek hencegni, így a három óra gyorsan el fog repülni, akkor ugyanis megindul sorban beszedni a jelentéseket. A terve egyszerű a sértéseket azért mondja, amit természetesen Zhao-nak is elismétel, hogy nézze az indulatot, a reagálást, hiszen ha valaki az embere, nem fogja reflextevékenység nélkül eltűrni mestere pocskondiázását. Az ördögi kör kialakítása a megfigyeléssel egyszerű, meghallgatja a három sztorit, és ami kilóg az hibás, ő a kísérletező alak. Hiszen mivel mindenkinek mást mondott, és megtisztelte őket bizalmával, a valódi tettes közülük fellélegezett, és alátámasztja majd az érveket, hogy tovább súlyosbítsa a dolgokat. De a kör kialakításával az egymást figyelő ninják "periférikus látásból" mindent észre fognak venni. Már csak várnia kell....és vacsora.

Uchiha Madara Csüt. Jún. 06 2013, 11:46

A kis ételcsere nem igazán tetszett az őröknek, ám gyorsaságodra nem tudtak mit lépni, végül belenyugodtak, és rájöttek, csak akkor szabadulhatnak meg tőled, ha belemennek a kis játékodba. Így a zsömle hamarosan elkerült az asztalról, helyére pedig a rizsgombóc került. Az őrök kérésedre csupán bólintottak, azonban ők nem tartoztak a te fennhatóságod alá, ezt a két őrt valaki más bízta meg, hogy őrizzék a rabot, nem pedig a te parancsaid követéséért fizetik.
Kifelé menet találkozol ismét a kumogakure-i hármassal, kiket Kibura ellenőrzésével bízol meg, a vezető meghallva csapattársának nevét, valamint az általad kreált történetet, mondanom sem kell, eléggé megdöbbent.
- Intézkedni fogok, és szemmel tartjuk, uram. - húzta ki magát katonásan, majd az embereit szét is küldte a hajón az azonnali felkutatásra.
Majd végül megtaláltad társad is, kit az őrök megfigyelésével bíztál meg - Az őrök? Az ételnél is akadtak problémák, nem engedtek a cella közelébe sem, az ételt is elvették tőlem. - panaszkodott a fiú. - Rajtuk tartom a szemem, Hikuro-sama. - hajolt meg, majd lassan elindult.
Te pedig a kapitány mellé szegődsz, míg a hajón lévő katonaság egymást figyeli. A terved remek volt, energiatakarékos, de legfőképp időt nyerhettél vele, úgy tűnt, hátradőlhettél kicsit, mígnem eljön a beszámoló ideje. A kapitány ez idő alatt valóban kedves történeteket mesélt neked, hol a kislányáról, kinek egy babaházat vett a születésnapjára, hol kocsmákban hallott vicceket mesélt, melyek nagy része a leírt állapotban nagyobb sikert aratott, valamint ne feledkezzünk meg a kalóztámadásokról, melyet a kapitány percre pontosan dátum szerint megjegyzett, belefoglalva minden egyes szösszenetét, a kapitány hőstettét, és a többi félig-meddig kitalált részleteivel együtt. A három óra valóban hamar elröppent, te pedig elindultál, hogy összeszedd az információkat a csapatoktól.
Első állomásod a cella volt. A két őr a fejét rázta, mikor megláttak a lépcsőn lejönni. - Már megint mit akar? - kérdezte halkan az egyikük. A két őr, mivel semmi sem köti őket hozzád, nem végezték ela kiszabott feladatot, csupán annyit mondtak
- Taro az embereivel lejöttek ide, hogy megnézzék a rabot, valamint valami Kibura nevű férfit kerestek. Egy kumogakure-i fejpántos férfi is jött, nem sokkal utánuk, aki napközben élelmet hozott a rabnak. Alig maradt itt, csupán a vacsoráról kérdezett minket, valamint, hogy hozzon-e a rabnak vacsorát. Mondtam neki, hogy egy zsömlét hozhat maximum. Ezután elment. - fejezte be az őr.
A hangján is hallatszott, hogy inkább együttműködik, minthogy tovább szívd a vérüket, így elmondott mindent, amit csak tudott.
Következő célpontod maga Taro volt, aki a fedélzeten támasztotta a korlátot, éppen cigarettázott, várt téged. Egyedül volt.
- A küldetést befejeztük, uram. Két emberem állandó megfigyelés alatt tartotta őt. A jelentések szerint látták őt a rab cellájánál az őrökkel beszélni, majd utána a konyha felé indult, ahol a szakáccsal is beszélgetésbe elegyedett, ezek után visszatért ismét a cellához. Nem olyan rég a kabinjába indult, majd onnan kilépve, körülbelül egy 10 perce az ön kabinjába is megpróbált bejutni, ám az zárva volt. Az embereim leállítottam már. Valóban furcsa egy személy, kívánja, hogy tovább figyeljük? Esetleg elfogjuk és kifaggassuk? - élte bele magát. Valószínűleg a válaszod elveszi a kedvét, viszont ismét kihúzza magát, és távozásodig tartja magát.
Végső állomásként a cellád felé indultál, ahol már várt rád Kibura. A fiú háttal támasztotta a falat, szemeivel a földet nézte. Mikor meglátott téged, elrúgta magát a faltól, majd miután besétáltatok a kabinodba, hisz mégsem lenne jó dolog kinn a folyosón megvitatni a dolgokat, elmesélte a mai nap talán utolsó megfigyelését.
- Szemmel tartottam az őröket úgy, ahogyan kérte. Úgy gondoltam, hogy a rabon keresztül próbálok meg közeledni, így szóba hoztam a vacsorát, melybe beleegyeztek. Miután engedélyezték a vacsora leszállítását, elsétáltam a konyhára, hogy beszéljek a szakáccsal két plusz adagról, valamint egy zsömléről, természetesen papírzacskóban. A szakács mosolyogva szólt - vacsora után elvihetem az őröknek az ételt. Visszafelé indultam, hogy szóljak az őröknek, meg persze, hogy figyeljem őket, ekkor láttam, ahogy Taro a konyha felé tart. Nem hallottam, miről beszélhettek. Végül a két őr megköszönte, hogy viszek nekik vacsorát, majd elindultam a kabinomba, átöltözni - láthatod is, új ruhát vett fel, semmi extra, egy sötét színű, hosszú ujjú felső, valamint egy sötétkék nadrág, valószínűleg a vacsorához - ezek után itt vártam önre, ahogy megbeszéltük. - fejezi be Kibura a beszámolóját.

