Partvidékek

A félsziget rengeteg kikötőhelynek alkalmas partvonalat mondhat magáénak, ezért nem lehet meglepő, hogy egy napi járóföldön belül mindig található egy halászfalu, vagy egy kikötőállomás. Az ország vérkeringése éppen ezért a déli kikötőtől a part mentén fut a Tűz Országának határáig.

//Sui//

A vihar hosszú ideig tartott, de sikerült kimerni a hajóból a vizet, majd pedig a vihar elcsendesülésével kikötnünk a Wasabi kikötő városba. A kapitány közölte, hogy a hajó javítása egy hétig tart. ~Mit csinálsz egy hétig kislány? Egyből eltűnök a Wasabi kikötő városból, mert ha kiderül, hogy honnan jöttem, akkor nekem annyi. te tudod.~ Ezzel megbeszéltem magammal, hogy mi lesz a teendőm. A hátizsákba rejtettem a fejpántomat, majd a henge no jutsu segítségével felvettem egy átlagos kinézetű civil alakját és elindultam kifelé a helyről, ahol jelenleg fogoly lennék. Sikerült ellenőrzés nélkül kijutnom a kikötőből és egyből a partvidékekre vettem az irányt, ahol esetleg valami halász segítséget kérem. ~Persze kéred. Nem is gondoltam, hogy szívességből tenné meg, hanem a saját vagy valamelyik család tagja életéért cserébe. Ez gonosz, tetszel nekem.~ Mivel meg volt a célom, így el is indultam a partra. Nem tudtam mi vár rám ott, de remélem találok valami jószívű halászcsaládot.

Gonosz gondolatok fordulnak meg a fejedben, hogy te majd egy családot megfenyegetsz, és akkor segíteni fognak neked. Elég furcsa megközelítés, lévén, hogy utána nem fognak elfelejteni, ha már így nézel ki, és ezt teszed, és rögtön mennek a hatósághoz, hogy ki, és mit tett velük. Nem biztos, hogy visszajuthatnál a faludba. De, ez most mindegy, ugyanis a víz, a közeledben egy kis csónakot hoz a partra, egy idősebb férfival, aki éppen horgászfelszerelését rendezgeti el. A hajóban a két evezőn kívül, és természetesen az öreg holmiján kívül, egy szákot láthatsz, benne rengeteg hallal. Nem is tudhatod, hogy hogyan fogja egy ilyen apró, és vékony bácsi ezt egyedül hazavinni, de neki már megvan a megoldása.
- Hé, te! - ez neked szólt, és amint odafordultál, láthatod, hogy vadul kapálózik. - Ha segítesz hazadobni ezt a temérdek halat, akkor én is teszek valamit érted. Áll az alku lányka? - mondta a férfi, és már vitte is a saját cuccát, otthagyva neked a halakat.

Az öreg után mentél a rakománnyal együtt, és amikor megkérdezted, hogy hova is rakhatod le, akkor a férfi megmutatta a helyet, és máris kérhetted a jussodat, a melóért.
- Tudod, rögtön kiszúrtam, hogy kunoichi vagy kislány, ezért a számodra megfelelő ajándékkal rukkolnék elő. - mondta a férfi, és elkezdett a zsebében turkálni. Vajon mi lehet az nagy ajándék, ha egyszer így bejelentette előtte, hogy ninja vagy. Valami különleges, ninjáknak készült eszköz? Vagy egyáltalán mi, ami elfér a férfi farzsebében? - Itt is van! - mondta, és mosolyogva a kezedbe adott egy Konohai jelvényt. - Onnen származol, nem igaz? A konohaiakat mindig szíveltem, és menedéket adtam nekik, ha kértek, persze tisztes munkáért cserébe. Így neked is felajánlom ma éjszakára ezt a helyet, az ágyamban ketten is elférünk. - és a vigyorgásából már következtethettél is arra, hogy mire gondol az illető, és szinte biztos, hogy kirázott tőle a hideg, de viszont szereztél szállást, így jól meg kell gondolnod, hogy mit válaszolsz erre a felvetésre.

