Fumetsu Yume

Név: Fumetsu Yume, // Fumetsu(Halhatatlan) Yume(Álom)
Kor: 14
Nem: Fiú
Ország: Kirigakure
Rang: Genin
Felszerelés: 5 Kunai, 5 Shuriken, 7 robbanó jegyzet, egy szemvédő, 10 méter drót, és egy Kunai kivető (előtörténet alján található leírás)

Kinézet: Haja középhosszú és az alapszíne sárga, azonban kifelé a hajvégek felé haladva a sárga átmegy vörösbe. Egy kapucnis hosszujjút hord a felső testén, jobb kezén egy ujjatlan kesztyű van ami egy égési sérülést takar, majd végül egy hosszú zöld nadrágot hord magán. Szemeinek színe mély zöld, szinte túlságosan is zöld, aminek a fiú meg is látja a kárát.

Jellem: A fiú elég magabiztos és jókedvű, nagyon ritkán lehet látni őt szomorkodni. Életvidám, jó fej srác, senkivel sincs haragban, de van egy valami amit ki nem állhat és ez a valami a lányok. Legalábbis a lányok nagy része, ugyanis szerencsétlen fiú külseje és kisugárzása csak úgy vonzza a lányokat ami eleinte nem is volt baj, de kis idő múlva nagyon megunta, hogy minden lány a közelében sertepertél. Még valamit meg kell említeni a jellemével kapcsolatban, nem egy lángelme a fiú, de nem is ostoba. Egy valamiben nagyon jó, mégpedig a szerelésben és ha valami kütyüről van szó, ő az első aki nekilát megfejteni.