Összegezd a hallottakat, mindezt vacsora közben, hisz nem illik késni, ha gondolod, ülj le a kapitány mellé, akivel megvitathatod a részleteket.

**Gawakatsu Hikuro** Csüt. Jún. 06 2013, 17:23

A terv tökéletesen beválik, sok érdekfeszítő történetet meghallgat, mindent megtud, ami a hajón zajlik, és füle botját sem kell mozdítania. Lustább, bár hasznosabb opcióval elő sem állhatott volna, meghallgatja a jelentéseket, Taro-t leállítja, megmondja, hogy tévedett, és miután Kibura is beszámolt indult vacsorázni, mikor elé tették a tál ételt elkezdte összegezni a gondolatokat, távol a kapitánytól. Még mindig nem bízok Zhaoban. Nem történt semmi felfordulás amíg mellettem volt, hogy is csinálhatott volna bármit. Kibura stílusa katonás, fegyelmezett és megnyerő. Jelleme eddigiek alapján hasonlít egy shinobi viselkedéséhez, nem úgy mint Taro-é. Indulatos, bár nem szabályszegő, de azért nehezére esett nem megkínozni a társát, akiről csak én feltételeztem valamit, eszükbe se jutott, hogy én is lehetnék imposztor, és csak ugráltatom őket, na de addig jó. Emellett sántít kicsit a története, hiszen az őrök azt állították ő is lent tartózkodott az embereivel, amit maga kihagyott a saját meséjéből. Mellette azt mondta, csak két emberét küldte Kibura után. Ez, így nem túl jó és ellene sorakoztak fel a tények, de egy elhamarkodott döntés végzetes lehet, így további megfigyelésekre van szükség, de ezt már személyesen én fogom elvégezni. Szörnyű, miért is kell nekem ugrálnom, miért nem pihenhetek, és hallgathatom tovább a történéseket, a háttérből, ha csak…. A vacsora végeztével, amin természetesen újra nem beszélt, mert nem szokása, Kiburához lépett.
- Kérlek, figyeld tovább az őröket, és ne ezt a zsömlét vidd a cellához, hanem az én rizsgolyómat. Ha elfáradtál, vagy már nem tudhatsz meg semmi újat, te döntésed melyik, akkor térj nyugovóra, reggel jelentesz majd. - nyújtja át neki. - Megvettem az út előtt, de a szakácsúr tökéletes koszttal lát el, így nincs már szükségem rá, nehogy már veszendőbe menjen. - nevet. Ez a mondat valahogy ráillik a jouninra. Ez után a kabinjába ment, és egy kézjelet formázott a zárt ajtók mögött.
- Kage Bunshin no Jutsu! - mondta, mire két másolat jelent meg róla. - Tudom, tudom fárasztó, de feladatotok van, hogy én tovább hallgathassam Zhao történeteit, amíg fent van. A megfigyelés az első furcsább cselekedetig fog tartani, azt végigvárjátok, aztán feloldjátok magatokat, ezzel az információt eljuttatva hozzám. Neked... - bök rá az egyikre. - Taro-t kell megfigyelned, csak őt, a csapata nem érdekel most, neked meg a Kiburát, ha az őrök közelébe van, ugyanis te azt a két flótást fogod vizsgáztatni. Érdekel milyen szer, és hogy adják be a rabnak, meg ilyenek. Kész rajt tűz. - fejezi be kicsit poénosan, mire a két Hikuro szépen lassan eltűnik, mivel használják a Meise Gaukre no Jutsu-t. Az igazi kilép az ajtón, és amikor kitárja a két "kaméleon" már indul is a küldetésére, míg a Gawakatsu klán leglustábbika Zhao-t keresi fel és mesélget neki a jounin évekről, szigorúan titkos dolgokról nem, és kérdezgeti őt tovább, hátha lesz egy új szövetségese. Mindenféleképpen jól jönne egy hajós kapitány a barátai közé, különösen, ha háború van, kell a magán kapcsolatrendszer is.