/Sui, Tenshi/

(Elozo kaland lezarasa)
Ahogy Hiro ott allt a Tuz orszagaban levo szellem varosban a haz elott, es varta, hogy jojon mar a bent levo kis csalad, hogy elindaljanak egy kaszinovarost kirabolni eszebe jutott valami.
~Mi a fenenek kockaztasam az eletemet egy ismeretlen csaladert meg penzert. Lehet ha kiraboltuk a varost utana kinyirnak es lenyuljak a penzemet. Nem nem. Ezt nem engedhetem. Megis csak az en penzem. De mar van nalam 8000 ryo amit azert kaptam hogy elvalaljam ezt a megbizast. Na jolvan... Fogom magam es itt hagyom ezeket a bolondokat. Oldjak meg egyedul~ gondolta es a haz elott ulo lanyra nezet.
-He mindjart jovok ram jott a vizeles es nem akarom a hazatokat megjelolni. - mondta a lanynak aztan elindult a haz mellet elore. Amikor mar Eltunt a hazak kozot gyors kezjeleket mutogatott es alkalmazta a Shushin no jutsu technikat. Ennek segitsegevel gyorsan elhagyhatta a szellem varost es megindult delnek. Pontosan nem tudta hogy hova is megy, de volt egy olyan erzese hogy ne menjen vissza a Fold Orszagaba mert ott bajba kerulhet. Talan a kis csalad majd ott fogja keresni hogy vissza szerezek a penzuket.

Hiro ugy dontott hogy ell utazik a Tea orszagaba, hiszen ott most ugy is harcol egymasal a Wasabi, meg a Wagarashi csalad. Eleg gazdagok igy talan egy kis zsoldos munka adodik. A part menten haladt amikor eszre vett egy oreg halaszt meg egy lanyt. A lany epp egy zsak halat vitt a kezeiben. Lassan elkezdte kovetni oket a fak lombjai kozott.
~ Hmm... Hal! Mar kezdek ehes lenni. Csak meg kell szereznem a halakat. Szerintem nem fogjak egy konnyen oda adni. Sajnos mind a kettot meg kell olnom. ~ Ekkor az oreg adot a lanynak egy konohai jelvenyt. ~ Konoha? Most mar mindenkep megolom oket. ~ gondolta es okolbe szoritotta a kezet. Meg nem tamadot rajuk csak varta hogy a finom ebed magara maradjon egy par masodpercig.

~Tenshi~

Bemész a kis házikóba, amit az öreg az otthonának hívott, és kicsit meglepődtél a sok könyv, és tekercs láttán. Nem kezdhettél el rögtön kutatni, hiszen vendég vagy a házban, de az egyik tekercs "véletlenül" legördült a helyéről, és eléd tárta titkait.

Suiton: Mizugakure no Jutsu
A technika segítségével a használó képes elmerülni a különböző tócsákban, így képes elbújni a kíván....

Vajon mi lehet ez, egy jutsu? Nem volt túl sok időd gondolkodni, és vizsgálni, ugyanis a vendéglátód hirtelen megjelent melletted, és a tekercset, felgöngyölítve, visszatette a helyére. Itt az idő, hogy rákérdezz, ha egyáltalán érdekel, ugyanis, még lehet elfelejti, hogy mi történt.

~Hiro~

Mit láttál? Hogy két ember egy konohai jelvénnyel van elfoglalva, és aztán bemennek a házba. A többi sajnos a számodra észrevehetetlen volt, hiszen még te sem vagy képes átlátni a falakon. Jól meg kell gondolnod, hogy miképpen cselekszel ez után, hiszen állomásozhatnak erre Konohai ninják, lévén a Wasabi bortokokon tartózkodsz, de akár az a két személy is lehet, erősebb nálad. Emellett kéne találnod valami szállást is éjszakára, ha maradni szeretnél.