Kezdetek kezdete

Mint érezni lehetett már a nevemmel sincs teljesen minden rendben ugyanis a Yume nevet általában lányokra szokták ráaggatni nem egy fiúra aki ráadásul én vagyok. Amikor csak rákérdeztem arra, hogy miért pont a Yuma nevet kaptam, a szüleim csak nyit mondtak, hogy "a megszületésem felér egy álommal". Ez az egy mondat volt az amivel mindég találkoztam, ha érdeklődtem arról a napról amikor először megláttam a világot. Mint mindenki más, én sem emlékszem arra az időszakra és nem is lenne szabad emlékeznie senkinek. Azonban egy két részletet meg lehet tudni némi kérdezősködés után. Így tudtam meg azt, hogy egy forró napon láttam meg a napvilágot Kirigakure kórházában. Édesanyámék szerint, az ápolók és az orvosok és mindenki aki látott engem miután megszülettem, azt mondták, hogy ilyen nem létezik. Nem létezik, hogy ilyen szép kisbaba lássa meg a napvilágot. Mindenki engem csodált, mármint a szépségemet és rólam folytak a pletykák állandóan. "A kisbaba akinek angyali külseje van" ez azonban még nem minden, állítólag még a Mizukage is eljött a kórházba, hogy karjaiba foghasson engem, legalábbis a szüleim ezt állították. De hát ki hinné azt el, hogy pont a falu leghíresebb, legnevesebb személye egy újszülöttért hagyná ott a fontos napi teendőit. Valamint születésemet követő 24 órát átbömböltem mint valami sziréna amit nem lehet kikapcsolni vagy lehalkítani, hiába voltak mellettem a szüleim én csak sírtam.
Csak ennyit tudok a születésem akkori időtartamáról, ugyanis a többi nem volt lényeg. Ettem, ittam, pelenkát piszkítottam mint minden más rendes baba és sokat, sírtam. Így telt el öt olyan év amiről semmit sem tudok, azonban amikor öt éves koromtól kezdve kezdenek képek beugrani magamról és az életemről. Sok barátom volt és rengeteget játszottunk, az egyik legkedveltebb játékunk a bújócska volt és erre nem is lehetett volna alkalmasabb a falu ami legtöbbször ködbe burkolózott. Ideális helye volt a bújócska nevű játéknak amiből nem épp én voltam a legjobb, de szerettem csinálni. Ennyi az ami az emlékeim között találtam ebből az időből. Mondhatni átlagos gyerek voltam átlagos személyiséggel és átlagon felüli külsővel. A következő emlékem egy közös emlék a szüleimmel amikor éppen a hideg Yukigakureba voltunk egy kiállításon, mégpedig egy technikai kiállításon. Ez volt az a dolog ami legjobban megmaradt bennem. Annyi jó és hasznos kütyüt lehetett megtekinteni ami megkönnyíti az emberek dolgát, hogy az már szinte elképzelhetetlen. //Nem feltétlenül Shinobi felszerelésre gondolok// Nagyon sok dolog megragadta fantáziámat, többek között a zenelejátszók valamint a mikrofonos fejre illeszthető távkommunikátorok. Annyi és annyi csodás dolgot láttam ott, hogy fellángolt bennem a vágy a szerelés és a bütykölés iránt. Hogy mit is kerestem én a hó országban, jobban mondva, hogyan jutottunk oda el? Egyszerű, a szüleim nem hétköznapi emberek voltak, hanem gazdag, befolyásos személyek akiknek rengeteg pénzük volt és még annál is több szabadidejük.
Amikor megtudták, hogy van érzékem ez elektronikus dolgokhoz egyből vásároltak nekem mindenféle kacatot amin kielégíthetem azokat a vágyaimat ami fellángoltak bennem a hó falusi látogatásom óta. Természetesen mivel még kicsi voltam, először egy kis robotformájú fémhulladékot dobtam össze magamnak amivel később nagyon jókat tudtam játszani.
Azonban mint minden jónak, ennek az életnek is vége szakadt egyszer. A szüleim beírattak a ninja akadémiára amit még ma sem értem pontosan, hogy miért tették. A szüleim gazdagok voltak és még ma is azok, de ennek ellenére beírattak a ninja akadémiára amikor hét éves lettem. Az osztálytársaim mind hat évesek voltak, egyedül én voltam hét éves abban az osztályban és talán e miatt is történt az ami befolyásolta az egész eddigi életemet, de ezt majd csak később jön.
Az akadémiai éveim alatt sem hagytam fel a hobbimat és még mindég bütyköltem a szabadidőmben. Akkoriban a legjobban egy veszélyes anyaggal kísérleteztem otthon mégpedig a tojással. Hogy a tojás miért veszélyes? Természetesen friss állapotában ártalmatlan és aligha nevezhető veszélyesnek, de ha már egy jó ideje nem nyúlt hozzá senki és több tucat van belőle, akkor igenis veszélyes. Ugyanis kialakul az a furcsa jelenség amit záptojásnak hívunk és mint tudjuk a tojásban lévő gázok már gyúlékonyak és veszélyesek. Azzal próbálkoztam, hogy több záptojásnak felfogom a gázát, majd megpróbálom sűríteni, majd pedig folyékony formában lecsapatni. Természetesen minderre egyedül nem lettem volna képes de a szüleim velem voltak és segítettek mindenben, de hiába a segítségük, beütött a baj. Valahogyan, valamilyen oknál kifolyólag, amikor lecsapattam a gázt a jobb kezem nedves lett, és akkor történt az, hogy egy parázs belobbantotta mind a lecsapódott gázt, mind a jobb karomat ami ekkor el volt áztatva az anyaggal. Természetesen szüleim gyorsan reagáltak és eloltották a tüzet, de a jobb kezem súlyosan megégett. Azonban ez a súlyos sérülés is begyógyult és pusztán egy rossz emlék és némi heg maradt a karomon ebből a balesetből. Ezért hordok kesztyűt a jobb kezemen, hogy senki se láthassa az égett bőrömet.
Mondhatni egy ez egy kiskorú trauma ami mindenki életébe bekövetkezik előbb vagy utóbb. Ez a trauma is segít abban, hogy érettebb legyen az illető. Természetesen a történtek után is érdekelt és vonzott a gépészkedés. Így teltek számomra azok az évek amiket az akadémia alatt töltöttem. Tanulás, edzés és szerelés. Ez a három dolog határozta meg az életemet, de az utolsó évemben, amikor a genin vizsgára készültünk, egy újabb tényező beleiktatta magát az életembe, mégpedig a lányok. El sem tudom képzelni miért pont én voltam minden lány célpontja, miért mindég körülöttem lófráltak, igaz jobban néztem ki mint az átlagos fiúk, de a lányoknak nem az osztályelsőre kellene bukniuk? Természetesen ez nem én voltam, sőt még csak meg sem közelítettem ezt a szintet, mert a ninjutsuk terén átlagon aluli voltam. Valamiért nem tudott lekötni az a dolog, hogy a chakrámmal mindenféle hókuszpókuszt meg tudok csinálni, azonban a Taijutsu az más tészta volt. Puszta kezes harcművészet, mondhatni szerelem volt első látásra, ezért amikor csináltam élveztem a dolgot akár csak a szerelést. A lányokra visszatérve, "a kis bestiák" állandóan körülöttem járkáltak és sorra vallottak szerelmet ilyen-olyan módon. Volt aki egy szerelmes levélben írta le, volt aki szemtől szembe mondta el. Ez a tény kicsit megijesztett, sok lány és mind-mind szerelmes belém. Én még nem éreztem semmit irántuk és szükségem sem volt rájuk. Két dolog volt az ami kellett nekem, a szerszámaim és a taijutsu. Eme két dolog elég volt ahhoz, hogy teljesnek érezzem az életemet, de ezt hiába mondtam el a lányoknak, azok követtek akármerre mentem, és ha csak megszólaltam, összeestek. Egy idő után kerülni, bujkálni kezdtem az olyan lányoktól, de hiába hisz mindég találkoztam velük az akadéimán. Persze semmi gondom nem volt a lányokkal, sőt voltak olyanok akikkel normálisan is el tudtam beszélgetni, pusztán a "hű de jól néz ki, szerelmes vagyok" típustól fordult fel a gyomrom.
Azonban érkezett az enyhülést hozó Genin vizsga ami pontot tehet a félelmem végére. Ha sikerül befejeznem sikeresen az akadémiát akkor Genin lesz belőlem és már nem kell az akadémiára járkálnom ahol körbevesznek az olyan lányok.
A vizsga pont olyan volt mint elképzeltem, sok izgatott diák és még annál is több izgatott szülő. Valahol középen foglaltam helyet a névsorban és a szerint haladtunk befelé a vizsgáztató terembe. Az előttem bejutók és kijövők mind azt szajkózták, hogy nagyon könnyű a vizsga, pusztán Bunshin, Sunshin, Kawarimi no jutsu technikákat kérnek mindenkitől. Nos ez engem nem tett boldoggá, hiszen nem szerettem nagyon a Ninjutsukat és ez abban is megnyilvánult, hogy csak egy klónt tudtam létrehozni magamból míg mások hármat vagy akár négyet is tudtak. Lassan szépen haladtak előre a listában és egyszer csak a saját nevemet hallottam. Nem volt mit tennem, muszáj volt bemennem bármennyire is aggódtam. Amikor beértem három Jounint láttam az asztal mögött, akik először tekintetükkel a testem minden egyes porcikáját végigpásztázták, majd megszólaltak.
Az ajtón széles vigyorral és egy fejpánttal a kezemben jöttem ki. Mindenki nekemesett és egyből kérdezősködni kezdett, hogy mi volt a feladatom. - Kakuremino no Jutsu (A Láthatatlanság Köpenye) Mondtam ki, majd tovább battyogtam büszkén magamra. Kikaptam egy egyetlen olyan technikát amihez nem kell nagyobb ninjutsu tudás. Így lett belőlem genin.
De nem csak a vizsga sikeressége miatt voltam boldog, hanem azért is, mert akkortájt találtam fel legelső találmányomat ami a Kunai vető elnevezést kapta. Ez egy roppant egyszerű szerkezet volt amit az alkaromra lehetett erősíteni, nem volt feltűnő és el lehetett rejteni a ruha alá. A találmány arra volt képes, hogy bármilyen helyzetben egy kunait tudjon lökni a kezembe és csak is a kezembe, megspórolva nekem azt az időt amíg kotorászok a fegyvertartómba. Igaz csak egy kunait tudott kilökni magából, de állandóan meg volt töltve. Hasznos ha hirtelen akarok támadni, vagy hirtelen támadást akarok kivédeni.