Uchiha Madara Csüt. Jún. 06 2013, 19:31

A finom falatok közben gyorsan elemezted a helyzetet, majd rájöttél, senkiben sem bízhatsz meg igazán, csakis egy valakiben. Magadban. Így aztán létrehozva két másolatot magadról saját magad kutattad fel Taro-t, valamint a két őrt, te magad pedig ismételten a kapitány elé sétáltál, hogy jobban megismerd, esetleg beavasd barátibb köreidbe. Kibura elfogadta az ételt, majd kabinjába ment.
A két klón pedig elfoglalta helyét a megadott célpontok körül, egyikük a lépcsőforduló aljába sétált, ahonnan bel lehetett látni az egész cellát, a két őrt, a rabot, és a hamarosan lesétáló Kibura-t is.
A másik pedig követve a vacsora után Taro-t a fedélzetre sétált, ahol a shinobi cigarettázni kezdett, mély sóhajtásokat véve szemlélte az egyre sötétedő tenger vizét.
A lécspő alatt figyelve a klón fölött lassú léptekkel jelent meg egy férfi a cella előtt. Kibura volt az. Szandáljában halk lépésekkel sétált le a lépcsőn, a kezében tartva valamit. A két őr felfigyelt a fiúra, aki bólintva köszönt, az őrök is bólintottak, majd Kibura letette a cella melletti asztalra a papírzacskót.
- Vacsoraidő - szólt az őr, majd a csomagot betolta a rab cellájába, a jobb karját fogva tartó láncokat pedig lejjebb eresztették, hogy tudjon enni. A rab lassú mozgással nyitotta ki a zacskót, majd visszacsukta és haldokló hangon közölte - Köszönöm - hosszú, fekete fürtjei mögül kicsillantak gyilkos zöld szemei előre meredtek, a két őrön túl, egyenesen Kibura-t figyelve, aki mindeddig várt. Majd halk léptekkel visszasétált lépcsőn és eltűnt a megfigyelt területről. A két őr közül az egyikük figyelte az őrt, míg a másik egy távolabbi asztalhoz sétált, majd fiókját kinyitva egy tűt vett elő és egy aprócska üveget.
- Amint megette, be kell neki adnunk a szert, már kezd kilábolni belőle. - szólt a társának.
A fedélzeten cigarettázó parancsnok pedig mindez idáig semmit sem téve bámult előre, mikor a csendet egy harmadik személy zavarta meg. Matashi volt az. - Uram, Kibura megint a cellához sétált. Kívánja, hogy megfigyeljük? - kérdezte a shinobi. A kapitány eldobta cigarettáját, majd kifúja a füstöt. - Nem. Kibura nem lehet kém. Ez a Hikuro valamiben sántikál, csak nem jövök rá, hogy miben. Kibura ártatlan, ebben biztos vagyok. Azonban, hogy min jár Hikuro feje és hol van jelen pillanatban, ez a nagy kérdés. Este velem maradsz, ketten fogjuk figyelni a fedélzetet, Kota pedig tartsa szemmel ezt a Hikuro-t. Ez parancs. - adta ki utasításként, majd elindult, hogy fényt gyújtson a lámpásokba, melyek a hajó fedélzetét ha nem is teljesen, de a nagy részét bevilágították.

**Gawakatsu Hikuro** Pént. Jún. 07 2013, 14:21

A jounin meg is találta Zhao-t a kormányos mester mellett, majd miután nevetgéltek néhány sort, és Hikuro is elmesélt két történetet a múltjából, az első küldetését, és az egyik kalandját, majd elindult az ebédlő felé.
- Tudod, csapattársaimmal, és nagypapámmal, aki egyben a sensei-em is volt, együtt mentünk egy macskát megtalálni. Nos, az a rohangáló dög kifogott rajtam, bár nem értem hogyan, és emiatt felgyulladt egy egész ház. Ne kérdezd, hogyan, nem én okoztam a tüzet, hiszen csak egy állatot kellett volna elkapnunk. - nézett a messzeségbe közben, olyan arcjátékkal, amivel tökéletesen elárulta az analitikusabb szemeknek, hogy bizony ő a gyújtogató. - De, végül úgy kaptuk el, hogy nem esett senkinek baja, csak a kapott pénzünkből ki kellett fizetni a kunyhót, bár nem étem miért, aztán amikor elmentem megkérdezni, akkor feljebb emelték az árat, mert azzal gyanúsítottak, hogy jelenlétemben a falak betörtek. - nevetett. - Milyen alaptalan vád, nem igaz? - mosolygott ő is a képtelenségen. Még hogy nem ő? - Képzeld, nekem is volt dolgom kalózokkal, de megtanulták, hogy a Raku...akarom mondani Hikuro nevet félni kell. Egy kicsit átépítettük a társammal a hajóflottájukat. - emlékszik vissza a múltra. Igen, Kaito-val jó barátok voltak, de valamiért eltűnt a Konohai jounin. Együtt alapították a TOGU-t, és együtt is vezették az országoknak segítő tisztogató szervezetet, majd egy csapásra a Raikage feloszlatta, és az addig komoly Rakurai fedőnevű jounin visszaalakult a lusta Hikurová. Miért küzdene, egy külső erő úgy is útját állja, és így nem éri meg, hogy erőfeszítéseket tegyen a jobb életért, amit megtehet, hogy megvédi akiket szeret, és az embereit, többet nem. Hosszú séta következett az ebédlőig, ugyanis körbe is járta vele együtt a hajót, ugyanis lebilincselte a naplemente, majd a később sötét színűre forduló égbolt, és a jól látható csillagok, ezt évekig képes lett volna elnézni, egyszerűen gyönyörű volt, festői. Hogy éppen milyen Hold volt azt nem elemezte, nem is tudta volna, mert csak pillanatokat töltött annak csodálásával, a csillagok jobban megkövetelték figyelmét. Egyszerűen hanyatt vágta magát a fedélzeten, az ebédlő ajtaja előtt, 5 méterrel, és felfelé nézett. Mosolygott. A történésekről a hajón nem túl sokat tudott, mivel a klónok még nem oldották fel magukat, így csak várta a lehetőséget, majd 15 perc után felkelt a helyéről, és jobbnak látta eltenni magát holnapra. Tudta, ha a Kage Bunsin-ok feloldják magukat, ő felkel, így egyből aktivizálhatja majd akkor magát, de addig is pihen egy kicsit. Ha megszűntetik magukat másolatai, két féle lehetőség áll előtte, hogy miként fog cselekedni a történésnek megfelelően. Baj van, ugrik és megy helyre tenni a dolgokat, nincs baj, akkor konstatálja a helyzetet, és egy sokkal fontosabb dolgot fog tenni a kényelem érdekében, megfordul és alszik tovább.

Uchiha Madara Szomb. Jún. 08 2013, 12:18

A fantasztikus vacsora, azt követve pedig a csillagos ég bámulása tökéletes befejezése egy napnak. Főleg ha egy olyan napról beszélünk, amelynek a felét megfigyeléssel töltöttél úgy, hogy személyesen a kisujjadat sem kellett mozdítanod. Így elégedetten mentél a kabinod felé, lepihenni, tudtad, a rejtőző hasonmásaid megtesznek mindent a küldetés érdekében. Mosolyogva fekhettél be az ágyba, majd belekezdhettél, amelybe mostanában a legjobban jeleskedsz. A lustulásba és az alvásba. Hisz a sok rohangáltatás és információbeszedés is fárasztó meló tud lenni, nem igaz? Bárcsak ilyen könnyen menne minden az életben. Csak sajnos vannak olyan pillanatok, amikor az élet gondol egyet és a tökéletes harmóniát felrúgva valami olyat tesz, amelyet úgy hívunk, gonoszság és pusztítás.