//Nem tudom, hogy akkor most legyen jutsu tanulás, vagy egyből a találkozás legyen kijátszva.//

Miután végeztünk a pakolással és végre volt szállásom az öreg beinvitált a házba. belépve az első, amit megláttam az a rengeteg könyv és tekercs volt, ami szinte az egész házra jellemző volt. nem nagyon nézegethettem, hiszen azért az udvariasság, bármennyire nem erősségem, azért még én is tudom, hogy mások gyűjteményében engedély nélkül nem turkálunk. Amiről viszont nem tehetek, az az egyik tekercs legurulása. Pont valami furcsa írásnál, mintha egy jutsu leírásánál csavarodott ki, de csak másfél sort tudtam elolvasni, hiszen az öreg egyből felkapta és összetekerte.~Ezért a tudásért érdem es lenne megölni. És hogy viszem el innen ezt a sok mindent?~
- Elnézést, meg tudná mondani, hogy mi is volt az, amit a legurult tekercsbe olvashattam?
Remélem elárulja, hogy tényleg mi is volt, mert nagyon érdekelt a dolog, de azt is tudtam, hogy hamarosan el kell innen tűnnöm, mert, ha kiderül, hogy Kiriből jöttem, akkor lesz egy kis gondom a helyi hatóságokkal. Persze nem tudhattam, hogy néhány fakabátnál nagyobb veszély is fenyeget és ha nem teszek ellene valamit, akkor még csúnyán pórul járhatok. Ehhez persze az kellett volna, hogy a szenzorommal körbekémleljem a területet, ami eszembe se jutott, hiszen a partvidéken mennyi az esélye, hogy az ember ninjákkal találkozik. ~Valaki figyel minket. Mért tenne ilyet? Nem tudom, de gonosz jelenlétét érzem. Nálad is gonoszabbat? Hehe, Két gonosz megérzi a másik jelenlétét.~ Hiába volta belső hang, ami figyelmeztetett volna, én nem foglalkoztam a dologgal, bár belül én is éreztem ezt a jelenlétet.

//Nekem mindegy, hogy melyiket csináljuk meg előbb, de azt hiszem, ha találkozunk, akkor az öreget meg kell ölnöm a tekercsért, bár ezt úgyis tervezem.//

- Hát, barátom, pénzért bármit megoldhatunk. Mondjuk 1.000 ryo-ra gondoltam, étel fogyasztása esetén 1.250, és ha még az illemhelyet is használná, akkor 1.500 ryo. Rendben, barátom? - mondta az üreg, miután kinyitotta neked az ajtót. Úgy tűnik, a kereskedő szó hallatán kicsit túl magasra dobta az árakat, hiszen ennyi pénzből már egy normális szállodában is ellehetnél jó darabig, bár nem gondolom, hogy izgatna téged, hiszen a legkevesebb szándék sincs benned a fizetést illetően. Mikor belépsz, egy nálad fiatalabb lányt pillantasz meg, akit a jó isten megáldott mellesleg, és azt, hogy egy tekercs után kutat, viszont ekkor nem várt dolog történt, újabb kopogás hallatszott, ami elég furcsa volt, hiszen te már beléptél, netán vendéget várna az öreg?
- Mekkora a forgalom itt? - sajnálkozott, majd amikor kinyitotta az ajtót, két konohai shinobit lehetett észrevenni, akik a küszöbön álltak.
- Jó estét! Nem akarunk zavarni, csak erre felé láttuk a társunkat, és most nem tudjuk, hogy merre van. A kikötőből tűnt el. Egy genin szintű, és korú kunoichiről lenne szó. - mondta a férfi, aki láthatóan a csapatvezető volt, míg a mellette álló lány inkább geninnek tűnt. Nagy balszerencsédre ezen leírás az öreg szemében pontosan megfelelt rád, így egyből megpróbáltál eltűnni a látószögükből, de ez nem érdekelte vendéglátód.
- De, láttam, segített nekem halat cipelni. Itt van a házban, gyertek be. Nagyon szeretem a Konohaikat. - örvendezett a férfi, és így már nyugodtan lehetett mondani, hogy kicsit túl sokan letettek a házban, egyszerre. A feszültséget már csak az szította, hogy a jounin megállt Hiro mellett, és néhány szót intézett hozzá
- Ismerlek? - ez elég lehet egy harc megkezdéséhez? Mi fog itt történni, az csak rajtatok múlik.