//Ez a legelső előtörim amit valaha írtam, remélem nem lett nagyon rossz //

Köszönöm szépen az ellenőrzést Azonban a szabályok átolvasása után, ha elfogadom a Kirigakure alap jutsuit, (kivéve a taisjutsu) akkor automatice suiton lesz az elemem. Nos ezzel nem élnék viszont Muon Satsujin Jutsu // A Néma Gyilkolás Technikája jól hangzik, köszönöm.

'^^ végre megszabadult a fangirltábortól... vagy mégse?
Sai-chan?

Az ilyen és hasonló alapvetőnek számító jutsukat egyszerűségük, az ország természeti adottságai, és a génállomány magas hajlandósága miatt még akkor is képes megtanulni egy tőzsgyökeres, ha a teste más elemet lesz képes feloldani.

Ennek értelmében, ha átgondolod a dolgot, szerintem csak akkor utasítsd el a víz elemet, ha a víz elemből teljesen tehetségtelen ninjával akarsz kezdeni kiri ninját. A teljesen tehetségtelent pedig értsd úgy, mint Lee és a ninjutsuk esetét.

Sai-chan pedig megengedheti magának, hogy le-chanozza magát, neked Ő Sai-sama!

Nos igen én is ilyesmire gondoltam. Mármint, hogy Lee stílusú legyek, azonban nem akartam teljesen Lee copy lenni ezért nem írtam h teljesen tehetségtelen vagyok ninjutsukra
A Sai-chan pedig egy kérdés volt, mert azon akadtam fel, hogy mitől chan?