A fedélzeten kutató klónod egy pillanatra sem vette le a tekintetét az előtte lévő, korlátot támasztó Taro-ról. Az éjszaka azonban nem maradt unalmas. A hajó egy kisebb sziget felé közeledett, csupán a sötét árnyékokból lehetett következtetni, egy hegyekkel tarkított föld. Majd szépen lassan köd borult az egész hajóra, sűrű, átláthatatlan köd volt ez. A klónod közelebb kerülhet Taro-hoz, hisz a célszemély egy pillanat alatt eltűnt. Felsétált a fedélzetre a két kumogakurei.
- Uram, Kibura a kabinjában van, feltehetőleg már alszik, valamint Hikuro-san is bezárkózott a kabinjába, így ránk hárult a megfigyelés.
- Értem - válaszolt Taro.
Eközben a köd, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tűnt is el.
- Van még valami parancsa? - kérdezték tovább a vezetőt. A klónod ismét tisztán láthatta a három kumogakureit. Taro a hátán lévő kardhoz nyúlt.
- Nincs fiúk, megtettetek mindent, amit csak kellett. - majd egy mozdulattal Kota gyomrába állította a kardját. A penge átszúrta a férfi testén, akinek csupán egy köhögésre volt ereje, mielőtt holtan összeesik. Matashi döbbenten állt, látva haldokló társát Taro-ra nézett.
- U...uram? - majd őt is hamar elérte a végzete, egy határozott mozdulat volt csupán. A klónod végignézte az eseményeket, azonban néhány pillanatig még ott maradt, nem tűnt el, hisz ezzel leleplezted volna magad. Ám nem is volt szükség a feloldásra, Taro a klón irányába sétált.
- Üdvözöllek, uram - mosolygott el, majd bal kezével arcához nyúlt, majd ujjaival bőrébe markolt és egy mozdulattal, akár valami álarcot, úgy húzta le a bőrt. Kibura nézett farkasszemet a klónoddal, majd azt is kettévágta egyetlen mozdulattal. A klón megsemmisült.

Eközben a lépcsőnél állomásozó klónod megfigyelése úgy szint unalmasan telt, a két őr csak nézett előre, a rab pedig láncain lógva feküdt, talán már meghalt. Az élet apró jeleit mutatva bizonyosodhattál meg arról, hogy még lélegzik. Ez azonban nem jelent semmi jót.
- Hé - szólt a rab rekedt, haldokló hangján az egyik őrnek. - Egy kissé megéheztem. Segítenél? - mormolta lehajtott fejjel, majd megcsörgette jobb kezével láncát. Az őrök összenéztek, majd az egyikük közelebb lépett a cellához, és leengedte a felkötött kezek egyikét. Az rab megforgatta csuklóját, majd szépen, lassan az elé rakott csomagolt étel felé nyúlt. Elővette belőle a rizsgombócot, majd elmosolyodott.
- Hm. Tudjátok, nem is vagyok olyan szörnyű ember. - kezdett beszélni az őrökkel, fogva a gombócot a kezében. - Hisz mindenki tévedhet, nem? Én is tévedtem. Tévedtem, mert életben hagytam egy gyereket. - emlékezett vissza. Az őrök öklüket szorították - Ha őt is megöltem volna, most nem ülnék itt. Azt a kis vakarékot is ki kellett volna beleznem - nevetett, hallatszott a hangján, kezdett visszatérni belé az élet. - Szépen lassan kellett volna apró darabokra vágnom - Fogd be a szádat, vagy én hallgattatlak el - fordult felé az őr, a rácsokat megfogva. - Csak nem felhúztalak? Netalán ismerted? Ha így van, akkor a lassú halál elenyésző büntetés lett volna a számára - mosolygott. Az őrön látszott, nem bírja idegekkel, valószínűleg mélyebben megérintette a benn ülő rémtette. Az őr a rácsokon benyúlva a rab ruháját markolta, rángatva kiabált - Remélem életed végéig fogsz rohadni egy kis lyukban - Ekkor olyan történt, melyre senki sem számíthatott. A rab kezében lévő rizsgombóc egy apró füstben eltűnt, és egy kunai maradt a helyén. A rab ráfogott az őt szorító kézre, majd másik kezével egyenesen fejbe szúrta az őrt. - Azt viszont te már nem éred meg - Az őr szorítása elgyengült, majd összeesett. Ám a rab nem állt meg. A kunai-ra, mely valószínűleg egy egyszerű Henge no jutsuval alakult át, most valamiféle különös, chakraval átitatott levegőt fújt, majd egy vágással letépte a fogva tartó láncokat /a technika neve: Kaze no Kunai Yaiba // Szél Kunai Penge/, mellyel átvágta a cellarácsokat is. A megmaradt egy szem őr megdöbbenve nézte, ahogyan az eddig chakarszívó hatású láncok lepotyogtak a földre, a rab pedig kivágva magát a fogságból elindult felé. Az őr kardot rántott, ami azonban nem vehette fel a harcot a szélpengével, és a férfi hamarosan három darabban hullott a földre.
A rab kihúzta magát, majd kiropogtatta nyakát és vállait, majd fegyverére nézett.
- Köszönöm az ételt, Kibura - mosolygott, majd a lépcső felé indult.

A klónok egyike megsemmisült, ezzel szinte egy időben oldotta fel magát a másik, így a hirtelen beérkező információktól felriadsz az ágyadban. A kabinod ajtaját valaki kívülről bezárta, vagy eltorlaszolta, a kijutást magadnak kell megoldani.