- Kereskedő? - kiáltott fel a jounin, rendkívül boldogan, ami végképp megrémíszthetett téged. - Tudod, van egy új találmányom, és már piacra akartam dobni, de nem találtam még embert, aki segített volna nekem. Te honnan jöttél? - kezdett bele történetébe, majd folytatta hallván a választ. - Tudod mit, valamit, valamiért. Gyere velem, még ma este elviszlek oda, egyszemélyes testőrként szponzorálva, és te pénz fektetsz a kis találmányomba, az új típusú kunaira. - mondta, és elő is vett egy furcsa kinézetű fegyvert, ami hasonlított a kunai késre, azzal a különbséggel, hogy a markolat alatt, nem egy karika volt, hanem egy kicsi fekete ernyő, mintha csak a fegyvert kéne védeni az esőtől. Bizarr volt, és idióta, egy kész ostobaság, nem csoda, hogy még senkinek sem kellett. Ám ekkor valami furcsa dolog történt, az egész szobára a köd telepedett le, ami Kirigakure-i ninját jelenthetett. A férfi még pont elkapott volna téged, de te villámgyorsan kiszökkentél az ablakon, és még fél szemmel láthattad, hogy valami megmozdul a ház oldalánál, bár azt nem tudod mi. Közben Tenshi elvette a tekercset, és a technikájával elrejtőzött a fal mellett. Ő idézte meg a ködöt, ami rájuk telepedett, és biztosan furcsállni fogják, hogy mikor az eloszlik, egyikőjük sem lesz az épületben. Ennél biztosabb jelet nem is adhattatok volna bűnösségetekre, és a rejtőzködés közben meg is jelenik kint a két shinobi, Hiro fölött, és Tenshi előtt. Körülnéznek, de senkit sem látnak, majd a lány felugrik egy fa ágára, és a férfi terpeszbe áll, majd a földet nézve hatalmast üt bele.
- Daichiwari! - kiáltotta, majd a föld az ököl beérkezési pontjától elindulva villámgyorsan felrepedezett, és beszakadt, ami Tenshit kicsit lejjebb vitte az előző szintjétől, és a köpenyt is lemozdította. Közben Hiro a földben feküdve nézett fel ellenfelére. Itt harc lesz, csak a kimenetele kérdéses? Egy ember marad, vagy kettő, mert három és négy nem maradhat.
- Ott van a lány! - kiáltotta az ágról, a lehetséges ellenfele Tenshinek, és néhány shurikent dobott felé. A férfi állt Hiro fölött, hogy a hasa felé egy újabb ütést intézzen, és már lendült is a karja....

~Tenshi~
Chakra: 92%
Sérülés: -

~Hiro~
Chakra: 98%
Sérülés: Enyhe szédülés

-------------------------------------
Tenshi ellenfele
Hiro ellenfele

- Hohó, én egy lovag vagyok, soha nem nyúlnék semmihez engedély nélkül. Amit megkapottnak nyilvánítottam, mivel megmentettem az életed. - mondta az öreg hátra tett kézzel, bólintva egyet. Aztán folytatta a jutsu tanulásról szőtt meséjét, méghozzá kézjelekkel.
- Suiton: Mizurappa! - miután kimondta a technika nevét, a szájából egy vízsugarat lőtt ki, egyenesen maga elé a földre, amelynek egy része felszáradt, egy mási része meg megmaradt pocsolyaként.
- Suiton: Mizugakure no Jutsu! Ezt a technikát fogom neked megtanítani, hiszen ez szerepelt a tekercsben. Lényegében könnyű jutsu, bár rendkívül hasznos, ha el akarsz tűnni a kíváncsi tekintetek elől, ha csapdát állítasz valakinek, ha hallgatózol, és egyéb esetekben. A technika lényege, hogy egy pocsolyán állva a chakrád folyamatosan abba a kis vízrészbe koncentrálod, és így elsüllyedhetsz benne, még akkor is, ha egyáltalán nem mély. Megmutatom. - mondta, majd ráállt az egyik általa létrehozott pocsolyára, és a kézjelek után elsüllyedt benne, hol ott először még a cipője talpát is alig ért el a víz.
- Te jössz! - mondta.