**Gawakatsu Hikuro** Szomb. Jún. 08 2013, 15:38

Besétál a kis kabinjába, majd rögtön,a mint lehunyja a szemét meg is látoatja az álom, pontosabbal az álom nélküli alvás. Nem tudja mennyi idő telhetett el, de hirtelen, mint az emlékképek záporoznak az agyába az információk, a két klón megsemmisült. Ahogy számított rá egyből felriasztotta és fel is ült az ágyban, és próbálta összerakni a történteket. Taro és az a három ártatlan volt, én meg őket figyeltem, és bennük nem bíztam. Kibura, a társaim életére törtél, ezért elevenen foglak megnúzni, nem kellett volna kihoznod a béketűrésből. Az őrök nem tudom kinek az emberei voltak, nem érdekelnek, csak az, hogy az a yomorult kiszabadult, bár a láncok jelentős chakrát elszívtak tőle és az nem regenerálódik ennyi idő alatt, így talán van esélyem kettőjük ellen, pláne, ha segítésget is hívok. Még nncs minden veszve, a rabot nem ölöm meg, el kell szállítani Konohába, de ha valami véletlen folytán meghal nem fogok bánkódni, viszont Kiburának fájdalmas vége lesz, nincs kegyelem. Fel is pattan a helyéről, és már menne is ki az ajtón, amikor azt tapasztalja, hogy azt bezárták, de egy jounint nem állíthat meg ennyi, különösen, ha mérges. Egy lépést hátralép, majd megpördül és már ki is szabadult.
- Tsuuga! - azért még a technika nevét is kimondja közben. (Ha valami cssapda várná, akkor sebességéből adódóan tovább megy, és kis kanyarral a hajó oldalára érkezik, ahol megkapaszkodik úgy, hogy a chakráját a talpába koncentrálja.) A korlátra érkezik, és már indul is a shinobik legyilkolásának helyszínére, ahol valószínűleg már nem lsz ott Kibura, így a cellát vizsgálja át legközelebb. Mivel a Tenger közepén vagyunk, így nem lehetnek annyira idióták, hogy a vizenfutva akarnak partot érni, mert messze van innen a szárazföld. Várjunk, a sziget, az lenne az úticél, lecsaphattak volna már hamarabb is. Pillanatok alatt a fedélzetre siet kivizsgálni a helyszínt, és vár a következő lépésre. Ha támadják, akkor védekezésre a két sai-t fogja használni, ugyanis a szobájában felszerelését újra felcsatolta, mivel a békés időszak enyhén szólva véget ért, illetve sebességére hagyatkozik.

Partvidékek 2013-01-09_12.00.07_www.kepfeltoltes.hu_

- Kiburaaaa! Most megöllek! - kiáltotta el magát a fedélzeten.

//Bocsi a rövidség miatt, nem nagyon tudtam, még mit írjak, a következő jobb lesz!//

Uchiha Madara Vas. Jún. 09 2013, 13:47

Az ajtóhoz rohanva szembesülhettél az első akadállyal, a szökés, ahogy az már nyilvánvalóvá vált, lépésről lépésre meg volt tervezve, ezért óvatosan kell eljárnod. A lendületvétel után a Tsuuga egyszerűen kiszakította az ajtót, te pedig a folyosóra kerültél, ahonnan felfutva a lépcsőn igyekeztél a fedélzetre. A meggyilkolt őrök a padlón feküdtek saját vérükben, az élet már elhagyta őket. Azonban nincs időd a helyszín elemzésére, a fedélzet túloldalán két alak állt, már várt téged. A hajón gyújtott lámpásoknak köszönhetően hamar kiveheted az arcukat. A két személy tökéletesen hasonlított Kibura-ra, mikor megláttak téged, feléd indultak lassan.
- Hát idetaláltál? - nevetett az egyik.
- A mester végre ideért - gúnyolódott a másik. Ekkor a hajó megingott, hatalmas hullámok rázták meg az egészet, majd a vízben valami hatalmas, kígyószerű lény kezdett úszni egyenesen a szárazföld felé, amely pár száz méterre lehetett a hajótól. A két Kibura egyre csak közeledett, egyikük egy kardot húzott elő övéből, míg a másik pusztakézzel rontott neked.
A hasonmások egyike egy kunai-t hajít feléd, majd elrugaszkodva talppal közeledik feléd, hamar maga mögött hagyva a köztetek lévő távolságot. Habár egy képzett shonibinak egy szemből érkező támadást nem olyan nehéz kikerülni, az ingadozó hajó és a rossz fényviszonyok mégis megnehezíthetik a dolgod. Azonban úgy tűnt, az ugrás csak elterelésként szánták, a fejed fölött suhant el a test, a hátad mögé érkezve. A másik, ki éles pengéjét forgatta, most hirtelen előtted termett, majd kardjával egy döfő szúrást végez. Nem ismerted Kibura képességeit, nem tudhattad, hogy melyik ő valójában, az is lehet, hogy egyikük sem az igazi, viszont az nyilvánvalóvá vált, hogy ismeri a Kage Bunshin technikáját.
Mindeközben a sikló hamarosan eléri a partszakaszt, a szigeten talán még nehezebb lesz rátalálnod arra, akit a vízi szörny odaszállított. Azonban a legnagyobb problémát a téged körbezáró támadóid jelentették, egyenlőre.