//Minimum 30 sor a próbálkozásról//

Az öreg mentegetőzött, hogy ő lovag és engedély nélkül semmi olyanhoz nem nyúl, amihez ne lenne engedélye, már pedig az engedélyt megszerezte azzal, hogy megmentette az életemet. ~Akkor is csak egy öreg perverz. Mit tegyünk vele? Egyenlőre még semmit, ha tovább próbálkozik, akkor úgyis megölöm.~ Ezt követően jöttek a kézjelek, majd egy mizurappa nevű technikával egy kis tócsát hozott létre, aminek egy része felszívódott, de azért maradt is valamennyi. Miután elkészült a pocsolyával elkezdte végre a rendes technikát is magyarázni. Elmagyarázta, hogy ez nem egy bonyolult technika, de annál hasznosabb, ha el akarok tűnni a kíváncsi tekintetek elől. Belesétált az alig pár milimétr vízbe, majd a kézjelek elmutogatása után szépen eltűnt a vízben, mintha ott se lenne, majd vissza. Végzett a bemutatójával és átadta nekem a terepet. El kellett gondolkoznom, hogy vajon hogy lehet vízzé alakítani a testet, még le is ültem, hogy ne fáradjon el a lábam az álldogálásba. Ha nem jut eszembe semmi esetleg még a tekercsbe is belenézek, hátha van valami normális leírás róla, hogyan is kéne ezt csinálni. Ha találok benne valamit és használható is, akkor elkezdem a technika gyakorlati részét, ha nem érthető valami, akkor addig olvasom és próbálom magamba összerakni a a tudást, ha végre összeáll a terv, akkor neki állok a dolog érdemi részének is. Ha végre sikerül összeraknom a dolgot, vagyis körülbelül megértem, hogy lehet a testemet chakra segítségével vízzé alakítani, majd vissza, ténylegesen munkába is állok. Beleállok a pocsolyába, majd elmutogatva a pecséteket megpróbálom a testemet vízzé alakítani a talpamtól fölfelé a combomon keresztül az ágyékomon át a csípőmet, majd a felsőtestemet, nyakamat majd a fejemet. Egyre lejjebb süllyedek, amit jó jelnek veszek, de aztán észreveszem, hogy csak leguggoltam és igazából semmi nem történt, azon kívül, hogy a cipőm beázott. ~Akkor újra. Gyerünk kislány!~ Felálltam és újra elkezdtem vízzé alakítani, de csak a cipőm lett még vizesebb attól, hogy a chakrám a földben lévő vizet elkezdte felszívni. Ekkor döntöttem úgy, hogy leveszem a cipőt, de még a zoknit is, de akkor már játszunk nagyba, csak a bugyim és a melltartóm maradt rajtam, mert nem akartam, hogy azok is a többször emlegetett lábbeli sorsára jussanak. Most, hogy kész vagyok elmutogatom a pecséteket, amit korábban az öreg és éreztem, hogy kezdek vízzé válni és lenézve valóban már bokáig elsüllyedtem a vízben, de a lábamat nem láttam, így valószínűleg rájöttem a technika nyitjára. ~Te neked muszáj minden technika megtanulása előtt majdnem meztelenre vetkőznöd? Igen, ez valahogy nekem így jobban megy.~ Éppen örülhettem, hogy rájöttem miképp kéne a technikának működnie, de ezzel a koncentrációm megszakadt és a lábam vissza alakult eredeti formájába, én meg az iszapba ragadtam. Körülbelül 5 percembe telt, míg a bokától lefelé sikerült a lábamat kiszabadítani, de ez idő alatt remekül el is fáradtam, így leültem pihenni. Egy rövid pihenés után észre kellett vennem, hogy a víz, amibe gyakoroltam a beszorulásomnak köszönhetően elfolyt, így rá kellett vennem az öreget, hogy újra csináljon egy pocsolyát, amiben folytathatom a megkezdett dolgot. Elsőre csak térdig váltam vízzé. Jó pár próbálkozás után s e sikerült a dolog, így újra leültem gondolkodni. ~A technika vizet használ és tudjuk, hogy az ember 70%-a víz, tehát lehetne a testembe lévő vizet is használni a technika elsajátításához. Gratulálok te biosz zseni. Hagyjál. Sejt szinten kéne ezt végrehajtani, vagy elég, ha szépen fokozatosan én magam válok vízzé? EKkor ugrott be a Henge no jutsu használata, hogy az is hasonlót művel a testtel, csak az egyszerre, tehát annak alapján lehetne valamit kezdeni. Miután a gondolkodás és végre sikerült valamit kitalálnom, az azt jelentheti, hogy már nem vagyok messze a technika elsajátításától. Újra beálltam a pocsolyába, majd elmutogatva a kézjeleket elképzeltem, hogy ugyanúgy az alakváltó jutsut alkalmaznám, csak most nem valaki, hanem valami, pontosabban a víz alakját szeretném felvenni. Elég sok gyakorlás árán hamarosan talán össze jött a jutsu, de valószínűleg még majd gyakorolnom kell, hogy a technika elég gyrsan végbemenjen, elég sokáig fenn tudjam tartani a víz állapotot, majd akaratom szerint tudjak visszaalakulni újre emberré.