**Gawakatsu Hikuro** Vas. Jún. 09 2013, 17:51

Ahogy elüvöltötte magát, maga előtt megpillantott kettőt is az elpusztítandó emberből, Kiburából. Majd jobbra tekintett, és egy vízi lényre lett figyelmes, ami kifelé úszott a szigetre, valószínűleg a rabbal, akár az igazi Kiburával, úgy kell elintéznie ezt a két akármit, hogy ne tudják meg, hogy észrevette a lényt, és tudja helyzetüket.
- Hol van a gazdád, kutya? - sziszegte, de nem volt több idő a beszélgetésre, a két másolat, vagy az egy másolat, és az egyik igazi, vagy két igazi, mer ikertestvérek....tehát a két ellenfél támadásba lendült. Először is érkezett egy kunai, amire Hikuro válasza a jobb lábán lévő shuriken tartó felpattintása volt, az ujjával kikapott egy hasonló fegyvert, és a reflexeit és ügyességét használva, a pengét fogva elkapta a másik fegyvert a saját kunai késének markolatánál elhelyezkedő lyukkal. //látvány: Mint Neji a chuunin vizsgán// Szerencséjére támadója nem akarta eltalálni, vagy csak annyira képzetlen lehet, hogy nem tudja megrúgni, ezt nem tudhatja a jounin, viszont kihasználva, hogy a srác a levegőben van a most elkapott fegyvert hátra hajítja, a sajátjával egyetemben. Célpont a szív és a fej volt, akárcsak egy pontos bérgyilkosnál. Ekkor vette észre a szemből érkező másikat, aki a szeletelő pengéjével készült feldarabolni Hikurot. Gyorsan kellett cselekedni, az övéről lekapta a két Sai-t, és azzal próbálta védekezni, méghozzá oly módon, hogy közben balra terelje a kardot, és ezzel az ellenfele kezét, nyitott támadási felületet teremtve a testén, ha ez sikerül, hatalmas erőt fektet az akcióba, és hirtelen előtörve belőle próbálja megszabadítani a fiút a kardtól, úgy, hogy az ő saját két fegyvere is balra repüljön. Ekkor egy lépéssel közelebb suhanna, kicsit berogyasztva a térdét, hogy ha a vaktában fejre érkező ütést elkerülhesse, ha bekövetkezik, és gyors kézjelek után a Raiton chakrát az öklébe összpontosítaná, így egy fénylő burok jelenne meg karja végén az ujjak körül.
- Raiton: Raiken! - a támadás célpontja a hasi tájék, a felsőtest. Célja az azonnali gyilkosság, de feltehetően a bénítás, harcképtelenné tevés. Ha hiba csúszik a tervébe, akkor védekezés gyanánt a sebességére hagyatkozva próbál arrébb ugrani a két fél közül, és lehet így saját klónját meg is öli Kibura, vagy saját magát. Ezek után az újonnan kialakult álláspont szerint alakulna a küzdelem, ha esély nyílik rá, Hikuro támadásba lendül a Tsuuga segítségével. Ha a terv úgy sül el, ahogy ő azt kitervelte, akkor sem áll meg, elharapva az ujját hatalmas füstfelhőt idéz, pontosabban azt a valamit, ami a füstfelhőből előlép.
- I, Inu, Tori, Saru, Hitsuji! Kuchiyose no Jutsu! - ahova a kezét teszi, egy pecsét fut végig, és megjelenik a szürke pikkelyes Shorgal.

- Egy tenger közepére idézel meg gyermek? Mit képzelsz te magadról? - a sárkány szemlátomást elég dühös volt, és egyből felemelkedett a hajóról, ami a súlya érzékelése pillanatában elkezdett süllyedni, de így visszaállt az egyensúlyi állapotba.
- Ne haragudj Shorgal-sama! Nem tettem volna, ha nincs jobb indokom, el kell kapni egy szökött bűnözőt, aki a vízen menekül, a sziget felé. - látszólag megemészti a feladatot az idős lény, majd hangos szárnycsapásokkal fordul a szörny irányába.
- Gyere kölyök. - morgott. Hikuro egy hatalmas ugrással a hátán termett, majd az orrára futott. A két társ régóta segíti egymást, és a vízi szörny láttán a jounin csak ilyen segítséget volt képes hívni, más nem bírhat el vele. Így vennék az irányt a sziget felé, szélsebesen.

Uchiha Madara Vas. Jún. 09 2013, 20:27

Enyhén ingerelt állapotodat csak fokozták a Kibura hasonmások. Az arc, amely gyűlöletet és megvetést, bosszúvágyat hoz ki belőled, most kétszeresen néz feléd. A két Kibura egyből támadásba lendült. A feléd repülő fegyvert röptében elkaptad, majd a továbbhaladó testet választottad tűpárnaként, és hátba dobtad a fölötted elsuhanó Kibura-t, aki egy pukkanással eltűnt.
Viszont a dobás pillanatával szinte egyidőben érkezett meg a szintén Kibura nevet viselő egyén, ki a gyors belépőt egy gyorsabb döféssel folytatta. Övödről lekapva a Sai-kat még az utolsó pillanatban, de sikerült elhárítanod a talán végzetesnek minősülő szúrást. Azonban a kard nem csúszott ki a kezéből. Ilyen erő lakozna a férfiban, hogy egy kézzel fogja a kardját, nem engedve azt? Ha jobban megnézed azonban láthatod, amint a férfi kézfeje eltűnt, a csuklójának folytatása maga a kard volt már, mintha egybeolvadt volna a karjával a penge. A technika neve: Első Osztály // Shodou. A lendületet, melyet te kezdeményeztél, ő testével követett, majd pengéjének hegyes végét a földbe szúrta, elrugaszkodott, majd a kardon megtámaszkodva egy jól irányzott rúgással talált téged fejen, melytől végigrepülve a fedélzeten a korlátnak támaszkodva álltál meg. Úgy tűnt, a férfi megállt egy pillanatra.
- Tudod, a terv tökéletes volt - nézegette pengéjét maga előtt forgatva - Miután Raika-sama egy megrendezett harcból vesztesként került ki, bebörtönözték, hogy aztán elszállítsák a hajón. Nem ismervén a mester erejét egy csapat chunnin és egy jouninból álló csőcseléket hagytak itt, hogy őrizzék. Ekkor csatlakoztam a csapathoz. Azok a balfácánok semmit sem sejtettek, aztán megjelentél - abbahagyva a penge forgatását rád nézett - Te. Te és a klónjaid kiszimatoltátok a tervünket, meghiúsítottad az első szöktetési kísérletem, ami miatt újabb órákat kellett Raika-samanak eltöltenie a cellájában a chakrablokkoló láncokkal. De még téged is kijátszottalak. A küldetésem sikeres volt. A mester elégedett lesz - mosolygott, majd széttárta kezeit - A küldetésnek ezennel vége - kiáltotta. Az ördögi mosolyról, valamint az istenekhez hasonló testtartásról leszűrheted, semmi jó nem következik ebből. A férfi néhány másodperc múlva megtelik chakra-val, majd egy nagy méretű robbanást idéz elő, mely lesöpör téged a hajóról, bele a vízbe. A technika neve: Bunshin Bakuha // Árnyékklón Robbanás. Úgy tűnik, úszva kell megtenned azt a néhány száz métert, esetleg a víz felszínén futva, hogy elérd a szigetet és megtaláld a két menekültet.