//Nem tudom, h ezt vártad-e, de mivel nem írtál instrukciót, h sikerül-e vagy sem, így inkább nem írtam eredményt.//

Próbálkozol, és próbálkozol, de még nem sok sikerrel. A legtöbb, amit fel tudsz mutatni, az, az, hogy a bokád elmerült a vízben, ekkor gondolkozol egy kicsit, természetesen majdnem pucéran, ami fel is kelti az öreg fantáziáját.
- Szerintem azok sem kellenek. A teljes koncentrációt jobb meztelenül végezni, felszabadító. - mutatott kuncogva a maradék ruhádra. Ekkor azonban kicsit komolyra fordította a szót, és úgy tűnt, valamennyit segíthet is a gondolatmenetedben.
- Nem te leszel pocsolya, ezt jól jegyezd meg, te csak elmerülsz benne, szétárasztod a chakrád. Ez nem felületi technika, ez annál sokkal több, ahhoz, hogy te magad legyél a pocsolya, sokkal több tudással kell rendelkezned. Hasonlatos a Doton: Iwagakure no Jutsuhoz, ha ismered azt a technikát. - mondta az öreg, de ennél több tanácsot nem adott, rád bízta.

//Igen, nem írtam oda, de PM-ben leírtam, hogy mit várok, így nem tetszik, hogy ezt írtad ide....De, akkor legyen, minimum 40 sor, és nem wordben, hanem itt, nem sikerül még, de a végét hagyd nyitva, a minőségből döntöm el, hogy lesz-e még kör, vagy megtanultad. A minőségbe beleszámít a helyesírás, a szóismétlés....egészen addig, hogy a testeden végbemenő változásokat leírod, ninja szemszögből.//

Hiába próbálkoztam, hiába volt minden gondolatmenetem majdnem helyes, mégse sikerült a technikát összehoznom. Ekkor az öreg kuncogva közli, hogy fölösleges rám a maradék ruha is, hiszen pucéran a legjobb koncentrálni. ~Úgyse látsz full pucéren te vén, perverz remete. Öld meg! Annak is eljön majd az ideje hidd el, de még nem most. Rendben.~
- Most nincs kedvem pucérra vetkőzni. -Közlöm az öreggel, majd folytatnám tovább a technika tanulását, de ő folytatja a magyarázatot és elmondja, hogy mi az, amiit rosszul csinálok. ~Mért beszél az öreg talányokban? Nem értem. Ne légy idióta, megadta a legnagyobb segítséget, amit kaphattál. De nem ismerem a technikát, amit mondott. A korábbi, ismeretlen srác valószínűleg azt használhatta, mivel ő is elbujt a földbe, bár ki tudja. Biztos.~ Most, hogy meg van, hogy mit is kéne csinálni, akkor vágjunk bele. Elmutogattam a pecséteket, majd próbáltam először csak a testembe szétárasztani a chakrámat, éreztem a bizsergést, amit talán akkor fedeztem fel, mikor utoljára sráccal voltam. Ha ezzel meglennék, akkor előveszek a hátizsákomból egy kis kaját és megeszem, mert érzem, hogy az energiáim fogynak. Miután befejeztem a uzsonnát, újra a pocsolyába álltam és elmutogatva a jeleket ismét szétáradt bennem az energia. Ahogy egyre jobban terjedt, úgy éreztem, hogy a testem kezd vízzé válni, nem váltam vízzé, de rájöttem, hogy ezt kéne éreznem. Mivel jobb ötletem nem lévén felsétáltam a tengervízre, majd alulról elkezdtem felépíteni magamba a chakrát, hogy szépen lassan, de felvegyem az óceán ritmusát és átalakuljak. A kezdet nem volt könnyű, hiszen még a vízen járás is chakrát emésztett fel, de a lábamon keresztül éreztem, ahogy alattam él az óceán és segíteni próbál az átalakulásban. Szép lassan elmutogattam a kézpecséteket, de elsőre nem sikerült, másodikra, se harmadikra, de még csak 13-ra se, végül a 15. próbálkozás meghozta a gyümölcsét és éreztem, ahogy a bokámon keresztül a víz elkezd feláramlani a testembe s elkezdek én is egylényegűvé válni a folyadékkal. Érdekes érzés volt, azt meg kell hagyni, de sajnos nem sikerült rendesen kivitelezni, mert csak térdig jött össze a dolog, majd onnan vissza. Újra pecsétek képzése és érzem, hogy a víz ismét kezd felszivárogni a testembe, de az is átjött, hogy igazából most csak vízzé válok, de nem leszek kisebb, hogy egybeolvadjak a vízzel, csak a testem átmegy szilárdból folyékony halmazállapotba. Nem egy pár próbálkozásomba került mire az egész testem vízből legyen, de azt még nem tudtam elérni, hogy pocsolyába össze is essek, mert valami egybe tartott. Mivel ehhez elég sok víz kellett, így rá kellett jönnöm, hogy a technika nyitjára rájöttem, de ez nem az igazi módszer, csak egy lépés, amin keresztül eljuthatok addig, hogy a technikát elsajátítsam. A neheze még csak most jött, hiszen hiába jöttem rá a módszer lényegére, még át kell ültetnem a technika létrehozásához. Kisétáltam a vízből, majd át kezdtem gondolni, hogy mi is, amit rosszul csinálok és mi az, ami segíthet, hogy végre összeálljon a jutsu rendes állapota. Ekkor eszembe jutott, hogy általában a gerinc az, ami összetartja a dolgokat, talán, ha azt kivesszük a dologból, akkor talán sikerül a pocsolya, vagy ahogy mondani szokták a kocsonya állapotot összehozni. Most, hogy átgondoltam mindent ismét neki álltam, hogy próbálkozzak a technika létrehozásával. Föléálltam az öreg álltal létrehozott pocsolyának és elmutogattam a kézjeleket. A hatás, mivel jóval kevesebb víz állt a rendelkezésemre, mintha a nagy, kék, sós valamin állnék tőlem pár méterre, de a hatás így sem maradt el, vagyis részben sikerült átvizesednem, de mégse teljesen. Miután visszaalakultam elkezdtem gondolkodni, hogy mért nem megy és már nagyon dühös voltam, hogy nem tudom azt a nyomorult technikát megcsinálni. Először azon voltam, hogy keresek egy fát és véresre verem rajta a kezem, majd gondoltam, hogy addig ütöm az öreget, míg le nem nyugszom, igaz megérdemelné, de még élvezné is a vén perverz, így inkább a homokot választottam. Elkezdtem a földet ütni, amíg el nem szállt a haragom, ekkor viszont olyan történt, amire én se számítottam. A talaj a sok ütéstől elkezdett átnedvesedni, ekkor jöttem rá, hogy nem csak a pocsolya vizet tudom használni, hanem a talajvizet is, bár újabb eseményként elkezdtem úgy viselkedni, mint egy kisbaba és homokvárat építettem, bár ez is hamar elmúlt, így visszatértem az eddig oly sok energiámat elszívó Suiton: Mizugakure no Jutsu megtanulásához. Elmutogattam a kézjeleket, majd elkezdtem vízzé alakulni. lassan, de biztosan tűntem el a pocsolyában.

//Nem jött össze a 40 sor, majdnem, de aztán mégse. Remélem nem baj.//