**Gawakatsu Hikuro** Hétf. Jún. 10 2013, 15:15

Nem úgy sültek el a dolgok, ahogy remélte, pontosabban ellenfél kilőve, de ő a víz felszínén, és a hajó sehol. És még a feje is fáj egy kicsit a rúgástól. Alábecsültem őt, nem fordulhat elő még egyszer, és amilyen technikát alkalmazott, még életemben nem láttam ehhez foghatót. Még él az a kutya, ez biztos, magát nem robbantotta volna fel, és nem is robbant volna a cetli ekkorát, már csak a szigetre kell mennem.
- I, Inu, Tori, Saru, Hitsuji! Kuchiyose no Jutsu! - ahova a kezét teszi, egy pecsét fut végig, és megjelenik a szürke pikkelyes Shorgal.

A sárkány hatalmas szárnycsapásokkal eltávolodik a víz felszínétől, és érzékelve, hogy a jounin az orrán áll megszólal.
- Egy tenger közepére idézel meg gyermek? Mit képzelsz te magadról?
- Shorgal-sama, erre most nincs időnk, a küldetésem, hogy azt a rabot Konohába szállítsam, és ezen a hajón kéne lennie. - mutatja a szigetet, majd az égő roncsot.
- Gyermek, de béna vagy. Az alany megszökik, a szállítóeszköz romhalmaz, nem is tudom egyáltalán miért vagy jounin. Rég nem idéztél meg, erre most látnom kell, hogy visszafejlődtél? - szavai hatottak a lustaságra.
- Tudom, elszúrtam. Alábecsültem az ellenfelem, és rosszat gondoltam társaimról, szégyen. - süti le a szemét. A srákány közben már elindult a sziget felé, a lehető leggyorsabban, és a Kumo-i shinobi tudta, ha harcra kerül sor, akkor a tengeri lénnyel szemben talán csak ennek a szörnynek van esélye, a srákányok legjobb harcosának.
- Csend, és inkább végezd el a feladatod. - korholta le a szárnycsapások közben Shorgal.
- Igen is sensei! - valamilyen szinten tényleg a mestere volt, hiszen a Katon technikák rejtélyeibe ő vezette be a jounint. Több féleképpen is alakulhat a jövő, ha még a vízen elérik a menekülőket, akkor Shorgal lendül támadásba Hikuro helyett, és a szájából hatalmas lángokat fúj feléjük. ez a technika a: Katon: Karyuu Endan! Ha a sziget partjain érik őket utol, akkor ugyancsak ez fog következni, Shorgal támadásba lendül az előbb említett módon, a part felé repülve, nem a tenger felszíne fölött. Ha el is tűnnek a szigeten, akkor a sárkány leteszi társát, majd levegőből keresi az áldozatokat, míg Hikuro a földön. Ha valaki megtalálja őket, akkor Shorgal személyében az üvöltés, Hikuro személyében egy felfelé fújt tűzlövedék ez a technika a: Katon: Hiendan lesz a jel, és a társa érkezik a segítségére.

//Az elöző post-om azért módosítottam, mert a Kuchiyose no Jutsu! utolsó kézjelét elírtam, és most kijavítottam: ~~Tora~~, Hitsuji//

Uchiha Madara Hétf. Jún. 10 2013, 18:33

A vízbe zuhantál, a sötét, hullámzó tengerbe, a hajó nem volt túlságosan biztonságos, így egy másik módszert választottál a kijutáshoz. Sárkányod megjelent, te pedig az orrára ülve hamar elértétek a partot. A kígyószerű lény sehol sem volt, így leszálltál állatkádról, majd gyalog folytattad a keresést.
A kis sziget közepén egy magasabb hegy tornyosult a sötét ég felé, valamint sűrű erdővel volt benőve. Sárkányod magasra szállt, míg te a földön kutattál a két szökevény után.
Óvatosan kell eljárnod, hisz ha a két szökevény a szökést ilyen precizitással megtervezte, valószínűleg a szigetet kellően ismerik ahhoz, hogy az őket követőket csapdába csalhassák.
Bármerre is mész, az út egyre meredekebbé válik, a sűrű fák pedig nehezítik a látást, nem is beszélve arról, hogy a nap már régen túljutott a horizonton. Vagy először a partot kutatod fel? A döntés a tied.

Ha a partot választod, abban az esetben röpke háromnegyed óra alatt körbe tudod sétálni a szigetet. Megállapíthatod, a sziget sziklás peremén hajóval képtelenség kikötni, a sziklák lehetetlenné teszik a kikötést. A mostani pozíciódtól jobb irányba néhány perc alatt rátalálhatsz valami különös nyomra, mintha valami hatalmas állat csúszott volna végig, beledöngölve alakját a földbe, majd a nyomok az erdőbe vezetnek.

Ha a hegy felé indulsz, abban az esetben pedig neked jobb irányba találhatsz egy barlangot, melyből nem szűrődik sem fény sem hang. A barlang előtt viszont kisebb tócsákra bukkanhatsz, melyek származhatnak akár egy nedves ruhából is.
Rajtad áll, merre indulsz, sárkányod egyenlőre nem talál semmit az égről figyelve. Az idő a fontos, hisz ne feledd, Raika egy veled egy szinten álló shinobi, ki folyamatosan tölti fel az erejét, valamint mellette van még Kibura is, így minden ügyességedre és erődre szükséged lesz, hogy rátalálj és elfogd őket. Már ha el akarod őket fogni, élve.

**Gawakatsu Hikuro** Hétf. Jún. 10 2013, 21:38

Mikor megérkezik a páros Hikuro leugrik a barátja orráról, majd elindul a parton, hátha a lény nyomára bukkan.
- Shorgal-sama, nézd a nyomokat az erdőn át, egy ekkora lény biztos dönti sorban maga mellett a fákat, ha még mozog a szigeten. Lehet, hogy a rab már rég visszaküldte oda, ahol az ilyen akármik élnek, de nem biztos. Én körülnézek a parton, hogy megtaláljam a kiindulási pontot. - irányított a jounin,
- Milyen kis domináns a kölyök. Kijöttél a depresszióból, ezt már szeretem. Viszont a parancsolgatás miatt még leharapom a fejed, majd máskor. - és azzal a hegy irányába repült. A jounin ahogy mondta a partot kezdte vizslatni elemző szemeivel. Ha csak egy ruhadarab, vagy valami lenne, egyből szagot fognék, és nem kéne itt rohangálnom a homokban. Kínos a tehetetlenség, és az a két idióta meg megszökött, igaz Kibura eléggé kilehet, pláne, ha ő idézte a lényt, hogy mesterét óvja, és a nagy Raika visszanyerje erejét, plusz a klónok, és azok technikái is hirtelen legyengíthették. Ebben a fázisban az idővel harcolok, ha eltűnnek nekem végem, ők megerősödnek, és három a kettő ellen, vagy kettő a kettő ellen, ha az undormány visszakúszott a tenger fenekére, nem kívánok harcolni vele. Van még egy kisebb tervem, de ez engem is legyengít egy csöppet, bár Shorgal megvéd. Miközben elmélkedett a part egy részét sétálva megtette, így látta, hogyan törik meg a tenger a sziklákon. A hegyes képződmények, akár a sziget fogai örökös háborút vívtak a víz e részével, hajóval kikötni lehetetlenség lett volna.

- Kagura Shingan! - mondja a szükséges feltételek után, majd megpróbálja érzékelni ellenségei jelenlétét, hogy az erdőn belül hol tartózkodnak. Ha sikerül a nyomukba ered, és a technikát nem oldja fel addig, míg a szemével nem látja őket, ha nem, akkor tovább keresgél a parton, és ha sikeres ebben a vállalkozásban, akkor megtalálja a kígyószerű valami nyomát, és abba az irányba szalad. Mindenképp megpróbál nyomot fogni, ugyanis az idő most ellene dolgozik.
//Ha én irányítom Shorgal-t is a szétválás után//
A sárkány óriási suhintásokkal keresi a nyomokat, és közben a hegy felé veszi az irányt, két legyet egy csapásra. Madár, ám ebben az esetben, sárkány távlatból könnyebben ki lehet szúrni a dolgokat, talán kicsit több esélye lesz, mint a lenti shinboinak, bár nem tudja mit tervez társa. Találat esetén kissé közelebb repül, hogy megbizonyosodjon sikeréről, majd a megegyezett módon jelez társának.

Uchiha Madara Kedd Jún. 11 2013, 11:09

A partot kutatva keresel bármiféle nyomot, szagmintát, bármit, ami előbbre vinné nyomozásod. Hamarosan megtalálod az óriási lény nyomait, ahogyan az kiúszott a partról, egyenesen be az erdőbe. A nyom irányában lévő első fák kidőltek, utána eltűntek a nyomok, mintha az állat eltűnt volna. Abban viszont biztos lehetsz, a szökevények nem a parton várnak rád.

Shorgal az égből kereste a célpontokat, szárnyával az erdő fáit is megmozgatva kutatta őket, akár egy sas a bokorban rejtőző pockot. Azonban ahogy haladt felfelé a hegynek, be kellett látnia, a két személy eltűnt. Egy pillanatra megállt, szárnyaival egy helyben tartva magát, talált valamit. Egy bejáratot, egy kis utat a hegy belsejébe. Shorgal leszállt a hegy oldalán, hatalmas karmaival megkapaszkodva a falon.

Mindeközben te is a hegy oldalán haladsz felfelé, aktiválva ismét Kagura Shingan technikád, melynek következtében három erős chakra-t észlelsz, egyik ismerős számodra, amely tőled nem messze a hegy oldalán, a másik kettő viszont igen halvány, mintha haldokolnának, esetleg leárnyékolná valami. Annyit megállapíthatsz, hogy a két idegen chakra a hegy belsejében található.
Ahogy keresed a chakrak irányát, hatalmas üvöltést hallasz, Shorgal talált valamit. Ha eléred Shorgalt, megmutatja neked a barlangot, viszont oda csak egyedül tudsz bemenni, a sárkány túlságosan nagy ahhoz, hogy beférjen az ember méretű járatba.

Ajánlott tartalom

Partvidékek

Partvidékek

Re: Partvidékek

Re: Partvidékek

Re: Partvidékek

Re: Partvidékek

Re: Partvidékek

Re: Partvidékek

Re: Partvidékek

Re: Partvidékek

Re: Partvidékek

Re: Partvidékek

Re: Partvidékek

Re: Partvidékek

Re: Partvidékek

Re: Partvidékek

Re: Partvidékek

Re: Partvidékek

Re: Partvidékek

Re: Partvidékek

Re: Partvidékek

Re: Partvidékek

Re: Partvidékek

Re: Partvidékek

Re: Partvidékek

Re: Partvidékek

Re: Partvidékek